SZEKSZÁRDI RÉGISÉGEK.
IRTA
KUBINYI ÁGOSTON,
A MAGYAR NEMZETI MUZEUM IGAZGATÓJA.
FBI .OLVASTATOTT A MAGYAR AKADÉMIA 1857-ki APRIL 7-kőn TARTOTT GYŰLÉSÉN
P E S T E N ,
NYOMATOTT HERZ JÁNOSNÁL.
1857.
ielő tt azon szekszárdi rég iség e k n ek , m ely ek soraim tárg y á u l szo lg áln ak , leírása- s-rniír-·
g v a rá za táb a bocsátk o zn ám , czélszerú'nek, sőt szü k ség esn ek ta rto tta m a k ö v etk ező k et előre b o c s á ta n i:
A m ilyen k ü lö n b ö ző k a n ép ek szokásai s fogalm ai- a b ecsü let- és tisztele trő l, szin to ly kü lö n b ö ző - és sok
féleképen ta k a r iita tta k és ta k a ritta tn a k el je le n le g is lialo t- taik. — Ú gy ta p a sz ta ltu k azo n b an , b o g y ezek eltem ettetésé
nél részin t a h a lo tt irán ti k e g y elet s ném i tisztelk ed és, ré szint azon főczél v é te te tt figyelem be, h o g y a ro th ad ásn ak in d u lt testek az élőknek ártalm ára ne váljanak.
i
K é tség e t n em szen v ed , h o g y a föld különböző népei a h a lo tta k eltem ettetésén él an n ál tö b b tisz te le te t b izo n y í
to tta k , m inél p a llé ro z o tta b b a k v o lta k , m in t a z t a rég i eg y p - to m i, g ö rö g és róm ai tem etési sz erta rtá so k m u tatják .
T ö b b n ép ek n él, m in t a gö rö g ö k n él, ró m aiak n ál, liun- noknál a h a lo tta k m eg ég ettettek .
A rég i világ bölcsei m ár az ős idő k b en a z t állíto tták , h o g y a h a lo tta k a t az em beriség m arad v án y aik én t kell te k in te n i, k ik n ek első a n y a g u k h o z , a fö ld h ö z, vissza kell m enniök. A zo n b an leh etetlen v olt azon id ő k b en ezen n é
z etet átalánossá te n n i: m ert H e rac lit p a ra n cso lá, a h a lo tta k a t m eg ég etn i, h o g y első elem eiknek v issz a ad a ssa n ak ; k i úgy v é le k ed e tt, h o g y m inden e világon tű zb ő l k észü lt. T hales, ki a v izet ta rto tta m in d en dolg o k a n y já n a k , a fö ld b e a k arta ta k a ritta tn i a h u llák at. D em o k rit a zo n b a n , ki a feltám ad ást hitte, m ézbe m ártan i ja v a llo ttá azokat, h o g y fen ta rta tliassa n ak .
N ém ely p o g án y o k azon vélem ényben lévén, h o g y egy része a lélek n ek m ég m in d ig m eg m arad a h a lo tta k te s té b en , g y a k ra n el nem h a tá ro z h a ttá k m a g o k a t azon szokás k ö v e té s é re , h o g y a h u llák m egégettessenek, ü g y látszik azo n b an , h o g y a k e resztén y ek m in d já rt eleitől fogva ezen szokást k ed v eseik irán ti k eg y eletlen ség n ek ta rtv á n , h a lo t
ta ik a t e lta k a ritta ttá k *), u g y a n a z é rt a h a lo tta ik a t elég ető k
*) Tertulian do resurrectione Carnis. C. I.
által k ig ú n y o lta tta k , s azzal v á d o lta tta k , h o g y a z é rt nem a k a rjá k a m egégetési szokást a lk a lm a zn i, m ert a feltám a
dás k ép zelt rem énye az által leh etetlen n é válnék.
A zonban a h a lo tta k m egégetése nem v o lt átalános szo
kás , s az eltem etési sz e rta rtá st g y a k ra n m e g e lő z te ; ezt Cicero is C y ru s és N um a p é ld á já v al b iz o n y ítja , s a z t m ondja, hogy egészen az ő id ejéig a C o rn elia-család R óm ában az e lta k a rítá si sz e rta rtá st k ö v ette *).
M ég n y ilv án o sab b p é ld á k a t n y ú jt erre a rég i görögök, e g y p to m ia k , s persák tö rté n e te , k ik az em bertelen m eg ég e
tési szokást elh ag y ták .
A görögök tem etkezése k ö rü l következő szertartáso k d iv a to z ta k : **)
A h o ltte ste t v ag y eg y szerű en b o csáto tták le a sirg ö - d ö rb e, v ag y előbb m ág ly ára téve m e g é g e tté k , s az össze
p ö rk ö lt cso n to k at b o rb an m egm osván s o lajjal bekenve a test ham vaival e g y ü tt h am v v ed erb e tev ék s re jté k el a földbe. A m eg nem é g e te tt h o ltte ste t ú g y lielyezék a sírba, hogy arczczal a kelő n a p o t nézze. D e a m eg arai po lg áro k ellenkező szo k ást követtek. Az égő m ág ly a k ö z ö tt b o ráld o más ta r ta té k , s b arm o k é le té n e k , m elyeket feldarabolván
*) Cicero de legib. II. C. 22.
**) Fojtényi, a görög régiségtan rövid egybefoglalta. 95. lap.
3
az égő m áglyára h á n y tá k a m eg h o ltn ak ru h áiv al, feg y v erei
vel, sok töm jén és m ás illatszerek k el eg y ü tt.
V ezérük m ág ly ájá t, an n ak felg y u jtása elő tt három szor k e rü lé k m eg sebes lé p te k k e l, s h ad ilárm a k ö z t a k ato n ák .
S í r j a i k és s í r e m l é k e i k : E lein te leg eg y szerű b b v e r
m ek v alán ak a síro k , hová leb o csáttatv án a h o ltte s t, beliá- n y a té k fö ld d el, s egy kis dom b kövekből v ag y földből m u ta tá az e lh u n y tn a k n y u g h ely ét. U tó b b fö ld alatti b a rla n g o k a t k é szítv én , azo k b a tev ék el h a lo tta ik a t a görögök.
D e ezen fö ld a la tti n y u g h e ly e k m in d ig tö b b s több g o n d dal k észítte tv én e l, fo k o n k in t oly d ísz b en , oly n a g y sz e rű s pom pás m od o rb an h o z a tta k létre : h o g y a zo k a t nem an n y ira sírb o lto k n a k , m in tin k áb b fö ld a la tti tem p lo m o k n ak , s m eg
h o lta k p a lo táin ak leh e te n ev ezn i; v alán ak u g y a n is bennük egész o szlo p ren d ek , fo ly o só k , em eletek. A zért is az ide le
te tt m e g h o lta t gyászoló rokonok s b a rá to k h ó n ap szám ra is b e n la k ta k ezen sírb o lto k b a n , k esereg v én s könyezvén a kedves h am v ak fölött. F o g a d ta té k ren d es sirőr, k i fo ly v ást a h alál term eib en lak v á n , g o n d já t viselje az egész é p ü letet őrizze a h o ltte s te t, v ag y a n n ak h a m v v e d rét, s id ő n k én t tö ltö g essen o lajat az égő viliárokra.
A sirk e rte k v ag y is tem etkező h ely ek tö b b n y ire v áro son k ív ü l v alán ak s nyilvános u ta k m ellett. N ag y érd em ű férfiak at h eg y ek o rm á n , város k ö zep én , k ö z té re k e n , te m plom ok m ellé, ső t ben a tem p lo m b an is szo k tak v o lt elte-
4
illetni. A th en aeb en a K aram ikosz n ev ű v áro sn eg y ed n ek k a p u n k ü li része v ala k itű zv e (lisztemet«') h ely ü k N ém ely családok külön sírb o lto t c sin á lta tta k m ag o k szám ára saját k ö rtü k b en , v a g y k ü n o rszág u tak m ellett. A tliebaei h áz
építő p o lg árn ak legelső g o n d ja v ala sírb o lto t ép íten i; ezt a sp á rtab e liek sem m u la sz tá k el; m in t k ik n e k am ú g y is leg forróbb v ág y b irá k e b le k e t, h o lto k u tán őseik ham vai m ellé ju tn i. M irő l, h o g y an n ál b iz to sa b b rem én y ü k lehessen, v alah án y szo r h á b o rú b a k elle m enniük, bizonyos je g y e t k ő ién ek k a r j u k r a , m elyből h a netalán e le s e n d e tte k , rajok ism erjenek fen m a rad t b a jtá rs a ik , s k itk it illető sírjáb a te gyenek.
