0 . WJ7
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1931 MÁRCIUS 9-ÉN TARTOTT ÖSSZES ÜLÉSÉN ELŐTERJESZTETTE
D A R K Ó J E N Ő L. T.
B U D A P E S T 1 9 3 1
K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
J E L E N T É S
AZ ATHÉNBEN TARTOTT III. NEMZETKÖZI
BYZANT1NOLOGIAI KONGRESSZUSRÓL
MAGYAR T U I0M \\T 0í, akadémia
KÖNYVTARA
M. T.AKAD. HÖI1YVTÁRA Növedéknapló
B u k are st és B elg rád u tán A thénben ta rta to tt meg a III. nem zetközi byzantinologiai kongresszus a m últ év okt, 12— 18. n ap jain . E lőkészítésén a görög tudom ány és tá rsa d a lo m kitűnőségeiből a la k íto tt szervezőbizottság fá ra d o zo tt, m elynek élén M enardos professzor, az athéni A k a d ém ia főtitk ára, m int elnök és O rlandos m űegyetem i ta n á r, m int fő titk ár állo tta k . A z elnökség és a m elléje b e
o szto tt ad m in isztratív iroda, m elyet a fá ra d h a ta tla n Kalo- geriku asszony vezetett, nagyon alapos és figyelm es elő
készítő m u n k áján a k volt köszönhető, hogy a kongresszusi tagok olyan nagy, az eddigi kongresszusokat jóval m eg
h a la d ó szám ban jelen tek meg a kibocsátott felhívásokra.
K épviselve volt ott P ortugália, Svédország, a balti állam ok és S vájc kivételével E u ró p a m inden állam a, s az E urópán kívüliek közül az E gyesült Állam ok, Egyiptom , Szíria és T örökország. O roszországot, m ely hivatalosan nem volt képviselve, szám os em igrált orosz tudós képviselte. A résztvevők összes szám a kb. 350-re tehető.
A kongresszus ü nnepélyes m egnyitása okt. 12-én az ath én i egyetem díszes a u lá já b a n folyt le. A megnyitó be
szé d et a görög k o rm ány részéről P apandreu közoktatás- ügyi m iniszter, a szervezőbizottság nevében M enardos el
nök ta rto ttá k , rá m u ta tv a a byzantinologia nagy fontossága s az utóbbi időkben ta p a sz ta lh a tó erős fellendülése m ellett az o k ra a szoros nem zeti kötelékekre, m elyek G örögorszá
got e disciplina m űveléséhez fűzik. U tánuk az egyes á lla mok képviselőinek egy-egy k ijelö lt szónoka em elkedett szólásra, hogy a kongresszust üdvözölje. M agyar részről ezt az üdvözletét V ári R ezső tolm ácsolta.
A kongresszus a m aga érdem leges m u n k álatait a kö
vetkező napon, október 13-án kezdette, négy szakosztályt alakítva, m elyek egym ással p árhuzam osan h at napon át a d élelő tti ó rákban ta rto ttá k tanácskozásaikat. A délutáni és esti ó rá k a város nevezetességei, ünnepi művészi elő
adások, gyűjtem ények és kiállításo k m egtekintése, s a t á r sas összejövetelek szám ára voltak fenntartva, a m elyek kellem es alk alm at n y ú jto tta k a kongresszus tagjainak a
görög főváros gazdag k u ltu rális életével és vezető tá rs a dalmi tényezőivel való közvetlen m egism erkedésre.
A kongresszus tudom ányos m u n k ájáró l, tekintve az ott elhangzott előadások felette nagy szám át, teljes képet adni alig volna 1 hetséges. Meg kell elégednünk tehát <
néhány fontosabb, a byzantinologia m ai irá n y á ra nézve jellegzetesebb és bennünket közelebbről érd ek lő előadás
ism ertetésével. - ■
A philologiai szakosztályban Salaville, a K adíköiben székelő francia assom ptionisták intézetének ta n á ra , m ind
já rt olyan hangokat üt meg, m elyek m inden o ld alró l élénk visszhangra találva s szám os v áltozatban ism étlődve végre is az egész kongresszus vezérm otívum ává em elkednek, i Szemben azzal a régebbi felfogással, m ely a byzantiniz- m ust szem beállította a hellenizm ussal s az előbbiben az utóbbi megsemm isülését látta, k im u tatja, hogy a byzanti- nizmus nem egyéb, mint k eresztén y hellenizm us, azaz folytatása a pogány hellenizm usnak azon az alapon, me- 1
lyet a K. u. IV. század görög eg y h áz-aty ái terem ten ek j meg az antik görög k u ltú ra legbecsesebb elem einek a ke- , reszténységhez való szerencsés idom ításával. Ebben a nevezetes vegyülési folyam atban a kiegyenlítő szerep et ] maga a főváros, Bizánc tölti be, m ely a K eletről, különö
sen Szíriából jövő erős k u ltu rális h a tá so k a t m érsékeli és hozzáidom ítja az antik hagyom ányokhoz s m inden p o liti
kai változás ellenére is ébren ta r tja a görög nyelv és iro dalom kultuszát nem csak a tudósok, hanem a nép k ö ré
ben is, s ezt a klasszikus k u ltú ra term észetes közvetítőjévé teszi. A byzantinizm us te h á t nem ellentéte, illetve ta g a dása a hellenizm usnak, hanem annak ügyes fe n n ta rtó ja és ápolója a kereszténység m ellett és azzal együtt s ezen jótékony munka nélkül sem az antik görög k u ltú ra kincsei
nek az utókorra való átm entése, sem annak a n y u g ateu ró pai renaissance-ban való ú jjászü letése nem k épzelhető el s nem is jöhetett volna létre.
