Struktúrafejlesztési politikánk és az építőipar

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

STRUKTÚRAFEJLESZTÉSI POLITIKÁNK ES AZ EPlTÓlPAR"

BONlFERT ÁDÁM

Miért kell az előttünk álló időszakban gazdaságpolitikánk középpontjába állí—

tani a termelési szerkezet fejlesztésének meggyorsítását és a hosszú távú külgaz—

dasági kapcsolatok tervszerű alakítását?

A kérdésre válaszolva mindenekelőtt a termelési szerkezet fejlesztése és a kül- gazdasági politika szoros kapcsolatára kell utalni. A gazdasági növekedés a jövő- ben még inkább a gazdaságos export fokozásától, a versenyképes külpiaci értéke—

sítési lehetőségek megteremtésétől és perspektivikus fenntartásától függ.

Csak a struktúra fejlesztésével tudunk eleget tenni annak a követelménynek, hogy a társadalmi termelés hatékonysága erőteljesen javuljon. Ez biztosítja, hogy növekedjék azoknak a termékeknek és tevékenységeknek a volumene és aránya.

amelyek a rendelkezésre álló munkaerőt és a viszonylag szűkös beruházási forráso- kat gazdaságosan hasznosítják, ez teszi lehetővé olyan exportárak elérését, ame—

lyekben megtérülnek az alapanyag— és energiaköltségek, s hozzájárulnak a gazda- sági növekedéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges források bővítéséhez.

Struktúrafejlesztési törekvéseink nem új keletűek. Jelentős eredményeink mel- lett sem sikerült azonban strukturális fejlődésünkben eddig elég hatékony szelek—

ciót érvényesíteni. Ebből következően az intenzív változások felgyorsítására. a haté- konyság javítására van szükség.

A dinamikus gazdasági fejlődéshez szükséges hatékonyságnövekedés fő for—

rása elsősorban a termelési szerkezetnek a versenyképességet javító gyors változ- tatása. A struktúrafejlesztés fő területei — az alapvető ágazati arányok bázisán —- a gyártási ágak arányainak és termékszerkezetének megfelelő változtatása.

Gazdasági fejlődésünket megalapozó és kielégítő külkereskedelmi egyensúlyt biztosító struktúrapolitikánknak lényegében két alapelvre kell támaszkodnia: figyelembe kell vennie a hazai adottságokat, és meg kell felelnie a nemzetközi mércé- vel mért versenyképesség követelményének.

A STRUKTÚRAPOLITIKA, A BERUHÁZÁSOK ÉS AZ ÉPlTÖlPAR

A struktúra/fejlesztési politikánkban megfogalmazott célokat kell szolgálniuk mind a termelési, mind — az optimális üzemeltetési feltételeket biztosító —- szolgál- tatási célú beruházásoknak is. Ezen belül is kiemelt jelentőségű az állami nagy—

beruházások, a minden piacon jól értékesíthető export árualap fejlesztését célzó (45 milliárd forint, illetve azóta már megnövelt összegű kölcsönnel támogatott) be-

, * A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya iparstatisztlkai és üzemgazdasági Szek—

ciojának ,,Feladataink az ipari és építőipari struktúra korszerűsítésében" címmel 1979. szeptember 17—19-én Győrben tartott X., jubileumi vándorülésén megvitatott előadás.

(2)

6 ,

BONIFERT ÁDÁM

ruházások és a termelési szerkezetet a fő cél irányába változtató más beruházások (rekonstrukciós munkák) tervszerű megvalósítása.

Beruházási feladataink megvalósításában kiemelt a szerepe és a jelentősége

az építőiparnak. A közel 50 százalékos építési arányon túl meghatározó az is, hogy

a műszaki—tervező szervezetek a beruházás első fázisától a teljes befejezésig köz-

vetlenül is befolyást gyakorolnak a munkák menetére.

Az építőipar mint a termékszerkezet—átalakítási folyamat egyik fontos láncsze—

me saját munkáján keresztül felerősítheti a változások helyes irányba terelését, a struktúrakorszerűsítési folyamatot, ugyanakkor az építőipar esetleges gyengeségei.

a főirányok nem eléggé pontos megválasztása fékezheti is gazdaságpolitikai elgon—

dolásaink megvalósítását. '

Az építőipar akkor szolgálja leginkább a struktúrafejlesztési politika megvaló—

sítását, ha annak egyik igen fontos feltételét, a beruházások terv szerinti megva- lósitását nagyobb hatékonysággal biztosítja. Természetesen ehhez az is szükséges.

hogy saját termelési szerkezetét az előbbi célnak és saját belső adottságainak meg-

felelően korszerűsítse.

