A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI lRÁNYZATOK AZ EGB-RÉGIÓBAN ES HATÁSUK
A TÁRSADALMI—GAZDASÁGI FEJLÓDÉSRE' "
1. E dolgozat célja. hogy röviden áttekintést nyújtson a népesség fejlődéséről és a demográfiai távlatokról, valamint ezek összefüggéséről a gazdasági és tár- sadalmi fejlődéssel az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) régiójában. Tekintettel arra, hogy a legújabb demográfiai trendeket részletesen áttekintettük a Szófiában 1983. október 6. és 12. között tartott regionális népesedési értekezletre készitett anyagban és az értekezletről szóló jelentésben, e dokumentum első részében a
fontosabb szempontok rövid összefoglalását adjuk. A második rész röviden tár—
gyalja a népesedési távlatokat az ENSZ előreszámitásai alapján. Az utolsó részben vázoljuk az EGB—régió néhány fontos népesedési és fejlődési kérdését.
ÚJABB DEMOGRÁFiAI TRENDEK
2. Az 1980 óta eltelt éveket az egész EGB—régióban a folyamatos. lassú de- mográfiai változás időszakaként jellemezhetjük. E tekintetben az utóbbi évek az 1950-es és az 1970-es évek eleje között kialakult új demográfiai helyzet folytatását jelentik. Ez utóbbi időszakban a régió háború utáni demográfiai trendjei jelentő—
sen megváltoztak. Mint az az 1. táblából látható a születéskor várható átlagos élet- tartam a régióban a leggyorsabban az 1950-es években növekedett. a népesség—
növekedési arány és a nyers születési arány nagymértékben csökkent az 1960-as évek első és második fele között, és a teljes termékenységi arány jelentősen süly-
lyedt az 1960—as évek közepe és az 1970-es évek közepe között.
3. E fejlemények következtében a termékenység csökkenése és a népesség öre—
gedése is lényegesen felgyorsult ebben az időszakban. A régió népességének öre—
gedése 1950 óta különböző szakaszokon ment át. Mig 1950 és 1960 között a 60 évesek és idősebbek aránya az EGB-régióban 11.6 százalékról 127 százalékra (azaz évi átlagban 0.11 százalékkal) emelkedett, a következő 15 év alatt az idősebb né—
pesség aránya 15,3 százalékra (azaz évi 0.16 százalékkal) nőtt. 1975 után az öre- gedési folyamat ideiglenesen megállt és 1980—ra az időskorúak aránya kis mérték-
ben. 152 százalékra csökkent.
4. A családalapításra és a családra vonatkozó változók is j elentősen módosul-
tak a fent említett időszakban. A házasságkötések tekintetében azonban a válto—zások nemcsak valamivel később következtek be a vizsgált időszakban, hanem ke- vésbé is voltak általánosak. Ennek ellenére a régió számos országában. ahol a házasságkötési arányok az 1950—es években és az 1960—as évek elején olyan szintre
* Összeállította az Európai Gazdasági Bizottság Titkársága.
A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI lRÁNYZATOK
405
emelkedtek, amilyet eddig még soha nem tapasztaltak ebben-az évszázadban. for—
dított trend kezdődött az 1960-as évek végén és felgyorsult az 1970—es évek elején.
Az EGB huszonhat országa közül húsz országban — amelyekre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre —— a nyers házasságkötési arányok többnyire lényegesen csök—
kentek 1960 és 1980 között. Nem alkalmazkodtak ehhez acsökkenő trendhez az észak—amerikai országok, néhány dél—európai ország (Görögország és Portugá—
lia), Csehszlovákia és lrország. Másrészt, néhány olyan országban. ahol csökkenés
volt tapasztalható, az arányok az 1980—es évek elején legalább 30 százalékkal ala—csonyabbak votak, mint az 1960-as években; ilyen országok Dánia, a Német Szövet- ségi Köztársaság, Hollandia. Lengyelország, Románia és Svédország. Emellett az 1970-es évek elején és közepén számos országban emelkedő trend kezdődött az átlagos házasságkötési kor tekintetében a csökkenés hosszú időszaka után. Bár itt is voltak kivételek (például Görögország, lrország. Spanyolország és bizonyos mértékben Olaszország), jelentős számú országban (beleértve Kanadát, Finnorszá—
got, a Német Szövetségi Köztársaságot, Magyarországot, Hollandiát. Norvégiát,
Svédországot és Svájcot) az átlagos házasságkötési kor majdnem egy évvel vagy
több mint egy évvel emelkedett a vizsgált időszakban.1. tábla
Az EGB-régió legfontosabb demográfiai mutatói
J1950— 1955— 1960— 1965— '1970— 1975— 1980— 1985— 51990— ,1 995—
Mumtó 1955. 1960. 1965. 1970. 1975. 1980. 1935. 1990. 1995. 2000.
években
Népességnövekedés (évi átlagos, szá-
zalék) . . . . 1.33 1,33 1.26 0.91 O,87 0.80 0.69 0.67 0.63 0.58
Teljes termékenységi
arány 2.9 2.9 2.9 2.6 2.3 2.2 2.1 2.1 2.1 2.1
Születéskor várható átlagos élettar-
tarn (év),. . . . 66.7 68,5 69,6 70.0 71,5 72.4 73.3 74.1 74,9 75.5 nepesseg meg—
oszlása (százalék)
0—14 . . . . 27.2 28.0 28,7 27.9 26,4 24.5 23,3 22.7 22.4 22,0 15—59 . . . . 60.9 59,5 582 58,1 58,7 60,2 61 ,3 61 .3 61 .0 60.8 60— . . . .
11.9 12.5 13.1 14.0
14.9 15.3 15,4
16,0 16.6 17,2
Forrás: Nemzeti becslések az EGB demográfiai adatbankjából, valamint az ENSZ Nemzetközi Gaz- dasági és Társadalmi Ugyek Főosztálya. Népesedési osztálya: ..Estimates and Projections os Assessed in 1984". New York. 1986.
5. Egy másik befolyásoló tényezője a család 1965 és 1975 közötti időszakban
lezajlott jelentős változásainak a válási arányok nagyarányú növekedése szinte valamennyi országban. ahol a válást a törvény engedélyezi. Az EGB 20 országá- ban, kettő kivételével, a válási arányok lényegesen növekedtek 1965 és 1975 kö- zött. Ezek közül sok országban az arányok megkétszereződtek 10 év alatt és több országban (beleértve Kanadát, Hollandiát. Angliát és Walest) háromszorosára emelkedtek. Ugyanakkor az elváltak újraházasodási arányai jelentősen csökken-tek. Az adatokat szolgáltató 14 ország közül 13-ban az újraházasodósi arányok csökkentek, főképpen a fiatalabb korcsoportokban.
6. Egy másik, kevésbé dokumentált változás az együttélés növekvő trendje. Az
együttélés jelentős számban egy ideig bizonyos országokban, főképpen az északi—406 A LEGÚJABB NÉPESEDÉSl lRÁNYZATOK
akban fordult elő. de úgy látszik. hogy a családi életnek ez a formája más or-
szágokban is terjed. Kevés statisztikai adat van az együttélés mértékéről és még kevesebbet tudunk ennek alakulásáról. bár gyakran azzal érvelnek, hogy a szóban forgó párok közül sokan házasságot kötnek.7. A fenti fejlemények viszont összefügghetnek a házasságon kívüli szülések növekvő gyakoriságával a régió legtöbb országában. Az ilyen születési arányok emelkedtek, egyes országokban jelentős mértékben. Néhány országban a házas—
ságon kivüli születések jelenleg az összes születésnek kétötödét vagy még többet tesznek ki. Ugyanakkor azonban úgy tűnik, hogy e születések nagyobb részében az anyák (többé-kevésbé stabil kapcsolatban élő) felnőtt nők, nem pedig fiatal lá- nyok, mint a múltban, ami komoly problémát okozott a serdülőkori termékenység- gel kapcsolatosan.
