STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A DEMOGRÁFIAI ÉS A GAZDASÁGI—TÁRSADALMI
VÁLTOZASOK KOLCSONHATÁSA MAGYARORSZÁGOW
DR. SZABADY EGON
Azok a változások, amelyek a felszabadulás után a szocialista fejlődés útjára lépett Magyarország gazdasági és társadalmiéletében történtek, hatással voltak az ország demográfiai helyzetének alakulására, a bekövetkezett demográfiai válto- zások pedig visszahatottak a társadalmi struktúrákra. kölcsönhatások alakultak ki a gazdasági—társadalmi és a demográfiai változások között. E dolgozatban ezeket vázoljuk fel, és elemzésük után a jelenlegi magyar népesedéspolitika főbb jellem-
zőit és eredményeit, valamint a jövőbeli. az ezredfordulóig várható kilátásokat is-
mertetjük.
Változások az ország gazdasági szerkezetében
A legfontosabb szerkezeti változás, amely a magyar népgazdaságban a máso—
dik világháború után bekövetkezett. az volt. hogy az ország agrár—ipari országból ipari—agrár országgá lett, a nemzeti jövedelem termelésében az ipar vette át a ve- zető szerepet. 1938-ban az ipar aránya a nemzeti jövedelem termelésében mindössze 20 százalék, a mezőgazdaságé viszont 58 százalék volt. Ha az ipar arányához hoz- zászámítjuk az épitőiparét is (50/0). ez sem változtat az arányokon, a mezőgazdaság aránya több mint kétszeresét tette ki az ipar és az építőipar együttes részesedésé-
nek a nemzeti jövedelem termelésében.
1. tábla
A nemzeti jövedelem termelésének megoszlása, százalék
(összehasonlítható árak alapján)
1938. 1950. 1977.
Ágazat l
évben
Ipar . . . 20 26 47
Építőipar . . . ,5 9 13
Mezőgazdaság . . . 58 48 18
Egyéb . . . ., . . . . . . 17 17 22
Összesen 100 100 100
f A" '.-.' :
' A Belgrádban 1978. szeptember 26—28-án tartott lll. Európai Demográfiai Szemináriumon megvitatott tanulmány.
DR. SZABADY: A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK 1103
Az arányok 1938 és 1977 között (különösen 1950 után) fokozatosan eltolódtak az ipar javára, és növelte részesedését az építőipar is (e két ágazat együttesen a nemzeti jövedelem 60 százalékát adta 1977-ben), míg a mezőgazdaság aránya az
1950. évi csaknem 50 százalékról 1977-re 20 százalék alá süllyedt.
A gazdasági struktúrának a mezőgazdaság rovására és az ipar javára történt átalakulása negatív hatást gyakorolt a termékenységre elsősorban azért, mert ter-
mészetes velejárójaként megváltoztatta a foglalkozási struktúrát is.
Változások a foglalkozási struktúrában
Az ország felszabadulását követő több mint három évtized alatt egymillió fővel növekedett az aktív keresők száma Magyarországon. E rohamos növekedés fő for—
rása a munkaképes korú nők fokozódó bekapcsolása volt a társadalmilag szerve- zett munkába. E változás eredményeként 1977. január 1-én a nők aránya az aktív keresőkön belül 439 százalék volt (1950-ben ez az arány még csak 24 százalékot tett
ki).
Az aktív kereső nők számának és arányának nagyfokú növekedése úgyszintén csökkentő hatást gyakorolt. legalábbis átmenetileg, a termékenységre: hiszen az eltartott nők termékenysége a múltban hagyományosan és nemzetközi viszonylat—
ban is mindig magasabb volt, mint a kereső nőké. Ez a hatás a magyar népesedés—
ben is megmutatkozott az 1960—as évekig. Ekkor alakult ki az a felismerés. hogy népesedéspolitikánkat a dolgozó nők magatartására kell alapozni. Ennek helyes- sége és indokoltsága azóta is beigazolódott: míg az 1960-as évek elején a szülő nők mintegy fele volt kereső, addig napjainkban több mint 90 százaléka. Az emlí- tett felismerés nyomán bevezetett új támogatási forma. a gyermekgondozási segély intézménye létesítésének és fejlesztésének hatására a kereső—eltartott nők termé- kenységi arányai között megváltozott az addig stabilnak tekintett törvényszerűség;
az 19óO-as évek vége óta a kereső nők termékenysége magasabb az eltartottaké- nál.
