A polgári apologetika az angol halandósági statisztikában

, A. ]A. BOJARSZKI]:

A POLGÁRI APOLOGETIKA AZ ANGOL HALANDÓSÁGI STATISZTIKÁBAN*

Marx már ,,A tők-é"—ben megirta, hogy a tőkés termelési mód aláássa a

népek életerejét és a népek elkorcsosulásállwz vezet. A tőkés abban a törek-

vésében, hogy a munkásból minél nagyobb értéktöbbletet zsaroljon ki

,,e célját a munkaerő élettartamának megrövidítésével éri el, miként a kapzsi gazda rablógazdasággal tesz szert nagyobb termaa'eshoza—mra".1 A tőkés ter? , , meléai mód ,,tékozolja az embereket, az eleven munkát, tékozolja nemcsak

a húst és vért, hanem az idegeket és az agyvelőt is"? a '

A kapitalista ellentmondások további fejlődése teljességgel igazolja

Marx megállapításait. Habár azok a járványellenes intézkedések, amelyeket a burzsoázia részben saját önvédelme érdekében, részben pedig a szervezett

munkásosztály harcának nyomása alatt foganatosított, helyenként hatéko—

nyaknak is bizonyultak, mégis a munkások és családtagjaik halandósága a munkásosztály abszolút és relatív elnyomorodását előidéző okok "és a tőkés vállalatok[munkafeltételei miatt egyre erősebben emelkedett. igy a

szívbetegségek okozta elhalálozások száma az Egyesült'Államokban a XX.

században 40 év alatt több mint háromszorosára emelkedett. Az összes okok

miatti általán—os halálozási arányszám az Egyesült Államokban 1930-ban

a nem szakképzett férfi munkásdknál két és félszer magasabb volt, mint az ugyanolyan életkorú tulajdonosok—nál, igazgatóknál és a főtisztvis—előknél.

Ezt mutatják a hivatalos adatok, annak ellenére, hogy erősen csökkentik a

halálozási arányszám színvonalában mutatkozó osztálykülönbségeket.

Hasonlóképpen szintén a fenti hivatalos adatok szerint az Egyesült Alla—

mokban 1939-ben a csecsemőhaliandóság va :szegényeknél (V. osztály lásd alább) 4-szer nagyobb volt, mint a gazdagoknál (I. osztály).

Nincs semmi meglepő abban, hogy ezeket a tényeket, amelyek a kapi-

talista rendszerre általában és különösen ,,az amerikai életformára'r' baljós árnyat vetnek, a polgári szerzők és a polgári hivatalos statisztika erejükhöz és képességiikhöz mérten elkendőzni törekszenek. A kapitalizmuses a háború becstelen lapologetái, az emberevő malthuzianisták, a fajvédő eugenetikusok a

leggondosabb módon vizsgálják a születési arányszám színvonalában mutatkozó eltéréseket, azúgynevezett differenciált termékenységet és a pro—

letárokat megkísérli—k meggyőzni arról, mintha a rendkívül magas szüle—

tési arányszám volna nyomorúságos helyzetük oka. A születési arányszám

* A Szovjetunió N. A. Szemaskov Orvostudományi Akadémlájának Egészségvédelmi és Orvostudo- mányi Történelmi intézetében tartott előadás. —— Vesztnyik Sztatyisztyikl. 1952. 6. sz. 48—59. old.

! Marx és Engels Művei. XVII. kötet. 1937. 291. old., oroszul és Marx: A tőke I. kötet. Szikra.

Budapest, 1949. 285. old._ .

? Marx és Engels Művei. XIX. kötet. l939. 92. old., oroszul és Marx: A tőke, ill. kötet. Szikra.

Budapest: 1951. 118. old.

BOJARSZKIJ: APOLOGETIKA AZ ANGOL HALANDÓSAGX STATISZTIKABAN 205

problémájáról áttérve a halálozási arányszám problémájára, egyszerre

eltűnik _a polgári szerzők statisztikaitehetsége, hogy feltárják a különböző népességi csoportok halálozási arányszámainak színvonalában mutatkozó

küiönbségeket. Az utóbbi évtizedekben eltüntek a polgári demografusok mun—

káinak liapjairól a lakosság átlagos vagyoni helyzetének megfelelő városi kerületek alapján csoportosított halálozási arányszámok is. Ismeretes, hogy e módszer minden visz-onylagossága mellett, ha a városnegyedek lakossága eléggé egynemű, akkor igen fontos eredményeket adhat. Emlékeztetünk arra,

hogy ezt a módszert sikeresen első ízben Engels alkalmazta ,,A munkás—

osztály helyzete Angliában" című munkájában. A XIX. század végén és még a XX. század elején is számos haladó szerző munkáiban találkozhatunk a városi negyedeknek a halálozási arányszámok szerinti csoportosításával.

Jelenleg azonban a városi negyedek csoportosításai a halálozási arányszámok tekintetében a polgári. szerzöknél már eltűntek, ámbár ugyanakkor a szüle—

tési arányszámok tekintetében e csoportositásokat még közlik. Az a szerző,

akinek rendelkezésére állanak a születési csoportarányszámok, kétségtelenül

rendelkezik a halálozási csoportarányszámokkal is, de az apologetikus ten—

dencia folytán azokat elhallgatja.

A halálozási arányszám osztályok szerinti megtkülönböztete'se tekinteté- ben a polgári demográfiában majdnem általánosan uralkodó hallgatás terü- letén mintegy oáz-isként a sivatagban tűnhetne fel a foglalkozási ágak szerinti angol halandósági statisztika. Látszólag ez elegr hatásosan mutatja ki a különbségeket. Az angol statisztika más országok statisztikájától eltérőleg a halálozási arányszámokat a kereső népesség nagyszámú foglalkozási esp—

portjai szerint adja meg. Pusztán a közölt adatok szerint az ilyen csoportok száma eléri a hatszázat. Minden egyes csoportra vonatkozólag közlik az általános, valamint a korcsoportok szerinti halálozási arányszámot halál—

okok szerint részletezve. Emellett minden egyes korcsoportban a halálozási arányszámot rendszerint összehasonlítják az összes 16 éves és ennél idősebb kereső férfiak halálozási arányszámával és erre a célra széles körben az úgy- nevezett standardizálás mód-szeret alkalmazzák.3

Érthető, hogy az ilyen részletes adatok sok érdekes dolgot tartalmaz- hatnak Igy a cink— és a rézbányákban a felszínalatti munkások halandósága 5—6—szor nagyobb, mint a bankárok és a bankfőtisztviselők halandósága, _ a munkások e csoportjában a légzőszervek tubenkulózisa okozta halálozások arányszáma 1930—1932. években lOdszer magasabb volt, mint a bankárok—

, nál és a banktőtisztviselőknél.

_ Ilymódon a burzsoa államoknak még a hivatalos népegészségi statiszti- kája sem hallgathatja el teljesen mindenkor a tényleges helyzetet.