Az építőiparban tehát két alapvető gazdaságpolitikai követelményt kell érvé- nyesíteni: egyrészt azt, hogy az építési igények kielégítése nagyobb hatékonysággal és gazdaságossággal történjék; másrészt azt, hogy termelési szerkezetét az igé—

nyekhez kell igazítani. (Ezeket a fő célkitűzéseket az MSZMP Központi Bizottságának

1977. október 20—i és 1978. október 12-i határozatai fogalmazzák meg.)

BERUHÁZÁSAINK A STRUKTÚRAPOLlTlKA ÉS AZ ÉPlTÖlPAR TUKRÉBEN

Az ötödik ötéves tervidőszak első évében a szocialista szektor bruttó beruhá- zása összvolumenben a tervezettől kismértékben tért el. Kialakult azonban az a máig is jellemző vonás, hogy a vállalati beruházások lényegesen meghaladták a tervezettet. A beruházási konjunktúra 1977-től felgyorsult.

Az állami és a vállalati beruházások tervtől eltérő arányainak minősítésénél a legnagyobb gondot a vállalati beruházások túlteljesítésének mértéke jelenti. A probléma ott jelentkezik, hogy gyakran ellentmondás van egyfelől népgazdasági terveink belső felhasználási előirányzatai, a külső értékesítés struktúrája, másfelől a vállalatok egy részének növekedési érdekei és teljesítményei között. Mindez las—

sítja a struktúrapolitikai elképzelések megvalósítását, mert például a tőkés export- képességben nem kellően fejlődő vállalatok is maximális erőfeszítéseket tesznek termelésük bővítésére, ezzel összefüggésben beruházásaik növelésére is. Ennek foly- tán a hazai termelési erőforrásokat és az import jelentős részét az egyensúly kö—

vetelményeinek nem megfelelő módon és mértékben veszik igénybe.

Gondot jelent az is, hogy a népgazdaság befejezetlen beruházásainak állo- mánya a nemzeti jövedelem indokolatlanul nagy részét — 1978 végén több mint 175 milliárd forintot — köti le. A befejezetlen beruházások állományának csökkentése 20 százalékkal, ami a megvalósítás erőforrásaival való jobb gazdálkodás mellett nem is irreális gondolat, több mint 35 milliárd forint lekötött eszköz felszabadulá- sát, illetve a népgazdaság más, aktív tevékenységi területére történő átcsoportosí- tását tenné lehetővé.

*

A beruházások mennyiségi növekedését a megvalósítás során egy sor zavaró tényező kísérte. Az állami nagyberuházások megvalósításának elemzése feltárta,

hogy a teljes folyamatban tapasztalhatók hiányosságok.

(3)

STRUKTÚRAFEJLESZTESI POLlTlKÁNK 7

A beruházási folyamat hatékonyságát jellemző, mérhető jegyek közül a legje—

lentősebbek a beruházási cél megvalósulása, a megvalósítási költségek. a meg- valósítási idő és az üzembevétel, a termelésnövekedés. A beruházás megvalósítá- sában részt vevő szervezetek (beruházó, tervező, kivitelező, szállító vállalatok stb.)

munkájának minősége, szervezettsége, összehangoltsága is kifejezésre jut e ténye—

zők alakulásában.

A beruházások vizsgálatánál kitűnik, hogy az előkészítési idő hosszú, még az egy—kétszáz millió forint értékű beruházásoknál is. Az előkészítési idő 17—85 hónap

között szóródik.

A beruházás jóváhagyását követő engedélyezés minimálisan két hónapot, maxi—

málisan 40 hónapot vett igénybe. A műszaki tervezésre fordított időtartam is hosz- szú. A vizsgált beruházásoknál a műszaki tervezés időtartama 18-108 hónap kö- zött szóródott. Gyakran elhúzódik az import is (29 és 127 hónap volt a szélső érték).

Jellemző, hogy a sok időráfordítást igénylő importtevékenység esetében mindig elő- fordultak a technológiát meghatározó menet közbeni változások.

A jellemzően hosszú előkészítési idő mellett is a beruházások egy részének ki- vitelezése megfelelő előkészítés nélkül indult meg. A hosszú előkészítési fázis a legtöbb beruházásnál nem azt jelenti. hogy jól előkészítve kezdődik a beruházás.

