A hazai beruházási irányzatok a nemzetközi összehasonlítások tükrében

(1)

u STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A HAZAI BERUHÁZÁSI IRÁNYZATOK

A NEMZETKÖZI OSSZEHASONLITÁSOK TI'JKRÉBEN

DR. BELYÁCZ IVÁN

Egy évtizeddel ezelőtt mélyreható változások kezdődtek gazdaságunk beru- házási irányzataiban. Ez idő alatta beruházások reál—értékben számított volumene jelentősen mérséklődött (elsősorban a folyó teljesítések terén), a folyamatban levő beruházási összvolumen azonban számottevően nem változott. A beruházási ráta minden korábbit meghaladó mértékben visszaesett. ami a nettó beruházási arány több mint 50 százalékos csökkenésének következménye. Az évtized első felé-

ben több elemzés ((l), (2)) foglalkozott a beruházási ráta hirtelen vissza-esésének

okaival és következményeivel. s csaknem egybehangzó volt a vélemény. hogy a

70—es évtized túlfeszített beruházási arányainak a visszafogása lreáelísa'bban tükrözi

a gazdaság lvaládi felhalmozási potenciálját. E tanulmány egyrészt arra a kár- désre keresi a választ, hogy a szocialista gazdaságok sorában mennyire jellemző

a mérsékeltebb ívű beruházási pálya. másrészt arra. hogy az utóbbi évtized beru-

házási irányzatai lmiként illeszthetők a hosszabb távú hazai és nemzetközi beru-

házá—si trendlbe.

FÖBB BERUHÁZÁSI TENDENCIÁK A PIACGAZDASÁGOKBAN

Az OECD-országok bruttó á-llótőke-képződése a GDP arányában az utóbbi lne-

gyedszázadban minimális mértékben változott. Míg az 1960 és 1967 közötti évek—

ben átlagosan 20,7 százalék, 1968 és 1973 között 22.13 százalék volt a beruházási rátát jól mutató arány, 1974 és 1979 között 219, 1980 és 1983 között pedig 20,7

százalékot 'tett ki a bruttó (hazai termék arányában mért beruházás ((6) 322. old.).

Kisebb országcsoportok reálértékben számított beruházási arányai enyhe süllye-

dést rm—utatnak. A nagyobb nyugat-európai gazdaságok (Német Szövetségi Köztár-

saság, Olaszország, Franciaország. Egyesült Királyság) átlagos beruházási (rá—tája 1973 és 1984 között 22 százalékról 19 százalékra mérséklődött, a kisebb gazdasá- gok .hason'ló átlagos mu'eatója (Ausztria. Belgium, Dánia, Finnország. lrország, Hol- land—ia, Norvégia, Svédország, Svájc) 25 százalékról 21 százalékra csökkent, az

_ Egyesült Államok beruházási rátája pedig a jelzett időszakban 13 és 16 százalék

között ciklikusan hullámzott. ((10) 28. old.)i

A beruházási arányok enyhe süllyedése mögött a 80405 években a bruttó állá- tőke-képződés évi növekedési arányának kismérvű csökkenése húzódik meg.

* A különböző gazdaságokra jellemző beruházási ráták összehasonlitása sohasem problémamentes. Az árarányok. az adózás. a tőkejavak értékelése számottevő torzítások forrása lehet. Minthogy a tanulmány a főarányok és tendenciák vizsgálatát célozza. az emlitett összehasonlítási problémáktól e helyütt eltekintünk.

(2)

DR. BELYACZ: A BERUHÁZÁSI lRANYZATOK 1017

A bruttó állótőke-képződe's évi növekedési aránya az OECD-országokban

Ev Százalék Ev Százalék

1970 . . . . . . . . . 2.8 1979 . . . . . . . . . 4.0

1971 . . . . . . . 5.4 1982 . . . . . . . . . —-5.4

1972 . . . . . . . . . 5.9 1981 . . . . . . . . . —'l.4

1973 . . . . . . ,, 1980 . . . . . . . . . —'l.6

1974. 1983...3.6

60 .t . ..41

1975...-—65 1984...7.9

1976...4.8 1985...4,7

1977...5o 1986...2,7

1978.. ..49 1987...3,0

Forrás.- (11) 323. old.

A beruházási ráták viszonylagos változatlansága s a növekedési arányok enyhe

visszaesése mögé/tt jelentős szerkezeti módosulások húzódnak meg. Ezek közül a

feldolgozóipar néhány jellemző változását emeljük ki. Az elhúzódó válság egyik fontos beruházási következménye volt az új értékből finanszírozott ún. nettó be-

ruházások arányának csökkenése az összes befektetésen belül. A pótlólagos beru- házások arányának csökkenése nem csupán az értékcsökkenési leírás fokozódó

jelentőségét fejezte ki, hanem a súlyos pénzügyi kondíciók hatásait s egy ideig az intláció miatti tartózkodást is.

1. tábla

A nettó beruházás aránya a bruttó állótőke-képződe'sen belül néhány fejlett tőkés ország ieldolgozóíparában

, (Index: 1960—1983. évek átlaga a 100,0)

1960—1964. 1965—1969. 1970-1974. 1975—1979. , 1980—1983.

Ország

években (százalék)

Belgium . . . 61.3 56,1 52,5 23,5 I 19,1

Kanada . . . 33.3 46,1 40,6 32.,0 279

Dánia . . . 589 47,7 43,9

Finnország . . . 48,5 35.6 43,6 18,9 25,8

Franciaország. . 41,9 38,7 4*0,0 17.1 ,11.2

Német Szövetségi Köztár-

saság . . . 52,8 34.9 26,6 1.5 6,4

Olaszország . . . 482 21 .9 35,3 7.6 ,._2,1

Hollandia . . . 66.13 58,8 51,5 302 7.8

Egyesült Királyság . . . 47,0 43,5 30,9 16, 8 _ —23,6 Egyesült Államok.. . . 11,7 ] 34,3 20,6 26, 8 14,9

l

Forrás: (11) 83. old.

A táblából kiderül az országok közötti jelentős eltérés a nettó beruházás2 szín—

vonalában, továbbá az. hogy a SO—as évek elején Olaszországban és az Egyesült Királyságban a tőkeál—lomány nettó értéke folyamatosan csökkent. Az utóbb em- lítet—t gazdaságban 1980 és 1983 között az épületek amortizációja átlagosan 60 százalékkal haladta meg ebben az eszközcsoportba—n az állótőke—íképződés volu—

mentét.

A nettó beruházás arányának jelentős csökkenésével szoros összefüggésben

van a pótló beruházások arányának időbeli alakulása. A példaként tekintett tőkés

' Nettó beruházáson az összes beruházás és az amortizáció különbségét értjük.

(3)

1018 DR. BELYACZ IIAN

országok feldolgozóiparában az utóbbi két évtizedben az összberuházás felét—két—

harmadát teszik ki a selejtezett eszközöket pótló befektetések. A pótlások és cserék arányának nagymérvű növekedése nemcsak a vállalkozók tartózkodását fejezte ki a meglevő kapacitások növelésétől. a termelőapparátusdk expanziójától. hanem

visszatükrözte a gép- és berendezésávl'lományban végbement mélyreható struktu-

rális átrendeződést, továbbá a technikában—technológiában végrehajtott gyors ütemű korszerűsítést is. Többek között ennek is köszönhető, hogy mind a tőke—

berwházáson. mind az áillótáke—állományon belül —- egy évtized alatt 6—10 százalék- ponttal nőtt az ún. "high-technology" iparok aránya. és mind-két mutató stabil.

mintegy egyharmados arányt mutat az összes feldolgozóipari beruházáson. illetve állóeszköz-állományon belül ((11) 96. old.).

