1965-ben - a teheráni világkonferencia után - kísérleti világprogram indult az írástudatlanság felszámolására. A kötet az elmúlt tíz év tevékenységét vizsgálja, különösen hangsúlyozva az eredmény- telenség okait, s a jövőben más stratégiát igénylő mozzanatokat.
Open learning - Systems and problems in post-secondary education
A középfok utáni „nyílt" oktatási forma egyike napjaink legfontosabb nevelésügyi újításainak: a hagyományos formák között tanulók mellett sokaknak ad lehetőséget a részvételre: a modern tömeg- kommunikációs eszközök felhasználásával leküzdi a térbeli akadályokat, s ugyanakkor eleget tesz az állandó továbbképzés iránt egyre növekvő igényeknek is. Tantervi újításaival sok esetben még a hagyo- mányos keretek között folyó oktatás számára is igen hasznos példát jelent.
A Ford Alapítvány támogatásával készült tanulmányban a szerzőcsoport 13 ország - Ausztrália, Franciaország, Irán, Izrael, Japán, Kanada, Kenya, Libanon, Lengyelország, Nagy-Britannia, NSZK, Szovjetunió és USA - e téren folyó kísérleteit és eddig elért eredményeit vizsgálja.
A nyílt rendszerű oktatás jellemzőinek, a hagyományos rendszerben betöltött helyének vizsgálata és a gyakorlati kérdések elemzése mellett a kötet gazdag bibliográfiát tartalmaz mind a bemutatott intézményekre mind a témával foglalkozó irodalomra vonatkozóan.
L'éducateur et l'approche systématique. Manuel pour améliorer la pratique de l'éducation dans les pays en voie de développement
A tudomány különböző területein alkalmazott „rendszerközpontú megközelítés" bemutatása konkrét példákon. A tanulmánykötet megpróbálja a fogalom meghatározását, a célkitűzések megfogal- mazását vázolni. Több tervet mutat be pl. az iskolai könyvtárak tervezésével, az oktatási intézmények reformjával kapcsolatban. Utolsó fejezet a fejlődő országok problémáit vizsgálja.
4. KÉZIKÖNYVEK
Directory of engineering-education institutions: Africa, Asia, Latin-America (franciául is megjelent) A fejlődő országok felsőfokú mérnökképző intézményeinek címtára. Ismerteti az egyes országok- ban működő intézmények belső felépítését, profilját, helyét az ország oktatási rendszerében és az egyes szinteken elérhető fokozatokat. Statisztikai adatokat közöl a felvett, az oktatásban és kutatás- ban foglalkozott mérnökök számáról.
World guide to higher education - A comparative survey of systems, degrees and qualifications Az oktatási rendszerek sokfélesége komoly problémát okoz az oktatás egyes szintjeinek, illetve a diplomák és fokozatok összehasonlításában. A kötet 135 ország felsőoktatási rendszerét, fokozatait és diplomáit mutatja be. Bevezetőjében a témával kapcsolatban felmerülő problémákat, s a fokozatok és diplomák általános kritériumait vizsgálja.
SZABÓ MÁRTA
*
Az UNESCO nevelésügyi programja (1977-1978)
Az UNESCO főigazgatója 1976-ban tette közzé a Szervezet hat évre szóló középtávú munkatervét (19 C/4), illetve az 1977-1978. évi program- és költségvetés-tervezetét (19 C/5). E két dokumentumban mintegy 850 oldalon terjesztette elő a további tevékenységre vonatkozó javaslatait.
A két tervezetet a Közgyűlés 19. ülésszaka (Nairobi, 1976. október 26,-november 30.) vitatta meg és fogadta el bizonyos módosításokkal.
Az elveket, célokat, kiemelt feladatokat a középtávú terv határozza meg, amelynek az 1977—1978. évi munkaterv csak alárendelt része. Ugyanakkor a középtávú terv csak általánosságban jelöli ki a fő irányvonalakat, míg kötelező jogereje és tényleges költség- vetési háttere csak a kétéves munkatervnek van.
