A BÁTASZÉKI NÉMETEK ÉS NÉPDALAIK

Teljes szövegt

(1)Germ. Ir O .. NÉM ET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK SZERKESZTIK: PETZ GEDEON, BLEYER JAKAB, SCHMIDT HENRIK __________________________________________X X X V III___________________________________________. A BÁTASZÉKI NÉMETEK ÉS NÉPDALAIK IR TA. HERMANN EGYED. BUDAPEST,. 192 9.. PFE IFE R F E R D IN Á N D -F É L E K Ö N Y V K E R E S K E D É S (Z E ID L E R T E S T V É R E K ).

(2)

(3) NÉMET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK SZERKESZTIK: PETZ GEDEON, BLEYER JAKAB, SCHMIDT HENRIK __________________________________________X X X V III___________________________________________. A BÁTASZÉKI NÉMETEK ÉS NÉPDALAIK IRTA. HERMANN EGYED. BUDAPEST,. 192 9.. P F E I F F E R FER D I N Á N D - F É L E K Ö N Y V K E R E S K E D É S (Z E ID L E R T E S T V É R E K ).

(4) 166491. D U N Á N T Ú L. RT.. EGYETEMI. NYOMDÁJA. PÉCS.

(5) Rendfőnöki jóváhagyással és engedéllyel..

(6)

(7) FORRÁSOK ÉS IRODALOM. (A dolgozatban felhasznált m unkák és gyűjtem ények teljes jegyzéke.). A. A telepítéstörténeti részhez: A m. kir. O rszágos L evéltár különböző osztályainak anyaga (rövidített id é ­ zése 0 . L.) A bécsi U dvari K am ara lev éltárán ak Hoffinanz osztálya (rövidítve: U. K.) A bátaszéki anyakönyvek (1722 óta).. Nyomtatott művek: Békefi R.: A cikádori apátság tö rté n ete , P é c se tt 1894. B rüstle I.: Recensio U niversi Cleri Dioecesis Q uinque-Ecclesiensis, Quinque-Ecclesiis, Typis Lycei Eppalis, C. R am azetter, 1876, tom. II. Csánki D.: M agyarország tö rté n eti földrajza a H unyadiak korában, B uda­ pest, M. T. A kad., 1897, III. kötet. Czoernig K.: E thnographie der oesterreichischen M onarchie, W ien, 1857, Bd. III. Joó K.: Em léklapok, Szekszárd, 1903. Kaindl Fr. R.: G eschichte der D eutschen in den K arpathenländern, G otha 1907, Bd. II. K ollányi F.: Esztergom i kanonokok 1100— 1900, Esztergom 1900. M ályusz E.: A h e ly tö rtén eti k utatás feladatai, Századok 1923—24. évfoly. 528— 566. 11. M arczali H.: M agyarország tö rtén ete, II. rész, Budapest, A thenaeum . P ray G.: Specim en H ierarchiáé Hungaricae, Posonii et Cassoviae, 1776— 79, tom. II. Schilling R.: A nsiedelung der D eutschen in R um fungarn (Volksbücherei des „S onntagsblattes“ 2. Bd.) B udapest, 1928. Schm idt H.: Die deutschen M undarten in R um pfungam (u. abban a m un­ kában. — R öv id ített idézése Schm idt H.) Schnitzer I.: S tatistisches über das D eutschtum in Rum pfungarn (u. abban a munkában). Sörös P.: Az elenyészett bencés apátságok (A pannonhalm i szt. B enedekrend tö rté n ete , 12. B. kötet, B udapest, Stephan. 1912). V onház: A szatm árm egyei ném et telepítésről, Századok, 1914, évfoly. 303., 405,, 496. és köv. 11..

(8) 6 B. A népdalgyűjteményhez. 1. N y o m t a t o t t A rnim L, A .—B rentano A.: Des K naben I, E ttlinger, Halle a. S., 1891.. művek: W underhorn,. N eudruck. von. B aróti L.: Bánsági n épballadák, E thnographia, B udapest, 1892., 3. évf. B ecker A.: P fälzer V olkskunde, Bonn, Schroeder, 1925. Blau I,: D er H eim atforscher, S chriften für L ehrerfortbildung Nr. 6., P rag— W ien—Leipzig, A. H aase, 1922, B öckel O.: H andbuch des deutschen V olksliedes, 4. Auflage, M arburg, Elw ert, 1908. (R övidített idézése Böckel, Handbuch). B öckel O.: Psychologie der V olksdichtung, 2. Auflage, 1913. (R övidített id. Böckel, Psychologie),. Berlin,. T eubner,. Böckel 0 .: Das deutsche V olkslied, 2. Aufl., Leipzig, Quelle u. M ayer, 1924. (Rövid. id. Böckel, Volkslied). Böhm e Fr. M.: A ltdeutsches L iederbuch, 2. Aufl., M anul-N eudruck, L eip ­ zig, B reitkopf u. H ärtel, 1913. B ünker I. R.: H eanzische V olkslieder, H eft III—IV. des XV. Jahrganges der Zeitschr. f. ö. V olkskunde, W ien, 1909. E rk L.— Böhme Fr. M.: D eutscher L iederhort, 3 Bde, Leipzig, B reitk. u. H ärtel, 1893. F ehrle E,: B adische V olkskunde, Leipzig, Quelle u. M ayer, 1924. G reyerz O.: Im R öseligarte, Schw eizerische V olkslieder, Bern, A. F rancke, 1914, 5 Bändchen. H eeger G.—W üst W ,: V olkslieder H. K aiser, 1909, 2 Bde.. aus. der. Rheinpfalz,. K aiserslautern,. H e rd er’s W erke, herausg. v. Dr. W ollheim d. F., 5. Teil, (Stimm en der Völ­ ker), Berlin, Hem pel, 1896. H erfurth F r.—Schiel Fr.: stadt, Krafft, 1900.. Sächsisches V olksliederbuch, 2. Aufl., H erm ann­. Hoffm ann v. Fallersleben: U nsere V olkstüm lichen L ieder, herausgegeb. von K. H. Prahl, 4. Aufl., Leipzig, Engelm ann, 1900. Ju n g b au er G,: Bibliographie des deutschen V olksliedes in Böhmen, Prag. Calve, 1913. K aindl R. Fr.: D eutsche V olkslieder aus der Bukovina, S onderabdruck der Z eitschrift des V ereines für V olkskunde in Berlin, H eft 3., 1905. — (Rövid. id. K aindl, Berlin). K aindl R. Fr.: D eutsche L ieder aus der Bukovina, S ep a ratab d ru c k der Z eitschrift für österreichische V olkskunde, W ien. (Rövid. id. Kaindl, W ien). K lier K. M.: E ine österreichische V olksliedsam m lung R eichspost, 11. Sept. 1927.. und ihre. W irkung,.

