Nippon – Japán adatenciklopédiája, 1990/91

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

397

a— statisztikai módszerek gyakorlatban való használatára. Furcsa viszont, hogy csak kevés statisztikai kurzus anyaga tartalmaz vezetési—

irányítási, valamint közgazdasági alapismere—

teket.

Az európai piac l993-ra tervezett egyesítése után várhatóan megnő az olyan statisztikusok

iránti kereslet, akik jól kiismerik magukat az

egyes nemzeti statisztikákban. E kereslet ki—

elégítésében vezető szerepet kellene játszaniuk az európai statisztikai társaságoknak, élen a Royal Statistical Society—vel. A statisztika a döntéselőkészitésben s szükség esetén konkrét döntési javaslatok megfogalmazásával is hozzá-

járulhat az üzleti élet eredményeihez. Ehhez

azonban fel kell nevelni a statisztikusokkal jól

együttműködni tudó más szakemberek gene—

tisztikai feladatokat végrehajtani képes és a hi- vatásos statisztikus munkába való bevonásá-

nak szükségességét felismerni tudó szakembe-

rek — ún. parastatisztikusok — tömegét igényli.

Ilyen szakembergárda megteremtésének ugyancsak fontos előfeltétele, hogy az oktatásban a számolni tudás az irni—olvasni tudással azonos

rangot kapjon. Ennek előmozdításában a sta-

tisztikusoknak és a statisztikai társaságoknak főszerepet kell vállalniuk.

(Ism.: Vita László)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

NIPPON , JAPÁN ADATENCIKLOPÉDIÁJA,

1990/91

(Nippon, a charted survey of Japan 1990/91.) The Tsu—

neta Yano Memorial Society. Szerk.: Yano, I. Tokyo.

1990. 361 p.

Harmadik alkalommal nyílik lehetőség arra,

hogy e kitűnően szerkesztett kiadvány alapján beszámoljunk a magyar statisztikus világnak

arról a nagyszabású fejlődésről, melyen Japán a világgazdasági fejlődés jelenlegi szakaszában keresztülment. Tegyük hozzá, hogy ez az 1986-os évtől folyamatos fejlődés viszonylag stabil árak és stabil pénzpiac mellett ment végbe. Az a tény, hogy a beruházási javak piacának tőkekereslete még mindig növekvő tendenciát mutat (a leszámítolási kamatláb há—

romszorosára növekedése ellenére is), valamint hogy a részvény- és ingatlanpiaci árak is folya-

matosan növekednek, arra vall, hogy e fejlődés

lendülete továbbra is megmarad.

Hogy Japán ezáltal a világ vezető gazdasági hatalmai sorába emelkedett, azt az évkönyv azon adatai is mutatják, melyek szerint az or- szág nemzeti termékének növekedési rátája l970—től kezdve meghaladta a vezető világha- talmake't, nemzeti vagyonának növekedése pe—

dig ugyancsak az élen jár 1986 óta Előbbije- lenleg nagyjából az Egyesült Államokéval van egy szinten, utóbbi pedig meg is haladja az

Egyesült Államok hasonló mutatóját. Ez ma-

gyarázza a japán tőkepiac világszintű beruhá—

zási törekvéseit, mely jelenség ma már minden újságolvasó számára közhely. A jelen évkönyv azonban a japánokra jellemző józansággal és tárgyilagossággal arra is rámutat, hogy ez az eredmény a teljes, sőt az azt meghaladó foglal- koztatottság mellett jött létre, hiszen a foglal—

koztatottsági index 106,2 százalék erre az idö- szakra, és az egy dolgozóra átlagosan számí- tott munkaórák száma Japánban meghaladja mind az Egyesült Államok vonatkozó mutató—

számát, mind az európai vezető országokét, azaz Angliáét, Franciaországét és a Német