Egészében véve azonban a foglalkozási ágak szerinti angol halálozási statisztika a tényleges helyzettel szemben igen nagy mértékben eltitkolja

r 3 A' standardizálás módszerének lényege a következő: A népesség különböző csoportjaira vonat—

kozó halálozási arányszámok összehasonllthatósága végett ki kell küszöbölni az egyes népesség- csoportok korévek szerinti összetételében mutatkozó eltérések hatását. E célból a korévek sze' rinti halálozási arányszámokat bizonyos standard súllyal mérlegelik. Közvetve ezt elérik, ha az egyes (csoportok korévek szerinti csoportjaiba tartozó személyek számát megszorozzák az egész népesség ugyanazon korévek szerinti csoportjainak halálozási arányszámaival; a kapott szorzatokat össze;

adjuk: ennek eredményeképpen megkapjuk a haláleseteknek azt a számát, amely a vizsgált kor- csoportban akkor következett volna be, ha a halálozási arányszám színvonala (a kor-évek szerinti szinvonala) ugyanaz lett volna a kérdéses csoportban, mint az egész népességben. Ha a halálesetek tényleges számát a halálesetek e ..kiszámitott" számához viszonyítjuk, akkor megkapjuk a csoport halandóságának az egész népesség halandóságához viszonyított indexét, A standardizálásnak ez a ..közvetett" módszere szemben a "közvetlen" módszerrel, ahol az index helyett a halandósági_ar5ny- számokat az egyes korévek standard súlyaival mérlegelve egyszerűen átszámitják.

206 BOJARSZKIJ

a polgári társadalom különböző társadalmi osztályai halálozási arányszámai- naik színvonalában mutatkozó különbségeket. A kapitalizmus osztályellenté—

teit elkendőzve, lehetővé teszi a nép megtévesztését. Ha ebben a statisztikák ban —— bár kisebbített mértékben —— a halálozási arányszám színvonalában bizonyos különbségeket mégis feltárnak, erre kizárólagosan azért van szük- w

ség, hogy az egész statisztika megbízhatóságát és objektivitását láthatóvá

tegyék, annál is inkább, mert az ilyen esetekben semmiféle ,,titkot" sem árul- nak el: a bányászok rendkivül/"magas halálozási arányszáma a kapitalista Anglia cinkbányáiban enélkül is jól ismert és ,,szabad szemmel", minden

statisztika nélkül látható. u .,

Milyen eljárásokkal leplezi el a foglalkozások szerinti angol halálozási statisztika a különböző osztályok halálozási arányszámainak színvonalá-

* ban mutatkozó eltéréseket?

A standardizálás módszerének alkalmazása egyáltalán nem ilyen fel—

járás, mert ez önmagában véve a kérdés eldöntéséhez csak segítséget nyujt- hat. A proletárok sok csoportjának a polgári csoportokkal való összehason- lításánál a csoportok szerinti egyszerű halálozási arányszámok nem _hason—

láthatók össze, mert a társadalmi csoportok korévek szerinti összetételében

nagy eltérések vannak —— a polgári csoportokban a keresők között viszony—

lagosan több az aggastyán és idős korú és aránylag kevesebb a közepes élet—

korú és még kevesebb a fiatalkorú, mint a proletár csoportokban.

A korévek szerinti összetételben mutatkozó e különbségek először azzal magyarázhatók, hogy a proletárok sokkal korábban lesznek keresők. Már

ser'dülvőkorukban arra kényszeríti őket a szükség, hogy munkát keressenek.

Ezzel ellentétben a burzsoázia képviselői ifjúságukat semm—ittevésben és szó-

rakozásban tölthetik. Ennelr folytán a gazdagok jelentősen később kerülnek

a foglalkozások szerinti halálozási statisztika megfigyelési körébe, aminek következtében a fiatal életkorú személyek a megfelelő csoportban sokkal kisebb

százalékban vannak képviselve.

Másodsorban a proletárcsopo'rtok magasabb halálozási arányszáma az

oka annak, hogy fiatalabb korú személyekből állanak. A burzsoa csoportok képviselői között éppen azért több az öreg, mert magasabb életkort érnek el.

Minthogy a kereső munkások állománya fiatalabb korú személyekből áll, ennek következménye az is, hogy náluk az általános halálozási arány-

szám alacsonyabb: a fiatal ikorcsoportokat —— egyéb feltételek azonossága

mellett —— alacsonyabb halálozási arányszám jellemzi. mint az idősebbeket és ezért a népesség adott csoportjában a fiatalabb életkorúak aránylagos

súlyának emelkedése a csoport általános halálozási arányszámának csök—

kenéséhez vezet.

Ennek eredményeképpen például előfordulhat az, hogy az e észségre

igen ártalmas számos foglalkozási ágban alacsonyabb a munkáso halálo- zási arányszáma, mínt az uralkodó osztályhoz tartozó csoportokban. Ezt

pedig az egész világon senki sem tudná megmagyarázni. Az angol statisztika

éppen ezért a standardizálás módszerének felhasználásával kísérli meg, hogy a népesség halálozási arányszámaina vonatkozólag (általa közölt ada- tok helyességének nyilván—valóságát igazolja és ilymódon az állítólagos objektivitás illúziójának keltésére még ezt a fontos eszközt is igénybe veszi. A standardizálás mutatószámainak eredményeit is nagymértékben elleplezi azonban azzal, hogy a halálozási indexek kiszámításánál az egész

kereső népességre kiszámított magasabb halálozási arányszámot veszi ösz—

APOLOGETIKA AZ ANGOL HALANDÓSAGI STATISZTIKABAN ! 207 szehasonlítási alapul. Arról van szó, hogy'egy fejlett ipari országban az egész kereső népesség átlagos halálozási arányszáma erősen megközelíti az ipari proletariátus halálozási arányszámát, amely a népesség túlnyomó többségét alkotja. Ilymódon a halálozási arányszám viszonylagos magas- ságának elbírálásánál ténylegesen a munkásosztály magasabb halálozási

arányszámát veszik alapul. Ennek következtében a halálozási indexek azok-

ban a foglalkozási csoportokban, amelyekben más kisebb halandósági cso- porthoz viszonyítva magasabb a halálozási arányszám, mégis 60—70%-os stb. igen kedvező eredményt mutatnak. Ahhoz, hogy a jómódú rétegekhez viszonyítva a proletár csoportokban a halandóság fokozódásának világos.

mutatószámát megkapjuk, a két index arányátkeil vennünk (mint amilyet-..

nek voltak a fent felhozott összehasonlító mutatószámok is). " _

A foglalkozások szerinti angol halálozási statisztika tekintetében majdnem szó szerint megismételhető Leninnek az 1900. és 1910. évi amerikai mezőgazdasági összeírásokra vonatkozó bírálata. Ugyanúgy mint az 1900. és 1910. évi amerikai mezőgazdasági összeírások anyaga, az angliai halandósági statisztika is —— teljesség tekintetében —— igen gazdag és érté——

kes anyagot ad. És az értelmetlenségig menő helytelen csoportosítás követ—

keztében ez az anyag éppen úgy elvész és eltűnik, mint az emlitett össze- írások anyaga is. A foglalkozások szerinti angol halálozási statisztika ter- jedelmes kiadványai tekintetében újra csak megismételhetjük Lenin szavait;

,,Ebből az a teljesen helytelen., a valóságos helyzetet teljesen eltorzító ——

de a burzsoáziának nagyon tetsző —— kép tárul elénk, mintha a kapitalista társadalomban letompulnának az osztályellentétek."4