Megváltozott a foglalkoztatottság szerkezete is. A mezőgazdaságban jelentő- sen csökkent a keresők száma, ezzel egyidejűleg a többi ágazatban —— elsősorban az iparban — ugrásszerűen emelkedett.
2. tábla
Az aktív keresők megoszlása népgazdasági ágak szerint'
(százalék)
1949. 1977.
Népgazdasági ág
évben
lpor . . . 19.8 34,7 Építőipar . . . 2.2 8.2 Szállítás és hírközlés . . . A,!) 7.9 Kereskedelem . . . 5,3 9,4 Vízgazdálkodás . . . 0.1 1.6 Egyéb . . . 14,8 179 Nem mezőgazdasági ágazatok együtt . . 462 79,7 Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás . . 53.8 20,3 Összesen 100,0 100,0
' Év eleji adatok.
1 104 _ DR. SZABADY seen
A vizsgált időszakban ugyancsak termékenységcsökkentő hatása volt erőteljes társadalmi átrétegződési folyamatainknak, elsősorban a hagyományosan magasabb
termékenységű parasztság arányának csökkenése miatt.
A társadalmi mobilitás vizsgálata — a jelenség nagysága és fontossága miatt
— külön téma Magyarországon: a Központi Statisztikai Hivatal. illetve Népességtu- dományi Kutató Intézete egyes népszámlálásokhoz vagy mikrocenzusokhoz kapcso- lódó. illetve ezektől független több társadalmimobilitás—vizsgálatot végzett. és több tanulmány is foglalkozik a téma egyes kérdéseivel. E vizsgálatok nagy súlyt helyez-
tek a mobilitás termékenységre gyakorolt hatásának megfigyelésére.
A társadalmi mobilitás fő iránya a paraszti rétegből a munkásrétegbe történt áramlás volt. és valamennyivel kisebb mértékben a paraszti és munkásrétegből az- értelmiségi és egyéb nem munkás rétegekbe történt áramlás. Társadalmunkat ,,nyi—
tott társadalomnak" szoktuk nevezni. és az áramlás méretei valóban igazolják ezt
az elnevezést. Ehelyütt azonban nem a társadalmi mobilitás folyamatát szeretném bemutatni, hanem a társadalmi mobilitásnak a termékenységre gyakorolt befolyásá—ra szeretnék utalni. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a mobil rétegek (akár interge- nerációs, akár intragenerációs, akár házassági mobilitás esetén) termékenységi ma—
gatartásukban — a más országokban is tapasztalt módon — követik a számukra új társadalmi rétegnek a szokásait, ez a magatartás viszont természetesen visszaha—
tott az ország általános demográfiai helyzetének alakulására is.
Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy ma már a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók és a mezőgazdasági népesség termékenysége között nincs nagy különbség, így a további — egyébként várhatóan kisebb arányú — átrétegződésnek feltehetően nem lesz kedvezőtlen termékenységi következménye. Egyébként is a különböző társadalmi rétegek termékenységi színvonala erősen közelit egymáshoz.
legfeljebb a városi szellemi rétegeknél mutatkozik erősebb hajlam az egygyerme- kes családtípusra. ami azért jelent problémát, mert e réteg aránya az össznépesség- ben várhatóan emelkedik.
Demográfiai változások
Magyarország népességszáma 1978. január 1—én 10.7 millió volt. Ebből a fér—
fiak aránya 48.5, a nőké 515 százalék. A népesség számának növekedése lassú ütemű (a tényleges szaporodás 1970. és 1977. január 1. között évi 0.3—O.6 százalék
között mozgott).
A két legfontosabb népesedési jelenség a termékenység és a halandóság. il- letve az ezek eredményeként kialakult természetes szaporodás és népességrepro—
dukció. Az ezeket befolyásoló tényezők közül Magyarországon legjelentősebb a népesség korösszetétele (a vándorlásnak még a belső vándorlás tekintetében sincs döntő jelentősége. a külső vándorlás szerepe pedig teljesen elhanyagolható), va- lamint a népesedési jelenségek tudatos irányítását. befolyásolását célzó népesedés—
politika.
Az 1949 és 1978 közötti időszakban népességünkben csökkent a gyermekko—
rúak (0—14 évesek) aránya, viszonylag kiegyenlített a fiatal és középkorúak (15—39 évesek és 40—59 évesek) aránya, és növekedett az idős korúak (60 éves és ennél
idősebbek) súlya.
