STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 916
ugyanakkor a meglévő módszerek új alkalmazási le- hetőségeinek feltárásával, illetve új megoldások kuta- tásával járulhatnak hozzá az emberi jogok hatéko- nyabb nemzetközi érvényre juttatásához.
(Ism.: Tűű Lászlóné)
IACOVOU, M.:
TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK A FELNŐTTÉ VÁLÁSBAN
(Regional differences in the transition to adulthood.) – The Annals of the American Academy of Political and Social Science, 2002. március, 40–69. p.
A tanulmány a 15-35 éves fiatalok életkörülmé- nyeit, életmódját vizsgálja, abból a megközelítésből, hogy ebben az életszakaszban mikor és kivel élnek közös háztartásban. Élhetnek partnerükkel, szüleik- kel, gyermekeikkel vagy más rokonokkal, barátokkal vagy éppen egyedül. A fiatalok életkörülményeinek ilyen vizsgálata azért fontos, mert ez szoros kapcso- latban áll a gazdasági jóléttel. Bizonyos háztartástí- pusokban ugyanis – például a gyermekes családok- ban, különösen egyedül álló szülők esetén – sokkal gyakoribb a szegénység. Emellett a háztartások jö- vedelme egyfajta védőhálót nyújthat a fiatalok szá- mára a deprivációval és a társadalmi kirekesztődés- sel szemben.
Más szempontból az életkörülmények vizsgálata a felnőtté válás folyamatának tanulmányozásához is érdekes lehet. Felnőtté váláson azokat az élet több területén egy időben történő változásokat érti a szer- ző, melyek a függőségtől a függetlenné válás felé irányulnak, elsősorban a lakáshelyzet, illetve az anyagi önállóság területén. A különböző háztartástí- pusok, amelyeket végigpróbál a fiatal, attól kezdve, hogy elköltözik szüleitől, egészen az önálló család- alapításig, hasznos információkkal szolgálnak más változásokról is, melyek ezalatt a fiatal emberek éle- tében történnek.
A fiatalok életkörülményei alapján Európa há- rom régióra osztható. A déli országokban élők to- vább maradnak szüleik otthonában és közvetlenül onnan házasodnak, illetve alapítanak saját családot.
Európa északi részén hamarabb hagyják el a szülői házat és gyakrabban élnek inkább egyedül vagy há- zasságkötés nélküli párkapcsolatban. A skandináv országok az északi viselkedés legszélsőségesebb példái. Itt a fiatalok különösen korán költöznek el otthonról és nagyobb arányban élnek élettársi kap- csolatban, házasságkötés nélkül. Az Egyesült Álla- mok nem feleltethető meg egyetlen európai típusnak sem, mivel náluk nagy különbségek mutatkoznak az
egyes népcsoportok fiataljai között: A fehéreknél ugyanannyira gyakori a hivatalos házasságkötés, mint Európa déli részein. A többgenerációs nagycsa- lád a afro-amerikaiakra és a spanyol ajkúakra jel- lemző. A fiatal afro-amerikai nők körében az egye- dül vállalt anyaság jóval túllépi az európai arányo- kat.
A vizsgálat során vannak módszertani, felfogás- beli nehézségek, hiszen nehezen nevezhető fiatalnak, aki életének negyedik évtizede felé tart, mégis a szü- lői ház elhagyása, a partnerkapcsolatok kialakulása és a szülővé válás néhány vizsgált országban időben annyira kitolódik, hogy indokolt egészen 35 éves ko- rig figyelni e jelenségeket, különben sok hasznos in- formációt elveszítenénk. Az Európán belül elkülöní- tett északi és déli típusok nem kötődnek szigorúan földrajzi határokhoz. A szélsőséges északi csoportba Finnország és Dánia mellett Hollandia is beletarto- zik. Az „enyhébb” északi típushoz az Egyesült Ki- rályság, Franciaország, Belgium, Németország és Ausztria sorolható. A déli csoportban szerepel Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögor- szág és meglepő módon Írország is.
