Konferencia a Kis

Konferencia a Kis - Balaton

régészeti kutatásáról

Kaposvár,

1988. október 18 -19.

KIS-BALATON

LW, . 4 5

ZALAVÁR

°8

Dr.BÜKÜNYI SÁNDOR

A történeti környezet védelme

Manapság, ha környezetvédelemről beszélünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a természeti környezet védelmére gondolunk. Ez na­

gyon is érthető, hiszen a természetünket érinti, hiszen a levegőnk­

ről, a vizünkről, a talajunkról, élelmiszereinkről van szó, tehát olyan dolgokról, melyek puszta létezésünkhöz szükségesek. Legyen elég a nitráto3 ivóvizekre, a savas esőkre, a szennyezett,fürdésre már nem alkalmas folyókra, a fák tömeges elhalására, a füstködre gondolnunk, és megértjük ezt.

Ezek azonban csaknem mind rövidtávú károsodások ás jórészük meg­

állítható és visszafordítható. Nem így van ez a történeti környezet károsodásaival: azok megfordíthatatlanok, soha jóvá nem tehetők, ki nem javíthatók.

Nem véletlen, hogy az UNESCO Általános Konferenciájának 1972-es párizsi ülésszakán elfogadott és 1985-ben törvényerejű rendelettel is érvénybe lépett "Egyezmény a világ kulturális és természeti örök­

ségének védelméről" egyforma hangsúllyal tárgyalja a természeti és történeti környezet védelmét.

Különösen aktuális a történeti környezet védelme - a természeti­

ével együttesen - manapság, amikor a károsító hatások hallatlan mér­

tékben megszaporodtak. Ez utóbbiak lényegében három csoportba oszt­

hatók,' melyek károkozása különböző mértékben hat: az iparra, az épí­

tési tevékenységre és a mezőgazdaságra. A természeti környezetre el­

sősorban az ipar és a (rosszul végzett) építési tevékenység, a tör­

téneti környezetre és értékekre elsősorban a mezőgazdaság és az épí­

tési tevékenység egy része hat.

Elefántcsonttoronyban kellene élnünk ahhoz, hogy azt tételezhes­

sük fel, hogy direkt támadással vegyük fel a harcot a károsító té­

nyezők ellen. Ez egyszerűen lehetetlen, mert sem ipar, зет építke­

zések, sem mezőgazdaság nélkül nem létezhetünk, s emellé nincsenek is köztünk antagonisztikus ellentétek: a fenti termelési ágaknak nem érdekük és nem céljuk, hogy károsítsák a környezetet. Meg kell találnunk a modus vivendit velük, ez az egyetlen módja a történeti környezet védelmének. Tehát nem harcolnunk kell az esetleges káro­

sításokkal, hanem szövetségre kell lépnünk velük, hogy a mentésben és feltárásban előttük haladjunk, előkészítve ill. a feltárások után felszabadítva a terepet számukra.

A történeti környezet védelmét magam az alábbi lépcsőkben látom:

-1-

1. A régészeti lelőhelyeknek országos szintű kataszterbe vétele.

Ezt már a múlt század végefelé is felvették, a rendszeres topográ­

fiai kutatások csak 1961-ben indultak meg az MTA Régészeti Intéze­

tében egyes vidéki múzeumi szervezetekkel együttműködésben. A leg­

utóbbi nyolc évben ezt sikerült alaposan felgyorsítani, ma már hét megyével dolgozunk folyamatosan együtt és az ország területének több mint 1/5-e tekinthető topográfiai szempontbél többé-kevésbé feldolgozottnak. A topográfiai kutatás tehát rögzíti a régészeti lelőhelyek helyét és korát.

2. hasznosnak véljük minden megyében bejelentő hálózat kiépíté­

sét, mely mozgékony és nemcsak hallomásbél, de állandó helyszíni ellenőrzésből is szerzi be és továbbítja adatait a földmunkákról, építkezésekről, leletek előkerüléséről, stb.

3. Fontosnak tartunk minden leletmentést és előre bejelentett nagyszabású, a környezetet érintő munkálatokat megelőző leletmen­

tésekbe a Régészeti Intézet maga is szívesen bekapcsolódik.

4. A régészeti feltárásoknál a nagyszabású, komplex munkákat részesítjük előnyben, melyek horizontálisan és vertikálisan egy­

aránt alapos történeti környezeti és településtörténeti rekonstruk­

ciókat eredményezhetnek.

5. Továbbra is fenntartandónak véljük a régészeti területi le­

védések rendszerét, s ezen a téren alaposabb együttműködést kellene kialakítani a helyi és szövetkezeti népgazdasági szervekkel a táj­

ból kiemelkedő régészeti objektumok védelmére.

6. Végül foglalkoznunk kellene egyes régészeti objektumok bemu­

tatásával (persze megfelelő védelem mellett) és ezzel összekap­

csolva a felvilágosító munkával.

Történeti környezetünk védelme nemzeti kötelességünk, így kü­

lönös figyelmet kell fordítanunk a honfoglalás óta eltelt időszak emlékeire. A magyar föld őstörténete, korai története és telepü­

léstörténete szempontjából azonban a korábbi időszakok régészeti anyaga is kulturális örökségünk része és kötelességünk őrködni fölöttük, mindent el kell követnünk fennmaradásukért, nem-régé­

szeknek is, de a régészeknek különösképpen. Mert lehet, sőt biz­

tos, hogy eljön az az idő, amikor iparilag fejlett országgá, ta­

lán gazdag országgá is leszünk, azonban akármekkora is lesz a gazdagságunk akármilyen ipari vagy mezőgazdasági csodákat pro­

dukálunk, azt, ami régészeti-történeti értékeinkből egyszer - ta­

lán éppen a mi hibánkból vagy erélytelenségünk miatt - elpusztult, nem tudjuk újra előállítani.

-2-

I

Dr. MÜLLER RÓEERT

A Kl3-Balaton kutatásátiak problémái

A több mint száz éves múltra visszatekintő régészeti kutatás és a Kis-Balaton program keretében végzett nagyszabású ásatások régészeti­

leg az ország egyik legjobban kutatott részévé tették e Ki.s-R~J.aton vidékét. Az 193(3-1935 között /égzett feltárások településtörténeti tanulságalt Szőke B. és Vándor L* összegezték (Zalai Gyűjtemény, 26.

kötet.)

Az előadás a már korábban megismert lelőhelyek segítségével igyekszik árnyaltabbá tenni ezt a településtörténeti vázlatot, figyelmét kiterjeszt­

ve az Alsó-Zalavölgyön kívül az igazi Kis-Balaton térségére is. Vizsgá­

lódásainak eredménye: a településsűrűség bizonyos когзгакокЬап egyenlete­

sebb eloszlást mutat, és amikor az Alsó-Zalavölgy ill. a Zalavári hát szinte lakatlan, a Keszthely-fenékpusztai földnyelv és a Marcali hát folya­

matos lakottságot mutat. A hidvégpusztai és a fenékpusztai rév jelentősége többbzör változott: az őskorban, egészen a korai vaskorig a hidvégpusztai átkelő a fontosabb. Ezt a terület sűrűbb lakottsága, és a rév déli oldalá­

nak többszöri megerődítése igazolja. A korai vaskortól e. 7. századig több mint egy évezreden át eljelentéktelenedett a hídvégi átkelő, szerepét a fenékpusztai rév vette át. A 8. századtól a 19. század elejéig újra Kid- végpusztán át vezetett a fontosabb út. A települések helyének kijelölé­

sében, a településsűrűségben tötb szempont játszott szerepet: a Bala­

ton vizszintingadozása, a megtelepedők életmódja, a "politikai helyzet"

és a "közbiztonság". Ezek a tényezők a különböző korokban különböző mér­

tékben jutottak érvényre.