(9) 7 L enoczky: Ném et népdalok B árdháza vidékéről, E thnographia, 3. évf., 1892. M arriage M. E.: V olkslieder aus der badischen Pfalz, H alle a. S., M. N ie­ m eyer, 1902. M eier I.: V olksliedstudien, T rübners B ibliothek 8., Strassburg, 1917. (Rövid, id. M eier, Studien). M eier I.: D eutsche V olkskunde, B erlin—Leipzig, W. de G ruyter, 1926. (Rövid. id. M eier, V olkskunde). M eisinger 0 .: V olkslieder aus dem badischen O berlande, H eidelberg, W in­ ter, 1913. Pukánszky B.: A m agyarországi ném et irodalom tö rté n e te a legrégibb idők­ től 1848-ig, B udapest, 1926. (Német philol. dolgozatok XXXI.), R eisert K.: D eutsche Lieder, K lavierauszug des K om m ersbuches, H erd er— Freiburg, 1920. Sahr L: Das deutsche Volkslied, Sammlung G öschen Nr. 25. und 132. Schaezler K.: Die Krise des deutschen Liedes, Soziologische Erw ägungen, Hochland, 26. Jahrgang, 3. H eft 1928—29. Schell 0 .: Das Volkslied, H andbücher zur V olkskunde, Leipzig, Heims, 1908. Schm idt G.: Szepesi ném et népdalok és népies énekek, B udapest, 1919, (Német philol. dolgozatok XXV. — Rövid. id. Schm idt G.). Schünem ann G.: Das Lied der deutschen K olonisten in R ussland, Sam m el­ bände für vergleichende M usikw issenschaft, hg. v. L. Stum pf u. E. M. H ornbostel, M ünchen, Drei M asken Vlg., 3. Bd. 1923. Triebnigg—P irch ert E.: D eutsche V olkslieder aus der S chw äbischen T ü r­ kei an O rt und S telle gesam m elt, D eutsches V olkslied, Jahrgang 1910., S. 157 u. 174. U hland L.: A lte hoch- und niederdeutsche V olkslieder (mit Einleitung von Herrn. Fischer), 2 Bde, S tu ttg a rt—Berlin, C otta. Vogel M.: L iederbuch, Leipzig, Hug u. Co., 1913. W iener O.: Das deutsche H andw erkerlied, Sammlung gem einnütziger V or­ träge, Nr. 348—349., Prag, H aase, 1907. (Rövid. id. W iener, H and­ w erkerlied). W iener 0 .: Das deutsche B auernlied (u. azon gyűjtem ényben Nr. 368— 369), Prag, H aase, 1909. (Rövid. id. W iener, Bauernlied). W olfram E. H.: N assauische V olkslieder, Berlin, Siegismund, 1894. 2.. Kéziratos. dolgozatok:. Bleyer Cecilia: A bácsm egyei Cséb község ném et népdala (Bölcsészetdoktori értekezés a bpesti egyetem B ölcsészettudom ányi K ara d é ­ káni hivatalán ak irattáráb an ), T schida Pál: Kőszegi ném et népdalok (B ölcsészetdoktori értek ezés u. ott). W einzierl W. O.: Das deutsche V olkslied von V ároslöd, 1926. (Szakvizs­ gálati házi dolgozat a bpesti Orsz. K özépisk. Tanárvizsg. Bizottság elnöki irattárá b an , 7503. sz.)..

(10) 8. vi 3.. Kéziratos. népdalfüzetek*. B ácsalm ásról, D unaköm lődről, G yuláról, M áriakálnokról, T örökbálintról, V értesto ln áró l és a Szepességből. Ezen füzetek h asználati engedélyéért a M agyarországi N ém et N é p ­ m űvelődési E gyesületnek és dr. K ussbachné dr. B leyer Cecilia önagyságának tartozom hálás köszönettel.. !.

(11) L A VIDÉK ÉS NÉPE.. /. 1. H elytörténet vázlat 1686-ig. H a valaki P écsett vonatra száll, hogy a vicinális kétes gyönyöreit élvezve B átaszékre tartson, alig néhány állom ással odébb észreveheti, hogy a ki- és beszálló utasok beszédében a m agyar szó m ellett m ind sűrűbben hangzik fel a ném et szó. Vérbeli nyelvésznek ritk a élvezet lehet m egfigyelni, hogy m ajd m inden állom áson m ás és m ás n y elv járás d allam a üti meg a fülét. A term észet m aga úgysem n y ú jt különösebb látnivalót. Dim bes-dom bos vidék ez, am elyen legfeljebb a gazda pihen­ teti jólesően a szem eit a m intaszerű m egm unkálások lá ttá ra . De a vicinális végre nagy erőlködéssel egy szűk völgyön bújik át s ekkor olyan látvány táru l az utasok elé, am ely különb term é­ szeti szépségekhez szokott szem et is megfog. V égeláthatatlan, kékes m esszeségekbe vesző síkság terül el a dombok lábánál. M essze keleten könnyű füstoszlopok em elkednek az égnek, jelezve a m éltóságteljesen tovahöm pölygő D unán a h ajókat. A széles síkon hullám zó vetések, sötétzöld kukoricások és rétek, a dom blánc o ld alán pedáns pontossággal kezelt szőlők. K aszák villannak a napfényben, m unkás alakok tűnnek fel a pásztákban és nehéz terűvel m egrakott szekerek iparkodnak a síkon kényelm esen elterü lő község felé, am elynek közepéből k a r­ csú, m ajdnem 83 m éter m agas torony szökken az ég felé. A vasútvonal C sonkam agyarország n ém etlak ta területének egyik legnagyobbikát, a h a jd a n ,.Schwäbische T ü rk ei“-nek nevezett É szak b aran y át és D éltolnát szeli át. V égállom ása, B átaszék B onyhád m ellett egyúttal a legnépesebb ném et község is az egész vidéken.. Nyolcszáz évvel ezelőtt ezen nagy vonásokban megrajzolt képből még kevés látszott. Nyugaton, a dombokon még állhat­ ták az ősi erdőségek, melyeknek legalsó fái mocsaras vadvizek­ ben tükröződhettek. Házat, viruló vetéseket nem igen láthatott.

(12) 10 a szem, csak itt-o tt tovasuhanó csónakokat vadászgató és halászgató em berek k el. 1142 az az év, am ely a vidék tö rténetében valóban forduló­ pontot jelent. E kkor jelennek meg itt szt. B ernát fiai, a ciszter­ ciek az alsó-au sztriai H eiligenkreuzből és m eg alapítják az első m agyar ciszterci ap átság o t.1 R endi tradiciójukhoz híven nem a kényelm esebb dombokon, hanem a m ocsaras vizek kellős közepé­ ben te lep ed tek le. N em sokára azu tán m ás képe is lett a vidék­ nek, A víz a D una felé szorult, a sűrű erdőségek ritkulni kezdtek és a cikádori, m ásképen széki ap átság m ellett csakham ar község is k eletk ezett. Ez a m ai B átaszék eredete. A csendes, de annál áldásosabb m ezőgazdasági tevékeny­ ségen kívül az ap átság életéből, b ár hiteles hely is volt, arán y ­ lag igen kevés em lék m arad t ránk. F ő p a p ja i a nem zeti és poli­ tikai életben nagyobb szerepet nem játszo ttak . F őképen birtok­ ügyek, adom ányozások és perek vékony fonalán kísérh etjü k végig tö rté n e té t a jobbágysággal eg y ü tt a 15. századig. E kkor m ár bencések kezén is m egfordul, kiknek északon és délen, Szekszárdon és B átán, nálánál h atalm asabb ap átságaik voltak.12 Lehet, hogy ere d e ti ren d eltetése a m ohácsi vész előtt m ár félszázaddal m egszűnt.3 De ha fen n állo tt is addig, lakói am a tragikus 1526. aug. 29-én szorongó szívvel h a llg a th a ttá k a nem túlságosan m essze eső m ohácsi síkon bömbölő török ágyúk szavát. Ezek a nem zet p u sztú lása m ellett ennek a kis életközösségnek a közeli h alálát is h ird ették . A török m ár első budai ú tjá n elp usztította. A r á ­ következő m ásfélszázados letarg ia a la tt a vidék lakosságának nagyobb része kipusztult. A m i kevés m egm aradt, az a dunai m ocsarakba húzódott, á télte a török hódoltságot és ma a S á r­ közben él m int fa jtisz ta m agyarság. A cikádori (széki) apátság javai a hódoltság a la tt összekeverednek a bátai bencés ap átság ­ gal.4 A régi községből nem m arad meg, csak 5 ház és az a p á t­ sági tem plom egy része, am elyet a törökök itteni felügyelőjük részére lakásul alak íto ttak á t.5 1 Békefi, 5. és 28. 1, 2 U, o tt 49. és köv. 11. 3 U. o tt 60. 1. 4 Békefi, 61—62. 1. és U. K., Hoffinanz Ungarn, 15. Ju n i 1703. 5 O. L., U rbaria et Conscriptiones, fasc. 54., n. 21..

