Ellenben, ha jobb oldalát tekintjük a*
visgálat alá esett Fordításnak, — hogy Nem
zetünk Romának egy szép Költőjével megaján- dékoztatik; hogy a’ Fordítás mellett az ere.
deli Költemények is ottan állanak, ’s ez által Ifjaink között közönségesebbekké tétetnek;
hogy a’ magyar Versek könnyű tollal, ért
hető szókkal, hűséges szorgossággal, csinos tiszta nyelven, ’s az eredetivel ugyan annyi sorokban, ’s hasonló mértéken adatnak elő,
*s hogy az égész munka egy esztendő alatt készüle , ’s olly érdemes Hazaimtól szárma
zott, a’ kit, bár Thcmisnek szolgája is, több eredeti munkáiról ismerünk: mind ollyan je
lességek, mellyek nem csak kimenthetik a*
felhozatott lyibákat; hanem mind a’ Könyv
nek böcsöt szerezhetnek, mind a’ Fordítóra 9
Í O
fényt, ’s tiszteletet vonhatnak. Tibull Roma arany századának kedves Költője nincsen ugyan ölly buja, olly termékeny, olly tudós, olly beszédes, ’s olly fellengcző, mint Naso;
sem olly pajkos, olly eleven eszű, ’s olly láng - indulatú, mint Propertz: de az érzé
kenykedésbe által olvadt képzelődéssel, az úgy neveztetett ábrándozással , úgy látszik, annyira megelőzi mind a* kettőt, hogy a’ he
lyes piegfogás szerint az Elégia leghűvebb Mesterének lehessen tartani. Az ő szívható beszéde, nyájas csevegése , tiszta érthető nyelve, egyszerű bár csinos tolla , lágy érzé
kenysége , ’s bátor de nem szilaj ’s nem paj
kos kicsapongása, mind ollyan tulajdonsá
gok, mellyek nckj (a’ mint Sintenis megjegy
zi róla) önnön sajáti, ’s épen azért minden Elégia Költőnek mustra gyanánt ajánlhatók; fordítójának pedig egész öszveségben csak nem egészen elérhetetlenek. Egy illyen ere
deti Romai Költőnek magyar nyelvünkre ál
tal tétele valamint a’ Fordító részéről jó íz
lésű választást, tudós merészséget, bőséges olvasást, ’s szorgalmatos munkát gyaníttat:
épen úgy örömmel fölt*bé minden nemes szfyet a’ községnek müveltetésén, ?s reményt nyújt a’ jó példák ^1**1, hogy a* maradék még tovább halad, Illő is volna már egy
szer, hogy a’ fordítás jiöose helyesebb szem
pontból nézetnék mind Íróinktól, mind az Olvasó Közönségtől. Nem kellene azt úgy tartani sem egyiknek, sem másiknak, mint Csupa gyakoroltatást, ’s mint a’ gyermeki erő
11
nek próbálgatását; hanem inkább mint oll!y nemes eszközt, melly által a’ köznéppel <\*
szépnek ízlését, különösen azt, a’ mellybóil minden most ragyogó nemzet kiindult, a*
Romaiakét ’s Görögökét leginkább megked- veltethctjük. De nem is olly könnyű, ’s cse
kély munka a’ fordítás, mint némellyek vé- lik. Tudni azt a’ nyelvet, a’ mellybqj fordí
tunk, a’ mellyre fordítunk, még pedig nak lelke szerint; ismerni az eredeti művész
nek tehetségéi, lelkét, gondolkodását, ér zé
sét, tollát, környűlállásos ezélzásait; magát annak helyheztetésébe, kedvkorába bém<rs-terkézni;’s mind ezek mellett úgy írni, ho gy bár minden vonásunk más által legyen is határoztatott, másolatunk semmi erőszakot ne szenvedjen, sőt eredetiséget mutasson még ott is, a’ hol tolmácsolunk; mind ollyan jie-lessc'g, melly erőt bizonyít, ’s tiszteletet ér
demel. A’ fordítás épen ollyan, rnint a’- kép
írói másolás. A’ ki az eredeti képet Öszve-hasonlíthatja a’ másolattal: gyönyörködni fog;
a’ jól talált vonásokban ; a’ ki csak a’ máso
lathoz juthat, gyönyörködik magában a’ má
solatban, ’s eredetinek tartja azt. Még an
nál teljesebb volna mind egyiknek, mindL másiknak gyönyörűsége, ha ugyan azon mű
vet több másolatokban láthatnék. Hogy ezen tekintetben valamint az öröm töbszörös, úgy az ítélet is sokkal élesebb legyen: meg fogja bizonyítani a’ Recensens hitelére Tibull III.