Ez — különösen az első években — sokszor csak a kivitelezői tevékenység névleges

megkezdését jelentette, a kivitelezési munkák szinte minden esetben uvontatottan indultak meg. A technológiai szerelések végzésénél sok esetben jelentett akadá- lyozó tényezőt az. hogy a technológiai tervezés nem kellően vette figyelembe a ter—

melési sajátosságokat, illetve a menet közbeni tényleges helyzet változásait. Több esetben elhúzódást okozott az építő— és szerelő-, valamint a gyártó vállalatok szer-

vezetlensége. létszám- és anyaghiánya is. '

Nem mindig hozható az építési tevékenységgel közvetlenül kapcsolatba, de megemlítem, hogy igen sok esetben volt gond a próbaüzemeléssel, az üzemszerű termelés megindításával, nem egy esetben a kiegészítő tevékenységhez szükséges

építési munkák elhúzódása miatt is.

Mindezek a beruházások megvalósulási idejének elhúzódásához vezettek. Az elmulasztott, elmaradt vagy a döntések hatásaival nem megfelelően számoló, infor- mációkkal kellően meg nem alapozott döntések csak tovább növelték az egész fo—

lyamat bizonytalanságát. Több esetben a beruházó gyakorlatlansága, kooperációs képességének hiányosságai is jelentősen hozzájárultak a nagyberuházások hosszú megvalósítási időtartamához. Szóvá kell itt is tenni, hogy a Magyarországon meg—

valósuló beruházások kivitelezési ideje átlagosan háromszorosa a fejlett európai államokban mért időtartamoknak.1 Ha valaki erre azt mondja, hogy ott a műszaki színvonal is magasabb, ebben igaza van. A tapasztalatok azonban azt is igazolják, hogy beruházásaink átfutási ideje még saját lehetőségeinkhez képest is kétszerese a szükségesnek és a lehetségesnek. Mindez elsősorban szervezési hiányosságaink

következménye.

A struktúrafejlesztési feladatok megoldásához csak korlátozott erőforrások áll- nak rendelkezésünkre. A beruházások megvalósításának vizsgálatakor éppen ezért fontos szerepe van a megvalósítási idő és a beruházási többletköltségek közötti összefüggések vizsgálatának. Sajnos, általános jelenség, hogy a beruházás költ- sége meghaladja a tervezettet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a többletköltségek nagy része az előkészítési és tervezési stádiumban következik be és csak kisebb

részük az építés—szerelés—gyártás időszakában.

1 Örvendetes. hogy ma már egyre több az ellenpélda is. Például a Tiszai Vegyi Kombinát etiléngyáró—

inak megvalósítása.

(4)

8 BONIFERT ADAM

Sokszor okoz többletköltséget a tervezők által figyelmen kívül hagyott hatósági előírások utólagos érvényesítésének többletmunkaigénye is. Zavarólag hatnak ese—

tenként a nem egyértelmű előírások.

Figyelmet érdemel az idő és a beruházási költség összefüggésében az— a —

hazai és külföldi példák alapján is megállapított -— tény, hogy a költségbecslést pontossága attól is erősen függ, hogy a beruházási folyamat melyik stádiumában kerül arra sor. Például a fejlesztési cél stádiumában i30 százalékos. a beruházás megkezdése után iiO százalékos költségeltéréssel számol a nemzetközi szakiroda—

lom. Az már szembetűnő .,sajátasság", hogy beruházásainknál általában csak több—

let jelentkezik. és mértékük is meghaladja az említett értékeket.

BERUHÁZÁSAINK JUVÖBENI ALAKULÁSÁRÓL

Beruházáspolitikánkat determinálja a népgazdaság egyensúlyi helyzete. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a belföldi felhasználás növekedése nem érheti el

a bruttó hazai termék (GDP) növekedési ütemét. Erre azért van szükség, hogy az egyensúlyhiány csökkentéséhez szükséges kiviteli többletet biztosítani tudjuk. Ez

egyúttal a beruházások növekedési ütemének mérséklését -- esetleg a beruházások csökkentését — teszi szükségessé. A jelenlegi gazdasági helyzetben tehát különösen fontos. hogy a termelő beruházásokra fordítható szűkös pénzeszközök helyes áram—

lását időben és megfelelően tudjuk szabályozni. A fő irányok kialakulóban van—

nak:

—— a beruházások folyó árakon számolt növekedési ütemei 1979—1980-ban és az 1980-as évek elején erősen csökkennek;

—- a mérsékeltebb beruházási növekedési ütem feltételezi, hogy a vállalatok fejlesztésre felhasználható részjövedelmeit a szabályozás ehhez igazítsa;

— az állami beruházások szféráját valamivel szerényebb feladatokra kell méretezni (például 1979—ben egyetlen nagyberuházást sem kezdtünk meg);

— mindezek mellett a körülményekhez képest maximálisan biztosítani kell - sőt tovább—

kell növelni — a lehetőséget a működő termelőkapacitásokat :: struktúrafejlesztés céljai ér- dekében korszerűsítő, a konvertibilis árualapokat növelő, illetve az ország konvertibilis cle- vizaegyensúlyát javító vállalati beruházások (rekonstrukciók) megvalósításához, mert az ipar technikai jövője és versenyképessége nagyobbrészt ezektől a beruházásoktól függ.

