' F L 'í Q I S - , 2 , 6
/ T X 7 . /7 /
V & T V U L tJ * -L o /V r v y y s / ü s i + * &
f É R T E K E Z É S E
CSOKONAI V. MIHÁLY ÉLETÉRŐL/
MELLYET KIADOTT DOMBI MÁRTON PESTEN 1817 i
É S
C S O K O N A I M U N K Á J I N A K K R I T I K A I M E G I T É L T E T É S E K R Ö L
KÖCSEY FERENTZ ÁLTAL
,
j MELLY A ’ TUDOMÁNYOS .GYŰJTEMÉNY 1817-dik ÉSZT. Ili - dik KÖTETJÉBEN TALÁLTATJA, *
NÉMETHI NAGY JÁNOS /( /^
. ‘r \
1 . - 1 — '■ ***
B É T S B E N
NEMES HAYKUL ANTAL BETŰIVEL.
1 8 1 8.
%%A V t . t *4.-*/* v v \ - v « \ v l t V V U V \ V V »
A műit 1817 - dik esztendő Tavaszán éppen e g y időben jelent meg ez az egymással ellenk e
ző pár írás. E g g y ik különösen kön yvform ában Csokonainak némely még e d d ig világot nem lá
tott D arabjaival e g g y ü t t ; másik Könyvvizsgálás Tzim alatt a’ Tudományos Gyűjteménynek I ll- d ik Kötetében lap. 107.
A ’ ki tudja mitsoda Jelenet volt C sok on ai , a ’ maga idejében a’ Magyar Literatúra’ E g é n ; a’ ki felveszi, b o g y ő tíz Eszten deig é letébe n ,
‘ í’ iísztendeiar halála •»*> <5 r «■ Ko/.debb múlt húsz Eszten dők alatt tsak nem másokat k i zárva egyed ü l bírta azt és a ’ M agyar Publicu- m o t ; a’ ki meg g o n d o lja az ő előtte és utánna való állapotját a ’ Magyar P o é s is n a k , N yelvnek
’s Literatúrának; ’ s a’ k i végre ezen két írást egymással öszvevetve megolvassa ’s m egítéli: az előtt bizon yosan nem leszsz részvétel nélkiil v a ló ezt a’ maga hoszszú nappalát ritka szerentsé- vel megfutott napot míg az elkonyodási láthatár alá örökre lebukna, még e g yszer utoljára a ’ Ho- rizon szélén m e g p i l l a n t a n i h o g y í g y azt a’ he.
l y e t , mely őtet a’ másik Horizonon a' M agyar Eg több lement T s ill a g i közt illeti, néki kim ér
hessük. Ez a’ megvizsgálás annyival interes- sansabb le h e t, mivel ez a’ szóba vett e g y pár Írás egészszen egymással ellenkező l é l e k k e l , h an ga l ’s megítéléssel szólván ugyan azon T á r g y ból t. i. C sok on airól: az Olvasó mind a ‘ kettőt keresztül olvasván még jo b b a n függésben ma*
fád ezen T á r g y a k e rán t, mint az elolt vólf,
Már I-ször abban mindjárt szembetűnő kü«
lömbség van D. és K. Urak k ö z t , h o g y Amaz Cs— t szinte a ’ M agyar Poésis Herosának ele*' m érv éh , a ’ M agyar Közönség n a g y o b b részének ínye «'s Ítélete szerént ír: K. Ür p e d ig első so raib a n kihird etvén h o g y az ö Kecensioja, C*— t
’b annak Munkáit ille tő le g , egészen a ’ P u b li.
cum ítéletének ellenére fog kiütni, ezen feltétele mellett egész Irásábán hűségesen m e g m a ra d , nem foghatván meg azt is, h o g y C s — ról a ’ Tudós Ú jságok ’s a’ Haza n a g v o b b része dítsérettel em
lé k e z ik . , *
I I - szór, D. Ur ú gy veszi fel Cs— t , mint a ’ k i a ’ maga g ondolkozására n é z v e , és a ’ m ennyiben a’ Poésisnak még nálunk nem g y a ko rlo tt nemeiben jeget t o r t , Originális Poéta v o lt: a’ K. Ur Recensiójának p e d ig n a g y része abban forog, h o g y Cs— tói minden Originálitást
eldisputáljon. *
III- szor D. Ur Cs-nak l e g n a g y o b b Poétaságát az jÉrzés m ódjában , Sentimentalisinusban h e ly - h e z l e t i : K. Ür p e d ig éppen az Érzést nem ta lá l
ja Sentimental Dalijaiban , v a g y ha valahol ta
p a s z t a l , azt a ’ Biirger Echőja igen tokélletien viszsza ad ásán ak állítja.
IV. D. Ür C s - t mint Aestheticus, jó ízlésű Poétát adja elő • K. Ur p e d ig mint ízlés nélkü l való, pöbelhaft, közn épi Verseló't, k i a’ fáinabb v il á g í z l é s é v e l , tsínosságával nem bírván , tsak a ’ durva gusztust! kö zn ép n ek te ts z h e tik , és ép p en ebben a ’ p ö b e lh a ft b a n , Hanswurstságban ,
ízetlen neveltetésben h elyhezteti K, Ür a’ (Í9 Poétái Characterét.
V-ször. D. Ur ditséri C s - b a n h o g y ő a' köz*
n ép n y e lv é r e , p rovincialism usok ra, iga z régi M a g y a r , de már a’ szokásból kim aradt szókra is figyeimezett, ’s azokat egészszen meg nem v e
tette, magától p e d ig vagy más a k á rm e lly ik szó
gyá rtó tó l k én ye szerént faragott új szókk al va g y nem élt, v a g y tsak olyanokkal, m e ll y t k a’ n y e lv természetéhez szabatván, ú jakn ak nem látszottak;
5 v w
K. Úrnak p e d ig a ’ Cs. n y e lv e re éppen ez a* p a nasza van h o g y új szó k k al v a g y nem élt v a g y ha élt is} azo k n a k nem tudta megadni az újság i n g e r é t , és h o g y a ’ k ö zn é p szavait ’s n y elv ét mindenestől fogva meg nem vetette. E ze k sze
rént azt a’ kiilömbséget se lehet még el titkolni, Vl-szor, és u toljára, h o g y a ’ két írás közziíl az elsőnek Szerzője néminémü S y m p a th iá v a l; a ’ másiké ismét bizonyos A ntipathiával viseltetnek Cs, munkái v a g y talán személye eránt is, m ely h ajlan d ó ságn ak e lé g szembetűnő nyomait lá t
hatni mind a ’ két Munkában.
Ezen k é t egymástól egészen eltávozó G on
d o lk o d á s o k ’ L in eáji között nem lenne Interessé n é lk ü l e g y k ö z é p Diagonalist (közölőt) vonni Cs-nak megitélésére : de ezen É rtek ezés nem Cs, hanem az őtet Ítélő két munkák körűi a' k i j e g y zett p o n to k utasítása szerént forogván tulajdon
k é p p e n , tsak o l y k o r o l y k o r ’« m ellesleg s zé li valamit m agáról az Eris Almájáról, C sok on airól, A ’ mi hát az első pontot illeti. Már mind
járt nem tetszik Ért— n ek K. Ú rb an az a ’ n a g y m agához való és a ’ M agyar Közönség megvetésé
v e l oszvc hoiuh j,ií.ocialom, m ellye l Recensióját elk ezd i. Ki áll u gya n is Góliáti l é l e k k e l a ’ Tsa- tapiatzra, romájával azt láttatván jelenteni, h o g y mindjárt le f e g ja verni Izrae ln e k mind a ’ 12 eze ré t, és minekelőtte ellenséget látna d e c la- rálja h o g y ő nem félelmes természetű, nem rette
gő. Igaz h o g y b átorságán ak okát adja ezt m ond
ván , mivel az ő állítási a ’ tisztább íz lé s n e k R e
g u láiv al jo bb an m e g e g y e z n e k , mint a’ Fublicu - mé. De ez a’ nemfélés o ka még sértőbb a ’ Nem
zetre n é z v e , mint maga a ’ nemfélés: mert hát h o l vette K. Úr azt a’ hitet, h o g y ő jo b b Ízlésű m in t á z egész Nemzet. — De ne f o g la lju k el a ’ d o l got előre : hanem lássuk hát e ’ hatalmas Aegis alatt h o gy v í v ik meg ez a’ bátor Góliát a’ Publi- oummal.