Áttérve az angol halálozási statisztikában alkalmazott eljárások vizs-

gálatára, meg kell jegyeznünk, hogy ez a statisztika szoros kapcsolatban

van a népszámlálással. A népszámlálás eredményeképpen nemcsak az egész.

népesség lélekszámára vonatkozó adatokat kapjuk meg, de megismerjük a, népesség, foglalkozások és korévek szerinti csoportjainak lélekszámára vonatkozó adatokat is, és ezekre vonatkoztatjuk a halálesetek megfelelő:

számát s így megkapjuk az egyes csoportokban a kore'vek szerinti halálozási arányszámokat. Emellett a halálesetek évi számát a halotti anyaköny—

vekből 3 évenként teszik közzé. Jelenleg a foglalkozások szerinti angol halá- lozási statisztikának az 1921—1923. évi (az 1921. évi népszámlálás alap- _ ján és az 1931—1932. évi (az 1931. évi népszámlálás alapján készült) ki-—

adványaival foglalkozunk. Angliában— a háborús Viszonyak miatt 1941-ben:

nem tartottak népszámlálást. A foglalkozások szerinti és az 1951. évi nép,-

számlálással összeegyeztetett halandósági statisztika újabb adatainak

közzététele csak néhány év múlva várható. Erre való tekintettel az előző kiadványok kritikai elemzése is érdeklődésre tarthat számot. Nemcsak erről

van szóazonban, hanem arról is, hogy a halandóság vizsgálata tekinteté-

ben ezeket .a kiadványokat a polgári statisztika legjobb példáinak tartják..

Ha pedig ezekben a kiadványokban ennyire sok a hamisítás, mit mond-

hatunk a többi anyagról?

A népesség" társadalmi csoportok szerinti megoszlásánál elsősorban

azzal az osztályozással kell foglalkoznunk, amely a foglalkozások szerinti angol halandósági statisztika alapját alkotja. A foglalkozások szerinti angol

halandósági statisztikában a jelenleg érvényben lévő osztályozás csekély módosítással megfelel annak az osztályozásnak, amelyet az 1921. évi .népm

! [min Művei. 22. kötet. 58. old.. oroszul és a. a. Szikra, Budapest, 1951. 64. old.

203 % BOJARSZKU

számlálásealkalmával vezettek be. Ez az osztályozás a népesség társadalmi

csoportjait meghatározó alapelvek, ismérvek tekintetében semmiben sem

különbözik a többi osztályozástól, amelyet a polgári népességi statisztika

erre a célra alkalmaz.

Teljességgel megismételhető erre az osztályozásra is Leninnek a népes—

ség csoportosítása tekintetében az 1900. évi amerikai oenzussal kapcsolat—

ban tett kijelentése, amely szerint ennek a cenzusnak tudományos értéke

a nullával egyenlő. Igy ,,a segítő családtago " (legnagyobb részben

a mezőgazdák családtagjai) az 1921. évi népszámlálás alkalmával éppen

úgy, mint az amerikai cenzusban, ugyanabba a csoportba kerültek, mint a

bérmunkások. Ez az a szokásos szemfényvesztés, amelyhez a polgári statisz-

tika az osztályellentmondások kendőzése céljából menekül és a gazdaság—- statisztika összes elemi törvényeivel ellentétben ugyanabba a csoportba

egyesíti a tulajdonosokat és azok bé'rrnunkásait. r

Meg kell még említenünk .a ,,tulajdonosok" csoportját, amelyben rend—

szerint egybeveszik a nagy burzsoázia képviselőit és a kis kézműiparosokat,

akik mint ,,saját vállalatuk" tulajdonosai, formális önállóságukat e minő—

ségükben nem vesztették el. '

A foglalkozások szerinti angol halálozási statisztikát nem érdeklik a termelési viszonyok és csak formálisan vizsgálja annak a ,,munkának" jel- leget, amellyel az ember foglalkozik. Ennek következtében a gazdasággal rendelkezők, a vállalatok és intézmények vezetői, az igazgatók, stb-. egy

csoportba kerülnek a kisebb műhelyek vezetésével megbízott mérnökökkel,

sőt az egyszerű mémökökkel. Ezzel együtt számos iparágban a legfelsőbb vezetők, akik tulajdonképpen a monopóliumok tulajdonosai, gyakran azonos csoportba kerülnek a bérmunka igen sok képviselőjével.

A polgári népességi statisztikában a népesség társadalmi osztályozá—

sának egyik általános hiányossága, hogy mellőzi a nem kereső férfia-k min—

denféle társadalmi csoportosítását. A foglalkozások szerinti angol .hcalálo—

zási statisztika e tekintetben sem jelent kivételt. A nem kereső férfiak cso——

portosításáról való lemondást csak jelentéktelen mértékben egyenlíti ki az, ,,hogy a foglalkozásukkal felhagyott személyek" bizonyos hányadát az előző foglralikozásuknak megfelelő csoport foglalja magában. Nagyobb hányaduk

" azonban más, különféle foglalkozási csoportokba kerül, amely foglalkozá- sokat annak utána voltak kénytelenek választani, miután elvesztették annak

lehetőségét, hogy előző szakmájukban dolgozzanak. Ha a villamoskocsi—

vezetőt például, időelőtti öregsége miatt munkahelyéről elbocsátják és a kocsivezető a neki véletlenül kínálkozó liftkezelői állást elfogadja, akkor a népszámlálásban alkalmazott csoportosítási szabályok értelmében a lift—

kezelők csoportjába kerül. A munkaerők megoszlásának népgazdasági ágak és foglalkozások szerinti feltüntetése szempontjából ez az eljárás helyes lehet. A halálozási statisztikában azonban ez az eljárás torzitásokhoz _

vezet, teljesen nyilvánvaló, hogy ezeket a volt kocsivezetők'et magasabb halálozási arányszám jellemzi, mint azokat a kocsivezetőket, akik meg—

maradtak a villamos vasút állományában, ugyanakkor azonban ebből a cso—

portból ezek a volt kocsivezetők ki vannak zárva. Másrészről ezeket a volt - kocsivezetőket, akik az évek hosszú során keresztül magasabb életszinvona—

lon éltek, mint a liftkezelők, alacsonyabb halálozási arányszám jellemzi, mint a többi liitkezelőt. llymódon annak a körülménynek, hogy az emberek az egyik csoportból átkerülnek egy másik csoportba, az az eredménye, hogy a

J,;

APOLOGETIKA Az ANGOL HALANDÓSAGI STATISZTIKABAN * — 209

halálozási arányszám szinvonala mind a két csoportban csökken.5 A halálo-

zási arányszám e kétszeres csökkentésének elkerülése végett, a halálozási sta—

tisztikában az ilyen személyeket nem mint eredeti liftkezelőket, hanem mint egészségüket és ezzel együtt munkájukat vesztett kocsivezetőket kellene

számbavenni. Ez az eljárás azonban az angol statisztika tényleges feladatai-

val ellentétben volna. .

