TÓTH ANDREA*
A z inkubátorok története
Bár az édesanyák m indig is ösztönösen tudták, hogy az újszülöttjeiket m elegen kell tartaniuk, mégis a melegnek, ennek a környezeti faktornak a csecsem őhalandóságban betöltött fontos sze
repét csak a legutóbbi időkben tisztáztuk. Távolinak tű n n ek azok az idők, am ikor a legtöbb, am it koraszülöttjeinkért tehettünk, k im erült abban, hogy gyapjúba csavartuk és a tűz m ellett helyeztük el őket, mégis az em beriség tö rténetének nagyobb részében ez volt az egyetlen ism ert lehetőség.
HiPPOKRATÉsznél m ár i.e. 4 6 0 -b a n a k öv etk ező k et olvashatjuk: „a terhesség 7. hónapja előtt világra jövő foetus nem m e g m e n th e tőF,z a m egállap ítás k evés szeren csés k ivétellel m é g az 1920-as évek elején is igaz volt. A z a felism erés is ham ar m eg szü letett, h o g y a terh esség m in é l korábbi h ó napjában szü letik eg y g yerm ek , annál k iseb b ereje van a h őterm elésre, annál k ö n n y eb b en szen v ed h ő v eszteség et, és an nál k evésb é ellen á lló a h id eg n ek . É ppen e m eg állap ítá sok m iatt a c se c se m ő te sth ő m érsé k letén ek állan d ó szin ten tartása az in k u b átorok sik eresség én ek titka.
Az első feljegyzések inkubátorok használatáról Alexandriábái valók, bár ezeket m ég csak a barom fitojások keltetésére használták. Ezt a m ódszert az egyiptom iak azzal a változtatással vették át, hogy ők m ár csecsem őik m elegen tartására is használták. Mégis a korabeli szerzők írásaikban nem m éltatták az eszközt.
Ru d e l l e t 1722-ben (Tudósok eredményei, Párizs) a következőket írja: „Fortunio Liceri-nek édesanyja jóval azelőtt adott életet, mielőtt kitellett volna az ideje, egy hosszú tengeri utazás megpró
báltatásai során. Ez a foetus nem volt nagyobb, m int egy tenyér. Édesapja, aki orvos volt, m egm utatta őt más orvosoknak is az utazásuk végén. N em találták benne az élet legalapvetőbb jeleit sem, mégis apja nem nyugodott ebbe bele, és barkácsolt egy eszközt, amely az egyiptom iak csibekeltetőjéhez ha sonlított. Utasította a dajkát, hogy m indig mérje a keltető hőmérsékletét, illetve ápolja a csecsemőt.
A zóta Fortunio Liceri 79 éves, és a tudom ányoknak szentelte életét, am it eredményeinek nagy szám a is bizonyít”
A hidegnek a csecsem őhalandóságban betöltött szerepét először az 1800-as évek elején d o k u m entálták, am ikor is Franciaországban a csecsem őhalandóság lényegesen nagyobb volt a hideg hónapokban.
Az első ism ert inku bátort 1835-ben Szentpétervárottkészítette v o n Rü h l. Erről Cl e m e n t o v s k y
szám olt be, aki átvette és bevezette az ötletet az általa vezetett m oszkvai cári csecsem őotthonban.
De csak egy duplafalú, vízzel feltölthető bölcső készült, m ert nem váltotta be a hozzá fűzött rem é
nyeket.
Először Je a n-Lo u i s-Pa u l De n u c é (1824-1889) alig négyszáz szavas cikkben publikálta leírá
sát inkubátoráról 1857-ben, am elynek segítségével Bordeaux-ban tizenhét napig ta rto tt életben egy koraszülött gyerm eket. Ez az inkubátor duplafalú kád volt, amelyet m eghatározott id ők özön ként kellett újratölteni melegvízzel.
P hD hallgató, S em m elw eis E gyetem , K özegészségtan i Intézet, 1089 B udapest, N agyvárad tér 4.
Carl Si e g m u n d Fr a n z Cr ed é (1819-1892) hasonló apparátussal szülészeti osztályának k o raszülött-m ortalitását 18% alá csökkentette, és ezt 1866-ban publikálta. Ö sszehasonlításképpen az eszköz nélkül gondozott koraszülöttek körében ugyanez az érték 66% Credé osztályán. Ebből a kádból először egyet használtak 1860-tól a lipcsei klinikán, m ajd a kitűnő eredm ények hatására kettővel bővítették a készletet.
