3 3 1 1 3
EGYETEMI
BETHLEN GÁBOR KÖR (KOLOZSVÁR-SZEGED) KIADVÁNYAI
Szerkeszti: BUDAY GYÖRGY
BÖHM KÁROLY
IFJÚKORI ÖNÉLETRAJZA
Kéziratból k i a d t a d bevezetéssel ellátta JOÓ TIBOR
Studium Rt. Bizománya, Budapest.
SZEGED, 1931.
F I G Y E L M E Z T E T É S .
Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető - rendelkezés alá nem esik, kihágást, követ e.l és
egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő, aki közgyűjteményben őrzött kéziratot, könyvet vagy más tárgyat eltulajdonítás szándéka nél- kül, de a kikölcsönzés tekintetében meghatáro- zott szabályok megszegésével elvisz vagy a sza- bályszerűen kikölcsönzött kéziratot, könyvet vagy más tárgyat a kikölcsönzésre megszabott
EGYETEMI
BETHLEN GÁBOR KÖR (KOLOZSVÁR-SZEGED) KIADVÁNYAI
Szerkeszti: BUDAY GYÖRGY 8.
BÖHM KAROLY
IFJÚKORI ÖNÉLETRAJZA
Kéziratból kiadta és bevezetéssel ellátta JOÓ TIBOR
Studium Rt. Bizománya, Budapest.
SZEGED, 1930.
SZTE Eqyetemi Könyvtár
Böhm Károly emlékének
ajánljuk
halála huszadik évfordulóján.
A kolozsvár-szegedi egyetemi fiatalság Bethlen Gábor Köre.
V Í 3 ; M 13
BEVEZETÉS.
Az életrajz értékét mindég az dönti el, meny- nyire magyarázza hősének életsorsát és személyi- ségét, továbbá mennyi jellemző vonást szolgáltat az illető történeti kor tipusának képéhez, s végül milyen mélyre világit az emberi mivolt lényegébe.
Böhm Károlynak ez az ifjúkori önéletrajza, melyet itt vesz az olvasó, mind a három szem- pontból a legteljesebb mértékben megérdemli mindazok odaadó figyelmét, akik ismerik vagy is- merni vágyják a legnagyobb magyar filozófust, akik az emberi szellem természetéről szivesen hal- lanak u j adatokat vagy régi igazságok u j és u j megerősitéseit. Ez az önéletrajz mindenekelőtt Böhm Károly életsorsa és személyisége kifejlődése szempontjából legfontosabb életszakát adja elő. Hu- szonegy éves korában írja le kiforrása történe- tét, amikor már kialakult benne személyes problé- mája, s ez az életrajzi részlet éppen e probléma kialakulásának históriája, vagyis annak az elbeszé- lése, miként lett hőse filozófus. Egy filozófus éle- tének pedig ez a legfontosabb időszaka, ennek az időszaknak az ismerete a biográfus legnagyobb örö- me. Emellett ez az életrajz plasztikus elevenséggel képviseli a mult század hatvanas éveinek szellemét, annak a nevezetes időszaknak a szellemét, amikor az ideálizmus és romanticizmus uralmát kezdi fel- váltani a pozitivizmus és naturálizmus. Annak a generációnak a sziluettje ez a rövidke irás, mely- ről Lyhne Niels halhatatlan alakját mintázta Jacob- 8
sen. Csak itt a pozsonyi teológusba jóval több a bátorság, erő és optimizmus, amit aztán a kolozs- vári professzor igazolt. És végül ami az általános emberit illeti, ez az önéletrajz ritka világosságot vet a filozofálásnak, mint az emberi szellem funkciójá- nak a forrására, amikor vallomást tesz arról, mi- ként merül fel a fiatal fiu lelkéből élményeinek hatására a lét talánya, a filozófiai probléma. Ha az ember ezt az alig pár lapnyi, zsúfolt, szűkszavú irást gondosan, elmerülő tekintettel a kezébe veszi, s mint egy soklapu kristályt megforgatja, azon igye- kezvén, hogy mindenik lapját erős fény érje, akkor egyszerre világitó erővel ragyog fel az egyszerű, felületes kézen talán fakó adatok magyarázó ere- je, jelentősége, és fiatalos lendülettel lángoló nagy szavak mögött felteszik az emberi szellem roppant mélységeiben megingathatatlan alapokon az élet ki- olthatatlan örök izzása.
1866 november 24-én este fél kilenc órakor Po- zsonyban a Lábán-vendéglőben ünnepies külsősé- gek közt, életkoruknak és a korszaknak, melyben éltek, megfelelően, Böhm Károly — ekkor másod- éves teológus — és négy társa baráti szövetségre léptek. Később még egy ifjú társult hozzájuk. A szövetkezés célját megtudjuk abból a » Szerződés «- bői, melyet itt az önéletrajzhoz függelékül csato- lunk, s mely szintén Böhm fogalmazása. A barátok mindenike egy-egy emlékkönyvet kapott, melynek arannyal diszitett fedelére »Barátság és Szabadság«
jelszó került. Ugyanez a jelmondat olvasható az első lapon is. Azután következik a »Szerződés«, majd a barátok arcképeinek szánt hely, végül mind a hat fiatalember önéletrajza. (Az a példány, mely szerint e kiadás készült a Petrovics Somáé volt, ki mint szentesi evangélikus esperes halt meg. Á kézirat szives átengedéséért a kiadás céljaira je- lenlegi tulajdonosát, Bottyánszky János szentesi
evangelikus lelkész urat illeti a köszönet.) A »Szer- ződés«-! maga Böhm irta be az általunk használt példányba és hat oldalt foglal el, az önéletrajz, szintén Böhm kezeirása, mint ahogy a társaság minden tagja maga irta be a maga életrajzát, ne- gyedik az önéletrajzok sorában, tizennyolc oldal.
(Á könyvecske 50—67. 11.-n.) A kiadás betühiv, csupán a nyilvánvaló tollhibákat javitottuk ki.