E mellett a munkaerejüket vesztett személyeknek az aránylag maga- sabb életszinivoinalú csoportokból az alacsonyabb életszínvonalú csopor-

tokba való átkerülése eléggé nagy számban fordul elő a kapitalista társa-

dalomban, amelyre a dolgozó tömegek elnyomorodása és éppenséggel nem az embernek a társadalmi létrán való fokozatos felemelkedése a jellemző, amit hazúg módon az úgynevezett ,,társadalmi kapillaritás elméleténe "

hívei hangoztatnak.6 ,

Ami a nők halandóságát illeti, a foglalkozások szerinti angol halálozási statisztika e kérdést régebben csaknem figyelmen kívül hagyta. Az egyedül álló nők halandóságának vizsgálata az 1921—1923. években alacsonyabb elméleti színvonalon áll és semmiben sem segíti elő a kérdés megvilágítását.

Minthogy a nők között igen nagy az eltartott nők száma, sőt a kereső nők

foglalkozásai is kevésbbé veszélyes természetűek, a nők halálozási arány- számának nevezetesen éppen ezért a táplálkozási, a lakás— és az egyéb élet- feltételeknek a dolgozó családokra gyakorolt befolyása jellemzése szempont- jából volna nagy jelentősége. Nem! véletlen ezért, hogy a vizsgált angol sta- y isztika egészében véve a nők halan'dóságának kérdését nem érinti és csak

az egyedülálló nőket mutatja ki. Igaz, hogy az 1930—1932. években a házas—

ságban élő nők halandóságára vonatkozó adatokat a férj foglalkozásától függő csoportosításban feldolgozták. E feldolgozás értéke azonban jelenték- telen. Elegendő például rámutatni arra, hogy a feldolgozásnál az eltartott

nőket egybevették a kereső nőkkel.

Annak megismerésére, hogy az 1921. évi angol népszámlálásban a népességi társadalmi csoportok szerinti osztályozása hová jutott, teljesen elegendő, ha az angol népességi sztatisztikában részletezett egyes csopor- tokat közelebbről megvizsgáljuk. Például az X betű alatt szereplő csoport- hoz sorolják a földesurakkal, a földbirtokosoikkal együtt a városi közigaz- gatás tagjaiként szereplő bírákat, továbbá a koldusokat és csavargókat és végül az egyéb foglalkozási ágak között a filozófiai doktoxrokat is.

5 Megvilágitjuk e kérdést egy példával (a számok önkényesen választottak)

Létszám t 1000

Csoportok ! a népszámlálás Meggaáaak lélekre eső

! szerint halálozás

A) A magasabb csoportban megmaradtak !

száma... 1000 10 12

B) Alacsonyabb csoportba átlépették száma 1 000 t 14

C) Előzőleg is alacsonyabb csoportokban t 16

* lévők száma . . . ' . . 1 000 l 18

Az "A" és a ,,B" mp ,,C" csoportok halálozási arányszáma 10 és 16, azaz kevesebb, mint az "A" % "B"

(12) és a ,,C" (154) csoportok mutatószámai

GA ,,kapillaritás elmélete'jaz apologetikus burzsoa polgári-demográfiai tanítások egyike, amely a születési arányszám XX. században bekövetkezett esésének állitólagos okát abban látja. hogy a modern burzsoa rendszerben az emberekben az az ösztönző törekvés él és arra fordítják minden erejüket, hogy a társadalmi létrán felfelé jussanak, holott a valóságban a születési arányszám esésének oka a növekvő elnyomoroda's és a munkanélküliség.

3 Statisztikai Szemle ——— 8—6

' 210

Az 1921. év után új foglalkozási csoportokat alkottak (a csoportosítás készítőinek értelmezése szerint megkezdték az áttérést az előző ágazati cso-

portokról a szakmák szerinti csoportokra), amelyeket azután 5 nagy ,,oszw tályban" egyesítettek. Arról, hogy ezeket az osztályokat miképpen alakítot—

ták, később lesz szó. Világos azonban, hogy az ilyen ,,osztályok képzése"

azt, ami már kezdettől fogva rossz volt —— amikor is az elsődleges csoportok

százait különböztették meg — nem javíthatja meg olymódon, hogy a csopor—

tokat összevonja. §

Felhozunk néhány példát arra a lehetetlen zűrzavarra, aminek alapján, az elsődleges csoportokat felépítették. Ha az osztályozást nézzük, azt lát—r juk, hogy a 000 számmal jelölt első csoportban, amely a halászati ipart, foglalta magában., egyesítették a halászhajó tulajdonosokat ésa hajóikon

levő matrözinasokat, kapitányokat és szakácsokat, a kormányosokat és a

hajóépítő tanoncokat, a 011 számú csoportban egyesítették az agronornuso-

kat és konyhakerte'szeket; a 014 sz. csoportban a mezőgazdasági főiskolai

hallgatókat és a farmon lévő gyakornokokat. Ilyen példák tetszésszerintb számba—n felhozhatók.

Természetesen mindenféle osztályozásban fordulhatnak elő hibák, rosz-r szul sikerült tételek. A statisztika normális fejlődése mellett azonban arra törekszenek, hogy az osztályozás hiányosságait fokozatosan kiküszöböljék.

Ha azonban e hiányosságok elősegítik a polgári statisztikának azt a törek—

vését, hogy apologetikus céljait elérje, akkor e hibák kiküszöbölése ettől a statisztikától nem várható. Ellenkezőleg, abban: a mértékben, amilyen mér—

tékben a polgári statisztika hazugabbá válik, egyre inkább rontja munka-

niódszereit. Az 1910, évi amerikai népszámlálás alkalmával mondotta Lenin, hogy az 1900. évi népszámláláshoz viszonyítva a feldolgozás hason- lithatatlanul rosszabb.7 Ugyanez mondható a népességnek az 1931. évi angol népszámlási statisztikában alkalmazott osztályozásáról is az 1921.

évi népszáumláláshoz viszonyitva. Igaz, hogy a két osztályozás közötti kü—

lönbség nem jelentékeny, de nagy fontosságú, hogy még ezek a bevezetett,

nem jelentékeny módosítások is inkább rontották a helyzetet. így például az 1921. évi osztályozás alkalmával a 017 számú csoport a különféle nagy mezőgazdasági gépek tulajdonosait foglaltatmlagában, a 021 számú cso- portba pedig a lenti gépek mellett dolgozó munkásokat sorolták. Ezt a két csoportot az 1931. évben egy csoportban foglalták össze. Ilymódon itt szán-

dékosan követik el azt a hibát, amelyet Lenin ismételten megbélyegzett, rá-

mutatva, hogy a tulajdonosok és a bénmunkások összekeverése a gazdaság- statisztika elemi követelményeinek durva megsértése.

A csoportok rendkívül részletesnek látszó nagy száma, amely az első pillanatra a differenciált vizsgálatra gazdag lehetőségek-et ígér, valójában ezta lehetőséget nem adja meg. Ellenkezőleg már az elsődleges részl—etes cso—

portokban az osztálykülönubségek olyan mélyen el vannak rejtve, hogy az anyag átcsoportosítása útján már lehetetlen helyes eredményeket kapni.

