Fiziokrata hatások a magyar statisztikai tudományban (II.)

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

FlZlOKRATA HATÁSOK

A MAGYAR STATISZTIKAI TUDOMÁNYBAN (II.)

DR. HORVÁTH RÓBERT

A tanulmány előző részében -— megjelent a Statisztikai Szemle 1972. évi 1.

számában (75—85. old.) — elsősorban a fiziokratizmus magyarországi hatásainak tudományelméleti problémáival foglalkoztunk részben közgazdaságtani, részben statisztikai téren. majd ezt követően ez első korai hatások felmerülését elemez—

tük a magyar gazdaságstatisztikában a XVlll. század utolsó évtizedeiben. A to- vábbiakban ennek az iránynak főleg a klasszikus iskola kapcsán a XVlll. és XIX.

század fordulóján jelentkező magasabb színvonalú g-azd-aságstatisztik—ai törekvé- sekben jelentkező hatásait, valamint az ezt követő jóval későbbi, a XIX. század 40-es éveiben jelen—tkező hullámát vizsgáljuk.

V.

Teljesen újszerűen és már az angol klasszikus iskola szellemében jelentkezik a fiziokratizmus magyarországi hatásának kérdése a kor legjobb magyar közgaz—

dászána'k. Berzeviczy Gergelynek munkásságában. Ha Berzeviczy munkásságának fő jellegzetességét akarjuk ebből a szempontból kidomborítani, akkor ezt egyrészt azzal jel'lemezhetnének, hogy a fizioknatizmus statisztikai kezdeményezései nála igen magas szintézis'ben jelentkeznek a közép—európai német-osztrák kameralizmus sta—

tisztikai vívmányaival. elsősorban a magyar helytartótanácsnál szerzett gyakorlati statisztikai tapasztalatok és az angol klasszikus közgazdaságtani korszerű áram- latakat közvetítő göttingxai egyetemen folytatott tanulmányok hatására.

Egy 1970 elején lezárt monográfiában (14) részletesen vizsgáltuk már azt a kérdést. hogy a fiziokratizmus közép—európai hatás—ai miként fonódtak össze az itt kialakult kameralista államigazgatási statisztika alapjaival. Részletesen elemeztük azokat a momentumokat, amelyeket Schumpeter azon állításának a hazai viszony—

latban való igazolására lehet felhozni, hogy az állami statisztikai gyakorlat olda—

láról a kapitalista fejlődés alapjai a közép—európai területen szilárdabbak és meg- alapozott—abba'k voltak, mint a kapitalista fejlődés élén haladó nyugat-európai or—

szágokban. elsősorban Angliábanfi Berzeviczy statisztikai módszerének és koncep- cióinak elemzése a hazai és külföldi közgazdasági és statisztikai szerzők munká- jával összevetve fényesen dokumentálta ennek a feltevésnek (: helyességét magyar viszonylatban. Alkalmat adott hivatkozott monográfiánkban arra is, hogy rámutas- sunk. ez a statisztikai megalapozottság miként bővült a polgári közgazdaságtan

8Schumpeter i. m. 376. old.

(2)

182 DR. HORVÁTH neeem

olyan gazdaságstatiszti'kai jellegű megalapozásává, amely alapján munkássága kapcsán joggal lehet a közgazdasági szemléletnek ,,kvantitatív közgazdasági szem- léletté" való kiszélesítéséről beszélni.

Az emlitett monográfiában kifejtett ezen álláspontunk újabb verifikálásót leg- újabban a levéltári kutat—ások nyújtották. Az 1971—ben tartott lX. Statisztikatör—

téneti Vándorülésen mutatta be ugyanis Ember Győző akadémikus azo-n [ku—tatár

sainak az eredményét, amelyek a magyar helytartótanács statisztikai munkásságára _ vetettek fényt.9 Noha ezek a fennmaradt táblázatok túlnyomórészt töredékesek, és

nem adnak makroökonómiai összesítésekre lehetőséget, világosan jelzik, hogy azok a részletes makroökonómiai összeállítások, amelyeket Berzeviczy az egész magyar feudális adórendszer feltárása és kapitalista, szempontból adott bírálata terén _

végzett, nyilvánvalóan ezeken a dokumentumokon alapultak. Berzeviczy gazdaság- ' statisztikai és kvantitatív közgazdaságtani C—súcsteljesitményét jelentő ezen fejtege- , tései egy latin nyelvű anonim munkájában .,A magyar parasztság helyzetéről és

természetéről" címmel láttak 1804-ben napvilágot, és ezeket Földes Béla még több mint 100 évvel később is egyedülállóan tökéletes megközelítésnek tartotta ebben a vonatkozásban Finanzwissenschaft (Jena. 1920) c. munkájában.

Berzeviczy e téren kifejtett munkásságának elemzésébe itt nem bocsátkozom

bele. ezzel sajtó alatt levő monográfiánk kimerítő részletességgel foglalkozik (14).

Csak egy jellegzetes példaként azt emelem ki, hogy a makroökonómiai prob- lémák nemzeti jövedelem szemléletben való megközelitését már első munkája is

bizonyítja. amelyben De Luca egykorú osztrák statisztikus adatait alapul véVe az Ausztriai birodalom és Magyarország gazdasági erejének összehasonlítását'lénye- gileg a két ország nemzeti jövedelme alapján végzi el a következőképpen.

