BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐI*
FUTÓ PÉTER – KARAJÁNNISZ MANOLISZ – TARDOS ÁDÁM
A tanulmány tárgya a magyar lakosság internethasználata, a jelenség elterjedtsége és an- nak mozgatói. Adatainak elsődleges forrása egy 2004 decemberében végzett, 1800 háztartás- ra kiterjedő országos felmérés, melynek tárgya a lakosság részvétele az információs társada- lomban volt. Európai összehasonlításban a háztartások internethasználatának mértéke megfe- lel az ország fejlettségének. Az internethasználat és ezen belül a szélessávú hálózatokhoz kapcsolódás dinamikusan növekszik. 1999 és 2004 között az internethasználatba széles réte- gek kapcsolódtak be, minek során jelentősen növekedett a közepes és alacsony iskolai vég- zettségű internethasználók aránya. A digitális technológiák használatában jelentkező különb- ségek nem jelentősek a férfiak és a nők között. Nagyobb, de gyorsan csökken a perifériális helyzetű településeken élők lemaradása. Tartósan széles az ún. „digitális szakadék” egyrészt a fiatal és az idős nemzedék között, másrészt a magas és az alacsony jövedelműek között. Az egyének és a háztartások részére az internethasználat a felfelé irányuló mobilitás, illetve a le- szakadás egyik fő tényezője. Az internet és ezen belül a szélessávú hálózatokhoz kapcsoló- dás elsősorban azért nem terjed gyorsabban, mert a szolgáltatásnak magas az ára. Emellett azonban jelentős visszafogó szerepe van annak, hogy 1. nemzetközi összehasonlításban is komoly hiányok mutatkoznak a lakosság digitális jártasságában; 2. az on-line szolgáltatások presztízse a lakosság egyes rétegeiben alacsony; 3. kevés az igazán hasznos on-line-tartalom;
4. a lakosság többsége nem tartja eléggé biztonságosnak az interneten felkínált elektronikus kereskedelmi és ügyintézési szolgáltatásokat.
TÁRGYSZÓ: Kommunikáció. Internethasználat. Reprezentáció felvétel.
A
z Európai Unió központi szerveiben és a tagállamokban az ezredforduló óta egyre jobban intézményesedik és mind határozottabb körvonalat ölt az információs társadalom kialakításának politikája. E politikaterület fő célja valamennyi uniós állampolgár életmi- nőségének javítása információtechnológiai eszközök alkalmazásának segítségével. Intéz- kedéseit annak a felismerésnek birtokában állították össze, hogy az internet – és ezen be- lül a szélessávú hálózatok – használatának terjedése a lakosság körében pozitívan befo- lyásolja az egész kontinens versenyképességét és a tudásalapú gazdaság kialakulását.* A cikk: „Az elektronikus hálózati kommunikáció társadalmi, gazdasági és kormányzati hasznosítása Magyarországon.
Helyzetértékelő tanulmány a szélessávú elektronikus kommunikáció terjedését elősegítő fiskális és közpolitikai intézkedések megalapozásához, a Nemzeti Szélessávú Stratégia megvalósításához.” c. tanulmány rövidített változata. Készítette az Ariosz Kft. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából, 2005 februárjában.
Statisztikai Szemle, 83. évfolyam, 2005. 10–11. szám
Az információs társadalom fejlődése természetesen magával hozta az erről szóló sta- tisztika fejlődését is, amelynek az Eurostat definíciója szerint tárgya, az infokommunikációs termékek (IKT) és szolgáltatások előállítása, a használatukra való készség és alkalmazásuk (Buchow–David [2004]).
ADATGYŰJTÉS AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMRÓL
Az információs társadalom fejlődését bemutató hivatalos uniós statisztika elsődleges forrásai azok a rendszeresen ismétlődő, esetenként több tízezer válaszolót is megszólalta- tó felmérések, melyek valamennyi uniós tagországra – számos esetben a csatlakozás előtt álló országokra is – kiterjednek. E felmérések témája az infokommunikációs termékek és szolgáltatások piacának keresleti oldala, Alapsokaságaikat háztartások, személyek, vagy vállalatok alkotják, módszertanukat az Eurostat folyamatosan harmonizálja. A lakossági felmérések esetében a harmonizáció egyik módja az, hogy ajánlásokat készítenek és tesz- nek közzé a mintavételi stratégiára, a kérdőív tartalmára, valamint az abban szereplő fo- galmak és jelzőszámok definícióira (Eurostat [2005]).