(13) 11 De m ár a felszabadulás elő tt m egkezdődik az idegen ele­ mek beszivárgása és m ár 1669-ben azt olvassuk, hogy B átaszéket „h ó d u latlan soldos rácok la k já k .“0 2. A ném etek bevándorlása. 1686. szept, 2-án szab ad u lt fel B udavára a török uralom alól, a következő évben pedig N agyharsány m ellett veszt csatát az ozm án (2. m ohácsi csata). E kkor szabadul fel Szék is, most m ár következetesen B átaszéknek neveztetve. Az egyházi bene­ ficium nem k a p ja vissza önállóságát, hanem m int a bátai a p á t­ ság részbirtoka szerepel s vele együtt kerül bérbe vagy adom á­ nyozásba.67 A régi ciszterci apátság n ak csak a címe m arad meg s vele érdem es egyházi férfiakat díszít fel a királyi kegy.8 A bécsi korm ány a felszab ad u lt terü leteknek a lakosság ritk aság a m iatt nem sok h aszn át vette. T eh át telepesek behozá­ sához láto tt. M ár 1689-ben m egjelenik a császári „Im populationsp a te n t.“9 Míg azonban a később felszab ad u lt B ácskában és B á­ nátb an m ajdnem kizárólag a k am ara intézi a telepítéseket sa já t kezelésében levő birtokain, addig a D unántúlon úgy o ld ja meg a dolgot, hogy hadvezéreknek, hivatalnokoknak és főpapoknak — sokszor idegeneknek — a d ja részben királyi adom ányként, részben bérletk én t a felszabadult és gazd átlan birtokokat.101 A ,,N eoacquistica Com m issio“ term észetesen gondoskodott róla, Hogy a régi birtokos családok, am ennyiben még megvoltak, nehezen vagy sehogyse jussanak ősi földjeikhez. így tö rtént meg, hogy T olna és B aranya túlnyom ó része idegenek kezeibe kerül, akik igen sok ném etet hoznak be.11 A d u n án tú li telep ítések szintetikus tö rtén etét ma még nem lehet megírni. A nnyi azonban m ár bizonyosnak látszik, hogy — eltekintve a korm ány szándékától: megbízható elem ek, teh át szerinte ném etek behozása és szaporítása — a m agántelepíté­ sek céljain ak m egítélésénél éles elh atáro láso k at kell az egyes 6 Békeíi, 62. 1. jegyzet. ! U. K., Hoffinanz Ungarn, 12. Febr. 1729. N Békefi, 62. köv. 11. H Schilling, 48. 1. 10 Czoernig, Bd. 3., S. 8. és Schilling, 47. és 48. 1. 11 U. ott 59. köv. 11..

(14) 12 telepítő k között tenni. M agyar főurak is telep ítettek. Ism erjük pl. K árolyi S ándor telep ítéseit Szatm árm egyében. B ár felség­ folyam odványában a telepítések engedélyezése ügyében k i­ emeli, hogy a katholíkus vallás is nyerni fog vele, ha ő b irto ­ k aira kath. délném eteket hoz,12 mégis a gyanúnak az árn yéka sem férhet hozzá, hogy ő és c sa lá d ja 31 község betelepítésével a bécsi korm ány ném etesítő tendenciáit tám ogatni a k arta volna.13 Itt tisz tá ra gazdasági szem pontok voltak az irányadók. K árolyi jó gazda volt, szorgalm as és hozzáértő telepesek k e l­ lettek neki. V ette őket, ahol k ap ta: N ém etországban. M ég az idegenből id eszárm azott új fö ldesurak akciói mö­ gött sem lehet mindig politikai ten d en ciák at feltételeznünk. Az bizonyos, hogy egy Jen ő herceg, egy M ercy gróf — ha a kam a­ rai telep ítések vezetése m ellett m agánbirtokaikon is te le p íte t­ tek — gazdasági szem pontok m ellett a korm ány intencióinak is eleget véltek tenni, ha olyan telep esek et hoztak, akikre — m int ném etekre — a korm ány a m agyarsággal szemben is szá­ m íthato tt. De nem csak ilyen telepítők voltak. A rra a hírre, hogy a felszab ad u lt M agyarországon olcsó pénzen nagy birtokokat lehet szerezni, máé elem ek is összecsődültek Bécsben, akik, ha egyszer birtokhoz jutottak, telepítéseikben is s a já t céljaikat és érdekeiket ta rto ttá k szem előtt. B irtokaik gazdasági k ihasznál­ h atóság át a k a rtá k em elni s em ellett — m int látni fogjuk B átaszék esetében — a korm ány céljai édes-keveset szám ítottak, ha han g o ztatják is őket a telep ítési engedély kikérésénél. A felszab ad u lt egyházi benefícium okat, szerzetes birtoko­ k at egyháziak, de a D u n án tú lt nagyobbrészt világi papok kapják. A cél nem az ered eti ren d eltetés v isszaállítása, az elpusztult konventek nem épülnek fel, nem népesülnek be szerzetesekkel, a birtokok m ás javakkal kellően el nem lá to tt főpapok m egélhe­ tését szolgálják. Nem tagadható, hogy nem egy esetben való ­ sággal vásári csere folyik a régi prépostságokkal és apátságok­ kal. N ém ely főpap nem is igen lakik új birtokán, hiszen négy­ öt beneficium a vagy legalább is címe van. H a gazdaságilag r á ­ fizet etfyikre-m ásikra, habozás nélkül m ásnak a d ja el, hogy m aga ism ét ú ja t béreljen vagy vegyen. 12 Vonház, 303. 1. 13 V. ö. u. o tt 508. 1..

(15) 13 Tipikus p éld ái ennek a rend szern ek a Ján y ak . H árm an szerepelnek — m ind a hárm an a mi vidékünkön. A család maga olasz erdetű, több ta g ja O laszországban élt és nevében is olasz (Giani) m a ra d t.14 Já n y F renc viszi a szót közöttük. 1673-ban m ár esztergom i kanonok és sasvári főesperes. Szelepcsényi p rí­ más bizalm as em bere, aki fontos küldetésekre is felhasználja. 1678-ban szerém i püspök, m ajd főispán lesz, 1701-ben pedig Csanádi püspök.15* Ezenfelül m egszerzi a csornai prépostságot is, de csakham ar el is a d ja a perneggi (A lsóausztria) prem ontrei p rép o stság n ak .10 1677-ben szerzi meg a pécsváradi ap átságot (persze egyelőre csak cím ben). E rről is lemond, de 1687-ben hosszabb pereskedés után üjra, most m ár ténylegesen visszaszerzi.17 ő hozza m ár 1689-ben P écsv árad ra és környékére az első ném eteket,18* Fivére J á n y Ján o s p áp ai p ro tonotárius és a m agyar k lérus róm ai ágense volt. Ferenc m egszerzi neki 1679-ben B átát és vele B átaszéket, de jellem ző szinte m ár a kalandorságot érintő hom ályos életére, hogy 8 év u tán ellenfelei bevádolják, hogy nem is felszentelt pap. Lipót 1686-ban meg is fosztja B áta cí­ m étől, de Já n y nagysokára bizonyítani tu d ja, hogy pap, m ire visszak ap ja az ap átság o t.10 B áta és B átaszék birtokában 1694-ben rokona Ján y Jak ab F erd in án d követi, de csak 1700-ban a v a tta a p á ttá Becsben a család szellem i feje, F erenc.20 Ő sem szűkölködött címekben, m ert soproni beneficiátus és v álaszto tt szem endriai püspök is volt; .■'Sőt a Sörös á lta l21 az 1685. évre h ely ezett Ján y Jak ab F erd in án d m u rakereszturi ap át is bizonnyal azonos vele. Az ő nevéhez fűződik B átaszék betelepítése. Ezen a téren szerzett érd em eiért k a p ta meg ő és an y ja (!) a bárói rangot.22. Eleinte szláv telepesekkel kísérletezett. Legtöbb közülük 14 U. K., Hoffinanz, Ungarn, 15. Juni 1703. 15 Pray, II. 394. I. és Kollányi, 286, 1. 18 U. K., Hoffinanz, 15. Ju n i 1703. 17 Sörös, 43. 1. 18 O. L., A rchivum Fam iliae Ján y , fase. 1., n. 121. él 230; fasc. 2., n. 121. 18 Sörös, 138. 1. és 0 . L. U rbaria et C onscriptiones, fasc. 7., n.f 37. 20 Sörös, 139. 1. 31 i. m. 326. 1. 22 S taatsarchiv W ien. H ungarica fasc. 186..