B izon yos, h o g y nem félni a’ P u b licu m tó l, v a g y , non juraro in verba p u blici; ez minden-
ww t v-v%
k o r a ’ L é le k n e k b izo n yo s merészségét ’s erejét teszi f e l , és valamint rendesen száz szem többet lát mint e g y : ú g y megfordítva az is meg esik o ly k o r olykor, k o g y egy szem többet lát, mint száz; kivált ha a ’ dolog mellyet meg k e ll Ítél
ni o ly m agas, h o gy abba nem minden h ala n dó szemek’ látása juthat bé, v a g y o lly elrejtetett h o g y annak észrevevésére valami különös, v a g y mesteri ü gyesség kívántatik; és, ha az ítéld Pu- blicum a’ pallérozottságban még egészen hátra maradt. Illyen k örn yü lállások közt nem félni a ’ Publicumtól, ’s a ’ maga ítéletéhez jobban bízni, mint a ’ Publieuméhoz — e’ még in k áb b férjfiúi bátorság. De m egford ítva: ha a’ megítélni való d o lo g o lly a n , m ellyről minden különös tanulás v a g y mesterség n élk ü l minden józanitéletü em
b e r Ítélhet ; és e g y meglehetősen pallérozott N é p , sót annak is a ’ p allérozottab b része tsak nem áltáljában valam it itél ’s ú g y tart; ekkor rígy hiszem senki se t a g a d j a , h o g y az egész Nemzettől kiilönöző egy em bernek jobb volna e g y kevéssé rettegőbbn ek v a g y félelm es-b b n ek lenni. Kiilönössen K. Urnák miért ne légyen oka enn yire nem féln i: azt bírt. által nem látja.
Ugyan is
l»ször. Ha a’ K. Ür e d d ig esmért Munkáiból p. o. a’ M ondolat m e gtzá fo lá sáb ó l, ,v a gy a ’ Cs.
és Bersenyi Recensiójiból k e ll K. Úrra ítéletet h o z n u n k : ezekben sem o ly erős látást, sem o ly m ély elmét nem látunk , m ellyek bennünket a r ra a ’ vallástételre v in n é n e k , hogy ő többet lát mint a ’ Publicum.
De 2-szor a ’ d o lo g maga is melyről szó van, v a g y is a’ Cs. Versei o lly an o k , m eílyek re nézve az egész Olvasó M agyar Közönség competens Bíró lehet ; nem elrejtetett m élység v a g y mes
t e r s é g , mert a’ verselés a ’ vadságot levetkezelt Nemzet Culturájának lég először kihajtó bimbó
ja vagy lé g alsó gráditsa, n u lly b e n M agyar Publi- cumunkat competens Bírónak nem csmerui, an
n yit te s z , mint azt a ’ vad Nemzetek k ö z z é hely*
heztetni. A zo n b a n 3 - szór. E z az egész meg*
lehetősen pallérozott Nemzet ’s ennek is p a llé - rozottabb része Cs - t mint l e g d e r e k a b b K öltői kózziil eggyet tiszteli, betsűli; a’ mint D. Úr na*
g y ó n igazán írja. Mit k e l l hát K. Ú rról ítél
nünk , a ’ k i maga megesmérvén a’ Publicnm Cs- ról való k e d v e z ő íté le té t, m egtzáfoló ítéletével azt jelenti k i , h o g y ő többet lát mint a’ Publi- cum. Nemde nem jo b b lett volna e’, ha e g y k e - véssé félelmesebb, rettegőbb lett v o ln a ? — itt a z z a l sem igazítju k el a' d o l g o t , ha az egész Ma- g y á r Publicumra azt m o n d ju k , a' mit Hubaira mond K. Úr azért, h o g y Cs-t m indenek felett b e - tsíili. Betsűli őtet a’ mint tudjuk az egész Haza is, cs mikor D, Úr a’ Nemzetnek ezen ítélete sze
rént Cs-nak a’ M agyar Költők k ö zt az elsőb b he
ly e t m ega d ja , mind C s - t, mind Nemzetét tiszte
l i : ellenben mikor K. Úr tőlle azt e lv e s z i, nem tsak C s-tól, hanem a* Nemzettől is eránta tarto
zó tiszteletét megvonja.
A ’ Fran tziák sőt inSn*^-** i« l«.ie»ít em berek
k e d v e l t P o é t á j a , Boiteau abban tart ja a ’ maga v a l lástétele szerént minden érdemét ’s P o é t a s á g á t , h o g y Verselésébeti a ’ Nemzet ízlését követte. Mi
ért volna hát a ’ Publicum o lya n veszett ízlésű , h o g y arra h algatn i o llyan megbotsáthatatlan bűn lenne az Aesthesis elle n ? Ért. u g y a n a ’ ma*
ga ítélete szerént mindég tanátsoeabbnak tartja a ’ T ö b b s é g voksát követni.
De még ha az egész Nemzet ítélete is k e v e set nyomna K. Úr előtt, mint a' m ellyn ek ízlése roszsz : méltán hajthatott volna valam it Cs n a k , a ’ K ü lfö ld ie k előtt való betsületére. Nem tsak D.
hanem maga K. Ú r is hord fel b izon yságot erre a ’ végre a ’ k ü lfö ld i Tudós Újságokból, ’s a’ Cs.
M unkáinak más n y e lv e k re való lefordításiból!
