N.M a <x>TZÍO í>S=5 í©JO

r —í 'C ö 4 - 3

í>

S=5

P—i<x> TZÍO a

N .M

§ /

BONAPARTE NAPOLEON

FORDÍTOTTA

BAGLYASI BÉLA

B U D A P E S T

A Z A T H E N A E U M I ROD. É S N Y O M D A I R.-T.

K I A D Á S A — MCMXI X

✓

BONAPARTE NAPOLEON

FORDÍTOTTA

BAGLYASI B É L A

t

BUDAPEST

AZ ATHBNABUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 1919

H a m eg a k a ru n k érten i egy épületet, m agunk elé kell idéznünk m egépítésének körülm ényeit, m ás szóval az ak a d ály o k at és az eszközöket, a m egszerezhető anyagok nem ét és m inőségét, az időpontot, az alkalm at, a s ü rg ő s s é g e t; de m ég többet fe jth e tn i m eg építőjének szelleméből és íz­

léséből, k iv á lt h a e g y ú tta l ő a tulajdonos, h a m a­

g án a k épít lakot, ha a házat, m iu tá n el is helyez­

k edett benne, m indegyre gondosan alk alm az g atja s a já t élete m ódjához, igényeihez, kényéhez és ked­

véhez. — Ily en az a tá rsa d a lm i építm ény, am ely­

nek egyberovója B o n ap arte N a p ó le o n ; F ran c ia - országot 1799-től 1814-ig m in t építőm estere, tu la j­

donosa és legfőbb m eglakója ő te tte olyanná, am inő k o ru n k b a n ; soha összeség-m unkálta alko­

tásb a egyéni jellem oly m élyen nem véste be önnön m ivoltát, m in t ő ; a n n y ira , hogy a m űnek m eg­

értése v ég ett előbb e jellem et kell m egfigyelnünk.

I.

M indenben m érhetetlen, de m ég inkább idegen­

szerű v a ló jáv a l nem csak fö lü lm ú lja k o rá n ak t á r ­ sadalm át, de nem is belőle k e rü l k i ; vérm érsék­

letének, ösztöneinek, képességeinek, képzelmének, 1

.szenvedélyeinek, erkölcsének tan ú ság a szerint m intha külön m in tá ra form álták, m ásféle ércből olvasztották volna, m in t p o lg á rtá rs a it és k o r tá r ­ sait. K ézzelfoghatóan nem francia, nem is a X V III.

század e m b e re ; m ás fajhoz és m ás korszakhoz tarto z ik ; első p illa n tá s ra m eglátszott r a j t a az ide­

gen, az olasz, és m ég valam i ezenkívül, ezentúl, — valam i, am it sem haso n lítan i, sem ro k o n ítan i vele egyidejű em beri jelenségekhez nem lehetett.

O lasznak olasz volt fö ld rajzi és vérbeli szá rm a­

zása által, m indenekelőtt a ty ja csa lá d ja révén, m ely toscanai ered etű és m elynek so rs á t a X II. sz á ­ zadtól fogva k ísérh e tn i figyelemmel F irenzében, m ajd S an M iniatóban, azu tán S arzanában, egy k i­

csiny, félreeső, a g en u ai állam fejlődésétől elnyo­

m ott városban, ahol a család ap áró l-fiú ra ho m ály ­ ban, vidéki elszigeteltségben tengődik, hosszú so­

r á t ad v a a helység ta n á c sb írá in a k és polgár- nag y ain ak . „E redetem m iatt," m ondja N apóleon m aga, „m inden olasz ho n fitársán ak tekintett... M i­

kor P ao lin a testv érem n ek B orghese herceggel való h ázassága k e rü lt szóba, csak egyetlen véle­

m ény h allatszo tt R óm ában úg y m in t T oscanában, ebben a családban és m inden atyafiság áb an : „Jól van így, m ondották valam ennyien, m ag u n k közt m ara d u n k e házassággal, ez a család a m iénk kö­

zül való." Később, m ik o r a p áp a nem tu d ta m ag át eg y h am ar rászán n i, hogy eljöjjön m egkoronázni Napoleon-t, „a konklávéban az olasz p á r t az oszt­

r á k p á r to t azzal győzte le, hogy a p o litik ai o k fejté­

sekhez a nem zeti önszeretetnek ezt a kis legyez- getését a d ta r á a d á s u l: „V égre is olasz család az, am elyet n y a k u k ra ü ltetü n k a b arb áro k n ak , hogy őket korm ányozza ; ezzel fogjuk a gallusok betö­

réseit m egbosszulni." Jellem ző m ondás, m ely m é­

lyében v ilá g ítja m eg az olasz lelket, k o ru n k pol­

g árosodásának legidősebb gyerm ekét, elsőszülött-

liak elleni konok neheztelésében, m in t gyűlölködő örökösét a róm ai gőgnek és az ókori haza gondo­

latának.

S arzanából egy B o n ap arte K o rz ik áb a telepedett á t és ott lak ik 1529 ó t a ; a következő évben F ire n ­ zét elfoglalják, m egzabolázzák, ta rtó s a n leigázzák;

ezentúl T oscanában M edici A lessandro alatt, m ajd I. Cosimo és u tódai a la tt, egész O laszországban pedig a spanyol uralom a la tt a községek külön- külön állam iságának, a m agánosok h áborúviselé­

seinek, a közéleti k alan d o k és szerencsés b ito rlá ­ sok n agyforgásií játék á n ak , az erő szak ra és cselre a la p íto tt pünkösdi k irály ság o k rendszerének he­

lyébe az állan d ó su lt elnyom ás, az eg yeduralm i fe­

gyelm ezettség, a külső élet szabályossága, a köz­

állapotoknak v alam en n y ire való békessége lép. Ily módon u g yanakkor, m időn a középkor vak-ereje, n ag y rav ág y á sa, erős és szabad term őnedve a p a ­ dásnak, m ajd szikkadásnak in d u l a m egfonnyadó ős-törzsökben, egyik kis leváló h a jtá s a átszakad gyökeret v ern i egy nem kevésbé olasz, de csak­

nem vadem berek-lakta szigetre, a kezdődő közép­

kor intézm ényei, erkölcsei és szenvedelm ei közé, oly tá rsa d a lm i levegőbe, m ely eléggé zordon a h ­ hoz, hogy e h a jtá sn a k m inden szívósságát és m in ­ den tö rtetésé t csökkenetlen fe n n m a ra d á sra kész­

tesse. Az átsza k ad t ág n a k m indem e tu la jd o n sá ­ g a it m ég öregbítették, v ad h a jtá so k b a való több­

szöri beoltások m ódjára, a bennszülött családokba való beházasodások ; ezek által, an y a i ágon, a n y ja és d éd a n y ja részéről, N apóleon tis z tá ra bennszü­

lött. D édanyja, P ie tra-S an ta -leán y , S artenából való volt, kiválóan korzik ai jelleg ű vidékről, ahol az öröklődő vérbosszúk m ég 1800-ban is a X I. szá­

zad jo g re n d jé t ta rto ttá k elevenen, ahol az ellen­

séges családok folytonos h á b o rú it csakis idom ul-

tá r a k ötött fegyverszünetek sza k íto tták meg, ahol sok falu b an nem is já r ta k k i az em berek m ásként, m in t fegyveres csapatokban, s ahol a h ázak k i­

lövőrésekkel v o ltak ellátva, m in t a v árak . A n y ja, R am olino L ae titia, a k ire jellem ében és a k a r a tá ­ ban sokkal inkább hasonlít, m in t a p já ra , ősi ter- m észetességű lélek, k it a polgárosodás sem m iben sem kezdett ki, egyszerű és egységes, képtelen a n ag y v ilág i élet sím u lá saira, kellem kedéseire, finom ságaira, a jóléthez való m inden ra g a sz ­ kodástól m entes, iro d alm i m űveltség nélkül való, zsugori, m in t egy parasztasszony, de vas- a k a ra tú , m in t egy pártvezér, testben és lélek­

ben erős, a veszedelm ekhez szokott, a végletszerű elhatározásokba begyakorlott, s z ó v a l: egy mezei

„Cornelia", ki flát a h áb o rú és a csatavesztések v i­

szontagságai között fo g a d ta és v itte m éhében, a fra n c ia h ó d ító h a d já ra t legádázabb szakában, a hegységben való lovon-futások, éjszak ai ria d a l­

m ak és feg y v erd ö rejek közepette. „A vesztesége­

ket, nélkülözéseket, a fá rad a lm ak a t", m o n d ja N a­

póleon, „m indezt elviselte, m indezt sem m ibe sem v e t t e ; férfi-fejet h o rd o tt asszonyi testen." — F ia, ekként fo rm álódva és v ilá g ra hozva, első p ercé­

től utolsó n a p já ig elődei fajából és földjéből való­

n ak érezte m agát.

