Gondolatok nemzetközi versenyképességünkről

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

GONDOLATOK ,

NEMZETKÖZI VERSENYKEPESSÉGUNKRÓL

INOTAI ANDRÁS

A világgazdasági korszakváltás egyik legjellemzőbb, a felszinen legvilágosab—

ban megjelenő következménye a nemzetgazdaságok közötti verseny erősödése, a gazdaságok teljesítőképessége közötti különbségek növekedése. Nem meglepő te-

hát. hogy a nemzetközi versenyképességgel kapcsolatos vizsgálódások az elmúlt időszakban mind a nemzetközi szakirodalomban, mind idehaza a figyelem előteré-

be kerültek.l Az érdeklődést csak növelte. hogy az egyes nemzetgazdaságok világ- piacon mért és elismert (vagy el nem ismert) teljesítménye, vagyis versenyképessé- ge (vagy versenyképtelensége) és általános fejlődési kilátásai, fontosabb gazdasá- gi—társadalmi célkitűzéseinek végrehajthatósága között meglehetősen szoros kap- csolat áll fenn. Különösen a nemzetközi munkamegosztásra erősen ráutalt gazda—

ságok fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a nemzetközi versenyben való si- keres hertáIlás, hiszen a növekedési—fejlesztési erőforrások jó része, avagy éppen a növekedési—fejlesztési zavarok kiküszöbölhetőségének eszközei (erőforrásai) in- nen származtathatók.

A VERSENYKÉPESSÉG BÖVULÖ FOGALMA ÉS VÁLTOZÓ TÉNYEZÖI

A nemzetközi rangsorban statisztikailag kimutatható elmozdulások mellett a

versenyképesség fogalmának általános megítélésében is jelentős változások kö—

vetkeztek be, illetve vannak folyamatban. Ezek két sikon jelentkeznek:

— egyrészt a versenyképességi tényező felértékelődésében,

— másrészt e fogalom számottevő tartalmi átalakulásában.

A nemzetközi versenyképesség jelentőségének növekedése szoros kapcsolatban van a nemzetközi verseny erősödésével. Egyre több ország próbálja ki erejét, tel—

jesítőképességét a világpiacon, egyre újabb és újabb ,,versenyzőkkel" gazdago- dik ez a terep. A kereslet szerkezetének a korábbi időszakhoz képest gyorsabb vál-

tozása ugyancsak a verseny erősödését eredményezi, amennyiben a termelőket—

exportőröket gyorsabb igazodásra, adott időszakon belül többszöri váltásra, rugal- mas viselkedésre, innovatív magatartásra kényszeríti. A versenyképesség fontossá- gát nagyban megnövelte a kibontakozó műszaki forradalom, amely nem csak a ví- lágkereskedelem áruszerkezetére gyakorol hatást, hanem tetemesen csökkenti az

igazodáshoz rendelkezésre álló időt, és alapvetően átértékeli a nemzetközi gazda-

* A hazai irodalomban lásd elsősorban Kádár Béla (12), (13). (14) alatt szereplő munkáit.

950 INOTAI ANDRAs

sági kapcsolatokat, amennyiben a modern műszaki ismeretek befogadására nem (vagy csak nagy késéssel) alkalmas gazdaságokat háttérbe szorítja. A műszaki fej—

lődés felgyorsulása. az informatika térhódítása és a világgazdasági munka—

megosztás, különösen a feldolgozóipari együttműködés elmélyülése jelentős hatás—

sal van a hosszabb ideje megfigyelhető, tendenciájában azonban jelenleg gyor- sulni látszó globalizálódási folyamatra. A versenyképességre ható. a világgazda-

ság általános fejlődési keretébe szervesen illeszkedő, fent említett tényezők mel-

lett a versenyképesség helyi értékét az utóbbi években számos ország esetében növelte egy erős és hosszabb távon aligha gyengülő kényszerhatás: az adósságál- lomány nyomasztó súlya és a törlesztés nem kevésbé súlyos terhe.2 Ebben a hely- zetben számos gazdaság számára nem kínálkozik más iehetőség, mint a külső egyensúly megteremtése, a fizetőképesség fenntartása, esetleg az adósságállomány konszolidálása vagy csökkentése. E cél elérésének alapvető eszköze pedig az érin- tett gazdaságok nemzetközi versenyképességének erősítése, a gazdasági stratégia

ilyen irányú kivitelezése.

E céloknak olyan feltételek mellett kell(ene) eleget tenni, amikor a verseny- képesség hagyományos kritériumrendszere is érezhető átrendeződési folyamaton

megy (ment) keresztül. Elég annyit emliteni, hogy ma már aligha lehet találni

nagy, .,felfedezetlen" és ráadásul fizetőképes piaci szegmenseket egész termékcso—

portok számára. Nem állíthatók elő olyan mennyiségben tömegáruk, amelyek iránt egyrészt ,,korlátlan" fizetőképes piaci kereslet nyilvánulna meg. másrészt ezt a le- hetőséget a versenytársak nem fedeznék ugyanolyan gyorsan fel. harmadrészt ahol

hosszú évekre vagy akár évtizedekre biztos bevételi forrásra lehetne támaszkodni.

Úgy tűnik, hogy a hagyományos komparatív előnyök is egyre kevésbé alkalmasak adott gazdaság nemzetközi versenyképességét tartósan garantálni. A természeti adottságokon nyugvó kétségtelen induló előnyök a költségcsökkentő, a takarékos—

ságot előtérbe helyező fejlesztési politikák. a részben ennek következtében előálló világpiaci túlkínálat hatására, továbbá a nemzetközi kereskedelemben terjedő pro—

tekcionizmus .,szikláján" erőteljesen lemorzsolódnak, Az egyéb termelési tényezők- ben megjelenő időleges előnyöket pedig az e tényezők közötti gyors és periodikus helyettesítés szüntetheti meg (az olcsó és versenyképes munkaerő helyettesítése nagyobb termelékenységet biztosító tőkeintenzív fejlesztéssel vagy bizonyos munka-

bérköltségeket megtakarító műszaki fejlesztéssel stb.).3

A nemzetközi versen'yképességet számottevően befolyásolja az új értékrend ki- alakulása. a régi mentalitás levetésének sebessége. az új elemek térhódítása. Ez—

zel kapcsolatban három tényezőre hívjuk fel a figyelmet.

