A népsűrűség társadalmi és természeti kapcsolatai

D r . U D V A R H E L Y I K Á R O LY tanszékvezető főiskolai tanár:

A NÉPSŰRŰSÉG TÁRSADALMI ÉS TERMÉSZETI KAPCSOLATAI

A n éps ű rű ség g y a k r a n megvizsgált és különböző módon ér ték elt kérdés, sok g azdaságfö ldrajzi p ro b l éma v égkövet k ez mén ye és ki i n du l ó- p o nt j a . A n ép s ű r ű s ég a t árs ad a lm aso dás na k, sokszor a t árs a da l om á t- al akul ásá nak a v e l e j ár ó j a, s mi nt ilyen, társadalmi jelenség. Mi nd en tö mörül ésb en gazdasági-társadalmi erők a f ő gy ö kerek. Ezek hordozzák a lényeget, és ha a t ö rt én e l em f o l y a m án kivesznek vagy át al ak ul nak, a sűrűsödési gócok is fel b o ml a na k, di f fe re n ci á l ó d nak és áth el ye ződ- nek. hogy egy más ik t er ü l et en új f o r m á b a n, m ég h at al ma s ab bá nőve t á m a d j a n ak fel.

Az e mbe r i t á r s a d al om m i n d e n n e mű in tegrálódás ában — a t á r s a- d a l m i erőkön k ív ül — a természeti f öl d ra j zi t ényezők is nag yon fonto s szerephez j u t n a k . Il yen ek a jó t a l a j , a kedvező ég haj l at, az öntözővíz, az em ber t ö m e g ek et összekapcsoló egységes domborzat , a kedvező f o r - galmi helyzet, az e ne rg i a- és n y e rs a n ya g fo r r ás o k, stb. A n é p s űr ű s ég ennél fogva n em cs ak t árs a da l mi kategória, h a n e m a történelmi-társa- dalmi tényezők, valamint a földrajzi viszonyok kölcsönhatása r é v én l é t re j ö tt jelenség. A n ép s űrű s ég m a g a s r e n dű szintézis: az e m b e r i élet gazdagodás ának és változatosságának a t ü k ör k é p e. Ezért igen ért é k es t á rs a d al mi és g azdaságfö ldrajzi kö v et kez te t ésn ek és igazolásnak lehet a f or rás a. A sokszor nehezen kibogozható ko m p l e x jelenséget eg yszerű m a t e m a t i k a i f o r m u l á v al szoktuk jell emezni : az átlagos n ép s z á m m al né g yz e t k i l om é t er e n k é n t.

A népsűrűség területi egységei

Az átlagos népsűrűséget az egész Földre, egy-egy k on t i n en s re, e g y e s országokra, közigazgatási t e rü l e t e kr e, ipari, mezőgazdasági és mű ve lé si ágak szerinti k örzet ekre, v égül t ermés zeti t á j a k ra lehet v o n a t - koztatni. A k on t i nen s ek nép s űr űs ég ét az alábbi táblázat t ü n t e ti fel

<1955-ös adatok): [1]

A terület neve Terület, km- Lakosság, millió Népsűrűség,'km-

A Fö ld* J 35 085 000 2 691 20

Európa ** 4 929 000 409 83

Ázsia *** 27 078 000 1 481 55

Szovjetunió 22 403 000 200.2 9

A f r ika 30 132 000 223 7

Amerika 41 985 000 366 9

Ausztrália—Óceánia 8 558 000 14,6 2

J e g y z e t . Az 1950-es adatokból számítva a 10 millió k m- kiter je dés ű és 541 millió lakosú egész Európa n épsűr űs ége 54/km², a 44 millió k m² nagyságú és

1 343 millió lakosú egész Ázsiáé pedig kereken 30/km² ]"2],

* Lakatlan sarkvidékek és szigetek, óceánok és tengere k nélkül.

** A Szovjetunió nélkül és Törökország európai része nélkül.

s:í* A Szovjetunió nélkül, de Törökország európai részével együtt.

Az egész Föld la- kosságával és né ps ű- rűségével kapcsolat- ban megemlítik a Föld »eltartóképessé- gét«. Tőkés közgaz- dászok a »t úl né pe s e- dés« kérdését is fel- vetették. A túlnépe- sedés megakadályo- zásával kapcsolatban a kapitalista r e n d - szerben törvénysze- rűen megismétlődő háborús viszályokat egyesek »természeti törvénynek«, az e m- beriségre nézve egye- nesen hasznosnak mi- nősítették. Űgv tűnik az ilyen kijelentés ek- ből, m i n t h a az emberi társadalom nem maga tart aná el önmagát, hanem a természet

könyörületességére volna utalva. Nemcsak reakciós gondolkodás ez, hanem végtelen lehan- goló, az alkotó (termelő) m u n k át lebecsülő gondolkodás is. A termelő- eszközök mai fejlettsége, méginkább jövőbeli fejlődése, a mainál sokszo- roean több e mb e r életét biztosíthatja a földön. Az ún. »eltartóképesség«

t e hát igen relatív fogalom, széles határok közt tágítható, vagy szűkíthető,

— a termelő m u n k án keresztül. A termelő m u n k án fordul meg, me nn yi r e

1. ábra. Ázsia népsűrűségi térképe (1920—30 kö- rüli adatok alapján). Feltűnnek rajta a kontinens mezőgazdasági aglomerációi, a hideg és száraz

területek ritkán lakott vidékei.

t u d j u k a ter mészeti er őf or r ás okat aktivizálni, é r té ke it az em ber iség a n y a g i és k ul t u r á l is f e jl ődé sé nek a l a p j á v á tenni.

Az egyes országok népsűrűsége nagyon kül önböz ő; t er ül eti össze- hasonlítá sra és különböző következte tések l e voná sá ra alkalmas. Rá- m u t a t az illető ország t á r s a da lmi f o r m á j á r a, gazdasági áll apotára és pr o f il j á r a, sokszor a termelőeszközök f e j l e t ts é g é re is. Mivel a n é p- s űr űs ég t öbb t é n ye z őn ek a f üggv é nye, n e m t ör v é ny sz e r ű, hogy a f e j l e t - t e bb tá rs ada lmi f o r m á b an élő népesség legyen s ű r ű b b. Kisebb j e l e n t ő- ségű és szűk t e r ü l e t ű közigazgatási egységeket n e m számítva (pl. Aden), a l e gs űr ű bb en lakott országok a köve tke zők: [3]

Az ország neve Terület, km- Lakosság, millió Népsűrűség/km²

Hollandia 32 450 10,7 331

Belgium 30 507 8,9 291

Japán 370 000 89,1 241

Német Szöv. Közt. 245 840 53,1 216

Tőkés közgazdászok, g y a k r a n a politikusok is, a népes országokkal kapcsola tba n is a »túlnépesedés « és az »élettér « kér dését e mlege tik.

Az ilyen reakciós gaz da ságföldra jzi és politikai elmélettől m ár csak egy lépés ke lle tt a hódító törekvésig, a gya rmatosításig, a világ felosztásáig és a békés né pek leigázásáig. A szocialista gaz das ágf öldra jz az »él ettér « ilyen értelmez ését a gazda ságf öldra jzi de t e r mi ni z m uss a l e gy ütt elveti.

Hirdeti és békés országépítéssel biz onyít ja, hogy az életet az adot t f ö l d- r a j z i k e r e t e kb e n is lehet biztosítani. E r r e valók a t u d o m á ny me gbízha t ó fe gyver ei, a gazdasági élet jobb szervezése, a népgazdasági t e r v e k , a tec hnika tökéletesítése, a te r més ze ti adottságok mé l ye bb f e l t á r á s a, a f ö l dr a jzi mu nk a m e go sz tás ésszerű v é g r e h a j t á sa és a kölcsönös ga z da- sági se gí ts é gnyúj t ás int é zm é nye.