Más helyen — Történetfilozófiai alapok Böhm Károly rendszerében, Szeged 1929. 9. sk. 11.—már röviden foglalkoztam ennek az önéletrajznak a je- lentőségével. Itt utaltam arra, hogy a filozófus habitusával született ember mindég bizonyos él- mény, az élettel való bizonyos személyes konflik- tus hatására válik filozófussá. A filozófus, mint ember keresi a maga személjisége és élete értelmét, lényegét, helyét és rendeltetését e világban, ma- jgyarázatot keres arra a konfliktusra. így tehát, anélkül, hogy mélyebb vizsgálatába merülnénk ezen élménynek, bizvást elmondhatjuk, hogy a filozofá- lás, mint emberi funkció egyenesen lirikus motívu- mokból fakad. Ám a filozófus, habitusa folytán, melyben uralkodó elem az értelem,, nem elégedhet meg költő módjára a fantázia világképével, ha- nem racionális megoldást keres, mert csakis az nyugtathatja meg. Éppen ebben rejlik a filozofálás mélységes drámaisága, és végeredményben minden nagy rendszer kialakítása voltaképen egy heroikus küzdelem tragédiája. Böhm önéletrajzának a leg- főbb jelentősége tehát nem az, hogy Beszámol az elemi iskolától kezdve az önéletrajz keletkezésének idejéig tanulmányairól, mégcsak az sem, hogy első rendszeralkotó kísérletét is vázolja, hanem az, hogy a filozófus születésére vonatkozólag ad fel- világosításokat.
Az ő élménye az volt, hogy gyermekkorának vallásos hitét életének sorscsapásai s a velük fej- lődő értelme kioltották és a hitnek elvesztésébe
» 8
belenyugodni nem tudván, pótlékát, igazolható for- máját, u j világképet keresett.
A század elejének pietizmusával mélyen átha- tott polgárcsaládban serdült fel. Készen kapott egy világképet, melynek középpontjában a jóságos, de igazságos, szigorú Isten atya áll, ki szeretettel őrködik gyermekei felett, kormányozza a világot bölcsességgel és jósággal, s a jólelkiismeret nyu- galmával és az élet sikerének áldásával jutalmazza a tiszta, vallásos, becsületes életet. Tizenhét éves korában azonban súlyos csapások érték Böhmöt.
Ebben az életkorban a serdülő ifjú a legbékésebb
¿körülmények között is súlyos válságokat él át : először kerül szembe tudatosan az én és a világ és e kettő viszonyának problémáival. E válság an- nál súlyosabb, mennél mélyebb lelkületü az ifju.
jBöhm ebben a korban vesztette el egy szörnyű betegség folytán édesapját, látta családjának szét- hullását, ekkor vetődött ki a világba, tapasztalta az emberek önzését, szívtelenségét és az élet rideg- ségét. » . . . ezen körülmények — irja önéletrajzá- ban — tagadhatatlanul elegendők kimenteni éle- temet a VII. osztályban. Rossz társaságba, szer- bek közé, vegyültem, s igy adtam magamat az or- giák mindenféle nemeinek, mig testileg megron- gálva, lelkileg kiégetve, mint egy vulcan, végére értem az iskolai é v n e k . . . Hogy vallási tekintet- ben ily körülmények közt előre nem haladhattam (vagy igen ?) bizonyitják elmélkedéseim a vallás tárgyairól, melyeket naplómba feljegyeztem s me- lyekért az egyház rögtön akaszttatna.« E napló- jegyzetek, — melyeket Bartók György ismertet At- henaeum XXI. (1912.) 1. sk. 11. — a világot kor- mányzó Isten helyére a vak véletlent állítják; és egészen dogmatikus materiálista álláspontra he- lyezkednek. Egészen világos a kép. Az ifju neki- ütközik az életnek, az egy személyes konfliktus- ban válik problémává számára elsőizben. Első ön-
tudatos, személyes állásfoglalása pedig a naiv hi- tében csalódott ember álláspontja : a megcsúfolt vallási ideálizmus helyét a naturálizmus és hédo- nizmus, mint direkt reakció foglalja el. Ám Böhm szellemét ez az oppozició, a keserű nihilizmus daca nem elégitette ki, s ettől fogva egész élete nem más, mint szakadatlan, elszánt, SZÍVÓS küz- delem a tovább is mostoha életével, a korabeli tudomány lapos materiálizmusával, szikkadt racio- nálizmusával és saját metsző kritikus értelmével az elvesztett ideálizmus visszavivásáért.
íme igy válik filozófussá. Tehát nem »tudo- mányos ambícióból«, hanem az élet élményszerű behatására. A megrendülés a 'forrása a gondolat- nak nála is. S igy az első probléma, mellyel gon- dolkozásának kényszerűen meg kell vivnia har- cát, nem valamely részletkérdés, hanem maga a Probléma egésze: a világrend talánya. Erre pedig egészen személyes érdekből kiváncsi : érzi, hogy ő maga is része az egésznek, sorsa a világ rendjének következménye, tisztába jön azzal, hogy tehát an- nak a megoldása saját énje talányának a meg- oldását is magában foglalja. Így lesz a lirából objektiv tudomány. S hogy ő maga is mennyire
•érezte a filozofálásnak, a theóriának ezt az él- ményszerüségét, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy »Az ember és világa« II. kötetében, mely »Á szellem élete« modern cimet viseli az egész mai szellemtudományi lélektant megelőzve, bőséges fejtegetést szentel ennek a kérdésnek.
Ez a fordulat tizenhét éves korában történik Böhmmel. Eddig a szépirodalom vonzotta, most természetes érdeklődéssel fordul a filozófia felé.