— A világgazdasági fejlődés csak akkor és annyiban értékeli a (gyors) mennyiségi nö—

vekedést, ha ez minőségi változásokkal, szerkezeti megújulással. a gazdaság (és társada- lom) rugalmasságának fokozódásával. nem pedig bizonyos újratermelési pályák rögződésé—

vel jár együtt. Az intenzív, minőség- és szerkezetváltás-orientált növekedés kerül a verseny- képesség erősitését szolgáló eszközrendszer középpontjába.

—— A gyors változások, a régi modellek Ieértékelődésének időszakában jelentősen meg- kopott, sőt sokszor kifejezetten a továbblépés fő fékjévé vált a hagyományos. szűk látókörű biztonsági (stabilitási) mentalitás. A versenyképességet nem a különböző termelési ténye- zőkkel való tökéletes, sőt túlbiztosított ellátás (ez egyébként nem is létezik), hanem a ren—

" Ez a tényező hosszabb távon látszik meghatározni a nemzeti gazdaságpolitikák mozgásterét. még akkor is, ha az utóbbi években nyilvánvalóvá lett, hogy adósok és hitelezők végső soron "ugyanazon 'csó- nakban eveznek". és hogy az adósságállomány — egyébként valószínűleg behajthatatlan - hányadának visszaáramoltatásóra egész sor újszerű elszámolási forma kapott létjogosultságot.

' A földrajzi környezetből fakadó komparatív előnyök (hátrányok) is viszonylagosabbakká váltak: a gazdaságok "manőverezés! képességét" a mikroeiektronikai—tóvközléisl forradalom jelentősen javnotta: 'a le utóbbi évtizedben kialakult vagy napjainkban kibontakozó regionális növekedési központok Is módosit- 16 a "külgazdasági közeget". Más kérdés, hogy egyes országok -: így hazánk is -— még a hagyományos

komparatív előnyök érvényesítésével is jelentős erőforrásokat szabadithatnának fel.

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSEGÚNK 951

delkezésre álló termelési tényezők közötti kivánatos — és a világpiacon elismertethető —- arányok megtaiálása garantálja. A biztonságos ellátást, a minél szélesebb sávban való.

és ezáltal "függetlenebb" hazai termelést preferáló gazdaságpolitikák leértékelődése talán az elmúlt évtizedben volt a leglátványosabb. Ezt a ,.látványosságot" (: statisztikai adatok még alá is támasztják, hiszen a rövidlátó gazdasági biztonságra berendezkedő, erőforrá—

saikat a ,,naturális biztonsági fok" erősítésére fordító gazdaságok világgazdasági térvesz- tése o legegyértelműbb; a kettő közötti kapcsolat rendkivül szoros korrelációt mutat. A sta- bil, évekre előre tervezhető, változatlan szerkezetű növekedés, a stabil értékesítési piacok, a stabil vállalati és munkaerőpiaci helyzet, a stabil árak (mítosza) ma nem, pontosabban nem a régi, változatlanságot takaró összefüggésben létezik. A világgazdaság dinamikus vál- tozásokat kényszerít ki: azok a gazdaságok, amelyek a fenti ,,stabilitásokra" hivatkozva ezekkel nem tudnak lépést tartani, leértékelődnek. Stabilitásuk rendkívüli instabilitás forrása lesz, mint ahogy forditva, a dinamizmusnak is szüksége van stabilitásra, és meg is teremti ezt, mégpedig a dinamizmus, nem pedig az ,,állóvíz és stagnálás" stabilitása formájában. A változások azonban nemcsak a gazdaságok között differenciáiódnak, hanem társadalmi rendszerek között is. A fennmaradás —- felzárkózás —— nélkülözhetetlen eleme, hogy a társa- dalmi rendszerekben a beépített és ma már visszahúzó .,stabil" elemek szerepe gyengüljön.

Amelyik rendszer (társadalom) a hagyományos stabilitás túlhangsúlyozására, megtartására törekszik, önmagát üti ki a világiejlődésből, és válik — akaratával szöges ellentétben —— rend-

kívül instabillá befelé és perifériára szorulttá külső (nemzetközi) megítélésben.

— Alapvető átértékelésre szorul a centralizáció és a decentralizáció viszonya. Az intor- matikai forradalom a világgazdaság egységességét nagy lépéssel viszi előre. ugyanakkor e folyamatnak csak azok a gazdaságok (és társadalmak) lehetnek részesei, amelyekben az információ a legszélesebb körben áramlik, vagyis alapvetően decentralizálttá válik. A ha- gyományos intézményi munkamegosztás sürgős átalakításra szorul: nem úgy, hogy a cent—

ralizáció tő letéteményese, az áilam kivonuljon a gazdaságból, sőt máshonnan is, és végső soron ,.feleslegessé" váljon, hanem úgy, hogy fokozottan összpontositsa erőfeszítéseit azok—

ra a területekre. amelyek a nemzeti—társadalmi felzárkózás és lépéstartás kulcszónál (keret—

feltételek, társadalmi—gazdasági közegformálás, külgazdasági alkuerő, a vállalati tevékeny- ség segítése. a versenyképesség fizikai és szellemi intrastruktúrájának erősítése stb.).

A sokrétű változás, a versenyképességet meghatározó tényezők sokszínűsége egyértelműen utal arra, hogy a versenyképességet nem lehet egy vagy néhány té—

nyező alapján meghatározni, elérni vagy fenntartani. Nem monokauzális, mégcsak nem is monoszektorális meghatározottságról van szó. Ugyanis egyre nehezebb a versenyképesség elemeit a gazdaságiakra korlátozni. Egész sor esetben bizonyit- ható, hogy a gazdasági versenyképesség mögött politikai—társadalmi—etikai ele-

mek (versenyképesség) húzódnak meg. A sok tényező általi meghatározottságból

fakad. hogy csak azok a gazdaságok (társadalmak) lehetnek versenyképesek, ame—

lyek esetében a versenyképességet alkotó tényezők között meghatározott kapcso—

lat van. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a versenyképesség nélkülözhetetlen össze- tevője a gazdasági—társadalmi ,,egyenszílárdság" bizonyos (magas) toka.4 Nem lehetnek sikeresek a nemzetközi versenyfutásban azok az országok. amelyek ugyan jelentős gazdasági teljesítményre képesek adott pillanatban. de ez a társadalmi konszenzus felborulásával, a tűrőképesség jelentős gyengülésével, vagy fordítva, a társadalom áldozatvállalási képességének fejletlenségével párosul. Az ..egyen- szilárdság" még inkább érvényes versenyképességi kritérium a gazdaságon belül:

önmagában. árban. minőségben versenyképes termék nem biztos, hogy valóban annak is bizonyul világpiaci megméretése során, hiszen a szolgáltatások. a mar- keting. a reklám, a kapcsolatok időtávja (stabilitása. hosszútávúsága), az alkat- részellátás, a partner megbízhatósága (ismertsége). a termék mögött álló teljes infrastruktúra. intézményi (állami) háttér esetenként meghatározó szerepet kaphat

* Az utóbbi évtizedben gombamódra szaporodó szabadkereskedelmi és ipari (gazdasági) övezetek sem mondanak ellent annak a megállapításnak. Ellenkezőleg, arra utalnak, hogy ezek sikerei hosszabb távon nem választhatók el a fogadó ország általános közegétől és gazdaságpolitikájától. Különösen akkor nem. ha az itt folyó tevékenységet idővel szerkezetileg és az újratermelési folyamat szempontjából szerve-

sen be kívánják építeni a fogadó ország általános gazdasági—társadalmi körforgásába.

