3.
D 1 POLNER ÖDÖN
AZ ÜJ VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNYJAVASLAT
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM i«. él iHii«t«HMttirt tu W w » . Ldl
łf&kyirCMpMt:
tzám.B U D A P E S T , 1918
F R A N K L I N - T Á R S U L A T
MAGYAR IROD. INTÉZE1' ÉS KÖNYVNYOMDA
• tv
K I A D Á S A . A ' "
OMNKLIIHÍBSUUI ЯШСД».
mem akarok foglalkozni. Az ú. n. politikai j o g o k kiterjesztése, vagyis az államhatalomban minél nagyobb mértékben való része- s í t é s minden szabadságszerető ember előtt szimpátikus. De a
politikai jogkiterjesztés n e m lehet öncél; az államhatalomban való részesítése az állampolgárok minél nagyobb t ö m e g é n e k min- d i g csak eszköze annak, h o g y az államnak, az ö s s z e s s é g n e k ér- dekét megfelelően és célravezetően elérjük. E n n é l f o g v a a poli- tikai jógkiterjesztésnek sohasem volna szabad a j o g e g y e n l ő s í t é s jelszava alatt történnie; mert az egyének vagy egyénekből álló osztályok érdekében adott egyéni jogosítványok teljes egyenlő- s é g e mellett is indokolt lehet a politikai jogoknak, vagyis helye- s e b b e n az államhatalom részét jelentő közfunkcióknak s ilyen a választói j o g is, egyenlőtlensége. Közfunkciót csak arra lehet bízni, tehát választói j o g g a l is csak azt lehet felruházni, akinél megvannak az elfogadható erkölcsi, szellemi és anyagi biztosí- tékai annak, h o g y ezzel a hatalommal az ö s s z e s s é g érdekében helyesen f o g élni. H o g y valamely állam társadalmi, gazdasági kultúrai és nemzetiségi viszonyai közt kik azok, akikre e köz- f u n k c i ó rábízható, az egyike a legnehezebb kérdéseknek s olyan,
•mit s e m kizáróan elméleti szempontok, sem jelszavak szerint -megoldani n e m lehet, de amelynek megoldásánál a különféle körülmények minden oldalú ismerete, egyes társadalmi jelenségek ezernyi hatásának előrelátása, biztos alapon való kiszámítása és lelkiismeretes mérlegelni tudása szükséges. El kell ismerni, h o g y
az új választói törvényjavaslat indokolása és mellékletei azt
•a benyomást keltik, h o g y annak alkotói e követelményeknek komolyan e l e g e t akartak tenni. H o g y ez sikerült-e v a g y nem, azzal ehelyütt nem akarok foglalkozni, valamint n e m óhajtok kimerítően foglalkozni azzal a kérdéssel sem, vájjon az új vá- lasztói törvényjavaslattal szándékolt kiterjesztése a választói j o g - n a k a mi viszonyainknak és a jelenlegi időknek megfelel-e v a g y sem ?
Az új választói törvényjavaslatra ehelyütt csak inkább a 'törvényszerkesztés szempontjából kívánok észrevételeket tenni.
. 1*
4
Bár az új törvényjavaslat az anyagi választói j o g szabályo- zása tekintetében az 1913 : XIV. tc.-től lényegesen eltérő rendel- kezéseket tartalmaz, mint kodiíikácionális m ű m é g i s — mond- hatjuk n a g y egészében — az 1913: XIV. le. n y o m á n készült..
Ezt, felfogásom szerint, érdemül kell betudni, mert választójogi törvényhozásunk terén az 1913 : XIV. tc. rendszeresség és jogászi s z a b a t o s s á g tekintetében, azt hiszem, haladást jelent. Az új tör- vényjavaslat megtartja egészében az 1913: XIV. tc. rendszerét, j o g i konstrukcióit, terminológiáját, amivel természetesen nem.-
akarom azt mondani, hogy e tekintetben is n e m tartalmaz vál- toztatásokat és pedig lényegeseket és messzemenőket is. Ezek. a-
változtatások gyakran javítások, néha nem ; de azt is m e g kell állapítani, h o g y az 1913: XIV. tc.-nek hézagait és hiányait — mely törvényben n e m fordulnak ilyenek elő — többször sikerült kipótolnia. Mindennek dacára felmerül a kérdés, ha az új javas- lat a választói j o g szabályozásának kodiíikácionális alapjául az 1913 : XIV. tc.-et fogadta el, volt-e szükség egészen új szisztéma- tikus törvényszöveg alkotására és n e m lett volna-e e l e g e n d ő e novelláris törvényalkotás, amely csak módosításokra szorítkozik.
A mai időben, midőn oly sok fontos és állami életünkre nézve életbevágó kérdés merül fel, ha fel is vetődött a választói j o g kérdése, talán elegendő lett volna az anyagi választójog módosí- tására és az eljárási rész legszükségesebb módosításaira szorít- kozni, ami novelláris úton könnyen keresztül lett volna vihető;
sőt m é g a jelenlegi változtatások s e m mutatkoznak kodiíikácio- nális szempontból oly nagy mértékűeknek, h o g y ez az egészen új, szisztematikus törvény alkotását indokolná. Választójogi novella készítése mindenesetre sok idő- és munkamegtakarítással járt volna mind alkotói, mind bírálói számára s ma az idő- és íhunkaökonomia szempontjait épen n e m szabad alábecsülni. Aki pedig tudja, hogy törvényhozásunk menetében e g y - e g y törvény- javaslat hányszor kerül számos példányban újra m e g újra nyom- tatás alá s hogy ez nagyobb terjedelmű törvényjavaslatnál — amilyen az új javaslat is — mily papirosfogyasztással jár, az a mai papiroshiány mellett a fenti szempontok mellé m é g a papiros- megtakarításnak mindenesetre kisebbrendü szempontjait is oda fogja sorolni.
Az új törvényjavaslatnak legfontosabb rendelkezése az anyagi választójognak új szabályozása. Ezzel a javaslatnak két fejezete foglalkozik. Az első, amely a «férfiak választójogát» és a m á s o - dik, amely a «nők választójogát» szabályozza. A választói jog.
kiindulási pontjának meghatározásával mind a két fejezet lesikr
1848 óta helyesen állott, mely lesiklás bizonyos mértékig jel- lemző arra a felfogásra nézve, mellyel a javaslat a választói j o g mivoltát megítéli, habár a javaslat más lényeges rendelkezései- nél e megítélésre nézve egészen helyes, de az itt jelzettől ellen- tétes álláspontot foglal el. Az 1848 : V. te. következőleg rendel- kezik: «Az országnak mindazon benszületett vagy honosított leg- alább 20 éves . . . . lakosai, a' nőket kivéve . . . . választók: kik stb » A z 1874: XXXIII. tc. 1. §-a szerint «Országgyűlési képvi- selőválasztásnál választói joguk van az ország mindazon benszületet vagy honosított polgárainak — a nőket kivéve — akik stb » Az 1913: XIV. tc. 1. §-a így kezdi: «Országgyűlési képviselő- válaszlói joga van a férfinemhez tartozó minden magyar állam- polgárnak, h a . . . . stb.» Mind a három törvény szerint a választói jog alapja és kiindulási pontja az állampolgárság (mert az 1848 :Y. tc. szerint a «benszületett lakos» az akkori jogállapot- hoz képest állampolgárt, indigenát jelentett). Az 1913. évi tör- vényben ez ugyan némileg elhomályosul — talán a Kristóffy-féle javaslat és ennek nyomán az Andrássy-féle pluralitásos javaslat szö- vegének hatása alatt — d e lényegileg a helyes törvényhozási alapot mégis fentartja. Az új javaslat 1. §-aértelmében: «Országgyűlési képviselőválasztói j o g a van minden férfiúnak, aki huszonnegyedik évét betöltötte, magyar á l l a m p o l g á r . . . . stb.»; 11. §-a értelmé- ben pedig: «Országgyűlési képviselőválasztói joga van minden
• nőnek, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, magyar á l l a m p o l g á r . . . . stb.» E rendelkezések szerint a választói j o g alapja és kiindulási pontja nem többé az állampolgárság, hanem egyik esetben a férfi, a másik esetben a női minőség, mind a két esetben az emberi minőség, ami mellett az állampolgárság csak egyik s nem is elsősorban említett oly kellék, akárcsak p. o. az írni és olvasni tudás. Lehet talán, hogy ez a változtatás nem egészen tudatos s hogy valóban nem azt akarja jelenteni, amit látszik, t. i., hogy a választói jog az embernek veleszüle- tett ú. n. emberi joga; de ezt a helytelen felfogást juttatja ki- fejezésre, amelynek azután logikai következménye, hogy az állampolgárság kelléke ép úgy, mint valamely m á s kellék, p. o.
az írni-olvasni tudás esetleg el is volna hagyható. Azt hiszem, ettől Magyarországon ma m é g messze vagyunk és h o g y ma Magyarországon az állampolgárságot mint a választói jogtól el- választhatatlan minőséget, annak alapját és kiinduló pontját fog- ják fel legtöbben, akik közéletünknek tényezői.
