A Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program végrehajtásának eredményei

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A SZÁMlTÁSTECHNlKAl KÖZPONTI FEJLESZTÉSI PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK EREDMÉNYEP

PESTI LAJOS

A fejlett ipari országokban már az 1950-es évek második felétől gyorsan nö- vekvő ütemben gyártottak számítástechnikai eszközöket, és igen széleskörűen kezd-

ték meg a számítástechnikai eszközök és módszerek alkalmazását.

*A számítógépek gyártásának és alkalmazásának rohamos fejlődését és elterje-

dését világszerte társadalmi szükséglet váltotta ki. A technikai felszereltség a ter-

melés. sőt a gazdaság minden területén sokszorosára nőtt a második világháborút megelőző és követő években. Ezzel (: fejlődéssel hosszú ideig nem tartottak lépést az információfeldolgozás eszközei és módszerei. Az automatizált gépi termelési mód—

szerek mellett a szellemi munka minden területén — így a vezetés, a termelésirányí- tás. a műszaki—tudományos számítások, az államigazgatás és az adminisztráció te—

rületén is — a manuális eszközök voltak az uralkodók. Ez az ellentmondás hatalmas társadalmi feszítőerőt szült. s mivel feloldását az elektronikus számítástechnikai esz- közök alkalmazásbavétele hozta meg. ez az iparág szükségszerűen robbanásszerű fejlődésnek indult.

Ma már a fejlett és a közepesen fejlett ipari országokban az üzembe állitott számítógépek száma -— statisztikai adatok és szakértői becslések szerint — megha—

ladja a 300 000 darabot, s a fejlődés üteme egyáltalán nem csökken.

A szocialista országokban különböző gazdasági és emellett szemléleti okok mi—

att is viszonylag későn kezdődött el az alkalmazás és a gyártás. Legtöbbjükben a szélesebb körű alkalmazásra és a gyártás megindítására irányuló tudatos, szerve—

zett fejlesztés lényegében az 1970—es években vette kezdetét.

Hazánkban az 1960-as évek elején tíznél kevesebb számítógép üzemelt, és szá—

mottevő eredményként könyvelhettük el, hogy ez a szám 1970 végére 120-ra növe- kedett. A Számitástechnikai Központi Fejlesztési Program (SZKFP)l kidolgozását meg—

előzően azonban elszigetelt. egyedi igények kerültek kielégítésre, s az összehango—

lás hiányának egy sor kedvezőtlen hatása volt.

Ha viszonylag későn is, de felismertük, hogy a számítástechnika népgazdasági szinten is hatékony alkalmazása nem történhet spontán elhatározásokkal, hanem csak a nemzetközi tapasztalatokat, a teljes hazai szükségletet és a rendelkezésre álló lehetőségeket figyelembe vevő, átfogó program keretében, amelynek megvaló-

* A Magyar Tudományos Akadémia 1978. évi közgyűlése keretében a Matematikai és Fizikai Tudomá- nyok Osztálya által 1978. május 11-én tartott tudományos ülésen elhangzott előadás kissé kibővített változata.

(A $.Zómítóstechnils9i, Központi_,._Eeilesztési Frggrmmgéjja a 2038/1971. sz. kormányhatározat szerint: egy- felől a számításteőhílikai kultúra hazai megalapozása és elterjesztése. mert ez a társadalmi hatékonyság fo- kozásának és a gazdaság növekedésnek feltétele; másfelől a korszerű számítástechnikai gyártás megszerve- zése. mert ez a gépipar struktúráját iparpolitikailag helyes irányban javitja.

(2)

1174 Pesn mos '

sítása érdekében a gazdaságirányitási rendszer általános szabályzóin túl jelentő- sebb központi koordináció, források és eszközök alkalmazása szükséges.

Mindezt szem előtt tartva dolgoztatta ki, majd hagyta jóvá a Minisztertanács 1971 novemberében a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Programot.

A Program. kiindulva a szocialista országok integrációs együttműködésében va—

ló részvételünkből és tekintettel népgazdaságunk tőkés fizetési mérlegére is. a szá- mítógépesítés eszközbázisául az Egységes Számítógép Rendszer (ESZR) eszközeinek

elterjesztését határozta meg. A Program végrehajtása2 során a Számítástechnikoi Tárcaközi Bizottság irányításával a negyedik és az ötödik ötéves terv időszakában tervezett és koordinált fejlesztés bontakozott ki:

— fokozatosan megvalósult a számítástechnika-alkalmazás és a gyártás, valamint az ezekhez kapcsolódó fontosabb tevékenységek központilag összehangolt irányítása;

-— a hazai számítógépesítés eszközbázisát túlnyomórészt a szocialista importból származó ESZR-berendezések és a hazai gyártás adják;

— sajátos preferencia-rendszer segíti elő az ESZR-gépek vállalati—intézeti alkalmazá- sát;

—— a költségvetési és tőkés devizakeretek racionális felhasználása megszervezett;

— a minisztériumok. főhatóságok központi irányelvek alapján végzik az alkalmazás és fejlesztés ágazati összehangolását, irányítását.

A Program meggyorsította, tervszerűbbé tette a fejlődést, s így 198049 gyakor;- lotilag a népgazdaság minden területén kialakulnak a számítástechnika szélesebb körű elterjesztésének alapjai. Ugyanakkor világosabbá váltak azok a gátló tényezők is, amelyek a számítógépesítés továbbfejlődését. hatékonyságának növelését korlá- tozzák. amelyekkel a következő években is számolnunk kell.

A Program a népgazdaság erőforrásainak sokirányú leterheltségét figyelembe véve a világtendenciáknál lassúbb mennyiségi fejlődést, 1975 végére mintegy 400,

1980 végére pedig 650—700 körüli üzemelő számítógépet irányzott elő.