A válaszvonalakat akár vallási alapon is meg le- hetne húzni. Az ortodox vallású Görögország mellett a déli csoportba tartozók főleg katolikusok; az észa- kiak már csak részben, és a szélsőségesen északi csoportban már egyáltalán nincs katolikus vallású ország.
Az Amerikai Egyesült Államokban az életkö- rülmények különbözőségei az etnikai csoportok sze- rint mutatkoznak meg, ezért vizsgálja külön a szerző a fehéreket, az afro-amerikaiakat és a spanyol anya- nyelvűeket. Igaz a panelfelvételben számos más et- nikai csoport is megtalálható, számuk azonban any- nyira kicsi, hogy nem szerepelnek a vizsgálatban.
A tanulmány különválasztja a nőket és a férfia- kat, mert bár életkörülményeik nagyon hasonlók, mégis a nők korábban költöznek el szüleiktől, hama- rabb kezdenek párkapcsolatot és vállalnak gyerme- ket, mint a férfiak. Ez együtt jár azzal a ténnyel, hogy a férfiak általában idősebbek, mint partnereik.
A vizsgált országokban a nők és a férfiak közötti át- lagos korkülönbség valamivel több, mint két év. A legmagasabb Görögországban, ahol majdnem öt év, a legalacsonyabb pedig Írországban, Finnországban és a spanyol eredetű amerikai állampolgárok köré- ben, ahol az átlag kevesebb, mint két év; míg az Egyesült Államokbeli afro-amerikaiak között az át- lagos korkülönbség 1,7 év.
Az európai longitudinális vizsgálat adatai, az Európai Közösség Háztartási paneljéből származnak, melyet az Európai Unió kezdeményezett. Ez össze- sen 37 ezer 15-35 éves fiatalról tartalmaz olyan ada-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 917 tokat, mint egyéni jellemzők, bevételek és kiadások,
iskolai végzettség, foglalkozás és munkanélküliség vagy az életkörülményekkel való megelégedettség több jelzőszáma. Az adatfelvételnek megvan az az előnye, hogy a válaszoló háztartások minden tagját megkérdezték, emellett, mivel ugyanazokat a kérdé- seket teszi fel minden országban, lehetőséget ad a közvetlen összehasonlításra is. Az első felvételt 1994-ben hajtották végre, és bár volt azóta két to- vábbi felvétel is, többen lemorzsolódtak, így az 1994-es állomány inkább minősül reprezentatív min- tának, mint a későbbiek. Az Egyesült Államokban végzett adatfelvétel is egy longitudinális háztartási szintű vizsgálat, mely egy évvel korábban készült, mint az európai, ennek azonban minimális a hatása az eredményekre.
A tanulmány három fő változást emel ki, ame- lyek a felnőtté válás során a fiatalok életkörülménye- iben bekövetkeznek. Az első a szülői ház elhagyása, a második az egyedüllétet követő partnerkapcsolat, a harmadik a szülővé válás. Ezek, bár a legfontosabb változások a fiatalok életében, mégsem jelentik a felnőtté válás pontos definícióját. Vannak, akik nem esnek át valamennyin; mások e változások bekövet- kezte után később visszafordítják az eseményeket; és az is előfordul, hogy valaki többször is megismétli az oda-vissza tett lépéseket.
A vizsgálat szerint az az életkor, amikorra egy adott országban az ott élő fiatalok fele már elhagyta szülei otthonát, a finn és a dán nőknél a 24. év, míg ugyanez az olasz nőknél 27, az olasz férfiaknál pe- dig majdnem 30 éves korra tehető. Az Egyesült Ál- lamokban élő fehéreknél, a szülőktől való elköltözés életévére vonatkozó medián a nőknél 21, a férfiaknál 22 év.
A felnőtté válás következő fontos tényezője, hogy melyik az az életkor, amikor az egyes orszá- gokban a fiatalok fele már együtt él partnerével. Ez legkorábban Finnországban és Dániában következik be: a nők esetében kevéssel a 22. életév betöltése után, a férfiaknál pedig 25 éves korban. Az olaszok- nál a legkésőbbi ez az időpont; náluk a mediánt kép- viselő nő 27 éves kora előtt nem kezd tartós partner- kapcsolatot, a férfiak fele pedig csak 30 éves kora után kerül ugyanebbe az élethelyzetbe. Figyelemre méltó, hogy bár az Európa északibb részein élők sokkal korábban elhagyják a szülői házat, mint a dé- lebbre esők, a párkapcsolatokban már csak kevéssel előzik meg a délieket. Ebben a kérdésben az ameri- kai népcsoportok között nagy eltérések figyelhetők meg: A fehérek még a finneknél és dánoknál is ko- rábban kezdenek partnerkapcsolatot, de a spanyol anyanyelvűeknél is korábbra tehető ez az időpont, mint az európaiak többségénél. Az afro-
amerikaiaknál viszont kevésbé valószínű a korai párkapcsolat, a nők fele 28 éves kora előtt nem, a férfiak fele 29 éves kora előtt nem él együtt partne- rével.
A felnőtté válás harmadik lényeges állomása a gyermeknevelés. Ebben a kérdésben kissé nehezíti a vizsgálódást, hogy a gyermek, akivel a fiatal közös háztartásban él, nemcsak a saját gyermeke, hanem házastársának vagy partnerének a gyermeke is lehet;
illetve az is előfordul, hogy valaki nem él együtt a saját gyermekével. A tanulmány csak az első két esettel foglalkozik, vagyis azt az életkort határozza meg, amikor az egyes országokban élő fiatalok fele már saját vagy partnere gyermekével közös háztar- tásban él. A nőknél többnyire nem különül el ez a két eset – az első gyermek, akivel közös háztartás- ban élnek, általában a saját gyermekük. A férfiaknál viszont, a magas válási és szétköltözési arány és a hajadon nők gyermekvállalásának gyakori előfordu- lása miatt, a két időpont eltérhet.
Ennél a pontnál az európai mintában nem lehet az eddigi északi és déli csoportok szerinti sémákat felállítani, hiszen a legkorábban gyermeket vállaló finnek és portugálok az észak-európai, illetve a dél- európai körbe tartoznak. A legkésőbb gyermeket vállaló Hollandia és Olaszország megint csak külön- böző országcsoportból valók. Ezért inkább a gyer- mekvállalás időpontja szerint érdemes csoportokat alkotni: azokban az országokban, ahol ez a legko- rábbra esik, a mediánt képviselő nőnek 25,4 éves ko- rában (Finnország), illetve 25,3 éves korában (Por- tugália) van gyermeke. Ugyanakkor a késői gyer- mekvállalóknál a mediánhoz tartozó nőnek 30,3 éves kora előtt (Olaszország) vagy 30,7 éves kora előtt (Hollandia) nincs még gyermeke. Finnország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Íror- szág, Görögország és Portugália azok közé az orszá- gok közé tartoznak, ahol a nők felének 27,5 éves ko- rára már megszületett az első gyermeke. A másik csoportot Dánia, Hollandia, Németország, Ausztria, Spanyolország és Olaszország alkotja, melyeknél ez az időpont későbbre tehető.
Az amerikai nők viszonylag korán vállalnak gyermeket: az afro-amerikaiaknál és a spanyol anyanyelvűeknél 20,7 és 23,5 év az az életkor, ami- korra a nők felének megszületett az első gyermeke – vagyis korábban, mint az európai országok bárme- lyikében. A fehéreknél a medián életkor e téren 26,1 év, amely magasabb, mint a portugál és a finn nőké, de a többi Európában vizsgált országhoz képest ala- csonyabb.
A férfiak és nők között megmutatkozó korkü- lönbség az első gyermek vállalásában, két dologgal magyarázható: az egyik a párkapcsolatokban is meg-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 918
jelenő korkülönbség a férfiak és nők között (Görög- ország), a másik az egyedüli gyermekvállalás és/vagy a párkapcsolatok gyakori felbomlása (Skan- dinávia, és az Egyesült Államokban élő afro- amerikaiak és spanyolok).
Azok a fiatalok, akik otthon laknak, többnyire egygenerációs teljes családban élnek, vagyis szüle- ikkel és testvéreikkel együtt. Sok olyan ország van, ahol számottevő arányuk él többgenerációs nagycsa- ládban, és esetleg ott marad partnerével és/vagy gyermekével is. A többgenerációs nagycsalád leg- gyakrabban Ausztriában, illetve az afro-amerikai és spanyol anyanyelvű amerikaiaknál fordul elő, de a dél-európai nők tíz százalékára is igaz. Az ilyen csa- ládformában élő fiatalabb nők többnyire egyedül ál- lók és nincsen gyermekük, Írországban viszont, il- letve a fekete és a spanyol eredetű amerikaiaknál számottevő a gyermekes egyedül állók száma is. A nagycsaládban élő nők közül csak kis százalék él partnerével, arányuk egyedül a spanyol anyanyelvű amerikaiaknál haladja meg az öt százalékot.
A 25-34 éves korcsoportban kicsi a többgene- rációs nagycsaládban élők aránya, sőt az északi- aknál számuk elhanyagolható. Európa délebbi ré- szein a nagycsaládban élők nagy része partnerével és gyermekével is együtt él. Ez alól kivételt képez, az amúgy déli viselkedésmintát követő Írország, ahol a nagycsaládokban is gyakori az egyedülálló szülő. Amerikában a feketék között szintén sokkal gyakoribb, hogy az egyedülálló szülők élnek nagycsaládban (7%), és nem az együtt élők (2%).
A spanyol anyanyelvűeknél viszont fordított a helyzet.
A partnerkapcsolatokat vizsgálva megállapít- ható, hogy azok az országok, ahol a fiatalok közül kevesebben élnek partnerkapcsolatban a tízes élet- éveik végén, illetve húszas éveik elején, ugyan- azok, akiknél a partnerkapcsolatok kezdeténél számított medián is későbbi életévet jelölt. A kivé- tel Belgium, ahol viszonylag ritka a húszas élet- évek első fele előtti partnerkapcsolat, de később relatíve gyakori. Az amerikai fehéreknél és a spa- nyol anyanyelvűeknél tapasztalt, a partnerkapcso- latok kezdetét jelző, viszonylag korai életévet mu- tató medián a szerző szerint arra utal, hogy náluk sokkal valószínűbb a tinédzserkori partnerkapcso- lat, mint Európában.
Annak, hogy az északabbra élő fiatalok koráb- ban kezdenek párkapcsolatot, az egyik fő oka, hogy náluk a házasság nélküli élettársi kapcsolat elfoga- dott és megszokott, miközben ez délen még mindig ritka. Az Egyesült Államokban az élettársi kapcso- latban élők aránya nagyobb ugyan, mint Dél- Európában, de sokkal kisebb, mint északon.
A fiatalabb korban való törvényes házasságkö- tés elsősorban az amerikai nőknél, különösen a fehé- reknél valószínű. Európában egyedül a görög nőkre jellemző a korai, a húszas életévek elejére vagy kö- zepére eső házasságkötés. Az afro-amerikaiak lema- radnak ugyan más népcsoportbeli honfitársaikhoz képest, de az európaiak többségét ők is megelőzik a házasságkötésben. Esetükben azonban meg kell je- gyezni, hogy húszas éveik második felétől már csak lassú mértékben nő a házasságban élők aránya, mi- vel a válások növekvő gyakorisága addigra kiegyen- líti az új házasságkötések számát, sőt harmincéves korukra az afro-amerikai nők már kisebb valószínű- séggel házasok, mint a többiek.
Az, hogy él-e a fiatalokkal gyermek, több di- menzióban is vizsgálható: egyrészt vannak olyan or- szágok, ahol a házasságkötés nélküli élettársi kap- csolat nagyon gyakori a gyermektelen nőknél, vi- szont annál ritkább a gyermekeseknél. Ez leginkább Hollandiára jellemző, illetve Németországban az idősebb korcsoportoknál. A házasságkötés viszony- lag ritka a 20-24 éves gyermektelen nőknél; csak az Egyesült Királyságban, Ausztriában és Amerikában haladja meg a tíz százalékot. Az minden országa ér- vényes elmondható, hogy a házasságkötés gyakoribb a gyermekes nőknél, mint a gyermekteleneknél. Ki- vétel Dánia és Finnország, ahol csak minden negye- dik gyermekes nő él házasságban, az afro- amerikaiaknál pedig csak minden ötödik. A skandi- návok és az afro-amerikaiak között viszont az a lé- nyeges különbség, hogy az előbbieknél nagyon gya- kori a gyermekes nők házasság nélküli élettársi vi- szonya, míg az utóbbiaknál ez ritkább. A partner nélkül élő 20-24 éves gyermekes nők mindössze egy százalékot tesznek ki a görögöknél, körülbelül 25 százalékot Dániában, az Egyesült Királyságban és Ausztriában, 57 százalékot Írországban és 72 száza- lékot az afro-amerikaiaknál. Ez nem jeleni azt, hogy a nők egyedüli gyermekvállalása nagyon gyakori je- lenség lenne az említett országokban, hiszen eleve kis százalékban szülnek gyermeket e korai életkor- ban.
A szerző annak is figyelmet szentel, hogy mely országokra jellemző leginkább, hogy a fiatalok egyedül élnek. Ez a legnagyobb arányban Finnor- szágban, Dániában, Hollandiában, Németországban és a az afro-amerikaiaknál fordul ez elő. A nők min- den országban nagyobb valószínűséggel élnek egye- dül 20 és 24 éves koruk között, ezzel szemben a fér- fiak inkább később, 25-29 évesen, illetve harmincas életéveikben vannak egyedül, bár náluk kisebb az eltérés a fiatalabb korcsoporttól. Görögországot ki- véve, a mediterrán országokra jellemző a legkevés- bé, hogy a fiatalok egyedül éljenek. Hasonló a hely-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 919 zet Írországban, az Egyesült Királyságban, és a spa-
nyol anyanyelvű amerikaiaknál is. A britek esetében azonban a fiatal nők nem rokonaikkal, hanem bará- taikkal szeretnek együtt élni. Ez utóbbi életforma más országokban elég ritka, két százalék alatt van.
Viszont a tizen-, huszonéves britek közül, illetve a húszas éveikben járó íreknél a fiatalok több mint öt százaléka él barátaival. Ugyanez figyelhető meg a spanyol anyanyelvű amerikaiaknál is a huszas élet- évek közepéig.
Ha az ismertetett jellemzőket az említett orszá- gok összességére vizsgáljuk, megállapítható, hogy a dél-európai országokban a vizsgált életszakasz kez- detén az egyedül álló, gyermektelen, szüleivel együtt élő státus jellemző, míg a 35. életévhez közeledvén a házas, gyermekes állapot. Ezekben az országokban kevés olyan házasságban élő fiatal van, akinek nin- csen gyermeke, ami azt feltételezi, hogy a házasság- kötés általában egybeesik a szülőktől való elköltö- zéssel, és azt hamarosan gyermekvállalás követi.
Ezzel szemben a többi országban sokkal változato- sabb a helyzet. Európa északabbra eső részein pél- dául élhetnek szüleikkel, egyedül, élettársukkal vagy házastársukkal, viszont miután gyermeket vállalnak, már a házasság jellemző, de ez nem nevezhető álta- lánosnak. Az afro-amerikai és a spanyol anyanyelvű amerikai nőknél viszont a gyermekvállalással egy időben sem csökken az életformák változatossága, sőt inkább növekszik.
A fiatalok felnőtté válása során jellemző háztar- tástípusok mentén elkülönített csoportok megfelel- nek az 1990-ben felállított Esping-Andersen-féle jó- léti államok modelljének. A szélsőségesebb északi csoportba ugyanis éppen azok az országok tartoznak, mint az említett modell „szociális-demokratikus”
jelzővel illetett államai, melyekben a magas szintű állami támogatás jellemző és az egyén preferenciát élvez a családdal szemben. Az észak-európai orszá- gok másik csoportja a modellbeli „konzervatív re- zsimnek” feleltethető meg, ahol a juttatások biztosí- tásokon alapulnak és inkább a családot támogatják az egyénnel szemben. Az egyetlen eltérően viselke- dő állam Olaszország, melyet az Esping-Andersen modell a konzervatívok csoportjába sorol. A szerző szerint viszont egy harmadik típushoz, a dél-európai viselkedésmintához tartozik. További párhuzamok nem vonhatók a két megközelítés között. Egyrészt azért, mert az Esping-Andersen modell sehová sem helyezi el a dél-európai országokat, másrészt, mert az általa meghatározott „liberális rezsim”, amelyben szerényebb mértékűek a jóléti juttatások, magába foglalja az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és több más államot. Az életkörülmények vizsgálata során viszont akkora különbségek mutatkoznak az
egyes amerikai népcsoportok között, hogy nem lehet az Egyesült Államokat a jóléti államok egyetlen ki- zárólagos kategóriájába sorolni.
A szerző a továbbiakban néhány olyan tényezőt mutat be, melyek segítséget nyújthatnak a későbbi vizsgálatokhoz. Rámutat arra, hogy a vallás látható- an szoros kapcsolatban áll az életkörülményekkel.
Az északi minta országai többnyire nem katolikusok, a déliek viszont igen. Két olyan állam van az északi- ak között – Belgium és Franciaország –, amelyekben nagyarányú a katolikus vallású népesség, ők kevésbé is illeszkednek az északi modellbe. Azt azonban nem állapítható meg, hogy a katolicizmus és a csa- ládszerkezet összefüggése az egyén szintjéről indul- e ki, vagy társadalmi szintről, vagy van-e egy har- madik tényező is, amely a valláshoz és az életstílus- hoz kapcsolódik.
Egy másik feltételezés szerint a jóléti állam megvalósulása, vagyis az állam szociális ráfordítása- inak magasabb szintje Európa északibb részein, szin- tén nagy hatással van az egyéni viselkedésre. Ilyen körülmények között ugyanis a fiatalok megengedhe- tik maguknak, hogy egyedül éljenek, akkor is, ha nincs állásuk, vagy alacsony a fizetésük, és ezért költöznek el olyan korán szüleiktől.
Valószínűleg a lakáspiaci helyzet is hatással van a fiatalok szokásaira. A bérekhez viszonyított magas lakásárak, a kiadó lakások kínálatának szűkössége, vagy az egyedül állók lakáshoz jutásának nehézségei gyakori okai annak, hogy a dél-európaiak későbbre halasztják a különköltözést. Az viszont egyelőre még nem egyértelmű, hogy a megfelelő lakáskínálat ösztönzi-e a fiatalokat a korai önállósulásra.
A munkaerő-piaci helyzet is befolyásolhatja a fiatalok viselkedését. Az alacsony bérek, a magas arányú munkanélküliség vagy a foglalkoztatás bi- zonytalansága is arra késztetheti őket, hogy tovább lakjanak szüleiknél. Egyértelmű, hogy az egyének gazdasági körülményei hatással vannak arra, hogy hol és kivel fognak együtt lakni. Ha azonban azt fel- tételeznék, hogy ez az egyetlen tényező, ami megha- tározza a fiatalok viselkedését, akkor az északi és a déli modellnek sokkal inkább közelítenie kellene egymáshoz.
Az oktatási rendszer is fontos tényező lehet a fiatalok önállósulásában: azokban az országokban, ahol többen tanulnak tovább, későbbre halasztódik a házasságkötés és a gyermekvállalás. Viszont a to- vábbtanulással kapcsolatos társadalmi normák, az egyetemek országon belüli elhelyezkedése, a diá- koknak járó juttatások mértéke szintén gyorsíthatja vagy késleltetheti a szülőktől való elköltözést.
(Ism.: Bene Mónika)
