PAEDAGOGIA MAGYAR

Teljes szövegt

(1)

M A G Y A R

PAEDAGOGIA

I

A M A G Y A R P A E D A G O G I A I TÁRSASÁG F O L Y Ó I R A T A

NEGYVENNYOLCADIK ÉVFOLYAM

KORNIS GYULA ÉS PINTÉR JENŐ

K Ö Z R E M Ű K Ö D É S É V E L S Z E R K E S Z T E T T E

NAGY J. BÉLA

BUDAPEST, Í W

A M A G Y A R PAEDAGOGIAI TÁRSASÁG KIADÁSA

(2)

w

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Lélektani Intezetének Könyvtára

Lelt napló

7\Jllr- Lsz.: jjj.

..csoport: ..szám.

51596

(3)

A M A G Y A R Í A E D A G Ö c Í A Í R Ö I 1939-BEN:

BOGNÁR CECIL C Z A K Ó ELEMÉR

DÉKÁNY ISTVÁN 20 FARKAS -LÁSZLÓ .

5 FEST ALADÁR

FLEISCHMANN GYULA VITÉZ FRAKNÓY JÓZSEF GR.EGUSS PÁL C> r - . 25 GYULAI ÁGOST

10 HAJDÚ JÁNOS HANTOS LŐRINC K A R L J Á N O S

KEMÉNY FERENC 30 LÁCZER ISTVÁN

15 LAUDAY SÁNDOR LEMLE REZSŐ LUTTOR IGNÁC

LUX GYULA . MADZSAR IMRE MESTER JÁNOS NAGY J. BÉLA

NEMESNÉ MÜLLER MÁRTA NOSZLOPI LÁSZLÓ

P É C H - A L A D Á R PINTÉR JENŐ

PONGRÁCZ ALAJOS RÓDER PÁL

SÓLYI A N T A L SOMOGYI JÓZSEF SOMOS LAJOS SZENES ADOLF

TERESTYÉNI MEINRÁD VÁLYI ARMAND

VÁRADI JÓZSEF

(4)

( /

(5)

T A R T A L O M .

Lap

TANULMÁNYOK-

BOGNÁR CEClí: Szülőtípusok 19 V" CZAKÓ ELEMÉR: M a g y a r írást a m a g y a r n a k ! 81

DÉKÁNY ISTVÁN: Közösségi és á l l a m p o l g á r i nevelés az ú j

tanterv szerint . . 88 FEST ALADÁR: Visszaemlékezéseim Erődi-Harrach Bélára . . 163

FLEISCHMANN GYULA: Csehszlovákia művelődéspolitikája és

a magyar kisebbség 108 VITÉZ. FRAKNÓY JÓZSEF: A kísérlet szerepe a természettudo-

m á n y o k tanításában 121 GREGUSS PÁL: Tantárgykapcsolás, a biológia középiskolai

tanításában 241 KARL JÁNOS: A f ö l d r a j z i oktatás a piarista iskolákban az

első R a t i o Educationis előtt 170 _k. KEMÉNY FERENC: A t a n u l ó i f j ú s á g n a k előkészítő katonai ki-

képzése • 305 -í KEMÉNY FERENC: Zenepszichológiai kísérletek . . . 31

LUTTOR IGNÁC: A- zsinórírás m a g y a r s á g á n a k kérdése . . . 188 MESTER JÁNOS: Vico Ker. János, az olasz pedagógiai gondol-

k o d á s ú t t ö r ő j e 1 NOSZLOPI LÁSZLÓ: A fővárosi t a n u l ó i f j ú s á g pályaválasztása

1938-ban, a nevelés p r o b l é m á i szempontjából 254 PÉCFI ALADÁR: A fizika tanításának fejlődése középisko-

láinkban 45 PINTÉR JENŐ: Ú j v i l á g , ú j emberek 161

RÓDER PÁL: A z értelmi nevelés középiskolai feladatai . . . . I S I SOMOS LAJOS: A művelődés és az anyagi j ó l é t szerepe a gyer-

mek feilődésében 310 SÓLYI ANTAL: A mennyiségtanórai magyarázat problémái . . 320

VÁLYI ARMAND: A történelmi megismerés értéke . . . 266

KISEBB KÖZLEMÉNYEK-

GYULAI ÁGOST: N é h á n y szó a l e g ú j a b b Pestalozzi-irodalomról 195

HAJDÚ JÁNOS: A z ú j középiskola felé 129 . LAUDAY SÁNDOR: P e d a g ó g i a i értekezlet Egerben 327

LEMLE REZSŐ: A német nyelv alapos ismeretének próbaköve

a középiskolában 57 LEMLE REZSŐ: A németnyelvi tankönyvek művelődésrajzi

olvasmányai 331 X.PÉCH ALADÁR: Az olasz iskolareform 274

' SZENES ADOLF: A népiskolák fenntartásával j á r ó terhek

arányosítása 62 4T E R E S T Y É N I MEINRÁD: A »szórakozási idő« helyes felhasz-

/ ' nálására nevelő ú j amerikai iskolafaj 278 L YÁRAPI JÓZSEF: A v i l á g h á b o r ú és a nevelés 285

(6)

VI

IRODALOM.

HAZA! IRODALOM.

A) A K i s e b b K ö z l e m é n y e k r o v a t á b a n . Horváth Győző és Ruszthy-Rusziek Károly: Törvényjavaslat-

tervezet a népiskolai terhek arányosításáról és a nem á l l a m i tanítók helyi illetményeinek korszeiű kiszolgáltatásáról. Ism.

SZENES ADOLE 63 Kisparti János: Középiskolai kérdések a szegedi tankerület közép-

iskolai igazgatóinak értekezletén. Ism. HAJDÚ JÁNOS . . 129 Vitéz Nagy-Megveri Nagv Károly: A magyarság fegyverben.

Ism. VÁRAD/ JÓZSEF 285 'Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara: A k u l t ú r a d ó reformja.

Ism. SZENES ADOLE . ' . . . . , . 65

• B) Az Irodalom rovatban.

Balassa Brúnó (szerk.): Fehérvári iskolahét 1938. h m . VARADI

JÓZSEF . . . ' 336 Betie Lajos: Számképek, s z á m f o g a l m a k , biztos és g v o r s számolás.

Ism. SZENES ADOLF . . . . . . . . . ~. r 292

Boroivás-Nagv Sándor: Közgazdasági m ű v e l ő d é : ü n k kezdetei.

Ism. FARKAS LÁSZLÓ • . . . ' . . . . 69 Böngérfi János: Nevelés, h m . GYULAI ÁGOST . . . 290 Fináczy Ernő: Elméleti pedagógia. Ism. GYULAI ÁGOST . . . 202 He/s Aurelián.O. 5. B.: A jezsuiták iskolái M a g y a r o r s z á g o n a

18. század közepén. Ism. M. I • . . . 337 Horváth Jenö-vSzalay Qy'ulh—Paionay József: A 250 éves királvi

egvelemi katholikus' g i m n á z i u m ' 1687—1937. • Ism. GYULÁI ÁGOST - . . . • . ' . . . " . . . 145 Juhász Jenő: M a g y a r nyelvtani óratervek a polgári iskolák szá-

mára. . I— 11. " i s m . NAGY J. BÉLA 340 Komis Gyula: Kölcsey Ferenc világnézete. Ism. GYULAI ÁGOST 138

Lemle Rezső: A némeínvelvi tankönyvírás m ó d j a . Ism. LUX

GYULA ' 148 Lemle Rezső: H o g y a n valósítható meg a német beszédkészség

elsajátítása az i s k o l á b a n ? Ism, LUX GYULA 14S Makkal Sándor: T n d o m á n n v a l és fegyverrel. Ism.. ÁfF 286

Noszloni László: Pályaválasztási tanácsadás. Ism. SOMOGYI

JÖZFEF 294 Olasz Péter S. .!.: Gyermekkor, serdülőkor, nevelés. Ism.

- SOMOGYI JÓZSEF . 214 Patonay Józs"f—Horváth' Jenő—Fzalav Gyula: A 250 éves ki.rálvi

egvetemi katholikus g i m n á z i u m 1687—1937. Ism. GYULAI ÁGOST • . 145 Pintér Jenő: M a g y a r i p a ' o r o k nvelvvédő könvve. Férfi-ipa'ágak.

Ism. H. . * . 144 Pintér Jenő: M a g y a r iparosok nyelvvédő könyve. N ő i iparágak.

Ism. H. ' . 68 Pintér Jenő: M a g v a r kereskedők nyelvvédő könyve. Ism. H. . . 6S

Pintér Jenő: M a g y a r nyelvvédő könyv. h m . H 67 Rohrncher U"hert: Ka-akterologia. F o r d . Sző/lösy Győző. Ism.

SOMOGY' JÓZSEF ' 208

Románná Ooldz:eber Klára: A balkezesség. Ism. KF 209 Schiitz Antal: A nemze+nevelő P á z m á n y , h m . H '. 216

Szalav Gyula: A Vörösmartv-ÖnképzH<rr ( B " d a i Önképző E g y l e t )

története 1862—1939. Ism. FARKAS LÁSZLÓ 293

(7)

Vlí

Szaiay Gyula— Patonay József—Horváth Jenő: A 250 éves királyi egyetemi katholikus g i m n á z i u m 1687—1937. Ism. GYULAI

ÁGOST 145 Szántó Lőrinc: A nevelő fogalmazástanítás alapvonalai. Ism.