Az egyes közigazgatási egységek né psű r űs ége szintén tá r s a da l mi vagy ter mé sz eti a lapoko n nyugszik, ezzel t e h át külön n e m f oglalkozunk . Sokkal mé l y e bb összefüggéseket t ár fel a különböző természeti tájak és a gazdasági körzetek né psűr űsé ge. A szélsőségek i t t m ár nagyok, az okok egészen speciálisak, és ezek az okok annál t isztá bban állanak e lőt tünk, minél n a gy ob ba k a különbségek a szomszédos t e r ü l e- tekkel szemben. Az a l á b bi a kb an ilyen eseteket indokoln i fogunk. Előbb az onban t e k i nt s ük át a né p sű r űs ég l e gfő bb t e r mé s z e ti és t á r s a d a l mi feltételeit.

A n ép s űr űs ég t á rs a da lmi ala pja i

A né psűr űség társadalmi-történeti fogalom és változó jelenség, azaz a mi nde nk or i gazdasági é le t f or ma e r e d m é ny e, szorosan igazodik a termelőerők térbeli elhelyezkedéséhez. A n é p s ű r ű s ég t á r s a da l mi - t ö r- ténelmi fogalom azért is, m e r t a termelőerők fejlettségi fokának is m e g - felel. Fe j l e t t e b b f o ko n a t e r me l ő e r ők a termé sz eti f ö l d r a j zi kö r ny e z e t- nek mind újabb a nya ga it és más módon, esetleg sokkal nagyobb h a t á s- fokon has zná lj ák, m i n t egyébké nt.

A n é p s ű r ű s ég változó jelenség. Ugya nazon a t e r ü l e t en h u l l á m z i k; t ul a j do ns á ga a tartós növekedés, a hirtelen felfelé ugrás, a stagnálás, a v a g y a csökkenés. Te rüle tileg is elt ér egymást ól: v a n n a k sűrűn és rit- kán lakott, v a g y e gyá ltalán nem lakott t e r ü l e t e k. E különbsé gek t á r- sadalmila g l e g i n k á bb a mezőgazdaságra, az i p a r r a vagy a f or ga l m i h e l y - z e t r e v e z e t h e t ők vissza. Ezek szerint be szé lhe tünk mezőgazdasági, i p a r i és más sűrűsödése kről.

A mezőgazdasági népsűrűség társadalmi kérdései

A n é p s ű r ű s ég eredeti egyenlőtlenségeit a ter mészeti tényez ők h a t á- rozzák me g d ön tő e n, min d a dd i g , amíg a te rmelőe rők n a gy ob b hatás ú bevet ése meg n e m t ör té nt. A g yű jt ög et é s, a vadászat j e l e nt i a pr imit ív f o kot . A pás zt or kodás m ár t öb b e t, a f öl d mű v e l és e nnél is n a g y ob b szin- t e t jelent, b e n n ük a t á r s a d a l mi tényezők h a tá sf o ka m ár megerősödik. A mezőgazdasági te r ül e t ek viszonylag s ű r ű n, e se te nké nt na gyon s ű r űn települtek ( J a ng c e m e d e n c é j e, a Gangesz mente ) , de csak ott, ahol föl- d e t mű ve l ne k. A k ül t e r j es pásztorkodási f o r m a soha n e m volt lényeges tömörít ő erő. A művelési t e r ü l e t ek e gy ne mű s é ge — azonos klíma, egye nlő jó f öld — esetén a n é p s ű r ű s ég is egyenletes, ellenkező esetben, pél dá ul közbeé kelőd ő mocsarak!, hegygerinc ek h a tá s á ra erősen d i f f e r e n -

ciált lehet. t

A t ör t é n e l m i l eg k i a l a k u l t legnagyobb f ö l dm űv es agglomerációk a potámikus kultúrák t e r ü l e t én voltak és v a nn a k . Egyik- má sik on a ter- mészeti f ö l d r a j zi környezet gazdag, sőt »optimális« (a lehető legjobb).

De v a j o n e l e ge n dő -e a l e g j o b b f ö ld r aj zi kör nyez et a t er m el é she z? — n e m elegendő, m e r t a t e r m é s z et ma ga n e m t e r me lh e t . Az a jelenség, hogy a p o t á m i k us k u l t ú r ák t á r s a d a l ma kiküszöbölt e g y - e g y kedvezőtlen te rmé szeti h a t á st (öntözi a sivatagot), v a g y az, hogy e gy-e gy kedvezc természeti k ö r ü l m é ny lehető legjobb kihasználásán te vékenykedik (a m o n sz un - kl í m a, a jó t a l a j és a bővizű folyók f elha sz nálá sa a rizster- mesztésben), á l t a lá b an h ogy az e mber i m u n k a jól kidolgozott módsze- r ei t veti b e a siker é r de k é b e n, a társadalom és a termelőerők döntc szerepe mellett bizonyít m ég a kkor is, ha az primitív »e mbe ri izomerő«

állati erő, v a g y egyszerű szerszám. Na gy tömeg e m b e r él a Ganges2 mellett, In di a és Hát só- India pa r t i síkságain, a Jangce,, a Hszicsian^:

és a Császár -csatorna me l l e t t i széles lapályokon. Eg ye d ül Elő-Indiá bar (India és Pa ki sz t á n) s z ű k en számítva is, 460 millió a lakosság száma India átlagos n é ps ű r űs é ge n a g y o b b igen sok e ur ópai országénál (116/

km²), P a k i s z t á n é is közel j ár a százhoz. Pedig a lakosság nagyrésze m i nd k ét or s zá gb an f öl d mű ve l ő. K í n á b an 1500/km²-es, tisztán föld- m űve l ő n é ps űr ű s é gi t e r ü l e t ek is e l ő f o r d u l n ak — s z ű k e bb kiterjedés- ben —, és a lakosság e gy része a f o ly ók há tá ra költözik. Kína s ű r í lakossága p e di g n e m m ás országok kizsarolásából, h a n e m s a j át földjéből élt mindig. A mezőgazdaságot min de dd i g le gf e lj e b b a k é z műi p a ri fog- lalkozás egészíte tte ki.

E régi keletű, ma is f e n n ál l ó sűrűsödési gócokban a t e rmés ze ti viszonyok is kedvezők. Ki n e m kapcsolható és eléggé stabilis tényezői ezek a terme lés ne k. A t ermés zeti kö rn yezet ez optimális t a r t a l m a t u l a j - do nk ép pen a föld raj zi helyi energiák kérdése, a m e l ye k n e k a ren ds ze- rébe a helyzeti energiák h a tá sa is beleszövődik. N e m véletlen, hogy éppen a Gangesz-síkság v agy a Jangce me dencé je lett egészen ki vé- teles otthona a mezőgazdasági n ép t öm ör ül é snek és n e m Tibet v agy a Ta r i m me de n céj e, a mel ye k helyzetüknél fogva záródtak el a t e r m é- k enyí t ő esőktől.

2. ábra. A csapadékmennyiség, a gazdasági élet és a népsűrűség össze- függése az Amerikai Egyesült Államok Ny—K irányú szelvényén. Jel- lemző az ország asszimetriája. A keleti partvidék m,agas népsűrűségi értékének kialakításában rendkívüli szerepet játszottak a társadalmi

tényezők is.

Az ipar szerepe a mezőgazdasági népesség alakításában

T é r j ü nk vissza a t árs a d al mi p robl émákh oz. A nagy felfedezések u t án indul meg És zak-Ameri ka, m a j d Ausztrália benépesedése, az új t erm őf öl dek és a végtelen legelők b irt okb avétel e. Az Ame ri k ai Eg ye - sült Államok k el eti oldala s ű r űn betelepült', az ország belseje eh hez k é- pes t üres. Ez a helyzet Aus ztrál iáb an is. Az Am e ri k á ba kivándorlók h ul l á m ai — á tk el ve az óceánon — a keleti m u n k a p i a c o n m e g t o r p a n t a k . Föl d raj zi hasonl at tal élve, ez a »dagály« n y u g a t felé csak k is ebb és el kés ett hul l ámo kat bocsájto tt ki. Az ipar és az E u r ó p á ra néző keleti p a rt v o na l keresk ed el mi f o r g a l m a sokkal na gy obb vonzást gyak oro lt az e m b er e k re , m i nt az ősvadon kiirtása, az i smeretl en kü z d e l m ek ijesztő nagysága. Egyé bk é nt is »a m e g n e m mű ve lt g ya r ma t i földet az angol k o r m á ny szem érm et l en ül alacsony áron az arisztokrat ák és a tőkések

kezére jut t at t a« [4]. Megszűnt a múlt század végén az ingyen földfog- lalás, az emberek csak húzamosabb gyári m u n k a árán összekuporgatott pénzükből tudtak föl det vásárolni. A gyári mu n k a volt az a feltétel, amellyel a munk ás »megválthatta « cselekvési szabadságát, és a gyár- kapun kilépve, odább állhatott far mer ne k. Közben új kivándorló hullá- mok torlódtak meg" az ipari övezet »gátján«, biztosítva az ipari m u n k a - piac ellátottságát és a szükséges munkás t artaléksereget a tőkés ter- melés számára. A keleti vidék i para így lényegében a mezőgazdasági hátország népesedésében lassúbbodást okozott s a fejlődés szintjeit is lefelé nyomta. Ez a hat ás a keleti és a belső t e rü l et ek természeti föld- rajzi különbségei mellett is fenná ll. Az csak természetes, hogy ezek is szót ké rnek, a különböző okok egymásba szövődnek, egymást erősítik vagy gyengítik. De vannak itt másféle kapcsolatok és más eredmé- nyek is.