Vizsgáljuk meg, hogy a szakmai csoportok százaiból milyen módon al—

kották meg az osztályokat. A Királyi Statisztikai Társaságban e kérdéssel T. H. C. Stevenson beszámolójában foglalkozott)? Ámbár az előző osztá- lyozások fogyatékosságait a beszámoló maga is szóvátette, sőt még egyes csoportokra is rámutatott, amelyek a nagy munkaadókkal egyesítették sze—

7 Lenin Művei. 22. kötet. 48. old., oroszul és u. a. Szikra, Budapest, 195l. 54. old.

8 Lásd a Társaság folyóiratának 1928. évfolyamában közölt beszámolót és vitát, !. rész. 207. old.,

APOLOGETIKA AZ'ANGOL HALANDOSAGI STATISZTIKÁBAN 211

mélyzetük legszerényebb tagjait (például a gépkocsifuvarozók csoportjá- ban) mégis sok esetben — mint ahogy láttuk —— a társadalmi viszonyok szempontjából ellentétes csoportok —— az 1921. évi állapottal azonosan. _ az új osztályozásban is összekeverve maradtak. Térjünk át azonban a cso- portok alapján alkotott nagy ,,osztályokra". Öt ilyen osztályt alakítottak.

/ Az osztályok elnevezéséből és számából is világosan látható a csopor-

tosítás elvtelen—sége. Az öt ,,osztály"elnevezése a következő: 1. Felső és kö- zépső; II. Az I. és III: osztály közötti osztály; III. Szakképzettumunkások;

IV. A III. és V. osztály közötti osztály; V. Nem szakképzett munkások—'- Itt a II. és IV. osztályt mintha egyenesen azért vezették volna be, hogy a másik három osztály közötti ellentétet eltöröljék és megteremtsék a mély- reható osztályellentmondásokat elkendőző átmenet fokozatosságát. Ennek megfelelően a csoportok száma is teljesen önkényes; hiába való fáradtság volna, hogy a legcsekélyebb kísérletet is megtegyük annak indokolására,

hogy az angol társadalomban az osztályviszonyok lényegére való tekintet—

tel éppen ilyen számú csoport alakítására van szükség. A tulajdonosoknak (gyakran a munkaadók külön kimutatásával), a bérmunkásoknak és néha a .,.segítő családtagoknak" még a polgári statisztikában is szokásos formális elhatárolását az ismertetett csoportosítás nagy mértékben elkendőzi. Igy a tulajdonosokat és a vállaaltok vezetőit nem az első (a felső) csoportban mutatják ki, hanem a másodikban, ahol együtt veszik őket a tanítókkal, a

műszaki rajzolókkal, a rendőrökkel, a farmerekkel és a farmerek gazda-

ságának vezetésében segítő rokonokkal. Az első csoportban a bankárok

együtt szerepelnek a mér'nölkö'kkel és orvosokkal. A másik nem kevésbbé

világos példa a következő: az egyedülálló nők halandóságának kiegészítő vizsgálatában szintén öt ,,társadalmi osztály" szerinti CSOportosítást alkal—

maitak; az első osztályt a szerzetesnővérek alkotják; a kereskedelmi válla- latok tvlajdonosnői a farmtulajd—onosnőkkel és a tanítónőkkel együtt alkot-

ják a II. osztályt. ,

_ Ámbár a csoportosítások ,,tökéletlenségét" és ,,empirikus" jellegét a szerzők is elismerik, mégis megkísérlik a csoportosítás alapját képező né—

hány általános irányelv megfogalmazását. Ezekben az ,,irányelvekben." ter- mészetesen szó sem esik a társadalmi-gazdasági viszonyok figyelembevéte- léről. Amennyire ennek a kérdésnek tekintetében a rendelkezésünkre álló adatokból megállapítható, a csoportosítás fő alapelvéül az egyes csoportok, *

,,kulturális szívonalának" önkényes, értékelése szolgált (természetesen e mellett ez az értékelés egészében véve csak a fent említett egyes elsődleges csoportok szerint volt, megtehető, amelye-k összetétele, miként előbb meg- jegyeztük, eléggé különböző). A szerzők e mellett abból az apologetikus

elképzelésből indultak ki, hogy a halálozási arányszám színvonalában mu-

tatkozó különbségeket nem az élet anyagi feltételei, hanem a szellemi fej—

lődés színvonala határozzák meg. így A. K. §,tevenson9 a foglalkozások sze-

rinti angol halálozási statisztikában az öt osztály képzésének legfőbb alapjaként azt a gondolatot tolja előtérbe, hogy az egyes foglalkozások a szellemi fejlődés különböző színvonalát követelik meg és az egészségügyi szabályok különböző mértékben való betartása is ennek a következménye.

Ezért mondja a szerző, hogy alaposaz a feltételezés, amely szerint azok-

ban a társadalmi csoportokban, amelyek egy adott társadalomban a foglal-

koztatottaknak műveltebb képviselőit foglalják magukban, a halálozási

9'Lásd: ,,A társadalmi orvostudomány mai eredményei". London, 1950. 185. old.

349

_{212 BÓJARSiKIS}

arányszám alacsonyabb lesz és fordítva. A szerzetesnővérek művelt tekintetében, úgy látszik, Anglia női népességének legfejlettebb rétegét ai—

kotjáuk. Mit mondjunk -—- értékes beismerés. A modern Angliában másrész—

ről az egész népességen belül az egészségügyi szabályokat a legrosszabbul;

a cink- és rézbányák bányászai ismerik. Ellenkező esetben nem dolgoz- nának ezekben a bányákban, hanem előnyben részesítenek ,,tulajdonosaik"

foglalkozását, amely jobban megfelel 'az egészségügyi szabályoknak. :Ki- derül azután még az is, hogy Angliában maguk az orvosok sem eléggé jár- tasak az egészségügyi szabályokban: halálozási arányszámuk bizonyos mértékben meghaladja a kereső férfiak átlagos halálozási arányszámát.

Nyilvánvalóan az orvosok sokkal jobban ismerik az egészségügyi szabályo-

kat, mint az angol lelkészek, akiknek halandósági arányszáma másfélszer—

kevesebb. T. H. C. Stevenson maga azt állítja, hogy a papság alacsony halá—

lozási arányszámát éppen a ,.magas kulturális színvonal" magyarázza,— de

ennek tényleges bizonyítása helyett a gyermekek számára írt olvasókönyv- ből (kegyes sajnálattal) a ,,szegény lelkész" alakját idézi. Ami a kereske-

delmi vállalatok tulajdonosnőit illeti, ezeket az angol statisztika vezetői

a tanítónőkkel egy osztályba, még pedig abba az osztályba sorolták, amely

a szerzetesnővérek után a második helyen áll. '

T. H. G. Stevenson hasonló spekulációk alapján arra a következtetésre jut, hogy a társadalmi osztályozás sémájáinak a kultúrát éppen úgy figye- lembe kell vennie mint a vagyoni helyze-tet. Ez az utóbbi kiegészítés itt a

leglényegesebb dolog eliepleze'se're szolgál: ilyen módon kísérlik meg annak

elméleti megindokolását, hogy egy osztályban egyesitenek osztályhoz tarto-

zás szempontjából ellentétes csoportokat. A kultúra szinvonalára, mint a társadalmi csoportosítás legmegfelelőbb alapjára vonatkozó összes meg-

fontolá—saiból szerző egyenesen azt a következtetést vonja le, hogy a leg—

jobb ieljárás, ha a csoportosítás nem a jövedelemfajták (és természetesen nem azok megszerzési módja), hanem foglalkozások szerint történik. Ez az elgondolás az elméleti indokolás legfőbb eleme annál az osztályozásnál, amely a foglalkozási csoportokat önkényesen öt osztályra osztja szét. Abból a cél—

ból, hogy a nyomor, a hiányos táplálkozás, a nehéz lakásviszonyok demográ—

fiai következményeit takargassák, a társadalmi csoportosítás alapjául a jöve—

delem forrásai és'nagysága helyett a szellemi fejlődés színvonalát tolják elő—

' térbe, amelyet még ezenkivül eléggé ingatag alaponrlegtöbbször "szakértői"

úton határoznak meg. Mindezt együtt hangoztatják a**SZelleimi elmaradottSág—

ról szóló fajvédő zagyvaságokkal, mint ami a nyomornak és a vele kapcso- latos összes bajoknak okozója.