A 2. tábla a fejlett tőkés államok pótló beruházási arányát mutatja a feldol- gozóipar összes befektetésén belül.3

2. talalna % A pótló beruházások aránya az összes állótőke—képződe'sen belül

a feldolgozóiparban, 1960—1983

(Index: 1960—1983. évek átlaga .: 100.0)

o 6 1960-1964. 1965—1969. 1970—1974. 1975-1979. utso-1983.

f

" g években (százalék)

Belgium . . . 26,6 28,3 31,7 56,2 66m1

Kanada . . . . . . . 39,6 24,7 31 .8 419 423

Dánia . . . '. . 23,7 32,1 36,3

Finnország . . . 31 ,6 323 29.3 49,6 50.3

Franciaország . . . 39,9 38,3 34,5 50,3 61,D

Német Szövetségi Köztár-

saság . . . 229 312 405 68.3 77.7

Olaszország . . . 19,4 39.4 36.8 55.7 74,_6

Norvégia . . . . . . . 27,1 11,6 22£ 29,9 313

Svédország . . . 26,4 260 265 38.4 51.7

Egyesült Királyság . . . 26,7 x28,1 34.7 45?) 79.4

Egyesült Államok . . . . 70.7 50,5 60,3 522 58,6

Mind a nettó beruházás arányának csökkenése, mind pedig a pótlások ará—

nyának jelentős növekedése tartózkodó beruházási magatartásra utal. A 70-es évek elejétől, közepétől kibontakozott mély strukturális válság jelentősen módo—

sltotta a gazdasági növekedés korábbi három évtizedes jellegzetességét, amiben

meghatározó szerep .jutott az állótákenképződ'és tartósan gyors ütemének. A beru- házás mint mennyiségi faktor vesztett jelentőségéből, ugyanakkor a pótlások orá-

nyának unövekedése mögött a berendezésállomány intenzív cseréje. az állótőke di-

namikus ütemű megújítása lhúzódott. A feldolgozóipari pótló beruházások relatív súlya a bruttó állótőke—képződésen belül az 1984 és 1986 közötti időszakban sem

csökkent. s államonként a; következőképpen alakult százalékban: Franciaország

59, Német Szövetségi Köztársaság 75, Olaszország 82. Egyesült Királyság 79, Bel—

giuml' 62, Finnország 49, Hollandia 58. Norvégia 33. Svédország 46, Kanada 49.

3 A pótló beruházás arányán a termelésből kivont állóeszközök értékének a bruttó állótőka-képződéshez vlszonyltott hányadosát énjük. Az 1. és a 2. tábla adatsort]! a várakozásokkal ellentétben nem komplemen- terek, hiszen az amortizáció és a pótlás nem feltétlenül egyezik meg egymással. Míg az 1. tábla a bruttó beruházás amortizáció fölötti részét viszonyítja az összes beruházáshoz. addig a 2. tábla a meglevő ezz- közállományt nem növelő (a selellezést ellensúlyozó) eszközpótlást veti egybe az összes állótöke-képződés—

sel. * ' * Mn,—WM

(4)

A BERUHÁZÁSI iRÁNYZATOK

1019

A konjunkturális bizonytalanság. a kemény finanszírozási feltételek. valamint a jövőbeli várakozások megítélésének nehézségei a működő állótőke termelésben tartásának idejét fokozták, a tőkeállamány elhuasználódrottsága — a nettó és a brut- tó érték aránya alapján -— nőtt, a korszerűség állapota relativ értelemben rosz-

szabbodott. Az új állótőke frissítő hatásának mérséklődése vezetett a nettó/bruttó

arány érzékelhető süllyedéséhez, illetve az új berendezések lassuló beáramlása

nyomán csökkent a fiatal eszközök aranya az állomány egészében. A 3. tábla a korábban is idézett országok feldolgozóipari gép— és berendezésóllományónak net- tó/bruttó értéke arányáról közöl ladatokat

3. tábla

A feldolgozóipari állótőke nettó és bruttó értékének aránya, 1960—1983

1960—1964. ; 1965—1969. l 1970-1974. ; 1975-1979. l wan—ms.

Ország

Belgium . . . . . . . 78,0 l 77,8 76,7 74,4 71,7

Kanada . .. . . 61,2 60,2 58,6 58,4 57,8

Dánia . . . . . . . . . . 79,6 77.8M ! 76,ő

Fmnorszag . . . 59,9 ,59,2 57,6 55,3 53.3

Franciaország . . 56,6 57.13 57,4 53, 6 50.43 Német Szövetségi Köztár-

saság . . . 60,4 58,9 57,3 52,5 52,2

Olaszország . . . 59,9 55,9 54,0 51 ,5 505)

Hollandia . . . 79,3 78,3 77,9 75, O 72.2

Norvégia. . . . . 62,0 61.1 56.8 57, 3 56.1

Egyesült Királyság . . . 61 ,0 60,5 59,0 55, 9 52,3 Egyesült Államok.. . . 52,3 56,0 ! 56,4 57,1 ! 55,8

Megjegyzés. A címben emlitett arány a gépek és berendezések átlagos aránya a jelzett periódusra vonatkozóan.

A. tábla

Az 5 évnél fiatalabb gépek és berendezések aránya a feldolgozóipar tőkeállományában

1965. 1970. 1975. 4983.

Ország

ivben (százalék)

Belgium . . . 46,7 41 ,9 38,,O 28, 3

Kanada . . . 34,.2 36,7 M,] 313

Dóinia . . . . . . . 34,8 32,0 28.1*

Finnország . . . 47,1 39,3 41,3 34,6

Francia—ország . . . . 46,4 44.11 41,8 33,8 Német Szövetségi Köz-

társaság . . . 495 45,9 41,5 39,2

Olaszország . . . . 42,4 34,7 365 279

Hollandia . . . 45. 8 48,3 39,7 29,1

Norvégia . . . 39, 4 32,7 313 26, 9

Svédország . . . 5714 34, 3 33,6 23,5

Egyesült Királyság . . 29.0 28, ? 24,8 23, 5 Egyesült Államok . . 40,7 47, 6 432 45. 5"

' 1980. év! adat.

" 1979. évi adat.

(5)

1020 Lm. BELYACZ IVÁN

A beruházási dinamizmus megtorpanását még érzékletesebben tükrözik az élet- korarányakat jelző adatok. Mint a 4. tábla adataiból kiderül, a jelzett országok

feldolgozáiparában az 5 évnél fiatalabb berendezések aránya az utóbbi két év- tizedben határozottan visszaesett. (Az itt .nem közölt épületadatok hasonlló ten—-

denciát mutatnak.)

A piacgazdasági beruházási arányok enyhe csökkenéséből is arra kell kö—

vetkeztetnünk, hogy a strukturális válság elmúlásával az országok többségében nem isi—került visszatérni a régi beruházási ráták szinvonalára. A nettó beruházás

arányának csökkenése a kapacitásbővítés és az új kapacitások teremtésének mér- séklődő szerepére, általában az expanzió csökkenő jelentőség—ére irányítja figyel- münket. A régi beruházási ráták viszonylag enyhe visszaesésében mindenképpen

szerepet játszott a működő áll—lóalapok amortizációja. a nettó beruházások szere—

péne'k részleges átvállalásával. Ez egyben arra is figyelmeztet, (hogy az állótőke-

állomány jelentős strukturális átrendeződése csak az amortizációs alapok fokozott ágazat- és válllalatközi átcsoportosítá sával mehetett végbe.