1975—ben a számitógépparkok száma megközelítette. kapacitása elérte a negyedik ötéves tervben előirányzottat. A számítógép-kihasználás mértéke javult a ne—

gyedik ötéves tervidőszak során, és elérte az átlagos két műszakot. Jelentős mér- tékben előrehaladt számítógépparkunk homogenizálódása. Az ESZR—gépek aránya már 1975 végén elérte a 30 százalékot, annak ellenére, hogy szállításuk csak 1973—

ban indult meg, s 1980-ra már a számítógéppark nagyobb része ESZR-berendezés lesz.

A gépeknek az ötödik ötéves terv végére előírt összdarabszámát is bizonyosan elérjük, de ez a teljesítés azt is jelenti, hogy Nyugat—Európához és néhány szocia-

lista országhoz képest elmaradásunk növekszik.

A mini- és a kisgép kategóriákban, illetőleg a számítógépek összdarabszámá—

ban már 1977—ben meghaladtuk. illetve megközelítettük a meglehetősen alacsony 1980. évi előirányzatokat. A nagygépek és a táv—adatfeldolgozás területén viszont előreláthatóan elmaradás lesz a tervidőszak végén.

1970—ben a gazdaságilag fejlett európai tőkés országokban a miniszámítógé- pek darabszáma 3—6-szorosa, 1975-ben pedig már 10—20-szorosa volt a ..hogyomá—

nyos" gépekének. A növekedés üteme tehát rendkívül gyors, mert -—- a táv-adatfel-

? A Központi Statisztikai Hivatal feladatai az SZKFP megvalósításában: a számítástechnikai alkalmazá- sok országos szakmai felügyelete, az alkalmazásfejleszte's népgazdasági szintű koncepciójának és terveinek kidolgozása. a tárcák számítástechnikai alkalmazási bizottságai (SZAB-ok) tevékenységének koordinálása. A Központi Statisztikai Hivatal közvetlen irányítása alá tartozik a központi keretekből finanszírozott alkalmazási kutatás—fejlesztés. a regionális bérmunkahálózat fejlesztése. a számítástechnikai tanfolyami képzést és az ESZR gépek komplex műszaki kiszolgálását végző központi intézmények felügyelete, a számítástechnikai szolgálta- tások órhatásagi hatásköre. valamint az ESZR—együttműködésben az alkalmazásra kiterjedő magyar képvi—

s.let ellátása.

(3)

A SZÁM ITÁSTECHNIKAI PROGRAM

1 175

dolgozás mellett — a miniszámítógépek teszik lehetővé. hogy a számítástechnika va—

lóban az élet minden területére közvetlenül behatoljon. Segíti ezt a minigépek árá- nak rohamos csökkenése is. Hazánkban a miniszámítógépek számának növekedése az utóbbi 2—3 évben meggyorsult. elmaradásunk azonban e téren is tetemes. 1976-

ban számuk 239 volt (454 kis-, közép- és nagygép mellett). Az 1977. évi 90 darabos

gyarapodás e kategóriában jelzi, hogy a növekedés üteme fokozódhat.

A táv-adatfeldolgozó üzemmódban működő számítógépek aránya az 1980-as évek elejére a gazdaságilag fejlett tőkés országokban meghaladja az 50 százalé- kot. Nálunk ez az arány 1980-ban valószínűleg csak néhány százalékot tesz ki.

A számítógépet használó vállalatok száma a várakozásnak megfelelően alakult.

A várakozás viszont igen szerény volt. A vállalati alkalmazósoknál ma már egyre általánosabbá válik az igényesebb alkalmazásokra való törekvés. A hagyományos ügyviteli munkák egysíkú számítógépesítése helyett a szervezetek többsége integ—

rált, a vezetési döntéseket közvetlenül alátámasztó tervezési, programozási, gazdál- kodási problémamegoldásokra és az ezzel kapcsolatos adatfeldolgozásra törekszik.

A vállalati rendszerek fejlettségének megítélésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy kiépítésük még akkor is több évet vesz igénybe, ha a számítógép beszerzését és installációját a leggondosabb rendszerszervezői munka készítette elő.

A számítóközpontokkal szemben támasztható követelményeket differenciáltan, más szinten kell meghatározni az induló, a már 1—2 éve működő, illetve a huzamosabb múlttal rendelkező szervezeteknél. Ennek alapján állapítható meg, hogy az alkal- mazások jellemző átlagos színvonala és a számítógépek kihasználtsága megfele—

lőnek tekinthető—e.

Az alkalmazás további fejlődése szempontjából igen lényeges, hogy mintegy 1500 számítógépes vállalati részrendszer (termelésirányitás, anyagi—műszaki ellátás, műszaki előkészítés, szállítás—irányítás, pénzügy, munkaerő-gazdálkodás stb.) ke—

rült ez ideig alkalmazásra. illetve folyamatos kidolgozásra. ,

Az elért eredmények mellett nem hanyagolható el az a tény, hogy sok vállalat felkészültsége még nem megfelelő az alkalmazások fogadására. a számítástechni-

kai módszerek és eszközök racionális, hatékony alkalmazására.

A Program célul tűzte ki többek között a négy nagy államigazgatási informá—

ciós bázis (Országos Tervhivatal. Pénzügyminisztérium, Központi Statisztikai Hivatal, Államigazgatási Számítógépes Szolgálat) információ—rendszerének kiépítését. Meg—

határozta a pénzügyi, a statisztikai. a tervinformációs rendszerek keretében megol- dandó feladatokat. Foglalkozott az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (ÁSZSZ), valamint az ahhoz csatlakozó tárcák és országos hatáskörű szervek in—

formációs rendszerei keretében kidolgozandó alrendszerekkel és ezek hatékony funkcionálásához szükséges feltételekkel, továbbá az államigazgatásban működő számítástechnikai rendszerek együttműködéséhez szükséges koordináció fejlesztésé- vel.

