1997. december 5
N AGY G ÁSPÁR
Árulások évada
Ha árulás: kimagyarázhatatlan még karácsonykor sem glóriás de hamis ajándék – sőt akkor a legnagyobb
és nem kisebb az éjfélkor elkövetett mint a hajnali amikor a kakaskukorékolások közti riadt
csöndben minden helyére billen közömbösen várja a mai Napkeltét
és minden jel szerint amíg körbejár a Fény
megint megtörténik velünk és általunk néhány átlagos világadat:
születés éhhalál káini gyilkosság
tanúk nélküli keresztrefeszítés és egyenesben közvetített
háború
valamint a Wall Streetről egy kis tőzsde-krach
legalábbis azt hiszi aki hinni akarja valahogy így működik
normálisan és humánusan a megkapott szabadságát okosan korlátozva a Világ
tele szeretettel megértő figyelemmel
szolidarítással
6 tiszatáj
ellensúlyt támasztva ama mágneses tengelyhez
amely húzná a mélybe forog reménytelenül
még egy arasszal a Pokol örvénye fölött
(1997)
„Újszövetségi” kapitányok?
A KÉK-MÁRVÁNY KÖZ-SZOLGÁLATI CIKLUSBÓL
„és hallgatom a híreket” J. A.A királyi Hármak talán már túl a síkos úton és látszólag túl
a dölyfösen keresztben álló vallató majd hízelkedő Heródes királyon de még nem csúsztak ki végleg a markából Mert a rá-
DIÓ hírolvasója divatos hadarással ellihegi:
megvannak ám tegnap este nagy szócsatában kiválasztattak
az „újszövetségi” kapitányok és sorolja – hibátlanul – szakáganként
szép nevüket
1997. december 7
Hát törhetem össze a rá-
DIÓT
mint Mózes a kőtáblákat mert én csak
a minap született egyetlen
ÚJSZÖVETSÉGI KAPITÁNYT ismerem
A rá-
DIÓ sietősen-zagyva hírolvasója szerint meg többen is vannak
akarná mondani ha tudná
hogy mától
többen is kapitánykodnak újoncként –
Hiába Karácsony betlehemi jászol hiába a hó és márvány hiába a Háromkirályok ha még mindig
és háborítatlanul alkalmi kis heródesek útonállják
gyilkolásszák a nyelvet meg a kisded reményt:
a megváltás bizonyosságát.
(1997 elején)