A rómaiak temetkezése
Ungar uzonnt.
A h a lh a ta tla n sá g ta n a m ár a leg ré g ib b em beriség tö r
tén etéb e be van szőve, s lassan h a la d o tt nem zetségről nem zetség re, m ig végre tis z tá b b fo g alm at ért. A ró m aiak ezen h ite t az eg y ip to m b eliek tő l és g ö rö g ö k tő l öröklötték. A h a l
h a ta tla n sá g h ite m e lle tt, h itté k a lélek v án d o rlását, s igy tem etési sz erta rtá sa ik is ezekhez v o lta k alk alm aztatv a. Mi
dőn D iogenes azirán t k é rd e z te te tt, m i tö rté n jé k h alála u tán h o ltte stév e l? a zt ren d e lé, h o g y h ev ern i h a g y já k ; „Ez által azo n b an tcm etetlen m arad sz“, m ondák ta n ítv á n y a i; „B ízzátok
5
ezt az o rro k ra “ válaszold ő, tu d v án a z t, Hogy é rd e k ü k b en áll az élőknek őt m inél előbb eltak arítan i.
A ró m aiak részin t m e g é g e tté k , részin t eltem ették h a lo tta ik a t. Az első m ód ú g y látszik a ró m aiak n ál régibb.
N um a a vallásos sz erta rtá so k legnevezetesebb tan ító ja, nem a k a rt m e g é g e tte tn i, h anem a z t re n d e lte , h o g y k ö n y veivel a Ja n icu lu m o n tem ettessék el. H a az elég ettetés a ró m aiak n ál átalános v o lt v o ln a, a k k o r a C ornelia, F a b ri
cia s egyéb n em zetség ek elő jo g a, h o g y a városban tem et- tessen ek el, nem h o z a to tt volna.
A zon k ép zelet, h o g y a h alál csupán elbucsuzás az élők
től a n n y ira u ralk o d ó h ite \ro lt ezen n ép n ek , h o g y csak kevés k ü lö n b ség volt a h a lo tta k és a táv o zó k tó li elbucsu
zás közt.
A szem lenyom ása egy a leg szen teb b k ö telesség ek k ö zül v o lt, m elyet m in d en k o r eg y ik a leg k ö zeleb b i rokonok k özül vég ezett. E z u tá n a m osás k ö v e tk e z e tt: az asszonyok v ették á t a h a lo tta t, s ezt földre terítvén, m eleg vízzel m os
tá k m eg , s igy a d tá k á t a p o lin cto ro k n ak (bekenőknek) k ik bizonyos só, szurok, o laj, b o r, salétro m , m éz és vi
aszból állo tt kenőcscsel m eg k en ték , ez által a te s te t tö b b időre a ro th ad á stó l m egóván. Mire az előkelők tö b b n y ire 9 n a p ra a d íszág y o n k ité te tte k s azu tán a városon k eresz
tü l, g y a k ra n n y ito tt arczczal, tö b b n y ire éjszak án ak idején, fák ly ák m ellett k is é rte tte k a h a lo tta k , s ezen szokás, hogy
6
{innál pom pásai)b leg y e n , k éső b b a n a p p ali tem etk ezések nél is m e g ta rta to tt. A k iséret lényeges részét te tté k a tu - batores (fúvó zenészek) síró n ő k , a rokonok g y ászb an s tö b b vagy k evesebb nép; a h a lo tt a fórum ra v ite te tt s fö
lötte vagy valam ely ro k o n a , v ag y m ás erre m eg b ízo tt szó
nok a szó szék rő l, dicsérő h a lo tti b eszéd et ta rto tt.
A fórum ról a h a lo tt v a g y a m ág ly ára, v a g y a tem et
kezési h ely re v ite te tt. A m agánzók s fö ld b irto k o so k tö b b n y ire az u ta k m elletti földeik szélére te m e tk e z te k , részin t h o g y a jo b b s h aszn álh ató fö ld et m eg k ím éljék , részin t h o g y az elm enőket h a lo tta ik ra em lékeztessék. A zo k , k ik nek fö ld ü k nem volt, a k ö ztem ető k b en ta k a r itta tta k el. Azon férfiak a zo n b a n , k ik é letü k et az állam ért feláld o zták , és a róm ai névnek a v ilág b an dicsőséget szereztek , a tanács k ü lön oklevele m ellett a M ars-téren k ü lö n síro k a t n y ertek , m int a L u cu lu s, P o m p eju s, S y lla , D ru su s, M arcellus s eg y eb ek k el tö rté n t *).
A m ág ly a, m ely az előkelőknél g u la (pyram is) alak ú v o lt, tö b b n y ire 4 em eletből állott. Az első szalm ával tö l
te te tt m e g , a k ö zép ső k et v irág o k k a l, k o sz o rú k k al, ru h a d a ra b o k k a l, feg y v erek k el ék esítették . H o g y a kölönben is
*) Lásd Plutarchban Lucullus és Pompejusról. Appianusuál Sylláról, Svc- toniusnál Drususról, Virgiliusnál Marccllusról.
száraz fá t m inél elébb lán g b a b o ríth a ssák s a rósz szag o t elfo jtsak , tö m jé n t, fű szerillato k at s g im n n it s z ó rta k a m ág lyára. F o d isz é t az efféle sz e rta rtá sn a k a c y p ru s-g a ly a k te t
té k , m elyek a h a lo tt k ö rü l a díszágyon fel v o lta k rakva.
A m ág ly a ö sszerogyott s a lán g o k csak h am ar elenyésztek.
A nolc szétszó rt h a jja l k ö rülveszik e zt, s kedves h a lo ttjo k m ara d v án y a it felszed ik , a cso n to k at tejjel s b o rral m eg m ossák s illatos fűszerekkel m eg h in tv e, m elyek közé forró k é n y e ik e t c se p e g te tik , h am v v ed rek b e teszik.
E ze k azu tán v a g y a háznál t a r t a t t a k , v ag y k ise b b n a g y o b b , különösen e czélra é p íte tt k rip tá k b a (m ausoleum okba) m elyek tö b b n y ire fö ld a la ttia k v o lta k , g y a k ra n fü lk ék b e (N ischen) té te tte k le *).
A k o p o rsó b a a h a lo tt leg k ed v eseb b eszk ö zei, é te l, ital, érm ek, é k sze rek , g y a k ra n a tem etk ezésn él felm arad t kenőcs s azon áldozati ed én y ek , m elyek a tem etk ezésn él h aszn ál
ta tta k , m elléje tétettek .
A h a lo tt csontjai letétele azzal v é g ző d ö tt, h o g y a pap (áldozár) a jelen le v ő k et, vízzel m egfecskendezve m e g tisz tí
to tta , a síró asszony p ed ig a k ísérő k et „Ilices“ szóval el
bocsátotta.
E z e k e t előre b o csátv án , szü k ség m ég itt , h o g y a szek szárdi rég iség ek leírása s m eghatározásánál b izo n y o sab b an
*) Untier Sitten und Gebr. der Römer. 1-tes B. 5-tes Heft p. 55.
in d u lh a ssu n k , m eg jeg y ezn i, h o g y az archäologok 3 k o rszak o t szám lálnak, t. i. kő-, b ro n z- és vask o rszak o t.
