STATlSZTlKAl IRODALMI FlGYELÖ 331
sokat a végtermékek importjának változói testesítenek meg (nyersolaj, benzin, petróle—
um és egyéb ásványolajtermékek importja).
Külön egyenletek magyarázzák az ipari tel- használást és külön a háztartások fogyasz—
tását speciális magyarázó változók, igy pél- dóul a gépkocsik száma, a fűtési napok szó- ma, jövedelmi tényezők függvényében.
A modell becslése során a nem lineáris összefüggések kezelése, az autokorreláció.
valamint a kétfokozatú becslés során a becs- léshez szükséges szabadságfokok biztosítá—
sa okozott problémákat. Ebben nagy köny—
nyebbséget jelentett a modell szerkezete.
mely a rendszert különböző blokkokra osztot- ta fel. A becslést a legkisebb négyzetek klasz- szikus módszerével, valamint az általánosított legkisebb négyzetek módszerével végezték;
a szükséges szabadságfokokat főkomponen—
sek számításával biztosították. A becslési
eredmények kielégítőnek mutatkoztak, kivéve,
hogy az egyenletek nem is jelentéktelen hó—
nyadában negatív autokorreláció mutatko-
zott.
A modell stabilitásának ellenőrzése céljá- ból szimulációs kísérleteket végeztek a mo—
dell megfigyelési időszakára vonatkozóan az exogén változók (fúrási mélység, külföldi árak, árváltozások, időjárási hatások, jövede- lem stb.) feltételezett értékeivel és a függő változók becsült és tényleges értékeinek ösz—
szehasonlításával. A változók döntő többsé- gében (35 változó) a hibahatár 5 százalékon belül volt. A kapott eredményeket egyéb kül- ső információkkal is összehasonlították, és megkísérelték gazdaságpolitikai következte—
tések levonását is.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
RlHTER, A.:
AZ ÁLLÓ ESZKÖZÖK HATEKO'NYSÁGANAK ELEMZÉSE
(Ob anoiize fondootdacsi.) -— Vesztnik Sztatisztíkí.
1977. 2. sz. 8—18. p.
Az állóeszközök hatékonysága különböző matematikai módszerek és mutatószám-rend- szerek alkalmazásával vizsgálható. E vizsgá—
lati módszereknek —— többek között -— az a veszélye, hogy egy sor másodrendű ténye- zőt is bevonnak az elemzésbe, nem vizsgál- ják a jelenségek közötti dialektikus, oksági kapcsolatokat stb. A szerző nem vitatja a matematikai módszerek alkalmazásának je- lentőségét az állóeszköz-hatékonyság vizsgá- latánál (és más elemzéseknél), de felhivja rá a figyelmet, hogy először a jelenség termé- szetét meghatározó tényezőket kell tanulmá—
nyozni összességükben, s ezután kell rend-
szerezni azokat. A következő lépés annak el- döntése, hogy közülük melyek a leglényege-
sebbek. s utoljára kell kiválasztani a vizsgá- lathoz legmegfelelőbb matematikai módszert.
Rihter saját elemzési módszerének ismer- tetését azzal a megállapítással kezdi, hogy az állóeszközök hatékonyságát két szinten lehet vizsgálni: a termelőkapacitósok előállí- tásának stádiumában (ide tartozik például a tervezés, a munkaeszközök előállítása, külön- böző objektumok építése), valamint a fel- használásuk folyamatában. A hatékonyságot meghatározó tényezőket három csoportra bontja: az elsőbe a létrehozott állóalapok műszaki és gazdasági színvonala, a második—
ba a kihasználásuk fokát jellemző tényezők tartoznak. A harmadik csoportba sorolja a specifikus tényezőket, valamint azokat, ame—
lyeket nem lehet az első kettőbe besorolni.
1. A kapacitások és állóalapok újraterme- lését jellemző tényezőket a termelőkapacítá- sok állóeszköz—igényességi mutatója szinteti- zálja. A mutatót az állóalapok értékének (F) a kapacitásokhoz (M) való viszonya alapján
számítják ki.