A piacgazdaság—i beruházási tendenciák további sajátossága, hogy a "public

sector" beruházásainak további növelésével fokozódtak az emberi tőkébe irányuló befektetések, s ennek nyomán erősödhetett az új technika—technológia iránti fo—

—* gadókészség. A hosszabb távú stabilitás érdekében vállalták a tőkehatékonyságot

rontó beruházásokat, hiszen a különböző szociális programok viszonylag sok tő—

két hagytak a nem profitképes tevékenységekben, s a környezetvédelmi beruházá- sok :is jelentős mennyiségű forrást vontak el a termelő befektetésektől. A technikai—

teohnolágiai haladást (hordozó tevékenységek a magas kamatok miatt csak erős

szelekció után juthattak tőkéhez, is ez biztosítékot is jelentett a valóban hatékony utak ki'választódására.

Az új értékből történő beruházás csökkenő jelentősége. valaminta pótlások ugrásszerűen növekvő aránya a tőkemegújftás eddig nem említett módját mutatja.

A pótlóberuíházások irányába végbement eltolódás világossá teszi. hogy az utóbbi

két évtizedben növekvő eszközselejtezésre volt szükség az új beruházások elhe—

lyezéséhez. A magas pótlási arány azt mutatja. hogy az összes beruházás nagyobb hányada ..csak" pótolta az elhasználódott tőkeelemeket. is nem növelte a tőke—

állomány egészét. A beruházási színvonal enyhe visszaesése [nem hogy kétséget afelől, hogy a tőkeállomáunyt ..csak" pótló befektetéseknek az abszolút volumene jelentősen növekedett, s mint tőkemegújítási eszköz a legfontosabb modernizációs falktorrá vált. Az avult és kopott eszközök pótlása—cseréje, valamint a növekvő üte- mű selejtezés nyomán átértékelődik a pótló beruházások szerepe, :s a tömeges pótlás az utóbbi időben ugyanazt a dina-mizáló szerepet játssza, mint amit a ko- rábbi évtizedekben az állótőke-állomány gyors expanziója töltött be. A pótló be—

rulházások arányának növekedése további természetes következménye a tőkeállo—

mány korábbi gyors növekedésének s annak a beraházásszerkezeti eltolódásnak.

amely a hosszú életű tőkejavak felől a rövid életűek felé végbement, azaz az épü- letek—építmények felől a gépek—berendezések felé. (Ugyanis a gépek pótlási ará- nya a rövidebb élettartam miatt magasabb.) Ha a működő állótőke amortizációjá—

lnak átcsoportosítása akadályokba ütközne, a nettó beruházás mérséklődése bizo-

nyos értelemben veszéllyel járna, hiszen ha nem biztosított az állótőke-állomány

megfelelő mértékű növelése, akkor szükségképpen lassul a munkahelyteremtés üte—

me. így nőhet a munkanélküliség. Míg a70—es években a gazdaság szerkezeti át—

rendeződése, a tőkeállomány megújulása a munkanélküliség fokozódása mellett

zajlott. addig évtizedünk elejétől lényegesen enyhültek a piacgazdasági foglalkoz- tatási zavarok.

(6)

A BERUHÁZÁSI IRÁNYZATOK 1021

A piacgazdasági (beruházási irányzatok rövid bemutatásábál kiderült, hogy a beruházási lendület fékeződése, a beruházási ráta enyhe visszaesése nyomán nem a régi ütemek és arányok visszaállítására történt kísérlet, hanem a szerkezeti meg-

újulást szolgáló átrendeződések mentek végbe megfelelő alapokat teremtve a tőke-

állomány szelektív megújulásához.

FORDULAT A TERVGAZDASÁGI BERUHÁZÁSI IRÁNYZATOKBAN

A tervgazdasági felhalmozás indítékai között régóta számon tartják a be—

ruházások kettős természetét. továbbá azt, hogy a beruházás alapvetően nem cél.

hanem a jövőbeli nagyobb fogyasztás eszköze. A beruházás egyik oldalról növeli az aggregált keresletet, segít a gazdasági tevékenység generálásáiban, rövid távon munkahelyet teremt, másrészt a kínálati oldalon a beruházás segítségével cserél—

hetők vagy növel—hetők a produktív kapacitások. fokozhatóra termelékenység és a versenyképesség. nő a foglalkoztatás és a reáljövedelem.

Az európai szocialista országokban az 50-es és a 60—05 években magas fokú

állótő'ke-képződés ment végbe elsősorban a közvetlen anyagi termelés ágazatai- ban. Ezt a gazdasági növekedés viszonylag gyors növekedése tette lehetővé. to- vábbá az, hogy a termelő és a nem anyagi szolgáltatások állóalapjait megfelelő ütemben nem újították .meg, s hogy hosszabb időn keresztül a felhalmozás gyorsabban nőtt, mint a fogyasztási alap. A tervgazdasági beruházási törekvések leg- főbb jellemzője a természetes megtakarítási hajlandóságot meghaladó felhalmo—

zási szi—nt erőltetése, a nemzeti termelés által lehetővé tett akku-mulá—aiós poten- ciál túlfeszítése. Az 1950-es évek elejétől az i980-as évek közepéig tartó időszak beruházási pályája azt példázza. hogy a beruházási ráta feszítése (feszíthetősége) történelmileg behatárolt periódusba—n érvényesülhetett, az utóbbi évtized tapasz- talatai arra mutatnak, hogy valamennyi szocialista ország túljutott a feszíthetőségi határon, .s a beruházási folyamatokba—n visszafordíthatatlan tendenciák indultak meg. Beruházási visszaesések korábban is voltak, de az utóbbi évtizedben korsza- kos lassulásról beszélhetünk. s a 70-es évek vége óta már helyenként és időnként abszolút visszaesés is tapasztalható. Az 5. tábla a bruttó beruházás növekedési

irátáit mutatja, konstans árakon, ötéves periódusokban.

5. tábla

A bruttó beruházás növekedési aránya a szocialista országokban

(Index: az előző időszak utolsó éve ,: 100.0)

1951— 1956— 1961— 1966— 1971— 1976— 1981——

1955. 1950. 1965. 1970. 1975. 1980. 1984.

Ország

Bulgária . . . . . . . 128 17.41 79 '12,5 B,,ő 4.0 3,6

Csehszlovákia . . . . 9,6 13,.3 (2.0 7,2 8.2 3.5 _12 Német Demokratikus Köz-

társaság . . . 17,8 149 4.8 10,0 4.8 3.4 -D.7 Magyarország . . . 1.3 13,0 5,6 10,6 6,9 2.2 —4,1 Lengyelország . . . 11,1 9,0 6.7 8,1 175 _3,0 —5,3 Románia—. . . 18.3 :13,7 113 31192 115 8.5 x—0.6

Európai szocialista or-

szágok . . . 11,6 12,7 6.0 9,5 10,8 2,7 —1i.6 Szovjetunió . . . 1293 13,1 6.2 7.5 (7.0 3.4 3.8 Együtt . . .

12,l1 13.0 6.2 8.1 8.1 3.2 3,2

(7)

1022 DR. BELYACZ WAN

A beruházások növekedési arányainak tartós lassulása azt mutatja. hogy (:

tervgazdasági növekedési stratégia számára alapvetően új feltételek jöttek létre.

a múlt beruházásvez'éreilte stratégiájának alapjai átalakultak. A beruházási ará—

nyok trendje semimi kétséget nem hagy afelől. hogy valamennyi szocialista ország-

ban az 1970—es évek közepéig tartott (tarthatott) :: beruházási ráták feszitése. va-

lamennyi tervgazdaság szinte ugyanabban az időszakban jutott el a feszítés csúcs—

pontjára.