->

Dr.KÖLTŐ LÁSZLÓ

Leletfelderítés a Kis-Balaton Somogy megyei területén A Balaton vízminőségének javítását eredményező tározók épí­

tése és a terület elárasztása előtt a Zala- és Somogy megyei mú­

zeumok lehetőséget kaptak arra, hogy felmérjék, és ahol csak le­

het a lehető legteljesebben megmentsék azokat a régészeti lelete­

ket, amelyek az elárasztás után egyáltalán nem, vagy csak nagyon nagy nehézségek árán lennének hozzáférhetők.

A régészeti munka a beruházás ütemezéséhez igazodóan két nagy fázisban történt, ill. történik a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazga­

tóság támogatásával. A nagyszabású földmunkák megkezdése előtt terepbejárásokra, műszeres és régészeti leletfelderítésekre, to­

pográfiai adatgyűjtésekre került sor. Ezt a munkát a II. ütemre vonatkozóan is 1979 óxa folyamatosan végzik a tározók építésével érintett megyei múzeumok és az országos intézmények (MTA Régésze­

ti Intézete, Magyar Nemzeti Múzeum, Eötvös Lóránd Tudcmányegyetem) munkatársai.

Az első ütem megkezdése előtt a topográfiai munkát részben a II. ütem területére kiterjedően is 1979/80-ban Horváth László, Müller Róbert, Vándor László, Molnár László és Tábori László vé­

gezték, majd a második ütem elindítása előtt Honti Szilvia és Költő László folytatták.

A régészeti módszerekkel fel nem deríthető (mezőgazdaságilag műveletlen, gyepes, erdős) területeken a geofizikai módszerek alkalmazását kíséreltük meg a régészeti jelenségek megállapí­

tására. A MTA soproni Geofizikai Kutató Intézetétől Verő József, az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézetből Pattantyús Á.Miklós vég­

zett geomágneses anomáliák meghatározásán alapuló magnetométe- гез méréseket. Ilyen műszeres vizsgálatokat ellenőrzés képpen olyan-helyeken is folytattunk, ahol egyébként régészeti (vi­

zuális) módszerrel is valószínűsíteni lehetett, hogy a régé­

szeti kutatás jelentősebb eredménnyel kecsegtet. Magnetométe- res mérések történtek Főnyed térségében a Fekete-sziget három dombján, a Pogány-szigeten, a Tüskés-szigeten, Vörs határában a Papkert-"A" és "B" lelőhelyein, valamint a Diás-szigeten.

Ezek közül a Fekete-szigeten, a Pogány-szigeten, valamint a Papkert két lelőhelyén szondázó ásatásokat, illetve nagyobb szabású feltárásokat is végeztünk. Az Összehasonlítás eredmé­

nyeképpen bebizonyosodott, hogy a mágneses módszerrel megrajzolt térképek és a ténylegesen feltárt objektumok helyei bizonyos szisztematikus eltéréssel bírnak (Papkert "A")i ill. egyes esetekben jó közelítéssel fedik egymást (Pogány-sziget).

-A-

Végeredményben a múzeumok adattárainak információi, a topog­

ráfiai terepmunka és az ásatások következtében a II. ütem terü­

letéről ma 4? lelőlielyet ismerünk (Somogyban 30, a zalai oldalon 17.)

1. Vörs-Battyáni disznólegelő 2. Vcrs-Főveny

3. Vörs-Máriaasszony-sziget 4. Vörs-Kerékerdő

5. Vörs-Papkert "A"

6. Vörs-Papkert "B"

7. Vörs-Papkert "C"

8. Vörs-Diás-sziget 9. Vörs-Kerékerdő

10. Vörs-TSZ-major (Homokgödrök) 11. Vörs-Tótok dombja

12. Vörs-Borzás 13. Vörs-Kanászkert • 14. Vörs-Nyíres

15-16. Vörs-Simon-sziget 17. Vörs-Pogány-ssiget

18.•Főnyed-Öreg-sziget л

19-20. Főnyed-Endes 21. Főnyed-Vár-sziget 22. Gólyásfa

23. Főnyed-Szarkarét 24. Sáv oly-Demj én-puszta 25. Sávoly-86-cs őrház 26-28. Sávoly-Fekete-sziget 29. Sávoly-Korcsmáros-sziget 30. Sávoly-Penzes-s ziget

31. Balatonmagyaród-Kápolna-dűlő 32. Balatonmagyardd-Homoki-dülő 33. Balatonmagyaród-Hoszú-sziget 34. Balatonmagyaród-Pörkölt-sziget 35-36. Balatonmagyaród

37-38. Balatonmagyaród-Hídvégpuszta 39. Balatonmagyaród

40. Balatonmagyaród-Zimányi-sziget 41-43. Balatonmagyaród

44. Balatonmagyaród-Lebuj-puszta 45. Zalavár-Ükör-sziget

46. Zalavár-Várika 47. Zalavári hát

-5-

Dr.HONTl SZILVIA

Korai és középső bronzkori leletek Vörs környékén

A kcrai bronzkor időszakát Somogy megyében a Somogyvár-Vinkóvoi­

es a kisapostagi kultúra élete tölti ki. A Kis-balatoni feltárásaink során az előbbi időszakból egyetlen lelőhelyen, Vörs-Battyáni disz- nélegelőn került elő néhány gödör, melyek leletanyaga megegyezik a Szaván (Baranya m.) feltárttal.

Szarosabbak a kisapo3tagi kultúra lelőhelyei, leletanyaga:

Vörs Tót ok-domb ,1a nevű hattárrészében egy hatalmas, 3 m széles, 2,5 m mély gödör vagy árok egy rövid szakaszát tártuk fel, betöltésében igen gazdag kerámia- és állatcsontanyaggal. A megfigyelt telepje­

lenséghez hasonlót Hidvégpusztáról ез Balatongyörökről is ismertünk.

A vorsi anyag - előzetes vizsgálódásaink alapján - igazolja Толпа Istvánnak a balatongyöröki leletek alapjai tett megállapításait a kultúra 2 idősebb periódusának jellegzetességeiről. A mi anyagunk 2 újabb formával gazdagította a kultúra fonnatárát: kétflilű, ívelt falú fazék és hordóalakú edényke eddig nem volt ismert. Utóbbi a gödör felső rétegeiből került felszínre, és a mészbetátes kerámiás nép hasonló alakú edényei előzményének tekinthető. Szintén a felső rétegekből került elő egy ún. ciprusi tű.

A Tótok dombjától mindössze 600 m-re fekvő Papkert nevű dombot, mslytől csak egy kisebb vízfolyás választja el, a kisapostagi nép is temetőjéül használta. A közel tíz zsugorított csontvázas sír a halottak nemétől függetlenül nagyjából E-D ill. D-E irányítású, baloldalra felctetettek, a kart az arc elé helyezték, a lábak többé- kevésbé felhúzva vannak. E 6Írok ebbe a kultúrába sorolásának egyet­

len bizonyítéka egyelőre a 173. sírban talált kisapostagi tölcséres szájú bögre, míg a 172. sírban lelt egy pár duzzadt végű drótból hajlított bronz hajkarika nem köthető kultúrához.

Kisapoatagi leletek Vörs-Battyáni disznólegelőn is kerültek elő.