Az ipar nem egyszer megváltoztatja a mezőgazdasági területek gazdasági profilját, vagy hozzájárul a gazdasági arculat stabilizálásá- hoz. A változások, vagy bizonyos állapotok fe nnt art ása a népsűrűségre sem mar ad na k hatástalanok. Az angol parasztok elűzése a földekről, kuny hóik fe l gyú j t ása és a gabonaföldek visszaalakítása legelőkké a gyapjútermelés érdekében, egyáltalán n e m kedvezett a népesség növekedésének. De általában is: »amikor a nagyiparnak megfelelő álta- lános termelési feltét elek létrej öt tek, a gyárrendszer olyan rugalmas- ságra, olyan hirtelen, ugrásszerű terjeszkedő képességre tesz szert, amelyn ek csak a nyersanyag és a fogyasztópiac szab k o r l á t o k a t. . . A gépi üzem tönkreteszi a piacok kézműves termékeit s ezáltal a piaco- kat kényszer ű módon saját nye r san yagának termelési területeiv é vál- toztatj a. így kényszerítették Kelet-Indiát a rr a , hogy Nagy-Britannia számára gyapotot, gyapjút, kendert, jutát, indigót stb. t e r m e l j e n . . .

3. ábra. Ausztrália népsűrűségi tér- képe. A szaggatott vonal a 4. ábra

szelvényének irányát jelzi.

A gépi üzem székhelyeinek meg- felelő új nemzetközi mun k ameg- osztás alakul ki, amely a föld egy részét túlnyomóan mezőgaz- dasági terül etté változtatja a másik, túlnyomóan ipari terület számára« [5]. Az ilyen tenden- ciák hatósugara az országhatá- rokat is átlépi, ezért a kérdés a gyarmat i kizsákmányolást, még pedig a termelés terén »irányí- tott« kizsákmányolást is érinti.

Ebbe a kérdéscsoportba tartozik az U. S. A.-ban az iparos Észak és a rabszolgatartó Dél nagv el- lentéte, hol h a j dan á b an a mele- gebb nedves szubtrópusi klíma t ermékeny földjei és a négerek milliói azzal voltak elfoglalva,

hogy gyapottal tömjék Észak szövőgépeit. Gyarmati vonatkozásban Ausztrália az angol tőke gyapjútermel őj e; Indonézia fűs zert és gumit szállít Hollandiának; Kanadából búza, Argentínából fagyasztot t hús ömlik át Európába. A monokultúrás án fejlesztet t mezőgazdasági nyers- anyagtermelő vidéken ugyanakkor bezárulnak az ipari fejlődés lehetősé- gei. Nem kell messzire menni példáért: Magyarország és Ausztria h a j - dani együttlétéből hazánkban az ipari élet pangása és a mezőgazdasági termények olcsó exportja következett.

A monokultúrás nyersanyag - és élelmiszertermesztés megindítása valamely új területen, vagy a termelés profil j ának a megváltoztatása és fejlesztése elsődlegesen lakosságot telepít és szaporít, de csak a me- zőgazdaságban általános közepes mértékben. A növekedés bizonyos szinten megáll, továbbfejlődésre képtelen, az ipari körzetek népsűrű- ségét nem éri el. A mezőgazdaságban a népesedés kisebb mértékű, mint az iparban, me r t itt a termelés mennyiségének a fokozódása általában lassúbb, a maximális lehetőségek is kisebbek. Egy ipari üzem a nyers - anyagnak és az energiának más területekről való beszerzésével sokszo- rosan pótolhatja a helyben ne m lévőket, a mezőgazdaság azonban sem területet, sem napenergiát n em »importálhat«. Kötöttségei csupán a talajerő fokozását, a víz pótlását és a nemesebb növény- (állat) f a j t ák meghonosítását engedik meg. Fontos eszköze a termelés fokozásának a gépesítés. A gépesítés azonban a mezőgazdaságban éppen az emberi munkaigényt csökkenti, így a mezőgazdasági területek népesedésének ne m lehet döntő tényezője. A mezőgazdasági többtermelés nem is a maga, ha ne m a közelebbi-távolabbi indusztriális területek népesedé- sét támas ztja alá a nélkülözhetetlen élelmiszerek és nyersanyagok szál- lításával. A mezőgazdasági m un ka intenzitása ezért ne m is a mező- gazdasági népesség, sokkal inkább a gyári munkásság nagy tömörülésé- ben tükröződik. Ehhez a tömörüléshez a maga emberanyagával is hoz- zájárul. Ez viszont ú j ra és ú j ra a gépek fokozottabb használatát ered - ményezi, s így tovább. A földművel ő terület mindig új ember raj oka t bocsát ki magából .

Ez a belső -társadalmi diffúzió a szocializmus építése során is jelentkezik.

Az aktív keresők száma nálunk az iparban és a mezőgazdaságban a következő- képpen változott meg: [6]

Az aktív keresők száma

az ip ar ban a mezőgazdaságban

1949 750 000 2 138 000

1956 1 124 000 1 991 000

Különböző adatokból az is kitűnik, hogy ugyanezen idő alatt, és többnyire a termelőszövetkezetekben (kapcsolatban a gépesítéssel)^ az egy szövetkezeti tagra jutó szántóterület és az állatok száma emelkedik [7]. Elég nagy a belső munkás- vándorlás. Mindössze egy év alatt Budapestre (1950-ben) 80 ezer, a vidéki váro- sokba 118 ezer ember vándorolt be. Ez a szám jóval meghaladja az elvándorlás mértékét. A községekben ellenkező a helyzet, itt az elvándoroltak száma nagyobb.

Hasonló példát a Szovjetunióban is láthatunk. »A Központi iparvidéken . . .a forradalom előtti időben az ipar növekedett, a mezőgazdaság pedig a határ-

vidék olcsó gabonájának versenye következtében átalakuláson ment keresztül.

A vetésterület, — különösen a gabonaneműek vetésterülete — erősen csökkent..."*

»A z e r d ős V o l g á n t ú l on a népsűrűség négyzetkilométerenként 30, sőt még kevesebbb.« [8],

Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági vidékekről történő elvándorlás gépek né lkül is megszokott jelenség. A korszerűtlen eszközökkel kezelt kicsi föld nem t u d j a többé ellátni a szaporodó népességet. Megindul az áramlás az ipari körzetek felé, más országok, más világrészek felé.

Ez a példa a kapitalist a országokra elsősorban érvényes. A szocialista országokban a b e l t er j es mezőgazdasági művelés módszereinek állandó fejlesztésével, a mezőgazdasági munkaidő csökkentésével, bizonyos ipari üzemeknek a mezőgazdasági területekre telepítésével (decentrali- zációval) az aránytalanságot csökkenteni lehet.

A mezőgazdasági népsűrűség minden jelenségében és minden vál- tozásában társadalmi problémák izzanak. Ilyeneket vet fel a tudomá- nyos eredmények alkalmazása, a földkezelés egyéni, kapitalista, vagy szocialista formája, az egységes népgazdasági tervezés hiánya vagy megléte, a komplex gazdálkodás megvalósításának a foka, stb. Két jel- lemző és egymásnak ellentmondó példa ezekkel kapcsolatban az Ame- rikai Egyesült Államokban katasztrofális méret eket öltött talajerózió kérdése és a Szovjetunió példája.