8. Az 1960-as évek eleje és az 1970-es évek közötti időszakot az is jellemezte, hogy lényeges változások történtek az urbanizációs folyamatban és a nemzetközi vándorlásban. Bár az urbanizáció üteme az 1950—es évek óta az egész régióban kissé lelassult, a városi népesség növekedési arányának legnagyobb csökkenése az 1960-as évek első fele és az 1970—es évek első fele között következett be. Az utóbbi évek jelentették azt az időszakot is, amikor a nemzetközi vándorlás a ré- gióban lassulni kezdett, mert az 1970-es évek közepén végbement gazdasági visz- szaesés következtében korlátozó intézkedéseket vezettek be a dél-európai vendég- munkások Nyugat-Európába való bevándorlósára vonatkozóan, ami az 1950-es évek vége óta a nemzetközi népmozgalom fő formájává lett a régióban.
9. A rendelkezésre álló adatok szerint. a legutolsó időszakban a legfontosabb demográfiai mutatók viszonylag kevéssé változtak. Egészében véve a népesség- növekedés továbbra is csökken, de nagyon lassú ütemben (lásd az 1. táblát). A termékenység viszonylag stabil maradt és a várható élettartam sem változott nagy- mértékben. A kormegoszlás újabb tendenciát mutat a további öregedés irányába.
ez azonban nagyon kis mértékű az 1960-as éveknek és az 1970-es évek kezdetének változásaihoz képest.
10. E fejlemények megállapítása során azonban el kell ismernünk, hogy bár globálisan tekintve az EGB—régió demográfiai szempontból elég homogén (Török- ország és kisebb mértékben Albánia demográfiai jellemzői jobban hasonlítanak a fejlődő, mint a fejlett országokra), még mindig lényeges különbségek vannak a múlt és a jelen népesedési trendjei tekintetében az egyes országok és alrégiók között, ahogyan azt az alábbiak mutatják.
11. A népességnövekedés esetében az arányok csökkenése észlelhető vala—
mennyi alrégióban. Noha Dél-Európában (beleértve Albániát és Törökországot is) a növekedési arányok elég stabilak maradtak az 1970—es évek közepéig (kivéve egy átmeneti csökkenést 1965 és 1970 között), azután azonban a régióban a csök- kenés következtében a népességalakulásban hasonló tendenciák mutatkoztak. En- nek ellenére még mindig jelentős az eltérés a növekedési arányok tekintetében az egyes országok között. Az egyik nagy csoportot azok az országok alkotják, ahol a növekedés közel van a nullához, a másikat pedig az a néhány ország. ahol (: né-
pesség még mindig évi 1.5 százalékkal vagy többel nő. 1980-1985—ben az összes
nyugat—európai országra (beleértve Olaszországot és kivéve Izlandot és lrországot) a 0.5 százalékon aluli évi növekedési arány volt jellemző. A kelet-európai orszá- goknak több mint fele (Bulgária. Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztár- saság és Magyarország) is ehhez a csoporthoz tartozik. A legtöbb dél-európai or—s'zágot (Görögország, Málta, Portugália és Spanyolország). néhány kelet-európai
országot (Lengyelország és Románia), az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót és lz—
A LEGÚJABB NÉPESEDÉS! lRÁNYZATOK
407
landot 0.5 százalék és 1.0 százalék közötti növekedési arányok jellemezték 1980 és 1985 között. Kanada, lrország és Jugoszlávia népessége évi 1.5 százalékkal növe- kedett és ennél magasabb növekedési arányokat csak Albániában, Ciprusban és
Törökországban találtunk.
12. Amint az a korábbi és legújabb demográfiai trendek alapján várható volt, a népesség öregedése az EGB-régióban jelentős eltéréseket mutat. 1985-ben a 60 éves és idősebb népesség aránya a régió országaiban valamivel kevesebb, mint 13 százalék és közel 23 százalék között váltakozott (kivéve Albániát és Török- országot, ahol ez az arány még mindig jóval 10 százalék alatt volt). Az időskorúak különösen magas (majdnem 20, vagy annál több százalékos) arányát észleltük a skandináv országokban, Ausztriában. a Német Szövetségi Köztársaságban és az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben az arányok viszonylag alacsonyak voltak (14 százaléknál kevesebb) Máltában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Jugosz- láviában. Egészben véve úgy látszik, hogy nincs egyértelmű regionális öregedési minta. Például, bár az öregedés Nyugat—Európában a legfejlettebb szakaszát érte el, az időskorúak aránya az olyan országokban, mint Finnország, Franciaország és Hollandia 16 és 18 százalék között váltakozik, ami a görögországi vagy bulgá- riai szintekhez hasonlít. Hasonlóképpen az időskorúak aránya a Német Demokra—
tikus Köztársaságban és Magyarországon sokkal magasabb (több mint 18 száza—
lék), mint a kelet-európai országok többségében.
13. A jelenlegi termékenységi szintek az EGB—régióban nagy eltéréseket mu—
tatnak. Még ha ki is zárjuk Albániát és Törökországot (ahol a becsült teljes ter—
mékenységi arány 1980—1985—ben 3.6, illetve 4.0 százalék volt), valamint lrorszá- got (ahol az átlagos teljes termékenységi arány 1980—1985—ben megközelítette a 6.0-t, a teljes termékenységi arány eltérésének mértéke egy gyermek (1.4 alatt a Német Szövetségi Köztársaságban és 2.3 fölött Cipruson és Lengyelországban).
Másrészt az eltérések az alrégiókon belül általában sokkal kevésbé markánsak.
Az alacsony termékenység nyilvánvalóan Nyugat—Európában összepontosul. Ebben az alrégióban egyetlen ország teljes termékenységi aránya sem haladja meg az 1,9-et (kivéve Izlandot és lrországot), a legalacsonyabb arány 1.4 körül van. Kelet—
Európa esetében a teljes termékenységi arányok 1.8 és 2.3 között váltakoznak, míg a Szovjetunióban a becsült arány 2.3 körül van. A dél-európai országokban (a fent emlitett országoktól eltekintve) a teljes termékenységi arány 1980—1985—ben 2.0.
végül, Kanadában 1,7 és az_Egyesült Államokban 19 volt. Általánosabban kife—
jezve. továbbra is kérdés, van—e a termékenység esetleges hasonlóvá válása irá- nyába mutató hosszú távú trend. Az ilyen pozitív tendencia jeleit mutatják a dél- európai országok (Portugália és Spanyolország), ahol a termékenység gyorsan csök—
kent és hasonlóvá vált a körülbelül 15 év előtti szintű alacsony termékenységű nyu—
gat-európai országokéhoz. Negatív jelzések találhatók a nyugat-európai országo- kon belül, ahol továbbra is jelentős eltérések észlelhetők. például. egyrészt a Né—
met Szövetségi Köztársaság és másrészt az Egyesült Királyság és Franciaország között; meg kell jegyeznünk, hogy ezek a különbségek nem csökkentek az 1960—as évek eleje óta.
NÉPESSÉG-ELÖRESZÁMlTÁSOK
14. Az EGB országaira vonatkozó népesség-előreszámításokat az ENSZ Nem-
zetközi Gazdasági és Társadalmi Ugyek főosztályának Népesede'si osztálya készi-
tette a becslések és előreszámitások globális programjának részeként. Ezek három, magas. közepes és alacsony változatban készültek. (Készült egy olyan előreszá—408 A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI lRÁNYZATOK
mitási változat is. amely feltételezi, hogy a termékenység. a halandóság és a nem—
zetközi vándorlás becsült szintjei nem változnak.) A három változat csupán a ter—
mékenységre vonatkozó hipotézisben tér el egymástól.