A következő, a beruházások megvalósítására nagymértékben ható építéspoli—v tikai kérdés a beruházások fő arányainak, illetve jellegének alakulása. Hosszabb távra a népgazdaság szocialista szektorának konkrét beruházásait, a beruházási építési hányad mértékét ma még nehéz meghatározni. Az ismert összefüggések alapján lehetséges azonban a beruházások fő irányainak körvonalazása:

—- a szocialista szektor beruházásaiból a termelő és nem termelő szféra alapvetően az—

ötödik ötéves tervidőszakban kialakult arányoknak megfelelően részesedik. (Itt jegyzem meg.

hogy hosszú távon a fejlődés alapvető jellemzője lesz a nem termelő szférának a termelő- ágakat meghaladó növekedése. Felgyorsul a szélesebb értelemben vett infrastruktúra fejlő—

dése);

-— struktúrafejlesztési feladataink megvalósításában növekszik a szerepe a rekonstrukm

ciós beruházásoknak: *

— a közvetlen termeiőágazatok beruházásainak építésigényessége csökken; ez a re—

konstrukciós beruházáspolitika és az építéstakarékos műszaki megoldások terjedésének kö—

vetkezménye ;

— a termelő infrastruktúra építési hányada növekszik;

— a nem termelő infrastruktúra fejlődési üteme az ötödik ötéves tervidőszakit nem ha—

ladja meg, de egyes területeken változnak a prioritások (például egészségügyi, oktatási lé-—

tesítmények elsőbbséget kapnak más területekkel szemben), ezek azonban összességükbem nem járnak az építésigényesség számottevő növekedésével.

(5)

STRUKTÚRAFEJLESZTÉSI POLITIKÁNK 9

A különböző területek építményfejlesztéséhez szükséges ismereteket az össz- társadalmi igények és lehetőségek alakulásából lehet levezetni. Ez is nagyban be- folyásolja az építőipar fejlesztésének fő irányait. A komplexebb megközelítés érde—

kében itt sem csak a termelő beruházásokról van szó.

Az ipari gyártástechnológiák gyorsabb változása — éppen a struktúrafejlesz—

tési koncepciónknak megfelelően, de más racionális elgondolások miatt is — át—

alakítható ipari építményeket, épületeket igényel. Törekedni kell az egyes épületek közötti kapcsolat flexibilis átszervezhetőségére. Számolni kell az ipari létesítmé- nyek szabadtéri, illetve félszabadtéri elhelyezésének fokozásával is.

A mezőgazdasági építményeknek elsődlegesen a gépesített nagyüzemi növény—

termesztés, állattenyésztés és élelmiszer-feldolgozás követelményeihez kell egyre in- kább igazodnia. Az élelmiszeriparban a termelés további koncentrációjára, magas színvonalú gépesítésére. a feldolgozási higiénia fokozására, nagy tömegű nyers—

anyag. félkész- és késztermék tárolására alkalmas épületek fejlesztésével és építé—v sével kell számolni. Előtérbe kell helyezni a költségtakarékos és a belső berende-

zések cseréjét lehetővé tevő épitési megoldásokat.

A szociális és egészségügyi létesítmények megvalósításánál az átlagos élettar- tam emelkedése és a hátrányos települési viszonyok között élők számának csökke-

nése a meghatározó.

A kereskedelemben növekszik a nem élelmiszer-kereskedelem aránya. A fokozott városiasodás, a lakótelepek épitése önálló bevásárlási központok kialakítását te—

szik szükségessé.

A művelődési és oktatási épületeknél az igényeket a tudomány szerepének fo-

kozódása határozza meg. Az általános iskolák építését gyorsítani kell. Az általános

és középiskolákban a tanulóknak — a népgazdaság teherbíró képességének függ—

vény'ében — az étkezési, sportolási, kulturális stb. tevékenységük kifejtésére szol—

gáló lehetőségeket egyaránt meg kell kapniuk.

