248-
Azt hiszem, nem (tévedek, ha ezt az egyébként máris gazdag programmot kíegészíitendcraek tartom a 'kincstári igényper re- formjának kérdésével. Egész civilisztíkánk presztízskérdése ez, mert ez a rendszer nem is jogelven, hanem azon a tételen alap- szik, .amelyet Molière, amikor megtámadták azért, mert mástól vett témát diolgozott ki, így fejezett ki: „Je prends mon bien ou je le trouve." Emellett' a mai rendszer nyilt beismerése volna annak, hogy a polgári ¡per bizonyítási eszközei és bizonyítási el- járása a ldrncstár véleménye .szerint nem adnak megnyugtató eredményt. Mindent meg keli tehát minél előbb tennünk azért, hogy a jog a szóbanforgó területen visszanyerje régi uralmát.
Dr. Ball a Ignác.
ÜGYVÉDSÉG - JOGÉLET
S z e m l é l ő d é s .
„Bildung ist Unsterblichkeit der edeisten Geister" mondja Nietzsche. Az ész és lélek műveltsége a szellem alkotásaiban jut kifejezésre és ezek az alkotások őrzik az' idők múlásán keresztül megteremtőjük emlékét a halhatatlanságig.
Meszlény Arthur munkájának foglalata — a megmásíthatat- lan isteni végzés folytán — immár lezárult. Kivétel a befejezett- ségnek e kérlelhetetlen szabálya alól az a sudár törzs a magyar jogirodalom ligetében, amelyet tizenhárom évvel ezelőtt új cse- meteként lelkes bizakodással ültetett ki a szellemiségnek bizony akkor is nagyon barátságtalan téli világába és amelynél tizen- három éven keresztül odaadó szeretettel vett részt a mind izmo- sodó évgyűrűk képzésében: a mi lapunk, amely él és élni kíván Meszlény Arthur szellemében, tanításainak szolgálatában.
Forgatom lapunk tizenhárom évfolyamának füzeteit, kere- sem az ő megnyilatkozásait. Csodálatosan, színesen sokoldalúak ezek a megnyilatkozások: alapvető kérdések világos taglalása elméleti részletproblémák mesteri boncolásával váltakozik; — a magas stílusu keretépítéseket finom mívű apró mozaikok töltik be — debatteri éles csatározások mellett örökéletű elvek kristályos kinyilatkoztatása ékeskedik. Nehéz a kincsből válogatni — a félretolt se kisebb érték a kiemeltnél. És ha mégis itt csak példákat sorakoztathatok fel, ez távolról sem különböz- tető értékítélet, — éppen ellenkezőleg: szolgáljon a rész az egésznek képviselőjéül.
Három példát kivánok bemutatni a gazdagság tárházából:
a bőség bizonyságául, a követőknek példaadásul.
1. Világnézleti arcvonalak állanak mai kuszált világunkban egymással szemben: az egyéniség tiszteletének, a szabadság sze- retetének, az egyenlőség és demokrácia féltve őrzésének arcvo-
249-
nala az egyik oldalon, — a tömeg szentté avatásának, a kötött- ség előtti hódolásnak, a parancsuralom és alárendelés fennen hirdetésének arcvonala a másikon. A jogot mindkettő harcos esz- közéül óhajtja, — pedig szinte fogalmi lehetetlenség annak egy- idejű összhangja a két végleti ellentéttel.
Miképen vélekedik e mélységes kérdésekről Meszlény? Bi- zonyságul álljon itt szavainak hűséges idézése:
„Ne vess gátat a természet nagy törvényeinek, amelyeken nem vagy úr, sőt amelyeknek alá vagy vetve és amelyek vala- mennyiünket szabadnak, egyenlőnek és gyarlónak teremtettek.
Ha öncél az ember, úgy minden ember az és a nehézkedés tör- vényének biztonságával borul fel az oly ideig-óráig fenntartott egyensúly, amely embereket, vagy embercsoportokat mások esz- közeivé, rabszolgáivá aljasít. — Ezért ne legyen a jog — min- den társadalom erkölcsi alapfelfogásának elkerülhetetlenül igaz- mondó tükre — a jogtiprás szurtos és szolgálatkész peszton- kája, hanem legyen az igazság büszketartásu papnője". (Bekö- szöntő. 1925. évf. 1—2. szám.).
Világos, féreérthetetlen, férfias állásfoglalás! De néha el- fogja a lemondás hangulata, a kesergés az eszmék alkonyán, az eszmények letűnésén: „Az egyén boldogulása, prosperitása, jó- léte ma már nem számít. Csak a tömegélet számít. Az egyén sor- sát jórészt megpecsételi az a véletlen, ahová beleszületik, ahová sodródik. Megszüntünk a saját szerencsénk kovácsai lenni: a hatalmak, amelyek az egyéni élet kis hajóját kormányozzák, messze túlnőttek az egyén erején." (Európa és a jogfejlődés.