952 _lNOTAi ANDRÁS

a megítélésben. Ha valamely gazdaság csak bizonyos területeken tudteljesíteni

világszínvonalon. másutt viszont attól számottevően elmaradt, úgy fejlődése törés—

szerű, esetleges, számos bizonytalan elemmel tarkított lesz. Nem véletlen, hogy számos ország nemzetközi versenyképességének erősítését nem egy-egy konkrét,

programtól, hanem a társadalmi—gazdasági közeg általános fejlesztésétől. az infra—

struktúra modernizálásától. az oktatáspolitika megújításától és nem utolsósorban

a szilárd társadalmi érték- és erkölcsrend fenntartásától vagy visszaállításától vár- ja.

A versenyképesség értékelésében végbemenő egyik legalapvetőbb változás ab—v ban foglalható össze, hogy a versenyképesség megszünt ,.egytényezős" kritérium lenni. Ma már egy termék aligha adható el kizárólag árelőnye vagy kizárólag jobbv megjelenése vagy magasabb műszaki színvonala alapján. Az említett valamennyi tulajdonság, kiegészítve a szolgáltatási szférával. a kereskedelmi stratégiával. a- marketinggel vagy a gazdasági diplomáciával. összességében minősíti a terméket.

Vagyis adott termék versenyképességében (vagy versenyképtelenségében) messze—

nemcsak az előállító vállalat (üzem), sőt nem is az adott alágazat vagy ágazat—

mérettetik meg. hanem a fejlesztés—gyórtás—értékesítés teljes makrogazdasági, sőt—

hozzáteszem: társadalmi értékrendbeli közege. Amíg régebben a nemzetközi pia—

cokon áruk és vállalatok álltak szemben egymással, addig napjainkban és (: jö—

vőben az előtérben továbbra is vállalati szintű (áruszintű) versenyképesség mögött egyre nagyobb szerephez jut az árut megtermelő, a vállalat működési közegét biz—r tosító makrogazdaság és össztársadalom. ((1) 10. old.) Vagyis: valójában egyre inkább nemzetgazdaságok. gazdaságpolitikák és -mechonizmusok. valamint tár- sadalmi értékrendek harca zajlik a világpiacon.

KL'J LGAZDASÁGI HELYZETÚNK JELLEMZÖl

Versenyképességünk növelése. világpiaci állásaink megerősítése immár egy

évtizede a hivatalos gazdaságpolitika kitüntetett célja. A kérdés jelentőségét a magyar vezetés már 1977—ben, tehát a külgazdasági egyensúly problémáinak ki—

éleződése előtt világosan és helyesen felismerte. Az 1979 után kialakult, az egyen-

súly helyreállítását célul tűző irányvonal pedig, ha lehet, még kitüntetettebb és

most már más alternatívával nem helyettesíthető, központi szerepet szánt e feladat teljesítésének.

Az 1979 után folytatott. az egyensúly helyreállítását célul tűző gazdaságpoli- tika fő eredményének az tekinthető, hogy 1981-re egyensúlyba került a konverti- bilis mérleg, 1982 és 1984 között pedig évente egyre jelentősebb többletet mutatott.

1985-re azonban ez az aktívum egyharmadára (a fuvartételek figyelembevételével 12 milliárd forintra) csökkent. 1986—ban pedig 401 millió dolláros (18.15 milliárd fo—

rint) passzívum keletkezett. 1987 első félévében e folyamat folytatódott.

A gazdasági gyakorlat és az elméleti célkitűzés között így a nyolcvanas évek közepére a hagyományos. megszokott módszerekkel áthidalhatatlannak tűnő sza—

kadék tárult fel. Egyensúly-helyreállítási céljaink akkor bizonyultak elérhetetlennek,

amikor többéves erőfeszítések, jelentős és esetenként fájdalmas áldozatok ered- ményeként karnyújtásnyira levőknek tűntek. A rövid távú és rövidlátó egyensúlyi

politika nem oldotta, hanem tovább mélyítette a szerkezeti merevségeket; nem ja—

vította. hanem tovább rontotta a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét;

nem segítette, hanem kifejezetten fékezte a műszaki megújulást és a kibontakozó információs—műszaki forradalommal való —- amúgyis megkésett — együtthaladást (követést). Alig fél évtized —- egyébként a felszínen egyértelmű és esetenként lát—

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSEGUNK

953.

ványos — sikerei önmaguk ellentétébe csaptak át: végső soron az import drasztikus

visszafogására és a termelési és exportszerkezet merevségének erősítésére, a kény—

szerexport központi tűzoltó—szerepkörbe helyezésére összpontosító egyensúly—hely—

reállitási törekvések vezettek a nyolcvanas évek közepén a külső egyensúly felbo- rulásához, a kereskedelmi mérleghiány gyors emelkedéséhez és az adósságállo- mány ismételt növekedéséhez. Végső soron — majd egy évtizedes illúziók és idő—

vesztés után — visszatértünk az 1979. évi alaphelyzethez. Pontosabban fogalmazva:

úgy tértünk vissza ebbe az állapotba, hogy közben a magyar gazdaság teljesít—

ményét (: nemzetközi piac tetemesen leértékelte.5

Világossá vált az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy

— az eddig alkalmazott eszközök nem képesek tartós külgazdasági egyensúlyt terem—

teni;

— az import visszafogása önmagában nem változtatta meg a rendkívül importérzékeny magyar gazdaság termelési szerkezetét, és — főleg konvertibilis — ,,importétvágyát" sem csökkentette;

— a gazdaság exportteljesítménye nem javult, világpiaci kiszorulásunk folytatódott, sőt 1980 után fel is gyorsult;

— végül, de közel sem utolsósorban, a kényszerexportnak nemcsak a külpiaci feltételei- romlanok állandóan — tovább értékelve le a magyar teljesítményeket —, hanem a költség—

vetés ilyen termelést és exportot támogató eszközei is kimerültek.