„M inden jobb v o lt ott," m ondotta S z e n t-Ilo n á n ;

„még a föld illa ta is külöm b v o l t ; h á n y t szemmel is rá ism e rt v olna errő l sz ü lő fö ld jé re ; ennek m á ­ sá t nem ta lá lta sehol. O tt lá tta m agát, m időn első éveire e m lé k e z e tt; o tt tö ltö tte fiatalságát, a sza k a­

dékok között, b e já rv a a legm agasabb orm okat, a m ély völgyeket, a szűk hegy k atlan o k at, élvezve a vendégszeretet-adta m egtiszteltetéseket és öröm ö­

ket . . . “, m in d e n ü tt honfitársként, te stv é rk é n t látv a,

„anélkül, hogy v a la h a csak egy véletlen v a g y szán­

dékos bántódásából is a rró l kellett volna m eggyő­

ződnie, hogy nem jó helyen n y u g ta tta bizalm át."

Bocognano-ban, „ahol a gyűlöletek és a bosszú­

állások hetedízig szoktak terje d n i, ahol az eladó­

lányok hozom ányába b eletu d ták férfi-véreiknek s z á m á t: engem ünnepeltek, szívesen ta rto tta k , és m indenki föláldozta v olna m a g á t értem ."

Igénytelenségből fra n c ia p o lg á rrá válva, F r a n ­ ciaországba á tp lán tálv a, a k irá ly költségén fra n c ia iskolában nevelkedve, csak an n á l m ere­

vebb le tt szigethoni hazafiságában és fennen d i­

csérte a szabadító P aoli-t, no h a szülei ellene n y i­

latkoztak. „Paoli," beszélte asztalnál, „nagy em ber volt, szerette országát, és sohasem fogom m egbo­

csátan i aty ám n ak , aki szárnysegéde volt, hogy közrem űködött K orzik án ak F ran c ia o rszá g g al való eg y e síté sé b en ; m indvégig k ellett volna követnie őt és e g y ü tt b u k n ia vele." Egész serdü lő k o rán á t franciaellenes m a ra d t szívében, m ogorva, bántó- dott, „nagyon keveseket szeretve, kevesektől sze­

retve, kínzó érzéstől m egszállva", m in t egy legyő­

zött, a k it folyton sértegetnek és szolgálásra k én y ­ szerítenek. B rienne-ben nem j á r isk o latársa i közé, k erü li já té k a ik a t, a szünetek a la tt a k ö n y v tárb a zárkózik, csak B o u rrien n e előtt t á r j a fel m ag át és ekkor is gyűlölködő k ifa k a d á s o k b a n : „A nnyi b a jt hozok m a jd a te fra n c iá id ra , am ennyi csak telik tőlem." „Születésére és jellem ére nézve eg y a rá n t korzikai," í r ja k ato n ai iskolabeli tö rté n e tta n á ra ,

„és so k ra fogja vinni, h a a körülm ények kedvez­

nek neki." Ezen intézetből való kilépése u tán , a valence-i és auxonne-i helyőrségekben szolgálva, m ég egyre idegen földön érzi m a g á t és ellensé­

ges in d u la t tö lti e l ; rég i ellenszenvei fölélednek ; nem á llh a tja meg, hogy p a p irr a ne vesse őket és írá s á t Paolihoz in t é z i: „A kkor születtem ," ú g y ­ mond, „midőn a haza elveszett. A p a r tja in k r a on­

to tt harm incezer fran cia, kik a szabadság tró n u ­

első, gyűlöletes látv án y , am ely szemembe ü tk ö ­ zött. A h a lá lra sebzettek k iáltásai, az elnyom ottak sóhajai, a kétségbeesés könnyei v ették k ö rü l böl­

csőmet születésem p e rc é tő l. . . A m eggyalázás ecsetével akarom feketére festeni azokat, a k ik kö­

zös ü g y ü n k et elárulták..., az aljas lelkeket, ak ik et szennyes haszonért való sóvárg ásu k ro n to tt m eg.“

— K evéssel utóbb Buttafuoco-hoz, az alkotm á- nyozó gyűlésbe v álasz to tt követhez és a fra n c ia bekebelezés főügynökéhez intézett levele v aló ság ­ g al hosszas zú d u la ta a m eg sű rített és fo rrv a-fo r- ro tt gyűlölségnek, am ely, eleinte nagynehezen m egto rlasztv a a g ú n y fa g y a alatt, végül kiönt, m in t a tú lh e v ü lt láv a és égető szidalm ak zuha- tag áb a n özönlik. K épzelete tizenöt év óta a k a to ­ n ai iskolában, m a jd az ezrednél is, szigetének m ú ltjá b a m enekült volt v is s z a ; e m ú ltn a k elm on­

dásába fog, leikével benne lakik éveken keresz­

tü l ; könyvét P ao li-n ak s z á n ja ; m in th o g y nem n y o m a th a tja ki, k iv o n ato t készít belőle és ezt R ay n ald ap á tn a k a j á n l j a ; benne rö v id re vont előadásban, hő és reszketeg szeretettel összegezi kisded népének v iselt dolgait, lázongásokat, sza­

badító tetteket, hősi és véres erőszakosságokat, nyilvános és családi trag é d iák at, cselvetéseket, áru láso k at, bosszúállásokat, szerelm eket és g y il­

kosságokat ; röviden, oly történelm et, am ely a skót hegyek néptörzseiéhez hasonló. És a leírás m ódja m ég a tárg y á h o z való vonzódásnál is in ­ kább v all író ja idegenségére. K étségtelen, hogy ebben az írá sá b a n is, m in t m inden ifjú k o ri m ű ­ vében, tőle telhetőleg követi a divatozó szerzőket, R ousseau-t és főleg R a y n a l- t; iskolásfiú m ó d jára utánozza cik o rn y áik at, érzelgős szavallásukat, em beriség-istenítő dag ály u k at. De ezek a kölcsön­

zött ru h a d a ra b o k n y ű g ére vannak, nem illenek

egy én iség éh ez; fölöttébb jól v an n a k m egvarrva, túlo n tú l m egfeszülnek testén, tú lo n tú l finom szö­

vetitek ; túlságos m é rté k ta rtá s t igényelnek a já- rásban-kelésben és túlságos tak arék o sság o t a tag- lejtésekben ; lépten-nyom on m erev rá n co k at vagy garab o n c puffadásokat vetnek r a j t a ; nem tu d ja m iképen viselni és m eg-m eg ro p p an tja m inden öl­

tésükben. N em csak hogy nem ta n u lta m eg és soha­

sem is fo g ja m egtanulni a h elyesírást, de a n y el­

vet sem ism eri, a szavaknak valódi értelm ét, egy­

m ásból szárm azását és kapcsolódását, a m ondatok kölcsönös összeillését v ag y összeillhetetlenségét, a fo rd u lato k sajátos jelentését, a képesbeszéd k ife­

jezőerejének h a tá r a it sem sejti; erőszakkal halad tova, vonzati hibák, hézagosságok, olaszosságok, lehetetlen szóképzések k av a ro d ásá n keresztül, és m egbicsaklik, kétségtelenül ügyetlenségből, j á r a t ­ lanságból is, de tüzessége és e lra g a d ta tá sa m ia tt is:

gondolata, szenvedélytől tú lte rh e lt, szakadozott, kitörésszerű jellegével fo rrá s á n a k m élységét és hevét érezteti. M ár a k ato n ai iskolában m eg­

m ondta ró la az irodalom ta n á ra , hogy „túlhajtá- sain ak p o n tatlan és torzonborz nagyszerűségében m intha tűzhányóból k ip a tta n t g rá n itn a k izzását látná." Szellem ében és érzése m ódjában ily erede­

tiséggel, a körötte levő em bervilághoz ily kevéssé hasonulva, ennyire elütve p á ly a tá r s a itó l: eleve világosan lá tta tja , hogy a divatozó eszmék, am e­

lyek an n y i h atássa l v an n a k ezekre, r á semmi h a ­ tással sem lesznek.

K é t uralm on levő, de ellentétes és egym ással ü t­

köző eszme közül m ind eg y ik rő l azt hihetnők el, hogy h a ta lm á b a ejtette, p edig egyik sem v e tt r a jta erőt. N oha a k irá ly pénzén ta r tjá k el Brienne-ben, azu tán a k ato n ai iskolában, noha lá n y testv éreit szintén a k irá ly tá p lá lja S a in t Cyr-ben s egész család ján ak is a k irá ly jótevője húsz év óta és

noha u g y an a k k o r ő m ag a intéz a királyhoz, a n y ja nevének alá írá sá v a l, kéregető vag y hálálkodó le­

veleket, nem te k in ti őt szü lete tt vezérének, k o rá n t­

sem j u t eszébe védői közé sorakozni, k a rd o t r á n ­ ta n i é r e tt e ; v á ltig leh et nem esem ber, kinek e m i­

nőségét H ozier ig azo lta és v á ltig n evelhették n e­

m esi ifja k iskolájában, nincsen benne csöpp sem a nem esi és m onarchikus hagyom ányokból. — Sze­

génységében és n ag y rav ág y ó étó l való gyötröttsé- gében, m in t R ousseau-nak olvasója és R ay n al-n ak p ártfo g o ltja, h a bölcseleti jelm o n d ato k at és egyenlőségprédikáló közhelyeket eg y b e tá k o lg atv a a k o r s z a v a já rá s á t beszéli is, h it n élk ü l t e s z i ; a divatos szólam ok gondolkodására csak oly jelen tő ­ ségűek, m in t egy-egy illedelm es festészeti lepel, v ag y vörös k lu b s ip k a ; nem bűvöli el a demo­

k ra tik u s áb rán d , csakis ú tá la to t érez a g y ak o rla ti fo rradalom m al és a csőcselék népfönségével szem ­ ben. — P á ris b a n 1792 áp rilisb an , m ikor tető fo k át érte a m o n arch isták és a fo rrad alm áro k küzdelm e,