Mit? Hát mind ezekn él is jo b b ízlésűnek tartja m agát? E gyeb et nem tehet p e d ig a z , midőn az önnön ítélete szerént is legszerentsésebben ki
ütött darabjáról a’ D orottyáról is azt m ondja, h ogy arról soha se szólhat o ly m a g a sz ta lá v a l
w v <7 V M
w 8
♦ '
mint a’ Bctsi Annalista; és midőn a 'J e n á i Tudós Ú jság k e d v e ző ítéletét is a z Anacreoni V e r te irő l Cs-nak megtzáfolja. Mit tsináljunk többé a z illy e n e m b e r r e l ! T s a k a ’ Nemzet eránt való tiszte le t, és a ’ gúnyolás u tálato ssága, m ellyre n ém elly különöző L iteratorink nem igen hal- g a t n a k , tartóztatja meg É rt-őt, h o g y itt többet nem szóll. De akár í z lé s e , akár az illen d ő ség é r z é s e , akár erkőltsi mivolta másképen formál- tatott Ért-nek mint sem ezen Literatúrai E lle n k ezésb en K. Ű r eránt szem élyességre m ehetne, a ’ m elly regulát kíván t volna Cs. ’s a ’ Mondolat K ia d ó ja eránt K. Ür által is megtartatni; sőt ámbár e lé g okot adott lé g y e n is K. Ur a’ gúnyolódásra, m ég is Ért. ettől a ’ Literatúrai E llen k ezéstő l is megtartóztatta v o ln a m ag á t, ha ezt a’ Nemzeti h o szszan k o d ás kifak ad ását nem hallotta volna m inden felé h a n g z a n i : H á t m á r e z a z e m b e r i l l y e n b i i n t e t e t l e n g á z o l ’s m o t s - k o l ó d i k N e m z e t ü n k ö n ? . é l ő ’s m e g h o l t e m b e r e i n k e n ? M á r s e n k i s e l e s z s z a ’ k i e g y e n e s e b b g o n d o l k o z á s r a h o z n á ? — Ne gon dolja mindazáltal K. Úr h o g y Ért. a ’ M a g y a r Nemzet ü g y é t akarná vedleni. Ö ki- tsin yn ek tartja magát nem tsak a’ Nemzet ellen , hanem m ég a ’ mellett is szavát felemeli. Azt se gondolja, h o g y ezen Nemzet Ítéletének mentege- tésével akarná magát b é s zin le n i, K. Urat p e d ig gyű ltilségbe hozni a’ Nemzetnél, mint ma a ’ Pa- triotismus szép színe alatt n ém e lly e k ném elly d e r é k embereink ellen tselekesznek. Ez tsak e g y e tle n e g y kiáltó szó a ’ k ö zö n séges m egelége- d etlen ség szavából, ha arra valam it tehetne, h o g y Vtjabb Literatorink k ím é llő b b hangon b e s zé ln é n e k és az Illendőség, a’ Jóízlés, ’s az Erköltsiség határait^annyira keresztül ne hágnák.
K. Ür a ’ különözés szerelmétől elragadtatván, midőn azt bötsmöli, a ’ mit közönségesen a’ Nem
zet betsü l, b izo n yo sa n arra tart számot, h o g y mint ném elly ritka paradoxu s le lk ű emberekre u jjal mutatnak rá ezt mondván ; auro? »$«. De
y " >
ez igen ritka szerentse már ma, h o g y valam elly kü lön özőnek k e d v té r t a’ Világ magát b o lo n d n ak esmérje, ’ s tsak annak az e g y n e k adjon igazsá.
g o t ; és midőn auro; f<pa*t várunk, v a g y azt h o g y ró llu n k ezt m on d ják; Plus est in unó, quam in túrba boni, izibe azzal fizetnek k i különözésün- ké rt, a’ m ivel Plinius b izo n ysá g a szerént, A p cl- les a’ Tsizmadiát, midőn a z, az ő közönségesen h e ly b e h a g y o t t festését tzirkálná.
K. Úr, h o g y böltsességgel párosított ízlésével nem tsak a’ p ó rsereget, de még a ’ jobb le lk e k e t és béavatottakat is felyűlmultnak láttassék, an
n y ira e lh a g yja magát ragadtatni az Eltávozás v a g y paradoxia szent szerelmétől, h o gy nem tsak azt nem átalja gyalázn i a’ mit a ’ Közönség bé
tául , hanem magokat is azon jó le l k ű k e t , k i k annyira tudnak valakit betsülni. N agyon c lh a ta lm a zo tt, n g ym o n d , em bereinkben az a ’ Hiú
s á g , h o g y szeretett embereiket Pancratistáknak tartják, ig y Cs-tis H u b a i.— Hubai Úrról az men
n y ire le g y e n igaz Ért. nem tu dja; de ezt a ’ hiú
s á g o t is átaljában e m b e r e i n k r ő l m o n d a n i a z igaz- s á g g a l e lle n k e z ik , D. Ür Cs-t látszik h o g y igen n a g yra betsuli: de azért J. 51 meg v a l j a , h o g y azt nehezen lehetne állítani , h o g y Cs-hoz semmi egyes F a c h b a n , hasonló M agyar Poéta nem lett v o l n a ; 1. 53 h o g y a’ való d i Poé
m ák n ak öt, hat d a ra bja mellett k ö n n y en el szen
v e d e g y nem sokat jelentő v a g y bohóskodó T ö r e d é k e t ; 1. 58 h o gy k ív á n n á , h o g y Cs. né- m e l l y alkalm atosság szülte Versének sok részét v a g y soha se irta v o l n a , v a g y soha senki ne hinné, h o g y ő ír t a .— De ha ném ellyekben elha
talmazott volna is az a' hiúság, h o g y k ed vesei
k e t szerfelett b e t s ííl jé k : ez lé g aláb b oilyan hi- n sá g , m ely jó ’s nem i r i g y lelket mutat ’s en
n y ib e meg botsátható. l ) w- mikor K. Ú r , meg
fordítva , a’ Külföldieket ’s Hazaiakat e g y f ö ív mán b á n tja ; mikor tsak ebben a' kis Kézfejt síá-t bán is Biirgerröl, F ö ld irő l, Csokonairól} a ’ sze
gény Scheereröl, G yöngyösiről, R obiikról , sőt áma njinden S zázad októl tisztelt Firgilr ilo-
1 0 * ' V \
tú lir ó l is o lly megvetéssel b e szé li: ítélje meg maga, h o g y ó benne mitsoda hiúság hatalm a
zott el ?
11 - szór. Azt a’ pontot je gy ze ttü k vala k i a’
J}. Úr Iliographiájából és a ’ K. Úr Recensiojá- ból , h o g y A m a z ú gy veszi f e l( Cs-t mint a ’ Poé- misnek minden tőle próbált nemében, a’ m ennyi
re ez e g y embertől telik, nálunk lé g szerentsé- s e b b , 's a’ mennyire ő n ém ellyekben jeget tort Originális Poétát: a ’ K. Úr Recensiójának p e d ig e g y része abban erő lk ö d ik , h o gy Cs-tól minden Originalitast eldisputáljon.
D. Úr megkiilömbözteti Cs-nak szcmély-es Cha- rheterében az Originalitast a ’ Poétái Originalitás- sátóí. Az elsőt nielly mint Biographusn ak jobban tzéljára tartozott, és azért bőveb b en adja elő, a b ban h ely h e zte ti, h o g y Cs. in k áb b a ’ maga bélá- tása és G eniejeután ment tsak, m in ta ’ mások sza
v a után. Ennek bizon yságára hozza fel I. ~i h o g y a ’ Tanítója ezt észre vévén, neki meg en
gedte, h o g y ne ak k o r írjon Verset m ikor annak órája, hanem mikor a ’ k ed v e eljön. L. g, 9, 10, h o g y ő a’ maga ^veszedelmére nem azt tanulta a*
mit a ’ szokás ezerént kellett volna, hanem a ’ mire k e d v e v o lt , sőt hogy a’ T h e o lo g ia alól való felsza- badíttstását kérte, és ném elly barátival új tanulás módját g o n d o l t ’s practicált. L. 12 ,1 3 , 14. h ogy az ő Tc-yiitói s z o k á s a , melly szerént ő a ’ maga T a . n itván yit tanította ’s a z o k k a l bánt, Debretzenben pzokallan volt, h o g y a ’ Czeremóniás T ö r v é n y e k k e l nem sokat g o n d o lt; 1. 21 h o g y ő vele Kén- szerítéssel sőt rábeszélléssel is nein lehetett bán
ni, hogy ö sem Hivatalokhoz, sem va lam e lly más
tól kiszabott m u n k á h o z , ó r á h o z , terminushoz való köttetési, audentiát, u d v a rlá s t, h id e g láto
gatást k i nem á llhatott, h ogy ő élete veszed el
m ével is inkább a’ maga ked vét,, mint a ’ Dokto
rok Diaeteticáját k ö v e tte .— Poétái Originalitassát p e d i g Cs-nak, D. Úr abban helyhezteti l. 2 2 , 23, h o ^ y ő a ’ maga eredeti go n d o lk o d ása módja szer ént egy új Világot teremtett m ag án ak , cs
\v\ 1 4 *v-v%
ezt a’ 74-dik laptól fogva a ’ i20 -d ik ig reálizáii.:, én még abban, h o g y 1. 5 i ő legelőször telt pró
bát a’ Poésisnek neme Ily nemeiben, m ellyek még ő előtte m agyarul nem h a n g z o t t a n a k , m illycn az A m aryllis, az Aracreoni D allo k ’s a’ D oroty- ty a , s ő t,h o g y 1. 139, és 145 originális új Theátro- mi Darabokat is készített nagyon ifjú korában. — Ért. meg valja, h ogy ő is a ’ szónak szokott értel
mében az Originalitáson azt szokta érteni, mikor v a l a k i nem a’ más, hanem a ’ maga útját követi.