Az első b en , a le g ré g ib b e n , m időn m űvészet m ég nem lé te z e tt, s az érczek h a sz n á la ta m ég ism eretlen v o lt, oly házi eszk ö zö k k el, feg y v erek k el és szerszám okkal éltek, m e
ly ek k ő b ő l, c so n tb ó l, é g e te tt cserépből s fából állo ttak . A m űvészet kifejlő d ések o r k ezd ő d ö tt azon id ő , m elyben czin és rézk ev erék b ő l k észítő k szerszám aik at; s ez b ro n zk o r
szak n a k h iv atik . U to lsó n ak n e v ez te tik a v a sk o rsz ak , m ely so k k al k éső b b veszi e re d e té t, t. i. a vas fe lta lá lá s a k o r, m ely
b en a b ronz k é szítm é n y e k et n a g y ré sz t vas k észítm én y ék k el cserélték fel.
M inél táv o lab b v o lta k a tarto m á n y o k O laszországtól, hol azon k o rszak o k k ifejlő d te k , annál késő b b en h a to tta k o d a , ú g y h o g y D án iáb an W o rsaae szerin t, a v ask o rszak a 8 -d ik század b an k a p o tt é le te t, h o lo tt m ás ta rto m á n y o k b a n , m in t P an n ó n iáb an század o k k al h am aráb b m ár honos volt.
A b ro n zk o rszak id eje a v ask o rszak id ejétő l nem a b b a n k ü lö n b ö zik , m in th a a v a sk o rsz ak b a n előbb h a szn á lt b ro n z-szerszám o k at e lh a g y v á n , csupán vasb ó l k észü ltek a lk a lm a z ta tta k v o ln a, h an em leg in k áb b a b b a n , h o g y az u tó b b ib a n tö b b v as- m in t bro n zeszk ö zö k h a szn á lta tta k .
r
A talánosan v e h e tjü k , h o g y a v ask o rszak a k eresz
tén y ség k o rszak áv al m eglehetősen e g y id e jű , leg aláb b a
9
k eresztén y ség terjesztésév el szinte azon időben te rje d t el *).
E ze k u tán lássu n k m ár m ost rég iség ü n k le írá s á h o z : 1845. évi a p ril hó 1 4 -k én S zekszárdon (a ró m aiak n ál h a jd a n A lisca), T o ln a m egye rendei rendeléséből a m eg y e
ház m ellett te rv e z e tt rab d o lg o ztató in té ze t a la p ítá sa k o r, az épülethez szü k ség elt ta la p (F u n d am en t) k iásatása alk alm á
val , a földszintül k é t ölnyi m élységre az o tt dolgozó rab o k egy eg y szerű kők o p o rsó ra a k a d ta k , erről a födél levétetvén, a b b an eg y h a t láb n y i hosszú szép a lak ú és fejjel éjszak n a k fekvő em beri cso n tv áz, m ely fogai u tá n ítélve 4 0 — 50 éves férfiúé le h e te tt, ta lá lta to tt. A k o p o rsó b an azon teste n k ív ü l m ás nem ta lá lta to tt. U g y an az n a p a koporsó m ellett eg y réz-késecske á sa to tt ki.
A koporsó 7 d a ra b b ó l á llo tt, m elyek egyike a fedelét, k e ttő o ld a la it, egy a f e j , m ásik a láb m elletti széleit, kettő p e d ig az a ljá t te tté k . A sarco p h ag fe h é r, k é k erek k el v eg y ü lt m észkőből állott, hasonlóból azon kövekhez, m elyek
*) Tud. gyűjtemény 1824. IX. füzet, 62 lap. „A harmadik században már voltak a mostani magyar földön (Pannóniában) keresztények, jelen lévén a trimi- numi gyülekezeten (Concilium triminum) 326-ik esztendőben a szabariai püspök Mogasius. „Lásd Harduicus Collectio Conciliorum“, hol a püspök Dominus pan- noniusnak neveztetik.
10
néha B áton tö retn ek . H o ssza 6 ' 6 " szélessége 3' 2 " , vas
tag ság a 1'. M eg k ell itt je g y e z n e m , h o g y ezen koporsó b irto k á b a m usenm nnk nem ju to tt.
1845. a p ril 2 3 -k án és ig y 8 n a p p a l k ésőbben a fe n t- é rin te tt k o p o rsó tó l 4 öl táv o lsá g ra, u g y an azo n irányban, de k é t láb b a l m ély eb b en , dr. T o rm ay K áro ly m egyei főorvos szorgalm as k u ta tá s a k ö v e tk e z té b e n , ism ét egy n a g y sze rű sarco p liag ra a k a d ta k , m ely a ns. m egye által ak k o ri főispán Ü r m é n y i J ó z s e f cs. kir. k am arás és b.
A u g u s z A n t a l alisp án tev ék en y ség év el n a g y p o n to sság g al és v ig y áz attal k iásatv án m inden ebhez ta rto z a n d ó k k a l e g y ü tt, h ajó n P e stre sz á llítta to tt, s a d icső ü lt J ó z s e f F ő lierc zc g Nádorunknak előre te tt je le n té s u tán C l a r k A d á m szír vességéből n a g y g o n d d al az a k k o r é p íte tt uj lánczliid u d varán a 110 m ázsát nyom ó ókori jö v e v é n y , ahhoz való g é p ek seg ítség év el a h ajó b ó l k ie m eltetv én , n a g y néptöm eg csudálkozása k ísé retéb e n a m useum u d v a rá b a h o z a to tt, s ideiglenesen a k ö z ép k a p u b an á llítta to tt fel.
Az ehhez ta rto z ó egyéb rég iség e k et s illetőleg eszk ö zö k et a F ő h e rcz eg N ád o r kezéből vevén szem élyesen át, szinte m u seu m u n k b irto k á b a ju to tta k .
A sarco p h ag (lásd I-ső táb lán ) feh ér m árv án y , hihető nem e a rra ra i, h anem p h a ro sib ó l k észü lt. M ert a e arrarai m árvány finom szem csés (fein k ö rn ig ), v a g y m in t a szob
rá s z o k m o n d ják , kislevelü (k le in b lä ttrig ); a p h aro si p e d ig n
d u rv a szem csés (g ro b k ö rn ig ) s sarcopliagunk in k á b b ehhez hasonlít. M eg k ell m ég itt je g y e z n e m , h o g y a F eren czy István szo b rászu n k á ltal felfed ezett k rassó i m árvány szin tén a pliarosihoz hasonlít.
A sarcopliag k é t részből áll, ú g y m in t valódi k o p o rsó b ó l, és fedeléből, s ezek az éj szaki és déli részen (lásd 11-dik táb la) erős v as-k am ó k k al és ónnal beöntve a perem e k ö rü l m észv eg y iték ü rag aszszal összefoglalva voltak.
A födélen a jo b b saro k felé egy három szögű n ag y h é za g o t leh e t lá tn i, m elyen egy vékony em ber könnyen b e fé rh e te tt a sa rco p h a g b a, m i n a g y erővel v ite te tt v é g
hez, s k irab lásra m utat.
H o g y p e d ig ezen h é za g k éső b b i b etö rés á ltal eszkö
z ö lte te tt, leg in k áb b a b b ó l k ö v e tk e z te th e tő , h o g y a h á n y t fö ld n ek fekvéséhez k é p e st n y u g a tró l sírb a b o csáto tt k o p o r
só n ak em líte tt h é za g a felé, k eletrő l m in te g y n ég y lábnyi ú ja b b leásás v o lt feltü n ő leg észrevehető. A b etö résk o r ezen h ézag k ö rü l a föld csak h a t u jjn y ira a koporsó p ere
m étől leásva s o tt tö b b cso n td arab o k ta lá lta tta k , m e
ly ek eg y csontvázhoz ta r to z ta k , s asszonyéi voltak. A csontok m ellett a koporsó perem e m ö g ö tt m in teg y m a
ro k n y i szén cserfából s egy k is p u sk a tü z k ő , m ilyen m ost is h a szn á lta tik , ta lá lta to tt, m i a rra lá tsz ik m u ta tn i, m i- n e k u tá n n a a koporsó elő lap ján ak alja e lh o zatalak o r fü s
tös volt (d e lem osatván je le n le g tis z ta ) , h o g y az erő-
12
szakos betörés és illető leg k irab o lta tás éjszak án ak id ején tö r
tén h etett.