2. tábla

_____ Az AusztrlarblrogalomésMagyarorszag gazdasági ereje [_

Te ! t - ' -—

Aliamclukulat I (ns-LÉL- (Lfiliilízilő'l' (milÉÉefefÉ'l'm)

merfold) §

,, , , § los

A szűkebb értelemben vett l ' 0)

Magyarország ... 2790 ; 18.0

Magyarország kapcsolt részeivel l l

együtt ... 6159 l 12, 7 j 24,7

A szűkebb értelemben vett l 1 l

Ausztria ... l 2293 l 4,8 l 26.5

Ausztria kapcsolt részeivel 5 l

együtt ... , 4442 12,5 52,o

Ha ezeket az adatokat összevetjük az iparosítás mellett érvelő Blaskovich József selyemtenyésztési felügyelő 1793-ból származó adataival. melyeket a magyarországi m'anufaktúráik és gyárak leltárát tartalmazó 'latin nyelvű munkájában vközöl,10 akkor ezek az adatok messzemenően összevágnak. Blaskovich ugyanis a belső mezőgaz—

dasági termelés értékét 5.4 millió forintra, az ipariét a félkészgyártmányokkal együtt 6.0 millióra, azaz összesen ii./1 millióra tette, amihez még mintegy 6.0 millió körüli külkereskedelmi aktívumot vett figyelembe. Mindez tehát alig 0.5 milliós differen—

ciát ad Berzeviczy, illetve De Luca adataival szembeállítva.

9Dr. Ember Győző: Összefoglaló statisztikai táblák Magyarországról a XVlll. század végén. Statisz—

tikai Szemle. 1971. évi 12. sz. 1256—1267. old.

19 Blaskovich l.: Schedium de presenti statu fabricarum et manufacturarum in Hungaria ataue mode promovendi rem sericeam. Nagyvárad. 1793.

(3)

FIZIOKRATA HATASOK 183

Berzeviczy munkásságának másik igen jelentős aspektusa a hazai fiziokr—ata hatások szempontjából annak az elméleti igénynek a jelentkezése, hogy az angol klasszikus iskola hal—adottabb elméleti koncepciói alapján a fiziokrata tanok bírá-

latával részletesen foglalkozzék. Erre utal, hogy Berzeviczy már első publikált monog- ráfiájában (15) hangsúlyozta, hogy a nemzetek vagyonosságát nemcsak a föld

természetes termékenysége határozza meg, hanem elsősorban az, hogy minél je—

lentékenyebb legyen ipara és kereskedelme, minél nagyobb népessége és a né- pesség jóléte, minél magasabb fokú természettudományos és egyéb tudományos színvonala és kormányzatának szabadelvűsége. Magyarázó megjegyzése szerint tulajdonképpen a termelési potenciálról van itt szó, vagyis a nemzeti jövedelem meg'termelésének a képességéről. Ennek megfelelően az anyagi termelés szférá- jával összhangban álló alábbi három osztályt különbözteti meg a fiziokra—ta sémától eltérően: 1. a közgazdaságilag legtágabb értelemben vett őstermelő osztályt.

2. az átalakító osztályt, vagyis a kézműipar, a manufaktúrá-k és a gyárak személy—

zetét, mely a .,nyers termékek hasznosságát fokozza", s végül 3. a forgalmazó osz- tályt, azaz a tágabb értelemben vett kereskedelmet a közlekedéssel együtt, amely nemcsak a többi termelési ágat, hanem az egész gazdaságot is ,,új termelőerővel"

élénkíti. *

Nem kerülheti el figyelmünket, hogy ez a Berzeviczy-féle ,.pozitív rend" csak az anyagi termeléssel közvetlen kapcsolatban álló társadalomelemeket foglalja magában, mégpedig egyformán produktívnvak tekintve azok valamennyijét. E kér- désre Berzeviczy nagy közgazdaságtani tankönyve (16) 1819-es kéziratában tért vissza, hogy kiegészítse a pozitív rend képét az alábbiakkal. Az államban termé- szetesen a fenti három osztályon kivül -— amelyeket tulajdonképpen társadalmi szempontból kettőre, az őstermelő és az iparos és kereskedő osztályra célszerű ösz—

szevonni — további három osztályt kell még megkülönböztetni. Ezek: 1. az uralkodó osztály, melynek kezében az ország kormányzás-a összpontosul, vagyis feudális viszonyok között a nemesség, 2. az értelmiségi vagy honorácior osztály, azaz a pa—

pok és a tudósok, végül 3. a katonai osztály, mely az állam külső és belső bizton- ságát őrzi. E gondolatmenetét Berzeviczy a következőkkel zárja: ,.Vann—ak az em- bereknek még más fokozatai, méltóságai és lefelé haladó lépcsőzetei, de ezekről itt nincs mit mondanom, minthogy a közgazdaságtan körén túl terjednek és a köz- jogba tartoznak"."

A parasztságról szóló 1804-es művében (17) egyébként további példát adott

annak rétegződésére, akárcsak korábban Tessedik. ltt fejtette ki ugyanis 01th hogy

a magyar parasztságon belül —- eltekintve a vállalkozóvá, bérlővé vagy iparossá felnőtt gazdagp—araszti kapitalista rétegektől — kiterjedt rétegződéssel lehet talál—

kozni. amelyeket az egésztelkes, féltelkes vagy negyedtelkes jobbágyok, majd (:

zsellérek, illetve kurialist'ák képviseltek. Országos átlagban az egésztelkes jobbágy gazdasága 24 hold szántóra, 12 kasza rétre és 1 hold belsőségre terjedt ki Ber- zeviczy adatai szerint, a féltelkes, illetve negyedtelkes jobbágynál pedig ennek megfelelő törtrészére. A zsellér csak 1 hold belsőséggel rendelkezett, a kurialista pedig — szerződésének feltételei szerint —— esetleg még ennél is kevesebbel. Meg- említette Berzeviczy azt is, hogy a legelőhasználat többnyire minden kategória ré—

szére biztosítva volt, és ugyanez állt a faizási jogra is, amennyiben erdőterület is állt rendelkezésre.

