326 STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ
gyarország és Csehszlovákia) kivételével. ahol az 1960-as évek első felében az idősorokban erősebb hullámzások is mutatkoztak, általá- ban megállapítható, hogy a KGST—országok idősorai kevesebb irányváltoztatást tüntettek fel, mint a piaci vezérlésű országoké (itt is kivételt képeznek a mezőgazdasági termelés, a tőkefelhalmozás és a külkereskedelem. ame- lyekben valamennyi országban mutatkozott hullámzás). Éppen ezért a szerző szerint a modellkészítő fokozott ösztönzést érez az in—
flexiós pontok pontosabb előrejelzésére, Ki- sérletképpen a modell által ..előrejelzett"
irányváltozásokat (inflexiós pontokat) a tény—
leges adatok alapján tapasztalható irányvál—
tozásokkal vetette egybe, A fordulópont ..in- tenzitását" két soron következő év százalék- ban kifejezett növekedési arányának különb- ségeként határozta meg. Stabilitás vagy egyenletes növekedés (illetve csökkenés) ese—
tében természetesen az intenzitás alacsony számérték. Az erre vonatkozó számítások és elemzések eredményét táblában mutatja be.
amelyben részletesen feltüntette a szerző, hogy a modellnek hány esetben sikerült kor- rekten előrejelezni a jelenség további alaku- lását és hány esetben nem volt sikeres a for- dulópont pragnosztizálása. (Magyarország vonatkozásában a vizsgált 12 változó eseté- ben 11 év alatt húsz ilyen ,.sikertelen" előre- jelzés fordult elő, az összes többi ország ese- tében ennél több.) A tanulmány a Theil-teszt segitségével grafikusan ábrázolva azt is be—
mutatja. hogy a modell melyik országban és melyik változóra vonatkozólag becsülte ,.alul"
vagy ,.felül" a realizálódó tényszámokat. Meg- állapítja, hogy a világgazdaságban végbe—
ment inflációs hatásokat a modell természe- tesen nem jelezhette előre: még kevésbé az egyes országok részéről tapasztalt import—
visszafogást és a fogyasztás területén mutat- kozó gyengébb dinamikát, különösen azok- ban az országokban. ahol az árrendszer ru- galmasabb és a fogyasztói árak erősebben emelkedtek.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GRUTTADAURIA, D. -— MOSTACCI, R.:
TANULMÁNY AZ OLASZ lPAR STRUKTÚRÁJÁRÓL (Uno studio sulla struttura industriale italiana:
propensione al commercio internazionale e livelli technologiai.) -— L'Industria. 1978. április. 147—157. p.
A tanulmány alapvető célja, hogy képet adjon a feldolgozó ipar vállalati struktúrájá- nak fejlődéséről, elemezze az egyes ágazatok értékesítési tendenciáit, illetőleg vizsgálja az olasz ipar technológiai színvonalát. A struk- turális változásokról több forrásból állnak rendelkezésre adatok, elemzések Olaszor- szágban. A különböző kérdőíves felvételek,
esettanulmányok a jelenség sok részletét vilá- gítják meg, eredményeik azonban ad hoc jel- legük miatt nehezen vethetők össze. Több le- hetőséget kínál ezért a hivatalos statisztikák.
elsősorban a tízévenkénti teljes körű ipari adatfelvétel eredményeinek elemzése. és kü- lönböző szempontok szerinti értékelése. A szerzők is ezt az utat követik, és vizsgálatuk—
ban elsősorban az 1971—es felvétel adatait használják fel.
Az említett első témakörön belül a tanul- mány a kisvállalatok egyes ágazatokra jel- lemző súlyát vizsgálja. Szerzők megállapítják,
hogy az egész ipall't tekintve a telephelyek
száma az 1951—1971 közötti húsz évben csak—
nem változatlan maradt (631 498. illetőleg 631 408). majd az ágazatokat a következő há—
rom csoportba sorolják:
a) azok az ágazatok. amelyekben nőtt a telephe- lyek száma a megfigyelt időszakban (ide elsősorban a gépipar sorolható, súlyánál — az összes telephely egyharmada gépipari — és a növekedés mértékénél - 68 százalék —— fogva, de növekedett a műanyag- feldolgozóipari, gumlipari, kohászati, papíripari, tov tóipari. textilipari és közlekedési eszközöket gyártó
ágazatok telephelyeinek száma is);
b) ágazatok változatlan számú telephellyel (bőr- és szőrmeipar, vegyipar):
c) ágazatok csökkenő számú telephellyel (e cso- portban elsősorban a cipőipart kell kiemelni. ahol a telephelyek száma 60 százalékkal csökkent. de ide sorolható az élelmiszeripar, a ruházati ipar. valamint a bútor- és foipar).
