Vándor falu : Hegyi István novellái

F I G Y E L M E Z T E T É S !

a szegedi szociáldemokrata szervezett munkásság köztulajdonát képezi. Minden szervezett munkás tartsa tehát kötelességének, hogy ez a könyv épségben maradjon és benne kár ne essék!

KÖNYVTÁRSZABÁLYZAT:

1. Könyvet csak az vételezhet, aki a szak- szervezeti es pártjárukkal hátralékban nincsen és akinek a szakszervezete által kiállított könyvtár-igazolójegye van.

2. A könyvtárból legfeljebb 2 kötet köl- csönözhető ki egyszerre. Díszmüvek, lexikonok, folyóiratok, újságok, avagy egyéb nagy értéket képviselő müvek csak a kivételező szakszer- vezetének írásbeli jótállására adatnak ki.

3. Tudományosmüvek 4 hétig, szépirodalmi munkák 2 hétig tarthatók kint; bejelentésre ugyanannyi idővel meghosszabbítható a kiköl- csönzés. Ezen tul azonban minden kötetért hetenként 2 korona dij fizetendő.

4. Mindenki köteles a könyvek tisztaságá- ért, épségéért és elvesztéséért felelősséget vállalni és az okozott kárt megtéríteni.

5. Aki a fenti pontokat kétszeri felszólításra sem tartja be, a könyvtárhasználati jogát elveszti.

t f a f i & é ^ f o e u ^ U e /o'wo+ty

/ft/¿A4UᣠA othydßä

I

RZ33.

'i i t i t i t i f l n

V Á N D O R FALU

Hegyi István novellái

K O R O K N A Y - K I A D Á S , S Z E G E D M C M X X I I I

J000799435

KOROKNA Y-NYOMDA, SZEGED, TEMPLOM TÉR 3 - TELEFON 17-91

V Á N D O R F A L U

TTTÉIi• "fiipi"••miiTTT^ih^— TFR—rnÉP—-MümTiTImnminnii^p^bI rr—i~•» mir^n IWHJUJHII un minIUXI"'Hiúm

Eljött a tavasz, megjelentek a falu fölött az első gólyák, a parókia gólyái, két sáros, piszkos gólya. Minden arc az ég felé fordult, s minthogy publikáció után volt, vasárnap délelőtt, ráértek a

templom előtt ácsorogni. Erősen vizsgálták a jöve- vényeket és a szennyes szárnyakról Ítélték a jövőt.

Oszladozóban volt már a fekete embertömeg, mi- dőn Guczi Illés hajtatott végig az úccán. Egyenest a városból jött Guczi. Onnét hozta az újság hírt:

— A gróf elbukta a szivárgót.

Mint villámsistergés szaladt ez a négy szó a nagy tömegen át. Hirtelen nem is tudták mindnyá- jan, kevesen tudták csak honnét ered. De beszél- ték jólesőn, némelyek kissé riadtan nekimelegedés- sel. Mintha ez a két égi madár hozta volna a hírt.

Öreg asszonyok, tradíció tisztelő vén paraszt- asszonyok sajnálkozón csapták össze száraz, rán- cos tenyerüket és egy fájó nagy Isten-t mondtak rá.

mert olyan szükségszerűség volt az ő szerény, hall- gató életükben ez a kétezerholdas grófi birtok nagy sárga majorjával, mely fenn feküdt a dombon, hogy e nélkül nem lehetett elképzelni a falut.

— Szegény grófnő!

Ugyanis övé volt a domínium és sajnálták.

Mekkora csapás is az, ha egy könnyelmű arisztok- rata elkártyázza a birtokát. . . Ha meg az a birtok a feleségéé. A z a szegény grófnő, csak nem mehet el marokverőnek az új gazdához, se cselédnek nem állhat be a városon . . . — sajnálkoztak az öreg asszonyok.

De mégis leginkább az motoszkált bennök, hová járnak a lányaik ezután n a p s z á m W ? « e e t o f n i r ^1^ "

5

S Z E G E D I

csutka tövet verni így tavasz időn, nyáron meg ma- rokverőnek, meg szénát gyűjteni. Hová áll be a fiú gyerek hónapos betyárnak? Elmaradnak a harmatos kukorica földek, ami ha kicsi volt is, mégis jó ha- szon. . . mi lesz, ha most az utolsó major is meg- szűn, a fruzsina. . .?

A férfi nép mást mondott:

— Csakhogy végre szabad főd !

— Főd. . . — nagy neki készülődéssel, szent áhítattal mondták, Nem is csoda, vagy ötven eszten- deje, hogy két szemmel vigyáznak a szivárgói rétre mely szabad levegőt, földet, ..munkát, új életerőt kí- nált a lefulladt székieknek. Ötven esztendeje, hogy a székségen nem lehet megélni. Azóta vándorol a falu. Hetvenben mentek le először szerencsét pró- bálni béresnek valók, le Szlavóniába. Kubikon már nemzedékek járták be az országot, de jártak Oláh országba, Szerbiába, mint látott emlékről beszélnek a spiegeli várhegy szakadékos meredekjéről, vagy a nürnbergi zenélő óráról. . . Bejárták Polyák országot is. Egy jó rész, még m a is Amerikában van. A z élénkebbje pedig aki nem akart elrothadni itthon a sárban, a kubikot nem birta, betyár nem akart lenni a messzi idegentől fázott, az a rész szintén oda van szerte az országban állami szolgálaton.

— Megvesszük a szivárgót, — hallatszott in- nét-onnét.

— Nem jut abbul kis embörnek — feleltek rá az aggályosok.

— H a másképp fiem mén, közösbe vesszük meg, az egész falu, De másnak nem engeggyük, hogy zsidó kéz nyújjon érte, vagy e harácsojják a gaz- dag vásárhelyiek, mint tavaly az áztatót! Nem engegy- gyük ! Szivárgó a mienk. H a mán eladó eccör, a mienk- nek köll hogy lögyön, hisz' széki határ, széki főd . . .

— Még ma fölkéne utazni a grófhon égy egész bizoccságnak, oszt mögmondani néki, hogy a föld- bül más, mint székségi polgár ne részesüjjön . . .

6

— Elősző tán a jegyzőhön kén' menni . . .

— A miniszterhön, föl a földmivelésügybe, —

— tanácsolta a harmadik.

De, miután a jegyző itt volt helybe, így mégis ahhoz mentek.

A kövér öreg jegyző a faluháza nyitott ablaká- nál állt belülről. Csak úgy otthonosan, öregurasan, kislajbi'oan, ingujra vetkőzötten. Kíváncsian nézte a zsibongó parasztokat.

Vagy három ember is ment egyszerre az ablak alá hangos dicsértesséket mondani. Nem a jegyző tisz- teletére, kit a háta mögött már egyáltalán nem tisz- telnek sehogy. Ezt nagyon jól tudja ő, ezért csak félválról fogadja a köszönést.

— Csétessék.

A parasztok előhozakodnak:

— Aszongyák jegyző úr megbukott a gróf. . .

— Micsoda gróf ?

A z emberek riszálták a nyakukat:

— Hát mán a mi grófunk, a Károly gróf. . . A jegyző felhúzta a vállát:

— Először hallom. . . Hun vötték kentök ezt ? A z emberek összenéztek, tanácstalanul nézték egymást, mintha keresnék az igazat. Mert kitudja hol van az igazság ? Igaz-e valami a dologból, vagy egy szó nem sok annyi nem igaz, csak az a habaj- dos Guczi találta ki az egészet. Ami nagyon is meg- lehet mert olyan embertül mint Guczi Illés kitelik.

— Hun vötték kentök az ilyesmit ? . . . kérdi a jegyző. — Kentök m á n mindönt e hisznek. . . ?

— Beszélik jegyző úr. . .

— Hát nem igaz.

A parasztok mérgesek. Készen arra, hogy ott- hagyják a jegyzőt. Timár Gazsi azonban előre szólt:

— Né azt érdekeld Sóvágó, hogy bukott mög a gróf, mennyit bukott a gróf? hanem azt mongya m ö g a jegyző úr eladó-e a szivárgó?. . .

A z öreg, mintha csak azt kérdezte volna meg

tőle korán reggel valamelyik: hogy aludt jegyző úr ?

— jó. Olyan nyugodtan mondta:

— Eladó.

A parasztok szeme felcsillant:

— Oszt ki kaphat ebbül ? . . . Aki mögvöszi ?. . .

— Maguk is. . •

Timár Gazsi megkockáztatta a kérdést:

— Oszt mér' nem szót m á n errül nékünk a jegyző úr?

Várta a vásárhelyieket n o . . . ilyet még kér- dözni is köll. . . ? — inti le gúnyosan Sóvágó.

A jegyző dühbe jött. Pulykavörös lett az arca, szerette volna kedvére megszidni a szemtelenkedő parasztokat. De mert a telefon csengetni kezdett az íróasztalán, azért csak annyit mondott, jó hangosan, érthetően:

— Hogy nem szóltam kentöknek, ahhoz senki- nek semmi köze. Holnap belehet gyünni, ide az iro- d á m b a , aki csak venni akar azoknak fölírom a nevit. — Ezzel elhúzta magát az ablaktól, a vékony heptikás segédjével pedig még az ablakot is becsukatta.

— Jegyzés lesz. . . ki mennyit akar. . . a jegyző úr mondta,, mindönki fog annyit, amennyivel elbir. . .