HANTOS LŐRINC .. 215 Szeliánszky Ferenc: A hibakulatás neveléslélektani p r o b l é m á i .

1. kötet. Ism. SZENES ADOLF 211 Szeliánszky Ferenc: Az intelligencia és iskolai teljesítmény. Ism.

SOMOGYI JÓZSEF 291 "

Várkonyi Hildebrand: A gyermekkor lélektana. I. A z első hat

életév. Ism. SOMOGYI JÓZSEF . . 66 Új. m a g y a r könyvek és füzetek. 79, 227, • 302, 351

KÜLFÖLDI IRODALOM.

A) A K i s e b b K ö z l e m é n y e k r o v a t á b a n .

Pestalozzi-irodalom. Ism. GYULAI ÁGOST 195 Schönebaum, H.: Pestalozzi — Kennen, K ö n n e n , W i r k e n . Ism.

GYULAI ÁGOST 197 C a r t a clella Scuola. Ism. PÉCH ALADÁR 274

fij A z I r o d a l o m r o v a t b a n .

Anderson, Dávid F.: Practical Problems in Teaching M e t h o d .

Ism. — M — 349 Böhme, Kürt: Die E n t f a l t u n g der Gestaltungskunst des Kindes

durch Spiel- u n d Besctu.ftigungsgaben. Ism. GYULAI ÁGOST 224 Brinkmann, Matthias: biologischer bcobachiungsunterricht als

F ü h r e r in die Lebenskunde. Gsm. GrULAl ÁGOST . . . . 296 fírugger, ILse: Unser K ö r p e r als Ausdruck der Seele. Ism. —M— 348 -fc- Canimaiaia, Angelo: La scuola del Fascismo. Ism.. PUNGRÁCZ

1 ALAJOS 345 "

Dücker, Ferdinánd: Die E i n g l i e d e r u n g psychologischer Unter-^

suchungsmethoden in das Ausleseverfahr.en der S c h u l e /

Ism. — M — 152 Franz, Alfréd: Der piidagogische Gehalt der deutschen Román- «

tik. Ism. — M — . - 297 Háberlin, Paul: Möglichkeit u n d Grenzen der Erziehung. Ism. KF. 225

Hecker, Walter: Über die sittiiche Eutwicklurig von Schulkindern

u n d Frühjugendlichen. Ism. GY. Á 343 Jast'er, Arno: Gestaltender Geschichtsuníerricht. Ism. GYULAI

ÁGOST ' 299 Kamm,. .Peier: Philosophie u n d P á d a g o g i k Paul Háberlins in

ihren W a n d l u n g e n . Ism. — M — 347 Kriicke, Helga: D i e Bereichierung unserer Kenntnis des kind-

lichen Spiels. Ism. — M — ' 73 Levy, Ernst: Der deutsche Sprachschatz im Spiegel der starken

u n d unregelmássigen Zeitwörter. Ism. LUX GcULA . . . . 226 Miller, Emánuel: The Generations. A Study o f the Cycle of

Parents and C h i l d r e n . Ism. LÁCZER ISTVÁN 351 _L Müller, J. L.: Johann Christoph Friedrich G u t s M u t h s . Der Weg-

bereiter des deutschen Volksturneras. Ism. KF 294 Prashila Devi: W a n d l u n g e n , in der Schulhygiene seit 1900.

Ism. - M — . . 73 Reytúer, Marguerite: L ' á m e enfantine. Ism. NEMESNÉ MÜLLER

MÁRTA . 76 Rlchter, Elise: Sprachwissenschaft in der Schule. Ism. GY. Á. . . 344

Sahliger, Edwin: Deutsche Unterrichtssprache. Ism. — M — . . 350

(8)

viii

SchohauSjWilli: Schule u n d Beruf des Lehrers. ism. KF. . . . 150 Türcke, Kurt Egon Frhr. von: Das Schulrecht der deutschen

V o l k s g r u p p e n in Ost- u n d Südosteuropa. Ism. KF 221 Wagner, W-.: Die Standes- u n d Berufserziehung in der P á d a g o g i k

der Philanthropisten. Ism. GY. Á 342 Walier, A. J.: Die Hochschulen im neuen Staate. Ism. GY. Á. . . 344

A key to the heart o f the children. Ism. — M — 299 Bureau International d' Éducation:

A n n u a i r e interjiational de l'éducation et de l'enseignement

1938. Ism. KF. 78 La rétribution d u personnel enseignant primaire. Ism. KF. . 156

La rétribution d u personnel enseignant secondaire. Ism. KF. 3 4 6 Le Bureau International d ' É d u c a t i o n en 1937—1938. Ism. KF. 301

L'Enseignement des Langues anciennes. Ism. KF 77

Procés-Verbaux et Résolutions. Ism. KF 301 C o n g r é s International de l ' E n s e i g n e m e n t et de 1'Éducation

Populaire. Compte-Rendu. Ism. NEMESNÉ MÜLLER MARTA 217 Internationale Zeitschrift f ü r Erziehung. Ism. KF. . . 75, 154, 340 VEGYES.

A gyermek és a halál. — M — 228 M a g y á r o r s z á g a B I É t a g j a . N 157 M a g y a r o r s z á g és a B I É . — M — 231 Schnepfenthal és M a g y a r o r s z á g . KF• 303 MAGYAR PAEDAG0G1 Al T ARS AS ÁG.

Felolvasó ülés 1938. december 17-én, 1939. j a n u á r 21-én és

f e b r u á r 18-án . i . . . 80

Felolvasó ülés 1939. március 18-án és április 15-én 160 Felolvasó ülés 1939. október 21-én, november 18-án és decem-

ber 16-án ; 351

47. közgyűlés 1939. m á j u s 20-án 232 GYULAI ÁGOST titkári jelentése 232 Schneller István (1847—1939).• GYULAI ÁGOST 159

(9)

VICO KER. JÁNOS, AZ OLASZ PEDAGÓGIAI GONDOLKODÁS ÜTTÖRŐJE.

A nemzeti és néplélek megismerésének kiváló m ó d s z e r e a ki- emelkedő egyéniségek, a szellemi típusok és eszményképek vizs- gálata. Ezt követve, a művelt f r a n c i á o a n m é g most is m e g t a l á l j u k

Descartes szellemét, a racionalizmust, ezt a t ö r v é n y k u t a t ó és me- chanizmusra vezető t u d a t b ö l c s e l e t e t ; az a n g o l közéletben m é g ma is uralkodik Locke s z e l l e m e : a realisztikus, h a s z n o s s á g r a t ö r ö empi- r i z m u s ; s a német szellemi világban ott él Kantnak kötelesség- t u d á s a , sejtelmes, kitartó küzdelme h o m á l y o s f e l a d a t o k , álláspontok tisztázására.

Az olasz nép lelkületét kifejezi a d o l g o k lényegét plasztikus f o r m á b a n k e r e s ő és művészi alkotásra törő g o n d o l k o d ó : Vico Ker.

J á n o s , az esztétika, a filológia, a történelem-bölcselet és a szellem- történet atyja. Azzal a sokszor ismételt, de nem indokolt állítással, h o g y hazájában nem volt n a g y o b b hatása, szemben áll az a iény, h o g y bőven merített belőle az olasz szellemi életnek minden áram- lata, sőt minden kiemelkedő egyénisége. Az empirikus ü e n o v e s i őt h a l l g a t j a a nápolyi egyetemen és etikai, szociális téren követi i s ; b e n n e találja Verulami Bacon induktív módszerének m é l t a t á s á t és szellemes fölhasználását történeti, sőt p e d a g ó g i a i célra. Az ú j a b b olasz idealizmus Cuocőtől, ü i o h e r t i t ő l Crocéig és ü e n t i l é i g b e n n e találja s a j á t rendszerének minden gyökérszálát. Végül a katolikus realizmus h a t a l m a s a b b áramlata a téves részletek ellenére is meg- érti Vico szellemét s n a g y s z a b á s ú munkákkal igazolja.

Érthető, h o g y müveiben és szellemében mindenki talál valamit s a j á t g o n d o l a t a i igazolására, mert platonikus müvészlélek, aki egy- s é g b e akarta foglalni korának minden áramlatát. Nem ő az oka, h o g y ez nem sikerült, hanem korának szelleme, mely nem volt al- kalmas az olasz nemzeti érzület á p o l á s á r a és a nemzeti intézmények fejlesztésére.

A XVII. század közepétől s az egész XVIII. századon át az olasz szellem elveszíti nemcsak európai h e g e m ó n i á j á t , hanem m é g s a j á t nemzeti önállóságát is. Művészetben, társadalmi erkölcsben és poli- tikában spanyol ízlés s a merev spanyol etikett lett irányadóvá, a filozófiai g o n d o l k o d á s terén p e d i g s vele együtt a nevelés elmé- letében és g y a k o r l a t á b a n a Descartes nyomán haladó racionalizmus.

Ez a szellem korán az i f j ú s á g r a erőltette a Port-Royal-féle logi- kácskát, az egyházi intézetekben p e d i g a g ö r ö g logika Chrysippo".-

Miiyyiir Pdtu/agogia XLVIll. / . 1

(10)

2 i W E S T L K J Á N O S

f é l e k ö r m ö n f o n t alakját. Vicónak erős kritikája segített abban, h o g y ez az irány elveszti e g y e d u r a l m á t s először az angol empirizmus é s a francia felvilágosodás áramlata kerekedik felül, végül a XVI11.

század alkonyán a Vicóra támaszkodó Cuoco ú j r a felébreszti a nemzeti eszményt és megkezdi a nemzeti iránvú risorgimento áram- latát.

