Karol Med

Karol Medňanský

LEGÁNY DÉNES ÉS A VIOLA DA GAMBA

Bevezetés

A historikus hangszerek sajátságos hangszínük miatt egyre vonzóbbá válnak a 20. és a 21. század zenészei számára. Érdeklődésüket főleg ezeknek a hangszereknek a gazdag színárnyalatú hangzásvilága és a bennük rejlő, a megszokottól eltérő technikai lehetőségek keltik fel, melyekkel a 19. szá- zadtól napjainkig használatos hangszerek nem rendelkeznek.²

Az első régi hangszer, melyet a 20. század zenéjében kezdtek alkalmaz- ni, a csembaló volt. A spanyol Manuel de Falla (1876-1946) műveiben a nemzeti motívumok összefonódnak az impresszionista és a historikus zene hatásaival. Ez figyelhető meg 1924-ben szerzett művében, melynek címe:

Csembaló koncert fuvola, oboa, klarinét, hegedű és cselló kísérettel. A csembalót helyettesítheti zongora is.

A 20. és a 21. század zenészei érdeklődést mutatnak a historikus hang- szerek közül pl. a viola da gamba iránt. Minden bizonnyal a hangszer ki- egyensúlyozott hangzásával, valamint napjaink zenészei számára kínált új technikai és kifejezésbeli lehetőségeivel nyerte el az alkotók tetszését.

A viola da gamba és a 20. század zenéje

A viola da gamba azok közé a hangszerek közé tartozik, melyek története a 15. századra nyúlik vissza. Használatos volt a continuo basszus³ kísérője-

1 A tanulmány az MŠ SR VEGA 1/0242/2012 Historické sláčikové nástroje – minulosť a súčasnosť pályázat része.

2 A historikus hangszerek iránti érdeklődés már a 19. század végétől regisztrálható, ugyanakkor a gyakorlatban csak a 20. század 60-as éveitől beszélhetünk rendszeres használatáról.

3 A basso continuo-t generálbasszusnak is nevezik, a 16-18. századi zenében csembaló vagy orgona partitúrát jelent, melyben csak a basszus hangok vannak kiírva, az akkordok többi hangja számozva van, megadva az intervallumok távolságát az egyes hangok és a basszus között. (LABORECKÝ, Jozef. [s. a.]. Hudobný terminologický slovník. Bratislava : SPN [s.

a.]). Ennek interpretálására alkalmas volt a hangszerek nagy csoportja: mindkét említett billen- tyűs hangszer – a világi csembaló és az egyházi orgona -, a lant, cselló, a violon (a nagybőgő elődje). Franciaországban a cselló helyett a tenor-basszus vagy a basszus viola da gamba volt használatos. Más országokban a basso continuo-t kiegészítő hangszerként használták, tehát használták a csellót és a viola da gambát is, mely szimbolikus küldetéssel rendelkezett.

ként, zenekari hangszerként az ún. consort hangszeres együttesekben⁴ is, de megállta a helyét szólóhangszerként is. Ezeknek a hangszereknek az érde- kessége egészen a reneszánsz kortól kezdve abban rejlett, hogy az emberi hangfekvések alapján ún. családokba sorolták őket. Ez azt jelenti, hogy a hangszernek különböző fajtái voltak, melyek rendelkeztek az emberi hangra jellemző hangfekvésekkel. Ennek alapján megkülönböztettek szoprán, alt, tenor, basszus hangszereket. Így osztották fel a viola da gambát is. Az erre vonatkozó korabeli német elnevezés figyelembe veszi, hogy az egyes embe- ri hangfekvések megszólaltatása valójában gond nélkül végbemehet bármi- lyen hangszer esetében. Míg a múltban a hangfekvések alapján szopraninó, alt-tenor és basszus viola da gambát⁵ különböztettek meg, addig napjaink- ban szopraninó, esetleg szoprán, alt és tenor-basszus viola da gambáról be- szélhetünk.

