Vinogradov,K.: Az építőipari statisztikát az új feladatok szintjére kell emelni

394

emelkedésénél kisebb mértékben növe—

kednek, temnékegységre jutó hányaduk pedig a tefmelés növekedése esetén csök- ken A tennekegység're jutó költségek függése a termelés nagyságától ekkor az alábbi egyenlettel fejezhető ki:

856 "

y

a * B

a: gy "Ilk—w

A szerző nagyszámú cementipari válla- lat adatainak elemzése alapján bizonyítja, hogy a fenti módszerrel meghatározott egyenlet görbéje a tapasztalati görbéhez igen jól simul, az eltérések a számított és a tényleges értékek között jóval kiseb—

B

bek, mint a szokásos y :ai— egyenlet

a:

alkalmazása esetén. Ez az utóbbi egyen- let egyébként a javasolt általános formá- nak (yza—l- ——V—_—_ az a speciális esete,

x

amelynél a : l.

Befejezésül a szerző javasolja, hogy az

önköltség és a termelés nagysága közötti összefüggést minél több ágazatban vizs—

gálják meg a jaVasolt egyenlet alapján. Ez az önköltség elemzéséhez és nagyvonalú tervezéséhez lényeges segítséget adhat.

(Ism.: Román Zoltán)

VINOGRADOV, K.:

AZ ÉPlTÖIPARI STATISZTIKÁT

Az úa FELADATOK SZINTJÉRE KELL EMELNI

(Sztatlsztika sztroitel'sztva — na uro- ven novüh zadacs.) —- Vesztntk sztatisztiki, 1962.

7. sz. 3—15. 9.

A Szovjetunió Minisztertanácsa és az SZKP Központi Bizottsága 1961. októberé—

ben határozatot hozott a beruházások ha—

tékonyabb felhasználásáról és a felépí- tett vállalatok üzembehelyezésének ellen—

őrzéséről. A beruházások megfelelő ki—

hasmálásának fokozott ellenőrzése jelen—

tős, feladatot ró az állami statisztikai szervekre. A beruházások hatékonyabb

felhasználása érdekében több tekintetben módosították a beruházási építkezések statisztikai beszámolási rendszerét és tar- talmát. így például a szovjet kemény határozata szerint a beruházási épitési tervek teljesítése számbavételének és ér—

tékelésének alapvető mutatója: a termelő kapacitások és állóalapok időbeni üzembe- Helyezésa

További olyan új mutatókat veZettek be, amelyek a termelő kapacitások és az

állóalapok üzembehelyezésének, a beruhá—4 zási építkezésekre fordított eszközökbe—$

lyes felhasználásának, az cumót-zése

; szempontjából nélkülözhetetlenek. Többek

között bevezették: ,,A múlt évről áthúzódó és a folyó évben újra kezdett beruházást építések beszámolási rendszerét".? ' '

Az új beszámolási rendszer a beruhá-—

zási keretek felhasználásának, a kapaci—

tások és az állóalapok üzembehelyezett?

terve teljesitésének mélyebb: elemzését 4—3 _*

teszi lehetővé.

Az új beszámolási rendszer az eszközök szétforgácsoltságának és a beruházási ke—

retek hiányos felhasználásának feltárására is lehetőséget ad. A beszámoló elemm- kor a figyelmet elsősorban arra letellfirfáfá nyitani, hogy hány objektum építése hír,-"

zódott át a múlt évről —— és így a be- ruházás mekkora volumenét kellemest ezen objektumok építésének teljes befogta—' zésére forditani; hány objektum építését akarják újból elkezdeni és a beruházások milyen volumenét állapították meg erre a tervben.

A kapacitások és állóaiapok üzembe——

helyezése tehát az építési tervek alapvető mutatója. A kapacitások üzembehelyezé—

sét minden kapáeitásfajtára természetes mértékegység—mutatókban tervezik és szá- mítják. A különböző kapacitááok összesí—

tett mutatójaként azok az állóalapok szol—f gálnak, amelyek az üzembe helyezett ka—

pacitások értékét pénzformában tükrözik.

Minden épitőnek előírnak egy beruházási tervet és egy, az állóalapok üzembehelye—

zését tartalmazó tervet. Ezek nagyságra né'zveínefm egyeznek meg. Ha ugyanis a terv a befejezetlen építkezések növelését írja elő, akkor az üzembehelyezett álló—

alapok értéke kisebb lesz a beruházási volumennel és forditva. '

Az építési tervek teljesítésének elemzé—

sénél külön figyelem fordítandó az építke—

zésekhez szükséges műszaki dokumentá- ciók időbeni szolgáltatására. 196246!

kezdve bevezették: ,,A termelő rendelte—

tésű objektumok műszaki dokumentáció—

val való ellátottságáról" szóló beszámoló—

jelentést.

Fontos kérdés az üzembehelyezett'kapa- citás egységére eső, azaz a fajlagos beru—

házási igények tanulmányozása is. A faj—

lagos beruházási igényesség felosztható normatív és tényleges beruházási igényes—

ségre. A normatív beruházási igényességet a költségvetésben előirányzott normák és árak határozzák meg. Ez nem más, mint az objektum költségvetési értékének és a,, műszaki tervben előírt kapacitásnak _a ví- szonya. A tényleges beruházási "igény a tényleges ráfordításokatfejeű ki. Ez Való- jában az üzembehelyezett objektum tema- _

,, STATISZTIKAI IRODALMI 'FIGYELÖ

leges értékének és a létesített kapacitásnak _a viszonya. így azután az építési időkről és a ráfordításokról nyert adatok elemzése során következtethetünk arra, hogy az utóbbi években milyen mértékű volt a beruházási igényesség változása.