Érdekes ebben az összefüggésben Berzeviczynek az a megjegyzése is a tan—

könyvkéziratban a ,,classe productive — classe stérile" témához, melyben — figye-

11 Gaál i. m. 77. és köv. old.

13 Gaál i. m. 128. old.

(4)

184 DR. HORVÁTH RÓBERT lemmel a gazdasági munkamegosztáson túlmenő társadalmi mun'kamegosztásra —-

a következőket mondja: ..Az orvos a beteghez lép kutatva a betegség okait és természetét. orvosságot rendel neki. és elhárítja a bajt. Vajon ez a munka terme—

l'éíkeny—e vagy sem? Mire jó az efelett való vita, hiszen kétségtelen, hogy hasznos és szükségletet elégít ki. Ugyanígy a bíró. az előljáró és a miniszter is dolgoznak.

és ezek munkája az egész ország számára nem kevésbé szükséges, mint bármely

olyan más. melyet termelékenynek neveznek"? Ez a gazdasági munka—megosztás—

nak társadalmi munk—amegosztássá való bővítésével egyértelmű.

Kifejezetten hivatkozott Berzeviczy 1819—es művében a fiziokraták és a mer- kantilistá'k között lefolyt azon vitára is, hogy a magas vagy az alacsony gabonaár a helyesebb-e. A megoldás, még az átmeneti drágulás ellenére is. a szabad ver- senyben kialakuló. ,.természetes irányzatnak" megfelelő versenyár. amely mellett Sponer és Almásy is érveltek, mert Berzeviczy szerint a gabonakereskedők spekulá—

ciója nem árthat a köznek, ha közöttük szabad verseny és nem monopolszerű ha-

talmi poziciók alakulnak ki.

Vl.

Bármily határozott haladást mutatott is fel a közgazdaságtan egyetemes jel—legű művelése Berzeviczynéwl, a magyar közgazdaságtan és a magyar gazdaságstatisz—

tika első fellendülési korszaka nem bizonyult tartósnak.

Hiába törekedett Berzeviczy a fiziokratizmus pozitív irányú statisztikai alap—

jainak állami, azaz helytartótaná'csi forrásaikból történő továbbépítés—ére, valamint egyoldalú termelékenységi koncepciójának a klasszikus iskola szellemében való bírálatára és továbbvitelére, egyet kell érteni a magyar közgazdaságtan első rangos t—antörténészével. Kautz Gyulával abban, hogy: ,,...Az 1790—1825 közötti időszak nem vala a (közgazdasági) műveltség és irodalom továbbfejlesztése're nézve igen kedvező" ((7) 142. old.). Ennek okait Kautz elsősorban a kapitalista fejlődés gya-

korlatának lényeges hátramaradásában és a Szent-Szövets—ég—i rendszer által

inaugurált kedvezőtlen gazdaságpolitikai és politikai fejlődésben látta megnyil-

vánulni. Ezek hatására szerinte a közgazdasági irodalom hazánkban egyre inkább

—a részlet—kérdések taglalásába-n forgácsolódott el, és többé-kevésbé érvényesült

ez a hatás még a reformországgyűlések korszakában, vagyis 1825 után is.

így érthető, hogy a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlesztésének elodá—

zása és a reformországgyűlések korában való újrafelmerülése kapcsán a magyar mezőgazdaság egyoldalú fejlesztése melletti maradi jellegű nemesi érvelés ismét felfedezte a fiziokratizmus eszmevilágából merithető érveket — függetlenül annak túlélt jellegétől -—, ami a fiziokratizmus hazai hatásának kései másodvirágzását eredményezte.

Ennek az újfiziokrata hazai irodalomnak elfogultsága elsősorban a mezőgaz- dasági ter'melés termerlélkenységének primátusa és — a fejlett kapitalista pénzgaz- dálkodás szükségleteinek, valamint a kialakuló nagy nemzetgazdasági egységek állami gazdálkodási problémáinak hatására - a forgalomhoz szükséges pénz—

mennyiség kiszámítása voltak. Ez volt nagyjából az a gondolatkör, melyben a fizio'k—

ratizmus késői hazai hulláma a XIX. század harmincas éveinek végén és negyvenes

éveinek elején mozgott.

Az ide sorolható szakirodalmi művek alaphangját talán a legjellegzeteseb- ben Török János adta meg egyik 1842-ben megjelent dolgozatában. melynek

*3 Gaál i. m. 87. old.