A viola da gamba-nak magas társadalmi presztízse volt. Társadalmilag magas rangú rétegek képviselői játszottak rajta, kedvelt volt az arisztokrata udvarokban is. Az arisztokratikus emelkedettség szimbólumává vált úgy a világi, mint az egyházi zenében⁶. Már a reneszánsz kortól kezdve alkalmas- nak bizonyult súlyos tartalmak közvetítésére. A barokk kor csúcsán szomo- rú és melanchólikus műveket szólaltattak meg rajta.⁷ Érdekes történelmi tény, hogy szóló hangszerként kizárólag a tenor-basszus viola da gamba nyert létjogosultságot.⁸

A mai zenészeket a viola da gamba nemcsak egyedi felépítésével, ha- nem főleg hangolásával nyerte meg, mely alkalmas nem csak szokatlan kombinációjú akkordok játszására, hanem egy rendkívül gazdag hangszínvi- lág megszólaltatására is. Már a kései reneszánsz idején úgy tartották, hogy ennek a hangszernek a hangja hasonlít leginkább az emberi hangra⁹.

4 A consort hangszeres együttesek főleg Angliában voltak népszerűek a 16-18. században, ahová Olaszországból és Franciaországból kerültek. A consort hangszeres együttesek között megkülönböztették a valódit, mely azonos típusú hangszerekből tevődött össze és a nem való- dit (hamist), az ún. broken- t, mely különböző típusú hangszerekből állt. A consort hangszeres együttesek általában öt-hat szólamúak voltak. A viola da gamba esetében az összeállítás: 2 szoprán, 2 alt és 2 tenor-basszus volt.

5 Otterstedt, 1994, s. 164 – 165.

6 Medňanský, 2007, s. 26 – 27.

7 „A <melanchólia> fogalma alatt a barokk korban az Isten és a világ kapcsolatáról Albert Dürer <Melancholia> című műve alapján való elmélkedést értették, mely szerint az Isten lábánál fekszik a tudományban rejlő összes lehetőség.” (Otterstedt. 1994, s. 106)

8 Kivételt képeznek Carl Philipp Emanuel Bach (1714 – 1788) művei, aki két szonátát is kom- ponált a diszkantusz és a basso continuo viola da gambára.

9 Medňanský, 2007, s. 25.

A hangszer felépítése és hangolása

A hangszertest hossza megközelítőleg 70 cm, ami megfelel a mai cselló (gordonka) méretének, ugyanakkor formájára nézve gótikus boltozatra em- lékeztet. Csak az előlapja ívelt, a hátlapja lapos, melynek belseje bordázott.

Az előlap rezonáns nyílásai nagy C betűt, esetleg lángnyelv alakot formáz- nak. A hátlap felső része hajlított, hogy a zenész játék közben jobban testé- hez szoríthassa a hangszer nyakát, amely lényegesen hosszabb, mint a csel- lóé. Az előlap és a hátlap nem ér fel az oldallapokig, melyek magassága meghaladja a csellóét. A hangszer nyakán hét darab bélből készült támasz- ték van, melyek csomózása speciális módon történik. Ezeknek a támasztó funkció mellett hangi funkciójuk is van. A vonó nyíl alakú, melynek kife- szítése csavarozással történik. Ezáltal lehetővé válik törés nélkül háromhan- gú akkordokat játszani. Hossza kb. 72 cm, alulról fogva kell tartani, mint a mai nagybőgő vonót. A viola da gambának hat húrja¹⁰ van, melyeket kvar- tokban kell hangolni, középen van egy tercre hangolt húrja is. A viola da gamba hangolása viszonylag érdekes fejlődésen ment keresztül, mely idővel állandósult és a mai napig érvényes. A tenor-basszus vioala da gamba, me- lyet napjainkban is szólóhangszerként használnak, ezekkel a húrokkal ren- delkezik: D, G, c, e, a, d^l.¹¹ Ez a fajta hangolás egy nagyon érdekes akuszti- kus jelenséget eredményez, mely magával ragadja a jelenlegi zeneszerzőket is: az ötödik és hatodik húr – az a és d¹ húr – a D húr 2. és 3. felhangja.