Az előadottaknál fogva a törvényjavaslat 1. §-ának oly ér-
i e l m ű átalakítását tartanám szükségesnek, amely a m a g y a r t ö r - vényhozás eddigi álláspontjához híven ezután is a magyar állam- polgárságból indult ki a választójoggal való felruházásnál és amely átalakítás mellett a javaslat két első fejezete bizonyos e g y -
szerűsítést is nyerne. Az 1. §-t nem érintve most m é g többi ren- delkezéseit, következőkép kellene szövegezni: «Országgyűlési képvi- selőválasztói j o g a van minden magyar állampolgárnak, aki é l e t é n e k huszonnegyedik évét betöltötte, írni és olvasni tud és ezenfelül a 2. §-ban, illetve 12. §-ban felsorolt különös kellékek valame- lyikének (jogcím) megfelel». E szövegezésből kitűnik, h o g y a választói jog nemre való tekintet nélkül megadatik bizonyos fel- tétel mellett s a 11. §. egészen feleslegessé válnék. Persze az ekkép szövegezett 1. §. nem maradhatna a «férfiak választójoga»
címmel ellátott fejezetben, de a választói jognak két fejezetben való szabályozása belsőleg különben sem indokolt, s a k é t feje- zetet helyesebb volna egybe összefoglalni, ami mellett többi ren- delkezéseinek sorrendje megmaradhatna.
H o g y a törvényjavaslat a választhatóságát külön fejezetben szabályozza, az 1913: XIV. tcikkel szemben helyes újításnak látszik.
A férfiak választójogának kellékei tekintetében m e g kell ál- lapítani, h o g y az új törvényjavaslat sem álfiaz ú. n. általános v a g y korlátlan választói jogalapján, mert a választói j o g n a k ú g y s z ó l - ván természetes feltételein, vagyis azokon kívül, melyek s e m m i f é l e választójogi rendszerben nem mellőzhetők, bármely alacsonyakat, de mégis állít fel korlátokat, s ily korlátul elsősorban az értelmi kvalifikáció szolgál, tehát e tekintetben is sokban rokon az 1913.
évi XIV. tcikkel. Míg azonban az 1913 : XIV. tc. azonkívül, h o g y az általános feltételek között az állandó lakhelyet is felveszi, az értelmi kvalifikációnak négy fokozatát állítja fel azzal a követ- kezménnyel, hogy mennél alacsonyabb az értelmiségi fokozat, annál szigorúbb egyéb korlátoktól f ü g g a választói j o g , addig az új javaslat csak két ily értelmiségi fokot ismer. Az 1913 : XIV.
tc. n é g y értelmiségi foka : a középiskolai végzettség, az elemi népiskola VI. osztályának elvégzése, az írni-olvasni tudás és az írni-olvasni nem tudás. Az új javaslat két értelmiségi fokozata pedig a IV. elemi népiskolai osztály végzése és az írni-olvasni tudás. Az új javaslat tehát az 1913 : XIV. tcikkhez viszonyítva az első és második értelmiségi fokozat mértékét leszállítja, s emellett egyéb korlátait is megszünteti, a harmadik értelmiségi fokozat mértékét megtartja, de egyéb korlátait csökkenti, míg a negyedik értelmiségi fokozatot egészen tekinteten kívül h a g y j a .
séget nem domborítja ki, sőt bizonyos mértékig eltakarja, ameny- nyiben az írni-olvasni tudást általános feltételként tűzi ki, amely- hez mint egyik alternatív különös kellék járul a IV. elemi üép- iskolai osztály elvégzése. Formailag tekintve ez azt jelenti, h o g y a javaslat abból a lehetőségből indul ki, hogy a két kellék köl- csönösen elválhat egymástól, tehát hogy nemcsak .az fordulhat elő, h o g y az írni-olvasni tudó n e m végzett négy elemit, hanem az is, h o g y aki négy elemit végzett, nem tud írni és olvasni, mert különben nincs értelme a két kellék együttes megkíváná- sának. Ez a lehetőség végre nincs kizárva, mert elképzelhető, h o g y aki elvégezte a négy elemit, idővel elfelejti az írást-olva- sást. De ez bizonyára egészen kivételes eset; másrészt pedig a törvény 20. §-a szerint az elemi népiskola IV. osztályának vég- zése maga után vonja az írni-olvasni tudás vélelmét. A 63. §.
értelmében ugyan ez a vélelem is megcáfolhatój de h o g y a tör- vényjavaslat m é g s e m igen számít ezzel az esettel, arra utal az indokolás 70. lapja, ahol a következőket olvassuk: «Az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzése ö n m a g á b a n j o g - cím. Tehát az általános kellékek (magyar állampolgárság, vá- lasztói életkor) fenforgásán kívül a féríiválasztónak más kelléket igazolnia nem kell. N e m szükséges természetesen igazolnia az általános kellékek körül az-írás-olvasás tudását sem, mert azt az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzése amúgy is
bizony ítjcD).
E gondolatmenetnek a lényege az, hogy a törvényjavaslat két értelmiségi fokozatot különböztet meg. Az egyik: az elemi népiskola IV. osztályának elvégzése, s akik idetartoznak, azok- tól az általános kellékeken kívül más kellék n e m kívántatik ép úgy, mint az 1913 : XIV. tc. első értelmiségi fokozatába tarto- zóktól. A másik pedig az írni-olvasni tudás az elemi népiskola IV. osztályának elvégzése nélkül, s akik idetartoznak, azoktól azután a javaslat öt, alternatív csoportba foglaló különös kellé- kek valamelyikét kívánja meg.
A törvényjavaslat tehát az 1913-iki első értelmiségi fokozat mértékét, melyhez 24 éves kor és semmi más különös kellék nem szükséges, a középiskolai végzettség színvonaláról leszál- lítja a n é g y elemi osztály végzésének színvonalára. Talán n e m esem abba a hibába, h o g y a javaslatot szándékom ellenére politikai szempontból bírálom, ha felvetem itt a kérdést, vájjon ez a nagy- mértékű leszállítás indokolt-e, és ha erre a kérdésre elméleti szempontból és teljesen tárgyi alapon igyekszem választ adni.
Amint fentebb jeleztem volt, a választói j o g o s u l t s á g g a l való felhasználásnál döntő jelentőségű főszempontnak kell annak lenni, h o g y kinél tehetők fel a megfelelő erkölcsi, szellemi és anyagi biztosítékok arra nézve, hogy a választói j o g b a n rejlő közfunk- ciót az összesség érdekében kellően fogja gyakorolni.