Köztudomású, hogy a beruházási fonrások az amortizációs alapból és a nem-

zeti jövedelem felhalmozható hányadából táplálkoznak, így a reális képet mutató beruházási ráta meghatározásához a bruttó beruházás és a bruttó hazai termék ihányadosát célszerű alkalmazni. minthogy ez utóbbi a nettó anyag—i termelésen túl

az amortizációt is tartalmazza. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatbázis az európa-i szocialista országokra vonatkozóan nem tartalmaz GDP—adatokat. csak *a

'nemzeti jövedelemmel ekvivalens nettó anyagi termelés teljesitményaclatait. Mint-

hogy alapvető célunk az összehasonlító elemzés, el kell fogadnunk az igy megiha-

xtárotható beru—házási arányok eredeti torzitását.4 Az elemzésben alapul vett beru- házási ráták valamennyi esetben az összes beruházást az NMP—hez (Net Material Product) viszonyítják, amiből felfelé torzitott beruházási arányok adódnak. Tekin—

tettel arna. hogy elemzésünk a beruházási tendenciák megragadására törekszik.

e torzítás eredményétől eltekinthetünk, ez sem az irányzatok, sem az összetétel vizsgálatát alapvetően nem befolyásolja. Az így számított beruiházási ráta valame—

lyest tompítja a beruházási szinvonal trendjének csökkenését. ezt azonban a nettó

beruházási tendenciák külön közlésével korrigáljuk.

A 6. táblában szereplő arányok hár-om évtized beruházási irányzatát mutatják

be.

6. tábla A beruházási arányok alakulása 1955 és 1986 között

(index: bruttó beruházás/NMP :. 1004?) DNánLet

Ev Bulgária amiga $$$?" tigg— Lgrggg- Romania Smir-

társaság

1955 . . . 20.8 23.4 17,6 22,9 19.7 24,,3 249

1960 . . . . 27,1 283 22.11 26,3 21,A 29.2 28.7

1965 . . . . 32,7 28.23 24,6 30,7 22.15 33.71 28,7

1970 . . . . 363 29.8 29.8 34,7 25,1 BUJ %9

1975 . . . . 36.6 33,2 30_7 36,1 33.0 38.1 29,7

1980 . . . . 352: 3257 29.fl 35.45 27.2 39.7 29.5

1982 . . . . 350 312 26,7 32,3 24,9 36.9 29.4

1984 . . . . 332 28,.1 227 29,2 %A " 35.9 29.8

1985 . . . . 355 28,7 22.44 28,8 25,8 34,4 29,6

1986 . . . . 34.33 28.6 22.46 29,3 25,3 ' ,4 30J

1976—1980 . . 35.4 33,7 30,6 37,2 30,7 41,3 . 30.3

l981—1985 . . 34,9 29,9 24,9 31 ,0 24.6 36,4 29,8

Csúcs' . . . 36.9 335

30.9 37.4 332 40.5 309

' A bruttó beruházás/NM? hányados csúcspontját: Bulgáriában 1976, Csehszlovákiában 1977. a Német Demokratikus Köztársaságban 1977, Magyarországon 1978, Lengyelországban 1976. Romániában 1978, (: Szov- jetunióban 1976—1977.

Forrás: (10) 139. old. és (11) 154. old.

* A tervgazdasági elemzésben a beruházás bruttó. valamint a termelés nettó mutatószámai miatt alkalmazandó kompromisszumot a feszültségek nélkül összehasonlítható adatbázisok hozzáférhetőságónek ne-V

hézségai indokolják.

(8)

A BERUHÁZÁSI lRANYZATOK

1023

Az adatsorokból jól érzékelhető. hogy az 1960—as évek elejének. közepének át- meneti visszaesését nem számítva. a beruházások feszítése az 1970—es évek kö- zepéig folyamatos volt. majd azt követően általános elernyediés következett '*be.

A beruházási ráta érezhető csökkenése döntően a nettó beruházás visszaesé—

se nyomán következett be. Régi tervgazdasági tapasztalat a nemzeti jövedelemből történő felhalmozás szélsőséges ingadozása, ez azonban az utóbbi évtizedben az

országok többségében krónikus csökkenéssel azonosítható.

A 7. tábla másfél évtized nettó berulházásváltozási arányolit mutatja 1970 és 1985 között.

7. tábla

A nemzeti jövedelemből történő nettó akkumulácíó évi változása 1970 és 1985 között

(index: előző év - 100.0) Német

Demokra- .

Ev summa fim- ggg; más" szarsz" Ramama Sim;

társaság

1970 . . . . —0.6 16.7 18.6 23,6 ZA . 21 ,3

1971 . . . . -11,5 —0.6 _,25 30,4 _15,2 . 34

1972 . . . . 21 .0 7.7 l2,5 _21v4 209 . ._2m1

1973 . . . . 16.0 12,2 10; —3.8 27.s . 14,4

1974 . . . . 242 1403 5.3 34-2 205 . 105

1975 . . . . 18,7 9.2 —-0.8 71.5 7.40 . _1,4

1976 . . . . -l11,5 2.5 9,8 —1,4 2,4 189 6.6

1977 . . . . 8.9 —4.5 5.0 9.1 —6,5 5.1 3.3

1978 . . . . —-9,3 405 -—5,5 240 -—2,0 1.0,1 52

1979 . . . . 5,0 1,8 -5,1 -—28,9 -—19,2 3.9 ._2,9

1980 . . . . 9.5 8.2 12.5 —8,7 g -—29,6 —3,7 —0_6

1981 . . . . 14,8 —21,7 —3,7 —8.6 —27,6 ——24,5 09

1982 . . . . —3,3 —3.6 -'19,4 —12.4 ——6,6 -e2,0 1,1,0

1983 . . . . -—3,6 —8.0 — 20,4 4.9 6.0 5,0

1984 . . . . 6,2 ——6.6 — —11.3 7.3 —4.7 .

1985 . . . .

-—O.8 5.8 2.9

—-15,0 7,2 —6,4 .

A szocialista országok beruházási irányzatának tartós módosulása elsődlege- sen a gazdasági növekedés körülményeinek jelentős változásával állt kapcsolat- ban. A nemzeti jövedelem 1970 és 1980 közötti évi átlagos növekedési rátája 1981

és 1986 között mintegy a felére csökkent, következésképpen jelentősen mérséklő—

dött a felhalmozható források volumene. Az 1970-es évek végét megelőző évtize-

dekben a beruházások rendre gyorsabban nőttek. minta nemzeti jövedelem, 5 a szocialista országok még akkor is erőltették az akkumuláaió gyors növelését, ami—

kor ezta nemzeti teljesítmények emelkedése már csak korlátozott mértékben tette lehetővé. A tervgazdaságok széles körben követett gyakorlata lett külső források

bevonása. s ez az 1980—as évek elejéig képes volt késleltetni (: beruházások csök—

kentését. A beruházások szélsőséges ingadozását a leginkább az bizonyítja. hogy

az 1971 és 1986 közötti időszakban a beruházások változásának rátája 1.5—2-szer nagyobb mértékben módosult. mint a kibocsátás változásának üteme. A beruházá—

sok növekedési arányaiban a 70—es évek végétől karakterisztikus változás követ—

kezett be, a változást mérő arányok jóval az 1950 és 1980 közötti trend alá kerül—

tek, ami törést jelez a hosszú távú beruházási irányzathoz viszonyitva. A beruhá-

zási trend változásra kényszerítése tudatos gazdaságpo-litikcri törekvések eredménye.

(9)

1024

A szocialista országok gazdasági vezetése abból indult ki, hogy a hazaeiőfelfha—s—z— * *

DR. BELYÁCZ "WAN

nálásra jutó kevesebb forrás mellett (ellenére) (maradjon fenn a folyó fogyasztás részesedése. A 8. tábla a nettó anyagi term

ténő megoszlását mut—atja.

ellés fogyasztásra és felhalmozás—ra tör- *

8. tábla

Az NMP megoszlása

1961—1985. évi 1985. évi

!