Könyve II. Alagyájának két másolat/* egy más mellé helyheztetve:
91
A* mi Fordítónk’ tol mácsol ása s z e-r i n t.
„A.’ ki elébb fiatalt szeretőtől foszta ; leányzót Vagy pedig Úrfiktól; az tsupa vassal eredt;
„Durva az is vala még, ki, tudá szenvedni keservét
És ki tud élni ragadt szép Felesége kivűl.
„Nints nekem ollyan erőm, nints olly tűrése eszemnek;
Fájdalom a’ lég erősbb szívet is ízre töri,
„Nem szégyen ma igazt lebeszélni, kiválni az éltem*
Tsinnyait, a’ mcllytől únadalomra jovék.
„így ha mikor lelkem ki menend árnyékia enyésződ’
’S tsontostől feketés pernye takarja fejem’ —
„Jöjjön előmbe haját széjjel terjesztve Ncae-rám ,
És zokogást ejtsen sírva zsarátom előtt;
„Jöjjön az ő szeretett annyával töltse keservét, Ez pityeregje vejét, sírja Neaera urát.
„Szóljanak ők Toromon könyörögvén lelki se
gédért,
Megmosván az előtt tiszta vizekbe kezek.
„Fcntmaradó testem részét havi tsontomat
. • ' egyben
Szedjék , és azokat gyász lepedőbe tegyék ;
„És avas ó-bwrral fel szedvén rendiben öntsék ; Úgy azután szűrvén töltsenek arra tejet.
1. )
„Majd abroszszal emígy nedvét szikkasztva törüljek,
így tetemem márvány házba-lerakva tegyék.
„És oda illatokat, mellyetPácháia termeszt —
’S napfelkölte Arabs, mit terem Assiriá.
„Engemet említtő könnyek töltessenek abba;
így készíttessék Vers tetemimre, kívül;
„Ám , de halálom okát nyilván kimutassa felirat,
A’ mikor ez verses homloka jegyzi nevem:
„ L ig d a m u s i t t n y u g s z i k, b a ja és k én g o n d ja N e a e ra ;
A kinek e l r a g a d o tt H ö lg y e , h a lá la o k a "
2.)
Primóczi Sz. Miklósi fordítása szerint, c.)
A’ ki az Ifjúnak, ’s szeretett lyánykának először Elragadá hívét— kő vala szíve, vagy e'rcz.
Edzett mellyű volt, ki ezen kínt győzte viselni,
’S hölgyét elvesztvén, még tuda élni tovább.
Ebben gyenge vagyok, nincs bennem tűrn-i tanúit szív ;
A’ keserű bánat még nagy erőt isj elöl.
i s
c) Lásd ezt a’ darabot a’ Hasznos M ulatságok r g i8 évi folyamatjának első Kötetében a ’ 1 4 - d ik saám alatt.
jU
'.Nyilván megvallom búval tolt éltemet unva, Már kis idő múlton sírba leszállni fogok.
”S majd há szelíd árnya fogok elválvozni, ’s fejérlő
Csontjaimat testem hamvai béfedezik, Jöjjön széljel szórt hajjal, ’s keseregve Neaera,
’S hintsebe roguszomot bús szeme harma
tival.
A ’ szép búsongót gyászolva kövesse az anyja;
Ez keseregje vejét, az keseregje urát.
’S lelkem’ előbb buzgón szent Maheszeimnek , , ajánlván,
Sí öntvén áldólag hű kezeikre vizet,
•Gyászos köntösben gyüjtsék-fel tiszta lepelbe Csontjaimat, testem fenn maradott tetemit.
’ S n leghintvén azokat több évű borral előbb,
majd Kezdjék hószínű tejjel is önleni-el.
Vég;re kies szálú vászon leplekbe borítván Slárványhajléknak néma öblébe tegyék.