. . . És az emberek, boldog ragyogó arccal mentek haza. Még a sipító öreg asszonyok sem saj- nálták többé a grófnőt, hanem mindenki csak a Szi- várgóra gondolt. A Szivárgó egy kicsi darabját látta maga előtt, zöldülő vetéssel, képzelt fehéffalú tanya- házzal. . . Egy új élet távlata bontakozott előttük: a maguk élete, amiben már nincsenek harmados kuko- rica földekkel való vergődések, télvíz ideji betyárko- dások, kubikrajárás. . . Ezután meglesz itthon is, ami eddig hiányzott: az élhetés. Megadja ezt a Szivárgó, az új széki föld. . .

Mire a nap nyugovóra tért, mint édes anyatej- testvér; szegény-legszegényebbje, egy nagy me- leg megértő szeretettel átitatott, testvéri gondolatban ölelkezett az egész falu népe.

8

VERON KONTYOT KÖT

A majorbeli asszonyokat majd meg vette az Isten hidege. Némelyikének olyan volt a keze, amely- ben a sajtárt tartotta, hogy azt hitte az ember össze van verve.

— Te mög vert tégöd az urad ? — kérdezte a gulyás az egyik asszonytól.

— M á n m é ? — szólt ez lepődötten.

— Olyan kék a kezed.

— Fázik, — huj, cudar idő ez a mai. Hu. . . h u . . . és megfújta meleg lehelettel a tenyerét.

— Még csak a kék, hogy verjön is! mi ? maj annánk neki igaz-é, Verkánk?

Nem bánti az ángyot soha ! mög kíméli. — állt a pártjára a leány.

Verka a leány, sógornője volt az asszonynak Balajti Imrénének az úrék kocsisának.

— Hát té is itt vagy Verka ? De régön nem láttalak ? Léfelé nyősz té. vagy mi van veled, — évődött a gulyás.

A leány elpirult, de nem hagyta magát, ódá- vá got:

— De jó csúfolódó kedve van kendnek m á m a tán valahun fölöntött?

— Mögiöhetbiz, nem atták p é z é ! — nevetett a gulyás,

— Ki fizette ?

— Hogy ki, mé érdeköl tégöd ? mé érdeköl tégöd embörök dóga ?

— No te mérges 1 te kis pujka í Még jobban csak ! csak nem tűröd a tréfát egy öreg embörtül ?

— jobb, ha fiatalok aggyák. . .

— Né is hadd magad Veronka, né hadd magad egy bolond gulyásnak — biztatta az ángya.

A gulyás mérgesen toppantott:

— Hajjátok asszonyok, mit öítetök m á m m á ?

— Amit kend. — Sóstormát.

— Hanem vónék én még kedves is, ha azt elárulnám. . . ?

A z asszony meg a leány összenevettek:

— Kend. . ' . ?

— Én. . . Persze hogy én, ha azt tudnátok amit én. . .

— No. . .

— Itt vet Bartucz.

A leány elfehéredett:

— Kicsoda ?

— A kis Bartucz.

— Mit beszél ken ?

— Mondtam.

A leány tagadólag rázta a fejét:

— A nincs itthon. . .

— M á n az itthon. . .

— H u n van. . . ?

— itt.

— Szögedébe fogva, a dóczi vereködésérí. . .

— sóhajtott a leány.

— M á n nem ott van, hanem itt van a major- ba, azuta tán vár is tégöd, aszonta e mén hozzátok.

Verka szemében az öröm tüze játszott, amint szembe fordult az ángyával:

— Hallotta ezt ángyi ? — itthon van Sándor. . . Bartucz Sándor 1

A z ángyát nem lepte meg a hír, a megindulí- ságának egy percentjét sem mutatta az arcán. Szé- gyelte, hogy egy valaki az ura családjából, annak a húga, így tud örvendeni egy ilyen hírnek 1 De nagy

10

újság is, ha valakit a börtönből hazaerisztenekí Szé- gyelni kellene az ilyet. Nem rajongani érte, egy bű- nös legényért . . .

— Maga nem örül ángyom ?

— Nem 1

— Még annak se, ha én örülök?

— Mi néköd az a legény ?

— Kérdezi . . . ? — Hát tuggya . . .

— Sömmid . . . én mondom, senki az néköd.

Vót udvarlód, más sömmi.

A leány elpityeredett:

— De én ű rá vártam.

— Eriggy utánna ha vártad I . . . de majd ád néköd Imre bátyád csak mög lássa. Oszt én sé iás- sam ott azt a legényt.

Verka összébb fogta magán a kabátját. A mel- lette heverő szárízékeket pedig' a hónalja alá szo- rította és elindult a havas úton a major felé. A z ángya lépkedett a nyomában.

II.

A gulyás is bement a sopába. A helyére ment, mi egy elkerített kis karámféle volt. Bent a karám- ban, hol szabadon járt az állatok meleg pára lehellete, a szalmán feküdt a legény. Hátát neki düllesztette a benyúló darab jászolnak és a két kezét összeku- csolta a feje tetején. Látszott, hogy aludt s hogy nem fáradt, lustálkodik csak. A gulyás a jászolban a le- gény tarisznyáját kereste. Szó nélkül húzta ki belőle a pálinkás üveget és felhajtotta. Jó kortyokat húzott, ízlett neki az ital. Mikor vissza tette elkezdte:

— Öcsém, nem láttad. . .

— M i t ?

— Balajti Verkát.

— A legény felugrott:

— A z vót itt ? . . . Hallottam a hangját. Tűnőd- tem is, hogy de ismerős ez a hang énnéköm, vala- hun sokat hallottam mán, de csak nem fogtam rá. . .

két esztendeje. . . annyi. . . két esztendeje hogy hal- lottam ezt utoljára. Avval veszeködött ken ?

— Veszeködtem a. . . ű támadt rám, mög az ángya vót itt.

— Az ángya szidott?

Nem engennélek én összeszidni édös fiam ! Különben is mé szidott vóna! Nem bántott az égy szóval sé, mást mondott. . .

Mit mondott ?

— Hogy nem köllesz.

— Kend mögmondta néki ?

— Mög mondtam hót. . .

A legény nem lelte helyét. Kétszer is megfor- dult a szűk karámban. Fölkapaszkodott a jászol szé- lire és kitenkintett a nyitott ablakon.

— Ott mönnek I . . . elől a lány. . . micsoda egy lány lőtt.. . V é r k a . . . Vérécska. . .

Leugrott és szembe fordult a gulyással :

— János bátyám üsmer kend éngöm ugyé. . . ?

— Usmerlek.

— Milyennek üsmer ? Jónak ?. . . János gulyás megvakarta az oldalát :

— Valami alá mönt az ingömnek. . . valami hitvány tokú, hogy mögszúrt bátya 1 . . .

Aztán elhallgatott.

A legény segítette ki :

— No csak né rösíöjje, mikor ketten vagyunk bent, tudom én azt úgy is mit akar ken mondani, hogy rosz vagy te Sándor kutyának se jó. . .

János elröstelte magát :

— Nem én ecsém, Isten bizony nem aszt akar- tam mondani. . . de úgy csíp ez a tokú. . .

A legény a vállára csapott :

— Nem baj János bátyám akár hogyan is gon- dojja ken. Néköm mindég j ó emböröm marad me befogadott. Sé apám, sé anyám sénkim a világon nincs, ki adott vóna szállást ilyen hontalan kutyá- nak, ha nem könyörül rajtam ? Mög vött vóna az

12

Isten hidege az éccaka. . . Hanem Isten áldja mög.

Oszt vigyázza még embör löszök . . .

— Hová mégy ?

— Isten tuggya. . . A gulyás vigasztalta :

— Majd akad állás. . . !

— Sas-ülésre mék el beszélni a kasznárral. . . az ád munkát. Valami csak lösz. . .

— Lösz hát, hogyne lönne, hisz fiatal vagy még birod. Mennyi is vagy ?

— Huszonkettő. . .

— Huszonkettő ? — oszt mán. . . — sóhajtotta fejét csóválva — de a végét elharapta annak amit gondolt, mert nem akarta vele megbántani a fiút.

Hl.

Egy hét múlva Bartucz Sándor ünneplőbe öl- tözött. A régi fekete ruháját húzta föl amit még meg- talált az egyik ismerősénél, ahol két év előtt hagyta, amikor elvitték. Kikefélkedett szépen, mert a ruha a két esztendői érintetlenségben kissé dohossá vált.

Aztán jókedvűen csapta félre a kalapját.

Amint végig sétált a Sas-ülési major nagy ud- varán, visszanéztek utána a fiatalja, süldő lányok.

A z anyák pedig egymástól irigyelve mondogatták :

— Micsoda röndös legény ez a Sándor. Ami- lyen rossz portéka vöt ! . . .

— Csak mög böcsülje magát, most m á n jó helybe van. Igás kocsis mérnek is neki.

— Bolond szörencséje van, más embör eszten- dőkön át hónapszámos. Sándorfalvárú mög Algyőrü is hátajja egynémelye a heti eleségöt, csak azé, hogy bejusson. . . Ez a kölök mög egyszerre min- dönt, még lakást is kapott. . .

— M á n benne is lakik ? kérdezte Kuberkáné, kinek két eladó leánya is volt.

— Még nem ment bele, hát mit vigyön bele

nincs annak sömmije, de mög ahhon asszony is kéne!

— Asszony kék oda az, az, hogy röndbe tar- taná — ismételte Kuberkáné.

Sándor hallotta miket beszélnek róla, de nem szólt bele, csak elégedetten sodorta a bajuszát.

Hanem estére ott volt a bálon, nem legyeske- dett ma, mint régen a lányok között. Mintha ki lett volna közülök tiltva kerülte a csoportjukat. Magában járt le, fel a szobában. Az ismerősöket is ha tehette kikerülte. Félve felelt a kérdéseikre, ha azok meg- szólították, futólag kezelt meg velük mintha soha nem ismert volna hantháziakat. A z egész bál nem érde- kelte. Ugy látszik másért jött ide 1 Tekintetével Ba- lajti Verkát kereste.