VIII. gimnazista korában Lessinget olvassa. Neki
»tulajdonítom az első indítást mostani foglalko- zásomra . . . neki köszönhetem elmém lassankinti élesedését«, irja. Ez évben kezdődik egy7 — saját kifejezése szerint — »oktalan« szerelem, egy el-
7
hamarkodott, nyűgnek érzett, lelkére, lelkiismereté- re súlyosodé mátkaság, mely két évig tartott. Pá- lyát is kénytelenségből választ, hajlama ellenére
lesz theológussá a »hitetlen«, ki bevallja, hogy
»bizony csak negativ szándékom volt az egész tanulmány irányában, felismerni az emberi ész év- ezredes tévedéseinek szövetét s lerontani azon bor- zasztó illusiót, mely az emberi nem fejlődésére oly jótékony, de oly rettenetes borzasztó hatással is b i r t . . . Igen rontani, de egyszersmind épiteni is, sebeket ütni s mintegy kiégetni a régi sebhe- lyekt, hogy az életvesztett helyekből u j életet me- rítsen az emberiség — ez egyedüli célom s életem- nek feladata, melyet ha elértem, életembe is kerül- jön bár, legszerencsésebb érzettel lenyugszom a 'Sirba...« Vájjon mit szólt volna hozzá, ha be- lepillant a jövőbe és megtudja, hogy első tanítvá- nyainak legnagyobb része a theológusok sorából kerül ki ? Első éves korában olvassa Kantot, majd Herbart, Hegel, Schelling, Spinoza, Fichte müveit, de ugy látszik, hogy arra a filozófusra, ki a német ideálizmus szellemét az utolsó nagy rendszerré építette ki, most még nincsennek igazi hatással ezek a férfiak. Böhm életének, fejlődésének egyik legérdekesebb kérdése, miként hódította meg — mert erről van szó ! — az ideálizmus a férfivá váló gondolkodót, ki most, másodéves theológus korában Mirabaud »rémitő« könyvéből meriti a lélekre vonatkozó nézeteit és Feuerbach »Wesen des Christentums«-ja »buzdítják gondolkodásra.«
Nagyon kevés merészség kell annak a feltevéséhez, hogy neki akkor, abban a lelkiállapotában éppen ezek a könyvek, az első és második felvilágosodás vezérkönyvei feleltek meg. És itt egy csodálatos vo- nás figyelhető meg. Ez a tudomány nem tette bol- doggá, ez kétségtelenül megállapítható vallomásá- ból. És mégis mint nagy és becses eredményért lelkesedik érte. Egyenesen ez az érzelmi velejáró
sugallja az egész baráti szerződést, mely egy ide- gen elemet iktat abba »az u j bölcsészet encyclope- diájába«, melyet önéletrajza végén foglal össze.
Itt az ember a »végső foka a fejlődésnek e föld- tekén, s ezért isten.« De az utolsó mondatban már és a »Szerződés«-ben világszellemről beszél, mélynek »akaszthatatlan rohama végcélja felé, fej- lődése örök törvénye szerint, kivételt nem enged egy embernél sem, csak a mi vele tart, az áll m e g . . . « Honnan kerül elő a hegeli rekvizitum?
Ugyanonnan, ahonnan az egész baráti szerződés komoly szentimentálizmusa, mint a romantika ha- gyománya. Abból az érzelemből, az egész ifjonti filozofálás szenvedélyes lirizmusából, melyre már rámutattunk. Az egész álláspont szenvedélyes op- pozíció azzal az isteni gondviseléssel (szemben, melyben csalatkozott. Ezért taszítja le a trónról és állítja istenként az embert. De ez még nem ki- elégítő forma a szenvedelmes attitűd számára. U j istenség kell. Ez lesz a világszellem, mely egye- nesen a régi babona, »az ezeréves illúziók« ellen tör a fejlődés utján, amint a rendszervázlat törté- netfilozófiája hirdeti, és ennek a világszellemnek a seregévé szerveszkedik a baráti társaság. Mind-
•ehhez meg kell gondosan figyelnünk ama világ- szellem attribútumait és akkor látjuk, hogy alig nélkülöz valamit az istenség vonásaiból. A panthe- izmusnál vagyunk. Az aztán Bölim kritikájának élességét mutatja, hogy megállapítja, hogy ezt a gondolatot Hegeltől nyerte. De miért csak ezt?
Mert éppen «ez az elem volt szükséges akkori, szinte azt mondanám, lirai rendszere kiegészíté- sére. Azt 'csak mellékesen jegyezzük meg, hiszen itt ez nem lényeges, hogy Hegel világképének, ha- sonlóképen Fichtenek s az egész német ideáliz- musnak már ekkor is sokkal nagyobb szerepe volt la Böhm világnézetében, mint ő hitte. Sokkal job-
ban érdekelhet bennünket két mozzanat. Az egyik
az, hogy ez az ifjúkori világkép alig változott az érett gondolkodó nagy müvében sem. A kozmosz egyetemes fejlődése, benne az ember és a hindu filozófia kifejezésével nevezett Nagy Atman. Csak természetesen, kidolgozva és szilárd alapokra emel- ve minden részletében. A másik mozzanat pedig az akciózitás. Neki is, mint Eichtenek, nem merőben theória tudománya. (3 szenvedélyesen kiáll — nem is az igazságért! hanem a világszellem katonája- ként. És baráti társaságot, mintegy lovagrendet szervez e szellem szolgálatára. Minden során ott izzik a cselekvés hevülete. Neki akció maga a gon- dolat is. Ősi mithologikus motivum, hogy az ember az istenség segitője a jó és rossz kozmikus küz- delmében. Erre tesznek fogadalmat a barátok. És Böhm Károly holtig megtartotta e fogadalmát, mig végre kutatásainak végén, sokat idézett szavai szerint, gyermekkora ideáljait ú j r a felragyogni lát- ta. Ez, az elvesztett ideálok visszavivása volt egész élete műve. S ennek az életnek és művének a forrását tárja fel előttünk ez az önéletrajz.
De nemcsak Böhm személyiségére és sorsára nézve becses, szinte páratlan magyarázó értékű ez az irás, hanem az egész korra felettébb jellemző az az ut, mely itt elénk tárul. Erre is igyekeztem rámutatni már emiitett munkámban. Mindenesetre szükséges volna már egy részletes analizis, mely pontról pontra kimutatná Böhm rendszere elemei- nek az eredetét, kimutatná a német ideálizmustól nyert mozzanatokat, s ezek fejlődését Böhm kezé- ben a pozitivizmus és Böhm személyisége hatása alatt. Ez a vizsgálat igazán szellemtudományi volna és két becses eredményt szolgáltatna. Az egyik volna az, miben áll a kanti gondolat kiteljesülése a rákövetkező fejlődés után. Mert Böhm rendszere ezt mutatja meg. A másik pedig az volna, hogy egy személyiség gondolatában látnánk az egész XIX.
század szintézisét. Ebből még egyéb is derülne ki.
Igazolódna mindannyiunk meggyőződése, akik előtt nem kétséges, hogy az európai filozófia sokkal ha- marabb, rövidebb utón és tisztább fejlődési vonal- ban jutott volna el mai eredményeihez, ha Böhm Károly állhat vala élén. Ő — mikor már! — magá- ban egyesíti a Windelband—Rickerti és Dilthey—
Sprangeri irányt és ellentéteiket megoldja. A XIX.
század filozófiatörténete az ideálizmus, pozitivista materiálizmus és az u j ideálizmus története. Böhm rendszere ezek szintézise, mint ahogy az mai tudo- mányunk is. Ebben a kis önéletrajzban pedig ennek a szintézisnek a megszületését látjuk. A szellem természetes, örök dialektiája teljesül itt egy sze- mélyiség életében, mintegy kivonataként egy század sorsának.