K. Úr p e d ig minden Originalitást m eg ta
g a d C s . t ó l , a’ mit egész R ecensiójából lát a z ember; de lé g nyilv ábban ezen szav aiból:
Különös , hogy éppen az a’ k i leg inkább pre- dikálta az O riginalitást, leg több darabot ide
genek után készített. Jmé hát ebben helyhezteti a ’ nem - O riginalitást, h o g y le g több Darabjait id egen ek után készítette. — K. Ür abban a k a r ja le gjo b b a n feln yitn i a ’ Nemzet szem ét, h o g y olvasottságát kitárván, részszerént Cs-t a’ Páva- to llaktól meg koppaszsza , részszerént p e d ig er
re az Ítéletre v ig ye n b enn ünk et: JSem hijjába hogy CZ oZ ember iöbbet iát rnirtt m ér, mert töb
bet is olvasott mint más.
Ért. a’ K, Ur olvasottságát meg h a g y ja a b ban , a’ miben van ; hanem itt nem is egészszen a ’ maga h ellyén van fel h o z v a , ’s nem is egé
szen éri el tzélját általa. De ha ez mind a’ k e t
tő meg volna is: ne h igy je K .U r, h o gy ha annyit nem tudunk is m in tő, szintúgy ne tudnánk ítélni
’s látni mint ő. Ítélje meg p. o. maga K. Űr mitsoda okoskodás e z , a’ m elly p e d i g az egész Inoriginalítás megmutatását teszi : M ivel Cs. né«
m e lly darabjait Bürger, F ö ld i ’s a ’ többi után készítette, a ’ k ik eránt hasonló roszsz ítélettel van mint Cs. eránt: tehát Cs. nem Originális Poéta.
Ezen Syllogismushan a ’ major fé lig m ed d ig ; a‘
nnnor és Conclusio p e d ig egészen hamis. E ’ hát f é lig m eddig igaz h o g y Cs. ném elly d a r a b o k ban Bürgert ’s másokat is k ö v etett: de erre Ért.
azt m o n d ja , h o g y az nem új találmány a ’ Alá-*
|2
g y á r Nemzetre n é z v e , mert ezt maga C». né- m e l l j helyen n y ilv á n k ije g y z é , még is azért az egész Nemzet elölt betsületben van. Azonban nem is ollyan nagyon, se nem o lly an sokban k ö v e t i , mint K. Ür v a g y hiszi v a g y hitetni a k a r ja, h o g y a ’ Biirger szerént készített D arabokban p. o. tsak Biirger z e n g , mint 1. 108 mondódik.
A ’ L illáb ó l és Diaetai Magyar Múzsából öt v á g y h a t D arab o t, az Ó d á k b ó l e g ye t kettőt k iv e v ő n , a ’ t ö b b i , u. m. a’ D o r o tty a , az A m aryllis , az A l.
kalm atossági Versek mind Originális D arabok, A v a g y már ha 4 Kötetből tíz 1 a gy tizenkét D a
r a b más után író d o tt, lehet e ’ az egesz négy Iíötet Szerzőjét nem O riginálisnak m ondani?
A v a g y hát ha tsak egyetlen e g y van is C s- n a lt Originális D arabja: a b bó l az egész ember Őri.
ginalitássát nem lehet e’ megítélni ? ha igaz Les.
eing s z e r é n t , h ogy e g y kitsiny de Poétái Bord al Szerzője in k áb b Poéta , mint az ízetlen Hermán?
niásokat k o h o ló ! A v a g y ha némelJy eg gy es Id e á k v a g y k ifejezések a ’ máséval m egegyeznek, l e het e’ , azért azo k at másokénak tartani? N ih il est dictum vei cogitatvm quod non fó r é t dictum vei cogitatum prius. V a g y p e d ig ha K, Ür az Originalitásra azt kíván ja meg, h o g y az Istenség egészen még nem látott, nem h a l lo t t , nem g o n d o lt új gondolatokat v a g y szavakat inspiráljon : í g y e g y Originális ember sem lessz a ’ V ilá g o n . Hát ha még továbbá Ért. azt m on d ja, h o gy ma
g á b a a’ Fordításba is lehet Originális v a l a k i , h a t. i. a ’ más munkáját egészen a’ maga gondol*
k o zá sa formájába és stílusa módjába tudja önte
ni. Hlyen O riginálisnak tartja Ért. nem tsak a’
Blumauer Virgilját és a ’ Cs. Béka-egér-hartzát, ha»
nem még a’ Kleist Tavasszá! is ;le g a lá b b O riginali- eabbn ak mint ném elly ú jabb Literátoroknak Ma
g y a r O rig in á lja it, m ellyek et h o g y megérthessen a z e m ber, m agyarra k e l l fo rd ítan i, mint a ’ mi
n a p á ba n is jutalmat tett fel valak i e g y új Ma
g y a r D arabn ak m agyarra való fordítására.
E ’ volt a’ f é lig m ed d ig igaz major, h o g y Cl.
V W l ő VM.
Bürgert ’s mást k ö r e t e it ; a* minor e’ lessz: Ugy- de Bürger is roszsz Poéta vált. E z az Értelme K.
Ü rnak elég világos ném elly Bürgerről való b e s z é d jé b ő l. H ogy B. jó Poéta volt e’ v a g y nem, az ebbe a ’ matériába nem ta rto z ik , ’s azért Ért.
se soká tölti vele az időt: hanem tsak az- z a l ig y e k s z ik K. Úr ‘k em én y ítélete ellen Bür
gert v é d e lm e z n i , h o g y a’ Kémet Birodalom n ak e g y kis szegletében , a ’ h o l k étség k ív ü l a’ le g jo b b ízlés u r a lk o d ik , a’ Német É g a la tt, (jól v e g y e fel K. Ú r , mert e ’ n a g y mondás) a’ h ol, talán e g y jó Német Poéta sints a’ k i ízlés v a g y tanulás k ed véért ne múlatott volna; minden más Német P o é tá k között e g y e d ü l a’ Bürger k é p e van közönséges h elyen felállítva a’ legszám o
sabb tanúló Ifjúság elébe, h o g y bennek a’ Nemze
ti Poésis tüzét ’s a ’ jó ízlést felgyújtsa, ezt láttat
ván mintegy mondani a ’ jö v e n d ő Generatio Kép- v i s e l ő j i h e z ;
Vos et Páter Anchises et avunculus excitet Ue- ctor. —
Hlyen közönségesen tisztelt ’s mustra g y a nánt felállított Poétát tehát nem o lly könnyű nemi is illő a’ silámok seregébe l e c r itiz á ln i.— Földiről!
is ízib e m e g l e h e t n e mutatni, h o g y nem ollyan, zordon ízlésű volt, mint K. Úr g y a lá zza .
v A ’ Conclusio : És így Cs. nem Originális, ha- niissabb mind a ’ két Praemissánál. Ila más fun.
damentomból tagadná K. Ur a ’ Cs. Originalitás- s á t : arról Ért. itt nem szóllna : azonban K. Úr ezt a.’
következést Cs. nem Originális, ebből a’ Praemis- sóból húzza ki, mert Bürger nem d erék Poéta volt.