15. Ami az EGB—régiót illeti, a középső változat termékenységre vonatkozó fel-—
tevései arra utalnak. hogy a század végére azokban az országokban vagy alrégiók- ban. ahol a termékenység már alacsony. a teljes termékenységi arány stabilizálódni (Nyugat-Európa, Kelet-Európa. a Szovjetunió) vagy pedig kissé növekedni (Észake Amerika) fog. A termékenység azonban csökken majd Dél-Európában. Az egész régióra vonatkozóan a teljes termékenységi arány megmarad az egy nőre jutó 21 gyermek, azaz az egyszerű reprodukció szintjén. A termékenységre vonatkozó ma- gas változat feltevései szerint a század vége felé a teljes termékenységi arány kis—
sé magasabb (2.3) és az alacsony szerint valamivel alacsonyabb lenne, mint 1.8.
Ezeknek az eltérő feltevéseknek a következményei a népességnövekedési szintekre—
az elkövetkező másfél évtizedben nem jelentéktelenek. A teljes EGB-régióra vo—
natkozó 1985—1990-es és 1990-2000-es. három változatban szereplő növekedési ará—
nyok között. a magas és alacsony változat évi növekedési arányait tekintve, körül—
belül 0.4 százalék eltérés van. Abszolút számokban kifejezve. a különbség a magas és az alacsony változat között 77 millió fő lenne. azaz az őssznépességnek körül—
belül 6—7 százaléka. Az alábbiakban az előreszámításnak csupán középső változa—
tára utalunk.
16. Az EGB valamennyi országára vonatkozóan 2000—ig végzett előreszámítá—
sok középső változatának eredményei összefüggésükben, történeti távlatban. csu—
pán viszonylag kis változásokat mutatnak a jövőben várható népességnövekedés
tekintetében.
2. tábla
A telies termékenységi arányszámok alrégiók szerint
1950— 1960— 1965— 1970— 1975- 1980— 1985— 1990— 1995—
. 1955. 1965. 1970. 1975. 71980. 1985. 1990. 1995. 2000.
Alréglo
években
EGB-régió . . . . . 2.9 29 2.6 2.3 2.2 2.1 2.1 2.1 2.1
Égfpai piacgazdaságok . 2.7 3.0 2.8 2.4 2.2 2.1 2.0 2.0 2,0 ől:
Nyugat-Európa . . . 2.4 2.7 2.5 2.0 1.7 1.7 1.7 1.7 1.7
Dél-Európa . . . 3,7 3.6 3.6 3.5 3.3 3.0 2.9 2.7 2.5—
Központilag tervezett gaz-
daságok . . . . . . 2.9 2.5 2.4 2.4 2.3 2.3 2.3 2.3 2.3
Ebbőh
Kelet-Európa . . . . 3,0 2.4 2.4 2.3 2.3 2.2 2.2 2.1 2,1
Szovjetunió . . . 2.8 2.5 2.4 2.4 2,4 2.4 2.4 2.3 2,3
Észak-Amerika . . . . 3.5 3.3 2.5 2,0 1,9
1.8 1.9 2.0 2.1
Forrás: lásd az 1. táblát.
1985 és 2000 között, az előreszámitás szerint az évi átlagos növekedési arány
0.7 százalékról 0.6 százalékra lassult le. míg az előző húszéves időszakban ez
1.3-ról 0.7 százalékra csökkent. Fontosabb azonban az a tény, hogy az alacsony és csökkenő népességnövekedés továbbra is uralkodó marad. Az egész régióban és valamennyi alrégióban, kivéve Dél—Európát, a század végére a növekedési arányfele akkora lesz. mint amekkora az 1950-es években volt. és egyes esetekben az
A LEGÚJ'ABB NÉPESEDESI lRÁNYZATOK 409
arány még nagyobb mértékben fog csökkenni. Nyugat—Európa esetében az 1995—
2000; évi arány az 1950—es évek értékének egytizede lesz és ebben az alrégióban a század végére a népességnövekedés gyakorlatilag megszűnik. A régió egyes or—
szágaira vonatkozó előreszámítások világosan mutatják az alacsony népességnö—
vekedésre utaló hasonló trendet. A becslés szerint a század végére 32 ország kö- zül 19—ben a növekedési arányok értéke 0.5—1 százalék vagy még kevesebb lesz.
és az előreszámitás szerint a népességnövekedés az EGB országainak egynegye—
dében negatív vagy gyakorlatilag nulla lesz (évi 0.10 százalékos növekedésnél ki—
sebb).
17. A korcsoportok szerinti előreszámitások azt mutatják, hogy a népesség öregedése folytatódik. A középső változat becslése szerint a 60 éves és idősebb népesség 1985 és 2000 között egynegyeddel növekszik és 2000—re majdnem eléri a 210 milliót. Bár az előreszámitott 1,5 százalékos évi növekedési arány alacsonyabb.
mint az 1950 és 1985 közötti időszakban észlelt érték (amikor 1.9 százalék volt). az össznépességnek ugyancsak lassúbb növekedése azt jelenti, hogy az öregek ará-
nya az össznépességen belül még mindig növekedni fog 15.5-ről 17.5 százalékra..
A múlthoz hasonlóan. az időskorú népesség viszonylagos növekedésének ellenté- teként, csökkenni fog a 15 éven aluliak aránya (az 1985. évi 229 százalékról 2000- ben 219 százalékra süllyedt). Ennek ellenére, 1985-től várható, hogy újabb elto—
lódás kezdődik a kormegoszlásba-n, mégpedig csökken a középső, 15—59 éves kor—
csoporthoz tartozó népesség aránya. Míg egészben véve e korcsoport népességé-
nek aránya 1960 óta növekedett, 1985-től kezdve csökkenni fog. A változások fel—
tehetően viszonylag csekélyek. de jelentősen felgyorsulnak a századforduló után.
ami esetleg jelentős hatást gyakorol az eltartottak arányára és a dolgozó népes—
ség terheire.
18. A század végéig a kormegoszlás változásai viszonylag kisebb hatást gya- korolnak majd a középső korcsoportok relatív növekedésére (a produktív munka- erő-ellátás fő forrására). mint a fiatalabb és idősebb korcsoportokéra. 1985 és 2000 között az eltartottak aránya (a 15 éven aluliak és a 60 évesek és idősebbek a po- tenciális dolgozókhoz viszonyitva) meglehetősen stabil marad az 1950 és 1985 kö- zöttihez hasonlóan. Az utóbbi időszakban az eltartottak aránya gyakorlatilag vál- tozatlan maradt (635 eltartott korú jutott ezer munkaképes korú személyre 1950- ben és 623 1985—ben). 2000—ig az előreszámítás szerint, ez az arány növekszik, de viszonylag kis mértékben (650 eltartott korú jut majd ezer 15—59 éves személyre).
19. Ezek a globális számok azonban elfedik, hogy jelentős eltolódás megy' végbe az idők folyamán a fiatal eltartottak és az időskorú eltartottak között. Az öregedési folyamatot tükrözve. az időskorú eltartottak száma (azaz a 60 évesek és idősebbeké ezer 15—59 éves személyre számítva) már 190-ről 251-re emelkedett 1950 és 1985 között, ugyanakkor a fiatal eltartottak száma az 1950. évi 445-ről 372—
re süllyedt 1980—ban. Ezek a változások arra utalnak, hogy 1980—ban az időskorú eltartottak az eltartottak összes számának 40 százalékát, míg 1950-ben mintegy 30 százalékát képviselték. A 2000—ig végzett előresza'mítások azt mutatják. hogy ez a trend folytatódik. Az időskorú eltartottak száma 2000-re 289-re fog emelkedni, amikor az összes eltartott 44 százalékát képezi.