A közlekedési építmények műszaki—strukturális fejlődésének meghatározója a gépjármű-közlekedés gyors növekedése, az országos közúthálózat fejlesztése. Nagy feladatot jelent a gyors ütemben növekvő gépjárműállomány parkolásának, tárolá- sának, szervízellátásónak megoldása, autópályák melletti vendéglátóipari, szerviz stb. létesítmények kivitelezése. Jelentősen növekszik a közlekedési mélyépítési léte- sítményekkel kapcsolatos igény is (METRO, autópályák városi bevezetése, korszerű csomópontok kialakitása stb.) A vízi szállítás szerepének növekedésével nő a ki-

kötők iránti igény is.

A vízépítésnek elő kell segíteni a társadalom fokozódó vízigényének (ivóvíz, ipari víz, mezőgazdasági öntözővíz stb.). a hajózási feltételeknek jobb kielégítését, a védelmi berendezések bővítését.

A közműépítésben hosszabb távon is dinamikus igénynövekedésre kell számí- tani. Nagyobb lesz a fajlagos vízfogyasztás és a szennyvíztisztitási és elvezetési igény. A közműhálózat jelentős elavultsága miatt szükségessé váló rekonstrukció a közművesítési feladatok egyik súlypontját képezi majd.

A lakóépületek fejlesztésének a magasabb színvonalú életformát biztosító la- kásállomány létrehozására kell irányulnia. A lakásépítésben a házgyári építésmód jelentősége tovább növekszik. Az épületek átlagos szintszámának növekedése még előreláthatóan tovább tart. de 10 szintesnél magasabb lakóépületek a hatodik öt—

éves tervidőszakban is csak kivételesen indokolt esetben épülnek. Fennmarad azonban még az egyéb, kevésbé korszerű technológiákkal való lakásépítés. A lakások-'

nak jobban ki kell elégíteniük a funkcionális igényeket. A lakásokkal együtt terv-—

szerűen kell felépíteni az alapfokú ellátás létesítményeit is.

(6)

1 0 BONlFERT ADAM

A fenntartási építési igényeket a jövőben az építőiparnak az eddigieknél foko-

zottabb mértékben kell kielégítenie. Erre az MSZMP Központi Bizottsága 1978. ok—

tóber 12-i határozata is egyértelműen rámutatott. A fenntartási építési igények becs-

lésénél abból lehet kiindulni, hogy már a közeljövőben meg kell kezdeni a fenn-

tartási építésben meglevő elmaradás felszámolását, különösen a lakó-. az egész—

ségügyi, az oktatási és a közösségi épületeknél. A lakásállomány összetétele miatt felgyorsul a lakásfenntartási igényeknövekedése. itt jegyzem meg, hogy ez nem—

csak magyarországi jelenség. Az elavult lakásállományú országokban a fenntartás aránya magas, például Angliában 28, Franciaországban 19, Csehszlovákiában 18 százalék. Magyarországon ez az arány 15 százalék, ezt kell tehát növelnünk. (A vi-

*szonylag fiatal lakásállományú országokban ez jóval alacsonyabb: Finnországban 6.

Jugoszláviában 5.3, a Német Szövetségi Köztársaságban 4 százalék.) '

A lakosság igénye elsősorban a javítási, karbantartási szolgáltatások irányában nő dinamikusan. A motorizáció terjedése szükségszerűen kiváltja az útfenntartási tevékenység iránti igények gyorsulását. Ugyancsak nőnek a közműfelújítások iránti igények is. Mindez szükségszerűvé teszi az építőipar belső struktúraváltását a fenn- tartási—karbantartósi—felújítási tevékenység javára.

Az említettek —- úgy vélem -— kielégítően támasztják alá annak az alapvető cél- kitűzésnek a helyességét, hogy az építőipari termelés szerkezetének mindenkor a tényleges gazdasági szükségletekhez kell igazodnia. Az igényeket azonban -— össz-

hangban a tervszerűség követelményével -— a népgazdasági terv keretén belül kell

értelmezni. Ebből a szempontból azt is számításba kell venni, hogy gazdasági hely—

zetünkkel összhangban a terv valamely igény hátra sorolását, esetleg ki nem elé-

gítését is előirányozhatja. Az építőipar technikai felszereltsége révén természetesen befolyást gyakorol a szükségletekre. A szükségletkielégítés formájának és módjá—

nak helyes megválasztásával növelhetik hatékonyságát.

Az építés gépesítésének is elsősorban a beruházások hatékony megvalósítását, illetve —- ami ennek egyik fontos feltétele — az építőipar saját struktúrájának javí- tását kell szolgálnia. Az építés gépesítésének fokozottabban illeszkednie keli az egész építőipar megváltozott szerkezetéhez. Ezt a kényszert fokozza, hogy várha- tóan stagnál, vagy csökken a munkaerő—ellátás mértéke. A gépesítés fejlesztése szempontjából is tekintettel kell lenni az energiatakarékossági célkitűzésekre. Az építőipar átalakuló szerkezetének megfelelő, differenciált gépesítésfejlesztési poli- tikát kell folytatni. Nyilvánvaló, hogy a tervszerű és biztonságos gépesítés érdeké-

ben emelni kell az építőgép-ellátás színvonalát.