A szellemi biztosítéknak egyik legjelentékenyebb n e m e a képzettség és iskolázottság. Nevelő hatásánál fogva az iskolá- zottság erkölcsi biztosítékul is alkalmas.- Ha már most ezek alap- ján az iskolai képzettségnek kell a választói jog egyik mértéké- nek lenni, amint ez mérték a törvényjavaslat szerint is, lehet-e ez kisebb annál a képzettségnél, amelyet az állam minden pol- gárától megkövetel. Lehet-e arra közfunkciót bízni, aki nem bír az iskolai képzettségnek azzal a minimumával, amelyet az állam olyantól is megkíván, aki semmiféle közfunkciót n e m végez. Ez a képzettség nálunk a hat elemi népiskolai osztály v é g z é s é t ő l feltételezett, mert hiszen a tankötelezettség azért van mindennap ^ iskolára terjedőleg hat évben (6—12 évig) megállapítva, h o g y a hat elemi népiskolai osztályt, vagy ezzel tanértékre e g y e n l ő is- kolát minden állampolgár elvégezhesse. Igaz, h o g y a hat évi tankötelezettség az életben gyakran nem tartatik m e g s h o g y ez nemcsak az illetők mulasztásán múlik, hanem azon is, hogy nem voltak m e g mindenkinél a szükséges anyagi és physikai előfeltételei annak, hogy a tankötelezettségnek eleget t e g y e n s így gyakran halljuk az ellenvetést, hogy azokkal szemben, akik- nél ez az eset, méltánytalanság volna, a választói j o g o t a tan- kötelezettség teljesítésével megszerezhető képzettségtől f ü g g ő v é tenni. Ha a választói j o g a magánjogi jogosítványhoz hasonló olyan jogosítvány volna, amellyel való felruházást az e g y é n n e k szempontjából kell mérlegelni, ez az ellenvetés elfogadható volna;
a választói j o g azonban n e m ily jogosítvány s a választói j o g n a k jelzett természete mellett mindazok a körülmények, amelyek
megakadályozták, h o g y a tankötelezettség és az ahhoz fűződő iskolázottság a törvényszerű mértékben általánossá váljék, épen azt mutatják, h o g y nálunk a viszonyok és körülmények nem fejlődtek m é g annyira, hogy a választói j o g is általánossá vagy a jelzett mértéken túl általánosabbá váljék. '
Ezzel szemben a törvényjavaslatnak az az álláspontja, mely a választói jogosultság főmértékeül a négy elemi népiskolai osz-, tály elvégzését teszi meg, a belső tárgyi indokoltságot nélkü lözi ami kitűnik abból is, h o g y a javaslat indokolása s z e r i n t a hat elemi osztály elvégzésének fő választói jogcímül tevését, főként az teszi indokolttá, h o g y a hat elemit végzettek száma a n é g y
elemit végzettek számánál tetemesen csekélyebb s hogy ennél- fogva az előbbit jogkiterjesztés alapjául venni nem lehet (1. Indo- kolás 46. s 47. 1.). Ez az okfejtés az okozatot teszi m e g okká, amennyiben a választók számának tetemes emelését mint öncélt tűzi ki és e cél eléréséhez szabja a választói j o g o s u l t s á g mér- tékét tekintet nélkül arra, h o g y a választói j o g o s u l t s á g mértéke belső indokoltsággal bír-e vagy nem. Azt hiszem, a helyes eljárás épen az ellenkező. A választói j o g o s u l t s á g megállapításánál min- den előzetes egyoldalú célkitűzés nélkül első feladat a választói j o g természetéből kiinduló objektív alapon álló mértéknek a ke-
resése és találása, mely eredményezheti a választók számának kisebb vagy nagyobb voltát. Ha emez eredmények azután n e m egyoldalúan felállított szempontok, hanem általános érdekű kö- vetelmények szempontjából ki nem elégítőeknek vagy túlmessze- menőeknek bizonyulnak, akkor lehet helye további kisegítő ala- pok keresésének, amelyek a szükségeseknek talált követelmények szempontjából m é g szűkítik vagy szaporítják a választók számát.
A fent kifejtettekhez képest a választói jog mértékének megálla- pításánál az állampolgári szükséges képzettség minimumát je- lentő hat elemi népiskolai osztály elvégzése mutatkozik a leg- tárgyiasabb alapul. Ha azután az ez alapon nyert eredmény a magyar állam általános érdekű szempontjaiból nem mutatkozik kielégítőnek, akkor lehet keresni esetleg az írni-olvasni tudás, mint alacsonyabb értelmiségi fokozat alapján azokat a további körülményeket, melyek szintén alkalmasak lehetnek arra, h o g y a választói j o g g o l való felruháztatásnak megfelelő biztosítékait nyújt- sák. H o g y e biztosítékok között nem szerepel a 24 évnél maga- sabb korhatár, az a fent kifejtett elvi szempontokból helyesel- hető. Az 1913 : XIV. tc.-ben megállapított 30 éves korhatárnak a választói jog egyik kellékeül való kikötése szintén célzatos, a belső tárgyi indokoltságot nélkülöző rendelkezés volt akkor, mi- kor a magyar állam a választói j o g n á l tartalmasabb közhatalmi funkcióknál, p. o. az esküdtszéki tagságnál, törvényhatósági bi- zottsági tagságnál alacsonyabb-korhatárral megelégszik.
A választói j o g pozitív kellékeinek megállapítása mellett az új javaslat is ismeri a negatív kellékek csoportját ép úgy, mint az 1913 : XIV. tc., de némileg módosított fogalommeghatározás- sal, illetve terminológiával, ami visszatérést jelent az 1874:XXXIII.
tc.-nek e tekintetben nem egészen szerencsés terminológiájához.
Mielőtt azonban erre rátérnék, előbb a törvényjavaslatnak ugyan- csak e rendelkezéseivel kapcsolatos másik intézkedésével kívá- nok foglalkozni.
10
A javaslat 7, §-a értelmében nincs választói j o g a a tényleges állományú katonáknak. Az 1913 : XIV. tc. e tekintetben felállítja a választói j o g g a l való összeférhetetlen közszolgálat fogalmát, ami annyiban találó, mert kifejezésre juttatja a választói j o g n a k szintén közhatósági mivoltát. A választói j o g g a r ö s s z e f é r h e t e t l e n közszolgálat fogalmát a javaslat indokolása ugyan szintén el- fogadja, de m a g a a javaslat nem, ami annyiban kár, h o g y ez- által a jogi fogalmak tisztázódásának törvényeinkben már elért egyik fejlődési fokát ismét mellőzi. A szakasz érdemleges részének az a rendelkezése, mely a katonai hivatalnokokat — az 1913: XIV. tc.-kel szemben és megfelelően az 1 8 7 4 : XXXIII.
tcikknek — a választói jogból kirekeszti, indokolt, valamint na- gyon indokolt az a rendelkezés is, amely a tartalékos, póttartalékos- és népfelkelő minőségben tényleges szolgálatot teljesítőket kiveszi a kirekesztettek közül, vagyis nekik megadja a választói jogosultsá- g o t s csupán választói j o g u k gyakorlásában korlátolja őket. Erre a rendelkezésre a háború tapasztalatai adtak alkalmat. De a tör- vényszerkesztés szempontjából célszerű volna a 7. §. idevonat-
kozó 1. pontját átszövegezni. • A szóbanforgó rendelkezés logikailag ugyanis mindenekelőtt
kivételt állapít meg, azáltal, h o g y a tényleges katonákat kirekeszti a választói jogból. Ez alól a kivétel alól további kivétel a tartaléko- sok stb. szolgálata. De habár eszerint a tartalékosok választók, a.
10. §. szerint m é g sem gyakorolhatják a választói jogot, ami tehát a második kivétellel szemben további, mondhatnók harmadfokú kivételként jelentkezik, ú g y h o g y a második kivétel e g y e n l ő v é teszi a tartalékosokat a választókkal, a harmadik kivétel ismét a kirekesztettekkel egyenlősíti őket. Ezt a nehézkes gondolat- menetet m é g inkább bonyolítja az, hogy a 10. 2. pontja, mi- dőn kimondja, hogy az n e m gyakorolhat választói jogot, akinek a 7. §. értelmében nincs választójoga, vagy mint tartalékos stb.
teljesít szolgálatot, ismét kiveszi a tartósan szabadságoltat. Ez egymásra halmozása a kivételeknek és azoknak különféle vonat- kozásokban való kombinálása a javaslat m e g é r t é s é t rendkívül megnehezíti, ami pedig e g y törvénynek sem válik hasznára.