0'5169 fogyasztás! huligbzás fogyasztás holttá:

százalék

Bulgária . . . 75,1 249 §75,7 ! 24.3

Csehszlovákia . . . 81',7 18.14 829 17.1

Német Demokratikus

Köztársaság . 81.6 18.4 829 17.1

Magyarország . 86.11 13,6 90,1 9.9

Lengyelország . . 77.8 22,2 '—74,0 26,0

Románia . . . . 72.,1 27,9 . .

Szovjetunió . 739 26.31 73.5 26,,5

A .szűküllő erőforrások mellett a beruházásokat nem növelték tovább a vizs—

gált időszakban. a népgazdasági tervekben a beruházást bizonyos értelemben ma- radékként kezelték, az adósságcsökkeniés, a 'cázrsodaimxi és a személyes fogyasztás után fennmaradó erőfonrásak a-llakáoiójaxként. A beruházások aránya a jelzett idő-

szakban bekövetkezett gazdasági növekedési ütemhez viszonyítva mégis igen ma—

gas volt. ezt bizonyítja a növekményi beruházás/termelés, valamint állótőkeltenme-

lés hányados érezhető növekedése. A 9. tábla (: tőkeigényesség változását mu—

tatja.

9. tábla

A növekményi tőkeigényesség időbeli változása a szocialista országokban

Növekményi beruházósl'temielés 615333;ng ;,

aróny' arány

0 á ..

m 9 §?)ng 1931. I 1982. ' 1983. 1 1994. %% %;

év(ek) ben (százalék)

Bulgária . . . . . 5.7 7.1 8.4 11.5 7.2 '457 581

Csehszlovákia . . . . 8.6 u—28,4 13.1 125 9.9 5.58 SMO Német Demokratikus Köz—

társaság . . . . . . 7.5 5.9 10,0 5.7 4.4 5.58 "IAZ

Magyarország . 9,9 134 12,2 10,3 9.7 6,40 14.79

Lengyelország . . ,10,1 —-Z,1 -—4,2 mo 4.9 3.59 30.27

Románia . . . . . . 4.9 18.8 13,3 9.4 457 356 5.57

Szovjetunió . . . . . 6.4 9.1 7.4 7,2 9.9 5,15 6,92

' incrementai investment-Output Ratio :: Beruházási róka/NMP növekedési arány.

Meglegzzés. A növekményi tőkeigényesség itt közölt meghatározása mellett más közelítünk is—lxmortak vagy a növe

viszonyított aránya alapján számítva.

Forrás: (10) 129. old. és (6) 221. old.

ményi tőke és a növekmény! termelés hányadosa. vagy a két növekedési róia egymáshoz

(10)

A BERUHÁZÁSI !RANYZATOK

1025

A ,növekmwényi tőkeigényesség növekedése felhívja a figyelmet a tervgazdasági

beru—házási tendenciák legmélyebb problémájára: a tőkemegtérülés ütemének ha- tározott lassulására.

A 70—es évek közepére valamennyi szocialista országban kimerülnek az erő- források gyors mennyiségi növekedésre alapozott lehetőségei. az anyagi termelés—

ben megáll a foglalkoztatás növekedése, mérséklődik a bevon-ható termelési in-

putok (anyag, energia) mennyisége, 5 befejeződik a makrostrukturális átrendeződé—

sek sorozata. Amíg tartott az extenzív növekedés, a lekötött tőke folyamatos meg- térülése nem ütközött akadályokba. az új növekedési körülmények 4között azonban újszerű felfogással kellett volna közelíteni a beruházások allokációjálhoz. Egyszer-

re kellett arra törekedni, hogy a korlátozott beruházási források a legtöbb előnyt

biztosító célokra jussanak. illetve a beruházásokat a gazdaság olyan korszerű—

sítés—ére koncentrálni, ami segít elterjeszteni a munkaerőt és más erőforrásokat megtakarító technológiákat, továbbá csökkenti a növekedés beruházási és tőke- költségeit.

A leginkább progresszívnek tekinthető berutházásszerrkezetí változások is csak

hosszabb távon fejthetik ki hatásukat, minthogy a marginális hatású beruházási

tőkeadagok csak több év alatt képesek megváltoztatni az állótőke arányait, mind- azonáltal nem tekinthetünk el annak hangsúlyozásától, hogy a beruházások glo- bális mérséklése az aggregált kereslet szűkítésén keresztül eo ipso fékező hatást

gyakorolt és automatikusan visszafogta a gazdasági növekedést. A beruházás és

növekedés viszonyának összetettsége folytán mégsem gondolhatjuk, hogy a be- ruházások iránti gyengülő kereslet önmagában csökkenti a kibocsátás növekedé- sét, s ellenkező oldalról az sem evidencia, hogy az alacsony ütemű termelésnöve- kedés a kizárólagos oka az erőforrások korlátozottabb kínálatának s így a beru—

húzások csökkenésének.

A beruházások és a kibocsátás elismerten szoros kapcsolatán túl a két oldalra külön—külön ható erők érdemelnek figyelmet. A szocialista országok központi terve- zésen nyugvó gazdaságirányítása hosszú időn keresztül a kínálat—orientáció zavar- talanul érvényesülő feltételei mellett funkcionált, a tervezett kínálathoz a tervdön- tések által meghatározott kereslet társult. Ilyen körülmények között nem kellett tar- ta—ni nem tervezett hatások jelentkezésétől, az újratermelési folyamat-ok futása egy- irányú és összehangolt volt. A 70-es évek közepétől megbomlott (: növekedési ,.idill", s a kínálat—orientált rendszenben rövid távon kezelhetetlen elemek jelentek meg. Az anyagi termelésben foglalkoztatottok száma csökkenni kezdett, a beru- házási szektor ágazatainak kibocsátása iránt hirtelen csökkent a kereslet, az anyag—

és energia-input jelentősen mérséklődött, a versenypiacokon csökkent a kereslet a tervgazd—aságok termékei iránt. radikálisan visszofogtá'k a technika importját, mind- ez együtt egyértelműen nyomást gyakorolt a kibocsátásra és a beruházásra egy—

aránt.

' Az új növekedési helyzetben megoldást a termelésnek a kereslet általi vezér- lése jelenthetett volna, ennek hiányában viszont az output átállás-a nem követke—

zett be. A beruházási javakat és teljesítményeket kínáló ágazatok hirtelen piac nél- kül maradtak, kapacitásaikat nem konvertálhatták, s erőforrásaik egy részét sem engedték átcsoportosulni, a gépkibocsátás hirtelen irányváltás—a. az exportiráinyú konverzió nem járt eredménnyel, s mindezen túl a legmélyebb probléma a ter- melési struktúra váltásképtelensége, a termék- és tevékenységszerkezet átalakí—

tásának hiánya. Az újraterm—elési folyamat fő komponenseinek új összhangjához

az állóeszköz—állomány szerkezeti és korszerűségii megújulására, több szektorban a

tőkék kivonására, jelentős szerkezetváltásra lett volna szükség. A tervgazdaságok

4 Statisztika! Szemle

(11)

1026 DR. BELYACZ WAN

a 80-as évektől szinte lel—oldzhartaiflan dilemma elé kerültek: hogyan érhetik el a

kibocsátás olyan szerkezeti átalakítását, amely megfelel a hazai és különösen a

küllöldi kereslet folyó és jövőbeli igényeinek olyan időszakban, amikor a term-e- lési tényezők lassú növekedése vagy stagnálása, a beruházások visszaesése, a je—

lentős visszafizetési terhek, a fejlett technika importjának korlátozása mind-mind

MlSSZOIhÚZÓ tényező.

