Az orosz igék hangsúlya

Dr. BIH ARI J ÓZ SE F tanszékvezető főiskolai tanár KOCSIS KÁ ROL Y főiskolai adjunktus:

AZ OROSZ IGÉK HANGSÚLYA *

I.

Az orosz szóhangsúly jellege és jelentősége

Az orosz beszéd, mint a legtöbb ny e lv e n folyó beszéd, han gsorok- na k összefüggő láncolata, a me ly e t hoss zabb-rövidebb sz ünet ek kisebb- nagyobb szakaszokra tagolnak. Bár ezeknek a sz ün et e kne k fiziológiai ma gy ar áz a ta és rendel teté s e az, hogy l ehe tőv é tegyék a szervezet f e n n - ta rtás áh oz és a hangsorok képzéséhez szükséges levegő belélegzését, a bes zédfolya m n e m akasz tható me g akárhol, bármely h a n g v ag y h an g- sor után. A beszéd hangjai, ha ng cso por tj ai ti. különböző le xikai és gr a m - matikai je lentés ek hordozói, s m i n t i lyenek a gondolatoknak, gondo lat- el emekn ek nyelvi burkai. S így a beszédfolyam szakaszolását elsősor- ba n az érte lem, a je lentés határozz a meg. Szünet csak olyan szavak, illetőleg szócsoportok utá n i kt at ha tó be, amelyekke l egy-e gy é rt elmi s egyben szintaktikai egység bezárul. Ha ezeket az ért e lm i és szinta k- tikai egységeket szünete kkel f e lb o n tj u k , vagy a s zünet e lhag yásával egybe olvas ztjuk , megváltozik a közlés é rtelme, vagy pedig t el je s ért el- metle nség áll elő. Pl. Izucsenyije sumov voobscse nye vhogyit v nasu zadacsu. Enn ek a mo nd a t n ak é rte lme attól függ, hogy a sz ünete t a voobscse szó előtt vagy u t á n é kel jü k bele. Az első e set ben azt je len- te n é a mo ndat , hogy egy álta lában ne m fe l ad a tu nk a zö rej ek t a n u l m á- nyozása, a más ik esetben pedig azt, hogy ta nu lmá nyo zz uk u g y a n a zöre- jeket, de csak bizonyos ha t á rok on belül, ne m pedig általánosan, egé- szükben. Ha pedig a „Csaszam k pjatyi / Ijogkaja zib / pocstyi uleg- lasz" (,,Öt óra felé m a j d n e m t el je s en elült a lágy hullámzás") m o n da t b a n a megjelölt helyektről áttesszük a szünetet, pl. így: „Csaszam / k pjatyi Ijogkaja / zib pocstyi / uleglasz", a közlés teljesen é rt e l m e t l e n né válik.

A szüne tek ne m elszigetelten szerepelnek b eszé dünk ben , h a n e m má s intonációs eszközökkel (hangmagasság, hangerősség, a beszéd ü te - m é ne k megváltoz tatása stb.). Köz tük a legfontosabb az ún . mo nd a t v é g-

* N y o m d a t e c h n i k a i oko kból az oro s z s za v ak at m a g y a r be t ű kk el í r j u k . Az á t í r á s b an az A k a d é m i a h e ly es í rá si sza bályai t k ö v e t j ü k , a h a n g s ú l y o s m a g án h a n g zó t v a s t a g b e t űv e l és é ke- zettel j el ö lj ü k .

intonáció, amel yet hosszab b szünet követ. A beszédfol yamnak két ilyen mondatvég-intonációt követ ő szünet közé eső szakaszát fonetikailag f r á - zisnak szokás nevezni. Szintaktikai megfel elője többnyi re a mondat . Amint a mondat ál lha t egyetlen szóból is, de áll hat több szintaktikai — értelmi egységből is, é pp ú gy lehet a frázi s egyetlen megszakítás nélkül i hangsor, de b on t ha t j á k ki seb b szünetek több foneti kai -értel mi egységre is. Ezeket a bármi l yen két szünet közt ki mondot t fonetikai-értelm i egy- ségeket hol ütemnek, hol szint agmának nevezik a szovjet nyelvtudósok.

A frázis t e há t állhat egy és több ütemből. Pl. Morozit. K nam prijehalo / gyeszjaty novih tovariscsej.

A beszédütem r i t mi k a i felépítése a különböző nyel vekben más és más. A magyarban egyet len hangsúly összefoghat egy szakaszba t öbb önálló jelentéssel bíró hangsúlyt ala n szót, mint pl. ebben a mondat ban :

„Ehhez a kérdéshez csak úgy szólhatunk hozzá, ha megpróbál un k felélni előbb a korábban f el t e t t e kr e " az aláhúzott szótagok hangsúlyosak, a többi szó hangs úly ta la n (Magyar Nyelvhelyesség, 313. oldal). Ezzel szemben az oroszban a beszédüt eme n belül mi nden fonetikai szó kiemel- kedheti k hangsúlyával . Fonetikai szónak nevezi R. I. Avanyeszov [2] az önálló jelentéssel bí r ó szavakat a hozzáj u k csatlakozó és velük e gyüt t egy hangsúlyegységet alkotó, ún. simuló szókkal együtt. Az oroszban ti. csak a jelentéssel b ír ó szavaknak van saját hangsúl yuk . A legtöbb elöljáró, kötőszó, viszonyszó, továbbá sok névmás és a kapcsoló szó (ko- pula) a folyó beszédben elveszti hangsúl yát és az ut ána, illetőleg előtte álló szóval, egy f oneti kai egységbe olvad. Pl. na sztolé, iz skóli, ja hogyíl bi, vigyél li t i . . . stb. Csak ritkán f o rd ul elő, hogy a jelentéssel bíró szó adj a át hangsúlyát a segédszónak (íz domu, zá gorod, vó vremja, pó dva, urók ná dom). Ilyen esetekben természetese n a hangsúlyos segédszó és a hozzácsatlakozó jel ent ésse l bíró szó együtt a lk otj a a „fonetikai szót", amely a hangsúly segítségével r itmikusan kiemelkedik a beszédüteme n belül. Míg más ny el v ek az időt artam fokozásáva l (pl. az újgörög), vagy a hangmagasság vál tozt at ásával (pl. az ó-görög, kínai, japán stb.), vagy pedig a hangerőssé g fokozásáva l (magyar, cseh, szlovák) emeli ki a ha ng- súlyos szótagot, addig az orosz szóhangsúly dinamikus-hosszúsági, vagyis az orosz hangsúlyos szótag magánhangzójá t nagyob b hangerővel és egy árnyalatt al hosszabban e j t j ü k , mint a szó bármel y m ás szótagjának m a - gánhangzóját.

A beszédüt em hangsúlyos szavait nem e j t j ü k mi nd egyforma han g- erővel. Az értelmi szempontból legjelent ősebb szó hangsúlyát m in te g y kiemelj ük a többi szó hangsúly a közül. Ez a hangsúly mintegy összefogja az egész beszédütemet. Ez az üt emhangsúl y.

Hasonlóképpe n a tö bb ütemből álló frázis ütemhangsúl ya i sem egy- formák. Az egyik ki váli k a többi közü l és segít az intonáció többi esz- közének egységbe f ogl al n i a frázis üt emeit . Ez a frázishangsúly . így vál - hat egy hosszabb, t ö b b ütemből álló frázis valamel y szótagja a szó-, beszédüt em- és f rá zi shang súl y hordozójává . Pl. Kakíje vidi krugóm /

kázsdoe oknó v dómé / bílo rámoj / szvojéj oszóbennoj kartyíni fr ázi s négy üt e mét az első ü t e m vidi szavának hangsúly a foglalja fonetikai egységbe, mint f rázi shangs úly .

A frázist természetesen nem kizárólag a dinamikus hangsúly fog- lalja fonetikai egységbe. Nagy szerepe van itt az intonáció többi eszkö- zének is, köztük főképp a hangmagasság változtatásának.

A szó, ütem és frázis dinamikus hangsúlyát n e m szabad összetévesz- tenün k sem a logikai, sem az emfatikus hangsúllyal . A logikai hangsúl y a pszichológiai —- logikai állítmány, a logikai csomó kiemelésére szol- gál, vagyis azt emeljük ki a logikai hangsúl y segítségével, ami a mon- datba n új. Sokszor egybeesik a frázishangsúllyal, máskor viszont fü g- getlen tőle, eshet bá rmely hangsúlytalan szóra is. A logikai hangsúl y eszközei a hangmagasság emelése és az expresszí v erő. Pl. Ggye mnye raszpiszatyszja, pod sztrokoj, ili nad sztrokoj? (Hol í rja m alá, a sor alatt, vagy a sor felett?) Ebben a mondatba n a logikai hangsúly a két elöljáró szóra esik, ugyanakkor a sztrokoj mindkét helyen megtartja szóhang- súlyát.