M inekelőtte az e m ellett le lt eszközök leírásához fo g n é k , lássuk a k o p o rsó t m a g á t :
I. T ábla. E n n e k hossza 7', m ag asság a tető stő l e g y ü tt 4 '/Λ A sa rco p h a g alsó része előlapján k é t o ld alró l A m or és P sy ch e álló s ölelkező b asreliefk ép ei lá th a tó k ; az e k ö zti té rt eg y b e rá m áz o tt, b e sz e g e tt ü res, irásn élk ü li lap teszi;
a teteje eg y ik sark án eg y gyüm ölcscsel te lt, a m ásik sar
k á n p e d ig egy ü res k o sár m e lle tt egy basreliefm ellkép láth ató .
A I l- ik táb lán a k o p o rsó n ak fejm elletti alsó részén ve
res k rétáv al b e fe ste tt a la p o n , m i a n ag y o b b ritk a sá g o k közé ta rto z ik , A polló ül szék en , b alk ezéb en lírá t ta r t, m elynek h ú rjai lefüggő h a jfü rtjé v el e g y ü tt elh o zatalak o r m eg v o ltak aran y o zv a, előtte a p h ry g ia i ifjú k ését k ö szö rü li; h o g y a fűzfához k ö tö tt M arsy ast m eg n y ú z za ; kiről a m y th o s ezt m o n d ja :
M arsyas O eagrus vagy H y a g n is fia volt. M időn Mi
n erv a az á lta la fe lta lá lt fu v o lá t, azon való bosszankodásában, h o g y az fu v ásk ö zb en a rczát e lrú títja , eld o b á, és a rra , a k i felveendi, leg k em én y eb b á tk á t m ondá, tö rtén etb ő l M arsyas ta lá lta m eg e h a n g sz e rt, s csak h a m a r oly tö k életesen fuvá, h o g y A p o lló t v etek ed ésre b á to rk o d n é k felszó líta n i, — h a rc z- b irák n a k a m úzsák h iv a tta k m eg. E lein te a fuvola erősebb
13
h a n g ja eliiyom á az isten ség la n tja g y en g éb b h ú rja it, s m ár M arsyas kezde g y ő zed elm esk ed n i, m időn A pollo m eg fo rd ít
ván a c y th a e rá t, já ts z á s á t énekkel k isé ré, ezt M arsyas nem u tán o zh atv án fuvolásával, a m úzsák A pollónak íté lté k a g y ő zed elm et, k i erre a vakm erő b ő rét elevenen le h u z a tá , s ig y őt m egölető. E k k é n t te lje se d e tt be M inerva átka.
A láb m elletti oldalon b. alól k é t b asrelief, egym ásba te tt v eder lá th a tó , m elynek felsőbbjéből szőlővenyige n ő tt k i, szőlőlevelekkel s g erezd ek k el g azd a g o n m egrakva.
A sarco p h ag teteje a. oldalán felől egy ifjú férfifő, a m ásik sark o n egy gyüm ölcscsel te lt k o sár; a b. a la tti ol
dalon levő saro k b an szinte eg y gyüm ölcsösei te lt k o sár; a m ásikon p e d ig egy d elp h in láth ató k .
A koporsó egész h átu lsó része m in d en á b ra nélküli, d u rv a faragvány. A sarco p h ag k ö rü l, s ehhez közel tö b b féle , üveg-, cserép-, kő-, bro n z- és farég iség ek fellállitv a ta lá lta tta k . (L ásd a II I - d ik és IV -d ik táblát.)
U v egeszközök a koporsó k ö rü l tö b b h ely en s n a g y szám m al ta lá lta tta k , m elyek igen v ék o n y ak s szivárvány-szinüek voltak. E zen ü v eg ek n ek v a sta g a b b részei an n y ira elm ál- lo tta k , h o g y kis nyom ás k ö v etk eztéb en p o rrá v áltak . V ol
ta k ezek k ö z t tö b b p h iala form ájú ü v e g ed é n y e k , egészen ro m lo tt á lla p o tb a n , m elyek azo n b an a m useum b irto k á b a nem ju to tta k .
A b e h o zo tt eszközök e k ö v etk ezen d ő k :
14
1- ször. Λ I I I - ik táb lán le fe ste tt n a g y ritk a s á g a ü v eg csé
sze , m elyről azo n b an a láb b lesz szerencsém b ő v eb b en szólani.
2 - szor. A IY -ik tá b lá n fe s te tt eszközök :
a) egy 9 ’/2" m ag asság ú n ég y szö g letes füles üvegkorsó, m ely egy h a rm a d a h íjáv al bizonyos m ézből, b o rból és olaj
ból álló fo ly ad é k k al van m eg telv e, s h ih e tő , a hiányzó an y ag a h a lo tt m eg k e n ettetésére f o rd itta tv á n , a felm arad t m ennyiség ide ü v eg estő l m elléje té te te tt. Az ü v e g egy földből összevert és m eg k em én y ed ett d u g aszszal volt b e fed v e, m ely azo n b an be nem h o zato tt.
b) E g y 1 0 " m ag asság ú füles és 6 szeg letes ü res ü v e g korsó dugasz nélkül.
c) E g y 4'/ A m ag asság ú a ham v v ed rek h ez hasonló ü v e g edény.
d) E g y 7 " m ag asság ú alól hoszas, felfelé nyúló vék o n y ab b n y a k ú , butelláklioz hasonló ü v e g -k ö n y ed én y (lacrim atorium ).
e) E g y 4 " m ag as, ü res é g e te tt cserépből k é sz ü lt sö tét b arn ás szinti fazék.
f) E g y 6 " átm érő jű s 2 " m ag as eg y sze rű k é szü le tü m árvány tá la c s k a , m e ly b e n :
g) E g y 2 " k is áld o zati m árvány láb acsk a (pes votivus) ta lá lta to tt *).
*) Antiquitates Graecae et Romanae a P. Montfauconio. Lib. Quartus.
Caput IY. De Devotionibus et votis. §. 3. „Vota tum apud Graecos tum apud 15
li) G y an tak ő b ö li é k sze rek , (B ernstein),
i) K é t a b elek v izsgálására h aszn ált 6 " és eg y 5 " b ro n z- késecske (fuscinula) m elyek k ö zü l azonban a n a g y o b b ik a fen t em lített, h o zzán k nem é rk e ze tt m észkőbőli koporsó m ellett ta lá lta to tt, a k isse b b e k p e d ig a m ost leirt sarcopliag m ellett.
k) 1 1 " m ag asság ú füles és d u p la fenekű bronzkorsó, hasonló a rég ib b id e jű , m in teg y 50 év elő tt d iv atb an levő
kávéibrikekhez.
l) E g y 7 " m ag asság ú szinte fü les, a fentebbihez kissé hasonló bronzkorsó. E ze k h ih ető a h a lo tti áldozatnál, az első tö m jén ezésre s fü stö lésre, a m ásodik a rra szolgált, h o g y ebből töm jénezési fo ly ad ék tű zre ö n te te tt* ).
Romanos adeo fuere frequentia, ut multis in monumentis observentur, imo fatendum sit, ingentem statuarum, anaglyphorum aliorumque monumentorum numerum, vota referre vel suscepta, vel soluta. Quae tamen in marmoribus occurrunt vota, ea votarum potius solutiones dicenda; etsi usu vulgari ista quoque vota nun
cupentur. Haec autem vota suscipiebantur pro salute et incolumitate Imperatorum, aliorumque Imperii procerum; item provinciarum et civitatum caussa; pro expeditionibus militaribus et pro felici exitu cujusvis negotii maxime in periculis:
et quando res ex voto successerat, vota nuncupata solvebantur.“
*) Antiquitates Graecae et Romanae a P. Montfauconio. Liber III. Cap. III.
§. 3. „Vasis ad thura vel conservanda vel accendenda destinatis illa subjungimus, quibus pagani ad libationes atque aspersionem utebantur. In his primo loco ponimus Praefericula, sive vasa illa ansata liquoribus et vino in sacrificiis fundendo praeprimis adhibita.