Gazdasági megközelítésben a bajok orvoslására egyértelmű, bár természetesen közel sem fájdalommentes recept fogalmazható meg: külgazdasági egyensúlyunk

tartós alapokra csak a gazdaság értéktermelő és a nemzetközi piacokon elismert teljesítményt létrehozó folyamatainak felerősítésével, az exportorientált pályára va- ló átállással helyezhető. Eltérően 1979-től, ma ezt a fejlődési pályát nemcsak a magyar gazdaság egyensúlyi problémái. sőt nem is csak a belgazdasági korlátok erőteljes jelentkezése indokolja, hanem a nemzetközi szerkezeti—műszaki fejlődés- sel való lépéstartás, a történelmi marginalizálódás megakadályozása is sürgeti.

Nyilvánvaló, hogy az exportorientált stratégia, amelynek szükségességét már egy évtizede megfogalmazta a politikai—gazdasági vezetés. nem alakul ki önmagától, nem táplálják ,.automatizmusok". Az eddigiektől számos tekintetben eltérő eszköz- rendszert. mindenekelőtt pedig a gyakorlatban is gazdaságstratégiai fordulatot kö—

vetel meg.

Versenyképességünk a számok tükrében

Forintárakon mind kivitelünk, mind behozatalunk dinamikusan nőtt, dollárára—

kon azonban ez már korántsem igaz. Vagyis: az egyre jelentősebb volumenű kivi—

telt egyre rosszabb árakon lehetett csak értékesíteni. Más szavakkal: a világpiac a magyar teljesítményt —— pontosabban az ebben a kiviteli szerkezetben megjelenő—

magyar teljesítményt — egyértelműen és drasztikusan leértékelte.

Ez a leértékelődés szoros összefüggésben van termelési és ennek következté- ben külkereskedelmi áruszerkezetünk merevségével. az újratermelési folyamat vál- tozatlanságával, a szerkezeti modernizálás többszöri elmulasztásával. .lól tükrözi ezt. hogy kivitelünk szerkezetében — egyelőre összességében. relációs hatás nél- kül —— alig történtek érdemleges változások. Gépipari exportunk részesedése az 1976. évi szintenvolt 1985—ben. a fogyasztási iparcikkek hányada valamelyest csök—

ikent. Első látásra pozitivum. hogy a többnyire tőke- és anyagigényes ipari termé-

kek exportrészesedése folyamatosan visszaesett; ez azonban inkább csak az újra—

5 Részletes bemutatását lásd (H)-ben.

954 mom ANDRÁS

termelési folyamat zavaraira (importhiány, ellátási zavarok, KGST-szállítások prob- lémái). valamint a nyugati szektorális protekcionizmusro (textil— és océlszektor) ve—

zethető vissza. jóval kedvezőtlenebb. hogy kivitelünkben megszakítás nélkül nőtt az energiaigényes vegyipar. továbbá -— a nettó importőri pozíció ellenére —— az

energiahordozók exportbeli súlya.

Az import kedvezőtlen szerkezeti fejlődését egyrészt az energiahordozók árha- tásokat is tükröző, immár több mint 20 százalékos részesedése. másrészt a folyama—

tosan csökkenő. 1985-ben alig 27 százalékos gép- és berendezésimport jellemzi a

legplasztikusabban. Külön figyelmeztető, hogy a gépipari import mérséklődése - a belső restrikciók ellenére -— együtt járt a fogyasztási iparcikkek importhónyadá- nak emelkedésével. Az élelmiszerek. az ásványi nyersanyagok. valamint az anyag- igényes iparcikkek importbeii részesedésének csökkenése inkább az energiahányad 10 év alatt 10 százalékpontos megugrásának. mintsem a termelési szerkezet új igé- nyeinek számlájára írható. A vegyipari fejlesztések továbbra is igen magas import-

vonzatát az állandósult. 13-14 százalékos importrészesedés tükrözi.

1. tábla

A magyar export és import áruszerkezete*

Export import

Fejezet 1976. ! 1980. ' 1985. ; 1976. j 1980. 1985.

évben (százalék)

Élelmiszerek, mezőgazdasági l

cikkek (SlTC D—j—l—l—ll) . . 22,6 21,8 20.5 10.1 ; 82 6.8

Nyersanyagok (SlTC 2) . . 4,7 5.0 4.1 9.5 9.3 6.9

Energiahordozók (SlTC 3) . 3,D i4.8 5.1 124 16,4 22,0

Vegyi termékek (SlTC 5) . 8,3 9.5 11,5 13,3 13,6 13,4

Alapanyagok (SlTC 6) . . 15,7 14.6 12,3 19,1 17.6 16.5

Gépek. járművek (SlTC 7) . 33,5 32,1 33,5 31.0 292 27,4

Fogyasztási iparcikkek (SlTC ,

8) . . . . . . . . . 11,7 ! 'll,1 j 11,3 45 § 4,9 ! 6,'i

. i l

' Itt és a továbbiakban a Sch osztályozása alapján (rövidített megnevezéssel) zárójelben a meg- felelő kódszámokkal.

k Forrás: a Központi Statisztikai Hivatal különböző évekből származó külkereskedelmi statisztikai év- önyvei.

Jóval többet mond a relációkra bontott export— és importszerkezet. KGST-vi- vszonylatú exportunk áruszerkezete 10 év alatt alig módosult: a kivitel kétharmadát a gépek és az agrártermékek képviselik. Annál inkább változott e viszonylatban a behozatal szerkezete: az energiahordozók —- nagyrészt a hosszabb időszak alatt bekövetkezett áremelkedés hatására - a legjelentősebb tétellé váltak, közel 35 szá- zalékos részesedéssel. Tíz év alatt közel 15 százalékpontos aránynövekedésükkel szemben a gépimportban 7.6. az anyagigényes termékek importjában 4.8 százalék—

pontos csökkenés következett be. és a vegyipari cikkcsoport kivételével a csökke- nés általánosnak bizonyult.

A legnagyobb figyelmet a fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelem áru—

szerkezete igényli. Kivitelünkben egy évtized alatt a kifejezetten energiaigényes szek—

torok növelték részesedésüket: az energiahordozók 5.6, a vegyipari termékek 5.9

százalékponttal (ebből összesen 2.4. illetve 4.1 százalékpont jut az utóbbi öt évre).