Vico nagy egyéniségének és p e d a g ó g i a i jelentőségének megérté- s é r e f o g l a l k o z z u n k : I. szellemi fejlődésével; II. filozófiai rendsze- rével; III. nevelői felfogásával.

/ . Vico élete külső eseményekben nem gazdag, de belső élmé- nyekben tartalmas, tudós élet. N á p o l y b a n született 1668 június 23-án. A t y j a Antal, kis könyvkereskedő, szűkösen tartotta el csa- l á d j á t , de viszont táplálni t u d t a n a g y t e h e t s é g ű fiának szellemi igé- nyeit. A kis Vico hatéves korában a f e j é n m e g s é r ü l t , gyógyítása h á r o m évig tartott, miért is csak későn, már kritikára nyiladozó elmével került az iskolapadokba. Ebből érthető, h o g y sem az első magániskolában, sem a jezsuiták g i m n á z i u m á b a n nem volt megelé- g e d v e a tanítással. Kétszer is a b b a h a g y t a az iskola l á t o g a t á s á t , mert azt hitte, h o g y m a g á n ú t o n többet tud tanulni. Ö n é l e t r a j z á b a n első tanárát, a jézustársasági Balzót íiominalistának m i n ő s í t e t t e ; a másodikat, Riccit teljes elismeréssel említi ugyan, de eleinte ez is elkedvetlenítette s az aristotelesi logika aprólékos t a n í t á s a . a l a köl- tői lelkű i f j ú t e g y s / e r s m i n d e n k o r r a \elidegenitette Aristoteles egész rendszerétől. A ferencrendi Duns Scotus viszont m e g n y e r t e a lelkét, s ez a f e l f o g á s vezette később Szent Ágoston, m a j d P l a t ó n tanul- m á n y o z á s á r a és követésére. A u t o d i d a k t a lévén, a g ö r ö g filozófia- t ö r t é n e t t e l sohasem jött egészen tisztába. Állandóan összetéveszti például s e g y szentélynek veszi a két Z é n ó t , az eleai vitatkozót és a stoikus bölcselet alapítóját, akiről akkoriban azt tartották, h o g y Aristoteles ő s a n y a g á t oszthatatlan, láthatatlan matematikai pon- tokkal magyarázza, m e g e l ő z ő j e tehát Leibniz monadisztikus filozó- fiai f e l f o g á s á n a k . Ezt a véleményt Vico is e l f o g a d t a , de Leibniz értelmezése szerint. Tűnődései közben hallotta, h o g y a metafizikai vélemények m e g a l a p o z á s á r a legilletékesebb Suarez. Atyjával meg-

szereztette Suarez híres müvét, a Dispufationes metaphysicae-i.

Hozzá is f o g o t t és egy év alatt, minden mást félretéve, alaposan á t d o l g o z t a .

A t y j a azonban nem volt m e g e l é g e d v e ezekkel az elvont tanul- mányokkal és fiát a j o g végzésére buzdította. Vico szót f o g a d o t t , d e jogi t a n u l m á n y a i t is filozófiai szemmel nézte. M e g r a g a d t a fi- g y e l m é t egyrészt a j o g indokolása, a természetes m é l t á n y o s s á g r a való építés (acipiiías naluralis); ez vezette az egyetemes j o g esz- m é j é n e k és az emberi k ö z m e g g y ő z ő d é s alapelvének kutatására s ezen felül az erkölcsi rendnek és törvényeinek vizsgálatára. Ezeket a s z e l l e m t u d o m á n y o k a t f o r d í t o t t a szembe az akkor divatos Des- cartes-féle m a t e m a t i k a i - t e r m é s z e t t u d o m á n y o s vEágfelfogással. Más-

(11)

VICO KER. JÁNOS. 3

részt a pozitív j o g t a n u l m á n y o z á s a közben feltűnt neki, milyen szeges g o n d d a l járnak el az értelmezők a jogi döntvények magya- rázatában. Ez rávezette a latin filológia és a j o g t ö r t é n e l e m megbe- csülésére.

16-éves k o r á b a n már ü g y v é d b o j t á r o s k o d i k ; é d e s a t y j á n a k egy kényes perét nagy ü g y e s s é g g e l és szerencsével megnyeri. Elmé- lyedő, egyenes lelke azonban nem lelte kedvét az ügyvédi gyakor- latban. G y e n g e egészségének is kíméletre volt szüksége s ezért nevelői állást vállalt Vatolla várában, hol életének l e g b o l d o g a b b k i l e n c - e s z t e n d e j é t t ö l t ö t t e el, egészsége ápolásának és a tanulmá- nyoknak szentelve idejét (1685—1694).

T a n u l m á n y a i n a k kimélyítésére a j o g o n kívül, de voltaképpen ennek a kedvéért foglalkozni kezdett a nyelvészettel és a hittudo- mánnyal is. A filológiától azt remélte, h o g y segítségével jobban behatol a római t ö r t é n e t és a j o g szellemébe, a t e o l ó g i á b a n p e d i g a t e r m é s z e t j o g alapjait kereste.

Filológiai tanulmányaiban Valla Lőrincet választotta vezetőnek és Cicero műveit gyakorlókönyvnek. N e m s o k á r a már összehasonlító g y a k o r l a t o k a t végzett Vergilius és Dante, H o r a t i u s és Petrarca mü- vei között. E r e d m é n y k é n t leszűrte a régi latin nyelv előnyeit az olasz felett. T a n u l m á n y o z á s közben s a j á t magán tapasztalta a nyelv- t u d o m á n y és a régi klasszikus nyelvek művelő erejét. M e g is álla- pította, h o g y a régi nyelv a természeti népek g o n d o l k o d á s á n a k közvetlen, nem reflexióval készült kifejezése. Ezért a legrégibb jogi kifejezésekkel e g y ü t t m e g é r t j ü k annak a népnek szellemét is, amely ezeket a kifejezéseket alkotta és bennük a maga lelkületét közvetlenül^ kifejezésre juttatta. Azonban nemcsak a jogi nyelv ta- nulmányozása értékes, mert minden költői vagy prózai í e m e k m ü olyan kifejezése az emberi szellemnek, amilyet az i f j ú s á g sokkal k ö n n y e b b e n m e g é r t , mint az elvont g o n d o l k o d á s termékeit, s ezért a szónoklat- és költészettan a művészet többi ágával e g y ü t t minden m a g a s a b b művelődés a l a p j a , eszmeindítója és g y a k o r l ó i s k o l á j a . A í müveit elme lényege u g y a n i s a f o g a l m a k kapcsolatának és bonyo-

d a l m a s összetételének f e l i s m e r é s e és szerkesztése. Ezért nemcsak a g y a k o r l a t b a n , hanem a p o l g á r i és társadalmi életben is rend- kívül f o n t o s a t a l á l é k o n y s á g n a k és a h a j l é k o n y ügyes kifejezésnek elsajátítása, amit a latin, g ö r ö g nyelv és irodalom t a n u l m á n y o z á s a * n y ú j t h a t .

A t e o l ó g i á b a n vezérkönyvül Etienne des C h a m p s , írói n é v e n : Antonius Richardus francia jezsuitának iratait választotta. Ezeket találta éppen atyjának könyvtárában. Antonius Richardus f ő m ű v e : De haeresi Janscn'tana, 3 könyvben. Vico ebből ismerte meg Szent Ágoston k e g y e l e m t a n á t mint középutat P e l a g i u s és Kálvin között.

El is f o g a d t a Szent Ágoston supranaturalizmusát és erre építette a Természetes j o g egész rendszerét.

1 *

(12)

4

Jogbölcseleti és filológiai tanulmányai arról győzték meg, hogy újra foglalkoznia kell a metafizikával, mert enélkül hiányzik az er- kölcsi törvények szilárd alapvetése. Mivel a metafizika aristotelesi felfogását Suarez műveiből ismerte, de nem talált benne elég alkotó erőt, azért ezúttal Platonhoz folyamodott. Nem annyira az eredeti szöveget tanulmányozta, mint inkább az olasz űj-platonikusok értel- mezését: Marsilius Ficinust, Pico della Mirandolát, Piccolominit,.

Patrizit stb. Kialakult véleménye szerint: Mivel Platón nem ismerte a kinyilatkoztatást és a történelmet, nem ismerhette az ember igaz természetet és teljes létét sem. Ezért állított fel államában termé- szetellenes követelményeket. De még mindig magasan álf Aris- toteles fölött, aki az örök anyag elfogadásával minden szellemit az anyagtól és az érzékektől tesz függővé. Ezért nem javított iaz őt tanulmányozó és követő arabok felfogásán, akik megmaradtak félvadaknak. Aristoteles viszont értékesebb a stoikusoknál és Epi- kurosnál, mert komolyan foglalkozott társadalmi kérdésékkel, amit azok teljesen mellőztek.

További olvasmányai alapján Platón Titnaiosát Pythagoras vi- lágtanának gondolta és elkezdett Pythagorasszal mint Dél-Itália első nagy tanítójával foglalkozni. Alexandriai Euklides mennyiség- tani elemeihez is hozzáfogott, de hamar abbahagyta, mert elemi iskolás módszerét csak a serdülő i f j ú s á g számára tartotta alkalmas- nak. Ilyen tanulmányok közt teltek vatollai napjai.

