!
2. Az agathyrsok. '
(
Herodotos az .agáthgrsokról s vidékünkről. —Mesés hirek felőlünk a görögöknél. — A skglhák és eggéb ó-kori . népek költözései. — Az agathyrsok eredete, kulturája,
f határai, története, életmódja és családi élete. — A régi népekről szóló adatok hiányossága.
« /
Herodotos (szül. Kr - é. 484}," valószínűen egy művelt kereskedő, nagy utazásokat tett az akkor ismert föld részein s az AL-Dúnán fél- felé haladva, hazánk déli s- délnyugoti területén .is megfordult. Ö anár a bófeásontúliákról szóló
meséknek nem ád hitelt,1'részint személyes-érte- sülésből, részint a többi kereskedők s az ezekkel csere üzletet folytató barbárok jelentéseiből ismeri a „ Marist (Maros)" is, mely az a g a t h y r s o k f ö l d j é r ő l szakad "áz Isterbe" "(D.unába)2 — értvén Maris alatt a Tiszának Szeged alatti sza- kaszát is, a mint azt Strabón is érti, ki a Marost szintén közvetlenül a Dunába ömleszti, való-
1 A boreásontúliakat a későbbi népek mind távo- labb-távolabb tolták maguktól s a megismert tartomá- nyoktól. Julius Caesar korában m á r valahová Britanniába, később pedig az Eldorádóval együtt — a holdba ke- rültek.
2 Herodotos IV. 49. Télfynél is, Magy. Őstört. 23. 1.
Sz e r e m le i, H.-M.-Vásárhely története. I. 1 5
226 M E S É S H Í R E K V I D É K Ü N K R Ő L A G Ö R Ö G Ö K N É L .
szinűleg mindketten azért, mert a Tisza Szege- den felül ismeretlen volt előttük. Ezekről az ismeretlen földekről aztán mesés hirek szárnyal- tak a görögök közt. így. az agathyrsoktól nyu- gotra, a Dunától pedig északra eső földről, vala- mint a sannaták hazájáról is, az a képzetök volt, hogy ott. ember nem lakik a toll eső és a méhek töméntelen sokasága miatt. Herodotos ennek a híresztelésnek nem ád igazat s azt állítja, hogy e vidék lakhatatlanságát a szakadatlan hideg és a folytonos hó esés okozza. Méhek pedig egyáltalában nincsenek ott s a nagy hideg miatt nem is lehetnek.1 Tény az, hogy ez időben s az ó-kor egyéb részeiben koronként egész tar- tományok lakatlanok voltak és üresen állottak, még pedig hihetően a miatt, mert az ilyen terü- letek megszállását valamely útba eső erősebb népfaj megakadályozta, azon az okon, mert az- időben a népek, mint ma is a tanyai emberek, a lakatlan területek szomszédságát biztonság okáért jobb' szerették, mint a lakottét.
Arra nézve, hogy az agathyrsok a thrákok- kal és az ú, n. boreásontúliakkal egy népfaj vol- tak-é? nem tudunk határozott feleletet adni. Való- színű, hogy e föld a közbeeső hosszű idő alatt nem volt állandóan egy nép hazája; mert a népek is, ép' úgy, mint az egyes emberek, eleitől fogva magukra alkalmazhatják az írás szavait:
1 U. o. IV. 31 és V. 10. (Ma m á r tudjuk, hogy a méhek Grönlandban is tenyésznek!)
AZ. Ó-KORI NÉPEK KÖLTÖZÉSEI. 227
N i n c s e n i t t m a r a d a n d ó v á r o s u n k . A Fekete, és Káspi-tenger partjain, nyugoti és Közép-Ázsiában a természettől gazdagon meg- áldott végetlen rónaságokon ez időben roppant számú nomád népek élődtek, melyeket a görögök és rómaiak egyre-másra skytháknak neveztek.
Ezek gyakorta harczban állottak egymással s az erősebbek űzték, lakóhelyeikről elszorították a többieket, mikor aztán a gyöngébb félnek a távolabbi teriiletekre is el kellett húzódnia. Oly- kor azonban a föld természeti kincsei, a buja
legelők, a vadban gazdag mezők, erdőségek és folyamok, az aranyat kinálgató hegyek és folyók csalogatták újabb foglalásokra a népeket. Több pusztai nép szövetkezése rendszerint terjeszkedést és a szomszédos népek megbolygatását vonta maga után. Ekkép' a népek költözése a földtekén s Alföldünkön is, kezdet óta koronkint meg-meg- ujuló volt.