Mindezen i g e n könnyen lehetne segíteni azáltal, h o g y azokat, akiket a 7. §. 1. pontja ki akar rekeszteni a választói jogból, oly módon határozzuk meg, afnely nem teszi szükségessé, h o g y a tartalékosok stb. mint kivételek említtessenek. Ez u g y a n n é m i nehézségbe ütközik annyiban, hogy a katonai szolgálat ama ré- szére nézve, amelyet n e m tartalékosi minőségben teljesítenek,.
jelenleg egészen kialakult magyar terminológiánk nincs. A né-
met terminológia jelenleg ezt «Prásenzdienst»-nek nevezi, szem- ben a «Reservedienst»-tel; míg az előbbi véderőtörvény ha- tálya alatt a «Liniendienst» fejezte ki ugyanezt a fogalmat.
U g y a n e z t magyarul az 1889 : VI. tc. 8. §-a a «sorhadi» kifejezés- sel adta vissza; de az új véderőtörvény (1912 : XXX. tc.) ezt a- fogalmat mellőzi anélkül, h o g y mást tenne helyébe. A honvéd- ségi törvény (1912 : XXXI. tc.) 3. §-a azonban világosan m e g k ü - lönbözteti a honvédség három állománycsoportját, ú. m. a «tény- leges állományt», a tartalékot és póttartalékot, ú g y h o g y a «tény- l e g e s állomány» fogalom volna az, amellyel, alkalmazva a had- seregre és haditengerészetre is, ki lehetne fejezni azt, amit a német katonai terminológia «Prasenzdienst»-nek nevez, hacsak.
az utóbbira katonai részről megfelelő (de nem a megszokott katonai magyarításokhoz hasonló) kifejezést nem találnak. Ezek szerint a javaslat 7. §-ának 1. pontja következőleg volna szöve- g e z h e t ő : «Habár az 1—6. §-okban megszabott kellékeknek m e g - felel, nincs választójoga annak:
. 1. aki a hadsereg és haditengerészet vagy a honvédség tény- leges állományának tagja és nincs tartósan szabadságolva.»
A csendőrséget vagy külön pontban vagy a 2. pontban l e - hetne felsorolni, hiszen a csendőrség a rendőri közigazgatásnak és n e m a katonainak a szerve.
A m í g a javaslat 7. §-a a felsorolt összeférhetetlen közszol- gálatokat mint a választójogot kirekesztő körülményeket álla- pítja meg, addig a 8. §. már csak a választói j o g gyakorlását kizáró okokról beszél. Ezzel visszatér arra a megkülönböztetésre, melyet ugyan az 1874 : XXXIII. tc. megtett, de amelyet az 1913.
évi XIV. tc. elejtett és pedig felfogásom szerint helyesen. Ez az a megkülönböztetés, mely vonatkozik nemleges irányban a vá- lasztói j o g nem bírására és annak bírására, de nem gyakorolha- tására.
Valamely j o g nem bírása és bírása, de gyakorolhatásának akadálya közötti különbségnek különféle jelentősége lehet. Jelent- heti ez a különbség mindenekelőtt azt, hogy aki/ bír valamely j o g g a l , de azt nem gyakorolhatja, arra nézve beállhatnak a jo-
gosultságból származó következmények, de az annak feltételezé- s é t képező cselekményeket ő nem teheti meg, hanem másnak kell helyette megtennie. Ez a j o g k é p e s s é g a cselekvőképesség nélkül. Ez különösen a m a g á n j o g terén fordul elő; a választói jognál rendszerint nincs helye; s javaslatunk is kizárja, ameny- nyiben a 9. §. szerint a választójogot csak személyesen lehet gya- korolni.
12
Másik jelentősége az említett különbségnek az, h o g y vala- mely j o g bírása mellett annak nem gyakorolhatása jelenti azt, hogy a j o g o s u l t s á g alapját képező jogviszony és az azt létesítő jogcselekmények hatálya általában fenáll, de bizonyos körülmé- nyek időlegesen felfüggesztik olykép, hogy mihelyt a f e l f ü g g e s z t ő körülmények megszűnnek, a jogviszony, illetve az azt megala- pító tények hatálya önként, minden újabb jogalapító tény nél- kül beáll. Ilyen eset áll fen p. o., ha valamely köztisztviselő ál- lásától felfüggesztetett. Ilyen eset áll fen a főrendiházi t a g s á g szünetelésénél is. -Valószínűleg eme jelentőség kiérzése vezette az 1874 : XXXIII. te., valamint a jelenlegi javaslat megalkotóit is e különbség megtételére, amit a jelenlegi javaslatnál különösen az is mutat, h o g y az 1. és 2. §-a választói j o g o s u l t s á g különös kellékeit «jogcímeknek» is nevezi, zárjelben. Azonban a választói jogosultságnak különös kellékei tulajdonkép nem j o g c í m e k ab- ban az értelemben, h o g y valamely különleges j o g megalapítására alkalmas és arra irányuló tények volnának, mert ezek a kellékek bizonyos tényleges állapotot jelentenek ugyan, melytől f ü g g a választói j o g o s u l t s á g , de anélkül, hogy közvetlenül a választói jog vagy annak feltételét képező valamely más jogi állapot m e g - alapítására irányuló jogi tények volnának. Ha valamely jogvi- szonyt keresünk a választói j o g alapjául, akkor ezt az ú. n. nép- képviseleti rendszer mellett sokkal inkább az állampolgárságban találhatjuk, s ezen az alapon mondhatnók, h o g y minden állam- polgárnak van választói joga, de azt csak azok gyakorolhatják, akikre nézve ennek különös feltételei fenforognak, m í g a rendi képviselet idejében teljesen m e g f e l e l ő konstrukció lett volna an- nak megállapítása, h o g y választói j o g o s u l t s á g g a l bírnak a ki- váltságolt rendekhez tartozók, de azt bizonyos körülmények kö- zött n e m gyakorolhatják! Most azonban a választói j o g o s u l t s á g - nak bizonyos tényleges korlátokhoz kötése e g é s z e n m á s jelentő- s é g g e l bír, mint bírt a rendi világban a választói j o g n a k a rendekbe tartozáshoz kötése és e tényleges korlátoknak mint valóságos j o g c í m e k n e k odaállítása már ezért sem indokolt.
Harmadik jelentősége valamely jog n e m bírása és gyakorol- tatásának akadálya között lehet az, hogy aki nem bír valamely jogot, az hiába teszi m e g azokat a cselekményeket, melyek a j o g gyakorlását jelentik, annak semmi hatálya sem lehet; m í g aki csak nem gyakorolhatja a jogát, de bírja azt, az megakadályoz- ható a gyakorlást jelentő cselekmények megtételében, de ha azokat mégis megteszi, azoknak jogi hatálya m é g i s beáll. Ezt a követelményt azonban a törvényjavaslat nem vonja le é s azok a
következmények, amelyeket a javaslat a választói j o g gyakorlá- sának kizártságához fűz, teljesen azonosak ahhoz, amelyeket ennek nem bírásához fűz, ú g y hogy a választói jogosultság kellékei és a választói j o g gyakorlását kizáró körülmények .között a különb- ség, csak az, h o g y az egyik pozitív a másik negatív irányban hat.
Habár tehát a fentiek szerint van i s valamely, a hasonla- tosságban rejlő alapja annak, hogy a törvényjavaslat a választói jog különös kellékeit mintegy jogcímül tünteti fel s a felfüg- gesztő körülményeket mint a választói j o g gyakorlását kizáró- okot határozza meg, tekintettel arra, h o g y ennek a megkülön- böztetésnek alapja nem valódi, hanem csak látszólagos körül- mény, a megkülönböztetett fogalmak következményei pedig azo- nosak, már gyakorlati szempontból is megfelelőbbnek látszik a megkülönböztetést elejteni, mint teszi a 1913 : XIV. tc., mert e kétféle fogalomnak a törvény egyéb helyein való figyelembevé- tele, mint azt pl. a 9., 10., 16. §-ok mutatják, csak törvényszer- kesztési nehézséget okoz anélkül, hogy bármi más haszonnal
járna. , Akármely terminológiát fogadja el azonban a törvényjavaslat,
a 7. és 8. §-ban megállapított kirekesztő körülmények jogi ter- mészete közt különbséget tenni nem indokolt. N e m tette azt sem az 1874 : XXXIII. tc., sem az 1913 : XIV. tc. Ez az utóbbi a két- féle kirekesztő körülmény között m é g i s annyiban tett megkülön- böztetést, h o g y az egyiket kivételnek, a másikat kizáró oknak nevezte s gyűjtő fogalmat a kettőre nem használt. Ez n e m volt szerencsés eljárás s a törvény szerkesztésénél és kezelésénél szintén nehézséget okozott. A mostani javaslat m é g tovább megy, amennyiben a 7. §. a tényleges katonai, csendőrsógi és rendőr- legénységi szolgálatot a választói, j o g bírását kirekesztő körül- ménynek, a 8. §. pedig az ott felsorolt helyzeteket a választói j o g gyakorlását kizáró körülményként határozza m e g ; amiből, ok nélkül, további nehézségek származnak. Az maga, h o g y a javas- lat szerint az .egyik szakaszban felsorolt kirekesztő körülmény az 1913 : XIV. tc. mintájára többször másként érvényesül, mint a másiké, m é g nem ok a fogalmi megkülönböztetésre, mert e különbségnek oka nem az, mintha eltérő természetük volna, hanem csak az, h o g y az egyik kirekesztő körülmény másként bizonyítható, mint a másik. Helyes törvényszerkesztéssel, v a g y mind a kétféle körülményt a választói jogot magát kirekesztő, vagy csak annak gyakorlását akadályozó körülményül lehet meg- állapítani.