A nagymintás felvételeket olyan körkérdés jellegű projektek egészítik ki, melyek kér- dőíveit a tagországok kormányainak küldik ki abból a célból, hogy azok a saját nyilván- tartásaik alapján áttekintést adjanak az információs technológiák elterjedéséről az olyan intézménytípusokban, mint amilyenek a központi kormányzat szervezetei, az önkor- mányzatok, vagy az oktatási és az egészségügyi intézmények. E felméréseket sok esetben független tanácsadó szervezetek valósítják meg. Ilyen jellegű európai felmérésen alapul az elektronikus kormányzati szolgáltatások fejlődésének tagállami áttekintése (CAPGEMINI [2005]).
Magyarországon az információs társadalomról szóló, a lakosságra vonatkozó számszerű ismeretek elsősorban különböző független szervezetek által megvalósított eseti felmérések- ből származnak, melyek alkalmanként üzleti1, kormányzati (Karajánnisz et al. [2005a]) vagy tudományos (Dessewffy et al. [2004], (Futó–Kovács–Pálinkó [2004]) célokat szolgál- nak. A projektek megrendelői illetve támogatói kormányzati szervek vagy távközlési szol- gáltató cégek, a felmérések megvalósítói pedig az esetek többségében egyetemek (Lengyel [2004]) vagy tanácsadó, gazdaság-, piac-, közvélemény-kutató cégek.
Az információs technológiák iránt támasztott lakossági keresletre, valamint a keresleti szereplők ellátottságára, attitűdjeire vonatkozó magyarországi felmérések általában korlá- tozott számú (ezer és háromezer közötti) egyén megkérdezésén alapulnak, vagy ha a fel- mérés alapegysége a háztartás, akkor ezer és háromezer közötti háztartás válaszol a kér- dőívekre.
A mikrocenzushoz kapcsolódó infokommunikációs felmérés
Mintavétel szempontjából érdekes kezdeményezés a Központi Statisztikai Hivatal és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 2004-2005-ös együttműködése. A 2005. évi mikrocenzus kiegészítő felvételeként, 2005. április 1. és április 21. között végrehajtott
1 A lakosság infokommunikációs ellátottságának és attitűdjeinek értékes forrásai a távközlési szolgáltatók által megrendelt piackutatások, melyek azonban kutatási célra nem hozzáférhetők.
adatgyűjtés a mikrocenzus egy jelentős almintáján, 10 ezer háztartásban, kérdezőbiztosok közreműködésével valósult meg. A 2003/04 OSAP szám alatt regisztrált felmérés során a válaszadás önkéntes volt. A kérdőív hat témakört ölelt fel:
1. a háztartások IKT-eszköz ellátottsága, 2. a számítógép-használati,
3. az internethasználati szokások,
4. az e-kereskedelem elterjedtségének felmérése,
5. a számítógép, illetve az internet használatához szükséges ismeretek megléte és
6. a háztartás éves IKT-kiadásai. A kérdőív alapja az Eurostat modell kérdőíve. Az eredményeket 2005 őszén publikálják (KSH [2005a], KSH [2005b]).
A 2004 decemberi felmérés és annak módszere
A jelen tanulmányban idézett adatok többségükben az Informatikai és Hírközlési Mi- nisztérium számára az Ariosz Kft. által 2004 decemberében végzett felmérésen alapul- nak. A felmérés előzménye az a közbeszerzési eljárás, melyet az Informatikai és Hírköz- lési Minisztérium írt ki: „A szélessávú elektronikus kommunikáció terjedését elősegítő fiskális és közpolitikai intézkedések megalapozása, a Nemzeti Szélessávú Stratégia meg- valósítása” című témában. A projekt keretében létrejött, a tanulmányban többször hivat- kozott felmérés eredményeit összegző tanulmány elsődleges célja a 2004 júniusában le- zárt „Szélessáv Magyarországon – stratégia a szélessávú elektronikus kommunikációról”
című dokumentum (NSZS) helyzetelemzésének aktualizálása, kiegészítése empirikus (la- kossági, közintézményi és vállalati) vizsgálatok és nemzetközi benchmarkok felhasználá- sával. A jelen tanulmány témája a helyzetértékelés lakossági része, mely teljes egészében önálló, primer kutatáson alapult (Karajánnisz [2005b]).