Jelentős gambaszerzők voltak: Johannes Schenk (1656 – 1712), August Kühnel (1645 – 1700), Ernst Christian Hesse (1676 – 1762), Georg Philipp Telemann (1681 – 1767), Johann Sebastian Bach (1685 – 1750). Itt említ- hetjük meg a francia zeneszerzőket és a viola da gambán játszó művészeket is: Marin Marais (1656 – 1728)¹², Antoine Forqueray (1671 – 1745), Louis de Caix d´ Hervelois (1670 – 1760)¹³. Az utolsó jelentős gamba-zenész Karl Friedrich Abel (1723-1787)¹⁴ volt. Az összes jelenlegi zeneszerző, aki viola

10 A 17. század közepétől főleg Franciaországban a tenor-basszus viola da gamba esetében hét húrt használtak A1. Ennek bevezetése elsősorban a csembaló hangterjedelmének az alsó regisz- terek felé való bővítésével függ össze.

11 Az alt viola da gamba ezekkel a húrokkal rendelkezik: G, c, f, a, d¹, g¹. A szoprán és a szopraninó viola da gamba egy oktávval magasabbra van hangolva, mint a tenor-basszus viola da gamba: d, g, c¹, e¹, a¹, d².

12 Ezt a zeneművészt tartja a zenetörténet a legjelentősebb viola da gambás előadóművésznek, és az erre a hangszerre zeneműveket alkotó legjelentősebb zeneszerzőnek.

13 Medňanský, 2007, s. 28.

14 Otterstedt, 1994, s. 88.

da gambára ír zenét, a hangszer sajátos felépítéséből indul ki, melyet az egykori zenészek és zeneszerzők is figyelembe vettek.

Azok között a komponisták között, akik viola da gambára is komponál- tak műveket, említhetjük pl. Juraj Hatrík (*1941)¹⁵ szlovák, Wolfgang- Andreas Schultz (*1948)¹⁶ német, és Legány Dénes (1965-2000) magyar zeneszerzőt. A felsorolt szerzők műveit jelen tanulmány írója a Musica historica Prešov, historikus zenét interpretáló együttes vezetőjeként és a viola da gambát megszólaltató művészként is beemelte repertoárjába.

Legány Dénes (1965 - 2000) személyisége

Legány Dénes magyar zeneszerző a magyar zenei élet nagy reménységei közé tartozott. Zenei műveltsége nagyon széles volt, mely magába foglalt több zenetudományi ágat is. 1987-ben szerzett zene-elmélet tanári oklevelet, 1989-ben zongoraművész-tanári, majd 1991-ben zeneszerzői diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Budapesten. 1986-tól korai haláláig 16 díjat kapott itthon és külföldön különböző, zeneszerzőknek kiírt verse- nyeken műveiért. Nem csak hazájában koncertezett és tartott előadásokat, hanem sok európai országban is, emellett pl. Taiwanon vagy az Egyesült Államokban is. 1987. szeptemberétől 1994. februárjáig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán tanított. 1993. má- jusában három évre megválasztották a Weiner Leó Zeneművészeti Szakkö- zépiskola igazgatóhelyettesévé. 1998-ban az Iskolai Zenei Nevelés Európai Társaságának (EAS) elnökségi tagjává választották. 1999. szeptemberétől a Magyar Zenei Tanács művészeti és pedagógiai tanácsadójaként dolgozott.

A Magyar Zenei Információs Központ tudományos munkatársa, a Magyar

15Juraj Hatrík a historikus zenét játszó együttes számára két kompozíciót alkotott viola da gambára: 1: Svetlo Sonata - cantata a tre per alt, viola da gamba e cembalo (I. Svetlo - II. Tieň - III. Plameň) (I. Fény- II. Árnyék – III. Láng) textus (vers): Šu Tching: Keď pôjdeš okolo môjho okna...(Ha elmész az ablakom előtt…) ősbemutató: 1996. nov. 20. 19.00 óra. Presov, PKO, XXXI. Prešovská hudobná jar (Eperjesi Kulturális Ősz); 2: Tre canzonetti per Soprano e Viola da gamba (Andante con mestezza - Andante funebre - Andante con moto e grazioso) ősbemutató: 2001. jún. 24. 16.00 óra. Prešov, Šarišská galéria, Prešovské kultúrne leto (Eper- jes-Sáros galéria-Eperjesi Kulturális Nyár).

