Nincs abban semmi csodálnivaló, hogy nem adhat minden kérdésre végleges és vitathatatlan választ.
Úgy vélem, hogy egyes következtetéseinek nyitottsága adja önmaga és tudományunk számára az újabb feladatokat.
Végül azzal a szubjektív töltetű észrevétellel zárom rövid ismertetésemet, hogy különösen is értékelem a gondolataiban megnyilvánuló töprengő' színezetet - ez nagyon is értékelendő tulajdonság olyan tudományos környezetben, amikor gyanúsan és nyugtalanítóan szaporodnak az indokolatlan tudományos magabiztosság attitűdjei és megnyilvánulásai.
Szarka József
TÓTH LAJOS: TESSEDIK SÁMUEL 1742-1820 Szarvas, 1976. 437 oldal + 48 oldal képmelléklet
Új és jelentős monográfiával gazdagodott a Tessedik-irodalom. Szelényi Ödön, Gaál Jenő, Nádor Jenő, Wellmann Imre, Vincze László és Hanzó Lajos után most Tóth Lajos iratkozott fel a nagy felvilágosodáskori pedagógus egész életművét ábrázoló életrajzírók listájára. És nem is akármilyen életrajzzal, hanem az eddigi 7essedí'k-kutatásokat több ponton kiegészítő, a már elavult vagy nem helytálló portrérészleteket imponáló hozzáértéssel retusáló nagy teijedelmű monográfiával. Ez a több száz oldalas munka, mely Szarvas város kiadásában és a Békés Megyei Tanács anyagi segítségével jelent meg 1976-ban, - tartalmi mondanivalójánál és teijedelménél fogva egyaránt megérdemli, hogy neveléstörténeti szakirodalmunk számba vegye.
Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy Tóth Lajos Tessedik-monográfiája tulajdonképpen szintézise nemcsak az elődök kutatási eredményeinek, hanem saját eddigi publikációinak is. Kiderül ez a műnek már az elején, ahol a szerző - a bevezető fejezet után nyomban - áttekinti a Tessedikkel foglalkozó irodalmat és annak egész problematikáját. Tóth Lajos avatott kézzel bánik ezzel az irodalommal, szakszerű értékelést adva annak minden fontosabb publikációjáról. Ugyanakkor jó történeti érzékre vall ennek az irodalomnak a periodizációja is, mely az alábbi felosztásban tárgyalja a vonatkozó forrásanyagot: 1. Tessedik szarvasi működése idején ( 1 7 6 7 - 1 8 2 0 ) megjelent tudósítások;
különös érdekessége ennek a periódusnak a külföldi hírek gyarapodása. 2. A XIX. századi Tessedik- irodalom számbavétele, mely az egész problematika többirányú megközelítését jelzi. 3. A XX. század fordulójától 1945-ig publikált írások taglalása azt mutatja, hogy a Tessedik-kutatások fellendülése ellenére is háttérbe szorul a nagy nevelő munkásságának néhány fontos mozzanata. 4. A felszabadulás- tól napjainkig vázolt periódus pedig jól ábrázolja az irodalom kezdeti beszűkülését, majd az utóbbi időben történő kibontakozását.Szervesen egészíti ki ezt az irodalom-periodizációt Tessedik művészi ábrázolásának az értékelése, előtérbe állítva Ruzicskay György alkotásait; valamint a szerző saját kutatásairól szóló összefoglalása, melyből vüágosan kiderül, hogy jelen monográfia megszületése egyáltalán nem volt véletlen. Tóth Lajos több mint egy évtizedes 7essedíA:-kutatásainak a szakmai közvélemény előtt jól ismert, két önálló kötetben publikált eredményén túlmenően, több kisebb, de nem kevésbé figyelemre méltó tanulmánya, cikke jelent meg. Elég ha ezzel kapcsolatban csak a legutóbbira, a Magyar Pedagógia hasábjain (1976/3. 2 6 2 - 2 7 7 . o.). „Reformjavaslatok Tessedik szentpétervári pályázatában (1803)" c. közleményére utalunk, mely most, Tóth kutatásai nyomán új oldalról világítja meg a nagy pedagógust, és amelynek a mondanivalója jelen műnek is egyik legszebb fejezetét inspirálta.
E recenzió keretei között nem áll módunkban kitérni azokra a részletekre, amelyek a monográfiá- ban, a szentpétervári pályázattal kapcsolatos forráskutatásokon túlmenően, számos helyen pontosítják, teljesebbé teszik Tessedik munkásságáról eddig kialakult ismereteinket. Nem hallgathatjuk el azonban a monográfiának „Tessedik és a jakobinus mozgalom" c. fejezetét sem. Ennek kapcsán ugyanis korábban mi magunk is túl merésznek tartottuk a szerzőnek azt á feltevését, miszerint Tessedik összeköttetésben állt a magyar jakobinusokkal. Ezt még 1975-ben a Pedagógiai Szemle számára írott tanulmányában (megjelent XXV. évfolyam, 12. sz. 1 1 0 2 - 1 1 1 4 . o.) és a debreceni Agráregyetem Évkönyve részére beküldött közleményében sem tudta teljes bizonyossággal elfogadtatni. De a
9 Magyar Pedagógia
121
magyar-szlovák neveléstörténeti konferencián (1975. okt. 2 4 - 2 8 . ) , ahol idevágó kutatási eredményeit egy korreferátum keretében élőszóban ismertette, és végül monográfiájának emiitett fejezetében, ahol Tessedik egész élete és munkássága, eszmei és politikai világszemlélete mintegy természetes közeget szolgáltat ennek a kapcsolatnak a bizonyításához, érveit elfogadhatóvá tette. A szerzőt szerencsére az általa felkutatott levéltári forrásanyag körültekintő vizsgálata és az ebből levont mértéktartó követ- keztetések megóvták attól, hogy Tessediket jakobinusként mutassa be.