A kapacitásegység változatlan alapigé- nyessége (fu) mellett az állóolapok értékének növekedése egyenlő az alapigényesség és a kopacitásnövekedés szorzatával (A M- fo);
az óllóalapok értékének tényleges növekedé- se (AF) és a fenti szorzat közötti különbség pedig az állóalapok értékének — a kapaci- tásegység újratermelési értékének megválto- zása következtében megvalósuló -— viszonyla—
gos növekedésével (vagy csökkenésével):
AFrelatív : AF— AM'fo
Az ágazati (alágazati) szintű vizsgálatok- hoz o szerző véleménye szerint célszerű a kapacitás — és állóeszközérték — növekedését az újratermelési folyamat különböző formái—
val összehasonlítani (ilyenek például az új építkezések. a működő vállalatok bővítése és rekonstrukciója, új műszaki felszerelésekkel való ellátása). A vállalati szintű vizsgálatok- nál az újratermelési folyamat következő for—
máit -— illetve az ezekre fordított kiadásokat - célszerű összehasonlítani a kapacitás nö—
vekedésével: új technika és technológia be—
vezetése. az üzemelő berendezések cseréje és
modernizálása. a műszakszám emelése, a termelés gépesítése és automatizálása stb.
A továbbiakban a kapacitásegységek új- ratermelési értékét befolyásoló tényezőket vizsgálja a szerző. Ezek közül — véleménye szerint — a következőket érdemes kutatni:
— a lelőhely-kiaknázás természeti feltételeinek ha- tását,
- a kapacitásnövekedéssel össze nem függő tőke—
ráfordítósok (például környezetvédelmi kiadások) ha- tását.
- a kapacitások és az állóalapok részleges (nem teljes) üzembe helyezésének (vagy elhasználódásá—
nak) hatását.
— az építkezési terület (környezet) hatását.
— a műszaki haladás hatását.
332 STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
2. Az állóeszközök és a kapacitások ki- használásának javulását a termékkibocsátás pótlólagos tőkeráfordítások nélküli növeke' dése fejezi ki. A vizsgálatot külön kell elvé- gezni az újonnan bevezetett és külön a már- működő kapacitásokra. A működő kapacitá—
sokon belül elkülönülnek a teljesen és a nem teljesen kihasznált kapacitások. Az előbbiek- nél a kihasználás fokozása csak a vezérlő- berendezés extenzív kihasználásának emelé-
sére korlátozódik. .
A szűk keresztmetszetek felszámolásával, a berendezések állásidejének csökkentésével.
az összes berendezésből az üzembe helyezet- tek arányának növelésével lehet fokozni a berendezés időegységre jutó megterhelését.
3. A termékkibocsátás növekedését előse- gítő ágazati, érték- és egyéb tényezők közé sorolja a szerző a feldolgozó ipari ágazatok egy részénél
— a nyersanyag-felhasználás komplexitását (ide tartozik a nyerhető hasznos összetevők mennyisége, a nyersanyag hasznoskomponens—tartolma stb.).
— az előállított termék minőségét.
— a termék nagykereskedelmi árának színvonalát,
— a választék! változásokat.
—- ai— Kegyéb tényezőket.
*A termékek minőségének és a nagykeres—
kedelmi árok színvonalának változása követ-*
keztében megvalósuló termékkibocsótás—
emelkedést az előbbi esetben a bázisidősza- ki fix termékárakkal, a másodikban pedig bázisidőszaki rögzített termékminőséggel le-
het meghatározni. *
Ezután a szerző konkrét példával illuszt—
rálja az állóeszköz—hatékonyság elemzésének módszerét. A bányászat területén működő vállalat konkrét számadatai alapján végzett vizsgálatokból sok. mások számára is hosz- nos következtetést lehet levonni, és lehetővé válik az állóeszköz-hatékonyság leglényege—
sebb oldalainak feltárása, a műszaki haladás hatékonyságának tervezése, a működő álló- alapok kapacitáskihasználásónak javítása.