Megállapítható, hogy az államigazgatás számitógépesitése terén mind a négy előbb felsorolt és több más államigazgatási információs bázis fejlesztésében jelen—

tős előrehaladás tapasztalható, de néhány negatívumra is fel kell figyelni:

— a rendszerek kidolgozása viszonylag lassan halad előre, a megoldások színvonala na- gyon eltérő;

— egyes rendszerek tervezését nem támasztják alá a szükséges informatikai kutatások;

— még nem eléggé kiforrott a koordináció szervezete és módszere. az érintett szervek közötti munkamegosztás.

(4)

1 176 - ' PEST! LAJOS

E problémák feloldása, illetve megszüntetése jelentős részben a 2021/1976. MT.

számú határozat következetes végrehajtásától várható. Ez a határozat ugyanis elő—

írja, hogy: ,,Folytatni kell a tervezési, a pénzügyi és a statisztikai adatgyűjtési rend—

szerek további összehangolását. egységesítését és egyszerűsítését. Korszerűsíteni kell az információ—rendszereket és az informálás folyamatát mind az adatszolgálta- tók, mind az adatfelhasználók számára."

A technológiai folyamatok számítógépes automatizálási megoldásai csak a legutóbbi időben kezdtek el kialakulni hazánkban, és ezeknek az alkalmazásoknak az elterjedése — a kutató—fejlesztő szervezetek értékes eredményei ellenére - saj-

nálatosan nem lesz széles körű 1980-ig sem.

A számítástechnika ipari alkalmazásai területén — iparunk jelenlegi jellegzetes- ségei alapján — hazai erőfeszítéssel elsősorban mérési adatgyűjtő és folyamatel—

lenőrző rendszerek létrehozására került sor.

E munka keretében telepítették például a Dunamenti Hőerőmű folyamatellen- őrző rendszerét. Ebben ó kisszámítógép és a hozzá csatlakozó CAMAC periféria- rendszer összesen 1200 MW teljesítményt termelő generátorcsoportot felügyel. A fel—

ügyelt rendszerről származó. kezelendő információmennyiség jellemzésére két adat szolgálhat: az analóg csatornákon mintegy 1500. a digitálisokon mintegy 3000 mé—

rési pont állapotát kell folyamatosan figyelemmel kísérni ; A szeged algyői szénhidrogén— kitermelés megvalósítás alatt levő kisszámítógé- pes tartálypark—ellenőrző és irányító rendszere irányítástechnikai feladatokat is el—

lát. A feladat itt a kitetmelt szénhidrogének tárolásának és elosztásának nyilván- tartása, illetve vezérlése.

A szakterületen folyó kutató—fejlesztő tevékenység jelenleg a szénhidrogének kitermelése, tárolása, elosztása és szállítása technológiai folyamatának automati—

kus irányítási rendszerei kidolgozására és létrehozására irányul. A rendszerekkel szemben támasztott követelmények sok szempontból extrémek: az űrkutatásban vagy katonai alkalmazásokban megkövetelt megbízhatósági szintet általában felügyelet nélküli vagy részlegesen felügyelt. igen mostoha környezeti körülmények között is működőképes. nagy földrajzi kiterjedésű objektumokat irányító rendszerekkel kell kielégíteni. s a rendszereknek emellett alkalmasaknak kell lenniök a változó terme- lési—technológiai feltételekhez való rugalmas adaptációra is.

Folyamatirányítási feladatok elsőnek a szilikátiparban kerültek megoldásra. Az Orosházi Öblösüveggyárban például egy keverősor automatikus irányítási rendsze-

rét dolgozták ki.

A tudományos—műszaki számítások aránya a számítástechnika alkalmazásánál a várakozásnak megfelelően alakult. és 1980—ig is várható további fejlődés, ami szükséges is. mivel a számítástechnika korszerű eszközeinek alkalmazása nélkül ma már egyetlen tudományterületen sem képzelhető el hatékony kutatási munka. Az atomtudósok számítógépes modellezési eljárásokkal dolgozzák ki az energiatermelő atomreaktorok működési feltételeit. A kutató—tervező mérnök egy—egy tervezési fel—

adat megoldásánál optimalizálási eljárásokkal tud adott követelményrendszerhez leginkább illeszkedő, esetleg alternatív elképzeléseket kidolgozni.

A műszaki-tudományos számítások jellegzetessége, hogy hazai kutatóhálóza- tunk igen nagymértékű decentralizációja következtében (: számítástechnikai szol—

gáltatásokat jóformán hazánk egész területén homogénen kellene biztosítani. Ezt a feladatot a Magyar Tudományos Akadémia számítástechnikai rendszere (amely technikai lehetőségein belül évek óta biztosítja a fővárosi és nagyobb vidéki kutató—

helyek számítástechnikai ellátását) egy R—40—es gép és egy további nagy gép fel—

használásával tervezi magas színvonalon megoldani.

(5)

A SZAMITÁSTECHNIKAI PROGRAM 1 177

Összességében a negyedik ötéves terv időszakában és az ötödik ötéves terv

eddigi éveiben az alkalmazás az elvárásoknak. illetve lehetőségeinknek, de semmi-

képpen sem szükségleteinknek megfelelően fejlődött. Azokban a szervezetekben.

amelyekben az elmúlt években számítógépet helyeztek üzembe. a megjelölt cél. a megjelölt feladat, a szükségesség aligha vitatható, de az alkalmazások előkészíté—

sét nem egyforma színvonalon, következetességgel. gondossággal végezték. Ezért az alkalmazások gazdasági hatékonyságának fokozása érdekében szükséges és idő- szerű az alkalmazási rendszerek előkészítésénél és kidolgozásánál az eddiginél szigorúbb követelményeket támasztani.