Kényszerű okokből éppen akkor kellett elviselni az állótőke—állomány lassuló

megújulását, amikor ezt a strukturális korrekció,a jövőbeli output megalapozása

igényelie volna Ezt leginkább a korszerű eszközök arányának gyors csökkenése mutatja.

10. tábla

Az öt évnél fiatalabb állóeszközök aránya az anyagi termelésben és az iparban

Az anyagi termelésben Az lparban

Ország 1975. 1980. ;1985. 1975. l 1980. l 1985.

ivben (százalék)

Bulgária. . . 486 45,8 41 52.8 l 51.8 46

Csehszlovákia. . 31 5 32,3 26 29,8 31,0 26

Német Demokratikus Köztár-

saság . . . . . . . . 333 320 25 336 329 28

Magyarország . . . 31, 7 32, 5 25 41,1 41.3 30

Lengyelország . . . 663 337 18 44,8 37,8 19

Románia . . . . . . . 51 .2 53, 2 38 51 ,0 528 37

Szovjetunió. . . . . . . 44,3 409 35 452 41,1 ! 35

Forrás: (11) 165. old. és (10).

A beruházások mérséklődése miatt egyre fokozódott az állóual—apok gazdasági avultsága, s a korszerűsödés hátrányára a hetvenes évektől nemcsak csökkentek a skivezebési ráták, hanem bizonyos esetekben n—egativak voltak. A korszerű állóesz—

közök arányának kedvezőilen változása egyszerre következménye a beruházások .lassullásána'k és a nem kielégítő mértékű sel—ejtezésnek. A példaként vizsgált terv—

gvazdaságo—lcbasn a technikai fejlődést hordozó ágazatokban volt a legkritikusabb a

helyzet.

11. tábla

Az öt évnél fiatalabb állóeszközök arányváltozása ( százalékpontban ), 1980—1985

Ország l ilpar ? Gépipar l Vegyipar

Bulgária . . . -.-3 l -j—6 —-13

Csehszlovákia . . i—ó —7 —11

Német Demokratikus Köztársaság . .

Magyarország . . . —11 —1 4 —-13

Lengyelország . . . —119 —23 -'24

Szovjetunió . . . ., -5 —8 ) ——15

Az állóeszköz—állomány megújításának folyamata lassú és alacsony hatékony-

ságú. s jelentősen hozzájárul a tő'keproduktivi'nás csökkenés-éhez. A beruházási le-

(12)

A BERUHÁZÁSI iRÁNYZATOK *

1027 hetőségek szűkülése nem váltott ki aktívabb selejtezési politikát. a használt esz-

közök gyorsuló kivezetése helyett a korábban is mérsékelt selejtezési ráták tovább csökkentek. A kevesebb beruházás nem a meglevő eszközállomány kivezetésen

alapuló korszerűsítésére ösztönzött, hanem éppen ellenkezőleg, fokozta a vállala—

tok erőfeszítéseit meglevő produktív kapacitásaik fenntartására, az állóeszközök

működési idejének kiterjesztése órán. A 12. tábla a kivezetési ráták érzékelhető csökkenését mutatja.

12. tábla

Állóeszköz-kívezetési arányok 1971 és 1983 között

Az anyagi termelésben Az iparban

1971— 1976— 1981— 1971— 1976— 1981-

0'8169 1975. 1980. ! 1933. ! 1975. l 1980. ] 1963.

években (százalék) l

Bulgária. . . . . . . . 3.3 3.2 § 3.2 43 l 4.9 4.3

Csehszlovákia . . . i.,ő 1.4 0.9 1.4 1.2 05

Német Demokratikus Köztár—

saság. . . 1,9 1.9 0.8 1,4 2.1 to

Magyarország . 1,2 1,9 1,8' 2,0 2.5 2,3

Lengyelország . 1.2 (),5 1,2 1.7 1.7 1-0

Románia . . . . . . 2.1 3.5 1.1 13 3.3 0.7

Szovjetunió . . . . . . 2.4 2.5 1,7 l 29 2,4 ! 1.9

' 1981—1982—es adat.

Megiegyzés. Kivezetési ráta: a beruházás—állóeszközök abszolút növekedése/a vizsgált periódus álló- eszköz-állománya.

A növekedés konstans árakon. pénzben kifejezve a beruházás és az állóeszköz abszolút növekménye.

Az állóeszköz-kivezetés itt alkalma—zott számítása eltér a hazai gyakorlattól. Ná-

llunk (: kivezetés'i ráta a nullára leírt állóeszközök és a meglevő eszközállomány há-

nyadosával azonos. A metodikai eltérés ellenére :is hasznos információkat ad a 12.

táibla, hiszen jó közelítéssel mutat összehasonlítható módon a szocialista országok

selejtezési rótázjához nagyon hasonló eszközkivezetési arányt. A közölt hányado-

sok nagyságrendjében egyébként nincs okunk kételkedni.

A kivezetési ráták figyelemre méltó tanulsága az átlagosnál lényegesen ma—

gasabb arány Bulgáriára vonatkozóan, továbbá a Magyarországra érvényes se—

lejtezési tendencia emelkedő irányzata. Ez utóbbihoz annyit hozzá kell tenni, hogy a csökkenő irányzat kezdete nálunk 1982—1983ara tehető. Szovjet publikációk a .se- .lejtezési ráta 2.5—3,5 százalékosra emelését tartották kívánatosnak. a statisztikák

ezzel szemben 1975 és 1983 között az ipari selejtezési arány 1.6 százalékról 1.3 szózailékna csökkenését mutatják. A rendkívül alacsony eszközkivezetési ráta a terv-

gazdaságokban általánosan jellemző. s ez végsősoron akadályozza a munkaerő .ótcsoportos'ulását a korszerűtlenné váló munkahelyekről a produktívaibb munk-a- .végzést biztosító területek felé. Az állóeszköz-Aáil—lomány túlterheltté váil'i—k elavult xpé'ldánydkkal. s a lassú selejtezés nyomán erősödő munkaierőhiány korlátozza az új kapacitások kihasználását is. Bár a régi és elavult gépek—berendezések iszol- gálatainak igénybevétele kompenzálja az új berendezések lassuló beáramlását, ugyanakkor a használt eszközök tömeges továbbüzemeltetése az egyik legfőbb oka a termelékenység csökkenésének. Mindezek alapján nem meglepő. hogy a vizsgált szocialista országok beruházási szerkeze't' en — egydke't esettől eltekintve —- a pót-

vló beruházások aránya a várt növekedés helyett csökkent. A 13. tábla adatai a

4.

(13)

1028 DR. BELYÁCZ WAN

! .

70-es évek második felének arányait hasonlítják a BO—as évek első felének pótlom hányadosairhoz.

13. tábla

A pótló beruházások aránya, 1976—1985.

(az összes beruházás százalékában)

Az anyagi termelésben Az iparban 'M Ország 1976—1980. ; 1981—1985. 1976—1980.1901—4985.

években

]

Bulgária . . . 28 31 35 33

Csehszlovákia . . . 20 12 17 5

Német Demokratikus 27 15 29 17

Köztársaság . . .

Magyarország . . . . 26 24 26 u 21*

Lengyelország . . . . 6 31 11 ] 26

Románia . . . . . 27 8 26 , 6

Szovjetunió . . . . . 17 j 24 24 t 21

§

' l981—1984-es adot.

hó 6Megjegyzés: pótlási hányad :: 100 állóeszköz-gyarapítás abszolút növekedésre fordított hányada/beru- z

Ha a beruházási célok felől közelítjük a struktúra kérdését, azt célszerű vizs-

gálnunk. hogyan emelhető a termelés technikai színvonala a meglevő állótőke—

állomány szelektív pó'dlásáva'l, korszerűsíüésével.