E bb en a' pontban u gyan látszik K. Ür maga m ag á v a l e lle n k e z n i, h o gy Cs. azért nem v o ln a O r ig in á lis , mert Biirgert k ö v e tte , azt mondván 1. 107 h o g y Cs-t maga a’ Génié vitte Bürgerrel e g y ú tra, és ig y Cs. originális volna. L»e ha követte is, és ha a’ követett Exeinplár roszsz Poéta lett volna is ; innen nem kö v etk ezik , sem a z , a ’ mint f e ll y e b b a’ majorban megmutatódott.
h e g y Cs. O riginális nem lett volna, 6ein az, h o g y ha Bürger Bilim Poéta v o l t , ő is silám volna, a ’ mint most meg fog mutatódni. Ugyan is, tudjuk h o g y Virgil, Eclogáiban Theocritust, Georgicon- jában Hesiodust , Aeneisében Hornért k ö v e t t e , valamint Horátz is Pindarust: de azért mindenik tiszteletben volt minden S zá za d o k előtt, ’s né
m elykor m eghaladták az Originált is, ámbár K.
U r ezt is mind kettőt tsalt a ’ Cyclusi Poéták k ö z zé helyhezteti. Si nous est permis eu plusieurs e a s , ig y szóll a ’ n a g y D’ Alambert, atteindre les Grecques et Romains: qui nous otera 1’ espe- rance de les surpasser quelque fois ? Akár mil- lyen le gy e n is hát Bürger, Cs. lehet a’ mellett iga
zi ’s Originális Költő is.
Ért. tehát ollyari értelemben van , h o gy ázol; , m eliyek et U. Ur a' kijelelt h e ly e k e n , Cs- n a k mind cletebeli mind Poétái Qriginálitássára felh o z, kiv ált a’ Ge-tol teremtett Poétái V i l á g , inelly a ’ fenn említett lapokon elég jó etsettel i án íeirva, igazi Originalitásra mutatnak : ellen
ben K. Ur midőn Cs-tól az Originaliíást megta
gad ja, ú g y látszik v a g y nem érez, l á g y nem akar érezni.
Ill-szor D. Úr Cs-t mint Aestheticus, jó íz lésű Poétát a d ja e l ő : K. Úr p e d ig éppen az É r zést nem találja Sentimer.al D a l i j a i b a n , v a g y ha v a la h o l ta p aszta l, azt is a’ Bürger Kohója , igen tökélletlen visszaadásának állítja 1. 109.
Már maga az a’ körn yülállás h o gy Cs. az ő Collégiumi megbántatásán annyira el tudott k e seredni, h o g y az, mint a ’ Paris ítélete Vénusnál alta mente repcstum mantbat egész é letébe n ; to
v á b b á a z , h o g y a’ Lilla szerelme annyira meg
hatotta ’s öszvejárta, h o g y utolsó szempillantá
sáig tsak annak élt ’s halt a’ mint a’ B io graph ia m ondja; végre h o g y ő ezen Szerelemről annyi sok hányattatás'! ’s betegeskedési között e g y egész k ö n yv et r á é r t ’s tudott írni* már ezek mondom előre azon gyanuságra viszik az embert erő vel, h o g y Cs-nak ’ 6 az ő Versei; ek n a g yo n
wv 14
ííentimentálisoknak k e l l lenni. Ezt a’ gyanako- dást az ő V e rse i ’ s kivált a ’ L illája tökélletesen jneg is igazolja. A z mindenütt Sentimentalismust, érzést leheli. Olvassa meg b ár a k á rk i kivált a ’ 1 2, 14 , 2 1, 2 5 , 26, 2 7 , 2 3 - d i k D arabokat a’
L illá b a n . Ha v a la k i ezekben igaz Érzést nem l é l , annak izibe azt lehetne m ondani, a ’ mit H eyn e mond arról, k i ezen mondásában D id ó n ak :
non ignara mali rniseris succurrtre disco külön ös megindító érzést nem talál.
Honnan van hát h o g y K, Úr Cs - bán semmi Sentimentalismust nem lát? Ennek Ért. más o k o k o n k í v ü l , mellyeket felhorhdatna, ezt az okát ad ja különösen, h o g y K. Ur a ’ mint látszik a ’ Sen- timentálismusnak tsak egy nemét tartja Érzésnek t. i. azt, melly erőszakosan rohanván ki az em
b e r mejjéböl lán gol és é g e t; ’ s mivel Cs-ban ezt nem mindég ta p asztalja, ötét h id e g n e k , nem Sentimentálisnak nevezi. Ezért m ondja 1. i o3 h o g y a’ L illa ú g y nem éri fel Himfit, mint a'
Tüzjáték fénye a ’ V u lcan t; h o g y Cs-ban ritkán van nyom a a’ kissebb mértékű É n é - n a k is mint
B ürgerb en ’a a’ t.
De lia K. Ür a ’ maga belső Érzésére figyel-
*»ozett volna, k ön nyen észre vehette volna, h o gy a z Érzésnek mind neme mind grádusa kiilömb- külöm bbféle. Más p. o. a’ fellázzad t ’ s szélve-
•z e s dühösséggel kirohanó, más a ’ tsendes, más a ’ s z e l í d , a ’ k é r l e l ő , engesztelő ’ s a ’ k i k e l ő , k i f a k a d ó , más az e p e k e d ő , p a n a s z o l k o d ó , ’ s f é l t ő , más az örülő, tom boló, ’s a ’ szomorkodó, b á n k ó d ó ’s k éttsé gb eeső , más a’ természetben s a’ m esterségben, m uzsikában g y ö n y ö r k ö d ő , más a ’ magát elszánó ’s nagy tettekre gyúlasztó,
>s ezekn ek vad ’ s erős neme ismét kiilöm bözik a szelid eb b ektő l. Cs-ban az Érzésnek mind ezen nemeit meg k e l l külömböztetni ; és mikor ő tsen-
«le8 e s d e k l é s i v e l , bájoló szelíd panaszolkodási.
v a l bé hat a’ vesékig, ez szin túgy Érzésre, tsak h o g y más és szelídebb Érzésre inditja az em
b e r t , mint 9J> Ossián harsány ’s m enykövtző
szava, melly Scotia havasin a’ v a d a k at , erdőket, r e n g e te g e k e t, mennyet és főidet öszve rázza.
Sőt a’ g y e n g é d e d Érzés, m elly időt vesz ’s h á g y a ’ Reflexióra, még m élyebben megható megillető ig a z ib b Érzés, mint az^elragadva ro h an ó ; a’ hon.
lián S ch ille r maga K. Úr szerént kárhoztatja Bür.
gert, hogy g yak ran Érzés h ellyett zabolátlan in
dulattal áll el ő: ő p e d ig a ’ Schiller truttzára a ’ szelíden érezve n y ö g ő Cs-it. Ért-nek tehát ú gy l á ts z ik , h a g y K. Úr éppen a’ Cs-ban lévő kü- löm bkülöm bféle Érzésnek nemei miatt nem látván azt az egyet, m ellyb en ő e g y e d ü l magában tart
ja az Érzést, az é g é s i Cs-it érzés n élkü l v a l ó nak tartja.