Sajnos a lelőhelyen a kisapostagi kerámia szinte kivétel nélkül csak "cseréprétegkánt", közvetlenül a humusz alján jelentkezett, más kultúrák anyagával keveredve. Ilyen "objektum" volt a 95-ös is, melyből egy tokos véső öntőmintájának töredéke került elő, egy ép ез egy töredékes kőbalta mellett. Az innen felszínre került kisapostagi kerámia a Tótok dombja fiatalabb leleteihez hasonló bár egy oldalán is díszített bögretöredék alapján annál későbbi is lehet.

A Vörs környéki anyagból eddig - az anyag első áttekintése után úgy tűnik - hiányzik a kisapostagi kultúrának Torma István által a balatonakaii sír alapján körvonalazott késői, átmeneti szaka-

-6-

szára jellemző, és a Veszprém-várhegyi típusú (Csányi Marietta által elkülönített) korai mészbetétes kerámia.

A számos lelőhelyről ismert dunántúli mészbetétes kerámia e terü­

leten mind a kultúra "klasszikus" ill. késői időszakára keltezhető, észak- és dél-dunántúli jellegű egyaránt előkerült.

A 60-as évektől ismert Vörs-Homokgödörnél előkerült temető folyta­

tását nem sikerült megtalálnunk, ellenben 2 újabb temető felfedezésé­

ről számolhatunk be: Egry Ildikó Főnyed-Fekete-szigeten tárt fel 15 sírt, s a Vörs-Papkert "Б" lelőhelyen - a kisapostagi kultúra sírjai­

val részben megegyező területen - a dunántúli mészbetétes kerámiás nép mintegy 30 sírja került felszínre,, ezek közül 21-nél volt megálla­

pítható a rítus: 13 szórthamvasztásos, 8 urnasír volt.

A temető kerámiája elsősorban a veszprémi csoport anyagával mutat rokonságot, néhány sírban azonban széles sávos mészbetétes kerámia a jellemző. A síregyüttesek között megfigyelhető különbségek feltehető­

leg időbeli különbségekre is utalhatnak. Bronz mellékletekben szegé­

nyek a sírok, egyetlen "Hülsennadel" sorolható ebbe a korszakba.

A mészbetétes kerámiás nép településein Vörs határában Kerékerdőn és Battyáni disznőlegelőn, s Főnyed mellett Gólyásfán folyt feltárás, a Korcsmár<t>s~szigeti telepre terepbe járáskor bukkantunk.

Kerékerdőn a több mint 100 gödörből többségében a "klasszikus"

É-dunántúli típusú kerámia-anyag került felszínre. Néhány azonban már a kultúra késői időszakára keltezhető. Ezek közül kiemelkedő je­

lentőségű a 44. gödör leletanyaga, melyben egy nyakán zsinórtechni- kával díszített bögrével Szeremle- (vagy proto-Szeremle-) típusú kerámia is volt. Közel egyidős lehet evvel a Vörs-Battyáni disznó- legelőn a 181-es objektum korsó- és urnatöredéke.

Dr.HöNTI SZILVIA

Későbronzkori hamvasztásos temetők a Kis-Balaton térségében A Kis-balatoni leletmentő ásatások során a Vörs-Papkert "B" és a Battyáni-disznólegelő lelőhelyeken bukkantunk nagy későbronzkori te­

metőkre, melyek a fiatalabb (HB) időszakon kívül az urnamezős kultú­

ra teljes időszakát felölelik.

A Papkert "B" lelőhelyen az eddig feltárt 50-nél több sírbői 40 urnás és 7 szdrthamvasztásos rítusű volt. A temető szélét Ny- és D- felé megtaláltuk, a többi irányban további sírok előkerülése várhatő.

Már az eddig előkerült sírok is jól reprezentálják azonban az urna­

mezős kultúra DNy-magyarországi csoportja kialakulásának időszakát.

Az eddig feltárt sírok többségét a későhalcmsiros-kora urnamezős időszakba sorolhatjuk. Ezen belül folyamatos fejlődést figyelhetünk meg: elkülöníthetők a fiatalabb halomsírok kultúra hatását mutató" sí­

rok (6 urnasír) az időszak kulturálisan önálld, egységes leletegyütte- eeit tartalmazó sírjaitól (közel 30 urnasír). A korszak folyamán újabb típusokkal gazdagodik a temető formakészlete, s a korszak vé­

gén olyan átmeneti jellegű leletegyütteseket találunk, melyek közvet­

lenül az idősebb urnamezős kultúra előzményének tekinthetők (kb. 5 urnasír). Az új formák megjelenése mellett a temetkezési szokások las­

sú változása is megfigyelhető. A temető fiatalabb szakaszát kb. 10 sír képviseli, melyek az idősebb urnamezős kultúra teljes időszakát fel­

ölelik, s vlg. a középső urnaroezős korba is átnyúlnak. Az összes szórt- hamvasztáscs rítusú és több urnasír sorolható ide.

Végkövetkeztetésünk tehát, hogy ezen a területen, a Difi-Dunántúlon az umamezős kultúra helyi alapokon, de egyre erősödő - talán beszi­

várgásként meghatározható - idegen eredetű hatások alatt fejlődik ki.

A Vörs-Battyáni dísznólegelői temető eddig feltárt sírjai és a pap­

kerti temető fiatalabb szakasza időben párhuzamosak. A több mint 70 sírból 41 u m a s í r és 20 szórthamvasztásos rítusú volt, esetleg jelké­

pes temetkezésekkel is számolhatunk. A sírok többsége az idősebb urna- mezős kultúrához tartozik. Edénytípusai közül főleg a mély tál alakú, bordadíszes vagy sekély kannelúrával díszített urnák nagyon jellegze­

tesek, és ezek elterjedése alapján feltételezhetjük az urnamezŐ3 kultú­

ra egy Önálló helyi csoportjának meglétét a Balatontól D-re a HAI kor­

szakban. Ugyanilyen urnák kerültek elő Hídvégpusztán és a Balatons^ép- lak-vadkacsási temetőben, és ezekhez egy sor olyan Somogy megyei telep is kapcsolódik, melyek leletanyagában jellemzőek a plasztikus-díszes edények (Ságvár, Nagycsepely).

Meglepő a nagyszámú bronsmellékletekben gazdag sír előkerülése a temetőben. Az általánosan gyakori tűkön kívül (bunkÓ3fejű tű, tagolt fejű t ű ) , az un. kurdi típusú kincsek egész sor ékszertípusát

-&-

megtaláltuk a bronz tárgyak között, így madárfejes tölcsércsüngő, karikás végződésű lemezcsungok, lemezes kartekercsek mellett; kü­

lönféle fibulákat is (egy lábkorongos és négy oldalkorongos va­

lamint lemezeshátű fibula).A fegyvereket nyélnyűjtványos tőr és kés képviseli. Kiemelkedő jelentőségű a 222-es sír bronz szöge­

csekkel díszített edénytöredéke és a 255- sírban talált borstyán- kő-gyongysor.

A temető fiatalabb időszakát a kányái kocsiurnával megegyező formájú és evvel rokon díszítésű edények alapján a HA2 időszak­

ra keltezhetjük.

-9-

KEMETH PETER GERC-ELY

Kelta és romai leletek a Kis-.BaJ.abon térségében I. Késővaskor

А bronzkor után csak a késővaskor folyamán népesül be újra a Kis- Balaton térsége, koravaskori lelet még nem került el5, de a megye egész területén meglehetősen ritkán bukkan fel a koravaskor emlék­

anyaga.