Az emfatikus hangs úl y a szó érzelmi oldalának kifejezésére szolgáló eszköz, nem más, mint a hangsúlyos szótag magánhangzójána k me g n y új - tása az érzelmet kifejező hanglejtés kíséretében. Pl. Eto sztraaasno!

Az orosz szóhangsúly dinamikus — expiratórikus jellegének kát jelentősége is van: 1. a szóhangsúly különböztet i meg a jelentéssel bíró szavakat a segédszóktól, kivéve azokat a viszonylag szórványos esete- ket, amikor az elöljáró szó és főnév kapcsolatában az elöljáró válik hang- súlyossá, 2. az intonáció egyéb eszközeivel együtt a szóhangsúly foglalja fonetikai-értelmi egységbe a beszédütem szavait, illetőleg a frázis üte- meit, amennyiben az ütem- , frázis-, valamint az emfatikus hangsúly tónusváltozása kizárólag, a logikai hangsúlyé pedig az esetek túlnyomó többségében a szó hangsúlyos szótagján áll be. Dinamikus hangsúly nélkül tehát nem lehetséges helyes, az orosz ember számára érthető kife- jező beszéd vagy kifejező olvasás.

De vannak az orosz szóhangsúlynak más tulajdonságai is, amelyek más területeken hatnak, és csak fokozzák jelentőségét.

Köztudomású, hogy a szóhangsúly helye és mozgása az egyes nyel- vekben különböző. A magyar általában a szó első szótagját, a francia többnyire az utolsót, a lengyel a szó utolsó előtti szótagját hangsúlyozza (Hazádnak rendületlenül légy híve . . . Internationál será le genr e hu - máin . . . Jészcze Pólska ne zginúla . . .). Ezek egy helyhez kötött szóhang- súlyok. Az olaszban, ó-görögben csak a három utolsó szótag valamelyike lehet hangsúlyos, (ifpéoo^isv, rcaidsvw, rj), a latinban a hátulról szá- mított 2. vagy 3. szótag lehet csak hangsúlyos (Impávidum férien t ruí- nae . . .). Ezek különböző helyhez kötött hangsúlyok. Az orosz nyelv szóhangsúlya szabad, amennyibe n eshet bármely szótagra, pl. more, rukámi, polkovógyec, rukovogyítyelj , organyizováty szavakban az 1—5.

szótag valamelyike hangsúlyos

Az orosz szóhangsúlynak kötetlensége, szabadsága mellett sajátsága az is, hogy mozgó, változó, ami azt jelenti, hogy egyes szavak hangsúlya ragozás vagy képzés közben változtatja a helyét. Pl. a golová (fej) főnév egyes számú birtokos esete goloví, többes számú alanyesete: gólovi, töb- bes számú birtokos esete pedig: golóv, sőt, még a szó határán is túlme- het: ná golovu (fejenként).

Az orosz szóhangsúly kötetlenségéből következik, hogy az oroszban a szavak ha ng bu rká na k megkülönböztetésében, meghatározásában a szó- hangsúlynak a fonémákéhoz hasonló szerepe van. Ismeretes, hogy az orosz csak hangsúlyos szótagban ejti ki a magánhangzókat teljes feszült- séggel, pontos artikulációval, „tisztán" (a, o, u, e, i), míg hangsúlytala n helyzetben ezeket az erős fo né má ka t többé-kevésbé reduká l t ekvivalen- seivel (megfelelőivel) helyettesíti. A redukció foka függ ugya n a magán- hangzó artikulációjától (a résközeiben, magas nyelvállással képzett ma- gánhangzók — az i, i és az u — alig redukálódnak), az előtte álló más- salhangzótól, a beszéd ütemétől s attól is, hogy mássalhangzók közé va n -e ágyazva, va gy szó elején, illetve szó végén áll-e, de legfőképpen attól, hogy milyen helyzetben va n a kérdéses magánhangzó a hangsú- lyos magánhangzóhoz viszonyítva. így hangs úlytalan szótagban nincs 0 hang az oroszban, néhány idegen eredetű szót (boá, oázisz stb.) nem számítva; a lágy mássalhangzó utá n álló a, o, e magánhangzóknak a hangsúl y előtti szótagban e¹ az ekvivalense (csasz, nyosz, veszel — csaszí, nyeszló, veszjólij); legnagyobb fokú a redukció a hangsúlyos szó- tag utáni zárt szótagban, ahol má r csak a labiális (u) és ne m labiális (nem u), illetőleg a felső (u, i) és nem felső (9) nyelvállással képzett hangok között v a n valamennyire érezhető különbség, ti. az átírásban 1 és b , illetőleg b és t betűkkel jelölt hangpárok ejtésében igen nagy az ingadozás, aminthogy a t é s a kemény mássalhangzó u tán álló i ebben a helyzetben sokszor teljesen egyformán hangzik. Ez annyit jelent, hogy egy-egy kiejtett orosz szónak a hangsora, a benn e levő magánhangzók ejtésének feszültségi foka, színezete, minősége elsősorban a szó hang- sú lyá nak a helyétől függ. Pl. az óblaka — oblaká, podrezáty — podrézaty (levág, lenyes) szópárok nemcsak abban különböznek, hogy tagjaik hang- súlya más-más szótagra esik, h anem e szópárok tagjainak hangsora, hangalkata is a bennü k levő magánhangzókat tekintve, minőségileg különböző, amint azt a szópárok fonetikus átírása is m u t a t j a : ablaka — óbldka (az Akad. hangtan szerint) és obldkd (Galkina—Fedoruk magya- ráza ta szerint), pddr'izáty — padrézdty. így válik az orosz szó hangsúlya hangalkatának megkülönböztető eszközévé. Természetes, hogy a hang - súly önkényes áthelyezése má s szótagra megváltoztatj a a szó hangalka- tát is, és ennek következtében megváltoztatj a jelentését is, esetleg tel- jesen értelmetlenn é teszi a hangsort. Pl. a pdtalkú hangsor a potolók (mennyezet) szónak az egyes számú részeshatározó esete, a patólku hangsor pedig a po elöljáró és a tolk főnév egyes számú részeshatározó esetének kapcsolata (a pletyka szerint), viszont a pótdlku hangsornak semmi jelentése sincs az oroszban.

A hangsúl y helye az orosz szónak individuális jegye. Ezért a hang- súly helye a lexikában a szavak megkülönböztetésének egyik eszköze.

Hasonló vagy azonos hangzású orosz szavakat sokszor csak a hangsúly helye különböztet meg egymástól. Vannak az oroszban szópárok, ame- lyeknek minden fo rmá ja azonos vagy hasonló hangzású, csak hangsú- lyuk helyében va n különbség. Ilyenek: atlasz (atlasz, térképgy űjte mén y)

— atlasz (atlasz — kelme), zámok (vár) — zamók (zár), múka (kín) — muká (liszt), órgan (szerv) — orgán (orgona), parity (1. ugaroltat , 2. gő-

zöl) — parity (lebeg) stb. Megkülönböztetheti a hangsúly helye egymás- tól elütő szavaknak egy vagy több hasonló hangzású alakját, pl. a szam (maga) névmás függő esetei szamovó, szamomú, szamom, viszont a sza- mij (maga, leg-) szó hasonló hangzású függő esetei má r számovo, szá- momu, számom; vagy pl. a jelen idő t övére nézve elütő narezáju és narézsu (kivág, bevág) igepárnak a főnévi igenév tövéből képzett hasonló hangzású f ormáit csak a hangsúly hel ye különbözteti meg egymástól:

narezáty, narezál, narezávsij a narezáju jelen időhöz tartozó f ormák , míg a narézsu-hoz tartozó ugyanezen f or má k: narézaty, narézal, naré- zavsij. Megkülönböztethet a hangsúly helye ragozhatatla n szavakat is egymástól (úzse szűkebb, uzsé már), valami nt ragozhat atl an szót ragoz- ható szó valamelyik alakj átó l (pot om azután, pótom verítékkel).