Szerzők a telephelyek száma mellett más koncentrációs jellemzőket is vizsgálnak, így például a foglalkoztatottak számát. Megálla- pítják, hogy egyes ágazatokban meghatározó a nagyvállalatok szerepe. Ezekben az ágaza—
tokban (közlekedési eszközök gyártása, cel- lulózipar, fémkohászat, gumiipar, vegyipar és kőolaj—feldolgozás. papíripar) a kisvállalatok (a 20 főnél kevesebb foglalkoztatottal ren- delkezőket sorolva e kategóriába) az ágazat létszámának kevesebb mint 20 százalékával rendelkeznek. E kisvállalatok elsődleges sze- repe alkatrészek szállítása a nagyobb vállala- toknak. s ennek megfelelően függőségük is nagyfokú. Az ágazatok másik csoportjában a telephelyek nagyobb része 20 főnél keveseb—
bet foglalkoztat. Ezekben az ágazatokban (ruházati ipar. cipőipar. bőr— és szőrmeipar.
fafeldolgozás, bútoripar, fotóipar és egyéb feldolgozó ipari ágak) a kisvállalatok rendel- keznek a foglalkoztatottak legalábbi felével.
A jelentősebb üzemek (500 főnél több foglal—
koztatottal) száma elenyésző, hiszen egyetlen egy sem található a fotóiparban. a bőr— és szőrmeiparban csak kettő, a fafeldolgozásban három stb. Végül vannak olyan ágazatok, amelyekre az előbbi két jellemző egyike sem érvényes. tehát jelentős a kisüzemek száma.
de számottevő a nagyvállalatok súlya is. Ezen ágazatok közé az élelmiszeripar, a textilipar, a gépipar egyéb ágai, a nyomdaipar és a
műanyagipar sorolható.
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 327
Az ágazatoknak a külkereskedelemhez való hozzájárulása, illetve a technológiai színvo- nalak ezen keresztül való értékelése képezi a tanulmány második részének tárgyát. A szerzők mindenekelőtt utalnak azokra a prob- lémákra, amelyek az ilyen elemzéseket a sta- tisztikai adatbázis oldaláról nehezítik (a ter—
melési és exportadatok hiányzó konzisztenci- ája, az iparstatisztikában és az ágazati kap- csolati mérlegben alkalmazott aggregáció el- térései stb.). Ezt követően az ágazatokat az export. az import és a termelés 1971. évi ará- nyai szerint értékelik és csoportosítják. A fon—
tosabb százalékos adatokat ágazati bontás- ban import/termelés, export/termelés és ex- port—import/termelés szerint mutatják be.
Az ágazatok csoportosítása a harmadik mutatószám szerint történt. A rangsor élén a ruházati iparok és cipőipar állnak, amelyek tiszta exportja eléri termelésük egyharmadát.
A rangsor végén négy olyan ágazat (fa- és bútoripar, papíripar, élelmiszeripar és kohá- szat) szerepel, amelyeknek export—import egyenlege negatív.
Végső soron a szerzők véleménye szerint az ipar legfontosabb ágainak kétségtelenül a gépipar és a vegyipar tekinthetők. A két ága- zat együttesen az ipari termelés több mint 40 és a külkereskedelmi forgalom több mint 30 százalékát teszi ki, Mind a vegyipar, mind a gépipar külkereskedelmi egyenlege alacsony
pozitiv értéket mutat.
Szerzők felhívják a figyelmet arra. hogy jé- lentős exportkapacitás mellett a hazai piacon számottevő mennyiségű külföldi terméknek kell helyet biztosítani. Ezzel szemben vannak olyan ágazatok, amelyeknek részesedése cse- kély ugyan az ipari termelésben, exportjuk egyenlege azonban igen pozitív. Ezek az ága- zatok pedig lényegében a hagyományos tech- nológiai szintet képviselik. lde sorolhatók el- sősorban a textilipari és ruházati ipari ter—
mékek, amelyek együttesen az export 11,6 százalékát szolgáltatják. Hasonló jellegzetes példája ezen ágazatoknak a közlekedési esz- közök gyártása. amely az ipari termelés 7.7 százaléka mellett az exportban 12,8 százalék- kal részesedik.
