MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
, A FOGLAngoerToTTsÁG , ES A MUNKANELKULISEG MÉRESE
DR. KÉSEDI FERENC
A piacgazdaság fokozatos kiépítése s evvel összefüggésben a statisztika megújításának az igénye valamennyi szakstatisztikai területre, így a munkaügyi statisztikára is kihat és feladatokat ró. Az elmúlt évtizedekben kialakult munkaügyi információs rendszer a korábbi társadalmi-gazdasági feltételeket tükrözte, miközben fogalmi apparátusa bizonyos ideologi- kus jelleget is viselt magán. A munkaügyi statisztika átalakítását ösztönzi, hogy a munkaerő- helyzet az eddigiektől lényegesen különbözni fog. Az elkerülhetetlen szerkezetváltás, a kapun belüli munkanélküliséget felszinre hozó privatizáció,a KGST-kapcsolatok összezsugorodása, a támogatások leépítése, a mezőgazdasági nagyüzemek esetleges szétesése, a hamarosan munkáért jelentkező nagylétszámú korosztályok belépése a munkaerőpiacra kiélezi a már ma is meglevő foglalkoztatási feszültségeket, ami többek között a nyílt munkanélküliség megjelenésében is kifejezésre jut. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat foglalkozási és területi szerkezetében nagy eltérések vannak, miközben a szakmai és földrajzi mobilitás erősen korlátozott. Mindez aktiv foglalkoztatáspolitikát igényel, amely a jelenleginél jóval részletesebb, tényfeltáróbb s így megbízhatóbb információs rendszerre támaszkodik.
Változni és bővülni fognak a foglalkoztatási viszonyokra vonatkozó adatok felhasz- nálóinak igényei, s ezeknek a hagyományos adatgyűjtési módszerekkel már nem lehet meg- felelni. Az intézményi statisztika változó tartalmú, és adatgyűjtési módszerei között előtérbe kerülnek a reprezentatív módszerek. Mellette ki kell építeni a munkaügyi statisztika kulcs—
elemét, a lakossági megkérdezésen alapuló munkaerő—felvételt. Ilyen adatgyűjtést a fejlett országok mindegyikében már elég hosszú ideje alkalmaznak: az Egyesült Államokban 1940 óta havonta, Ausztriában 1968 óta negyedévente, Svédországban 1967 óta havonta van munkaerő-felvétel. Ezek reprezentatív jellegűek, 20 OOO—60 OOO háztartásra terjednek ki; a használt fogalmi rendszernek, a kérdezés módjának, a minta kialakításának, az adatok ki- értékelésének bőséges szakirodalma van. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office — ILO) kiadványai és a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének (Organization for Economic Cooperation and Development — OECD) munkaügyi publiká- ciói az egyes országok foglalkoztatottsági helyzetére vonatkozóan több adatforrást is fel—
használnak, ezek között kitüntetett szerepe van a munkaerő-felvételnek. Nem véletlen, hogy a Világbank az általa finanszírozott Emberi Erőforrás program fontos feladatának tartja, hogy Magyarországon már 1991-től végezzenek ilyen felvételeket.
A Központi Statisztikai Hivatal 1991—ben kísérleti jelleggel megkezdi a munkaerő—fel- vételt, amely során részletesen vizsgálják a foglalkoztatás és a munkanélküliség alakulását, valamint egyes eddig nem, vagy csak hézagosan tanulmányozott fontos munkaerőpiaci jelen- ségeket. A felvétel elsődleges célja a teljes munkanélküliség meghatározása, tehát mindazon
személyek számának mérése, akiket az ILO-definíció értelmében e kategóriába tartozónak tekintünk. (E meghatározást a későbbiekben ismertetjük.) A kérdőív szerkesztése lehetővé teszi, hogy az ILO-meghatározástól esetleg eltérő, a magyar viszonyokhoz igazodó, nemzeti munkanélküliségi fogalmat is használjunk. Jelenleg a teljes munkanélküliség nagyságát nem ismerjük.1 A munkaügyi igazgatási statisztikából csak a regisztrált, tehát a munkaközvetítő- hálózatnál nyilvántartott, segélyben vagy átmeneti munkanélküli-járadékban részesülő, vala- mint a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer egyéb elemeit igénybe vevő személyekről van- nak adataink. (A tanulmány megírása után jelent meg a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, mely a két ellátási formát a mun—
kanélküli-járadék fogalomba vonja össze. AMunkaügyi Minisztérium igazgatási statiszti- kájának terminológiája, csoportosítása értelemszerűen az említett törvényhez igazodik, ennek megfelelően az 557. oldalon ismertetett csoportosítás szintén módosul.)