A Közgyűlés határozata értelmében az UNESCO a következő' két évben mintegy 224,5 millió dolláros költségvetéssel rendelkezik, emellett az ENSZ Fejlesztési Programjától és más költségvetésen kívüli forrásokból további 140 millió dollárt kap bizonyos együttműködési és fejlesztési programok megvalósítására, tehát összesen mintegy 360 millió dollárral gazdálkodhat.
Ebből az összegből az UNESCO 1977 és 1978 során 230 nemzetközi értekezletet rendez, 26 folyóirat és 314 mű (kézikönyv, tanulmánykötet, hivatalos kiadvány, album, térkép stb.) megjelenését biztosítja a különböző nyelvű változatokat figyelembe véve mintegy 700 kiadásban. 3500 ösztöndíjas tanulmányútját készíti elő és mintegy 300 nemzeti és regionális fejlesztési programhoz nyújt támo- gatást.
Az UNESCO fő tevékenységi területei közül (nevelésügy, természettudomány, társadalomtudo- mány, kultúra és tájékoztatás) a nevelésügy részesedése a legmagasabb. Oktatási-nevelési programokra fordítják a reguláris költségvetés 20%-át és a költségvetésen kívüli forrásoknak közel felét.
*
A nevelésügyi program fő célja, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel hozzájáruljon a béke megerősítéséhez, az emberi jogok védelméhez, a fejlesztési célok megvalósításához és a nagy világproblémák megoldásához, szakmai szempontból pedig az új eredmények nép- szerűsítésével a nevelésügyi információ kiterjesztésével, a kutatási és kísérleti programok támogatásával, a regionális és a nemzetközi együttműködés elősegítésével, illetve konkrét fejlesztési programok megvalósításával kíván segítséget nyújtani a tagállamoknak neve- lésügyi rendszerük megújításához, mennyiségi és minőségi fejlesztéséhez.
A nevelésügyi politika és tervezés, illetve az ezzel összefüggő közigazgatási és irányítási rendszerek vonatkozásában a program az egyes országok és régiók sajátos társadalmi, gazdasági és kulturális szükségletei és lehetőségei figyelembevételével keresi azokat a megoldásokat, amelyek a permanens nevelés szellemében a legeredményesebben szolgálják az oktatás demokratizálását.
E kérdéseket tűzik napirendre az arab, illetve az ázsiai tagállamok oktatási és tervezési miniszterei- nek soron következő regionális értekezletei (1977, illetve 1978).
E területen a kutatás a következő két évben-többek között a következő témákra irányul: a nevelésügyi reformok stratégiája, tervezése, szervezése és értékelése; a regionális és helyi tervezés és az iskolahálózat tervezésének módszerei; a várható munkaerőigények- nek leginkább megfelelő nevelésügyi struktúrák kialakítása.
A kutatási programok mellett és a Nemzetközi Neveléstervezési Intézettel (IIEP, Párizs) együttműködve az UNESCO folytatja a nevelésügyi tervezéssel és igazgatással foglalkozó szakemberek képzését és továbbképzését, a kérdésre vonatkozó információk, a korszerű tervezési módszerek és technikák terjesztését.
A nevelésügy finanszírozása terén az UNESCO jelentős szakmai, technikai és anyagi segítséget nyújt a tagállamoknak legégetőbb nevelésügyi problémáinak megoldásához, és a
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (BÍRD), a Nemzetközi Fejlesztési Egyesü- lettől (AID), az UNICEF-től és a Világélelmezési Programtól (PAM) e célra kapott kölcsö- nök és segélyek célszerű felhasználásához.
Az UNESCO a következő két évben is folytatja erőfeszítéseit az oktatásügy terén megnyilvánuló diszkrimináció megszüntetésére, különös tekintettel egyes hátrányos hely- zetben levő kategóriák, elsősorban a nők, a menekültek, illetve a vendégmunkások és gyermekeik egyenlő oktatási esélyeinek megteremtéséért folyó programokra. Ennek kere- tében támogatásban részesíti a gyarmatosítás és faji megkülönböztetés ellen küzdő afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmak nevelésügyi programjait is.