*

Míg az alkalmazások elterjesztésében és fejlesztésében a kétségtelen eredmé—

nyek mellett is csak szerény ütemben haladtunk előre, a számítástechnika oktatásá- ban — úgy vélem — kifejezetten jó eredményeket értünk el. A Program célkitűzései- vel összhangban létrejöttek a számítástechnikai szakemberképzés intézményi és ok- tatástechnikai bázisai. A felső- és középfokú oktatási intézményekben és a tanfolyami oktatás keretében a programnak megfelelően teljesültek a szakemberképzési

tervek. Ennek hatásai az ötödik ötéves terv során már érvényesülnek.

Lényeges eredménynek tekinthető. hogy az intézményes és tanfolyami oktatás.

a számítógépesítési szakintézmények és a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program irányítását végző intézmények tevékenysége következtében a számítás—

technika alkalmazásával kapcsolatos ismeretek színvonala jelentősen megnőtt. Ez egyaránt tapasztalható az állami irányító szerveknél, a vállalatoknál, a társadalmi szerveknél mind Budapesten. mind vidéken. A számítástechnikai kultúra általános terjedése elősegíti a hibás kezdeményezések és elvárások mértékének csökkenését.

Említeni kell a bérmunka-tevékenységet is. hiszen egy ország számítástechnikai fejlettségét nyilvánvalóan befolyásolja a működő bérmunka—szolgáltatók száma.

munkájának jellege és színvonala is. Ezt a tényt felismerve a Program nagy súlyt helyezett a bérmunka—szolgáltatás fejlesztésére, s ennek köszönhető, hogy e téren megfelelő eredmények mutatkoznak.

1976-ban összesen 34 intézmény végzett külső szervezet számára bérfeldolgo- zást, amelynek összértéke megközelítette az 1.6 milliárd forintot. Ezek között jóné—

hány olyan intézmény is szerepel. amelyek nem hivatásszerűen végeznek bérmunkát (például egyetemek. főiskolák), csupán szabad gépkapacitásukat igyekszenek kitöl- teni esetenkénti vállalásokkal. A bérmunkavállalók másik csoportja alapvetően egy—

egy népgazdasági ágazat, alágazat—vállalatainak, intézményeinek számítástechni—

kai feladatait végzi. Végül a harmadik csoportot a Számítástechnikai és Ugyvitel—

szervező Vállalat (SZÚV) keretében működő országos regionális bérmunka—számító- központok alkotják. amelyek minden ágazat rendelkezésére állnak.

A Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalat a negyedik és az ötödik öt- éves tervidőszakban a Programban előirányzott módon és ütemben fejleszti a regio—

nális bérmunkahálózatot. Jelenleg Budapesten és már 13 megyeszékhelyen működtet számítóközpontot összesen 26 számítógéppel. Folyamatban van további számítóköz—

pontok telepítése is. Az új központok létrehozásának is az az alapvető feltétele, hogy optimális felfutási idő elteltével azok megfelelő hatékonyságot, gazdaságossági szín-

vonalat érjenek el.

A számítástechnika—alkalmazás jelenlegi helyzete az eddigiek alapján a követ—

kezőképpen foglalható össze:

— a számítástechnika—alkalmazós a Programot megelőző időszakhoz viszonyítva meggyor—

sult és szervezettebb lett;

(6)

1 178 PESTlTLA—iüs

— a Programban 1971—ben 1980—ra megjelölt főbb mennyiségi célkitűzéseket összessé—

gükben elérjük. de számottevő elmaradás lesz a táv-adatfeldolgozásban, ugyanakkor a várt-—

nál nagyobb a fejlődés a miniszámítógépek kategóriájában: mindamellett elmaradásunk, a fejlett európai tőkés országokhoz képest fajlagos mutatókban növekszik;

— a számítástechnika alkalmazása behatol gazdasági, tudományos, kulturális életünk legkülönbözőbb területeire. de még az ország legnagyobb vállalatai között is sok olyanvan.

amelyek irreálisan kismértékben vagy egyáltalán nem veszik igénybe a számítástechnikát;

— a Program keretében kibontakoztatott számítóstechnikai oktatás, a regionális bérmun- kahálózat eredményesen szolgálja az alkalmazás fejlesztését;

— a Program eddigi legfőbb célkitűzése teljesült: meghonosodott hazánkban a számí—

tástechnikai kultúra. és létrejöttek a számítógépek szélesebb körű alkalmazásának alapjai, működő alkalmazási rendszereink hozzájárulnak a népgazdasági hatékonyság fokozásához.

*

A helyzetelemzés alapján természetszerűen felmerül a kérdés: melyek azok a

korlátozó tényezők. amelyek azt eredményezik, hogy erőfeszítéseink ellenére számí- tógépesítésünkben nem érvényesülnek egyértelműen és minden területen a pozitív nemzetközi tendenciák, fejlődésünk üteme és alkalmazói rendszereink hatékonysága alacsonyabb a kívánatosnál? Az elmaradás több, egymással kölcsönkapcsolatban

levő tényezőre vezethető vissza.

Legnagyobb gondunk az. hogy vállalataink s egész népgazdaságunk szervezett- ségi színvonala nem tette és egyideig nem is teszi lehetővé a jelenleginél nagyobb számú számítógép racionális alkalmazását.

A tudományos—technikai forradalom jelenlegi kibontakozásának korában a tá—

kés országok tipikus gazdaságirányítási eszköze a számítástechnika. Hazánkban ma, a gépi nagyipar tömegessé válásának korszakában ugyanezt még nem mondhatjuk el. gazdaságunk szervezettsége még nem érte el azt a szintet, amely a számítógépes megoldások tömeges elterjedésének előfeltétele. Más szóval: a számítástechnika széles körű gazdasági alkalmazását megelőzően el kell végezni azokat a fontos szervezési feladatokat, amelyeket az elmúlt időszakban nem vagy nem elég színvo—

nalasan hajtottunk végre. Ugyanakkor arra is gondolni kell, hogy ha az 1980-as években sikerül a népgazdasági célkitűzésekben szereplő szervezési feladatokat folyamatosan végrehajtani, akkor nagy valószínűséggel jelentősen növekszik majd a

számítástechnika alkalmazása iránti igény.

