Adatfeldolgozási módszerek kézikönyve

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA.

MATEMATIKAI STATISZTIKA

Adatfeldolgozási módszerek kézikönyve

(Manuel des méthodes d'exploitatlon des données.) Rome. 1960. UN. — FAO. 121 p.

Az ENSZ statisztikai szakértői ebben a kiadványban a statisztikai adatfeldolgozás általános alapelveit kívánják összefoglal- ni, elsősorban statisztikusok és vezető be- osztású tisztviselők számára. A kiadvány a következő témaköröket tárgyalja:

aziadatfeldolgozás területe és alapvető mód- szere ;

a gépi adatfeldolgozó állomások előkészítése, megszervezése és üzemeltetése;

a lyukkártya-berendezés működésének és megszervezésének alapjai;

az adatfeldolgozás manuális eszközei és mód—

szere.

Tervezik többek között az alábbi kér- dések tárgyalását:

a számozás technikája és szabályai;

lyukkártyák (típusok és minta):

lyukasztás és ellenőrzés;

a lyukkártyák válogatása;

a lyukkártyák segédgépei;

lyukkártya tabulátorok.

A felsoroltak közül főleg két kérdés ér—

demel részletesebb tanulmányozást: az adatfeldolgozás területe és alapvető mód—

szerei, valamint a gépi adatfeldolgozó ál- lomások előkészítése, megszervezése és üzemeltetése.

A különböző összeírások során össze- gyűlő adatok általában olyan nagymennyi—

ségűek és sokrétűek, hogy csak osztályo- zás és összesítés -— tehát feldolgozás --—

után használhatók. Az adatfeldolgozás szokványos műveletei a következők: az adatok osztályozása, összehasonlitása, adathordozókra való átmásolása, az adat—

hordozók továbbítása, ellenőrzése, rende—

zése, matematikai műveletek, kombinációs táblák készítése, az eredmények pontossá—' gának ellenőrzése, statisz'ikai elemzések.

Az adatok kétféleképpen dolgozhatók fel:

manuális és gépi úton. Kisebb, egyszerű feladatok általában gazdaságosabban old- hatók meg manuálisan, mint gépi úton;

7*

nagymennyiségű adatot tartalmazó, bo—' nyolultabb munkák elvégzéséhez azonban.

már gépekre van szükség. Statisztikai adatok feldolgozására tervezte meg 1887—

ben Hollerith amerikai mérnök a lyukkár—

tya—gépeket. Azóta ezek a gépek hatalmas fejlődésen mentek át; ez többek között Powers, Pierce, Gore és Foster nevéhez, fűződik. Ma már az ügyvitel minden ága-*

ban, sőt tudományos- számításoknál is használnak lyukkártya—gépeket. Az elekt—

ronikus szerkezeti elemek alkalmazása, valamint a kézi lyukasztás automatizálása következtében ez a fejlődés ma is tart.

A lyukkártyarendszerű adatfeldolgozás—

ban a következő géptípusok vesznek részt:

lyukasztó—, ellenőrző—, rendezőgépek, má—

soló-lyukasztók, kártyaválogató—, felira—

tozó—, táblázógépek, szorzó-lyukasztók.

A lyukkártyamódszernek számos előnye van: a gépek gyorsak, sokoldalúak, ponto- san számolnak, szelektív műveleteket is tudnak végezni és alkalmazásuk gazdasá—' * gos. Bevezetésük mégsem minden esetben indokolt. Elsősorban eldöntendő, hogy mi a célszerűbb: saját gépi adatfeldolgozó részleg létesítése vagy bérmunkairoda igénybevétele. Figyelembe kell venni az idő- és költségtényezőket, valamint a gén pesítés társadalmi és lélektani hatását is.

A második világháborúban —— tudomá—

nyos-műszaki célokra —— elkészítették az első elektronikus számítógépeket, amelyekr óriási sebességük és nagy kapacitásuk;

révén új lehetőségeket tártak —— és tárnak -— fel az adatfeldolgozásban..

Szerzők az általános fogalmak tisztá- zása után a gépi adatfeldolgozó részlegek előkészítésének és szervezésének kérdéseit tárgyalják. Az első lépés a költségvetés;

készítése,; amelyben a következő ténye—z zők szerepelnek: munkabérek, gépek és bútorzat, helyiség, áramszolgáltatás, szál-, litás, posta, telefon stb. Ez után meg kell állapítani, milyen alakban és milyen ha-

1060

táridőkkel készüljenek a táblák, milyen sorrendben szerepeljenek és mennyi ideig tartsanak az egyes műveletek. Majd kö- vetkezik a részleg szervezeti felépítésének elkészítése, a felelősök kijelölése, az egyes csoportok közti kapcsolatok meghatáro—

zása, munkájuk koordinálása. Fontos fel- adat a lyukkártyagépek megválasztása.