16 Wolfgang-Andreas Schultz, jelentős német zeneszerző, aki a Hamburgi Zeneművészeti Főis- kola zeneszerzést oktató professzora, aki ennek a tanulmánynak a szerzője kérésére küldte el számára a Fantasie für Viola da Gamba solo című művét. A zeneművet Karol Medňanský mutatta be 2001. máj. 05-én, 18.00 órakor, Nowy Wisnicz (Lengyelország) Kosciól WNMP, az elfelejtett zeneművekről szóló, VIII. nemzetközi fesztiválon. Wolfgang-Andreas Schultz a szerzője több viola da gambára komponált műnek, többek között a Koncert viola da gambára és zenekarra című zeneműnek is.

Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége elnökségi tagja, 2000-től a szövetség Zenei Tantárgy-pedagógiai Bizottságának vezetője. Oktatott kü- lönböző egyetemeken, pl. Taiwanon vagy Amerikában is. A belé vetett re- ménynek 2000. december 20-án vetett véget halálos autóbalesete, 35 éves korában.

Legány Dénes zeneszerzői hagyatéka magán viseli a 20. századi modern zene összes vonását. Zenéjébe beemeli a magyar népzene kifejező eszköze- it, melyek főleg szerzeményei feltűnő ritmikai - melodikai struktúrájában mutatkoznak meg. Szívesen épít a dél-magyarországi folklór szuggesztivitá- sára, melyben felfedezhetők a balkáni hatások is. Ez különösen művei met- rikai szerkezetében nyilvánul meg.

Legány Dénes alkotásainak gerincét elsősorban a kamarazene és a kó- rusművek képezik. Nagy figyelmet szentelt a gyermek és ifjúsági szerzemé- nyeknek is. Rövid élete ellenére életműve számszerűleg is tekintélyes.

Mintegy 120 különböző műfajú szerzeményt alkotott, melyek közül az alábbiakat emelem ki: szimfonikus művek, kamaraművek, zongoraművek, ifjúsági művek, kórusművek, dalok. Ezek közül több szerzemény különböző instrumentális változatban is létezik, ami eleve megemeli műveinek szá- mát¹⁷.

Szimfonikus művek:

Koncert zongorára és zenekarra, Koncert hegedűre és zenekarra,

Kivonulás Egyiptomból – oratórium kórusra, szólóra és zenekarra

Öt tétel vonószenekarra

Kamarazene:

Aria e Rondo Concertante (Fl, Ob, Cl, Fg, Trbn concertáló pf, Vlc, Cb)

Három induló (Ob, Cl, Cr, Fg),

Fantázia–meditáció (kürt-kvartett),

Három tétel rézfúvós ötösre (Tr I, II, Cr, Trbn, Tb.), Septetto (Fl, Cl, Sax Alto, Tr, Pf, Vlc, Cb),

Suite-Sonate 82 (Ob, 2 Cl, 2 Cr, 2 Fg), Cimbalomfantázia

Cimbalomkvartett

További számtalan fúvós, szóló és kamarazenekarra ké- szült mű

17http://translate.google.sk/translate?hl=sk&sl=hu&u=http://www.rozsavolgyiart.hu/honlap_hu/

Zongoraművek:

Szonáta két zongorára (díjnyertes) Zongoraszonáta (Hommáge a Prokofiev) Andante doloroso e legaTISSIMO Piano Blues

Chaconne

Tizenöt preludium

Intermezzo alla passacaglia

Öt kis etűd

Ifjúsági művek:

Szvit 13 tételben Orff-ütős együttesnek Szvit ifjúsági vonós zenekarra Kórusművek:

Missa brevis (chorus, org, tam, Fl) Hymne de Saint Martin

Nyár végén

O virum ineffabilem (női kar) Dalok:

Magnificat szopránra és zongorára

További számtalan, népdalok ihlette dal és jelentős költők megzenésített versei

Legány Dénes viola da gambára írt művei

Legány Dénes azok közé a szerzők közé tartozik, akik érdeklődéssel fordul- tak a historikus hangszerek, főleg a viola da gamba felé. Az erre a hangszer- re komponált művei e tanulmány írójának a megrendelésére készültek.