A kelták leletanyaga kizárólag telepleletekből áll, 3 lelőhelyről Ö3Szssen 9 házat tártunk fel: Vörs-Papkert "B" lelőnelyen 4 ház, itt várhatóan újabb már nem kerül elő. Vörs-Battyáni-disznólegslő 4 ház., itt bég újabb települési objektumok várhatóak, hasonlóan az újabb Főnyed-Gólyásfa lelőhelyhez, ahol az idei szondázó ásatás egy házat erednényezett. Két lelőhelyről (Vörs--Papí:ert A és Főnyed-Kanászkert) szórványosan került elő kelta kerámia - ezeken a helyeken esetleg újabb településre bukkanhatunk. A Kis-Balaton környékén korábbi le­

letmentések során Vörsort és Balatonszentgyörgyön l-l, KÍg Sávolyon két kelta sír került з1б. A kelta temetők általában kevés sírt fog­

lalnak magukba, így feltételezhetően nagyobb temető előkerülésére nem nagyon lehet számítani.

A települések feltűnő módon csak házakból állnak, egyéb objektumok (gödrök, кз/пепеек) nem kerültek még «16.

Vö:e-Papkert lelőhelyen & négy ház közel van egymáshoz, zártabb te­

lepülést alkot, bár a telep nem egykorú, inig a Battyáni disznólegelőn a laAóhelytsk eléggé távol helyezkednek el.

A házak általá'.wn lekerekített téglalap alakúak, belül, a rövidebb oldalaknál l-l cölöpiyukkal. A padló rendszerint sárczott.

A leletek nagyrésze a kelta kor végéről származik (LT D ) , de Vörs- Papkerten sikerült feltárni kettő LT С házat is.

A házakból az általános kerámia, orsógomb és állatcsont leletek uall>-tt gyakori a vasaalak is. Jelentős számban kerültek elő ékszerek a Főnyea-gólyáPÍaJ. házból pl. három darab fibuia. Kiemelkedő szépségű tárgy Ve r-t-Papkertről egy plasztikus díszítésű, kígyófejes karperec töradéke, ugyaninnen az ipari termeléa emléke, egy vasvéső került elő.

\

-10-

TI. Római kor

Eltekintve a Vors-Battyani-dls^nolegel-'ni feltárt néK-ny, Javarészt mellékletnél kuli sírtól a római korban is a telepi eletek dominál:'oJ<, míg a Kis-Balaton szélén temetőkkel is találkozunk (^elafconszen'.í/ör^y, Vörs és 'Battyánpuszta között.)

Vörs-Kerékerő és Vörs-Battyáni-disznólegelő 3 élőhelyeken k^ryit elő rónai telep, a feltárás még ögyik lelőhelyen sem Tti.ies. Seőrváay éz-em került elő Főnyeden, további szór/ányleletek Vörs Fepkert В leJőhelyen - itt főleg a^ar s?-okból.

Az eddig kiásott négy há?; közül három hasonló t;zerk<?zetŭ: a cölöp-- lyukak itt a házak &?rkai.ban találhatók, a negyedik egysrerűbb lakógo- dör.

A házak mellott kemencék és t:;?'"'helyek, tárológödrök is elr^^'/'^zek.

A leletek döntő része a ké^őmnal korból (.i -sz-III-lV.század) \tlâ, a Battyáni-disznólegelérői згагтаяо Ь:с\.'л»1 ro4,t kerámia és eswírftVü Fü­

redek már az '/.század felé mut?t, r"'r -. "ü^^nylele'te'c között ко-*-»—-•

mai anyag is előfordul.

A kelta korral ellentétben az ékszerleletek szegényesebbek, de több díszített csonttárgy is előkerült, az egyik tárológödörből pedig e?y vasbalta.

-11-

Dr j;CLTĈ LÁSZLÓ - Dr.SZENTPÉTBRI JÓZSEF ĥ Vórs-Papkerti IX-XI. századi temető

A Vörs határában levő "Papkert" területén az 1933-as szondázás után 1984 óta végzünk régészeti kutatásokat. Ezidáig mintegy 6.000 m2-en 433 csontvázas sír feltárására került sor. Közülük 9 tartozott a kora- bronzkor.'1, kisapostagi kultúra korszakába, a többi 421 sírt pedig a visz.

a VIII. sz. végén induló és a XI/XII. század fordulója tájékán záruló temetőhöz sorolhatjuk. Sikerült behatárolnunk a sírmező Ny-i és É-i szé­

lét, valamint valószínűsíteni D-i és K-i kiterjedését is. (Az eddig fel­

tárt sírok az egykori temető megközelítőleg fele részét jelenthetik.) A teuetkeiések csaknem fele melléklet nélküli, ezekhez jelképes (üres) sí­

rok is járulnak. További (kb.l/6-nyi) rész nem tartalmazott régészeti szem­

pontból értékelhető leletanya*jt; így előadásunk a sírok fennniaradó 1/3 részének elemzésén alapul.

A Papkert-B elnevezésű temetőhöz tartozó település néhány objektumát, köztük egy féli?; földbemélyített, kőktmencés, cölöpszerkezetes hazat talál­

tunk a Papkert-A lelőhelyen, kb. 800 m-rel távolabb, északra.

A sírmező eddigi leletanyaga régészetileg az alábbi főbb csoportokra bontható: késő avar kori, "IX.századi", honfoglaláskor! és Árpád-kori le­

letegyüttesek.

A griffes-indás késő avar népesség hagyatékát a temető egész területén megtaláljuk. A korabeli társadalmi rétegződés szempontjából figyelemre mél­

tó a gazdag lovas harcosok és a ló nélkül eltemetett díszöves személyek te­

rületi elkülönülése. A temető Ny-i részén bronzveretes Övű férfiak boly­

gatatlan sírjait találtuk. A K-i szélen levő gazdag lovas harcosok temet­

kezéseit módszeresen kirabolták. Ez utóbbiak többsége aranyozott bronzve­

retes övvel és díszesen felszerszámozott harci paripával rendelkezett.Fegy­

verzetük csontmerevítős reflex-íj és szakállas balta. Különleges szépségűek a 371. sír lófej alakú kantár verebei, pl. a szlovákiai Gajár lelőhelyről ismert, vésett díszítésű aranyozott szíj vég és öweretek, a hohenbergi pár­

huzammal rendelkező asztragalosz-szerkezetű övbűjtató. A korszak legkésőbbi szakaszához köthetők az eddig 5 esetben előkerült öntött bronz (356, 379.

sír), vagy aranyozott-ezUstözött bronzbetétes, nagyméretű vas kantárrózsák (307, 347, 352,sír.) Egyedi leletek (visz.lószerszámról) a 378. sír sti­

lizált lófejes, gömbdíszes szíjvégei és ugró nyulat ábrázoló öntött bronz kantárverete. A 347. lovassír bronzlemezbői domborított, oroszlános kerek veretei a nagyszentmiklósi kincs stílusával rokoníthatók, a pikkelydíszes szegélyű szív alakú veretének pal/nettacsokrai pedig már a honfoglaláskor mintakincse felé vezetnek. A későavar korszak jellegzetes női ékszerei az ovális karikájú UveggyöngycsüngŐ3 arany fülbevaló, az állatalakos préselt meilboglár és a már többtagú rúdgyöngyökkel előforduló nagyméretű dinnye-

-12-

•'i^/••!"•"£' -

maggyöngyök. Figyelemre méltó, hogy a 32 korabeli lovas sír között női te­

metkezések is voltak.

Az "átmeneti kor" (az eddigiekben IX. századinak értelmezett korszak) le­

letanyagára jellemző fegyverek és használati tárgyak: lándzsa, balta, borot­

va, a kor tipikus formájú csiholói. A női sírokban Dalmáciára és a Morva-me- dencére utald ékszerek (millefiori- és rúdgyöngyök, huzalékszerek, öntött és préselt lunulák, lemezgyűruk, üveggombok) fordulnak elő.