A beruházási lehetőségem—él választani lehet az új építkezések és a meglevő termelési kapacitások modernizálása között. Figyelemre méltók a Szovjetunióra vo-

natkozó expanzió—modernizáció arányok.

14. tábla

A beruházások felhasználása a szoviet iparban

lm1975. 1981.

Beruházási cél

évben (százalék)

Új vállalatok építése . 41 40

Meglevő vállalatok bővítése. 28 25 Meglevő vállalatok rekonstruk

ciója . 12 7

Meglevő vállal—atok technikai

modernizációja . . . . A 22

Meglevő kapacitások fenn-

tartása... 15! 6

a Izzalogyzáu. E beruházások átfogjók a teljes ipari kibocsátás 94, valamint az ipari befektetések 90 sz 10 !.

Fonds: (6) 225. old.

A 14. tábla tanúsága szerint a Szovjetunióban az új építés és a meglevő vál—

lalatok bővít-ése 1981-ben 65, a rekonsmrukció és a technikai modernizáció aránya

pedig 29 százalék volt A meglevő üzem-ek technikai modernizációja kétségtelenül

nagyobb szerepet játszik. mint korábban, ennek keretében kerül sor szű'k kereszt- .metszetek feloldására, az automatizálás és a gépesítés növelésére, a munkaerő

(14)

A BERUHÁZÁSI lRANYZATOK 1029

és a nehéz fizikai munka kiváltására, a megl-evő termelési felszerelések korszerű- sítésére és felújítás-ára, új feldolgozóipari folyamato—k bevezetésére. Mindeze'k fain- tos feltételek a munkatenmelékenység növelésében, a termelési költségek csökken-

tésében. a termék—minőség javításában. %

E több vonatkozásban is fellelhető pozitiv tendenciák ellenére hangsúlyoz—

nunk kell, hogy a pótlás és a modernizáció javára történő arányeltolódás helyett

(: tervgazdaságok többségében az expanzió szerepe maradt a meghatározó. A

piacgazdaságoktól eltérően a selejtezésen alapuló eszközkiváltás aránya inkább csökkent, a továbbra is beáramló új technika nem a régi helyére, hanem mellé került.

A pótlás arányának csökkenése, a technikai modernizáció alárendelt szerepe egy újabb bizonyíték a struktúraváltás elmaradására, a meglevő szerkezet

konzerválódására. Világosan érzékelhető a csökkenő beruházási lehetőségekre

adott piac- és tervgazdasági válasz lényeges különbsége: a piacgazdaságok—

ban a kevesebb beruházás és a konjunkturális bizonytalanság körülményei között az expanzió helyett a meglevő eszközstruktúrák mélyreható minőségi átrendezésé—

re törekedtek, a források nagyobb részét az állományt ..csak" pótló és fenntartó beruházásokra fordították, ezzel szemben a tervgazdasági beruházási gyakorlat,

a csökkenő beruházási lehetőségek ellenére is kitartott a bővítés, a struktúra- szélesités dominanciája mellett. Mig a beruházási célválasztás piaci vezérlése alkalmasnak bizonyult szerkezeti átrendeződés generálására. addig a központi

tervgazdálkodás — mechanizmusbeli és intézményi korlátokból adódóan — a meg-

levő struktúrák megerősítésére és — a jövedelmezőségi megfontolásoktól függet-

lenül — azok bővített újratermelésére törekedett. Az inputhiány. a kihasználatlan- ság, a kapacitásegységre jutó ráfordítások növekedése ilyen körülmények között elkerülhetetlen, s egyértelműen súlyosbodnak a megtérülési zavarok.

A szűkösebb beruházási lehetőségek közepette számítani lehetett a beruhá—

zási folyamat hatékonyságának növelésére, ami szintén nem következett be. Az üzembe helyezett állótőke beruházáshoz viszonyított éves értékének növekedése a befejezetlen beruházási állomány mérséklődésének és a beruházási teljesítések csökkenésének az eredménye. A befejezetlen beruházási állomány csökkenthető

az új inditások ritkításával, a kivitelezés gyorsításával, (: gép- és berendezésarány

növekedésével. Ez utóbbi minimális javulására, sőt egyes esetekben mérséklődé—

sére a 15. tábla mutat adatokat.

15. tábla

A gépek és berendezések aránya az összes beruházáson belül

'Az Az

ország 1976—1980, 1981—1985.

Bulgária . . . 33,5 '35,9

Csehszlovákia . . . 402 420

Német Demokratikus Köztár-

saság . . . 47,0 49,4

Magyarország . . . 42.7 41,9 Lengyelország . . . 37,1 31 ,,9 Románia . . . 45,3 43,.5

Szovjetunió . . . . . . . 363 39,2

(15)

1030 DR. BELYACZ WAN

Minthogy a beruházási folyamat korai szakasza épités—intenzív s a befejező szakaszban pedig a berendezések súlya nő. a géparány stagnálása arra mutat.

hogy a szűkülő beruházási körülmények között is gyorsabban nőtt az új indítások száma 5 a befejezéseké kevésbé. Ez nyilvánvalóan meglepő. s a beruházási folya- mat intenzifikálása ellen hat. ha a beruházások csökkenése ellenére az indítása—

kat favorizáljuk.

Az elmondottak nem hagynak kétséget afelől. hogy a tervgazdaságok beru-

házási gondjai alapvetően nem mennyiségi természetűek, hanem szerkezeti és

hatékonysági eredetűek. A kevesebb beruházás nem bizonyult kényszerítő erőnek a beruházási folyamat intenzifikálására, az adott struktúrán belül végrehajtott mélységi átrendeződés helyett az extenzív terjeszkedés logikája maradt az ural-

kodó. A tervgazdaságok nem vállalták az eszközállomány modernizálásának fog—

lalkoztatási kockázatát, mivel a tömeges pótlás és rekonstrukció termelékenység- emelő és egyben létszámcsökkentő hatással járna. s így a munkahelyek bizonyos

hányadának megszűnésével is. A hatékony szerkezetváltás eszköz- és intézmény-

rendszerének hiánya magyarázza (de nem teszi elfogadhatóvá) a strukturális meg- merevedés fentebb leírt folyamatát.

AGAZATl ARANYELTOLÓDÁSOK A PIAC- ÉS TERVGAZDASÁGOKBAN

A piacgazdaságokban a 70-es évek közepén kibontakozott strukturális válság nyomán érezhető arányeltolódás következett be a közületi és a magánberuházá- sok között. A Német Szövetségi Köztársaságban például 1974 és 1984 között a lakás- és közületi beruházások termelő befektetésekhez viszonyított aránya csök- kent, s ennek nyomán a befektetések eltolódtak az épületek felől a gépek irányú-_

ba. A gépek előretörése nemcsak az összberuházásban figyelhető meg. hanem

a termelő befektetéseken belül is. Franciaországban az 1963- as 36 százalékról

1983-ra 21 százalékra csökkent a termelő beruházásokon belül az épületek aránya.

5 ez a tendencia később is folytatódott. Az Egyesült Államokban a tartós gép- berendezés-javak növekedése nyolcszorosan haladta meg az épületek növekedé—

sét. Az épületek arányának csökkenése a közületi és lakásberuházások arányá—

nak visszaesésén keresztül mutatkozik.

16. tábla

A közületi és a magánberuházások 1971—ben és 1981—ben

Az 1971. ! Az 1981.

évi állótőke-beruházás

Régió * b'l bbői

858105"- l kát—.Én ménye ***"W' kgzüle" ! n

""" —____-___._.— (százalék) ''''''''''' (slózarzk)

millió dollár millió dollár

Nyugat-Európa . . . l 199457 l 34497 l 16,8 l l213 222 l 28118 l 133 Eszak-Amerika . . . . I _{303 522} _? _{42 220} _; _13,9 _! ₃₇₀₉₅₂ _! _{36 235} ₁ _9,8

Forrás: (6) 221—222. old.