Mór késő volt, amikor a leány megjött.

Bartucz Sándor csak erre várt. A z ajtóig elébe ment. A szemével intett néki, hogy várja meg kint.

Összetalálkoztak.

Egymást érték a szavak :

— Verka !

— S á n d o r !

— De mög nyőtté. . .

— Kend is möszépült. . .

— Haza eresztötték ?

— Haza.

Aztán összeborultak. A lány örömében sírni kezdett.

A legény eszmélt föl előbb. Megfogta a leány kezét.

— Hót elgyüssz ?. . .

— Hová ?

Hová, hát hová ?. . . hová máshová, mint hozzám, mikor én kérlek feleségül. Csak nem akarsz tán török császárné lönni . . .

— A kend felesége ? — így nem lőhet. . .

— Hogy így ?

14

— Így mindön nélkül.

— Mi mindön nélkül? Uram Isten mi köll ahhon, hogy szeress ? . . .

— Más is. . . Várjon beszélők a bátyámmal.

A legény felingerlődött :

— Hogy is ne várnék, hogy még eldugjanak előlem, ne aggyanak ide, hallottam az ángyod sza- vát. Elgyüssz oszt punktum, még m á m m á elgyüssz. . .

A leány megpróbálta kihúzni kezét a legényé- ből :

— No erissze el, né szoriccsa úgy fáj. . .hasz- talan úgy sé lőhet . . . így sémmit sé adnak.

— Mit akarsz, hogy adjanak ? . . . mit vársz,

• • . aranyvárat . . . ? mi kell egy pár kezdő cselédnek ? . . . staférung. . . ? utánnad küldik, ha akarják. A z én anyám sé kapott mást, mint egy tu- lipános ládát, meg ami abba tért. . . Mink is majd vöszünk ládát szépet, tulipánt is festettünk rá az asz- talosnál, aztán szerzünk belevalót is. • . Boldogságot hozzá a jó Isten ód. . .

A leány odaborult a legény mellére és gü- gyögte :

— Szeretsz? . . . Ha igazán szeretsz. . . A legény bogár szemei megrebbentek.

Erős karjával felkapta a leányt, mint a könnyű pelyhet, forgatta a levegőben. Csókolta, ölelte, búbosgatta, mint a gerle madarat szokás. Amikor beleunt, letette a földre és megfogva a kezét, csendesen húzta maga után :

— Verka, ha szeretsz . . .

A leány egy darabig húzatta magát, de selymes tekintettel nézett föl rá. Nézésében volt a felelet:

mint megindult utána.

K I N T A Z U G A R O N

mi» Ilin mim »m»ii»—r i m i — i * ii »1

A nap rásütött az erdőre. A z akácok virágai messze elfehérlettek a fényben. A búzatáblákban pedig, meg az útszéleken a kék búzavirág díszlett piros pipacsokkal vegyest. A soványabb részeken, ahonnét kisárgult a búza, nem is volt más, csak virág. A z árendás gondterhes arccal járta körül a táblát, azt fontolgatva, ha ez még jövőre is így lesz, átadja másnak a bérletét, elad róla mindent és el megy innét.

A kaszások a szomszéd dűlőben vágták a mu- hart. Csóválták a fejüket. Egy pillanatra pedig meg- állt egyik-másiknak kezében a kasza és kikiáltottak a mesgye szélin botorkáló gazdának :

— De rossz főggye van, gazduram. . .

Nagyon csípős hangon mondták, kiérzett belőle a káröröm.

Muhari Péter megérezte ezt és a szemére szö- kött a vér, de nem szólt, hanem nagyot nyelt.

— Sovány ez a főd. . . mahónap gazt teröm. . .

— így tovább.

— Teleközni kéne. Megjavítani — adja a ta- nácsot a harmadik.

A gazda botjóra támaszkodott és odább bice- gett. Epesztette a méreg. Unos-untalan ezt hallja : áldozni. . . befektetést. . . de jó is, hogy az emberek- nek szájuk van, amivel tudják osztogatni a taná- csokat. Ez a legkönnyebb rész, de hol van a hozzá- való ? Hisz még odavolt, a felesége tönkretette min- . denét. Nem maradt mása, csak a bérletfőd a puszta

{anyával, meg a jó bútort is elvitte magával az asz- szony, miután hírül vette, hogy félig nyomorultan hazajön. Keserítette, hogy még a főd is hűtlen * lett hozzá, nemcsak az emberek.

A szomszéd dülő az uraság földje, kukoricás volt. A kukorica szélében kunyhó volt beépítve a földbe. Olyan földbe ásott félig házféle, mi nyáron lakásul szolgáit a csőszcsaládnak és az állandóság kedviért a tetőt náddal vonta be a mester. Elől pe- dig, hogy a forma is meglegyen, kis ablakocska is volt hagyva az ajtó mellett és hátul egy rozsdás kályha- cső képviselte a kéményt. Balról pedig, mint mo- gorva vén katona, a csősz örökké szótalan őrző társa állt őrt, a látófa, melynek tövében a kotlós, csibéitől körülvéve, kapirgált.

A nyitott ajtón egy asszony nézett ki a kuny- hóból. A kotlós felé nézett, de inkább azért jött ki, hogy megtudja, ki megy el itt. Térdig felkötött szok- nyában volt, ami mutatta, hogy dologban van. Mezí- telen lába bokáig süppedt az égető homokba. A z arcóból pedig, mivel távolast állt, nem látszott más, mint a fehérsége. (A kutyanyaki asszonyok, lányok munka közben kendőikkel törökösen bekötik az ar- cukat, hogy a nap ne égesse föl. Fehér is az arcuk, mint a patyolat )

Az út a kunyhó előtt vezetett el. Amint Muhari közel ért, az asszony felismerte, lelkendezve kiáltott feléje:

— Jó napot. Muhari ú r ! . . . Hogy van ? Egész- ségös, Muhari ú r ? . . .

Muhari fölkapta a fejét:

— így é . . . haza felé . . . — mondta és lefor- dult az útról a kis gyalogösvényre, mely egész a tanyáig vezetett át a réten. Még tavaly törték ezt a csapást a szöllősi napszámosok, most nem igen járt rajta más, mint a csősz, vagy az uradalmi erdőke- rülő. Nem is akart Muhari m a találkozni senkivel, azért ment erre . . . kikerülni az embereket . . .

18

Mire hazaért, este lett.

A kert alól jött fel a kapuig, de nem ment be az udvarra, melynek a hátulsó felében a cselédház pitvarából tűz fénye lobbant elé és a béresné kuko- ricát pattogatott a tűz fölött rostán. Gondolta oda- megy, teletömködi magát meleg kukorácával, hiszen szereti, aztán meg éhes is. De eszébe jutott, hogy máskor ilyenkor, amikor még nem volt oda és maga volt, csak gyerekbérest tartott, lefekvéskor elébb meg- kerülte a tanyát. A tanya j ó darab területen feküdt kerttel hát elindult körbe.

Csönd volt, még levél se rezzent az ágon. Csak az imbolygó szúnyogcsapatok muzsikáltak vékony citerahangon. A holdsugarak megvilágították a kopott tanyaházat, melynek oldaláról még tavaly lemosta a friss meszelést a nyári zápor. A megrongált tetőze- ten a nád alól pedig kikandikált a mezítelen horogfa.

Nem bírta nézni ezt a képet, mely olyan volt, mint egy sebeit mutogató koldús sebhelye, elfordult tőle, nem is bírt tovább menni.

Elvetette magát a harmatos fűben. Két tenyerét hátul a fejbúbjónál összekulcsolva a feje aló helyezte és nézte a holdat.

Még csak két napja, hogy itthon van és már betelt vele. Szeretne visszamenni . . . de ott mór nem kell . . . ha egyszer kiszuperálták . . . mire gyütt h a z a ? Tulajdonképen nem is tudta, hogy még mi lesz vele ? Olyan összekúszált, bizonytalan volt az itteni élete, hogy nem bírt kiokosodni belőle. A z asszony? Arra keveset gondolt. Átkozta, ha eszébe jutott. Nem azért, hogy elment, hanem hogy itthagyott mindent:

az egész épület egy rongy. Talán nem is lakott i!t az Ágnes. Valahun máshol lakhatott? Bent a faluba?

Ott ért az olyannak az epör. . . Azért ilyen mindön, me az vót . . . A falakat a tanyásnéval megtapasz- tathatta, bemeszeltethette volna . . . a tetéjnek sem szabad volna ilyennek lönni, az eső befolyik rajta, roég átjárja. A kert is, a kerítés is itt-ott bedőlve, a

•

a belseje pecíig parlag, nem vetette senki. . . Nem is terem ott más, mint paréj. . . De minek is van itt ez a két vén. . . és a feje fölött dühösen megrázta nagy, veres öklét.

Ez a megtisztelés annak a két öreg egy pór- nak szólt, akik ott éltek hátul a szűk béreslakásban és még az asszony idejében vállaltak szolgálatot a tanyán.

— Még ma elcsapom őket, oszt möhefnek ezök is ! . . . mekkora háiátlansóg, az embör tulajdon cse- léggye mögrontó . . . nemhogy azon vóna, röndbe hozni mindönt. A z istállót 1 A z milyen f Esztendeje nem volt kimeszelve. A jószág alatt a hídlés teli. . . nemhogy kimerné. Pedig tudom csak ráér, de jobb óm a kártya ! A máriás, meg huszonegyezni a szom- szédba. Tennap is ott vóí, az asszony mönt uíánna.