Ebbe a duplafalú kádba négyóránként kellett friss, 50°C-os vizet tölteni. Ezekben a ciklusokban a kád üregében elhelyezett gyerm ek teste és ruhája között m ért hőm érséklet 42°C-ra m elegedett, m ajd 32°C-ra süllyedt. A babát vattába vagy flanelba burkolták, úgy, hogy csak az arcát hagyták szabadon, és a kádat m agát a kályha mellé helyezték el. A 2500 g-nál kisebb súlyú újszülötteket h e
lyezték el benne, és elérték használatával azt, hogy az önálló hőterm elésre csak nagyon korlátozott m értékben képes gyerm ekek testhőm érséklete nagyjából állandóan megfelelő volt.
Fi g. i .
r* *
j Q T n
I 3 .. ... f *. t .1tiS* • A1 t/ V fw
f Ép*
Fr a n z v o n Wi n c k e l (1837-1911) 1879-ben beszám olt a perm an en s fürdőről, am elyben a gyerm ek lebegett. A vízhőm érsékletet 36°C és 38°C között tartották. Az in trau terin k örülm énye
ket próbálták utánozni, de n em arattak sikert a fulladás, illetve a fertőzések veszélye miatt.
1860-ban St é p h a n e Ta r n i e r (1828-1897) tervezett egy in kubátort, amely hasonlatos volt a barom fikeltetőkhöz. Ezt a szerkezetet m aga a párizsi állatkert igazgatója, Od il e Ma r t i nkészítette szám ára, és akkora m éretben készült, hogy egyszerre több gyerm eket helyeztek el benne. A p á rizsi anyaotthonban került használatra 1881-ben. Ez volt az első couveuse, és az első m o d ern n ek m inősített, zárt inkubátor, am elytől aztán sokáig csak részleteiben tértek el a későbbi inkubátorok tervezésekor. A h őt forró vizes palackok vagy tartályok szolgáltatták, am elyeknek a rendszeres cseréje volt a couveuse m űködésének a feltétele. Ezzel az eszközzel a 2000 g-nál kisebb súlyú újszü
löttek m ortalitását 66% -ról 38% -ra csökkentették.
Pi e r r e-Vi c t o r- Ad o l p h e Au v a r d 1883-ban tökéletesítette Ta r n i e r couveuse-ét, és kora egyik legjobb inkubátorát építette.
Ez egy hosszúkás fadoboz volt, amelyet forró vizes bádogdobozok fűtöttek. Az alján szellőző
nyílás volt, a tetején pedig ventilátorkerék forgatta a levegőt. A csúszó tető üvegből volt, és a gyer
m ek m ellett egy nedves szivacsot is elhelyeztek párásítás végett. H átrányai voltak többek között, hogy fából készült, em iatt nehezen volt tisztítható, a vizes palackokat gyakran kellet üríteni és újratölteni, nem volt hőm érséklet-szabályozója, szellőzése szerény volt. A levegő, am elyet a csecse
m ő belélegzett, rossz m inőségű volt, és gyakran légúti infekciók forrása lett.
Hearsonautom ata hőm érséklet-szabályozót m utatott be: egy ébresztőórát úgy állított be, hogy az akkor jelezzen, am ikor a m inim álisan kívánatos alá csökkent a hőm érséklet. G. Eustache úgy m ódosította a szerkezetet, hogy az bekapcsoljon egy autom ata gáz- vagy olajfütő készüléket is.
Fi n k e l s t e i n egyszerűen kezelhető és olcsó in kubátort épített. Alul nem csak a forró vizes ta r
tályokat lehetett cserélni, de a friss levegő is ott ju to tt be a csecsem ő légterébe, és a tető m agassá
gában lévő nyíláson távozott az elhasznált levegő.
Ro m m e l szerkezete jól bevált, és könnyen m obilizálható volt. A fülke 0,83 m 3-es volt, három oldalán tükröző üveg határolta, és oldalai lekerekítettek voltak a tisztítás m egkönnyítésére. A szel
lőzőakna által a gyerm ek levegője óránk ént 100-120-szor újult meg. A 15-20 literes forró vizes tartály nagyjából állandó hőm érsékletet tett lehetővé, a hőm érsékletingadozás l°C -nál kisebb volt.
Fűtésre villanykörtét használtak.