Ennek a term ékeny alapelvnek csa ttan ó s igazolását ad ta specialis terü leten Pernot, a S orbonne ta n á ra , aki a régi görög m etrika számos elem ének továbbélésére m u ta
tott rá az újgörögben s különösen a bizánciaknál az új r i t mikai principium d a c á ra is. H asonló eredm énnyel já rt M irambei (Paris) vizsgálódása is az igeactiok szerepéről az újgörögben, aki az t fe jte tte ki, hogy az újgörög coniu- gationak az a sajátság a, m ely szerint a p ra esen s a tartós,
byzaníinologiai kongresszusról 5
az ao risto s a p illa n a tn y i actiot fejezi ki, an tik örökségre vezeth ető vissza, A különbség csak annyi, hogy az új görög az ógörögben előforduló ném ely actio t kiküszöbölt, vagy re d u k á lt, M erlier (A thén) a rra az ered m én y re jut a 4.
evangélium p ra ep o sitio in ak v izsgálatánál, hogy a p ra e- positiok határo zó s k ifejezésekkel való hely ettesítésén ek itt m egfigyelhető szokása átm en t a későbbi, ill, m ai görög n épnyelvbe is, s az evangélium ejdővópaTi - jától egyenes
vonalú fejlődés vezet a K oraís e ju v o p rjs -á n át a m ai n é p nyelv E /ia mvoprj-jáig.
A z irodalom körébe vágó elő ad áso k között b en n ü n k e t első sorban érd e k e lh e t a Vári R e z ső é, aki k a p c so la t
ban A k ad ém ián k ,,Sylloge T acticorum G raeco ru m “ c, v á l
la la tá ró l a d o tt b eszám olójával rá m u ta to tt az ezen a te rü leten még m egoldásra váró összes pro b lém ák ra és fe la d a to k ra, m elyek vég céljak én t a bizánci hadügyről írandó re n d sz e re s kézikönyv szükségességét em elte ki, A forrás- elem zések sorában m egem lítem Schehl (G raz) ta n u lm á n y á t M alala s tö rté n e ti értékéről, am ely krónikás szerinte jó forrásokból dolgozott s hibái csupán az ő fé lreérté sei
n ek következm ényei, továbbá A n d r e e ff (P rága) érte k e z é sét Jo h an n e s Lydos ,,jceqi öioarjpeíoov“ c, m űvéről, m ely nek szorosan a m antika körébe vágó fo rrásai ugyan r é gebbi keletűek, de ez ek et Lydos átsim íto tta és teletű zd elte a s a já t ko ra (V— VI- sz.) szociális és politikai viszonyai
n ak ra jz á v a l, H udaverdoglu-T heodotos, az athéni m agyar követség sajtófőnöke az anatóliai, törökül beszélő görögök körében k ialak u lt görög írású, de török nyelvű irodalm at ism ertette, kiem elvén azt, hogy a görög írásjegyeknek k ö vetkezetes h a sz n á la ta ta rto tta fenn az an atóliai görö
gökben a nem zeti érzést s m entette meg őket a törökségbe való teljes beolvadástól, P antelides (A then) a kyprosi kö
zépgörög n y e lv já rá sró l m egállap íto tta, hogy ennek k ia la k u lása m ár a V II, sz.-ban m egkezdődhetett az elszigetelt fö ld ra jz i helyzet és az arab hódítás következtében, a X III, sz.-ban m ár teljesen k ijeg ecesed ett alakban áll előttünk s a fran k hódítás k orában erős francia és olasz hatásoknak volt kitéve főleg az irodalm i, m ár kevésbbé a nép-nyelv
ben, Egyes nevek, illetve szavak in te rp re ta tío já v a l foglal
koztak: M enardos, a kongresszus elnöke,^aki a középkori görögök Aűacov, Aúaóviog nevét, S a jd a k (Poznan) a X, sz.
epigram m a-költő Jo h an n es G eom etres nevének érié me ( = földönfutó), K urilas (A thos) a havasalföldi v ajd a o leveleiben ta lá lh a tó szim bolikus jelentésű I 0) szo as °
(= ’Icodvvric leendő császár, aki ki fogja űzni a törökö- ] két K onstantinápolyból), P hurikes (A thén) a b alk án i alb á nok nevét (a Dibra és O chrida közt lakó a rv a n a törzstől) m agyarázta. A szöveghagyom ány vizsgálatával foglalkozott L esky (G raz), aki A ristain eto s leveleinek és M oravcsik (B udapest), aki K onstantinos P orphyro g en n eto s De adm i- nistrando im perio-jának k é z ira ta it a leszá rm azá s szem pontjából ism ertette. A bizánci népism eret teré n m ozgott ; K ukules (Athen) n ag yérdekü elő ad á sa a bizánciak hajvise- j letérői és kozm etikájáról, aki az összes irodalm i és m onu
m entális forrásanyag tekintetbevételével ré szletes képet festett az idevonatkozó bizánci divat hullám zásáró l, állandó figyelemmel az ókori és a m ai görögség szokásaival való összefüggésekre.
A történeti szako sztá lyb a n Laurent, az assom ptíonis- ták kadiköii intézetének igazgatója, az in tézet egy n ag y szabású v állalatáró l számol be, m elynek cé lja Le Quien francia dom inikánus kb. 200 évvel ezelőtt m egjelent O riens C hristianus-ának, ennek a görög-keleti egyház külső tö r ténetét földrajzi egységek szerint, a ko ráb an ism eretes összes források a la p já n nagy részletességgel tárg y a ló s ma is alapvető m unkának a mai színvonalnak m egfelelő átdolgozása, illetve új kiadása. E zt az égetően szükséges és sürgős m unkát m ár több évtizeddel ezelő tt m egk ezd et
ték P etit és P argoire vezetése a latt, de részben a sze rk esz
tők szem élyében beállott változások, részben és még inkább a felhasználandó források szövegének gyakori m egbízha
tatlansága és hozzáférhetetlensége m iatt még m indig nem foghattak hozzá a publicatio m egindításához. Jelen le g újabb v árakozásra int az a körülm ény, hogy több fontos tudom ányos vállalat, m elynek m egvalósítása nagy m ér
tékben m egkönnyíthetné az O riens C hristianus átd o lg o zása elé tornyosuló nehézségeket, m ost van éppen folya
m atban. M indam ellett L aurent és tá rsa i nem a k a rjá k sine die elhalasztani a nagy v á lla la t v ég reh ajtását, sőt segít
ségül híva m indazokat, akik haszn álh ató anyag b irto k á
ban vannak, igyekeznek közelebb jutni a célhoz s m inde
nekelőtt m egállapítani a püspökségi jegyzékek hiteles szövegét, m ely m unka eszközeit és m ódszerét részletesen ism erteti.