1930. évf. 4890.)
De végtére mégis Madách emberideáljának szent tüze válik az ő lelkén is úrrá. Jelszava kettős: küzdelem a jog szépségéért és biztonságáért •— bizalom e célok végső diadalában. „Akinek kincs az egyéni szabadság, a my house is my castle, az emberi méltóság és az egyén, mint szellemi és erkölcsi érték, az legyen résen, amikor a köz részéről ellenőrzést gyakorolnak a magán- joggal való élés mikéntje felett és ne mulassza el felszólalni, ha ez az ellenőrzés újabb és újabb területeket igyekszik a maga körébe bevonni". (A joggal való visszaélés. 1933. évf. 10. o.).
2. Küzdelem és bizalom: alapvető két jellemvonása ez a jog minden hű harcosának. A klastrom szerzetese mocsoktalan tiszta lélekkel, hitében élő nyugalommal rajzolta, színezte bibliájának művészi betűsorait, míg odakünn a kegyetlen öldöklés és a bor- zalmas pestis a virágzást is pusztasággá égette. A jog munkásá- nak feladata valójában a szerzetes feladata: mig odakünn ezer- nyi erők törik és rombolják a jognak ősrégi, művészi épületét,
— álhatatos buzgalommal és hittel kell a réseket betöltenie, a leomlott köveket újakkal pótolnia, sőt: az örök munkát maga- sabbá, tündöklőbbé építenie. így tanította Meszlény:
Polgári Jog 1937. 4. sz. 4
250-
„Nyiltszemű és érzékeny beidegzett figyelői akarunk lenni mindennek, ami előre visz és óvó Cassandrái mindennek, ami kulturánk szintjének leszorításával fenyeget". (Beköszöntő, 1925.
évf. 1—2. sz.).
Tíz évvel később, változatlan eréllyel, nem lankadó elvhű- séggel: „Erre a gárdára támaszkodva körvonalaztam meg a fo- lyóiratszerkesztés új elveit: a rövidséget, a sokoldalúságot, az élettel való szoros kontaktust, a lap belső egységességét. Azt az elvet, hogy mindenki egyben hadvezér és közkatona; az egyéni érvényesülés számára szabad az út, de csak a nyújtott produktum aranyértéke erejéig és sohasem a közös cél, vagy a többi munkatárs rovására." (Visszaemlékezés, 1935. évf. 3. old.)
3. A befejező, harmadik példa: a léleknek hellén kaloka- gathiájára, jóságára és szépségére vall az a mélységes tisztelet, amellyel Meszlény a jog nagy művészei iránt viseltetett, — az apostol hódolata a Mester előtt.
Klein Ferencnek, a nagy osztrák jogtudósnak halálára írja:
„Mi jogászok meghatva bucsuzunk a nagy jogásztól, akinek ritka érzéke volt a jognak alaptételei és annak az emberi lélekkel és a társadalommal fennálló titkos összefüggései iránt". (1936. évf.
184. old.)
A mi Nagy Ferencünknek az örökkévalóságba költözésekor írja: „Az ő szemében csak egy lépték számított: a tehetség és a komoly törekvés. Temetik Nagy Ferencet. Ne temessék el vele az ő lelkét, az ő nagy ideáljait." (1928. évf. 135. old.)
És végül alig egy évvel ezelőtt Baumgarten Nándornak az élők sorából való távozásakor: „Most amikor bevonult az örök- kévalóság csarnokába, értékes szellemi hagyatékként hagyta hátra nekünk magasröptű gondolkodását és a világ hívságos dolerain túlemelkedő, az örök értékek keresésére iránvított lel- kületét. " (1936. évf. 74. old.).
Meszlény Arthur frissen hantolt sírja felett egybefoglaljuk a három búcsúztatót: Lelkes és mély szeretet élt benne a jog, igazság és szabadság hármas ideálja iránt — kereste az örök szép- ségeket és értékeket — ne hantolják el vele az ő igaz emberi eszményeit!
Non omnis morietur! — l —r.
Dr. Pap István előadása. A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályában f. é. március 20-án Sándorfay Pap István dr. nyug.
kúriai tanácselnök tartott előadást. I. Az özvegyi jogot korlátozó ítélet hatályának kezdete. I I . Az örökbefogadási szerződés kormány- hatósági megerősítése címen.
A köztiszteletben álló előadó személyiségének hatása előkelő jogászközönséget vonzott a hallgatóság soraiba. Az előadó kritikai- lag foglalkozott a Kúria jogegységi tanácsának az özvegyi jog kor-