A kérdőíves felmérés 1800 háztartásra terjedt ki. Középpontjában a lakosság elektro- nikus kommunikációval kapcsolatos ellátottsága, adottságai és attitűdjei álltak, különös tekintettel a szélessávú internetkapcsolat használatára, terjedésére, és annak mozgatóira.
A válaszoló személy minden esetben a háztartásfő volt.
A többszörösen rétegzett, arányos, valószínűségi minta kiválasztásánál első lépcsőben a közigazgatási besorolás, és a település nagysága (lakosságszáma) alapján választották ki a településeket, majd második lépcsőben meghatározták az egyes településrétegekből megkérdezendők számát. Ennek eredményeképpen Magyarország 132 településéről és Budapest 23 kerületéből kerültek megkérdezettek a mintába.
A nemválaszolások hatására azonban az így kapott minta néhány jellemzőjének elosz- lása eltért a 2001. évi népszámlálás adatai alapján várható sokasági jellemzők eloszlásá- tól. Ezeket az eltéréseket súlyozás korrigálta, melynek során három szempontot vettek fi- gyelembe. 1. A háztartás lakóhelyének településtípusát (Budapest; megyeszékhely és megyei jogú város; egyéb város; egyéb község); 2. a háztartásfő iskolai végzettségét (ke- vesebb, mint 8 általános iskolai osztály; 8 általános iskolai osztály; szakmunkásképző, szakiskola; érettség; egyetem, főiskola) és 3. a háztartásban élők létszámát (1 fő; 2 fő; 3 fő; 4 fő; 5 fő; 6 vagy több fő).
A súlyozást iterációs módszerrel végezték, melynek során a minta kétdimenziós pe- remeloszlásait a sokaság ismert kétdimenziós peremeloszlásaihoz közelítették mindaddig, amíg az eltérés egy meghatározott szint alá csökkent. A súlyozás eredményeképpen a
minta azon demográfiai jellemzői, amelyeket a súlyozáskor felhasználtak, teljes mérték- ben megegyeznek 2001. évi népszámlálás adataival.
A mintaválasztás alapjául szolgáló sokaság a magyarországi háztartások. Ennek meg- felelően a súlyozást is a háztartásokra végezték el. A kérdőívben azonban a háztartásban élő összes személy néhány adata is szerepelt (nem, születési év, iskolai végzettség, a kér- dezetthez viszonyított családi státus, gazdasági aktivitás, számítógép-használat, internethasználat, mobiltelefon-használat, idegen nyelv ismerete). Ily módon a háztar- tásmintában élő személyek – a háztartási súlyozás után – képviselik a magyarországi ház- tartásokban élő összes személyt.
A minta jellemzői tehát összefoglalóan:
– Alapsokaság: A magyarországi háztartások (3,863 millió);
– Megfigyelési egység: Háztartás;
– A minta elemszáma: 1800 háztartás;
– A mintavétel módja: Többszörösen rétegzett, arányos, valószínűségi;
– A minta jellege: országos;
– Mintatelepülések száma: 132 település + Budapest 23 kerülete;
– Adatfelvétel módja: Személyes interjúk strukturált kérdőívvel;
– Adatfelvétel ideje: 2004. november 29 – december 16;
– Válaszadó: Háztartásfő;
– Korrekciós súlyozás: Többszempontú súlyozás a háztartásnagyság, a háztartásfő iskolai végzettsége, településréteg és vezetékes telefonellátottság szerint;
– A súlyozás alapja: A 2001. évi népszámlálás háztartás-statisztikai adatai;
A LAKOSSÁG HOZZÁFÉRÉSE AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖKHÖZ
Az ezredforduló óta az Európai Unió 25 tagországában az internethasználat és ezen belül a szélessávú kommunikáció elterjedtsége robbanásszerűen megnőtt, de ezzel párhu- zamosan nőtt az egyes tagországok közötti szakadék is. A magyar háztartások internet- előfizetéseinek száma 2004-ben dinamikusan növekedett, de a növekedési ütem a korábbi évekhez képest csökkent.