A honfoglaláskort egy jelképes lovas temetkezésből származó kengyel és rombusz alakú nyílhegyek (310. sír), valamint női ékszerek (ezüst ill.bronz pántkarperecek, cvális és rombusz alakú préselt aranyozott ezüst ingnyakdí­

szek: 395, ЗД6. sír) képviselik. E gazdag személyeket a leletanyaguk alapján késő avar kori vezetőréteg sírjai közé temették el. A X. sz. második felére keltezhető a 167. sír, melyben kétélű karddal felszerelt férfi nyugodott, akinek fegyverövén frízszerQen elhelyezkedő állatfejekkel díszített viking stílusú övbiíjtató volt. A sír a "gyalogos" avar díszővesek környezetében került elő.

Az Árpád-kori köznép leletanyagát a pödrött végű hajkarikák, lépcsős fejű poncolt gyűrűk, huzalkarperecek, hordd alakú esüstfóliás gyöngyök, ezüst- és bronzleinezből készült füles gombok, csörgők alkotják, Fiatal lány melléklete volt (96. sír) a bizánci előképet tükröző üveg- és kőberakásos, aranyozott bronz gyöngyszem, amelynek párhuzamait dél-oroszországi kincaleletekből is megismerhettük.

A vörsi lelőhely jelentőségét az adja, hogy itt egyazon temetkezési helyen találjuk a késő avar kori, IX. 3zásadi, honfoglaláskori és kora Árpád-kori né­

pesség régészeti emlékeit. A mai Magyarország területéről ezidáig nem ismer­

tünk olyan helyet, amely a VIII-IX. századi temetők tudatos, X. századi folya­

matos használatára lenne egyértelmű bizonyíték. Esetünkben pedig a VIII/IX.

századforduld táján erre a helyre települt késő avar-kori népcsoport temet- kezőhelyének Karoling-kori, majd a magyar honfoglalást követő folytatására kö­

vetkeztethetünk. Ennek a feltételezésnek nem mondanak ellent azok az egymásra­

temetkezések, melyek az eddig feltárt sírok mindössze 6 %-át teszik ki.

A leletanyag feldolgozását a lehető legkomplexebb módon igyekszünk megol­

dani: a feltárással párhuzamosan folytatjuk a természettudományos vizsgálato­

kat, így több szempontból elvégzett antropológiai, zoológiai, botanikai vizs­

gálatra kerül sor, ezek mellett fémanalízist, fizikai-kémiai kormeghatározá­

sukat is végzünk.

-13-

Dr.PAP ILDIKÓ - Dr. JÛZSA LÁSZLÓ

A Vörs-papkerti temető embertani és pathológiai vizsgálata

A temető leletanyagából 170 személy maradványainak feldolgozása történt meg, a mellékelt vizsgálati protokoll szerint. Az értékelhető csontokat tv-képerős£tős röntgenkészülékkel vizsgáltuk, az így talált kóros elvál­

tozásokról rtg.felvétel készült. Szükség szerint kiegészítő rtg.vizsgálato­

kat (fistulographia, nagyított vagy rétegfelvétel) végeztünk. A rtg.vizs­

gálatok és dokumentáció elkészülte után az izesülő csontokat összerakva vizsgáltuk, lemérve az izületi szögeket. Ha a rtg.vizsgálat bármilyen kó­

rosat mutatott ki, a csontokat felfürészelve,' makroszkóposán és sztereomik- roszkóppal vizsgáltuk. A feldolgozás jelenlegi stádiumában a cribrak szö­

vettani, polármikroszkópos és scanning elektronmikroszkópos és a hallócson­

tok mikroszkópos vizsgálatát végeztük el.

Megfigyelések

1./ A populáció tápláltsági állapotára a csövescsontok alaki eltérései­

ből, röntgenmorphologiájából, a Harris vonalak gyakoriságából, megoszlásá­

ból, a koponyákon előforduló cribrak gyakoriságából, a fogazat állapotából (caries, zománchypoplasia, Wilson vonal) következtettünk.

A cribra gyakorisága a felnőtt nőkben két és félszer gyakoribb volt mint férfiakban és a két elkülöníthető populáció között is kétszeres gyakorisá­

gi eltérést találtunk.A gyermekek 75-100 %-án fordult elő cribra. A Harris- féle csövescsont-elváltozást nőkben gyakrabban, de férfiakban súlyosabb for­

mában észleltük. Az eddigi adataink arra utalnak, hogy összefüggés lehet a vércsoport és a Harris-vonalak előfordulási gyakorisága között.

A gyermekek felénél, a felnőttek 16 %-ánál semmiféle fogászati betegség vagy anomália nem volt. A felnőttek caries gyakorisága a maxilián 3,58; a mandibulán 8,24 %-os volt. A fogkopás 46,1 illetve 33,2 %-os gyakorisággal

jelentkezett. Az életben elvesztett fogak többsége molaris fog volt, 8,17 illetve 6,68 %-os gyakorisággal. Ritkán találtunk fogzománc-hypoplasiát.

2./ Fertőző megbetegedések közül az ismétlődő és krónikussá váló közép­

fül és csecsnyulvángyulladás, valamint az orrmelléküregi gyulladások voltak a leggyakoribban, kb. az esetek egyharmadában. Néhány esetben a dobüreg és a hallócsontok súlyos károsodása amellett szólt, hogy az egyén süket, vagy erősen nagyot halló lehetett.

A rtg. és morphologiai vizsgálatok két esetben krónikus csontvelőgyulladás­

ra, két alkalommal csonthártyagyulladásra ill. következményeikre utaltak.

3./ A vázrendszer egyéb kóros eltérései sem voltak ritkák. Ezek kczül megemlítjük a frontalis hyperostosist, orrsövény-ferdülést, cervicalis blokkcsigolya képződését, a Bechterew-kóros gerincelváltozást, és egy intra- ossealis osteoma esetünket.

-14-

Az izületi rendellenességek közül csípőizületi dysplasiát, térdizületi arthrosist, genu valgumot, cubitus valgust állapítottunk meg.

4./ A traumas elváltozások nem voltak gyakoriak. Egy, halálos kieme- netelü koponyasérülésen kívül egy gyógyult, impressziős maxillo-facalis törést és három csövescsonttörést találtunk. Mindhárom jó helyzetben, na­

gyobb deformitás, tengelyeltérés és rövidülés nélkül gyógyult, 8 ez ar­

ra utal, hogy jártasak lehettek a csonttörések ellátásában.

-15-

ANTHRQPOLÛGIA Nem

É l e t k o r

Metrikus vizsgálatok:

Koponya Vázcsontok

Non-metrikus j e l l e g e l Taxonómiai a n a l í z i s Anatómiai v a r i á c i ó k

A VIZSGALATOK MENETE

RÖNTGEN PATHOLOGIA

T v - k é p e r ő s í t o s v i z s g á l a t

R t g . f e l v é t e l

Kiegészítő rtg.

vizsgálat

A rtg.-kép mikroszkópos értékelése

Makroszkópia Sztereomikroszkópia Fénymikroszkópia

Polármikroszkópia Hisztokémia Pásztázó elektronmikroszkóp Transzmissziós elektronmikroszkóp

-16-

Dr.LENGYEL IMRE

A Vörs-papkertl temetőben feltárt emberi csontváz-maradványok labora­

tórium vizsgálatáról

A Vörs-papkerti temetőben feltárt emberi csontváz-maradványok kö­

zül ezidáig 352 egyénből származó mintát vizsgáltam meg. A laborató­

riumi vizsgálatok logikusan összehangolt kémiai-analitikai, szereoló- giai és kisrészben hisztológiai jellegűek voltak. A vizsgálatok cél­

ja az egykor élt egyének nemének, megélt (szkeletális) életkorának, bizonyos genetikailag kódolt tulajdonságainak (ABO vércsoport, domi­

náns kollagén típus, stb.) valamint az esetlegesen nyomot hagyó kör­

folyamataiknak a valószínűsítése volt; törekedtem továbbá bizonyos behatárolt statisztikai biztonságú következtetések levonására is, a betemetkezések relatív időrendjét illetően.