A másik —— az előzőnél kisebb súlyú és remélhetően rövidebb ideig ható. de szó- mításba veendő — tényezőcsoport: a Program alapvető eszközbázisát képező beren—

dezések árszínvonalo magasabb. szolgáltatásoinak színvonala (bár fokozatosan ja- vuló tendenciát mutat) még alacsonyabb a jelenlegi világpiaci paramétereknél, s ez

—— esetenként a tényleges problémák különböző érdekek miatti felnagyítása követ- ' keztében is — az igények csökkenéséhez vezetett.

Az alkalmazás fejlődésével kapcsolatos negatívumokat számos szubjektív okra visszavezethető tényező is eredményezte, például egyes gazdasági vezetők ,,ellen- állása" a számítástechnikával szemben, esetenként az újtól való félelem, a tanulási, a kezdeményező készség hiánya.

A számítógépesítés során olyan alkalmazókhoz is kerültek számítógépek. amelyek csak kismértékben voltak felkészülve a gépek fogadására, s az előkészítetlen- ségből, szervezetlenségből származó hibákért az alacsony teljesítmény—színvonalért is gyakran a műszaki eszközöket hibáztatták, s ezzel — különösen az ESZR—gépek el- terjedésének kezdeti időszakában — nem a valóságnak megfelelő képet festették azokról.

Szorosan ehhez a problémakörhöz tartozik az is, hogy bár a Program átfogó formában foglalkozott a számítógépesítés gazdaságosságával. mindeddig nem ke— —

(7)

A SZÁMITÁSTECHNIKAI PROGRAM 1 179

rült sor kellő módon és intézményesen a számítástechnika alkalmazása gazdasági eredményeinek rendszeres feltárására, bemutatására.

*

Rátérve a következő évek alapvető tennivalóira, számolhatunk azzal. hogy az 1980-es évek egyik legfőbb sajátossága lesz — kell legyen — az átmenet a számí—

tástechnikai eszközök egyedi használatáról komplex alkalmazásukra, valamennyi népgazdasági ágban.

lgen fontos az a kérdés, amelyre a hazai számítógépesítés irányát kialakító szerveknek — az 1980—as évek racionális fejlesztésének megalapozása céljából — a következő években válaszolni kell. hogy milyen arányban fejlesszük az egyedi táv- adatfeldolgozási rendszereket az új minőségi lehetőségeket kínáló hálózati alkal—

mazásokkal szemben. További megoldandó probléma azágazatokon belüli szakhá- lózatok, valamint az országos regionális bérmunkahálózat, illetőleg ezek táv—adatfel- dolgozási szolgáltatásainak helyes fejlesztése is.

Természetesen a táv-adatfeldolgozási rendszerek és hálózatok elterjedése je—

lentős változásokat igényel a jelenlegi rendszerfejlesztési, installálási és karbantar—

tási gyakorlatban is: az új funkciók (táv—adatfeldolgozási rendszerek létrehozása fő- vállalkozás formájában. hálózati software—fejlesztés, nyilvános adathálózat üzemel—

tetése stb.) esetleg új szervezetek létrehozását vagy a jelenlegiek feladatkörének je—

lentős bővítését teszik szükségessé. Mindezek mellett hatékony és határozott köz- ponti irányításra lesz szükség, mert ennek hiányában a táv-adatfeldolgozási terüle—

teken jelentkező feladatok népgazdasági szempontból ésszerűen aligha oldhatók meg.

A számítástechnikai eszközök alapvető alkalmazási területei —— a gazdálkodó egységek irányítása. a mérnöki munkák és a tudományos kutatások számítógépes támogatása, a termelési folyamatok irányítása, az információs szolgáltatások stb. — megőrzik jelentőségüket. Közülük azonban ki kell emelni három területet, ahol az átlagosnál nagyobb fejlődési ütemet szükséges elérni.

Az első kiemelten kezelendő terület a termelésirányítós. Összehasonlítva a gaz- dálkodást segítő ügyviteli rendszerek hazai elterjedtségével. a termelésirányításban nagymértékű a lemaradás. Ebben nagy szerepe van annak a sajnálatos hazai gya- korlatnak. hogy bonyolult technológiai rendszereket hoznak létre esetenként sok—

milliárdos költséggel, és ,,megtakarítják" azokat az összegeket, amelyek ezek haté—

kony, gazdaságos számítógépes irányítási rendszerének kialakításához kellenének.

E területen a műszaki jellegű feladatok megoldásán túlmenően lényeges szemlélet- változásra is szükség van.

A másik erőteljesen fejlesztendő terület az információs rendszerek, információs szolgáltatások csoportja. A nagy adatbázisok körvonalai ma elsősorban az állam- igazgatásban mutatkoznak: a statisztikai, pénzügyi és tervinformációs rendszerek—

ben, a népességnyilvántartásnál stb. Az l980-as évek végén az információs rend—

szerek szélesebb körben, a lakosság részére szolgáltatást végző formában is elter- jedhetnek, például az ingatlannyilvántartós, a különböző egészségügyi szervek, az Országos Takarékpénztár, a meteorológiai szolgálat, a legnagyobb könyvtárak in—

formációs rendszerei s mások. Elterjedésük üteme és mértéke nagymértékben függ központi elhatározásoktól.