Van hát Cs-ban Sentimentalismus : de hogy éppen és e g ye d ü l ebben állan a az ő Poétái cha- ractere mint D. Úr á ll ít ja , ez Ért-nek nem úgy látszik. De erről a’ k ö v e tk e ző pontban leszen szó,
IV. D, Úr Cs-t mint igaz A estheticu s, jó Íz
lésű Poétát adja elő.
Ezen pontra nézve D. Úrtól méltán kívántuk v o l n a , h o g y az Aesthesis és Sentimentalismus k ö z t , a ’ mennyiben az első a’ szó b eli ’s Idea- b e li v a g y írásb eli ízlést, tsinosságot; a' második p e d i g az indulatot érző szívet je le n t i, külömb- séget tett v o l n a , és m iilyen gradu sban le gy e n m in denik C s - b a n meghatározta v o l n a : de azt nem telyesitvén tsak öszve z a varv a és e g yg yü tt szó ll a’ kettőről. E lé g az h o z z á , h o g y D. Úr valja Cs-t A estheticu sn ak : és ezt ő tőle áltáljában nem is lehet tagadni, k iv év én ném elly ritka ese
te k e t, midőn ő mintegy akaratján k ív ü l ném elly szókban ’ s k ü lö n vált Id eák ban ( h o g y már A e- sculapiusnak is Kakast ölessen) Inaestheticu- mokra ténferedett, a* mire oda a lá b b ném elly p é ld á k h o zó d n ak is fel.
De K. Ú r , körm éről a z egészet Oroszlánnal?
á l l i t v á n , ezek miatt az egész Cs-t ízlés nélkül v a l ó n a k , p ö b e lh a ftn a k n e v e z i, és az ő Poétái Characterét is ezen p öb e lh a ltb a n , Hanswurstság-
b á n , ízetlen neveltetésben h e l y h e z t e t i ; és h o g y étre a’ hitre az embereket annál jobban megté-i rittse : ott k e z d i el a ’ d o l g o t , h o gy a ’ Cs szüle
t é s i , n e v e lé si, társalkodási f e g y szóval szemé
lyes állapotját fejtegeti. Ö, ú g y mond, szegén y közön séges szü léktől származott ’s neveltet-II;
a’ D eb fetzen i Collégiumban, hol a’ Poé is tanítá
sa módja nem Aestheticai, tanúit ’s form áltatok;
a’ zordon guíztusú F ö ld it kö v ette; ’s alat-ony ran gú em berek kel társalkod óit, k ik az ő keserű Launéját kiá lh a tlá k . Innen v á g y n a k a’ sok pa
rasztos k ifejezések , parasztos gondolatok, a ’ ne
veltetésre való tö re k e d é s , lJansvvurstság, ’ s a ’ t.
— Annak megítélését, h o g y az 1 Ilyen beszéd in
k á b b Recensió e’, mint ( h o g y n a g y o b b a t ne m o n d ja k ) személyes oltsárlás, az O lvasókra b í z ván, tekintsük meg ezeket közelebről.
A ’ mi ezek k ö z z ü l az i - s ó t , v a g y a ’ 0*.
közön séges születését ’s neveltetését ille ti: Ért.
a l i g tud m indöszve két három n a g y K u n b ó l va
ló ló lő Poétát; töbnyire a ’ le g jo b b a k mind szegé
n y e k ’s s z e g é n y e b b e k is v o lta k mint Cs. Osztán, h o l van megírva, h o g y a z Isten tsak a ’ n a g y szű-
lctésú ek n ek adna észt és jó gusztuszt •
2-izor. A’ mi C s - n a k a ’ DeLtetzeni C o llégi- umLeli tanulását ’s az ottani tanítás módját i l l e.
t i ; erre Ért. kettőt mond. Először a z t; h o gy ollyan em berekre nézve, k i k n e k egé*z élete ta
nu lásból áll, mint Cs-nak, nem az O skolai tudo
m á n y h atározza meg az ember tudományát vágy- ízlését, hanem az azután való go n d o lk o d ás, olva
sás és tanulás. K iváltk ép Cs-ia nézve a’ B io g ra - p h i a éppen azt fejtegeti legjobban , h o g y ótet e g y i k a ’ C ellégiu m tól való irtó zás, másik a z ó ' sze re lm e tette Sentimentálissá, M ásodszor azt m o n d ja Ért. h o g y a ’ Debretzeni C o litg iu m b e li tanítás módja, ha m indenekben hijjános voln a is, c p p e n az Aestheaisre n ézv e első lehet m inden M a g y a r Országi Institutumok k ö z t ; mert ott, k i
v á l t m é g Cs. idejében, tíz húsz esztendeig a’ ta,.
uúlás nem állott e g y é b b ő l CJaesica L iltiaiu rá *
%
n á l , ' a* miből kéttség k ív ü l a’ tanuló ro szsz iz . lést nem v e h e t; sőt a ’ Debretzeni Tan u lók at ha e g y é b b e n nem i s , le g a lá b b a ’ va ló d i Aesthe- Bisben igen e lső k n e k lehet tenni. A ’ D e b r e c e n i tanítás m ódjából hát K. Úr, Cs-ban az ízlés nem lé tét, ha tsak Ugyan nem lett v o l n a , meg nem m a g y a r á z z a ; sőt in kább a* d o lo g h o z értők előtt a’ próbája e llen k ezőt mutat.
3*szor. De a’ F ö ld i k ö v etéséb ő l sem sok Ae- Bthesis ellen való ragadhatott ő r e á : mert F ö ld i n a g y Literátor , ’e Grammaticus v o l t , és jó Grammaticát irt. A ’ kiadott más írásiban ’s L e v e le ib e n is Ért. több Aesthesist mint zordonsá- g o t l á t; sőt h o g y még a’ plánták* elnevezésében is, az ízlésre k e ll v ig yá zn i és az Inaestheticus , k ö z n é p i n ev ek et el k e l l h a g y n i , erről magáról F ö l d i e g y kis Könyvet adott ki. Osztán ha F ö l
d i zordon ízlésű lett volna i s , és Cs. őtet követ
te voln a is, innen mennyire kö v etk ezzen az ő Ízlésén ek z o r d o n s á g a , már oda f e ll y e b b a ’ Bür.
g e r r e l való öszve hasonlításból k ih o zh atju k , V é g r e az alatsony rangú e m berek k el való tá rsa lk o d á s sem t e t t e ötét ln acsth cticu ssá; mert e g y az, h o g y Cs. nem tsak alatsony rangú embe
r e k közt forgott a’ mint a ’ B io g ra p h iá n a k 38 és 39. lap jaib ó l láthatjuk; más az, h o g y Cs nak b a ráti, ha nem mind n a g y ran gú ak is, de mind ta- lentomos ’s tanulni szerető emberek voltak. Hát a z alatsony sorsú ember , ha taientommal bír is, h a magát p a lléro zza i s , még is ízlés n élk ü l ma
rad V m e gfo rd ítv a , a’ n a g y rangúak akár p a ll é r o z z á k magokat akár nein , szükségesképpen jó íz lé s ű ik n e k születnek? Hát K. Úr tagadj 1 azt a z Ovid id e jé tő l fo g v a mind e d d ig hitt igazsá
g é : T
Ing enuas didicisse fldeliter artes E m o llit mores neo tin it este ferő s.
