i r o d a l o m . 1 1 5
I I .
Magyar Művelődés. A M a g y a r . K ö z é p i s k o l a i T a n á r o k N e m z e t i S z ö v e t s é g é n e k f o l y ó i r a t a . S z e r k e s z t i Dr. Kisparti János. K i a d j a a M a g y a r K ö z é p i s k o l a i T a - n á r o k N e m z e t i S z ö v e t s é g e . B p e s t , 1 9 2 2 . I . é v f . 1 — 5 . s z .
Fölöttébb örvendetes dolog, hogy midőn részben sorsunknak mostohasága folytán, de — valljuk meg — részben saját hibáink miatt is oly sokat vesztettünk anyagi javakban, hogy jóformán teljesen kol-
• dusokká váltunk, ugyanakkor szellemi életünk televény földjén itt is, ott is új források buzognak fel megsokszorozott erővel, mintegy jeleiként a nemzetünkben lakozó elpusztíthatatlan életerőnek. Szellemi javainkból nem forgathatnak ki bennünket máról-holnapra. Műveltségünk a mi erős várunk, az a talpalatnyi föld, mely elég nekünk arra, hogy a nagy föld- indulás után megvessük rajta lábunkat és rendületlen hitből fakadó szívós
•elszántsággal munkálkodjunk a magyarság sorsának jobbra fordulásán.
Ezért tölthet el-mindnyájunkat igaz örömmel az a. mozgalmasság, az a pezsgőbb élet, amelyet szellemi téren észlelhetünk némely tekintetben.
Mert bár szomorú valóság, hogy szellemi, életünket keservesen békóba veri a nemzetünket ért temérdek anyagi kár (nem egy folyóiratunk megszűnt s a megmaradtak is csak nagyon korlátolt terjedelemben jelenhetnek meg), másrészt azonban biztató jelenség, hogy a magyar műveltségnek új, töretlen erejű harcosai lépnek sorompóba és sietnek a kipróbált régieknek segítségére. Ezek közé tartozik a címül írt folyóirat is. Ügyesen van szerkesztve, tartalma változatos, cikkei az öntudatos magyar művelődéspolitika szolgálata útján akarnak építő munkát végezni nemzetünknek jobb jövője érdekében.
A folyóiratnak 'nemcsak sorrendben legelső, hanem súlyra is leg- jelentősebb cikke Komis Gyula tollából való (A reálgimnázium kérdése).
E meggyőző okfejtésű és széles perspektívájú tanulmány írója a reál- gimnázium jogosultságát mutatja ki nagy elmeéllel, a filozófus és műve- lődéspolitikus emelkedett álláspontjáról tekintvén az idevágó kérdések- nek egész szövevényét. Ilyen irányú elmélkedésre szükség volt, mert egyrészt minálunk még csak ezután kell megteremteni ezt a, másutt már csaknem mindenütt régóta fennálló, külön szervezett középiskolai típust, másrészt mert akadnak a pedagógusok között olyanok is (p. o.
Rein), akik elvi szempontból ellénségei a. reálgimnáziumnak, mint az ő felfogásuk szerint felemás iskolafajnak. Egy másik értekezésben Székely István a humanisztikus gimnázium védőiratát szerkesztette meg a szak- tudományába elmélyedt és rajta nagy szeretettel csüggő klasszikus filológusnak lelkes buzgalmával (A humanisztikus gimnázium). Fáj- dalmas húrokat rezdítenek meg minden magyar ember, kivált pedig minden magyar tanító és tanár lelkében azok a gyászkeretbe kívánkozó cikkek, melyek azt ecsetelik, hogyan irtják ki tűzzel-vassal a csehek
• és oláhok a tőlünk elvett területeken lévő magyar iskolákat (Benisch Artúr: A felsőmagyarországi középiskolák, sorsa. Perényi Jpzsef: Az erdélyi magyar iskolák ügye.). Acsay István A szellemi fölény és a tanárság . címmel azt a gondolatot fejtegeti, hogy tudatosan és ernyedetlenül dol-
goznunk kell az ősi birtokunkon megosztozott népekkel szemben ma még meglévő műveltségbeli felsőbbségünknek megtartásán, sőt fokozásán,*
mert csupán ez lehet a záloga annak, hogy egykor ismét jobb napok virradjanak reánk. Ezt azonban csakis okos, messzire néző és erélyes
8 *
1 1 6 i r o d a l o m .