16
ni) E g y szám talan d a ra b o k ra p o rlo tt, szinte b ro n z
k o rsónak igen ék es, szakállas em berfőt ábrázoló czifra füle, m elynek azonban tö red ék ei b irto k u n k b a nem jö tte k .
n) A sarco p h ag m ellett ta lá lta to tt szinte egy n a g y ál
dozó tál rézb ő l, m ely n ek azo n b an csak k arim áján ak tö re dékrészletei és czifra v a s ta g feneke n. k e rü lt a m úzeum b irto k á b a , a tö b b i m ind réz ag (G rü n sp an ) által felem észtve volt.
A sarco p h ag e lő tt eg y 1'/% n a g y sá g ú , az áld o zatra szolgált illa tsze rek elfoglalására h a sz n á lt n ég y szö g ü elro- lia d t faszek rén y k e (C ren u la, cistula) fe k ü d t, m ely n ek sar-
Ibidem liber IV. Cap. I. §. 5. „Vas aeneum tribus sequentibus Fig. 8— 10 simile Begerus Epichysin 4) vocat, quo scilicet vinum in cyathum effundere solebant.
Antiquitus quidem guttus fundendo vino destinatus erat et poculo seu crateris loco, simpulo uti consvevcrant. His vero, ut Varro docet, ad usum sacrificiorum translatis, Epichysin et cyathum adhibere coeperunt. Quod vasorum genus guttus apellabatur diversae fuit formae. In eo tamen haec vasa omnia conveniebant, quod angusto admodum ore fuerunt; ita quidem , ut liquor quasi guttatim ex illis deflueret. Reperiuntur autem gutti eiusmodi tam aen ei, quam figulini, iique non vino tantum, sed oleo praesertim variisque unquentis servandis inserviebant.“
§. 8 „Pocula 8) veterum non una constitere forma Fig. 7, 8, 9, tria, eaque fictilia ex museo Brandenburgico proferimus: quorum primum voce „Sitio,“
duo reliqua voce latina „Bibe“ et graeca „Pie,“ quae idem significat, ac prior illa, notata sunt.
17
kai rézzel m eg e rő sitv é k ; a zár hely én i p lé h e n , m ely réz szegekkel v olt leverve (o. b e tű a la tt lerajzo lt) öt szö g letü k u lcsly u k lá th a tó , k é t oldalán p e d ig p.p. rézfo g an ty ú k (H an d h ab en ) láth ató k .
A szek rén y k éb en a koporsó k e rü le té b en ta lá lh a tó h á n y t földhöz hasonló ag y ag fö ld lé te z e tt, s m in te g y m aro k n y ira oly fö ld et le h e te tt belőle k iv en n i, m ely ú g y látszo tt, m in t
h a am algam ával keverve volt volna. E g y é b irá n t a lád ik a fája e lro th ad v án , an n ak csak p o rh a n y u lt d a ra b jai v o ltak ta lá lh a tó k *).
M indenek fe le tt leg k itű n ő b b részé t és v aló d i arcliäo- logiai k in cset foglal m ag áb an a I l l- i k táb lán lera jz o lt, s fö n teb b em líte tt üvegcsésze.
A sarco p h ag k ö rü l le lt s elszó rt szám os ü v e g d arab o k k ö z t, tö b b vékony átlátszó itt o tt szivárvány szinü s tö b b n a g y o b b g ö rö g b e tű k k e l elláto tt ü v eg tö red ék ek ta lá lta tta k , m ely ek b. A ugusz A n ta l, ak k o ri to ln am eg y ei alispán neje, fá ra d h a ta tla n szorgalm a s p o n to sság a á ltal felszedetvén, ö s s z e ra g a s z ta tta k , azo n b an m időn a dicső ü lt N ád o r által
*) Antiquitates Graecae et Romanae a P. Montfauconio Lib. TIL Cap. III.
§. 1. „Facimus initium ab Acerris, seu arculis, quibus thus aliaque odoramenta reponebantur, quae cum sacrificiis praecipue in manu Camilli, sive ad ministri, et nonnunquam in Vestalium quoque manibus conspiciuntur.
IS
nekem á ta d a tta k , ak k o ro n m ég tö b b részecskéi hibázván, oly á llap o tb an v o lta k , h o g y a ra jto k levő írást olvasni nem leh etett. E zek k ö zü l m ég n éh án y elő k erü lv én , sik e rü lt m in d n y á já t P iesch e üvegész á lta l ú g y ö ssze rag a sz ta n i, h o g y az egész ü v eg -e d én y g y ö n y ö rű form ája m eglepőleg h a t a nézőre.
Az ed én y m ag asság a ta la p z a tá tó l szám ítva 4 ’/i " , átm é
rője a szájánál 6 " . A lól 3 csiga és 3 egészen kiálló n y i
to tt szájú d e lp h in ta la p z a tu l sz o lg á lt, m elyek k ö zü l azo n b an eg y d elp h in h ib ázik . — Az ed én y a ljá t fenekénél kívülről gyönyörű czifra k arim a fo g lalja körül. Az edény közepén kívülről egyes g ö rö g n a g y b etű k b ő l álló k ö rira t lá th a tó , e k ö zt azo n b an ezen f je g y á llt, m ely nem lévén b e tű csak ú g y v e ze th e te tt engem azon g o n d o latra, h o g y ez je le a k ö rira t k ezd etén ek és v ég én ek , m in ek u tán n a ily e t m ás üv eg ed é
n y ek en is leh et látn i *).
A k ö rira tb ó l h ib ázik u g y a n 5 egész b e tű s a 7 -n e k egy része, a zo n b an ezek et k ö n n y ű oda é rte n i, h o g y a k ö r
ira t értelm ét k i leh essen venni, m ely kö v etk ezen d ő „JEIfíE TU II01 MENI ΠΙ Ε Ζ Η Σ Α Ι Σ Mi deákul a n n y it tesz : liba
r
p asto ri; b ib e vives, v ag y is m ag y aru l : Á ldozz a p ásztornak, igyál s élni fogsz.
*) Lásd: Catacoinbes de Rome par Louis Perret. Paris 1853. Vol. IV.
p. XXXI.
19
E n n y it d íszed én y ü n k külső leírásáról.
Már h a m ost a k ö rira t érte lm é t, az edény h aszn álatát, s k o rát te k in te m , búvárkodásom nál tö b b ö sszeh aso n lítá
so k ra van szükségem . Az efféle ü v egedények u g y a n a n ag y ritk aság o k h o z ta rto z n a k , azo n b an n éhány h elyen m égis tö b b , m iénkhez hasonló ta lá lta to tt, m ely ek n ek leírásából, h o g y az olvasó a m ién k et is k ita n u lh a ss a , s m in tá z ed d ig ism ert leg sze b b ik e t s leg é rd ek e sb ik et b ecsü lh esse, sőt vé
lem ényem et m éltán y o lh assa, szü k ség esn ek ta lá lta m , azon k ú tfő k szerin t, m ely ek et h a sz n á lta m , szintén m áso k at is m egism ertetni. E zek :
Jahrbücher des Vereins von Altertlmmsfreunäen im Rheinlande.
V. und VI. 1844.
II. Vasa diatreta in Coin.
„Bei der Anlage einer neuen Häuserreihe zu Köln in der nicht weit von der Apostelkirche gelegenen Benesis-Strasse fa n d man im A p ril d. J.
nahe neben einander zwei einfache Steinsärge, in deren jedem ein männliches Gerippe lag. Beide hatten eilte Kupfermünze im Munde, die eine von Trajan, die andere von Constantin dem Jüngern, und zu Häupten die Glasgefässe, welche wir Tafel X I . und X 11. in natürlicher Grösse abbilden. Das grössere Fig. 1. befindet sich mit der Münze Trojans im Besitze des Herrn Aldenkirchen, dessen Gefälligkeit der Verein die Zeichnung verdankt; das kleinere Fig. II.
