200 szem:
sőt a mindennapok témája is. Az ezzel kap- csolatos vitákat tehát gyakran nem gazda- sági, hanem politikai megfontolások alap-_
ján döntik el. Az előadók a bérar-ányokat gazdasági megközelítés alapján értékelt—ék.
szem előtt tartva a lényegesebb elvi és gya—
korlati kérdéseket. A bérarányokkal szem- beni általános követelmények (a munka sze- rinti elosztás. a munkaerő helyes elosztása.
ösztönzés a nagyobb teljesítményre) kielégí- tése az .,egyenlő munkáért egyenlő bért"
elv alkalmazásán kivül egyben az .,egyen—
lőtlen munkáért egyenlőtlen bért" elv figye- lembevételét is jelenti. A bérarányok alakí—
tása során tehát végeredményben béregyen—
lőtlenségek létrehozásáról (megszüntetésé—
ről, illetve növeléséről vagy csökkentéséről) van szó. Bérarányosságról pedig akkor be—
szélhetünk. ha e béregyenlőtlenségek -— az adott időszakban — összhangban vannak az általános követelményekkel.
Az ipari bérrendszer alapjait jelenleg a következő fő tényezők képezik:
— a végzett munka szakképzettségi igénye;
— a munkához szükséges testíerő-kifejtés, a mun- kavégzés körülményei;
— a munkában töltött gyakorlati idő:
—— a végzett munkával járó felelősség.
A ténylegesen kialakult bérarányok a bér- táblázat nyújtotta lehetőségekhez képest minden szempontból kevésbé differenciáltak voltak. A szakképzettségi szintet illetően ugyan mind a fizikai, mind a szellemi dol- gozók bértáblázatára bizonyos degresszivi—
tás jellemző, mégis a ténylegesnél differem cíáltabb bérarányok kialakítására nyújt—le- hetőséget. Ami a fizikai munkavállalókat il—
leti, ez a körülmény magyarázható gazda—
sági szükségszerűséggel: igen nagy a- ke,—
vésbé szakképzett munkaerők iránti igény/.,—
A differenciáltság problémája viszont nem ilyen egyszerű. nem szűkíthető a magasfés alacsony képzettségűek, kevés és nagy gya—
korlattal rendelkezők. vezetők és beosztottak bérkülönbségeinek vizsgálatára. Az előadók véleménye szerint az igazi ösztönzőt az _aza— , nos képzettséggel, azonos vezetési szinten stb. dolgozók közötti differenciálás jelenti—,, aminek a tényleges teljesítményekhezjkell igazodnia. Ahhoz. hogy a munkáltatőkle' szempontból is megoldhassák az ösztönzés kérdését. az azonos munkakörökre előirt bérsávoknak megfelelő szélességűeknek kell lenniök. Az új bérbesorolási rendszer a mun- kások és a vezető beosztásúak tekintetében nagy előrelépést jelent: a bérsávak elég szélesek ahhoz. hogy a központilag _nem mérlegelhető tényezőket az alapbérek meg—, állapításakor figyelembe vegyék. Nem'te—' kinthető viszont kielégítőnek az ügyintézők bérbesorolási táblája. Egyrészt a szolgálati idő aránytalanul nagy szerephez jut a szak- képzettséghez viszonyítva. másrészt a bér—
sávok nem elég szélesek ahhoz, hogy kellő nagyságú különbségeket lehessen kialakíta- ni az azonos kategóriába tartozók között.
A munkaülés Nyitrai Ferencné zárszavá- val ért véget.
MAGYAR SZAKIRODALOM
CUKOR GYÖRGY:
HOSSZÚTÁVÚ TERVEZÉS AZ IPARBAN Akadémiai Kiadó.
lpargazdasági Ertekezések.
Budapest. 1971. Bi old.
A tanulmány célkitűzését a szerző elősza—
vában igen szerényen fogalmazza meg: a hosszú távú tervezés kialakításához és az ezzel összefüggő kérdések polemikus tisztá- zásához kiván hozzájárulni. A tanulmányban azonban ennél lényegesen többet ad. Alap—
vetően a hosszú távú tervmetodika szemlélet- beli kérdéseit tisztázza, s a 15—20 éves prog—
nosztizálás lehetőségeire, korlátaira, tartal—
mi sajátosságaira helyezi a hangsúlyt.
Ismeretes. hogy a hosszú távú tervezés el- méleti és gyakorlati problémái az elmúlt években kerültek az érdeklődés homlokteré- be. Napjainkban még elég sok vita van ar- ról, hogy milyen jellegű legyen a hosszú távú terv, mennyire bocsátkozzék konkrét tervadatok megfogalmazásába, illetve mi- lyen mértékben határozzon meg tendenciá- kat, adjon programot. Cukor György tanul-
mánya a vitatott kérdések összefoglaló is—
mertetésén túlmenően megfogalmazza a hosszú távú tervezés metodikájának általá- nos és az iparra vonatkozó specifikus kér- déseit is.
A terjedelmében aránylag rövid, érdemi mondanivalójában azonban igen gazdag ér- tekezés (: problémát négy fejezetben tár- gyalja. Az !. fejezetben a hosszú távú ter- vezés általános kérdéseiről és annak helyé- ről a gazdasági tervezés rendszerében ad képet. A ll. fejezet a hosszú távú terv és az iparpolitika kapcsolatait tárgyalja. Terjedel- mében és mondanivalójában egyaránt (:
leghan—gsúlyosabb a lll. fejezet. amely (: hosz- szú távú terv tartalmi sajátosságait ismerteti.
Végül a N. fejezetben példaszerűen néhány ipari ágazat alternatív fejlesztési stratégiá—
jóra vonatkozó összefoglaló anyagot ad.
A hosszú távú tervezés általános probléma- körét ismertető első fejezet bevezetőjében rövid áttekintést ad a szerző a tervezési technika változásairól az elmúlt évtizedek—
ben. Ismeretes, hogy a hosszú távú tervezés
SZEMLE 201
előkészítő szakasza hazánkban egybeesett a gazdasági irányítás reformjának előmunká- lataival. Ez az időbeli kapcsolat különös fon- tosságot ad a kérdésnek, mivel a kevésbé kötött mechanizmusban lényegesen nagyobb szerepet kap a tartós fejlődési tendenciák is—
merete. Bár korábban is voltak egyes rész- területekre vonatkozó hosszú távú tervelkép—
zelések, az 1971—1985. évi terv az első össze- függő, az egész népgazdaságra vonatkozó hosszú távú tervezési kisérlet.
A hosszú távú terv célját és feladatait egyes hazai és külföldi közgazdászok külön- böző módon fogalmazták meg,aszerint, hogy milyen eredményt várnak a hosszú távú ter—
vezéstől. Cukor György megfogalmazása sze- rint a 15—20 éves tervezést alapvetően az különbözteti meg a rövid és középtávú ter—
vezéstől, hogy ilyen hosszú periódusra lé- nyegesen nehezebb a múltbeli tendenciák előrevetítése, fontosabb annak a kérdésnek vizsgálata, hogy milyen területeken kell a ko- rábbi tendenciák megváltozásával számolni.
A 15—20 éves tervezési munkákban a szerző a változások előrefelzésének nagyobb szere—
pet tulajdonit, mint bármilyen tökéletes szá—
mítástechnikai módszer alkalmazásának.
Ma még nem alakult ki egyértelműen a hosszú távú tervezés aggregáltsági fok—a, az elképzelések menet közben változnak. A ko- rábbi szakaszban viszonylag összevontabb, 17—20 szektoros modellről volt szó, ma az el—
képzelt szektorszám 40 körüli. Bár e tekintet—
ben még nem kristályosodtak ki a nézetek, az aggregáltság foka nem tűnik elsődleges jelentőségűnek.
"Jelentős sajátossága a hosszú távú ter- vezésnek, szemben a korábbiakkal az, hogy viszonylag hosszú időszak (1950—1967) ada- tainak igen részletes elemzésére támaszkodva indult meg a tervezési munka. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nagyszámú szakértő vett részt az előkészítő fázisban, és igy a néze—
tek kicserélése, az eltérő vélemények ütköz- tetése széles körű, volt. Újszerű a tervezés- ben az is, hogy a hosszú távú tervmunkában bizottságok vesznek részt, ezeknek elsődle- gesen zsüriző, konzultáló funkciójuk van.
A tanulmányban nagy hangsúlyt kapnak a távlati tervezés prognosztikai alapjai. Kü—
lönösen fontos a technikai haladás prognó- zisa. E bonyolult fogalmon a szerző a kö- vetkezőket érti: a népgazdasági struktúra vál- tozását, a primer. a szekunder és a tercier szektorok arányváltozását, az iparon belül az ágazati és a termékstruktúra módosulását. a technológiai fejlődést, az üzemméretek vál- tozását. A technikai haladásnak azonban szerepe van ezeken kívül az export prognózi- sában is.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a hosz- szú távú tervezés valószinűleg legfontosabb feladata az, hogy olyan alternatívákat dol-
gozzon ki, amelyek a döntések mérlegelésére alkalmasak.
A ll. fejezetben a szerző a hosszú távú terv és az iparpolitika kapcsolataival foglal—
kozik. Felmerül ugyanis az a kérdés, hogy szükséges-e külön hosszú távú ipari tervet készíteni. A szerző igenlő válaszát azzal in- dokolja, hogy az iparon belül igen szoros a
kapcsolat a termelő vállalatok, illetve ága-
zatok között, és az ipari tervezésnek van- nak olyan specifikus vonásai, amelyek eltér- nek más ágazatok tervezésétől. llyen töb- bek között a technikai haladás megitélésé- nek kérdése, amely az iparban más módon jelentkezik, mint akár a mezőgazdaságban.
akár a szolgáltatások területén.
Az egyes népgazdasági ágak szerepe a gazdasági növekedésben a következő néző- pontok alapján ítélhető meg: a hazai szük—
ségletek kielégítése, fizetőképes piac meg—
teremtése, a termelés bővítéséhez szükséges felhalmozás biztosítása, az importlehetősé—
gek megteremtése megfelelő export útján, új munkaalkalmak létrehozása, végül és nem utolsósorban a technikai haladás elterjesz—
tése. Mindezek a szempontok alapját képez—
hetik a távlati prognózisnak.
Szoros összefüggés van a tervezés, a gaz—
daságpolitika és az iparpolitika között. A gazdaságpolitikát a következő háromféle döntés együttesen határozza meg: a) dönteni kell a nemzeti jövedelem elosztásáról.
összefüggésben a lakosság életszínvonalával és fogyasztási struktúrájával: b) dönteni kell arról, hogy a népgazdaságon belül milyen ágazat fejlesztését kívánják előnyben ré—
szesíteni; c) végül dönteni kell a fejlődés megvalósításának módjáról, a gazdaság irá- nyításának eszközeiről. E döntéscsoportok együttesen határozzák meg a gazdaságpoli-
tikát.
Az iparpolitika fogalma szűkebb a gazda—
ságpolitikáénál. A döntések egy része ugyan- is nem tartozik az iparra vonatkozó dönté- sek közé: például a fogyasztás és a felhal- mozás arányáról, az életszínvonal részletei- ről megfogalmazott alapelvek.
Az iparpolitika szempontjából a hosszú távú tervezésnek más kérdésekben kell ál- lást foglalnia, mint a rövid vagy középtávú terveknek. Az ipari fejlesztés különböző al- ternatíváit elsődlegesen abból a szempontból kell vizsgálni, hogy milyen fejlesztési fő irá- nyok kijelölésére törekedjünk. A fő kérdés tehát nem a mennyiségi mutatók számítása, hanem a minőségi elemzés. A hosszú távú tervezés keretében elsődlegesen a fejlesztési orientációt szolgáló iparpolitikai döntéseket célszerű megfogalmazni. Előtérbe kell be- lyezni a műszaki fejlesztés problémakörét, a nemzetközi munkamegosztásba való erőtelje- sebb bekapcsolódást célzó koncepciókat, te- hát az export fejlesztését. Ezek a feladatok
202 szamra
természetesen megfogalmazhatók más módon
is. példaként említi a szerző a szelektiv fej- lesztési politikát, amely szoros kapcsolatban van az exporttal és a műszaki fejlesztéssel.
A műszaki fejlesztés fogalmát a szerző a szokásosnál tágabb értelemben használja.
ide érti a technológiai és a gyártmányfej- lesztési. valamint az új termékek bevezetésé- hez szükséges szolgáltatásokat, sőt a nemzeti és a nemzetközi specializáció és kooperáció
"fejlődését is. A technikai haladás fogalom- körébe tartozónak tekinti a makro— és a mikrostruktúra olyan irányú változásait.
amelyekben a ,.technika intenziv", tehát a magas technikai kultúrát megtestesítő gyárt- mányok kerülnek előtérbe.
A lll. fejezetben a hosszú távú terv fő ele—
mei között a következőket sorolja fel: prog- nózisok. célok, fejlesztési eszközök, koordi—
nációs eszközök. Ezek az elemek a tervezés során egymástól nem válnak el mereven, lát- nunk kell azonban, hogy a vizsgált gazda- sági jelenségek mely elemek közé tartoznak.
(Például az ipari termelés lehet első lépés—
ben prognózis, majd a következőben már bi- zonyos koordinációs eszközök eredménye.)
A hosszú távú tervezésnél alapvető kérdés annak elemzése, hogy mit lehet és kell 10—- 15 évre eldönteni, és mit nem szabad egy ilyen tipusú tervnek tartalmaznia. Látnunk kell azt is, hogy milyen hibahatárok között tervezhetünk volumeneket 10—15 évre előre.