Ezenkívül még több fejezetet ki lehetne emelni, ahol Tóth Lajos új adatokkal, tényekkel, illetőleg ezeknek az adatoknak és tényeknek az egész Tessedik-oeuvre-be való beillesztésével gazdagította a vonatkozó szakirodalmat. Különösen értékes e vonatkozásban a szarvasi iskolával kapcsolatos, valamint más tanintézetekkel összefüggő adalékok felkutatása és közzététele. Ilyenformán nemcsak Tessedik „iskolaszervező-vezető" tevékenysége vált az utókor számára az eddigieknél ismertebbé, differenciáltabbá, hanem a felvilágosodás korának iskolakultúrája is árnyaltabban áll előttünk. Ezzel összefüggésben a szerzőnek sikerült jól érzékeltetnie, hogy a szarvasi szorgaímatossági iskolával, valamint a keszthelyi és a nagyszentmiklósi, illetőleg egy oroszországi (Pavlovszk) mezőgazdasági intézettel kapcsolatos közreműködésével Tessedik olyan új koncepciót alkotott, amely ugyan szerve- sen kapcsolódik az európai törekvésekhez (filantropizmus), de hazai viszonylatban akkor ismeretlen oktatásstruktúrát kezdeményezett. Itt most nemcsak a munkára nevelésre gondolunk, hanem inkább a szakoktatásra, a felnőttek nevelésére, a lányok tanítására és a pedagógusok (tanítók) képzésére emlékeztetünk; nem is szólva a felsőbb fokú iskoláztatással összefüggő törekvéséiről. Mindezekről - így együtt - kiderül, hogy ez az iskolakoncepció elméletben és gyakorlatban egyaránt t ö b b volt, mint amennyinek korábban ismertük vagy elismertük. Ha a tessediki iskolastruktúrával nem is kezdődik új korszak a hazai oktatás történetében, a XVIII. századi magyar pedagógiai kultúra mindenképpen szélesedett, gazdagodott általa. Főleg ami a munkára nevelést, a gyakorlati oktatást illeti.
Még egy nagy érdemét kell végül megemlíteni ennek a monográfiának. Tudniillik, ami a m ű kultúrtörténeti jelentőségével kapcsolatos. Tóth Lajos Tessedik-könyve ugyanis nem egyszerűen neveléstörténeti tanulmány, hanem a XVIII. század második fele és a XIX. század első két évtizede magyar gazdasági és szellemi kultúrájának a korrajza. Széles körben rajzolja meg Magyarország akkori gazdasági állapotát, elsősorban az alföldi mezei gazdálkodás helyzetét, és ebből a szemszögből m u t a t j a meg Tessedik gyáripari törekvéseit; talaj-meliorizációs nézeteitől kezdve a szántóföldi növények korszerű termesztésén, a rét- és legelőgazdálkodáson, a fásításon, a gyümölcstermesztésen, az állattenyésztésen át, egészen a falurendezésig. Ezen a téren a műnek figyelemre méltó gazdaság- történeti jelentősége is van, melynek részletesebb értékelésére itt nem vállalkozhatunk.
Tóth Lajos Tessedik-monográfiájában tehát teljességre törekedett, amit lényegében meg is való- sított. Ez a munka - tartalmi mondanivalójának sokrétűségével, szerkezetének tagoltságával, stílusának elevenségével - minden eddigi hasonló vállalkozásnak a betetőzését jelenti. Ha vannak mégis további elvárásaink, akkor azok Tessedik papi pályájának és a szorgaímatossági iskola jellegének a további kutatásával kapcsolatosak. Az előbbire vonatkozólag ugyanis a korabeli vallási racionalizmusnak, főleg Tessedik iskolai tanulmányait (Debreceni Kollégium, Pozsonyi Lyceum) motiváló elemeit kellene behatóbban megvizsgálni; míg az utóbbival összefüggésben a szorgalmatossági iskolának a munkára neveléssel kapcsolatos funkciója mellett, az eddigi kutatások folyamán elhanyagolt etikai, pontosabban erkölcsnevelő tendenciáját kellene behatóbban vizsgálni. Ez a hiányérzet azonban semmivel sem kisebbíti Tóth Lajos könyvének fentebb említett értékeit, amelyeket csak növel a gazdag jegy- zetapparátus, a bőséges illusztrációs anyag és a vonzó kiállítás; tipográfiai tekintetben is tovább gyarapítva a gyomai Kner Nyomda j ó hírét.
Bajkó Mátyás