Az agathyrsok a Pontus melléki görögök sze- rint Agathyrsos nevű hőstől származnak, a ki ere- detét Herkulestől és Ekhidnától, egy félig lány, félig kigyó alakú lénytől vette. Testvérei Gelo- nos és Skythés voltak, mind három egy-egy nép- törzs atyja:1 De míg a skythákról bőven és' kimerítően értekezik a történetírás atyja, addig az ágathvrsokról tüzetesen nem szól s csak úgy mellékesen, alkalom adtán, mond rólok egyet- mást. így tudjuk meg tőle, a mit már említet-
1 Herod. 4. 6. 10. (Herodotos szerint ez csak mese).
15*
228 A Z A G A T H Y R S O K E R E D E T E ,
tünk, hogy a Maros az ő földjükről jő ki, mikor aztán az Istrósba szakad.1 Á lakosságról azt írja; hogy a l e g e l p u h u l t a b b emberek s több- nyire aranyos ruhában járnak. A nőkkel közösen élnek, hogy rokonaik legyenek egymásnak s mind- nyájan egy családot képezvén, , ne viseltessenek egymáshoz se irigységgel, se gyűlölettel. A többi szokásaik hasonlítanak a thrákokéihoz.2 Az ara- nyos ruhák s az elpuhultság arra engednek követ- keztetést, hogy a nép nem volt egészen pallérozat- lan, mert e sajátságok vad népeknél szokatlanok.
Későbbi írok sem sokkal többet tudnak róluk, leg- fölebb még azt írják róluk,hogy „festik magukat" s
„kékhajuak." 3 Az a körülmény, hogy sok aranyuk volt, az arany bányászatra vagv mosásra enged következtetést, melyre az erdélyi hegyek és folyók elegendő, tért nyújtottak. Országukat hegyek , zár- ták el4 s annak a mi területünk nyugoti szélére esett,6 mert a Tanaison (Don) tul, a sauromaták vagy sármaták, ezeken túl a Dunáig a skythák, a Dunától délfelé, a mai Bolgárországban, a géták
1 U. o. 4, 49.
" Herodotos IV. 104. (Télfy fordításában).
3 Mela (2, 1, 10) és Vergil (Aen. IV. 146) nevezik, őket «festetteknek., Plinius (IV. 12, 16) pedig «kékhajúak- nalo, a mit azonban Avienus a tarka ruhákra vonatkoz- tat. (Ez idézetek Lübkernél, Reallexic. des Class. Alterthums.
Leipz. 1882, 27.)
4 Herod. IV. 125.
6 Erre nézve 1. a Spruner és Droysen-féle ó-kori térképeket is.
TÖRTÉNETE. KULTURÁJÁ, HATÁRAI. 229
laktak,, ezek után .az északnyugoti .belföldön az agathyrsok, tőtök északkeletre a gelon'ok, budi- nok, neurok stb.1 Az ágathyrsok történetéből Herodotos annyit jegyzett. fel, hogy -i királyuk Spargapith csel által, megölte a • skythák kirá- lyát, Ariapithot.2 Ugyan ő hagyta fen, hogy e két nép. országait lefelé az; Ister választotta elVs hogy az agathyrsok, mikor Dárius persa király
a skythákat megtámadta s ezek országába beron- tott, mint békeszerető nép nem akartak utóbbiak- nak segítségére lenni,4 sőt mikor ezek és több szomszéd népek.a persák által megfutamíttattak, a menekülők elől határukat is elzárták.5 . Való- színű, hogy e háború után lassanként elenyésztek, vagyis inkább a géták közé beolvadtak, mert az e tájon élt történészek és földrajzírók egykori hazájuktól távol, hol ide, hol amoda helyezik őket. A Ptolemaios korában már a Balti tenger mellékén, a Turuntos (talán Dűna) folyó mentén találjuk őket.0 A Peutinger-féle táblákon (Kr. u.