A harmadik, mondhatni kulcsterület az oktatás. Az általános és szakirányú szá- mítástechnikai oktatás további kiterjesztése a következő évtized egyik legfontosabb feladata. a továbbhaladás alapvető feltétele. Magas színvonalú számítástechnikai oktatáshoz, korszerű számítástechnikai ismeretekkel. tapasztalatokkal, élményekkel

(8)

1 180 PESTI LAJOS

rendelkező szakemberek képzéséhez ugyancsak korszerű, a hallgatók számára széles körben hozzáférhető számítástechnikai eszközbázisra van szükség.

Ahhoz, hogy az egyetemről, főiskoláról kikerülő szakemberek munkájukban köz—

vetlenül. viszonylag rövid időn belül alkalmazni tudják a legújabb számítástechni- kai eszközöket és módszereket, egyetemi tanulmányaik során olyan berendezések—

kel kellene dolgozniok, amelyeknek fejlettségi szintje megelőzi az országos átlagot.

Bár a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszakban jelentős és ésszerű számítástech—

nikai beruházások történtek és történnek az Oktatási Minisztérium területén, a meg- levő eszközbázist átgondolt és következetesen megvalósított számítástechnikai ak- tatási koncepció alapján megfelelő ütemben tovább kell fejleszteni.

Mind az oktatás, mind a tudományos kutatás területén lényegében önálló szá-

mítógép-hálózat kiépítése várható az 1980-as években. Joggal elvárható. hogy meg—

szervezésükben és megvalósításukban központi szándékok jussanak érvényre. A probléma elsősorban nem' a hálózatok fizikai megvalósítása. hanem a hálózatok rendeltetésének helyes meghatározása. Ez utóbbi szorosan összefügg a tudomány- és oktatáspolitikai irányelvek valóraváltásának folyamatával, és ezek alapulvételével

kell e hálózatok fejlesztését ütemezni és realizálni.

Már említésre került, hogy a negyedik és az ötödik ötéves terv időszakában

kialakultak az államigazgatási információs rendszer számítógépes központjai. E rendszerek működésére ma még jellemző, hogy közöttük az információforgalom cse- kély, az adatok gyűjtése, rögzítése, feldolgozása és tárolása egymástól többé—ke—

vésbé függetlenül folyik. Joggal megkívánható. hogy az 1980—as években az állam- igazgatási számítógép—hálózat integritása növekedjék, kapcsolatai az ágazati in—

formációs rendszerekkel szélesedjenek.

A jövendő ,,számítástechnikai infrastruktúra" egyik fontos elemét a bérmunka—

szolgáltató vállalatok (irodák, intézetek) alkotják. Várhatóan a bérmunka iránti igé- nyek gyorsabban nőnek, mint a saját eszközök alkalmazása iránti igény. A tapasztalatok szerint a számítógépek fogadására való célszerű felkészülésnek is egyik fontos szakasza a megoldandó feladatok egy részének előzetesen bérmunkában végez- tetése. A meglevő bérmunkavállaló szervezetek —— elsősorban az országos regioná- lis hólózat — az igényeknek megfelelő ütemű továbbépítése, bővítése tehát szüksé—

ges.

Lehetséges az is, hogy a számítástechnika széles körű elterjesztésével igény mu- tatkozik majd olyan ,,software-házak" szolgáltatásai iránt, amelyek komplett alkal—

mazási rendszereket (szervezéssel együtt) vagy egyes célfeladatokra programcsoma- gokat tudnak dinamikusan, gyorsan az alkalmazók rendelkezésére bocsátani., ille—

tőleg részükre kifejleszteni. Az ilyen software—házaknak nagy szerepük lehet a ti- pizált alkalmazói rendszerek elterjesztésében. A típusrendszerekkel kapcsolatos, túl—

zottan optimista elképzeléseket azonban mérsékelni kell az ilyen vonatkozású eddigi hazai és külföldi tapasztalatok alapján.

*

A számítástechnika alkalmazása közvetlenül hozzájárul a termelőerők két alap- eleme, az emberi munka és a termelőeszközök hatékonyságának fokozásához. Eb-

ben az értelemben tehát a számítástechnika fontos termelőerő.

A népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen eleme az olyan célszerű automa- tizálás, amely elősegíti a meglevő erőforrások optimális kihasználását, a rejtett erő- források feltárását, új lehetőségeket teremt a termelési és gazdasági folyamatok irányításában, a döntéshozatalban, a társadalmi és gazdasági ellenőrzésben. A szó- mítógépesítés további fejlesztését különösen indokolja az, hogy mig a nemzeti jö—

(9)

A SZAMITASTECHNIKAI PROGRAM 1 181

vedelem 1975 és 1990 között előreláthatóan mintegy kétszeresére növekszik. addig a foglalkoztatottak száma gyakorlatilag alig változik. Ezt, valamint a népgazdasági növekedés kedvezőtlenebbé váló feltételeinek ellensúlyozását a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelésével kell biztosítani.

A népgazdaság fejlődése a következő években, az 1980-as évek elején még biztosan, ellentmondásosan hat (: számítógépesítésre:

— egyfelől, mivel a társadalmi hatékonyság fokozásának alapvető eszközéről van szó.

erőteljesebben követeli a számítástechnika alkalmazását;

—— másfelől, a gazdasági növekedés kedvezőtlenebbé váló feltételei közt szükségszerűen csökken a beruházások növekedési üteme. s ez visszahat a számítástechnikai beruházásokra

fordítható összegek alakulására is. '

Az előrejelzett gazdasági növekedés — figyelembe véve, hogy annak előfelté- tele a hatékonyságnövekedés — olyan számítógépesítésí stratégia kialakítását in—

dokolja. amelyben a számítógépesítés fokozza a társadalmi hatékonyságot, de fi—

gyelemmel van gazdaságunk felhalmozási lehetőségeire is.