A propagativ (15—49 éves) női népesség aránya az összes női népességen be—
lül az elmúlt 20 év alatt 53 százalékról 48 százalékra csökkent. A fiatal (30 év alatti) propagativ korú nők száma a születésszám múltbeli kilengései nyomán erősen hul-
lámzik.
A DEMOGRAFIAI VALT02ASOK 1 105
3. tábla
A népesség korösszetételének megoszlása az év elején
(férfi és nő együtt)
0—14 4 1 5-39 ' 40—59 , 60—
Év Összesen
évesek korcsoportja
1949 . . . 24.9 38,8 24.7 11.6 100,0
1960 . . . 25,4 36.8 24,0 13,8 100,0
1970 . . . 21 ,1 37.0 24,8 17,1 100,0
1978 . . . 21 .2 36.5 25,0 17.3 100,0
A népesség és a propagativ korú nők korösszetételében mutatkozó változások
általában kedvezőtlenül befolyásolták a_ termékenységet. Ebben az irányban ha-
tottak a már emlitett, az ország gazdasági—társadalmi szerkezetében történt válto—zások. a nők keresőtevékenységének megnövekedése, az életszínvonal emelkedé-
se. az iskolázottsági—kulturális színvonal emelkedése és az urbanizáció.Mindezeknek hatására az élveszületési arányszám az 1960—as évek közepéig csökkent. A gyermekgondozási segély bevezetése átmeneti javulást. majd stagná- lást eredményezett. Ezt követően a születésszám részben az 1973. évi népesedés—
politikai határozat eredményeként. részben a szülőképes korba belépett nagyobb létszámú női kohorszok miatt átmenetileg emelkedett, legújabban pedig ismét csök- kenő irányzatot mutat. A nyers halálozási arányszám a népesség elöregedése nyo—
mán növekvő irányzatú.
4. tábla
Néhány demográfiai mutatószám alakulása
Az ezer lakosra jutó A? ezer Bruttó Nettó elve-
Év
születésre __
élve- , , természe- Juth'LÉven reprodukciós
születés halalozas tesrzzaáio" meghalt együttható
1938 . . . . . . . . . 19,9 142 5.7 131.4 . .
1950 . . . . . . . . . 20,9 11,4 9.5 85.7 1.238* 1.067'
1955 . . . . . . . . . 21.4 10.0 11.4 60.0 1.354 1.256
1960 . . . . . . . . . 14.7 10.2 4.5 47.6 0.975 0.907
1962 . . . . . . . . . 12.9 10.8 2.1 47.9 0.868 0.808
1965 . . . . . . . . . 13.1 10.7 2.4 38.8 0.875 0.831
1970 . . . . . . . . . 14.7 11.6 3.1 35.9 0.953 0.912
1971 . . . . . . . . . 14.5 119 2.6 35.1 0.931 0.890
1972 . . . . . . . . . 14.7 11.4 3.3 332 0.931 0.894
1973 . . . . . . . . . 15.0 11.8 3.2 33.8 0.943 0.905
1974 . . . . . . . . . 17,8 12.0 5.8 34.31 1.117 1.070
1975 . . . . . . . . . 18.11 12,4 6.0 32,8 1.157 1.107
1976 . . . . . . . . . 17,5 12.5 5.0 29.8 1.096 1.049
1977 . . . . . . . . . 16.7 12.11 4. 262 1.056 1.011
l ' 1948—1949. évek átlaga.
A népmozgalmi mutatók alakulása következtében hosszú éveken át (1958—tól, illetve 1960-tól 1973—ig) a reprodukciós együtthatók 1 alatt maradtak. ;
4 Statisztikai Szemle
1106 DR. SZABADY EGON
A jövedelmi és fogyasztási struktúra változásának hatása
A gazdasági fejlődés az előzőkben vázolt szerkezetváltozáson és az ezáltal elő—
idézett társadalmi mobilitáson kivül a jövedelmi és a fogyasztásirstruktúrák jelen—
tős módosulásával is járt. A jövedelmek általános emelkedésének folyamatában az alsó jövedelmi csoportba tartozók száma és aránya nagymértékben csökkent. vi- szonylag kevéssé változott a középszintű jövedelmek aránya, és nagymértékben emelkedett a magasabb jövedelmű csoportok súlya. Más szavakkal, a jövedelem emelkedése olyan folyamat keretében ment végbe, amelyet általános átrétegződés jellemzett az alacsonyabb jövedelmű kategóriákból a magasabbak felé.