(lsm.: Lenotti Sándorné)
TÁRSADALOMSTATlSZTlKA
ROES. TH.:
TÁRSADALMI JELENTÉS HOLLANDIÁBAN:
LEHETÖSÉGEK ÉS KORLÁTOK
(Social reporting in the Netherlands: possibilities and limitations.) -— Planning and Development in the Netherlands. 1976. 1. sz. 59—71. p.
1974-ben hozták létre Hollandiában a Tár—
sadalmi és Kulturális Tervhivatalt azzal cl céllal, hogy elemezze az ország társadalmi és kulturális helyzetét és erről rendszeresen jelentést készítsen. Az első ilyen jelentésben társadalmi jelzőszámok szerepelnek. vagyis olyan alapvető adatok, amelyek tükrözik az egyes emberek és társadalmi csoportok tár;
sadalmi és kulturális helyzetét. Az összefog- laló első rész után a második az általános
adottságokat és azok változásait tárgyalja
három fejezetben, éspedig a demográfiai, a gazdasági és a környezeti változásokat. A harmadik rész a társadalmi és kulturális ió- lét egyes oldalaival külön—külön foglalkozik.
Ezek a következők: 1. egészség. 2. lakás. 3.
foglalkoztatás (munkanélküliség). 4. oktatás, 5. művészet és kultúra, ó. szabadidő, sport, pihenés, 7. társadalombiztosítás, 8. társadal- mi gondoskodás (elsősorban öregekről és be- tegekről), 9, az egyes emberek részvétele a társadalmi életben (egyesületek, informális emberi kapcsolatok stb.), 10. bűnözés. A ne—
gyedik rész három problematikus helyzetű társadalmi csoportot elemez: 1. az alacsony iskolai végzettségűeket és a képzettséget nem igénylő fizikai munkát végzőket, 2. a ,.stressz—
szimptomákat" mutatókat, 3. a társadalmilag elszigetelteket.
A jelentésben felhasznált adatok nagy ré—
sze azon a reprezentatív felvételen alapszik. a- , melyet a Statisztikai Hivatal végzett a Túr- sadalmi és Kulturális Tervhivatal részére az életkörülményekről. A felvétel egyrészt az ob-_
jektív tényeket. másrészt a megkérdezetteknek azokról alkotott véleményét mérte fel. Ezért minden fejezetben felhasználnak objektív; és szubjektív társadalmi jelzőszámokat. Mind—
egyik fejezetben — bár eltérő arányban —— há- romféle összetevő szerepel: 1. az objektiv helyzetnek és az azzal való megelégedett- ségnek leirása, 2. a nyújtott szolgáltatások- nak (például az egészségügyi ellátásnak) le—
írása, 3. a vizsgálandó területek kijelölése.
Roes itt ismertetett tanulmánya a jelentést értékeli, és az annak alapjául szolgáló szem—
[életmódot mutatja be.
A jelentés összeállításánál az egyik leglé- nyegesebb probléma a megfigyelendő terüle- tek és a társadalmi jelzőszámok kiválasztá—
sa volt. A jelentéssel szemben — tudomá- nyos oldalról —- felhozott blrálatnak is egyik fontos eleme volt, hogy ennél a kiválasztás—
nál nem támaszkodtak egységes elméletre.
Roes ezzel szemben úgy véli. hogy ilyen ál—
talános és átfogó szociológiai elmélet jelen—
leg nem létezik, csak egyes részterületekre vonatkozó elméletek vannak, de azok is kü—
lönböző ,,paradigmákra" (alapelméletekre)
támaszkodnak (például a funkcionalizmusra, a konfliktuselméletre, a kritikai szociológiára).
Ezért az ilyen elméleten alapuló megközelítés helyett olyan ,,józan észen" alapuló pragmatiá
kus megközelítést alkalmaztak, amely mel-