20
gehörtώ»ηι Maurermeister Herrn Löicemtein, 'und ist in der Kunsthandlung von Heberle (Trankgasse N r. 13) zu .* eben. Die Zeichnung hat Herr Osterwald aus jenem Hanse angefertigt. Jenes ist vortrefflich erhalten; diesem ist ein Theil des Randes nebst den beiden ersten Buchstaben der Inseh rift abgebrochen, auch am Untertheife des Netzes Einiges verloren gegangen. Sie bestehen aus einem ziemlich dünnen weissliehen Glase, und’ weisen sich durch, Materied, Form und, Arbeit als Werke desselben Künstlers und. derselben Zeit aus.
Die Zierlichkeit der Form verdient unsere Bewunderung; ganz vortrefflich aber ist die Arbeit, weide einen neuen Beweis von der allen neueren Leistungen in Glas überlegenen Kunstfertigkeit der römischen Kaiserzeit gibt. Diese rührte, nicht von Griechenland, sondern zuerst von Sidon her. Dann genoss in der Kaiserzeit besonders die Fabrik in Alexandrien einen grossen R u f [vergl. z. B. Martial. X I I . 7 3 , Vopisc. Saturnin. S). Allerdings zog sich auch dieser Zweig der K unstübung, seit man zwischen Cumae inul Liternum geeigneten Sand entdeckt hatte (P lin. 30. 2 0 . 00) frü h e nach Rom , und.
die Vitriarii waren dort zahlreich und ihre Arbeiten hochgeschätzt. Der kunstreicheren bedienten sich vorzugsweise die Kaiser bei Gastmiddern und schenkten sie wohl beim A u f bruche ihren Gästen (apophoreta). Aber die alexandrinischen blieben die berühmtesten, und eine Art. von Bechern, die allassontes, von schillernden Farben, konnte man der Beschaffenheit des Sandes wegen nur dort verfertigen (Strah. X V I . 521). Von diesen sandte Hadrian drei, welche ihm ein ägyptischer Priester verehrte, als kostbares Gescheide nach. Rom ( Vopisc. I. I.) Z u diesen gehörten vermuthlich auch die unsrigen; in jedem Falle beweisen die Inschriften, dass sie, bei Gast- mählern gebraucht und mit Glückwünschen f ü r die Gäste versehen waren.
Bedenkt man nun, dass a u f einem- zu Strassburg gefundenen ähnlichen Becher der Name des Kaisers M aximianus steht, so wird man es begreiflich finden, warum die kölnischen ohne weitere Zugabe in einfache Gräber gelegt wurden.
21
Die Verstorbenen mögen vornehme Militärpersonen gewesen sein, welche die Gläser vom Kreiser geschenkt bekamen, sie in der Provinz in hohen Ehren hielten und als kostbare Beweise kaiserlicher Gnade mit in's Grab nahmen.
Solche Werke sind Iris jetzt nur sehr wenige bekannt geworden: zuerst ein 1 7 2 5 im Novaresisehen gefundenes, welches sich in der Sammlung des Marchese Trivalzi in Mailand befindet, und von Amorctti in Winckel'matin's Geschichte der Kunst 1. 2. 20. [Abbild. K r. 22) herausgegeben worden ist.
„Die Schale ist äusserlich netzförmig und das Netz ist wohl drei
„Linien vom Becher entfernt, mit welchem es vermittelst feiner Fäden oder
„Stäbchen von Glas, die in f a s t gleicher Entfernung vertheilt sind,
„verbunden ist. Unter dem Rande ziehet sieh in hervor stehenden Buchstaben
„die auch, wie das Netz, durch H ülfe erwähnter Stäbchen etwa zwei Linien
„weit von dem eigentlichen Becher getrennt sind, folgende Inschrift herum:
„ B IB E V I V A S M U L T IS A N N I S , eine gewöhnliche Gesundheit, welche
„nach Buonarotti [Osservazioni sopra, alcuni f ramm enti, tav. 15. p . OS.
„tav. 10. p . 2 1 2 ) die Alten a u f solche Glasschalen zu setzen pflegten. Die
„gedachte Schale hat weder Fuss noch B asis, wie hei vielen alten Schalen
„der Fall ist; um sie herzustellen, war daher ein in der Mitte hohles Gestell
„nöthig, /reiches man ίηψ δΐρη nannte. Die Buchstaben der Inschrift sind
„von grüner Farbe, das Netz ist. himmelblau; beide ziemlich glänzend.
„Der Becher hat die Farbe des Opals, d.h. eine Mischung von Roth,, Weiss,
„Gelb und Himmelblau, wie die lange, Zeit unter der Erde gelegenen Gläser
„zu sein pflegen. E s wäre indessen möglich, dass der Künstler selbst dem
„Glase diese Farbe gegeben hätte. — Zuverlässig sind an dieser Schale ,./rcder die, Buchstaben noch das Netz a u f die gemeine Weise angdüthet,
„sonderu das Ganze ist mit dem Rade aus einer festen Masse Glases a u f
„dieselbe Weise wie bei den Gameen gearbeitet. Die Spur des Rades nimmt,
„man. deutlich wahr."
22
2) Einige Fragmente bei Isold Farnese, dem alten Veji, ausgegraben, welche Winckelmann erwähnt, und der auch aus Göthes italienischer Reise bekannte Antiquar und Cicerone Hofrath Reifenstein folgender müssen beschreibt (1Yinkclm. Werke X I I . 5. L X X X 1 X . Donauesch. Ausg.):
„Inter den (Rasstücken, davon man nur einen sehr geringen Überrest zu
„(Jesicht bekommen, sind viele Scherben von sehr artig wie a u f dem Dreh-
„stuhl gearbeiteten Schalen, a u f denen einige sehr weit abstehende und
„gleichsam ange/öthete Zierrathen befindlich sind, an denen die Spur eines
„Rades, mit welchem, ihnen die Ecken und Schärfen ungeschliffen worden,
„sehr deutlich zu bemerken, ist.“
S) Fine in Strassburg entdeckte Schale, von der Schweighäuser im Kunstblatt 1 8 2 0 N r. 90 berichtet: „Das elegant geformte, (Ras von milch-
„ f o r her Weisse ist durch kleine gläserne Stäbchen in ein weiteres, gleieh-
„sam aus unter einander verbundenen kreisförmigen Maschen geflochtenes
„Netz oder Körbchen von purpurfarbenem Glase befestigt und mit einer ,,Inschrift aus grünem Glase versehen. Man steht hei der Betrachtung
„dieser in allen Stücken wundervoll vollendeten Arbeit im Zweifel, ob das
„Netz a u f's Künstlichste an der Lanze über die es befestigenden Stäbchen
„geflochten word,cm ist, oder ob das von den Alten mit, so grosser Geschick
lichkeit angewandte Drehrad, damit beschäftigt war. Fea erklärt sieh f ü r
„die letzte. M einung, und das Glas, /reiches er in Händen hatte. scheint
„noch sicherere Zeichen der Arbeit an sich getragen zu haben, als das
„unsere. — Die Inschrift des unser n (die Buchstaben umgeben den altem
„Band) ist leider zum Theil gebrochen und zwei feldende Stücke waren —
„nicht mehr zu, finden. Das übriggebliebene h e is s t...X I M . . N E
„A VG V . . . woraus sich jedoch bei der Seltenheit der Silbe X I M in dem yNamen der Auguste, und da zwischen derselben und der Silbe N E gerade
„2 Buchstaben fehlen, mit ziemlicher Gewissheit bibe oder salve M A X IM IA N E
23
„A VG V S T E restituiren lässt, was dadurch um so wahrscheinlicher wird,
„dass in demselben Grabe auch eine Goldmünze des Kaisers Constans I.,
„der nicht lange nach den beiden Maximianen regiert hat, gefunden worden
„ist. — Dieses Grab wurde an demselben Thore Strassburgs (dem Weissen-
„thurmthore) gefunden, wo schon seit Jahrhunderten die meisten römischen
„Gräber, besonders der 8. Legion, entdeckt worden. Das Glas dürfte
„daher einem Tribun dieser Legion gehört hohen, der es von einem der
„Maximinane zum Geschenk erhielt, und· viele Jahre nachher als etwas sehr
„kostbares mit sicli begraben Hess.“
Nach Schu/cz (anforina d i retro con bassirilievi rinvenuta in Pompeji Annál. d. Instituto di Gorrisp. arch. t. X I . p . 96) befindet es sich jetzt im k. Museum zu München; dort entsinne ich mich aber nicht es gesehen zu haben.