Ennek természetesen hatása volt a fogyasztás összetételére is. Viszonylagosan csökkent az alapvető létfenntartási cikkekre (élelmiszerre, ruházkodásra stb.) köl- tött jövedelem aránya, ugyanakkor rohamosan nőtt a tartós fogyasztási javak, ház- tartási cikkek, lakberendezések, járművek stb. iránti kereslet.
A demográfiai szakirodalom korábban általános — nemzetközileg és magyar
viszonylatban egyaránt megfigyelt — szabályszerűségként tartotta számon a jöve-delem és a termékenység között fennálló negativ kapcsolatot. Az volt a felfogás,
hogy a nagyobb fajlagos jövedelemhez általánosságban kisebb születésszám tar—tozik, és megfordítva. Ez a gazdasági fejlődés bizonyos szakaszaiban feltétlenül igaz. Másfelől viszont újabban éppen azokban az országokban, amelyekben az egy főre jutó jövedelem és fogyasztás a legnagyobb, megfigyelhető a két tényező kö- zötti, ún. U alakú regresszió: a legkisebb jövedelmű rétegekben nagyobb a termé—
kenység, a közepes jövedelemkategóriákban a legkisebb. és a nagyobb jövedel—
műek esetében ismét emelkedik. '
Az, hogy az említett két összefüggéstípus közül az adott régióban vagy ország- ban meghatározott időszakban melyik dominál, természetesen számos — gazdasági és nem gazdasági — tényezőtől függ (többek között a jövedelem meghatározott szín—
vonalán kívül annak fejlődési ütemétől is). Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedek- ben Magyarországon inkább az elsőnek emlitett szabályszerűség volt megfigyelhe—
tő. Erre utal az is. hogy a magyar termékenység nagyarányú csökkenése olyan idő- szakban következett be. amikor a nemzeti jövedelem gyors ütemben, évente átla-
gosan 6 százalékkal (1950 és 1977 között négy és félszeresére) nőtt. Hasonlóan je-
lentős volt a reálbérek és különösen a társadalmi juttatások növekvő aránya kö—vetkeztében a reáljövedelem emelkedése is. Ez a foglalkoztatottság növekedésével párosulva a népesség életszínvonalát gyors utemben javította, ami a fogyasztás nö- vekedésén kivül a fogyasztási szerkezet emlitett módosulásában is kifejezésre ju-
tott.
Mivel nyilvánvaló, hogy a jövedelem novekedésére és a fogyasztási struktúra további módosulására a jövőben is számíthatunk, népesedéspolitikai szempontból lényeges annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a jövőben várható-e a jöve—
delem és a termékenység közötti negativ összefüggés folytatódása. Véleményünk szerint ez a jövőben csak tudatos társadalompolitikai és népesedéspolitikai intéz- kedések rendszerében változtatható meg, a családi teherkiegyenlités hatékony és mind nagyobb arányú megvalósításával. Ebből a szempontból tehát feltétlenül ki-
vánatos a gyermekekre szánt társadalmi juttatások értékének és arányának továb-
bi növelése mind a természetbeni juttatások (iskola, óvoda, bölcsőde stb.). mind pedig a pénzügyi juttatások (elsősorban a családi pótlék és a gyermekgondozási segély) tekintetében. Elképzelhető ugyan, hogy gazdasági fejlődésünk már közelíti azt a színvonalat. amikor az emlitett U alakú összefüggés többé-kevésbé automati- kusan is előáll, de éppen a legfejlettebb gazdasági színvonalú országok születés-A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK
'] 107
számának a legutóbbi években tapasztalt alakulása illusztrálja az ilyen jellegű ösz—
szefüggések változékonyságát.
Véleményünk szerint jövedelempolitikánkban a gazdasági hatékonyság érdeké- ben a munkából származó jövedelmeket és a családi teherkíegyenlítéssel összefüg- gő társadalmi juttatások rendszerét egymással összhangban kell tovább emelnünk.