A további előadások során G recu (C ernauti) é rd e kes néppszichológiai m ag y aráza tát a d ta an n ak a feltűnő körülm énynek, hogy az ókor végén m iért tu d o tt sz ilá r
dabban ellen tállan i a róm ai birodalom k eleti fele a b a r-
/
byzaníinologiai kongresszusról 7
bárok tám ad á sán ak , m int a nyugati, m ely ham ar tö n k re m ent e tám ad áso k súlya alatt. O kát ennek főleg abban lá tja , hogy K eleten a nép k ezdettől ■ fogva be volt vonva az egyházi hitviták tá rg y a lá sá b a s így könnyebben a la k u lh a to tt ki olyan erős közvélem ény, m ely dogm atikus konfliktusok esetén a n ép e t a c sá sz á rra l és korm ányával egy táb o rb a vonta s egységesen ellenállóbbá te tte o ly an kor, am ikor a barb áro k , akik ha keresztén y ek voltak is, ren d esen az eretn ek arianusokhoz szítottak, tá m a d á st in téztek a csá szársá g ellen,
A tö rtén e ti ré szletk érd é sek nagy tömegéből, m elyek e szakosztályban m eg v itatásra kerültek, legyen szabad a következőket m egem lítenünk. Vulic (B elgrád) a T hrakía szom szédságában lakó d ard an o k nem zetiségét, hogy íh ra- kok, vagy illyrek, vagy e g y • p ra ein d o eu ro p ai faj voltak-e, tisztán hely- és szem élynevek m egegyezése, ill. hasonló
sága a la p já n eld ö n th etetlen n e k ta rtja . N ovak (Zágráb) szem ben azzal a T hom as A rchidiaconus tu d ó sítá sán alapuló felfogással, m ely szerin t a V II. században az avar és szláv betörések id ején D alm atia róm ai városai elp u sztu l
ta k s az e lp u sz títo tt S alona helyébe csak ez után a la p í
to ttá k volna S p alato t, egyéb források a la p já n azt a néze
te t vallja, hogy S p a la to ered ete sokkal régebbi, a K. e.
I I I — IV, századig felnyúló időkre megy vissza. D vornik (P rága) B izánc és N agy-M oravia k ap c so latait ism erteti a m agyarok b ejövetele előtt, m ely kapcsolatok kereskedelm i érdekből ered tek , később K onstantin és M ethod térítési m issioja nyom án egyházi és politikai jelleget is öltöttek.
M osin (K oprivnica) egy k az ár zsidónak 950 körül írt s C am bridgeben őrzö tt anonym lev éltö red ék ét m agyarázza s m egállap ítja, hogy a d a ta i nem ellenkeznek József k a z á r király n ak kb. ugyanez időben k elt s a spanyol kalifa egyik főem beréhez in téze tt levelével s fontosak úgy K a
záro rszág belső viszonyai, m int B izánccal és az oroszok- f kai való kap cso latai szem pontjából. A nastassijevic (Bel
grád) Tzirniskes Já n o s bizánci csá szár az oroszok ellen 971-ben indított h á b o rú já n a k id ő ta rta m á ra nézve a or
rások és m agyarázók sokban eltérő és ellentm ondó a d a tait veszi szigorú k ritik a a lá újabb, eddígelé még nem h aszn ált bizonyítási anyag bevonásával. A d am antiu (A enj
| rá m u ta to tt arra, hogy a középkor végén a bizánci po i
\ tikai és k u ltú rtö rtén etb en oly nagy szerep et játszó is v áro sa az E u ro tas völgyében m egelőzőleg e ’
jelentős város, L akedaim onia trad íció it folyta a, ame y
viszont a régi S p ártán ak volt a fo ly tatása . A L akedaim onia területén újabban fe ltá rt X. század i nagy keresztény bazilikának a M istra rom jaival való egybevetése müvé- szettörténetileg is igazolja ezt a szoros kap cso lato t, Döl- ger (München) athosi oklevelek a la p já n tisz tá z ta VII.
Ján o s bizánci császár k alandos életén ek utolsó, jobbára dinasztikus érdekek kergetésében kim erülő fejezetét. Bo- giatzides (Szaloniki) ism ertetvén a k ísázsiai görögök^ el- törökösítésének és m oham ed an izálásán ak különféle fokait és term észetét, két fontos dokum entum ot m u tat fel ide vonatkozólag: egyik az 1431— 38. évi bázeli zsin at elé te r jeszte tt jelentés, m ásik Já n o s p á triá rk á n a k 1338-ban kelt és a nicaeabeliekhez in téze tt levele. R adonic (B elgrád) K ritobulos XV. sz. bizánci tö rtén e tíró ré szletes é le tra jz á t és műve jellem zését ad ja, kiem elvén ra jta a renaissance érezhető befolyását. K am puroglus (A thén) a középkor vé
gén A thénben vezető-szerepet játszó csa lá d o k at az általu k alap íto tt templomok, kolostorok, illetve birto k aik a la p já n álla p ítja meg, m elyek m elléknevükként ren d esen m eg
őrizték a későbbi időkben is az alapító, ill, birtokos c sa ládok nevét. Sigalas (Szaloniki) az Iviron-m onostor o k lev éltárán ak anyagát s ezzel k apcsolatban az athosi z á r
dákban őrzött bizánci m agánoklevelek k ia d á sá n a k te rv e zetét ism ertette.