A munkanélküliek körén belül külön foglalkozunk az első állásukat keresőkkel, vizsgálni fogjuk a munkanélkülivé válás okait, időtartamát, nemek, szakmák, életkor, iskolai végzettség szerinti fontosabb jellemzőit. A felsoroltakon kívül a munkaerő—felvétel alkalmas lehet arra, hogy a főmunkahelyen kívüli egyéb, nagyrészt a második gazdaság keretébe ágyazódott foglalkoztatási formákról (másodállás, mellékfoglalkozás, alkalmi mun- kavégzés, segitő családtagként való munkavégzés, mezőgazdasági kistermelés, házilagos építkezés) alkotott hiányos ismereteinket bővítse. Esetenként a munkaerőpiac folyamatainak jobb megismerését szolgáló vizsgálatokra is alkalmat adhat. Ilyen lenne a munkahely—vál—
toztatás okainak feltárása, a szakmai-foglalkozási mobilitás tendenciáinak leírása stb.
Ezekről a témakörökről megfelelő vizsgálatok hiányában nincsenek friss ismereteink.
A tervezett adatfelvétel során megkíséreljük a foglalkoztatás mérésének korszerűsítését, ami azt jelenti, hogy a magyar fogalmi rendszert az ILO—ajánlásokon alapuló, a fejlett országok- ban használt rendszerekhez közelítsük. E tanulmányban röviden bemutatjuk a népesség fog- lalkoztatási viszonyait leíró magyar fogalmakat, részletesen ismertetjük az ILO-ajánlásokat, és utóbbiak tükrében értékeljük a hazai gyakorlatot.
A népesség csoportosítása gazdasági aktivitás szerint. A fbglalkoztatottság mérése
a) A magyar statisztika az elmúlt két évtizedben a népesség gazdasági aktivitásáról a népszámlálások alkalmából, illetve az évente készülő munkaerőmérlegben számolt be.
Előbbiekben az adatok a teljes népességre, utóbbiban a munkaerőforrásraterjednek ki, mely- nek nagyobb részét a munkavállalási korúak, csekély hányadát a nem munkavállalási korú aktív keresők alkotják. A népességet a gazdasági aktivitás szempontjából három csoportra osztjuk, az egyes csoportok tartalma röviden az alábbiakban foglalható össze:
—— aktív keresőknek tekintjük a keresőtevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelke- ző, egy adott időpontban ténylegesen dolgozó vagy munkaviszonyban álló személyek meghatáro- zott körét; idetartoznak az önálló foglalkozásúak, alkalmazottaik és segítő családtagjaik, a sorka- tonai és tartalékos katonai szolgálatot teljesítő személyek (feltéve, hogy bevonulásuk előtt aktív keresők voltak), az alkalmi munkások és napszámosok, valamint a mezőgazdaságban dolgozó se- gítő családtagok közül azok, akik az év folyamán legalább 90 napot dolgoztak; szintén idetar- toznak a táppénzes állományban levők, fizetett és nem fizetett szabadságon tartózkodók, de nem tartoznak ide a foglalkoztatott nyugdíjasok és a gyermekgondozási segély mellett munkát végzők;
— inaktív keresők azok a személyek, akik aktív keresőtevékenységet nem folytatnak, de kere—
settel, jövedelemmel rendelkeznek; ide soroljuk a nyugdíjban, járadékban, gyermekgondozási díj—
ban és segélyben részesülőket, a földjük, házuk bérbeadáSából élőket;
— eltartottak azok a személyek, akik nem tartoznak sem az aktív keresőkhöz, sem az inaktív keresőkhöz, mert általában keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek, megélhetésükről intéz- mény vagy magánszemélyek gondoskodnak; ilyenek a tanulók, a szakmunkástanulók, akkor is, ha szakmunkás-bérezésben részesülnek, háztartásbeliek, közületi eltartottak.
' 1990 eleji nagyságára a népszámlálás adataiból lehet következtetni.
5 56 DR. KÉSEDI FERENC
Ez a csoportosítási rendszer hosszú ideje változatlan, s az egyes fogalmak tartalmában sem voltak lényeges változások. Az emlitett fogalmakat valamennyi lakossági adatgyűjtés (háztartás-statisztika, jövedelmi felvétel, társadalomstatisztikai vizsgálatok) ugyanazon tar—
talommal használja.