Éppen ezzel érjük el azt. hogy a családok életszínvonala és a végzett munka közötti összhang fokozottabban biztosítható legyen. Jelenleg ugyanis még mindig nagy—
mértékben a háztartások demográfiai összetétele, a keresők és eltartottak aránya szabja meg a család életszínvonalát. jóllehet a családot segítő társadalmi juttatá-
sok összege és aránya az elmúlt évtizedekben rohamosan növekedett.
A demográfiai helyzet hatása a társadalmi struktúrára
A kialakult demográfiai helyzet természetesen visszahat a társadalmi struktú—
rára: az időskorú népesség számának megnövekedése számos speciális társadalmi——
egészségügyi problémát vet fel. A fiatal népesség megfelelő elhelyezkedési lehető—
ségeivel. lakáskörülményeik megjavításával törődni kell, fokozott gondoskodást igé—
nyel a kereső nők kettős szerepből adódó terheinek enyhítése, a gyermekintézmé—
nyek fejlesztése. A társadalmi vonatkozásokat össze kell egyeztetni olyan népese—
déspolitikával. amelynek intézkedései az ország népességének lassú, kiegyenlitett növelését szolgálják.
Az átlagos élettartam megnövekedése és a társadalombiztosítás kiterjesztése nyomán a nyugdíjasok száma és aránya az össznépességben ugrásszerűen megnőtt.
Magyarországon a kereső nők 55 éves kortól. a kereső férfiak 60 éves koruktól jo- gosultak -— megfelelő idejű korábbi munkaviszony esetében — nyugdíjra.
5. tábla
A nyugdíjasok számának és a nyugdíjak összegének alakulása
A "Yu9dí1'050k Évi ősszes
_. _ d"-
Év száma MÉSZ; az rklőlltiég
január 1—én népességből (milliárd (ezer fő) (százalék) forint)
1960 . . . . . . . . . . . ő36,3 6.4 4,4
1970 . . . . . . . . . . . 13803 13.4 13.0
1977. . . . . . . . . . . 1870,8 17.6 36.15
1978. . . . . . . . . . . 1927,8 18,1 .
Az adatok mutatják a nyugdijasok számának gyors emelkedését. de egyben érzékeltetik is azokat a gazdasági—társadalmi gondokat, amelyeket a nyugdíjasok növekvő számának ellátása ró az országra. Az anyagi ellátáson kívül számos tár—
sadalompolitikai intézkedést (például az egyedülálló idős emberek szociális—egész- ségügyi ellátása) kíván meg az időskorú népességgel kapcsolatos társadalmi gon-r doskodás. Ugyanakkor hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy a nyugdíjas korú
népesség igényeinek és egészségi állapotának megfelelően továbbra is részt vehet a társadalmi munkamegosztásban.
Másik fontos társadalmi csoport a fiatalok csoportja. Fiataloknok tágabb érte- lemben a 30 éven aluliakat tekintjük, de szűkebb értelmezésben levonjuk számuk- ból a gyermekkorúak (0—14 évesek) számát. tehát a .,fiatalok" csoportja mint réteg a 15—29 éveseket jelenti. A fiatalok aránya a magyar társadalomban stagnálást mu--
4—
1 108 DR. SZABADY EGON
tat éppen a demográfiai változások. az élettartam növekedése 5 a születési arány- szám csökkenése következményeként.
6. tábla
A 15—29 éves népesség száma és aránya az össznépességben'
Év Ezer fő (SZÉ'ÉJTZH
1949 . . . . . . . . . 2332 .2 253
1970 . . . . . . . . . 24372 23.6
1978 . . . . . . . . . 24592 23.0
' Év eleji adatok.
Természetes. hogy ez a réteg fokozott gondoskodást igényel a társadalomtól.
A szűkebb értelemben vett ,,fiatal" réteg az. amely iskolai tanulmányainak elvég—
zése után belép a munkaerő kötelékébe. ez a réteg az. amelynek demográfiai ma- gatartása befolyásolja az ország jövőbeli népesedési helyzetét. Ezért e rétegnek élet- pályája kezdetén fokozott társadalmi törődésre, gondoskodásra van szüksége.
Ez vezette a magyar kormányt arra. hogy ifjúsági törvényt hozzon, és sokolda- lúan védje és támogassa a fiatalok érdekeit. Feltétlenül szükséges mind demográ—
fiai. mind társadalmi szempontból, hogy olyan körülményeket teremtsünk e réte- gen belül a fiatal házaspárok számára. hogy vállalni tudják. és vállalni akarják a nagyobb családot, a több gyermeket. és ez olyan módon történhessen meg. hogy a nő összeegyeztethesse a családban betöltött hivatását: a feleség és az anya sze—
repét gazdasági aktivitásával.