4) Einigermassen ähnlich ist: Un balsamario azzurro appartenente alia collezione del cav. Maler in Borna (jetzt in Baden) si vede. attacato in alcíme p a rti con una materia vetrina un ornamento d i avehi incrociati ehe giro il rasettu.
Man sieht, die Kölner Gefässe sind nicht die prachtvollsten ihrer A r t denn sie zeigen nur eine einzige Farbe; aber ihre Form ist zierlicher als das novaresiseke Gefäss, dessen Form bauchiger ist, und durch das zu hoch h in a u f reichende Netz entstellt wird. Die Arbeit ist bei edlen dieselbe, wird sich aber mit völliger Gewissheit nur durch Versuche bestimmen lassen.
Nach Plinius a. a. O. wurde das geschmolzene Glas aus den Ofen in die Werkstatt gebracht und gefärbt. Einiges wurde geblasen, anderes m it dem Drehrade, wie Kde!steine, bearbeitet, anderes wie 8 Uber ciselirt. Letztere A rt wird besonders bei erhobener Arbeit in runden Figuren in hartem Glase und Bergkristall, welchen die Cinquecentisten übrigens besser zu behandeln wussten , in Anwendung gekommen sein. B ei Gefässen, wie das
‘24
unsrige, ist das D rei trad wahrscheinlich gebraucht worden — denn, wenn die Buchstaben geblasen w ären, so würden sie wohl runder ausgefallen sein, als namentlich in der griechischen Inschrift das Sigma und Omega, dessen Form auch paläographisch bemerkenswerth ist. Die breiten Stege oben an den Buchstaben, z. B . am A lp h a , sprechen ebenfalls f ü r eine Arbeit am Glase selbst, nicht, wie Schulcz vom Netze m eint, f ü r eine spätere Anschmelzung. Auch nimmt man an d m abgebrochenen Buchstaben des kleinern Bechers keine Spur einer Zusammensetzung wahr. Ob es f reilich dergestalt möglich w ar, verschiedene Farben anzubringen, weiss ich nicht zu entscheiden und wünsche sehr, dass ein Sachverständiger sich darüber äussern möge. Ferner spricht f ü r Winckelmann''s Ansicht der Name dieser Glasgefässe, denn höchst wahrscheinlich sehen wir in ihnen jene vasa diatreta, welche gelegentlich als Arbeit der Diatretarii erwähnt werden (Forcellini s. v. u. Müller Handbuch d. Archäol. d. K unst § . 3 1 6 . 4) und w orauf sich Cod. Just. X . 1. 64. und folgende Stelle des Javolerms Dig. L . X . t. 2. 2 7 . §. 2 9 . beziehen: S i calicem diatretum faciendum dedisti, si quidem imperitia fre g it, clamni injuria tenebitur, si vero non imperitia fr e g it, sed rimas habehat vitiosas, potest esse excusatus, wo die von Gothofredus gebilligte, irrige Erklärung des Turnebus Adv. X X V I I . 31. schon von Salmasius ad Vopisc. I. I. berichtigt wurde. Man gab also den schon fertigen Galix dem Diatretarius, um einen diatretus daraus zu machen, d. h. wie ich glaube, ein fertig geblasenes Gleis, welches mit dem Drehrade bearbeitet werden sollte.
Beide Gefäme sind verkäuflich. F s ist zu wünschen, dass sie, wie es mit dem Weidener Schatze a u f die dankeswertheste Weise durch Herrn (geheimen Legationsrath von Offers geschehen ist, durch die Fürsorge des Staates dem Vaterlande erhalten werden.“
{Monumente des Je. k. Münz- und Antiken-Kabineis von Dir. Jos. Arnetk).
1 8 4 9 . Seite 41. 42.
„ — . — . Bruchstücke, eines Bechers von Glas. Dieser Becher spielt in s Opalartige, welches jedoch nur durch die Oxydation*) geschieht.
Die Phönizier, Griechen und Römer haben das Glas so schön zu bearbeiten.
gemusst, dass unsere gleichfalls sehr weit fortgeschrittene Glasfabrikation gewiss viel lernen könnte. Der vorliegende Becher enthält am R ande, aus der dicken Masse des Glases geschnitten, die Buchstaben F A V E N T I B [us amicis ?), eben so viele sind weggebrochen, dann ist wie die Buchstaben ein erhobenes sehr schönes Netz a u f dem Becher. Unter d m Resten vorzüg
licher Glasarbeiten zeichnen sich aus: E in Fragment, einen weiblichen K o p f darstellend, im k. k. Kabineté;') — Die Portland Vase;2) — Die grossen Werke, die Buonarotti aus dem Vatican beschrieben; 3) — Der Becher im Besitze der T rm d zi's zu Mailand, gefunden im Novaresichen 1 7 2 5 , mit der A u fsch rift: B I B E V I V A S M V L T I S A N N IS ;* ) — Der
*) lieber das Farbenspiel ein vortrefflicher Aufsatz von P. P. (Paul Partsch) bei Gelegenheit einer in der Militärgrenze gefundenen Glaspasta. Wiener Zeit.
Nr. 54. S. 899. u. Nr. 56. S. 411. 412.
>) Tab. XIII. Nr. 3.
Synopsis of the British Museum.
:i) Osservaz. s. alc. Medaglioni antichi p. 427. 437.
') Winckelinann Geschichte der Kunst (Eiselein) I. Buch. 2. 20 — 27 und 12. B. S. LXXXIV. Winckelinann Storia dolle Arti (Fea) 1. 2. 2 5 .(1 ).
26
oben beschriebene Becher, gefunden in einem Grabe bei Daruvár in Stu m men am 15. M ai 1 7 8 5 an einem Berge gegen Morgen. — Der bei Strass
burg 1 8 2 6 gefundene Becher m it der A u fs c h r ift: ...N I M . . N B A VG V . . . ή — dann die zwei in Köln im A p ril 1 8 4 4 gefundenen Becher r,j — mit der A ufschrift: ΠΙΕ ΖΗΣΛΙΣΚΑΛΟΣ, a u f dem andern:
B I B E M V L T I S A N N I S . — E in ähnlicher Becher wurde 1 8 4 4 im Tolnaer Comitate zu Szekszärd bei einem schönen Sarge gefunden. Dieser ist gearbeitet wie der gegenwärtige, und hat die Inschrift: AKillK TU ΠΟΙΜΕΝΙ I1IE ΖΗΣΑΙΣ * 7 8 9). Die Formen dieser Arbeiten gleichen einander sehr; alle halten oben am Bande die Inschrift, deren Zurufsform eln ein
ander sehr ähnlich sind*); — nur die zu Wien und Pest a u f bewahrten sind, neu. Sie gehören zu der A rt Gefässen, die vasa diatreta genannt wurden !>).
— Eine ungemein schöne Glasschale befindet sich im Museum zu N eapel10).1, E zekutál] lássuk :
1. D íszed én y ü n k k ö rira t é r te lm é t:
H a az alól levő delfineket te k in te m , m ár első p illa n atb an arra a g o n d o latra kell jö n n ö m , h o g y az edény
*) Schweighüuser Kunstblatt. 1820. Nr. 90.
fi) Urlichs Jahrbücher des Vereins von Alterthumsfreunden im Itheinlande.
1844. S. 3 7 7 - 3 8 2 . V- u. VI. Band.
7) Buonarotti Filippo Osservazioni s. a. frammenti di vetro. Táv. XV. 98. — Táv. XIX. 212.
8) Die Lithographien wurden mir vom Herrn August v. Kubinyi, Director des Museums in P est, 1847 gezeigt, der sie bald herausgeben will.
9) K. 0 . Müller Archäologie §. 316. 4.