(16) 14 gör. kel. vallású volt, de a k a d t katholikus is („bunivaci").2324 1711-ben m ár kb. 35 csa lá d ra szap o ro d tak lel.24 A zonban ezek a telep ítési kísérletek nem váltak: be, m ert az új telepesek nem igen a k a rta k dolgozni és a szerte garázdálkodó rablók is gyak­ ra n kifosztották őket, akik viszont legtöbbször szintén szerbek voltak.25 A b átaszéki tisz tta rtó (provisor) k énytelen volt m agyar h a jd ú k a t felfogadni, m ert a szerbek nem m ertek a rablókkal szem ben fellépni.26 A kuruc harcok is ak ad ály ozták a ren d sze­ res telep ítések et.27 Végül gyakori árad áso k is hozzájáru ltak ahhoz, hogy a k ísérletek ne sik erü ljen ek .28 E ddig csak néha v etődött B átaszékre egy-egy vándorló pap, többnyire ferences szerzetes, A szom szédos községekben sem volt állan d ó lelk ipászto r.29 J á n y 1718-ban á llan d ó ittla k á sra k ü ld ö tte el P. Zlabur Ján o s ferencest, hogy a nagyobbrészt még m agyar katholikusok lelkiüdvét gondozza,30 aki azonban sokat panaszkodik a „h arap ó s" em berekre („hom ines dentosi"). Egy tan ító t is felfogadott, aki azonban nyom orúságos fizetéséből alig tu d o tt m egélni.31 Ezekből a m ajdnem egy évtizedig ta rtó kísérletekből is következtethető, hogy Já n y telepítéseiben nem politikai célokat követett, hiszen ezek a telepesek a bécsi politika szem pontjából csep p et sem voltak m egbízhatóbbak az őslakos m agyarságnál, sőt a viszonyok konszolidációját egyenesen akadályozták. Eddig B átaszéken csak egy ném et fo rd u lt meg: az uradalm i kocsm áros 1711-ben,32 De ez sem m a ra d h a to tt meg sokáig, m ert az 1715-iki m egyei összeírás ném etet eg y általán nem em lít. E kkor 31 m agyar és rác család la k ta a községet.33 A z egész m egyében is csak T evelen ta lá lh a tó ekkor ném et.34 23 0 . 24 U. 25 U. 2,1 U. 27 U. 28 U. 29 U. 30 U. 31 U. 32 U. 33 O. 34 U.. L., A rch. Fám. Já n y , fasc. 3., n. 76. o tt fasc. 3., n. 58. ott, fasc. 3., n. 42. o tt fasc. 3., n. 6. o tt fasc. 3., n. 58. o tt fasc. 3., n. 9. o tt fasc. 1., n. 350. o tt fasc. 3., n. 311. V. ö, Brüsztle II. 130. 1. o tt fasc. 3., n. 317. o tt fasc. 3., n. 55. L., A rchivum R egnicolare, Lad. HH, No. 9. ott. V. ö. Schilling 59. 1..

(17) 15 Já n y csak ezek u tán h a tá ro z ta el m agát, hogy az 1702-ben elh a lt Ferenc p é ld á já ra ném eteket hoz birtokaira. Sajnos ebben a tevékenységében is sokkal inkább gazdasági szem pontok dom i­ nálnak s az új telepesekről legtöbbnyire csak m ellékesen esik levelezésében szó, annál több a bor-, búza- és állatállom ányról és elad ásró l. A m ennyire bizonyítja ez a körülm ény, hogy nem politikai célokat kö v etett m ostani telepítéseiben sem, annyira nehezíti m eg viszont a b átaszéki ném etek eredetének felk u tatását is, úgyhogy telepeseink őshazájának m egállapításánál csak követ­ k ezte té se k re vagyunk utalva. Já n y a tem plom futólagos h ely reállítása után egy reziden­ ciát ép ített m agának B átaszéken s ettől kezdve gyakrabban lejö tt m aga is Bécsből.35 S zalay M ihály nevű tiszttartójához 1719. ápr. 1-én intézett leveléből tűnik ki, hogy ekkor m ár ném et telepítésekre gondol. Egy p raed iu m át jóm ódú ném etekkel (,,ger­ m anis hom inibus bene stan tib u s“) a k a rja betelepíteni. M ehetnek, ahova akarnak, de lehetőleg az országút m ellé m enjenek. T alán K esztölczre vagy B á tá ra telep ed h etn én ek .36 A bátai k álvinista m agyarokat m áshova a k a rta áttelepíteni, hogy így csak k a to lik u s o k b ó l álljo n a község: m agyarokból, „tótokból“ (bunyevácokból) és az új ném etekből. A bátai m a­ gyarok, katholikusok és reform átusok közös kérelm ére azonban ettő l a szándékától e lá lló it.37. Szalay azt írja vissza, hogy Jány csak olyan telepeseket küldjön, akik ki is tartanak. Mert a megye többi részeiben elő­ fordult, hogy az adómentesség évei alatt megmaradtak, azután pedig szépen továbbálltak.38* De nemcsak a telepesek önzése volt az oka annak, hogy tovább vándoroltak. Néha nem kapták meg, amit a telepítő u ra­ ság a szerződésben Ígért nekik.30 így érthető, hogy az 1720-as összeírásnál az összeíró közegek a m egyei lakosság connum eratiójából a ném eteket egyenesen 35 U. o tt fasc. 2., n. 92. 30 O. L., E cclesiastica, fasc. 68., n. 220. K esztölc közös b irtoka volt a titeli prépostságnak és a széki apátságnak. N ána m ellett, B átaszéktői é szak-nyugatra ma is van ilyen nevű völgy. V. ö. Csánki III. 435. 1. 17 0 . L. Arch. Fám. Ján y , fasc. 1., n. 181. és 230., fasc. 2., n. 206, 38 U, o tt fasc. 2., n. 99. 38 V. ö. Tolnam egyei Újság 1928., dec. 1. sz. és Vonház 316. és 318. 1..

(18) 16 kihagyják, m ert nyom orult h elyzetük és szegénységük miatt* meg azért, m ert az itteni kiim át nem b írjá k és sokan elhalnak* állan d ó lakosoknak nem szám íthatók.40 A z is előfordult, hogy a ném etek a k ialk u d o tt helyen le sem telep ed tek , hanem m egneszelve a veszedelm et vagy m ás b irto ­ kosoktól elcsalogatva m ár útközben m egszöktek.41 B átaszéken is m egtörtént ez. S zalay 1719. m áj. 30-án jelenti u rán ak Bécsbe, hogy a frankok (,,francones‘‘) a D unán tovább­ m entek Eszék felé, m ert S roter (= Schröder?, talán Já n y telepítő ágense) fejenként 10 frt. 20 k r.-t kívánt tőlük. A pécsváradi ap átság birtokairól á tjö tt telepesek is el ak arn ak menni. F urkó praed iu m m ellett 15 rabló egy ném etet m ajdnem m egölt.42 Ebből a levélből kitűnik, hogy B átaszéken m ár 1719 előtt is voltak ném et telepesek. S zalay n ak egy 1723-ból kelt k im uta­ tásáb an csakugyan szerepelnek m ár 1718 óta itt lakó ném etek.43 N agyon valószínű tehát, hogy az első bátaszéki ném etek Pécsv árad ró l vagy környékéről jöttek s így közvetett telepítésről van szó. A bátaszéki szerbek nem fértek össze az új jövevényekkel. J á n y erre a szerbek egy részét L eperd praedium ra te le p íte tt át. Itt szorosan k ö rü lírta kötelességeiket, egyúttal azonban m eg­ engedte nekik, hogy vízhiány esetén bátaszéki, te rü le te n keresztül h a jth a tjá k barm aik at a folyóvízhez, de a közben okozott k árt tarto zn ak jóvátenni.44 Szalay tisz tta rtó ellen csakham ar panaszok m erültek fel. ő védekezik s azt m ondja, hogy épen a ném eteket annyira p á r­ tolja, hogy az összes szerbek sértve érzik m agukat és B átaszéket el a k a rjá k hagyni. K ár, hogy a ném etek nem k itartó ak . E gyesek alig építik fel házaikat, m áris e lad ják és elm ennek. N agy baj, hogy Já n y tó l eddig még nem kapott h atáro zo tt in­ strukciókat a ném etek kezelésére vonatkozólag.45 M u ta tja ez a körülm ény is, hogy a telep ítés még mindig elég ren d szertelen ü l folyt. 40 41 42 43 44 40. O. V. O. O. O. U.. L., A rchiv. R egnicolare, Lad. ö. Vonház, 316. 1. L. A rch, Fám. Já n y , fasc. 2., L., E cclesiastica, fasc. 68., n. L. E cclesiastica, fasc. 68., n. ott, fasc. 68., n. 192.. KK., No. 10; frusta 5. n. 45. 199. 199..