„valam i jövedelm ező ü zlet“-nek kieszelésével fog­

lalkozik és h á z a k a t szeretne bérbevenni, hogy n y e­

reséggel a d ja albérletbe. J ú n iu s 20-án m in t k í­

váncsi m ag án em b er szem léli a T u ile riá k bevéte­

lé t és m időn az eg y ik ab lak b a n m e g lá tja a vörös sap k á v al fö lm ask arázo tt k irá ly t, íg y k iá lt föl elég hangosan: „Che coglione (Micsoda golyhó!)“ Az u tá n csak h am ar m ég ezt m o n d ja : „H ogyan lehe­

te tt beengedni ezt a k u ty acsü rh ét 1 N égy-ötszázat el k ellett volna söpörni ágyúkkal, a többi m ost is s z a la d n a !“ — A ugu sztu s 10-én, a fé lre v e rt h a ra n g o strom ra-hívásakor, m egvetése egyenlő n a g y a nép és a k irá ly i r á n t ; a C arroussel-be fu t egyik b arátjáh o z és onnan, m ég m in d ig m in t kíváncsi m agánem ber, „kényelm esen szemléli a n ap n a k m inden m o z z a n a tá t; azután, m ikor a k a sté ly t be­

vették, k ö rü lsiet a T uileriákon, a szomszédos k áv é­

házakban és néz ; sem m i egyebet nem te s z ; nincs benne sem m i v ág y az állásfo g la lá sra, a legcseké­

lyebb belső in d u la t sem ösztönzi, sem a jak o b in u ­ sok, sem a k irá ly p á r tja felé. S őt a rc a oly n y u ­ godt, „bogy nem egy ellenséges és bizalm atlan te ­ k in te te t h ív ki m ag a ellen, m in t olyasvalaki, aki ism eretlen és gyanus.“ — U g y an íg y m u ta tja m áju s 31-ike és jú n iu s 2-ika u tá n „B eaucaire-i Va- csorá“-ja, hogy jóllehet elítéli a m egyénkint szer­

vezett g iro n d ista fölkeléseket, m indenekelőtt m in t tehetetlenkedést íté li e l : az a k iv etn iv aló ja r a j ­ tuk, hogy a fölkelők részén csak v e rt hadsereg van, egyetlen ta rth a tó h a d á llá su k sincsen, lovas­

ság u k hiányzik, tü zéreik újoncok ; M arseille ön­

m a g á ra v a n u talv a, tele v an ellenséges sansculotte- okkal, nem sokára ostrom olni fogják, beveszik, k i­

fosztják, az eshetőségek szám ítása ellene szól. „Ám hadd verekedjenek a szegény vidékek lakói, a vi- v aráisbeliek, a Cévennes-ek népe, a k orzikaiak v é g s ő ig ; de ti, veszítsetek csak egy c sa tá t is és ezerévi fáradozásnak, kínlódásnak, tak arék o sság ­ n ak és jószerencsének gyüm ölcse a k ato n a zsák­

m á n y á v á lesz." ím e, m ivel a k a rta m eg téríten i a g iro n d isták at. — M indazon politikai v ag y tá r s a ­ dalo m iam hiedelm ek közül, m elyek ak koriban a n n y ira h a talm u k b an ta rto ttá k az em bereket, egyetlenegy sem u ra lk o d ik ra jta . T herm idor 9-ike elő tt „h eg y p árti k ö z tá r s a s á g á n a k látszo tt és n é­

h á n y hónapon á t P rovence-ban ú g y szerepel, m in t

„az ifjab b R obespierre-nek ked v eltje és m eg h itt tanácsad ó ja", az idősebb R obespierre-nek pedig

„bám ulója", ak i N izzában összeköttetéseket ta r t fenn R obespierre C h arlotte-tal. T herm idor 9-ike u tá n rö g tö n zajos m ódon sz a k ítja ki m a g á t ebből a k á r á r a róható b a r á ts á g b ó l: „T isztának ta r to t­

ta m őt", — m ondja a fiatal R obespierre-ről egy m u to g a tá sra szánt levélben — „ámde még h a apám

le tt volna is, m agam szú rtam volna le, h a a z sa r­

n o k ság ra tö rek e d ett volna." — P á ris b a vissza­

térve, m in tá n többek a jta já n kopogtatott, B a rra s az, a k it p á rtfo g ó já u l fog meg, B arras, a „rothad- ta k “-nak leg arcátlan a b b ja , B arras, ak i m egbuk­

ta tta és m egölette k ét előbbi p ártfo g ó já t. Az eg y ­ m ást felváltó v ak buzgalm ak és a torlódva-torlódó p árto k közepette hidegen m a ra d és m egőrzi m in- denüvé-állhatását, szívét nem adva oda egy ü g y ­ nek sem, csakis önnön szerencséjére fo rd ítv a á h í­

ta tá t. — V endém iaire 12-én este, a F eydeau-szín- házból ki jövet, a szekcionáriusok készülődéseinek lá ttá r a ezt m ondja Ju n o t-n a k : „Hej, h a a szek­

ciók engem vennének élükre, felelnék róla, hogy egy-két ó rán belül a T u ileriák b a ju tta tn á m őket és egytől-egyig k ikergetném onnan ezeket a nyo­

m o ru lt k o n v e n tis tá k a t!“ ö t ó rával később, m ikor B a rra s és a konventbeliek m agukhoz h ív ják , „há­

rom percet" k ér a m eggondolásra és ahelyett, hogy

„m eg u g ratn á a képviselőket", a p á ris ia k azok, ak ik et leágyúztat, m in t jóféle condottiere, a k i nem ajándékozza el m ag át, de odakölcsönzi m a g á t a legelső aján lattev ő n ek , a legtöbbet ajánlónak, m indenestől m indaddig, m íg keze v issza nem h a jlik m aga felé és végül, m ih ely t eljő az alkalom , m in ­ dent m ag án ak k a p a rít meg. — Ily en condottiere, m ás szóval m artalócvezető fog m aradni, csak m ind függetlenebbül lesz az és pedig látszólagos aláren- delkezés színében, különböző közérdekek örve a la tt s a já t cé lja it v a ló sítv a meg, m in d en t a m aga h áló jáb a vonva, s a já t szá m lá já ra és nyereségére tá b o rn o k o sk o d v a : olaszországi h a d já ra tá b a n , fru c tid o r 18-ika elő tt és u tán , de a legnagyobbszerű fajtáb ó l való condottiere, aki előtt „nincs m á su tt m egállapodás, m in t a trónon vagy a vérpadon", aki „gazdája a k a r len n i F ran c ia o rszá g n ak és F r a n ­ ciaország á lta l E u ró p á n ak , m indig a m ag a terv ein

fárad o zv a és pedig p ercnyi eltérés nélkül, éjen k in t három ó rá t aludva", já té k á v á téve az eszm éket és a népeket, a valláso k at és a korm ányokat, já té k á v á az em bert h a so n líth a ta tla n ügyességgel és lelket- lenséggel, u g yanaz m a ra d v a az eszközök m egvá­

lasztásánál, m int a cél m egválasztásánál, felsősé- ges és k im eríth etetlen m űvész a rögtönös cselek­

vésben, az elbűvölésben, a m egvesztegetésben, a m egfélem lítésben, bám ulatos és ennél is dermesz- tőbb, m in t v alam i pom pás fenevad, m elyet h irte- lenül bocsátottak r á egy n y u g alo m ra té rt, kérődző­

ben levő n y á jra . F enevad, e szó nem túlerős je l­

lem zésére és szem tanú volt, aki kim ondotta, b a­

rá tja , hozzáértő diplom ata, k i íg y nyilatk o zo tt róla körülbelül ugyanebben az időben : „T udnia kell, hogy én, noha sok szeretettel vagyok hozzá, ehhez a kedves tábornokhoz, egészen m agam ban a kis tig risn ek nevezem őt, hogy jó l jellem ezzem te st­

a lk a tá t, szívósságát, m erészségét, m ozdulatainak hirtelenségét, lendületét és lényének m ég m i egyéb javarészét, am elyet szintén ily értelem ben fog­

h a tn i fel.“

H ogy m ilyen vo lt ebben az időpontban, h iv a ta ­ los im á d á sá t és új típ u sb a való álcázkodását m eg­

előzőleg, azt színről-színre lá th a tn i két term észet után készült arcképében : az egyik testi m egjele­

nését a d ja vissza, ennek ra jz o ló ja G uérin, egy őszinte m űvészetű festő ; a m ásik erkölcsi v a ló já t a d ja vissza, ennek ra jz o ló ja egy fensőbbrendű asz- szony, kiben az európai m űveltség teljességéhez a n a g y v ilá g i ta p in ta t és éleslátás já ru l, — Staelné.