"’) Mus. Borb. XI. Tab. XXVIII. XXIX.
27
K risztu sn ak em lékére k é szü lt, m in ek u tán n a a hal iclitis, K risz tu sn ak jelk ép e. A k ö rirat a b b an m ég inkább m egerő
sít, m ert kérdem : m it tesz a szét „AKIBE“ áld o zz? nem e g y e b e t, m in t e u ch aristia v ag y Domini coena, úrvacsorája.
I g a z , h o g y a „ A E lfíE u g ö rö g szó , m ely á ld o zato t je le n t, sem m iféle k e re sz tén y szó tárb an nem v étetik ú g y , m in t az e u c h a ristia , sacra D om ini coena, v ag y com m unio synonim u- m á n a k , de kérdem : nem leh etség es-e, h o g y a k eresztén y ség első id ejéb en , m időn m ég az egyházi kifejezésekre nézve k eresztén y őseink m ag u k k al tis z tá b a n nem v o lta k , ezt, m in ek u tán n a k ü lö n b en is, egy az é rtelm e, nem h a szn á l
h a ttá k ?
A „Ti2 H Ő I M E N d eákul p a s to ri, „a p ászto rn a k “ szó a la tt nem leh e t e g y eb et é rte n i, m in t U d v e zitő n k et, a jó p á sz to rt, k in ek szám ára a lib atio (áldozat) m eg tö rtén t.
A „IIIE U, b ib e, ig y ál, nem je le n t e g y eb e t, m in t élj az úrv acso rájáv al, v ag y áldozzál.
A „ Ζ Η Σ Α ΙΣ“ vives, v a g y élni fogsz értelm e -— üdv ö zölni fogsz.
V agyis az egész m a g y a rá z a ta : „ Á l d o z z K r i s z t u s n a k , é l i a z ú r v a c s o r á j á v a l s f i d v ö z ü l n i f o g s z “.
Mi 2-szó r d íszed én y ü n k h aszn álatát ille ti, k é ts é g sin csen, hogy a k eresztén y ség v alam ely első század áb an az ú rv acso ráján ál, vag y is com m uniónál áld o z at-ed é n y ü l szolgált.
H a a h a rm a d ik k é rd é s t, t. i. k o rá t te k in te m , itt ism ét
com binatióra van s z ü k s é g ü n k , s vissza kell té rn ü n k m a
g ára a sarco p h ag ra s a k ö rü lö tte lelt eg y éb eszközökre.
M inekutánna a sareo p h ag külső a la k ja , an n ak m y th i
cus dornb o rm ű v ei, a cso n tv áz, m ely benne ta lá lta to tt, a vaskam ók, s ezek k ö rö n tv én y e az ó n , szám os ü v e g -c s e ré p - és rézedények a rra m u ta tn a k , hogy ezen egész sírem lék a v ask o rszak b ó l való, s a h a lo tt m y th o si sz ertartással tem et- te te tt el, m eglepő első p illa n a tra , h o g y an jő m égis ezek közé a k e re sz tén y időbeli és k eresztén y i szertartáso k h o z tarto zó ü v eg d iszed én y ?
I t t vissza kell m ennem a k eresztén y ség kezd etére : T u d v a v an , h o g y m ár A u g u stu s, m ikor a D elphicum ora- culonrot tan ácsad ásra fe lk é rte , tőle ezen v álaszt n y erte :
„Me puer hebraeus divum pater ipse gubernans, . Cedere sede jubet, tristemque redire sub orcum Aris ergo dehinc, nostrisque abscedito Caesar“ .
S ig y m e g szű n tek az A pollo p a p ja i m ű k ö d n i, h e ly t adván a k eresztén y ség n ek . A zo n b an F e h é rv á ry g y ű jte m é n y éb en v an egy elefan t-cso n tb ó li d y p tich o n az első k eresz
tén y ség id ejéb ő l, m ely K risztu s felfeszítését á b rá zo lja, fe
le tte a n ap m in t koronás A pollo, a h o ld m in t D ian n a tű n n e k fel m ellkép alak b an . Mi a rra m u ta t, h o g y a k eresztén y ség első idejében, s illető leg század áb an nem v o lta k tis z tá b a n , s a m y th o lo g iát g y a k ra n összekeverték a k eresztén y séggel.
29
T o v áb b á tö b b ehhez hasonló edények ta lá lta tta k , m e
lyeken : „vivatis in D eo , Z esus C ristu s, vivas cum tu is fe
lic ite r“ felirato k o lv ash ató k * ) m elyeken ú g y lá tsz ik , hogy a m y th icu s időszak keverve volt a k eresztén y i időszakkal.
E g y é b irá n t h a te k in te m , h o g y a szentirás P ál a ko- rin th u sb eliek h ez irt első levele 7-ik részének 12. 13. 14. 15.
verseib en a házasság ró l ezeket m o n d j a :
„Egyebeknek pedig én mondom, nem az U r: ha valamely atyafiainak hitetlen {pogány) felesége vagyon, mely 6 vele együtt akar lakni; azt el ne hue sássa.
É s a mely asszony /'-állatnak hitetlen férje vagyon, és az vele akar la kn i; el ne hagyja az asszonyt-állat azt.
Mert a hitetlen férfin megszenteltetett az ö feleségében: és a hitetlen asszony i-állat merj szenteltetett az 6 férjében : mert ha különben volna, a ti gyermekitek tisztátalanok volnának; de azok szentek.
Ha pedig a. hitetlen elmégy e n , ám menjen ! nem vettetett rabság alá az atyafiu, vagy a keresztény asszony i-állat ez ilyen dologban: de békességre hivott minket az Isten“.
H a to v áb b á a k eresztén y első író k a t, nevezetesen T er- tu lia n t, ki K risz tu s u tán 2 2 0 -d ik év k ö rü l é lt, olvassuk, ú g y ta p a s z ta lju k , hog y a k e re sz tén y sé g k ezd etéb en szabad volt a k eresztén y ek összeházasodása a po g án y okkal.
T u d v a v a u , hogy a k eresztén y ség k e zd e te k o r, félvén az ezt k ö v e tő k , k iv ált o tt, hol keverve p o g á n y o k k al, s talán
*) Lásd: Catacombrs de Rome par Louis Perret. Paris. 18ö3.
30
k iseb b szám ban v o lta k , az ü ld ö zé se k tő l, vallásos áh itato s- ság u k at zárt h ely ek en , p in cz ék b e n , b a rla n g o k b a n , m agok k ö zt ta rto ttá k ; hihető te h á t, h o g y a le irt sarco p h ag u n k b an e ltem etett nő k eresztén y v o lt, férje p ed ig p o g á n y , s ez elébb m eg h alt feleségét k ü lső leg egészen a m y th o si szertartáso k szerin t, m ég p e d ig , h a a n a g y sze rű sarco p liag o t, tem etési áldozathoz sz ü k sé g elt, s o tt ta lá lt szám os eszk ö zö k et n é
zem , egész h a lo tti pom pával te m e tte te tt el. A tö b b i esz
k ö zök k ö z t p e d ig a m eg h o lt leg k ed v eseb b e d é n y é t, m ely
ből az ú rv acso ráját v e tte ; m ely a k eresztén y ség első id e
jében m ind a k é t szín a la tt v é te te tt, irán tai k eg y eletb ő l szin tén m elléje tétette.
Mi k o rát rég iség ein k n ek illeti, ezt p o n to san elh atáro zn i nem le h e t, évnek sem m i je le nem lév én , an n y i azonban bizo n y o s, h o g y a k e re sz tén y sé g h a rm a d ik v ag y n eg y ed ik századából való; m ely b en az ak k o ri P a n n ó n iáb a n csak g y é ren v o lta k keresztén y ek . A p h aro si m árv án y b ó l k é szü lt sarco p h ag , és az ü v eg d íszed én y en levő g ö rö g k ö rira t p e
d ig a rra m u ta tn a k , h o g y a m eg h o lt nő valam i n a g y h ázból levő g ö rö g (b izan ti) szárm azású leh etett.
Η "~ °€ >
31