Tovább fokozza a szóhangsúly jelentőségét az orosz nyel vben a mozgó jellege. A hangsúlymozgá s az affikszációs gr ammat ikai al ak- képzés segédeszköze, s így a grammat ikai f or mák megkülönböztetésének eszköze is, amennyiben sok szónak azonos hangból vagy hangokból álló végződésekkel képzett f ormáit csak a hangsúly megváltozott hel ye k ü- lönbözteti meg egymástól. így pl. a gorá, reká, ruká, sztoroná, borodá stb. szavaknak -i végződéssel képzett formái véghangsúllyal egyes számú birtokos esetek, tőhangsúllya l pedig többes számú alany-, illetőleg nem ragozott tárgyesete k (rekí — réki), hasonlóképpe n a dom (ház), béreg part), bok (oldal), doktor (doktor), ucsítyel (tanár) stb. főnevek -a (-ja) végződésű alakjai közül a véghangsúlyosak többes számú alany - és nem ragozott tárgyesetek, míg a főhangsúlyosak egyes számú birtokos esetek.

Ugyancsak a hangsúly helye különbözteti meg a semleges nemű f őnevek -a (-ja) végződésű formá it azoknál a főneveknél, amelyeknek hangsúlya a többes számban a tőről a végződésre, illetőleg a végződésről a tőre megy át, pl. vójszko — vojszká (hadsereg), mészto — mesztá (hely), tyélo — tyelá (test), illetőleg kopjó — kopja (kopja), piszmó — píszma

(levél) stb. A bolsoj (nagy) és a bolsij (nagyobb) egyes alakjai t is csak a hangsúlyváltozás különbözteti meg egymástól (bólsih — bolsíh). A szám- neveknél 5—10-ig a - j ú végződésű alakok közül a véghangsúlyosa k egyes számú eszközhatározó esetek, míg a főhangsúlyosak számnévi hat á- rozószók (pjatyjú — pjátyju). Az igealakok közt is nagy számmal van- nak azonos hangzású formák , amelyeket csak a hangsúlyváltozás kül ön- böztet meg egymástól: uznajú (uznaváty) — uznáju (uznáty) (megisme- rek), hógyitye (jártok) — hogyítye (járjatok), nószitye (hordotok) — noszítye (hordjatok), gónyirn (hajtunk ) -— gonyím (a jelen idejű szen- vedő melléknévi igenév hímnem ű rövid alakja). Ide sorolhatók azok a m a j d n em azonos hangzású múlt i dej ű for mák is, amelyekben a nő és semleges nemet a hangsúl yátvetés különbözteti meg egymástól a ki ej - tésben, mi nt bilá — bílo, zsilá — zsílo stb.

Az orosz szóhangsúly tehát igen bonyolult jelenség. A hangsúly a jelentéssel bíró szavaknak egyik fő ismert ető jegye, a hangsúlyos szó- tag hordozza a beszédütem- és a frázi shangsúlyt, a hangsúlyo s szótag a helye a logikai és emfa ti ku s hangsúlynak , a hangsúly fontos fonológiai eszköz, amennyiben a szó hangi alkat ának egyik meghat ározója a hang- súly helye, a hangsúly a lexikai és grammati ka i jelentések egyik meg-

különböztető eszköze. Mindezt egybevetve megál lapí that juk , hogy a szó- hangsúly az orosz beszéd érthetőségéne k és kifejező er ejének , a helyes orosz beszédnek egyik döntő tényezője. Elhanyagolása megnehezíti, sok- szor l ehetet lenné teszi a megér tést vagy fél reértést okoz, me r t a hel y- telen szóhangsúly következtébe n a beszéd f or m á j a n em t u d megfelelni a közlés t ar t al m ána k . Ezért kivált nem orosz anyanyel vűeknek nagy gonddal kell foglalkozniu k az orosz szavak helyes hangsúlyozásával, ha orosz nyel vt udás ukat a szóbeli közlés eszközének fokára kí ván já k f e j - leszteni. Ehhez a munkáho z kíván némi segítséget ny ú j t a n i ez a dolgo- zat, amelynek t árgya a rendelkezésre álló szűk ker etek között ismer- tetni az orosz ige hangsúlyviszonyait.

II.

Az orosz igeformák hangsúlytípusai

Közel száz évvel ezelőtt a magyar Rakovszky János Orosz nyelv- tanában [23] mé g így foglalta össze az orosz ige al akjai na k hangsúlysza - bályait (idézzük):

„Az igéket illetőleg t u d n u n k kell: 1. hogy ha a hangsúl y a jelentő- mód jelen i dejének első személyében az első szótagon van, hajlí tás köz- ben nem mozdít tatik helyéről; pl. gyélaju cselekszem, csúvsztvuju érzek, sztróju épít ek; de ha az utolsón áll, akkor a jelen idő egyes és többes szám többi személyei ben egy szótaggal előbbre ugrik ; pl. dremljú szunnyado - zom, drémles, drémlet stb. ljubljú szeretek, Ijúbis, Ijúbit stb. prosú kérek, prószis, prószit stb. Ki vétet ne k azon igék, melyek a jelen időben ju s ezt megelőző hangzóval, továbbá bu, du, szu, tu hangsúlyo s szótagokkal végződnek, m e r t ezek hangs úl yukat t öbbnyi re m e gt a r t j ák az utolsó szó- tagon; pl. sztojú, sztojís, sztojít állok; vedú vezetek, v egy ós, vegyót stb. . . Úgyszintén a csu és scsu hangsúlyos végzetűek is m eg t ar t j ák hangsúlyu - kat az utolsó szótagon, úm. vercsú f úr ok, vertyís, vertyít stb. Hasonló- lag ezen igék is: kruzsú gömbölyítek, visú függök , szusú szárítok, s több effélék m e g t a r t j á k hangs úlyuka t az utolsó szótagon. Azonban itt is szá- mos kivétel f or dul elő; pl. sucsú t réfálo k igénél haj lí tás közben a ha ng- súly előbbre ugrik, úm. sútyis, sútyit stb. 2. Meg kell j egyeznünk, hogy a múlt időben a hangsúly — kevés kivétellel — azon szótagon marad, melyen a hat ározatl a n módban van; pl. piszáty írni, ja piszál írtam, vígyety látni, ja vigyél l átt am. Ki vét etnek nacsináty kezdeni, ponyáty felfogni (ésszel), mer t ezeknél a múl t időben a hangsúly az első szótagra esik; úm. nácsal, prínyal, nányal, pónyal stb. 3. A cselekvő igék ha j l í t - ható jelen i dej ű igenevei hang súl yukat többnyir e me gt ar t j á k azon a szó- tagon, me ly en az a jelen időnek többes számú harmadi k személyébe n állani szokott; pl. sztojáscsij. Úgyszinté n a múl t idej ű igenevek is hang- súlyukat azon a szótagon t a r t j á k meg, mel yen az a jelentő mód múl t idejében van ; úm. sztojavsij. A szenvedő -annij, -otij, -utij, -itij végzetű igenevekné l a gyökszótagon van a hangsúly, úm. píszannij írott, kólotij hasított, tyánutij húzott, mítij mosott stb., mer t gyökeik kol, tya, ni.

Az ennij, jonnij végzetű igeneveknél többnyire az utolsó előtti szótag hangsúlyoztatik, úm. szpaszénnij üdvözített, pobezsgyónnij legyőzött.

4. A határozatlan jellegű igéknél többnyire a határozatla n mód utolsó szótagja hangsúlyos szokott lenni, pl. merjáty mérni; a gyakorító igék- nél az ivaty és ivaty alakot megelőző szótag minde nkor hangsúlyos; pl.

viszkákivaty ugrándozni kifelé, házsivaty járkálni, szkládivaty össze- rakosgatni. vikrádivaty kilopdosni stb. 5. Azon határozot t jellegű igék- nél, melyek vi előképzők által képeztetnek, a hangsúly mindenkor a vi- előképzőre esik; pl. vípity kiinni, víszkocsity kiugorni , vírazity kifejezni;

úgyszintén az ezekből képzett múlt idejű igenevek is hangsúlyukat a vi- előképzőn t a rt já k meg: úm. vírazsennij kifejezett. "

Hogy az orosz igealakok hangsúlyozásának kérdése nem ilyen, né- hány rövid szabályban elintézhető probléma, az alábbiakból kitűnik.

Az orosz igeformák hangs úlyát általában az ige szótári alakjának, a főnévi igenévnek a hangsúlyához szoktuk viszonyítani. A főnévi ige- név hangsúlya az orosz szóhangsúly alaptermészetének megfelelően áll- hat a szó bármely szótagján, így az elsőn: vígyety látni, a másodikon:

rabótaty dolgozni, a harmadikon: govoríty stb., vagy a szó végétől visz- szafelé számítva: hangsúlyos lehe t az utolsó szótag: szmotréty nézni, riszováty rajzolni, és lehet hangsúlyos az utolsó előtt álló bármely szó- tag: gyélcity csinálni, komúndovaty vezényelni. Az előbbieket véghang- súlyos igéknek, az utóbbiakat pedig tőhangsúlyos igéknek szokás ne- vezni. Véghangsúlyos igék: csitáty olvasni, govoríty beszélni: főhangsú- lyosak: rabótaty dolgozni, gotóvity készíteni.