Szövetségi Köztársaságét. Mindennek ellenére a japán életszinvonal még mindig elmarad az

emlitett országokétól, sőt a jövedelmi különb-

ségek Japánban megnőttek a munkaerő rová- sára, s így a hagyományos, egész életre szóló alkalmaztatási rendszerben először mutatkoz—

nak nagyobb repedések. Ennek legkézenfek-

vőbb bizonyítéka, hogy a 62,7 milliós munka- erő—állományból 2,6 millióra rúgott a jobb

munkalehetőséget keresők száma, azaz mintegy 7,4 százalékot tett ki az úgynevezett struk—

turális vagy frikcionális ,,munkanélküliség" —je- lentősen meghaladva a ,, jóléti közgazdaságtan"

idevágó elképzeléseit —, ugyanakkor egy mun—

kakeresőre átlagban l,3 üres állás jut. Mindez azzal is összefügg, hogy az egy főre eső nem—

zeti jövedelem Japanban először érte el a 20 000

dolláros szintet, s így világviszonylatban Svájc-

cal és Izlanddal áll egy színvonalon A bruttó hazai termék fejkvótájára nézve viszont már meghaladta az Egyesült Államokat, s még Nor- végia, Svedorszag, Finnország és Dánia mu- tatói is elmaradnak a 23 000 dollárt meghaladó japán fejkvótától, Abruttó hazai termék növeke- dése 1973 óta töretlen, és átlagosan 3-5 százalék

között mozgott, az évkönyv által felölelt idő—

szakban 5,3 százalék volt, s csupán egy tizeddel maradt el az előző időszaké mögött (5,4%).

A fejlődésben jelentős szerep jutott a belső kereslet növekedésének, mely átlagosan 6,9 szá-

zalékos volt, de emögött a közületi kereslet

erős visszaesése — az előző időszakhoz képest 2,3 százalékról 1,3—re — és a magánszektor ke—

resletének magas aránya (8,1%) állott. Ki—

ugróan magas volt — a már említetteknek meg—

felelően — a beruházások iránti kereslet növe—

kedésének 17,3 százalékos rátája. Talán itt kell

megemlíteni azt is, hogy a külkereskedelmi for—

galom növekedési rátája meghaladta a belső

keresletét is az ugyancsak kiugróan magas 7,5 százalékos arányszámmal.

A népességi fejlődés adatai erősen fejlett or—

szág jellegzetességeit mutatják szinte minden

(2)

398

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

téren. Abszolút növekedés szinte alig mutatko—

zott: az 1989-es 123,25 milliós népességszám csak 0,38 százalékkal haladta meg az előző évit. Az egyszámjegyűhöz közeledő születési

ráta (1989-ben 10,1 ezrelék), a teljes termékeny-

ségi mutató alacsony volta (1988-ban 1,66),

továbbá a népesség öregedése s különösen ez

utóbbinak rohamos üteme jelölhetők meg fő tényezők gyanánt. A korábbi előrejelzésekhez

viszonyítva a születési arányszám a fiatal kor-

osztályok arányával együtt a becsültnél ala- csonyabb, az idős korosztályoké a vártnál

magasabbnak bizonyult, ez utóbbi főleg az át—

lagos élettartam igen gyorsütemű meghosz-

szabbodásának eredménye. Igy az is várható,

hogy az öregkorúak aránya már a becsült

2012—es év előtt is el fogja érni a népesség 20 szá- zalékát, megnövelve a nukleáris családok és az egyedül élő öregkorúak arányát is. Az 1985-ös becslési bázison számítva feltehető, hogy az át—

lagos családnagyság 3,14 személyről 2025—re 2,62-ra csökken, a háztartások száma pedig 38 millióról 50 millió körülire emelkedik.

Mindez természetesen összefügg az urbanizáció igen magas fokával, mely a három nagyvárosi

centrum, Tokió, Osaka e's Nagoya körül össz- pontosul. A lakosság továbbra is ezek köré

tömörül, és jelentkezik az ezzel kapcsolatos összes kedvezőtlen fejlődési folyamat. A négy

éve elfogadott decentralizációs program hatása minimális eredményekkel járt eddig, a három nagy központ lakosságának növekedése lelas—

sult ugyan, de a vonzáskörzetükben levő egyéb

városok éjjeli népessége jelentősen meghaladja

azok nappali népességét. Tokió népessége 1988.