Kilenc évi magányából Nápolyba v isszatérve, meglepetve látta, milyen nagyot változott szellemi téren a világ sora. Mindenüti,, amerre fordult, Descartes müveit magasztalták. Matematikáját, fizi- káját ő is ismerte már valamennyire, de klasszikus műveltségénél fogva nagy ellenszenvvel forgatta és hasonló érzéssel látott hozzá, az Elmélkedések és a Módszer olvasásához. Ezekre azt a lesújtó- ítéletet mondja ki, hogy nem állanak magasabban Epikuros bölcsc- ségénél, mert Epikuros a véletlennel magyaráz meg mindent, Des- cartes pedig a végzettel, a mechanikai szükségességgel. Descartes műve a szenvedélyekről inkább orvosi könyv, mint etika. Összes müveiben akadnak ugyan platonikus gondolatok is, de ezek — úgy látszik — csak arra valók, hogy a matematikai, fizikai determiniz- mus számára megnyissák a szerzetesliázak és a katolikus iskolák kapuját. Descartes egyébként elfogult elmélete kedvéért elveti az igaz műveltség alapját nyújtó nyelv- és történelemtudományt és a, művészetek tanítását. Ezzel az európai művelődést az arab kultúra színvonalára süllyeszti vissza, mely kitűnő orvosokat, csillagászokat és egy metafizikust (Averroes) nevelt, de a többi tudományoknak az arab még a nevét sem tudja kifejezni, nemhogy ezekbe vágó műszavakkal rendelkeznék.

Descartes csak a logika ellenére szólhat érzékfeletti szellemi okságról, lélekről és tevékenységről, mert matematikai dogmatiz- musa és determinizmusa ezt tulajdonképpen nem engedhetné meg,

(13)

VICO KER. JÁNOS. 5

• í Módszeres kételkedése is csak arra való, hogy elzárja az elfogu- latlan kutatás útját az emberhez legközelebb esö tárgytól: magától az embertől és a történelemtől.

Descartes individualizmusával szemben Vico egész tudományos működésének és elmélkedésének főtárgya a szociális, a történelem- ben és társadalomban élő ember. A világ és a természet is csak any- nyiban érdekli, amennyiben összefüggésben áll az ember törté- nelmi életével. Az embert és a világot mint egységes egészet fogja fel, melyet csak akkor értünk meg, ha látjuk közös kapcsolatukat Istennel, kiben az eszmék világa élő, eleven valóság.

Az eszméknek ezt a világát Platón filozófiája alapján ismerte meg yico, a valóságos embert pedig és a történelemben megnyilvá- nuló gyakorlati törvényeket Tacitusnál kereste; a természettudo- mányok és a világbölcselet terén Bacon és Galilei a mesterei. Ezek- hez járul még a jogbölcselő: Grotius Hugó.

Történeti szemléletében Platón és Tacitus egybevetéséből me- rítette a történelembölcseletnek: az emberiség eszményi törtenetének gondolatát. Ez az eszményi történet tartalmazza Platón elméleti bölcsesége szerint az embersors általános fonalát, de viszont ezzel meg kell egyeznie Tacitus gyakorlati bölcseségének is, melyet a római történelemből von le. A történet az emberi művelődésnek igaz bölcselete, mely városokat épít, államokat szervez és az ember társadalmi életének alapjait a vallás védőbástyájával vesz'i körül.

Ennek a művelődésnek a mélyére csak akkkor hatolunk, ha a népek történeti jogrendjének fejlődését megértjük. Vico ezen a téren tanul Grotiustól, a háború és béke jogának írójától. De amint Descartes-tal szemben az olasz teremtő elme nevében f o g -

lal állást, a katolikus jogrendszerre támaszkodva Grotiusszal szem- ben is megőrzi önállóságát. Végül készséggel elismeri, hogy a ta- pasztalati tudományokban nagyot haladt a világ. Ezen a téren mesterének vallja Verulami Bacont és büszkén mutat rá Galilei eredményeire.

íme a négy forrás, melyből évtizedes munkával dolgozta ki saját eszmevilágát. Ennek magaslata és foglalata a Scienza nuova (Az ú j tudomány), a világ bölcseleti irodalmának egyik legértékesebb, legcsodálatosabb műve. Nevelői gondolkodása leginkább az erre a műre előkészítő munkákban és beszédekben látható.

Két évvel Nápolyba való visszatérése után ugyanis egy gyűj- temény számára latin beszéd kidolgozására kérik fel. Mivel be- széde kimagaslott a többiek közül, őt szólítják fel az alkirálynak, majd az alkirály anyjának halála után egy-egy gyászbeszéd meg- tartására. Sikerének köszönheti, hogy a nápolyi egyetem -— anya- gilag egyébként sajnálatosan rosszul dotált — szónoki tanszékét elnyerte és haláláig betöltötte. Egész életéhen inkább jogtörténettel és jogbölcselettel foglalkozott; pályázott is nagyszerű tanulmányok- k a l és előadásokkal a jogi tanszékre, de a jól jövedelmező tan-

(14)

6 MESTER JÁNOS: VICO KER. JÁNOS.

széket nem nyerhette el. Szűkös anyagi helyzete, tanszékének jel- lege arra kényszerítette, h o g y érzületének m e g nem felelő dicsőítő- beszédeket és költeményeket szerkesszen. Ilyen körülmények között írta m e g a M a g y a r o r s z á g o n oly véres emlékű C a r a f f a t á b o r n o k életrajzát.

Élete vége felé javult a sorsa, mert Bourbon Károly király 1735-ben az ország történetírójává nevezte ki 800 a r a n y évi fize- téssel. Ekkor azonban a l k o t ó e r e j e már letört, csak kisebb jelentő- ségű müveket írt s a királyt arra kérte, h o g y tanszékén fia, Janu- árius helyettesíthesse. A király nagylelkűen többet adott, mint amennyit Vico kért, mert fiát valóban ki is nevezte erre a szónoki tanszékre. Az ősz t u d ó s n a k ez volt utolsó öröme. Elméje egyszerre teljesen elborult és csak halála előtt néhány napra tért magához.

77 éves korában zsoltárokat imádkozva halt m e g 1744 januáx 20-án s az o r a t o r i á n u s o k nápolyi t e m p l o m á b a n temették el (Auto- biografia. Bari, 1929).

II. Vico filozófiájának kulcsa, világnézetének központi g o n d o - lata : az isteni Gondviselés eszméje. Isten az első igazság mind a m e g i s m e r é s , mind a lét r e n d j é b e n , m e r t Ő minden ismeretnek föl- tétele s minden létnek végső oka. Ebből következik Vico h á r o m alapelve és történelembölcseletének három korszaka.

Istennek mint abszolút szellemnek funkcióit és t u l a j d o n s á g a i t Vico nem vezeti le a lét f o r r á s a i b ó l , hanem egyszerűen átveszi Szent Ágostontól, mint tipikus latin g o n d o l a t o t . Eszerint az isten- eszme m a g á b a n rejti a végtelen lehetőséget, a m i n d e n t u d á s t és a m i n d e n h a t ó a k a r a t o t : Infinitum Posse, Nossc, Veile. A három együttvéve alkotja az abszolút igazságot s ezt az igazságot fel- f o g ó végtelen s z e l l e m e t : mens infinita. Ez a végtelen értelem min- dent mélységesen átért, mert m i n d e n t alkot és mert ott van minden keletkezésnél, minden változásnál.

Mi viszont Istenhez az emberiség k ö z m e g g y ő z ő d é s e és a világ- rendnek velünk született f ö l f o g á s a útján jutunk. Az emberi lélek az abszolút isteni igazságnak és értelemnek képe, tükre és meg- f e l e l ő j e : a véges posse, nossc, veile. Az emberi szellem nem tük- rözi tehát a m i n d e n s é g e t , hanem az isteni igét, s ezért az ember csak ismeretével (nosse) az Isten képe, míg tehetségében és törek- vésében, a posse-velle területén az állatok gyakran felülmúlják.1

Az. ember minden t u d o m á n y á n a k elve Istentől ered, mert a tu- d o m á n y tárgya a dolognak eredete, folyamata és lényege (V originc,.

il corso, V essenza). M á r p e d i g e r e d e t ü k r e nézve a dolgok Istentől származnak, amint a kozmológia, a matematika és fizika elmélete b i z o n y í t j a ; f o l y a m a t u k b a n Istenhez térnek vissza, - erősíti az etika;, végül lényegüket tekintve Istenben léteznek, — fejti ki a metafizika.

1 Opere III. 18 20.

(15)

VICO KER. JÁNOS. 7

Az emberiség története sem más, mint történetünk örök esz- méje az isteni értelemben. Ez. az örök eszme jelenik meg az ember- sors változataiban. Az igaz történelem tehát öröktől fogva játszó- dik le az isteni Gondviselésben.

Ámde Isten azért ismeri a mindenséget, az eszmei és valóságos történetet, mert ö alkotja Hasonlóképen mi is elég tökéletesen ismerjük a matematikai tudományokat, mert pontból, vonalból, egységből mi alkotjuk. A történelmet is azért értjük, mert szabad- akaratunkkal mi iránvítjuk. A természetet viszont, amelyet nem alko- tunk, esek megfigyelünk és vele kísérletezünk, csupán leíró isme- rettel ismerjük.