A hangsúl y az igének is individuális jegye, tehát nincs szabály, amelynek alapján ki lehetne találni valamely ige főnévi igenevének hangsúlyát , kivált, ha nem származékigéről, vagyis olyanról van szó, amely a mai nyelv szempontjából nem bontható fel szószerkezeti ele- me kre : berécs őrizni, nyesztyí vinni.

Viszont a származékigék hangsúlyára vonatkozólag má r tehetünk néhá ny irányító részmegállapítást. Ilyenek:

1. 1. A -szja s zuffixu m ne m változtatj a meg a főnévi igenév hang- súlyát:

umiváty megmosni — umivátyszja megmosakodni ogyeváty felöltöztetni — ogyevátyszja felöltözködni

2. Általában nem változtatják meg a főnévi igenév hangsúlyát az előképzők sem:

mologyéty fiatalodni — pomologyéty megfiatalodni vogyíty vezetni — dovogyíty el-, odavezetni

Kivételt csak ké t előképző jelent ez alól a szabály alól:

a) a vi- előképzős befejezett szemléletű igék hangsúlya mindig a vi- előképzőn van:

nyesztyi vinni — vínyesztyi kivinni jehaty utazni — víjehaty elutazni

Ha azonban a vi- előképzős ige folyamato s szemléletű, akkor a hang- súlya megmarad azon a szótagon, amelyen az előképző nélküli alakban volt:

hogyíty j árni — vihogyíty k i j á r ni noszíty hordani — vinoszíty ki hordan i

Néhány mozgást jelentő igének vi- előképzős al akj ában a hangsúly helye különbözteti me g a befej ezett és folyamatos szemléletű f or má t (és szabja meg egyúttal a jelentését is):

vinoszíty / vínyesztyi kivinni, de vinásivaty / vínoszity (gyermeket) kihordani

vihogyíty / v í j t y i kimenni, de viházsivaty / víhogyity (tervet) meg- érlelni, meggyógyítan i

í gy válik az orosz igen szóhangsúlya forma-, sőt jel entésmegkül ön - böztető eszközzé.

b) A bez- (besz-), obez- (obesz-) előképzős igék sohasem véghang - súlyosak, hanem h a alapszavu k véghangsúlyo s volt, hang súl yu k egy szótaggal a szó el eje felé megy át; különben megmarad azon a szótagon, amel yen az alapszóban volt:

pokójity megnyugtatn i — beszpokójity nyugtalanítani izobrazíty ábr ázolni — bezobrázity eltorzítani

zarazíty fertőzni — obezzarázity fertőtleníteni plogyíty nemzeni — obeszplógyity sterilizálni

cenyíty értékelni — obeszcényity értéktelenné tenn i stb.

3. A vidképzők közül csak az -iva- képzőnek van hatása a hang- súl yra, amennyi ben az -i va- képzős igék hangsúly a mindig a képzőt megelőző szótagra esik:

uproszíty / uprásivaty megkérn i

vínoszity J vinásivaty (gyermeket) kihordan i razlomíty / razlámivaty összetörni

Itt tehát a hangsúl y a formaképzés segédeszköze.

Viszont egyes igéknél, ame lyek mindkét a l akj ukba n előképzősek, s f őné vi i genév-mutat óju k egyar án t -a-, csak a hangsúly ár ul j a el, hogy mel yik szemlélethez tartoznak :

naszipáty — naszípaty rászórni obrezáty — obrézaty levágni rasszipáty — rasszípaty szétszórni

A felsorolt igék más- más ragozási típushoz tartoznak , s többi al akj u k - ban eltérnek.

4. A főnévbő l képzett igék közül a következőkné l állapí tható meg bizonyos szabályosság a hangsúlyozásukban:

a) A -nyicsaty képzős igék hangsúly a többnyire a képző előtti szó- tagon van:

plótnyik — plótnyicsaty ácsolni

szlészar — szleszárnyicsaty lakatos mesterséget űzni

véghangsúlyos csak egy van köztük: ozornyík — ozornyicsáty paj kos- kodni.

b) Az -irovaty képzős igék általában a képző első szótagját ha ng- súlyozzák:

regulírovaty szabályozni balzamírovaty bebalzsamozni kopírovaty másolni

csak formirováty alakítani és maszkirováty álcázni véghangsúlyosak.

c) Az -ak képzős főnevekből képzett igék általában m eg t ar t j á k hang- súl yukat az -ak képzőn:

ribák — ribácsity halászni

bátrak — batrácsity béreskén t szolgálni

5. A melléknévből - e - és -i- képzővel képzett igék többnyire vég- hangsúlyosak:

kraszny-éty pirosodni, bel-éty fehérleni, bel-íty fehéríteni, cserny-íty fek et ér e festeni

6. A többi szófajból képzett igék általában me gt a r t j á k alapszavuk hangsúl yát :

inácse — pereinácsity megmásítan i dvóje — udvójity megkettőzni de: ucsetveríty megnégyszerezni

II. A jelen (egyszerű jövő) idő hangsúl ya lehet álland ó és változó.

Állandó a hangsúly akkor, ha a jelen (egyszerű jövő) időnek mind a hat f or m á j áb a n ugyanar ra a szótagra esik, tekintet nélkül arra, hogy ez a szó- tag megegyezik-e vagy sem a főnévi igenév hangsúlyo s szótagjával, vagyis állandó a jelen (egyszerű jövő) idő hangsúlya

a) ha a főnévi igenév s zuf fi xuma megmarad a jelen (egyszerű jövő) idő tövében , és mindkét tőben hangsúlyo s vagy hangsúl ytal an :

letáty — letáju — letájes röpködni beléty — beléju — beléjes fehérlen i bégaty — bégaju — bégajes f utko sn i míszlity — míszlju — míszlis gondolni

b) ha a főnévi igenév szuf fi xuma a jelen idő t övében nincs meg:

braty — berú — berjós fogni, venni

drozsáty — drozsú — drozsís reszketn i valamitől rádovaty — ráduju — rádujes örömet szerezni c) ha a főnévi igenév töve nem származéktő:

nyesztyí — nyeszú — nyeszjós vinni berécs — beregú — berezsós őrizni

Az orosz igék kb. 80 százalékának állandó a hangsúl y a a jelen (egy- szerű) jövő időben.

Változó (mozgó) a j elen (egyszerű jövő) idő hangsúlya akkor, ha az egyes szám első személyébe n a végződésre esik, a többi személyben pedig egy szótaggal a szó eleje felé megy át:

gyelíty — gyeljú — gyélis osztani

szkazáty — szkazsú — szkázses megmondan i

A második ragozási csoportba tartozó igéknél a hangsúlymozgásnak formamegkülönböztető szerepe is van, amennyiben ezeknél az igéknél a jelen (egyszerű jövő) idő többes szám második személye a felszólító mód többes szám második személyétől csak hangs úl yban különbözik:

prószitye kértek, proszítye kér j etek hógyitye jártok, hogyítye jár jat o k

Az -ovaty végű véghangsúlyos igék hangsúlya annyi ban változó, hogy a jelen (egyszerű jövő) időben az -ova- képzőt felváltó -uj- szó- tagra esik, viszont meg mar ad ezen a szótagon a jelen időből képezhető minden for mában , s ennyi be n állandó.

Néhány igének ingadozó hangsúlya van a jelen (egyszerű jövő) idő- ben. Ez azt jelenti, hogy egyaránt használatosak állandó véghangsúllya l is, változó hangsúl lyal is. Ilyenek:

vozbugyíty — vozbuzsú, vozbugyís, vozbugyát előidézni, felizgatni vozbúgyis, vozbúgyit, vozbúgyat

varíty — varjú, várís, várját főzni

daríty — darjú, dárís, dárját ajándékozni

vertyéty — vercsú, vértyís, vértyít forgat ni stb.

Ezek részint tör ténel mi változásra, részint nyel vjárási, illetőleg ide- gen szláv nyelvi (pl. lengyel) hatásokra vezethetők vissza.

III. A felszólító mód hangsúly a mindenko r a jelen (egyszerű jövő) idő egyes szám első személyének hangsúlyát követi:

govority — govorjú — govorí, govorítye mondani

iszcséznuty — iszcséznu — iszcséznyi, iszcséznyite eltűnni

organyizováty — organyizúju — organyizúj, organyizújtye szervezni IV. A mú l t időben öt hangsúlyt ípust kül önböztetün k meg:

1. állandó t őhangsúl y (a hangsúly a múl t időnek min d a négy al akj á- ban azon a szótagon mar ad , amelyen a főnévi igenévben volt): csitál, csitála, csitálo, csitáli; gotóvil, gotóvila, gotóvilo, gotóvili.