’S lialzammal, mellyet hoz dúzs Pánchája, ’s keletről
kiüld az Arabsz nemzet, ’s megterem As-szyria ,
’S hív emlékemnek szentelt könnyekkel elön
tsék.
iÉltem’ sziinte után illy temetést akarok.
Ánn de kimultom’ bús oka hogy feledékbe ne jöjjön,
Al’ sír kőlapján vésve ezek legyenek:
„Lydamusz itt nyugszik; leverő bánatja Ne
aera ,
Kedvesse’ elveszfén volt elenyészte’ oka.w—
Még hátra vagyon', hogy a* Recensens azon Ítéleten kivúl, hogy a’ visgálat alá esett Fordítás, ’s annak Másolója általában aján
lást, ’s dicséretet érdemel, azon helyeket is megnevezze, mellyek ő neki leginkább tet
szettek : Illyen több példák közül a’ követke
ző Stropha (Könyv I. Alá gy. m.)
„Kn ki vigasztaltam, mikoron búcsúra kerülnék, Késve keresgéltem késedelemre okot.
mellynél nem szebb magasemaz eredeti fes
tés, ámbár szebb az is sok másoknál:
Ipse ego solator, cum jam mandata dedissem, Ouaerebam tardas anxius usque moras.
Hasonló szép helyek vágynak az I. Könyv
VI. a’ II. Könyv IV. a’ III. Könyv III. Alá- gyáiban, ’s néhány egyebekben, mellyeket általában szerencsés fordításnak nevezhet
ni. —
* 5
T ó t h L á s z l ó .
J o b b í t á s .
Lap *j sor 19 ®s 22 Climaera helyett olvasd
r k in ix p r a .
1 0 1 9
I h l o
I 1 020.
É s z r e v é t e l
a f o n á k R e c e n s ió k r ó l k ö z ö n sé g e se n , k ü ld*
n ősen p ed ig az i8ig-edí/rí T u d o m á n y o s G y ű jt e m é n y I - s ö H o te ljé n e k 66 — 74 la p j a i n o lv a sh a tó 13 — h b etű kk el j é g y z e t t
v H ö n y v v iz s g á lá ir ó l.
(Július’ közepén).
Nem volna ugyan foganatosabb tanítónk a’
ro szn á l, akár magunkban akár másokban látnok azt , ba annak követő súllyá is szemközt állí
tatnék velünk: de azért, mint könnyeü na
gyobb kísérteibe vezethető , a’ pallérozolsag oskolájába ezen mód ez ideig — helyesen —-fel nem vétetett, vagy — helyesebben — épen kirekesztetett abból. Egy pontos Recensio, melly valamelly Munkának summáját, tzélját,
’s betsét foglalja magában, olly elegendő tu
dományos rövid summa lehet a ’ Szerző való
ságos képével, hogy a’ Recensenstől több raj
zolatokat kívánni is , épen ollyan szükségtelen volna, mint a’ miilyen unalmas az Olvasónak a’ Recensiókban, a’ felyül ki tett pontokon kí
vül, egyebet, akármit is olvasni. H a pedig ne, talán, ezeknek nemléteken kívül a’ Munka hijjánossága is pótolás nélkül marad, akkora’
Reccnsio sületlen, kopár, ’s tzélja ellen* is
1
2
személyes torsalkodásra ’s irigységre mulatván, tudományos szín alatt való tzivakodás nevet érdemel , mellynek nem a’ javítás, ’s nem a5 gyönyörködtetés lévén Izélja, a’ Recensens a’
Lotránkoztató Iról< számokat megtoldja a’ ma
gáéval. Kívánnunk kell ugyan ezen mai fényes literátori Respublicának virágzását, mellyben Ifjaink az Öregekkel egy just bírni felemeltet
tek : de a’ mellett fájlalja az Olvasó Közönség azon fejlödzés kezdetét hánytorgató Schismát, melly nagyobb divatjában talán soha sem volt, mint ma Magyar Íróink közölt. Az Öre
gek undorodásig korbátsolják az Ifjakat; pedig bár tsupa jó reménység fejébe történjen is, de ma is sokan találtatnak a' Pompéjus idejétől fogva, valamint ö előtte is találtattak, kik ,,a
„s e r k e n ő n a po t f e lly e b b betsii/jéfí a ha-
„ n y a t l ő n á l . Az Ifjak kímélletlem'il bánnak vi
szont az Öregekkel, ’s néha nem egyébért, mint hogy scrupulust találtak ; holott ezt talál
ni , még magában nem nagy elmére múlat.