(5)

FiZlOKRATA HATASOK

185

már cime is programként hat: .,A mezei gazdálkodás fontossága" (18). Ebben fejti ki a szerző (372. és köv. old.), hogy csak a mezőgazdaság lehet ..az ipar és a kereskedelem alapja". habár kénytelen volt elismerni, hogy a mezőgazdaság csak

lassúbb vagyonosodás't tesz lehetővé, mint a másik két említett termelési ág. Ennek

okai azonban szerinte abban rejlenek, hogy a mezőgazdaság kénytelen nagyobb emberi erővel dolgozni, mint az ipar vagy a kereskedelem, amellett áruja romlan- dóbb, szállítási problémái nagyobbak és nehezebbek, sőt a vállalkozási szellem is ritkább, amiben nemcsak a hagyományok és a történeti adottságok, hanem a (feudális) jogi kötöttségek is jelentékeny mértékben hatnak közre. Noha Töröknél ily módon a mezőgazdaság nagyobb produktivitásának illúziója a hátrányok fel- sorolásába megy át, mégis kitart ama nézete mellett, hogy a kapitalista fejlődés ,,természetes iránya" csak a mezőgazdaság teljes foglalkoztatottsága lehet, vagyis csak a már itt nem foglalkoztatható népességi felesleg mehet majd át az iparba vagy a kereskedelembe. Mint hangsúlyozza, csak így oldható meg viszonylag kis tőkével a gazdasági és népességi növekedés összhangja, ezért ezt a fejlődési fokot

nem szabad kihagyni.

Ugyancsak ezen a vonalon érvelt Tóth Lőrinc isV', valamint ennek az újfiziok- rata hazai hullámnak színtelenebb és kevésbé eredeti képviselői is, annak ellenére, hogy az egyidejű iparfejlesztés mellett érvelő reformnemzedék hivei, elsősorban Szokolai János, az időjárásn—ak a mezőgazdasági termelés termelévkenységére gya—

korolt hátrányos hatását emelték ki, és az ipari termelés primátusa mellett foglaltak már állást, támaszkodva a List-féle tanokra. Hazai statisztikusain'k legjobbjait, így Fényes Eleket is ebben az iparfejlődésre is nagy gondot fordító táborban találjuk.

Fényes már viszonylag korán, Erdélyi Jánosnak általa 1843-ban kiadott posthumus közgazdaságtani kézikönyvéhez (19) irott jegyzeteiben leszögezte, hogy a ,,termé—

szet a termelésben nemcsak a mezőgazdát, de a művest és a kereskedőt ugyanúgy segiti". Ismeretes, hogy Kossuth álláspontja nagyjából 1844—től kezdve ugyanezt az irányvonalat követte, ahogy erre egy korábbi tanulmányomban ugyancsak részle- tesen utaltam.15 Ami viszont új fejlődési elem ebben az újfiziokrata szakaszban, és aminek kiemelése, illetve napvilágra hozása éppen jelen tanulmányunk fel- adata. az a pénzforgalom és az árutermelés értéke közé egyenlőségjelet tevő empirikus statisztikai módszerek felbukkanása, illetve az ezeken alapuló érvelés kidol- gozása. Ez utóbbi módszertani kérdésekben való elmélyedés. illetve azok újabb és látszólag bonyolultabb, a valóságban inkább vulgárisabb alapokon való kifej—

tése lényegileg megfelelt a fiziokratizmus által korábban kifejtett és analitikailag leegyszerűsített, bár lényegében magasabb szintű elképzeléseknek.

Ennek a megújult és alapvetően gazdaságstatisztik—ai tartalmú ,,politikai arit- metikai" beállítottságú irányzatnak "legkorábbi megnyilvánulásai közé tartozik ebben a kései haz—ai hullámban Nyiri István akadémikusnak egy viszonylag késői munkája. az 1837-ben megjelent ,,Az ipar és a népszaporodás számalapjai és némely adósságtör'lő kérdések megfejtése". E tanulmánnyal egy korábbi munkám- ban éppen a magyar politikai aritmetika fejlődését kutatva már részletesebben fog-

lalkoztamlű, itt inkább csak annak kiemelése látszik szükségesnek, hogy Nyírit

a munka kidolgozásánál nemcsak az angol és kontinentális politikai aritmetika, hanem legalább oly nagy mértékben a fiziokratizmus inspirálta.

nTóth L. (minden valószínűség szerint Tóth Lőrinc) hivatkozott 1841—es cikkét nem sikerült azonosí- tanom. ldézi Mátyás Antal ,,Fejezetek a közgazdasági gondolkodás történetéből" (Budapest. 1969. 93, old.) :. könyvében.

15 Dr. Horváth Róbert: Kossuth haladó gondolatai a londoni egyetemen tartott elméleti közgazdaság- tani előadásaiban. Acta Univ. Szegediens. lur. et Pal. Tom. X. Fasc. 3. Szeged. 1963. 7, és köv, old'.

HiDr. Horváth Róbert: A politikai aritmetika magyarországi problémái. Statisztikai Szemle. 1959.

évi 6. sz. 602—619. old.

(6)

186 DR. HORVÁTH RÓBERT

Még pregnánsabb kifejtés—e található eproblematitkának a kevéssé ismert Győry

Sándor ,.Nemze'tí viszonyok" címet viselő és úgyszintén e kései fiziokrata hullám- tól befolyásolt munkájában (20). Győry e műve lényegileg szintén statisztikai ijel—

legű. minthogy célja egy korszerű, kapitalista szellemű gazdaságstatisztika felé keresni az átmenetet, noha ezt kizárólagosan a göttingai leíró irányzat moderni- zálása formájában kísérelte meg kialakitani.