De nemcsak ily mélységekben, hanem a felszín- hez közelebb, formájában 'is igen becses korjel- lemző ez az irás. És ebben az értékben osztozik vele a többi önéletrajz is. Valamennyi megérde- melné a vizsgálatot és a közzé tételt.
Mi most a szegedi egyetemi Bethlen Gábor Kör jóvoltából, melyért illő hálás köszönetet mondunk, a kis könyv legbecsesebb darabját adjuk az olvasó kezébe, Szerzője halálának huszadik évfordulójára emlékezés jeleként. Ez a pár lap örök emíberi do- kumentum. Az ember örök küzdelme tárul elénk a végtelenséggel. Az emberi szellem viaskodása, hogy rendszerbe fogja. Mert ebben az egyenlőtlen küz- delemben egyetlen mód van arra, hogy az ember felülkerekedjen : a megismerés, a tudomány, a vi- lágkép rendszere. Amikor az ébredező széllemet megrohanja a világ, az első pillanatban letiporja és kétségbeesésbe dönti. Itt, a kétségbeesés mélyén ébred aztán büszke tudatára a széllem hallhatatlan erejének. És van ennek az önéletrajznak egy mon- data, az utolsó, mely a legmélyebben jellemzi mind Böhm Károlyt, mind az egész kort, de mely emellett nyilván mind az időknek végezetéig újra és újra 11
f. időszerű lesz, mert legalább a reményről fajunk jobbjai soha nem fognak lemondani: »bátran ki- lépek az élet harcmezejére, azon ingathatatlan re- ményben, hogy a világtörténelem egyik fontos for- dulópontjának küszöbén állva, be fog következni a tiszta humanismus időszaka. Vállvetve, közös erő- vel törjünk e nemes célra, segítsük elő a világ- szellem e fejlődését s legyünk a majdan feltűnő humanismus napjának reggeli előfutárai... «
Joó Tibor
Böhm Károly önéletrajza 1867-ből*.
Ne írjam le igen sötét színekkel életemet előt- tetek, bizonyosan fogjátok kivánni, s törekedni fo- gok, mennyire csak egészen objektív szemlélés nyújtja a tényeket, úgy írni. Mind a mellett már itt is kell említenem, hogy életemben körülbelül ugyanazon fokozatot és azon törvényt tapasztalom, mit a léghajózók, hogy t. i. valamint ha fellszáll a léghajóban a vakmerő, a levegő mindég fagyo- sabb lesz, úgy éltem napjai fokozatosan ridegeb- bekké válnak, s habár nem tűnik el tökéletesen a rám mosolygó nap arcza, mégis sugarai életemet nem birják annyira megmelegíteni, hogy szellemem- nek gyöngéd csírái szabályos fejlődésnek örvend- hetnének.
Születtem 1846 Sept. 17-én reggeli 1 és fél óra- k o r ; furcsa, a föld a rák esillagzatában állott, mint- ha a boldogság ama fokozatos fogyását akarta volna a természet már születésemnél kijelölni. Szülőváro- som Besztercze-Bánya, emberektől lakva, kik csak addig barátid, mig hátukon ülsz, ha érzik a teher letűntét, szidalmazzák a lerázott kegyencet. Atyám Teophil, Vasvármegye Rettenbach nevű falujából jött oda 1830-ban s nőül vette Zsufay Annát, kivel nemzett 3 leányt és 4 fiút, akik közül most már csak én, Teréz és Cecília nővéreim maradtunk fel.
* Erre az időre nézve is és B. K. életére bő adatokkal szol- gál Dr. Bőhm Károly élete és munkássága. Besztercebánya 1913.
1. kötet.
13
Volt pedig atyám becsületes kovácsmester, ki Pes- ten két évig tanulta a baromorvoslást s így barom- orvos is egy személyben. Kis koromban betegségben majd meghaltam s apám már készült beszédet csi- náltatni a pappal, midőn isten tutija, valami hány- tatóval elszenderült életszellememet visszahozták.
1849 Sept. 3-kán elvesztettem édesanyámat, mikor is nővéreim kezébe kerültem, kik dacára annak, hogy mostohát kaptunk, meg is tartották a hatalmat felettem, mindaddig, mig el nem távoztam hazulról.
Gyermekkorom boldog éveit nem akarom raj- zolni, mert feleslegesnek tartom, hiszen mindnyá- jan átéltük, s ti bizonyosan még boldogabban ná- lamnál, mert szerető anya vezette lépéseiteket. Is- kolába kezdtem 5 éves koromban járni, csoda, hogy most már nem birom a világ minden tudományát, hiszen 15 évig koptatom már az iskolapadokat.
Hogy gyenge testalkatom, mihez még egy házról való leesés következtében a hátgerincz sértése já- rult, fiatalkoromat nem igen tudta édesíteni, köny- nyen elhiszitek, kivált ha meggondoljátok, hogy bi- zony virgonc gyerek voltam magam is, ki jobb sze- retett mezőkön és réteken a bojtárokkal járni, mint odahaza könyvnél ülni. Meglehet, hogy ezen testemnek köszönhetem azt is, hogy később oly szo- baülővé lettem.
Emlékezetes esemény nem történt s így csen- desen egészen 3-dik osztályig jártam tanáraim nagy megelégedésére s szülőim örömére. Harmadikban ellenszegültem a tanár önkényének, ki rendkívüli órára akart kényszeríteni, mikor is oly annyira fel- háborodott a tisztelt tanári kar atyai kedélye elle- nem, hogy egy egész napra akartak bezárni, sőt kizárásról is gondoskodni kezdtek. Azalatt egyik testvérem, Czecilia férjhez ment J u s t Lipóthoz, a másik meg már körülbelül érett volt, hogy a házas- ság szent rendébe léphessen, ami meg is történt,
1860-ban elvivén Márkus Sándor nőül Teréz test- véremet.
V.-dik osztályban kivált görögnek és latinnak szenteltem magamat. Legkedvesebb olvasmányom volt Homeros Iliasa, amelyet kis Wolff-féle zseb- kiadásban mindég forgattam, úgy hogy annak kö- szönhetem mostani jártasságomat hellén nyelvben.
Hogy a tanárok egyike Heinlein A. jó exegeticai képessége által hamar felgyújtotta a classicus írók értelmének szövétnekét bennem, azért örök hálára vagyok néki kötelezve.