Az osztályozásnak ez az alapelve jut kifejezésre a halálozási arány!

szám színvonalában mutatkozó különbségek apologetikus taglalásábam is.

A polgári apologeták, mint ismeretes, nem csekély erőt forditanak annak ,,b-ebizonyítására", hogy a proletariátus halandóságának magas színvonala

nem a nyomor következménye. A burzsoa 'rágalmazóknak arra a szokásos

állítására hivatkozunk, hogy a munkások magas halandósági arányszámá-

nak állítólag a szeszes italokkal való visszaélés a legfőbb oka. A statisztikai adatok ezzel szemben rendszeresen kimutatják, hogy az alkoholizmussal kap- csolatos betegségek következtében az uralkodó osztályokgképwiselői ._közül

többen halnak meg. A háztartási statisztika már régen; fielderitettegihogyna illnagasallzb jövedelmű csoportokban emelkednek a szeszes italokra forditott

*ia áso. * m/r —— '

,APOLOGETIKA AZ ANGOL HALANDOSAGI STATISZTIKÁBAN 213

l—lyenek' azok az ,,osztályok", amelyeken az angol statisztikában a halandóságnak "társadalmi szempontból való" vizsgálata alapszik.

Vizsgáljuk meg végül a statisztika néhány tényleges adatát és azok—

nak a polgári statisztikusok által adott magyarázatát. Az öt osztály halá- lozási indexei az összes kereső férfiak átlagos halálozási arányszámához

viszonyított százalékban a következők:

Osztályok

1. II. III. IV. V.

Halálozási indexek az 1921—1923. években ————— 81 94 95 101 126

Halálozási indexek az 1930—1932. években ————— 90 94 97 102 A!!!

Minthogy a felsőbb csoportoktól az alacsonyabbak felé haladva, a mutatószámok eléggé szabályosan emelkednek, ezt a körülményt az osztá- lyozás megalkotói különösen kiemelik, mint ami állítólag magának az osz- tályozásnak helyességét is igazolja (a polgári statisztikusok gyakran han—

goztatott érve). A narodnyikok is annak idején ugyanezt az érvet hozták fel, amikor a parasztgazdaságoknak a juttatott telek nagysága szerinti hely- telen csoportosítását akarták indokolni. A csoportok szerint a narodnyikok is a mutatószámok szabályos sorait kapták. Lenin. erre vonatkozóan írta:

,,Azt mondják, hogy az ilyen csoportositásnál a vagyonosság jeleinek (igás- állatok száma, vetésterület nagysága és egyebek) gyarapodása rendszerint

megfelel a telek méretei megnagyobbodásának. —— Ez vitán felül álló tény,

hiszen a telek a vagyonosság egyik legfontosabb tényezője. Ezért a sok juttatott telekkel rendelkező parasztság soraiban. a paraszti burzsoáziának mindig nagyobb számú képviselője van s ezáltal a telek alapján összeál- lított kategória egészére vonatkozó ,,átlagos" számok is növekednek. Mind- ebből azonban semmike'ppen sem következtethetünk az olyan eljárás he- lyességére, amely egy kalap alá veszi a falusi burzsoáziát és a falusi prole-

táriátust".10 Nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy a burzsoázia és a proletáriátus képviselői az angol halálozási statisztika osztályaiban is külön-

böző arányokkal szerepelnek: az első százalékos aránya csökken, a máso- dik részé pedig emelkedik és ennek a következménye a mutatószámok emlí—

tett szabályossága is. De ebből egyáltalán nem következik, hogy az ilyen egybefoglalás jogos és hogy a "szabályosan" emelkedő mutatószámoknak

ez a sora a halandós' tekintetében a valóságban fennálló társadalmi

különbségeket ténylegesen kifejezi.

A csecsemőhalandóság mutatószámai még ilyen csoportosítás mellett is sokkal jobban feltárják ezt a különbséget. A fenti öt osztály szerint az 1930—1932. években e mutatószámok a következők volta: 53, 73; 94:

108; 125. Itt az V. osztály mutatószámának az I. osztály mutatószámához való aránya 2.4 —— az általános halálozási arányszám. szerinti 1.2 helyett.

És ez megállapítható a csoportosítás minden helytelensége ellenére, amely

a halandóság tekintetében fennálló különbséget jelentékeny mértékben el-

leplezi. "*

Térjünk vissza a keresők mutatószámaira és vizsgáljuk meg azok ala—

knlását az egyes osztályokban. .

Az I. osztály, az 1921. évben 226 ezer,, az 19$L évben 278 ezer lelket foglalt magában. Ebben az osztályban a keresők általános halálozási szín-

10 Lenin Művei. 3. kötet. 78. old., oroszul és Lenin: ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban".

Szikra, Budaoest, 1949. 87—88. old. ;

49

$

214 ' BOJARSZKU

vonalához viszonyítva a halandósági index az 1921—1923. években 82, az—

1930—1932. években 90 volt. Az I. osztályba soroltak azonban az 1931.

évben 25 ezer orvost, akiknek halálozási indexe 106 volt, holott az orvosokat semmiféleképpen sem lehet a burzsoázia felső csoportjába számitani. Az I.

osztályba kerültek a becslők, ügynökök, árverésvezetők, és a burzsoáziának

a középső rétegekhez tartozó emberek tönkretételében közreműködő egyéb segítőtáirsai, akiknek halálozási indexiik megközelítően 102 volt. Hasonló-

képpen ebbe az osztályba vettek több mint 10 ezer írót és újságírót, akiknek

halálozási indexük majdnem ugyanaz, mint az orvosoke'. Pusztán e csopor—

tok kirekesztése elegendő ahhoz, hogy az osztály általános halandósági in-

dexének nagysága megközelítőleg 5 ponttal alacsonyabb legyen. Ugyan—

ebben az osztályban vannak azonban még a bányamérnökök, akiknek halá—

lozási indexe az 1930—1932. években 178 volt és még egyéb csoportok is.

Az V. osztály a fentiekkel szemben az 1951. évben l,8 millió (az 1921.

évben 13 millió) lelket foglalt magában. A halálozási index ebben az osz—

tályban az 1921—1923. években 126 és az 1930—1932. években 111 volt.