Amíg így szórta a szitkot Muhari Péter, az öreg asszony kioltó a pitvarba a tüzet. De mivel aludni nem tudott, kint kuporgott a küszöbön, annélkül, hogy egy csöpp sejtése is támadt volna a felől, ami kint fogamzott a kertben a kerítés mögött, csak pár lé- pésre hozzá, a harmatos fűbe. Szelíden, béketűrőn várta az urát, ki megint késik valahol. Félve gondolt arra, hogy részeg? H a pedig elkártyózta a pénzit, remegve, ha összevesznek?

A z ember j ó óra múlva ért haza józanon. Seré- nyen kocogott a kiskaputól befelé és megállt az asszony előtt:

— Hé, ugye nincs még itthon a g a z d a ? A z öreg asszony mór szunyókált. Fölrettent a hangra, nagyot bólintva fejével az ölében, mint föl- nézett, álmosan dörzsölte öklivel a szemét:

— Ugyan hun járt? Még dél vót, amiko emönt kend? A falu mindig fénapba kerül kendnek, pedig csak órányira van innét.

A z ember rá sem nézett a sipogó öreg asszonyra, hanem türelmetlenül kérdezte:

— Csakugyan nem jött még h a z a ? 20

A z öreg asszony felállt, körültekintett az udvar- ban, elnézett a gazda lakása felé is, de sötét volt belülről, nem égett a mécses.

Álmosan mondta:

— Még nem gyütt.

A z ember a kalap alatt vakarta a fejét.

— Nem is mondta mög, mikó gyün?

— Négyóra tájt mönt el innét. Lemönt a kala- pácsba szétnézi. Lösz ott tizenegy is, mire avva a rossz lábává haza biccög.

— Most lőhetne, jó alkalom van — súgta az ember.

A z asszony megrettent:

— Mit?

— Mit na! — dörmögte türelmetlenül a férfi.

- Hát árpát. Lőhetne átvinni egy zsákká a Lajo- sékhon. A z űkéve majd megőiletnék.

— Jó alkalom v ó n a ! — örült neki az asszony, és beszaladt a házba gyertyáért.

A kamrából lihegve cipelték ki a megtömött árpászsákot. A z udvaron az ember a vállára vette és elindult vele lefelé a kerten keresztül, neki a rétnek.

A z öreg asszony pedig visszaült a küszöbre újra.

Összekuporodott, mint az előbbi helyzetében és várta tovább csöndben az urát.

Muhari Péter hallotta a zajt. A z egyes szava- kat ki is vette, meg azt, hogy valamivel cipekednek, csak nem figyelt rájuk. Másról gondolkozott, más fogta most őtet: nagy tervek . . . átadja az itteni bér- letét és másutt f o g . . . ahol jobb a föld . . . nagyobb a szerencse, jobbak az emberek. Elhatározta, hogy bemegy a városba még ma hajnalba, ügyvédet fogadni a dologra.

Felugrott és kemény katonás léptekkel próbáH végigbicegni az udvaron.

Meglátta az öregasszonyt.

— Még mindig nincs itthon az öreg?

— O d a van, gazduram — mondta lihegve az asszony.

— O d a v a n ? Még nem gyütt elő?

— Délúta.

— Ki járt itt az előbb?

A z öreg asszony hazudott:

— A z öcsém fia, a Tóni gyerök gyütt kifelé a faluból, oszt neköm sósborszeszt hozott, mert tuggya gazduram én nyavalvás vén asszony vagyok, m á n a hatvanötbe járó, állandóan a patikábul élők.

— Azt gondótam Sutus gyütt mög, az ura.

Mondok, begyüvök kérdezni, mi van.

— Gazduram hun vót?

— Kint heverésztem a kertbe.

A z öreg asszony mellébe belemarkolt a fájdalom.

A bizonytalanság táncolt benne: — ha ez most látta, möghalloita? M á n hónap mehetünk is . . . me nem nézi el. Kutya ez a Muhari fajta. De ez az embör is olyan hangos vót. Ivott. Biztos, hogy ivott, attu vót jókedve, istenkém, csa né látta vóna . . . ?

— tiporgott a fal melletti árnyékba húzódva, meg- szaggatva mellin a blúzát.

Nem mert előtte állni a gazdának. Félt a nézé- sétől, hogy a szeméből olvassa ki? Ha megkérdezni találná? Mit is felelne rá? Hogy takarná? Nem tudta.

Megölné a Szégyen.

Szó nélkül kotródott be a házba.

Muhari egyedül maradt. Egy darabig még vért tétován, aztán bement a kocsiszín alá, kihúzta onnét a sárga kocsit. Fölkészítette rá a féderes ülést, a szerszámokat kihozta az ámbitusról, kivezette az istállóból a lovakat is. Befogott. Aztán kinyitotta a

nagy kaput és felült. Még mielőtt kihajtott volna, bekiáltott a béresének :

— Sutusné !

A z asszony sokára kitámolygott az udvarra, meglátva a kocsin a gazdát, csodálkozva kérdezte :

— Huvá, gazduram ? 22

— E . . . csukja be a kaput. Majd csak hónap délfelé löszök idehaza, átrnék a sógorékhon kisteleki fődre.

Kihajtott a kapun. De nem a sógorék felé ve- zető útra, hanem amelyik elkanyarodik a Papha- lomnál a város felé.

A lovak kocogtak a kemény agyagos úton.

A kocsi zörgése pedig visszhangot vert a közeli erdő fái közölt, mi messze hallatszott el a csöndes éjsza- kában a sík pusztán.

Azon a tájon halad el, hol délután járt. A feje kábult volt egy kicsit, így kikerülte az álom. A szeme villogott. Az útról el lehetett látni a Tiszáig, mit vastag feketeség ölelt magába a töltésen belül: a fűzesek. Köd imbolygott itt-ott a búzák fölött, mint éjféli kísértet, fehér muszelines ködkisasszonyok. . . némelyek ráborultak a kalászokra csókot hinteni és szertefoszlottak. A kis tanyaházak pedig, mint fehér- kötényes gyerekek vártak az útszélben mozdulatla- nul, némán, csak a kutya vakkintott itt-ott, meghall- v á n a kocsizörgést az útról bent a fák alatt. A sar- kon, a kukoricás mellett a csőszkunyhó is aludt.

Mint elhaladt előtte, megcsapkodta a lovakat.

Borzongás fogta el, mert a kunyhó úgy állt ott, mint egy gubbasztó kísértet. Még nem ment messzire, egy hang utánakiáltott a kukoricásból:

— Mögájjon !

Muhari megállította a lovakat.

Egy asszony állt előtte. Bekötött fejű, kis vé- kony asszony. Szűr volt a vállán, a lábán pedig bocskort viselt. Puskát tartott a kezében.

— H u v á m é n ?

Muhari olvasott már asszonynak öltözött rab- lókról a ponyvaregényekből, de az életben még nem akadt ilyennel össze. Félve húzódott az ülés jobb szögletibe és a lovak előtt nézett szorongva a közeli tanyáig, ami mór nincs is olyan messze. Csak odáig elhajtson, gondolta, mert nincsen nála se fegyver, se

semmi. Az ostornyélnél egyéb mi lehetne védekező szerszám.

A z asszony türelmetlenül dobbantott a lábával:

— Mi van elrejtve a derékba?

Nagy bátran odament a kocsihoz és félkézzel a derékban felkotorta a szénát.

— Nem visz sömmit? Me mostanában nagyon horgyák a krumplit.

— Nem.

— Hát honnét gyün ?

— A z alsó rétrül.

A z asszony tovább firtatta:

— Nem maga a M u h a r i ?

— Üsmer? — tört ki belőle a nagy öröm és hangosat csettintett ostorával a levegőbe. Aztán az ülés baloldalára csúszott, közelébb az asszonyhoz.

Kihajolt hozzá :

— Hunnét ösmer ?

— Négy évig szógátam náluk, nem emléközik m á n ? A Barácius Etalra ?

— Te vagy, Etal ?

— Én.

— Délelőtt láttalak. A kunyhónál. Té vótá ? Mit keresői itt ? — kérdezte rekedten.

— Csőszök vagyunk.

— A z apád ?

A z asszony kijavította •

— A z uram . . .

— A z urad ? Hát asszony vagy, miúta ? Nem tudtam, oda vótam.

— Pünkösdkó mút esztendeje, de m á n csak egyedül, me özvegy.

— Egyedül? Hát mög is halt az u r a d ?

— A z asszony nem felelt. A fejét lesütötte.

A puska agyát pedig a földre eresztve, köröket húzogatott a homokba. Mély sóhaj tört fel a kebeléből:

— Özvegy á m . . . özvegy . . . hirtelen nem is tom számra vönni ezt a szót, mingyán mást mon-

24

dok . . . nem gyün rá, me nem rég vót, olyan, mintha nem is vóna i g a z . . . csak oda vóna. Pedig a m á n ! . . . evitte a háború.

— Neköm is a lábom. Slapnelszilánk roncsolta össze a balt. Ki vagyok szuperálva.

— De mégis csak é l . . . az envim r n ö g . . . Muhari elkomorodott. Sötét felhő ús/ott a fejük fölé, mi eltakarta a holdat és árnyékokat húzott az arcukra. Hallgattak mind a ketten. A z asszony las- san sírni kezdett.

— Né sírj, hiszön ez emböri sors. Egyikünk élve marad, a másika m e g h a l . . . mi haszon van abbul, hogy én is é l ő k ? Jobb vóna tán neköm is, ha Doberdó takarná a csontomat.

— Hallottam, mire gyütt maga is haza. Híre v ó t . . .

— Látod . . .

— Mégis más sors, jobb sors az enyimnél.

— Ki tuggya ?