(19) 17 S 2 alay önigazolása ellenére a telepesek panaszai tovább is foglalkoztatták az a p á to t és a megyei hatóságokat. Ezek az ügydarabok a gyéren folydogáló források közt aránylag a legtöbb felvilágosítást n y ú jtjá k a ném etek b etelep ítéséről.46 M egtudjuk, hogy a rossz bánásm ód m iatt 1723-ban több telepes visszaszökött hazájáb a, így többek között Schm idt E ber­ hard is, aki földjei és barm ai m ellett kétéves fiacskáját is itt hagyta, úgyhogy S chuster Ján o s eskü d tet k ellett m elléje gyám ­ nak k iren d eln i.47 K étségtelen, hogy a telepesek között voltak olyanok is, akik jogtalan követelésekkel, izgatásokkal zav arták a többiek nyugalm át. Panaszaikkal egészen Bécsig m entek. így E bner Pál Bécsben azt a rém hírt terjesztette, hogy B átaszékről m ár ezer telepes szökött meg, ami teljesen h ihetetlen. K ieszközölt m agá­ nak egy császári iratot, am elynek részletes ta rta lm á t nem ism er­ jük. Csak annyi v ált köztudom ásúvá, hogy az uralkodó segítséget és oltalm at ígért a bátaszékieknek. E bner az uralkodói iratot eldugta, m ire Já n y erőszakkal v étette el tőle és E bnert becsukatta. Fogsága idején azonban gondoskodott Ebner család ­ járó l.48 U gyanakkor terjed elm es felterjesztéséb en ad számot a h ely tartó tanácsnak a telepesekkel való bánásm ódjáról is. Ebből kitűnik, hogy az első telepesek csakugyan kb. 5 évvel ezelőtt, tehát 1718-ban jöttek B átaszékre a B irodalom különböző ta rto ­ m ányaiból (,,ex variis Sacri Rom ani Im perii Provinciis“). Ügy szerződött velük, hogy (a szokásos 3 évi teljes m entesség után) évi 1L> forintot fizetnék fejenként, m inden más fizetség helyett pedig fölváltva fegyveres őrséget adnak, ami a rablók m iatt volt szükséges. 1721-ben m aga J á n y is le jö tt B átaszékre. Ekkor m ár fél éve te lje síte tté k a fegyveres szolgálatot, de jött a de­ cem ber, hideg le tt s az őrszolgálat terhessé vált. E rre azt kérték tőle, hogy új szerződést kössön velük. H ajlan d ó k több készpénzt fizetni, csak az őrszolgálatot engedje el. ő beleegyezett s az új szerződés m ost m ár úgy szólt, hogy m inden colonus fizessen " 0 . L. Ecclesiastica, fasc. 68., n. 197., 208. és 209. 47 U. o tt fasc. 68., n. 202. 18 0 . L. Ecclesiastica, fasc. 68., n. 208. V. ö. M arczali, M agyarország tö rté n ete II. 573. 1. Hermann Egyed: A bútaszéki németek és népdalaik. *.

(20) 18 évi 3 fr-t, semmi m ást, a szegény ezt is m eg v álth atja évi 12 napi robottal, n a p já t 5 garassal szám ítva. De ha jól esik, bárm ikor v isszatérhetnek az első szerződéshez. R észletesen cáfolja azután E bner v á d ja it s hozzáteszi, hogy a tem plom és rezidencia ép í­ tésénél oly jól fizette a m unkásokat, hogy seregestől tódulnak az em berek B átaszékre, úgyhogy m ár alig tu d ja őket elhelyezni. N em rég fo rd u lt meg nála egy ügynök Bam berg közeléből („ex vicinitate B am bergensi"), aki telepesek szám ára helyet k eresett s annyira meg volt lepve a bátaszékiek előnyös helyzetétől, hogy k érte őt, ad n a neki pátenseket, hogy visszatérve N ém et­ országba ezek a la p já n hozzon be új telepeseket. Leperd és Pilis községeket is be a k a rja telepíteni, hogy minél több haszna legyen a császárn ak .49 M ivel Já n y kim u tath ató an élete végéig telep ített, ha ezt az önigazolást csak a bam bergi ügynök jelenlétének a tényére egy szerű sítjü k is le, nincs kizárva, hogy ném etjeink között Bam berg környékéről szárm azók is vannak. A z egyes családok B átaszékre való érkezésének az idejét m eglehetősen pontosan tu d ju k rekonstruálni. Legfontosabb bizo­ nyítékunk erre vonatkozóan Szalay provisor egy kim utatása 1723. ápr. 24-ről, am elyben felsorolja a szolgálm ányoktól még m entes, tehát 3 éven belül érkezett és szolgálm ányokra m ár k ötelezett, teh át 3 év előtt érk ezett telep esek et.50 Összevetve ezt a k im u tatást más bizonyítékokkal m ond­ h atju k : 1718-ban jö tt (mint em lítettük valószínűleg Pécsváradról) 8 család .51 E bner k ih allg atása alkalm ából csak 6 családot m ondott, ' de S zalay k im utatása, pénzkérdésről lévén szó, föltétlenül m egbízhatóbb, 1719-ben ezekhez csatlakozott m ájustól novem ­ berig 18 család .53 1720-ra k im utatható 12 új név.54 1721-ben ]ö11 6 család. • •9 0 . L., A rch. Fám. Jány, fasc. 5., n. 334. 50 0 . L., E cclesiastica, fasc. 68., n. 205. 51 U. o tt fasc. 68., n. 205. 52 U. o tt fasc. 68., n. 197. M U. o tt tasc. 68., n. 205. és fasc. 68., n. 192. 51 U. o tt fasc. 68., n. 205 és 220.,továbbá A rchiv. Regnicolare L a j KK., No 10..

(21) 19 1722-ben 12 család.5i) 1723-ban S zalay k im u tatása és az an y a­ könyvek tanúsága szerint jö tt 21 család. 1724-ből csak az an y a­ könyvek ad atai tájék o ztatn ak . E kkor 14 eddig még nem szere­ p elt név tűnik fel. A m egérkezési év m egadása nélkül szerepel még ezeken felül 16 telep es.56 M egjegyzendő azonban, hogy az egy évbeli családok sem jöttek egyszerre, hanem legtöbbször a m egfelelő év egész folya­ m án szivárogtak be. Az első ném et bíró az 1719-ben bevándorolt H erm ann Dániel volt.57 S zalay egy ízben azt írta urán ak Bécsbe, hogy a nemrég b e te le p íte tt N y árád o n (B aranya vm.) rác rablók kirabolták a ném eteket és n éhányat meg is öltek.58 Já n y valószínűleg nem gondolta, hogy nehány év m úlva rá is ugyanaz a sors vár. Egy dunaszekcsői Ughlisa (Uglisics) nevű szerb egy alkalom m al engedély nélkül m ak k o ltato tt az ap átsági erdőben. E zért börtönbe került. A néphagyom ány szerint a börtönben em bertelenül bán­ tak vele, enni is csak azt ad tak neki, ami az a p á t k u ty áján ak sem k elle tt m ár. M ikor kiszabadult, egy éjjel bem ászott az apátság rezidenciájába, á rta lm a tla n n á te tte az a p á t szelídített m edvéjét és m eggyilkolta az épen itt tartózkodó főpapot. V érét annak k u ty ájáv al ita tta fel.50 Já n y m eggyilkoltatása 1726. okt. 18-án tö rtén t.60 H agyaté­ k át a m agyar kam ara a következő évben ö sszeíratta.61 Ezen összeírás szerint 1727-ben B átaszéken 67 ném et csa­ lád élt. Ezek közül egy évig volt még m entes a fizetéstől, tehát 1725-ben jött 1 család,- két évig volt m entes, teh át 1726-ban jö tt két család, teljesen szabad volt még, teh át 1727-ben vándo­ ro lt be szintén 2 család. A 67 család között van több olyan.65 65 U. o tt fasc. 68., n. 205.. 197., A rch. Regnicol. Lad. KK., n. 10. és az anyakönyvek bejegyzései. 56 U. o tt fasc. 68., n. 205 és 220. " U. ott, A rch, Regnicol., Lad. KK., No 10. 0 . L., A rchiv. Fám. Ján y , fasc. 2., n. 112. Joó, 15. és köv. 1. A m edve még az ekkor készült leltárban is szere­ pel: ,,ununs ursus senex". O. L. U rbaria et C onscriptiones, fasc. 39., n. 63. 80 Sörös 140. 1. 1,1 U. K, Hoffinanz, Jan y , 20. Okt. 1727 és O. L. U rbaria et C onscrip­ tiones, fasc. 39., n. 63.. a*.