E két arckép oly tökéletesen egyezik egym ással, hogy m indegyiket a m ásik n ak m ag y a rá z a tá u l és kiegészítéséül vehetni. „Elsőízben akkor láttam ",

— m ondja de S tael asszony — „m ikor a campo- form ioi béke u tá n v isszajö tt F ranciaországba.

M ire fölocsudtam kissé a b ám u lat zavarából, a fé-

leiem nek igen h a tá ro z o tt érzés követte ezt.“ P edig

„akkor m ég sem m i h a ta lm a nem volt, ső t a köz­

tu d a t sze rin t eléggé fenyegette is m ég a d ire k tó ­ riu m lappangó g y a n a k o d á s a " ; inkább rokon- szenvvel nézték, n ek i kedvező e lfo g u lts á g g a l;

„ekként a félelem, am elyet tám asztott, csakis sze­

m élyének vo lt sa já to s h a tá s a m ajdnem m in d ­ azokra, ak ik közelébe ju to tta k . L á tta m m á r tiszte­

le tre nagyon érdem es em bereket, lá tta m v ad indu- la tu a k a t is ; abban a h atásb an , m elyet B o n ap arte k eltett bennem, m i -sem volt, am i a k á r am azokra, a k á r ' em ezekre em lékeztetett volna. E lég h a m a r vettem észre, a m in t p á ris i tartó zk o d ása idején k ü ­ lönböző alk alm ak k o r találkoztam vele, hogy je l­

lem ét nem h a tá ro z h a tn i m eg azokkal a szavakkal, am elyekkel élni s z o k tu n k ; nem volt sem jó, sem erőszakos, sem szelíd, sem kegyetlen azon egyének m ódjára, kik et m i ism erünk. E g y ily en lélek, hozzá hasonló m ásik n ak hián y áb an , sem nem érez­

hetett, sem nem k e lth e te tt ro k o n sz e n v e t; v ag y több volt m in t ember, v ag y kevesebb ; m a g a ta r­

tása, szelleme, beszéde m erő idegenséggel te lje ­ s e k . .. N em hogy biztosabban éreztem v olna m a­

gam , m iu tá n B o n ap arte-v al többször találkoztam , de nap ró l n a p ra inkább félem lített meg. H om ályo­

san éreztem , hogy a szívnek sem m ilyen in d u la ta sem fog ra jta . B árm ely em beri lélekre úgy néz, m in t v alam ely té n y re v ag y dologra és nem m in t m agához hasonlóra. A m inthogy nem szeret, úgy nem is g y ű lö l; len n i ránézve csak ő m ag a v a n ; a többi te re m te tt lélek csak egy-egy szám. A k a ra tá t erőssé önzésének sodra-veszthetetlen szám ítósága te s z i; ügyes játék o s ő, kinek játék b e li ellenfele az em beri nem , am elynek sak k o t a k a r m ondani és m atto t a k a r ad n i m inden á r o n .. . V alahányszor beszélni hallottam , m egdöbbentem felsőségén ; nem volt ebben sem m i a ta n u lá sb a n és a tá rsa d a lm i

érintkezésben kiokult és m egm űvelődött em berek fölényéből, azokéból, ak iknek an n y i p é ld á já t m u ­ ta th a tja fel F ran c ia o rszá g és A nglia. H anem a kö­

rülm ények eltalálása érzett k i beszédéből, úgy am in t a vadászban m egvan zsák m án y a elejthető- ségének m e g s e jté s e ... Lelkében m in te g y hideg és metsző k ard o t éreztem rejtőzni, am ely sebezve fa ­ g y asz to tt ; szelleméből m élységes g ú n y t éreztem, am elytől sem m i n a g y v a g y szép dolog illetetlen nem m ara d h ato tt, m ég önnön dicsősége sem, m ert m egvetette azt a nem zetet, m elynek sza v aza ta ira pályázott. N ála m inden v a g y eszköz volt, v ag y cél;

a k a ra tla n s á g eg y á lta lá n nem vo lt cselekvésében, sem a jóban, sem a ro s sz b a n . . . “ R ánézve nincs törvény, nincs sem m iféle eszmei v a g y elvont sza­

bály ; „a dolgokat nem v izsg álta m ásként, csakis közvetlen hasznavehetőségük sz e m p o n tjá b ó l; az általán o s elveket úgy ki nem állh a tta , m in th a m eg­

an n y i dőreség v ag y m eg an n y i személyes ellensége lettek volna." — Nézzük m árm o st a G uérin-féle arcképen e sovány testet, ezeket a szűk v á lla k a t a féktelen m ozdulatoktól gyűrődő egyenruhában, ezt a m agas nyakkendővel k ö rü lc sa v a rt ny ak at, ezeket a hosszú, sim a és lelógó h aj a la tt rejtező h alán té k o k at és nézzük azután, csakis az a rc ra figyelve, e kem ény vonásokat, am elyeken árn y ék és fény erős ellentétekbe verődnek, ezen orcákat, am elyek a belső szem szögletekig futó árk o k b a h o r­

padnak, e k iugró arccsontokat, ezt a töm ör és k i­

m eredő állat, ezeket a sokívű, mozgékony, a figye­

léstől összeszoruló a jk a k a t, e n a g y világos szeme­

ket a m esszehajlású szem pillakeretek mélyén, ezt a m erev, oldalról tám adó tek in tetet, am ely fu ra- kodik, m in t a kard szú rás, e k ét egyenes ráncot, am ely az o rrtőtől a hom lokra a m eg tartó z ta to tt h a ra g n a k és a m eg átalk o d o tt a k a ra tn a k b a rázd a­

vetéseként húzódik fölfelé. V együk hozzá azt, am it

k o rtá rsa i lá tta k vag y h allottak, a rö v id hang- súlyozást, a k u rta és odavető taglejtéseket, beszé­

dének kikérdező, parancsoló, a lk u v á sta la n h a n g ­ já t és m eg fo g ju k érteni, m en n y ire érezik m indany- nyian, m ih ely t közelébe kerülnek, uralkodókezé­

nek rá ju k csapódását, görnyesztését, sz o rítá sá t és ra jtu k m a ra d á sá t.

M ár a direktó riu m -k o rab eli szalonokban, h a a férfiakkal, ső t az asszonyokkal is ha szóbaáll,

„olyan kérdésekkel kezdi, m elyek m e g a la p ítjá k a kérdezőnek a felsőségét a kérdezettel szemben." —

„Ön nős k érd i ettől. E g y a ss z o n y tó l: „H ány gyerm eke v a n ?“ — M á s v a la k itő l: „M ikor érkezett ide v a g y : „M ikor u tazik el ?“ E g y fra n c ia hölgy elé, aki szépségéről, szellem éről és vélem ényeinek elevenségéről ism eretes, egyenesen odaáll, m in t a legridegebb ném et tábornok és azt m ondja n e k i :

„Asszonyom, nem szeretem , h a a nők a p o litik áb a avatkoznak." M inden társalgásközben érzett egyenlőség, m inden bizalm asság, kényelm i vagy b a jtá rsi h a n g u la t elpárolog közeledtekor. — Tizen­

nyolc hónappal előbb, m ikor az olaszországi h ad ­ sereg fővezérévé nevezték ki, Decrés tengernagy, aki P á risb a n sokszor volt e g y ü tt vele, m egtudja, hogy átu taz ik Toulon-on : „A zonnal ajánlkozom tisfcttársaim nak, hogy bem utatom őket neki, ism e­

retségem m el dicsekedve ; hévvel és öröm m el sietek fo g a d ására ; a tere m m egnyílik ; m ár-m á r feléje lelkendezem, m időn te stta rtá s a , nézése, m egszóla­

lásán a k h a n g ja elegendők a rra , hogy tü s té n t m eg­

állítsan ak . P ed ig nem vo lt viselkedésében semm i sértő, de am i benne volt, az is m egtette m á r ; soha többé nem p ró b á lta m átlép n i azt a távolságot, am elyet közénkbe vetett." — N éh án y n a p p a l ké­

sőbb A lbengában a hadosztályparancsnokok, köz­

tü k A ugereau, am olyan hősies és b ak afán to s vén katona, aki délceg term etére és vitézségére büszke,

g u la tb a n a kis fölkapaszkodott ellen, k it n y a k u k ra k üldtek P á r is b ó l; a ró la k a p o tt le írá s nyom án A ugereau föl v an háborodva, engedetlen m ár előre : vele ne packázzon B a rra s kedvence, a ven- dém iaire tábornoka, egy u tc a i h ad v e zér! „Még sem m isem szólott m ellette, b a r á tja egy sem volt, m indenki úgy nézett rá, m in th a m edve le tt volna, m ert m indig e g y e d ü ljá rv a gondolkodott, ig én y te­

len arccal, m ath em atik u s és álmadozó hírében állva". B evezetik őket és B o n a p a rte v á r a t m agára.

V égre m egjelenik, felköti k a rd já t, felteszi süvegét, k ife jti rendelkezéseit, k iosztja p a ra n c sa it és el­

küldi őket. A ugereau ném án m a r a d t ; csak oda- künn té r m agához és ta lá lja m eg ú jr a rendes k á ­ rom k o d ásait ; m egegyezik M assénával abban, hogy ez a kis kölyök-tábornok m e g fé le m líte tte ; nem tu d ja „m egérteni azt a lenyügözést, am elytől az első sze m p illan tásra elnyom va érezte m agát."