A magyar infokommunikációs politika kiemelt céljai között szerepel a háztartások számítógép- és internet-ellátottságának javítása, a használók körének szélesítése. Az in- tézkedések tervezése szempontjából az infokommunikációs eszközökhöz és hálózatokhoz való lakossági hozzáférés társadalmi jelzőszámai kiemelt jelentőségűek. Ezek az indiká- torok adnak visszajelzést a kormányzati tervdokumentumokban foglalt egyes célok telje- sülési szintjéről. Például ilyen jellegű célt fejez ki a következő állítás: „2006-ig a lakos- ság több mint 80 százaléka számára elérhetővé válik a megfizethető árú szélessávú szol- gáltatás” (IHM [2004]). A 2004. decemberi kérdőíves felmérés2 alapján ezen indikátorok a következőképpen alakultak Magyarországon.
Személyiszámítógép-ellátottság és -használat
A felmérés időpontjában a magyar háztartások 34,5 százaléka rendelkezett legalább egy darab számítógéppel. Ez a személyek szintjén azt jelenti, hogy a 14 éven felüli lakos-
2 Itt és a továbbiakban a 2004. évi felmérés minden esetben az (Karajánnisz et al. [2005a])publikációra utal.
ság 42 százaléka, a felnőtt népességnek pedig 40 százaléka élt olyan háztartásban, amely rendelkezett személyi számítógéppel.
A számítógép tulajdonlása azonban nem feltétlenül jár együtt annak használatával, és sokan vannak, akiknek nincs otthoni számítógépük, de munkahelyükön, nyilvános helyeken vagy más háztartásokban használnak számítógépet. A felmérés időpontjában a felnőtt né- pesség 38 százaléka volt személyiszámítógép-használó abban az értelemben, hogy a kérde- zést megelőző fél évben ennyien használtak kisebb-nagyobb gyakorisággal számítógépet.
1. tábla A személyiszámítógép(Personal Computer – PC)-ellátottság és -használat
egyéni és háztartási szintű jelzőszámai a lakosság körében, 2004 decemberében
Megnevezés Száma (ezer) Aránya
(százalék) PC-ellátottság jelzőszámai
A háztartásokban található összes asztali PC 1491
A háztartások, ahol van legalább egy PC 1332 34,5
14 évesek és idősebbek, akik olyan háztartásban élnek, ahol van legalább egy PC 3575 41,8 18 évesek és idősebbek akik olyan háztartásban élnek, ahol van legalább egy PC 3208 40,1
PC-t valamilyen rendszerességgel, valahol használó
14 évesek és idősebbek 3505 41,0
18 évesek és idősebbek 3053 38,1
háztartások, melyekben valamely személy a használó 1843 47,7
háztartások, ahol a háztartásfő a használó 1300 33,7
Internetellátottság – Internethasználat
2004 végén a háztartások 17 százaléka rendelkezett internethozzáféréssel. Ez az érték tartalmazza a háztartások azon 2,5 százalékát is, melyek előfizetés nélkül, úgynevezett
„nyílt interneteléréssel” kapcsolódtak a világhálóhoz.
A felnőtt lakosság 26 százaléka állította, hogy az elmúlt hat hónapban használta az in- ternetet vagy saját lakásában, vagy máshol.
2. tábla Az internetellátottság és -használat egyéni és háztartási szintű jelzőszámai
a lakosság körében 2004 decemberében
Megnevezés Száma
(ezer) Aránya (százalék) Internethasználat
Azon 14 éves vagy idősebb személyek, akik (valamilyen rendszerességgel) használnak
internetet valahol (akár otthon, akár máshol) 2434 28,4
Azon 18 éves vagy idősebb személyek, akik (valamilyen rendszerességgel) használnak
internetet valahol (akár otthon, akár máshol) 2084 26,0
Azon háztartások, ahol van olyan személy, aki (valamilyen rendszerességgel) használ
internetet valahol (akár otthon, akár máshol) 1396 36,1
Azon háztartások, ahol a háztartásfő (valamilyen rendszerességgel) használ internetet
valahol (akár otthon, akár máshol) 856 22,1
(A tábla folytatása a következő oldalon.)
(Folytatás.)