Három alapelvet találunk tehát a Vico-féle filozófiában: a) az emberi közmeggyőződés érvényességének elvét, mely az. isteni G o n d v i s ' l é s fogalmához vezet; b) a tettek, az alkotások igazságá- nak elvét, mely szerint csak arról van igaz tudomásunk, amit mi al- kotunk (Verum ipsu/n factum); c) a Bacon-féle indukció helyes- ségének elvét, mellyel a természet és a történet szabályait fedez- zük fel.

a) A közmeggyőződés olyan reflexió nélküli ítélet, melyet egy társadalmi osztály, egy nemzet vagy az egész emberiség követ. A nemzet többségének meggyőződése azért fontos kritérium, mert a valóságos életbe:) az igazság nem tiszta, világos fogalmakon é p ü l , hanem többnyire csak valószínűség állapotában található. Ez az igazság megismerésének pragmatikus kritériuma. A közmeg- győződésből meríti a politikus a gyakran bevált elveket, a hadvezér az életeket mentő intézkedéseket, a szónok az ügyek kifejtésének szabályait, a bíró az ítéleteket, az orvos a betegségek gyógyítását, a lelki vezető a téves, aggályos lelkiismeret kezelését.

A valószínűség kritériumán nyugszanak a jó tanácsok és a közéleti választások, melyekben a szavazatok többségével döntenek

Ezzel a gyakorlati elvvel állítja szembe Descartes a maga igazság-kritériumát: a tiszta, világos fogalmat, melyet meg se hatá- roz s amely ennélfogva bizonytalanabb, mint Epikuros szabálya:

igaz mindenkinek a benyomása, mert mindenki nyilvánvalónak tartja azt, amit ösztöne, hajlama előtte megvilágít. Descartes ezért a z agyrémért el meri vetni azokat a tudományokat, melyek szüksé- gesek a vezető embernek, a történetírónak, a szónoknak, a kato- nának és a művésznek. Elítéli azt a nyelvet, amelyen ezek szólnak, mert ezt nem lehet tiszta, világos fogalomra építeni.'

b) Az igazság emberi kritériuma tehát nem a tiszta, világos fogalom, mely gyakran az akarattól, egyéni önkénytől függ, ha- nem az alkotás, a tett. Ezzel a gondolattal Vico szellemtörténeti elvet hirdet az uralkodó racionalista áramlattal szemben. Szerinte:

Igaz maga a tényállás. Az igaz és a tényállás felcserélhető. A te-

1 Autobiografia, Carteggio, 196. 1.

(16)

8 MESTER JÁNOS: VICO KER. JÁNOS.

r e m t e t t igazság a z o n o s a t é n y á l l á s s a l ; a nem t e r e m t e t t igazság pe- d i g az egyszülött Igével. O k o k k a l bizonyítani annyi mint alkotni.

A mértani tételeket azért bizonyítjuk, mivel azokat m a g u n k al- k o t j u k ; ha a fizikai törvényeket bizonyíthatnánk, a k k o r ezeket is mi a l k o t n á n k . . . Isten az első igazság, mivel Isten az első alkotó.::8

Elvéi azzal indokolja, h o g y a t u d o m á n y o s m e g i s m e r é s az ok m e g i s m e r é s e , az okot p e d i g az ismeri m e g , aki alkot és jelen van

a m e g i s m e r t t á r g y származásánál.

Érvekkel bizonyítani tehát annyi mint alkotni. Ezért az e m b e r g y ö k e r e s e n csak a s a j á t műveit i s m e r i : a művészet, a költészet al- kotásait s az emberi t ö r t é n e l m e t .

Korunk m u n k a i s k o l á j á n a k , az élet i s k o l á j á n a k s a mai szellem- t ö r t é n e l e m n e k m é l y e b b e n szántó filozófiai a l a p o z á s á t azóta sem adta senki sem. Az emberi önismeretnek l e g j o b b m ó d s z e r e s a j á t f e j - lődésünk és a t ö r t é n e l e m ismerete. Ez a g e n e t i k u s módszernek min- d e n e k f ö l é emelése és a mai lélektannal is igazolt m é l y igazság.3

c) Vico először a számtan és mértan b i r o d a l m á t is e m b e r t ő l a l k o t o t t világnak minősítette és elismerte n a g y nevelő értékét, d e f o k o z ó d ó ellenszenvvel később m e r ő fikciónak tartotta. A való- s á g o s világ csak az emberi szellem története, az életben csak ez igazít el minket biztosan. A t ö r t é n e l e m b ő l m e r í t h e t ő az ő >'Üj tudo- mánya« (Scienza n u o v a ) , melynek az a célja, h o g y m e g t a ' á D a az e m b e r i cselekvés szabályozó elveit. Az e m b e r i s é g haladásával az a l k o t á s t e r e m i n d i g szélesebb és ennélfogva az igazság ismerete mindig mélyebb. E fejlődés-elvre építi a szellem Nóvum orgá- numát, a Bacon-féle indukció történelmi f o r m á j á t .

Amint a g y e r m e k a világot először érzékeivel ismeri m e g , azután képzelettel és végül értelemmel, h a s o n l ó k é p p e n alakul vala- m e l y népnek és az egész emberiségnek a története. Fordítva alkal- mazza tehát az élettan híres elvét: a törzs t ö r t é n e t e m e g i s m é t l ő d i k az egyén életében. Vicónál az egyéni élet korszakai ismétlődnek m e g a népek életében.

A népek is, mint a g y e r m e k e k , először i n k á b b éreznek, mintsem reflexióval figyelnek. Későbbi k o r b a n m e g f i g y e l i k u g y a n a való- s á g o t , de m é g m i n d i g m e g i n d u l t , érzelemtől zavaros lélekkel.

Ebben a két korban uralkodik a költői b ö l c s e s é g (sapienza poetica, sapienza volgare). Erről szól f ő m ű v é n e k l e g n a g y o b b része (Nicco- lini kiadásában, 195—713. I ) . Végül f e j l ő d é s é n e k harmadik f o k á n emelkedik az e m b e r teljesen tiszta, e l f o g u l a t l a n értelemmel a filo- zófiai b ö l c s e s é g magaslatára.

M i n d e b b ő l világos, h o g y az egyéni lélek és a népszellem nem a racionalizmus állandó, merev képességeinek sztatikus egésze, h r n e m f o l y t o n élő, f e j l ő d ő szellemi valóság. S a valóságos t ö r t é n e -

- De antiqiia Italorum Sapientia. Bari, 1914. 176. 1.

1Allcrs: Temperament und Cli a raktér. München, 1935. 103. I.

(17)

VICO KER. JÁNOS. 153

lem az emberi szellem funkcióinak ezen az örök fejlődésén és kör- forgásán épül. A történelem folyamata és körforgása (corsi e ri- corsi) az emberi művelődés folytonos haladását fejezi ki, mert

Isten örök gondviselése úgy irányítja, hogy mindig jobban meg- közelítse azt az eszményi világot, melyet Isten az örök eszmék birodalmában róla elgondol. A végtelen tökéletesség eszményét ugyanis nem meríti ki sem az egyes ember, sem a keresztény társa- dalom. Csak ha egymást kölcsönösen kiegészítik és segítik, akkor érik el a történelem" során a végtelennek a teremtett világban lehet- séges legtökéletesebb képét. Ebben az eszményi, világtörténelmi felé való haladásban három korszakot különböztethetünk meg:

istenit, hősit és emberit.

Az első korszakban a művészet, az emberi szellem legeredetibb funkciója s az emberi történelem fejlődésének egyik lényeges, önálló mozzanata uralkodik. »Az új tudomány« nagyrésze az em- beri szellem gyermekkorának rajza, melyben az ember környezeté-

nek közvetlen benyomására még ösztönösen felel és mitikus nyelven, hieroglif írással megteremti a költészetet. Ezért a nyelv és a költé- szet az emberiség tudásának és történetének alapja, nem pedig irracionális határterülete, mint a racionalizmus hirdette.

A kezdetleges műveltség mindenben költői jellegű: nyelvében, vallásában, erkölcseiben, jogszokásaiban és társadalmi éleiében A költészet és művészet tartalmát magyarázza Vico az »általános képzet « (universale phantasticum) feltevésével. Ezzel fejezi ki, hogy az, amit a művész szemlél és ábrázol, a tapasztalati, egyedi dolognál többet, nagyobbat j e l e n t : az eszményi típust, az egyete- mest. E tekintetben ellenkezik a történelemmel, mély részleges eseményeket mond el, valóságos egyedeket, személyeket 'ír le. Mind- azáltal a művészet nem ellenkezik a történelemmel, mint Aristoteles tanította, hanem a történelemnek kezdetleges, érzelmi foka. A lát- szólagos ellentmondást a f e j l ő d é s fokával lehet áthidalnunk. E meseszerű, képzeletszőtte egyetemes alkotására például szolgálhat

Herald es mítosza. A közjóért nagy áldozatokat hozó emberi esz- ményt az ősgörögök nem tudják m é g elszakítani egy valóságosan élő nagy ember hőstetteitől, hanem a kettőből együttvéve alkotják meg Herakles világszerte elterjedt mítoszát. Ez a Herakles egyén, aki sorra végzi a nagy tetteket, megöli a lernai hidrát, kitisztítja Augias i s t á l l ó j á t . . . , de egyúttal egyetemes fogalom, erkölcsi esz- mény és norma, mert dicsőséges nagy tetteit színesen varázsolják az. i f j ú s á g elé, mint örök példaképet.

A költői jellemek alkotásán kívül az egyszerű nép költészetét még az antropomorf gondolkodásmód hozza létre. A kismüveltségű ember magát tekinti az egész világ központjának és mértékének A természet tüneményeiben is emberi indítékokat keres, amidőn pél- dául a mágnestű lengéseit a vasérc iránti vonzalommal magyarázza.