— Jobb. . . Nézzön csak éngöm : egyedül já- rok éccakárui éccakára a csatakba térdig . . . zá- porba is néha, mikor j a v á b a dul a vihar, dübörög a ménkű, csapkod az Isten haragja. Nem szabad el- húzni magunk, ha élni akarunk . . . más asszony m á n a fődrül is beszalad, ha csak az eső csöpörög is tallas derékaljba dugja a fejit, ha villámot lát, oszt a kereszteket hányja. En csak nézem a fényességet ha lecsap előttem, vagy mellettem csap le. megret- tenek egy pillanatra én is, de félnem nem szabad.

Néha mög holdvilágos , éjfélökön, ha nagyon elfog az álom, ledülök egy pillanatra az árok partjára hunyni a sejmös fűbe, de csak egy negyedórácskát lehet hunyni itt-ott, aztán mögén talpon, me aki csősz, az nagyon szolgaembör, fődekre vigyáz, az vagyonra, mindönki vagyonára.

Etal elszántan beszélt. Kemény torokhangja na- gyon is szivére ment a hallgatag Muharinak, hogy az nem tudott okosat szólni csak nagyon sajnálta a

régi cselédjüket siratni tudta volna az E t a l f . . . és miközben nézte a képit, mit megvilágított újra a z előbúvó hold, kezét, még mindig kezében tartotta, érezte, hogy vérük összefolyik a tenyérben, és va- lami bizsergés szalad a két emberen végig : szívtül szívig . . . meg hogy most éccaka kint a baksi főde- deken talált egy emberre, aki nem bántja, j ó szót mond neki . . . aki nagyon közel van hozzá , . . akár csak ő : semmije, senkije, csak a nagy gondja ; boldogtalan . . .

A határ túlsó végiben valami idegen kocsi járt.

A z asszony észrevétlenül visszahúzta a kezét. Rö- viden búcsúszót mondott :

— M ö n n ö m kö, me a túlsó düllőben valaki jár Álgya mög az Isten . . . — az utolsó szót már a búzatábla széliről kiáltotta vissza, amint megfordult.

Muhari alig tért magához. A z Etal már messze járt a búzák közt, még mindig nézte. Mikor már a ködben kezdett elmosódni az alakja, felocsúdott a z ámulatból és szörnyen röstelte magát, hogy olyan b a m b a volt, még el se köszönt. Kihúzta a nadrágja zsebiből a babos kiskendőjét és azt lobogtatta utolsó erőlködéssel az asszony utón. — Isten álgyon mög — súgta. Aztán kitört belőle:

— Etal! — kiáltotta.

A z asszony hátra se nézett. Már csak alig hogy látszott. Nem hallhatta.

*

A jó ég tudná csak megmondani, mi minden történt akkoriban Muharival. Ezret gondolt, tervezett és csinált meg másféleképen. A z az egy bizonyos, hogy azon az éjszakán nem ment be a városba, mint azt előre megtervezte. A hajnali szürkület már a tanya udvarán találta otthon, mint egyedül fogta a lovakat kifelé. Még a béresnek se szólt be, hogy segítsen. Egyedül bánt el a lovakkal, friss almot hányt a hídlósra, ropogós hereszénót pedig eléjük a

26

rácsba. Még a kocsit is egyedül tolta be a színbe.

A bundás kutya pedig, amint meglátta a ház végi- ről, nem ösmervén föl benne a gazdát, morogva közeledett felé.

— Én vagyok a gazdád. B u n d á s ! — szóit oda a kutyának, mire az elhallgatott és alázatosan lapult a csizmájához. Muhari megveregette az állat meleg nyakát. Jó kedve volt. Aludni kéne, gondolta. De szemét kerülte az álom.

Leült az istálló előtt egy terméskőre. A z éjsza- kai jelenet szaladgált előtte a búzatáblákkal, a mesgyeszélen ködbevesző asszonnyal. Nem tudta elűzni magától. Legalább elköszönt volna 1 Meg- mondhattuk volna, hol találkozunk, de így ment el az éjszakába. Kívánta a nappalt a fényes ragyogó napot az égre, amikor az asszony megint kint lesz a kunyhó előtt és„ő elmehet arra, úgy dél felé, mi- kor otthon van. Ültőhelyében hátát pekitámasztotta az istálló falának és úgy aludt el. Sutús, a béres talált rá hat órakor. J ó negyedóráig költözgette, míg megmozdult. Egy óra kellett ahoz, míg lelket lehetett verni belé. A haja borzas volt. A szemei mély ka- rikákba vonva, hogy a béres megijedt a nézésétől :

— Mi lelte, gazduram! Tán rosszat álmodott?

— kérdezte tőle és a karjánál fogva elvezette az udvaron át a gazdalakás felé.

— Nem lelt sömmi, csak elnyomott az álom.

Hanem mátúl kezdve itt új rönd lösz. Kimeszelni mindent ragyogó fehérre, föltisztítani az udvart, mög- tapasztani a falakat, a kertöt r ö n d b e h o z n i . . . majd délután főmérjük a hambárba az árpát is, mög a tavalyi b ú z á t . . . röndbehozunk mindönt.

— Hát nem ment át gazduram a sógorékhon ?

— H u v á ? — már el is felejtette a tegnap esti jelenetet.

— A Tóth sógorékhon — ismételte félénken a béres, akit kellemetlenül érintett azerélyes rendelkezés.

— Itthon maradok, hogy rönd lögyön itt —

mondta és bement a nagy házba. Elvetette magái a kanaoén kiterített subára. Aludni próbált, de már a nap is besütött a ház közepére, majd dél is elmúlt, a béresné kopogott az ebéddel, de nem jött álom a szemére. Gondolkozott, gondolatai össze-vissza jár- tak, legmelegebben a vén Bende Julis nénire gon- dolt, ki manapság a legeredményesebb gügyüasz- szony a környékbe.

Már hidegre járt az idő. A fák szégyenkezve nézték mezítelen ágaikat a víztükörben, vagy pedig boszúsan rázták meg maguk. A z emberek fázósan összekuporodva jártak. A puszta sivár volt és elha- gyott, csak a nyulászó ebek törtettek néha a száraz bozótba. A tanyák körül pirkadó hajnalon ismerős tüzek gyúltak. Mikor a Muhari-tanya udvarán is fel- lobbant a láng, az irigy asszonyi szemek arra szeg- ződve azt mondták:

— Most ölik meg az Etal malacát.

*

28

— Hát elmegy?

— El.

— Hogy aztán soha se találkozzunk többet?

— Nem, — mondta ki a végszót Pataki A n n u s nyersen, szárazon. Mintha nem is tartogatott volna más szót a számára, mintha nem is ismerte volna azt a valakit, akivel beszélt, Barna Jánost, a peremi patikus segédet. Aki ott állt előtte halotthaloványan.

Hajadon fővel állt Barna János és reszkető inakkal.

Kalapját a kezébe csüngette le és bámulta a sáppadt holdvilágot, meg a Panka arcát, mi szintén halovány volt.

— A n n u s k a ! — szólt sokára — gondolja meg mit tesz. A z élet nem játék, hanem teher. A szerelem csak változata az életnek: színes élet, mely ha hiva- tottak nyúlnak hozzá melegít, életet adóan melegít, de avatatlanok kezében izzó parázs, meg gyújtogató faklyatűz. Maga most üszköt dobott az élete meze- jére, ami leperzseli az enyémet is, mert egymáshoz oly közel esnek ezek a két életmezők, hogy csak a mesgye választja el. Legyen irgalmas hozzám, ne perzselje fel a reményeimet. Nézze én élni akarok, nem csak magáért, hanem sok, nagyon sok minde- nért . . . miqdenkiért. . . de . . . de . . . csak maga mellett . . . a maga bársonyos kis puha keze érinté- sét akarom érezni. . .

A leány félbe szakította :

— Ostoba maga ! miért beszéli el nékem eze-

ket ? — Aztán mintha megbánta volna a sértést be- cézte Barna Jánost :

— Jánoska, maga már nem tud komoly lenni, mi lelte ? mit vett már mégint a fejébe ? — kérdezte.

— Hogy szeretem magát. Nem tudok lemon- dani magáról. Azokról az örök emlékezetű téli délu- tánokról . . . Annuska : maga felejthetetlenül szép volt akkor . . .

A leány szeretett volna véget vetni a beszédnek:

— De Barna úr ! . . . János úr . . . ez már mind a múlté nem tartozik ide,

— De ide tartozik . . .

— Búcsú találkára hívott. Mi nem nyúlhat hosszúra. A néni odafönn türelmetlen is talán . . . ? keres, nem tudja hová tűntem . . .

Barna János keserűen kiáltott föl :

— Ej, mit nekem a néni ! Nékem a néni nem parancsol. Annuska most itt van. A kertben amelyik az ő kertje. A fák az ő fái, a virágok az ő virágai. . . csak Barna Jancsi nem az övé, noha virág volt ez is, csakhogy színtelen kicsi virág . . . miért is ne, Annuska, ha pompásabb, illatozóbb virágja akadt . . . miért ne hajítaná el ?

A leány oda állt a férfi elé, hidegen, kimérten kérdezte meg, mintegy dölyfös Cleopátra :

— Mondja Jánoska, én pompás virág vagyok ?

— Nem pompás. Csak egyszerű, kicsi, ápolt kerti virág, h a z u d n á m ha az ellenkezőjét állítanám.

— Es én mégis kellenék magának ? — Ne sír- jon Jánoska, el fog felejteni.

— Egyedül maradok . . .

— Nem marad árván.

— Mint az ujjam.

— Marad még itt más is, vágta véresre a leány.