2. állandó véghangsúly (mind a négy alak véghangsúlyos): berjóg, bereglá, beregló, bereglí; nyosz, nyeszlá, nyeszló, nyeszlí.

3. a nőnemű alak véghangsúlyos, a többi nem: zsil, zsilá, zsílo, zsíli, bral, bralá, brálo, bráli, szpal, szpalá, szpálo, szpáli stb.

4. a nőnem ű al akba n a végződésen, a többi alakban pedig az elő- képzőn van a hangsúl y a bity (lenni), daty, zsity, kljaszty, lity, pity,

merety, perety, nacsaty, -nyaty igék po-, pod-, pri-, ot-, za-, iz-, do-, na-, pro-, roz-, szo-, u- előképzős al akj aiban (kevés kivétellel):

pl. pribíty megérkezn i — príbil, pribilá, príbilo, piribili dozsíty el-, leélni — dózsil, dozsilá, dózsilo, dózsili ponyáty megérteni — pónyal, ponyalá, pónyalo, pónyali

5. né hány -szja szuffi xumos igének ingadozó a hangsúly a a múl t időnek mind a négy al akj ába n :

pl. vzjatyszja elvállalni — vzjálszja, vzjálasz, vzjálosz, vzjálisz vzjalszjá, vzjalász, vzjalósz, vzjalísz

ugyanígy: vityszja csavarodni, gnatyszja üldözni, datyszja adódni, meg- adni magát, dratyszja verekedni, szobirátyszja összegyűlni.

V. A melléknévi igenevek hangsúlyformái.

a) A cselekvő jelen idejű melléknévi igenevek az I. igeragozásban a jelen idő többes szám harmadik személyének hangsúl yá t követik:

beléty fehérleni — belejut — beléjuscsij³ csitáty olvasni — csitájut — csitájuscsij ³ de: mocs hatni — mógut — mogúscsij

A II. ragozási csoport igéi közül az állandó hangsúlyúak a f őnévi igenév, a mozgó hangsúl yúak pedig a jelen idő többes szám harmadik személyének hangsúlyáho z igazodnak :

vérity hinni — vérjascsij '^J, kricsáty ki ál tani — kricsáscsij, viszont disaty dísat — dísascsij ³ lélegzeni, ljubíty — Ijúbjat — Ijúbjascsij ³ szeretni.

Kivételek :

vogyíty vezetni — vágyat — vogyáscsij vozíty szállítani — vózjat — vozjáscsij ³ noszíty vinni — nószjat — noszj&scsij ³ szusíty szárítani — szúsat — szus&scsij ³

b) A szenvedő jelen idejű melléknév i igenevek közül az I. ragozás- hoz tartozó k a jelen idő többes szám harma dik személyéne k hangsúlyát követik, míg a II. ragozáshoz tartozók a főnévi i genévét :

pl. znaty tudn i — znájut — znájemij ³

organyizováty szervezni — organyizújut —• organyizújemij ³ ljubíty szeretni — ljubímij ³

szlísaty hallani — szlísimij ³

c) A múl t i dejű cselekvő melléknévi igenév hangsúl ya megegyezik a főnévi igenév hangsúlyával, ha a főnévi igenév végződése -ty vagy -cs, de egy szótaggal a szó eleje felé tolódik azoknál az igéknél, amelyeknek főnév i igeneve -tyi vagy -erety végződésű:

a) kricsáty kiáltani — kricsávsij gyélaty csinálni — gyélavsij b) veztyí szállítani — vjózsij

obtyeréty letörölni — obtyórsij

d) A m úl t idejű szenvedő melléknévi igenevek hangsúly a elég vál- tozatos. A -nnij képzősök közül a tőhangsúlyos -aty (-jaty) végűek kö- veti k a főnév i igenév hangsúlyát, míg a véghangsúlyo s -aty (-jaty) végű igék a múl t i dej ű szenvedő melléknévi igenevükben hangsúl yukat egy szótaggal a szó eleje felé vo nj á k:

szgyélaty megcsinálni — szgyélannij poszéjaty elvetni — poszéjannij procsitáty elolvasni — procsítannij razigráty eljátszani — razígrannij

Az -ennij képzősök közül a főhangsúlyos -ity végűek m egt ar t j ák hangsúlyukat azon a szótagon, amelyen a főnév i igenévben volt, a jelen időben változó hangsúly ú -ity végűek pedig egy szótaggal a szó elej e fel é von j ák :

posztrójity felépíten i — posztrójennij szkoszíty lekaszálni — szkósennij

A főnévi igenévben -cs vagy -tyi-re végződő igék múl t idejű szen- vedő mel léknév i igenevébe n a képzőn van a hangsúly (-jonnij):

szberécs megőrizni — szberezsónnij obresztyí megszerezni — obretyónnij

Csak razgrízty szétrágni és podsztrícs megnyírn i követik a főnévi ige- név hangsúlyát : razgrízennij, podsztrízsennij.

Egyes -ennij képzős múl t idej ű szenvedő mel léknévi igenevekné l a hangsúlyváltozás a j el entés megkülönböztető eszköze: vencsáty : vén- csannij házasságga l egyesít ett, vencsánnij koszorúval díszített.

A -tij képzős mel léknév i igenevek hangsúlya f ügg a főnévi igenév végződésétől és hangsúlyától. Az -erety, -oroty, -oloty, valami nt a vég- hangsúlyos -nuty végű igék hangsúlya a múl t idejű szenved ő melléknévi igenévben egy szótaggal a szó eleje fe lé tolódik át, míg a többi -tij ké p- zős múlt i dejű szenvedő melléknévi igenév a múlt idő hímnemű alak- jának hangsúl yát követi :

zakolóty leszúrni — zakólotij

peremolóty újraőrölni — peremólotij zamknúty bezárni — zÁmknutij

prinyáty fogadni — prínyal — prínyatij nacsáty elkezdeni — nácsal — vÁcsatij

e) Az -a képzős határozói igenév hangsúly a az állandó hangsúly ú igéknél követ i a jelen idő többes szám 3. személyének hangsúlyát, a vál- tozó hangsúly ú igék közül a II. ragozáshoz tartozóké a képzőn van, míg az I. ragozáshoz tart ozók é a tövön, s csak ri tkán a képzőn :

csitáty olvasni — csitájut — csitája ljubíty szeretni — Ijúbjat — ljubljá kolebáty ingatni — kolébljut — koléblja iszkáty keresni — íscsut — iscsá

f) A -vsi, -si képzős határozói igenevek hangsúlya megegyezik a f ő- névi igenév hangsúl yával : igráty játszani — igrávsi.

F eladatun k a f ent ebb vázolt hangsúlytípusok, főképp a főnév i ige- név és a jelen (egyszerű jövő) idő hangsúlyviszonyaina k részletesebb ismertetése . Hogy ezt a m unká nka t bizonyos rendszer szerint végezzük, csoportosítanunk kell az orosz igéket. Az orosz igék osztályozásának al apja az ige két töve, helyesebben a két igető egymásho z való viszonya.

Mivel azonban az orosz ige töveinek kérdésében is, az orosz igék osz- tályozása terén is elég sok ellentmondás található a közkézen forgó nyelvt anokban, célszerűne k t ar t j uk , hogy előbb röviden vázoljuk az orosz igék töveivel kapcsolatos álláspontunkat, ismertessük az orosz igék osztályozásának problémáit, s csak azut án t é r he t ün k rá tul ajdonképpen i fel adatunkr a , az orosz igék hangsúlyviszonyaina k ismertetésére .

III.

Az orosz igetövek meghatározása

Tőnek nevezzük a szónak azt a részét, amelyhez az alakképző szuf - fi xumok j ár ul nak . Az ige tövét tehát úgy kapj uk meg valamelyik alak- jából, ha el hagyju k a végéről a személyragot, illetőleg az esetvégződést és az alakképző szuffi xumot . Pl. nyesz-ut, bra-l-a, csitaj-uscs-evo. K ér - dés azonban, mit minősítsünk személyragnak? Hol van a tő és rag határa a mai orosz nyel vben?