Győry elméleti kiindulás-a — tekintettel arra, hogy hazánk esetében alkapitalis—

ta fejlődés kezdetén álló országról van szó —— akárcsak Berzeviczyé. kifejezetten

antimalthusianista. Elveti határozottan a túlné'pesedési elméletet, minthogy a ska—'-

pitalísta fejlődés első szakaszában a népességet tekinti a gazdasági növekedés rugójának, és csak az ezt követő második szakaszban veszi át ezt a szerepet ——

álláspontja szerint — a tömegszürkségletek egyre fokozódó növekedése és differen-

ciálódása. Győry figyelemmel erre az első szakaszra a mezőgazdaság primátusát vallja — Berzeviczy felfogásától eltérően —-, és az iparnak és kereskedelem—nek csak a mezőgazdasági termelést kiegészítő szerepet szán. akárcsak Török vagy Tóth.

Mindezt annak ellenére. hogy a nemzetgazdasági rendszer gazdasági potenciál—

jának mérésére szolgáló és általa kialakítani kivánt statisztikai mutatószámok kidol—

gozásához a legfejlettebb kapitalista országot, Angliát, valamint kontinentális vi—

szonylatban Franciaországot veszi alapul. Franciaországban a kapitalista fejlődést még ebben a szakaszban is túlnyomóan a mezőgazdaság hordozta, s így erre ::

példára Győrynexk minta hazai újfiziokrata hullám képviselőjének feltétlenül szük- sége volt. E két ország mutatóirhoz perspektivikus becslések alapján végül a hazai viszonyokra utaló mutatókat is kidolgozta. noha ezek forrásaira nézve homályban hagyta az olvasót. Győry arra a tényre nem volt figyelemmel —— bár regisztrálta —, hogy Anglia népességében ez időben már a nem mezőgazdasági lakosság aránya meghaladta a mezőgazdaságból élő népesség arányát, ami már önmagában is utalt (: fiziokrata termelékenységi elmélet egyoldalúságára.

A gazdasági termelő potenciál mérésére szolgáló statisztikai mutatószámokot Győry komplex mutatákként fogta fel, melyekhez a fiziokrarta hagyományokhoz h'i—

ven elsősorban a termelés értékét és a pénzforgalom mennyiségét igyekezett alapul venni. Tisztán empirikus alapon azonban számos más, a nemzetközi összehasonlitá—

sok alapjául figyelembe vehető makroökonómiai tényező figyelembevételére is tö—

rekedett, és ezekhez a korai gazdaságstatisztikai 'kezdeményezéseket is segítségül

hívta. vagyis nemzetközi szakirodalmi tanulmányokat is folytatott.

A Győry által figyelembe vett tényezők között meg kell említeni a belkeres- kedelem és a fogyasztás makroökonómiai arányát. illetve súlyát egy ország gaz—

dasági életében. vagy kombin—a'tfve a bel— és külkereskedelem együttes arányát.

illetve az állami bevételek sulyának alapulvételét. Ilyen empirikus metodológiai ala—

pon Győry kisebb—nagyobb eltérésekkel az angol—francia gazdasági potenciál közötti 52 viszony megállapításához jutott el, s ebből váratlan logikai fordulattal oda konkludált, hogy végső fokon nem a termelési potenciál dönti el a nemzetek vagyonossógát, hanem a népességi arány, ami korábban összefoglalt növekedési elméletével is ellentmondásban van, arról nem is beszélve, hogy a különböző orszá- gok közötti egyenlőtlen fejlődésre sincs figyelemmel.

A primitív népességi elmélet korai menkantilista-kameralista formája már a XIX.

század negyvenes éveinek elején nem képviselhető, s ezért Győry a népességszámra

alapozott gazdasági komplex mutató empirikus kialakításához az abszolút népes—

ségszámot a népsűrűségi mutatószámmal, valamint az évi népességszaporulat mu- tatójával súlyozza. Eredményként angol—francia viszonylatban 2,2:1,0 arányt ka—

pott, és —— mint már utaltunk rá —, ezt az eredményt jobbnak, illetve megbízhatóbb-

(7)

FIZIOKRATA HATÁSOK

187

nak tartja a fenti, kizárólagosan makroökonómiai mutatókon alapuló potencio- méterk-ént szolgáló muta'tóná'l. Hangsúlyozza azonban. hogy ez az eredmény nem tér el lényegesen fent ismertetett számítása eredményétől.

További metodológiai finomításként e fejtegetései lezárásaként Győry azt a gondolatot veti végül fel, hogy az aktív népesség beépítésével a komplex gazdasági

mutatószámba a ,.munkáserő" mint a legfontosabb dinamikai makroökonómiai

tényező is figyelembe vehető, noha ez utóbbit csak külön tünteti fel. E számítást most már nemcsak Angliára és Franciaországra vetítve. hanem hazánkra is kidol- gozza, és további figyelemreméltó módszertani újításként e három ország között középúton álló gazdasági fejlettségű Franciaországot választja st—andardnak, azaz az egységnek.

Győry számításának egy másik érdekessége az, hogy mintegy 10 évre előre, illetve további 150 évre, vagyis a 2000. évig (!) vetíti elénk a gazdasági növe- kedés, illetve fejlődés perspektíváját, természetesen egy valamiféle ki nem mondott ,,ceteris paribus" klauzula alapján. Az adatok feltüntetik a népességi arányon alapuló komplex mutatót az említett hármas mérlegeléssel (népességszám, népsűrű—

ség, évi szaporulat mutatója), valamint az ún. ,.munkáserőarány" mutatóját és ezek egymás mellé állítva a három országra vonatkozóan a 3. tábláiban összefoglalt

eredményeiket adják (231. old.).

