von Undern-Sternberg, Roderich: Bevölkerungsverhältnisse in Italien

(1)

6. szám

honfoglalás korába vezet, Békefi Remig tudós munkája nyomán megemlékezik a balatonmelléki középkori templomokról, szerzetesegybázakról és a hajdani várakról. Figyelmet szentel a Balaton—

part műemlékeinek leírására is.

A Balatont körülvevő 45 községnek összesen 75000 főnyi lakossaga van. A népsűrűség mutató- száma a Balaton víztükrét nem számítva, 112.

A vendégforgalom kifejlődéséről szólva közli, hogy a balatonkörnyéki szállodákban, penziókban, vendégfogadókban, jóléti intézményekben összesen 7.400 szoba áll a vendégek rendelkezésére 13.000 fért'íhellyel. 1939—ben a világpolitikai helyzet okozta csökkenés ellenére is 93.062 belföldi és 3.908 kül- földi pihent a nagy tó mellett l,681.897 napon át.

A halászat, halipar és sporthorgászat fejlődé- sének ismerletése után a függelékben felsorolja azokat az írókat és művészeket is, akiket a magyar tenger népélete és szépsége alkotásra öszötönzött.

Végül tájékoztat a Balaton térképeiről is.

Gy. F. dr,

von Ungern—Sternberg, Roderích: Bevölke—

rungsvuhattnisse in ltarim

I ine statistisch-du mographische Studie. Veröffemlichun—

gen aus dem Gebiete des Volksgesundheitsd enstes.

LIV. Hand —— ö, llett.

terlin, 1940. 105 l. — p.

A Magyar Statisztikai Szemle néhány évvel ez—

előtt az olasz statisztikai anyag részletes kiaknázá- sával külön füzetben számolt be Olaszorszag hely—

zetéről, újabb fejlődéséről, népességi és gazdasági problémáiról. Mindazok, akik az olasz életkérdések iránt érdeklődnek, a Szemlében annak idején kő- zölt adatok és megállapítások hasznos kiegészíté-

sét, egyben az olasz népességprobléma igen jó összefoglalását láthatják Ungern-Sternberg ismert német demografus és népességpolitikus ,,Bevölke—

rungsverhaltnisse in ltalien" c., gondos tanulmányokon nyugvó dolgozatában.

A tanulmány két emberöltőre, sőt szükség ese—

tén a középkorra visszanyúlóan és csaknem a nap—

jainkban dúló nagy háború kitöréséig hordja össze az olasz népesedés szempontjából irányt jelző ada- tokat, népességi, gazdasági, kulturális és szociális tényeket és megállapításokat.

A mű lényegében —— niint alcíme is mutatja ,_

statisztikai—demografiai tanulmány. ltt—ott azonban a háttér megfestése, a mult fejleményeinek és a jövő kilátásának illusztrálása céljából anyagának

körét erősen kiszélesíti. így mindjárt az első feje—

zetben, mely képekkel is díszítve Olaszország faj- és néptípusair'ől ad tömör, világos képet. Kimntatia az olasz típusok a történelmi mult sok népkevere—

déséből előálló sokféleségét; egyben utal arra is, hogy a jobb szaporodás következtében legújabban a délszaki típus előtérbenyomnlása figyelhető meg, amit a tovabbi fejezetekben adatokkal is beigazol.

Ez a körülmény bizonyos mértékig az egész olasz f orr-[is—

—— 442 -—

₁₉₄₁

életre — az állami és társadalmi életre egyaránt —-—

reá fogja nyomni a maga bélyegét, bár egyelőre a fasizmus eszméinek uralomrajutásában inkább az északi tipus szerepe látszik jelentősnek.

A Szemlében már előtárt bő statisztikai anyag legjellemzőbb eredményeit tanulságosan felsora—

koztató további fejezetekben Ungern-Sternberg rész—

ben nemzetközi összehasonlításokkal, részben terü—

leti részletezésekkel rajzolja meg az olasz nép számbeli erejét és fejlődését, természetes szaporo—

dását —— külön taglalva a születésgyakoriság, a

halálozások, a természetes népesedés és a magas

halandóság okainak kérdését — ma még eléggé progresszív korösszetételét, valamint vándorfolya—

matait. Az analitikus helyzetrajz után a fasizmus népesedéspolitikájáról számol be, majd Olaszország népességkapacitásáról és várható népnövekedésé- ről ir, végül az Itáliában is kétségtelen születés—

csökkenések okairól és rúgóiról emlékezik meg.