Vizsgálati eredményeim alapján néhány arra alkalmas esetben (egyes sircsoportoknál) a kiszámítható statisztikai valószínűségek alapján kísérletet tettem feltételezhető "családfák" megszerkesztésére is.

Eredményeim közül kettőt említenék:

1./ A betemetkezések relatív időrendjének becslése alapján a vizs­

gált esetek öt csoportba sorolhatók:

- a legkorábbiba, amely 9 vázmaradványból áll,

- a három, egymást részben átfedő középső csoportból álló halmazba, amely 130, 175, ill. 25 egyén maradványait tartalmazza és - a középső csoportok halmazát rövid megszakítással követő legké­

sőbb eltemetett 13 vázmaradványból álló csoportba.

(1. mellékelt ábrán)

2./ A középső, egymást részben átfedő kronológiai csoportok között a meghatározható АБ0 vércsoportok gyakorisága alapján jellegzetes össze­

tartozási és elkülönülési tendenciák vélhetők:

- a három csoport között ABO fenotípusaik gyakorisága alapján szignifi­

káns különbség nem bizonyítható,

- ezzel szemben, ha a két legnépesebb csoport férfi és női szubpopuiá- cióinak ABO gyakoriságai alapján számítható távolságokat egy eukli­

deszi rendszerre vetítjük, akkor gondolatébresztő különbségek és ha­

sonlóságok észlelhetők, amik az esetleges keveredési folyamatokra utalhatnak,

- a reprodukciós korokat meg nem élt egyének és az azután elhunytak körében végzett vércsoport összehasonlítások alapján a p növekedő értéke tűnik fel. Ebből az egykor aktuálisan ható szelekciós nyo­

más jellegére és eredetére is lehet óvatos következtetést levon­

nunk .

-17-

A dekoraposiciós indexek eloszlásgörbéi alapján elkülöníthető csoportok.

legko­

rábbi

középső, átfedő csoportok

legké­

sőbbi

Dr.MRTOSIEWICZ LÄSZLÖ - TAKÁCS ISTVÁN

Kutatások a Vors P a p k e r t i temető á l l a t c s o n t a n y a g á n

Az a v a r k o r i temető eddigi á s a t á s á n a k 32 sírjából az a l á b b i c s o n t o k a t h a t á r o z t u k meg:

J u h Kecske S z a r v a s - Lócsont- marha váz S i r - Teknős Madár Házi- S e r t é s

szám ^{v á z} tojás t y ú k 4 0 .

6 9 . 2 1

142. ¹

163. 1

193. tojás

204. tojás

222. tojás 3

251. tojás

253.

254. ¹

259. 1

267. 4 2tojás

276.

282.

300. ⁱ

302.

305. ¹

307. ¹

308. ¹

311. 3 1

312.

313. 1 1

314.

315.

316.

317.

340.

347.

351. ¹

352. i

354. ⁱ 356.

3 6 4 11 13

2 1 1

1

2 1

1

5 1

1

3 1

1 1

10 1

1 1

1 1

1 1

1 2'

1

1 1

ö s s z e s : 14 2 9 5 57 2 34

A t á b l á z a t b a n felsoroltak mellett a 274. ü r e s " s i r " egy g ö d é n y s z á r n y m a r a d v á n y a i t t a r t a l m a z t a s z ó r v á n y k é n t , а 6Э. s i r t z a v a r ó j á r a t b a n pedig rókafog é s halcsontok ( c s u k a , p o n t y . d é v é r ) voltak.

Az első lelet m a g y a r o r s z á g i v i s z o n y l a t b a n r i t k a , de e r e d e t é n e k p o n t o s ismerete hiján az a v a r halotti s z e r t a r t á s h o z nem k ö t h e t ő . A halcsontok u g y a n c s a k k i r í n a k a r i t u s r ó i alkotott k é p ü n k b ő l , de ezek a d a r a b o k a k u l t ú r t ö r t é n e t i elemzésből legalább biztonsággal k i z á r h a t ó k .

-19-

A csontar.yag megtartását meghatározza, nogy a sírok egy részét kirabolták és a feldúlt csontokra a talajviz valamint az időjárás eltérő módon hatott. Ez egyes leletek értelmezését meg­

nehezíti. Jó példa erre a mocsári teknős csontvázalt kétséges ere­

dete és a hiányos lócsontvázak előkerülése.

A különböző testhelyzetben talált teknösosontvázak a feldúlt.

sirok laza földjébe másodlagosan juthattalc a temető alacsonyabban fekvő, vizenyős részein,noha egyikük páncélján húsos állapotban ejtett sérülés nyomait véltük felfedezni.

Kultúrtörténeti szempontból négy lelettipus rendszeres elő­

fordulása érdemei figyelmet:

1 A lóvázak a bolygatások miatt sok esetben nagyon hiányosak.

Mégis látható, hogy avar szokásoknak megfelelően teljes vá­

zas temetkezések lehettek (kivétel a 3 i 5 sir).

Sir- Életkor Ivar Marmagasság

szam (év) (cm)

305. 8-12 mén

307. 10 mén 142,1 308. 8 kanca 134,7 311. 12 mén 139,9 314. 6 mén 134,7 315. maturus mén

316. aduitus mén 340. 11-12 mén

347. 6 mén 136,7 351. aduitus

-

352/a 8 mén 138,3 352/Ъ aduitus

-

356. adui tus

-

Testr.agy°ág kategória (Vitt)

Testrész koponya váz

+

közepes + köz.-nél alacsonyabb +

közepes + köz.-nél alacsonyabb +

közepes közepes közepes közepes

A lovak egy kivétellel mének voltak, azonban a 308. sir kancájának is hímekre jellemző, erősen fejlett szemfogai vannak. Csontozatának finomsága viszont nőivarú egyedre utal. A koponyák rossz megtartása miatt a tipushatározás nehéz, annyi mégis megállapítható, hogy a vörsi lovak az általános népvándor­

láskori, keleti típusba tartoztak. A lábvégek állapotából meg­

figyelhető a lovak csekély elhasználtsága is: néhány apró elvál­

tozástól eltekintve jó használati értékű állatokat tettek a halottait mellé, és ez a lovak korából is látszik. A 307. és 352.

sir lovainak metszőfogain olyan kopásnyomok vannait, amelyek karó- rágás bizonyítékai. Ez a másodlagosan felvett, un. "rossz szokás"

csak háziasított lófélékben alakul ki, amikor azokat tartósan egy helyben, kikötve tartják és az állatok unatkoznak. Hasonló jelenséget sikerült megfigyelni a solymári avarkori temetőben. Az ilyen lovakat életük utolsó éveiben keveset használhatták, talán gazdájuk lakhelye mellett készenlétben tartották őket.