NÉPESSÉG ÉS FEJLÖDÉS: TRENDEK ÉS TÁVLATOK
20. Általánosan elismerték a népesség és a fejlődés közötti kölcsönhatás kű—
lönböző formáinak fontosságát. A Világnépesedési Akcióterv, az ajánlások a W—
lóg'népesedési Akcióterv további megvalósitására vonatkozóan és a Regionális Né—
410 A LEGÚIABB NÉPESEDESJ lRANYZATOK
pesedési Értekezlet hangsúlyozták a népesség és a fejlődés közötti kölcsönös ösz—
szefüggések fontosságát és azt is. hogy a népesedéspolitikát össze kell kapcsolni .a fejlesztési politikával.
21. A népesség és fejlődés közötti kölcsönös összefüggés jelentősége tovább növekedett az utóbbi években, mert nemcsak a demográfiai tényezők és trendek változtak, hanem gyökeresen átalakult a fejlesztési kapcsolat is. Az EGB-régióban, úgy mint majdnem mindenütt, a gazdasági növekedés az 1970-es évek eleje óta jelentősen lelassult. lgy. míg a termelés növekedése az egész régióban átlagosan az 1960-as évek végén és az 1970—es évek első éveiben még mindig évi 5 százalék körül volt, 1974 és 1983 között e szint felére, 2.5 százalékra csökkent. 1983—1984—
ben kissé helyreállt a növekedés, főleg az Egyesült Államokban bekövetkezett gaz-
dasági fellendülés következtében, de 1985-ben a gazdasági növekedés a régióban
újra lelassult, 3 százaléknál valamivel alacsonyabb értékre csökkent. mig a becslés szerint 1986—ban valamivel e szint fölött alakul.22. A gazdasági növekedés lendületének mérséklődése számos tényezővel pá—
trosult. A piacgazdaságokban a gazdasági növekedés lassulása többek között az
infláció, a munkanélküliség és az állami költségvetés deficitjének határozott növe-
kedésével járt. A központilag tervezett gazdaságokban a gazdasági növekedés las—sulása összekapcsolható a ráfordítások csökkenő trendjeivel, az anyagi források növekvő hiányával és emelkedő áraival, a tőkeképződés alacsonyabb arányaival.
23. Megemlíthetjük, hogy a népesedési tényezők nem kis szerepet játszottak a fenti fejleményekben. Megállapítást nyert. hogy a piacgazdaságokban a munka—
erőpiac alakulása az infláció fokozódásának strukturális okaihoz tartozik: (: mun—
kaerő lassú növekedése (a munkaerőpiac merevsége mellett) főképpen az európai piacgazdaságokban a munkabérek és juttatások emelkedését idézte elő. Az álla- mi költségvetés deficitjének növekedése részben magyarázható a demográfiai ese- mények alakulásával. melyek az öregedési folyamat és a népesség struktúrájának egyéb változásai révén a szociális kiadások nagyarányú emelkedését idézték elő.
A központilag tervezett gazdaságok esetében (: munkaerőhiány a legtöbb, bár nem valamennyi országban jelentős szerepet játszott a gazdasági fejlődés lassu—
lásában.
24. A gazdasági növekedés távlatai továbbra sem túl kedvezők. Az EGB által 'az általános gazdasági távlatokra vonatkozóan végzett előreszámítások szerint —- amelyek az utolsó. mintegy tíz év alatt észlelt makrogazdasági trendeken alapulnak
— a gazdasági növekedés az EGB piacgazdaságaiban (Észak-Amerika, Nyugat- és Dél-Európa) az 1980-as évek közepétől ZOOO—ig évi 2,5 százalék alatt marad, míg az európai központilag tervezett gazdaságokban a nettó anyagi termék várható- an, évi átlagban, valamivel 4 százalék alatt fog növekedni. Ezek az arányok az or- szágok mindkét csoportjában a gazdasági lassulás előtt észlelt szinteknek csak va- lamivel több mint felét jelentik. E feltételek figyelembevételével kell becsülni a je-
lenlegi és jövőben várható demográfiai változásokat.
25. Még mindig nagy hiányosságok vannak a népesség és a fejlődés közötti összefüggésekre vonatkozó ismeretek tekintetében. beleértve a demográfiai tren- dek hatását a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Ezért az alábbi észrevételeket
hipotetikusnak és ideiglenes jellegűeknek kell tekinteni.
26. Kétségtelen, hogy a jelenlegi demográfiai trendek gazdasági és társa- dalmi hatásai között az öregedésnek és a népesség lassú növekedésének követ- kezményei a legfontosabbak. Egy lassan növekvő. vagy akár csökkenő és öregedő népesség jelentős gazdasági és társadalmi hatást gyakorolhat a társadalom ter- nmelőképességére. valamint a népesség szükségletei kielégítésének lehetőségére.
A LEGÚJABB NEPESEDÉSI lRÁNYZATOK 411
27. Ami a gazdasági növekedés lehetőségét illeti, az öregedési folyamat az EGB-régióban az utolsó évtizedekben csak elhanyagolható hatást gyakorolt a mun- kaerő—kinálatra. amire az eltartottsági arányból következtethetünk. Valóban, tekin- tettel arra, hogy a fiatalkorú eltartottak arányának csökkenése és az időskorú el- tartottak arányának növekedése ellentétes hatású, az eltartottsági arány 1950 és 1980 között az egész régióban kissé javult. Ez a lefelé irányuló mozgás megfordul a 2000—ig tartó időszakban, de az előreszámitott eltartottsági arány növekedése ,,szerény" mind abszolút, mind pedig relatív értelemben. lsmeretes, hogy merede—
ken fog emelkedni a századforduló után, amint a munkaképes korú népesség ará—
nya gyorsan süllyed.
28. Az eltartottsági arány azonban inkább csak a lehetséges. mint a tényleges munkaerő-kínálat mutatója és sokkal fontosabb, mint a munkaerőben való rész- vétel mintáinak változása. Ezek között említhető az időskorúaknak a munkaerőből történő, eddig még soha nem tapasztalt kivonása. ami a nyugdíjak és egyéb tár—
sadalombiztosítási juttatások bevezetésének, illetve bővítésének a következménye.
Ez a hatás különösen jelentős volt az utóbbi években a piacgazdaságokban. A köz- pontilag tervezett gazdaságokban a változás általában korábban következett be annak eredményeképpen, hogy a háború után bevezették a hivatalos nyugdíjkor- határt, amely 60 év a férfiak és 55 év a nők esetén. A piacgazdaságokban, főkép—
pen 1970 után erősen csökkent a 60—64 éves gazdaságilag aktiv férfiak aránya, és kevésbé, de mégis jelentősen süllyedt az 55—59 éves gazdaságilag aktív férfiak aránya. Az egész régióban az aktivitási arány az 55 éves és idősebb korcsoportban körülbelül egyharmaddal csökkent ebben az időszakban.
29. Az időskorúak csökkenő gazdasági aktivitását fokozottabb jelentőségűvé teszik a fiatalabb korcsoportokban észlelt csökkenő arányok. Becslés szerint 1960 és 1980 között a 15—24 éves korcsoport aktivitási aránya az EGB-régióban körül- belül 8 százalékkal süllyedt (67 százalékról 59 százalékra). Általánosan elfogadják, hogy a gazdasági aktivitás alacsonyabb szintje ebben a korban összefügg az ok- tatási rendszerben hosszabb ideig maradó diákok nagyobb számával. Vannak azonban olyan jelek is, hogy az oktatás hatása a fiatalok gazdasági aktivitására már nem annyira jelentős. mint a múltban volt. Valóban, Észak-Amerikában a fia- talok körében növekedett az aktivitási arány, ami talán a részidős munka növekvő jelentőségét tükrözi. Ezenkívül vannak olyan jelek is. hogy az oktatási rendszer bővítésének üteme egyes országokban talán lelassult.