Gépipari kivitelünket a számtalanszor megfogalmazott célok ellenére tapodtat sem sikerült erősíteni (miközben a fejlődő országok viszonylatában tetemes zuhanás kö-

NEMZETKOZl VERSENYKÉPESSÉGÚNK 955

vetkezett be). A kifejezetten energia— és tőkeigényes alapanyagok és félkésztermé- kek 1985-ben tőkés viszonylatú kivitelünknek mintegy hóromötödét képviselték, szemben a 10 évvel ezelőtti, valamivel 50 százalék feletti hányaddal. Tekintettel a magyar gazdasag energia—. nyersanyag- és tőkeszegénységére. már ez a szerkezeti vizsgálat is utal a helytelen szakosodósra (pontosabban a szakosodás elmulasztó- sóra) és (: kényszerexport kiteljesedésére.

Az importkényszer szenvedő alanya mindenekelőtt a fejlesztési célú gép- és berendezésbehozatal volt: ennek korábban sem magas, 30 százalék alatti hányada nem növekedett, sőt. az időszak nagy részében alatta maradt az 1976. évi szint- nek.

Az alapanyag-központú és energetikai fejlesztés kudarcát mi sem jellemzi job—

ban, mint az. hogy tőkés behozatalunkban 1 százalék alatti szintről 65 százalékra nőtt az energiaimport részesedése. közel sem csak egy kivételes tél támadása mi- att. A másik elgondolkodtató vonós, hogy a tőkés viszonylatú fogyasztósicikk-im—

port 1976—ban az e viszonylatú gépimportnak egyhetedét, 1980-ban 19, 1985-ben

már 26 százalékát adta, aligha összhangban a magyar gazdasag egyensúlyi, még

kevésbé pedig modernízóciós—fejlesztési követelményeivel.6

2. tábla

Külkereskedelmünk áruszerkezete fő relációk szerint

(az összes export. illetve import százalékában)

Export import

Fejezet Év § KGST- § OECD*- § fejlődő KGST- § OECD*— § fejlődő

; országokba országokból

SlTC 0—í—14r4 . 1976 3 22,5 § 26.25 14,7 4,8 8.9 43,D

1980 l 23,0 5 23.13 15,8 § 29 6.1 44,9

1985 l 20,7 § 232 16.5 § 2.2 6.7 40,0

SlTC 2 . . . . 1976 § 2.2 i 10.3 1.0 § 8,6 7.1 23.9

1980 § 2,3 § 9,8 0.9 7,4 9.6 17,3

1985 § 15 9.3 GJ 61 59 16,1

SlTC 3 . . . . 1976 § 0,5 7.9 0.1 20.0 O,8 * 18,3

1980 1,0 11,1 1,3 27,1 29 232

1985 * 0.9 13,5 * 2.8 34.9 6.5 20,9

SlTC 5 . . . . 1976 ; 7.1 ; 9.4 7.4 6.7 25.5 1.5

1980 É 7.2 ; 11.2 11 .5 6,5 24,1 0.8

1985 ; 8.9 l 15.3 11,7 8.1 22.1 2.3

SlTC 6 . . . . 1976 § 10,2 ;, 24.3 24,2 17,4 23.0 9.0

1980 9.4 ! 18,1 27,0 13,7 24,4 8.5

1985 7. l 16,2 21,0 12,6 22.1 13,3

SlTC 7 . . . . 1976 44,7 § 102 445 382 29,8 0.7

1980 § 44.9 ; 127 35,0 37,5 27,3 09

1985 * 46,5 ? 10.7 31.4 30.6 29.0 2.1

SlTC 8 . . . . 1976 § 12,8 § 115 8.1 4.4 4.3 35

1980 § 11,3 § 125 7.5 4,2 5,1 4.5

1985 ; 12,9 § 11.1 7.7 4.0 7.4 5.4

; i

' Gazdaságilag feilett tőkés országok és Izrael.

Forrás: lásd az 1. táblánál.

Meglegyzés: a 10046! való eltérések a SlTC 9 elhagyásának tulajdoníthatók.

5 Természetesen nem a fogyasztásicikk-importtal önmagában van probléma. Számos. hozzánk hasonló fejlettségű orszag importjóbun ez a hányad messze a magyar felett van. De ez nem a gépimport kárara valósul meg. hanem egy olyan termelési és importszerkezetben foglal helyet. amelyben az anyagok, energia- hordozók és az ún. termelésfenmartási import (vagyis a gazdasag egyszerű újratermelésl folyamatának lmportintenzitósa) - éppen a megfelelő szakosodási irány következtében — jóval alacsonyabb, mint a ma- gyar importban.

956 lNOTAl ANDRÁS

A szocialista és a nem szocialista reláció közötti összehasonlítás további ada-

lékokat szolgáltat az eddig mondottakhoz. A magyar gazdaság, különösen pedig

a gépipar gyenge világpiaci szereplését mutatja. hogy a kivitel szocialista hányada az 1976 és 1980 közötti átmeneti csökkenés után 1985—re újra megerősödött, és

gyakorlatilag visszaállt az 1976. évi szintre. Külön említendő. hogy a gépexport 80 százaléka szocialista piacra került, és a visszarendeződés 1980 és 1985 között e téren közel 5 százalékpontos volt. Egyértelmű nem szocialista piaci orientációvál- tásra csak a vegyiparban és a fogyasztási iparcikkek esetében került sor. de 1980

után a folyamat itt is megállt. majd ellentétébe fordult.

lmportunkban -— összhangban a szocialista piacon adott beszerzési lehetősé-—

gek feltárásával és természetesen a konvertibilis elszámolású behozatal ismert kor-

látaíval -— az egész időszakban nőtt a szocialista viszonylatú vegyipari import hád nyada, és 1980 és 1985 között enyhén emelkedett az energia— és anyagigényes ipar- cikkimportban is ez a részesedés. Ugyanakkor világosan kirajzolódtak a szocialista.

import súlyos korlátai a mezőgazdasági importban, de az ásványi nyersanyagok behozatalában is (itt az importnak kereken fele nem szocialista relációból érke- zik). Hasonlóra látszik utalni az egészében véve csökkenő gépimporton belül a szocialista részesedés folyamatos térvesztése, akárcsak a fogyasztási iparcikkek be—

hozatalában való zsugorodás is.

3. tábla

A szocialista viszonylatú külkereskedelem*

Export import

iFeiezet 1976. ] 1980. l 1985. 1976. ] 1980. 1985.