Bár édes Hazánkban a' születésben most is an n yit ne tartanának, a ’ mennyit Európában r a j
tunk kívül e g y nemzet sem tart! A ’ n a g y rangú
n a k vagy kitsin y r a n g ú n a k , tsak ú g y van j«
v m l g w *
Ízlése, ha azt pallérozza. Akár miilyen ts e k é ly em berek kel társalkodóit volna is hát Cs: de ha a zo k talentomos ’ s pallérozott emberek v o k a k , a* születésnél fogva roszsz ízlésű-.k nem lehet
tek ; akár és miilyen új Századi megvilágosodott
n ak tartsa is magát K.Úr, ez a ’ P r in c íp iu m a V ilí- d ik S zá za d b e li setétségel mutat. Mind e z e k b ő l hát K. Úr az Aesthetis nemlétét C s - b a n meg nem p i ó b á l ja : sőt a’ mit ezek p ró báln ak , ellene v a n magának K. Úrnak.
De lássuk meg, mi az, a ’ mibe K. Ú r a* Cs, AeBthesis n élkü l való létét helyh ezteti? Ezt fő
k ép p en a ’ kózn ép i g o n d o lk o d á s módjában, k o z - népi kifejezések b en , szavak ban ’a a ’ nevetteié-i- re való türekedésben állítja lenni, midőn ó ról- la azt mondja i. jog h o g v cultura tekintetélen ötét Daykához tenni nem lehet-, 1. i i3. h o g y K á t- nyóné, o’ M éla Tcttipeföi, Crersvn du M alheu- reux Hansworsti D a tá lok — „nem tudja az etú
lé r metty varázslat tette öt által a' mesterség szép köréből oda ’ s a’ t. I. 114. h o g y ő «’ népnek tó
nusában lép elő ; 1. u 6 . a' ki a' Kope H ajfürtjét, vagy u% Hoiteau Luttinját olvasta ’s a’ t. az a ’ Dorottyát, ttavesiolt Batracho í.iomachiát, Crimen liaptust, fe jt sóválással fo g ja olvasni, L z e k r ő l is jó leszsz valamit szóllani.
V a la h ára van szerentséje É r t - n e k azt mon
dani j h o g y ezekben vele kevés hijján m egegye
z i k , k i v á l t a ' két elsőben. T a g a d n i n e m ie h e t , h o g y fáj az ember Rzíve, mikor látja Cs-ban, h o g y ő néha annyira elfelejtkezett magáról, h o g y nem tsak a ’ kife je zé se k b e n , hanem a ’ g o n d o lk o d á s ban is, a’ kö zn é p h e z nagyon lte re s z k e d e lt a ’ jó Ízlés trutizára. ^4’ Eókaegérhurtz, Európa elra
gadtatása, és még e g y k é t , k it ált az a ’ si
ratni való : Szeme nem sír még is nedves ; a' Min
tsem , lt ö t s i, G yö n g y a lo k , Kató ’s a’ t. ezek m indenkor ollyan ló ito k lesznek ezen h a p b a n m e ll y t k annak sok V ilágát el f o g j á k , Caesar
ral: Isnum hoc mac'tror el doleo tibi adtsse Te- tenU. De az Igazság itt is k iv á r ja , h o g y egya
1
«v » 2 0 « w
nesek le g y ü n k . Bizonyos u gyan is, h o g y ez a’
dísze tlen*ég s o k k al ritkákban jön elő, mint sem h o g y e z t ,s z ő Poésisae cnstitutiva resztn ek lehetne m o n d a n i; ezek e g y e d ü l tsak az ő Ifjúságán a k kitsa p o n g ó szü le m e n y e ib e n találtatnak, a’ k é s ő b b i e k b e n nem; és h o g y ezekben a’ szem etekben lél az ember néha ollyan g y ö n g y ö k e t , ir.ellye- k é r t a k á r m e lly ik Cáto is h ajlan dó volna az engedelemre. Nevezetesen a ’ B ck a e gé rh artzb a n és az Európa elragad tatásában o lly a n ig a z i g e n ialis s z ö k d e llé se k , ollyan e le v e n sé g é« k ö n n y ű sé g v a n , m ellyek et még a k k o r is tsudálunk, m ik o r már Cs-nak minden Munkáit keresztül o l vastuk, és a’ m e llye k ezekért o llyan kifigu rázó k i fe jezések et nem érdem lettek \ olna K. Úrtól p. o.
meg szerentsére nyomtatás alá nem jött Cri- tnen raptus" , mivel ettől a ’ szerentsétlenségtől soha nem is tarthat K. Ür.
A ’ mi p e d ig azt a ’ lég nevezetessebb Corpus Delictit, a ’ Cs. Hansvvurstságát, v a g y a’ n ev elte
tést illeti, m e g ebben is meglehetősen m e ge g y e z Ért. K. Ú rra l, tsak ettől az igen sértő ’s meg- alatsonyító kifejezéstő l tudta volna magát n :fg- tartóztátni.
Neveim , v a g y nevettetni, h o g y tálaljában a ’ jó ízlés ellen v o ln a mint K. Ür h isz i, mondani nem lehet. T sak ú g y van az a ’ jó ízlés ellen, ha az ember nem tud mondani nevetni v a l ó t , m é g is k ív á n ja h o g y n e v e s s é k , v a g y maga ne
v et rá ha mások sírn ak is; külöm ben p e d ig a ’ m ag o k h e lly é n á lló elmés m on d ások, m e l y e k n e k nevetni k e l l , nem tsak a ’ jó ízlés ellen Hin
tsenek, hanem in k á b b azokat mind D eáku l (Sa- le s) mind M a g y a ru l Sónak h í v j á k , m e lly e k a ’ b e s zé d n e k ízt a d n a k , Ki m ondja Aristophanest a ’ maga ai vstfeT^ca - jában , Lucianust D ialogu- s i b a n , Cicerót a ’ maga S a le s e ib e n , sőt De- m ocritust, l l a b e n e r t , V o l t a i r e t , B o il e a u t , *8 a ’ t. Ilanstvursloknak azért , h o g y nevettek és n e vette tte k ? Hiszen a ’ T h eátro m o k n ak is e g y tzél- jo k a ’ n e v e lte t é s , te még is sem A th é n é t, sem
Rómát , sem Bétáét, sem Londont v a g y Parist íz lés nélkül v a ló k n a k nem mondjuk azért, h o g y a zok n élkü l nem lehetn ek el.