A foglalkoztatottság mérésére használt másik kategória, az átlagos állományi létszám, tartalmi problémáit most nem tárgyaljuk. Azt csak az intézményi statisztika használja, mi pedig a munkaerő—felvételben érintett fogalmakat vizsgáljuk.
b) A ma érvényes ILO—ajánlásokat 1982—ben a munkaügyi statisztikusok tizenharmadik konferenciája fogadta el, a következő, 1987-ben tartott értekezlet megerősítette, illetve né—
hány ponton kiegészítette ezeket. Az osztályozási és fogalmi rendszer lényege a következö- képpen foglalható össze:
egy ország népessége (a nem civilek és a polgári lakosság egyaránt) a munkavégző képesség alapján két alapvető csoportba sorolható: I . meghatározott életkornál (a munkavállalási kor alsó határánál) idősebbek, 2. meghatározott életkornál fiatalabbak.
Figyelmünket először a meghatározott életkornál idősebbek kategóriájára irányítjuk, akik a gazdasági aktivitás szempontjából két csoportba sorolhatók: gazdaságilag aktívak (economically active population) és a nem aktívak (population not economically active).
A gazdaságilag aktív népesség két részből, a foglalkoztatottakból (employed), valamint a munkanélküliekből (unemployed) tevődik össze. Előbbiek körébe tartoznak mindazok a személyek, akik a vizsgált időszakban legalább egyórás időtartamig az SNA-rendszer sze- rinti gazdasági javakat állítottak elő vagy szolgáltatást nyújtottak. Ebben a rendszerben a javak és szolgáltatások termelése magába foglalja mindazon gyártási és előkészítési folyama- tokat, amelyek elsődleges termékek létrehozásához kapcsolódnak, függetlenül attól, hogy azokat piacra, cserére vagy saját fogyasztásra szánták.
A gazdaságilag aktív népesség mérésének —— a figyelembe vett idő hossza szerint — két módja létezik:
- a rendszerint aktív népességet (the usually active population) hosszabb időszakra (pél- dául egy évre) értelmezik, és a már említett két részre (foglalkoztatottak, munkanélküliek) tago- lódik;
— a jelenleg aktív népességet (currently active population or the labour force) rövidebb idő—
szakra (egy hétre, egy napra) vonatkoztatják (csoportjai azonosak az előző bekezdésben már említettekkel).
A foglalkoztatottakon belül megkülönböztetik a fizetett foglalkoztatottakat (paid em- ployment) és az őnállo'kat (self employment).
A ízetett foglalkoztatottak csoportján belül célszerű elkülöníteni:
- a munkában állókat (at work), tehát azokat, akik a beszámolási időszakban munkájukért bért vagy természetbeni javadalmazást kaptak;
—— az állással rendelkező, de nem foglalkoztatott személyeket (with a job, but not at work), akiket munkahelyükhöz ,,hivatalos viszony" (a magyar szóhasználat szerint munkaviszony) köt.
Az önál/ókat szintén két további kategóriára bontják:
— munkában (at work) vannak azok a személyek, akik munkájuk alapján pénzhez vagy ter—
mészetbeni javak formájában nyereséghez, esetleg családi többleteredményhez jutottak;
— önállóak, de éppen nem állnak munkában (with an enterprise but not at work) azok, akik rendelkeznek valamilyen vállalkozással, de a vizsgált időszakban valamilyen okból átmenetileg nem dolgoznak.
A munkanélküliség meghatározását a következő pontban ismertetjük. A leírt csoporto—
sitást az ábra szemlélteti.
A gazdaságilag aktív népesség elhatárolása egyúttal kijelöli a népesség maradék, gaz- daságilag nem aktív részét. Ez két csoportból áll: egyrészt idetartoznak a munkaképes kor
alsó határánál idősebbek közül az aktívak közé nem tartozó tanulók, nyugdíjasok, ház- tartásbeliek, és a munkaképtelenek, másrészt a munkaképes kornál fiatalabbak.
A népesség csoportosítása gazdasági aktivitás szerint Népesség
Munkavállalási kor alsó Munkavállalási karnál határánál idősebb fiatalabb népesség
Eazdagágilag Nem aktív
a tw n pesség , (
mnkaerő—állort'ény nepesseg
/X
Foglalkoztatottak Munkanélküliek
. X.
Fizetett
,
alkalmazottak Önallóak
,X
' Allással , ,
Munkaban . Munkaban Önálloak, de
, , rendelkezok, de , ,
allok nem dolgoznak allok nem dolgoznak
Az ajánlásoknak elsősorban azon vonatkozásait emeljük ki, amelyek a hazai gyakorlat szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemelnek.
— Látható, hogy az ILO—definíció az ,,egyórás" kritérium, valamint a gazdasági tevé- kenységek kiterjedt értelmezése miatt igen szélesen értelmezi a foglalkoztatottságot is. így a foglalkoztatottak közé számítandó, aki házat épít, javít, saját vagy családi fogyasztásra me—
zőgazdasági termékeket állít elő, különböző, az adózás hatálya alól kivont ,,illegális" tevé- kenységeket végez. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a foglalkoztatási adatoknak tükrözniük kell a második gazdaságban végzett tevékenységek széles körét. Az egyes orszá- gok gyakorlata az igen alacsonyan megszabott egyórás határnál valamivel feljebb húzza a 'választóvonalat, de a munkaügyi statisztikusok 1987-ben tartott tizennegyedik konferenciája az ,,egy órai munka" ismérvét a népgazdasági elszámolások összefüggőségének megőrzése miatt továbbra is fenntartotta. A hazai helyzet ismeretében biztos, hogy az egyórás határ nálunk nem alkalmazható, ennél jóval nagyobb küszöbértéket kell kijelölni. A ház körüli gazdaság kiterjedtsége miatt pedig csak a piaci értékesítési tevékenységeket szabad gazda- sági aktivitásként figyelembe venni.
— A népesség csoportosításánál csak a munkaképes kor alsó határának van jelentősége, felső határt nem jelölnek meg, bár gyakorlati okokból több országban a munkaerő-felvételt
55 8 DR. KÉSEDI FERENC
csak a 15 és 74 év közötti népességre terjesztik ki. Az ilyen csoportosításból adódik, hogy a foglalkoztatott nyugdíjasokat a ,,labour force" (munkaerő) részének tekinthetik, ellentétben a hazai fogalmi rendszerrel, ahol e személyek csak az átlagos állományi létszámban szerepel—
nek, de nem számítanak az aktív keresők közé (ők inaktív keresők). Célszerűnek tűnik, hogy mi is a 74 éves kornál jelöljük ki a felső határt, hiszen az ennél idősebb népesség kö- rében rendkívül csekély a nyugdíj mellett dolgozók száma, továbbá igen szerencsétlen vissz—
hangja lenne, ha idős, esetleg beteg embereket zaklatnának a kérdezőbiztosok.
— A csoportosítás egységes rendszert alkot, amelyben az egyes fogalmak önállóan is érthetők, de csak egymással összekapcsolva adnak értelmes, a valóság leírására alkalmas keretet az elemzőknek.
— A rendszer kulcsfogalma a gazdaságilag aktív népesség, minden más fogalom csak a hozzá való viszonyban nyer igazi értelmet.
— Az eltartott kategóriát ez a rendszer, ellentétben a hazai gyakorlattal, nem ismeri.
— A csoportosítási és fogalmi rendszernek természetes és ,,nem titkos" része a hadsereg s általában a fegyveres testületekben foglalkoztatottak létszáma. Az ILO eleve külön kimu- tatást javasol a civil és a nem civil (hivatásos és sorállományú) személyekről. Az OECD- országok foglalkoztatási adatokat tartalmazó kiadványaiban elkülönítve is megtalálhatók a civil és a nem polgári szféra adatai. A magyar szakemberek a nemzetközi ajánlásokkal egye—
zőn aktív keresőnek tekintik az e körbe tartozókat, de létszámukat a korábbi politikai rend—
szer parancsának megfelelően nem hozták nyilvánosságra.
Tapasztalatszerzés végett áttekintettük tíz ország2 munkaerő-felvételeit két egymással összefüggő szempont szerint:
— milyen csoportositást alkalmaznak a népesség gazdasági aktivitásának leírásához;
— mi a kulcsfogalmak tartalma (foglalkoztatottak, munkanélküliekii).
Valamennyi vizsgált országban az ILO által ajánlott csoportosítást alkalmazzák, a használt fogalmak tartalma is nagyjából az 1982-ben elfogadott. Az érintett országok több—
ségében a ,,some work" kitételt az ajánlásokban megfogalmazott ,,legalább egyórai munka—
ként" értelmezik, de van kivétel is: Ausztriában 13 órában, Finnországban 7 órában jelölik meg a foglalkoztatási küszöböt (e döntéseket indokló szempontok az áttekintett módszer- tani anyagokból nem derülnek ki).
Mindenütt foglalkoztatottnak tekintik azokat az általában 15 évesnél idősebb személye—
ket, akik a Vizsgált héten fizetésért vagy nyereségért dolgoztak legalább egy (7 vagy 13) órát, valamint azokat, akik állással rendelkeznek, de betegség, szabadság, tanulmányi szabadság, gyermekgondozási szabadság, rossz időjárás, jobb munkakörülményért folytatott küzdelem, új állás keresése miatt éppen nem dolgoztak. Szintén foglalkoztatottnak minősülnek a teljes vagy részidőben tanuló diákok, ha az adott héten teljes vagy részmunkaidőben dolgoztak, a szakmai továbbképzésben részt vevők, ha a képzés idejére fizetést kaptak és a háztartási alkalmazottak. Nem teljesen egységes a segítő családtagok megítélése. Az országok többsé- gében alkalmazásban állóknak tekintik őket, de például az Egyesült Államokban a nem fizetett családtagok közül csak azokat sorolják ide, akik legalább 15 órát dolgoztak azon a héten.
A gazdaságilag nem aktív népességhez számolják a fizetés nélkül közösségi munkát vég—
zőket, a szakmai tanfolyamokon, át- és továbbképzésben részt vevőket, ha nem kapnak fizetést, a kizárólag csak saját háztartásukkal foglalkozókat, a nem dolgozó diákokat.
c) Az aktív kereső magyar fogalmának eltérését az ILO-szabványtól részben az adat- felvételi módszer mássága, részben a csoportosítási rendszer eltérő logikája és az ennek meg—
' Ezek a következők: Ausztria, Dánia, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, Kanada, Norvégia, Német Szövetségi Köztársaság, Svédország.
* A munkanélküliség meghatározásának azonosságát és különbözőségeit a következő pontban tárgyaljuk.
telelő tartalmi következtetések magyarázzák. A magyar munkaügyi statisztika nagyrészt az intézményi típusú adatgyűjtésen alapszik, a lakossági megkérdezések szerepe e téren mi- nimális.4
A fejlett országokban fordított a helyzet. A lakosság megkérdezése lehetőséget ad az ,,egyórás" kritérium következetes alkalmazására; az intézményi adatgyüjtés, ahol a meg- figyelési és a számbavételi egység különbözik, ezt nem tudja biztosítani. A hazai gyakorlat igyekezett az ILO-szabványhoz igazodni; többnyire egy adott naphoz, december 31-éhezs köti a keresőtevékenységet, vélelmezi, hogy a munkaviszony jövedelemmel jár, figyelembe veszi az ajánlásokban szereplő egyéb eseteket (betegség miatt hiányzók, szabadságon levők stb.), de ez a törekvés csak az adott megfigyelési mód természetes korlátain belülérvényesül.
A magyar fogalomrendszerben — ellentétben az ILO-éval — nem sorolják a gazdaságilag aktí—
vak közé a foglalkoztatott nyugdíjasokat, a gyesen, gyeden levőket, a szakmunkásként bére- zett szakmunkástanulókat, hogy csak a legjellemzőbb eseteket említsem. (Gyűjtünk róluk adatokat, és a gyesen, gyeden levők kivételével a foglalkoztatottak kategóriájában szerepel—
tetjük is őket.) Egységes a hazai gyakorlat abban, hogy a használt fogalmakat nemcsak a döntően intézményi adatgyűjtésekre alapozott munkaerőmérlegben, hanem a lakossági fel- vételeknél is ugyanolyan tartalommal alkalmazza.
A munkanélküliség mérése
a) A magyar munkaügyi statisztika6 a teljes foglalkoztatottság feltételezésen alapult;
tehát kiindulópontként elfogadta azt az ideológiai alapon álló vélelmezést, amely szerint a munkavállalási korú népességből a tanulókat, a háztartásbelieket, a gyesen, gyeden levőket, valamint az egészségi okok miatt nem foglalkoztathatókat leszámítva mindenki dolgozik.
Mindez tükröződött a statisztika által használt kategóriarendszerben is, amelyben a ,,munka- nélküli" ismeretlen, a rendszer logikája szerint nem értelmezhető fogalomvolt.
A munkaügyi statisztika adatait mélyebben ismerők, valamint az egyes földrajzi ré- giókban dolgozó gyakorlati szakemberek egy része és a szegénység problémáival foglalkozó szociológusok körében tudott volt, hogy az elmúlt két évtizedben a munkaképes korú né- pesség egy csekély hányada valójában rövidebb-hosszabb ideig munkanélküli volt. A latens munkanélküliek köre nagyjából két rétegből tevődött össze:
— az első csoportot azok a személyek alkották, akik halmozottan hátrányos társadalmi hely—
zetük miatt rendszeres keresőtevékenységet nem folytattak, esetleg alkalmi munkavégzésből, idény- munkából jutottak minimális életszínvonalat biztosító jövedelemhez;
-— a második csoportba, azok a főleg néhány földrajzi körzetbe tömörült háztartásbeli, több—
nyire alacsony képzettségű nők tartoztak, akik nem tudtak megfelelő munkahelyet találni a lakó—
helyük közelében (feltehető, hogy egy részük otthoni megterheltségük, egészségi állapotuk miatt eleve csak részmunkaidős foglalkoztatást igényelt volna).
A munkanélküliek számáról nem voltak adatok,7 bár a munkaügyi statisztika külön- böző pontjaiban ezt a kört valamilyen más elnevezésű s vegyes tartalmú (más speciális hely—
zetű munkavállalói rétegeket is tartalmazó) adatok magukba foglalják. Ilyen a munkaerő- forgalmi statisztika, mivel azok, akik munkahelyükről kilépve, több mint 6 hónap elteltével létesítenek újra munkaviszonyt, részben a munkanélküli csoporthoz tartoznak. A hat hónap- nál rövidebb időn belül újra elhelyezkedők, valamint az első ízben munkába lépők között feltehetően szintén előfordulnak munkanélküliek.
' Ennek általános oka is van, tudniillik a statisztika egész filozófiája hosszú évtizedeken keresztül az intézményi adatgyűjtés elsőbbségét sugallta.
6 ;Az alkalmi vagy idénymunkát végzők esetében eltekint ettől az időponttól, és az évközi munkavégzés alapján min st.
'Az 1920-as évek elejétől a második világháborúig a Központi Statisztikai Hivatalban a munkanélküliséget folyamatosan figyelték. Az adatokat a Magyar Statisztikai Szemle rendszeresen közölte. Az itt következő megállapí- tások az elmúlt 40 év gyakorlatára érvényesek.
' Időnként, például Ferge Zsuzsa, Galasi Péter publikációiban óvatos becslések láttak napvilágot.
560 DR. KÉSEDI FERENC
A másik ,,tettenérési hely" a munkaerőmérleg, amelynek a munkavállalási korú népesség felhasználását bemutató oldalán, az egyéb eltartottak sorában, egybevonva találhatók a közü- leti eltartottak, a háztartásbeliek és az átmenetileg vagy hosszabb ideje munka nélkül levők.
1983—ban az ELAR keretében sor került a háztartásbeli nők munkavállalási szándékainak vizsgálatára, és ebből a felvételből származott néhány jelzésszerű adat a munkanélküliek számának becsléséhez. A Központi Statisztikai Hivatal statisztikáiban először az 1990. évi népszámlálás során jelenik meg ez a fogalom, ahol külön kategóriaként szerepeltetik az ,,állást kereső munkanélkülieket" és az első ízben munkát keresőket. Szintén 1990-től a munkaerőmérlegben kimutatjuk a nyilvántartott munkanélküliek létszámát. Közben érte—
lemszerűen a Munkaügyi Minisztérium igazgatási statisztikájában is megjelenik a szóban forgó fogalom. Ebbe azok a személyek sorolandók, akik a munkaközvetitő irodákban meg- jelennek és nyilvántartásba vetetik magukat. E csoport további részletezése gyakorlati szem—
pontokat is szolgál, amennyiben a tagolás részben a munkanélküli-segélyre jogosultságot szabályozó rendelethez igazodik, s megkülönbözteti azokat, akik:
—- munkaviszonyukat egy éven belül veszítették el (ők, ha egyéb feltételeknek is megfelelnek, segélyre jogosultak);
— munkaviszonnyal még nem rendelkeztek, vagy azt több mint egy éve elveszítették (ők már nem jogosultak segélyre);
— az iskola befejezését követő egy éven belül nem tudtak elhelyezkedni (pályakezdők, ők szin- tén nem jogosultak segélyre).
Az így meghatározott nyilvántartott munkanélküliek száma kiegészül az egyelőre cse—
kély számban előforduló ,,átmeneti munkanélküli—járadékban" részesülőkkel.
b) Az ILO-meghatározás. A munkaügyi statisztikusok 1925-ben tartott második kon—
ferenciáján már napirendre került a munkanélküliség megfigyelése, a résztvevők ajánlásokat fogadtak el a jelenség mérésére szolgáló statisztikai forrásokról. Az 1947—ben, majd 1954- ben tartott konferenciákon meghatározzák a munkaerő-állomány két komponensét, a fog- lalkoztatott és a munkanélküli kategóriákat. 1982-ben, a tizenharmadik konferencián szü—
letett meg a ma is érvényesnek tekinthető meghatározás, amelyhez az egyes országok gya—
korlata igyekszik alkalmazkodni.
A munkanélküliségnck kétféle ILO—meghatározása létezik, közöttük a minősítő krité- riumok számában van különbség. A fejlett országokban használt általános érvényű meghatá- rozás három kritérium egyidejű meglététől teszi függővé a munkanélkülivé nyilvánítást.
A szóban forgó személy munkanélkülinek tekinthető, ha:
—- munka nélkül van, azaz semmilyen szempont szerint nem sorolható a foglalkoztatottak közé;
— munkavégzésre rendelkezésre áll, tehát amennyiben álláshoz jut, azt meghatározott időn belül el tudja foglalni;
— munkát keres, azaz ,,aktív magatartást tanúsít", regisztráltatja magát, a munkaerőkőzvetitő—
irodákban érdeklődik, rokonok, ismerősök segítségét kéri, hirdetéseket tanulmányoz vagy ad fel, érdeklődik a különböző munkáltatóknál.
6
Abban az esetben, ha a harmadik szempont (munkát keres) nehezen értelmezhető, mert szervezetlen a munkaerőpiac, akkor alkalmazható egy kevésbé szigorú kritérium-rendszer, és elegendő csak az első két feltételnek érvényesülnie.
Érdemes kitérni a fenti meghatározások néhány sajátosságára, valamint a számbavételt a gyakorlatban befolyásoló következményeire.
— A munkanélküliség csak a munkavállalási kornál (általában 15 évnél) idősebb népes—
ségre értelmezhető, de mint már emlitettük,felső korhatár nincs,8 tehát nemcsak a munka-
' Gyakorlati megfontolások miatt egyes országok (Finnország, Dánia) munkaerő-felvételeiknél a felső korhatárt 74 évnél húzzák meg. Az Egyesült Államok és Svédország esetében az alsó korhatár 16 év.
vállalási korú népességre, hanem az annál idősebbekre is kiterjeszthető. Mindez értelemsze- rűen adódik a ,,labour force" — korábban említett — meghatározásából. A 15 évesnél fiata- labb, a szünidőben munkát kereső diákok nem tekinthetők munkanélkülinek, de a dolgozni akaró, állást nem találó nyugdijasok munkanélküliként veendők számba.
— A háztartásbeliek, a munkavállalási korú diákok, ha a vizsgált periódusban megfelel- nek az ismertetett kritériumoknak, akkor munkanélkülinek minősítendők. _
— A kikérdezettnek nem kell több módon munkát keresnie, elegendő, ha bármelyik említett módszert használja.
— Sajátos számbavételi problémát jelentenek azok a dolgozók, akiket az adott időszak—
ban nem foglalkoztatnak (lay otT), de várnak a munkahelyükre való visszahívásra. Ha munka- helyükről nem kapnak bért, akkor munkanélkülinek tekintendők. (Nem zárható ki, hogy a közeljövőben nálunk is megjelenik ez a réteg, ezért is figyelmet érdemel.)
Az 1987-ben tartott konferencia a harmadiknak említett, ,,munkát keres" kritériumot pontosította, nevezetesen az állami vagy magán munkaközvetítőnél történő nyilvántartást csak akkor kell a munkakeresés ,,aktiv lépésének" tekinteni, ha ennek munkaajánlat-szerzés a célja. Ha tehát erre a lépésre csak azért került sor, mert a nyilvántartásba vétel a foglal—
koztatási támogatásból való részesedés feltétele, ezt nem lehet aktív munkakeresésnek tekinteni.
Az áttekintett országok munkaerő—felvételeinek mindegyikében a munkanélküliség szab—
ványos meghatározását alkalmazzák, a különbség két, inkább technikai (a felvételek szer- vezésével összefüggő) mozzanatban tapasztalható. Az első további különbség a ,,rendelke—
zésre állás" időtartamában van (két héten vagy négy héten belül kell tudni elfoglalni a fel- ajánlott állást). Azonosság, hogy a megkérdezés időpontját megelőző 4 hétben kell munkát
keresni.
Nincs egységes gyakorlat azon idénymunkások besorolásában, akik mind a három kri—
tériumnak megfelelnek; van, ahol a munkanélküliek, máshol az inaktív népesség közé tar- toznak.
A magyar besorolási gyakorlat szempontjából még további két eset érdemel figyelmet:
— a munkanélküliekhez tartozik az a személy is, aki a felvételt követő későbbi időpontra már létesített munkaviszonyt (a felvétel időpontjában érvényes állapot leírása a cél);
— a továbbképzésben, átképzésben résztvevőket, ha nem kapnak bért, munkanélkülinek te—
kintik.