Rontani okosan, ’s jobbat állítni betsűlettel, a' Recensiókal is kettősen illető tisztes regula!
— Gyakran míg a’ Munkához magához juthat
na az Olvasó, annak egész betsét a’ Recensió- tól függeszti fel, a’ mikor ha a’ Recensens részrehajló, nyakunkba varázsolja a’ rósz köny
vet , mellv gyakran a’ Recensens által a’ javí
tás és pótolás helyett, annyi levéllel tétetett roszszabbá, a’ hányból Recensiója áll: ehez értvén pedig a’ Reeensenseknek alatsony rágal
mazásaikat, a'munka egészen elsikkad, ’s nem mindenkor kára nélkül az olvasó közönségnek, melly maga is olvasgatása után lenne író, ’s
s egyenes Recensen*, ha példái nem látna, hány
féle módja lehet a* mai módiba jött hamis Recenscnsi fogásnak.
Mind ezekből önként következik, hogy egy Recensemnek minden személyes gyülölség-től üres modeslus embernek kell lenni, és hogy nem elég néki annyit tudni mint azok, kiknek Munkájok liíjjánosságokat js pótolnia kell, a’ felfedezett hibákon kívül, ha az Író cs maga közt való külömbség felfedezését tet
te volna is tsupán tzélúl a’ Recensens ; noha a’ literatori újhúzás vagy mérkőzés inkább egy jobb egésznek előállításában , mint akár a* jó
nak akár a’ rosznak öszvegázolásában mutatná ki magát. Ritka, nagyon ritka Recensió az, úgy a’ külföldiek mint a’ bonniak közt, melly ezen kívánt, ’s magát kedveltctő bélyegét vi
selné a’ szelíd tudományoknak. Ugyan is ae-strumtól elragadtatott íróinkat meglepvén a’
Recensió dühe , felyúl haladják Recenscnseinls számok, Í ró in k n a k számokat, kikből kifárad
ván önn magokat recenscálják, ’ s többnyire olly nevetségesen, hogy magok által felfedez
tetett hibájokat gyanítani sem merte volna a*
jámbor Olvasó. — Határt rontott, ’s nagyot szökött pallérozódás !! Félő ne hogy mindent) kirccenseáljunk egymás kezéből, holott pedig utoljára is tsak ugyan a’ recenseáltatott írókra,
’s könyvekre szorulunk, míg némclly Recen- sensek, Recensiók tárgyaivá teszik magokat.
De addig nem előre törekedésünkön, hanem gátoltatásunkon láttatunk igyekezni, irtózást Szerezvén az Olvasókban, megbánást a1 Szer
zőkben, kik szebb móddal is észrevévén
Mun-4
hajóknak gyengeségét, idővel jobb jeleit adnák e ^méreteknek.
Hogy a’ többekről ex úttal halgassalt, ve*
gyűlt fel például a’ felyűl kijegyzett Könyvvizs
gálatot. — Kezébe vévén azon Munkát a’ jó lelkű Olvasó, míg a’ Recensió meg nem bot- ránkoztatja , végig olvassa azt, ’s ha benne tsak annyira talál a’ mennyit az előtt is tudott Miskoltzról, azt mondja rá: jól van írva; ha pedig többre is talál, a’ Szerzők fáradozáso
kat ’s tudósításokat megköszöni. A* hibákat pedig az írók és Nyomtató meritumához mér
vén , egész betsűlettel jobbítni valóknak ítéli, mint ollyanokat, mellyel: ugyan Miskoltzot sem szebbé , sem egésségcsebbé sem gazda
gabbá sem népesebbé, és megfordítva — vol- taképen nem teszik. így megjővén az Olvasó az egész könyvről, nézi a’ Recensiót ’s várja, mint dftsérnek meg egy jó példával elő ment öreg második gyérmekségéről panaszolkodó fá
radt Országos Orvost;, egy ifjú, világ elibe harmadik Munkájában lénittetett Orvos barát
jával. Várja továbbá mint pótoltatnak ki a’ fo
gyatkozások, hogy a’ Város a’ hijjános kiadás
nál fogva 4o esztendővel régibb Topographia szeréül ne ítéltessen?