Itt tanulmányozni kell a gépek működési jellemzőit, kapacitását, sebességét, pon- tosságát, az ellenőrzési lehetőségeket, a karbantartással és javítással kapcsolatos kérdéseket, valamint súlyokat, nagyságn—

kat, élettartamukat, az üzemzavarok gya—

koriságát, tápáramigényeiket, és azt is, hogy üzemeltetésükhöz milyen szakkép—

zettségű és létszámú személyzet szüksé—

ges. Tájékozódni kell arról, hogy milyen határidőre tudja szállítani a kívánt gépe—- ket a. gyártó vállalat, vállalja-e a szálli—

tást, karbantartást, vagy a munkák költ—

ségeit a vásárlónak kell fedozni. Eldön—

tendő az is, hogy mi a gazdaságosabb: a gépek megvásárlása vagy bérbevétele. Itt a következő szempontok veendők figye- lembe: a gép élettartama, elnvulásénak permektivái, az önköltség és a bérösszeg' aránya, a rendelkezésre álló választék.

Az, hogy milyen típusú és hány gép vá—

sárlása történjék, attól függ, mennyi és milyen jellegű munkát kell a gépeknek végezniük, az egyes munkákonbelül mi—

lyen a műveletek aránya, mekkora helyi—

ség áll rendelkezésre. A lyukkártya-gépe- ken kívül állneszközökre (kapcsolótáblák, elektromos berendezések, bútorok, össze—

adógépek stb.) és fogyóeszközökre (lyuk—

kártyák, előnyomott — űrlapok, tekercspa—

pír) is szükség van.

, A másik lényeges feladat a személyzet—

tel kapcsolatos előkészítő munka. A dol—

gozók kiválogatásánál mindenek előtt meg kell állapítani azt, hogy milyen mun- kát kell elvégezniök. El kell, határolni a munkaköröket és meg kell állapítani a munkabéreket, A munkaerők felvételénél az iskolai végzettség, szakmai ügyesség és a gyakorlat számit. Meg kell szabni az oktatási tipust, amelyben a dolgozók részt vesznek és azt, hogy ki biztosítja az ok—

intést—: a gép gyártója vagy felhaszná—

is.

Ezután kerül sor magáan a helyiség—- nek a berendezésre. Mindenekelőtt teret kell biztositani a személyzet, gépek, kár- tyák, bútorok stb. számára és számítás- ba kell venni az esetleges terjeszkedést is. A helyiségeknél lényeges a löttem és a lépcsők erőssége. A megfelelő áramellá—

tás, a szellőztetés és légszebályozás is biz- tosítandó. (A legjobb szobahőrnérséklet 21—27 Co, a páratartalom pedig 30—50 százalékos.) Gondoskodni kell a hang—

szigetelésről, mert a zaj csökkenti a munkateljesítményt. A kártyák, bizony—

latok, papírok tárolásánál is megfelelő körülményeket kell biztosítani; védekezni kell a túl erős fény, túlzott szárazság és

nedvesség, férgek, rágcsálók ellen.

Ezután elkészítendő a részleg munka—

terve: kidolgozandók az egyes munkákra vonatkozó szervezési utasítások, kapcsoló—

lapok, fel kell becsülni az egyes munkák elvégzéséhez szükséges időt. Az egyes el- járásokat előzetesen, ki kell próbálni. A gépkihasználásról, a dolgozók teljesítmé- nyéről az önköltségről diagrammok ké—

szí—tendők.

Törekedni kell új módszerek, eljárások kidolgozására, a szakértők tapasztalatcse- réjének megszervezésére. Gondoskodás történjék arról, hogy a kész táblák—joini—

vashatok, pontosak és érthetők legyenek.

Számtalan ilyen és ehhez hasonló ténye—

zőt kell figyelembe venni, sok részlet—uta- sítást kell betartani ahhoz, hogy a gépi adatfeldolgozó részleg zökkenőmentesen működjék.

A szakemberek számára érdekes még a kiadvány függeléke, amely a lyukkártyák rendezésével foglalkozik; ismerteti az e célra használt gépek működési elvét és az alkalmazott módszereket.

(Ism.: Máhrer Andrea)

Boulding, K. E.—Spivey, W. A.:

Lineáris programozás és a. vállalat elmélete

(Linear programming and the theory of the firm.) New York. 1960. McMillan, IX. 227 p.

A könyv egy amerikai egyetemen (Uni—

versity of Michigan) 1958. évben tartott szeminárium előadásait tartalmazza. A bevezető cikkben Boulding kifejti, hogy a vállalati üzletvitel elmélte Cournot (1838) első matematikailag megfogalmazott tete- leiből kiindulva, a második világháborúig kidolgozta a költségek határhelyzetein alapuló (marginális) elemzést Eszerint a Vállalat termelését addig indokolt bőví- teni, míg az utolsó tennékegységből vár- ható határjövedelem az előállításához szükséges határköltséggel egyenlővé válik.

Ezzel a marginális elemzéssel szemben újabban több kritikai észrevétel merült fel. Ezek arra mutatnak rá, hogy a válla- latvezetÖSég legtöbbször sem a piaci hely—

zetet, sem pedig a jövö lehetőségeit nem ismerheti olyan tökéletesen, hogy a lia—

tárhelyzetnek megfelelő kalkulációt ene-—

gezhesae. A vállalatra vonatkozó legújabb elméletek ezért a vállalatvezetőség dönté- seinek elemzésében az információk és elő—

relátás korlátozottságával teljes mérték-