A beruházási keretek felhasználásának, a kapacitások és az állőalapok üzembehe—

325

lyezésének az ellenőrzésében tehát egyre növekszik a statisztika szerepe. A statisz—

tikának ezen feladatok színvonalas ellátá- sára történő felemelése egyaránt közös feladata a számviteli, statisztikai és az építőipari dolgozóknak.

(Ism.: Nemes Ferenc)

HÁZTARTÁSSTATISZTI KA

BEZOUSKA, J. —— VYTLACIL, J.:

A HÁZTARTÁSSTATISZTIKA EGYES MÓDSZERTANI És SZERVEZETI

KÉRDÉSEIRÖL

(K nekterym metodickym a organizacnim otázkam statistiky rodinnych uctu.) — Statis- tlka a Kontrola. 1962. 7. sz. mar—413. p.

A háztartásstatisztikai megfigyelés szo-—

ros kapcsolatban áll az életszínvonalszá—

mításokkal. Azokat a globális adatokat, amelyeket a népgazdasági (makroökono—

miai) szinten. végzett életszinvonalszámí- tások eredményeznek a háztartásstatisz—

tika a magángazdasági (mikroökonomiai) részadatokból kiindulva építi fel. Eköz- ben számos olyan kérdésre nyújt feleletet, amelyeket az életszinvonalszámítások vá—

lasz nélkül hagynak.

A háztartásstatisztikai vizsgálatok ered—

ményei elsősorban a fogyasztás struktú- , rájának fejlődésére vonatkozólag adnak értékes tájékoztatást. Ha ezek az adatok a lakosság társadalmi osztályok, rétegek és jövedelmi kategóriák szerinti tagolódásá—

nak figyelembevételével állanak rendelke—

zésre, akkor nagy segítséget nyújthatnak az életszínvonal tervezéséhez is.

A megfigyelés természetéből következik a háztartásstatisztika egyik legnagyobb fogyatékossága. Csak a fogyasztásnak azo- kat a tételeit ölelheti fel, amelyek a la—

kosság jövedelméből származnak (a na—

turaliákban jelentkező jövedelmeket is beleértve). Figyelmen kívül marad tehát a fogyasztásnak az az állandóan növekvő része, amelyet a társadalom nyújt a fo—

gyasztóknak. A lakosság által részben meg-—

fizetett társadalmi juttatások pedig a té—

rítéssel arányos részben jelentkeznek a fogyasztásban. A háztartásstatisztikai megfigyelések továbbfejlesztése szempont- jából ezen a területen vannak a legfonto- sabb és legsürgősebb feladatok

A megfigyelések eredményeinek helyes- ségét az adatszolgáltató családok kiválasz—

tása döntő mértékben befolyásolja. Elvi szempontból el kell ismerni a véletlen ki—

választás módszerének helyességét, a

csehszlovákiai gyakorlat azonban a sta- tisztikai megfigyelésnek ezen a területén a módszer alkalmazásának leküzdhetetlen akadályait mutatja. Az 1956—ban vélet—

lenszerűen kiválasztott mintát hamarosan tudatos kiválasztással kapott mintával kellett helyettesiteni. Ennek az volt az oka, hogy a kiválasztott családok jelentős része megtagadta az adatszolgáltatást, má—

sik része pedig nem felelt meg a támasz—

tott követelményeknek.

A tudatos kiválasztás alapját a kétéven- ként (1957, 1959, 1960) végrehajtott mikro—

cenzus alkotja. Az adatszolgáltató csalá—

dok kiválasztását az ilyen módon nyert arányok minél részletesebb figyelembe—

vételével végzik el. A tudatos kiválasztási módszer alapján felkért adatszolgáltató családok megfelelően látják el feladatukat.

A tudatos kiválasztás módszere ellen természetesen felhozható az az észrevétel,

hogy az eredményekben rejlő hiba nagy—

sága nem ellenőrizhető a valószínűségszá—

mítás módszereivel. Az eredményeknek a fejlődési tendenciák megítélésénél tör—

ténő felhasználása azonban eddig ked- vező tapasztalatokkal járt.

Az adatfelvétel módszerével kapcsolat—

ban az egyik vitatott kérdés az egyszeri felvétel és a folyamatos feljegyzések mód—

szered közötti választás. Az eddigi gyakor—

lat a folyamatos és teljeskörű feljegyzé—

sek előnyeit vitán felül igazolja. Az egy—

szeri felvétel módszerét azonban különle—

ges kérdések tisztázására, az előbbi mód—

szer mellett, jól fel lehet használni.

A gyakorlatban az idősorrendben vég—

zett feljegyzések módszere bizonyult a leg—

megbízhatóbbnak. A költségnemek sze—

rinti csoportosításnál az adatszólgáltatók gyakran követnek el olyan hibákat, ame—

lyeknek helyesbítése teljesen lerontja a módszer előnyeit.

Az adatszolgáltatókkal az összeiró biz—

tosok útján állandó személyes kapcsolatot kell tartani. A postai kapcsolat az eddigi tapasztalatok szerint hátrányokkal jár.

Az adatoknak kis területi vagy kis idő—

egységekre való feldolgozása nem váltotta