A következő jó néhány évben nyilvánvalóan számolnunk kell a fejlesztési üte—

met mérséklő más tényezőkkel is. Ezek közül a legjelentősebb — erről az előzőkben már szó volt — vállalataink s egész népgazdaságunk szervezettségi színvonala. Bár a szervezettség színvonalának emelése állandóan napirenden van, s a folyamatos erőfeszítések eredményeképpen javulás tapasztalható és várható. ez csak fokozatos lehet, ezért számítógépesítésünk fejlesztési céljainak kialakításánál figyelemmel kell lennünk a szervezettségből adódó korlátokra.

Nem kétséges. az elmúlt időszak alkalmazási tapasztalatai bizonyítják, hogy sok esetben magának a számítógépnek a gazdasági egységbe történő befogadása indí- totta el, vagy gyorsította meg a racionális szen/ezés folyamatát.

A számítástechnika ésszerű alkalmazása rendet, fegyelmet követel meg, így közvetve és közvetlenül is hozzájárul a szervezettség növekedéséhez. Ezt a hatást is figyelembe kell vennünk, amikor a szervezettséget mint korlátozó tényezőt vizsgál—

juk. Tekintettel azonban arra, hogy a szervezettség fokozásának igen költséges mód—

ja a viszonylag korai számítógépesítés. s a megfelelő fogadókészség hiányában lét- rejövő, kevéssé hatékony rendszerek rossz propagandát jelentenének a számítás- technika számára. ezzel a ,.szervezési—fejlesztési módszerrel" óvatosan kell bánni.

Nyilvánvaló, hogy az ESZR műszaki és software eszközei szinvonalának, szolgál- tatásainak csak lassúbb, fokozatos javulásával számolhatunk, főleg az ESZR egyes

megújulási fázisai (ESZR ll.. ESZR lll.) kapcsán.

Nyitott kérdés ma még. hogyan alakul az ESZR—eszközök árszintje. Valószínű,

hogy a világpiacon tapasztalható csökkenő tendencia érezteti majd a hatását. En- nek ellenére azzal kell számolnunk. hogy legalábbis néhány évig csak kisebb mér- tékben javul a szocialista importból és a hazai gyártásból beszerezhető eszközök teljesítmény/ár viszonya. Márpedig ez továbbra is az igények bizonyos visszafogását okozza.

Mindezek alapján le kell szögeznünk. hogy legalábbis az 1981—1985—ös évekre csak viszonylag szerény ütemű mennyiségi fejlesztést tervezhetünk, de ez nem je- lenthet ugyanilyen szerény ütemű hatékonyságnövekedést, sőt: a géppark össz-tel- jesítőképességének, népgazdasági hatékonyságának (: mennyiségi fejlődést jóval

meghaladó ütemben kell növekednie.

Melyek azok a feltételek, amelyek e célkitűzés megvalósításához elsősorban Szükségesek?

Új számitógépet csak ott helyezzenek üzembe, ahol a fogadó terület érettsége a számítástechnika alkalmazására biztosított. A fogadókészség vizsgálata természe-

(10)

1 182

PESTI LAJOS

tesen rendkívül bonyolult a figyelembe veendő tényezők nagy száma és az e téren használható normák hiánya miatt. Ugyanakkor a fogadókészség függ az általános szervezettség színvonalától is, és általában csak korlátozott lehetőségek vannak

arra, hogy a számítógépesítés alkalmából nagyobb szervezeti (szervezettségi) vál- toztatásokat hajtsanak végre. A hatékonyságnövelés érdekében azonban a számí-

tógépesítés politikája az kell legyen — s erre fel kell használni a rendelkezésre álló pénzügyi és egyéb szabályozó eszközöket is —, hogy új rendszer csak ott jöhessen

létre. ahol a racionális kihasználás feltételeit megteremtették. Olyan berendezé—

seket kell (a már most is rendelkezésre álló eszközök mellett) előnyben részesíteni.

amelyek megfelelő műszaki színvonalúak, megbízhatóságuk, software-ellátásuk s a velük együtt nyújtott egyéb szolgáltatások minősége kielégítő.

A számítógépesítés fejlesztésének egyik legfontosabb előfeltétele népgazdasági

szinten az, hogy legyenek megfelelően képzett számítástechnikai szakemberek és

számítástechnikai kultúrával átitatott más szakemberek a népgazdaság minden te—

rületén. Ahogy arról már szó volt, a számítógépesítési stratégia kulcskérdésének kell tekinteni a számítástechnikai oktatást és szakképzést. Megfelelő szakemberek és a számítástechnikát ismerő. értékelni tudó vezetők. középkáderek hiányában a foga- dókészség megteremtése gyakorlatilag lehetetlen. ,

Nagy hatékonysági tartalékok rejlenek az alkalmazói software-ben: ennek fel—

tárása és felszínre hozása az alkalmazások intenzifikálásának fontos eszköze. Az alkalmazói rendszer komplexitásának növekedésével fokozódik az igény az alkal—

mazói software—rel szemben. Várhatóan a rendszerszervezési és sothare-fejlesztési ráfordítások üteme a hardware—ráfordításoknál gyorsabban nő.

Előrelátható. hogy az alkalmazói rendszerek megfelelő software—rel történő el—

látása -— többek között — az eddigieknél nagyobb software-fejlesztési alapok biz—

tosítását és ezek céltudatos. központi kezelését kívánja. mozgékony software—házak igénybevételével.

*

E nagwonalakban vázolt feladatok sikeres elvégzéséhez az alkalmazásfejlesz- tés jelenlegi irányítási rendszerét, eszköztárát, módszereit is tovább kell fejleszteni.