3. tábla

Anglia és Magyarország fejlődésének perspektívája Franciaországhoz viszonyítva

Ev. mutató l Anglia Franciaország l Magyarország

i l

1850 j ,

Komplex mutató ... j O,8 l 1 * O,28

Munkaerő—mutató ; 3,2 E 1 l 0.10

2000 a j ,

Komplex mutató ... , 2,9 ; i l 0.19

Munkaerő—mutató f 39.5 1 l 0.047

Győryne'k ez az előrebecslése -— szellemében — nyilvánvalóan megfelel a fiziokraták konjekturális statisztikai elképzeléseinek, melyekre gazdaságpolitikoi elképzelések is felépíthetők rövidebb távra. és melyek alkalmasak arra is, hogy — akár pozitív, akár negatív előjelű — hosszabb távú következtetésre lehessen jutni azok alapján. Élesen különböznek azonban a klasszikus fizokratizmus elképzelései—

től a tisztán empirikus statisztikai megközelítés folytán, mivel az analitikai köz- gazdaságtani, illetve ötkonomeftriai elméleti bázist nélkülözik. Ezen a hiányosságon az sem segít lényegében, hogy Győry szóban forgó tanulmánya befejező gondolat- menetében ismét letér az általa propagált fiziokrata elképzelések talajáról, és azt hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságban keletkezett nemzeti jövedelemhez hozzá kell adni az iparban keletkezett nemzeti jövedelmet, valamint az állami kiadásokat és az állami bevételek feleslegét is. hogy Petty és Davenant XV". század végi és XVIII. század eleji, pusztán a nemzeti jövedelemre és a forgalomban levő pénz—

mennyiségre alapozott nemzeti vagyonosságra vonatkozó becsléseit korszerűbbé lehessen tenni. Ez a mutató angol—francia viszonylatban Győry korára 2,0:1,3 arányt adna, és mint írja. igen közel áll Colauhoun becsléseihez. Felve'ti végül Győry a nemzeti jövedelem és az adóteher arányán alapuló statisztikai mutatók kérdését is, és ezzel gondolatmenete oda kanyarodik vissza, ahonnan Berzeviczy és Almásy

(8)

188 DR. HORVÁTH RÓBERT

indultak el közel fél évszázaddal korábban, de — mint láttuk — lényegesen jobb közgazdaságtani és ökonometriai jellegű megalapozással.

Mindebből már nyilvánvaló. hogy a fiziokratizmus e késői utóhatása nemcsak

korszerűségét tekintve, hanem elméleti megalapozottságát és módszertani szinvo—

nalát tekintve is alatta maradt annak a teljesítménynek, melyet a hazai első hul- lám képviselői hajtottak végre.

Vll.

Összefoglalva tanulmányunk fő eredményeit, mely inkább csak a fiziokratiz—

mus hazai statisztikai hatásainak főbb és jellegzetesebb képviselőit rag—adta ki.

semmint, hogy teljes és átfogó elemzést kívánt volna adni erről (: monogratikus megközelítést igénylő témáról, kétségtelennek látszik, hogy kevés olyan gazdaság—

statisztikai megközelítés és módszertani probléma van a korai kapitalista fejlődés,- sel kapcsolatban, melyet ezek a hazai előfutárok valamilyen formában felne vetet—

tek volna. Tanulmányunk rávilágított arra is. hogy mégis nagy a különbség szí—nyo—

nalban az első, nagyobb közgazdász- és statisztikusgeneráció és a második, inkább már túléltnek tekinthető hul—lám képviselői között az első javára, ahogy ezt mód—

szertörténeti. tudományelméleti fejtegetéseink kritikailag is megvilágítani törekedtek.

Tanulmányunk keretéből és terjedelméből egyaránt kiesik még a felvázolása is annak, hogy a fiziokratizmus problémái miként tükröződtek e korainak tekinthető hatásokon túlmenően a kialakult magyar polgári közgazdaságtan és statisztikai tudomány elméletében a XIX. század második felében és a XX. század folyamán.

Inkább csak jelezni kívánjuk tehát. hogy ezek a későbbi hatások elsősorban tan- történeti sikon jelentkeznek a jelesebb magyar közgazdászok műveiben a tudo- mánytörténeti megalapozás kapcsán. de jelentkezett egy forráskiadvány jellegű igény is a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetgazdasági Bizottsága részéről az ún. ,,Közgazdasági Remekirók Tánc" című sorozat hasábjain. Ez utóbbiban megjelent válogatás Guesnay és Turgot munkáiból első izben szólaltatta meg a fiziokratizmus klasszi'kusait magyar nyelven, de a ,.Tableau Economiaue" sajnos ebből a válogatásból kimaradt. annak magyar kiadására csak a XX. század fo- lyamán, a két világháború közötti időszakban került először sor.

Felszabadulásunk negyedszázada alatt új formában jelentkezett ez a kérdés a hazai tudományban. Elsőnek e korszak elején Sőtér István akadémikus vetette fel a magyar—francia kulturális kapcsolatokat tárgyaló monográfiájában," majd ezt követően a magyar szocialista politikai gazdaságtan képviselője, Mátyás Antal professzor dolgozta fel a problémát szisztematikus formában,18 idézett munkáiban mind általános tantörténeti síkon, mind egyes hazai vonatkozásaiban. Jelen ta- nulmányunk ezt a horizontot kísérelte meg kitágítani a hazai statisztikai tudo- mány korai szakaszára vonatkozóan. mintegy az úttörés és az első megközelítés jellegével.

lRO DALOM

(1) Dr. Horváth Róbert: Ouesnay. a ,.Tableau Economiaue" és a mai statisztikai tudomány.