A jogi, orvosi és technikai tud o m á n yo k sz a k o sz tá ly á ban Pappulias athéni egyetem i ta n á r azt az ö rv en d etes b e
jelentést tette, hogy a belg rád i kongresszus azon h a tá ro z a tát, mely szerint a bizánci jogszokásoknak a nem szorosan vett jogi, hanem egyéb irodalm i forrásokban ta lá lh a tó doku
m entum ait sürgősen össze kell gyűjteni és feldolgozni, az athéni Tudom ányos A kadém ia m ár a m egvalósulás s tá d i
um ába ju tta tta egy „G örög Jo g tö rtén eti A rchívum “ s z e r
vezésével, m elynek fe la d ata első sorban a b elg rá d i h a tá rozat végrehajtása lesz. A z újság ingerével h a to tt Pöschl
(Graz) nagyérdekü elő ad á sa a bizánci kanonikus én e k k a
rokról, m elyekről bebizonyította, hogy ezekből ered n ek a nyugateurópai ú. n. alapítványi, vagy k á p ta la n i egyhá
zak. A canonicus (m agyarban: kanonok) ugyanis nem azt jelenti, aki a kánonok, vagyis az evangélium szerin t él — am int általáb an hiszik — , hanem e re d e té t és jelen tésé t tekintve tökéletesen egyenlő a görög xavovixóg -ip(xLtr|?-el, a hivatásos egyházi énekesek nevével, akik m eghatározott, azaz a kánoni órában énekeltek kórusban a tem plom ban, persze csak a leggazdagabb és leghatalm asabb eg y házak-
byzantinologiai kongresszusról 9
ban. A keleti egyházból, hol m ár a IV. sz.-ban k im u ta t
hatók, átsziv áro g tak az italo-bizánci egyházak, főleg R a venna közvetítésével a N yugatra is, hol csak a VI, sz-tól kezdve b u k kannak fel. A canonici-nak az egyházi ének
kel való összefüggését m u ta tja az is, hogy ezeket a közép
korban N yugaton is az énekes liturgia nagy k ö zp o n tjai
ban (M etz, T ours stb.) képezték ki s a kolostorokban a sz e r
zetesek m ellett o tt vannak a canonici, m int karénekesek.
Igen érd ek es volt Schw einburg (M ünchen) tanu lm án y a a bizánci csá szári tró n betöltésének szociológiájáról az V— XI. századokban. Ezen idő a la tt B izáncban is ép úgy, m int a régi R óm ában a h adsereg em elte k ik iáltás ú tján a c sá sz á rt a tró n já ra , akinek csá szársá g a csak addig t a r tott, míg egy m ásik vezér, ugyancsak k ato n áira tám asz
kodva, ki nem ta sz íto tta őt onnan. A szenátus és a köz
ségi p á rto k h o z z á já ru lá sa tiszta form aság volt m inden kon stitu tív jelleg nélkül, úgyszintén nem volt örökösödési jog sem. Üj és pedig k eresztén y elem volt a bizánci c s á szá ri jogban a k o ronázás ténye, m elynek előadó szerint m ár állam jogi jelentősége is volt. O strogorsky (B reslau) azt a nevezetes különbséget v ilág ítja meg, m ely adózási re n d szer tekin tetéb en a korai és középbizánci korszakok közt fennáll s m ely H erakleios csá szár és u tódai m élyre
ható re fo rm ja ira vezethető vissza. C ollinet (Paris) a tö r
vényszéki e ljá rá so k kataló g u sán ak (Xapxíov) egyetlen, a Ju stin ian u s elő tti korból rá n k m a ra d t p éld á n y á t vizsgálta az ered et és összetétel szem pontjából. A bizánci öröklési íog körébe vág Sch m id (G raz) értekezése a lelket illető h arm a d rész rő l ( t ó t qí tov ei? ^ u / i x o v ) , m ely az egyhá
zaknak, illetve kolostoroknak, vagy a szegényeknek jutott, felm utatva ennek fe jlő d é sé t a bizánci jogban, k ih atásá t a déli és keleti szláv jogra s p árh u zam ait a nyugateurópai jogfejlődésben. E zzel szorosan összefügg T riantaphyllo- pulos (Athén) tan u lm án y a A thanasios p á triá rk a 1306-ban k elt novellájáról az ú, n. t p i p o i Q Í a , azaz az örökség h á r
m as felo sztására vonatkozólag az árva gyerm ek elh a lá lozása esetében, am ikor is a novella értelm ében egy rész az apai, egy az anyai rokonoknak, egy pedig mint lelki harm ad az egyháznak jut. E lőadó vélekedése szerint ez az öröklési rend összefügg a nestorianus forrásokbo ism ert s hellénisztíkus alapon álló jogrendszerrel. oma lyos te rü le tre világított r á R ouillard (Paris) eloadasa a Palaeologok k o rán ak pénzügyi intézkedéseiről, ram u a ya a kolostorok adóm entességi ak táin a k vizsgálata a apjan
azokra az új adónem ekre és b ü n tetésp én zek re, m elyekkel az utolsó bizánci császárok az állam nehéz pénzügyi helyzete következtében ró ttá k meg a po lg áro k at. E kor pénzügyi organizációja legjellem zőbb v o n ásán ak ta r tja a különféleséget a helyi szokások szerint, m ely — hozzá
tehetjük — a központi hatalom gyengülésének és a fe u d a
lizmus bom lasztó h atásá n ak volt a következm énye, Solou- jev (B elgrád) két szerb nyelven írt jogi com pilatiot ism er
te te tt a X V III. sz. elejéről, m elyek a bizánci S yntagm á- ból, a Prochíronból és Eklogából vannak összetákolva. Az első M ontenegróban, a m ásodik a m agyarországi szerbek körében keletkezett. Az orvostudom ány köréből való K uzes (Athén) értekezése a bizánci vendégfogadókról, m int gyógyító helyekről, m elyben a belgrádi kongresszuson t a r tott előadása fo ly tatásak én t kéziratok v allom ásával bizo
nyítja, hogy egyes nagyobb szállodákban re n d szere s gyó
gyítást végeztek s az ilyenek el voltak látv a orvosokkal, orvosi k ö nyvtárral és g y ó gyszertárakkal, A technika k ö ré ből egyetlen előadás hangzott el s az t Z engeles (A thén) ta rto tta a bizánciak tüzelő lőfegyvereiről, m elyek B izánc
ban m ár a V II. század óta ism eretesek voltak; Bölcs Leo és Bizánci Heron a d a ta i bizonyítják, hogy a bizánciak m ár a IX. században h asz n álták a kis kézi lőfegyvereket is, m elyek a felrobbant p u skapor erejév el szó rták a g y ú j
tó-anyagokat az ellenség arcába. A p u sk ap o rt és az ezzel működő első lőfegyvert te h á t nem S chw artz B erthold ta lá lta fel, hanem K allínikos bizánci m érnök.