művelődéspolitikával lehet mégvalósítani. Ember István arra hívja fel a.
figyelmet, hogy a magyar társadalomnak mostani szerencsétlen hely- zetében minél több. olyan egyénre van szüksége, aki a helvesen értel- mezett történeti műveltség birtokában történeti tudatossaggal képes a nemzeti létünket érintő sok kérdésben cselekedni. Evégből újításokat kíván a történeti oktatásban, olyképen, hogy a történelem ne legyen a jelennel semmi vonatkozásban sem álló holt ismeretek tömege, hanem szolgáljon útbaigazítással mostani és a jövőt illető tennivalóinkban (Történelmi kultúra a társadalomban). Pitroff Pál rövid cikkében (A centripetális nevelés kérdéséhez) azt hangoztatja, hogy középfokú isko- láink nem adliak az ifjúságnak eléggé egységes műveltséget és életfel- fogást. E bajnak megjavítására oly gyökeres újításokat ajánl (a polgári iskoláknak alreáliskolákká való fokozatos átalakítását, a tanítóképzők- nek mostani formájukban, való megszüntetését s a tanítóképzésnek .az ezután megalkotandó gazdasági középiskolára építését), amelyek tüze- tesebb kifejtést és bővebb megokolást kívánnának.
Ez értekezéseken kívül gazdag Irodalom rovat közöl ismertetéseket főként hazai művekről és külön állandó rovat t a r t j a szemmel a nevelés:
szempontjából annyira fontos ifjúsági irodalmat. A Szemle rovatnak kisebb cikkei időszerű érdekes dolgokról számolnak be, tájékoztatván az olvasót más népek szellemi életének egyes jellemző mozzanatairól. Végül a szövetség ügyeiről szóló hivatalos közlemények rekesztik be a folyó- irat füzeteit. Ebből a rovatból külön ki kell emelni a szövetség elnökének,.
Sajó Sándornak erős magyar érzéstől áthatott és kifejezésmódjában is gyökeresen magyar közgyűlési megnyitó beszédét. Nagy J. Béla.
Geréb József: Klasszikus világ és modern műveltség. ( O l c s ó K ö n y v t á r 1 8 8 8 — Í 8 9 3 „ s z . ) B p e s t , 1 9 1 8 . F r a n k l i n - T á r s u l a t .
A klasszikus.nyelvek védőirata ez a kis könyv. Zielinszki Tádénak, a világhírű, modern szellemű orosz filológusnak előadásaiból, merített a szerző eszm'éket.és ihletet._Igaz élvezettel olvastuk annak idején az eredeti előadások német fordítását (Die Antiké und loir. Leípzig.). Most kedves emlékei élednek fel bennünk Geréb munkájának olvasásakor.
És elismeréssel kell adóznunk a szerzőnek nemcsak azért, mert védi a modernség szellemétől megittasultakkal szemben az emberiség közkincsét, hanem mert igaz tudós szerénységgel beleolvasztja saját értékes meg- állapításait a nagy orosz tudósnak gondolatvilágába.
Sajnos, hogy már szükség van ilyen védőiratra. Tanulónak, tudós- nak, társadalomnak egyaránt nélkülözhetetlen az antik világ, tanulmá- nyozása. Épenséggel nincs még kiaknpzva. Tág tere nyílik még az alkotó- munkának az antik nyelvekben, gazdag irodalmukban és művészetük megismerésében. Most kezdjük csak- megérteni igazán a görög és római szellem működését és éreznünk kell, hogy minden európai nép nemzeti műveltségének szerves eleme a latin-görög műveltség. Nekünk kétsze- resen az. Ahol félrelökték a klasszikus nyelveket, ott a művelődés foly- tonosságában áthidalhatatlan szakadékok támadtak (Spanyolország).
Szinte ösztönszerűen, mintegy a Nietzsche-féle, tudat alatt működő nagy- én hatásaképpen ragaszkodnak hozzá az emberiség nagyjai és nagysá- .gukhoz méltóan a nagy nemzetek.
Maga a latin nyelvnek appercepción alapuló megtanulása, meljr mindenütt a törvény erejét érezteti, hatalmas pedagógiai nevelőérték..