Tovább kell fejlesztenünk a bölcsődei és óvodai hálózatot. a gyermekgondozási segély és a családi pótlék rendszerét. az iskolás gyermekek napközi otthonos ellá—
tását, a háztartási munkát megkönnyítő szolgáltatások hálózatát annak érdekében, hogy a nők könnyebben elláthassák családi és anyai feladataikat. Hangsúlyoznunk kell a gyermekintézmények elsődleges szerepét e téren, amelyek nélkül a pénzbeli családi juttatások önmagukban nem lehetnek elég eredményesek. Fejleszteni kell azt a társadalmi szemléletet, amely tisztelettel tekint az anyaságra. Feladataink van- nak a nők iskolázottsági szintjének, szakképzettségének további emelése terén is, hiszen csak ezen az úton valósítható meg a nők gazdasági és társadalmi egyen- jogúságának maradéktalan érvényesülése.
A magyar népesedéspolitika főbb jellemzői és eredményei
Magyarország jelenlegi népesedéspolitikájának koncepcióját a Minisztertanács 1973—ban hozott határozata körvonalazza. Ennek legfontosabb elemei: a népesség egyszerű utánpótlásának biztosítása: a korösszetétel egyenetlenségeinek csökken-
tése; a népesség minőségi (egészségi) összetételének javítása. Kiemelenclő, hogy
ez az első komplex népesedéspolitikai határozat a magyar népesedéspolitika tör- ténetében, amely kiterjed mind a gazdasági. társadalmi. egészségügyi, szociális vonatkozásokra, mind a morális. tudati szférákra is.A Minisztertanács határozata a gyermekes családok fokozott anyagi támoga—
tását. a nők és a születendő gyermekek egészségének hatékonyabb megóvását. va- lamint az egészségügyi—családtervezési ismeretek szervezett oktatásának beveze-
A DEMOGRAFlAI VALTOZASOK 1 109
tését írja elő. Célul tűzi ki a gyermekes családok helyzetének könnyítését, a gyer—
mekneveléssel járó költségek családot terhelő részének csökkentését, illetve a tár- sadalmi részvétel növelését a gyermekneveléssel járó költségekben.
Ennek érdekében a népesedéspolitikai határozat számos konkrét intézkedést tartalmaz. Például a családi pótlék, a gyermekgondozási segély. az anyasági se- gély emelését. A határozat fontos egészségpolitikai intézkedéseket tartalmaz a csa-
ládtervezés elősegítésére.
Az anya és az utódok egészségének védése érdekében a népesedéspolitikai ha—
tározat magában foglalja a terhesség művi megszakítása új szabályozásának irány- elveit is. Az irányelvek alapján hozott jogszabály — nem népesedéspolitikai, hanem egészségpolitikai okokból — azt célozza. hogy ne az egészségre károsabb abortu—
szok képezzék a születésszabályozás fő módszerét, hanem annak helyébe a modern eszközökkel történő tudatos családtervezés lépjen.
A népesedéspolitikai határozat minél jobb végrehajtását hivatott szolgálni az új családjogi törvény, amelyet a család stabilitásának növelése érdekében 1974- ben fogadott el az országgyűlés. Az új családjogi törvény figyelembe veszi a nők megváltozott szerepét gazdasági—társadalmi életünkben, és még eddigi törvényeink-
nél is erőteljesebb gondot fordít a gyermekek jogaira.
Fontos jellemzője a népesedéspolitikai koncepciónak, hogy gyakorlati megva- lósítása a népgazdasági tervezéssel párhuzamosan halad.
Milyen eredményekkel járt eddig népesedéspolitikánk? Úgy érzem, e kérdésre válaszolva elmondható, hogy bár nem csupán a népesedéspolitikai intézkedések eredményeként, hanem a nagyobb létszámú női kohorszok szülőképes korba tör- tént belépésének következményeként is, sikerült bizonyos eredményeket elérni az élveszületési arányszám emelése és a természetes szaporodás rátájának alakulása.
továbbá a reprodukciós mutatók tekintetében. Jelentősek az eredmények a csecse—
mőhalálozás javulása terén. Mivel a jövőben a demográfiai tényezők (a szülőképes női népesség csökkenő aránya) hatása várhatóan erősebben érvényesül majd, ma sem mondhatjuk problémamentesnek az ország népesedési helyzetét. és a demog—
ráfiai helyzet állandó figyelemmel kísérése. esetleges újabb. kiegészítő népese—
déspolitikai—szociálpolitikai intézkedések hozatala is szükséges. Más szóval: a né- pesedéspolitikai koncepció alapelveinek fenntartásával. ezeket irányelveknek te—
kintve. rugalmasan kell alkalmazkodnunk a demográfiai helyzet támasztotta köve—
telményekhez.