Legány Dénes 1996-ban részt vett az Iskolai Zenei Nevelés Európai Egye- sületének (EAS) kongresszusán Eperjesen (Prešov). Itt lépett fel a Camerata academica kamaraegyüttes, melynek művészeti vezetője és dirigense ennek a tanulmánynak a szerzője. Legány Dénes ennek az együttesnek a számára komponálta a Concert Prelude című zeneművet, melynek ősbemutatója 1997. nov. 12-én volt Eperjes városában, a XXXII. Eperjesi Őszi Zenei Napokon¹⁸. Az elmélyülő művészi együttműködés¹⁹ a zeneszerzőt arra ins-

18 Ezt a művet nem sokkal később kiegészítette a Chorale - val, végül fokozatosan létrejött az Öt tétel vonós zenekarra, melynek premierje 2005. okt. 27-én, 17. 00 órakor volt Poprádon, a szent Egidia templomban, a Divertimento musicale amatőr művészegyüttesek megyei sereg- szemléjén.

pirálta, hogy viola da gambára és spinétre komponáljon zenét. Ennek jegyé- ben született két műve:

Andante viola da gambára és spinétre

Rondo concertante viola da gambára és spinétre

Mindkét mű e tanulmány szerzőjének ösztönzésére született, aki aktív megszólaltatója²⁰ volt ennek a hangszernek, és aki 1994-ben létrehozta Eperjesen a régi zenét játszó Musica historica Prešov együttest²¹. Megjegy- zendő, hogy a két mű egyike sem szerepel a zeneszerző interneten elérhető művei között.

Andante viola da gambára és spinétre

Ezt a művet a zeneszerző 1999. áprilisában komponálta. Bemutatója ugyan- ebben az évben, augusztus 8-án, 16:30 órakor volt Eperjesen, a Sáros galé- riában, az Eperjesi Kulturális Nyár keretében. Spinéten a Musica historica Prešov tagja, Klára Ganzerová, viola da gambán Karol Medňanský játszott.

A 83 taktusból álló, 6/8-os tonális kompozíció a 20. századi zenei törek- véseknek megfelelően a centrális – C – hangot közelíti meg, melyet a – h – hang árnyal, színez (1. sz. kottamelléklet, 82 -83. taktus). A kompozíció homofon felépítésű. A gambát kísérő spinét a felhangok²² használatának lehetőségét hangsúlyozza (2. sz. kottamelléklet, 1- 4 taktus).

Az egész kompozícióban a viola da gamba a spinét két szélső szólama között, középső szólamban szólal meg. (3. sz. kottamelléklet, 9-11. taktus).

Itt evidensen megnyilvánul Johann Sebastian Bach hatása (4. sz. kottamel- léklet, 1-3. taktus), aki ezt az elvet a viola da gambára és az obligát csemba-

19 Meg kell jegyezni, hogy valójában táv-együttműködésről volt szó, hiszen ennek a tanul- mánynak a szerzője és Legány Dénes egyszer sem találkoztak személyesen, még az EAS kong- resszuson sem, Eperjesen.

20 Jelen tanulmány szerzője a múlt század 80-as, 90-es éveiben nyári zenei kurzusokon tanult a viola da gambán játszani Csehországban, Valtice városában Siegfried Pank (Németország), Richard Boothby (Anglia), José Vásquez (Spanyolország, Ausztria), Ilse Herbert (Románia) vezetésével. 1992-1995 között a brnoi Masaryk Egyetem Zenetudományi Intézete keretében működő, a régi zenével foglalkozó akadémián Csehországban elvégezte a barokk kor előadóművészete című specializációt, különös tekintettel a viola da gambára Thomas Fritsch, Pierre Pitzl irányításával. 2000-ben négy hónapot töltött DAAD ösztöndíjjal Lipcsében, a Felix Mendelssohn-Bartholdy Zeneművészeti Főiskola régi zene tanszékén prof. Siegfried Panknál.