Az archaeologiai szakosztályban elhangzott előadások szépen visszatükrözték azt a serény és kiválóan eredm ényes kutató-m unkát, m ely e terü le te n az utóbbi években folyt s azt a nagy érd ek lő d ést is, m ely e m unkát m inden old alró l kíséri. Az ép ítészet terén, tek in tettel a legújabb ásatáso k eredm ényeire, m elyek úgy G örögországban, m int m ásu tt a bizánci kultúrzóna területein számos ó -k eresztén y b azi
lika m aradványait hozták napfényre, ezen alap v e tő fon
tosságú építészeti form a problém ái állo tta k az érdek lő d és hom lokterében. Wul f f (Berlin) a különböző típusok egész ism ert anyagának áttekintése a la p já n az ó-keresztény bazilika fejlődésének k érd éseit tá rg y a lta s a rra az e re d m ényre jutott, hogy a fejlődés nem egy gyökérből indul ki, hanem négy alap típ u s van, ú. rn. a syriai, hellénisztí- kus-kisázsiai, itáliai és egyptom i, m elyek azonban egym ás közt gyakran kereszteződnek s K onstantinápoly, illetve Nagy K onstantin bazilikáinak irányító h a tá sa a la tt egy
byzantinologiai kongresszusról 11
ségességre törek ed n ek , a nélkül, hogy ezt teljesen el tu d tá k volna érni. Sotiriu (A thén) viszont m egállapította, hogy az a harm incnál több bazilika, m elyet G örögország terü le té n az utóbbi időben feltártak , kivétel nélkül a hel- lénisztikus típushoz tarto z ik s legközelebb áll jellem voná
saiban a k o n stan tin áp o ly i és kisázsiai bazilikákhoz. A fa l
fe sté sze t köréből Jerphanion (Róma) a K appadokiában á lta la m ár régebben felfed ezett híres fö ld ala tti és sziklába v á jt tem plom okban talá lh a tó freskók k ronológiáját t á r gyalta, m ely a k ép h á b o rú t m egelőző időktől egészen a X II. századig, sőt még azon is túl te rje d , a festm ények zöm e azonban a X. századból való s a syriai festészet h a tá s á t m u tatja , m elyet később a bizánci h atás szorít h á t
térbe. V iszont Sotiriu a m ásodik előadásában, m elyet a phokisi Szent L ukács-m onostor k rip tá já b a n találh ató XI.
sz. falfestm ényekről tarto tt, a rra m u tato tt rá, hogy itt az o rien tá lis és h ellénisztikus stílus egym ás m ellett jelenik meg, ép úgy, m int a felette levő tem plom m ozaikjaiban s ennek, a két stílu sn ak p árhuzam osan való érvényesülése a bizánci festészetben a V II. sz.-tól kezdve egész végig a fen n m arad t m űalkotások a la p já n kim utatható. Ezzel teljesen egybevágott M illet (P aris) elő ad ása a z s o ltá r
k éziratok m arginális illusztrációiról, m elyekben első tek in te tre és á lta lá b a n a szigorú, ill. o rientális stílus ism erhető fel, de a szorgosabb vizsgálat észreveszi ra jtu k a heliá- nisztikus illuzionista stílus m ara d v án y ait is a IX X. szá
zadokban. H asonló m ederben h a la d t X yngopuios (Athén) tanu lm án y a a B arlám és Jó z sa fá t regény egy XI XII. sz., Jan ín áb a n őrzö tt k é z ira tá n a k m iniaturejeiről, am ennyiben ezt összehasonlítván egy ugyanilyen tartalm ú , az athosi Iviron-kolostorban levő XIV. sz. k ézirattal, megállapíthat hogy m indkettő egy hellénisztikus stílusú, elveszett közös forrásból ered, de am íg az ivironi k ézirat ezt a s.tíiust híven m egőrizte, a janinaiban ez át van ültetve az o rien
tális stílusba és technikába. N evezetes eredm ényekről szám olt be O kunev (P rága) a skoplje-m elletti nérézii tem plom bizánci freskóinak elem zése a la p já n olyan uj vonásait fedezve fel itt az egyénítésnek és m ozgalm assa^- nak, m elyek a X II, sz. festészetében m ásutt nem f° r nak elő, de fősajátság aiv á lesznek később úgy a Palaeo cg korszak bizánci festészetének, m int a X III— XIV. sz.
olasz festészetnek s e k ettő közös ered etét bizonyi )a . O rlandos (A thén), aki a görög kultuszm inisztérium meg bízásából m ár évek óta foglalkozik Chios szige e izanci
m űem lékeinek gyűjtésével és feldolgozásával s m inderről nagy illu sz trált m unkát készül kiadni, ism erteti a leg
fontosabb em lékeket, az V. sz. S zent Izid o r-b az ilik át és a XI. sz. Néa M oni-m onostort szép m ozaik jaik k al együtt.
W eigand (W ürzburg) egy az A k ropolísról szárm azó s jelenleg az athéni bizánci m úzeum ban ő rz ö tt dom borm űvű táb la m otívum airól m egállap ítja, hogy ezek valam ely hím zett selyem szövet m in tá ja u tán készültek s m inthogy G örögország terü letén sok hasonló esetet lehet kim utatni, a rra a következtetésre jut, hogy a bizánci selyem szövés és hímzés fejlődésében a görög tarto m án y o k n ak különleges s eddig nem m éltányolt szerepük volt, m elyet egyébként a történeti források a d a ta i is m egerősítenek.