Barna János ijedten nézett rá :

— Kit akar mondani ?

— Pándi Ilkát.

30

— Gúnyol ?

— Nem gúnyolom, de nézze, — mondta sze- líden a leány — és most először életében kezébe fogta a János úr vékony kékeres kezét és végig si- mogatta — nézze ez a lány megértené magát. Mi akik ellentétjei vagyunk egymásnak, a boldogtalan- ságot költöztetnénk a házunkba . . . Én aki nem tu- dom megérteni az írók lelki világát, nem tudnak fel- melegíteni a müvész-alkotások sem . . .

Barna János a peremi patikus segéd nagyon nyugodt volt és szerelmes amikor ezt mondta :

— É s . . . ha lemondanék mindenről, amik láng- gal égnek bennem, megfogadnám, hogy soha köny- vet a kezembe nem veszek, még ma tűzre rakom az összes könyveimet és holnaptól kezdve kettőzött szorgalommal fekszem néki a sportnak, kártyának, a párbajszabályokat tanulom, meg az úri modort. . . a k k o r . . . — de nem várta be a feleletet, tovább foly- tatta : különben az asszonynak semmi köze a tudós dolgokhoz, maradjon ez a férfiak privilégiuma. Fér- fiak törődjenek komoly művészettel, a legszebb, leg- ideálisabb valami a világon mégis az asszonyoknak j u t : a férfi életének megédesítése. Képzelje el azt, mi lenne velünk, ha maguk asszonyok nem volná- nak, a férfi ember, csak úgy jönne létre a semmi- ből ? . . . Hasonlók volnánk a börtön lakókhoz, szót- lanok, komorak, nem lelve örömet az életünkbe . . . Az asszony az eszmény, amiért küzdünk, megfe- szülnek a férfi izmok, elkábulnak az agyvelők. Hábo- rúk, tudományok, világfelfedezések, művészetek, mind, csak eszközök ennek a célnak elérése érdeké- ben. Mégis, hogy sikeresen megfeleljünk a felada- tunknak, csak eggyet kérek az asszonyoktól: lemon- dást. Maradjanak a hivatásuk mellett: asszonyok- nak. Istenhívők, akik őrzik a családi fészket, meg becsületben fölnevelik a gyermekeiket. Ezt írnám kö- telességévé a ma asszonyainak. A görög asszonyok, a görög család es a görög nevelés az ideáljaim. H a

ezt újból fölelevenítenék, a teremtésnek egy új korszaka nyílna meg az emberiség előtt.

— H a Barna Jancsi formálná a világot . . . maga egy rém . . . a múlt árnyéka, aki itt jár kö- zöttönk . . . Ha engednék, darócba járatná az asszo- nyokat.

— Nem, bár elvem, hogy az asszony legyen szép, hisz' a szebbik nem, de ne tévessze szem elől a köte- lességét.

— Már csak azért sem tudnék a magáé lenni, mert így beszél, mi az asszony, férfi szolgája?

— Élettársa, Annuska. Aki ott áll a küzdő férfi mellett és letörli gyöngyöző homlokáról a verítéket.

— Vissza kivánja a régi asszonyi sorsot, ami- kor szolga volt a nő és összeszabdalták azt, aki a m á s asszonyára nézett . . .

— Vissza! És egyenesen eltiltanám a ledérsé- gek mert minden bűnnek okozója a tiltott szerelem.

H a az emberek nem kívánnák el egymástól, nem keletkeznének bűnök. Mert ott, ahol megelégedés van és szeretet, nem keletkezhetnek. A másé birtok- lása űzi, kergeti az embert gonosz tettekre. Az ördög ezzel mételyezte meg az ős szülőket a paradicsomi fa alatt. A z ember mindig nagyra tör, vágyai fékez- hetetlenek, mik végül is összeroppantják az alapot.

A nő kötelessége a családban, hogy nyesegesse ezeket a vadhajtásokat . . .

— Lehet, hogy igaza van, — jegyezte meg ha- nyagul a leány, de én már megyek; #mit gondol a néni, hol v a g y o k ? . . . És ijedten elengedte a férfi kezét.

— Még egy kicsit! . . . ne menjen még el, vár- jon még egy kicsit. Valamit elfelejtettem megmon- dani — hebegte Barna János.

— Siessen.

— Hát elküld?

— Nem, csak mondja, mit akar?

— A n k a . . . — súgta. Engedje meg . . . és ké- 32

rön nézett a leányra. — Még egyszer, utoljára na- gyon kérem, engedje meg . • .

A leány megijedt. Ijedten hátrált néhány lépést.

A kerti nyárfa vén törzse mögé bújt, miután bizton- ságban érezte magát, onnét kérdezte:

— Mire kéri az engedélyt?

— Búcsú csókra.

A leány elpirult:

— Azt nem kap.

Olyan határozottan volt ez mondva, mint va- lami parancs. Mi egészen összetörte Barna János reményeit. Mindig nyílt, egyenes leánynak ismerte Pataki Annust, aki nem szokta véka alá rejteni a gondolatait. Ezt becsülte a leányban. De most mé- gis olyan különösen hangzott a szava, hogy nem bírta elviselni. Föllázadt benne a férfi, mi elnyomta sz énjét s az esdeklő szerelmesből egyszerre hideg, számító idegen férfi vált.

Dacosan vágta hátra a fejét:

— Akkor Isten vele! — búcsúzott. És meghaj- totta magát.

Még egyszer hosszan, szótlanul végig nézett a leányon, hogy beigya tekintetével annak formáit, elvigye magával a szemek tüzét, a haj színét, a vállak vonalát, a karok émelyítő puha bőrét . . . Azután megfordult és elindult a kerti ösvényen vissza, amerről jött.

— A leány dermedten nézett utánna. Maga sem ilyennek képzelte ezt a búcsút; szentnek, 4é- lekemelőnek, drámainak gondolta el, ami kiemel- kedő pontja marad az életének.

i *

— Annuska 1 . . . Annuska 1 . . . hallatszolt az udvar felől.

A néni kereste az eltűnt Annuskát.

Annuska nem szaladt a hívó szóra, még csak nem is kiáltott. Hanem gondolatokba merülten lép-

eleit az ösvényen, amerre. Barna János elment. A kis kerti kapunál megállt. Észre vette a még ott bo- torkáló Barna Jánost.

— Maga az J á n o s k a ? Még itt v a n ? Jöjjön csak vissza, elfelejtettem valamit megmondani.

— Mit a k a r ?

— Ha idejön, megmondom!

— Mégis mi tetszik a kisasszonynak?

Pataki Annusnak szivébe nyilait ez a hideg, gúnyos hang. Tudta miért van. Könnyek peregtek végig az arcán, amint dadogta:

— Akarja . . . azt a csó . . . kot . . . ? Barna János eltátotta a száját?

— Melyiket?

Pataki A n n u s megijedt:

— Maga az Jánoska . . . Talán nem ösmer?

— kérdezte szorongva.

— Nem — hangzott tompán.

— Hát már nem kell semmi ? Még az sem, amire vágyott, nem viszi el a csókomat . . .

• Barna János a fejét rázta:

— A maga csókját . . . ? csókot magától, a más asszonyától, én, a legbecsületesebb Barna J á n o s ?

— és kilépett az ajtón.

Annuska egyedül maradt. Valami furcsa szo- rongás félét érzett a szívében, amit nem bírt ma- gától eltolni. A szója sírásra görbült, megalázottnak é.s nagyon elhagyatottnak érezte magát, ami lekény- szerítette a kerti padra. Ráborult a hideg deszkára és úgy sírt sokáig. Amikor fölemelte a fejét, a hold mór egészen a feje fölé ért. Talán le is feküdtek m á r ? talán el is felejtették? Szégyenében reszketni kezdett és félt a fekete fáktól, meg a néma bok- roktól.

Pedig csönd volt . . .

. . . A z égi vándor fürdött a kerti tó tükrében, bontogatta arany haját, mi néha kiringott a partig . . .

34

G ^{R N} -3 5 6 7 8

A vasúti őr felesége egy megrakott taligát tolt.

Krumpli volt a talyigán fölig rakva, meg kukorica szárral is föltámogatva, hogy amenyi csak ráfér hagy menjen. Drága a napszámbér, nem futja alkalma- tosabb alkotmányra a kis fizetésből, azért cipekedik inkább egy maga vele.

Egyedül hordta a krumplit Tariné, lent a gya-.

logjáró mellett az agyagos úton. A vállán nyakló volt átvetve, mi úgy feszült meg a húzósba, hogy j ó mélyen bevágta az asszony fehér nyakát.

A z úton szembe találkozott a másik őrnével.

Ez már messziről nevette a bolondul hajszoló Tarinét.

— Hát köll ez megának? — Mennyivel lösz előbb, ha így csinájja, nem kíméli magát egy csöp- pet sem/ dolgozik, mint a marha. Nincs valaki mása . . . ? Mér nem híjjá az urát . . . ?

Az asszony megijedt, maidnem kicsordult a szeméből a könny erre a szóra. Igaz is, miért do- gozik . . . ? nem éri meg, nincs egy csöpp belátás, az anyósa is, meg az ura is nem törődnek vele. A z anyósa nem bánná, ha egyszer mán kidöglene, ez az ember meg, ez a Tari olyan ember, aki csak a pi- pát szereti, tán még a dohánt is vele tömetné a pipába, ha nem röstellené? . . . Nem lehet mon- dani, amúgy jó ember, jó, sohase bánti, de elég, ha nincs másra gondja, mint haza hozza azt a kis pénzt...

Azért is mondta a másik őrnének:

— Az uram az olyan embör, hogy nem szeret dógozni.