-20-

Leölésre utaló sérülések a 314., 347., és a 308. sir lovain voltak kimutathatók. Az első esetben az öreglyuk felett egy korabeli ütéstől, erőteljes szúrástól származó, kb. 2 cm hosz- szú orális lyuk van. A második ló agykoponyájának hátulsó felén a pikkelyesen betört szél az agyüregbe fordul.Л harmadik esetben az agyüreg hiányzó hátsó felének törésszélei szintén korabeliek, húsos állapotban keletkezhettek.

A 315. sirból egyetlen koponya felső része került elő, amelynek metszőfogai is hiányoznak, a fogmedrek talajjal telitödtek, az orrcsont korabeli sérülései pedig a néprajzi irodalomból is ismert kitűzéskor is keletkezhettek. A hosszabb ideig kiaggatott koponya fogai is ekkor hullhattak ki.

A Ioyassirokban talált birkakoponya töredékek és subadultus egyedekre utaló lábközépcsontok a Dunántúl más avar teraetöi<- ben (pl. Siófok - Balatonkiliti) is gyakoriak. Ezek anatómiai összetétele a "nyúzott lovakéra" emlékeztet. Ezért az ilyen vázmaradványok nem feltétlenül tekinthetők ételmellékletnek.

A mintegy féléves egyedek fiatal korából öszi-tél eleji te­

metési időpontra következtethetünk. Helyenként önálló juh- csonttöredékek is előkerültek, a meghatározható kecskecsontok száma azonban csupán kettő.

A leggyakoribb szarvasmarhacsont a lovassirokban épen elfor­

duló combcsont (10 esetben), amely szintén zömmel subadultus egyedek maradványa, noha két esetben borjúkoponya töredékeit és hozzájuk tartozó lábvégek rossz megtartású darabjait is meghatároztuk. Ez utóbbiak rituális szerepe a birkamarad- ványokéhoz lehetett hasonlatos.

Tyukcsontok és tojáshéjtöredékek a temető lovassirolctôl távo­

labbi sirjaiból jöttek napvilágra. Ezek előfordulása tavaszi temetkezéseket jelez, de szerényebb vagyoni helyzetre is u- talhat. Annak eldöntése, hogy a népességgel diakrónikusan változó ritussal, vagy egyazon szertartás köznépi változatá­

val van-e dolgunk csali a régészeti kutatással összhangban képzelhető el.

- 2 1 -

Dr.HEfiCEY GYULA

Somogy megyei etnikai antropológiai vizsgálatok eredményei

I985- óta végzek etnikai embertani vizsgálatokat Somogy megyében.

A Somogy Hegyei Múzeum Igazgatósággal közösen 16 kutató pontot jelöl­

tünk ki. Ezeket úgy választottuk ki, hogy a török korban is folyama­

tos népességek mellett sor kerüljön telepes eredetű, nemzetiségekkel kevert lakosságok és minden nemzetiség vizsgálatára is. 1988. IX.l-ig 11 községben fejeztem be a vizsgálatot, melyekre mindenhol a tüdőszű­

résekkel párhuzamosan került sor. A legnagyobb szabású előkészítés Vörsön volt, ahol az 1823. évi összeírás és a legrégebbi helyi egyhá­

zi anyakönyv alapján őslakosnak minősülő 24-60 éves férfiakat és nő­

ket felkérő levéllel hívták be vizsgálatra és azok 95 /í—a meg i s jelent.

Főbb eredmények a 24-60 évesek adatai alapján:

Testmagasság. A Somogy' megyei férfiak és nők - mint általában a dunántúliak - a magyar átlagnál magasabbak, a férfiak termete magas- nagyközepes, a nőké nagyközepes-magas. Legmagasabbak a segesdi férfi­

ak (174.48 cm) és a babócsai nők (160.76 cm), a viszonylag legala­

csonyabbak a nemesvldi férfiak (169-03 cm) és a darányi nők (156.60 cm). A segesdi, darányi és vörsi férfiak átlagai feltűnően magasabbak a helyi női átlagokhoz képest.

Fejjelző. A Somogy megyeiek fej jelzője rövid-túlrövid, hasonlóan, mint általában a falusi és mezővárosi magyaroknál. A legfokozottabban rövid a vörsi férfiak (86.56) és a segesdi nők (87.11), a legkevésbé rövid a kőröshegyi férfiak (84.67) és a látrányi nők (85.51) fejjel­

zője. A nők fej jelző tekintetében feltűnően egységesek, ugyanez vonat­

kozik a férfiakra is a kőröshegyiek kivételével, aki e tekintetben a kiskunokhoz és a jászokhoz állnak közelebb.

Arcjelző. Somogy megyében az arcjelző túlnyomóan széles, csak a látrányi férfiaknál esik a jelző a középszélesség alsó határába. A leg­

nagyobb mértékben széles a vörsi férfiak (81.12) és a segesdi nők (78.

20), legkevésbé széles a látrányi férfiak (84.11) és a darányi nők (8O.94) arcJelzője.

Járomcsont alakja. A somogylak túlnyomd többségénél a járomcsont frontálisan lapult (előreálló), ami az egyik keleti örökségünk és ez a bolhói kaj-horvát származásuakra még a somogyi átlagnál is nagyobb mértékben érvényes. A frontálisan lapult fonna leggyakoribb a versiek­

nél (férfiaknál 78.6 %, nőknél 92.3 % ) , legkevésbé gyakori a látrányi férfiaknál (50.5 %) és a darányi nőknél (7Ï.4 % ) •

-22-

Orrhát profilja. Az orrhát profilja országosan is a legkevésbé egységes megoszlású jellegek közé tartozik. A somogyi megoszlás sorrendje - a dunántúli .átlaghoz hasonlóan - többnyire konvex, egyenes, konkáv. A konvex a magyar átlaghoz képest lényegesen gyakoribb, az egyenes előfordulása kisebb, a konkávé pedig jelen­

téktelen. A konvex forma leggyakoribb a látrányi férfiaknál (72.1

%) és a tapsonyi nőknél (51.5 % ) , az egyenes a kőröshegyi férfiak­

nál (47.9 50, valamint a nemesvidi és bolhói nőknél (50 % ) . Fontos összefüggés, hogy a konvex orrhát nagyobbrészt közepesen kiemelkedő formához kapcsolódik.

A szemszín megoszlása a megyében is eléggé változó. A barna szemszín a legnagyobb arányban a darányi férfiaknái (50.0 %) ás a bolhói nőknél (71.7 % ) , a kevert (zöldes) a kálmáncsai férfiaknál (35.7 %) ás a nemesvidi nőknél (33.3 % ) , a világos a kálmáncsai férfiaknál (33.3) és nőiméi (36.4 %) észlelhető.

A barna-fekete hajszín a magyarokra szinte teljes egészében jellemző és ez a somogyiakra még fokozottabban érvényes. A sötét hajszín gyakorisága somogyi férfiaknál 96.6-100 %, nőknél 96.4-100

% közötti.

A Hiernaux-féle távolság számítások szerint a somogyi népességek többnyire közel állnak egymáshoz, ami a legfeltűnőbb Vörs és Segesd, valamint Babócsa-Bolhó-Darány között, viszont a kőröshegyiek a kis­

újszállási kunokhoz és az őriszentpéteri gyepüőrök utódaihoz állnak a legközelebb.