30. Az elmúlt évtizedekben a csökkenő aktivitási arányokat a szélső korcso—
pártokban a középső korcsoport magasabb arányai kompenzálták. Az EGB becs- lései szerint a 25—54 év közötti középső korcsoport aktivitási aránya 1980—ra 80 szá- zalék fölé emelkedett, míg 1960—ban 73 százalék volt. Az ilyen alakulásért felelős fő tényező, mint tudjuk. a nők gazdasági aktivitásának növekedése volt. Mig 1960- ban az ehhez a korcsoporthoz tartozó nőknek valamivel több mint a fele vett részt az aktiv kereső munkában, 1980-ra ez az arány több mint kétharmadra emelke—
dett. Az is közismert. hogy a házas nők és kisgyermekes anyák beáramlása a mun- kaerőpiacra ugyancsak nagymértékben hozzájárult ehhez a trendhez. Bár a közép—
ső korcsoporthoz tartozó házas nők részvételének növekedése összefüggött a ter—
mékenység csökkenésével. egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a, kisgyermekek szere—
pe a nők kereső tevékenységének már nem ugyanolyan akadálya, mint amilyen a múltban volt. A központilag tervezett gazdaságokban a propagativ korú nőknek
75—90 százaléka dolgozik. ami arra utal, hogy a nem házas és házas nőknek —
beleértve a gyermekeseket is — nagy többsége aktív kereső. Több piacgazdaságra (Kanada, Franciaország, Norvégia, Svédország és az Egyesült Államok) vonat-41'2 A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI IRÁNYZATOK
kozó adat világosan mutatja, hogy a kisgyermekes anyák körében fokozódik a gaz—
dasági aktivitás. A nők aktivitásának ilyen alakulásával szemben a középső kor——
csoporthoz tartozó férfiak aktivitási arányai némileg megváltoztak, bár az egész ré—
gióra vonatkozóan valamelyest csökkenő tendencia volt észlelhető.
31. Az 1960 és 1980 közötti időszakban maguknak az aktivitás mintáinak az általános aktivitási arányra gyakorolt hatása elhanyagolható volt: az EGB becslései szerint 62 százalék körül volt mind 1960-ban. mind pedig 1980—ban. Összefoglalva ez azt is jelenti. hogy a munkaerő növekedését nagymértékben a népesség növe-—
kedése és főképpen a munkaképes korú népesség növekedése határozta meg.
Becslés szerint mind 1960—1970-ben, mind pedig 1970—1980—ban a munkaképes korú népesség és a munkaerő évi növekedési aránya gyakorlatilag azonos volt (1 százalék körül. illetve 1.3 százalék fölött).
32. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az aktivitási arány jelentős válto——
zásai ellenére a demográfiai trendek voltak a munkaerő növekedésének fő meg——
határozói az elmúlt évtizedekben. Bár ezekből az eredményekből nem következik.
hogy ez a jövőben is igaz lesz, mégis van okunk azt hinni, hogy az ilyen feltevés
beigazolódhat. Először is lehetséges. hogy a gazdasági aktivitás későbbi válto-
zásai nemenként és a különböző korcsoportokban, a múlthoz hasonlóan, ellensú- lyozzák egymást. Másodszor, az aktivitási arány további jelentős változásainak te- rülete korlátozott (az arányok már alacsonyak a szélső életkorokban és már elég- magasak a középső korcsoporthoz tartozó nőknél és magasak az ilyen korú fér-fiaknál).
33. Az EGB-régióban rendelkezésre álló munkaerőre vonatkozóan a Titkárság által végzett előreszámítások. úgy látszik. igazolják ezt a feltevést. A munkaerő előreszámított növekedési arányai. amelyek az ENSZ középső előreszámítási válto—
zatán alapulnak. és a gazdasági aktivitás arányainak előreszámításai nemek és ötéves korcsoportok szerint ZOOO-ig gyakorlatilag megfelelnek a munkaképes korú-
népesség növekedésének. Ahogy a munkaerő növekedése a népesség növekedését
követi, jelentős lassulás várható a munkaképes korú népesség jövőbeni növekedé- sében. Az előreszámítások szerint a! munkaerő évi növekedési aránya az 1980 és 1985 közötti időszak 1.2 százalékos értékéről 1990-1995-ben közel felére csökken.majd azután kissé növekszik. Főképpen Nyugat—Európában és a központilag ter-r
vezett gazdaságokban lesz nagyon lassú a munkaerő növekedése 1980 és a század vége között (0.4 százalék az előbbiben és 0.6 százalék az utóbbiban). Ezzel szem——ben ugyanabban az időszakban a munkaerő évi növekedése 1.5 százalék lesz Dél-
Európában és Észak-Amerikában.
34. Viszonylag keveset tudunk arról. milyen hatást gyakorol az öregedő népes-—
ség és munkaerő a termelékenységre. Egyrészt ugyanis az öregedéssel járó fizio—
lógiai és esetleg pszichológiai változások csökkentik az egyén termelékenységet.
Másrészt, az idősebb munkaerőnek több tapasztalata van és ezért lehet, hogy pro-—
duktívabb. Egy másik szempont az idős dolgozók alkalmazkodóképessége a gaz—
dasági változásokhoz és a munkalehetőségekhez. Ha azonban figyelembe vesszük
az időskorúak kisebb földrajzi mobilitását, ez a probléma bonyolultabb, amennyi——ben nemcsak a munkahely változtatásáról. hanem lakóhely-változtatásról is szó van. A strukturális változások is kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az időskorú dolgozókra. mert előfordulhat. hogy arányuk éppen azokban a ,.csökkenő" ágaza—
tokban vagy szektorokban magasabb. ahol az állások elvesztése a leggyakoribb.
A kormánypolitika és -programok. amelyek arra irányulnak, hogy tompítsák a struk- turális változások negativ hatását, befolyásolhatják az idős dolgozók helyzetét is.
Ez előfordulhat a szakmára való képzés. illetve átképzés esetén. Ha ezek a prog—
A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI lRÁNYZATOK 413
romok költségesek vagy nem terjednek ki valamennyi dolgozóra, akkor rendsze—
rint a fiatalabb és középkorú dolgozókat részesítik előnyben az időskorú dolgo—
zókkal szemben, akiknek hátralevő életében rövidebb a munkával tölthető idő—
szak.
35. A népesség lassú növekedése és az öregedés nemcsak a termelést. hanem a fogyasztást és a szükségleteket is befolyásolhatja. Az ilyen hatás többféle formát ölthet. beleértve a háztartások nagyságára és összetételére és a személyes fogyasz—
tásra gyakorolt hatást, valamint a specifikus szektorokban, köztük az egészség—
ügy. a lakás, az oktatás és a szociális ellátás területén jelentkező szükségleteket és a közületi és állami szektorra gyakorolt hatást. A háztartások fogyasztására vo- natkozó legtöbb kutatás megállapította. hogy a növekedés lassulása és az öre- gedés önmagában csak viszonylag kis hatást gyakorol a fogyasztási szintekre. Ha- sonlóképpen a fogyasztási mintákra sem gyakorol erős hatást. bár bizonyos té—
telek iránti kereslet változhat. A népesség e változásainak vannak közvetett hatá- sai is. A csökkenő népességnövekedés rendszerint nemcsak a kormegoszlásban okoz változásokat. hanem a háztartások nagyságában és struktúrájában is, me- lyek a fogyasztás fontos meghatározói. A hasonló népességnövekedésnek és az öregedésnek a másik közvetett hatása az egy főre jutó jövedelem magasabb szint- jéből eredhet, amelyről rendszerint feltételezik, hogy összefügg ezekkel a népes- ségi változásokkal. A magasabb jövedelem feltehetően növeli a fogyasztást és a befektetést.