Olyan körülményeket (szervezetet, függőségi viszonyokat, jogkört. érdekeltségi rend-

szert stb.) kell teremteni, amelyek külön—külön és összességükben is a népgazdasági hatékonyság fokozására való koncentrálást segítik elő. Ezek lehetővé kell tegyék:

— a számítógépesítés hatékonyságának fokozásához (távlatilag és aktuálisan) szüksé- ges műszaki—gazdasági feltételek folyamatos meghatározását, ami -— egyebek között - meg- követeli a témakört érintő különböző trendek figyelemmel kísérését és a mindenkori hazai helyzet objektív ismeretét;

— a kellő időben és kellő szinten történő döntést, továbbá az utasítások végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését, beleértve az esetenként szükséges szankcionálást is;

— a ráfordítások és az eredmények (lehetőleg számszerű) értékelését; az elérni kívánt és a tényleges helyzet rendszeres összevetését. támpontot nyújtva ezzel a továbblépéshez.

A számítógép—alkalmazások tárcaszintű felügyeletére és irányítására a kormány—

program által létrehozott számítástechnikai alkalmazási bizottságok intézménye ed- dig eredményesnek bizonyult. Ezek a bizottságok jelentős szerepet töltöttek be az

ötödik ötéves terv előkészítésében és tervezésében is. Több tárca hasznos kutatási—-

fejlesztési célprogramokat valósít meg.

A számítástechnika alkalmazása fejlesztésének elkövetkezendő intenzívebb sza—

kaszában azonban a tárcaszintű és országos irányítás intézményi rendszerét minő- ségében magasabb szintre kell emelni. Elengedhetetlen például. hogy a számítás-

(11)

A SZÁMITASTECHNIKAI PROGRAM 1 183

technikai alkalmazások tárcaszintű irányításával kapcsolatos funkciók ellátása intéz- ményes részévé váljon a minisztériumok, illetve az országos hatáskörű szervek szak- mailag illetékes szervezeti (információs és ellenőrzési, beruházási, közgazdasági stb.

főosztályai) munkájának.

Az a munka. amelyet a számítástechnika alkalmazóinak. az alkalmazásfejlesz—

tést elősegítőknek és irányitóknak a következő években az indokoltan növekvő kö—

vetelmények között végezniök kell. bonyolult, nehéz, de megér minden fáradozást, mert jó ügyet szolgál.

PE3IOME

ABTOp nonbl'romuaaeT pesyanaTbi, Aocmmytue pp cux nop a BbannHeHHH npm—mroü B 1971 roAy LLeHTpaanoü nporpaMMbl passnmn abluucnmenbuoü TeXHHKH. Ana oteuect- BeHHOI'o npnmeHeHm abiuucnmenbnoü 'rexnmm SBJ'IRSTCSI xapakrepHmM, uno ono ycxopu- nocs n npm—mno őonee opraHusosaHHme cpopri no cpaBHeHmo c nepHOAOM n.o npm—m—

Tux l'TporpaMMu. HaMeueHHble Ha 1980—biü rop, Bamneümne KonnuecreeHHme u.eneycra- HOBKH a uenOM ÖYAYT ocymecraneubi, s paMKax aToro omunae'rcn OTCTaBaHHe :; Teneoő- paőorxe AGHHHX, a B oőnacm manblx 3BM AOCTHFHYTble peaynbrarbl npesbicnnu omma—

Hun. HpumeHeHue abmncnwrenbnoü Texnmm npor—mxaer s caMble pa3nnunble oönacm xo—

uücraennoü, Hay-mon u KynbtypHoü muauu. Passmmo npnmeHem—m a(pcpeKTMBi-io cnocoő-

crsyer paaaepnysmeecn a paMKaX l'lporpaMMbi npenogaaanue abmucnmenbnoű TexHHKH H pernouanbuan cen, paapaőonm nai-mux. Haxoueu, Ho He :; nocnenmo OHSPEAB, ocytuecmnne'rcn Bamneüman ueneycraHoana l'iporpaMMbl: a Beurpuu nycmna KOpHH Kynbrypa sbiuucnmenwoü Texnmm " BOSHHKJ'IH npeAnocumm Ann Sonee umpoxoro npu- MeHemm BBM, őnaronapn uemy cpynxuuonupyroume Bhll—IHCJ'IHTeanble CHCTeMbi cogeücr—

BYIOT noablmenmo Haponnoxosnücraenuoü acpcpek'ruanocm.

B p.ansueiwem aBTOp usnaraet Bamueüwue sageuu, Ko-ropme npeAcrom' ocymeCT- BHTb B 1980-bix ronax. l'ipuaonm cneAyroume TpH oőnacm, me TEMI'Ibl paasu'mn AomKHbi 65in abrme cpenHero: ynpasnel—me npouaaogcrsoM, rpynna nucpopmaunonnbix CHCTeM "

ycnyr, a Takme " oőpasoaar—me. -

B sakmoueHne OCTaHaBnuBaeTcs Ha Tex npeAnocunKax, Koropbre neoőxonumm mm ocymectaneuus aanau, npeAycmorpeHr—iblx Ha 1981—1985 ronbl.

SUMMARY

The author summarizes the results of the implementation of the Central Computer Devel—

opment Program accerted in 1971. The use of computers has become faster and more organ- ized as compared to the period preceding the Program. The main auantitative goals set for 1980 are being realised in entirety. within this some lag is expectable in remote data process- ing while considerable advances can be pointed out in the field of mini—computers. The use of computers is pervading the very particular fields of the economic, scientific, and cultural life.

The training in computer techniaues and the regional network of hired labour evolved in the scope of the Program serve the general use with good results. Last but not least, the main goal of the Program is realized: the computer culture has been naturalized in Hungary and the basis of the more general use of computers has been evolved, thus the functioning systems contribute to improving the efficiency of the economy.

The author outlines the fundamental tasks to be realized in the 1980ies. He lays partic—

ular stress on three fields where the rate of development must be above the average: the control of production. the group of the information systems and services. and education.

Finally, he deals with the conditions indispensable for the realization of the plan tasks set for the 1981—1985 period.