— De a mindenit az olyan természetnek, dó- gozzon a í Dógozhatna is, mer ráér, mi dóga van ? Tizenkét órai szógálat, huszonnégy szabad.

— H a nem dogozik. Most is, inkább e mönt máshová, malacot mönt nézni, a tanyákra.

— Dolog az, mit beszél.

— Möhetne oda vasárnap délután . . .

— Ha most jobb.

— Amikó talicskázni köll a krumplit.

A másik őrné gúnyosan nevetett:

— Haj, nagyon vág óm az a kötél. Mög szé- gyön is tolni a talicskák

Tarinét elfutotta a méreg. A z urára is mérges volt, meg erre a Kovócsnéra még jobban, aki így affektál. Nem dogozik, mindig csak puccban van, a felvigyózónékkal jár össze délután t a r i f i k ó l n i . . . le- nézi a másik szegény őrnét, aki tán nem is szegé- nyebb nála, csak dogozik. Hisz' mi van az ű kam- rájába ? . . . Befőttesek. De nincs egy kilónyi tarta- lék lisztje. Disznót nem öl télön, pedig falun él, te- hetné . . . oszt az ilyen henceg ? . . . A z ura ennek is csak olyan, mint az én uram . . .

Nem birta taitani a mérgét, kiadta:

— Jobb vóna, ha a maga nyakát is vágná ! m a j ! möglóssa, mi lösz magábul öreg koróra. Cin- terömbe jut-maga Kovócsné, ha nem törődik a sor- sóval. Még csak gyeröke sincsen, akire számíthatna.

Kovácsné egy pillantással végig mérte magát.

A finom piros delin blúzát, a fehér kötényét, a finom tiszta cipőjét . . . meg a frizurájára gondolt . . . hogy nézne ő ki, ha talicskát tolna? . . . mindenki őt nézné 1 a szép asszonyt, amint talicskát tol . . . lehetlen egy eset volna, ezt ő nem bírná elviselni . . . de ez a Tariné megteheti, hisz a legközönségesebb paraszt- asszony.

— Hát mért van a nyugdíj . . . ? maga arra nem számít ?

— Én arra nem számítok, úgy vöszöm, mintha 36

nem is volna. H a lösz jó, nagyon jó lösz, hisz azért is küzd az embör, de ez még mög is sémmisülhet.

— Olyan biztos benne ?

— Hisz' törvény.

— Törvényt is lőhet változtatni még jobban, mint a szögénységöt, mer ez a legnehezebb valami a világon . . .

Szembejött velük a patikus. Már egészen közel volt, hallhatta a beszélgetésük utolsó szavait. Ko- vácsné röstelte a maga szegénységét teregetni mások előtt, de meg várta is, hogy a patikus, aki jó isme- rőse volt neki, köszönjön, mélybókú fejhajtással.

Nem akarta, hogy éppen itt a talyigás parasztasszony mellett történjék ez, azért gyorsan elköszönt:

— Petróleumért holnap mén az állomásra Ta- riné? — kérdezte.

— Mék, mék, kilencre mék, — mosolyogta ke- sernyésen a dolgos Tariné.

Mire hazaért, az ura várta a kapuban. Ott állt az ajtóban Tari, idegesen várta az asszonyát. Mikor közelért az asszony, átvette tőle a terhet és betolta az ajtón. A z udvar közepére tólta és szó nélkül ott- hagyta. Bement a házba. Azasszony is utána. Nem szólt két szót. Az asszony kérdezni szeretette volna, de látta az ura borús hangulatát, ezért inkább a gyerekeket nézte meg előbb. A két kicsi gyereket, akik ott fe- küdtek az ágyon a kisházba. Még azonmód aludt mindakettő, amint itthagyta őket fél órával ezelőtt.

Csak a kisebbiknek, a leónygyereknek esett ki a gumicucli a szájából. A z anyjuk gyönyörködve nézte két gyermekét s meg nem állhatta, hogy át ne ki- álltson az u r á n a k :

— Gábor, gyűjjön, csak nézze meg a gyerekeit.

Tari Gábor váltókezelő a konyhában a kis ágyon ült, gondolatokba merülten. O d a sem fordult az asszony hangjára, hanem még jobban eleresztette a fejét.

— Gábor nem gyün ? — kiáltotta újra.

Ez újra nem felelt.

A z asszonyt valami rossz sejelem fogta el. A titkolt veszedelem érzete szorongatta keblét, ami elűzött belőle minden gyűlölködő gondolatot- Elfelej- tette az egy órával előbbi mérgét. Gyámoltalan, gyönge gyermek volt ebben a pillanatban, minta két kisporontva, akik ott lihegtek előtte a dunyhán. Amúgy is nyug- talan volt, nem lelte helyét. A z urának már panasz- kodott is, hogy nem tudja miért, de rossz sejtések üldözik régóta. A titkolt veszedelmek kirobbanását vélte most, hogy meglátta, az ura elborult tekintetét Otthagyta a gyerekeket és átszaladt az urához.

Átölelte a nyakát.

— Uracskám, mért nem beszél ? . . . mongya mög, mi bántja, hisz úgyis látom . . . valami történt.

Tari Gábor még mindig titkolni próbálta a nag>

bánatát. Szeretett volna elbújni az asszony elől, hogy az ne kérdezhesse. Mert szégyelte meggyalázott férfi voltát . . . amiről számot kényszerül adni a fe- leségének. Akinek pedig ő volt eddig a védőszárnya, a megtestesült erő. Hazudni próbált:

— Én nem tudok semmit.

A z asszony nem engedett. Még szorosabban simult az emberéhez, mint egy hízelgő macska a gazdájához. A fejét ráfektette az ura vállára:

— De nézze, amikor úgy is látom . . .

A z ember nem állhatta tovább, visszaölelte az asszonyát •

— Begyünnek a szerbek . . . Elfoglalják a köz séget . . .

Az asszony föjkapta a fejét és ijedten nézett szemet az urával:

— Hát csak . . . Istenem . . .

— Csak . . . Jajj neked szegény magyar! . . . szegény Magyarország. . . már estére itt is lesznek ezek a kutyák! . . . most jött a telefon értesítés, hogy gyünnek. Gyalogság, tüzérség . . .

A z asszonyban egy csöpp remény csillant meg:

38

— Hát a magyarok? — El tűrik ezt a magyarok?...

mért nem állnak ellent?

— Senkisem tudja, mit akarhat kormány. Csak ki van adva, hogy átadni a községet. A csendőrség már el is ment . . .

A z asszony elfehéredett:

— Szent Jézus Isten . . . Hová mentek ? . . .

— Maguk se tuggyák . . . hová viszik őket.

Bejjebb vonják az ország belsejébe. Most már hiába mindön, nincs ami védje az országot. Vége minden- nek . . .

— A faluba még nem tudják?

— Majd reggel megtudják.

— Maga volt most az állomáson ?

— Voltam.

— Mit csinálnak?

— Néznek . Összepakolták az értékes beren- dezést, mert úgy volt, hogy megmentik, de félórája,

hogy jött a parancs, hogy minden a helyén maradt.

— Még a vasútasok is . . . ?

— Aki akar.

— És aki nem a k a r ?

— Az elmegy.

— Hová megy?

— Bejjebb az országba.

— Mink akarunk-e édes uram ? — kérdezte lé- legzetfojtva az asszony.

— Kérdezed? Maradni akarsz? . . . Tudnál rá- juk n é z n i ! . . . Én nem . . .

— En sem . . .

— Azért megyünk el . . .

— E l . . . el . . . vissza nagy Magyarországba, fői az öreg Tisza mellé — szaggatta a szavakat az asszony, mint fájdalmasan törtek fel a kebléből. — Hát ez micsoda ? . . . Ez már nem is Magyarország ? Micsoda föld ez, ha nem a magyaroké ? — ismételte.

Tari Gábornak könnyek tolultak a szemébe, amint hallgatta a múltjával birkózó asszonyát. A ha-

talmas, a vad Tari Gábor, aki lovat tudna fölemelni az erejével s úgy ösmerték, hogy nincs egy szikrá- nyi érzés benne úgy ellágyult, mint egy iskolás gyermek.

A z ágy szélében kellett néki j ó erősen megfogódznia, hogy el ne dűljön. A fájdalom és az elfojtott kese- rűség vad harcokat vívtak meg a bensőjében. Itt volt előtte a veszedelem, érezte a szelét, látta a for- gatagot, amit fölkavart, mégis, mint kinézett a kis konyhaablakon s belenézett az udvaron gubbasztó al- konyati szürkeségbe, mely a jövendőt takargatta nagy csöndben, nem akart hitelt adni a szemének, ami- vel látta, a fülének, amivel haljgatta a vészt. Hanem csak tétován rázta a fejét. Úgy tetszett neki, az egész csak egy rossz álom . . . Igaz ez ? — találgatta.

Még tegnap senkinek sem jutott eszébe az ország sorsa. A nyugodt életük megbolygatása s ma mint- egy malomkő súlya nehezedik a lelkekre a jövendő bizonytalanság, ami elől nem lehet elbújni. A tiz esztendei ittlétük jutott az eszébe, amire olyan jó ér- zéssel gondolt vissza, mintha sohase lettek volna benne küzködések. Csak a csöndes, nyugodt derűt látta a mult ködében. — Most ennek egyszerre vége ? Van- nak ilyen szörnyű elváltozások az életben . . . de ha holnap mégis csak magukban érnék meg a nap- palt . . . ? reménykedte.

A z asszony sírt.

Ne sirj Ágneska! — vigasztalta a feleségét, hátha még nem is igaz, csak vak lárma vöt az egész.