36. A korstruktúra fogyasztásra gyakorolt hatása megállapításának másik mód- ja a fogyasztási kiadások vagy szükségletek korcsoportok szerinti vizsgálata. A kor szerinti kiadások a korcsoportok relativ fogyasztásának mutatói. Bár ezek (: vizs- gálatok azt mutatják, hogy a fogyasztási minták eltérőek a korcsoportok és orszá- gok között, azt is jelzik. hogy a korkülönbségek viszonylag kis hatást gyakorolnak az össz—szükségletre, —fogyasztásra vagy -kiadásra.
37. Több bizonyíték van azonban arra. hogy a demográfiai tényezők hatást gyakorolnak az igényekre olyan szektorban. mint a lakás. az egészségügy és az oktatás. A népesség öregedése várhatóan befolyásolja az ilyen szolgáltatások—
nak mind a szintjét, mind pedig a típusát, bár a hatások nagysága nem mindig világos. A népesség öregedése önmagában befolyásolja a családok számát és nagyságát. Ennek ellenére. ha ezenkívül a jövedelem változó szintjeit is figye- lembe vesszük. valamint az időskorúak és a fiatalok változó magatartását és ízlé- sét is (például, jobban szeretnek saját háztartást fenntartani vagy létesíteni) az eredmény kevésbé lesz nyilvánvaló.
38. Másrészt a demográfiai trendek jelentőségét e tekintetben fokozza az a tény. hogy a fejlett országokban a nagyobb felelősség a széles körű szociális szol—
gáltatások nyújtásáért (beleértve az egészségügyet. az oktatást, a társadalombiz- tosítást, a jövedelem színvonalának fenntartását, a szociális szolgáltatásokat) a közületi vagy állami szektorra hárul. A család szerepe (különböző formáiban) e szükségletek kielégítésében jelentősen csökkent, bár valószínűleg nem olyan mér- tékben. ahogy néha feltételezik.
39. Ha példaként az állami nyugdíjakat tekintjük, világos, hogy az eltolódó korstruktúra nem az egyetlen, kiadásokat növelő tényező. A kiadások emelkedé- sét különféle egyéb. nem demográfiai tényezők eredményezik. beleértve a nyug—
díj átlagos összegének növekedését a hozzájárulás hosszabb átlagos időszakai miatt; az idősebb korú férfiak gyorsabb kivonását a munkaerőpiacról. ami azt je—
lenti, hogy több nyugdíjat és hosszabb ideig kell fizetni. mint ahogyan azt koráb—
ban előirányozták: (: szociális juttatások jelentős javulását. a juttatások növelését.
414 A LEGÚJABB NÉFE'SEDÉSI IRÁNYZATOK
ami az inflációs rátától és a biztosításnak az állami formáról a magán formára:
(vagy fordítva) áttérésétől függ. Nyilvánvaló. hogy nehéz minden ilyen tényezőt kü—i lön értékelni. Több vizsgálat azonban megállapította. hogy az időskorúak arányá—
nak növekedésével lehet magyarázni a nyugdijkifizetések emelkedésének jelentős részét Ezenkívül figyelembe kell venni azt a tényt. hogy jelenleg a nemzeti nyug—
díjrendszerek már gyakorlatilag az egész népességre kiterjednek és ezért a tel- ölelt kör bővülése nem lehet többé jelentős tényező
40. A tisztán demográfiai trendek alapján várható. hogy a jövőben emelkedik a nyugdíjakra szánt nemzeti jövedelem aránya. A nyugdíjkorhatár leszállítása vagy a korai nyugdíjba vonulást ösztönző intézkedések, bevezetett eljárások tovább nöi
velnék a nyugdíjköltséget, '
41. A demográfiai tényezők társadalmi programokra gyakorolt általános hai-*
tásának kérdése szélesebb körű. Annak ellenére. hogy nehéz az életkorok szerinti kiadások megállapítása társadalmi szektorok szerint, végeztek bizonyos számítása—' kat e területen. Bár e vizsgálatok eredményeit nehéz összehasonlítani, általános az egyezés a korprofilok alapkörvonalait illetően. Ezek általában az egy főre jutó átlagos kiadásokat mutatják, amelyek a legalacsonyabbak a 15—59 éves korban, sokkal magasabbak a 15 éven aluliak és még magasabbak a 60 éven felüliek ese—
tében. Az egyes társadalmi szektorokra vonatkozó kor szerinti kiadások U vagy ! alakú görbéje élesen különbözik az össz--szükséglet vagy fogyasztás inkább harang alakú görbéjétől.
42. Az időskorúaknak szánt kiadások tekintetében nyilvánvaló, hogy a szociá- lis program kiadásai a'z idősebb kor tekintetében egyre inkább függnek az élet-3 kortól; Általában az életciklus egyes eseményeinek hatása jól látható ezekben a profilokban, ideértve a születést, az emelkedő beiskolázási arányokat, a középis—
kolából kilépőket. az egészségügyi kiadások, a nyugdíjak és az egyéb szociális kiadások emelkedését.
43. A politika számára a kiadások elosztása az egyes közületi szektorok között talán fontosabb. mint a demográfiai tényezők hatása az általános fogyasztási minö- tákra vagy a szociális programokkal kapcsolatos összkiadásra. Ezekbenra szektak-
rokban változnak legnagyobb mértékben a szükségletek a demográfiai trendek-
miatt. Ezért a politika tervezése ezeken a területeken a népesedési változások
fontosabb figyelembevételét követeli. valamint a rugalmasabb közelítést a költ-1ségvetési kiutalásokhoz a szektorokon belül és között.
44. Röviden meg kell említeni két további tényezőt. Az egyik a kormegoszlás ingadozásainak gyakran elhanyagolt hatásai. Aligha kétséges, hogy az ilyen tipusú jelentős ingadozások bonyolult gazdasági problémákat okoznak. A fiatal munka—
erő túlzott kínálata, legalább is a jelenlegi gazdasági helyzetben, Nyugat-Európá- ban például azt eredményezheti, hogy akut hiány lesz új munkákba állókból né:—
hány éven belül (feltéve. hogy a gazdasági viszonyok javulnak). Hasonlóképpen, az idősebb dolgozóknak a munkaerőből való jelenlegi nagy kiáramlása, a csök—
kenő részvételi arányuk a nemzetgazdaságra gyakorolt komoly nyomás forrása leb het azáltal. hogy hatást gyakorol az ország nyugdíjrendszerére. A munkaerőbe be'—
lépők. illetve onnan kilépők, az iskoláskorú vagy az időskorú népesség számában
—— a termékenység. a halandóság és a nemzetközi vándorlás korábbi változásai miatt — bekövetkezett ingadozások jelentős hatást gyakorolhatnak mind a gazda- sági, mind pedig a társadalmi szektorra. A másik —— ha igaz, amit a legtöbb vizs- gálati eredmény mutat. nevezetesen, hogy a lassú népességnövekedés és az öre—
gedés viszonylag kis hatást gyakorol a jövedelemre és az életszínvonalra —. nincs okunk feltételezni: a családok és a háztartások gazdasági okokból meg fogják vál——
A LEGÚJABB NÉPESEDESI IRÁNYZATOK 415
toztatni reprodukciós magatartásukat és termékenységüket. Ez felveti a háztartá- sok száma és összetétele. valamint a demográfiai trendek gazdasági hatása vál—
tozásának kérdését.