(22) 20 am elyik azelő tt nem szerepel, viszont arán y lag sok van olyan is a régiek közül, am elyik m ár nem fordul elő jeléül annak, hogy a telep esek között állan d ó jövés-m enés volt. Szökések vagy b é­ kés elvonulások m ellett a szokatlan kiim a és a ragályos beteg­ ségek is p u sz títh a ttá k őket s h o z z á já ru ltak ehhez a flu k tu á­ cióhoz. M égis a bátaszéki ném et telepítés Já n y idejében lassú, de biztos felfelé m utató irán y t vesz. Mivel csak a kuruc-labanc harcok u tá n k ez d e tt hozzá és mivel ekkor m ár az országpusztító pestisen is túl vagyunk,62 a fejlődési vonal sokkal kevesebb törést m utat, m int pl. a pécsváradié Já n y F erenc idejéből, am ely részben ezen esem ények elé, részben ezek közé esik. A J á n y h alálak o r B átaszéken élő 67 ném et család m agában azonban nem lehet a mai terebélyes ném et község gyökere, a n ­ nál kevésbbé sem, m ert az anyaközségen kívül félkörben kö rü lö tte elég tekintélyes szám ú és nagyságú telep keletkezett, am ely — a n y elv járás u tán ítélve — m ind innét települt. Ezek északróldélre: V árdom b község, Lajvér, Kövesd, Dolina és Furkó pusz­ ták. Ehhez 67 család m inden szaporasága m ellett is kevés. A telep ítésn ek J á n y h a lá la u tán is folytatódnia kellett. P esthy feljegyzi,63 hogy a hagyom ány szerint B átaszékrc 5000 telepes jö tt a Schw arzvaldból. Az bizonyos, hogy innét is jöttek, de hogy ilyen nagy szám ban, az több okból legalább is kétes. Lehet, hogy a hagyom ány összekeveri az egész déltolnai és északbaranyai te rü le tre jö tt telep esek et a kizárólag B átaszékre b evándoroltakkal. A ddig, míg pozitív levéltári a d a t ezt a hagyom ányt alá nem tám asztja, ezen nagy szám mögé k érd ő ­ jelet kell tennünk. A telepítéstörténet további nyomozása elé az gördít nagy. akadályokat, hogy az apátság a következő évtizedekben többször változtatott gazdát, az iratok is így ide-oda vándoroltak, egy részükben bizonyára el is vesztek. így ismereteink a bátaszéki településről töredékesek és mozaikszerüek m aradnak talán min­ denkorra.64 Jány erőszakos halálakor bécsi, soproni és báta­ széki házaiban voltak értékei szétosztva. Bátaszéki irattára, 82 V. ö. M arczali H., M agyarország tö rté n ete , II. r., 552. 1. 83 Schilling, 63. 1. 81 Kaindl nagy m unkájában B aranyáról (II. 127) és Tolnam egyéről (II. 180— 181) is m egem lékezik, de B átaszékről sem m it sem tud..

(23) 21 amelyről a leltár úgy emlékszik meg, hogy szét volt hányva,05 kerülhetett a mai Országos Levéltárba és jelen dolgozatnál is egyik főforrásul szolgált (Archivum Familiae Jány). A hátai a p á tsá g ra Já n y h a lá la után B átaszékkel együtt a bencés ren d ta rto tt igényt. III. K ároly k irály m ár alá is írta a donációs levelet, am elyben a ren d n ek adom ányozza az a p á t­ ságot. E kkor azonban m agasabb erők fogtak m űködésbe és ki­ vitték, hogy a m ár a lá írt k irály i adom ány visszavonassék. Az ap átság o t K ollonics Zsigmond bécsi biboros-érsek k ap ta és b írta 1728 okt. 18-tól 1751-ig.66 Ő többször sürgette az apátsági birto k o k ra vonatkozó okleveles anyag k ia d a tá sá t.67 A kiadott régebbi anyagban és a s a já t idejében felhalm ozódott levelezés­ ben m ind a régibb, m ind az ő a la tta tö rtén t további telepítésre kell értékes anyagnak lennie. Törnek E rn st bécsi egyetem i tan ár és érseki főlevéltáros szíves közlése szerint a bécsi érseki levél­ tá r csak egyházkorm ányzati anyagot tartalm az, bennünket é r­ deklő intézk ed ést sajnos nem. H a lá la után alk o tta M ária T erézia az apátságból a T here­ sianum m agyarországi jav ad alm át. Az akadém iát II. József k atonai nevelőintézetté a la k íto tta át, de h a lá la után ú jra eredeti ren d eltetésén ek a d tá k vissza. Ebben az időben is folyt még a telepítés,08 sőt a lassú beszivárgás ta rto tt a legújabb időkig is. — E nnek a felk u tatása további felad at tárg y a lesz s csak azután lehet m ajd szó egy olyanféle h ely tö rtén et m egírásáról, am elyre M ályusz61* ad o tt program m ot. A Já n y -te le p íté s idejének m eghatározásánál fogasabb k é r­ dés a telepesek ő shazájának m egjelölése. Az egykorú okm á­ nyokban, a m egyei hatóságok és az apátsági alkalm azottak írásaiban előfordulnak ugyan különféle elnevezések: ,,B avari‘\ ,,francones“, ,,svevi“ , néha meg csak egészen általánosan „ger­ m ani“. E zek az elnevezések azonban nem olyan határozottak, hogy a telep esek e red etére biztosan következtethetnénk belő­ lük. Jele z h e tik a telep népességének nagyobb felét, akik m ellett *r’ „Von Schritten, so ausgeströut gew esen und w iederum b eingeraum et drey T ruchen" 0 . L. Urb. et Conscr. fase. 39., n. 63. 6a Sörös 140. 1. és Schilling 63. 1. 67 U. K., Hoffinanz, Kollonics, 12. Febr. 1729. 98 V. ö. Schilling 70. és köv. 1. I. m., v. ö. különösen 545. és köv 0 i.