A Szervezet tanulmányozni fogja, hogy milyen eredmények születtek és milyen to- vábbi lehetőségek adódnak a Közgyűlés 18. ülésszakán a nemzetközi megértésre, együtt- működésre és békére nevelés tárgyában elfogadott nemzetközi ajánlás gyakorlati alkalma- zása terén. Tervezi egy kiegészítő dokumentum kidolgozását, amely rögzítené azokat az elveket és módszereket, amelyeket kívánatos lenne alkalmazni a tankönyvek és egyéb oktatási anyagok és eszközök készítése során a nemzetközi megértésre, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására nevelés szempontjából. Támogatást nyújt két- és több- oldalú tankönyvegyeztetési programok megvalósításához és elősegíti az asszociált iskolák hálózatának továbbfejlesztését, illetve a hálózatnak az egyetemekre történő kiterjesztését.
Az úgynevezett különleges nevelési programok keretében az UNESCO a fejlesztés és fejlődő országok problémáira, illetve a népesedés és a kábítószerhasználat kérdésére vonat- kozó oktatással foglalkozik.
A nevelés struktúráját, tartalmát és módszereit illetően az UNESCO tanulmányozni fogja az interdiszciplinaritás kérdését, az erkölcsi nevelés aktuális problémáit, továbbá a különböző fokú és típusú intézményekben nyújtott oktatás tartalma közötti kapcsolato- kat, az elméleti és gyakorlati ismeretek, az általános műveltséget nyújtó, a gyakorlati munkára felkészítő tárgyak közötti arányokat, s azt, hogy az oktatás tartalma mennyiben befolyásolja a továbbtanulási lehetőségeket és a pályaválasztást. Esettanulmányok készül- nek arról, hogy a közoktatásban és a felnőttnevelésben az esztétikai nevelés hogyan járulhat hozzá a permanens nevelés és tanulás elvének gyakorlati megvalósításához.
A testnevelési és sportminiszteri konferencia (1976) ajánlásai alapján tovább keresik és népszerűsítik azokat a formákat, amelyek révén a sportnak, a testnevelésnek és egészség- ügyi nevelésnek megfelelő helyet lehet biztosítani az oktatási programokban, és a felnö- vekvő nemzedéket jobban fel lehet készíteni a felnőttkori testedzésre. A Közgyűlés egy kormányközi bizottságot választott a sport és testnevelés fejlesztésére létrehozandó ál- landó bizottság és nemzetközi pénzügyi alap szabályzatának kidolgozására.
Kiemelt helyet kap az anyanyelvi képzés, a két- és többnyelvűség oktatási problémái- nak kutatása és az idegen nyelvek oktatása, különös tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Záródokumentumának az idegen nyelvoktatás fejlesztését érintő pontjának megvalósítására.
. Az UNESCO támogatást nyújt a nevelésügyi reformokra és újításokra vonatkozó regio- nális információs rendszerek megszervezéséhez. Ezek közül Magyarországot az új oktatási módszerekkel és technikákkal foglalkozó délkelet-európai tájékoztatási hálózat érinti közelebbről.
/
Uj programpont az oktatási szükségletek távlati kutatása. Ezen a téren a tagállamok legérdekesebb tapasztalatait és módszereit esettanulmányokban fogják közzétenni.
Az UNESCO segítséget kíván nyújtani a tagállamoknak az iskolai és iskolán kívüli neve- lés struktúrájának, tartalmának, módszereinek és technikáinak a permanens nevelés szelle- mében történő megújításához.
A már meglevő tapasztalatok elemzésével és újabb kísérleti programok szervezésével kutatja a permanens nevelés koncepciójának megfelelő, átfogó, rugalmas és sokoldalú oktatási struktúrák kialakításának módszereit. Ezen belül a program különösen nagy fi- gyelmet fordít a permanens nevelés megalapozása szempontjából fontos szakaszokra, azaz az óvodai és az alapfokú nevelésre, a szülők nevelésére, s ezenkívül a fogyatékos gyerme- kek nevelését is biztosító struktúrákra.