Mollinkubátorát az különböztette meg a többi m odelltől, hogy a gyerm ek feje a meleg d o b o zon kívül m aradt, és a szoba levegőjét lélegezte be. Ezt a gyengült légzésű csecsem ők esetében elő
nyösnek találták, m ert erőteljesebb légzési stim ulus-1 jelentett, és ritkultak az asphyxiás rohamok.
Al e x a n d r e Lio n 1889-ben szabadalm aztatta „hagyományos Lion típusú” inkubátorát, am ely
nek az alapjait az Egyesült Á llam okban is átvették, hogy még hatékonyabb m odelleket fejlesszenek ki belőle. A z inkubátort gáz- vagy olajkályha fűtötte, amely az oldalán volt elhelyezve, és a bejutó levegőt is ez melegítette. A hőm érsékletet egy term osztát autom atikusan szabályozta. A z ablak mellé egy h őm érőt és egy hygrom etert erősítettek. A szellőztetéséhez az épületen kívüli levegőt használták, amely megfelelő technikai m egoldásokat igényelt a kórterm ekben. Egy épületen kívül felszerelt elektrom os szellőztető készülék ju tatta be a levegőt közvetlenül az inkubátorba. E nnek kivitelezése nehézkes volt, ha az inkubátorok az első em eletnél m agasabban kaptak helyet. Ha pedig az első em eletre vagy lejjebb kerültek a készülékek, akkor az utca porát és füstjét kellett valahogyan kiszűrni. Ezt kivitelezve a szellőzőcsövet a földszint felett 6 m -rel helyezték el, illetve a beöm lő levegőt több réteg vattán eresztették át. Feltalálója a készülékben kezelt koraszülöttek körében 72%-os túlélést ért el.
A Lion inkubátor drága volt, am i korlátozta a hozzáférhetőségét. Az évek során folyam ato
san vesztett népszerűségéből szellőztetésének nehézkessége m iatt, illetve m ert kezeléséhez képzett szakem ber volt szükséges, am i a költségeket m ég tovább növelte.
Jo s e p h B. De Leechicagói szülészeti osztályán a Lion-inkubátort használta, m ajd kisebb m ó dosításokkal tovább fejlesztette. Ő hozta létre 1899-ben az első am erikai inkubátorállom ást.
Az inkubátor fűtőrendszere egy vízforralóból állt, amelyet a szerkezet oldalához rögzítettek, illetve egy forró vizes edényből, am elyet a fülke alatt helyeztek el, és ez fűtötte a fülke levegőjét. A vízforraló és a víztartály közötti távolságon valósult meg a hőszabályozás. Az in kubátor levegője 30-34°C-os volt, a fűtővíz hőm érséklete pedig 34-38°C-os. Az inkubátor hőm érséklete kevesebb mini 1 C-os ingadozást m utato tt m ég nagyon változékony külső hőm érsékletek ellenére is. A le
vegőellátást ez a típus is az utcáról kapta, vattaszűrésen keresztül.
1911-ben Ju l iu s H. Hess tervezett egy elektrom osan fűtött, vízszigetelésű nyitott bölcsőt a koraszülöttek legfontosabb szükségleteinek kielégítésére. A bölcsőn belül 43°C volt elérhető a tető felhelyezésével és 21°C biztosításával a külső környezetben. Ha a kó rterem b en kerülték a nagy hőingadozásokat, akkor nem igényelt külön odafigyelést a bölcső belső hőm érséklete, m ert az azbesztháló és a vízréteg hőszigetelő szerepét tökéletesen ellátta. A készülék felül nyitott volt, így m indig cserélődött a levegő a fűtött kiságyban. Em iatt a levegő páratartalm ára sem kellett külön figyelni. De azért m indig gondoskodtak egy párologtató edényről a bölcső mellett. A készüléknek egyszerű volt a tisztítása és a fertőtlenítése. H asználatához alapfeltétel volt, hogy a kórterem ben m indig 20-24°C közötti hőm érséklet legyen. Ezt Hesschicagói kórházában hatóránk ént ellenőriz
ték. H ideg h ónapokban az erős fűtésnek légpáratartalom csökkentő hatását m ég nedves törölkö
zőkkel is igyekeztek csökkenteni.
A H ess-in k u b á to r év tiz ed ek ig n ép szerű vo lt és szá m o s k órházban b ev ez ették használatát. A kórh ázi ápolás b efejeztével Hess d oktor a hazatérő k isb eteg ek m ellé eg y elek trom o s fű tőpárnát adott, am elyet a b ö lc ső b e n a párna alá h elyezv e használtak.