A vizsga letétele után elmentem supplicálni:
Bars, Hont és Turóc megyékbe s jó rongyosan tér- tem vissza. Egy hétig mulattam még kedves atyám- nál, azután felszereltek s elküldtek, mert oda haza csak 5 osztály volt, tanulmányaim további folytatása végett, Pozsonyba. Édesatyám eleinte is nagy hajlamot mutatott, belőlem papot faragni; mos- tohaanyám, ki különben igen szeretett s most is igazi anyai indulattal viseltetik irántam, ellenez- te s becsületes kovácsmestert, atyám örökösét akart belőlem látni. Sírva kértem édes atyámat egy estve, még a 2-dik osztályban, tanultasson, s ő meg is igérte, különösen miután testvérem Teréz s nagyné- ném Demjany Éva (f 1867 Febr. 15-kén) mediáto- rokul ajánlkoztak. Ily módon jöttem Pozsonyba.
Eddig tartott életem rögtön ú j irányt vett, nem tudom, vájjon jobbra vagy rosszabbra változott-e?
Szülői házban a legnagyobb kegyességet láttam, ki- vált édes atyámnál, ki egy vasárnapon sem mulasz- totta el az isteni tiszteletet; Pozsonyban a Vl-dik- ban meg maradt még ezen irány is, de csak az el- ső évben, mig Rosenauer Károly laktársam pietis- musa hatott rám; későbben romboló negatív irány- nak adtam magamat, minek szinte voltak nyomós okai.
Szelid erkölcsi magamviseletem tetszett az igaz- gatónak, tudásom és szorgalmam a tanároknak és
15
úgy nemsokára kedvencze lettem Fuchs tanár ur- nák, kinek tudományát, a mathesist különben is nagy szeretettel tárgyaltam. Mind a mellett a phi- lologia, különösen a hellen nyelv, most is vonzott leginkább magához, s mig az iskolában Xenophon Anabasisát olvastuk, addig én magányosan tanul- mányoztam buzgón Homeros Ödysseáját. A leg- szebb költői képekben játszó phantasia, a különö- sen jeles vers és kifejezés s azon rythmus, melyben az egyes szakaszok művészietlen művészettel foly- tak, ellenállhatatlanul vonzottak, s egy könyvecs- ke, melyet beköttettem örök emlékül, mutatja szor- galmomat, midőn az egyes "szavakat etymologice fejtegettem, sőt nagyobb kritikai kutatásokba is mertem bocsátkozni. Mind a mellett egész életemen bizonyos dermesztő egyszinüség ömlött el, melyet laktársam komorsága s magába zárkózott specu- latiói nem igen tudtak változatossá tenni. Az élet egészen elveszett s én szintén olyan csendes, kis philisterré lettem, ki csak könyvei között ülve ta- lálta gyönyörét, mig a vig társak mulatságától fé- lénkségem és elfogultságom visszatartott. Édes atyám óhajtása, melyet utolsó este elutazásom előtt anyám iránt nyilvánított: »vajha látnám őt olyan romlatlanul visszatérni, mint ahogy elmegy« betel- jesedett s tiszta szívvel, tudományokkal meggaz- dagodva s jó bizonyitványnyal tértem haza, ahol a nagy fáradtsággal szerzett hat évre igért Heinrich- féle stipendiumot megkaptam, melyet még most is húzok.
Apám kívánsága beteljesedett, az enyémet a sors forgása (mert ki tudna ily előzmények: után még atyai gondviselésbe hinni?) kíméletlenül tönk- retette. Reméltem, hogy megtalálom és megölelem apám erőteljes alakját, ime gyenge csontváz várt a szoba ajtajában, mert lejönni emeletről fia elé nagy atyai szeretete dacára, nem tudott, csak a legna- gyobb kinok között. Rettenetes csalódás! a szerető
atya, ki fia távollétében nem tudott meghalni, öröm- könnyek közt zárta a kedvest karjai közé s eltit- kolni akarván betegségét előttem, kinos mosolygás- ra derültek elhervadt orczái. Óh ezen viszontlátás emlékezete örökké fog követni s üldözni rettenetes homályával.
Néhány napot töltöttem úgy otthon szegény beteg atyámnál. Az orvos rendelte a stubnai für- dőket a gyomorráktól kínzott kedvesnek s én el- vittem kocsin a hermaneczi hegyek rosz utain a ki- tűzött helyre s láttam a fájdalom eltorzította arczot, melyen a rosz úttól okozott iszonyú kinok kinyoma- ta borongott. Az első fürdésnél elájult s aléltan le- merült a víztükör alá. Nem akarom tovább e rette- netes időt rajzolni. Nagy szorongattatások között 2 hetet töltöttünk ott, azután kis javulást érezvén, s különösen a rosz, hideg időjárástól kényszerítve, haza tértünk. Még 3 hétig engedte a halál a szegény kínzott látását, mig könyörületesebben, mint az él- tető isten elhitta Aug. 10-kén 1863 örök nyugalomra, a megsemmisülés, a semminek országába.
Végrendeletileg Rosenauer Lajos ur lön gyám- atyám. Viszálykodások az örökség ügyében szét- darabolták a családot, magamra hagyattam ezen egoisticus perek között s igy lelkileg megtörve el- váltam szüleim sírjától s árván jöttem vissza Po- zsonyba a VII. osztályba.
A sók vita rokonaimmal most kezdődött el.
Minden apróság sértésnek vétetett, mostoha anyám is panaszkodott gyámatyámnál, mintha a fiúi tisz- teletet mellőzve illetlenül viseltettem volna magamat iránta, az idegenek részvétlensége s a friss sebek fájdalmai — ezen körülmények tagadhatlanul ele- gendők kimenteni életemet a VII. osztályban. Rosz társaságba, szerbek közé, vegyültem, s úgy adtam magamat az orgiák mindenféle nemeinek, mig testi- leg megrongálva, lelkileg kiégetve, mint egy vulcán, végére értem az iskolai évnek.