Megnevezés Száma
(ezer) Aránya (százalék) Internetellátottság
Azon háztartások, ahol otthon használnak internetet 665 17,2
Azon háztartások, amelyek otthoni internet-előfizetéssel rendelkeznek 569 14,7 Azon háztartások száma (illetve aránya az otthoni internethasználókon belül), amelyek
szélessávú otthoni internet-előfizetéssel rendelkeznek 318 47,8
Azon 14 éves vagy idősebb személyek, akik olyan háztartásban élnek, ahol otthon
használnak internetet 1787 20,9
Azon 18 éves vagy idősebb személyek, akik olyan háztartásban élnek, ahol otthon
használnak internetet 1613 20,1
Összetett mutatók
Azon 14 éves vagy idősebb személyek, akiknek otthonában van internet, mégsem
használnak internetet 350
Azon 14 éves vagy idősebb személyek, akiknak otthonában nincs internet, de máshol
használnak internetet 997
Internetre csatlakozó otthoni asztali PC-k száma (illteve aránya az összes otthoni
asztali PC-n belül) 774 51,9
Az infokommunikációs státusok
A magyar háztartások mélyen megosztottak abból a szempontból, hogy rendelkeznek- e személyi számítógéppel és internet-hozzáféréssel, és ha igen, akkor milyennel. A jelen- ség jól jellemezhető az infokommunikációs státus fogalmával és a hozzárendelt indiká- torral.
– E skála egyik végén helyezkednek el az otthoni szélessávú hozzáféréssel rendelkező háztartások, a háztartások 8,3 százaléka. Az infokommunikációs státus a személyek szintjén is értelmezhető: ebbe a
„szélessáv otthon” kategóriába tartoznak az ilyen háztartásokban élő internethasználó személyek.
– A skála másik végén találhatók az olyan háztartások (illetve a személyek szintjén, e háztartások tagjai), amely háztartások tagjai sem otthon, sem munkahelyükön, sem máshol nem használnak számítógépet, így nem is csatlakoznak az internethez. Ezt az infokommunikációs státuskategóriát a nemzetközi szakirodalom
„digitálisan írástudatlan” néven tartja számon, és a felmérés időpontjában ebbe a kategóriába tartozott a magyar háztartások 52,2 százaléka.
– A két véglet között elhelyezkedő kategóriákra példa „keskeny sáv otthon” (a háztartások 9,0 százaléka), valamint a „pc otthon, internet máshol” státus (a háztartások 10,7 százaléka). Ez utóbbi kategóriába tartoznak azok a háztartások, amelyeknek van otthon számítógépük, és noha nem rendelkeznek otthoni internetkapcsolattal, de a háztartás legalább egyik tagja használja az internetet otthonán kívül. A személyek szintjén azok tartoznak ebbe a szegmensbe, akik a világhálóra nem kapcsolódó személyi számítógéppel felszerelt háztartásban élnek, de valahol máshol (például iskolában, munkahelyen) használnak internetet.
Nem meglepő, hogy a magas infokommunikációs státus leginkább a magasabb társa- dalmi státusú háztartásokra jellemző. Az infokommunikációs szempontból leszakadó szegmensek pedig nemcsak az infokommunikációs eszközhasználat szempontjából, ha- nem minden lényeges társadalmi jelzőszám tekintetében különböznek az internet- használóktól, így az információs társadalomba való integrálódásukra a közeljövőben még erőteljes külső hatás esetén sem sok esély kínálkozik.
A háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltsége
Ez az ismérv szorosan összefügg az infokommunikációs státussal. A várakozásoknak megfelelően a „szélessáv otthon” és a „keskeny sáv otthon” szegmensek háztartásai a legjobban felszereltek, a másik végleten pedig a „pc máshol, internet sehol”, a „digitáli- san írástudatlan” szegmensek háztartásainak ellátottsága nemcsak infokommunikációs, hanem egyéb tartós fogyasztási cikkek szempontjából is gyengébb.
Településméret
A magasabb IKT-státusú szegmensekbe tartozó háztartások jóval nagyobb arányban laknak nagyobb településeken, mint az alacsonyabb státuszúak. Így például a „szélessáv otthon” szegmensbe tartozó háztartások 68 százaléka él a fővárosban vagy valamelyik megyeszékhelyen. Ezzel szemben, ha a „digitálisan írástudatlan” szegmensen belül csak azokat a háztartásokat vizsgáljuk, amelyekben van 35 évnél fiatalabb személy, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy az ilyen háztartások többsége vidéki: 47 százalékuk községlakó és csupán 7 százalékuk lakik Budapesten.
