Könyvek 183 mitõl tartózkodjanak (53. o.). Munkája vé-
gén mintegy madártávlatból bemutat három nyelvtörvényt, Ausztria, Szlovénia és Horvát- ország példáját, és megpróbál rámutatni a törvények mögötti célokra, valóságra már az újabb tapasztalatok tükrében is.
Ezt követõen Borbély Anna ismerteti a magyarországi románok nyelvi jogait de jure és de facto, azaz a jogi szabályozás, illetve a valóság tekintetében. Megállapítja, hogy a románok tárgyalt emberi jogai elsõsorban a Magyar Köztársaság alkotmányában,konkré- tan annak Alapvetõ jogok és kötelességekcí- mû XII. fejezetében vannak szabályozva, má- sodsorban pedig az 1993. évi 77. törvény- ben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai- ról. Mint írja, az alkotmány biztosítja kollek- tív részvételüket a közéletben, saját kultúrá- juk ápolását, anyanyelvük használatá. Hoz- záteszi viszont, hogy bár létrejöttek és mû- ködnek a román kisebbségi önkormányza- tok, de néha a román nyelv használata lehe- tetlen az önkormányzati üléseken, mert pár képviselõ nem beszéli a nyelvet. Következõ érdekes témaként a szerzõ a nyelvhaszná- lat, nyelvoktatás, illetve tanulás mikéntjébe enged bepillantást.
Sorrendben az utolsó, de korántsem el- hanyagolható tanulmány Bartha Csilla és Hattyár Helga szerzõpáros munkája, mely a magyarországi siketek nyelvi jogainak kérdé- seit boncolgatja. Dolgozatukban a siketek és a jelnyelvek helyzetét elemzik mind Magyar- országon, mind külföldön, az ezzel kapcsola- tos oktatás problematikáját és magát a jogi meghatározást, szabályozást. Rámutatnak arra, hogy e kisebbség problémáiról, jogairól kevés szó esik annak ellenére, hogy létszá- mukat tekintve a magyarországi siket közös- ség alkotja Magyarországon a harmadik leg- népesebb nyelvi közösséget, miközben atipi- kus közösségrõl van szó. Nem földrajzi vagy történelmi alapon jött létre, se nem kulturá- lis indíttatásból; általában egygenerációs.
Nyelvi jogaikat épp ezért elõször értelmezni kell. A siketeknek ugyanis van nyelvük. Tehát nem igaz az az ókori keletû nézet, hogy a nyelv megfeleltethetõ a beszédnek. Míg a
normális emberi nyelv a hangzónyelv, a si- ketek kommunikációja a jelnyelv által biztosí- tott. A szerzõk megpróbálják a lehetõ leg- pontosabban meghatározni a jelnyelv fogal-
mát, amikor leírják, hogy a jelnyelvek a kör- nyezetünkben használt nemzeti hangzó nyel- vektõl független, konvencionális jelekbõl szervezõdõ, sajátos, jelnyelvenként eltérõ szabályok által mûködtetett önálló természe- tes rendszerek. (78. o.) Rámutatnak a jel- nyelv fontosságára, ami a siketoktatást ille- ti, mely állításukat kutatási eredményekkel is alátámasztják. Ezek után kifejezik sajnála- tukat, hogy Magyarországon, hasonlóan a vi- lág más államaihoz, a jelnyelv használatát tiltják a siketoktatásban, s pozitívan diszkri- minálják a tisztán orális módszert.
A fentebb bemutatott könyvet elsõsorban nyelvészeknek ajánlom, rajtuk kívül haszon- nal forgathatják jogászok, politológusok, ta- nárok és oktatásirányítók, sõt orvosok is.
Ahogy a kötet egyik szerkesztõje, Kontra Mik- lós fogalmazott a könyv elõszavában, min- denkinek ajánlható, aki tenni szeretne vala- mit a magyarországi és a határainkon túli nyelvi kisebbségek jogfosztottságának csök- kentéséért.
Hodosy Szabolcs
Sándor Anna: A Nyitra-vidéki magyar nyelv- járások atlasza. Pozsony, Kalligram Könyv- kiadó, 2004, 360 p.