Lássuk tehát mint felel meg azon kíván
ságoknak a’ felyűl említett 4 levél Recensió , mellyel B—h betűk rekesztendő Az illyeri ne
mű nevetlen Munka mindenkor gyanús az Ol
vasó elotcj ’s igen könnyen arra vezetheti a’
gondolatot, hogy az író nem lévén ura szavai
nak, mint literatori Sicarius a’ Standrechtre is elszánta inasát — a' mi az írók büszkeségek
ír ellett ragy desperaiióra , vagy agyafúrtságra, vagy átrabiíisre mutatnak. Ki Kell hát tenui o’ nevet, lei Vei 11 a’ sértegető írásokban, mivel Sülömben' is ritka titok, a’ mi világosságra ne }öj|ön, ’s utoljára is nem maga a’ bírája a’
bajnok tetteinek, hanem azok, a’ kik elibe terjesztette ügyét; kik előtt neve clhalgatása mellett, úgy látszik, merne is ssóllani, nem is; a’ mi gyermeki félénkség, vagy gondolat- lan szeleskedcsre mutat.
Ezen felvett esetben sem lehet másképpen a’ dolog ; mivel Rec. B—h Úr Recensiója l-so
’s 2-dik lapjain jelesen ábrázolja Tudós Ben- kő Sámuel Urnák ezen közrebotsátott Mun- liátskájáhan is megcsmért érdemeit. Azonban mind a’ mellett is, hogy ezen esmeretes Tu«
dósnak kedvéért, az öregségnek minden gyen*-geségei mellett is, tiszteletére int más’okat;
maga Rec. Úr a’ tiszteletre méltó öregséget Syntaxistai periódusára igazítja, ’s az Aesopus boros kantájából elrepült regi jóhoz hason
lítja. _ r
A’ 4-dik lapon B—h Rec. Úr olly Medicust kérés, a’ ki egyik Oskolában sem tanult s%W-mit: Medicusnak lenni ’ s még se tanulni, ném tudni semmit — Contradietio in áiljccío. — Majd a’ íi-ciik lapon így szóll Kiadó Szathmáry Úrhoz ^ni te noviss-em genusque tuum, si-mili fugissem metu — ezt hajdan az oroszlán mondta a’ szamárnak, nem mint Scheltingia- nus! —1 Egy szóval az egész 4 levél Recensió olly szennyes és epés beszéd, hogy azt a’ jó ízlésű olvasó nem olvashatja botránkozás nél
kül. Kivált mikor az egcsz Recensió ennyi kis
6
jobbításhoz juttat, hogy ,,a’ regi kiadását Tu
dós Benkő Ümotí, azért kell a’ Tudós Szath-mári. Úré mellett olvasni, hogy ezen híjjános kiadásnál lógva 40 esztendővel szinte régibb Topographia szerént ne ítéltessen a* Város
— Nagyon sok ársénieum egy kis tzúkorban f
— Egy illyen Recensensnck nagyon kiVán az Olvasó utánna járni, hogy ki legyen a5 B—h betűk alatt, mitsoda hivatalit, ’s mitsodás cha-racterű ember? — Rívánná az Olvasó, hogy Borbély, kiknek sokasodások ellen T. Benkő Ur méltán panaszolkodik, vagy Borbély forma Chirurgus, vagy Chirurgus forma Doctor; mi
vel így feladván nyavalyáját, kerülné az Olva
só , avvagy tsak epcs hideglelésben is, mint ollyat, a’ ki magát sem tudja kigyógyítani, etenim qui sibi malus cui bonus? Noha sok
kal inkább fájlalja a’ gyarapodni kívánó Olva
só közönség, hogy az illy könyvetskét nem .egy ahoz értő Orvos Doctor veszi keze alá, ki az apróságokkal nem tépelődvén, a’ könyv 57- dik lapján észrevévén a’ colica pictonumot, fi-gyelmeiessc tenné a’ Publicumot, hogy a’ Co
lica Pictonum — Damoniorum — v. Damo- niensis Ccider colik) Strack, Hasé, Sennert, Hoftnan Urak szerént a’ minden ón nélkül lévő savanyú Ausztriai :s Magyar boroktól ’s vatzkor levelitől is származhatván, mind eredetére, mind curájára nézve kiilömbözzön a’ Colica Pictorumtól, vagy Colica SaturninátóL, mel- lyeket ez előtt hibásan zavartak öszve az Au- ctorok.