A. A. Sahmatov [11] szerint az ige személyragjai a jelen és egyszerű jövő időben ezek: -u, -s, -t, -m, -tye, -t. Ezek j ár ulnak az igen jelen idő tövéhez, amely végződhet - e/ o-, illetőleg -i - magánhangzóra (placse-t , vegyo-t, szigyi-t), vagy pedig mássalhangzóra (dad-ut). Ugyanezt az állásponto t osztja 1957-ben megjelent nyel vtanában V. A. Trofimov [19]

azzal a kiegészítéssel, hogy mivel az orosz ige jelen (egyszerű jövő) ide- jének többes szám har madik személyében ugyanaz a hangváltozá s ment végbe, mint az egyes szám első személyben , a többes szám har madik személy r agj a -ut, illetőleg -at. Szerint e a jelen idő tövét úgy k ap j u k meg, ha a jelen (egyszerű jövő) idő egyes szám har madi k személyű alak- jából e lhagyj u k a -t személyragot: csitaje-t. S így az orosz igék jelen idő töve V. A. Trofimov szerint is általába n magánhangzóra végződik.

Ez a tővégi temati ku s magánhangzó , vagyis ,,a tő s zuf f i xu ma" lehet -e- (pise-t), amelyet hangsúlyos helyzetbe n -o- vált fel (berjo-t), vagy pedig -i- (glagyi-t). Csupán négy ma is használato s orosz igének a jelen idő töve végződik mássalhangzóra : daszt — ad, jeszt — eszik, jeszty — van, veszty — tud. Ez a négy ige az egykori atemat ikus (kötőhangzó nélküli) igeragozásnak a ma radványa. E felfogás következete s alkalmazásáva l azt m ond j a V. A. Trofimov, hogy a jelen idej ű cselekvő melléknévi ige- nevet a „nazalizált" jelen idő tőből képezzük (pisu-scsij). A folyamato s igék határozói igenevének képzését azonban nem magyarázza.

Tagadhatatlan, hogy ez az álláspont nyelvtörténetileg igaz. A t ör - ténet előtti orosz nyel vben a temat iku s ragozású igék jelen i dejének egyes szám első személyében végbement az -o-mb - > - o nazalis o) —> u hangváltozás, amellyel t elj esen megegyezik az ige többes szám ha r m a-

dik személyében végbement hangváltozás: -o + nt —>• -o (nazális o) + t -ut, illetőleg: -i + nt - e (nazális e) + t -at, vagyis a jelen időnek ebben a két f or má já b a n a tő tematikus magánhangzója teljesen egybeolvadt a személyraggal. Az is kö nnye n elképzelhető, hogy abban az időben, amikor a tema tik us és atematikus igeragozás még viszonyla- gos egyensúlyban élt a nyelvben, a nyelv számára valóban tős zuffixum vagy kötőhangzó volt az igék jelen idejében az o/e és i magánhangzó.

Példa erre az ógörög nyelv, ahol a ima/xsv, göspsv, ís(xev stb. atemati- kus többes számú első személyek nem engedik, hogy a Uyoyev, écpéoopisv stb. többes s zámú első személyek -o- magánhangzóját a személyraghoz tartozónak minősítsük, aminthogy a Xsysre, écpégsrs stb. többes számú 2.

személyű fo rmá k tiltakoznak az ellen, hogy főelemet lássunk bennük.

Tehát a fen ti formák ba n az (x- előtt az -o, a - előtt az -e- kötőhang- zók, s a Isyofizv. Xi-yezs tematiku s formák, szemben az atematikus ímaui-v, Ityisv stb. formá kka l .

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a tő és szuf- fixum, általában a szó morfémái közötti határo k nem örökkévalók, ha még oly lassan is, de változnak. Ezt bizonyítja a V. A. Bogorogyickij-tői [24]

egyszerűsödésnek (opróscsenyije) nevezett fejlődési folyamat, ami kőris egykori származékszók elvesztik származékjellegüket, s a későbbi nyelv számára m á r tőszóknak számítanak. A koljco (gyűrű), vkusz (íz, ízlés) szavak a mai nyelvben szószerkezetileg má r egyszerű, nem származék- szavak, holott az etimológus könnyen felfedezi és igazolja bennü k a kolo (kerék) és -c- (kicsinyítő képző), illetőleg a v (előképző) és kusz (kusz-aty, kusz-ok) elemeket. Az egyszerűsödés folyamatával szorosan összefüggő morfológiai jelenség, amelyet ugyancsak V". A. Bogorogyickij átbom- lásnak (pererazlozsenyije) nevezett el. Ez abban áll, hogy a lexéma mor - fémáinak h a t á r a a nyelv fejlődése folyamán eltolódik oly módon, hogy a következő morfé ma eleje átkerül az előtte álló mo rféma végére és viszont, vagy két, esetleg több morfé ma egybeolvad. így pl. a zsena (feleség) szó zsenam, zsenami, zsenah formáiban az a magánhangzó ere- detileg a tőhöz tartozott, de a fejlődés során, mivel a vele egy ragozási csoportba tartozó valame nnyi szó megfelelő esetformáiban az esetvég- ződés előtt ott volt az a magánhangzó, az a általánosult , a zsena szóban is az esetvégződés tartozéka lett, s a fenti formá k szerkezete ma már nem zsena-m, zsena-mi, zsena-h, hanem zsen-am, zsen-ami, zsen-ah. Az el- lenkező i rá ny ú átbomlás tipikus példája a sz nyim, k nyemu stb. 3. sze- mélyű n évmás formá k története. (Eredetileg k ^ h i eiviy, c b h - b hm.) Tehát a szó morfológiai töve ne m mindig azonos az etimológiai tővel.

így állunk az igék jelen (egyszerű jövő) idejének tövével és formái- val is. Az egyes szám első és a többes szám harmadik személyben a kötő- hangzó teljes en egybeolvadt a személyraggal. A többi formá ban pedig végbement az átbomlás folyamata. Azóta, hogy a te matiku s fo rmá k kezdtek h á tt é rb e szorulni, s az ú j alakokat kivétel nélkül tematikusai!

képezte a nyelv, a kötőhangzó lassan átkapcsolódott a személyraghoz.

Ezt a folya mato t csak gyorsította az, hogy az egyes szám első és a töb- bes szám ha rmad ik személyében a kötőhangzó az egybeolvadás folytán

már teljesen érzékelhetetl enné vált. Ezért a mai orosz nyelv számára az egykori kötőhangzó és az egykori személyrag együt t a dj a a személy- ragokat. Ezek: -u, -es, -et, -em, -etye, -ut, illetőleg -u, -is, -it, -im, -itye, -at, és ne m -u, -s, -t, -m, -tye, -t, de ne m is -u vagy -ju, -jes, -jetye stb.

Ha val amel y orosz ige egész l e xé má j át elemezzük, ar r a a megálla- pításra j ut unk, hogy az ige for marendszeréne k tagjai többnyire két tőr e mutat nak. Pl. a csitáty (olvasni) ige al akj ai közül a csitaju, csitajes, csitajet, csitajem, csitajetye, csitajut, csitaj, csitajuscsijcsitajemij³, csitaja f or má k mindegyikébe n meglevő, s így tőnek minősíthető hang - sor a csitaj-, viszont a csitaty, csital³, csitavsij csitannij ³, (pro) csitav alakok közös hangsora, t ehát töve a csita- hangsor.

Az első tövet, amelybő l az ige jelen (egyszerű jövő) idejét, felszó- lító módját , jelen idejű melléknévi igeneveit és a fol yamatos szemléletű igealak határozói igenevét képezzük, a grammati kuso k egyöntetűe n a jelen idő tövének nevezik. Meghatározásába n és a belőle képezhető formák szerkezetének magyarázatába n azonban már korántsem m u t a t - kozik ez az egyöntetűség. Ezen a téren nemcsak a magyarországi, hane m a külföldi orosz nyel vtanokba n is még sok a hiányosság.

Erdődi [6] — akinek egyébként elévülhetetle n érdemei vannak a magyarország i orosz nyelvtaní tá s t er én — orosz nyel vt aná ban pl. f el sem veti az orosz ige két tövének kérdését, s az i geformák képzését csak gyakorlati úton magyarázza. Babos—Zsinka: Az orosz ige alakjai [3]

című mu nk áj a , a Szabó szerkesztésében megj elen t Az orosz nyelv t a n - könyve [1], akárcsak pl. több új a bb kiadású németországi orosz nyelv - tan (Steinitz: Die russisch e Konjugation . Berlin, 1955., Mainitz—Häus- ler: Russische Grammat i k . Halle, 1958., Tauscher—Kirschbaum: Gr a m- matik der russischen Sprache. Berlin, 1958. stb.) magyarázzá k ugyan az orosz ige két tövét, de a szó bet űképét t ar t v a szem előtt, a - j - r e végződő jelen idő tövek - j - ét a személyraghoz csatolják: mobilizu-jut (Babos—

Zsinka id. m ű 9. 1.), csita-jut (Szabó id. m ű 211. 1.), gyela-jut (Steinitz id. mű 9. 1.) stb. Jellegzete s ezen a téren E. Tauscher—E. G. Kirschbaum 1958-ban megj elen t t udományo s igényű orosz nyelvtana, amelynek 282.

oldalán ez áll (idézzük): ,,A jelen idő tövét megkapjuk, ha a jelen, illetv e a befej ezett jövő idő többes szám 3. személyének ragját, az -ut, -jut, -at, -jat végződést e lha gyj uk." S ezt ilyen példáko n szemléltetik:

gyelaty — gyelajut — gyela- riszovaty — riszujut — riszu- vigyety — vigyat — vid-< (!)

sztrojity — sztrojat — sztro- (!) stb.