A Szervezet kiadványt jelentet meg a tanulás folyamatára vonatkozó legújabb kutatások eredmé- nyeiró'l és folytatja a nevelésügyi újításokat és reformokat ismertető Perspectives/Prospects című neve- lésügyi folyóirat kiadását.
A fejlődő országok szükségleteiből és lehetőségeiből kiindulva az UNESCO foglalkozni fog az egyszerű technikák és a helyi anyagok felhasználásával olcsón előállítható oktatási eszközök fejlesztésével, 1978-ban pedig nemzetközi konferenciát rendez a fejlődő orszá- gok nevelésügyi rendszerének megfelelő oktatástechnikai stratégiák kidolgozására. Más- részt tanulmányozni fogja a legkorszerűbb tömegtájékoztatási eszközök nevelésügyi cé- lokra történő jobb kihasználásának lehetőségeit.
A Helsinki Záróokmánynak megfelelően az UNESCO felmérések és tanulmányok készítésével kíván hozzájárulni az európai tagállamok közötti oktatástechnikai és módszer- tani együttműködés fejlesztéséhez.
Tanulmányozni fogja az új technikák és módszerek költségeinek és hatékonyságának mérésére vonatkozó eljárások kidolgozásának lehetőségét, az oktatóprogramok és audio- vizuális anyagok nemzetközi cseréjének jogi vonatkozásait. Megkezdi egy nemzetközi oktatástechnikai intézet létesítésének előkészítését és a Nemzetközi Szabványügyi Szerve- zettel (ISO) együttműködve lépéseket tesz az oktatástechnikai eszközök nemzetközi szab- ványosítása érdekében. Emellett az UNESCO számos tanfolyam, értekezlet rendezésével, továbbá információs és demonstrációs központok, illetve eszköztárak szervezésével, kézi- könyvek kiadásával, az oktatástechnikai és módszertani specialisták státusának tisztázá- sával, szakértők és tanácsadók küldésével ösztöndíjak adományozásával kívánja elősegíteni a korszerű technikák és módszerek minél gyorsabb elteijedését.
A felnőttoktatási program központjában a felnőttoktatásfejlesztéséről a Közgyűlés 19. ülésszakán elfogadott nemzetközi ajánlás gyakorlati megvalósítása áll, de az átfogó célkitűzés mögött alig néhány pontból álló munkaterv húzódik meg. Két szemináriumot rendez az UNESCO a felnőttoktatásnak a fejlesztésben betöltött szerepéről, tanulmány készül az iskolázatlanok szakoktatását célzó, valamint az öregek számára szervezett felnőttoktatási programokról, s a fejlődő országok felnőttoktatási struktú- ráiról.
A prágai Európai Szabadidő és Nevelési Központtal (ECLE) együttműködve az UNESCO támoga- tást nyújt az európai felnőttoktatási információcsere fejlesztéséhez, illetve az európai felnőttoktatási struktúrák összehasonlító tanulmányozásához.
A tervek között szerepel még egy nemzetközi felnőttoktatási tezarusz és az egyes országok felnőtt- oktatási intézményeire és folyóirataira vonatkozó repertórium kiadása.
Az UNESCO Nevelésügyi Intézete (Hamburg) a közoktatás és a permanens nevelés szempontjából tanulmányozza az iskolai tantervek értékelésének módszereit, az alapfokú
oktatással szemben támasztott követelményeket, a pedagógus megváltozott szerepét, ebből következően a pedagógusképzés új feladatait, s a tanulók értékelésének korszerű módszereit.
Regionális értekezletek szervezésével segíti elő az egyes kontinenseken a különböző országok pedagógiai kutatóintézetei közötti együttműködést és negyedévi folyóiratát (International Review of Education) is a nemzeti szintű kutatási programok ismertetésé- nek szenteli.