Statisztikai Szemle. 1970. évi 12. sz. 1286—1309. old.

(2) Lipinski, E.: De Copernic :: Stanislas Leszczynski. La Pensée Economiaue et Démographiaue en Pologne Présentation par Alfred Sauvy. Paris. 1961

*7 Sőtér István: Magyar—francia gazdasági kapcsolatok Budapest. 1946. 112. és köv. old.

"* Lásd Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan rövid története a marxizmus iétrejötte eiőtt (Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest. 1961.) 310. és köv. old.; A polgári közgazdaságtan története (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963.) 251. és köv. old.; Fejezetek a közgazdasági gondol—

kodás történetéből (Kossuth Kiadó. Budapest. 1969.) 84. és köv. old.

(9)

FIZIOKRATA HATÁSOK 189

(3) Gide, Ch. — Rist, Ch.: Hístoire des Doctrines Économigues depuis les Physiocrotes jusgu'ö nos lours. Revue et corrígée. Paris. 1926.

(4) Trefort Ágoston: A nemzeti gazdaság rendszerei. MTA Tudománytór. 1842.

(5) Karvassy Agoston: Népszerű nemzetgazdószati tudomány. MTA kiad. Pest. 1861.

(6) Kautz l.: Theorie und Geschichte der Netionol—Ókonomik. l: Theil: Die National—Ókonomik als Wissenschuit. Wien. 1858., Il. Theiiz Die geschich'íliche Entwicklung der Netionol-Okonomik und ihre Literatur. Wien. 1860.

(7) Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék története és befolyása (: közviszonyokro Magyaror- szágon. Pest. 1868.

(8) Jurievich, l.: Theoria Stutisticce. Zograbioe. 1825.

(9) Wiegand lános: Az ausztriai parasztifjúsógot a jól elrendelt mezei gazdaságra oktató könyv- vecske. Pozsony és Kassai. 1776.

(10) Természeti titkoknak felfedezése Pomó Lőrinc által. Kézirat ili. Szilágyi Mártontól. Debreceni Kollégiumi Könyvtár. 1775.

(11) Sponer. P. v.: Einige ldeen über Ausfuhr im Allgemeinen und deren Anwendung auf Ungarn.

Zeitschrift von und für Ungern. 1803.

(12) Almásy Pál v.: Roisonnierte statistísche Ubersicht des Königreichs Ungarn, samt Banat, Sla' vonien. Dalmatien und Croatien. H. n. 1803.

(13) Almásy Pál: Reflexiones super objectis operatíonis deputationolis in negotio commerciali. H. n. 1791.

(14) Dr. Horváth Róbert: A statisztikai módszer és elmélet kérdései Berzeviczy Gergely műveiben.

Statisztikatörténetí Közlemények 1. Budapest. 1972. 138 old.

(15) Berzeviczy Gergely: De Commercio et de Industria Hungariae. Leutschoviae. 1797.; magyarul Gaál Jenő: Berzeviczy Gergely élete és művei. MTA kiadós. Budapest. 1902.

(16) Berzeviczy Gergely: De Oeconomia Publico Politica. Kézirat. 18194 magyarul Gaál i. m. 2. rész, 1. és köv. old.

(17) Berzeviczy Gergely: De Conditione et lndole Rusticorum in Hungaria. H. n. valószinű meg- jelenési ideie1804.; magyarul Gaál, i. m. 109. és köv. old.

(18) Török János: A mezei gazdaság fontossága. MTA Tudomónytór. 1842.

(19) Erdélyi János: Nemzeti iparunk. Fényes Elek jegyzeteivel. Pest. 1843.

(20) Győry Sándor: Nemzeti viszonyok. MTA Tudománytór. 1843.

PEBIOME

Amop nomiepxnnaer, u'ro ucropun akouowuuecxoü " c'ra'mcruuecxoü Haym ;; CBOCM nbmenmew Bane oxsa'rbmaer ;; OCHOBHOM 'I'OAbKO npOÖAeMbI paesn'mn a'mx Hayx s Barmil- Hoü EBpone, Ho cerozum Hccneaonaenn no HCTOpHH Hayxn yme He moryT oTKaaaTbcn OT pac—

npompauennz Hamnx anaenü B aToíi OÖAaCTI/l Ha paannTue BO Bceü EBpone n, COOTBCTCTBCH' HO. npanmaiongux K ne?! KYAbTyprIX cmepax. Ocoőeuno MaAO caelxeunü nmeeTcz o pacnpocr- panemm muauoxparusma B Cpezmeü n BOCTouHoü EBpone. B CBOEM HaC'I'OHIgCM ouepxe an

'rop n nopamce ,,nepBoro npnőnnmenun" C'l'peMHTCR aanomm'rb a'ror npoőeA OTHoclITEAbHO

Bem'vpim " B nepnyio o-iepezrb c TO'IKH apennx c'ra'mcrwrecxoü Hayxn, sanarmmn B aToii emma Tamxe namneüume nc'ropwxecxue acnemm Benrepcxofi sxonomweckoü Hayxm.

ABTOp aarmmaeTcn H nepByio ouepepb BAHHHHCM musuoxpa'ruema Ha Benrepcxym (xm!

Tucrnueckym Aurepa'rypy ;; nepnoa paHHe-ro KaHHTAAHBMa, Ko—ropmíi ;; Beurpun HMeA Mecm c Koega XYlll n.o cepezumm XIX BB.