S ebből a példasorból l evonj ák azt a következtetést, hogy a főnévi ige- név töve és a jelen idő töve sok orosz igénél megegyezik, pl. gyelaty — gyela — gyela-.

És csak apró betűs, l apalj i jegyzetben áll apítjá k meg, hogy „fone- tikai szempontból a jelen idő, illetőleg a bef ejezet t jövő idő többes szám 3. személyének végződése mi nden orosz igénél -ut vagy -at, s eszerint a gyelaty, riszovaty, vigyety, sztrojity igék jelen idő töve gyela[j]-, riszu[j]~, vid[b]~, sztro[j]~ volna. Átt ekinthetőség kedvéért itt és a t o- vábbiakban a betűképbő l indul un k ki."

A tőnek ebből a magyarázatából t ermészetszerűle g következik, hogy a felszólító mód másodi k személyéne k képzésénél m egi nt csak a b e t ű- képből kell kiindulni, s ar r a a megál lapításra jutni, hogy (302. 1.) ,,a f el - szólító mód egyes szám második személy ű alakját úgy képezzük, hogy a jelen, illetv e bef ej eze t t jövő idő többes szám ha r ma di k személyéne k -jut, -ut, -jat, -at végződése helyébe -i, -j, -b végződéseket (!) t esz ünk."

S megint csak az apró bet űs jegyzet a d j a meg a helyes magyarázatot, amely szerint „fonetikai szempontból csak az -i t eki nt hető végződésnek, a - b a mi ndig kemé ny - s és -zs kivételéve l csak a tővégi mássalhangzó lágyságát jelöli, a -j pedig a jelen idő tövének végső hangj át ."

Ugyancsak ebből a tőmeghatározásból következik, hogy pl. a cse- lekvő jelen idejű mel l éknév i igenév képzését csak gyakorlati út o n m a - gyarázzák : „A cselekvő jelen idej ű melléknévi igenevet a folyamato s igék többes szám 3. személyéből képezzük úgy, hogy a végződés -t -je helyébe -scsij ³-t t eszünk. "

Hasonlóképpen j á r n a k el a f e nt említ ett szerzők is azzal a kü l önb - séggel, hogy még a l ap alján sem, mé g fonetikaila g sem kísérlik meg helyreigazítani morfológiai tévedésüket .

A gr ammat ik a f el a dat a a hangos beszéd magyarázata , a hangos beszéd g r a mm a t i k áj á na k rendszerezése . Sem iskolai módszertan i ér de- kek, sem helyesírási szempontok ne m lehetnek irányadók a hangos beszéd jelenségeinek gra mmat ikai magyarázatánál , még általános isko- lában sem. Az általános iskola V. osztályú tanulói is megértik, hogy az e és i előtt a páros mássalhangzó k közül csak a lágyat tud ja ki mondan i az orosz (vagy más f ogalmazásban: e és i előtt a kem é ny mássalhangzót mindig f el vál t j a a l ágy párja, ha van), hiszen m á r az első hónapokban találkoznak ezzel a h an gt an i jelenséggel a v skole, v gorogye kif ejez é- sekben, ami nthogy nem csak megértik , hanem a t anter v i követel mén y szerint m á r t udni uk is kell, hogy a j + ti, j + a hangcsoportot ju, illetőleg ja bet űvel jelöli az orosz.

Ha e gybe vetj ü k a piszáty (írni) és gyélaty (csinálni) igék jelen ide- jének ragozását: pisú, píses, píset, písem, písetye, písut, illetőleg gyé- laju, gyélajes, gyélajet, gyélajem, gyélajetye, gyélajut, nem szorul ma - gyarázatra, hogy a személyragok közös hangjai, t e hát a személyragok:

-u, -es, -et, -em, - et ye, -ut . A többi hang a jelen idő tövéhez tartozik , tehát sok orosz ige je len (egyszerű jövő) idej ében a személyrag előtt hangzó - j - a tő t ar toz éka: gyelaj-, csitaj-, duj-, organyizuj- stb.

Ami viszont azt az orosz nyelvoktatási kér dést illeti, hogy melyi k igeformából i n du l j un k ki a jelen idő tövének meghatározásánál, vagyis a jelen idő tőből képezhet ő összesen 11 forma közül melyikből áll apí t- ható m eg a megfelelő szuff ikszumo k elhagyásáva l a legtöbb igénél s vi- szonylag a legpontosabba n a jelen idő töve, V. N. Szidorov: Nyeproduk- tyivnije klasszi glagola v szovremennom russzkom lityeraturnom jazike című cikkének megjel enése óta alig mut atkozik eltérés az iskolai orosz nyelvtano k szerzőinél. V". N. Szidorov érvelése röviden a következő.

A jelen idő tövének megáll apí tásáná l nem jöhet számításba a két mel - léknév i és a határozói igenév, me r t n e m minden igéből képezhető. A fel- szólító mód, továbbá a jelen idő egyes szám 2., 3., többes szám 1. és 2.

személyű formái pedig azért nem, mer t ezekben a f ormá kban a tő ke- mé ny mássalhangzójá t — az s, zs, c kivételével — megfelelő lágy pá rj a vál t j a fel (nyes zu, nyeszjos, nyeszjot; beru, berjos, berjot stb.) az egyes szám első személy pedig azért nem, mert a második ragozási csoportba tartozó igék nagy részénél ebben az alakban mássalhangzócsere van (szizsu, szigyis; csiscsu, csisztyis stb.). Marad t e há t egyedüli i rányadó - nak a többes szám har madik személye. Ebben az alakban nincs olyan mássalhangzócsere, amel y ne volna jellemző a jel en idő tőből képezhető minden for mára; ez az alak csak a személytelen igékből nem képezhető, a személytele n igéknek viszont nincs is más, a j elen idő tövéből képez- hető for máj a, mint az, amelyik alakra megegyezik a személyes igék egyes számú harmadik személyű alakjával (vecserejet — esteledik, szve- tajet — pirkad stb.). A jelen idő tövét tehát úgy ka pj uk meg a legbiz- tosabban, ha a jelen (egyszerű jövő) idő többes szám harmadik szemé- lyének formájából e lh agyj uk az -ut, -at (de nem a -jut, -jat) személy- ragot.

Az orosz ige másik tövének meghatározására és egyben elnevezé - sére nézve is megoszlanak a vélemények. Az egyik kérdés az, melyik alakból állapítsuk meg ezt a tövet, a másik pedig az, hogy milyen nevet a d j u nk neki.

Tudományos szempontbó l egyf or mán helyes a főnév i igenév töve ésj a múl t idő töve elnevezés. Azt a kérdést, hogy mégis melyik t ermi - nust kívánatosab b használni, vél eményün k szerin t eldöntötték a szovjet grammat ikuso k azzal, hogy szinte következetesen a főnévi igenév tő elnevezést használják, s csak olyan esetekben élnek a múlt idő töve t er - minussal, amikor valamely, speciálisan a múlt idő tövéből képzett f orma képzéséről van szó, s a két t ermi nu s felcserélése félr eér tésr e adhat na alkalmat. Pl. a szohnuty — szoh — szohsij ige ragozási csoportjába t ar- tozó igékre való t eki nt ett e l a cselekvő múlt i dej ű melléknévi igenév képzésének magyarázatánál egyszerűb b a múl t idő tövére épít enün k a szabályt, mert ha a főnév i igenév tövére építenők, ki kellene egészí- t enü nk az állapotot jelentő -nu- képzős igék cselekvő múlt i dej ű mel- léknévi igenevének képzésmódjával. Viszont a szenvedő múlt i dejű mel- léknévi igenevek és a be f ej eztt szemléletű igék határozói igenevének képzésénél a főnévi igenév tő ter mi nu s használata már nem okozhat félreértést, mert az állapotot jelentő -nu- képzős igéknek nincs szenvedő melléknév i igeneve, befej ezet t szemléletű határozói igenevük képzésé- ben pedig úgyis ingadozás van: viszohnuvsi — viszohsi.