Ezeket az eredményeket azonban hiba len- ne egy iparpolitikai koncepció kidolgozása esetében túlzott hangsúllyal kezelni. Nyilván—
való, hogy a fentiek ellenére sem képezheti például a textilipar a jövőbeni fejlesztés egyik súlypontját. Az ágazat ugyanis a nem- zetközi kereskedelemben egyre csökkenő súlyt képvisel. Más területek viszont csak most kez- dik növelni részvételüket a nemzetközi mun- kamegosztásban, E haladó technológiát kép- viselő ágazatok (mint például a gyógyszer- ipar, a távközlési eszközök gyártása stb.) az előbbieknél nagyobb figyelmet érdemelnek.
(Ism.: Botos Balázs)
KARLJUK. i.:
Az AGRÁR—lPARI KOMPLEXUMOK LÉTREHOZÁSA ÉS TERVEZESE A SZOVJETUNIÓBAN
(Formirovanie ! planirovanle agrarno-promüslenno- go kompleksza.) —- Voproszü Ekonomíkr'. 1978. 4. sz.
40—49. p.
A mezőgazdasági termelés iparosodásával mind elmélyültebbé válnak a mezőgazdaság és más népgazdasági ágak (épitő—, vegyi, ta- karmánygyártó és mikrobiológiai ipar) terme- lési—gazdasági kapcsolatai. A ráfordítások- ban az ipari anyagok növekvő szerepe a munkatermelékenység emelkedését. a termék- egységre jutó munkabér csökkenését ered- ményezte. 1961—1965 között a kolhozokban egy mázsa kalászos gabona termelésére 5.3 munkaórát. 1971-1975 között már csak 1.8 munkaórát forditottak átlagosan. A két ötéves időszak között más, nagy területen termelt növényeknél (burgonya, zöldség, napraforgó, cukorrépa) is több mint 50 százalékkal csök-
kent a munkaráforditás.
A mezőgazdasági termékek ipari feldolgo- zása, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolata is egyre bővül. A korszerűbbé váló táplálkozás és a háztartási munkák elvégzé—
sére jutó idő csökkenése követelte meg, hogy a fogyasztók asztalára szánt élelmiszerek mind nagyobb hányada feldolgozva, konyha- készen vagy más háztartási munkát könnyítő és meggyorsító módon kerüljön forgalomba.
Az élelmiszertermékek újratermelési folya- mata igen bonyolult, és a népgazdaság szá- mos ágazatát öleli fel, így a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágak számára termelési eszközöket gyártó ágazatokat, a mezőgazdasági termelés ága- zatait, o felvásárlással, szállítással, raktáro- zással. feldolgozással, kereskedelemmel fog- lalkozó ágazatokat, a tudományos kutató— és tervezőintézeteket, valamint a szakemberkép- zés hálózatát. Alakultak azonban már olyan agrár—ipari egyesülések, amelyek a felsorolt ágazatok tevékenységét egy—egy termékre vagy termékcsoportra vonatkozóan egy szer—
vezeti egységen belül oldják meg. tehát a mezőgazdasági termék megtermelésén kivül .az ipari feldolgozást, gépgyártást és —javítást.
raktározást, szállítást és a fogyasztóhoz jut—
tatást is elvégzik.
A szerző azt javasolja, hogy az agrár—ipari komplexumokat ne specializált övezetek sze- rint, hanem a közigazgatási határokat figye—
lembe véve hozzák létre. Ezt indokolja a köz—
igazgatási egységek bizonyos elkülönültsége, a területi tervezés és a gazdaságirányitás te- rületi elve. Megemlíti. hogy a közgazdászok körében megoszlanak a vélemények a területi és az ágazati elv tekintetében.
Jelenleg a legfontosabb népgazdasági cé- lok a mezőgazdasági termelés fejlődésének meggyorsítása. a koncentráció, a specializá- ció. a mezőgazdaság és az élelmiszeripar in-