Nem lehet ugyan menteni a’ Reccnsio alá vett kis könyvetskét különösen a’ Typographiai
f
hibákra nézve, mellyek abban olly számosak, hogy a’ Tudós Magda Pál Úr derék Geogra- phiája végén alig ütközünk a’ 4 levélből álló hibákban, mcllyekct azomban a’ Tudós Szerzó tsak mint tetemesebbeket jegyezhetett ki távol
léte miatt. De minden fogyatkozások a’ Recen-sió után is azok maradtak, sőt azok Miskolta
nak eredetével, múlt állapotával ’s mostani előzményeivel együtt, ’s most sem tudjuk, hogy Miskoltz nem a’ M is t - K ő ik b ő l jön e ? Sőt a’ jobbítások és igazítások helyett azt kell inkább olvasunk mindjárt a’ Recensió első lápján, hogy H—h Recensens Úr elannvira ser-, kent minden Physicus Urakat a’ nagy Városok’
Topographia Medica írására, hogy tsak nem kimondja tcndentiáját, hogy t. i. szeretne ezen nemes tzélra maga is minél elébb Borsod Vár
megye Physicusa lenni , bár az a’ derék Benkő Úr kitételével esnék is meg. — Tisztelet B— h Úrnak : de a’ nem R e e e iis ió hogy az ember a’
Török Poiygamiát, az Athénéi Bigámiát feddi,
’s a’ maga Cryplogamiájáról hallgat! — Beteg Werbungol űzni — verni — nem nagy avan- túr a’ Recensióban ’s nem is oda tartozik. Hát az Orvos mindég tsak büszhödt levegőt szív
jon , ’s üres lévén minden gyönyörűségtől, theá- tromtól ’s a’ t. jó reménség fejébe Ön pénze mellett mereszkedő ’s hóbortos auetoritásának
— ; hvpochondriájának áldozatja legyen más kedvéért? Nem tudja azt B — h Rcc. Úr, hogy a’ Schellingianus betegek és betegnéken kívül több más és számos betegek is vágynak , kiket ollykoregy kedves társaság haláltól ment meg?
a* hol sem a’ Schellingianismus sem a’
Burda-8
chianismus (tisztelettel említvén ezen derék férj fi aknait neveiltelj nem segít, hanem egv jó esBjcrős, egy barát, egy életre termett tanáls- adó, bár nem Orvos volna is! — Mindég több hiedelem van azon ki mert állani Orvoshoz, ít’ ki maga szerent gyógyít is addig, míg a’
'másik testben mellettem lévén, elméjével a’
könyv pulsusát tapogatja, ’s abból szab rám, nem rólam terel viszsza azokra. Azért, hogy valaki sokra még Comédiára is ér, nem lehet
e hasznos ember? Vagy továbbá, ha valakit hajdani virgontzsága elhagyni láttatik, ’ s úgy jír öregségében mint írt inler delicta juventu-tis, eltiporván azon köz időt, mellyel a’ Tu
dós cs nagy hasznú Bcnkő Úr ezen két extre-mum közt ezereknek hasznával töltött el — fűit Hiúmnak nevezzük? A’ Kiadó Tudós Szalh- mári Úr pedig bizonyos lehet abban , hogy Munkáji mindedkor fognak a’ közönségnél ked- velió fórumra találni, mellynek székében a’
niodestia töredelmesebb ítéletet hozánd, mint némeliy egyes botránkoztató epés Recensió.
Keni tanulta meg B—h Rec. Úr, hogy hintsen ollyan jó, a’ minél jobb, és ollyan roszsz, a’
minél roszszabb ne lehetne. De még azt sem tudja, hogy minden módjával jó, kivált a’ kö
zönség elölt, mellynek még nagyobb az ollyan része, melly az afféle Anglus Kaka sí berzenke
dést éppen nem kedvelli; a’ Rccensiókban a’
játszi észt tsak akkor betsíili, ha Kivik módra nem körmül, ne
í l o;
3L J
ivw m m Witw w% w*
«