Sok esetben az is gazdaságpolitikai döntést igényel, hogy a fejlődés milyen prognózisra épüljön, milyen például az integráció vár- ható fejlődési lehetősége, a technikai ha- ladás várható üteme stb. A hosszú távú ipari beruházási döntések során szükséges, hogy szoros kapcsolat legyen a hosszabb és ezen belül a rövidebb időszak alatt végrehajtandó beruházások között (például bizonyos kapa- citásokat több lépcsőben építhetnek ki).
A főbb fejlesztési erőforrások meghatároz- hatják a hosszú távú fejlesztés irányát. lgy külön célszerű vizsgálni a felhalmozás, il- letve a beruházások várható alakulását. a munkaerő mennyiségének és minőségének változásait, a belföldi és a külföldi értékesi—
tési lehetőségeket és ezekkel összefüggésben a nemzetközi munkamegosztásban való rész—
vételünk fokozódását is. :
A hosszú távú tervezés során a legfonto- sabb feladatok egyike az, hogy konzisztens rendszer keretébe foglalja össze a prognó—
zisokat, a fejlesztési célokat, a koordináció célját szolgáló mutatószámokat és a fejlesz- tésre vonatkozó döntéseket. Az egész iparra vonatkozóan a szerző egy ilyen elgondolást vázol fel. A hangsúlyozottan példaszerű anyagban ismert külföldi (például francia) hosszú távú prognózisok számszerű anyagá- ra is épit, valamint a hazai és a többi szo- cialista országok elmúlt 15—20 éves fejlődé-
sének tapasztalataira. Részletes nemzetközi példaanyag alapján vizsgálja a termelékeny—f ség várható változásait. az állóeszközök és a beruházások s ezekkel összefüggésben a tát ke/termelés koefficiens alakulását ésa kül,—
kereskedelem lehetséges expanzióját. Figye— ; lemre méltó a szerzőnek az a nézete, hogy a termelékenység növelésének prioritást kell adni a hosszú távú fejlesztésnél.
A beruházások tekintetében az iparban a gyorsan megtérülő beruházások arányának növelését tekinti elsődleges feladatnak. Az ipar gyors ütemű "fejlesztését elősegítheti a' nemzetközi munkamegosztás keretében a komparatív előnyök kihasználása. _ * A tanulmány lV. fejezete alternativ fej-lesz— _ tési stratégiákat vázol fel példaszerűen két ágazatra, a vaskohászatra és a gépiparrü vonatkozóan. Úgy vélem, hogy 'itt' a példa- *
szerű ismertetésen túlmenően figyelemre méltó a szerzőnek az az állásfoglalása. hogy hosszú távra a vaskohászat fejlesztése tekin—
tetében a kisebb országok példáját követm célszerű az import fokozása, természetesen olyan feltételek között, hogy nagyobb és kedvezőbb körülmények között termelő üze—
mek termékeit importáljuk. Felvett a szerző az önellátási stratégia lehetőségét is, hang- súlyozza azonban, hogy a technikai fejlesz—
tésre és a struktúra változtatására nagyobb lehetőséget ad az importnövelő stratégia.
A gépipar fejlesztésére vonatkozó elgon—
dolások között ismerteti azokat. amelyek a progresszív alágwazatokra való koncentrálóst helyezik előtérbe. azokat. amelyek elsődlege- sen a hazai, valamint a szocialista piacokra orientált fejlesztést tekintik a fő feladatnak és azt az elképzelést, amely a tőkés gépex—
porthányadot kivánja számottevő mértékben növelni. Összefoglalóan azt a következtetést vonja le. hogy a gépipar fejlesztése szem- pontjából azt az iparpolitikai problémát kell megfontolni. hoayan ítéljük meg a szocialista országok, és különösen a Szovjetunió felve- vőképesséaét akkor, ha ajge'pipari terméke- ink műszaki színvonala és struktúrája csak lassan változik, továbbá milyen lehetőséget látunk a tőkés gépexport fokozására és eh- hez milyen műszaki változások szükségesek.
A két ágazatra vonatkozó példaszerű is—
mertetéssel zárul a könyv, amely így kerek egységbe foglalja össze a hosszú távú terve- zés elméleti és a gyakorlattal szorosan kap- csolatos metodikai problémáit. A nemrég el—
hunyt Cukor György tanulmánya irányt ad a gyakorlati közgazdász számára és egyuttal leszűri az elméleti konzekvenciákat is. Ez a tanulmány megítélésem szerint a hosszú távú tervezésben alapozó jellegű munka, amelyet sokan, sokszor és sokáig hasznosan fogunk forgatni.
Nyitrai Ferencné