Az Amerikai Egyesült Államok nagy és széles éghajlati fokozattal rendelkező földjein évszázadokon át nyomult előre a földfoglalók hada.

A »frontier«-en (a homlokvonalon) a föld nem a munk a szerzeménye;

mint a természet a j á n d éka hull a betelepülők ölébe. A könny ű szerzés egyik következménye a föld d ur v a kizsarolása. Ha kimerült, új földbe lehetett belehasítani az ekét. »Az 1890. évi »Census Report« (népszám- lálás) állapítja meg, hogy a »frontier « megszűnt . . . Azóta még sokkal jobban telítődött az Egyesült Államok területe és a jó földek, mond- h a t j u k , egészen m e g vannak szállva.

A megszállásnak gondatlan módj a, a földek kizsarolása és magukr a hagyása, nehéz és Európában ilyen méretekben ismeretlen probléma elé állítja az Egyesült Államokat éppen most, amikor új területek meg- szállásának a lehetősége körülbelül megszűnt. Hivatalos becslés szerint körülbelül 35 millió acre azelőtt mezőgazdaságilag használt földet pusz- títottak el teljesen, főleg lejtőket — legfőként az Appalachok déli felé- nek k ét oldalán és a piedmontokon, Oklahomában, déli New-Mexikó- ban és Oregon és Idaho határterületein, — tehát részben alig több, mint egy fél százada használt földeken. De a 35 millió acreon kívül más 125 millió, még nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt álló területről a f a r - merek hanyagsága folytán az eső a humuszréteget lemosta. És más 100 millió acre a legjobb út j án va n annak, hogy ugyanily sorsra jusson.« [9].

A gondatlan rablógazdálkodás következtében 1939-ig az U. S. A.

terület ének 13 % - a elpusztult, a talajt elvitte a rohanó víz és a szél.

Szakemberek megállapítása szerin t az 1740. évi, átlagosan 22,5 cm vas- tag termőréteg 1940-ben már csak 15 cnwt ért el, az is az eredetinél gyengébb termőerőben. A pusztulás különösen a hírhedt »pormeden-

cében« erős, Texastól Kanadáig a Great Plains préri területein. A szán- tók ta laja porrá változott, a búzaföldeket elfoglalta a homok. A sivata- gosodás egyr e messzebb t e r j e d t kelet felé. Ilyen körülmények miatt csak erről a vidékről négy év alatt (1935—39) háromszázötvenezer f a r - m e r családnak kellett elmenekülnie [10]. A népesedésben beálló törés olyan társadalmi okokban gyökerezik, amelyek az embert tehetetlenné teszik a káros természeti jelenségek ellensúlyozására. A pusztulás ellen különböző rendszabályokkal védekeznek ugyan, de »-gazdasági rend - szabályok egymagukba n n e m oldhatják meg ezt a problémát — í r ja Teleki Pál —, gyökerei sokkal mélyebbek, az Egyesült Államok népé- nek az évszázadok formálta felfogásában gyökereznek«. Mi lehet ez a felfogás, ami a népesedés folyamatát határozottan visszaveti, ha nem a gyors és a nagy haszon kergetése, a mindennél ha talma sab b üzleti szellem és egyéni érdek, ha ne m a gazdasági k o n j u n k t ú r ák kihaszná- lása; de a teljes letörés és magárahagyatottság, ha egységesített társa- dal mi erőkre volna szükség.

Az Egyesült Államok n e m foglal el kivételes helyzetet az elemi csapások tekintetében. Ilyenek máshol, a Szovjetunióban is előfordul- nak. Az Alsó Volga-vidéken például a Kazahsztán felől f ú j ó száraz sivatagi szelek legalább öt évenként elpuszították a termés t. Az aszály- k á r ok megakadályozására 1965-ben záródó 15 éves távlati t ervet hoztak létre. Ennek során közel 600 » erdővédő állomást« állítanak fel, mintegy 30 milliárd facsemete elültetésével nyolc állami véderdő-övezetet tele- pítenek 1 200 000 hektáron. Fá sí tj ák külön a mezőgazdasági üzemekel is. Bevezetik ugyanakkor a f ü v es vetésforgót, duzzasztógátakat építe- nek, mesterséges tavakat, víztárolókat létesítenek, öntözés alá fogják

•a szikkadt földeket. Az aszály ellen összpontosított hatalmas támadás N é me t- és Franciaország együttes területénél is nagyobb t e r et fog át.

A z emberiség történetében eddig példátlan ez a »természetátalakítás«,

^jelenleg olyan nagyszabású a szárazság elleni harc, amilyent eddig n e m ismert az egész világ mezőgazdasági története« [11]. Ez a har c pedig »stratégiai« elvek ala pján és komplex módon megy előre, ami az amerikai helyzettel ellentétben a mezőgazdasági területek népese- dését határozottan előre viszi. Hasonló a helyzet a szibériai szűzfölde- ken . Az eke nyomán új lakosság veti meg a lábát és veszd birtokba a természet erőit. S vajon, mi az a »rendszabály«, ami az életet ebben a z országban előre viszi? A jelenség ugyancsak társadalmi okokban gyökerezik: az évtizedek f ormál ta szocialista felfogás, a minden t átfogó népgazdasági tervek, a termelőeszközök népi t ul ajdona és minden egyéb, ami ezekkel együtt jár. A szocializmusban gyökerező társadalmi okok az embert a káros természeti jelenségek ellensúlyozására képesítik.

Az ipar szerepét a mezőgazdasági népesség alakulásában eddig negatív értelemben vizsgáltuk. Most megállapítjuk, hogy a »negativ«

hat ás csak viszonylagos, m e rt az ipar sok esetben még a mezőgazdasági területeken is okozhat abszolút nép tömörülést.

a) Az emberek nem vesznek eL, sokszor csak áthelyeződnek a mező- gazdasági vidékről az ipari centrumokba, b) Az iparosodás a mezőgaz-

4. ábra. Ausztrália csapadék- és növényzeti térképe. A szelvény a kon- tinens csapadékmennyiségének és felszínének, továbbá, a csapadék- mennyiség és a növényzet, valamint a gazdasági élet összefüggéséről nyújt általános képet. Ezekkel kapcsolatos a népsűrűség. A partvidék

népesedésében a jobb forgalmi helyzet is szerepet játszik.

daság fejlődését is me gkí vánja, e nnek következtében a mezőgazdaság területileg kiterjed, az új területe kre ú j a bb embertömegek telepednek, c) Az i pari körzet belsejében és közvetlen környezetében a mezőgazda- ságot a lehető legnagyobb mértékben belterjesiteni kell. A belterjesítés a t er ül e th ez viszonyított mezőgazdasági népesség a r á ny át kedvezően megemelheti.

Az előbb a Központi-iparvidék vetésterületének a csökkenésére uta lt unk . Most a Központi-iparvidék mezőgazdasági övezetének hori- zontális és mélységi (azaz belterjes) átalakulásáról kell szólnunk, a m e - lyet m ár a szocializmus hozott. A szocialista forradalom óta a környék összes vetésterülete 25—30 °/0-kal növekedett. Az ipari- és a t a k a r m á n y- növényeknél a növekedés a 100—200 % - o t is eléri. Egyidejűleg emelke- dett a termés hozam is, a városok körül pedig specializálódott a t e r m e -

lés. (Zöldség, gyümölcs, bur go nya , tej, va j , hús, baromfi.) A belterjes- ség fokozása és a népszám emelkedése elválaszthatatlan folyamatoki A ma gas abb n é p s z ám f e n n t a r t á s á b an nem kis része van az ipa ri növé- n y e k (len) t er m e sz t és é ne k, ál ta lá ban a mezőgazdaság és az i p a r törté- nelmileg kialakul t kor r e lá c iój á na k. A be l te r j e s ség fokozása tisz tán t á r- sada lmi kérdés, a te r me l őe r ők f e j l et t sé g é nek és h a t á s f o k á n ak a kér- dése, egészben vé ve a t ár s a da lom er e j e, a m e l y egyrészt kiha szná lja a természeti adott ságokat, má sré szt e ll e nt mon dá s ba lép a jelentkező te rmé sze ti hiá nyosságokkal szemben.