A törvényjavaslat a választóknak m é g egy kategóriáját ismeri,.
14
akik bizonyos körülmények között választói jogukat nem g y a - korolhatják. Ezek a tényleges szolgálatban álló tartalékosok, póttartalékosok és népfelkelők, akik a 10. §. értelmében nem gyakorolhatják választói j o g u k a t akkor sem, ha a névjegyzékbe fel vannak véve s e tekintetben rájuk nézve a törvényjavaslat azt az álláspontot foglalja, amit az. 1913 : XIV. tc. a fegyver- gyakorlatot teljesítőkre nézve. Tulaj donkép az e kategória tekin- tetében tett megkülönböztetés ugyanazon szempont alá esik, mint a fegyveres erő tényleges állományú tagjai tekintetében t e t t ; mégis itt a megkülönböztetésnek van bizonyos gyakorlati jelentősége annyiban, amennyiben a tényleges szolgálatot telje- sítő tartalékosoknak stb. választókul nyilvánítása m a g a után vonja azt, h o g y a választók névjegyzékébe felvétessenek ; m í g az a körülmény, hogy a tényleges szolgálat m é g a választás idején is fenáll, m a g a után vonja azt, h o g y választói j o g u k a t m é g nem gyakorolhatják. E tekintetben tehát k ü l s ő l e g ugyan- oly helyzetbe kerülnek mint azok, akik a n é v j e g y z é k készítése idejében szintén választók voltak, de valamely később beálló kizáró körülménynél fogva a választás idejében már n e m válasz- t ó k s í g y a választásban való részvétel lehetőségétől is elesnek.
Míg ellenkezőleg, ha a tényleges szolgálatot teljesítő tartaléko-
* sok nem minősülnének választóknak a névjegyzék összeállítá- sakor, a később bekövetkezendő választásoknál akkor s e m vehet- nének részt, ha tényleges szolgálatuk időközben már m e g s z ű n t ; a m i határozottan helytelen volna. .
A törvényjavaslat 10. §-ának e tekintetben tett megkülön- böztetése tehát indokoltnak mutatkozik. E szakasz s z ö v e g e z é s e azonban máskülönben eshetik kifogás alá. Azokat ugyanis, akik dacára annak, h o g y a választók névjegyzékébe fel vannak véve és m é g s e m gyakorolhatnak választói jogot, két csoportba osztja.
E két csoport mindegyikében ismét kétféle alcsoportot kell meg- különböztetni, t. i. olyanokat, akik nem gyakorolhatnak választói jogot, mert a választás idejében nincs választói j o g u k (az 1.
pontba soroltak közül azok, akik állampolgárságukat elvesztették, a 2. pontba sorollak közül a tényleges állománybeli katonák) és olyanokát, akik választók ugyan a választáskor, de akiknek a törvény nem engedi m e g a választói jog gyakorlását (az 1. pont- ban a 8. §-szal kizártak, a 2. pontban a tényleges szolgálatot tel- jesítő tartalékosok stb.). A két csoport között e g y e d ü l az a kü- lönbség, hogy az 1. pontbeliek csak akkor n e m gyakorolhatnak választói jogot, ha az akadályozó körülményt közokirat igazolja, /míg a 2. pontbeliek ily közokirati igazolás nélkül is akadályo-
róttak. Kérdés, helyes-e az akadályozó körülmény fenforgására vonatkozó bizonyítás módjának eme különbségére alapítani az anyagi rendelkezést tartalmazó szabályok elválasztását olykép, h o g y ennek következtében e g y anyagi szabály rendelkezik azokra nézve, akiknek különben anyagi jogállása különböző.
A 10. §. szövege m é g annyiban sem szerencsés, amennyiben n a g y logikai ellentmondással így rendelkezik: «Nem gyakorol-
hatnak választói jogot azok a választók, akik nem bírnak vá-
lasztói joggal (vagyis nem választók). Mindezekre való tekintettel a 10. §. n a g y o n rászorul az átszövegezésre. Az 1913 : XIV. tc. 15. § a e tekintetben egészen elfogadható mintául szolgálhat, különösen, ha elejtetik a 7. és 8. kirekesztő okainak jogi természete kö- zötti különbség. A 10. §. ebben az esetben ilyenfélekép szólhatna:
irA névjegyzékbe felvett személy (vagy egyén) sem gyakorol- hatja a választói jogot, ha magyar állampolgárságát elvesztette, vagy rá nézve a 7. vagy a 8. §-ban felsorolt kirekesztő okok valamelyike áll fen. E célból a magyar állampolgárság elvesztését és a 8. §-ban felsorolt kirekesztő körülmények fenforgását köz- okirattal kell igazolni.
N e m gyakorolhatja választói jogát az a választó sem, aki mint tartalékos, póttartalékos v a g y népfelkelő tényleges szolgá- latot teljesít, hacsak n i n c s tartósan szabadságolva»,
Áttérve a 8. és 10. §. érdemleges intézkedéseire, azok után, melyeket e tekintetben már előbb megjegyeztem, m é g a követ- kezőkre kívánok figyelmeztetni. Az a rendelkezés, h o g y tény- leges szolgálatban álló katonáktól a választói j o g gyakorlása közokirati, tehát likvid bizonyíték nélkül megtagadható, a gya- korlatban sok bonyodalomra f o g okot adni. Vájjon, ha valaki katonai egyenruhában f o g megjelenni a szavazásnál, ez már bi- zonyíték lesz-e arra, h o g y tényleges szolgálatban áll s ha esetleg szavazáshoz fogják bocsátani," lesz-e esetleges ok, h o g y szavazata és azután a választás v a g y eredménye érvényteleníthessék? Vi- szont, ha valaki polgári ruhában jelenik meg, de ellene valame- lyik bizalmi férfi a 10. §. alapján a tényleges szolgálat kifogását fogja tenni s erre nézve a saját vagy valamely más jelenlevőnek tanúságára hivatkozik, a küldöttségi elnök milyen alapon hatá- rozzon, h o g y a választás esetleg ne legyen megtámadható ? Bizo- nyos, h o g y a közokirati bizonyíték produkálása esetleg polgári ruhában szavazó tényleges katonával szemben (ki fel van véve a névjegyzékbe) nehéz, de az a rendelkezés, h o g y a névjegyzékbe felvettél a szavazás csak közokirati bizonyíték alapján tagad- ható meg, eleget tesz annak a követelménynek, hogy a szavazás-
16 -
nál a választói jogosultságnak kérdéseiben csak akkor lehet ha- tározni, ha likvid bizonyíték minden kétséget kizár. Igaz, h o g y az 1913 : XIV. tc. 15. §-a is mellőzte ezt a fegyvergyakorlatot teljesítőkkel szemben s a javaslat csak mintegy ennek a n y o m á n indul el, midőn azt a helyzetet, melyben az 1913 : XIV. tc. sze- rint a fegyvergyakorlatot teljesítők vannak, kiterjeszti általában a tényleges szolgálatot teljesítő tartalékosokra stb.-re. A fegy- vergyakorlatot teljesítők esete 'azonban sokkal kivételesebb- nek tekinthető, hogysem aggályokra adhatott volna alkalmat.