Számos előadás hangzott el e szak o sztály b an m ás nem zetek m űvészetének a bizánci m űvészettel rokon, il
letve egyenesen ennek h a tá sa a la tt k eletk e zett jelenségei
ről. így Filow (Sofia) a nagyszentm iklósi kincs e re d e té nek pro b lém ájára nézve a bolgár provenientia m ellett fog
lal állást, rám u tatv a a b ulgáriai m űem lékek egész so rá ra, m elyek a művészi stílus tekintetében nagy hasonlóságot m utatnak a nagyszentm iklósi edényeken láth ató áb rá z o lásokhoz. M iatev (Sofia) meggyőzően m u ta tja ki, hogy annak az antikizáló iránynak, m ely B izáncban a IX. sz.- ban a k u ltú ra egész terü le té n s így a m űvészetben is ú ju lt erővel indul meg, a reflexei B ulgáriában is kim u tath ató k és pedig a két évvel ezelő tt a régi P reslav terü le té n k i
ásott k ö ralakú tem plom ban, m ely a IX— X. sz.-ból s z á r
mazik s úgy egészében, m int részeiben a B izánc k özvetí
tésével ism eretessé vált hellénisztikus-plasztikus stílus h atását m utatja. Sehw einfurth (B reslau) — csa tta n ó s p á r huzamot szolgáltatva O kunev m ár ism ertetett ered m én y ei
hez — kim utatja, hogy az oroszországi V ladim ir város D em etrius-tem plom ában kb. 10 évvel ezelőtt felfed ez ett s görög m esterektől szárm azó, X II. sz.-i freskósorozat a maga közvetlen term észetes és érzésteljes áb rázo lása iv a l olyan stílust képvisel, m elyet eddig az olasz trec en to ön
álló alkotásának volt szokás tekinteni s az ugyancsak orosz m irosi kolostor ugyanezen időből való freskói olyan kom pozícióbeli törvényeknek hódolnak, am elyek G iotto paduai freskóinak is alap u l szolgáltak. M indkét m űem lék teh át jelentékenyen bizonyítja a bizánci m űvészet a la p vető szerepét a ren aissance-festészet stílu sá n ak k iképzé
sében. S telé (L jubljana) a szlovén búcsú járó h ely ek és tem plom ok M ária képeinek vizsgálatából azt a követkéz-
byzantinologiai kongresszusról 13
tetést vonja le, hogy nem csak a középkorból, hanem az ú jk o r elejéről, sőt a barokk-korból szárm azók közt is nagy szám m al van n ak olyanok, am elyek bizánci m inták u tán készültek. M eg h atáro zza ese ten k én t az alap u l szol
gáló bizánci M ária -típ u so k a t, k im u ta tja ezek h a tá sá t R ó
m ában és m ásu tt a N yugaton s a rra az ered m én y re jut, hogy a bizánci M ária -k ép e k a N yugaton is legjobban k i
elég ítették az á jta to s hívők lelki szükségleteit s ott is nagyon el voltak te rje d v e . A bizánci festészet befolyását a k a ta lá n o ltá rk é p e k re Púig y C adafalch (B arcelona), B izánc közvetítő sze rep é t a rom ániai ép ítészetre gyakorolt örm ény és georgiai h atáso k tekintetében B als (B ukarest) m u ta tta ki.
A bizánci zenéről s ennek úgy az an tik görög, m int a mai népies görög és nyugateu ró p ai zenével való összefüg
géseiről négy elő ad ás h angzott el a szakosztályban Psachos, P apadim itriu, M m e M erlier (m indhárm an A thénből) és Hoeg (K openhága) részéről, m elyek során nyom atékosan h a n g o z ta ttá k a bizánci zene m arad v án y ain ak az egész h a tá ste rü le trő l való összegyűjtése szükségességét a p ro blém ák m egoldhatósága érdekében. Ez elm életi előadások m ellett kitűnő g y ak o rla ti péld ák b an is volt szerencsénk élvezni a bizánci e re d e tű görög egyházi zenét az athéni székesegyházban ta rto tt ünnepi vecsernyén; a m ai görög nép- és m üzenét pedig sok szép v áltozatban hallottuk a nem zeti színház díszelőadásán.
A szak o sztály i üléseken kívül két ízben ta rto ttu n k összes ülést, m elyen az összes szakosztályok tag jai m el
le tt nagy és előkelő közönség jelent meg az athéni tá r s a dalom köréből. Ezen ülések tárg y so ro zata első p o n tjak én t B uryról való m egem lékezésem kapcsán azt igyekeztem kifejteni, m iként v ált ez a nagyjelentőségű tudós a m aga meggyőző eredm ényeivel ú ttörőjévé annak a ma m ár á lta lánosan v allo tt nézetnek, hogy a bizánci k u ltú ra úgy gyö
kereit, m int egész felépítését tekintve főképen és első sor
ban a hellén szellem alkotása. M ajd Ch. Diehl, a Sorbonne ta n á ra , kit a kongresszus 70. életévének betöltése a lk a l
mából m eleg ünneplésben részesített, szépen m agyarázta, hogy minő okokból a lak u lt ki a K eleten a képrom boló Theophilos csá szár a la k ja körül ugyanaz a legenda, m int N yugaton T ra já n ró l, t. i., hogy ő az igazságosság szigorú m egtestesítője volt. H atzid a kis (A thén) a középgörög T hesau ru s m egvalósításának alapelveit fe jte tte ki magas ko ra ellen ére is nagy erővel, és elevenséggel. H eisenberg
(M ünchen), aki ekkor m ár egy h alálos betegség csírá já t hordozta m agában, m elynek a byzantinologia m érhetetlen veszteségére p ár h éttel a kongresszus u tá n áldozatul is esett, a tőle m egszokott len d ü letes elő ad á sb an világította meg a byzantinologia h ely zetét és c é lja it a nagy háború után, rám utatva az azóta érezhető n ag y a rán y ú és örven
detes fejlődés főjellem vonásaira, Jorga (B ukarest) elő
ad á sa szerint a B izáncból R om ániába v án d o ro lt előkelő családok, a p h anarióták ébren ta rtjá k ott a bizánci c sá szár
ság eszm éjét annak bukása u tán is s ez az eszm e csak a rom án nem zeti ö n tu d at erő teljeseb b k ia lak u lásá v al kezd hanyatlani. Skok (Zágráb) a balk án i nyelvek szókincsének bizánci hatás a la tt k eletk e zett közös elem eire m u tat rá, melyek term észetesen csak a byzantinologia segítségével m agyarázhatók helyesen, Palam as (A thén) a m a élő leg
nagyobb újgörög költő s eg y ú ttal a görög T udom ányos A kadém ia elnöke, a s a já t költészetének is egyik v ezér
m otívum ára m utatott rá akkor, am ikor az új görög k ö lté szet tárgyaiban és m otívum aiban fellelhető bizánci ö rök
séget ism ertette, Grégoire bruxellesi egyetem i ta n á r, a B yzantion folyóirat szerk esztő je a bizánciak Digenis A kri- tas c. nem zeti eposzának ered ete prob lém áit világította meg szellem es előadásban.