45. A demográfiai tényezők előző fejezetben tárgyalt változása nagyobb ha- tást gyakorol a háztartások összetételére. Bár (: házasságkötések és a termékeny—
ség változásai egy olyan tágabb folyamat részének tekinthetők, amely befolyásolja a családot és a háztartást és amely más változásokat is tartalmaz (így a fiatalok növekvő hajlamát az egyedülélésre), e demográfiai tényezők hatása nem korlátozó- dik azokra a tényezőkre. amelyek közvetlenül befolyásolják a családalakítást. A ne'- pesség öregedésének jelentős, bár közvetett hatása van a háztartások összetéte- lére, ugyanakkor például az országon belüli és a nemzetközi vándorlás következ- ményei kevésbé jelentősek lehetnek. Végül, a halandósági trendek változása és különösen a növekvő különbség a nők és férfiak átlagos élettartama között egyre nagyobb hatást gyakorol a családok és a háztartások összetételére. Egyes háztar—
tástipusok növekvő jelentősége és másoknak csökkenő aránya befolyásolt olyan különböző vonatkozásokat, mint a családok élet- és munkakörülményei, fogyasztá—
suk szintje és mintái, a lakásszükséglet és a családi élet számos más területe.
46. Bár nem könnyű különválasztani a demográfiai és nem demográfiai té—
nyezők szerepét, a demográfiai folyamatok változásainak hatása jelentős lehet.
Feltételezhető, hogy a termékenységi szint közvetlen hatást gyakorol a háztartás nagyságára. Egyes becslések szerint, a demográfiai (nevezetesen a korösszetéte—
lekkel összefüggő) tényezők hatásával magyarázható túlnyomórészt a háztartások számának növekedése.
47. 'A, háztartás alakulásában és fejlődésében bekövetkező változások követ—
kezményei között megemlíthető. hogy a háztartások száma gyorsabban növekszik, mint az össznépesség, következésképpen, az átlagos háztartásnagyság csökken.
A háztartások számának. a népesség növekedésének és az átlagos háztartásnagy- ság változásának az 1970 és 1980 közötti időszakra vonatkozó adatai az EGB or—
szágainak némelyikében azt mutatják, hogy a háztartások száma gyorsabban nö- vekedettgmint az össznépesség. Valóban, az eseteknek több mint a felében a re—
latív növekedések eltérése közel volt a 10 százalékhoz vagy meghaladta azt. Ezek- kel a' trendekkel kapcsolatosan az átlagos háztartásnagyság csökkenése volt ész—
lelhető válamennyi országban.
48; Az ENSZ előreszámitásai szerint a század végén a háztartások számának az EGB—régióban továbbra is sokkal gyorsabban kell növekednie, mint a népes- ségszámnak. Az előrejelzések szerint a régióban a háztartások száma 1980 és 2000 között az 1980. évi mintegy 227 millióról majdnem 446 millióra fog emelkedni. Ez a növekedés kétszer olyan gyors, mint a népességszám növekedése.
49. A háztartások számának változásaihoz alapul szolgáló trendek ugyancsak lényeges eltolódást eredményeztek a háztartások összetételében. Az EGB-régió számos országának 1970 és 1980 közötti adataiban több közös vonás észlelhető.
Valamennyi országban, kivétel nélkül, a nagyobb (5 és több tagú) háztartások ará- nya csökkent 1970 és 1980 között (a 12 vizsgált országban az 1970 körüli 17 száza- lékról 12 százalék alá esett 1980-ra). A második jellemző az egyszemélyes háztar- tások viszonylagos növekedése, ami ugyancsak közös valamennyi országban. E ház—
tartások nem súlyozott átlaga az összesen belül az 1970. évi 20 százalékról majdnem 25 százalékra emelkedett 1980—ra.
50. Ami a családnagyság és struktúra e változásainak gazdasági hatását il—
leti, a néhány országból rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a háztar- tások átlagos nagyságának csökkenése nem párosult az egy háztartásra jutó ke-
416 A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI lRÁNYZATOK
resők számának jelentős visszaesésével. Egyes hosszú távú becslések szerint az egy háztartásra jutó keresők aránya gyakorlatilag változatlan maradt a század eleje óta. Az egy háztartásra jutó keresők relatív állandósága főképpen a nők fokozott munkába állásának eredménye. Az is természetes, hogy azoknak a családoknak a jövedelme, amelyekben mind a férj. mind a feleség dolgozik, sokkal magasabb,
mint azoké a családoké. ahol csak a férj aktív kereső.
51. A nemzetközi vándorlásban, bár ezt hagyományosan a vándorló egyén növekvő gazdasági haszna motiválja, egyre inkább uralkodóvá válnak a politikai megfontolások. Ez nemcsak azért van így, mert a vándorlás jelentősége nem gaz—
dasági motivációk következtében nőtt, hanem azért is. mert a gazdasági megfon- tolások a kormányok részéről, főképpen a befogadó országokban, egyre jelentő—
sebb szerepet játszanak.
52. A bevándorlás gazdasági hatását a befogadó országokban az a másik
körülmény is befolyásolja. hogy a hagyományos eltérés az ideiglenes vándorlás és a letelepedéssel kapcsolatos vándorlás között egyre csökkent. Nyugat-Európa ese—tében az ideiglenes munkaerő-vándorlás növekvő mértékben vált állandóbb jelle-
gűvé, mert a tartózkodás időtartamára vonatkozó korlátozásokat fokozatosan fel- oldották és a családok egyesítése számos esetben a hivatalos politika részévé lett.Ennek eredményeképpen a külföldi munkások ott-tartózkodásának átlagos időtar- tama meghosszabbodott és több bevándorló telepedett le családjával együtt.
53. Egy másik tényező. hogy a kivándorlási országok egy része befogadó or- szággá vált. Az olyan dél-európai országoknak, mint Olaszország, Görögország és Spanyolország. amelyek azelőtt a fő kibocsátó országok között voltak. már nincse- nek negatív vándorlási mérlegeik, hanem befogadó országokká váltak. Ez igazol- ni látszik azt a megállapítást. hogy amikor az országok elérik az egy főre jutó jö- vedelem bizonyos szintjét. munkaerőt kezdenek importálni. A népesség- és a mun- kaerő—növekedés lassulása, valamint a segédmunkások és a betanított munkások hiánya ezekben az országokban további tényezők lehettek. Ez általában azt jelen—
ti, hogy (ahogyan ez már megtörtént Észak—Amerikában. és növekvő mértékben for—
dul elő Nyugat-Európában és az utóbbi időkben Dél—Európában) a jövőben a be- vándorlás az EGB országaiba főképpen a világ más részeiből történik majd. Ez az eset áll fenn az EGB számos országában, ahová Észak—Afrikából vándorolnak be.
54. Annak ellenére, hogy körüibelül az 1970-es évek közepe óta korlátozzák a külföldi munkások munkavállalását, arányuk az össz-munkaerőben tovább emel—
kedett több nyugat—európai országban. A nemzetközi vándorlás változó jellege és főképpen a családegyesítés fokozódó, jelentősége csökkentette a külföldi vendég—
munkások arányát, amint a férjüket követő nők nagyobb számban szintén elkezd—
tek dolgozni, ez eltolódásra vezetett a külföldi munkaerő nem szerinti megoszlá-
sában. A
55. A mozgás az ideiglenestől az inkább félig állandó bevándorlás felé szin—
tén hozzájárulhatott a külföldi munkások mobilitásának csökkenéséhez, bár erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. A vándorlás korábbi ideiglenes jellege és a többnyire rövid időre szóló munkaengedélyek kiadása a külföldi mun- kaerőt nagyfokú rotációra és rugalmasságra késztette válaszul a földrajzi. foglal—
kozási és ágazati változásokra. A külföldi munkások jelenlegi állandóbb státusa, valamint azoknak a növekvő száma. akiket a családjuk követett, a korábbi hely—
zethez képest csökkentette a külföldi munkaerő rugalmasságát.