A szerzõ, Sándor Anna a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatás jeles alakja. Dialektológiai vizsgálatai mellett a népi szakszókincs gyûj- tésével és szociolingvisztikai kutatásokkal foglalkozik, egyes publikációi az anyanyelvi nevelés és a névtan kérdéseit is érintik.
2000-ben az Eötvös Loránd Tudományegye- tem Bölcsészettudományi Karán szerzett PhD tudományos fokozatot. Doktori munká- jával, mely Anyanyelvhasználat és kétnyelvû- ség egy kisebbségi magyar beszélõközös- ségben, Kolonban (Pozsony, Kalligram, 2000) címmel jelent meg, mûfajt teremtett.
Elsõként mutatta be egy község nyelvét úgy, hogy a nyelvváltozatok, a nyelvhasználati színterek és a társadalmi rétegzettség ösz- szefüggéseinek komplexitását ragadta meg.
A 2004 nyarán megjelent A Nyitra-vidéki ma- gyar nyelvjárások atlasza címû munkája pe- dig tudománytörténeti jelentõségû mû: az el- sõ szlovákiai magyar nyelvjárási atlasz.
184 Könyvek
A könyv elõszavában Kiss Jenõ akadémi- kus méltatja Sándor Anna munkáját. Kifejti, hogy a magyar nyelvtudomány már régóta várta és szorgalmazta az ilyen regionális nyelvatlasz születését, ugyanis a szlovákiai magyar nyelvjárások feldolgozottsága mesz- sze el van maradva az erdélyi, a délvidéki és a kárpátaljai magyar dialektusok feldolgo- zottságától (11. o.). Üdvözli Sándor Anna vál- lalkozását, mely gondos elõkészítésen és évek kitartó munkáján alapszik. Kiemeli, hogy a szerzõ e táj szülötteként egészé- ben ismeri az általa vizsgált közösséget, hi- szen abból sem fizikai, sem földrajzi, sem lelki értelemben nem szakadt ki soha.
Sándor Anna könyvének bevezetõjében nagy hangsúlyt fektet arra, hogy felhívja a fi- gyelmet a nyelvjárások fontosságára és ve- szélyeztetettségére. A legfõbb veszélyeztetõ tényezõnek a rohamos asszimilációt és a nyelvjárások negatív megítélését tartja. Sze- rinte a kulturális globalizáció káros következ- ményeit (a kulturális sokszínûség és vitalitás háttérbe szorulását) a helyi és regionális kul- túrák megerõsítésével lehetne ellensúlyozni (15. o.). Könyvét tehát a Nyitra-vidéki ma- gyarság identitástudatának megerõsítése céljából is írta. A rohamosan asszimilálódó itteni magyarság nyelvébõl pedig értékes adatokat kíván megmenteni. Az érzelmileg erõsebben motivált bevezetõ után azonban a kutatói objektivitásra törekedve tárgyalja az említett problémákat.
A magyar, szlovák és francia nyelvû elõ- szót követõ elsõ fejezetben a nyelvatlasz ta- nulmányozásához az olvasó elengedhetetlen ismereteket kap a nyelvjárásokról és a nyelv- földrajzi vizsgálatokról. A szerzõ a nyelvi vál- tozatosságról ír. Kiemeli, hogy kisebbségi helyzetben a nyelvjárásokat többen ismerik és használják, mint a köznyelvet, ezáltal nagy a szerepük (21. o). Sándor Anna szól arról az elterjedt nézetrõl is, hogy a nyelvjá- rások visszaszorulóban vannak. Ennek leg- fõbb oka szerinte az, hogy a nyelvjárást be- szélõk saját nyelvváltozatukat szégyellik vagy alacsonyabb rendûnek tartják. Az ilyen típu- sú megbélyegzés a Nyitra-vidéken azonban nem a magyar köznyelv, hanem a szlovák nyelv terjedését segíti elõ.
A könyv címébõl adódóan nyelvföldrajzi munkát tartunk a kezünkben, ezért a szerzõ
fontosnak tartja e tudományág rövid bemuta- tását. Fiatal nyelvtudományi diszciplínáról van szó, mely a 19. és 20. század fordulóján keletkezett. Abból az alapvetõ ténybõl indult ki, hogy a nyelvek, nyelvjárások térhez kötöt- ten élnek. Életüket, változásaikat, kölcsön- hatásukat tehát térben ábrázolva érthetjük meg. A térbeli ábrázolás alapja a térkép, mely nyelvi adatokat tartalmaz. A térképla- pokból álló nyelvatlaszok lehetnek egy- ill.
többnyelvûek, nemzeti- vagy regionális atla- szok. A szerzõ említést tesz a nagy Európai nyelvatlaszról, valamint a német, a francia és a szlovák nyelvatlaszokról (23. o.).