A mű sok érdekes megfigyelésben és megálla—

pításban gazdag fejtegetéseiből kiemelhető, hogy a kedvezőtlen olasz halandóságban nem az ü. n.

népbetegségeknek (gümőkór, rák s az egykor erő—

sen pusztító malária), hanem elsősorban a részben éghajlati okokkal is magyarázható magas cse- csemő-, valamint kisgyermek halálozásnak és egyes.

speciálisabb betegségeknek van nagyobb részük.

Érdekes az is, hogy az olasz kivándorlási mozga- lom nagy csökkenése és a különböző kivándorlást—

gátló intézkedések ellenére az új háborúig erősebb volt és különlegesebb vonásokat tükrözött, mint a;

többi vezető európai állam kivándorlása; az ide—

vonatkozó fejtegetések keretében ötletesen foglalja össze a kivándorlási láz általános enyhülését elő—

idéző igen sokszínű okokat; a befogadó államok elzárkózásán kivül nyomatékosan utal p. a nacio- nalizmus, a kispolgári tőkés—életfelfogás, a csak odahaza jól kiépített társadalombiztosítások kiván- dorlást apasztó hatására?) Különösen figyelmet érdemelnek az utolsó három fejezetben helyet fog—

laló megállapítások. Ungern-Sternberg nemcsak a fasizmus népességpolitikai eszközeit méltatja, de ezek lebecsülése nélkül arra is utal, hogy ily esz- közöktől döntő változást nem igen lehet várni.

A születészsngorodás Olaszországban is csupán a legutolsó években enyhült, illetőleg állt meg; ebben persze nagy része lehet annak, hogy az olasz fél—

sziget, mint ez az idevonatkozóan bemutatott gaz- daságstatisztikai adatokból is kitűnik, meglehetö—

sen túlnépesedett, népességbefogadóképessége na—

gyobb embertöbblet odahazatartását már aligha.

illetőleg csak nagy áldozatok árán teheti lehetővé.

1) Ungern—Sternberg e fejtegetései során (53.1.) a 80-as években fellángoló magyarországi kiván- dorlást erős túlzással zsidókivándorlásnak minősíti a ,,magyarok" szó után a ,,zsidók" szónak zárójel- ben való odabiggyesztésével.

(2)

6. szám ——443———

1941

Ungern-Sternberg születésapadást előidéző okok közt az állami téren is egyre inkább az előtérbe nyomuló tervgazdálkodás stb. racionaliznlust tartja a legsúlyosabbnak s úgy érzi, hogy ezt a születést- fokozó intézkedések és a gazdasági fejlődés, a jólét emelése Olaszországban alig ellensúlyozhatja; töb- bet vár a nemzeti gondolat erejétől és a vallásos—

ságtól, főleg utóbbinak a szapora déli részeken igen nagy hatóerej'étől. Végül elolvasásra méltó tanul- mányában hangsúlyozza, hogy Olaszország a mult- hoz nem kedvező tünetek ellenére is máig a jelen—

tős biológiai erőre támaszkodó államok —— nyuga—

ton nagyon gyér —— táborába tartozik.

Th. L. dr.

Nagy Iván (Edgár) dr.: Szovjet-Oroszország kollektív mezőgazdasági termelése.

Dr Ivan (Edgar) Nagy: La production agricole collective de l' U. R. S. S.

Cserépfalvi. —— Cserépfalvi, éditmr.

Budapest, 1941. 1301. —— p. (Kék könyvek. 11.) — (Liz/res biens, 11.)

Mióta a ,,nagy rejtély" szomszédunk lett, ért—

hetően fokozódott a magyar érdeklődés az orosz közállapotok, különösen pedig az orosz gazdasági viszonyok iránt. Ez a könyv az Európa önellátásra kényszerülése óta egyre nagyobb jelentőségű orosz mezőgazdasági termelésről, sőt azon túlmenően az orosz mezőgazdaság jelen állapotáról számol be az orosz hivatalos statisztikai forrásmunkák alapján.

S ha tárgyilagossága ellen kételyeket támasztha- tunk, az nem a szerző,

hivatalos statisztika írható.