A struktúrafejlesztés ugyanakkor a meglevő tartalékok fokozott kihasználását is megköveteli. A tartalékok felhasználásának lehetősége az építőiparban eléri vagy meghaladja a népgazdasági átlagot. A termelési erőforrások, ráfordítások felhasz- nálásának strukturális kihatásai jelentősek. Az építőiparban is cél a hozzáadott ér- ték növelése, vagyis az anyagfelhasználás csak a bruttó termelést meg nem haladó mértékben növekedhet. Ennek megfelelően a munka minőségi jellemzőjévé, kulcs—

kérdésévé válik az, hogy az adott célhoz viszonyítva az erőforrások felhasználásában bekövetkezik-e változás vagy sem. Törekedni kell a kapacitáspazarlás megszünteté- sére, hiszen a kapacitások 5—7 százalékát a garanciális javítások kötik le.

AZ ÉPlTÖlPAR FOBB FELADATAl STRUKTÚRAFEJLESZTÉSI POLlTIKÁNK MEGVALÓSITÁSÁBAN

A struktúrafejlesztés az építőiparban általános jellegű feladat, alapvető köve- telményei lényegében egybeesnek más népgazdasági _ágakkal szemben támasztot—

takkal. Ugyanakkor vannak sajátos motívumai is. Ez utóbbiak elsősorban az építési

(7)

STRUKTÚRAFEJLESZTÉSI POLITIKÁNK 11

igényekhez való alkalmazkodás követelményére és a kielégítés módjára - mint vál—

tozó feltételrendszerre — vezethetők vissza.

A struktúrafejlesztési céljainkat szolgáló beruházások megvalósítása és a meg- valósítás idejének és költségeinek csökkentése sokrétű tennivalót igényel. Az MSZMP Központi Bizottságának 1978. október 12—i határozatában is megfogalmazódtak a legfontosabbaknEzek egy része építőipari feladat, megvalósításuk az ágazat aktív közreműködését igényli.

A feladat végrehajtása során figyelmet kell fordítani arra, hogy

— a termelő beruházások tervszerű megvalósításához az építőipari kapacitások nagyobb koncentrációja. összehangoltabb fejlesztése szükséges;

—- kiemelt feladat a beruházási folyamat szervezettségének és hatékonyságának javí- tása;

— nagy gonddal és alapossággal kell a beruházásokat előkészíteni;

— javítani kell a kivitelezésben részt vevő vállalatok műszaki színvonalát; ezt össze kell kötni a nagy termelékenységű iparosított módszerek szélesebb körű és hatékonyabb alkal-

mazásával;

— a beruházó, a tervező és a kivitelező közösen alakítsa ki a megvalósítás munka- programját, melynek tartalmaznio kell a résztvevők összehangolt kötelezettségeit, más ol- dalról azt, hogy a résztvevők érdekeltsége szorosan kapcsolódjon a közösen elfogadott prog-

ram végrehajtásához:

— a programkészítésben és a megvalósításban erősíteni kell a beruházó irányító és koordináló szerepét; a beruházó idejében tisztázza az üzemeltetés követelményeit és a fo-

lyamatos, zavartalan kivitelezés feltételeit;

—— növelni kell a beruházó felelősségét és érdekeltségét a tervezett költségek és határ- idők betartásában;

— a tervező legyen felelős a létesítmény korszerű műszaki—gazdasági színvonaláért, az anyag— és energiatakarékos megoldásokért;

— a tervező vegyen részt a kivitelezés teljes folyamatában;

-— a generálkivitelezést szélesebb körben kell alkalmazni, megteremtve annak feltéte- leit;

— a kivitelező a beruházóval és a tervezővel együttműködve gondoskodjék a beruházási célok maradéktalan teijesítéséről; más oldalról az érdekeltségi rendszer ösztönözze a beru- házót, tervezőt és a kivitelezőt szorosabb együttműködésre, a beruházások gyorsabb befe- jezésére, takarékos megoldásokra:

— a technológiai szerelőkapacitások a beruházási feladatokkal összhangban fejlődje—

nek, ennek megfelelően kell bővíteni az előregyártott, a szabványosított. a tipizált szerkezetek és szerelvények alkalmazását, az előszerelés arányát:

—— az építőipari és a technológiai szerelő szervezetek jobb együttműködésével, a mun- 'katerületek időbeni átadásával, a munka jobb összehangolásával is csökkenteni kell a ki- vitelezési időt;