Ennélfogva kérdés, nem volna-e indokolt a közokirati bizonyíték követelményét a 7. §-beliekkel szemben is megkívánni; más- részt pedig attól, h o g y a tényleges - szolgálatot teljesítő tarta- lékosok stb. választói joguk gyakorlásában korlátoltassanak, egé- szen elállni s ha már megmarad a választói joguk, azt is m e g - engedni, hogy azt gyakorolhassák. A katonai f ü g g ő s é g i viszony- nak tartalékosnál úgyis más jelentősége van, mint a t é n y l e g e s állományú katonánál; s a nagyrészben titkos szavazás a f ü g g ő - ségi viszonyt úgyis ellensúlyozza.
A választói jogot, illetve annak gyakorlását kizáró többi körülmények közül különös figyelmet érdemelnek azok, amelye- ket a javaslat 8. §-ának 8. pontja határoz meg. Ez a pont az 1913 : XIV. tc. megfelelő 14. §-ának 9. pontjával szemben több irányú módosítást tartalmaz. í g y mindenekelőtt azt, h o g y azon bűncselekmények kategóriájából, melyek miatt történt elítéltetés a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésétől f ü g g e t l e n ü l a választói j o g kizárását vonja maga után, kihagyja a nyereség- vágyból elkövetett bűncselekményeket és ezek helyébe azoknak a kategóriáját teszi, amelyekre a törvény különben is a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését rendeli. Azután azt, h o g y az állam ellen irányuló bűncselekmények közül csak a bűntet- teknek adja m e g a különös kizáró hatályt. Ezzel lehet összefüg- gésben az, hogy ugyanily hatályt tulajdonít a Btk. 173. §-ában meghatározott vétségnek, mely az 1913 : XIV. tc. 14. §. 9. p o n t - jának általánosabb meghatározásába amúgy is beleesik. Harma- dik módosítás, h o g y a Btk. 172. §-ával kapcsolatos k ü l ö n ö s ha- tályt csak a nemzetiségek elleni gyűlöletre izgatás eseteire szo- rítja. Negyedik módosítás, h o g y a kerítéssel és kivándorlásra csábítással kapcsolatban a választói jogot kizáró hatályt mellőzi és ötödik módosítás, h o g y mindezt a kizáró hatályt öt évre kor- látolja s elhagyja az 1913 : XIV. tc.-nek azt az intézkedését, amely a már egyszer ily bűncselekményt elkövetőkre ezt a hatályt 10 évre tolja ki.
A felsorolt módosítások közül a negyedik és ötödik helyen ' felsoroltak ellen részemről n e m teszek észrevételt. Az első barom módosítás mellett azonban észrevétel nélkül nem haladhatok el.
Az 1913 : XIV. tc. 14. §-ának 9. pontjához szóló indokolás a nye- reségvágyból elkövetett és az állam ellen irányuló bűncselekmé- nyekkel kapcsolatos választójogkizáró hatályt az erkölcsi és ál- lampolgári m e g b í z h a t ó s á g szempontjaival indokolja (1910. évi országgyűlési képviselőházi irományok XXIII. k. 92. 1.). Az új javaslat az állam ellen irányuló bűntettekkel kapcsolatban a ki- záró hatályt fentartván, az állampolgári megbízhatóság szem- pontjait nagyrészt figyelembe veszi; a nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban ezt a hatályt n e m tartván szükségesnek, az erkölcsi megbízhatóság szempontjaira kisebb súlyt látszik helyezni, avagy azokat más irányban keresi. Ezt az eljárást az indokolás különösen két körülménnyel okolja meg.
Egyrészt azzal, hogy a «nyereségvágyból elkövetett bűncselek- mény» n e m körülhatárolt törvényes fogalom és ezért a gyakor- latban n e h é z s é g e k b e ütköznék a választói j o g gyakorlásából való kizárás megállapíthatása céljából esetenkint elbírálni azt, h o g y a bűncselekményt mily indokból, nevezetesen nyereségvágyból követték-e el. Ezzel szemben azonban rá kell mutatni arra, h o g y
«az állam ellen irányuló bűncselekmény» m é g kevésbé körülha- tárolt törvényes fogalom, a javaslat ezt a kategóriát m é g i s fen- tartja s a választói j o g o t kizáró hatályt szükségesnek tartja hozzá fűzni. A javaslat indokolása igen találóan jegyzi meg, hogy indokolt megtartani a bűncselekmények kizáró hatályát, különösen tekintettel a katonai (honvéd) bíróságok által katonai büntetőtörvény alapján hozott ítéletekre, miután ezekben az íté- letekben a politikai j o g o k gyakorlatának felfüggesztése nem mondható ki. Ámde ugyanez az eset más ügyekben hozott ka- tonai bírósági ítéleteknél is, úgy, hogy míg pl. valamely polgári bíróság által csalásért elítélt egyén büntetésének kiállása után az ítéletben megszabott időig nem fog választhatni; ha valakit katonai bíróság ítélt el ugyancsak csalásért, ez mihelyt kisza- badul s a polgári életbe visszakerül, azonnal választó lesz. P e d i g az ily eshetőségek, tekintettel arra, hogy a javaslat épen katonai szolgálat címén igen sok választót teremt, szaporodni fognak.
Ha az erkölcsi szempontok megkövetelik, hogy polgárilag elítélt szabadságvesztésbüntetése után egyideig m é g ne választhasson, a katonailag elítélttel szemben ezt bizonyára szintén megköve- telik. Az erkölcsi szempontoknak ez a követelménye a javaslat 8. §. 8. pontjának jelenlegi szövege mellett nem teljesülhetne.
ür. I'olner Öcl
;in. 2
18
A választói j o g o t kizáró hatályt nem fűzi a nyereségvágyhoz a javaslat másodszor azért, mert — az indokolás szerint — az ily okból elkövetett bűncselekmények miatt történt elítélési ese- tek túlnyomó többségébe a btrv. a politikai j o g o k gyakorlatának f e l f ü g g e s z t é s é t elrendeli s így a törvényjavaslat 8. §-ának 8. pont-
jában foglalt rendelkezés értelmében a kizárás a m ú g y is be fog következni. Ez igaz, de ha a javaslat — az állam ellen irányuló bűntettektől és két vétségtől eltekintve — elégnek tartja, hogy a javaslatban fix időre terjedő hatály csak azokban az esetekben álljon be, amely esetekben a büntetőtörvények a politikai j o g o k gyakorlatának felfüggesztését elrendelik, akkor méltán felmerül a kérdés, vájjon van-e szükség arra, hogy a választói j o g o t kizáró hatályt a válaszlói törvény a büntetőtörvénytől eltérőleg és tel- jes merevséggel állapítsa m e g és nem helyesebb-e megmaradni annál, h o g y ez a hatály a büntetőtörvény alapján az eset körül- ményeihez simuló Ítélet szerint álljon be, hol rövidebb, hol azon- ban hosszabb időre is terjedőleg és nem kellene-e inkább a bün- tetőtörvénynek azt a rendelkezését, mely a f e l f ü g g e s z t ő hatály legkisebb és l e g n a g y o b b időtartamát megszabja, a választói tör- vényjavaslattal kapcsolatban novelláris úton módosítani. Ezzel kapcsolatban azután revideálni lehetne és ki lehetne azoknak a bűncselekményeknek a körét terjeszteni, melyeknek esetében a politikai j o g o k gyakorlatának felfüggesztését ki kell mondani, amely revizió alkalmával önmagától mérlegelés tárgyává válnék az a kérdés is, h o g y a Btkv. 172. §-ának esetei m e n n y i b e n von- ják maguk után a politikai j o g o k gyakorlatának felfüggesztését, amely kérdésre különben m é g itt vissza fogok térni. . Az itt jelzett megoldás mellett a javaslat 8. §-ának 8. pont- ját, mely az 1913 : XIV. tc. 14. §-ának 9. pontja n y o m á n meg- lehetős különleges intézkedés, helyettesíteni lehetne oly intézke- déssel, mely csak a katonai bíróságok által elítéltek választói jogára vonatkozik. Ez a rendelkezés világosan tartalmazhatná annak kimondását, h o g y a katonai (honvéd) bíróságok által a magyar állam és intézményei ellen irányuló vagy nyereségvágy- ból elkövetett bűncselekmények miatt (ezt a kategóriát a jelzett okból m e g kellene tartani) történt elitélés esetén a választói j o g bizonyos ideig ki van zárva. Az időtartamot annyi időben kel- lene megállapítani, amennyit a magyar büntetőtörvény a poli- tikai jog-gyakorlat felfüggesztésének maximumául szab meg, te- hát, ha a büntetőtörvény fent jelzett intézkedése változatlanul maradna, három és tíz évben, ha módosulna, megfelelően hosszabb időben.