A záró ülés során m indenekelőtt M illet em lékezett meg arról a veszteségről, am ely a byzantinologiát az utóbbi években a francia Schlum berger és az orosz U szp e n szk ij elhalálozásával érte. A szakosztályok ja v a s la tá ra elfogadta a kongresszus az orthodox kánonjog és a bizánci epistó- lographia C orpüsainak, a zenetörténeti é rd ek ű szövegek
nek és a B azilikának új k ia d á sá ra vonatkozó in d ítv án y o kat, továbbá kim ondta a szükségességét annak, hogy a bizánci jogi m unkák szláv fo rd ítása it ta rta lm a z ó k é z ira tok inventarium a elkészíttessék, a keleti frank uralo m ra vonatkozó nyugati oklevélanyag tüzetesebben átvízsgáltas- sék s állíttassák fel az érd ek elt korm ányok h o z z á já ru lá sá val olyan intézet, m elynek cé lja lenne egy bizánci encyclo
p aedia kiadása. Ez utóbbi indítvány m agától M ichalakopu- los görög külügym iniszter úrtól ered. E zeken kívül m egem lítjü k Grégoire ja v a sla tá t a bizánci tö rté n e tíró k és k ró n i
kások új, kom m entárral és fo rd ítássa l ellá to tt k ritik ai k i
a d á sá ra vonatkozólag a ,,C orpus B ruxellense"-ben, m ely v állalat az Union des A cadém ies tám o g atásáv al első kö
tetként rövidesen ki fogja adni L aurent P achym eresét, A bizánci nagy szótár ügyében, a b elgrádi kongresszus által
byzantinologiai kongresszusról 15
k ik ü ld ö tt állan d ó bizottság a nagy mű egyik részének, a bizánci irodalom ban előforduló tu lajd o n n ev ek teljes szó
tá rá n a k első sorban való m egvalósítása, m int legsürgősebb szükségesség m ellett foglalt á llá st s felk érte az athéni T udom ányos A k a d ém iá t e m unka m eg in d ítására és köz
p o n tilag való m egszervezésére. Örömm el jelenthetem , hogy ide vonatkozólag az an yaggyűjtés re n d szeres m unkája fiata l görög szakem berek bevonásával az athéni A kadém ia kebelében m ár meg is indult. A következő, azaz IV. nem zetközi byzantinologiai kongresszus székhelyéül a b e l
g rá d i h a tá ro z a t m eg ú jításáv al Sofia je lö lte te tt ki. Az idő
pont csak a bolgár k o rm ánnyal fo ly tatan d ó tárg y aláso k u tán fog véglegesen m eg állap íttatn i. Ezzel k apcsolatban az olasz delegáció vezetője, Pace korm ánya nevében is javaso lta, hogy az V. kongresszus O laszország terü letén ta rta ss á k meg, még pedig mozgó kongresszus form ájában, am ely felváltva O laszországnak a bizánci hatások szem p o n tjáb ó l négy legfontosabb városában, Velencében, R a- vennában, R óm ában és P alerm óban ta rta n á üléseit, A kongresszus nagy lelkesedéssel já ru lt hozzá ehhez a jav as
lathoz. Végül a felszólalások hosszú sora ü nnepelte az elnökséget, a szervezőbizottságot és a görög korm ányt a kongresszus előkészítésének és lebonyolításának semmi á ld o za to t és fá ra d sá g o t nem kim élő m u n k ájáért, m elynek legszebb ju talm a a kongresszus teljes sikere.
A figyelm es rendezőség gondoskodott róla, hogy sza
b ad óráinkban m egtekinthessük A thénnek bizánci szem pontból érdekesebb látn iv aló it: az ú jonnan szervezett bi
zánci m úzeum ot, a nevezetesebb középkori tem plom okat, néh án y fontosabb m agán mű- és könyvgyűjtem ényt s a S tadionban ez alkalom m al m egújított történelm i felvonu
lások során, m ely a görög tö rté n e t különböző korszakait korhű jelm ezekben v arázso lta elénk, fe ltám ad t előttünk néh án y ó rá ra a bizánci császári udvarok k áp ráza to s pom p á ja is.
Igen tanulságosak voltak a kongresszussal kapcsola
tos kirándulások, m elyek során legelőször az A thén köze
lében fekvő D aphni-m onostort s annak XI. sz.-beli híres, újabban enyhén re s ta u rá lt m ozaikjait tek in tettü k megi m ajd h a jó ra szállva a P eloponnesoson a bizánci kultúra két klasszikus, éppen a középkor végén vezető-szerepe játszó em lékhelyét k erestü k fel. H ajó n k először is a ma vasiai borról szélesebb körökben is ism ert M onemvasia vöröses, m eredek sziklahegyének tövében vetett horgony ,
m elynek oldalában és te te jé n ma is jól láth a tó k a h a j
dani, bevehetetlenül erős v ár falai, a falakon belül elénk táruló, szinte b e lá th a ta tla n rom m ezőből főleg két, elég jó karban fennm aradt tem plom vonja m ag ára figyelm ünket.
E fakó romok fölé a görög nem zeti büszkeség vont glóriát azért, m ert az összes peloponnesosi v árak közül ez ju to tt legkésőbbre, csak a XVI. sz. közepén a törökök kezére, Innen a veszélyes M alea-hegyfok szerencsés k ö rü lh a jó z á sával G ytheionba, onnan autókon M istrába m entünk, m ely ma is im ponáló rom jaiban egyik legfontosabb fejezetét, utolsó nagy re n aissan ce -át z á rja m agába a középgörög m űvészet fejlődésének. A P alaeolog-kornak ép ítész etét és festészetét sehol sem lehet olyan gazdag és jó k arb an fenn
m ara d t em lékanyag a la p já n tanulm ányozni, m int ebben a büszke m etropolisban s a fölem elő érzést, m elyet ez em lékek szem lélete ébreszt bennünk, csupán an n a k m elan- chóliája zavarja, hogy az idő fe lta rtó z ta th a ta tla n rom boló m unkája egykor, és pedig — úgy látszik — elég ham ar, a m űvészet ezen pom pás em lékeit is meg fogja sem m isíteni.