évben (százalék)

l

5ch oi14r4 . 58,1 55,7 I 56,6 27.1 20.3 20.7

SlTC 2 . . . . 29.6 29.11 27,5 48,7 56,2 50,7

SlTC 3 . . . . 16,2 17.2 12,7 83,6 80.0 81,9

SlTC 5 . . . . 57.5 46,7 48.3 28.7 28,4 352

SlTC 6 . . . . 40.8 38.6 41.4 51.4 ; 40,1 42,7

SlTC 7 . . . . 79.8 75.4 80.2 64.6 62.2 58.7

SlTC 8 . . . . 63.31 5358 624 57,6 l 50.0 47,0

Osszesen . . so,5 55,1 58,6 53,9 ; 50,6 ! 54,4

l

' Az egyes árufőcsoportok teljes exportjának. illetve importjának százalékában.

Forrás: lásd az 1. táblánál.

Megiegyzés: a nem szocialista kereskedelem megfelelő hányadot a lenti adatok és 100 különbségé—

ből adódnak, így azokat külön nem tüntetjük fel.

1981 és 1985 között jelentősen fokozódott a magyar gazdaságra, pontosabban—

a nettó exportőr ágazatokra nehezedő teher: ez részben következett :: külkeres- kedelmi aktívum — mégpedig a növekvő aktívum — követelményéből, részben az

energetikai termékek passzivumának öt év alatt több mint megduplázódásából. Az ellentételezés fő terhét az élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek viselték. az energetikai importnövekményt pedig alapvetően a gépipari export növekedése el-

lensúlyozta. Az utóbbi elsősorban a rubelviszonylatú kereskedelemre vonatkozik.

ahol a 27,5 milliárd forintos energetikai importnövekménnyel szinte hajszálra azo-

nos gépexportnövekmény áll szemben. Ennek ellenére az 1981. évi (induló) ener-

getikai és anyagimporttöbblet ellentételezése szükségessé tette olyan árucso- portok átirányítását is. amelyek korábban elsősorban a nem rubelelszámolásolc

mérlegét javithatták (élelmiszeripar, fogyasztási iparcikkek).

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSEGÚNK 957

De nemcsak a rubelelszámolású nettó importtöbbletek keletkezési helye. ha- nem a nem rubel elszámolásúaké is egyértelműen utal gazdaságunk nagyfokú energia- és anyagigényességére. Anyag-. félkésztermék— és alkatrészimportunk nettó

többlete ugyan 1981 és 1984 között csökkent (összhangban a korlátozásokkal és a gazdaság gyenge növekedésével). 1985-re azonban jelentősen megnőtt, miközben energetikai mérlegünk is tetemes deficitbe fordult. Ezeket ellentételezni, valamint a nem rubelelszámolású kereskedelem jelentős és növekvő aktivumát is biztosítani.

aligha lehet egyetlen ágazat feladata. Az igazodási (pontosabban az igazodás hiá—

nyából, a merev import- és termelési szerkezetből fakadó) terheket — egyre jelen—

tősebb költségvetési támogatás mellett -— az agrárszektor viselte. de más ágazatok részvételére is szükség volt. E feladatnak a fogyasztási iparcikkek —- elsősorban mi—

nőségi problémák miatt — egyre kevésbé tudtak megfelelni. Következésképpen nem

lehetett elkerülni, hogy a gép— és berendezésexport is vállaljon bizonyos szerepet.

Ez pedig fölöttébb veszélyes vállalkozás. hiszen — ahogy számtalan ország tapasz- talata mutatja —- éppen itt kellene jelentkeznie a legnagyobb importtöbbletnek. ami aztán a gazdaság vérkeringésébe, a fejlesztési csatornákba jutva hatékonyan érté-

kesül az adott gazdaság általános modernizációjában. Más szavakkal: a nem ru- belelszámolású gépkereskedelem aktivumát sem a magyar gazdaság gépexportőri szerepe (ennek gyengeségeire már utaltunk), sem általános fejlettségi szintje nem indokolja. Sőt. valójában az 1979 után foganatosított importkorlátozásoknak sem kellett volna ilyen szerepvállalást kikényszeríteniök.

4. tábla

A magyar nettó export, illetve nettó import ágazati megoszlása 1981. l 1982. 1983. l 1984. 1965.

Főcsoport ' l —— W— —— ————

évben (milió forint)

Összesen

Energetikai termékek . . —31 399 -—45 549 -48 012 —-51 495 —-65 996 Anyagok. félkésztermékek,

alkatrészek . . . . . -65 484 —61 740 —59 284 —-54 187 ——55 594 Gépek. beruházási javak . 20 768 29 731 36 519 43 892 54 016 [fogyasztási iparcikkek . . 18 260 19 306 20 666 20 035 20 767 Élelmiszeripari termékek . 46 978 57 918 458 805 65 199 61 191

Összesen . . . . . . —14 880 ——333 9145 23 446 14 473

Rubelelszámolás

Energetikai termékek . . —31 989 -46 520 —51 642 —57 630 -—59 439 Anyagok. félkésztermékek.

alkatrészek . . . . . ——18 726 —22 067 ——23 217 —20 443 —-18 517 Gépek. beruházási jovok . 23 265 25 363 30 866 40 667 50 957 Fogyasztási iparcikkek . . 7 598 9 634 9 623 10 862 14 325 Élelmiszeripari termékek . 14 822 16 366 20 605 20 799 21 465 Összesen . . . . . . —12 030 —17 224 ——13 765 —5 743 8 790

Nem rubelelszámolás

Energetikai termékek . . 3 590 971 3 630 6 135 -—6 557 Anyagok, félkésztermékek.

alkatrészek . . . . . —46 758 —39 673 —36 067 ——33 744 ——-37 077 Gépek, beruházási javak . —2 497 4 368 5 653 3 225 3 059 Fogyasztási iparcikkek . . 10 662 9 672 11 043 9 173 6 532 Élelmiszeripari termékek . 32 156 41 552 38 200 44 400 39 726

Összesen . . . . . . —2 850 16 891 22 910 l 29 189 5 683

Forrás: lásd az 1. táblánál.

958 mom ANDRÁS

A kialakult helyzetért a változatlan.; struktúrájú energia-. alapanyag—, impart—

faló újratermelés. illetve az ezt változatlanul hagyó gazdaságpolitika felelős.

Aligha meglepő a fentiek fényében. hogy a nemzetközi versenyképesség és a műszaki fejlődés szempontjából meghatározó tőkés piacon a magyar pozíciók erő- teljesen romlottak. Ez vonatkozik a piaci arányra és a kivitel óruszerkezetére.7

5. tábla

Magyar exporthónyadok az OECD importjában

1975. 1930. 1985. [ 1975. 1980: 1985.