H ogy ren d k ív ü li és felsőséges, a p aran cso lásra és a h ó d ítá sra term ett, ezt jó l érzik a vele egy- idejűek ; a k ik közülük a külföldi népek tö rtén e l­

m ében leg járta sab b ak , De S tael asszony és v a la ­ m ivel későbben S tendhal, v issza is szállanak oda, ahova m egértése v égett kell, „a X IV . és X V . század kis olaszországi zsarnokaihoz," a C astruccio Cas- tracani-k, a p eru g ia i B raccio-k és Piccinino-k, a rim ini-i M aletasta-k, a m ilánói Sforza-k v ilágába;

de m indez m ég az ő g o ndolatukban nem több, m int véletlen rokonvonás, lélektani hasonlat. H olott a tények összefüggésében és tö rtén e tileg ez valósá­

gos a ty a f is á g ; ő csakugyan iv ad ék a a nag y ola­

szoknak, az 1400-ik év k ö rü li cselekvés-em berei­

nek, am a k ato n ai kalandoroknak, akik fejedelm i állások bitorlói és éltük fo g y táig ta rtó állam ok alap ító i v o l t a k ; egyenes leszárm azás ú tjá n örö­

költe tő lü k vérüket, elm éjüknek és erkölcsüknek

Taine H ippolit Adolf: Bonaparte Napóleon. 2

velükszületett a lk a tá t. E g y ik rü g y h a jtá s, am ely erdejükből k e rü lt k i elfinom ulásuk, belső elsze­

gényedésük és m eg ro k k an ásu k ideje előtt, hasonló és messzeeső nevelőberekbe vivődött át, hol az életnek tra g ik u s és hadakozó rendszere állandó m a ra d t; az ősi term ő fo g a n at o tt érintetlenségében ta r to tta fenn m ag át, nem zedék v ette á t nem ze­

déktől, keresztezések ú j’ítg a ttá k és erősítették folytonosan. Legvégül, utolsó h ajtásá b an , k iü tk ö ­ zik a földből és nagyszerűséggel tá r u l világgá, ugyanazon lom bozattal és ugyanazon gyüm öl­

csökkel, m in t h a jd a n ta ered eti tö v é n ; az ú jk o ri m űvelés és a fra n c ia kertészet alighogy n éh án y á g á t nyeste le, n éh á n y tü sk é jé t to m p íto tta m e g : belső szövődése, fejlődésének ta rta lm a és le g sa já to ­ sabb irá n y u lá sa m iben sem változott. Á m de a t a ­ laj, am elyre F ran c ia o rszá g b an és E u ró p á b a n t a ­ lált, a fo rrad alo m v ih a ra itó l feld ú lt állap o táb a n sokkal inkább kedvez m ohóságának, m in t a kö­

zépkor ré g i m e z e je ; az ú j ta la jb a n egyedül áll, nem sín y li meg, m in t ősei Itá liá b a n , ö n fa ja egye- deinek v e r s e n y é t; sem m isem n y o m h atja el, m a­

g áb a h a rá c so lh a tja a földnek m inden nedvét, a térn e k m inden n a p o ssá g á t és levegőjét, és k ia la ­

k u lh a t azzá az ó riás példánnyá, am elyet a kö­

zépkori h ajtáso k — no h a ta lá n u g y an o ly életre­

valók és bizonyosan u g y an o ly em észtőerejűek is voltak m in t ő, de m e rt kevésbé kiélhető te rü le ­ te n s a rja d ta k és egym ás közt szoronkodtak — nem a d h a tta k k i m ag u k közül.

II.

„Az em beri növény", m ondja Alfleri, „seholsem s a rja d erősebben, m in t O laszo rszág b an "; és Olasz­

országban soha nem volt olyan erejű, m in t 1300-tól

1500-ig, D an te k o rtá rsa itó l M ichelangelo, B orgia Caesar, II . G yula és M achiavelli társa d alm áig . — A m i ezen kor em berét legelsősorban m egkülön­

bözteti, az elm éjének m indenre-fogékonysága. Ma, három száz évi szolgálás u tán , a m i elm énk v a la ­ m it vesztett m á r üdeségéből, éléből és fürgeségé­

ből : a kényszerű szakképzés töb b n y ire végképen egyoldalúvá nevelte és a lk a lm a tla n n á te tte m in ­ den m ás ir á n y b a n ; egyébként is a véglegesedett fo galm aknak és e lta n u lt eljá rá so k n a k fölszaporo­

d ása kéreggel v o n ja be és já ts z á sá t gépies fogások m esterségévé csökkenti ; v égül p edig el is fá rasz­

to tta elm énket az agyélet tú lság b a m enetele, és el­

p u h íto tta a m egállapodott életm ódok folytonos­

sága. M indezek ellenkezője áll am a fiatalon szö- kellő szellem ekről, ak ik n ek vére m ég szűz, fa ja m ég új dón. — A konzuli k o rm án y z at kezdetén a ta p a sz ta lt és független ítéletű R oederer, ak i B ona­

p a rté t n a p o n ta lá tja az állam tan ác sb an és estén- k in t följegyzi aznapi benyom ásait, föl nem ocsú­

dik a b á m u la tb ó l: „V égigüli m ind az üléseket, 5—6 ó rá n á t egyfolytában t a r t a tj a meg, elő ttü k s u tá n u k is azon tá rg y a k ró l beszél, am elyeket ott ta g la lta k , m indig k ét k érdésre té r v is s z a : igazsá­

gos-e íg y ? hasznos-e íg y ? — M inden kérdést eg y en k in t vizsgál e két szem pontból, m iu tá n sze­

rin tü k osztotta szét a legkülönváltabb elemzéssel;

a z u tá n s o rra veszi a n a g y tekintélyeket, a m a it korok m egoldásait, a ta p a s z ta la to t; jelen tést té te t m ag án a k a jogtudom ány ta n ítá sa iró l, X IV . Lajos, N agy F rig y e s tö rv é n y e irő l... Soha a tanács szét nem v á lt anélkül, hogy v a la m it ne ta n u lt volna, h a abból nem , am ire ta n íto tta B c/naparte, ú g y leg­

alább abból, am inek m élyebb ta n u lm á n y á ra k én y ­ szerítette. Soha a szenátus, a törvényhozótestület, a vitaszónoki bizottm ány (trib u n a t) ta g ja i nem jönnek el tőle anélkül, hogy tisztelgésük á r a fejé­

2*

ben hasznos ta n ítá s t ne vinnének m agukkal. K öz­

életi em berek tá rsa sá g á b a n legott felülkerekedik benne az állam férfiéi; és m inden ily e g y ü ttlé t á l­

lam tan áccsá v á lik előtte/* A m i őt m eg an n y i em­

ber közt jellem zi, az értelm ének nem csak beható és egyetem es m ivolta, hanem e g y ú tta l és m inde- nekfölött idom ulóképessége is, „figyelmének ereje és állhatatossága. Sohasem lá tta m szellem ét fá r a d t­

nak, v ag y csak lendületében is lankadónak, még testi fá rad ság á b an , m ég a legkem ényebb erőfeszí­

tésben, m ég h a ra g já b a n sem. Sohasem láttam , hogy egyik ügy elv o n ta volna a m ásiktól, hogy eltért volna attól, am elynek v itá já n á l ta r to tt és a r ia gondolt volna, am elyet azelőtt v ita to tt meg, vag y am elyet az u tá n a k a rt tisztázni. Az E g y ip ­ tom ból jövő jó- v a g y b alh íre k sohasem te tté k szó- rak o zo ttá a p o lg á ri tö rvénykönyv előkészítésénél, sem a p o lg ári tö rv én y k ö n y v azon szám ításai köz­

ben, am elyeket E g y ip to m ügye m egkövetelt. Soha em ber teljesebben azé a m unkáé nem volt, am e­

lyen dolgozott, és jobban nem osztotta fel id ejét m indazon teendők között, am elyeket végeznie kel­

lett. Soha szellem nem volt h a jth a ta tla n a b b an n ak a foglalkozásnak, a n n a k a gondolatnak félreh árí- tásában, am ely időnap előtt kínálkozott neki, és hevesebb fö lk u tatásáb an , ügyesebb m egrögzítésé­

ben, h a eljö tt a perc, am ik o r élnie k ellett vele.** — Ö m aga m o ndotta később, hogy a különféle t á r ­ gy ak és ügyek ú g y v an n a k éltévé fejében, m int egy fiókosszekrényben. „H a félbe ak aro m szak í­

ta n i b árm ely ik m u n k ám at,“ te tte hozzá, „becsu­

kom fiókját és egy m ásik dologét nyitom ki. Soha­

sem keverednek össze és sohasem zav arn ak , sem nem fá rasztan ak . A ludni akarok? V alam ennyi fiór kot becsukom és enyém az álom.** Senkisem lá to tt m ég ilyen fegyelm ezett és m indenre fo rd íth ató el­

mét, m ely ily sz a k a d a tla n u l kész m inden m u n ­

k á ra és ennyire képes önm agának h irtelen és te l­

jes együvÓYonására. C sodálatos „hajlékonysága"

van ahhoz, „hogy perc a la tt helyezze á t m inden képességének, m inden erejének m űködését, és hogy óram ű pontosságával v igye r á egyszerre és egye­

dül a r r a a tá rg y ra , am ely re a k a rja , egy kis fé­

re g re úgy, m int egy elefán tra, egy m ag áb an álló egyénre úgy, m in t egy ellenséges h a d s e re g re . . . A ddig, am íg egy tá rg g y a l foglalkozik, a többi r á ­ nézve nincsen a v ilágon ; a v ad á szatn ak egy nem e ez, m elytől sem m isem té r íti el.“ És ezen ádáz v a d á ­ szat, am elyet nem függeszthet föl semmi, csak a zsákm ányolás, e m egátalkodott üldözés, e szilaj száguldás, am elyben a m egérkezés sohasem egyéb, m in t ríj kiindulás, ez szellem ének önkéntelen in ­ dulata, term észetes, könnyű, kedvére való röppe- nése.