21 Az együttes 1994 – 2010 között működött ének, spinét és viola da gamba összeállításban.

Koncertezett Németországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában.

22 A felhangok, melyeket gyakran neveznek alikvot-nak is, tulajdonképpen minden zenei hang- nak alkotórészei, melyek pontos akusztikai szabályok szerint helyezkednek el. Az első felhang mindig az adott alaphang oktávja. A felhangok hatással vannak a hangszínre.

lóra komponált három szonátájában (BWV 1027-1029) is követi. Mindkét zeneszerző ennek az elvnek az alkalmazásával olyan hangilag rendkívül kompakt és akusztikailag zárt műveket alkotott, melyek különleges módon ragadják magukkal a hallgatókat.

A zenemű formailag a kis rondó variációs típusából indul ki olyan mó- don, hogy az – a – részt hangi variációk jellemzik. A forma struktúrája a következő:

a (1-20), b (21-36), a´(37-44), a´´(45-55), c (56-74), coda (75-83).

A formai felépítés lényeges jellemzője, hogy a – b – rész nagyon kifeje- ző, ami főleg az akkordikus játékosságnak köszönhető (5. sz. kottamellék- let, 24-27. taktus).

A mű kifejezésbeli igényessége mellett is teljes mértékben kifejezi a hangszer szellemiségét és kiemeli jellegzetes technikai-kifejezésbeli adott- ságait.

Rondo concertante viola da gambára és spinétre

A Rondo concertante-t, melyet 2000-ben komponált a zeneszerző, e tanul- mány írójának ajánlotta. A premier 2004. febr. 22-én, 12. 00 órakor volt a Gliwice nevű lengyel város múzeumában. Egy olyan virtuóz műről van szó, mely a tempó és a hangulat szempontjából ellentétet képez az Andantéval szemben. A darabra jellemzőek a gyakori ritmikai váltások, ugyanakkor evidensen megjelenik benne a dél-magyarországi és a balkáni folklór hatása is. A zenemű 235 érdekes tonális kapcsolattal bíró taktusból áll (6. sz. kot- tamelléklet, 1-6 taktus). Ez a tonalitás a 20. századi zene sajátságos jegyei- ből, többek között annak sokoldalúságából és variabilitásából építkezik. A mű F-dúr akkorddal kezdődik és in Esz²³-szel fejeződik be – a spinét eseté- ben esz, a gamba esetében esz¹ szűkített g-desz¹-gesz¹. A zeneszerző olyan

23 A 20. század zenéjében a tonalitás elvét többféleképpen értelmezik. Az egyik lehetséges értelmezés szerint olyan elvről van szó, mely a szokványos dúr – moll tradícióból indul ki, viszont egy bizonyos hangot központi hangként részesít előnyben, ami ezáltal a tonális centrum hordozójává válik – a zenemű például in C re végződik, ami azt jelenti, hogy a C hang válik az egész kompozíció centrális hangjává. Egy másik értelmezés szerint a következő lehetőség az, amikor a zenemű szűkített akkorddal fejeződik be, melynek összetételéből világosan látszik egy bizonyos domináns akkordikus csoportosítás. A 20. és a 21. század tonális zenéje azonban egyre újabb és újabb lehetőségeket és módokat talál tonalitásának definiálására. Ebben kiemelt helyet foglal el jelen korunk zenéjének modalitása.

modern kifejezőeszközöktől sem zárkózik el, mint a glissando²⁴ (7. sz. kot- tamelléklet, 227-230. taktus).

A Rondo concertante viola da gambára és spinétre című zenemű szerke- zete is a kis rondó elvére épül, mely bevezetéssel és codával bővül. Struktú- rája ennek ellenére nagyon érdekes:

bevezetés (1-13), a (14-40), b (41-69), a´(70-97), c (98-120), a´´(121-147), d (148-178), a´´´(179-205), coda (206-235).