Vita tárgy a lehet azonban, hogy a főnévi igenév (múlt idő) tövéből képezhető alakok csoportj ába n melyiknek a töve a legtipikusabb, me- lyiknek a tövéből vezethető le l egkönnyebbe n a formacsoport többi tagj a. Itt nem jöhet számításba a szenvedő múlt i dej ű melléknévi igenév, me rt csak t árgyas igékből képezhető, hasonlóképpe n a határozói igenév sem, me rt csak befej ezett szemléletű igéből képezhető, de ki kell ha gynu n k a számításból a cselekvő múlt idejű melléknévi igenevet is, m e r t bár a -t-, -d- tövű nem produkt í v igék etimológiai tövét ez a f or ma őrizte meg legtisztábban (vesz-tyi — vjol — vedsij; zamesz-tyi — zamjo-l — zamet-sij), de nem képezhető minden igéből, pl. a személytelen igékből.

M aradna tehát a főnévi igenév és a múlt idő végződés nélküli, vagyis hí m ne mű alakja, m e r t ez a ké t f orma mi n den orosz igéből képezhető.

Mel yiknek a töve tipikusabb, melyik irányít el jobban a többi forma képzésénél?

V. N. Szidorov és H. H. Bielfeldt elismerik ugyan, hogy a főnévi igenév, mint az ige szótári al akja , a legismertebb az ige va lam enny i f or- m á j a közt, s hogy az orosz igék túlnyomó többségénél szuf f ixumának (-ty, -tyi) elhagyásával kön nye n megállapítható belőle az ige második töve, mégis a m ú l t idő h í m n e m ű alakj át t a r t j á k annak a formának , amelyből az ige másodi k töve a legkönnyebben megállapítható. Érvelé- sük röviden a következő. A f őnévi igenév nem lehet irányító , alapu l szolgáló forma az ige második t övének megállapításánál, m e r t sok nem produktív igecsoportban a főnévi igenév töve eltér a második tőből kép- zett többi i geforma tövétől, így:

a) a -cs végű f őnévi igenevek nem m u t a t j á k a -k-, -g- tövet (pecs — pjok — pjoksij, berecs — berjog — berjogsij), b) a -nu- képzős állapo- tot jelentő igék -nu- képzője csak a főnévi igenévre jellemző: szohnuty

— szoh, priviknuty — privik stb., c) tisztábba n m ut a t j a az ige második tövét az -erety vég ű igék múl t i deje is: tyerety — tyor, umerety — umer, d) valamint az i lyen igék: osibityszja — osibszja, klaszty — klal. Tehát csak a múlt idő hí mne mű al akj a szolgálhat alapu l az orosz ige második tövének megállapításánál, m e r t az -1 sz uff i xu m elhagyásával könnyen meghatározható, ahol pedig az -1 nincs meg a múlt idő hí mn e mű alakjá- ban, ott ez a f o r m a maga a tő (nyesztyi — nyosz). Bielfeldt még azzal is megtoldja ezt az érvelést, hogy egy jelen és egy múlt i dej ű f or ma szem- beállítása az orosz ige két t övéne k megállapításánál még jobban kiélez- het né az orosz igeragozásra oly jellemző j el en — múlt ellentétet.

Vél emé nyün k szerint ugyanezekke l az érvekkel a főnévi igenév előbbrevalósága is bizonyítható. A múlt idő mellett szól 16 -cs végű ige (pecs — pjok, tyecs — tyok, zsecs — zsog stb.), valamint két - b - tövű ige (gresztyi — grjob, szkresztyi — szkrjob), viszont 16 -t-, -d- tövű ige mú lt idejében ny om a sincs a tő végső mással hangzójának, holott ezek az igék a cselekvő múl t idejű melléknév i igenevüket a -t-, - d- végű tőből képezik ma is (v es z t yi — vjol — vedsij, klaszty — klal — kladsij, paszty

•— pal — padsij stb.); ezeknél az igéknél a -sztyi, -szty végű főnévi ige- névbe n beállott disszimiláció (t, d-sz) legalább mut at a tő mássalhang- zójára. A 49 állapotot j elentő - nu - képzős ige nem bizonyít semmit, m er t befej ezet t szemléletű határozó i igenevüket mi ndkét tőből egyaránt képezhetik : viszohnuv, viszohnuvsi — viszohsi, oglohnuv, oglohnuvsi — oglohsi stb. Az osibity ige előképzős alakj ai sem a főnév i igenév ellen, ha ne m i nkább mel l et t e bizonyítanak, ti. csak a múlt i de j ükbe n hiányzik a főnévi igenév töve végén álló -i-: osibityszja — osibszja — osibivsij- szja — osibivsisz.

S így végeredménybe n a négy -erety végű ige (merety, tyerety, perety, prosztyerety) jelenti csupán a múl t idő előnyét.

Ami pedig az orosz igeragozás jelen — múlt ellentét éne k hangsúlyo- zását illeti, a r r a vonatkozóan csak annyit jegyezhetün k meg, hogy ez a kétoldalúság formai lag m egva n ugyan, amennyiben az orosz igefor-

rnák két tőre vezethetők vissza, ennek a for mai t énynek azonban kevés köze van a mai orosz nyelvben az igeragozásban állítólag megnyi lvá- nul ó jelen és mú l t ellentétéhez. Hiszen a „j el en i de j ű" formá k közt leg- alább annyi a jövő jelentésű, mi nt a jelen, ti. kevés kivétellel mi nden folyamato s igének megvan a bef ej ezett pá r j a; a felszólító mód a jövőre m ut a t inkább, mi nt a jelenre; a feltételes mód — bár formailag a múlt alakokhoz tartozik — min t a kívánás módj a a jövőre mutat, m i nt a lehe- tőség-lehetetlenség (potenciális-irreális) m ó dj a pedig egyar án t fej ezhet ki jelen és múl t idej ű lehetőséget, illetve irreal itást ; az igenevek közül pedig a határozói igenevek kizárólag, a melléknév i igenevek pedig több- nyir e időviszonyt (előidejűség — egyidejűség) f ej eznek ki. A jelen — múl t ellentétne k erős hangsúlyozása nem eléggé indokolt, gyakor- lati szempontból pedig azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy elte- reli a figyelmet az i geformák alap jelentéséről és jel entésár nyal a - tairól: elhomályosít ja az igeidő (a cselekvésnek a beszéd mozzana- tához való időbeli viszonya: jelen, múlt, jövő idő), az időviszony (két cselekvésnek egymáshoz való időbeli viszonya: egyidejűség, elő- és utó- idejűség) és a szemlélet (a cselekvés folyamata, vagy pedig a cselekvés valamely ha t ár p ont j á ba n összpontosított cselekvés) kategóriái közötti különbséget.

Helyesebbne k t ar t j u k tehát továbbra is megmar adni a főnévi igenév tő terminusnál , az ige ezen második tövének meghat ározásáná l a főnév i igenévből induln i ki, s a t ört éneti — etimológiai magyarázat ho z folya- modni azokban az esetekben, ahol a főnévi igenév tövéből ne m t u d j u k levezetni a m úl t idő f or m áj át (-cs végű főnév i igenevek, -t- , -d-, - b- tövű igék, -e re ty végű főnév i igenevek).

IV.

Az orosz igék osztályozása

Az orosz igék osztályozása A. Vosztokov: Ruszszkaja gramma- tyika [13] című nyel vt anának megjelenésétől kezdve (1831.) állandó t é m áj a az orosz nyelvtaní róknak. Már a ma gyar Rakovszky János-nak f e nt említett orosz nyel vta ná ban is találunk kísérletet az orosz igéknek ragozásuk szerint való csoportosítására. A 100 évvel ezelőtti mag yar- országi orosz nyelvtanírá s színvonalána k szemléltetésére szó szerint idézzük az idevágó fejezetet.

A kivételes igékről. (105. §.)

Azon kivételek, melyek az igék hajlítására nézve előfordulnak, egyedül a je- lentő mód jelen idejének első személyére vonatkoznak, s pedig:

I. az -aty végzetű igéket illetőleg:

a) az aty előtt található mássalhangzó változatlanul megtartati k ezen igéknél:

braty venni, beru, bodaty döfni, bodu, vraty fecsegni, vru, draty nyúzni deru stb.

b) baty, maty, paty-ra végződő igéknél közbevetteti k l betű, következőleg je- lentő mód jelen idejének első személye lesz: blju, mljii, plju: úm. zobaty csipkedni, zoblju vagy zobaju,... stb.

c) aty előtt álló g, d, z mássalhangzók, úm. gaty, daty, zaty végzeteknél átvál-