Jövőbeli kilátások
Jóllehet — az előbb vázoltak szerint — társadalmi—gazdasági fejlődésünknek nincs olyan lényeges mozzanata, amely a termékenységet a jövőben törvénysze—
rűen csökkentené, az *1980-as évtizedben -— különösen a második felében —— felte- hetően rendkívül alacsony lesz a születésszám. A szülések túlnyomó részét adó 20—
29 éves nők száma ugyanis mintegy negyedével kevesebb lesz. mint jelenleg. Ennek nyomán évente mintegy 140000 körül mozgó élveszületés várható; ez a szám való- színűleg 1—2000-rel alatta fog maradni a halálozásoknak. Ezzel összefüggésben utal- ni kell arra, hogy a népesség elöregedése következtében nyers halálozási arányszá—
munk a jövőben emelkedik, sőt az elmúlt években egyes korcsoportokban is, így a 40—60 éves férfiaknál nőtt a halandóság. Ezért 1990 körül néhány évig a népesség természetes szaporodása helyett stagnálás vagy kismértékű fogyás várható. Ennek a kritikus időszaknak a lerövidítése és hatásainak enyhítése csak további jelentős, hatékony és kellően időzített népesedéspolitikai eszközökkel valósítható meg.
1 1 10 DR. SZABADY EGON
Kedvezőnek és biztatónak tekinthetjük azonban. hogy míg népesedéspolitikánk mennyiségi célkitűzései terén sikereink inkább ideiglenesek. addig viszonylag ál- landó és folyamatos fejlődés mutatkozik a minőségi célkitűzések megvalósításában.
Az anya- és csecsemővédelem, a terhes— és újszülöttgondozás színvonalának javí—
tása ugyanis azt célozza. hogy a megszületendő és a megszületett új generáció egészségügyi helyzete és adottságai javuljanak: csökkenjen a fizikailag vagy szel—
lemileg károsodott újszülöttek aránya. E tekintetben elsősorban a koraszülöttek ará- nyának csökkenése mutatja. hogy bizonyos kezdeti eredményeket már elértünk. Fi- gyelembe véve a fizikai vagy szellemi fogyatékossággal született csecsemőkkel kap- csolatos későbbi iskolázási, képzési és munkahelyi problémákat. valamint szociális beilleszkedésük egyéb nehézségeit. az e téren bekövetkezett javulásnak rendkívüli jelentősége van nagyobb távlatokban is. Többek között ezúton remélhető, hogy a társadalmilag deviáns csoportok (bűnözők. alkoholisták) utánpótlása csökkenni fog.
Ezt azért is hagsúlyozni kell, mert a könnyebben érzékelhető mennyiségi eredmé- nyek mellett gyakran háttérbe szorulnak a népesség egészségügyi állapotával. mi—
nőségi összetételével kapcsolatos szempontok, jóllehet ezeknek demográfiai, gaz—
dasági, társadalmi és kulturális vonatkozásai egyaránt rendkívül fontosak.
PE3l-OME
Hacronmaactatbn coaepmm Matepuan onnana, oőcymAeHi—ioro HalliEaponeüCKOM neMorpatpu-iecxom ceMm-lape (BenrpaA, 26—28 cemaőpn 1978 ropta).
Bo neger-mu asrop nouasbiaaer uaMeHei-me akouomuuecxoü crpym'ypbi Benrpvm nocne BTopoü MMpoaoű aoi'mbl. Baxmeüluan crpyxrypnan nepemeHa Sakmouanace a TGM, uno BeHrpun npeapamnace na arpapHo-uHAycrpuaanoü s nHAyc'rpuaano-arpapuyio ctpaHy.