A thénbe hajóval visszatérve, innen v o n attal Voloba mentünk, hogy az ennek közelében, a mai N ea A nchialos terü letén Sotiriu által fe ltá rt öt ó k eresztény bazilika m arad v án y ait m egszem léljük. Ez em lékek fontossága abban áll, hogy valam ennyien a Ju stin ia n u s elő tti korból szárm aznak s a hellénisztikus b az ilik a-típ u st m u ta tjá k a róm ainak enyhe kereszteződésével, m indenekfölött azon
ban m árványdom borm űvü díszítő részletek s m o zaik p a d lók jó karban m ara d tak fenn bennük, ami hasonló em lé
keknél m ásutt elég ritk a jelenség. K irá n d u lá sain k utolsó állom ása Szaloniki volt, m ely város, a sok tűzvész d a c á ra is, am ely ott p u sztíto tt s m elynek 1917-ben áld o zatu l esett a Szent D em etrius-főtem plom nagyobb része is, sze
rencsésen őrzött meg nevezetes m űem lékeket a bizánci m űvészet különböző korszakaiból, az V. sz.-tól kezdve a XIV.-ig, úgyhogy e m űvészet fejlődésének összes fonto
sabb m ozzanatai e városban kitűnő példákon együtt szem- lélhetök és tanulm ányozhatók. A róm ai P a n th e o n ra em lé
keztető k öralakú tem plom (Szent G yörgy), az ó -k e resz
tény bazilika (Szent D em etrius, Szent P ara sk ev i), a k u p o lás bazilika (A ja Szófia) és a g ö rö g -k eresz talak ú ’ tem plom
(Theotokos, Szent Panteleim on, Szent A postolok) k ü lö n böző típ u sait láttu k itt a velük kapcsolatos festészeti és szobrászati gazdag díszítéssel s igen tanulságos volt a fe l
m erülő problém áknak elsőrangú szakem berek közrem űkö-
•6yzantinologiai kongresszusról 17
désével a helyszínen való m egbeszélése. A véletlen úgy h o zta m agával, hogy az önálló G örögország százéves fenn
á llá sá n a k ü n n ep é t e városban éppen odaérkezésünk n a p ján ü n n ep e lté k ; m ély benyom ást te tt rá n k itt is és átutaz- tu n k b an m ár L arissáb an is az a nagyszabású ünnepi fe l
vonulás, m elyet ez alkalom m al polgárság és hadsereg kö
zösen re n d e z e tt s az a sokféle h álaa d ó és örvendező ü n nepség, m elyet ez alkalom m al ta rto tta k .
A z ath én i kongresszus fe le jth e te tle n élm ény volt m ind
azok szám ára, akik azon ré szt vettek, de egyúttal nagy n y ereséget jelen t a tu d o m án y ra is. N agyszabású új tu d o m ányos v állalato k körvonalai bontakoztak ki tan ác sk o zá
saiból, új tudom ányos eredm ények egész töm ege k erü lt itt felszínre s m indez páro su lv a az ö ssze ta rtás szellem ével, m ely az ügyes ren d ezés következtében a kongresszus t a r tam a a la tt csak egyre fokozódott, erősen ösztönzőleg h a to tt a kongresszus ta g ja ira . A byzantinologia főkérdéseire és célkitűzéseire nézve is nagy összhang nyilvánult meg a jelenlevők között. A m i a bizánci k u ltú ra lényegét illeti, am in t m ár láttuk, a legkülönbözőbb oldalról jövő vizsgáló
dások jólesőleg ta lá lk o z ta k abban a m egfigyelésben, hogy benne a döntő sze rep e t a hellén elem ek játszották. A bizánci k u ltú ra jelentősége és h atása i tekintetében pedig észre leh ete tt venni a közös törekvést a bizánci hatások nyom ainak az érintkező népek nem zeti k u ltú rájáb a n való k im u ta tá sára . Áll ez nem csupán a dom ináló bizánci b e
folyás a la tt álló szom széd népekre, hanem N yugateurópa legtávolabb eső o rsz ág aira nézve is, m ert ha a bizánci k u l
túra. k isugárzásainak z ó n á já t meg ak a rju k állapítani, ak k o r egész E u ró p á t m ara d ék nélkül tekintetbe kell ven
nünk, nem is szólva Á zsia és A frika egy tekintélyes részéről.
A bizánci k u ltú rá n a k a középkori m agyar k u ltú rára való h a tá sá t m egkíséreltem egy előadásom során, m elyet a kongresszus ta rta m a a la tt az athéni B yzantinologiai T á r
saságban tartottam , legátlátszóbb jelenségeit tekintve kör- vonalozni a politikai, egyházi, m űvészeti, num izm atikai es kereskedelm i összeköttetéseink terü letén . A z ilyfajta k u tatáso k n á l tűnik ki, hogy úgy az egyes tények megaila^- p ítása, m int különösen a byzantinologia mai színvonaiana m egfelelő m agy arázata tekintetében még sok tenniva o ak a d s nagy feladatok v árn ak a m agyar tudom ányra. e kitűnik az is, hogy ezen felad ato k helyes m egoldása szo
rosan összefügg hazánkban a byzantinologia szélesebb a a-
pon és hatékonyabb szervezetben való m űvelésének kér
désével. Bizánc egész k u ltú rá já t s e k u ltú ra egész törté
netét kell szem előtt ta rta n u n k s önálló tudom ányos vizs
gálatában elm élyednünk; csak az ily m ódon iskolázott szem lesz képes azokat a finom, m ásként észre sem vehető szálakat, melyek Bizáncból M agyarország felé s megfor
dítva M agyarországból B izáncba vezetnek, biztosan fel
ismerni és m eghatározni. A z athéni kongresszusnak is ebben áll m agyar szem pontból a legfőbb tanulsága.
Sarkar.y-n\om da r. t. Budapest, VI., Horn Ede-utca 9. V ezetők: D r. W essely A. és J