Hepaas Emma aanauorpmuema HOHBHAaCb B Bempuu cosmemno c Boaaeüc'rnunmin "03-

JIHH'O MepKaHTHAHSMa u aummücxoíi [maccwrecxoü nonu'rwxecnoü SKOHOMHH, Onnaxo pae-

ueprmaHmo OTelIECTBeHHOÉ rpmauorcpa'muecxoii An'repa'rypm CHOCOÖCTBOBaAH Te Ima 06—

CTOHTCADCTBG, Xwo pamlag Benrepcxan 6ypmyasnan encouomwiecxas u C'i'aTHCTH'ICCKdH An—

Tepa'rypa sam-maAaCb TOAbKO npOÖASMaM'H ceAchoro xosaücma 14 1470 maxpoekonomwm- okan cra'rMC'rH-iccuas őaaa O'I'CHCCTBEHHOI'O rocyaapcmennoro annapa-ra B TO BpeMR őbma Ayume, 'IEM 13 sanaAHo-enponeüwnx CTpaHax.

Honmmmnecn s paMKax nepBoii BOAHbI OCHOBHbIe AHTepaTypHme nponsneaemm amop nemn" Ha 'rpn rpynnm: unmo muanoxpanwecxne npoueseaemm, 'rpyztm, conepmagmne sme—

M8H1'b! magnakparnzma " KAaccuuecxoü aumuücxoü umomn u, naxoneg, paöorm, prrmcon—

amune muanoxpa'mam. B Kauecmc Hanőmxee xapakrepümx AAS! mux Tpex Kareropnü upo- usaeaeuuü aB'rop upmaozm'r Teopwecmo [la/ia llanHepa, Hami AAMatuu u repteri Bepae- sugu, KOTOpble naxoawrcn Ha yponue Ayuumx npeAC'raBm—mei'r conpemennoü esponeíicmü Hayxn.

Bropax emma magnoxpau'uama npoKa'mAaCb no crpaue B cepezume 1830—mx rozioa B T.B.

anoxy petbopM, Koma B peayAbTaTe OTCTaBaHnn B passer-pm BeHPepCKoro KaHHTaAnsMa mond nosmmzm cnopbx OTHOCHTCAbl—IO nepmeocTn pasmrnm npommmmunoc'm mm CeAbCKOFO xoauüC'rBa.

AM! STOTO e'rana xapaK-repno c'rpeMAenne K YBHBKe cpuauoxparuuecxnx prllos Co c'ra- Tncnmecxnmn HACMOPpaCDX/XHCCKHMH pacueTaMH. Oanauo TOT (pam-, ti'ro HCHOAbSOBaHHe annapa'ra akouomuvecxoü 'raőAngbl Kene OCTaAOCb BHe HOAH BpeHm! BeHFEpCKHx (DH-?líoKpdTOB, npnBer K Tomy, two ynomxny'rax B'ropan emma ;; o'momeunu caoero coaepmannx " SKOHO-

METpnuecxoro meroaa okaeaAacn Hecoapemeuuoü. '

(10)

190 , DR. HORVÁTH: FIZIOKRATA HATÁS—OK"

SUMMARY

To start with the author is emphasizing the fact that the history of economic and statistical ideas is englobing mainly the development in Western Europe only. However,—up—to—w date scientific research could not evade to fill the gaps in our knowledge in this field and has to extend its investigations to the whole European area and to the spheres connecte

with European civilisation. ,

Especially little is known concerning the spread and influence of Physiocracy in Middle- and Eastern Europe and the present paper intends to make an account of the f researches of the author in the problems of statistical thinking in Hungary under Physiocratic ' * ' influence as a first approximation, in close connection with the history of the development of economic ideas in this country.

The paper is analysing the impact tot Physiocracy as represented in early Hungarian, capitalist literature. ln Hungary this period extends roughly over half a centuryrbeginning with the last decade of the XVlllth century and breaking up with the 40ies of the Xlth " *

century. , ,

The first current of Physiocratic influence appeared already belatedly in Hungary; inter- mingled with latemercantilistic ideas and with those of the English classical political-econ—

omy. However, the spread of Physiocracy was súoported by two additional factors __deter—, mined by specific Hungarian historic conditions. First, the pre—scientific liter'atUre- in this country stood exclusively on the basis of rural economy, and second. the macro-r economic statistical basis of Hungarian state administration wa's xmore developed '*than

used to be in the more developed contemporary Western countries. _ —

Under the most representative works in this first current of Hungarian literature of Physiocratic character the author is distinguishing three categories. namely purely Physiocratic, intermediary. and outspoken critically minded contributions,represented by the works of Sponer, Almásy and Berzeviczy; respectively. Among them the exploits of Ber—

zeviczy are the most outstanding ones. not only in comparison with his countrymen, but also on an international basis. eaualling with those of the first—rank Western economists

and statisticians. —

The second current of belated Physiocratic influence was brought up by the ser-called reform-era in Hungary in the middle of the 1830ies, when the capitalist development of the country entered into the "take—off" phase. '50 the priority of agriculture versus industry became once again the core of the discussion. The writers advocating in favour'of agriculture were applying again the Physiocratic argumentation, supported by a very elaborate

connection between the economico—statistical and demographic estimation. However the circumstance that this happened without recurrence to the Physiocratic "Tableau Economi- aue" determined the absolete character of the above mentioned second current in Hungary

as regards its contents and econometric methodology. ' ' ' '