31'a aonOMuuecxan nepemena onaaana otpuuarenbuoe BosAeiCTBl—ie Ha nnvoam-ocn, s nepBYI-O OHePEAb nom/ny, uro one BHSBBJ'IB nsmeuenue CTpYKTYpbl aaHn-rocm. Llmzno ax- THBHHX CaMOAeHTeanbIX Bo3paCTan0 oueue Sum-po, a nepayio ouepene a peaynuare mac- coaoro nOCTYnneHHR menuml-i Ha paőoty. l'locnenoaaamee sa BTHM conpameune nnaAo- awrocm noMnechpyeTcn nemorpacpuuecwmu MeponpumunMw c Hauana 1960—be rvoa.
Ao Karma Aecm'une'mn nnoppamocn. rpyAnumxcn mentum npeaeicuna nnOAoBHToCTb HeCaMOAeHTel'lL—aHbiX meHmnH.
Ha coxpameuue nnoppamocru summa remete oőmecraeuuan pecrpammukaum, : nep- eyio OHepeAb nYTeM ymenbmeunn norm !R—ngTbilHCKOI'O Hacenemm, MMemmero TpaAHuH- onanbnyio BHCOKYIO nnonoau'rocn.
i'locne aroro aa'rop npouaaogm oősop neMorpatpuuecxux nepemel-i. B Beurpnn Ha- uőonee auauurenbuoe anumme Ha ecrecvaeHui—i npupocr " Bocnpouasogcno Hacenemm OKB3HBGIOT Boapacman cvpyxfypa Hacenenua u Méponpus'run AeMorpamw—iecuoü nom—r- THKH. Aonn mencxoro HaceneHun a cnocoónom x Aeropomneumo aozpacwe conparunace, .aonsi TaKOBle menmm—i Hume 30-nemero Boapacva noneőnercn, HTO Heönaronpmmo OT—
pamaetcn Ha nnonosmcm.
Koacpcpuuuewr musopomneuuü n.o cepeAm-iei 1960-blx roncs coxpamancn, nocne 1973 rop,a s pesynbrate Aemorpammecxoü nonurmm " Gonbmeü uncneuuocm mechnx KOI'OPT aoapac-ran,a Tenepb enm—b npoasnneT vermet—"mio KO cnmuenmo. HeC'raHAapmas—tpoaanublü Koammuunem cmepmocm Boapacrae-r. Oőumü u, coo-raetc-rsenuo, uucnlü Koacptpuuuem aocnpoussogcraa go 1974 roAa Sem Hume 1.
B Aanbneümem pasuene caoero ouepka as'rop nonaamaaev Boaneücraue naMéHel—iun CTpYKTypr p.axonos u norpeőnenus u AeMorpamuueCKoi—i cmyauuu Ha oőmecrseunyio cTPYKTYPY-
B aakmoueHue aerop npoueaonm oőaop aamHeümn—lx ocoőennocreü u peaynbra'roa eenrepcnoü Aemorpatpmecxoü nom-mm.
SUMMARY
The article was delivered as a lecture at the 3rd European Demographic Seminar (Belgrad, 26—28 September. 1978).
A DEMOGRAFIAI VALTOZASOK
1111
The author shows in the introduction the changes of the economic structure in Hungary after World War ll. The most important structural change has been that Hungary was trans- formed into industrío-agrarian country from the earlier agro-industrial one.
This economic change influenced adversely the fertility mostly by altering the occu- pational structure. The number of active persons increased rapidly due primarily to females' entering the working force. The subseauent fertility decrease was counteracted by popula—
tion policy measures of the early 1960ies. The fertility level of the economically active fe- males exceeded, at the end of the decade, the level of the non-actives.
The social restratification has also decreased the fertility mainly through the decreasing proportion of peasantry with a traditionally high fertility level.
in the subseauent part of the study the author reviews the demographic changes. The natural reproduction of the population is influenced in Hungary first of all by the age dis- tribution of the population and by the population policy measures. The proportion of the female population of reproductive age decreased. within this the proportion of females under 30 years is fluctuating, which affected untavourably the fertility level. The birth rate de- creased up to the mid 1960ies, then increased after 1973 due to the population policy meas- ures and to the increased female cohorts entering propagative age. However, now it shows again a decreasing tendency. The crude death rate is rising. The grass and net reproduction rates were under one up to 1974.
The author shows the influence of the changes in the income and consumption struc- ture and of the demographic conditions exerted on the social structure.
In the concluding part the author reviews the main characteristics and results of the population policy in Hungary.