„Én“, m ondta E oederernek, „én m in d ig dol­

gozom ; sok at elm élkedem. H a m eglátszik, hogy m indig kész vagyok m in d en re m egfelelni, szembe fogadni m indent, ez az é rt van, m e rt m ielőtt b á r­

m ire vállalkozom , m á r hosszan elm élkedtem , m ár elő reláttam m indazt, am i bekövetkezhetik. Nem géniusz az, am i egy csa p ásra su g a llja nekem, hogy m it m ondjak v ag y tegyek egy m ások előtt v á r a t­

lan körülm ényben, hanem tűnődésem , elm élkedé­

sem . . . M indig dolgozom, h a ebédelek is, h a szín­

házban vagyok is. É jszak a fölébredek, hogy dol­

gozzam. M últ éjjel két ó ra k o r keltem föl, beültem egy kerevetbe, kandallóm elé, hogy átv izsg áljam a h adállások k im u ta tá sait, am elyeket tegnap este ad o tt ide a h ad ü g y m in iszter ; húsz h ib á t ta lá lta m bennük, m elyekről m a reggel küldtem el a je g y ­ zeteket a m iniszternek, ak i m ost v an h iv a ta lá v a l e g y ü tt azzal elfoglalva, hogy k ija v íts a őket." — A vele m unkálok elgörnyednek és m egroskadnak a te h e r alatt, am elyet rá ju k ró és m ag a velük hord

anélkül, hogy érezné súly át. Konzul k o rá b an „néha a belügyi tá rc a osztálygyűlésein esteli tíz ó rától reggeli ötig elnököl... G y ak ran S ain t C loud-ban az állam tanáesosokat reggeli 9 órától esti 5 ó ráig ta r tja vissza, negyedórás egyetlen szünettel és nem látszik fá ra d ta b b n a k az ülés végén, m in t kez­

detén." Az éjjeli üléseken „többen kidőlnek a fá ­ radságtól, a h ad ü g y m in iszter elalszik." M egrázza és felkölti ő k e t : „ R a jta polgárok, r a jta ! É b re d ­ jü n k föl, m ég csak kettő az óra, a fra n c ia nép űzet m inket, m eg kell dolgoznunk érte !“ M int konzul és m int császár „m inden m inisztertől szám onkéri a legapróbb részletet i s ; nem ritk á n lá tn i őket a fá ­ rad ság tó l m eg tö rtén távozni a bosszú vallatásból, am elynek a láv e tette ; ő nem a k a rja észrevenni és n a p ja elteltéről nem beszél előttük m ásként, m in t olyan szórakozásról, m ely alig v ette igénybe szel­

lemét." M i több, „ugyanezekkel a m iniszterekkel ak á rh án y sz o r m egesik, hogy hazaérve, tíz levelet ta lá ln a k tőle lakásukon, am elyek rögtöni feleletet követelnek, e rre pedig az egész éjszak a alighogy elegendő." — A szellemében re n d re g y ű jtö tt és el­

ta rto g a to tt tényeknek, a benne kidolgozott és m eg­

te rm e tt eszm éknek m ennyisége m in th a m eg h a­

lad n á az em beri befogadás h a tá ra it és ez a betel- hetetlen, kim eríth etetlen , m eg b o ly g ath atatlan a g y ­ velő íg y m űködik sza k ad atlan u l h arm in c esztendő hosszáig.

U gyanennek az elm ealk atn ak egy m ásik h a tá s á ­ n ál fogva ag y a sohasem dolgozik ü re s gép m ód­

j á r a ; ez m a a m iénknek n a g y veszedelme. H árom század ó ta m indinkább elvész belőlünk a dolgok teljes és közvetlen l á t á s a ; az iskolaszobai nevelés­

nek sokszoros-hosszas kényszere a la tt m i a t á r ­ gy ak h ely ett jelk ép eik et ta n u lju k m e g ; a vidék h ely ett a térk é p et ; a létü k ért küzdő állato k he­

ly ett nevek lajstro m át, osztályozásokat és legjobb

esetben m úzeum i holt p é ld á n y o k a t; érző és cse­

lekvő em berek h ely ett sta tisz tik á t, codexeket, tö r­

ténelm et, irodalm at, bölcseletét, egyszóval nyom ­ ta to tt szavakat, és am i m ég rosszabb, elvont sza­

v ak at, m elyek századról-századra elvontabbak lesz­

nek, te h á t m ind m esszebbre térn e k el a tap asz­

ta la ttó l, m ind nehezebben érth e tő k m eg helyesen, m indegyre kevésbé kezelhetők és m indinkább m eg­

tévesztők, különösen em beri és tá rsa d a lm i té ­ n y ek re vonatkozólag. E té re n az állam ok terjedése folytán, a szolgálatok sokasodásával, az érdekek összegabalyodása m ia tt a tá rg y m ag a elhatárolha- ta tla n u l m egnagyobbodva és szövevényesedve, m ost m á r k isiklik fö lfo g á su n k b ó l; am i fogalm unk v an róla, elm osódva, félbem aradva, pontatlan o d v a nem jó l függ össze vele v a g y sehogysem felel meg neki; kilőne elm ében tíz közül és ta lá n kilencven­

kilencben száz közül nem is több e fogalom világ m eg an n y i s z ó n á l; a többieknek, ha csakugyan tu d n i a k a rn a k v a la m it az eleven társad alo m ró l, a k önyvek-adta o k tatáso n tú l tíz évi, tizenöt évi m egfigyelésre és elgondolkodásra v an szükségük, hogy ú jr a áteszm éljék azokat a m ondókákat, am e­

lyekkel e könyvek em lékezetüket benépesítették, hogy s a já t lá tá su k tényezőire fo rd ítsák le őket, hogy beletöltsék a szóba, m ely többé v a g y k e­

vésbé h a tá ro z a tla n v a g y üres, személyes benyo­

m ásaik teljességét és tisz ta ta rta lm á t. T ársadalom , állam , alkotm ány, népfönség, jog, s z a b a d s á g : lá t­

nivaló volt, bog ezek a fogalm ak, a leghatéko­

n y ab b a k valam ennyi között, m en n y ire m egrövi­

d ültek és elferd ü ltek m á r a X V III. század végén, hog y an p á ro síto tta őket az agyvelők többségében a p u szta szó-bölcselkedés tudom ányos és hitbeli alaptételekké, m icsoda iv ad ék a ik voltak ezeknek a m etafizikai ál-alanyoknak, m ennyi életbe-vihe- tetlen és fu rcsa szörnyszülött, m ennyi lidérckedő

és ártó agyrém szárm azo tt belőlük. Ez agyrém ek közül egynek sem j u t hely B o n ap arte szellemében;

sem benne nem a la k u lh a tn a k meg, sem belé nem fé rk ő z h e tn e k ; idegenkedése az elvont politika a n y a g ta la n ködképeitől túlm egy a m egvetésen, ú tá la ttá fokozódik : az, am it e korban ideológiának neveznek, sajátk é p en neki veres p o s z tó ja ; küzd ellene nem csak k iszám íto tt önérdekből, de m ég in ­ kább és m ég többet a tisztán látás szükségéből és igazságösztönből is, m in t g y a k o rla ti em ber és m int állam fő m indig a r r a emlékezve, m iként a n a g y K a ­ talin, hogy „ha ő dolgozik, nem p a p iro n dolgozik, de az em berek bőrén, ez pedig csiklandós." M inden fogalm át, am ely a közéletre vonatkozik, m ag a a l­

ko tta m erőben s a já t megfigyeléséből és folytono­

san csak ebből helyesbíti is.

H asználni a könyvek haszn áltak n e k i’is a n n y i­

ban, hogy kérdések su g a lla tá t keltették föl benne, de ezekre a k érdésekre sohasem felel önm agának m ással, m int önnön tap asztalatáv al. K eveset olva­

sott, azt is seb b e l-lo b b a l; la tin nyelv dolgában nem h a la d t tovább a négy kezdőosztálynál. A k a ­ tonai iskolában, ú g yszintén B rienne-ben, a közepes m értéket sem é rte el az, am ire ta n íto ttá k ; és m á r B rienne-ben m eg állap íto tták róla, hogy „a n yelvek­

hez és a szépirodalom hoz nincs sem m i érzéke."

