Gyulaitól, Péterfytől, Móricztól is. Esszé irály a — fő vonulatában — ebben a realitás iránti vonzódásban, a realitásérzék gyakorlásában fogant.
Élethűség, problémalátás, valószerűség és hatásosság jellemzik esszéit. A negye- dik műfajban is a társadalmi-közügyi felelősséggel viaskodó szépíró bujkál. A téma, ebben a vetületben, csak ürügy. A Rigó és apostol címet viselő „úti tűnődéseiben"
olvasható: „ . . . e könyvecske szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gond- nak a szorításában járt-kelt, nézelődött — más szóval: a mezőségi asszonyok ősi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját is.
Nem a gondok fitogtatásaképpen, hanem abból a kényszerűségből, amellyel ki-ki a maga szemölcsét, ráncát viseli. Itthoni fonnivaló nélkül — úgy gondolom — nem is érdemes utazni; az embert megöli a világ végtelen közönye."
Sütő András nem tud és nem akar közönyös lenni. Egész írói műve tevékeny elkötelezettségét igazolja. Számára az utak Európába és Európából egyaránt Puszta- kamaráson keresztül vezetnek. Gondjai így nyernek jelképes értelmet is.
48