(18)

10 M E S T E R JÁNOS: VICO KER. JÁNOS.

Ebben a korban az emberek Isten kezét látják az eseményekben,.

Isten akaratát keresik a jósdákban és a szenthelyeken, erkölcseik nemesek és egyszerűek, mint Deukalion és Pyrrlia példái mutatják.

Az istenek korának teokratikus uralmát az értelem e r ő s e b b mű- ködése következtében f e l v á l t j a a második kor, a hősök kora, az arisztokratikus k o r m á n y f o r m a , melyben az istenek leszármazottjai,, a Herakiidák, Itália f ö l d j é n a Curiátiusok, majd a quiritesek, római p o l g á r o k uralkodnak. Bennük a papi jelleg, a vallás fékezi az erőszakot és az ököljogot. Nyelvük szimbolikus, költészetük minteképe H o m e r o s , főhősük Achilles, eszményük is ennek bátor- sága és hibájuk az érzékenység, a könnyen s é r t ő d ő természet.

/I harmadik kor az einber természetén és történelmén u r a l k o d ó észnek a kora. Ebben már nem a költő, hanem a többé-kevésbbé t u d o m á n y o s történelem jegyzi fel a népek sorsát. Nyelve élesen tagolt, vallása t i s z t e l e t t e l j e s ; ez az alkotó ember korszaka, mely- ben a költészetet e l n y o m j a az ész, melynek l e g f ő b b alkotása a filozófia, a művészetet p e d i g sok tekintetben pótolni a k a r j a a tech- nika. J o g r e n d j é b e n kialakul a t e r m é s z e t j o g , államéletében érvénye- sül a demokrácia, egyenlő jogok, törvény előtti társadalmi egyenlő- ség, de egyúttal egyenlő kötelességek a p o l g á r o k között. Nein lehet becsületes ember, aki a közösség iránti, hazája iránti kötelességét nem teljesíti.

A r o m l o t t emberi természet következtében e nemes i n t é / m é n v elfajulása előbb-utóbb abszolút monarchiára ( d i k t a t ú r á r a ) , m a j d anarchiára, végül teljes e l g y e n g ü l é s r e vezet. Ekkor a f e l f e l é törekvő

egyszerű népek t á m a d á s a következtében a régi k u l t ú r n é p vissza- esik, de nem egészen f e j l ő d é s é n e k első barbár-korszakába, hanem m a g á r a eszmélve újrakezdi f e j l ő d é s é t és m a g a s a b b r a emelkedik, mint előbb. Az emberiség f e j l ő d é s é t tehát nem a k ö r b e n f o r g á s , hanem az emelkedve eső csavarvonal szemlélteti.

Vico sokszor zavaros a három korszak m e g á l l a p í t á s á b a n , de alapeszméje és vezérgondolata egészen v i l á g o s : ahol g y e n g e a ma- g á r a eszmélő g o n d o l k o d á s s a logikai f o g a l o m a l k o t á s , ott t á g tere nyílik a költészetnek, képzeletnek, az erős szenvedélyeknek, de egyúttal a fanatizmusnak. Emiatt az erkölcsök erőszakosak, az államkormányzat diktatórikus, a társadalmi intézmények feudálisak, s z i g o r ú a k ; kegyetlenek a törvények és tűlerős a családban az apai tekintély. Ahol ellenben a g o n d o l k o d á s , a reflexió uralkodik, ott a költészet vagv megszűnik, vagy átivódik filozófiával. Az erkölcsök szelídülnek, a szenvedélyek pórázra kerülve nem kívánják meg a kemény törvényeket, a p e r r e n d t a r t á s egyszerű, a nyelv szegényebb m e t a f o r á k b a n , de p o n t o s a b b a műszókkal történő kifejezésben, az írásformában megszűnnek a képek s elkezd uralkodni az abc. A becsületérzés áttevődik az á l l a m p o l g á r i kötelességekre

(19)

VICO KER. JÁNOS. 11

III. Vico nevelési eszméi. Vico úttörő filológus, a modern esztétika alapítója, de mindenekfelett törtcnélembölcselő, akin be- vált korunk nagy bölcselőjének, Diltheynek tapasztalata: *>A filo- zófus végső szava mindig a pedagógia, mert minden eszmélődés

célja-vége a cselekvés. Minden igaz filozófiának virága és célja a legtágabb értelemben vett pedagógia, az emberiség művelődésé- nek tana.«

Amint Vico világnézete é s történetfilozófiája kínosan vajúdik, lassan érlelődik a lelkében, hasonlóképen pedagógiai nézetei is mindig élesebben, határozottabban bontakoznak ki az általánosságok, ködéből. Ez a fejlődés legjobban megállapítható azokból a tanéve megnyitó beszédekből, melyeket mint a szónoklás tanára évrneg- nyitó ünnepélyeken tartott az egyetemi i f j ú s á g számára. Ezek közül hét maradt fenn kéziratban. Életében csak egyet nyomattak ki, a többinek kiadására ifjabban került sor.

Az első beszédben még csak általában szól az önismeret tudo- mányos értékéről. Az ember szelleme úgy aránylik az egész em- berhez, mint Isten a mindenséghez. A szellem csodálatos eröt, szinte teremtő tevékenységet fejt ki a gyermek öntudatra ébredésé- nek első éveiben. S a kicsinyek f ü r g e elméje nagyon megszégyeníti a felnőttek gondolatrestségét. A tanuló ifjú szent kötelessége, hogy a benne rejlő géniuszt durván össze ne törje, le ne züllessze, hanem rendezett, kitartó tevékenységgel kifejlődésre bírja. A főisko- lákon a tiszta lelkű i f j ú s á g ethosa (erkölcsi érzülete) nem lehet más, mint zavartalan fejlődésére való törekvés. Az olyan balga i f j ú , aki ezzel nem törődik, önmagának legnagyobb ellensége.

A második és harmadik beszéden meglátszik, hogy Vico akkor erősen elmélyedt a jogtudományban. Nagyon kiemeli bennük a jogtudomány nevelő értékét.

A negyedik beszéd szerint a tudomány müvelése ne önző, egyéni célból történjék, hanem a közjó, a haza szolgálatában. Itt, jelentkezik először az a fölfogás, hogy a valóságos világ ismeretét nem a divatos természettudományok nyújtják, hanem az elhanyagolt emberi tudományok, f ő l e g a történelem világa.

Az ötödik beszédben történeti példákkal igazolja, hogy a tudo- mány müvelése az országok virágzásának, sőt katonai sikereinek is föltétele. Alapjában véve a háborúk sem egyebek, mint jogi ítéletek (iuris judicia).

A hatodik beszédben Vico visszatér az önismeretre, első beszé- dének tételére, de a kifejtés itt már tapasztalatban, emberismeret- ben gazdag tantervelméletté terebélyesedik. Az emberi természet romlásának megismerése ráirányítja az emberi tudást és figyelmet arra, hogyan jöhet létre a hibák megjavítása (emendaiio humutia),.

milyen eszközökkel győzheti le a romlást és törhet magasabb célok felé. A romlás abban nyilvánul meg, hogy elválasztja egymástól

(20)

12 M E S T E R J Á N O S : VICO KER. JÁNOS.

az embereket a nyelv, a gondolat és a szív. A széthúzás ennélfogva megszüntethető nyelvi téren az ékesszólással, gondolatokban a tudománnyal és érzelmi világunkban az erénnyel. Az tehát az igazi müveit ember, aki az. emberi természet csorbáit kiköszörülte, aki biztosan tud, helyesen cselekszik és méltóképpen ki tudja magát fejezni (Certo serre, rccte agere et digne loqui). Ez a három segíti az embert arra, hogy igazán emberré legyen s a valódi humanisz- tikus műveltségből kivegye a részét.

A nyelv az emberi közösség kialakulásának leghatalmasabb esz- köze, s ezért a gyermekek oktatását nyelvekkel kell kezdenünk.

De még azért is, mert a gyermek friss emlékezete legkönnyebben megjegyzi a különböző szavakat és jeleket.

Mivel az ifjúkorban az emlékezet mellett igen erős a fantázia, a tárgyilagos gondolkodásnak ez a nagy kerékkötője, azért a nyelv- tanítással ebben a korban már össze kell kötnünk a költött vagy valóságos történet tanítását.

A gondolkodás fejlesztésére a kora ifjúságban mégis legalkal- masabbnak látszik a mértan, melynek alakzatai és képletei nem- csak foglalkoztatják az emlékezetet és képzeletet, hanem megzabo- lázzák a fantáziát, minden tévedésünk szülőanyját. A mértannal szorosan összefügg a testtan és a fizika. Ez pedig átvezet az égi- testek szemléletére, azok mozgásának, számának, mértékviszonyainak tanulmányozására és önkénytelenül is érintkezésbe hoz a végtelennel s a léi végső föltételeinek tudományával: a metafizikával. Ekkor már be tudjuk látni, hogy a végtelen lét biztosabb és szükségesebb, mint a véges, s a szellemi világ léte is biztosabb, mint a testi, anyagi világ. Ez a legmagasabb eszmény viszont az i f j ú figyelmét befelé fordítja a romlott emberi természetre és rásegíti, liogv át- élje az ellentétet az ember erkölcsi eszménye és valóságos élete között. Ezáltal ráébred az etika fontosságára. Ezen a területen ismét szembeötlik, h o g y a pogány világ erkölcstanának nincs elegendő eszköze az önzésnek, a rendetlen önszeretetnek (filautia) fékezésére.