A közelebbi vizsgálatnál azonban az a körülmény vonja magára figyelmün- ket, hogy ez az osztály a népgazdaság különböző ágaiból kiválasztott

;,egyéb" csoportokból áll. így ennek az osztálynak állományába került az 1921. évben az ,,egyéb" fémmunkások 92 ezer lelket számláló 279-ik cso—

portja,_amelynek halálozási indexe 81 volt; mint ahogy az ide tartozó szak- mák részletes jegyzéke mutatja, ebbe a csoportba sok szakképzett foglal—

kozáxsú személy tartozik (a jegyzékben több száz megnevezés szerepel). És

éppen az ilyen ,,egyéb" csoportokban majdnem minden ágban igen alacsony a halálozási index. Az 1921—1923. években az összes elsődleges csoportok—

ban, amelyeket az ,,egyéb" munkások csoportja címen ugyanebbe az V. osz- tályba soroltak, a legalacsonyabb halálozási index (a katonáke't nem szá- mítva) az ,,egyéb" famegmunkáló iparban volt, amelynek halálozási indexe 25 volt.

Természetesen itt nemcsak ezeknek az ,,egyéb" csoportoknak önkényes összetételéről van szo'. Világos, hogy azok közül a személyek közül, akiket a

népszámlálás adatainak feldolgozásánál az ,,egyéb" csoportokhoz soroltak,

a haláleset bejegyzése alkalmával, minthogy ott jelentősen kevesebb egyéb csoportba sorolt eset fordul elő, lehetővé válik az elhaltak foglalkozásának sokkal pontosabb megállapítása s ily módon az el ltak jelentős számban nem ezekbe az ;,egyéb" csoportokba, hanem val milyen más csoportba kerülnek. Ennek eredményeképpen az elhaltak számának és a népszámlálás—

kor vmegá—llapított lélekszáemniak osztásánál (ezekben — a nagy többségük-

ben az V. osztályba sorolt —— ,,egyéb" csoportokban erősen csökkentett mutatószámot, a felső osztályokba felvett más csoportokban viszont ennek megfelelően magasabb mutatószámokat kaptak. Ime itt van a halandósági arányszám ,,nivellálásának" (kiegyenlítésének) egyik legfontosabb forrása, És ha az ilyen eljárások ellenére az V. osztályban a halálozási index mégis

125, ebből következtethetünk arra, hogy a valóságban mennyivel magasabb

, a halálozási index az angol szegény néprét-egben. Teljes egészében vonat—

kozik ez az 1930—1932. évekre is, amikor például a 159 ezer lelket kitevő ,,egyéb" építőmunkások csoportjában a halálozási index 58 volt, vagyis két-

szer alacsonyabb, mint az V. osztály átlaga. ,

Meg kell még említeni azt a körülményt is, hogy az V. osztályba so- rolt csOportokban sok a szabad levegőn dolgozó munkás. A vállalatok

üzemi helyiségeiben dolgozó magasabb szakképzettségű munkások nagyobb

APÓLOGETIKA AZ ANGOL HALANDOSAGI STATISZTIKABAN , 215

jövedelme nem egyenlítheti ki azt a kárt, amelyet figyelembe véve a tulaj—

donosok részéről a munkások életével és egészségével szemben tanúsított ki- zsákmányoló magatartást a munkahelyíségek állapota a dolgozók egészségé-

nek okoz. '

A csoportosítások eredményeinek megvitatásánál azonban a Királyi Statisztikai Társaságban a fő figyelmet nem annyira az I. és V. osztályok

mutatószá-maiban fennálló különbségre, mint inkább a másik három osz—

tály mutatószámai értékének egymáshoz való közelségére fordították.

A szónokok megelégedésüket fejezték ki az eredményekkel szemben, ame-

lyek —— az előadó véleménye szerint -—— azt bizonyítják, hogy valameny—

nyien körülbelül átlagos viszonyok között élnek és ezenkívül természetesen azt hangsúlyozták, hogy a népesség túlnyomó többsége ehhez a három

osztályhoz tartozik. Az angol egészségügyi hivatalt képviselő, George

Buchanan különösen ezt az utóbbi körülményt emelte ki. A három középső osztály mutatószámainak egymáshoz való közelségében annak a törekvés-

nek eredményét látta, hogy ,,a gyógykezelés ne csak a gazdagok szám—ára jusson" és hogy az egészségvédelmi műveltség ,,a társadalom összes osztá-

lyaiban érvényesüljön". Minthogy a szónok számára kellemetlen volt a

megemlékezés a szegény n-éprétegnek — az V. osztály mutatószáma nagy-

. ságában megnyilvánuló —— magas halandóságáról, e tekintetben a vigasz—

talást abban próbálta megtalálni, hogy a statisztika e részében "számításba kellkvenni az esetleges hibákat". Már láttuk, hogy ezek a hibák milyen jelle- gűe !

így áll a dolog azokkal az adatokkal, amelyek az I. és V. osztályra

, vonatkoznak. Ami a másik három osztály mutatószámainak egymáshoz való közelségét illeti, ez természetes számtani eredménye annak, hogy ezek—

nek az ,,osztályoknak" mindegyikében a népesség legkülönbözőbb rétegei—

nek képviselőit eléggé nagy mértékben összekeverik.

A II. III. és IV. osztályok halandóságát kifejező mutatószámok egy- mást megközelítő értékei kialakulásának módja pontosan akkor látható, ha az egyes osztályokba tartozó elsődleges csoportokat elemezzük. Akkor kiderül például, hogy a II. osztályban azért magasabbak a halálozási arányszámok, mert a nagytőkésekkel —— a polgári statisztikai terminológia szerint —— a munkaadókkal együtt ugyanebbe az osztályba sorolják a szabókat, az órás- mestereket, a mázolókat és egyéb kézműves foglalko-zásúakat. E csoportok halálozási indexe igen magas —— körülbelül 150, — ami másfélszer maga-

sabb, mint akár az általános, akár az osztályszerinti átlagos halálozási index. Annak magyarázata, hogy a jelentékeny számot képviselő ,,kisembe—

reket" miért sorolják be a magasabb osztályokba (nem számítva az I. osz—

tályt), jól látható abból, hogy a II. osztályba tartozó egyéb termelési ágak—

ban -— mint a vegyiparban, az elektromos—, kohászati-, stb. iparban —— ,,a

munkaadók és igazgatók" csoportjában a halálozási arányszám jelentéke-

nyen alacsonyabb, mint az osztály szerinti átlagos halálozási arányszám.

Azoknak az iparágaknak csoportjaíhoz hasonlóan, amelyekben a csoporton

belül a kézműveseket és a nagytökéseket egybevették, a mutatószám ismét

majdnem pontosan összeesik az átlaggal. Ilyen módon ez az átlag olyan összetevőkből alakul ki, mint például az öntőműhely—tulajdonosok halálozási infexét kifejező 60 és a mázol—ók halálozási indexét kifejező 158 értékének

a aga.