Az alulfoglalkoztatással összefüggő ILO—ajánlások
Alulfoglalkoztatásról akkor beszélünk, amikor a vizsgált személyek foglalkoztatása eltér bizonyos, az adott gazdaságra jellemző normáktól. A meghatározásban kulcsszónak tekinthető ,,normák" a foglalkoztatás időtartamára, a szakképzettség kihasználására vonat—
koznak. A nem kielégítő foglalkoztatásnak két formája létezik: a látható és a rejtett. Az első kategóriába azok a foglalkoztatottak tartoznak (akár dolgoznak, akár nem a megkérdezés időpontjában), akik kényszerűségből a szokásos, törvényesen rögzitett munkaidőnél keve- sebbet dolgoznak, a felvétel időpontjában kiegészítő munkát keresnek vagy ilyenre készen állnak. A rejtett elégtelen foglalkoztatás a statisztika eszközeivel közvetlen módon nemigen mérhető, azonban vannak bizonyos tünetei, például: kis jövedelmek, alacsony termelékeny- ségi szinvonal stb., amelyekből közvetett módon következtethetünk a létére.
A'ttérés az [L O-szabva'nyra
A munkaerő-felvételnél célszerü már a bevezetés évében alkalmazni az ILO-módszer—
tant, amelynek következtében a felvételből származó foglalkoztatottsági adatok értelem-
562 DR. KÉSEDI: FOGLALKOZTATOTTSÁG ÉS MUNKANÉLKÚLISÉG
szerűen el fognak térni az intézményi adatgyűjtésből származó munkaerőmérleg-adatoktól.9 Ez az eltérés abban az esetben is fennállna, ha a munkaerőmérlegek az ILO—fogalmakat hasz- nálnák, hiszen az egyik teljes körű, a másik mintavételes adatgyűjtés, azonkívül az egy- vagy többórai munka kritériumát az intézményi típusú felvételnél csak részben lehet érvényesíteni, s ez is eltérést okozhat. A különféle forrásokból származó adatok közötti különbséget az ILO-publikációk is természetesnek tekintik, ezért számos ország esetében két típusú foglal—
koztatottsági (munkanélküliségi) adatot közölnek a forrás megnevezésével.
Az 1991. év átmeneti időszak, a munkaerő—felvétel tapasztalatai alapján lehet eldönteni, hogy áttérünk—e véglegesen az ILO-szabványra. Az intézményi adatgyűjtésre épülő munka—
erőmérlegről egyelőre nem célszerű lemondani, mert az ellenőrzésként is hasznos. Az 1991-es mérleget meg kell próbálni a régi és az ILO-módszertan szerint is összeállítani. Utóbbi persze a mérleg eddigi logikáját is részben megváltoztatja, mivel így nem csak a munkaválla—
lási korú népességről, hanem a munkavállalási kor alattiakat leszámítva, a teljes népességről mint forrásról és annak felhasználásáról kell beszámolni.
A munkaerő—felvételt olyan általános vállalkozásnak kell tekinteni, amely során újra kell gondolni a munkaügyi statisztika fogalmait, a beszámolási rendszer egészét, az adat—
gyűjtési módszereket, egyszóval az egész statisztikát. E közben egységes rendszerben kell gondolkodni, mégpedig oly módon, hogy a kapcsolódó területekre (háztartás— és jövedelem- statisztika, népszámlálás, a társadalomstatisztika bizonyos részei) gyakorolt hatásokat is figyelembe vesszük.
TÁRGYSZÓ: Foglalkoztatottság. Munkanélküliség.
PE3IOME
B CBDeM ouepice aerop naer Kpancoe onacarme Benrepcicoü CPICTeMbI mmepermx aamroc'm.
OrMettaeT, HTO cnomnumaacx B Tettem—re ucrercmnx necnrenaruü cncrema B pSUIC omomennrt nym- naercn ;; monepnmauun. HBMeX—IBHHH cnenyer ocymecrnnrb Ha ocuoaamm peKOMennam—Iü Memny- napozrnoü opranmamm prna (ILO), no c y'ierom Tante u Benrepcicnx ocoőennocreü.
Ani-op neMoucrpnpyer Bamneümne annnxaropbr cucTeMbr maccmbuxanmt 1—1 nonamü ILO u noztm-ommaer onw: oőcnenoaamm paőo'ieü CML! B Hexoropsrx pasnnrmx crpanax B Bcsmr c npumenenneM CTHHJlapTHbIX nonstmü.
SUMMARY
The author delineates brielly the Hungarian method of measuring employment. He indicates that the system evolved in the past decades reguires updating in several aspects.
The modifications must be based on the recommendations by the International Labour Office, while taking into account also Hungarian peculiarities.
The author presents most important characteristics of ILO classification and its conceptual system, then summarizes the experiences of labour surveys in some developed countries as regards the use of standardized concepts.
' Természetesen e kérdésnek nemcsak statisztikai, hanem ennél általánosabb, gazdaságpolitikai konzekvenciái is lehetnek, hiszen az új adatok teljesen más megvilágításba helyezhetik a foglalkoztatottsággal kapcsolatos eddigi ismeretein- ket.