Ez a belátás az előbbi metafizikai meggyőződéssel együtt fogé- konnyá teszi a fiatalságot a keresztény hittan és erkölcstan elfoga- dására. Végül ennyi előkészület után hozzáláthat az egyetemi i f j ú a keresztény jog alapos tanulmányozásához.

Ebben a lélektanra épített tantervben már csírában megtalálható az emberiség szellemi fejlődésének vázlata, amit később >Az ú j tudomány«-ban dolgozott ki. A Descartes-iskolával szembehelyez- kedve, alapvetőnek tartja a nyelvtanítást (az anyanyelvi oktatást is) és szerinte minden nevelésnek célja és koronája a keresztény jogismereten nyugvó életbölcseség, az igazi jogbölcselet, a iuris prudentia.

Eszerint Vico a nyelvet és a jogot az emberi társadalom alap- pilléreinek tekinti, s ennélfogva oktatásuktól várja a szociális neve-

(21)

V I C O KER. JÁNOS. 157

lés megvalósítását. Mikor ezt követeli, szemben találja magát mind az empirikus, mind a racionalista egyéni nevelés túlzásaival.

Ellenfeleivel való vitatkozás közben lassanként megért saját nevelői gondolkodása s ezt még alaposabban kifejti utolsó fenn- maradt beszédében: »Korunk tanulmányainak szellemérők (De nostri t em por is studiorum ratione). Ez a beszéd Olaszországban a modern pedagógiának első nagyszabású alkotása.

Vico Bacon Nóvum Orgánumának pedagógiai továbbfejlesztésén fáradozik benne. Evégből összehasonlítja a régi és az új tanulmányi módszereket. Készségesen elismeri, hogy az új kornak több szak- ismeret és több ismeretforrás áll rendelkezésére, mint a régieknek, akik nem tudnak nagyítókról és távcsövekről, iránytűről, vegytani folyamatokról; viszont nevelői hatásban az ú j kor tudománya csak akkor mérkőzhetik a régivel, ha az emberi tudást közös alapra vezeti vissza s az egyes szaktudományok eredményeit egymással harmonikusan egyeztetve jut a legmagasabb ismeretek birtokába.

Az, újkori nevelés fogyatékosságát leginkább Descartes követői- nél szemléli. Főleg két nagy hibára mutat rá ebben a beszédben:

1. az igazság hamis kritériumán nyugvó módszer tarthatatlanságára.

2. a logika és kritika túlkorai tanítására.

Descartes szerint ugyanis csak az az igaz, amit tiszta, világos fogalommal megértünk vagy amit ezekből a fogalmakból mértani pontossággal levezetünk. Descartes a látszólagos pontosság ellenére az egyéni önkényt állítja az emberiség közmeggyőződése és a józan tekintély helyére s ezáltal a természetes oktatás rendjét egészen felforgatja. Mintha az ifjak az akadémiákról olyan világba lépnének ki, mely vonalakból, számokból és algebrai képletekből áll.

Fejüket megtöltötték nagyhangú szavakkal, mint amilyenek a pon- tos bizonyítás, a nyilvánvalóság követelménye, az "igazolt igaz- ságok, és eleve elítélik a valószínűt; márpedig az életben ilyen állapotban található az igazság. A valószínűség adja meg gyakor- lati ítéleteinknek ezt a szabályát: Igaz az, amit az emberiség köz- meggyőződése vagy az emberiségnek, egy nemzetnek nagyobb része igaznak tart. Ennek tagadásával a francia filozófia csak kételyekbe és nihilizmusba kergeti az emberiséget. Kizárja ugyanis a nevelés- ből a szemléltetést, az érzéki megismerést, a történelmet, a valóság tapasztalati ismeretét, a költészetet, a nyelveket, a vallásos hagyo- mányt és minden hagyományos tekintélyt, mely az egyéni meggyő- ződésnek nevezett szeszélynek parancsolni akar.

H o g y mennyire igaza volt Vicónak, ezt főleg a franciaországi következmények mutatták meg. Bayle a tiszta, világos fogalmak nevében tagadja az erkölcsi törvények egyetemes érvényét, a hit- tételek és a történelmi tanulságok igazságértékét. Condorcet csak a számok és a biztos tények tanítását követeli az iskolában, mert csak ezek világosak, ennélfogva az iskolában mint a fölvilágosodás

(22)

14 M E S T E R JÁNOS: VICO KER. JÁNOS.

o t t h o n á b a n nincsen helye erkölcsi, vallási vagy hazafias és politikai vélekedéseknek.

Másik n a g y hibája a Descartes-ot követő Arnauld-féle iskolák- nak, h o g y túlkorán, m i n d j á r t a grammatikai iskolák után, tanítják a logikát és kritikát, az ítélkezés nehéz művészetét. Ezek a franciák feledik, h o g y az e m b e r i s é g nagy t ö b b s é g é t és az i f j ú s á g o t nem az.

ész, hanem inkább az emlékezet és a képzelet vezeti. Feledik, h o g y először tanulnunk kell valamit, csak azután lehet azt megítélnünk vagy belőle következtetést vonnunk. Ők p e d i g kritikára a k a r j á k szoktatni a g y e r m e k e t , m é g mielőtt valami a l a p o s a t tanult volna.

Azt kívánják, m o n d j o n mindenről ítéletet, mielőtt valamit dolgozott, alkotott, létesített volna. M á r p e d i g az ember csak annyit tud igazán, amennyit maga átélt és c s e l e k e d e t t : Quanto ja, tanto sa. Descartes igazság-kritériuma csak a tapasztalati anyag bizonyosságát n y ú j t j a , de nem a valóság biztos tudását. Az e m b e r i s é g viszont a valóságot k u t a t j a , nem s a j á t képzeletének káprázatait.

Vico a korai kritikával szemben azt a j á n l j a , h o g y a régieket követve az i f j ú s á g azzal foglalkozzék, amiben erős. A kisgyermek csodás emlékező t e h e t s é g g e l rendelkezik, miért is kezdődjék az oktatása nyelvtanulással, g o n d o l k o d á s a azonban g y e n g e s ezért nem is lehet m á s k é p p e n fegyelmezni, mint példákkal, amelyeket szemlé- letesen kell eléje tárnunk, h o g y érzelemre indítsák.

Az i f j ú n a k erős a képzelete, ennek szabályozására azonban logika helyett először is m é r t a n t tanuljon. M á s o d s z o r i s m e r k e d j é k m e g a szónoki a n y a g feltalálásának művészetével, a topikával, a valószínűségek forrásával. Cicero bevallja, h o g y ennek a művészet- nek következetes, rendszeres g y a k o r l á s a tette őt szónokká és állam- férfiúvá. H a r m a d s z o r , ha a feltalálással rnár elég a n y a g o t g y ű j - töttünk, akkor térhetünk át a találékony szellem g y a k o r l á s á r a , szám- t a n b a n , mechanikában, fizikában. Ezekben sem a mértani p o n t o s s á g ú módszer alkalmazása a f o n t o s , hanem a leleményesség. A szak- emberek p o n t o s számítások a l a p j á n lehetetlennek m o n d o t t á k Bru- nelleschi k u p o l á j á t : ő nem sokat hederített rájuk, hanem megépí- tette és ma is áll. A logikának, az. ítélés igaz művészetének g y a k o r - lása ezekkel a t u d o m á n y o k k a l együtt történhetik legcélszerűbben.

N e g y e d s z e r a testtanban és o r v o s t u d o m á n y b a n is fel kell újí- tanunk a megelőző módszert, a b e t e g s é g t ő l v a l ó megóvást, az e g é s z s é g g o n d o z á s á t , amire a régiek törekedtek. Ezt szintén való- színűségre alapították, nem várva be a biztos betegségeket. Ötöd- ször nem szabad e l h a n y a g o l n u n k az ember- és lélekismeret tudo- mányát, jóllehet ebben is csak valószínűséget érhetünk el. A köz- életre készülő i f j ú s á g n a k ezen a téren okvetlenül j á r t a s s á g r a kell szert tennie. Végül — h a t o d s z o r — a fiatalságnak szüksége van bizonyos művészi készségre, ü g y e s s é g r e , miért is erős f a n t á z i á j á t g y a k o r o l j a festészetben, költészetben, szónoklásban és a jogtudo- m á n y alkalmazásában. A t ö b b s é g az ü g y e s s é g e t l e g k ö n n y e b b e n

(23)

V I C O KER. J Á N O S . 15

megszerzi szónoki gyakorlatok útján, f ő l e g ha ezek anyanyelven, olasz nyelven történnek. A francia nyelv gazdag főnevekben, elvont dolgok megjelölésében s ezért alkalmas az algebra, a matematika s az ú j kritika müvelésére. Viszont az olasz nyelv szemléletes, a plasztikus kifejezést egyesíti a természetes hűséggel és az eszményi mélységgel. Az olasz nyelv tehát természeténél fogva költői. A költészet és a filozófia viszont édes testvérek, mert az igazi költő is a dolgok mélyére lát, mint az igazi bölcselő.

Az egész nevelésben rendkívül fontos a topika és a kritika együttes gyakorlása. Amint a kritika igazzá tesz minket, úgy a topika termékennyé. S ezért az elsőt a stoikusok, a másodikat az akadémikusok művelték. Az első szárazabb, a második színesebb és változatosabb. Egyik a másik nélkül elhibázott dolog, mert a kri- tika a valószínűt sem engedi meg, a topika viszont gyakran a hamis- hoz is ragaszkodik. A kettő együtt adja m e g ifjúságunknak az igaz műveltséget.