Kisebb alfejezetben röviden áttekinti a magyar nyelvföldrajz eredményeit, kiemelve A magyar nyelvjárások atlaszát, nemzeti nagyatlaszunkat, amely ötven évvel ezelõtt készült, és huszonhat szlovákiai magyar ku- tatópontot is tartalmaz (Deme LászlóImre Samu [szerk.]: A magyar nyelvjárások atlasza.
Budapest, Akadémiai Kiadó 19681977).
Megemlíti, hogy már közel húsz regionális nyelvatlasz is létrejött, de ezek között eddig egy sem volt olyan, amely szlovákiai magyar nyelvjárási régiót mutatott volna be. Sándor Anna azonban nem hagyja figyelmen kívül azokat a kutatókat, akik kísérletet tettek en- nek megvalósítására. Nagy tisztelettel szól Arany Adalbert László munkásságáról, aki az 1940-es években végzett elsõként nyelvjá- rásgyûjtést a Nyitra-vidéken. E gyûjtés anya- gát sokáig elveszettnek hitték, de a nyolcva- nas évek végén Vörös Ottó kutatásainak kö- szönhetõen elõkerült (25. o.). Megemlíti még Sima Ferenc, Kálmán Béla, Lanstyák István és Cs. Nagy Lajos szlovákiai magyar nyelvjárásokkal foglalkozó publikációit is.
A Nyitra-vidéki nyelvatlasz létrejöttét hosz- szú évek kutatómunkája elõzte meg. Több mint tíz évvel ezelõtt kezdõdött a próbagyûj- tés, melynek tanulságai alapján vált nyilván- valóvá a szerzõ számára a kutatópontok mennyisége és a címszóanyag jellege. 26 Nyitra-vidéki településen folyt a gyûjtés.
Mindegyik községbõl legalább négy adatköz- lõ szólalt meg, akik túlnyomórészt az idõ- sebb generációhoz tartoztak A kérdõív 228 kérdésbõl állt. A kapott válaszok térképre ve- tített bemutatása alkotja a nyelvatlasz gerin- cét. Sándor Anna azonban nemcsak ezeket a térképlapokat teszi közkinccsé, hanem
megkísérli a nyelvi adatokból kirajzolódó ösz- szefüggések rendszerezését is.
A második nagy fejezet az imént említett összefüggések alapján tesz kísérletet a Nyitra-vidéki nyelvjáráscsoport belsõ tagoló- dásának megállapítására. A szerzõ elõször a szakirodalom idevágó tételeit és tipizációit idézi. A tárgyalt régió a palóc nyelvjárástípus- hoz tartozik. A legjellemzõbb palóc sajátos- ságok minden kutatóponton megegyeznek, ugyanakkor számos jelenség eltérést is mu- tat. A szerzõ felhívja a figyelmet, hogy az egyes jelenségek éles körülhatárolása nem lehetséges, a határok átfedhetik egymást és változhatnak.
A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások belsõ osztályozása szinkrón jellegû, fõként a hang- tani sajátosságok rendszerezésén alapszik (34. o.). A dialektológiai hangtani kutatások általánosan alkalmazott módszertanát kö- vetve megállapítja a fonémaállományt, a fo- némák gyakoriságát és realizációit. A ma- gánhangzók tekintetében többek közt alapo- san vizsgálja az ë, fonémák gyakoriságát.
A mássalhangzók tárgyalásakor pedig fõként a ly meglétére és a szótagzáró l viselkedésé- re figyel. Az alaktani és szókészlettani tanul- ságokról is említést tesz, igaz csekélyebb mértékben.
Sándor Anna a nyelvföldrajzi tanulságok összegzésekor megállapítja, hogy a Nyitra- vidéki nyelvjáráscsoporton belül a fonémaál- lomány alapján négy alcsoport rajzolódik ki.