Fejezet. főcsoport '

évben _(millió dollár) l , évben (százalék) ,

Összesen . . . . . . . 1250 [2821 2619 i 0.21 0.20 0.19

Élelmiszer és élő állat . . 393 616 580 § 0.6!) 051 0.5?

—élő állat . . . 83 82 64 3.52 2.11 1.85

—hús és húskészítmény . 164 — 308 316 § 1.91 1,84 2.19

—gabona . . . 9 12 30 l 0.07 0.07 022

- zöldségféle és gyümölcs 75 101 107 ; 0.62 0.43 0.44

ltal és dohany . . . . . 17 41 22 0.25 0.31 0.15

Nyersanyagok . . . . .! 106 i - 225 253 § 0.21 0.21 o,3o

Energiahordozók . . . .; 25 ' 179 1 316 ]; 0.02 0.05 0.11

Állati és növényi olaj. zsír s

és viasz . . . 18 35 36 § 0.46 0.62 § 0.56

Vegyi áru és hasonló ter- ; §

mék . . . . . . . . 91 282 349 0.24 , 0.30 0.33

—szerves' vegyi termékek 146 172 5 O,56 0.59

—szervetlen vegyi termé- 62 _ ' )OAO

kek . . . . . . . 15 18 ' 0.11 : 0.12

—gyógyszerkészíimények . 12 § — 19 . 39 0.28 020 $ 0.35

—műtrógya . . . . . 3 % 37 60 0.14 0.73 1.25

—műanyagok. . . 6 52 41 008 026 0.1?

Feldolgozott termék . . . 225 516 398 024 023 020

—-textilia . . . . . . 47 102 77 0.28 029 022

-— vas— és acéltermékek ., 77 I 172 100 0.233 DAO 0.26

—iémtömegcíkkek . . .l 22 46 _ 33 % 0,21 0,18 0.13

Gép és szállítóeszköz . . .? 116 360 % 273 0.09 0.12 0.07

_erőgépek . ki . . . §; 17 0,17 0.06

— szérszómgépe . . . 12 0,27 0,14

—óltalónos rendeltetésű § 40 §0'07 ?

ipari gépek . . . .l ; 71 69 O,10, 0.10

—irodagépek. . . . . 21 4 0.09 0.01

— hírközlő eszközök 65 § 9 9 )021 0,04 0.02

—villa'mos gépek § 122 - 106 0.28 1118

-—közúti jármű . . ) 12 75 51 low 0.08 004

—egyéb szállítóeszközök. ? a 5 * ' 0,01 0.02

Fogyasztási iparcikkek , .l 245 536 364 o,49 0.43 0.24

—bútor . . . .! 18 50 33 0.54 0.55 0.31

—ruhózati cikk . . . . 171 ; 348 225 120 1.0!) 0.53

—lóbbeli . . . . . . 14 ; 42 42 o,35 0.41 0.33

—-tudomónyos műszer .t ? 7 : 3 8 )007 0.05 0.05

—optikai cikkek. . .' 8 § 6 _ ' 0.045 0.04

——eg'yéb fogyasztási cik- l ;—

kek . . . . . . 30 f 62 38 § 039 o,17 o,o9

l Fonds: OECD. Trade by Commoditíes. Series C. alapján. saját szamitasok.

7 Megbízható összehasonlítási alap hiányában itt nem foglalkozunk a teljes magyar kivitel helyzeté- vei (ennek jelentős része nem minden piacon értékesíthető; a KGST—ben történő eladás után kapott rubel- összeget pedig aiigha lehetne "realisan" dollárra átszámítani). Kiszorulúsunk azonban az egész világpiacon megfigyelhető (a ienti fenntartások mellett is): világkereskedelmi részesedésünk 1938-ban 0.65, 1970—ben

0.7, 1980-ban 0.156. 1985—ben pedig alig 0.4 százalék volt. (Lásd (15) 9—10. old.)

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉGÚNK 959

A dollárban számolt magyar kivitel ugyan 1975 és 1980 között több mint

megkétszereződött. utána azonban a jelentősen romló — és természetesen gazda- ságunk csökkenő teljesítményét tükröző — exportárak és a dollár felértékelődése

következtében (ez a döntően Nyugat—Európába irányuló, márkában, svájci frank-

ban stb. bonyolódó magyar kivitelt érintette kedvezőtlenül. illetve számolta el ,,ala- csonyabb árfolyamon") visszaesett. Dollárárakon 1980 és 1985 között csak az ener- giahordozók, az ásványi nyersanyagok és a vegyi termékek kivitele nőtt (összesen 232 millió dollárral). a többi árucsoporté — esetenként tetemesen — visszaesett (a gépexport 87, a fogyasztósiiparcikk-kivitel 172, az egyéb iparcikkek exportja 118

millió dollárral).

Az OECD importjában mért magyar részesedésekre tekintve először is szem- betűnik. mennyire marginális a szerepünk ezen, a magyar gazdaságpolitika cél- jai között olyannyira fontos piacon. 1985—ben az OECD teljes importjának nem egészen 0.2 százaléka. gépimportjánok 0.07, ezen belül a legmodernebb termé- keket tömörítő irodagépek piacának 0.01. a hírközlő eszközökének 0.02. a tudo—

mányos műszerekének 0.05 százaléka származott hazánkból. Valamire való piaci részesedést csak a hús és húskészítmények (2.19 %). az élő állatok (1.85 %) és a

műtrágya (125 %) esetében lehet kimutatni. A mezőgazdaság extenzív fejleszté-—

sének közismert tőkeigénye, valamint a műtrágyagyártás nem kevésbé közismert energia— és tőkeigénye mellett aligha a magyar gazdaság számára megfelelő sza-

kosodási területekről van szó.8

_ Ha a piaci részesedésben tíz év alatt bekövetkezett változásokat szemléljük, ak—

kor kevés kivételtől eltekintve végig a korábban is marginális pozíció további le—

morzsolódását rögzíthetjük. Különösen erőteljes ez a térvesztés a gépek, berende- zések. valamint a fogyasztási iparcikkek esetében. Különösen aggasztó, hogy a ki-

szarulás 1980 után felerősödik. illetve az 1976 és 1980 közötti kedvező folyamatok

az évtized első felében megtörnek, sőt, ellentétükbe csapnak át. Úgy is fogalmaz—

hatunk, hogy a magyar gazdaság konvertibilis exporttöbbletét az OECD-piacról való erősödő kiszorulás. illetve az ország adottságainak nem megfelelő, ezért sú- lyos többletterheket jelentő exportszakosodás mellett érte el a nyolcvanas évek első felében. Erre hivja fel a figyelmet az energiaigényes vegyipari termékek növekvő részesedése (szerves vegyi anyagok, műtrágya). az energiahordozók vagy az ás- ványi nyersanyagok piaci pozíciójának némi javulása, de az extenzív mezőgazda-

ság expórtteljesítménye is (hús, gabona).9 (Lásd az 5. táblát).