Ch a r l e s C. Ch a p p l e 1938-ban m utatta be az általa tervezett m o d e rn inkubátort, az Isolette prototípusát. Ez két részből épült fel, az alsó rész tartalm azta a term osztátot, felül volt a csecsemő helye kialakítva. A készülék képes volt a 37,2°C-t kevesebb m int l°C -os ingadozással állandó szin
ten tartani. A kár 100%-os p áratartalo m is beállítható volt, és ezt m axim um 5%-os különbséggel meg is tartotta. A levegőt kívülről egy m o to r fújta be légszűrőn keresztül, és az az inkubátoron b e
lül m elegedett fel. O xigénpalack is csatlakoztatható volt az inkubátorra. Előnye volt, hogy az állan
dó körülm ények biztosítása lehetővé tette, hogy a gyerm ek m eztelenül fekhessen az inkubátorban, így az orvosok és nővérek szinte először figyelhettek meg koraszülötteket teljes testi m ivoltukban.
Ezáltal a gyerm ekek vizsgálata és ápolása teljesebbé válhatott.
A babát az in k ub átorra csatlakoztatott textil- és m űanyagujjon keresztül lehetett kezelni. Az ehhez szükséges eszközöket zsilipelőn át lehetett bejuttatni a csecsem őhöz. Az inkubátorba egy m érleget is beépítettek, erre helyezték a csecsem ő kosarát, így a súlyát is folyam atosan ellenőriz
hették a gyerm ek kivétele nélkül. A készülék tetején egy gum icső segítségével olyan eszközöket lehetett használni, m int például a sztetoszkóp, vagy az oxigénm aszk. A m o to rt hangszigeteléssel látták el, így az in ku bátor halkabb volt, m int a többi típus. A készülék kezelése sem igényelt k ü lönösebb képzettséget, a nővér feladata csak annyi volt, hogy rendszeresen utánatöltse vízzel a párásító tartályt. Számos biztonsági rendszert is beépítettek az üzem zavarok elhárítására. A leg
fontosabb a túlfűtést elkerülő, a biztosítékot lecsapó rendszer volt.
Az inkubátor belseje a kórterem levegőjétől tökéletesen elszigetelt volt, így a csecsem ők m in
den fertőzéstől védettek voltak. Az oxigénkezelés és a párásítás hatására a cyanotikus roham ok nem csak sikeresen legyőzhetőek, de m egelőzhetőek is voltak.
Az Isolette annyira sikeres volt, hogy m ég napjainkban is használatosak továbbfejlesztett vál
tozatai.
Az inkubátorok használatának bevezetésével m ára lehetővé vált, hogy akár az 500 g-m al szü
letett koraszülöttek is ugyanannyi esélyt kapnak az életre, m in t az érett csecsemők.
Felhasznált irodalom :
A uvard, A .: D e La C o u v eu se Pour E nfants, 1883.
Berthod, Paul: La C o u v eu se et le G avage á la M aternité de Paris [The Incubator and G avage Feeds at the Paris M aternity H osp ital], 1887.
Brandt, J. Egerton: The C hildren's Incubator, 1895.
Budin, Pierre: The N u rslin g, auth orized E nglish translation o f 1907.
Chapple, Charles C.: A n Incubator fór Infants, 1938.
Credé, C arl Siegm und Franz: U eb er E rw ärm ungsgeräthe für frü h geb oren e u n d sch w äch lich e k lein e K inder [C o n cern in g w a rm in g d ev ices for prem atures and feeble tin y ch ild ren ], 1884
D e Lee, Joseph B.: Infant In cu b ation , w ith th e P resentation o f a N e w Incubator and a D escrip tio n o f th e System at the C h icago Lying-In H osp ital, 1902.
Denucé, Jea n -Lo u is-P au l: B erceau incu b ateu r p ou r les enfants n és avant term e [Incubating cradle for child ren born before term ], 1857.
Hess, Julius H.: Prem ature and C o n g en ita lly D isea sed Infants, 1922.
Hess, Julius H.: H eated B ed for Transportation o f Prem ature Infants, 1923.
Hess, Julius H.: O x y g en U n it for Prem ature and V ery Young Infants, 1934.
Smith, Jam es Walter: Baby Incubators, 1896.
Tarnier, S.: D e s so in s à d o n n er aux en fan ts n és avant term e, 1885.
Winckel, F.: Ü ber A n w en d u n g p erm an en ter Bäder b ei N eu g eb o ren en , 1882.