Az egyes kutatópontokat az e:ë fonémaellen- tét, a polifonémikus és a ly megléte, ill. he- lyettesítése alapján sorolta az északi, a kö- zépsõ, a délkeleti és a délnyugati csoportba (66. o.). Több jelenség alapján azonban az említett nyelvjárásokat három, ill. két alcso- portra is fel lehet osztani. A szerzõ megem- líti még Vicsápapáti és Barslédec nyelvjárá- sának egyediségét, sziget jellegét. A felgyûj- tött gazdag nyelvi anyag lehetõséget kínál to- vábbi, még árnyaltabb és részletesebb kép megrajzolására, mely a jövõben megvalósí- tásra vár.
A harmadik fejezetet a szerzõ a Nyitra- vidék bemutatásának szentelte. Tömören és lényegre törõen tájékoztatja az olvasót a ré- gió földrajzi, etnikai, néprajzi és vallási jel- lemzõirõl. Olvashatunk a Nyitra-vidéket egy- séggé kovácsoló tényezõkrõl; tudomást sze-
rezhetünk a régió nemzetiségi összetételé- rõl, a magyarság arányának alakulásáról.
Sok esetben ezek a jellemzõk indukálják a nyelvi jelenségek alakulását. Az egyes kuta- tópontok helytörténeti adatait részletesen is megtaláljuk ebben a fejezetben. Helyet kap a települések nevének etimológiája, alakulá- sa, a községek történetének néhány fontos és érdekes momentuma. A fejezetet az egyes falvak címerei színesítik. Ezután a gaz- dag szakirodalmi háttér ismertetését találjuk (94108. o.). A kérdezõ mondatok, a nyelv- járásgyûjtés adatai és a címszavak jegyzéke pedig függelékként szerepel a könyvben (109125. o.)
Mindezek után következnek a térképla- pok. Ezek tartalmazzák azt a több ezer nyel- vi adatot, melyek a nyelvatlasz értékét ad- ják. Az elsõ térkép a kutatópontok nevét és számát adja meg. Az ezt követõ 228 térkép- lap mindegyikén megtaláljuk a vizsgált szó köznyelvi változatát, szlovák és francia meg- nevezését, valamint a kérdezõ mondatát. A 228 kérdésbõl 60 hangtani, 40 alaktani és 128 lexikai jellegû. A kapott válaszokat a szerzõ az egyes kutatópontok száma mellé írta be. Az adatok lejegyzésekor az egyezmé- nyes magyar hangjelölést alkalmazta. Az adatbeíró módszer helyett több nyelvatlasz szemléltetõ módszert, vagyis különféle szim- bólumokat alkalmaz. Sándor Anna mégis az adatbeíró módszer mellett döntött, hogy az adatok áttekinthetõségét és forrásértékét biztosítsa. A nyelvi adatok mellett föltünteti azok szinkrón társadalmi érvényességét is, melyet már szimbólumokkal jelöl. A térképla- pok után a könyv szlovák és francia nyelvû rövid összefoglalását olvashatjuk.
A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atla- sza a Mercurius könyvek sorozatában, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásá- val jelent meg.
A bemutatott könyv elsõsorban nyelvé- szeti forráskiadvány. Mindenekelõtt nyelvtu- dományi kutatásokhoz használható fel: az adatok lehetõséget adhatnak összehasonlí- tó és változásvizsgálatokra; biztos alapul szolgálhatnak az egyes jelenségek szocioling- visztikai szempontú kutatásához; elõsegíthe- tik a Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások belsõ tagolódásának árnyaltabb megismerését.
Könyvek 185
A térképlapok nemcsak nyelvészeti, ha- nem mûvelõdéstörténeti szempontból is sok érdekes adatot, régies szót, sajátosságot, tudományos kérdések fölvetését vagy megol- dását elõsegítõ anyagot tartalmaznak. Nép- rajzkutatók és helytörténészek is hasznosan alkalmazhatják.
A könyv nem utolsósorban a vizsgált tele- pülések lakóihoz is szól. Megismerhetik be- lõle szûkebb pátriájuk történetét és nyelvét.
A nyelvatlasz az iskolákban is szerepet kap- hat. Magyarórákat, honismereti foglalkozá- sokat tehet színesebbé.