A mezőgazdasági népsűrűség természeti földrajzi alapjai

Az a k ö r ü l mé n y, hogy a ga zdaságföldr ajzi m u n k ák álta lában a ter- mészeti viszonyok és a gazdasági élet kapcsolatairól beszélnek — ága- zati, vagy körzeti vona tkozá sban —, azt jelenti, hogy ezek a kapcsolatok valóban m e g is v a n n a k . Épp en ilyen reális valóság — a ter melésen ke re sz tül — a t e r mé s z e ti viszonyok hat ása a né pes edé sre is.

A legősibb, pr i mi t ív gazdasági k u l t ú r f o k on a »természettől függés«

tétele is é rvé nyes le he te tt . Minél f e j l e t t e b b e k az onba n a termelőeszkö- zök, az ún. gaz dasá gföldr ajzi d e te r mi ni z mu s a n n ál kevésbé é r v é n ye s ül- het, a n n ál kisebb m é r t é k b en dönti el a ter mész et, hogyan, m i k é nt tevé- k e n y k e d j ék az e mb e r . A gazdasági d e t e r m i ni z m u s tagadása mégsem a te r mész et szükségességének a taga dása; k i r á n t a ni a földet ma g u n k alól és tovább t e r me l n i lehetetlenség. A de t e r m i n i z mu s e l mé l e te nem a b ba n hibázott, hogy fi gye le mb e ve tte a f öl d r a j zi környezet hatásá t, h a n e m abban, hogy azt kizárólagosnak és d öntő nek t a rt ot ta . A de ter- mini zmu s tagadása n e m a t er mé sze tt ől való e lsz aka dást jelenti. T u d j u k , mi nél f e j l e t t e b b a gazdasági élet, a nnál erősebbek és s ű r ű b b ek a te r- mészettel összekötő szálak. Elszakítha tatlan összekötő szál. pé l dá ul a te r - mészeti tö r vé ny ek felhasználá sa a gazdasági éle tben, ha azokat ismer- j ük és t u d j u k i r á nyít a ni. Olyan »kötöttség« ez, a me ly b en a t á r s a da l om a te r mész e ttel szemben »szabadabb« kezet n y e r , szélesebb cselekvési t e r et biztosít m a g á n a k. A »szabadság n e m a te r més ze ti tö r vé ny e kt ől való képzelt f ü gg e t le n s é gb en áll, h a n e m a t ö r v é n y ek fe lisme ré sében és az ezáltal m e ga dott lehetőségben, hogy a t e r mé sz e ti t ör vé n ye k et t e r v - szer űe n, me g ha t á r oz o tt célok szolgálatába állítsuk« — írja Engels. Ez pedig azt követeli, hogy »a tá r s ad al om anyagi é le t én ek feltételeit « [12]

m i n él racionálisabban h as zná l juk fel a t e r me lés f ol y a ma t á ba n, eszün- ket, te c hn ik án ka t, t á r s a d a l mi e r ő nk minden szívósságát adva a m u n - kához. A t á r s a d a l om sz ámára így vá ln ak a t e r mé s z et törvényei »lelán- colt tör vényekké «, a Föld egy-egy d a r a b j a így válik lakhatóv á — ha még n e m volt az —, és így válik többet te rmővé, ha addig ta l án gyenge volt.

Földünk lakottsága egyenetlen. A t á r s a d a l m ak minde nko r olyan t e r ü l e t e k en z súf olódtak össze, ahol a termész eti a dott sá goknak meg- felelően a termelőeszközöknek é pp en fennáll ó színvonala me l l e t t a le- hető legnagyobb e r e d m é n yt biztosíthatták.

Egyenlően adott t e r - melési módok mellett, de különböző természeti kör- nyezetben a tapasztalat szerint má ské pp alakul a mezőgazdaság profilja és eredménye, m ás színt ölt az emberi élet, más a napi gond, más a tervezés, a m u n k a ritmusa. E külön- böző színek megrajzolásá- ba n helyt kell adni a ter- mészeti viszonyoknak is.

Csak egy m a r a d változat- l an: az, hogy a természet hatása n e m kizárólagos.

Az, hogy a termelőeszkö- zök és a termelő viszonyok mindig átalakulnak, a ter - melés iránya (profilja) a társadalom szükségletei- ne k megfelelően változik, és a tudományos eredmé- nyeket mind nagyobb mé r- tékben alkalmazzák a me- zőgazdaságban. Változat- lan marad t eh át magának a változásnak, a fejlődés- nek a ténye. Az ember- mostoha körül mények kö- zött is mind jobban »eltar- tóvá« teszi m a j d a földe- ket. Sokszor m aga a . »mos- toha« természet vá lt ha tja ki a társadalom magasa bbrendű akcióképességét.

Különböző természeti környezetben más annak a m u n k á n ak a nagy - sága is, amely az embernek önmagának a fe nnt ar t ás á ra szükséges. Ked- vező környezetben ugyanannak a munk ának nagyobb a t ermel ékeny- sége, a környezet n a g y o b b néptömeg megélhetésére alkalmas.

»A társadalmi te rme lés többé va gy kevésbé fej le t t alakj ától eltekintve, a m u n k a termelékenysége természeti feltételekhez m a r a d kötve . . .«

»A tőkés termelést egyszer feltételezve, egyébként azonos körülmények között és a m u n k a n a p adott hossza mel let t a t ú l m u n ka nagysága a m u n k a természeti feltételeivel, nevezetesen többek között a t a l a j te r - mékenységével változik. Ebből azonban semmiképpen ne m következik megfordítva az, hogy a tőkés termelőmód növekedéséhez a legtermé- ke n ye bb ta la j a legalkalmasabb . . .« ». . . N e m a talaj abszolút t ermé-

5. ábra. Ausztrália monokultúrás mező- gazdasági képe, a termelés mennyisége és a kivitel legfontosabb cikkei. A kül- terjes gazdálkodásban nem nehéz fel- ismerni a természeti földrajzi tényezők- kel való összefüggéseket (vessük össze a 4. ábrával is). Ez a gazdálkodási forma

nem hatásos népsűrítő tényező.

kenysége, h an em tagoltsága, természetes termékeinek változatossága az, amely a m u n k a társadalmi megosztásának természeti alapjait alkotja és az embert, a természeti körülmények váltakozásával, amelyek között lakik, s aj át szükségletei, képességei, munkaeszközei és mun ka mó dj ai megsokszorozására ösztönzi.« [13]. »Nem tudo k egy nép összessége szá- m á ra gonoszabb átkot elképzelni, mint azt, hogy a föld olyan dara bján éljen, ahol a lét fennt artá si és élelmicikkek termelése nagyrészt önma- gától történik, s az éghajl at miatt kevés gondot kell vagy lehet fordí- tani a ruházkodásra és a lakásra . . . Lehetséges persze egy másik irányú véglet is. Az olyan ta la j , amely m unka ellenére sem tud gyümölcsöket teremni, éppen olyan rossz, mint az, amely munka nélkül bőséges t e r - mést hoz.« [14]. Érdekes, hogy a trópusok »terített asztalán« a t e rm é- szeti népek m a is alacsony kultúrfokon élnek és ritkábban, mint az ókori öntözőkultúrák népe, amely egyes természeti jelenségek ri t m u - sához szabott termelőeszközökkel az embe ri életnek nemcsak bizonyos magasabbrendűségét biztosította, hanem sokkal nagyobb tömörülését is létrehozta. India, Pakisztán és Kína népes vidékein kedvező termé- szeti körülmények dúsí tják az emberi élet forrásait (jó öntéstalaj, mon- szun-esők. gazdag folyóhálózat, a többszöri aratás lehetősége). Ugyan- ezeken a területeken bizonyos más természeti adottság hiányát is meg- állapíthatjuk. A hiányok kivédése és a többtermelésre való törekvés a kedvező természeti viszonyok kihasználásával, hozzájárul a társada- lom aktivitásának a kifejlesztéséhez. Ezt elismerve hangsúlyozzuk, hogy a természettel való viszony minden f or m áj á b an, a termelékeny- ség és a termelés abszolút eredményének minden fokozatában a te rmé- szeti környezeten kívül mindig meghatározott termelő módok és meg- határozott termelési viszonyok vannak jelen. A mezőgazdasági terüle- tek ritkán vag y s űrűn lakott volta e gy a rá nt gyökerezik a természeti különbségekben és a társadalmi okokban. E természeti különbségek abból is látszanak, hogy a jelenlegi termelő módok és viszonyok egyik területen alkalmasak maximális terméseredmények elérésére és sűr ű lakosság ellátására, a másikon még nem. Az emberiség széles el te rje - désén — a természeti hatások következtében — még az éghajlatot, a t ala jt és a növényzetet jellemző nagyvonalú zonalitás is felismerhető. A sarkvidékek teljes néptelenségével és a szinte »üres« sivatagi zóná- val szemben áll a szubtrópusok erősebb néptömörülése, a mozgalmasan gazdálkodó te rméke ny medencékkel szemben áll a jeges hegygerincek és havas tetők csendje.