október 1-jén 11,89 millió fő volt, vagyis a világ legnagyobb települései között is ijesztő méretű megapolis már. Japán 656 városi közigazgatási településéből ll—nek egymillión felüli lakosa van, 10 a félmilliós és az egymilliós kategó—

riába eső települések száma, és még a 300 000 és félmilliós nagyságúak száma is 39. Osaka 2,5, Nagoya 2,1 millió lakost számlál közigaz-

gatási alapon számitva, ami csalóka képet ad, mert ilyen alapon Tokió is csak 8,1 millió la-

kost számlál a fent említett 12 milliós agglome-

ráció helyett, arról nem is beszélve, hogy a vele teljesen összeépült Yokohama mint külön köz- igazgatási városi egység 3,2 millió lakost szám-

lál. Az évkönyv korábbi kiadásait ismertetve

már felvetettük, hogy szükséges lenne a kül—

föld jobb tájékoztatása érdekében a japán vá-

rosi statisztikát nemcsak ebben a történelmi- leg kialakult közigazgatási struktúrájában is-

mertetni, de a modern urbanizációs statisztika

és az urbanizációs szakirodalom követelményei- nek megfelelően is taglalni. E téren — úgy tű-

nik - egyelőre nem számíthatunk újabb ada—

tokra, miután a kiadásért felelős Tsuneta Yano

alapítvány és az azt gondozó Dai—Ichi Élet- biztositó Társaság (Dai-Ichi Mutual Life

Insurance Company) bejelentette a kiadvány előszavában, hogy egy évet szünetelteti az év-

könyv kiadását, és legközelebb csupán az 1992/93. évi kötettel jelentkezik újra e hasznos és értékes kiadvánnyal.

(Ism. : Horváth Róbert)

*

AZ ATOMENERGETIKAI FEJLESZTÉSEK HELYZETE És JÖVÓJE

(Status and trends of nuclear energy development.) —- IAEA Bulletin. 1990. 3. sz. 31—33. p.

A Nemzetközi Atomenergia ügynökség (International Atomic Energy Agency —- IAEA) által gondozott Atomreaktor Információs Rendszer adatai szerint 1989 végén 26 ország—

ban 426 atomreaktor üzemelt, összesen 318 271

MW kapacitással. További 96 reaktor, össze- sen 78907 MW összkapacitással, kivitelezés alatt állt. Öt országban a villamosenergia—

termelésen belül a nukleáris forrás már meg- határozó: Franciaországban 74,6, Belgiumban

60,8, a Koreai Köztársaságban 50,2, Magyar—

országon 49,8, Svédországban 45,1 százalékot képvisel.

1989—ben a világon üzembe helyezett atom—

erőművek összkapacitása mintegy 3 százalék- kal volt nagyobb, mint egy évvel korábban.

Ez 9 országban — Egyesült Királyság, India, Japán, Koreai Köztársaság, Mexikó, Német

Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi

Köztársaság, Szovjetunió, Egyesült Államok —- 12 reaktor üzembe helyezését jelentette. Ezen túlmenően Japánban és a Koreai Köztársaság-

ban 2—2, a Szovjetunióban 1 új reaktor építését kezdték meg. 1986 óta összesen 71 új atom- reaktor kapcsolódott a termelésbe.

Az elmúlt két évtizedben az atomerőművek

szerepe igen gyorsan nőtt a világ villamosener- gia—termelésén belül. Különösen az 1970 és

1980 közötti időszakban volt tapasztalható dinamikus fellendülés: az atomerőművi villamosenergia—kibomátás 78,7 TWh-ról 681,4

TWh—ra (átlagosan évi 24 százalékkal) nőtt,

s ennek során az összes villamosenergia-terme-

lésen belüli arány 1,6 százalékról 8,3 száza—

lékra emelkedett. Ezt követően a nukleáris—

energia-termelés növekedési üteme —— az atom- erőművek épitési programjában a csernobili

katasztrófa nyomán bekövetkezett törés hatá-

sára — lassult, ennek ellenére az 1989. évi 1854,5 TWh 16,8 százalékos résznek felelt meg.

A reaktorok urániumige'nye rövid távon

— 1990 és 2005 között —— várhatóan évi 42 000 tonnáról 53 000 tonnára nő. Az alacsony költ- ségszintű (kilogrammonként 80 dollár) forrá—

sok feltehetően az igények alatt maradnak, így

a növekvő hiányt műszaki innovációkkal, más-

részt Kínából és a Szovjetunióból származó importtal kell majd fedezni.

1973 és 1987 között a világ energiafelhasz—