Képzettség
A várakozásokkal egyezően, minél magasabb egy adott háztartás infokommunikációs státusa, annál valószínűbb, hogy a háztartásfő magasabb iskolai végzettséggel rendelke- zik. Míg a „szélessáv otthon” és a „keskeny sáv otthon” szegmensek háztartásfőinek két- ötöde diplomás, addig a „digitálisan írástudatlan” szegmensek háztartásfőinek csak 4,5 százalékáról mondható el ugyanez, 66 százalékuk pedig legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt végzett. Ez a differenciálódás azonban gyorsan oldódik, mert az internet- előfizetők körébe később belépők között egyre nagyobb arányban jelennek meg az ala- csonyabb iskolai végzettségűek. Míg 1999 előtt az otthoni internetkapcsolatot létesítő háztartásfőknek csupán 5,5 százaléka került ki az érettségivel nem rendelkezők csoport- jából, addig 2003-ban és 2004-ben már minden ötödik előfizető ebbe a csoportba tarto- zott.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a későbbi belépők között egyre nagyobb arányban jelennek meg az alacsonyabb iskolai végzettségűek. Az 1999 előtti adatok for- rása szintén a 2004. decemberi lakossági felmérésből származik, a kérdőív ugyanis, az in- ternet otthoni bevezetésének történetével, annak időbeli lefolyásával foglalkozó részt is tartalmazott.
Életkor
Az egyes korosztályok között az információs technológiákkal élni tudó legnépesebb szegmensek a fiatal nemzedékekhez tartoznak. A fiatalok magas infokommunikációs ér- deklődése részben nyitottságuknak köszönhető, de nagy szerepet játszik benne a közokta- tás sikeres számítógépesítése, továbbá az a tény, hogy a gyermekes családok körében na- gyobb a motiváció a számítógép és az internet beszerzésére. Az idősebb korosztályok fe- lé haladva azonban gyorsan nő a digitálisan írástudatlan személyek száma.
A magyar társadalom korfájának infokommunikációs szempontú megoszlása
2004. december
0 50 100 150 200
0 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80
Életkor (éves) Ezer fő
55,9% - digitálisan írástudatlan 3,8% - offline PC-t használ máshol 11,0% - offline PC otthon
4,8% - PC-t és internetet használ máshol 7,2% - offline PC otthon, internet máshol 8,9% - Keskenysávot használ otthon 8,4% - Szélessávot használ otthon
A SÁVSZÉLESSÉG SZEREPE ÉS A KAPCSOLÓDÁS A SZÉLESSÁVÚ HÁLÓZATOKHOZ
A szélessávú hálózatok fejlesztésére tett uniós törekvések hatásosságát mutatja, hogy az EU 15 tagállamában és a 10 újonnan csatlakozott országban, 2000 és 2004 között, a szélessávú kommunikáció penetrációja robbanásszerűen megnőtt. Az „elterjedtség” – idegen szóval: penetráció – kifejezésen a továbbiakban egy főre jutó szolgáltatás- igénybevételt értünk. Az elterjedtség fogalom lefedi az üzleti és intézményi felhasználó- kat is. Ezért határozottan meg kell különböztetni az egy háztartásra jutó háztartási fel- használók számától, amely már kizárólag a lakossági felhasználású szolgáltatás- igénybevétel mérőszáma. A kedvező jelenség mozgatói elsősorban a következők: a csök- kenő árak, az infrastruktúra alapú verseny, az újonnan belépő szolgáltatók beruházásai, valamint a hagyományos telefonszolgáltatók azon törekvései, hogy pótolják a vezetékestelefon-ágazat csökkenő bevételeit (EU [2004]). Az Európai Unió országaiban a szélessávú internetes technológiák térnyerése látványos gyorsasággal zajlik. 2000 és 2004 között az EU 25 tagállamában a szélessávú hozzáférések száma 72 százalékkal, az- az 29,6 millióra nőtt, így az időszak végén az elterjedtség látványosan megnőtt: 100 la- kosra 6,5 szélessávú kapcsolat jutott.
Magyarországon 2004 decemberére 100 lakosra 3,1 szélessávú előfizetés jutott, a vál- lalatok és az intézmények előfizetéseit is beleértve. Ezzel a – visegrádi országokéhoz kö- zel álló – mutatóval hazánk hátulról a nyolcadik volt az EU 25 tagállamának körében, de nem érte el az EU 15 tagállamai jellemző átlagos elterjedtségi mutató felét és a skandináv országokra jellemző elterjedtségi mutatók negyedét sem (EU [2004]).