A természeti tényezők között a domborzat, az éghajlat (és az ég- haj lati elemek egymásközötti viszonya), a talaj, a víz és a növényzet hatása a legfontosabb. A tényezők összességéből szövődő, de mindig más összetételben kifejlődő t áj a gazdálkodás számára más és más lehe- tőséget biztosít, azaz mi nde nütt más a jól felhasználható érték. Köze- lebbi példával szolgál Kádár László ama meghatározása, hogy »az éle- sen elváló t á j ak hat árán különböző termelési zónák találkoznak«. A Há- romszéki medencéről van szó: »a síkságon középfokú mezőgazdasági termelés folyik földműveléssel és állattenyésztéssel. A hegyekben erdő-

6. ábra. A természeti viszonyok, a gazdasági élet és a népsűrűség összefüggése Elő-Indiában, szembeállítva Tibettel. Az optimális természeti földrajzi környezet a társadalom munkáján keresztül

válik erőteljes népsűrítő tényezővé.

gazdaság, a havasokban pedig k ü l t e rj es pásztorkodás . . .-« [15] Mi kö- vetkezik ebből? Az, hogy a községek (nemcsak itt, hane m »mindenütt a világon«) a t áj h a t ár on f utó energikus vonalat, a vásárvonalat keresik, a medence szélét, ahol a különböző gazdasági területek termékei a leg- könnyebben egymásra találnak. A medence peremén sűrűsödő falvak sűrűsödő lakosságot is jelentenek. A sűrűsödés egyik elsődleges t é n y e- zője a domborzat.

Nagyobb méretekben hasonló jelenséggel találkozunk az Amerikai Egyesült Államokban, Argentínában és Ausztráliában. Ezekben az or- szágokban a belterje s gazdálkodás, a kült erj es gabonatermelés, vala- mint a még ennél is extenzívebb legeltető pásztorkodás egészen eltérő népsűrűségi vi- szonyokat t e r e m t e t t és szinte a T h ü n e n- körök utópiáját idézi emlékezetünkbe. Az amerikai föl dműve- lésügyi minisztérium egyik térképe az egyes területek »ál- lattartási « képességé- ről tájékoztat [16].

Eszerint Kelet nagy

7. ábra. Svájc ÉNy—Dk irányú keresztmetszete.

A népesség egyenlőtlen elosztásában a domborzat szerepe — és a vele kapcsolatos egyéb természeti tényezők hatása — a döntő. A medencék és völ- gyek erős néptömörülése az ipar koncentráló sze-

repét tükrözi.

részén 2—4 acre legelő elég egy-egy tehén eltartásához. De már a High Plains-en, valamint a Felső-Missouri vidékétől Texas délkeleti sarkáig 15—25 acre, a legszárazabb Északon pedig 75 acre te rül etet igényel egyetlen állat táplálása. A külterjesség fokából nem nehéz következtetni a népesedési állapotokra. Éppen olyan kön nyű megkeresni a bennük működő természeti alapokat. Ügy hisszük, a száraz legelők pásztora a világ egyik legmagányosabb embere.

Máshol ne m a szárazság, hanem a hideg a népsűrűsödés akadálya. Kanada északi része m a j d n e m teljesen lakatlan. Lakosságának 70 % - a a déli és délkeleti határvidéken él, 150 km-nél alig szélesebb sávban.

Pedig az északi partvidék innen még 3000 km- re van! A lakosság nem a t undr ák kietlenségét, vagy a t a j gák csendjét keresi, h an e m Quebec és Ontario államokat, ahol a jobb éghajlat kihasználásával jó mező- gazdaságot ter emt et t . Ehhez társul itt az ipar a vízi utak és a vízierők felhasználásával.

A Szovjetunió elég részletes népsűrűségi térképén [17] igen fel- t űnik az ukrajnai feketeföldek 50—100/km²-es népsűrűsége, 100-as ér téken felüli zárványokkal. Ez a sű rű bb »-ék« egészen az Uraiig tör előre. Vegyük számításba, hogy a Déli-iparvidék és Moszkva körzete ezen a t a l a j - és népsűrűségi övön kívül esik, tehát itt nem az ipar a döntő a lakosság vonzásában. Döntő a jó termó'föld. Mellette a tajgák

ábra. Európa népsűrűségi térképe. A kontinens nagy iparvidékei sűrűn lakottak. A térképen az ukrajnai feketeföldek nagyobb népsűrűsége is jól

kivehető.

egész t e r ü l ete és a Tur á ni - a l f öld n a g y része l / k m²- n él is kisebb s ű r ű- séggel egészen e l h a l v á ny o di k.

A síkságon a lakosság egyenletesen, a hegyvidéken egyenlőtlenül oszlik el. A n épt el en h egyg eri ncek között húzódó völgyek s ű r űn l a k o t - tak, különböző okok m i a t t it t sokkal nag yo bb l ehet a tömörülés, m i n t a síkságon. A völgyek telepítő e r e j é r ől Sv ájc v a g y Ausztria n ép sű rű ségi t érk épe azonnal t á j é k o z t a t. Az u k r a j n a i » nép s űrű s égi t engely« b izo ny- sága s zer int a talaj minősége is s zá mbav eh e t ő k ö r ü l m é n y. Bru xel l es k ö r n y é ke (Brabant), An ver s, Gent , v alami nt Li ége vidéke — Flandria egyik nag y on s ű r űn l ak o t t t e r ü l e te — egészében egybeesik azzal az eocén med en cefel s zí nnel, amel ye t ny u g a t o n Artoi s h át á nak k r é t á j a, délen az Ar d e n n e k tri ásza és k a r b o n j a övez, s am el y et a ten ger m e n - tén al l u v i u m , északkel et ről di l u v i u m hat árol. Az eocén agyagon vi- szonylag jó t e r m ő f ö l dek v a nn a k, ú g y a n ny i r a, hogy Vidal de la B l a n c he egyik t é r k é p én ezt a t erü l et et »bon p o u r cér éal «- nak (jó a g ab on án ak, búzának) v an f e l t ü n t e t v e. I n n en északnyugat és kelet felé g y e n g é bb homokos t al aj és k e v é sb é s ű r űn lak ot t t e r ül e t ek fo gl al na k helyet.

A természeti földrajzi környezet megváltoztatása

A t ermé sz et és a tá rsa dal om n ag y el len tmo ndás aib ól t ör v én y s ze- rűen következik a kör ny e zet' sp on t án, vagy t e r v s z e rű átalakulása, ille- tőleg át al akít ás a. Ez a m u n k a kettős célt szolgál: a) a t ermészeti a d o t t - ság összességét ú gy módosítani, hogy an n a k é r t ék ei a te rmel ésb en mi - nél t e l j es e bb m é r t é k b en é r vé n y e s ü l j e n e k; b) a kedvezőtlen ha t ás o k at el h árí t an i, az esetl eg hiányzó termel ési f el t é t e l ek et mesterségesen pótolni. E f e l a d a t o k a t al kalmas nö v ény ek telepítésével, jó művelési módszerekkel, t a l aj j aví t ássa l, öntözéssel és m ás intézkedésekkel l eh e t megoldani. A m u n k a f ol y a m án megváltozik a t áj képe, a t er més z et es t áj á t a l a k ul gazdasági t erül et t é, azaz » k u l t ú r t á j j á «. A fö l dr aj zi k ö r- nyezet át al ak í t ás ára szolgáló berendezések sokszor d rágák (pl. az ö n t ö- z ő mű v ek építése), a kiadások me g t érü l é s ét igen sokszor csak b e l t e r j e s műveléssel é r j ük el. A t ö b bl e t m u n k á v al biztosított nag yob b jövedelem, v al ami nt a n a g y o bb mu n káss züks égl et a n é p s ű r ű s ég emeléséhez is hoz- z áj ár u l.