Az asszony felkapta a fejét. Egy pillanatra még megcsillantak szemében a könnyek, a reménység hite megcsillogott bennük, de csak egy pillanatra ezen a szomorú estén . . .

II.

Tari Gábor unalmában otthon ült és a kis dob- kályha parazsát élesztgette. Nem volt egyébb dolga, mint naponként lejelentkezni az állomáson a főnök-

40

nél, hogy még megvan, él. Ha onnét megjött, hozott egy pár kanta vizet a főzéshez a kifolyóról és mellé ült a kályhának a pipáját tömögetni, vagy a gyere- keket szedte az ölébe, felesége dolgozott helyette, az takarított, főzött. Ettek és aludtak a Grn. 35678.

számú vagon lakói. Ez volt a napi munkájuk. De fáztak is néha, különösen mikor nekifeküdt az északi szél a vagon oldalának.

— F á z o l ? kérdezte az urát az asszony.

— Borzong a hátam.

— Rossz kocsi ez, hézagok vannak itt-ott, be- eresztik a hideget. De a Kovácsék kocsija, ha azt látnád, most valóban farkas ordító. Az ablak ki- törve, úgy van beragasztva „pakkondekli" papírral.

Oszt' az a Kovács . . . hálni jár bele a lélek. Köhög, meg éccaka vért hány szegény . . .

— Szegény . . . — ismételte Tari Gábor — nem is tudtam, hogy olyan rosszul van.

— Nagyon . . .

— Áldozat.

— A z . . .

— Mögfázott. Mer itt fázott mög ebbe a kutya vagonba. Kétször is gyün hozzá napjában az orvos, hogy a sok patikát nem győzik fizetni.

— Kovácsné mit m o n d ? —

— Rí szegény, mit mondana, nem tudja mi lesz vele. Azt mondja, ha meghal az ura, ű vissza mén.

Miért ne menne, apja, anyja mindene ott van. Sen- kije sincs itt, csak az ura . . . Tegnap panaszkodott is, hogy nem tudja mi lesz. . . Már nem olyan ám, mint Hódságon volt. . . egész megszelídült . . . Kért, hogy ha vóna* annék neki krumplit egy kosárral köl- csönbe.

— Kölcsönbe ugye?

— Eszömbe jutott — mondta az asszony.

— Átmehetnénk délután . . . Te átvinnéd avval a kosárral, én mög megnézném a beteg Kovácsot

— határozott Tari Gábor.

Ebéd után átmentek. Átvitték a gyerekeket is.

Nem messzire kellet menni, csak a tizenegyedik va- gonig. A z volt a Kovácsék vagonja.

A mozgó házakból kidugta fejét néha egy-egy kíváncsi asszonyféle, a szomszéd sínpáron elrobogó vonat láttára, ahonnét szintén kíváncsi tekintetek me- redtek a vagon lakásokra. Néha idegenek is meg- fordultak a nyomor városában, újságot író fiatal em- berek, akik mohó kíváncsisággal vetették magukat minden legkissebb életjel után. Esemény volt nekik, ha véletlenül meglátták a Bardóczi vasúti felügyelő úr vagonjában a ketrecbe zárt házi nyulakat, amit éppen etetett a szolgáló. Egyszerre odarohantak, kö- rül fogták a kis cselédet, és elkezdték faggatni. A számtisztéknél, akik Becséről menekültek, fát haso- gattak éjszakára. A z is érdekelte őket. Néha meg misszió járta sorra a vagonlakásokat. Ilyenkor min- dig megélénkült az a kis térség, ami a két vágány között húzódik. Amit a menekülők tréfásan uccá- nak neveztek el. Mindenki másképp hítta az egyes uccákat aszerint, ki mennyire volt érdekelve, ki által az uccában, így a vagonvárosban volt Bardóczék uccéja, meg Kovácséké is. Néha jeleket adtak le egymásnak az elhúzott vagon ajtóba állva a szom- szédok. így értették meg egymással az egy faluból való jó ismerősök; mi lesz ma az ebéd . . .? itthon van az urad ? . . . Elmentek valahová délután ? . . . vagy délután négykor átmegyünk hozzátok. . . cse- vegtek az asszonyok a legprimitívebb telefonon. Mert a vagonlakók életében is vannak olyan különva- lóságok, amik más ember életéből teljesen hiányoz- nak. Hogy úgy mondjuk specialitások ezek, külön- leges életek maguk kitermelte életmegnyilvánulásai.

Szótlanul haladtak a szomszédos vagonok mel- let, mert ebéd óta, hogy felhozták Kovácsékat, na- gyon kedvetlenek. A z asszony a kendője alatt vitte a szakajtó krumplit, az ura mellet. A két gyermek előre szaladt a hóban. Azon mulattak, hogy a na-

42

gyobbik, a fiú gyerek le olvasta a neveket a kocsi oldaláról. A Kovácsék kocsija előtt megálltak és kia- bálva olvasták: „Ko-vács-Gá-bor-mál-ha-ke-ze-lő-in- gó-sá-ga.u

— No itt vagyunk — mondta az ember.

A kocsi ajtaja bezárva, némán állt, mintha nem laknák.

Botjával megkocogtatta a kocsi ajtójába vágott ablakot.

— Ki az ? . . . — hangzott belülről.

— Mink vagyunk, Tariék.

A z ajtó kinyílt, ott állt előttük Kovácsné. Az egykori szép asszonyt nagyon megtörte a gond.

A bőre megsárgult, vánnyadt lett. A szemei pedig kisírtak voltak. A sorsa miatt.

Tari, aki ritkán járt erre és jó ideje, hogy nem látta Kovácsnét, nem ismert rá. Megkérdezte a fele- ségét : ez a Kovácsné ? Az észre vette a kétkedő te- kintetét. Szomorúan tapasztalta, hogy az idegenek arca mindig az ámulatot tükrözik vissza, valahányszor ránéznek. Ez is keserítette. De most megpróbált vidám- ságot erőltetni magára:

—; Nini m a g u k ! Jó, hogy elgyüttek ! . . . Macó- k á m ! Edös kis Macókám leiköm, gyere a Kovács nénihez . . . integetett a kisleánynak.

— Nyújtsa le a létrát — kiáltotta vissza emez.

— A z ám, engeggye föl elsőbb — nevetett az apja.

Kovácsné lenyújtotta a létrát.

Bent a homályos világítású „marha vagonban"

a fal mellé állított ágyon feküdt a beteg. Tari egye- nest hozzá ment s megérintette:

— Kartárs . . . nem ismersz? . . .

— Te vagy Tari barátom . . . de jó, hogy itt vagy — és kihúzta a paplan-takaró alól száraz, vér- telen kezét.

— Üjjön ide mellé . . . úgy ni, hogy jó lássa, ezt szereti — mondta Kovácsné a vendégnek.

Tari leült és megsimogatta a beteg sovány kezét:

— Hát, hogy mongya ? . . .

Gyöngén bizony, nagyon gyöngén . . .

— Mikó mögyünk vissza ?

A beteg Kovács János elnevette magát. Beesett szemgödrében a halálrózsák égtek, amint erőltette:

— Vissza, hogy mikor menyünk vissza ? én nem nemsoká pajtás, hanem te, te még vársz egy kis ideig . . . én haza érök nemsoká . . .

Tari Gábor kitörült egy könycseppet a szemé- ből az öklével, amint odafordult az asszonyokhoz:

— Annyukom, mond mán no, mit is hoztunk?

Az asszony a sarokba helyezett kosárra nézett.

Fölkelt és odavitte az asztalra.

Nekünk hozta? — kérdezte Kovácsné. — Mi- lyen jó is maga hozzánk . . .

— Miért n e ? — mentegetődzött Tariné. — Lássa ez még abbul a krumpliból való, amelyiket akkor taíicskáztam, amikor maga meglátott, oszt nevetett a hámmal. Hogy mög vágta a nyakam még most is látszik.

— Látszik ? — kérdezte az ura. — H u n látszik ? A z asszony kigombolta a blúz nyakát.

A z ember, amint nézte, nem állhatta, hogy bele ne csókoljon.

— Jajj né háncson f — tolta el magától szé- gyenlősen az asszony.

— Csak a helyit akarom, ahun megvágta az a kötél.

Rátette az ujját és megsimogatta. Aztán újra oda cuppintott.

— Ki gondolta még akkor, délután, hogy egy hétre rá ideérünk ? Itt löszönk, vagy esztendeig, haj- léktalanok . . . senki sem gondolt rá, csak a te gon- dos lelked érezte meg előre . . .

— Marikám orvosságot — szólt a beteg a fe- leségének.

A z asszony már fogta a z orvosságos üveget, a poharat is, hogy önt. De a beteg eltolta.

44

— Nem kell ? — kérdezíe.

— Tartsd ide a fejed — könyörögte.

A z asszony oda ült az ura mellé.

— Olyan régen nem láttalak.

— Pedig mindig láthat, itt vagyok — mondta a z asszony.

— De ha nem néztelek. Most hírtelen rád gon- doltam a Tariékrúl. Megcsókollak . . .

Az asszony szelíden nyújtotta oda a homlokát.

Csönd ült a kis vagonlakásban. A Tariék gye- rekei is hallgattak, mint a szerelmesen egymáshoz simuló nagyok. Nem is járt ezen a tájon senki mos- tanában. Csak egy vén fekete varjú keringett a va- gonváros felelt hulladékra lesve. Végül is rá szállott a Kovácsék vagonja tetejére. Amint ráült a vastag hóbundára, ledúrt a csőrével egy csomó havat, mi végigcsúszott az ajtó üveg ablakán.

Bent figyelmesek lettek a zajra.

— Ki jár kint? . , . — kérdezte meg valamelyi- k ü k a sötétbe.