A zután is a n ag y v ilág i és tudós irodalom , a k ö n y ­ vesházak és a társa lg ó te rm ek bölcseleté, m ely kor- tá rs a it m indenestül á th a tja , úgy sik lik le gondo­

latv ilág áró l, m in te g y kem ény s z ik lá ró l; egyedül a m ath em atik ai igazságok, a földrajz és a tö rté n e ­ lem in g a th a ta tla n ism eretei hatolnak beléje és vé­

sődnek le ra jta . M inden egyéb tu d á sá ra , csakúgy m in t XV. századbeli előzői a m agukéra, az em berek­

kel és a dolgokkal folyton érintkező képességeinek eredeti és közvetlen m űködésével tesz szert, rö g ­ töni és biztos megérzésével, fáradhatatlan és apró­

lékos figyelésével, ösztönös sugalm aival, am elyeket ki tu d ja hányszor idéz vissza és ig azít ki m a g á ­ n y án a k és h a llg a ta g sá g á n a k hosszú óráiban. B á r­

m it is tan ú lt, a g y ak o rla tta l, nem az elméletfűzés- sel ta n u lta meg, gépek közt nevelkedő gépész m ód­

já ra . „N incsen a hadviselésben sem m i,“ úgym ond,

„am it m agam el nem intézhetnék. H a elfogy az az ágyúkhoz való puskapor, én tudok g y á r ta n i ; ág y ú állv án y , h a nincs, tu d o k csin á lta tn i; h a ág y ú t kell önteni, m eg tudom önteni m agam ; e dolgok c s in já ra -b in já ra h a ta n íta n i kell az em bereket, én m egtanítom ." í g y v á lt be m in d en ü tt azonnal szakértőnek, m in t tüzértábornok, m in t főhadvezér, az u tá n m in d já rt m in t diplom ata, m in t állam i pénzügyeknek és m int m indenféle közigazgatás­

n ak intézője. E term ékeny ta n u ln i-tu d á sá n a k ered ­ m ények épen konzulsága kezdetétől fogva vissza­

fo rd ítja a k io k tatás so rá t a közigazgatási szak­

em berekre, a ré g i főhivatalnokokra, ak ik em lék­

ira to k k a l a k a rjá k ú tb aig az ítan i. „Öregebb vagyok én a közigazgatásban, m in t ők; h a az em bernek egyedül a m ag a fejéből k ellett előterem tenie m indazt, am ivel táp láljo n , eltartson, eg y ü tt t a r t ­ son, azonegy szellem m el és a k a ra tta l töltsön el p á r százezer em bert messze h azájuktól, ak k o r h am ar k ita n u lta a közigazgatásnak m inden titk á t." M ind­

egyik em beri gépezetnek, am elyet m egszerkeszt és kezel, egyetlen p illa n tá ssa l sze m m e ltartja v a la ­ m ennyi alkotórészét, m in d eg y ik et a m aga helyén és a m ag a m unkájában, az erők k ú tfő it és átvivőit, a tám asztékok eg y m ásu tá n já t, az összetételre ke­

rü lő m ozgásokat, az eredő sebességet, a végső és összes m űködést, a tiszta m u n k a e re d m é n y t; soha tek in tete nem m a ra d felületes és hozzávető ; bemé- lyed a legsötétebb zúgba és a legutolsó fenékig

„kérdéseinek m érnöki szabatosságával", a szakem ­ b er éleslátásával, és ily módon, hogy a bölcseiké-

dőktől kölcsönözzük a szót, a fogalom n á la egyenlő teljesnek bizonyul tárg y á v al.

E bből érthető m eg a részletekben való kedvte­

lése; ezek a d já k a tá rg y n a k te s té t és m ilétét;

am ely kéz nem ra g a d ta m eg v ag y eleresztette eze­

ket, az csak k é rg e t és b u rk o t szorongat hiába.

A részletek irá n y á b a n B o n ap arte kíváncsisága, m ohósága „jóllakhatatlan**. M inden egyes k o r­

m án y zati ágban többet tu d a m iniszternél és m in ­ den h iv a ta lb a n a n n y it tud, m int az, aki o tt az ig á t vonja. A sztalán o tt v an a szárazföldi és ten g eri had ak m indenkori á llásá n ak föltüntetése; ő a d ta hozzá a terv e t, és e föltüntetéseket m inden hónap elsején m e g ú jítjá k ; m indennapi és legkedvesebb olvasm ánya ez: „M indig előttem v an n a k h a d á llá ­ saim . N incs a n n y i emlékezetem, hogy csak egy v ersso rt is fe je m b e n ' ta rts a k , de egyetlen szóta­

got sem felejtek el az én hadállásaim ból. M a este is o tt találom m ajd szobám ban, és add ig le nem fekszem, am íg el nem olvastam.** Jobban, m in t a hadü g y i és tengerészeti m inisztérium ok n y ilv á n ­ ta rtó h iv a ta la i, jobban, m in t az illető vezérkarok m aguk, jobban tu d ja ő m indig „az ő állásait** szá­

razon és vízen, a h ajó k szám át, n ag y sá g át, m inő­

ségét a szabadtengeren és m inden egyes kikötő­

ben, a készülőben levő h ad i építm ények m ostani és jövőbeli h alad á sát, fölszerelésük összetételét és erejét, b árm e ly ik h ad test és ezred összetételét, szervezettségét, szem élyzetét, anyagkészletét, állo­

m áshelyét, m o stan i és m ajd an i kiegészítését.

U g y a n ily otthonos a pénzügyekben, a külügyek- ben, a v ilág i és egyházi igazgatás m inden á g á ­ ban, a tá rsa d a lo m fizikai és lelki életrendjében.

H elyi em lékezete és fö ld rajzi elképzelő tehetsége, m elyekkel a különböző vidékeket, helységeket, te rü le tfo rm á k a t és akadályozó m iv o ltu k at fel­

öleli, összefüggő látom ásba egyesülnek, am elyet

b árm ik o r fö lú jít m ag áb an és am ely évek m ú ltá n m ég ug y an o ly üdén éled föl benne, m in t lé tre ­ jö tte n ap ján . A távolságokra, m enetelésekre és h adm űveletekre vonatkozó szám ítása oly szigo­

rú a n m ath em atik ai m űvelet, hogy nem ritk á n két-három száz m értfö ld n y i tá v o lsá g ra és két-há- rom hónappal későbbre szóló k ato n ai jövendölései csaknem a m egjelölt n apon és pontosan a m eg­

m ondott helyen teljesülnek. V együk ehhez utolsó m a g y a rá z a tu l m ég egy tehetségét, a le g ritk á b h a t valam en n y i közül, azt, am elyik teljesedővé te tte e lő re lá tá sá t s am ellyel, m iként a híres sakkozók, helyesen v ette szám ításba a já té k gépies lehető­

ségein felül az ellenfél jellem ét és tehetségét,

„m egm érte m élyeit h a jó ja sodrának", e ltalálta valószínű balfogásait, m egtoldotta a fizikai m eny- nyiségek és valószínűségek szám vetését az erköl­

csi m ennyiségek és valószínűségek szám vetésé­

vel, és u g y a n a n n y ira v á lt be n ag y lélekism erőnek, m in t tökéletes hadvezetőnek. — V alósággal senki- sem m ú lta fölül abban, hogy egy-egy lélek á lla ­ p o ta it és m ozgalm ait fölism erje, hogy u g y an íg y ism erje föl sok-sok léleknek serk en tő ta rta lm á t, a h ató képzeteket, am elyek állandóan vag y p illa ­ n a tn y ila g te ttre in d ítjá k v a g y v issz a ta rtjá k az em bert álta lá b a n és ezt v ag y a z t az em bert külö­

nösen, hogy m eglássa am a rugó k at, am elyekre egy-egy te rv e t a la p íta n i lehet, hogy értsen ann ak a nyom ásnak fajához és fokához, am elyet k ire-k ire alkalm azni kell. Ezen középponti tehetségének u ra lm á b an m űködik m inden m ás képessége és ev­

vel h alad m eg m indenki m ást az em bernyügözós m űvészetében.

- • ni.

E nnél becsesebb tehetsége aligha leh et egy po­

litik a i gépalkotónak, hiszen az erők, am elyeket m unkába fog, sohasem mások, m in t em beri szen­

vedélyek. De m i egyéb módon, m in t m egsejtéssel fé rh e tn i hozzá a rejtőző szenvedélyekhez, és ho­

g y an szá m íth atn i ki, h a hozzávetéssel nem, ezen erőknek nag y ság át, am elyeken látszólag m inden m érőszer k u d arco t v a ll! E sötét, csuszam lós te rü ­ leten, hol csakis tapogatózva já rh a tn i, N apóleon m ajdnem föltétien biztonsággal m unkálkodik és m unkálkodása szakadatlan, m indenekelőtt önnön belsejében, am inthogy nem is h ato lh at m ásnak a leikébe, ak i m élyére nem szállott előbb a m ag áé­

nak. „M indig szerettem az elemzést", — m ondotta egy napon — „és h a n etalá n kom olyan szerelm es lennék valaha, ízről-ízre boncolnám széjjel szerel­

m em et is. A „m iért" és a „hogyan", e kettő oly hasznos kérdés, hogy sohasem v eth etjü k föl m a­

g u n k n ak elégszer." „B izonyára" — í r ja u g y a n ­ azon ta n ú — „ő az az em ber, aki legtöbbet elm él­

k ed e tt az em beri te tte k e t m ozgató „m iért“-eken“.