Ezt a nevelői nóvum orgánumot áttekintve látjuk, hogy Vico nevelése lényegében esztétikus nevelés, melyet természetesség, sza- badság és eredeti alkotásra törekvés jellemez. Vico helyesrek találja, hogy a növendék maga jusson el az igazság ismeretére, de mestere kézenfogva vezesse rá nemzetének s az emberiség történe- tének szeretetére és a tanulságok levonására.

Esztétikai követelményével azonban nem lesz egyoldalú. Két nevelési tervezete a gyermekkortól egész a férfikorig az érzékektől, a képzelettől az elméleti tudományig s a gyakorlati erkölcstanig minden képességnek, minden tárgynak m e g a d j a a maga kellő helyét, felismeri jelentőségét. Mindezt lélektani alapon, szervesen f e j l ő d ő rendszeres egészbe foglalva halad a nevelés eszményi célja; az emberi nosse, posse, veile megvalósulása felé. A történelem tanul- manyozasa közben alakítja ki a nevelésnek olyan tökéletes fogalmát, amilyent alig találunk kortársainknál. A nevelés lényege az emberi szellem fejlődése, mely az emberiség egyetemes törvényei és ké-

pességei szerint folyik le. A nevelés konkrét célja jelszavakba f o g l a l v a : 1. posse, digne loqui, az ékesszólás, mely elérhető a

nyelvtannak és a logikának gyakorlásával; 2. nosse, certo scire, szilárd, biztos tudás, melyet kifejleszt kezdetleges fokon a mértan, m a j d a logika és betetőzi az emberi szellem története a történet- filozófiában és a gyakorlati jogbölcseletben. Végül 3. vette, recte egere, a jóakarat, mely állandóan örökkévaló értékekre irányítja mindennapi teendőinket. Szellemi lelkünk minden képességét, min- den nemes h a j l a m á t a legmagasabb fokban kell kifejlesztenünk azért, h o g y a Gondviselőhöz hasonlóbbá lehessünk, mert a szellemi lélek az ember istene, amint az Isten a mindenség szelleme (la

mente del tutto).

A nevelés célja mellett a legmagasztosabb példát és a módszert i s filozófiájára építi, f ő l e g a Gondviselés kifejtett elvére, amint

(24)

16

nagy müvének befejező gondolataiban található. A nemzetek tör- ténetét emberek, tömegek és vezetők alkotják, de őket felsőbb értelem vezérli magasabb feladatok megvalósítására még akkor is, amikor kicsinyes, önző célokra törnek. A Gondviselés ezeket a részleges kis célokat használja fel a földön az emberi nem fenn- tartására és a világtörténeti mozgalmak irányítására. (Ez a Hegel- féle »List der Vernunft« és a Wundt-fcle »Heterogonie der Z\vecke«

mélyebb és nemesebb fogalmazásban.)

A Gondviselés példát ad arra, hogyan kell az emberiség nevelé- sében a gyermekkel foglalkoznunk. Nyujtsunk részleges kis célokat, melyeket saját erőik kifejtésével tudnak elérni. A nevelő azonban

— mint a történelmet vezető Isten —• a nevelés folyamata felett álljon, messze lásson, tűzzön eszményi, egyetemes célokat önmaga és növendéke elé. Mivel a nevelődcs az ember szellemi fejlődése saját erejéből lelki törvények szerint, hagyja tehát a nevelő növen- dékét természetes erői szerint baladni, gyermekmódra játékosan élni, érzékeit, izmait, tagjait fejleszteni; engedje a képzeletet a viharos forrongás korában ifjű módon csapongani, ne engedje azon- ban tévútra kerülni; hanem lássa előre, hogyan alakul a kis ösztönös

törekvésekből a távoli nagy cél: az igaz műveltség s az igaz férfias vagy nőies jellem. H a g y j a m e g a gyermeket és az ifjút

abban a hiszemben, hogy magukat alakítják, mert valóban a neve- lésben legfontosabb az ő öntevékenységük.

Mindezekből az is következik, hogy a nevelés szellemi folya- mata párhuzamosan halad a szellem történeti folyamatával, a népek fejlődésével, mert a fejlődésnek ugyanazon törvényeit követi: a képzelettől halad a logikus gondolkodás, az esztétikai élményből a gondolatvilág rendszerezése, a művészettől a filozófia felé. Ez az alapos tudásnak, az igaz életre való bölcseségnek bensőséges kialakulása, mert biztos ismeretre csak akkor tesz szert a növendék, ha ezt saját maga szerzi és alkotja meg teremtő igyekvéssel (col sforzo creativo).

Előttünk áll Vico második filozófiai elvének: >>Igaz az, amit alkotunk« nevelői alkalmazása. Ez az öntevékenység elve, amit a modern pedagógia vívmányának szokás tekinteni Rousseaunái,.

Pestalozzinál, Fichténél vagy Fröbelnél, jóllehet előttük készen található mélységes indokolással és részletes gyakorlati útmutatás- sal Vico műveiben. Az alapos tudást s az igaz műveltséget elő- készíti a teremtő képzelet rendszeres gyakorlása az aristotelesi vagy m é g inkább a cicerói topikával. Kiszélesíti és betetőzi a Vico- féle Új T u d o m á n y : a szellemtörténet és a j o g f e j l ő d é s mélységes átértése. Erre nem alkalmas a Descartes-féle matematizmus, sem pedig a természettudomány, mert a természet rendje a mi emberi hatáskörünkön kívül esik. Az emberi akarattal és értelemmel, főleg a teremtő értelemmel a kultúra és civilizáció alakuló folyamata áll kölcsönös kapcsolatban. Ezért találja Vico furcsának, hogy a

(25)

VICO KER. JÁNOS. 17

korabeli filozófusok a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k r a szentelik minden idejüket és alig t ö r ő d n e k a népek lelkületével s a belőle származó művelődéstörténettel, amelyből az igaz emberi t u d o m á n y merít- hető A fizikában Ciassendi divatos a t o m m o d e l l j e i még kevésbbé időállók, mint valamikor Demokritos, Epikuros most nevetségesnek látszó tákolmányai. H a g y j u n k fel végre a kizárólagos analitikus módszerrel, mely feltételezi a Descartes-féle velünk született és a lélek mélyén rejtőző tiszta, világos f o g a l m a k a t . Kövessük inkább a szintetikus módszert, mely nem közvetlen t u d a t u n k b a n a k a r j a fel- fedezni az igazságot, hanem rávezet arra, h o g y m a g u n k kutassuk

és kutatásunk a l a p j á n m e g a l k o s s u k , megszerkesszük (construirlc):

ne jnveniemus vera, sed faceremus! Akkor ismerjük a d o l g o k a t , ha foglalkozunk velük. Tiszta, világos f o g a l m a t a hülyék és e g y é b e l m e b a j o s o k is találnak a maguk közvetlen t u d a t á b a n , mégse adunk nekik igazat.

Végül Vico nagy történeti érzéke és műveltsége követeli a szo- ciális és nemzetnevelést. Ennek lényegét és örök szempontjait, szintén világosan m e g t a l á l j u k nála. Beszédeiben kívánja a divatos individualizmussal szemben a bcesületérzésnek és a t á r s a d a l o m b a n szerezhető dicsőségnek kiterjesztését az állampolgári és a haza jövője iránti kötelességekre. Főművének végén p e d i g E u r ó p a egye- temeihez. f o r d u l v a kijelenti, h o g y egész élete munkásságáliak célja és é r t e l m e : a nemzetek műveltségének f e n n t a r t á s a és fejlesztése a történelmi és t á r s a d a l m i élet örök törvényeinek feltárásával.

A m a g a s z t o s cél elérése érdekében kéri az egyetemeket, hogy az ő Új T u d o m á n y á t és gyakorlati jogbölcseletét (iuris prudentia)

adjak elő az i f j ú s á g n a k . Az előadásokban hirdessék azt az örök ig; zságot, h o g y a nemzetek akkor egészségesek, virágzók és boldo- gok, ha bennük az anyagias lelkületű réteg szolgál, a f e n n k ö l t lelkületű szellemi réteg p e d i g parancsol.

Ennek megvilágítására kifejti, h o g y a nemzetek is, mint az egyes ember, két rétegből tevődnek ö s s z e : anyagból és szellemből.

Az a n y a g tehetetlen, tunya, alaktalan, f o g y a t é k o s és homályos, szét- eső és ennek következtében állhatatlan, változékony. Ilyen alaktalan t ö m e g a p o l g á r o k n a k az a rétege, melynek nincsen önálló véle- ménye, elve és erénye. T u n y á k és elkényeztetettek, elpuhultak és lezüllöttek. M i n d e n ü t t a viszály és a széthúzás magvait hintik, mert csak egyéni hasznukat keresik és alacsony érzéki g y ö n y ö r ö k e t hajhásznak. Mindig valami ú j r a áhítoznak, g ő g ö s e k és a m e n n y i b e n r a j t u k áll, mindent megtesznek, h o g y a művelt nemzeteket állati színvonalra süllyesszék.

Velük ellentétben a szellemi emberek, a közösség f o r m á t a d ó elemének s a j á t s á g a i : a tökéletesség, világosság, alkotó munka (ter- melő t e v é k e n y s é g ) , e g y s é g és á l l h a t a t o s s á g a r e n d t a r t á s b a n , har- móniában és a társas élet nemes, szép formáiban. Ezt a társadalom -

Magyar Pacdagogia XLVIIl. 1. ;>

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :