Pusztahelyi Réka
A TARTOZÁS ELISMERÉSE, MINT ELÉVÜLÉST MEGSZAKÍTÓ KÖRÜLMÉNY
A tartozás-elismerés, mint az elévülést megszakító körülmény
A Ptk. hatályos rendelkezésében kimondja, hogy a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése az elévülést megszakítja.1
A régi magyar magánjogi törvénytervezetekben a kötelezett tartozás-elismerése a félbeszakító okok között első helyen került szabályozásra. Annak ellenére tehát, hogy e tervezetek elsősorban kereset-elévülés oldaláról közelítettek az elévüléshez, tehát az elévülés bekövetkezését a bírói úton való igényérvényesítés huzamosabb időn keresztüli elmulasztása váltotta ki, mégis az elévülést félbeszakító okok között nem csak a jogosult bírósági eljárásban történő igényérvényesítése, perindítása, a kötelem, szerződés módosítása, az egyezségkötés, hanem a tartozáselismerés is helyett kapott.
A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezete (1900) az alábbi félbeszakító okokat ismeri. „Az elévülés félbeszakad, ha az adós a követelést a hitelezővel szemben részfizetés, kamatfizetés, biztosítékadás vagy bármi egyéb módon elismeri. Dolog visszaadására irányuló követelés elismertnek tekintetik, a míg az adós a dolgot hitelező rendelkezésére tartja.”2 „Az elévülés félbeszakad, ha a hitelező a követelés megítélése vagy megállapítása iránt keresetet indít (keresetlevelet bead). A keresetindítással egyenlő hatályú a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztése; a csődbejelentés; a beszámítás perbeli érvényesítése; a perbehívás abban a perben, a melynek kimenetelétől a követelés függ;
a végrehajtás kérése és a végrehajtás foganatosítása végett tett bármi intézkedés.”3 Itt kell megemlíteni, hogy az 1900-as Tervezet az engedményezésről történő értesítéshez nem fűzött elévülést félbeszakító hatályt.
A Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezete (1913) az elévülést félbeszakító körülmények körében megegyezik az 1900-as tervezet szövegével.4 Alapvető különbség azonban, hogy míg az 1900-as Tervezet az általános elévülési időt 10 évben határozta meg, addig az 1913-as Tervezet 20 évben állapította meg.5
A Magyarország Magánjogi Törvénykönyve törvényjavaslata (Mtj.;1928) szintén a fent említett félbeszakító körülményeket sorolja fel6 azonban az általános elévülési határidőt 32 évben jelöli meg.
A tartozás elismerés elévülést megszakító hatását alátámasztja az elévülés intézményének legfontosabb jogpolitikai indoka, miszerint a jog feladata a huzamosan
A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
1 Ptk. 327 . § (1) bekezdés
2 1339. §
3 1340. §
4 1062-1063. §§
5 Kiss Albert 1902-ben megjelent kritikai tanulmányában e 10 éves határidő túlzottan rövid voltát emeli ki. Lsd:
Kiss Albert „Az elévülés a Polgári Törvénykönyv Tervezetében” c. tanulmánya 27. o. (in. Kritikai Tanulmányok a Polgári Törvénykönyv Tervezetéről sorozat, V. füzet, Budapest,. Grill K. 1902.)
6 1297.-1298 . §§
fennálló bizonytalan jogi helyzetek kiküszöbölése, amelyet a követelések elévülése folytán a bírói úton való igényérvényesítés megszűnésével is biztosít. Tekintettel azonban arra, hogy az adós nincs bizonytalanságban tartozásának kifejezett vagy más formában megvalósuló elismerése által, a teljesítésre irányuló magatartása erre utal, a tekintetben, hogy a jogosultnak peresíthető követelése áll fenn vele szemben, ezért a tartozás elismerése is alkalmas az elévülés megszakítására, annak ellenére, hogy a jogosult igényérvényesítő magatartása passzív.
Rudolf Loránt hívta fel monográfiájában arra figyelmet, hogy régi magyar magánjogi irodalom az adós tartozáselismerését a fő megszakító körülménynek tekintette (erre utal a tervezetek szabályozási módja, miszerint első helyen az adós tartozás-elismerése áll a félbeszakító körülmények között). Rudolf szerint azonban az adósi magatartást másodlagos, atipikus jelenségnek kell tekinteni a félbeszakító körülmények között. Azzal érvel, hogy az adós magatartása az elévülés tényállásában sem értékelt, továbbá tipikus élethelyzet is az, hogy a jogosult tartja számon követelését, és aktív magatartásával érvényesíti azt.7
A tartozás elismerés formátlansága
A hatályos Ptk. és a kapcsolódó bírói gyakorlat a tartozáselismerés, mint megszakító ok alakszerűtlenségét elfogadja. Ez a megközelítés a régi magyar magánjogi tervezetek elgondolására is utalhat. A régi magyar magánjogi tervezetek (lásd feljebb) a tartozás elismerésre, mint magatartás eredményre tekintettek.
Ezzel ellentétes álláspontot vall Rudolf Loránt. Véleménye szerint a Ptk. 242. § alkalmazása felmerül az adós elévülést megszakító tartozáselismerése esetén is. Ezért szükségesnek látja a tartozás elismerő nyilatkozat írásba foglalását. Kifejti azonban, hogy az alakszerűséget mellőző tartozáselismerés is kifejthet joghatást, amennyiben a tartozáselismerés reálaktus jellegére tekintünk. Mivel a Ptk. 218. § (3) bekezdése lehetővé teszi azt, hogy a szerződésnek a felek vagy jogszabály által megszabott alak mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött. Előállhat tehát egy olyan bírói gyakorlat, amely ezt a szabályt alkalmazva eltekint a tartozás elismerés alakszerűségétől.8 A későbbiekben kialakult bírói gyakorlat azonban nem osztotta a véleményét, és eleve nem követelte meg az elévülés félbeszakító hatásához a tartozás elismerés írásbeliségét.
Szászy István az Mtj. rendelkezéseit felhívva, szintén hangsúlyt helyez a tartozás elismerés alakszerűtlenségére, amikor tartozás elismerésének tekinti a halasztási vagy elengedés iránti kérelem előterjesztését, illetve a tartozásátvállalás közlését.9
Érdemes itt kitérni arra, hogy az elévülés megszakítására alkalmas, formátlan tartozás elismerés, és a perjogi szempontból jelentőssé váló, a bizonyítási terhet megfordító írásbeli tartozás-elismerés, mint egyoldalú címzett akaratnyilatkozat közötti ellentmondást tompítja a Ptk. törvényjavaslat10 azáltal, hogy a tartozáselismerés szabályozásánál is mellőzi az írásbeliséget, mint alaki kelléket.
A 2009. évi CXX. törvénnyel kihirdetett, de hatályba nem lépett Ptk.-hoz megjelent magyarázat a nyilatkozat formátlanságát azzal támasztja alá, hogy a bírói gyakorlatban huzamosabb ideje kialakult álláspontot emeli ezzel törvényerőre, és kimondja, hogy az
7 Rudolf Loránt: Az elévülés. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961.) 164. o.
8 Rudolf: i.m. 173. o.
9 Szászy István: A kötelmi jog általános tanai. (Grill Kiadó Budapest, 1943.) 254. o.
10 Vö. T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről. Továbbiakban Ptk. törvényjavaslat. 6:26 . § Elérhető: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=7971
„írásbeliségnek a tartozáselismerés bizonyíthatóságának megkönnyítésén túl más szerepe nincsen.”11
A Kúria gyakorlatában a tartozás elismerésnek minősülő kötelezetti cselekmények tekintetében az alábbi tétel jegecesedett ki. A fél nyilatkozatához a tartozáselismerés jogkövetkezményei csak akkor fűződhetnek, ha a tartozás elismerése magyarázatot nem igénylő módon, kifejezetten és félreérthetetlenül történik, és abból világosan kitűnik, hogy a fél a követelés fennállását nem vonja kétségbe.12
Kérdéses lehet azonban, hogy támogatható-e az alábbi eseti döntésbe foglalt állásfoglalás: „Ha a kötelezett a felszólításban közölt követelés kifogásolása és jogfenntartás nélkül a tartozását törleszti, ezt az elévülés megszakítása szempontjából úgy kell tekinteni, hogy a kötelezett az egész tartozást elismerte.”13
Érdekes kiemelni, hogy egy másik esetben a kötelezett ugyan a hibás teljesítést elismerte, és később a kötelezett részére kompenzációs célzattal ajándékot (ingyenes szolgáltatást) ajánlott fel, azonban a per során e kötelezetti magatartás, mint elévülést megszakító körülmény mégsem vált relevánssá. Később a kötelezett ügyvezetője 1.250 EUR összeget ajánlott fel az ügy végleges rendezéseként, de azt a jogosult elutasította.
Egyezségkötés híján az egyezségi kísérlet, egyeztetési tárgyalás pedig nem volt alkalmas az elévülés megszakítására a bíróság értékelése szerint.14
A bíróság az elévülést megszakító körülményként értékelte viszont a kötelezett azon levelét, melyben felhívta a jogosult (adásvételi szerződés vevője) figyelmét arra, hogy tulajdonjogát nem jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, és erre figyelemmel a környéken lévő másik lakás tulajdonjogát ajánlotta fel a számára. „Ezzel az I. rendű alperes lényegében természetbeni kártérítésre tett ajánlatot elismerve, hogy a vele kötött adásvételi szerződés alapján még kötelezettsége van a felperesi jogelőd irányában. Elismerésével a Ptk. 327. § (1) bekezdése értelmében megszakította az elévülést.”15
Vitatott az a kérdés, vajon a főkövetelés megfizetése minősülhet-e olyan magatartásnak, amely a késedelmi kamatkövetelés, mint függő mellékkövetelés elévülését is megszakítja, amellett, hogy a kötelezett a főkövetelést teljes mértékben törlesztette. A per nem vitás adatai szerint az alperes az egyes fuvarszerződéseken alapuló fuvardíjtartozását a CMR 32. cikk 1.c) pontja szerinti elévülési határidőn belül teljesítette, az alperes az elévülési kifogásában a főkövetelés elévülésére maga sem hivatkozott, továbbá az sem volt vitás, hogy az alperes a teljesítéssel késedelembe esett. „Amennyiben a kötelezett a főkövetelés teljesítésével késedelembe esik, de azt az elévülési időn belül önként megfizeti, a főkövetelés után járó késedelmi kamat még ezután – az önkéntes teljesítéssel kezdődő elévülési idő alatt – is érvényesíthető.16
Szintén vitatható a hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazása mellett a Kúria másik elvi határozata. Ezen elvi döntés sajátos körülménye azonban az, hogy a Ptk.
hatálybalépését megelőzően esedékessé vált követelésről van szó jelen esetben. A Ptk. I. 85.
§-ának (3) bekezdése szerint az elévülésnek a Ptk. hatálybalépését megelőzően bekövetkezett nyugvására, megszakadására és megrövidítésére a korábbi jogot kell alkalmazni. A korábbi jog, azaz az Mtj. 1297. §-a szerint az elévülés félbeszakad, ha az adós a követelést bármely módon elismeri. E jogi rendelkezést is figyelembe véve már vitán felül áll a Kúria döntése:
„Az ingatlannak érvényes adásvételi szerződés alapján a vételár kifizetését követő – az eladó által tudomásul vett – folyamatos birtoklása, használata, terhének viselése az elévülés
11 Gárdos Péter (szerk.): Kézikönyv az új Polgári Törvénykönyvhöz (Complex K., Budapest, 2009.) 499. o.
12 EBH2000. 309
13 BH1986. 112.
14 FIT-H-GJ-2008-213. bírósági határozat a Fővárosi Ítélőtábla határozata gazdasági ügyben
15 Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.607/2010/8. sz. határozata
16 FIT-H-GJ-2008-160. bírósági határozat a Fővárosi Ítélőtábla határozata gazdasági ügyben
megszakadását eredményezi, amely állapot mindaddig fennáll, amíg az eladó a szerződés érvényességét vitatva, az ingatlan birtokát vissza nem követeli.17”
Tartozás elismerése szóbeli vagy írásbeli nyilatkozattal
Ha a tartozás elismerésére kifejezetten, akaratnyilatkozatban kerül sor, akkor az elévülés megszakadásán túlmenően egyéb joghatások is beállnak. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a Ptk. 242. § alapján az írásbeli tartozáselismerés megfordítja a bizonyítási terhet. A kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Apportálhatóvá válik az adós által elismert követelés18 Itt kell megjegyezni, hogy a korábbi Ptk. Javaslatokhoz képest már az elévült követelés beszámításánál nem feltétel, hogy a kötelezett azt elismerje.19
A bírói gyakorlatban megjelent olyan eseti döntés is, amelyben a tartozáselismerés a szerződésmódosító nyilatkozat formájában jelentkezett. „Az I. rendű alperes a kölcsönszerződés hátoldalára vezetett toldaton elismerte, hogy „A túloldali kölcsön összege a mai napig nem került visszafizetésre. Adóstársak a mai napon a kölcsönt elismerik kamatokkal együtt: amely 30 400 000 (azaz Harmincmillió-négyszázezer forint). Ezen összeget adóstársak 2003. június 4-ig kötelesek megfizetni.” Eredetileg az adóstársak ugyanis kamatmentes kölcsönt vettek fel.20
Amennyiben a tartozás elismerés akaratnyilatkozat megtételében áll, akkor az címzett, tehát a jogosulthoz intézett és hatályosulásához szükséges, hogy a jogosult tudomásul vegye, hozzá megérkezzék. Természetesen feltétel az is, hogy a kötelezettől származzon.
Felmerül a kérdés, hogy vajon egyidejű többalanyúság esetén, pontosabban kötelezetti ill. jogosulti egyetemlegesség esetén milyen hatással jár bármelyik fél tartozás elismerő nyilatkozata?
A Ptk. Törvényjavaslat szövegében rögzíti, hogy „a követelésnek egyik kötelezettel szemben bekövetkező elévülése nem hat ki a többi kötelezettre,”21 – tehát szubjektív jogi tényként kezeli, a jogosult érdekeinek védelme céljából –, továbbá kimondja, hogy belső jogviszonyukban is hivatkozhat a kötelezett társaival szemben a már bekövetkezett elévülésre.
E szabály a bírói gyakorlatot emeli törvényerőre, amely jelenleg is az elévülést megszakító körülményeket szubjektív tényként kezeli, így az adóstárs tartozás-elismerése a társkötelezettek vonatkozásában az elévülési időt nem szakítja meg.22
„A bíróság utal arra, hogy az elévülési idő elteltét és megszakadását adóstársak esetén (egyetemleges adóstársak esetén is) adóstársanként külön-külön, a többi kötelezettől függetlenül kell vizsgálni és megállapítani. Minden tény, amely nem kapcsolatos a jogosult kielégítésével, szubjektív hatályú.”23
Villányi László is rámutat arra, hogy ha „több adós van, az elévülés félbeszakadását szubjektíve kell megítélni; a félbeszakadás tehát csak annak az adósnak a hátrányára következik be, aki ellen a hitelező fellépett, illetve, aki a követelést elismerte.”24
17 EBH2004. 1136.
18 Vö. gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. 13. § (2) bek.
19 A 2009. évi CXX. törvénnyel kihirdetett, de hatályba nem lépett Ptk. még tartalmazta azt a rendelkezést, hogy az elévült követelés csak akkor alkalmas beszámításra, ha azt adós azt korábban elismerte, és az a pénztartozás esedékességének időpontjában még nem évült el. (5:6. § (1) bek.)
20 Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.294/2006/8.
21 6:29 . § (5) bek.
22 FIT-H-PJ-2008-460. bírósági határozat
23 Vö. Fővárosi Bíróság 15.P.633.956/2004/18. sz. határozata. A jogerős ítéletet lásd: FIT-H-PJ-2006-4.
24 Villányi László: Követelések megszűnése és elévülése. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar Magánjog III.
kötet (Grill Kiadó, Budapest, 1941.) 641.o.
Érdemes azonban itt elgondolkozni azon, hogy az egyik kötelezett által tett tartozáselismerő nyilatkozat – amelyről a másik kötelezett a legtöbb esetben tud, vagy tudhat – ugyanazzal a jogosulttal szemben tett, ugyanarra a követelésre vonatkozó nyilatkozat, mégsem befolyásolja a jogosult igényérvényesítési lehetőségét a másik kötelezettel szemben.
Ha a tartozást el nem ismerő kötelezettel szemben az elévülési idő korábban letelhet, érdekellentét állhat elő a kötelezettek között, amely esetleg hajthatja őt a jogosulttal való összejátszásra. Ugyanígy a belső jogviszonyban keletkező megtérítési igény érvényesítésével szemben is a társkötelezett elévülési kifogást támaszthat, függetlenül attól, hogy valójában vele szemben a társkötelezett megtérítési igényt mikor érvényesített.
Az adóstársak között feszülő érdekellentét nyilvánvalóvá vált így abban az esetben is, amikor volt élettársak, mint I.-II. rendű alperesek által közösen felvett kölcsönszerződésből eredő követelés elévülését megszakító körülményként az I. rendű alperes újabb élettársa tanúskodott a felperes érdekében a mellett, hogy a II. rendű alperes tartozását szóban elismerte. 25
Mivel a tartozás elismerő nyilatkozat nem személyes jellegű nyilatkozat, ezért képviseletnek a nyilatkozat tételénél helye lehet. A bíróság egy eseti döntésében nem látta akadályát annak, hogy a szintén egyetemleges adóstárs a jogosulttal szemben adóstársai, egyébként gyermekei törvényes képviselőjeként eljárva az ő nevükben is elismerő nyilatkozatot tegyen. A bíróság indoklása szerint „a bírósági peres eljárás során az I-II.
rendű alperesek és a III. rendű alperes között érdekellentét nem állt fenn, így az I-II. rendű alpereseket képviselhette törvényes képviselőjük, aki – ennek megfelelően – jogosult volt a nevükben gyámhatósági hozzájárulás nélkül jognyilatkozatot tenni.”26 Véleményem szerint a tartozás elismerő nyilatkozat megtételekor, továbbá a teljesítésre való felszólítás kézhezvételekor a III. rendű alperes érdekellentét alapján a I.-II. rendű felperesek törvényes képviselőjeként nem járhatott volna el, így az általa tett nyilatkozat nemcsak hogy a gyámhatóság hozzájárulásának hiányában, hanem az érdekellentét megléte miatt törvénybe ütközés folytán is semmis.
Jogosulti egyetemlegesség esetén a tartozás elismerése sajátos, lényegében objektív, azaz valamennyi jogosultra kiható hatással jár. A hatályos Ptk. rendelkezése (és a Ptk.
Törvényjavaslat vonatkozó szakasza) értelmében, a jogosultak érdekeinek védelmében, a követelés egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek.27 Amíg kötelezetti egyetemlegesség esetén a tartozás egyikük általi elismerése a többi kötelezett vonatkozásában folyó elévülési határidőt nem szakítja meg, addig jogosulti egyetemlegesség esetén az egyik jogosulthoz címzett tartozáselismerés valamennyi jogosultra kihat, de csak a Ptk. rendelkezése alapján, az elévülést kizáró, pontosabban az elévülési kifogás felhozhatóságát megakadályozó szabály alapján.
25 „A felperes és az I. r. alperes személyes nyilatkozata, valamint az érdektelennek, elfogulatlannak nem tekinthető XY tanúvallomása alapján nem volt megállapítható tényként az, hogy a II. r. alperes szóbeli tartozáselismerő nyilatkozata az elévülést megszakította.” Fővárosi Bíróság 15.P.633.956/2004/18. A jogerős ítéletet lásd: FIT-H-PJ-2006-4.
26 Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.608/2008/5.
27 Ptk. 335. § (3) bek., Ptk. Törvényjavaslat 6:33 . § (3) bek.
A tartozás elismerése kihathat-e az eredeti elévülési határidő tartamára?
Bár hatályos jogunkban a tartozáselismerés jogcímhez kötöttsége mellett ez a kérdés nem merülhet fel, azonban érdemes itt, elsősorban dogmatikai szempontból kitérni arra a kérdésre is, vajon a tartozáselismerés kihathat-e az eredeti elévülési határidőre?
A tartozás elismerés jogcímhez kötöttsége a jelenlegi bírói gyakorlatban kiforrott, hiszen a Ptk. is rögzíti, hogy a tartozás elismerés a követelés jogcímét nem változtatja meg. A Ptk. előtti bírói gyakorlat azonban (ahogyan arra Szászy is rámutat)28 elfogadta az elvont tartozáselismerést hatályosnak, amely arra a sajátos eredményre vezetett, hogy mivel a tartozás immár az elismerő nyilatkozaton, mint jogcímen alapult, az eredeti jogcímtől pedig függetlenedett, ezért nem az eredeti jogcím szerinti elévülési idő kezdődött újra a félbeszakítás után, hanem – tekintet nélkül arra, hogy speciális elévülés határidő volt-e irányadó – az általános elévülési határidő számítása indult meg ezután.
Érdekes itt kitérni arra, hogy bár az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről szóló New Yorki egyezmény alapján a felek az elévülés időtartamát nem módosíthatják illetve nem is befolyásolhatják, azonban az egyezmény egyetlen kivételként elismeri az adós egyoldalú nyilatkozatát, miszerint az elévülési időn belül bármikor a hitelezőhöz intézett egyoldalú írásbeli nyilatkozattal az elévülési időt meghosszabbíthatja úgy, hogy ez a nyilatkozata ismételhető.29 Lényegében tehát az adós tartozáselismerése nem pusztán megszakíthatja az elévülést, hanem, a nyilatkozat tartalmától függően az eredeti elévülési határidőt is kitolhatja.
Tartozás elismerés hatásával járó más célú nyilatkozatok
Gyakran előáll a bírói gyakorlatban olyan tényállás, amelyben a kötelezett által más célból megtett nyilatkozatot, vagy a kötelezettnél fellelhető más célú dokumentumokban (pl.
könyvelés) foglalt tényt, körülményt kívánja a jogosult a követelése perelhetősége céljából tartozás-elismerésnek minősíteni.
A beszámítás érvényesítésével a fennálló tartozás elismerése. A kötelezett beszámítási kifogásával lényegében elismerte fennálló tartozását és a beszámítással meg nem szüntetett részkövetelésre nézve nyilatkozata az elévülést megszakította. „Az alperes a másodfokú eljárásban beszámítási kifogást terjesztett elő, ezzel lényegében elismerve az 1997. december 11-én kelt polgármesteri levélben megjelölt 3.000.000 forintos tartozást. Kérte, hogy az ítélőtábla ezen összegbe számítsa be a felperes bérleti díjtartozását.”30
Gyakran előfordul a bírói gyakorlatban az az eset is, amikor a felek kölcsönszerződésnek minősítik megállapodásukat, amely azt célozza hogy meghatározza a kötelezett fennálló tartozását. Hasonlóképpen, a felek a korábbi tartozás összege pontosítása céljából szerződésüket módosítják. A szerződésmódosítás azonban szintén elévülést megszakító körülményként a tartozás elismerés ilyen hatását felülírja.
Érdekes problémát vet fel az a jogi helyzet, ha a kötelezett vagylagos szolgáltatás esetén az őt megillető választási jogot átengedte a jogosultnak, nevezze meg ő hogy az esedékessé vált szolgáltatások közül melyiket teljesítse. Vitatott kérdés azonban, hogy a választási jog
28 Szászy im. 255. o.
29 Vö. 1989. évi 1. törvényerejű rendelet az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről szóló, New Yorkban, 1974. június 14-én kelt Egyezményről, valamint az áruk nemzetközi adásvételi szerződésére vonatkozó elévülési időről szóló Egyezmény módosításáról, Bécsben 1980. április 11-én kelt Jegyzőkönyvről 22. Cikk (1) –(2) bek.
30 Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.080/2007/3.
gyakorlása mennyiben érinti a követelés érvényesíthetőségét, tehát az elévülési határidő kezdetét?
Tartozás részbeni elismerése
Felmerül a kérdés, vajon a tartozás részbeni elismerése a teljes követelés vagy csak egy része tekintetében szakítja meg az elévülést? Kiindulópontunk lehet az a körülmény, hogy a kötelezett részteljesítése is a bírói gyakorlat szerint alkalmas a tarozás elismerésére, kivéve, ha egyébként azon felüli tartozása fennállását kifejezetten tagadta. Ebből következően a részbeni elismerés, amennyiben kifejezetten nem zárja ki további tartozás fennállását, a teljes követelés elévülési idejére kihatóan szakítja meg az elévülést. Szintén erre a megoldásra jutunk, ha a bírói gyakorlatban megjelenő azon elvet vesszük figyelembe, hogy pontos összegszerűség hiányában a fennálló tartozás jogalapjának elismerése is alkalmas az elévülés megszakítására.
Már elévült tartozás elismerése
Elsősorban dogmatikai szempontból – gyakorlati szempontból kevésbé – érdekes megvizsgálni, vajon az elévülési határidő leteltét követően, tehát elévült tartozás vonatkozásában tett elismerő nyilatkozat kihat-e az elévülési határidőre, netán feltámasztja azt?
Rudolf szerint, mivel az elévülési határidő már letelt, ezért félbeszakító körülmény már nem jöhet figyelembe, tehát az elévült tartozás elismerése nem éleszti fel a határidőt, a követelés nem lesz újra nem elévült. Azonban rámutat arra, hogy bizonyos joghatás e nyilatkozathoz mindenképp fűződik. Tekintettel arra, hogy e magatartás kifejezetten az adóstól származik, ennek végeredményben csak egy célja lehet, hogy az adós ezáltal az elévülési kifogásáról mond le.31 Tekintettel azonban arra, hogy (szűk körű kivételtől eltekintve) a bíróság hivatalból a követelés elévült jellegét nem veheti figyelembe, kizárólag az adós kifogása által hatályosulhat, ezért lényegében a kifogásról való lemondással a követelés újból perben érvényesíthetővé válik.
Kiss Albert monográfiájában szintén rámutat, hogy „a jog érvényesítéséről való lemondás, a joglemondás általános szabályai szerint ítélendő meg. Tehát történhetik nemcsak kifejezett akaratnyilvánítás által, hanem per concludentia facta, pl. az elévülés befejezése után az adós kamatot fizet, zálogot ad, belenyugszik abba, hogy concrét esetben a beszámítás a hitelező ellenkövetelésével szemben ne fogjon helyet. A lemondás hatálya az, hogy az elévülés meg nem történtnek tekintetik.”32
A Magánjogi Törvényjavaslat szövegezése is egyértelműen kifejezi, hogy az elévült tartozás elismerése nem mást eredményez, mint az elévülési kifogás megszűntét. „Az sem hivatkozhatik elévülésre, aki elévült tartozását írásban elismerte vagy arra nézve írásban fizetési ígéretet tett.” 33
Itt kell megemlíteni, hogy az elévült tartozás elismerésére az Mtj.-ben előírt írásbeliség azzal indokolható, hogy már elévült tartozásra nézve tette a kötelezett és lényegében e magatartása az elévülési kifogásról való lemondást jelent: „nem hivatkozhatik elévülésre…”.
31 Rudolf im. 175. o.
32 Kiss Albert: Az elévülés a magyar anyagi magánjogban. (Politzer Zsigmond és Fia Kiadása, Budapest, 1902.) 218.o.
33 Mtj. 1313.
Érdekes megvizsgálni, hogy a már elévült tartozás elismerése, amely az elévült jelleget a fentebb elmondottak alapján nem szünteti meg, hogyan hat ki a mellékötelezettségek elévülésére. Véleményem szerint, ha a főkövetelés elévült, akkor az attól függő mellékkövetelések elévülése bekövetkezik még abban az esetben is, ha az elévült követelést utóbb az adós írásban el is ismeri. Egyrészt ez logikusan következik a tartozás elismerő nyilatkozat sajátosságaiból, annak szubjektív jellegéből, másrészt következik a tartozás- elismerés, mint az elévülési kifogásról való lemondás kiterjesztő értelmezésének tilalmából.
Tartozás-elismerő nyilatkozat és más, elévülés nyugvását vagy megszakadását kiváltó jogi tények egymásra hatása
Tekintettel arra, hogy a jogosult igénye érvényesítése céljából minden eszközt megragad, ezért gyakran előáll az a helyzet, hogy egyidejűleg több megszakító körülményt jelöl meg a perben, a kötelezett elévülési kifogására reagálva, hogy bizonyítsa, hogy a kereset benyújtásakor a követelése még nem évült el.
Bírói gyakorlatban gyakran jelentkezik az az eset, hogy a jogosult teljesítésre vonatkozó írásbeli felszólításának hatására ugyan a kötelezett nem teljesít, de tartozását elismeri. Ha az új Ptk. Törvényjavaslat valóban mellőzni fogja a teljesítésre felszólítást, mint elévülést megszakító körülményt, akkor előállhat olyan helyzet, hogy a jogosult teljesítésre felszólító nyilatkozatára hallgatással reagáló kötelezetti magatartást is igyekeznek majd a fennálló tartozás elismerésére irányuló magatartásként értelmezni. Jelenleg erre a bírói gyakorlat teret enged, mivel a tartozás elismerés formátlanságából indulnak ki, tehát amelyet akár ráutaló magatartással is kifejezhet az adós. Kérdésként felmerülhet vajon előállhat-e olyan helyzet, hogy a tartozás elismerésének fog minősülni a kötelezettnek a felszólításra való nem reagálása, hallgatása?
A bírói gyakorlatban szintén számos esetben jelentkezik az a helyzet, hogy a jogosult kezdeményezésére nem pusztán a tartozás szóbeli vagy írásbeli, kifejezett elismerésére kerül sor, hanem új fizetési határidőt, részletfizetési kedvezményt, a tartozás részleges elengedését is biztosít a hitelező az adósnak. Ebben az esetben az adós nyilatkozata, mint tartozáselismerés helyébe a szerződés módosítása, egyezségkötés lép be, mint elévülést megszakító körülmény.
További érdekes helyzetet eredményez, ha az egyezségi tárgyalások folyamán az adós elismeri tartozását. Bár a tárgyalások folytatása a jogosultat menthető körülményként akadályozza az igényérvényesítésben, tehát az elévülés nyugszik, azonban az adós tartozás elismerése megszakítja az elévülést. Kérdés, hogy a bírói gyakorlat mennyire tekinti lehetségesnek az elévülés nyugvásának időszakában az elévülést megszakító körülmény bekövetkezését.
A Ptk. Törvényjavaslat az elévülés nyugvása alapján megkezdődött egy éves illetve három hónapos új határidő jellegéről kifejezetten ugyan állást nem foglalt (elévülési vagy jogvesztő határidőnek tekintsük-e), de elfogadta annak lehetőségét, hogy ez a határidő bár nem nyugodhat már, de megszakítható.34 Ezzel szemben a Kúria korábbi elvi határozatában kimondta, hogy a szavatossági elévülési határidő nyugvását követően rendelkezésre álló határidő már nem elévülési jellegű, tehát az elévülés nyugvására ill. megszakítására
34 Vö. 6:24 . § (3) bekezdése: „A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos – határidő számítása kezdődik újból.”
vonatkozó szabályok lényegében nem alkalmazhatók.35 E határidő alatt tehát a jogosultnak pert kell indítania.
Előállhat olyan helyzet is, hogy az adós elismeri tartozását, de megfizetésére a jogosulttól új határidőt kér. A jelenleg hatályos Ptk. szerint a lejárat után a teljesítésre adott halasztás szintén, mint nyugvási ok jön figyelembe. (Még ha nem is egyértelmű ezen szabály helyes értelmezése.) Véleményem szerint a felek között ebben az esetben fennálló akarategység a szerződés módosítását eredményezi, ami megszakítja az elévülést.
ACKNOWLEDGEMENT OF A DEBT,
IN THE VIEWPOINT OF THE INTERRUPTION OF THE PRESCRIPTION This essay intends to examine the forms, and the effect of the debt- acknowledgement on the period of limitation. The Civil Code does not specify which behaviours of the debtor are deemed as acknowledgement interrupting the prescription, but the early drafts on civil code, and the recent judicial practice give some ideas for the interpretation of this interrupting event. The essay examines what else effect has the acknowledgement, and what else acts performed by parties are deemed also as an acknowledgement.
Keywords: acknowledgement of a debt, prescription, interruption of prescription
35 EBH 2003.853.