A tudományos és műszaki oktatás, illetve a szakképzés programfejezetében központi helyet kap a természettudományos és műszaki ismeretek integrált oktatása, különösen az alapfokú oktatás vonatkozásában, folytatódik a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, valamint a természettudományok integrált oktatása terén jelentkező új irányzatokról szóló tanulmánykötetek és tanári kézikönyvek kiadása.
Ebben a fejezetben szerepelnek a családi neveléssel, a táplálkozási és a háztartási gazda- sági ismeretek oktatásával kapcsolatos programok.
A Közgyűlés 18. ülésszakán a műszaki és szakmai nevelésről elfogadott módosított ajánlás gyakorlati megvalósítása szintén fontos helyet kap a programban. Az UNESCO az ENSZ többi érdekelt szakosított intézményével és a regionális irodákkal együttműködve felmérést készít az elért eredményekről, nemzetközi értekezleteket és szemináriumokat rendez a képzés és a munka kapcsolatáról, a szakoktatás témájáról, a szakképzés irányítá- sának intézményi és országos szintű problémáiról, a műszaki tanárképzés szervezetéről, az általános és műszaki képzés közötti szerves kapcsolat kialakításáról.
Az UNESCO és az ENSZ Környezetvédelmi Program (PNUE) 1977-ben kormányközi értekezletet rendez a környezeti, illetve környezetvédelmi ismeretek oktatásának témájá- ról, és önálló programként szerepel a fejezetben a természettudományi és műszaki tárgyak iskolán kívüli oktatása, az e téren folyó nemzetközi és regionális együttműködés.
A program bevezetője leszögezi, hogy a felsőoktatás és pedagógusképzés minden or- szágban a társadalom életének és dinamikus fejlődésének rugója. Éppen ezért az UNESCO az egyes régiókban — elsősorban a fejlődő országok szempontjából — kívánja tanulmá- nyozni a tagállamok szükségleteinek megfelelő felsőoktatási struktúrák kialakításának és tipologizálásának módszereit, a felsőoktatás demokratizálásának eszközeit, s ezzel kapcso- latban a felvételi rendszerek különböző megoldásait. Fontos feladat a felsőoktatás megújí- tására vonatkozó törekvések elemzése és az eredmények terjesztése, különösen a felsőok- tatás új, úgynevezett nyitott típusai és más kísérleti megoldások, amelyekről az UNESCO
1978-ban egy nemzetközi repertóriumot fog kiadni.
Előtérbe kerül azoknak a feltételeknek, módszereknek és intézkedéseknek a kutatása és feldolgozása, amelyek a permanens nevelés követelményeinek és szellemének érvényesí- tése érdekében a felsőoktatás területén szükségesnek látszanak.
A Szervezet részt kíván vállalni a Helsinki Zárónyilatkozatnak megfelelően a felső- oktatás területén folytatandó európai együttműködés fejlesztésében, s ebben különösen nagy feladat hárul az Európai Felsőoktatási Központra (CEPES, Bukarest), amely a koor- dináció, dokumentáció és információcsere mellett egy sor tanácskozást rendez az európai országok felsőoktatásának struktúráiról, formáiról, tanulmányi programjairól, mennyiségi és minőségi fejlődéséről, tervezési problémáiról, módszertani és oktatás- technikai kérdéseiről.
Tovább folyik a felsőfokú tanulmányok és diplomák kölcsönös elismerését és össze- hasonlíthatóságát szabályozó regionális egyezmények előkészítése. Az első ilyen egyez- ményt 1974-ben írták alá a latin-amerikai országok, és hasonló dokumentumot fogadnak el előreláthatólag 1978-ban az arab államok. A következő kétéves időszakban az UNESCO kormányszakértői értekezletet hív össze az európai országok közötti egyezmény terveze- tének kidolgozására, és megkezdi az afrikai és az ázsiai térséget érintő további két okmány előkészítését is.