A fenti adatok érvényessége azonban rövid életű, hiszen Magyarországon a szélessá- vú kommunikációs kapcsolatok elterjedtsége dinamikusan nő. A 2004. decemberi felmé-
rés alapján elmondható, hogy az ezredfordulót követően a háztartások internethez való kapcsolódása igen gyorsan rétegződött át abból a szempontból, hogy milyen volt a kap- csolódás sávszélessége. A felmérést megelőző évtized folyamán minél később csatlako- zott egy háztartás az internethez, annál gyakrabban fordult elő, hogy rögtön szélessávú előfizetést vásárolt.
A 2004. decemberi felmérés kérdőíve a szélessávú kapcsolatok számának meghatáro- zásához nem az elektrotechnikai módon definiált sávszélességet vette figyelembe, hanem a kapcsolódás technikai módját. Konkrétan, a felmérés azokat a háztartásokat tekintette szélessávú kapcsolattal rendelkező háztartásnak, amelyek xDSL, kábelmodemes, műhol- das, vagy vezeték nélküli (mikohullámú, rádiós) internet-kapcsolattal rendelkeztek. (Ha a sávszélességet megabit/secundum mértékegységben kérdezték volna, túlságosan magas arányban fordult volna elő válaszhiány.)
A kapcsolódás technikai megoldása
A felmérés időpontjában a háztartások összes internet-hozzáféréséből a legnagyobb arányt még az analóg modemes technológia tette ki (keskeny sávú kapcsolódás), számuk körülbelül 250 ezerre volt tehető. De ekkor már az összes, internetkapcsolattal rendelke- ző háztartás közel fele, azaz 48 százalék rendelkezett szélessávú előfizetéssel, és ez uniós összehasonlításban kedvező érték. Ebből a 318 ezer szélessávú előfizetésből 204 ezer volt az ADSL-technológián alapuló kapcsolódás, és 91 ezer volt a kábel-internetes előfi- zetések száma. E technológiákon túlmenően az egyéb szélessávú kapcsolódási módok – ilyenek például a mobiltelefonon vagy műholdon keresztüli és az egyéb drótnélküli (rá- diós, mikrohullámú) technológiák – nem voltak jellemzők, arányuk együttesen sem érte el az összes otthoni hozzáférés 5 százalékát.
Lefedettség
Bár 2004-ben az otthoni szélessávú interneteléréssel rendelkező háztartások kéthar- mada a fővárosban vagy valamelyik megyeszékhelyen élt, gyorsan nőtt a szélessávú szolgáltatások elérhetőségének területi lefedettsége is. Az ilyen eléréssel rendelkező ház- tartások körében a diplomás háztartásfők aránya meghaladta a háztartások összességében megfigyelt országos átlagot, de ez a felülreprezentáció már csökkenő szakaszba érkezett.
A szélessávú internetes infrastruktúra fejlődésének eredményeképp 2004 decemberében a 3143 magyarországi település közül 721-ben volt elérhető szélessávú technológia, ezeken a településeken a lakosság 76,3 százaléka élt.3 2004 végén Budapesten és valamennyi megyeszékhelyen elérhető volt a szélessávú internetszolgáltatás, a városok település lefedettségi mutatója azonban már csak 86 százalékos volt. A nagyobbaktól kisebb lakos- ságú települések felé haladva a szélessávú szolgáltatásokkal lefedett települések részará- nya egyre csökkent. Az 1500-nál alacsonyabb lélekszámú falvak mindössze 8 százaléká- ban létezett szélessávú internetszolgáltatás.
3 A szélessávú szolgáltatások egyes településeken való elérhetőségéről szóló adatgyűjtést és számításokat az Ariosz Kft.
készítette 2004-ben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából. A számítások forrásait a távközlési szolgáltatók által közzétett lefedettségi információk képezték.
ON-LINE TARTALMAK ÉS A TARTALOMSZOLGÁLTATÁS
A felvétel tapasztalatai szerint a háztartások számára az internet-előfizetés létesítésé- nek leggyakoribb célja a munkához, tanuláshoz, vásárláshoz való ismeretek elérése, va- lamint a szórakozás, a világhálóhoz való kapcsolódás legfőbb akadálya pedig az internet magas ára volt.
Az elektronikus kiskereskedelem Magyarországon 2001-től kezdődően erőteljes ütemben fejlődik, de jelentős a lemaradás a régi EU-tagországokhoz képest. Az interne- ten a lakosság számára termékeket és szolgáltatásokat kínáló (szaknyelven business-to- consumer – B2C) üzletág fejlődésének fő akadálya a logisztikai háttér hiánya és az elekt- ronikus fizetés törvényi feltételeinek kiforratlansága. Dinamikusan nőtt a magyarországi bankok „lakossági internet banking” ügyfeleinek száma (a 2003. júniusi 280 ezerről 2004 decemberére 460 ezerre).