(24) 22 még m ás törzsű ném etség is előfordulhat. Jelezh etik esetleg csak a kisebbik részét is, m ert különösen nagyobb telepeknél aligha tö rek ed tek a hivatalos összeírok arra, hogy m inden csa­ lád törzsi hovátarto zó ság át m eg állapítsák. Ez őket nem érd e ­ k elte és céljuk szem pontjából csakugyan m ellékes is volt. M eg­ tö rté n h e te tt tehát, hogy egy telep et franknak neveztek el, ha h allo tta k róla, hogy ott frankok is vannak. Szalay egyszer fra n ­ kokról beszél, de ezek tovább m entek E szék felé. F ran k o k n ak nevezi a b átaszéki ném eteket az 1720-as összeírás is, m ajd ugyancsak ez az összeírás svábokról és frankokról szól általáb an a m egyei ném etség k ap csán .70 Já n y még ennyi fárad ság o t sem vesz m agának. Csak arról beszél, hogy a birodalom különböző tartom ányaiból gyűjtötte össze telepeseit. U gyanebben a felterjesztésben em líti, hogy B am berg-környéki ágens já rt nála, aki telep eseket ak art onnét hozni. Nincs ugyan pozitív ad atu n k rá, de nincs is kizárva, hogy innét is jöttek telepesek B átaszékre. M ás nyomok ettől délre, de szintén frank, az ú. n. rajn ai fran k te rü le tre (R heinfranken) vezetnek. így népdalkincsünk kétségtelenül legősibb d a ra b ja i a p árbeszédes dalok (S treit­ spiele). Nem látszik elhanyagolható ténynek az, hogy épen a közép- és felső R a jn a m entén voltak ezek leginkább otthonosak.7 Az „ő sréteg “ többi d ala is m ajdnem kivétel nélkül ism eretes itt. T elepeseink te h á t innét h o zh atták őket m agukkal. Schm idt H enrik egyet, ta n á r ú r n y elv já rásu n k at a W enkerféle m ondatok a la p já n a n a liz á lta .72 Ő is a rra az eredm ényre jut, hogy d ialektusunk sem pfalzinak, sem svábnak nem m ondható, hanem a k ettő között áll. A főtörzs, am elynek n y elv járásu n k ­ ban a legerősebb nyom a van, közép-bádeni volt, A diminutiv -ili suffixum a S chw arzw aldra m utatnak, Tribergtől nyugatra Offenburg, Lahr, M ahlberg, H aslach, H ausach, W olfach, G engen­ bach, O ppenau vidékére. M ás sajátságok, mint ich hap (= ích habe, m elyet ezen a középbádeni vidéken ich ha-nak m ondanak) azonban ettől észak n y u g atra m utatnak. V iszont az a körülm ény, hogy a b átaszéki azt m ondja tu pist ( = du bist és nem bisch), 70 O. L. A rch. Regnicol., Lad. KK., n. 10, fr. 1. és 5. 71 Uhland, II. 19. 1. 77 Schm idt H., 27. 1..

(25) 23 ettől k eletre utal. Egyes gyér elem ek elszászi és lotharingiai e r e ­ detűek. Látnivaló, hogy a mai bátaszéki ném etség — mint a leg­ több m agyarhoni ném et telep — a birodalom nagy kiterjedésű vidékeiről )ött össze.73 Ők m aguk ma m ár csak a rra em lékeznek, hogy őseik a Scharzw aldból jöttek s a hivatalosan Kossuth Lajosról elnevezett u tcát m aguk között ném etül még ma is S chw arzw ald-G asse-nak nevezik. A hagyom ány egyúttal azt ta rtja , hogy ez a község legrégibb utcája. A ránylag a legm aga­ sabban is fekszik s tényleg alkalm asnak látszh ato tt arra, hogy a török a la tt elm ocsarasodott vidéken először ott telepedjenek meg a jövevények, m ert a legszárazabb volt.. A bátaszéki német telepesek főtörzsének őshazája.. 7:1 V. ö. Schmidt H, 29. köv. 11. Szíves felvilágosításaiért és útbaigazí­ tásaiért (több levélben) itt fejezem ki igen meleg köszönetemet..

(26) 24 N agyjában ezek volnának teh át a bátaszéki ném etek ős­ h azáján ak h atárai: nyugaton a R ajna, északon a M ajna, keleten nagyjából a m ai B ajorország h a tá ra és délen a svájci h atár, tehát főleg B aden és W ürttem berg, N yugaton és északnyugaton azon­ ban átnyúlik a R a jn a b a lp a rtjá ra is E lszáz-L otharingiába. A P esth y á ltal feljegyzett hagyom ány a kizárólagosan Schw arzw aldból jö tt 5000 telepesről nem felelhet meg a valóságnak azért sem, m ert ez a nagy szám annyira rányom ta volna nyelv­ járásu n k ra az egységes schw arzw aldi bélyeget, hogy más nyelv­ járási elem eket okvetlenül k ip u sztíto tt volna. Pedig ma is felis­ m erhetők benne — m int lá ttu k — a keveredési elem ek. A zon­ felül a hivatalos n épszám lálási statisztik a szerint B átaszéken 1920-ban csak 5418 ném et volt (72-3% ). M árpedig nem hihető, hogy kétszáz év óta alig szaporodtak volna, m iután a gyerm ekáldás egész a legutóbbi időkig teljesen norm ális és kielégítő volt. A statisztik ai adatokból az is kitűnik, hogy a m agyar lakosság sem szapo ro d o tt olyan feltűnő m értékben az utolsó évtizedek­ ben, hogy a ném etség stag n álása erre a szám lára lenne írandó.7* A bátaszéki ném etek túlnyom ó része földm íves és b o rte r­ melő kisgazda volt és az m a is. De találk o zik közöttük iparos is, különösen feltűnően sok kőmíves. Ezek az utóbbi évtizedek­ ben (kb. a 90-es évek óta) m ár m essze földre kénytelenek n y á ­ ron át vándorolni, hogy ken y erü k et m egkereshessék. A világ­ háború elő tt leginkább N ém etországban fo rd u ltak meg, de azóta seregestül m ennek egészen A ngoráig, sőt ú jab ban K anadáig és D élam erikáig is. M indenütt szívesen lá to tt és alkalm azott m un­ kások, akik télire hűségesen visszatérnek a családi tűzhelyhez. A község vezető rétege azonban ma is a kisgazda elem. Ezek adják többnyire a községi elöljáróságot, ők dominálnak a többi egyesületekben és bizottságokban már számbeli túlsú­ lyuknál fogva is. Erre különben dalgyűjtem ényünk is csalha­ tatlan bizonyíték. Ebben, a máshol is általánosan m egtalálható vadászdalokon kívül, komoly iparos dal nincs, de van földmíves dal. Viszont a bátaszéki német földműves szereti csipkedni az iparosokat (pl. szabókat), de saját foglalkozását kigúnyoló d a­ lokat nem tűrne meg. A bátaszéki ném et átlagosan igen jó szellem i tehetségekkel 74 V. ö. Schnitzer, 136. és 137. 11..

(27) 25 van m egáldva. A szülök szívesen a d já k gyerm ekeiket az isko­ lába és nem csekély m értékben büszkék arra, ha csem etéjük jó bizonyítványt vagy pláne ju talm at is hoz haza. M ióta a község­ ben állam i polgári iskola van, sokan já ra tjá k gyerm ekeiket leg­ alább egy-két évre ide is (leányokat kevésbbé), ami különben azelő tt is elég gyakran fo rdult elő, m ikor a kis ,,sváb“-nak még a szom széd városokba k elett vándorolnia, ha tudom ányszom já t ki a k a rta elégíteni. A legtöbben azután józan önm érsék­ lettel v isszatérnek az eke szarvához s ha egyszer a házas fér­ fiak (M änner) közé kerültek, nehezen m ozdítható életszem ­ lé lete t alk o tn ak m aguknak. M eglehetősen lenézik a más tá rsa ­ dalm i állású p o lg ártársak at és nem h a jlan ak könnyen az intel­ ligens vezetők szavára sem. E gyébként is úgy látszik, hogy az intelligencia és a földm íves-kisgazda réteg közé beférkőzött bi­ zalm atlanság és lelki idegenség általán o s jelenség, minden ellen ­ kező állítás ellenére is m egvan és annak kiküszöbölése ham aro­ san égető prob lém ája lesz a m agyar társad alo m nak.75 N ém etjeink rá ta rtisá g á t növeli még az is, hogy a környék­ beli községek között a legjobbm ódúak közé tartoznak. E zért nézik le még s a já t faj testvéreiket is, akik szegényebbek s ezért szolga- és cselédm unkára jönnek B átaszékre, am it bátaszéki csak végső esetben tesz meg. Ebből m agyarázható, hogy nemcsak más fajú (m agyar, horvát vagy szerb) p o lgártársaikkal nem kötnek házasságot, hanem más községbeli ném ettel sem. A két évszá­ zados összeházasodás ma m ár szinte kibogozhatatlan rokoni kötelékeket eredm ényezett, feltűnőbb biológiai visszahatása azonban még nincs, ami szintén azt bizonyítja, hogy az eredeti település nagy területről összekerült, vegyes vérségű nép volt B üszkeségüknek azonban megvan az a jó oldala, hogy épen ezért eddig az állam m al szem ben is (adózás stb.) példásan te l­ jesítették kötelességeiket. És ha a régi jó világban a végrehajtó m egjelent egy jobbm ódú gazda p o rtá já n — ritkán történt meg — az a hírhordó öregasszonyoknak hálás tém át szolgáltatott több napos p le ty k á ra is. A z abnorm is háború utáni idők persze ebben a kérdésben derék svábjaink érzékenységét is lefokozták. Egyéni jóhirnevükre való érzékenységükkel függ össze az is, hogy italban m értékletesek és józanok. Jobb gazdát italosán 7o V. ö. erre nézve Szekfű G yu'a m egszívlelésre nagyon m éltó m eg­ á lla p ításait, M agyar Szemle V. köt. I. (17.) r.z., 30. köv. II..