A tipusok meghatározását az 1954 és 1961 közötti Bartucz-Lipták- Nemeskéri áLláspont szerint végeztem el. (Bartucz ezt a nézetet kép­

viselte haláláig, míg Lipták 1962-től csak a turanid típusnak túl­

nyomóan mongoloid jellegű változatát sorolja a turanidok közé.) Somogyban három tipusnak, a turanidnak, a pamirinak és a dinárinak van jelentősebb szerepe, Kőröshegyen a keleti mediterránok gyakori­

sága is jelentős, a dinárit is megelőzi. A turanid tipus Segesden, Vörsön, Darányban, Bclhón, Kőröshegyen és Babócsán 48.7 és 40 % kö­

zött mutatható ki. A pamiri tipus Darányban, Látrányban, Babócsán és Vörsön a leggyakoribb, 23-9 és 20 % közötti. A dinári tipus Bol- hón, Babóosán, Segasden, Látrányban és Andocson észlelhető leginkább (17.4-10.3 % %-ban), de a klasszikus (balkáni) forma mellett az oszéteknél, grúzoknál és törököknél kimutatható keleti dinaroid vál­

tozat gyakorisága is jelentős.

Etnogenetikai összefüggések. A magyarság törökös rétegével kap­

csolatba hozható turanid, pamiri, előázsiai és mongoloid tipusok együtt a 25.249 magyar vizsgálata alapján számított 46.6 %-os át-

-23-

lagot minden somogyi népességnél meghaladják, leginkább Vorsön, Óaranyban, Segesden, Babócsán, Kőröshegyen és a bolhói kaj-horvát származásuaknál, ahol arányuk 70..S és 60.6 % közötti. A finn-ugor és ré^'i szláv foifnák So­

mogyban a A-.5, illetve a 2.9 %-os magyar átlagot sem érik el. Dalmácia ős- lakóival, az il]Írekkel kapcsolatba hozható balkáni dinári típus gyakorisá­

ga lényegesen kisebb annál, mint ahogy azt a szlovén és horvát keveredés alapján várni lehetne. Eredményeim igazolják László Gyula nézetét, mely szerint a későavarnak nevezett cnogurok nagyobb mértékben élték meg a honfog­

lalást, mint korábban vélték. Erdélyi István rámutatott a horvátoknak és szlovéneknek későavarokkal való keveredésére, ezen felül Dalmáciába a 7. sz.

végén cnogurok telepedtek le, amit az ott feltárt griffes-indás mellékletü temetők is igazolnak. Számolnunk kell a megszállt magyar és délszláv nyelvű területeken az oszmántörökökkel való keveredéssel is.

-24-

Dr. MAGYAR KÁLMÁN

A Főnyed-Vár-3zig3ti és a Vörs-Pogány-szigeti feltárások eredményei

Dr.Magyar Kálmán régész-tudományos főmunkatárs irányításával 1983- 1984-ben elsősorban Főnyed környékén folytak régészeti kutatások. A középkoros kutató a Főnyed környékéhez köthető államalapításkori, illetőleg Árpád-kori emlékek feltárását tűzte ki célul. (A megye egyik honfoglaló nemzetségének/ az ún. Bő nemzetségnek voltak a birtokai Fő­

nyed környékén, így Tikoson, Holládon és Somogysámsonban. Ide helyezhe­

tő elsősorban Somogy sárns on környékére az a Kysbew.(Kisbő) központ,ahol a Bő nemzetség egyik udvarhelye állhatott.)

Az elsősorban "területi" felosztás szerint számítható* főnyedi kutatási központhoz tartozott az ún. várszigeti, a pogányszigeti és a simonszige­

ti nagyobb kutatási egység.

Ezekből - a Főnyedtől 5-8 km-re lévő - szigetekből az ún. várszigeti részen középkori vármaradványok nyomai maradtak meg. (Az 1950-es években a területen ilyen jellegű palánkvár nyomaira bukkant Csalog József.)

1984. V. 31. és VI. 15. között került sor ezeknek a sáncmaradványok­

nak a régészeti kutatására. (A geodézia felmérési munkákat Sándorfi György és Nováki Gyula végezte, Dénes József segítségével.) Megállapíthattuk, hogy a vár eredetileg négyszögletes lehetett. Egy mély, lapos aljú árok és annak külső oldalán sáncszerű domborulat vette körbe. Ennek a "külső sáncnak" a sarkai lekerekítettek voltak. A megközelítőleg 0,15 ha alap­

területű, belső vár hosszab kb. 45 m, míg szélessége 34 m lehetett. Az árkok szélessége 16-20 m volt.

A vár északi felében - a sáncárkon keresztül - húzott ún. 1. számú ku­

tatóárokban, annak a D-i részén megtaláltuk a palánk cölöpárkait. (Az ál­

talában 40-50 cm széles és 135-150 cm mély árkok távolsága 170-180 cm volt.) A várárok talpszélessége a 11 métert érté el. Az egyenes vonalban emelkedő rézsűi is megfigyelhetők. Az árokból kitermelt földet a külső ol­

dalon halmozták fel. f / JI;

A másik, az ún. déli sáncrésznél kiderítettük, hogy ezen a területen lévő a vármaradványokat (de elsősorban a vár belső sáncrészét!) javarészt elhordták.

Az árkokban megmaradt betöltésekben sok gerendamaradványt, hamus paticsos omladékot figyelhettünk meg, XVI. századi kerámiákkal, kályhaszemekkel együtt.

-25-

A vár belső területének ÉNy-ij illetőleg az ÉK-i sarkán szelvények­

kel (I-II. számú) a sarokbástyák maradványainak a kutatását végeztük el. Itt a felszíntől számított 60-90 cm-es mélységben XVI. századi edények, káiyhaszemtöredékek. áliatcsontok és különböző fémtárgyak ke­

rültek elő. Ezen a részen megtaláltuk a cölöpárkok folytatásait is.

Az 1-2. számú kutatóárokban az ősKori, így korabronzkori edénytöre­

dékek utaltak az előzményekre. Végső soron, úgy tűnik, hogy az Őskori (korabronzkori!) település rétegeit bolygathatták meg a XVI-XV1I.száza­

di palánkvár építésekor. *

Ez a palánkvár a XVI., esetleg a XVII. században Keszthely, Kis-Komá- rom előretolt figyelőhelyeként, mocsári várakánt szerepelhetett.

1984. VI. 5-18. között végeztük az űn.pogányszigeti feltárásokat.

Itt előbb ÉD-i irányban - az előző geomágneses mérés fixpontjainak a fel­

használásával egy 90 m hosszú kutatóárkot tűztünk ki. Majd módszeresen a teljes terület árokhálózattal vágtuk át. Ezekben egy XVIII-XX.századi lakóépület es karám elbontott maradványai, árkai kerültek elő. Az épít­

mény idehordott újkori épületanyag, valamint római tegula, imbrex felhasz­

nálásával épült fel. (Csupán egy helyen, egy gödörrészben vélhettük fel­

fedezni egy római épület esetleges nyomait, de sajnos ezeket a maradvá­

nyokat az újkori építkezések, az ún. gulyásházak árkai teljesen tönkre­

tették, kitermelték.)

• 1984. VI. 18-VII.13. között folytak az ún. simonszigeti ásatások. Ennek során az úttól ÉK-re 200 m-re'NYK-i tájolású,mellék­

letnél kuli csontvázat találtunk. Az uh.Sági dombon pedig említett mellékletnélküli csont­

váztól pár-száz méterre ejgy hatos sircsopor- tot tártunk fel. A 3-3 sir lábtól feküdt arc­

cal Ny-i, illetőleg K-i irányban. Melléklet- néllcüliek voltak, csakúgy, mint az árok D-i végében előkerült ÉD-i tájolású, hiányos gyermekcsontváz. A tőle kb.50 m-re Ny-ra húzott kutatóárokban IX-X.századi nyílhegyek, illetőleg őskori(korabronzkori) edénytöredé­

kek kerültek elő.

-26-

\