' Ezzel kapcsolalban m e g kellene oldani a horvát-szlavon- -országi büntető Ítéletek hatályának kérdését is a magyar vá-
lasztói j o g szempontjából, amely mindeddig nyílt kérdés.
Magyar választó Horvát-Szlavonországokban elkövetett bűn- c s e l e k m é n y é r t elítélhető s miután Horvát-Szlavonország velünk -egy és ugyanazon állami közösséget alkot, áz ottani ítélet Ma- gyarországon is végrehajtandó. A kölcsönös végrehajtás módo- zatait igazságügyminiszteri és báni megállapodások szabályoz- zák. Ennélfogva Horvát-Szlavonországban elítélttel szemben a büntetőtörvény 15. §-ának rendelkezése, mely szerint ha magyar honos a magyar állam területén kívül olyan cselekményt követ el, melyre a törvény által hivatalvesztés vagy a politikai j o g o k -gyakorlatának felfüggesztése van megállapítva, e mellékbünte-
tésnek alkalmazása végett a bűnvádi eljárás minden körülmények között megindítandó, már csak ezért s e m alkalmazható. A Hor- vát-Szlavonországban érvényes büntetőjog azonban a politikai jogok gyakorlatának ítéletileg való felfüggesztését, mint mellék- büntetést n e m ismeri és ennélfogva az ott keletkezett ítélet végrehajtásaként az ott elítéltekkel szemben Magyarországon a politikai j o g o k gyakorlata n e m korlátozható. Különben is kér- déses, vájjon a kölcsönös végrehajtás elve ezt magával hozná-e?
Az 1890. évi június 10-én kelt horvát-szlavon autonóm törvény ugyan a legtöbb bűntett miatt és egyes kihágások miatt történt elítélés eseteire, mint az ítéletnek önként előálló következményét kimondja többek közt a «magyar-horvát» országgyűlésre való cselekvő választói j o g megszűnését is és pedig a bűntett miatt legalább öt évi szabadságvesztésbüntetésre ítélttel szemben tíz évre, egyéb bűntett miatt elítélttel szemben öt évre, kihágás miatt elítélttel szemben pedig három évre; azonban ez a horvát- szlavon autonóm törvény nem bírhat erővel arra, hogy a választói jog felfüggesztését Magyarországra való hatállyal szabályozza, hacsak ezt a szabályozást valamely magyar törvény kifejezetten
vagy hallgatag el nem ismeri. ' Ily elismerés nem következett be, azonban az 1913 : XIV. tc.
14. §-ának ismertetett 9. pontja lehetővé tette, hogy állam el- len irányuló vagy nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény ese- tén a Horvát-Szlavonországban elítélttel szemben is alkalmaztas- sák az öt, illetve tíz évig tartó kizárás. Az új javaslat ennek le- hetőségét csak az állam ellen irányuló bűntettek eseteire szorítja épúgy, mint a katonai (honvéd) bíróságok által elítéltekkel szem- ben, úgy, hogy a legtöbb Horvát-Szlavonországban elítélt ma- ,gyar választó szabadságvesztésbüntetésének kiállása után vá-
2*
20
lasztói jogának azonnal élvezetébe lépne. A fent kifejtettek s z ü k - ségessé tennék, h o g y a horvát-szlavonországi büntető ítéleteknek a magyar választói jogot kizáró hatálya hasonlóan szabályoztas- sék, mint a katonai (honvéd) bíróságok b ü n t e t ő ítéleteiké.
Az új javaslat 8. §-ának 8. pontja, mint említve volt, m é g módosítást tartalmaz annyiban is az 1913 : XIV. tc. 14. §-ának 9. pontjához képest, h o g y a kizáró hatályt az 1878 : V. tc. 172.
§-a eseteiben csupán a nemzetiség elleni gyűlöletre izgatáshoz fűzi, míg az 1913 : XIV. tc. 14. §-a azt a 172. §-nak e g é s z má- sodik bekezdésével kapcsolatba hozta, vagyis az osztály, hitfele- kezet elleni gyűlöletre izgatással és a tulajdon vagy házasság jogintézménye elleni izgatással is összekötötte, m í g a 172. §. első bekezdésében meghatározott esetek az 1913 : XIV. tc. 14. §-ának.
9. pontjában jelzett állam elleni vétségek esetei közé sorolha- tók. A javaslatnak ez a megszorító iránya az indokolás szerint abban bírja alapját, hogy egyrészt csupán a n e m z e t i s é g ellen, irányuló izgatás mutat az állampolgári h ű s é g és m e g b í z h a t ó s á g hiányára, másrészt az izgatás egyéb eseteire v o n a t k o z ó büntető jogszabályok helyességéhez szó fér, s ¿ j o g s z a b á l y o k több tekin- tetben n e m kielégítők, egyes vonatkozásban t ú l m e n n e k a célon, átdolgozásuk küszöbön áll, mikor is törvényhozásnak alkalma nyílik állást foglalnia abban a kérdésben is, h o g y az ily b ű n c s e - lekmények miatt történt elítélésnek mily mértékben legyen a választói j o g b ó l kizáró hatálya.
A tervezett megszorítás emez indokai azonban n e m egészen helytállók. A nemzetiség elleni gyűlöletre izgatás nemcsak az állampolgári h ű s é g és megbízhatóság hiányát jelenti. Magyar- országon nemcsak az oláh, szerb stb. n e m z e t i s é g ű állampolgár esik e szabály alá, aki a magyar «nemzetiség» ellen izgat g y ű - löletre — közkeletű nyelvhasználatunk szerint ez tulajdonkép nem is «nemzetiség» elleni izgatás — hanem az a magyar nyelvű állampolgár is, aki a valódi — oláh, szerb stb. — n e m z e t i s é g e k éllen követi el e cselekményt, ennél pedig ez bizonyára n e m az állampolgári h ű s é g és megbízhatóság hiánya. Aki n e m z e t i s é g el- len izgat gyűlöletre, az — törvényes terminológiánk szerint — a nemzetet alkotó állampolgárok összességének e g y részét a másik részével akarja összeveszíteni, oly állapotot akar előidézni, amelyet polgárháborúnak nevezünk, s amely az'állam összeállí- tását, tehát valósággal alkotmányát támadja meg. De ép így az állampolgárok összességének e g y részét akarja a másikkal ö s s z e - veszíteni, aki osztálygyűlöletre vagy hitfelekezetek elleni g y ű l ö - letre izgat. Az osztályharc, a vallási b é k é t l e n s é g előidézése n e m -
kevésbé veszedelmes és elítélendő, mint a nemzetiségi gyűlölkö- dés. Ha a javaslat a nemzetiség elleni gyűlöletre izgatást olyan cselekménynek tartja, amelyhez indokolt a választói jogot kizáró hatályt fűzni, akkor az osztály és hitfelekezet elleni gyűlöletre iz- gatást feltétlenül szintén olyannak kell minősíteni; hisz az osz- tálygyűlöletre izgatás ma sokkal nagyobb mértékben nyomul -előtérbe, hogysem az az ellen való védekezés ezzel az eszközzel
is ne volna szükséges.