Hogy Szovjet—Oroszország mezőgazdasági viszonyait és termelési eredményeit azok jelentőségé—

hez mérten .és szemléltetően érzékeltethesse, előbb a cári Oroszország mezőgazdaságát ismerteti. B részben történeti áttekintést ad a régi Oroszország agrárpolitikájáról és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján bemutatja a cári Oroszország mezőgazdasági termelését, állatállományát, agrár- exportját és fogyasztását a világháború kitöréséig.

hanem csupán az orosz ,,szépítő" irányzata rovására

A cári Oroszország mezőgazdaságának vázo- lása után a háborús és a forradalmi évek agrár—

viszonyait és az 1921—1928. évek közti időszaknak a tulajdoni rendszer átalakítását és a mezőgazda- sági termelés fokozását célzó nagy kísérleteit is—

merteti. Oroszország a marxi dogmatika alapján a magántulajdonban lévő földbirtokokat szocializálta.

A parasztbirtokokat kisajátítva, kényszertársitás

útján ,,kolcltozok"-nak nevezett kollektív üzemekké egyesítette, míg a magántulajdonban volt nagybir—

tokokból és a közületi birtokokból ,,szovchoz"-nak nevezett nagy állami gazdaságokat létesített. Az élt a köztudatban, hogy az előbbiekben a munkájuk gyümölcsétől nagyrészt megfosztott parasztság

munkakedvének hiánya, az utóbbiakban pedig a szakszerűtlen kezelés olyan terméseredményekhez

vezetett, melyek a korábban Európa éléstárának

tartott Oroszországban jóformán állandóvá tették az éhínséget, ami pedig előbb—utóbb nem eredmé—

nyezhet mást, mint az Oroszbirodalom jelenlegi for—

májának kényszerű felbomlását. Most ez a könyv a továbbiakban nem egészen ezt mondja, sőt hall—

gatólagosan cáfolja a kommunista földreform és.

az erre épült orosz mezőgazdasági termelés csőd—

jét, mert akarva—nemakarva az orosz agrikultúra

fejlődéséről tesznek tanubizonyságot bőségesen fel—

sorakoztatott statisztikai adatai. ' Az orosz mezőgazdasági termelés eredményei—v nek jelentékenyebb emelését az első ötéves terv

(1929/1933) végrehajtásának időszaka, de különö-

sen az azóta eltelt idő alatt érték el, mikor is a, mezőgazdasági termelés fokozására nemcsak a ro- hamosan növekvő városi lakosság eltartása, hanem az erőltetett indusztrializálódás részére behozott gépek és eszközök költségeinek fedezése miatt is kényszerültek. Ez alatt az évtized alatt azonban az orosz mezőgazdasági üzemrendszer is teljesen át—

alakult. Ezt az átalakulást pedig az üzemek majd—

nem teljes mértékű szocializálásán kívül azok je—

lentékeny mérvű mechanizálása is jellemzi. A mezőgazdasági művelés alatt álló területeknek már már alig néhány %-a van egyéni gazdák kezén.

Hogy a szocializált orosz föld termelésének mégis

olyan emelkedésével dicsekedhetnek a Szovjet urai,

mint amilyenről a könyv hivatalos statisztikai ada—

tok alapján beszámol s hogy ebben nemcsak a vetésterületek kiterjesztésének, hanem a termésátla—

gok javulásának is része van, annak egyedüli oka az orosz mezőgazdaság bámulatos, szinte hihetetlen méretű gépesítése. Az említett kollektivizált üzemek gépi felszerelésének javítására Gép— és traktorállo—

másokat (M. T. S.) szerveztek, melyek száma 1938—

ban 6.358 volt. Ezek az állomások akkor 74 millió HP—vel és 394.000 traktorral rendelkeztek. A kollek—

tív farmok elégtelen gépi inventárát ezeknek az állomásoknak bér ellenében igénybevehető gépei pótolják és teszik lehetővé, hogy ma már mind a

bevetett területek, mind a termésátlagok adatai

messze túlhaladják az 1913. évi eredményeket. Az állatteny-észtésben, ahol a gép szerepe jelentéktelen s ahol az egyéni munkán a hangsúly, nincs ilyen haladás. A sertésállomány és egészen kis mérték- ben a marhaállomány nőtt, míg a többi állatállo- mány jelentékenyen csökkent a béke állományával szemben.

Figyelemreméltóan világítja meg a könyv to—

vábbi részében a kollektivizált orosz mezőgazdaság igazságos jövedelemtelosztásának mind máig is meg—

oldatlan nehéz problémáját, majd pedig a mező—

gazdasági szakoktatás fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseket és az e téren elért eredményeket.