17
őszintén bevallva, s ha anyagilag kényszerítve visz- szajöttem Pozsonyba, akkor bizony csak negatív szándékom volt az egész tanulmány irányában, fel- ismerni az emberi ész évezredes tévedéseinek szövetét s lerontani azon borzasztó illusiót, mely az emberi nem fejlődésére oly jótékony, de oly ret- tenetes borzasztó hatással birt. Különben erről majd későbben, mert csak indokolni akartam ezen lépésemet s igy aligha nincs igaza Hanesnek, ki sokszor neheztelve lobbantá szememre, hogy the- ológiába csak azért jöttem, hogy rontsak. Igen rontani, de egyszersmind épiteni is, sebeket ütni s mintegy kiégetni a régi sebhelyeket, hogy az életvesztett helyekből u j életet merítsen az embe- riség — ez egyedüli czélom s életemnek feladata, melyet ha elértem, életembe is kerüljön bár, leg- szerencsésebb érzettel lenyugszom a sirba, mert az utókor lehet emlékezni fog azokról, kik nem rettegve az alattomos protestáns inquisitorokat, ki- mondták az igazat s az igazság vértanúi kiküszö- beltettek eretnekekként az emberiség kebeléből, mert a papok hasát megtámadták, mint Erasmus mondja.
Tehát theológus lettem. Az első évi propaedeu- tika nem sok élvezetet nyújtott, mint ti is tudjátok, s különös, a legnyomorultabbul előadott tárgyat, a bölcsészetet, legjobban kedveltem. A bölcsészet fenséges csrnokaiba bevezetett Kant »tiszta ész birálata«, melyet az egész év folytában tanulmá- nyoztam és olvastam. A birálati bölcsészet negatív eredményével nem elégített ki, mert tagadta ugyan az egyház és a régi scholastica tanait, de nem állított helyökbe semmi elfogadhatót s Kant- nak »gyakorlati ész bírálata« az orthodoxián vert sebeket nemcsak nem gyógyította, hanem még job- ban felszakította, mert a rationalismus nem ke- resztyénség, hanem eretnekség, s vagy ki kell me- részen lépni az egyház sajkájából s az eszes em-
beriség hajójába lépni, vagy pedig gyáván az egy- házban megnyugodni s lenézni önhitten az emberi ész igazodó, tökélyesedésnek haladó sajkáját. Azért már az év vége felé fogtam Herbart általános meta- phisikájához. De ámbár nem értettem egeszen a rendszert, az sokkal jobban elégített ki s kielégít most is sok embert, kik gyakorlati életirányuknál fogva akarnak az emberekre hatni s elfogadva alá- zatosan a természet felsőbbségét, nem építik vak- merő önhittségben a képtelen s alaptalan énségből a világot a priori. Hiányait e rendszernek csak az idén ismertem meg s ez oka, hogy elhagytam s mint átélt studiumra visszatekintek most azon időkre, hol a lelket egyszerű monasnak véltem. így fejlő- dött bölcsészeti nézetem ez évben.
Szerelmi viszonyom folyton tartott s hogy nem nagyon előmozdította lelkem nyugalmát, könnyen fogjátok elhinni. Láttam, hogy sem reám, sem a leányra jó következményeket nem hoz, mert házas- ság szerelem nélkül lehetetlen. Láttam, hogy aka- dályozva leszek tanulmányaimban s igy hazámra szóló munkálkodásomban, ha korán lekötve ma- gam lemondok szabadságomról s önállóságomról.
Mert bármit vethetek ellenébe, annyi áll, hogy há- zas férfi s ha az ég áldja, atya nem léphet fel oly határozottan, mint olyan, kit egyik városhoz nem köt semmi, ki ennélfogva meggyőződéseért elhagyja ál- lomását s az igazság lelkesítő érzetével bebujdossa az egész világot. De láttam egyszersmind, hogy adott szavammal ellenkezőleg cselekedve, azok előtt, kik jövőm feladatát nem ismerik, becstelen csalónak fogok nyilvánulni ; láttam, hogy nem csak magamnak, de különösen Corneliának nehéz lesz az elválás, s ezen két ellentét borzasztó örvényében gyakran annyira belemerültem, hogy egész napokig is elfelejtettem a világot, s mintegy tébolyodottan jártam az utczákon. Egyik oldalt állt hazám kö- vetelése, melyet irántam tett, segítve természeti
21
hajlamomtól s szabadságvágyától, — másik olda- lon becstelenség, a leány keserve, mely különösen tartott vissza ezen borzasztó lépéstől — gondoljá- tok magatokat helyzetembe s kényszerűen fogjátok látni azon lépést kifejlődni, melyre a szünidők közben, melyeket kedves sógoromnál, Márkusnál töltöttem 1866-ban, elhatároztam magamat. Akkor ugyanis Aug. 6-kán küldtem neki egy levelet, mely- ben előadtam az okokat, miért kellene visszalép- nem, s ha nyerek oly állomást, mely mindkettőn- ket boldogíthat, akkor még hamarabb lehetne va- lami ígéretemből. Különben felszólítottam az anyát, ne koczkáztassa leánya jövőjét én miattam s ők lemondtak. Leveleimet s gyűrűmet még most sem kaptam vissza, majd talán később visszakapom, mert én az egész viszonyt töröltnek és megszün- tettnek tartom. Szabad énség, szent hazám ! nek- tek áldoztam becsületemet, ne taszítsátok el fiú- tokat, gyógyítsátok szeretettel lelkemnek szerelem által vert sebeit ! S örök énségem ! te mélységed- ből fakaszd a tudomány éltető és enyhítő nedvét szivembe, hogy a patak, mely belőled folyik, tiszta legyen s ne piszkítsa azt a magával elégedetlen- ség szennye !
S igy jöttem X-be másodéves theológusnak.
Nem akarom ezen esztendőnek eseményeit felso- rolni előttetek, csak tanulmányaim mibenlétét s mostani álláspontomat akarom kifejteni előttetek, hogy ha valami rendszerrel találnék előlépni, le- gyen legalább előttetek ismeretes annak genesise s fokonkint fejlődése, mely ez.
Hegel, Schelling, Spinoza s részben Fichte mü- vei voltak tanulmányozásom tárgyai. Hogy Flegelt megérteni nem volt könnyű, azt abból látjátok, hogy igen soká bajlódtam vele, háromszor újra meg újra kezdtem olvasni Phaenomenologiáját s csak mi- után Chalybaeus jeles könyve : »Historische Entwickelung der theoretischen Philos.. von Kant
bis auf Hegel« némi előismereteket nyújtott, ak- kor ezekkel felszerelve, neki adtam fejemet azon barbár nyelvnek, és scholasticus alaknak s legyőz- tem az ellenálló szerkezetet, áttörtem Hegel értel- méig. A pantheisticus csira volt az egyedüli vív- mány, melyet Hegelből megtartottam, idealismusa nem elégít ki, mert a kényszerűséget, mellyel a fogalmaknak egymásután kéne fejlődniük épen nem találom benne s innen a dialecticai módszert, mely Hegelnél oly nagy szerepet játszik, nem ta- lálom elégségesnek s alkalmasnak a bölcsészetben.