A Rondo concertante viola da gambára és spinétre c. mű sok újítást hoz a viola da gambán való zenélés területén, és megköveteli az előadó- művésztől a jelenkori zene interpretálásában szerzett tapasztalatai felhasz- nálását, továbbá főleg a komplikált metrikai- ritmikai struktúrákban való jártasságot.

Befejezés

Legány Dénes szerzeményei ötletességükkel és frissességükkel tűnnek ki.

Evidensen a Lassú és Gyors kontrasztjából indul ki, amit már a késő rene- szánszban is alkalmaztak a Pavane és Gagliard táncok nyomán. Annak elle- nére, hogy művei a barokk kompozíciók hangszereire épülnek, sok innova- tív technikai elemet is tartalmaznak, melyek lehetővé teszik a viola da gamba sokoldalúbb felhasználását a 20. században. Főleg Legány Andantéje aratott nagy sikert, mely a Musica historica Prešov koncertjein hangzott el Szlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban.

Szlovák nyelvből fordította Maruzsné Sebó Katalin.

Források

LEGÁNY, Dénes. Andante pre violu da gamba a spinet rukopis – archív autora štúdie so súhlasom skladateľa.

LEGÁNŸ, Dénes. Rondo concertante pre violu da gamba a spinet rukopis – archív autora štúdie so súhlasom skladateľa

24 E tanulmány szerzője ennek a szerzeménynek az interpretálásakor ezeket a helyeket kis aleatorikának értelmezte, és ennek értelmében improvizálta őket.

Bibliografia

Burlas, Ladislav. 2006. Formy a druhy hudobného umenia. Žilina: Žilinská univerzita, 2006 ISBN 80-8070-522-4, 306 s.

LABORECKÝ, Jozef. [s. a.]. Hudobný terminologický slovník. Bratislava : SPN [s. a.]

MEDŇANSKÝ, Karol. 2007. PASSIONES BACHIANAE Cesta k vrcholu violy da gamba. Prešov: Prešovská univerzita v Prešove, 2007 ISBN 978-80-8068-663-5, 203 s.

OTTERSTEDT, Annette. 1994. Die Gambe. Kassel ; Basel ; London ; New York ; Prag: Bärenreiter, 1994 ISBN3-7618-1152-7, 245 s.

Internetes források

http://translate.google.sk/translate?hl=sk&sl=en&u=http://www.worldcat.org/identiti es/lccn-n2004-80495&prev=/search%3Fq%3Dleg%25C3%25

http://translate.google.sk/translate?hl=sk&sl=hu&u=http://www.rozsavolgyiart.hu/h onlap_hu/fomenutartalom/leganydenes.htm&prev=/search%3Fq%3Dleg%25C3

%25A1ny%2Bd%25C3%25A9nes%26hl%3Dsk%26client%3Dfirefox a%26hs%3DlGs%26rls%3Dorg.mozilla:sk:official%26prmd%3Dimvnso&sa=X

&ei= Zk5wULvQCsXMsgbk5oGIBQ&ved=0CG4Q7gEwDQ

Mellékletek

1. számú melléklet – viola da gambák – balról: tenor-basszus, alt és szoprán.

Ezek a hangszerek e tanulmány szerzőjének tulajdonában vannak.

Kottamellékletek

1. számú kottamelléklet – Legány Dénes: Andante viola da gambára és spinetre – 82 – 83 taktusok.

2. számú kottamelléklet – Legány Dénes: Andante viola da gambára és spinetre – 1 – 4 taktusok.

3. számú kottamelléklet – Legány Dénes: Andante viola da gambára és spinetre- 9 – 12 taktusok

4. számú kottamelléklet - Johann Sebastian Bach: Sonáta č. 1 G dur viola viola da gambára és obligát csemballóra, 1. rész Adagio – 1 – 3 taktusok.

5. számú kottamelléklet – Legány Dénes: Andante viola da gambára és spinetre – 24 – 27 taktusok

6. számú kottamelléklet – Legány Dénes: Rondo concertante viola da gambára és spinetre – 1-6 taktusok.

7. számú kottamelléklet – Legány Dénes: Rondo concertante viola da gamára és spinetre 229 – 232 taktusok.