-— az építőanyag-iparnak legyen kiemelt feladata az építőipar struktúrafejlesztési törek- véseinek elősegítése; kezdeményezőleg is segítse az építés iparosítását, fordítson nagy fí—

gyelmet az energiát megtakarító korszerű anyagok, szerkezetek előállítására;

— az ipar, a kereskedelem és a szállítás szervezetei tartós áru- és szolgáltatási kap—

csolatok kiépítésével tervszerűbben elégítsék ki az építőipar szükségleteit,

Helyes annak vizsgálata is, hogyan lehet bővíteni a hazai és a nemzetközi spe—

cializációt a nagyobb termelő beruházások gyártási és szerelési feladatainak meg—

oldásában. Ez is elősegítheti a struktúrafejlesztési elképzeléseink gyorsabb megva- lósítását.

Fontos feladat az is, hogy ha a fizetőképes igények mégis meghaladják a meg—

valósításukhoz szükséges építési kapacitásokat. az építési feladatokat össztársadal- mi érdek szerint rangsoroljuk, melynek rendező elveiről már esett szó. Szélsőséges esetben a rangsorolás nélküli építés gátolja az össztársadalmi hatékonyság fejlő- dését. Ezeket a szempontokat — a munkára történő kijelölés mellett — az építőipari vállalkozáspolitikának állandóan szem előtt kell tartania. (Nyilvánvaló, hogy a rang—

sorolás nemcsak, illetve elsősorban nem az építőipar feladata.)

(8)

12 BONiFERT ADAM

Az építőipari ágazatnak mindent meg kell tennie azért, hogy a ténylegesen—

szükséges építési feladatokat tervszerűen. magas hatékonysággal megoldja. Szük—

séges az is, hogy a kapacitások belső (technológiai) struktúrája összhangban legyen az építési igények struktúrájával. Ezzel az építőipar összteljesítő képességének mértékét is jelentősen növelni lehet.

Úgyszintén fontos és nagy jelentőségű az építési feladatok és az építési ka- pacitások területi struktúrájának összehangolása. El kell érni, hogy az építési fel—

adatok jellegének megfelelően alakuljon a szervezetek, illetve a szektorok tevékeny- ségi köre (kivitelezési jogosultsága). Ennek célja. hogy a vegyes összetételű építési igények kielégítésében minden szervezet olyan feladatok vállalásával, kivitelezésé- vel vehessen részt, amelyek megvalósítására a lehető legmagasabb hatékonyság

elérése mellett képes.

Mint már említettük, ahhoz, hogy az építőipar sokrétű. bonyolult és a népgaz—

daság egyéb struktúrafejlesztési elképzeléseit nagymértékben elősegítő feladatok-

nak megfeleljen. saját struktúráját is fejlesztenie kell. Ennél figyelembe kell vennie,,

hogy

—— minden belső, a gépgazdálkodásban. az üzem- és munkaszervezésben, a szerveze—

tek korszerűsítésében. a vállalatok közötti együttműködés javításában, a dolgozók, különö—

sen a vezetők szemléletében és magatartásában, az irányítás korszerűsítésében, a korszerű szervezési eszközök nagyobb mértékű igénybevételében rejlő tartalékokat az eddigieknél?

fokozottabban ki kell használni;

— a népgazdaság szűkülő munkaerőforrásai következtében az építési igények kielégí- tése csak az építőipar iparosításával, komplex technikai és technológiai korszerűsítésével érhető el; ez várhatóan növeli eszközigényességét is;

- az építőipar teljesitőképessége, az igényekhez való rugalmas alkalmazkodása a jövő- ben még inkább attól függ, hogyan tudja megteremteni a tömegszerű termelés feltételeit.

milyen mértékben válik szerelő jellegűvé és e tevékenységeket milyen kiszolgáló háttér tá- masztja alá, ezért hosszú távon alapvető célkitűzés az építőipar magas színvonalú iparosí- tása, a fejlett építési rendszerek általános elterjesztése és ehhez olyan kiszolgáló háttér lét- rehozása, amely rugalmasan tud alkalmazkodni az építőiparral szemben jelentkező változó igényekhez.

Más oldalról közelítve megállapítható, hogy a törekvés a szerkezet átalakítá—

sára megalapozott. A struktúrafejlesztési feladatok megoldását segítik a párt- és ál- lami vezetés szintjén hozott politikai típusú döntések. Érvényesül az igények válto- zásának struktúraátalakításra ösztönző hatása. Számolni kell a tudományos és technikai haladás struktúrafejlesztésre kényszerítő hatásával és a világgazdasági és ha—

zai gazdasági környezet és változásának tényezőivel is. Ezek az építőipari szerve—

zeteknél a fennmaradásukra és fejlődésükre ható belső erőkkel együttesen képe—

zik alapját törekvéseink sikerének.