A tulajdon és házasság jogintézménye elleni izgatás más jel- legű. A tulajdon és házasság a társadalmi együttélést biztosító jogrend sok intézménye közül kettő, melyeknek igen messze-
menő horderejűk van, mai társadalmi rendünknek alappillérei, de még sem olyan intézmények, amelyeknek megrendülése vagy megváltoztatása az állam összetételét megbontaná vagy fenállá-
•sát veszélyeztetné s az állampolgárok békés együttélését lehetet- lenné tenné. Bizonyára erre a két jogintézményre célzott a ja- vaslat indokolása is, midőn az ellenük való izgatás büntethető- ségének problematikusságát jelezte. Hogy vájjon helyes-e ezt az izgatást büntető joghatállyal sújtani, annak a kérdésnek taglalá- sába itt egyáltalán nem akarok belebocsátkozni, de a követke- zetes eljárás az, hogy amíg törvényhozásunk azon az állásponton van, hogy ez ellen a két jogintézmény elleni izgatást ép úgy bünteti, mint ahogy a nemzet kollektív alkotó elemeinek egymás
•elleni gyűlöletre izgatását, addig, ha az utóbbihoz hozzáfűzzük
• a választói jogot kizáró hatályt, akkor az előbbivel szemben ugyanazt kell tenni. Ha azután a törvényhozás álláspontja ama két jogintézmény elleni izgatás tekintetében meg fog változni,
• amit a javaslat indokolása előre jelez, akkor fog elérkezni az ideje annak, hogy az eme cselekmények miatt megállapított, a választói jogot kizáró hatály esetleg szintén megszüntettessék.
Az 1878 : V. tc. 172. §-ának első bekezdésében meghatározott engedetlenségre felhívás az 1913 : XIV. tc. 14. §-ának 9. pontja értelmében beletartozik amaz esetekbe, melyek miatt a választói jog kizárása bekövetkezik, mert ez a pont azt a hatályt az állam -ellen irányuló vétségekre is kiterjeszti, s a büntetőtörvény idé-
zett rendelkezésében meghatározott cselekmény bizonyára oda- sorolható az állam ellen irányuló deliktumokhoz. A javaslat 8.
§-ának 8. pontja az állam ellen irányuló bűncselekmények tekin- tetében csupán a bűncselekményekről emlékezik meg. E módo- sítás okairól az indokolás hallgat, sőt egy helyen (132. I.) úgy szól, mintha a választói jogot kizáró hatály az állam ellen irá-
•nyuló vétségek miatti döntésnek is következménye volna.
2 2
Irányadóul mindenesetre a javaslat szövegét kell venni s azért felmerül a kérdés, nem kellene-e a 8. §-nak 8. pontját oly- kép módosítani, hogy a választói jogot kizáró hatály az állam- ellen irányuló bűncselekmények tekintetében általános! ttatnék.
olykép, hogy a javaslat e szövegéből «az állam ellen irányuló bűn- tett vagy oly bűntett vagy vétség miatt», ha már a fent jelzett módosítások meg nem történnének, az «állam ellen irányuló»
szavak után a «bűntett» szó mellőztetnék; vagy legalább is olv-, kép, hogy a választói jogot kizáró hatály az 1878 : V. tc. 172.
§-ában meghatározott összes bűncselekményekre kiterjesztessék.
A választói jog és a választhatóság szabályozását tartalmazó első három fejezet után a javaslatban az 1913 : XIV. tc.-hez ké- pest a rendszerre vonatkozó újítással találkozunk, amennyiben a IV. fejezet elkülönítve tartalmazza a választójog kellékeinek igazolására vonatkozó szabályokat. Az újítás indoka inkább el- méleti, t. i. az a szempont, hogy a választójog kellékeinek iga- zolási módja a legszorosabban egészíti ki a választójog anyagi szabályait, amennyiben elsősorban az igazolási mód helyes meg- állapításától függ, hogy az egyes, választói jogcímek az életben mily mértékben érvényesülnek (Indokolás 143. 1.). Ez az utóbbi, állítás kétségtelenül igaz és meg kell állapítani, hogy a javaslat igyekszik is nagy gondossággal és körültekintéssel az igazolási mód leghelyesebb 'megállapítását megvalósítani, de ez maga még alig igazolja, hogy az igazolási mód megállapítására vonatkozó szabályok abból a logikai összefüggésből, amelybe természet- szerűleg tartoznak, t. i. annak az eljárásnak szabályozásából, ahol az igazolásnak történnie kell, kiszakíttassanak. Ez gyakor- lati szempontból annyiban nem célszerű, mert — eltekintve attól, hogy e részben igen sok oly rendelkezés van anticipálva, mely- nek megértése későbbi rendelkezéstől függ — sok előre- és visszahivatkozást tesz szükségessé. Ezek a hivatkozások termé- szetesen egészen nem küszöbölhetők ki, de még sokkal bonyo- lultabbak ott, ahol ugyanannak a kérdésnek különféle vonatko- zásait nemcsak két helyen, t. i. az anyagi és eljárási részben,, hanem ezen kívül még egy harmadik, mesterségesen elkülönített részben s ha az anyagi rész megkettőzését tekintjük, még egy negyedik részben is kell keresni. így p. o. az írni-olvasni tudás jelentőségéről, mely pedig egyik legfőbb alapgondolata a javas- latnak, csak négy, egymástól elég szétszórt szakasznak (1., 11.,.
20., 63. §.) összevetéséből nyerünk teljes képet.
A fejezet tulajdonkép nem is csak a választói jog kellékei-
nek igazolását szabályozza. Az igazolásra vonatkozik p. o. a 19..
20., 21., részben 24., 30. §.; de már a 26., 32., sőt a 23., 24., 25.
§-ok is, melyek szabályozzák azon kérdést, hogy egyes hatósá- gok milyen nyilvántartásokat és jegyzékeket vezessenek a vá- lasztókról s ezeket hogyan és mikor közöljék az összeíró szer- vekkel, már az összeírás előkészítésére vonatkoznak s mint az 53—58. §. rendelkezéseivel teljesen egyneműek célszerűbben let- tek volna emezekkel összekapcsolhatók. A 22. §. pedig sem nem az igazolásnak, sem nem az összeírás előkészítésének szabálya, hanem a 2. §. 1. pontjának és 4. §-ának kiegészítésekép egész különös, bizonyos mértékig rejtett választói jogcím megszerzésé- nek módját szabályozza. A három szakasz összevetéséből kitűnik, hogy az elemi népiskola negyedik osztályának, vagy ezzel tan- értékre nézve egyenlő iskolának elvégzésében álló képzettséget helyettesítheti más képzettség, amely erre a célra szabályozandó és megvalósítandó tanfolyam segélyével vagy esetleg anélkül is teljesen magánúton meg lesz szerezhető és ugyancsak erre a célra szabályozandó vizsga letételével lesz igazolható;
E heterogen rendelkezéseknek összefoglalása és azoktól való elválasztása, amelyekhez tartoznak, esak akkor volna indokolt, ha a törvény áttekinthetőségét és kezelhetőségét emelnék. Ezt a célt azonban aligha fogják elérni. .
A javaslatnak más rendszerbeli változtatása a hatodik fejezet, mely a központi választmányt és az összeíró küldöttséget együtt szabályozza, míg az 1913 : XIV. tc. külön fejezetben csak a köz- ponti választmányról rendelkezett, az összeíró küldöttségről pedig a névjegyzékkel foglalkozó fejezetben emlékezett meg. Van indo- koltsága annak az eljárásnak, hogy a szervezeti kérdések külön összefoglalva szabályoztassanak; ámde akkor nemcsak az össze- író küldöttségeket kellett volna a központi választmány mellé helyezni, hanem a választási ügyekben eljáró többi különleges hatóságokat is, így nevezetesen a választási és szavazatszedő kül- dötts'égeket, amely esetben a fejezet «választási hatóságok» cím alatt az összes választásügyi szervezeteket szabályozta volna. így azonban a hatodik fejezet összefoglalása kissé, mondhatnók, sán- tikáló. A központi választmány ugyanis a választási ügyeknek egyetemes hatáskörű, azaz úgy a névjegyzék összeállitására, mint a választások előkészítésére és ellenőrzésére hivatott szerve, míg az összeíró küldöttségek a választási ügyek csak egyik csoport- jánál, a névjegyzék összeállításánál közreműködő szervek; úgy
hogy épen csak ezeknek a központi választmánnyal együtt való
szabályozása, akkor, mikor ugyanott a választási ügyek másik
csoportjánál közreműködni hivatott szervek nem fordulnak elő,
•24