Az In d i a i U n ió népessége az 1920. évi 250 millióról 1938-ig 397 millióra emelkedett. Az eredményben az ipar még nem szerepelhet döntő módon, a lakos- ság gyarapodásának egyik főoka tehát a fejlődő mezőgazdaságban keresendő. Az öntözött területek átlagos népsűrűsége Punjab-ban ( N y u g a t - P a k i s z t á n) is meghaladja a 200-at négyzetkilométerenként. Az Indus alsóbb folyásán is száznál több [18]. A sűrűn lakott öntözött terület egészen élesen válik el a szinte egészen terméketlen és néptelen Thar-sivatagtól. Hasonlóan nagy az ellentét az esőben gazdag Hindusztáni-alföld és a kietlen, hűvös, száraz Tibeti-magasföld között.

Tibetben a természeti viszonyok kedvezőtlen voltát még nem sikerült elhárítani, a társadalmi erők is csökkent értékűek voltak. Pedig a művelés színvonala, — és há az már gyökeret vert — a belterjesség foka, nagy mértékben a termelőerők fejlettségének a kérdése. A S z o v j e t u n ió egyes körzeteiben az utolsó har-

mine év alatt (1926—1956) ro ppa nt erős népszaporulat figyelhető meg (50-től 900 százalékig terjed). Ilyen körzetek Szibéria és Távolkelet, a Kaszpi-tenger észak- keleti pa r tv idé ke és Szovjet Közép-Ázsia egyes területei. E két utóbbi terület népesedésében az öntöző gazdálkodás nagyméret ű elterjesztése döntő szerepet já t- szik [19].

Az ipar és a forgalom, korunk nagy népsűrítő tényezője

Az emberiség zöme Földünk négy t er ül et én zsúfolódik össze: n é- hány sűrűn lakott, de kisebb területet n e m számítva Indiában, Kíná- ban, Európában és Észak-Amerika keleti felében, E nagy tömörülések oka különböző; más a kialakulásuk, gazdasági há tterük és egyéniségük. Ázsiában mindezideig a mezőgazdaság, Európában és Amerikában az ipar a döntő tényező.

Az ipar sokkal kevésbé függ a terü let nagyságától, az éghajlattól, esetleg' más természeti tényezőktől, mint a mezőgazdaság. Az ipar első- sorban társadalmi kérdés, azonkívül a nyersanyag és az energia kérdése.

»A szén sűrített tér« — mondj ák. Maga az ipari tevékenység is

»sűrített tér«, amennyibe n távoli területek földrajzi energiáit összpon- tosíthatja, viszonylag szűk területen. »Sűríte tt tér« abba n az értelem- ben is, hogy termékeit távoli piacokra dobja ki, e távoli területeket is érdekkörébe vonj a . Az ipar tehát »piacot is sűrít« a maga számára. Mindezeken felül a messze földön dolgozó, nyersanyagot termelő e m- berek m u n k á j á ra is támaszkodik, tehát »-munkát sűrít«, tőkét kon- centrál. A t őkének az a természete, hogy a szükséges emberi m u n k a - erőn felül (a kapitalizmusban) mu nkás tartaléksereget is termel; az

ipar tehát »lakosságot sűrít«. Ezek a kapcsolatok országos és világr

9. ábra. Franciaország fontosabb ipari 10. ábra. Az ipari foglalkozású lakosság területei. százalékos aránya a kereső népességből Franciaországban. Az ábrát hasonlítsuk

össze a 9. és a 11. ábrával.

viszonylatban egya ránt fennállanak. Az elűzött parasztok föl dj én meg- telepedő angol juhpásztorok m u n k á j á n ak az ere dménye épp úgy az angol text il ipar tőkéjét gyarapítja, m in t az ausztráliai pásztoroké. En - nélfogva mindkettő a hazai textilipari körzetekben válik népsűrítő tényezővé.

A magasfokú ipari munk a kis területen, egy-egy üzem kerítésén belül sok tíz- és százezer ember ellátását biztosíthatja. Az ipari m u n - kásság a kapitalizmusban és a szocializmusban eg yar ánt megszaporodik és egyes gócpontokban tömörül. A lakosság igen gyakran a mezőgazda- sági népesség rovására gyarapodik, két okot is szolgáltatva arra, hogy elterjedése egyenetlenné váljék. Az egészségtelen folyamatot a szocia- lista tervezés az ipar decentralizációjával fékezi.

Az ipar népsűrítő hatása a kapitalizmusban nem abszolút jó a m u n - kásokra. Amellett nem egyenesen felfelé ívelő, hane m töréses folyamat, nem mindig előre törő, hanem visszaeső folyamat.

a) A néptömörülés nem abszolút jó a munkásságra. Abból, hogy az ipar sok embert »eltart«, felületes szemléletre úgy látszik, minth a a tőke hasznos tevékenységet f ej t en e ki a tömegek megélhetése szem- pontjából. Ez a látszat elrejti az életszínvonal kérdését: »-. . . .a tőke felhalmozásának a r ány á b an a munkásosztály helyzetének rosszabbod- nia kell, bármilyen legyen is a fizetése, akár magas, akár alacsony. Az a törvény végül, amel y a viszonylagos túlnépesedést, vagyis az ipari tartaléksereget a felhalmozás terjedelmével és hatékonyságával állana dóan egyensúlyban tartja, a munkást szorosabban bilincseli a tőkéhez, mint ahogy Hephaistos a sziklához láncolta Prometheust . Ez idézi elő a tőke felhalmozásának megfelelő nyomor felhalmozását. A gazdagság felhalmozása az egyik oldalon egyúttal a nyomor, a kínzó munka, szol- gaság, tudatlanság, erőszak, erkölcsi lealacsonyítás felhalmozása a m á-

sik oldalon . . [201.

11. ábra. Franciaország népsűrűsége (1926-ban).

b) A kapitalizmusban az ipari népesség gyarapodása hul- lámzik, nem állandóan felfelé ívelő folyamat, gyakori benne a visszaesés. A gépi berendezés fejlődése a gyárakból mu nk áso- kat szoríthat ki, munkásokat ta - szíthat a bizonytalanságba. El- helyezkedésüket az ipar további kiszélesítése mozdí thatja elő.

Ezeknek a felhasználásával a munkások vándorolnak, átcso- portosulnak és ú j a bb sűrűsödési gócokat hoznak létre. A » m u n- kaerő mozgása^ nemzetközi vi- szonylatban is fennáll; így ke- rült sok olasz munkás például a belga szénbányákba. »A m o d e m

ipar központjaiban . . . a munkás okat hol eltaszítják, hol nagyob b mé r- tékben ú j ra odavonzzák, úgy, hogy a foglalkoztatottak száma n a g y j á- ból nő, habár a termelés méreteihez viszonyítva mindinkább csökkenő mértékben « [21]. A «-taszítás« még olyan országokban is előfordul, ahol általános túlnépesedésről szinte beszélni sem lehet, még Ausztráliában is: ». . . az az emberáradat, amelyet az aranyásás vonz oda, t ovább á az a verseny , amelyet az angol á r uk behozatala m ég a legkisebb kézmű- vesnek is támaszt, elegendő viszonylagos munkás túlnépesedést hozott létre, úgy, hogy szinte minden postagőzös az ausztráliai m unka pi a c túltelítettségének — »glut of t he Australian labour-market« — hiób- h í r ét hozza . . .« [22]. Természetesen később ugyanott, és máshol, pél- dául nálunk is, az ipar szinte felszívja a tömegeket az esetlegesen t ú l- népesedett mezőgazdasági területekről. Majd a k o n j u n k t ú ra ú j a bb hanyatlásával a gyárak ismét eltas zítják munkásaikat, most m ár anél- kül. hogy új vonzási pontok a l ak ul n án ak ki. Ebben a for má ban a m u n - kanélküliség következménye a kivándorlás is lehet, azaz a m un ká s- népesség abszolút csökkenése. Mégis, az ilyen válságok ellenére is, az ellentétes oldalon »A falusi lakosság egy része . . . . állandóan ugrásra készen áll, hogy VCLTOSÍ. D agyis manufaktura-proletariátussá legyen, és lesi azokat a körülményeket, amelyek ennek az átváltozásnak kedvez- nek« [23]. Az ipari népesség kiapadhatatla n tápláló íorrása a mező- gazdasággal foglalkozó falusi lakosság.

A példák arr a figyelmeztetnek, hogy az ipari népsűrűsödés majd- nem tisztán társadalmi jeltételeken nyugvó folyamat. Mint ilyen, szo- ros kapcsolatban áll a termelőeszközökkel és a termelési viszonyokkal.

A kapitalista termelési rendszerben az ipari körzetek lakossága spontán és rendszertelenül, de a profitra menő gazdasági élet torz képét hűen tükrözve sűrűsödik, a szocializmusban a népgazdasági tervekkel egybe- hangzóan, tervszerűen, ebből következőleg kevésbé éles különbségekkel fejlődik.

A szocializmusban az új terül etek kiaknázása ne m magánügy, ha- ne m állami eszközökkel folyik szervezetten és tervszerűen. A gazda- sági élet szocialista építése jelentős területi eltolódásokkal j ár együtt (ilyen volt a Szovjetunióban az ipar »keletre tolódása«). A meghódított területeken új népesség nyomul előre. A szocialista fejlődés n e m hor- dozza magában a visszaesés csiráit, a nagyon erős népsűrűségi (területi) különbségeket pedig a decentralizáció t ompít ja. Ilyen folyamat nál unk az Alföld iparosítása. A nagy eltéréseket ezenkívül az ún. komplex gazdasági körzetek kifejlesztése is ellensúlyozza. Megszűnnek a tisztán mezőgazdasági és a tisztán ipari jellegű területegységek, ezzel a mező- gazdasági jellegű, de már számottevő iparral rendelkező körzetek né p- sűrűsége közelebb jut a nagy ipari területekéhez.

A szocialista gazdasági rendszerbe n is megmarad sokáig a belső fluktuáció (munkásvándorlás), de az n e m a munkanélküliségből, vagy az ingaszerű taszítás-vonzásból származik. A vándorlás oka egyrészt a gyáripar általános növekedése, a mezőgazdaságban dolgozók számá- nak a csökkenése, továbbá az új és ú j a bb ipari területek kifejlesztése.

Nem. ma ra d m e g az onb an a m u n k a n é l k ü l i s ég okozta ki ván dorlás, mivel e r r e s emmi szüks ég nincs.

Az új ü z e m ek építése, az új ipari k ö r z e t ek kifejl esztése egyben az egészséges decentralizációt is szolgálja. Azzal, hogy eddig szinte hasz- n á l h a t a t l an t e r ü l e t e k en veti el a t á r s a dal mi élet csiráit, l ehet ővé teszi új nép sű rűs égi t e r ü l e t ek ki a l ak ul ásá t, új v áro s ok építését. Most k a p j u k a h ír t, hogy a S z o v j e t u n i ó ban m ár t öbb m i n t félezer t e lj e s en új város é p ü lt (többségük az ország k ele ti felében, a Volgától a Csendes-óceánig) és azt is h a l l j u k , h ogy az 500 ezernél n é p e s e bb város okb an új g y á r at n e m építenek. Az i p a r t e r ü l et i l eg is h a t a l m a s a n kiszélesedik, a régi tradicionális i p a r v i d é k ek m e l l e t t m a m ár új i p ari körzetek nev ét t a n í t- j u k az iskolában. Eg y új n é ps űrűs é gi t é r k ép szerint 1926-tól 1956-ig a Szo vjet unió l ako ss ágán ak a gyarap od ása Kel et-Szi béri áb an, Szovj et Közép -Ázsiában, a Ku z n y e ck i i pa rvi déken, a Pecsora és Kola kö rzet é- b e n m e g h a l a d j a a 900 százalékot. Az eu ró p ai t e r ü l e t e ken enn él sokkal ki sebb az em e l k e d és [24]. A m e n n y i b e n a százalékos eltérés ilyen m é r- t é k b en még hosszú ideig m e g m a r a d , l én y ege sen e ny h í t e ni f o g j a a m a m ég fen náll ó óriási né p s űr ű s é gi kü l önb ség eket, amel yek et eg y éb k ént ilyen nagy és egészen eltér ő é g h a j l a t ú, sok nö v ény zeti zón ára k i t e r j e dő országban szinte t er mé sz et e sn ek t a r t h a t u n k . A n a g y k ü lönbs égek m e g - szün tetése t e r én ép p en az i pa r segíthet a l egj obban , t e ki nt e t t e l a r r a , hogy a n n a k n i n cs e n e k k l i m a t i k u s igényei, n y e rs an y ago t és en e rg i át pedig az é g h a j l a ti viszonyoktól f ü gg e t l e n ül is talál.

Az i p a rt el e p í t és n ek és a v el e kapcsolatos né ps űr ű s é gn ek bizonyos természeti feltételei is v a n n a k . A m u n k a t e r me l é k e n ys é g é nek egyik fo n t os feltétel e, h o g y az i p art közel v i gyük a n yers any aghoz, több e s e t -

12. ábra. A Bakony és Balaton környékének település-sűrű- sége. A nagyon sűrű községhálózat kialakulásában a felszín daraboltságán kívül történelmi okok is közrejátszottak. A víz-

ben szegény mészkőfennsík ritkán lakott.

ben az energiaforrásokhoz is. A költséges szállításokat így me g lehet takarítani. A profitéhes tőkés ipar e szempont túlzott érvényesítésével a legkedvezőbb lehetőségek kiaknázására törekszik, a többit elhan ya- golja. A szocialista ipar minden természeti f or rást igyekszik haszno- sítani. Ennek ellenére a természeti kincsek változatos és egyenlőtlen előfordulása, vagy különböző forgalmi fekvése m ia t t egyes iparvidékek a szocialista rendszerben is előbb, mások később és különböző mérték- ben, valamint különböző földrajzi helyen alakulnak ki. Ezzel e gy ütt a népesedési folyamatokban is hasonló különbség áll be. A régi Orosz- országban keletkezett három nagy iparvidék (Moszkva környéke, Do- nyec-medence, Ural) ut án a szocialista Szovjetunióban Karaganda kör- nyéke, a Kuznyecki-medence és Távolkelet (Komszomolszk) csatlako- zott az ipari létesítmények gazdag sorához. A Kuznyecki-medence népesedése és ipari fejlődése a többi, nem kevésbé gazdag szibériai szénmedencét bizonyára jobb forgalmi helyzete, az Urallal való össze- köttetése révén előzte meg. Az európai te rüle t eken az említett régi iparvidékek ugrana k ki 100/km²-nél jóval nagyobb sűrűségükkel. Hoz- zá j uk csatlakozik Leningrád kissé szűkebb területe. A moszkvai körzet népességét haj d a n ában a védhető helyzet és a kereskedelem, ma az ipar, valamint a központi forgalmi helyzet, a Donyecét és Leningrádét a ten - geri forgalom is tá moga tj a. (Leningrád: »Európára néző ablak«). A for- galom mindig kifejezi az ipari területek távolra ható kapcsolatait.

Az ipari körzet s annak városi központja nem csupán helyi földrajzi ener- giákból él. Az iparnak bizonyos anyagokat importálni, kész terméket exportálni

13. ábra. Az előbbivel azonos terület település-sűrűsége az Alföld déli részén. Kevésszámú, de népes község, város. A tele- pülések domborzathoz való kötöttsége megszűnik, sokkal in- kább a talaj minősége és a hajdani árvizes terület játszik sze- repet. A kisebb települések hiánya, a nagyhatárú városok

kialakulása történelmi okokkal magyarázható.