A korábban már vizsgált piacgazdaságok ágazati arányváltozásainak leg- főbb jellemzője a hagyományos anyagi termelő ágazatok arányának mérsékelt.

de folyamatos csökkenése. lgy az 1965 és 1973 közötti időszakhoz képest vala—

melyest csökkent a mezőgazdaság és az egyébként is rendkívül csekélyysúlyú bá—

(16)

A BERUHÁZÁSI iRANYZATOK

1031

nyászat aránya. Az energiaválság az önellátás erősítésére késztette az iparosított

piacgazdaságokat is, s különösen ott nőtt az energetika beruházási aránya. ahol

voltak ásványi kincsek (Norvégia, Egyesült Királyság. Kanada). A széles értelem- ben vett energiaszektor (szénbányászat, olaj- és gáztermelés. olajfinomitás. veze-

tékek. villamosenergia-termelés. gáz— és vízszolgáltatás) 1973-ról 1980-ra 6 száza-

lékról 20 százalékra emelkedett a vizsgált országok összességében. A nyolcvanas

években stabilizálódott árhelyzetben érezhető elkanyaradás tapasztalható az

energiaszektortól. A piacgazdaságok többségében a bányászat és az energiater—

melés javára nem következett be arányeltolódás. rövid idő alatt lejátszódó technikai—technológiai váltással nagyságrendekkel csökkentették a termelés anyag— és energiaigényét. A nyolcvanas években az elsődleges ágazatok beruházási aránya nem haladja meg az egy vagy két évtizeddel ezelőttit.

Az új beruházási helyzet érdekes piacgazdasági tapasztalata a feldolgozó- és az építőipar arányának igen mérsékelt, de csaknem minden országban végbe-

menő csökkenése. A 70-es évektől egyre egyértelműbb elmozdulás következett be

a foglalkoztatásban. az outputban és a beruházásban is a szolgáltatások javára.

A feldolgozóipar felől tehát nem az elsődleges ágazatok felé történt az arányel—

tolódás, hanem a közlekedés, a hírközlés. a pénzügyek, a biztosítás, az ingat- lan— és közösségi szolgáltatás felé. Ami a legfontosabb: a feldolgozóipar relatív aránytartását, a szolgáltatások előretörését olyan beruházáspolitika alapozta meg, amely az épitésigényes befektetések helyett a géparány növelésére ösztönzött.

Bár a szolgáltatások több területe épitésintenzivnek számit, e szektorban és a fel—

dolgozóiparban is a leggyorsabban a hivatali felszerelések, elektronikus berende- zések, az adatfeldolgozás gépei gyarapodtak.

Alapvetően fontosnak kell tartanunk a gépfajták struktúrájában beállt vál—

tozásokat: határozottan nőtt a rövid élettartamú hivatali és a .,high-technology"

ágazatok gépeinek volumene és aránya. Míg 1966 és 1973 között arányuk az Egyesült Államokban 12.4 százalék volt. addig 1980 és 1982 között 28,5 százalékra

emelkedett, eközben a nehézipari gépek aránya a vizsgált időszakban 18,1 száza-

lékról 15 százalékra csökkent. A piacgazdaságokban az állami adópolitika tuda- tosan ösztönözte a gyorsan megtérülő gépi beruházások volumenének és arányá-

nak növekedését. A gyorsított amortizálás, a beruházási adóhitel, az adókedvez—

mények az építés helyett a gépi beruházásokat favorizálják, az infláció és az adó—

zás leértékeli, illetve akadályozza az épületek pótlási alapjának képződését.

A vizsgált piacgazdaságok beruházásainak ágazati szerkezetében az anyagi és nem anyagi szolgáltatások együttesen 55—70 százalékban részesednek, s a 15—20 százalékkal részesedő feldolgozóiparral együtt azt mutatják. hogy az elsőd—

leges ágazatok beruházási részesedése minimális, s ezen a struktúrán az utóbbi másfél évtized beruházási lehetőségei érdemben nem változtattak, nem történt visszalépés az elsődleges ágak szerepének növelése felé.

A tervgazdasági beruházási arányokból kiolvasható legfontosabb eredmény, hogy a beruházások visszaesése ellenére a nem anyagi termelés (szolgáltatás)

beruházási részesedése nem csökkent, sőt egyes országokban még nőtt is. (Lásd a 17. táblát.)

A nem anyagi szféra fontos eredménynek tartható arányőrzése ellenére is a vizsgált szocialista országokban az anyagi és nem anyagi szolgáltatások beruhá—

zási részesedése általában nem haladja meg a 40 százalékot, ami minőségi el- térést jelent a piacgazdaságok előbb említett szolgáltatási arányával szemben.

Mindebből természetesen következik. hogy az anyagi termelésben végbemenő ágazati arányeltolódások fokozott jelentőségűek.

(17)

1 032 DR. BELYACZ WAN '

17. tábla

A nem anyagi szféra részesedése az összes beruházásból

1965—1973. 1976—1980. 1981—1985.

Ország W

ivokbon (számlák)

Bulgária . . . 2257 28,8 28,7

Cse'hszlovákia . . . 28,4 35,1 31 ,5

Német Demokratikus Köztársaság 119..5 21 ,9 222

Magyarország . . . 26. 6 27.9 30,7

Lengyelország . . . 26, 2 z28,9 34,9

Románia . . . 19. 5 189 161

Szovjetunió . . . 30, 5 25,8 26,3

Forrás: (11) 162—163. old. és (6) 256. old.

Az ipar közismerten magas részesedése az anyagi termelés beruházásaiból

számottevően egyik országban sem változott. kívéve Bulgária és a Német Demain

ratikus Köztársaság arányait. Az iparnak az összes beruházásból való részese—

dése általában egyharmados. ebben is kivétel a Német Demokratikus Köztársa-

ságbeli arány. A 18. tábla az ipari beruházási arányokat mutatja.

18. tábla

Az ipar részesedése az anyagi termelés beruházásaiból és az összes befektetésből

A i ! lé .

szar?.lllsigmféá'lea: 133333;

—-— ból O'slóg 1976—1980. 1981—1985. (523338?

_— .M óákágék

években (százalék) " " )

Bulgária . . . 59,3 638 33,6

Csehszlovákia . . 58,4 57,4 27,8

Német Demokratikus Köztársaság 65,3 72,3 56,2

Magyarország . . . 47,7 46,7 24,5*

Lengyelország . . . 49,5 *44,5 28,3

Románia . . . 59,6 58,9 35,6

Szovjetunió . . . l17,6 48.6 24.77

' 1901—1983—08 ada! (1971—1975: 38.9 százalék volt).

Forrás.- (11) 162—163. old. és (6) 254. old.

Az ipar aránytartc'isával és —növekedésével szemben szinte minden szocialista országban visszaesett valamelyest mind a mezőgazdaság, mind az építőipar beru-

házási részesedése. A gazdaságok egész működését befolyásoló szerkezeti módo-

sulások az iparon belül következtek be. A 70-es évek közepétől határozott kiter—

melőipari—energetikai előretörés következett be. s az extraktív blokk ipari beruhá- zásokból való részesedése jelentősen eltolódott a feldolgozóipar rovására.

Az extrai'ktív blokk jelentős aráxnynöve'ikedése a tényleges arányokat bizonyos értelemben alábecsül—i. hiszen ezek a hányadosok [nem tartalmazzák az olajfino- mítás, a vezetéldhxálózat-építés adatait, s különösen hilwónyol'h—ató a kis szocialista