Az oktatószemélyzet képzése terén négy téma áll az akciók tengelyében: az oktatók státusa s az erre vonatkozó UNESCO-ajánlás elveinek gyakorlati érvényesítése, a pedagó- gusképzés megreformálása a permanens nevelés szellemében, beleértve a továbbképzés és folyamatos képzés különböző típusait; az oktatók új kategóriái, e kategóriák funkciója, tevékenységük profilja; az oktatók szerepe az oktatás állandó korszerűsítésének és megújí- tásának folyamatában.
Az írástudatlanság elleni küzdelem továbbra is központi kérdés, hiszen az UNESCO és a tagállamok erőfeszítései ellenére mintegy 800 millió felnőtt nem tud írni-olvasni a világon. A korábbi, úgynevezett funkcionális alfabetizálási programok beismert kudarcát követően az UNESCO 1977-78-ban új megol- dások kutatására, a tapasztalatok értékelésére és az információcsere fejlesztésére koncentrálja erőit.
Tanulmányozni fcgja az írástudatlanság elleni küzdelem új technikáit, a kérdéssel kapcsolatos statiszti- kai eljárásokat, kutatási és tervezési módszereket. Külön figyelmet fordít a vendégmunkások alfabeti- zálásának kérdéseire, az anyanyelven történő írás-olvasás oktatásra, az alfabetizálási programokhoz szükséges anyagi források felkutatására - s az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napjának megünneplése révén a világ közvéleményének mozgósítására s a fentiekkel szoros összefüggésben át- fogó tevékenységet fejt ki a falusi-mezőgazdasági környezet fejlesztését célzó nevelés és képzés terü- letén.
A Közgyűlés határozata alapján a következő 20. ülésszakig a Titkárság javaslatot dolgoz ki az írástudatlanság elleni küzdelem évtizedének megszervezésére és egy nemzetközi alfabetizációs alap létesítésére.
Fontos szerep jut a programban a nemzetközi együttműködés fejlesztésének: az UNESCO a nevelésügy terén 12 nemkormányzati nemzetközi szervezetet részesít anyagi támogatásban és mintegy 150 nemzeti vagy regionális fejlesztési program megvalósításá- ban működik közre mint végrehajtó vagy szakmai irányítást nyújtó intézmény. E progra- mok anyagi fedezetét (69,4 millió dollár) az úgynevezett költségvetésen kívüli források- ból, azaz az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) és más szervezetek hozzájárulásából bizto- sítja. Ennek keretében kap újabb jelentős támogatást az Országos Oktatástechnikai Köz- pont fejlesztésére Magyarország is.
Az UNESCO-tevékenység és -adminisztráció decentralizálásának érdekében a tervezet szerint megnövekedett feladatot látnának el a kutatás, az információcsere és dokumentá- ció, a szakemberképzés és a tanácsadás terén, valamint a nemzetközi együttműködést és a konkrét fejlesztési programok végrehajtását illetően a Szervezet nevelésügyi regionális központjai (Dakar, Santiago de Chile, Beyrouth, Bangkok), kérdés azonban, hogy a chilei politikai helyzetben mennyire biztosíthatók a santiagói központ normális működéséhez szükséges feltételek.
A nevelésügy teljesen önálló fejezetét képezi a Nemzetközi Nevelésügyi Iroda (BIE, Genf) programja, amely 1977-ben az oktatásügyi rendszerek minőségi fejlesztése által felvetett nemzeti és nemzetközi szintű információs problémák témájában szervezi meg a
Nemzetközi Nevelésügyi Konferencia 36. ülését. Ezt követően 1978-ban megkezdi a 37.
ülés előkészítését, amelynek központi témája az oktatásügyi rendszerek szervezésének és irányításának megjavítása, hatékonyságának növelése és az oktatáshoz való jog általá- nosítása.
E központi tevékenysége mellett 1977 és 1978 során az Iroda folytatja a pedagógiai reformokra és újításokra vonatkozó nemzetközi információ (IERS) fejlesztését, a tanter- vek készítését és értékelését érintő elméleti összehasonlító kutatásokat, többnyelvű nem- zetközi nevelésügyi tezauruszt és számos más folyóiratot és kézikönyvet jelentet meg.
KOVÁCS MÁTÉ