III. sz.) pedig már hasztalan keressük nyomaikat.7 Legújabban Fröhlich8 kétségbe vonja, hogy valaha
1 Hunfalfvi, Magyarország ethnógf. 60—61 (Herodotos előadásait ismertetve). • '" • '
••• s. Herod. II. .78. • •• . • . , . . .
3 U, o. II, 103. . . ..
,.4, U. o. II. 119.. . .. ( . • '5 U. o. II. 125. ' ' , " . '
8 Ptolem. VIII. térképe á Merkátor-féle kiadás szerint.
7 Ide vonatkozólag 1. a táblákat. V. ö. Katancsichcsal is (Orb.- Ant: I. 370).
8 M. Tud. Akad. Értesítő 1883. III. 190—193. '
230 É L E T M Ó D É S C S A L Á D I É L E T .
Dáciában laktak volna, a mit azonban a törté- neti följegyzések kétségtelenül igazolnak.
A bizonytalanság és homály az itt lakó leg- régibb népek polgárisultsági s művelődési viszo- nyaira, életmódjára, szokásaira, vallására stb. is kiterjed, annyival inkább, mert régiség leleteinket sem vagyunk képesek határozott összeköttetésbe hozni velők. Ha a Herodotos által ismertetett többi barbár népekről lehet következtetést tenni, azt mondhatjuk, hogy ez ős eleink szétszórtan éltek, egyik helyről a másikra kóborolva. Ott- honuk az ernyős szekér volt, melyre családjukat és csekély ingóságaikat rakták s mely körül bar- maik legeltek. A férfi rendszerint 'zsákmány és vadászat után látott, kivéve a legszegényebbeket — leginkább lován élt s csak az eső és hideg ellen vonult közelebb családjához. Milyen lehetett ez a családi élet, képzelhetjük abból a régi tudó- sításból, hogy ha «a massagéta férfi megkívánt egy nőt, tartózkodás nélkül közösült vele. Élet- koruknak pedig nincs kitűzve más határ, hanem ha valaki nagyon öreg lesz, összejővén minden rokonai, feláldozzák őt s vele együtt más vágó- marhákat, és megfőzvén a húst, lakomáznak. Ezt tartják ők a legfőbb boldogságnak" s több efféle.
Rendszerint törzsfőnökök uralma alatt állottak, némelyek városokat is alkottak s egyébként jó rendet és fegyelmet tartottak.1
1 V. ö. Herodotos I., II. könyv, melyekben tüzetesen ismerteti a skythákat.
A RÉGI NÉPEK BÖLCSEJE ÉS VÁNDORLÁSA. 231
Az írott adatok fogyatékossága miatt szégyen- kezés nélkül bevallhatjuk azt is, hogy gyakran nem látjuk és nem tudjuk a sajátlagos okokat, melyek a népek életében nagv változásokat szültek s nem is lehet többé kimutatni sok esetben, hogv mikor, hol és mily körülmények közt indultak meg a népek költözködései és vándor- lásai, melvek hullámai • hazánkat s határunkat is érinthették. A kő- és bronzeszközök egyforma- sága mindenesetre keletre utal, Ázsiába, honnét tudjuk, hogy a persa Kyros satrapáinak és katonáinak kegyetlensége elől a | Kr. e. 543 népek egy része vándor útra kelt s megszámlál- hatatlan-sokaságban szállott hajókra, hogy Európa
felé evezzen. így kergették el még sokkal ko- rábban a skythákat a Kaspi-tenger délkeleti partjairól a massagéták, a későbbi hunok, ezek viszont a kimrieket (a kelták őseihez, más tudó- sítások 1 szerint szintén a hunokhoz tartozó népfaj), hogy ezek földjét elfoglalhassák.2 Azonban e nép- hullámzásokat vidékünk lakosságával nem va- gyunk képesek összefüggésbe hozni s annál kell maradnunk, a mire az írott adatok mutatnak, hogy a meglehetősen rejtélyes agathyrsok szá- zadokon át voltak lakói e földnek.
1 Procopius, Gothica História IV. könyv. Hugó Gro- tius-féle 1655-iki kiadásban 418. 1.
2 Herod. IV. 11.