A Nyitra-vidéki magyar nyelvjárások atla- sza több szempontból is fontos forráskiad- vány, ezért minden érdeklõdõ szíves figyel- mébe ajánlom.
Presinszky Károly
Liszka József (szerk.): Acta Ethnologica Da- nubiana 56. Az Etnológiai Központ évköny- ve Roèenka Výskumného centra európ- skej etnológie Jahrbuch des Forschungs- zentrums für Europäische Ethnologie 2003
2004. Fórum InstituteLilium Aurum, Komá- romDunaszerdahely, 2004, 242 p.
A komáromi Etnológiai Központ évkönyv- ének, az Acta Ethnologica Danubianának leg- utóbbi, a 20032004-es évek anyagát ösz- szevontan tartalmazó kötete tanulmányokra, kisebb közleményekre, könyvismertetésekre és annotációkra, valamint krónikára és meg- emlékezõ egységre tagolódik. Az elsõ rész- ben nyolc tanulmányt találunk, a második- ban egy kisebb közleményt. A tanulmányok blokkjának alaphangját Vajda László nyitó írása adja meg, a mi és az idegenek közötti lehetséges viszonyulások, olykor elõítéletek, sztereotípiák, máskor tapasztalatokon nyug- vó ítéletek és az ezekbõl következõ viselke- dési minták körülhatárolásával, olykor törté- netiségbe helyezett magyarázatával. Szinte minden társadalomban vannak az idegenek- hez való viszonyulást elõíró, megszabó nor- mák, ám az is törvényszerû, hogy ezeket mint a szabályokat általában a gyakorlat- ban nem mereven, hanem rugalmasan köve- tik a társadalom tagjai. Éppen a mobilitás és merev törvénytisztelet közötti egyensúly
megteremtésére törekvésnek számtalan vál- tozatából adódnak az értelmezést kívánó kulturális különbségek. Sok más mellett ép- pen ezekre a különbözõségekre találunk pél- dákat a kötet tanulmányainak témái között, de tekintve azt, hogy a kutatói társadalom is társadalom, tagjai más-más kihívásokat (tudományos problémákat) érzékelnek, azo- kat eltérõ módszerekkel közelítik és oldják meg a témák megközelítése, a kérdések megválaszolásának módozatai között is. Ma- ga a szociológiai fogalompár (mi és az idege- nek) több tanulmánynak is vázát képezi, más-más kulturális jelenség kapcsán. Legin- kább Pusko Gábor Romák és parasztok fe- hérek és cigányok címû írásában érhetjük tetten. Ebben az írásban a probléma több szinten is jelentkezik pl. mi a roma prob- léma lényege a romák és nem romák sze- mével, hogyan ragadható meg, hogy ki a ro- ma. A tanulmányban a tudományos problé- mák mellett sorakoznak a források (nemze- tiségi statisztikák, lakossági nyilvántartá- sok, iskolai nyilvántartások), módszerek (kérdõíves felmérés, számszerûsített etnikai besorolás, interjúk, résztvevõ megfigyelés) és a válaszok.
Liszka József szlovák nyelvû írása Dif- ferenciáltság és homogenizálódás a szlová- kiai magyarok 20. századi népi kultúrájában
egy viszonylag nagy területen, Dél-Szlová- kia magyarok lakta sávjában foglalja össze a hasonló és különbözõ kulturális válaszokat eredményezõ történelmi-társadalmi változá- sokat.
Két tanulmány témája elsõ látásra a táplálkozás. Manfred Seifert a keresztény- ség közép-európai táplálkozási kultúrában megmutatkozó hatását vizsgálja, három kiin- dulópontból: a Biblia, a Biblia utóélete és a rituális gyakorlat keretében, konkrét élel- miszerek és ételféleségek tekintetében.
Rastislava Stolièná A táplálkozás mint etnoi- dentifikációs jegycímû tanulmánya tudomá- nyos magyarázattal szolgál arra, hogyan vált a brindzás galuska szlovák nemzeti étellé a köztudatban. Írásából kiderül, hogy a tény- feltáró kutatási eredmények mint annyi más alkalommal ezúttal sem tudtak elég súllyal beleszólni a mítoszteremtés-be, a szlovák néprajzi szakirodalom, a szlovák néprajzi atlasz minden megalapozottsága el- 186 Könyvek