Az építési ágazat irányítáira, de magukra a termelésben, kivitelezésben dol- gozó műszakiakra, közgazdákra. üzemgazdákra és statisztikusokra is nagy feladat és felelősség hárul struktúrafejlesztési feladataink megvalósítása. egész gazdasá—

gunk fejlődése szempontjából.

Az építési ágazatnak a struktúra fejlesztésében játszott szerepe indokolja, hogy az ágazat a társadalmi igények helyes értelmezésével, az azokból adódó feladatok átgondolásával fogalmazza meg saját. belső tennivalóit és oldja meg azokat. Eb- ben a nagy munkában, mint ahogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi—

zottságának 1978. október 12—i határozatából is következik, számíthatnak egész tár- sadalmunk segítségére.

(9)

:STRUKTÚRAFEJLESZTÉSI POLITIKÁNK 13

PE3lOME

B caoeü cra'rbe aBTOp paccma'rpuaaer pasau'me CTpYKTYpr c mum sperma anouomu- uecxoü nonvrmim, a raimce casab memAy coaepmeHCTBonaHueM CTpYKTypr, Kanuranoenome—

HHHMH u crpourenbcraom. Ananusupye'r axryanbubie Bonpocu "Haecrnuuonnoü nonumm "

*yuaauaaer Ha CPaKTopbl, orpannuuaawmue KanuranoanomeHm. npeAcTOHMYIO AHHBMHKY Kanuranoanomenuü npuönnmaer co CTOpOHbl aanpocoa, npeAbsanneMblx K crpomenbcrsy.

C mmm opel—ms coaepmeHCTBoaaHun CprKTYpbl BamueümuMi—i zona—lemn crponrenbcma cornacno aa'ropy nansuorcn noablmenue Konueurpauuu CTPOHTeanbIX momnocreü, ux cor- nacoaaHHoe paBBHTMe, ynyuwer—me opraHuaaum—r " ammexmauocru uHBecmunor—moro npo—

u.ecca; nosbimeuue Tewa-leCKOFO ypoaHa; yny—iweHl—te KoopnuHauun paÖOTbl "Haecmropos, 'npoeKTHbIX " nOApHAHt-IX opraHuaauuü, coőmoaeuue aannaunpoaannblx uagepmek u cpoxoa, npumeHeHue pauuouanbubrx c TOHKH sperma norpeőnenmi matepnanos u aueprun Text—m- uecomx peweHm—i, nponopuuouanbnoe pasamue HPOMBINHSHHOCTH c-rpom'emmux mafepw- uanoa, coneücraue maycrpnanusaum crpom'enbcraa, pacumpei-me oreueCTBeHHoü " Mem- .uyHapoAHoü cneunannaauuu.

CTpowreanTBy nom—mo ynoane'raopenm CTpOHTeI'IbeIX HyMA, cnocoőcreyioumx pas- am-mo crpyxrypm HapOAHOI'O xo3sűc1'sa -— B nmepecax noablmenm adatbekmauocm — cnenyer noaaőomrscn Taxme " o pazsnmu coőcraeHHoü crpynTypu.

Aarop a aaxmouenhe Aenaer Benson, uno crpemnenun x npeoőpaaoaanmo crpyxrypbl npeAcrasnmor coőoü eAMHcraeHi-iblü aoamomnbrü ny'rb paseumn Hapomroro xoasi'icrsa.

SUMMARY

The author reviews in his article the economico—political aspects of structural develop—

ment as well as the connections existing between structural policy, investments, and building industry. He explores topical auestions of investment policy and shows the factors hindering the implementation of investments. In the article, the future development of investment activity has been approached starting from the side of demand set to building industry.

The author takes for the most important tasks of building industry the implementation of the structural development policy, the greater concentration of the building capacities, the more harmonic development, the improvement of the organization and efficiency of the investment process; increasing the technical level; the better co-ordination of the activ1ty of investment, planning and building experts, observance of the planned costs and of dead—

lines, giving preference to solutions saving materials and energY: further the proportional development of building material industry, enhancing the large-scale production techniaues of building, widening specialization within the country and also on international level.

Building industry must develop. besides meeting the demands of constructing activity which is indispensable for the structural development of the national economy, also the

structure of its own, in order to increase economic efficiency.

Finally, the author suggests that the efforts made to achieve the structural change are the only suitable means of the development.