56. Ami a gazdasági helyzetnek a külföldi munkásokra gyakorolt hatását il- leti, a munkanélküliség közöttük sokkal gyakoribb. mint a belföldiek körében. Ez a magasabb munkanélküliség azonban inkább a szakképzettség hiányának következ-
A LEGÚJABB NÉPESEDESI iRÁNYZATOK 417
ménye. Egyes országokban például a külföldi munkások munkanélküliségi aránya a belföldi segédmunkásokéhoz hasonló.
57. A munkaerő-vándorlás utóbbi időben és jelenleg észlelt lassulásának vagy megszűnésének hatása azonban fontos a munkaerő-kínálat és a foglalkoztatott-
sági szint szempontjából. Például, bár úgy tűnik, hogy az utóbbi visszaesésekor akülföldi munkások aránya sokkal kisebb mértékben csökkent. mint 1973—1974-ben,
a foglalkoztatott külföldi munkások számának változása jelentős hatású volt több országban. Ez azt a tényt tükrözi, hogy a munkaerő kismértékű növekedése esetén 'a külföldi munkások számának még viszonylag szerény változása is fontos lehet.58. Tekintettel arra. hogy a nemzetközi vándorlások számos tényezőtől függ—
nek, beleértve a politikát és a rendszabályokat, a demográfiai távlatokat és a gaz- dasági viszonyokat, a jövő kilátásai bizonytalanok. Amint már említettük, a nem- zetközi vándorlásra vonatkozó politika nagyon fontos tényezővé lett. aminek kö—
vetkeztében jelentősen csökkent a piaci erőknek -— mint az országok közötti nép- mozgalom meghatározóinak —- a hatása. Ami a befogadó országok gazdasági té- nyezőit illeti, a múltnál lassúbb gazdasági növekedés folytatódása és a magas vagy elég magas munkanélküliségi szintek megmaradása több éven őt arra utal, hogy gazdasági nyomásra, rövid időn belül, nem élénkül fel a nemzetközi vándorlás.
Hosszabb távon a demográfiai tényezők egyre fontosabb szerepet játszhatnak, a nyugat-európai ipari országokra vonatkozó népesség-előreszámitások nagyon
alacsony vagy negativ növekedést jeleznek. A munkaerőhiány, amely e népességi
trendek eredményeképpen felmerülhet, a vándormunkások iránti újabb keresletre ösztönözhet. Az ilyen munkások azonban valószínűleg egyre inkább a régión kí-vüli országokból jönnek.
59. Arra számíthatunk, hogy a népességnövekedés lassulása magas szintű ur- banizációval jár együtt, amely sok és egyre több EGB-országra jellemző, és jelen—
tős hatást gyakorol a népesség mobilitására és alkalmazkodására a regionális fej- lődés változó mintáihoz. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egy lassan nö—
vekvő folyamatosan öregedő népesség kevésbé mozgékony, és ez kényszerítően hat a regionális fejlődés lehetőségére és a népesség térbeli. valamint foglalkozási al- kalmazkodóképességére a változó gazdasági viszonyokhoz. A kis vagy stagnáló né- pességnövekedés vagy a népesség stabil megoszlását eredményezheti változások nélkül. vagy a népesség eltolódását. bizonyos területeken növekedéssel, míg má- sokon veszteségekkel. Ahogyan a népesség mozgása hagyományosan összefüggött
—a foglalkoztatottság növekedésével, úgy egyes régiók vagy területek fejlődése, ame- lyek új vóndorlókat vonzanak, máShol népességveszteségeket okozhat.
60. Ezzel kapcsolatosan bizonyos jelek arra utalnak, hogy a városi dekoncent- rációs folyamat a foglalkoztatottsóg dekoncentrációjával párosult. Egyes országok adatai azt is mutatják, hogy az ipari foglalkoztatottságban észlelt csökkenés, amely a legtöbb nyugat-európai ország közös vonása volt, a nagyobb városokban össz- pontosult. A foglalkoztatottság nagyobb csökkenése vagy lassúbb növekedése a nagyvárosokban a szolgáltatásokra is érvényes.
61. Általánosabban kifejezve. azok a tényezők, amelyek kényszerítően hatot- tak az ipartelepítésre, így a szállítási költségek, a termékek súlya és értéke közötti magas arány, a nehéz hozzáférhetőség. a nem megfelelő úthálózat vagy lassú hír- közlés miatt, vesztettek jelentőségükből. A közlekedés és hírközlés technológiai vál—
tozásai és a szállítási költségek csökkentése több szabadságot biztosítottak az ipar-
ágaknak telepítési helyük megválasztásában. Ezeket a fejleményeket megerősítet- ték a gazdaság strukturális változásai és az eltolódás az uralkodó jellegű gyár-
ipartól (amelynek szállítási költségei magasak) a szolgáltatások felé.3 Statisztikai Szemle
418 A LEGÚJABB NÉPESEDÉS! IRÁNYZATOK
62. Ezeket a strukturális változásokat. amelyek városi dekoncentrációra vezet—
tek, megerősítették a fogyasztói preferenciák. A magas életszinvonal. a személyi tulajdonban levő személygépkocsi növekvő fontosságával együtt jelentősen bőví—
tette a háztartások választási lehetőségeit a letelepedést illetően. A növekvő bő- ségnek. az élet minőségének. a szabadidőben és kikapcsolódásként végzett tevé—
kenységeknek tulajdonított jelentőség eredményeképpen sokan távoztak a nagy- városokból. A lakóhely—változtatás. valamint a nagyvárosi lakosok által a nagyvá-
rosokon kívül végzett tevékenységek növekvő köre előmozdította olyan cégek és iparágak létesítését, amelyek a helyileg keresett árukat és szolgáltatásokat biztosí-
tották. A városi környezet romlása tág értelemben további fontos tényezőnek tekin—tendő a nagyvárosok fejlődése lassulásában vagy akár hanyatlásában.
63. Nehéz meghatározni e különböző gazdasági. társadalmi és környezeti té-
nyezőknek a városok változására gyakorolt összhatását. Azt állították azonban, hogy a nagyvárosok hanyatlását kisérő különböző tényezők, így a népesség és a mun- kalehetőségek csökkenése. a növekvő munkanélküliség. a csökkenő relativ jöve- delem és az emelkedő helyi adók. a közszolgáltatások és a fizikai és szociális kör- nyezet romlása kölcsönösen erősítik egymást és ..circulus vitiosus"-t hoznak létre.Ennek ellenére, mig a városok fejlődésének későbbi trendjei bizonytalanok, van-
nak jelek arra. hogy megszűnik a városi dekoncentrációs folyamat.TÁRGYSZÓ: Népesedés. Nemzetközi szervezet.
PE3l—OME
nonymenr nannetcn otuetoM, npencrnnenubm Cekperapuatom Enponeücxoü Sko- nomuuecuon Komnccnu Peruonanbnon nemorpatpnuecxoü xoumepeuuun, cocronuieuca 24—27 cpeapann 1987 mm : Bynanem're.
SUMMARY
The document is the report of the ECE Secretariat on the Regional Meeting on Popula- tion and Development held in Budapest from 24 to 27 February 1987.