Hasonló módon alkották meg a IV. osztályt is. Ennek az osztálynak, valamint a többi osztályoknak a fent idézett halálozási mutatószámai a leg-

216 BOJARSZKIJ

különbözőbb elemek összekeverésének eredménye. Az alacsony életszín—

vonalú és alacsonyan fizetett szakmánk rnunukásaival együtt ide sórolták a' munkások olyan csoportjait, mint a gépészek esztergályosok, stb. csoport—

jait, akiknek életszínvonala viszonylagosan a munkások egész tömegéhez hasonlítva magasabb, halálozási arányszámuk azonban alacsonyabb.

A IV. osztályban is sok az _,,egyé " csoport, amelyeknek halálozási arányszáma, mint ahogy .már fent mondottuk, jelentékenyen alacsonyabb.

Ebbe az osztályba soroltak körülbelül 400 ezer szabadlevegőn dolgozó mezőgazdasági munkást, akiknek munkafeltételei különösen jók. ,,A tőke"

című munkájában már Marx megemlitette Anglia mezőgazdasági körzetei halálozási arányszái'nának aránylag alacsony szinvonalát. Egyes szónokok a Királyi Statisztikai Társaságban a kérdés megvitatása alkalmával is szóvá—

tették annak szükségességét, hogy a IV. osztályban külön kell választani a mezőgazdasági foglalkozásokat. A kétkedés ilyen megnyilvánulása azon—

ban csaik szórványos volt. A többi szónokok a feldolgozás eredményeivel szemben mély megelégedésüket fejezték ki, mert véleményük szerint az eredmények a halálozási arányszám ,,nivellálását" is bizonyítják. Sőt egyesek a tekintetben adtak kételkedésiiknek kifejezést, vajjon nem túl- ságos—e (!) a különbség a megvitatás alá bocsátott eredményekben. Igy B. Hamer epidemiológus arra hivatkozva hogy az influenza az idegrend- szer állapotával van összefüggésben (ami önmagában véve vitathatatlan tény), azt állította, hogy ennek következtében az influenza járványban na—

gyobb mértékben szenvednek a felsőbb osztályok. Ezért B. Hamer kétségbe—

vonta a halálozási arányszám színvonalában a kapott eredmények alap—

ján mutatkozó különbség bizonyító erejét is. Ez a: régi mese ,,a nehéz szel- lemi munkáról", amelyre az uralkodó osztályok a társadalom érdekében

ítélték el magukat! **

Ami a kapott adatok ,,elméleti" megvilágítását illeti, a hozzászólók saját fellogásukat fejtiegették, de valamennyien változatlanul apologetikus irányban.

Maga az előadó hangsúlyozta, hogy a társadalmi csoportok halálozási

arányszáimainak eltéréseit csak a csoportok képzettségének és kultúrájá—

nak különböző szinvonala folytán érvényesülő befolyások szempontjából vizsgálják, az első helyen említette továbbá a földrajzi tényezőt, az éghaj- lati övezeteket, a népesség sűrűségét, stb. Igy felhozta, hogy e textilmunká- sok halálozási arányszáma magasabb, mint számos más csoporté, de nem a munkájuk, életmódjuk és szegénységük miatt hanem azért mert ,,ked- vezőtlen zónában élnek" (a zóna valóban lehet kedvezőtlen de hogy vaj- jon nem a lakosság nyomora, az egészségügyi feltételek nem kellő bizto—

sítása miatt vált—e ilyen-ne', arról az előadó hallgat ott). Még az olyan köz—

ismert jelenséget is, mint a munkások között az angol ipar számos ágában

a szilikozis okozta súlyos megbetegedések elterjedését, az előadó hasonló- '

képpen a földrajzi tényezőre való hivatkozással kísérelte meg tagadásba venni. A szilikozis az előadó véleménye szerint szükségszerűen csak az ország északi részében van elterjedve De ott északon éppen az általános földrajzi feltételek okozzák a légzőszervek megbetegedéseinek elterjedését Ezért ha az ilyen. betegségek miatt a megfelelő szakmai csoportokban na- gyobb halálozási arányszámot látunk, az előadó megítél ése szerint még kérdés, hogy a magasabb halálozási arányszámot a szilikozisnak vagy az éghajlati viszonyoknak kell--e tulajdonítani. Van annak valami oka, hogy

Norvégia északi kerületeiben ilyen magasabb halálozási arányszám nem

APOLOGBTIKA AZ ANGOL HALANDOSAGI STATISZTIKABAN 217

állapítható meg, sőt ellenkezőleg, mint ahogy ismeretes, ezekben a kerüle-

tekben a halálozási arányszám aránylag igen alacsony.

Stevenson beszámolójának vitájában felszólalók egyike, Greenwood,

a jobboldali szocialista ,,jólét elmélet—ével" teljes egyetértésben értékeli a

foglalkozások szerinti halálozási statisztika eredményeit. Véleménye sze- rint a halálozási arányszám színvonala a jövedelem nagyságától csak addig függ, amíg ez a jövedelem egy bizonyos minimumot el nem ér. Ezen túl a halálozási arányszám növekedésére már nincs befolyással, akkor már csak a műveltség színvonalának hatása érvényesül., Következőleg Green- wood véleménye szerint a halálozási arányszám ,,nivellálása" azt bizo—

nyitja, hogy Anglia népességének összes, csoportjai ,,már elérték a jólét

színvonalát," amely az említett minimumnak megfelel. Lényegében ez azt

jelenti, hogy állítólag elérték az általános jólétet és hogy a népesség jöve- '

delmének növekedésétől a halálozási arányszám csökkenése már nem vár—

ható, ha valaki áldozata is a magasabb halálozási arányszámnak; annak saját maga az oka.

Az egészségügyi hivatal képviselője, George Buchanan arról beszélt, hogy a kapott mutatószámok a minisztérium tevékenységén-ek kedvező ered- ményeit mutatják, a minisztérium egyformán gondoskodik őfelsége összes

alattvalóinak egészségéről.

Igy az angol polgári statisztikában a statisztikai tudomány elemi tör,- vényeinek durva megsértése, az átlagszámokkal való óriás méretű vissza- élés arra szolgál, hogy reakciós, apologetikus következtetésekhez jussanak.

Fejtegetésünk kimutatta, hogy a gátlásnélkül meghamisított, hazug polgári statisztika egyik példájának és egyben legrikitóbb mintaképe'nek, a

foglalkozások szerinti angol halálozási statisztikának mi az igazi értéke.

Nélkülözhetetlen a kereskedelmi dolgozók számára a

,,BELKERESKEDELEM"

c. havonként megjelenő, 28 oldalas, színes, képes folyóirat.

*

Szovjet tapasztalatok — elméleti rovat -— szakoktatás.

Riportok —— tudósítások —- beszámolók Budapest és a vidék kereskedelmi életéről.

Munkaverseny -— újítás -— szakszervezeti élet — számvitel -—

levelezés.

*

A lap megjelenik minden hó 30-án.

Egyes példány ára 2.-— forint. '

Előfizetés! ára negyedévenkint 6.—— forint.

Előfizethető a Posta Központi Hirlapirodánál, Budapest, V., József nádor-tér 1. —-- Csekkszámlaszám: 61 287.

Mutatványs'zámot kivánatűz küld a

KERESKEDELMI SZAKKÖNYV— ÉS LAPKIADÓ , Budapest, V., Dorottya—utca 4, II. emelet