(28) 26 nem igen lehet látni. R endszeres alkoholistának nincs előttük becsülete. E tik ai felfogásuk igen fejlett. Idegen vagyont nem érin te­ nek s ha valaki ezen a té re n csak egyszer is elbukik, annak a becsületét nehezen sikerül m égegyszer kirep arálnia. B örtönviselt em ber is ritk án ta lá lja meg régi h elyét ném etjeink tá rsa d a lm á ­ ban. A világháborúig a h ázasélet tisztaság ára és fölbonthatatlanságára is sokat adtak, válások nem fo rdultak elő és a konkubinátusok is a legnagyobb ritkaságok közé tarto ztak . Sajnos a világ­ háború ebben a kérdésben is fájd alm as cezúrát jelent s az egyke népfojtogató rém e, am ely a szom szédos, gyönyörű sárközi m a­ gyar fa jt is p u sztítja, fenyegetőleg em elkedik m ár a mi közsé­ günk fölé is. V allásilag a nép m agja még egészségesnek m ondható. A bátaszéki ném et, m int m ásban, vallási gyakorlataiban sem sze­ reti v á sá rra vinni érzelm eit. De az igazi vallásos m eggyőződés, am ely különösebb érzelm ek nélkül, értelm i elfogadásban és ak ara ti erősségben áll, nálu k is m egtalálható. Ez vitte őket rá, hogy alig 5 lustrum elő tt oly nagyszabású h ázat ép ítettek az Istennek, nagyobbrészt s a já t pénzükből, hogy m essze földön já r a híre. Egy nép, am ely hitéért ekkora anyagi áld o zatra kész, lélekben egészséges, am inthogy a papság m a is legbefolyásosabb és m indenki m ás elő tt is elism ert vezetősége a községnek. K onzervatív életfelfogásuk és a régi hagyom ányokhoz való ragaszkodásuk jele a polgári Lövészegylet. M ás ném et vidéke­ ken gyakori, m ifelénk tudom ásom szerint ilyen form ában nincs meg B átaszéken kívül. E re d e té t visszaviszik a település első évtizedeire. T ag jai kizárólagosan ném et kisgazdák, akik polgári becsületükre tagságuknál fogva kétszeresen tartoznak ügyelni. E zt a célt annál könnyebben érik el, mivel az egylet tagjai csak jóm ódú polgárok lehetnek, akik m ár csak ezért is elég garan ciát n y ú jtan ak . A p a ra sz t földéhségét kom olyan és gúnyosan sokszor ostoroz­ zák. Pedig tu lajd o n k ép en ebbe van beleágyazva a földm íves osz­ tály szeretete a tu la jd o n röggel szem ben és ebből nő ki és á lta lá ­ nosul szeretete a hazával szem ben is. M egszereti és szívósan r a ­ gaszkodik a földhöz, am elyet m indennapi, csak a felületes szem ­ lélő elő tt unalm as és ,,m indig-ugyanaz ‘ m unkával szerzett, vele együtt ragaszkodik a nagyobb közösséghez: a hazához is. T e l­.

(29) 27 jesen téves utakon já rn a azonban az, aki itt is elsősorban érzel­ m eket keresne. Az egyszerű em ber hazaszeretete ebben is h a ­ sonlatos vallási m eggyőződéséhez — m indenütt, de talán még fokozottabban ném etjeinknél. A szív hangjaival általáb an nem szeret a világ elé lépni. Nem fordul elő még az sem, hogy férj és feleség a nyilvánosság elő tt áru ln án ak el valam it bensejükből, gyengéd érzelm eikből. Nem szeret, nem is tud sokat beszélni a hazáról és szeretetéről sem, de sa ját portájával kész azt is védeni és épen csendes kötelességtudásával válik a haza biztos a la p já v á és legm egbízhatóbb elem évé.76 A bátaszéki ném e­ tek is sok szó nélkül ugyan, de fényesen állo tták ki a hazaszeretet tü z p ró b á já t a háború u tán bekövetkezett szerb m egszállás idején (1918— 21). Az érzelm i élet zárkózottsága hozza magával a dalolás ritk aság át és dalgyűjtem ényünk relativ szegénységét. Száz és egynéhány dal öt és félezer lélekre valóban nagyon kevés. Lehet, hogy szerencsésebb kezű k utató még fel tudna találni más d a­ lokat is, hiszen nálunk, ahol a legtöbb dal ma m ár holt kincs, a d a lk u ta tá s m ajdnem történ etíró i felad attá vált, amit egy em­ ber alig tud elvégezni.77 Mégis jelen dalgyűjtem ény nagyjában teljesn ek m ondható és a jelenleg énekelt dalok m ellett a m últ d alait is felöleli. Hogy csak ilyen csekély az eredm ény s sok apróbb község is tú lszárn y alja benne B átaszéket, az főképen annak tu d h ató be, hogy a bátaszéki ném et szereti ugyan a zenét, szívesen h a llg a tja az éneket is, de aktív részt, különösen csoportos énekben nem igen vesz. M eggyőződhetik erről m indenki, aki pl. a tem plom ban egy istentiszteletet hallgat végig. N épéneket olyan értelem ben, hogy az egész hívősereg énekelne, nálunk nem ism ernek. A zt elvégzi a kántor, néhány énekes a kóruson és a legjobb esetben néhány asszony a tem ­ plom h a jó já b a n .78. 78 V. ö. B oette sikerült rajzát M eier: V olkskunde, 2. és köv. 11. 77 A. gyűjtés nehézségeiről más vidéken is v. ö. M arriage VI. és VII. 7H V. ö. Schell épen ellen tétes m egállapítását a rajnai frankok di>szerzetéről 62. és köv. 11..

(30) IL BEVEZETÉS A DALGYŰJTEMÉNYHEZ.. Források, dalosok. Egy nép vagy község dalai kétségtelenül annak legértékesebb kincsei közé tartoznak. Ö sszegyűjtésük a folklorisztika legelő­ kelőbb felad atai közé szám íthat m indenütt, fokozottabb m érték ­ ben azonban nálunk, ahol az előző fejezetben vázolt dalszegény­ ség m iatt is fokozott a veszély, hogy ez a kincs végleg elvész. A ném et folklorisztikának valam ikor sokat vitato tt kérdése volt a népdal ném et filológiai pontossággal m egszerkesztett definíciója. E sztétik ai szem pontoknak m ár eleve ki kell esniök ebből a m eghatározásból. Ezek k ated rái szabályainak alk alm a­ zását alig nélány dalunk birná el. Ma azonban az irodalom tudom ány m ár „nem áldozza fel az irodalm i em lékeket pusztán esztétikai szem pontoknak.“1 Joggal tekint el teh át tőlük a népdalgyü jtő is. Az elnevezés (V olkslied) H erd ertő l ered .12* De az ő nagy tekeintélye sem volt elég arra, hogy ennek az elnevezésnek olyan fogalmi ta rta lm a t adjon, am elyet a következő irodalm i irányok m indegyike elfogadjon. M ár ő is panaszkodik az „elende G e­ k reisch “ m iatt, am ellyel szám onkérték tőle, hogy mit is ért tulajd o n k ép en n ép d alo n .2 A zt m ondja: „E st ist wohl nicht zu zweifeln, dass Poesie und insonderheit Lied im A nfang ganz volksartig, d. i. leicht, einfach aus G egenständen und in der Sprache der M enge, so wie der reichen und für A lle fühlbaren N atu r gew esen.“ 4 E szerint tehát a könnyűség, egyszerűség, népiesség és term észetesség volnána1' a népdal jellem zői. Nem érinti H erd er a szerzőség 1 2 n *. Pukánszky, 7. ’. Schell, 48. i. H erder, Stimm en, 16. !. U. ott, 4. 1..

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :