November negyedike 

Költő esetében ez még inkább kívánatos, hiszen a lírikus (jelen esetben Kányádi Sándor) legfőbb törekvése és legna- gyobb erénye, hogy saját

(Biber ebben is újító volt, ez a hegedűirodalom legelső szólódarabjai közé tartozik.) A kéziratban a kezdet előtti rézkarcon egy angyal kézen fogva kísér

f:s most, az utolsó szemináriumi karácsony előtt úgy érzem és velem együtt minden utolsó éves teológus, hogy ez a karácsony már nemcsak hivogató, meleg,

Már csak azért sem lehet ilyen egyszerű a válasz, hisz az is kérdéses, elég muníciót adott-e a népi mozgalom ahhoz, hogy Sinka ne csak mint természetes

„100.  § Az  alezredes, az  őrnagy, a  törzszászlós vagy a  zászlós rendfokozattal rendszeresített beosztásba történő kinevezés esetén – a szakmai

Apád viszont szintén mindenhol ott van, csak ahol te vagy – ott nincs." Később két olyan pillanat felidézésekor jelenik meg a „te” személyes névmás, amikor a

Vendége Vagy egy Nem Akármi Úrnak, Nevetsz, készen, szóviccére Fülelve, hogy „kihúznak”, S eszedbe jut Kalapból-nyúl Sok cselvetésed, amellyel Kerülgetted –

hogy vezessem, messze, közel ő kézen fogva, én csak szépen tapogatva, a bőr romlékonyságával, a látás csodáján túl akármelyik érzékszervemmel fázva, itt ő van, velem fordul