Ám ha K. Úr valam int természettel nem ret
tegő , ú g y nein is nevető, ez le gy e n n a g y l e ie k n e k je le : de azért a’ kisseb b lelkü eket, k i k ne
vetnek, ne bántsa, ’s azért roszsz ízlésüek nek ne nevezze. Meg lehet h o g y K. Ú rn ak nints o k a örülni ’s nevetni, másnak p e d ig van. Osztán ha nem volna is: mit árt vele Democritus h o g y n e v e t , sőt Zeuxis, h o g y halálra nevette magát a ’ siró H e ra c lilu s n ik ? Ha hihetnem, h o g y aesthe- 8i8 d olgában meg ''dbg h algatn i K. Ú r : még c i
tálnék a ’ B ib liá b ó l is , h o g y B ő i t 8 S a l a m o n a zt mondta : mind a ’ sírásnak mind a’ n e vetésn ek ideje v a n ; a ’ J é z u s p e d ig a z ö m l ő k k e l örülni a’ Bírókkal sírni parantsolt. Sőt Ért. ízíbe m agára merné vállaln i annak megmu
tatását i s , h o g y az van a’ jó ízlés ellen, ha az ember n a g y o n való d i, és a ’ hol nevetni k e lle n e , ott is rántzos Staatsmannl, Vasárnap templomba m en eteli, v a g y Oltár előtt áldozó P a p i minákat öltözik m a g á ra ; é s é p p e n a z i l l y e n S e r i ő s l ’ e - dantokat nevette k i Cs. lé g tö b b s zö r , mint Bio- grap h u sa mondja.
rHe minek erre sok b e s zé d ? É rzi azt m aga K. Úr , h o g y a’ nevetés a ’ maga h ellyén nints a ’ jó ízlés ellen. Hiszen Cs. egész 32 esztendőkre terjedt életében nem törekedett an n yit nevettet
ni, mint K. Úr ab ban a’ siratni v a l ó s z ü l e m é n y é b e n , m ellyet a ’ M ondolat ellen írt, tsak az a ’ k á r , h o g y annak születésekor a’ Camoenák nem tsak nem n evettek, hanem sírtak , és talán éppen azért, ’s az olta esett o lly an A n tip a th iá b a a ’ nevetéssel. Mitsoda fag y la ló h id egségü ne
veltetésre való erőlködés a z , mikor talán azt a k arván n e v e tsé ge se n elő adni, h o g y a’ M ondo
lat Kiadója a z za l a’ ro szsz(?) munkával eltemet
te m agát, formaliter sírt ásat, elénekelteti a’ F a lusi mesterrel, és, h o g y az ízetle n sé g b ő l semmi el ne maradjon, elpa p o ltatja T . F á b iá n Úrammal,
« w 2 1
* v * 2 2 v w
r’ letzkét i« meg nevezvén. De itt meg legfris
seb b része a ’ bolránfrozásnak az, hogy ebből eg y p o n t sem igazH orátz’ ama bólts intésének e lle nére : .tic(ti voluptutis eaujS'i sint profim a veris ; hanem, h o g y erre mint elm ésségre,nevessünk i s t e z az, a’ mire roég üemocritus is keserves kö n n ye
k e t hullatna. 1 <1 e tartozik az is, midőn a’ l é g alacson yabb közn ép n ek szokása szerént Somo
gyinak n e v é b ő l Rohogyi tsufos név tsinálására Vetemedhetik Uram ! őrizd meg Nemzetünket ama gonosztól, h o g y az illyen ek re tsak h ozzá hu- nyoritással is n evessen , v a g y az effélékből íz lést tanuljon! Vesse öszve ezzel a k á r k i a ’ Cs, T sík ó b ö rö s k u l a t s j á t , Dorottya kínjait, v a g y a ’ l é g tsek élyeb b Darabját, ’s ítélje m e g : m e lly ik a ’ kettő k ö zzú l (K. U rnák a ’ Cs, elmésségérc ho
zott íti lete szerént) a’ Publicum e l ő t t , a ’ T h e á - trom szélén nevetésért térdepelve esd ek elő Hans- v u r s t . Itt k ellen e b e zze g igazán kiáltani. 0u»
<r«i? x aP‘ s,v- elidőzz a’ Grdlzidknak ! Ha K. Urat egy Mesmerisrnua - álomba tehetném, hol az ember a ’ m aga Cselekedeteit ’s gondolatait is ú g y tudja n é z n i mint id e g e n é it, bizonyosan kimondaná h o g y ez nem e g y é b e g y alatsony momuRkodás- nál. De azt maga tudja 1<, Űr h ogy p'aov noimo^ui
*’ iu\Lenr3ai-
Ért. hát megesmeri az t , h o g y Cs. ottan ot
tan nevettetni törekedett: de még h o g y az h iba lenne, azt a’ kérd ést kellene először elriuteni, h o g y mondott e’ osztán o llyat, a’ minek nevetni lehet?
6Őt azt is megesmeri, -hogy az ő elméskedései nem m in d é g valóságos savak ; de h o g y Poétái c h a ra e itre éppen ezen ízlés n élkü l való léteiben, Hanswurstságban állan a: ez a’ legm cltatlan abb és igazán lágaim azó állítás.
Nem áll hát a’ Cs. Poétái charactere maka- tsúl trélás lélekben, v a g y Hanswurstságban K. Ú r í z n é n t ; de nem áll egéezsztn Érzés m ódjában is D. Űr szerent: hanem Ért. g o n d o lk o d ása sze
rént áll az, a ’ felvett T á r g y a k n a k lehető eljjoétá- sitásában , v a g y poéták á léteiében. De ebben a ’
Talentomban mind b éfo glaltatik az , a’ mi &
T á r g y a t n a g y o b b á , k e d v e s e b b é , felségesebbé*
v irá g o s a b b á , e le v e n e b b é , e g y szóval szebbé te
heti, Cs nem adja élő, v a g y írja le, v a g y festi a ’ tárgyak at a’ valóság szerén t, hanem kiszépíti, (verschönert) a’ maga Id e álja szerén t, a' hon
nan a ’ leszsz, h o gy a ’ legeg yiig yííbb T á r g y a k is a z ő k e ze i közt valam i tiindéres ideál szépséget
*e formát öltözvén magokra, ollyan egészen má«
s o k k á , s z e b b e k k é l e s z n e k , mint a ’ közön séges Jelenetek a’ T h eátrom on , v a g y mint a* Mythus H érosinak k é p e i, az Emberiség g ya rló vonásait le tévén, felső b b r a n g ú a k k á , Isteni méltóságú- a k k á vá ln a k a ’ G örög művész k e z e i között. Mi
k o r a ’ k o p á r Természetre a ’ maga le lk é n e k ter
m ék en y lehelletét k iö n ti: ott omlanak a ’ Virá.
g o k mint a* tavaszi Zefir és F lóra lehelletére.- A ' rest tá rgy az 5 tolla alatt m egelevenedvén, szárnyra ka p , mint a ’ v irá g ágyon tzitzázó Grá- t z i á k ; az e g ye s puszta gondolat m egtarkásodik, v ir á g o s o d ik ; a’ lélektelen Speculatio testet öltö
zik, a’ mit Jcnisch a’ G orög író k characteréne k m ond; e g y s z ó v a l, az ő matériája a’ reális t e r mészetből kivarázsoltatván, a’ maga Ideálja sze- rént Poétáivá leszsz. P éld áid nézzük még a*
G r ó f S zéchen yih ez irt Ó dának utolsó verseit, hol ezt az eg yes gondolatot akarván k i tenni: örök
k é élsz. i g y s zó ll: ni a’ jövendő, ni az utó világ
’b a ’ t . , v a g y a’ L il l a ajánlásában ezt ak a rv á n m o n d a n i: az idősem felejteth eti e l velem a ’ bána
tét azt mondja : ott egy vén Tölgynek aljában lá t
tam ’s a’ f. Mitgoda te rm ék en y sége, tarkasága, Virágossága, elev e n sé g e , felsőbb Ideál k iszép i- tése, megtestesítése, elpoétásítása van az e g y ü g y ű k é p zeletek n ek ezen s o r o k b a n ! Ért. eze
réü l hát ez az elpoétásitáea a’ T á r g y n a k a.’ Ce.
ch aractere: de ehez tartozik a’ felsőbb szép Ide
álja, a* k é p ze le tn e k termékenysége, v ilág o sság a , e le v e n s é g e , megtestesitése. Ez a’ Remek Ideál e lé g méltóképpen van előad va a’ Biographiában , mint a ’ Cs, P o é t á i- V il á g a . De ezeket D. az Ér-
%w 2 5 ^vv