A materiálisták nézetei, Mirabaud rémitő könyve »Systeme de la nature« szintén befolytak rám ámbár nem irányadólag, mert az egész nézlet dermesztően fagyos és képtelen. A vívmány azon kutatásból, melyet a mat. léleknézetre hoztam s melyet Soma birált a theologus körben, csak e ke- vés szó, a lélek és anyag között lényeges különb- ség nincs.
Freuerbach müvei, különösen »Wesen des Christenthums« úgyis gyenge orthodoxiámnak meg- adta a haláldöfést. A lávaként kiömlő gondolatok, melyeket ezen s egyéb müvei tartalmaznak, min- den figyelmes olvasót gondolkodásra buzdítanak.
Én is gondoltam, s nyilatkoztam is többször előt- tetek e tárgyról. íme itt nyújtom csiráját nézeteim- nek, melyre tovább építeni akarok.
Egyedüli való a természet ereje, mely az egyszerű csirából fejlődött ki. A számos változások folytán, melyeket a geognosia bizonyít, támadt mint mostanáig utolsó pontentiája azon őserőnek az ember, kinek keletkezésével a természet két részre vált : öntudatos és öntudatlanra. S mig a bölcsészet a genesist a fogalmakból nem a priori, hanem a posteriori leszármaztatja, construálja, addig az ember eredete óta 2 részre oszlik minden tudomány : szellem és anyag tudományára. Az első a történet, a másik a természettudomány. Ha a
23
szellem tudománya a mai korig elérkezett, átmegy az egyedüli bölcsészetbe, katexoehén, a psyhologiá- ba, mely megmagyarázva az ember lényegét, ki- mutatja kényszerű fejlődését vallási nézeteinek s eloszlatja bonekésével az ezeréves illusiókat, me- lyek az emberiséget sötét árnyképek módjára ijesztgették. Ebben három részt fog különböztetni : az énség alatti (paganismus), az énség feletti (christiannismus) s énségbeni (humanismus) fel- fogásokat. Ily módon az emberiség végcélja az ön- ismeret, ahol belátja, hogy ő végső foka a fejlődés- nek e földtekén, s azért isten (homo homini deus), egyszersmind pedig meggyőződik, hogy csak része a mindenségnek, melytől függ s mely függést azon téveszmékbe fejesztette ki, minőket most is az em- beriség nagy része hisz. Ez az u j bölcsészet rövid encyclopediája.
Ezek fővonalai egész mostani állásomnak. Sza- kitok az egész mostanáig létezett theológiai s böl- csészeti nézetekkel, s ha tervemet keresztülviszem, tönkre tesszük a homályt, mely az emberiség fölött bölcsője óta vészterhesen lebeg. Nincs szükségem csak egy kérdés kielégítő megfejtésére : az okvi- szony áll-e ? s ha ez meg van, akkor áll egész rendszerünk. Halál a sötétségnek ! győzelem az örökké fennálló énségnek, ha kiátkoznak is az egész világból !
Ismeritek azon csapásokat, melyek ez idén 'értek. A cholera megfosztott unokabátyámtól Gem-
riczky Samutól, a könyörületlen szükség a termé- szeti törvények megsértése miatt leverte utolsó tá- maszomat, M á r k u s Sándor sógoromat, kit örökké hű szeretettel emlékezetemben fogok tartani, meg- halt ugyanakkor (Febr. 14-kén) nagynéném Dcm- jány Éva — a barátság szelleme, mely hozzátok fűzött az év kezdetén, még jobban megerősbült s igy bennetek bizva, tőletek elismerést remélve, ha a világ meglehet üldözni fog, bátran kilépek majd
az élet harezmezejére, azon ingathatatlan remény- ben, hogy a világtörténelem egyik fontos forduló- pontjának küszöbén állva be fog következni a fent említett 3-dik epocha, a tiszta humanismus idő- szaka. Vállvetve, közös erővel törjünk e nemes célra, segitsük elő a világszellem e fejlődését s legyünk a majdan feltűnő humanismus napjának reggeli előfutárai, a közös törekvésben fog nyilvá- nulni barátságunk, a közös célban fog fényleni jellemünk, a szabadság !
Pozsony, 1867 Április 28-kán.
A
25
SZERZŐDÉS.
A világszellem akaszthatatlan rohama végcélja felé fejlődése örök törvények szerint, kivételt nem enged egy embernél sem, csak a mi vele tart, az áll meg, az ellenkezőt letiporja mindent győző ha- talma. Mi magunk, kik csak az átalánosban talál- hatjuk alapunkat, nem akarunk ellenállani e rop- pant fejlődésnek, de szolgailag nem is akarunk az átalánosban elsülyedni, hanem erőnk felhasználása mellett elősegíteni a világszellemet magát szülő menetében. Érezzük, hogy mi vagyunk azok, kik mindent tesznek, hogy szabad énségünk minden- nek alapja és végső létező foka ama fejlődésnek e földtekén, de gyenge erőnk nem képes magányo- san az énnek sötét mélységeit napfényra hozni, az oda állított tett elvész az ezer ellenkező miatt.
A gyengeségnek ezen érzete az, a mi minket összehozott. Egyikünk sem vélte az örök fejlődés- nek az egyesre nézve meglehet veszedelmes menetet kibírni, érezte szükségét egy erős támasznak, mely- ben bizva szerencsésen járhatna a felbőszült ten- ger habjain — a barátság szent köteléke az, mely a lényegét mással kiegészítő egyéneket összefűzi, valahányszor ezek a tőlük keresett eszményképet egy előtalált hű személylyel elérni vélik. Egy az
egészért s az egész egyért — ez irányvonalunk a barátság értelmében.
Valamint azonban a mindenség csak egy fel- adattal bir, hogy t. i. absolut öntudatára ébredjen, ugy az egyénnek is végcélja: öntudatos énségét felismerni, s érvényesíteni anak lényegét. S a kettő oly szoros viszonyban áll egymásTioz, hogy az álta- lános szellem mint éltető anyánk magához emeli s mintegy szoptatja az egyén szellemét, mig az egyén hálaadásul oda nyújtja mindenét az általánosnak, neki szenteli erejét, hogy célját elérje, szabad én- ségét tettleg érvényesítse.