Versenyképességünk nemzetközi összehasonlításban

Ha exportpozicióink alakulását és szerkezeti jellemzőit önmagukban tekintjük, könnyen találhatunk egész sor indokot, hol, miért és miért éppen akkor nem si—

került előrelépnünk. Ezeket a bizonytalanságokat nagyrészt eloszlatja azonban, ha vizsgálatainkat szélesebb keretben folytatjuk, és arra összpontosítunk, hogyan vi- selkedtek versenytársaink: egyrészt a többi európai KGST—ország, másrészt a kö- zepesen fejlett és (vagy) gyorsan iparosodó, (] nemzetközi munkamegosztásba már erőteljesen bekapcsolódott (vagy éppen ebben az időben bekapcsolódó) gazda-

ságok.w

3 Kiviteii részesedésünk csökkenéséhez egyes esetekben az OECD-országok kereskedelempolitikai intéz—

kedései (ágazati protekcionizmus, diszkrimináció, dömpingeljórások stb.) is ,,hozzájárultak". Ezek azonban—

csak árnyalják a képet, tendenciát nem változtatnak.

9 Kevés pozitív példát lehet emliteni a tízéves időszakból. Az egyik a gyógyszerkivitel piaci részese- dése. ro másik ,— megszorításokkal __ o növényiolaj-export alakulása.

1" A kérdéskör átfogó statisztikai elemzését lásd (9) és (10) alatt felvett, korábban megjeient tanul—

mányoimban.

960 — mom ANDRÁS

Mielőtt az OECD felvevő piacra koncentrálnánk. egy általánosabb képet vázo—

lunk fel. amelyben valamennyi vizsgált ország teljes exportja, illetve importja sze-

repel. Kilenc NlC—ország,u 8 további fejlődő. 5 európai tőkés és két szocialista gaz—

dasági"! 1975 és 1985 közötti exportjának. illetve importjának fő adatait a 6. tábla

tartalmazza.

6. tábla

Kiválasztott országok telíes exportja és importja

Export import

1980- 1980-

, i1985—ben MT_____ 4985-ben __É'í" 1985 ben

Or "09 összesen lnd ex : összesen Index:

(millió _,_ (millió

dollár) 1975. 1980. 1975. dollár) 1975. 1980. 1975.

ev: ev: ev: ev: ev: ev:

: 100 :100 ::100 : 100 : 100 : 100

Dél—Korea . . . . . . 29 566 345 169 582 31 129 306 140 428

Hongkong . . . 30 184 327 153 501 29 705 331 133 439

Szingopur . . . 22 812 360 118 424 26 285 295 110 323 Brazilia . . . 25 639 232 127 296 14 346 184 57 106

Mexikó . . . 22 108 536 142 761 13 993 296 72 213

india . . . . . . . . 7 915 197 92 182 14 608 233 98 229

Izrael . . . . . . . . 6 256 285 113 322 10163 159 105 167

Jugoszlávia . . . 10 700 220 119 263 12 207 196 81 159

Argentina . . . . . . 8 396 271 105 284 3 814 267 36 97

Malaysia . . . . . . 15 442 337 119 402 12 302 302 114 345

Fülöp-szigetek . . . . . 4 607 250 80 201 5 459 221 66 145

Thaiföld . . . . . . . 7 120 295 109 322 9 231 281 100 291

Indonézia . . . . . . 21 902" 308 100l' 308c 13 882" 227 128', 291 : Szaúd-Arábia . . . . . 36 832" 367 34b 1246 33 696" 716 112b 800c

Marokkó . . . . . . . 2182 158 89 141 3 814 166 90 149

Tunézia . . . . . . . 1 738 261 78 203 2 757 248 78 194

Pakisztán . . . . . . 2 739 249 105 260 5 890 248 1 10 273

Görögország . . . 4 539 225 88 198 10 134 197 96 189

lrország . . . . . . . 10 357 263 123 324 10 018 295 90 265

Portugália . . . . . . 5 685 239 123 293 I7 652 242 82 199

Spanyolország . . . 24 247 269 117 315 29 963 210 88 184

Törökország . . . 7 958 208 273 568 11 035 167 140 233

Magyarország" . . . . e 538 192 98 189 a 224 171 89 152

Romániad . . . . . . 10 719"

210 96b 201c 8161"

240 59b 1416

"1984. évi adat.

51981—1984. évi bázison számítva.

01975—1985. évi bázison számítva.

d Lásd a 12. lábjegyzetet.

Forrás: IMF International Financial Statistics. Yearbook. 1986.

Magyarország 1985-ben 8538 millió dolláros exportja az argentin, az indiai.

a törökországi szinvonalon található, és a középmezőnybe sorolható. importunk

" A NlC (new'ly industrializing countries) csoportot a nemzetközi szakirodalom különböző mutatók (egy főre jutó nemzeti jövedelem, ipar részesedése a termelésben, ipari export mennyisége és összkivitelen belüli súlya stb.) alapján határozza meg. Ebben a vizsgálatban — akárcsak korábbi hasonló jellegű írásaim- ban — ide sorolom a gyorsan fejlődő és ipari exportra berendezkedett négy távol—keleti országot (Del—

Korea, Tajvan, Színgapur, Hongkong), továbbá Argentínát, Brazíliát és Mexikót Latin—Amerikából, valamint indiát. izraelt és Jugoszláviát. A 6. tábla — ENSZ—statisztika lévén -— nem tartalmazza Tajvan mutatóit. _

12 Az IMF-statisztika csak az adott időszakban a Valutaalaphoz tartozó szocialista országok adatait közli (itt: Magyarország és Románia). Egyébként a szocialista országok teljes külkereskedelmének dollárra való átszámítása módszertanilag igen eltérő. hiszen minden ország más és más rubel—dollar. illetve nem- zeti valuta—rubel és nemzeti valuta-dollár kulcsot alkalmaz. Ezért az ilyen összehasonlitásokat nagy ovatos- sággal kell kezelni (ez itt csak a 6. táblában vet fel problémákat Magyarország és Románia közöü:_mas esetekben azonban — például a tőkés kereskedelem összes kereskedelmen belüli arányát tekintve —- joval

komolyabb összesítési akadályokat támaszthat). '