M ódszere azonos a k ísérleti tudom ányokéval és abból áll, hogy m inden föltevést vag y levezetést valam ely szabatos alkalm azásában tesz p ró b á ra olyképen, hogy jól m eg h atáro zo tt föltételeivel eg y ü tt figyeli meg. V agyis, ahogyan a fizikai erő ­ ket meg lehet á lla p íta n i és pontosan m eg lehet m érni egy-egy tű n ek elhajlásából, folyadéknak emelkedéséből v ag y színeváltozásából, szin tú g y a lá th a ta tla n erkölcsi erőket is m eg állap íth atn i és közelítőleg m eg is m érh etn i érzékeink a lá eső nyilvánulásaikból, v á ra tla n m egkísértésben való m utatkozásukból, am inők egy-egy szó, h an g sú ly v ag y taglejtés. E szavak, m ozdulatok és hangok sokasága az, am iből ő g y ű jt; a r e jte tt érzelm eket

m egérti kicsillanásukból és képet fest m agának a belső dolgokról a külsők nyom án, elindulva v a la ­ m ely jellem ző arckifejezésen, beszélő testtartáso n , kicsi, de sokatvalló jeleneten, példaszerűségen v ag y rövidítő-távlaton, am elyeket oly jól válogat ki és föltételeikben olyan jó l ism er, hogy a h a ­ sonló jelenségeknek egész h a tá r ta la n re n d jé t lá t­

ta tjá k vele. Ilym ódon az im bolygó és tünékeny tá r g y a t hirtelenséggel m eg rag ad ja, osztályozza, a z u tá n m egm éri feszítőerejét és súly át, m in t v a la ­ m ely illanó elemét, am elyet a vegyészek ro v átk ás átlátszó kristályedénykébe z á rn ak és eltarto g atn ak .

— E z é rt van, hogy m íg az állam tan ácsb an a tö b ­ biek, a közigazgatási v a g y jo g i m esterem berek, csupa elvontságot látn ak , törvényszakaszokat és döntvényeket, addig N apóleon lelkeket lá t és o lyanoknak látja, am ilyenek, a fran ciáét, az olaszét, a ném etét, a p arasztét, a polgárét, a nem e­

sét, az életb e n m a rad t jakobinusét, a h az atért em igránsét, a közkatonáét, a tisztét, a hivatalnokét, m in d en ü tt a valóságos és teljes egyént, az em bert, am in t szánt-vet, g y á rt, verekszik, házasodik, g y e r­

m eke lesz, bajlódik, m u lat és m eghal. — Semmisem feltűnőbb, m in t az ellentét am a fakó és nehézkes okoskodások közt, am elyeket a bölcs hivatalos szerkesztő tu la jd o n ít neki és s a já t szavai közt, am elyeket röptűkben jegyez föl egy-egy jelenlevő s am elyek csakúgy rezegnek és szikráznak a pél­

dáktól és a képektől. A házasfelek elválásáról, am ely et elvben fönn a k a r ta rta n i, íg y beszél:

„F igyeljék csak a nem zet szokásait. A házasság- törés nem m egy i t t csodaszám ba, nagyon is m in­

dennapos dolog, egyszerű k anapékérdés . . . K ell a válás, zabolául az olyan asszonyokra, akik házas­

ságot tö rn ek holm i csengésért-bongásért. v e r­

sekért, A pollóért, a M úzsákért, stb.“ M ár hogyha a jellem ek egyezhetetlensége címén is megenged-

nők a válást, a k k o r m eg ingatnék a házasság in ­ tézm ényét; tö rék en y holm inak éreznék m á r m eg­

kötésekor is. „Ez olyan volna, m in th a azt m onda­

nék: A ddigra házasodom , am íg el nem m egy tőle kedvem." Ne bőkezűsködjünk a sem m iségi okok­

kal sem ; h a m egvan a házasság, n ag y dolog m ár m egszüntetése. „A zt hiszem, hogy u n okahugom at veszem el, ak i m ost jö tt K eletindiából; helyette elvétetnek velem egy k alan d o rn ő t; csak m ire gyerm ekeim lettek tőle, ak k o r veszem észre, hogy nem unokahugom : nem jó ta lá n ez a házasság?

Nem ak a rja -e a közerkölcs is azt, hogy érvényes legyen? R e tte n i t t egym ásba lehelték lelk ű k et és eggyé v álto tták ." — A gyerm ekeknek, m ég a n a g y ­ k o rú ak n ak is, ta r tá s i igényéért íg y kardoskodik:

„Azt ak a rjá k , hogy az ap a kikergethesse házából 15 éves lán y át? E g y a p a teh át, akinek 60.000 fra n k jövedelm e van, az t m ondhassa fiának: m egnőttél- fölhíztál, elm ehetsz napszám ba kap áln i? A gazdag v ag y jóm ódú a p a m in d ig adósa gyerm ekeinek az ap a i húsosfazékkal"; n y irb á ljá k m eg ezt a t a r ­ tá s ra való jo g o t és „ a rra k ényszerítik a g y erm e­

keket, hogy m egöljék ap ju k at". — A m i az örökbe­

fog ad ást illeti, „ezt önök ú g y nézik, m in t törvény- csinálók, nem m in t állam férfiak. H olott ez sem nem p o lg ári ügylet, sem nem b író i cselekm ény. A jo ­ gászi elemzés a leghibásabb eredm ényekre vezet.

E gyetlen m ódon leh et csak korm ányozni az em ­ b ert: képzelm énél fogva; képzelme nélkül az em ­ b er barom . N em n a p i öt sousért, nem is holm i gy arló érdem pénzért öleti az m agát, hanem ha leikéhez szólunk, ak k o r já r ju k á t élőtűzzel. Nem a közjegyző fo g ja e h a tá s t elérni a z é rt a 12 fra n k é rt, am it fizetnek m ajd neki. Az örökbefoga­

dás, m i ez? U tánzás, am ellyel m ajm olni a k a rja a társad alo m a term észetet. O lyasvalam i, m in t egy új s z e n ts é g ... V alak in ek testi-lelki gyerm eke á t­

szárm azik a társa d alo m a k a ra tá b ó l m ásnak a tes- tébe-lelkébe. Ez a legnagyobb ün n ep i tett, am elyet elképzelni lehet. F iú i érzéseket ad abba, akiben nem v o ltak meg, és u g y a n íg y ad viszont a p a ia ­ k a t H o n n an kell te h á t e m űveletnek kiin d u ln ia?

F elülről, m in t a m ennykőnek.“ — M inden őszinte szava tűzrajzo lat, sötétben izzó ércd árd ák tova- vetéséhez hasonló; V o ltaire és G aliani óta senki- sem dobott v ilág g á e n n y it ily teli m arékkai, a társad alo m ró l, a törvényekről, a korm ányzásról, F ran c ia o rszá g ró l és a fra n c iá k ró l; van n ak olya­

nok, hogy velőkig v ág n ak és m ik én t M ontesquieu m ondásai, egyetlen n ag y rid eg villám lással mé- lyesm élyekre v ilá g íta n a k ; nem g y á r tja ip arilag , szökellve szöknek k i leikéből; term észetes m ozgá­

sai szellemének, a k a ra tla n , örökös sodrából valók.

— És am i növeli érték ü k et: m eg h itt tanácskozásain és beszélgetésein k ív ü l tartó zk o d ik tőlük; i t t is csak a r r a valók neki, hogy hangosán gondolkod­

jék; egyéb körülm ények között a cél, am elynek alárendeli szavát, m in d ig a g y a k o rla ti h atás;

re n d szerin t egészen m ásféle nyelven í r és beszél, azon, am ely legjobban m egfelel h allg ató in ak ; el- nyesi belőle g ondolatának idegenítő elem eit, a rögtönzés és képzelem szertelenségeit, az ih let és lángész feltörtetéseit. A m it m e g ta rt ezekből és m egenged m agának, a r r a szánja, hogy n a g y em ­ léket k eltsen m agáról abban az egyénben, akinek elbűvölését szükségesnek lá tja , V II. P iu sb a n v agy S ándor cá rb an ; ez esetben beszélgetésének egyen­

letes h a n g ja a ciró g a tv a nyiltszívűsködő bizal­

m asság, szeretetrem éltóság; ily en k o r színpadon van és a színpadon el tu d já tsz a n i m indenféle szerepet, tra g é d iá t és kom édiát egyenlő eleven­

séggel, re n d rő l-re n d re dörgedelm esen, vádasko- dóan, sőt még jólelküsködve is. T ábornokaival, m inisztereivel és fő h iv ataln o k aiv al az ügyekhez