Hogy e célt, melyet a világegyetem s minden egyes czéljának tartunk, elérjük, hogy szabadsá- got érvényesítsünk mindenütt s igy boldogságot ter- jesszünk a ravaszul kiszámított cselszövények által elámított világon, ez okból egészítettük ki gyenge erőnket közös erővel, és valamint az egyén az áta- lános szellemtől, úgy mi e k ö r barátság-szellemétől reméljük megállásunkat az ellenkező tömeg ferge- tege ellen. Barátság erősítse karjainkat, ha a haza szabadságáért véres harcmezőn kell küzdenünk, ba- rátság édesítse örömünket az emberiség boldogság- ünnepén, barátság edzze szellemünket, ha a sötétség fiainak hadat üzenünk s envésztő harezra kiszál- lunk, s barátság enyhítse lelkünk fájdalmas köny- nyeit, fáradságaink netán félreértve, vagy gonosz elleneinktől szándékosan félremagyarázva hálát- lanságot aratnának.
S hogy a barátság e szent szelleme ne tűnjék el a különböző foglalkozások között, melyekre az élet nem sokára fog szólítani, hogy el ne szélyed- jünk szellemileg is s ne közönyösüljünk el egymás iránt az életben, kiket az érzelem most egybetart, elhatároztuk ugyanazon nap, melyen megalakult e szép frigyünk, 1866 November 24-kén esti 8 és fél órakor a vacsoránál Lábánban, hogy 1873 Augustus 1-sején Pesten a Dunahidfőhöz legközelebb eső ká-
27
véházban reggeli 9 órakor összejövünk mindenki feleségével vagy akárki legkedvesebbje van. E na- pon üljük meg barátkörünk hét éves fennállását s reméljük, hogy e találkozásból, melyre mindegyi- künket becsületszava kötelez, ú j erőt meritünk, ba- rátságunk kötelékét annál szorosabban magunk kö- rül fogjuk fűzni.
Frigyünk nem akart eleinte egyebet, mint ba- rátságot ; de nem sokára láttuk, hogy barátság nem lehet a végső célunk, hanem csak egy lépcső, melyen a célhoz érünk, csak eszköz, de mindamel- lett a céllal egyenlő, egyenjogú eszköz. Azért mig egyrészt mindenkinek egyéni szabadsága megha- gyatott, melylyel élve visszaléphetett volna e szent frigytől, másrészt, mert egy lélekkel kivántuk an- nak létrejöttét, szoros egységet alkottunk, mely- nek képviselője az egyenjogú elnök, ki baráti szel- lemével nem kivánt nem is kívánhatott egyebet, mint e frigy tettleges egységének symboluma lenni.
Ily módon a kis, de buzgó csapat fennállott és kö- zös erejének hatása meglátszott mostanáig is a szükreszabott határok között, részint a theologus körben, részint a theologiai júság magánéletére nézve. (Februárius 1.)
Adja a világszellem fejődése, hogy körünk ké- sőbbi időben ily jótékonyan hasson a nagyobb kö- zönségre, hogy továbbá is ép olyan könnyű legyen nekünk az összetartás, mint mostanáig ! Legyen szivöröm és igazi vonzalom az, mely egymáshoz füz, mert a közönyösség ronthatja a legnagyobbat is ; legyen a barátság szelleme azon tiszta gyé- mánt, mely önzés nélkül fényét mástól veszi, más- nak nyújtja, segítsük egymást ne csak szóval, de tettleg is ! Nézetek különfélesége nem ronthatja meg e szent frigyet, mert : »barátság és szabad- ság« — ez a jelszavunk, s egymásra nézeteket erő- szakolni, nem annyi volna-e, mint jelszavunkat ron- tani ? Tartsa frigyünket, melynek célja a sötétség
halála, a szellem össze, akkor csak a halál bont- hatja fel e köteléket, hogy újra egyesüljön az átalá- nosban, a porban !
Pozsony 1867-dik Április 6-dikán.
Petrovics Soma Moesz Géza
Moczkovcsák Ján. Tiv.
Böhm Károly Szalay Lajos*
* Hatodikul Jeszenszky Dezső csatlakozott a baráti körhöz. Önéletrajza olvasható a könyvben, de aláírása e
29
A KOLOZSVÁR-SZEGEDI EGYETEMI
BETHLEN GÁBOR KÖR
(SZEGED, CALVIN-TÉR 2.)
KIADVÁNYAI
Szerkeszti: BUDAY GYÖRGY 1. Dr. VARGA SÁNDOR:
A NÉMET DIÁKSÁG MUNKÁJA
Ára 1 pengő.
2. JOÓ TIBOR:
ADY ARCA A TÖRTÉNETPHILOSOPHIA MEGVILÁGÍTÁSÁBAN
Ára 1 pengő.
3. Dr. GESZTELYI NAGY LÁSZLÓ:
A JÖVENDŐ MAGYAR INTELLIGENCIA ÉS A TANYAKÉRDÉS
Ára 1 '50 pengő.
4. BUDAY GYÖRGY:
IFJUSÁGUNK NÉPNEVELÉSI FELADATA ÉS AZ ALFÖLDI RÁDIÓLEADÓ
Ára —'80 pengő.
5. Dr. HILSCHER REZSŐ:
A FŐISKOLAI SZOCIÁLIS TFLEP
TEVÉKENYSÉGE ÉS A SETTLEMENT-MUNKA MÓDSZERE
Ára 1 "50 pengő.
6. BUDAY GYÖRGY:
A TANYAI AGRÁRSETTLEMENT
Ára —"50 pengő,
7. Dr. SZOMBATFALVY GYÖRGY:
TÁRSADALOMRAJZI FFLADATOK AZ ALFÖLDÖN
Ára —'80 pengő.
8. BUDAY GYÖRGY :
A SZEGEDI TANYA PROBLÉMÁI
(Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudomány Egyetem sajtó- tudományi tanfolyamából. 1. sz. 1930. Szeged.) TÖBBEN:
(Ádám László, Balla Sándor. Gáspár Zoltán, Tömöry Lajos, Schiffert György stb)
TANYA ÜGYEK
(u. ott. 2.)
A kiadványok kaphatók:
Budapesten a főbizományosnál, a STUDIUM könyv- kereskedésben, (IV., MUZEUM-KÖRUT 21.). a BETH- LEN GÁBOR KÖRBEN, országszerte minden jobb
könyvesboltban.