Az elektronikus kormányzás fejlettségének tekintetében az EU 2001. évi szintjéhez képest is jelentős a lemaradásunk. A központi kormányzat az ezredforduló óta több si- keres elektronikus kormányzati projektet valósított meg, de az egyes tárcák és a hozzá- juk tartozó kormányzati intézmények on-line szolgáltatásainak szintje változó, össze- kapcsolhatóságuk alacsony fokú. Az önkormányzatok infokommunikációs infrastruktú- rájának fejlődését főként anyagi korlátok akadályozzák, az önkormányzati tartalom- szolgáltatás fejlődését pedig szervezeti problémák és tudáshiány is hátráltatja. Az elektronikus kormányzati szolgáltatások bevezetését az is hátráltatja, hogy a lakosság jelentős része értetlenül fogadja, és ragaszkodnak a hagyományos ügyintézési megol- dásokhoz. A fiatalabb korosztály, a magasabb társadalmi státusúak és az értelmiségiek az ügyintézés jelenlegi módjaival inkább elégedetlenebbek mint a többi réteg, és igé- nyesebbek ügyintézés terén. A magyar nyelvű kulturális tartalmak fejlesztése nem tart lépést az elektronikus kommunikáció infrastruktúrájának és a számítógép használatá- nak hazai terjedésével.
A sávszélesség szerepe
Azok az on-line tartalmak, amelyekhez feltétlenül szélessávú kapcsolatra van szük- ség, általában mozgóképes-multimédiás jellegűek, többségükben kulturális, szórakoztató és közvetlen személyes on-line kommunikációs célokat szolgálnak. Ilyenek a videofil- mek és -játékok, az on-line interaktív tévéműsorok. A felmérés időpontjában még kevés felhasználó élt a webes telefon, a videotelefon és a videokonferencia eszközeivel, ame- lyek pedig – külföldi példák alapján – a közeljövőben, várhatóan a legfontosabb szélessávon megvalósuló szolgáltatások lesznek.
A LAKOSSÁG INFOKOMMUNIKÁCIÓS JÁRTASSÁGA ÉS KÉPZETTSÉGE
A magyar lakosság infokommunikációs jártasságának és képzettségének szintje elma- rad a nyugat-európai átlagétól, sőt az újonnan csatlakozott EU-tagországok átlagától is (Futó–Kovács–Pálinkó [2004]). A magyar informatikai kultúra azonban az elmúlt évtized során – különösen a fiatalabb és a képzettebb rétegek körében – sokat fejlődött.
A magyarországi tanintézetekben – közép- és kelet-európai összehasonlításban – megvannak az információtechnika jellegű tudás terjedésének infrastrukturális feltételei.
A száz felsőfokú tanintézetben tanuló diákra jutó számítógép szempontjából Magyaror- szág vezeti a közép- és kelet-európai rangsort. Magyarországon 2003-ban a középisko- lákban minden második számítógép nagysebességű internet-eléréssel volt felszerelve, a felsőfokú tanintézetekben pedig a számítógépek kétharmada volt ilyen. A hazai alap- és középfokú oktatási intézmények döntő többsége (88%) rendelkezik valamilyen internet- hozzáféréssel. Közép- és kelet-európai összehasonlításban ez azt jelenti, hogy az ország az élmezőnybe tartozik.
A távoktatási piacon a távoktatás keret-szoftvereiből igen nagy a kínálat, de ha- zánkban egyelőre kevés és nehezen elérhető a digitális tananyag, és ennél is szűkebb az interaktív, élő szolgáltatásokkal kísért kurzus. A felsőoktatási intézmények internetes megjelenése intézményi szinten kielégítő, de ez alatt már kevésbé: a legtöbb egyete- men az oktatók lelkesedésére, önszorgalmára van bízva, hogy milyen mélységű tanszé- ki weboldalt létesítenek, és hogy egyáltalán létrehoznak-e egyéni oktatói weboldalakat.
A munkahelyek szerepe az infokommunikációs eszközök használata és az ahhoz kapcsolódó tudás terjesztése szempontjából árnyalt (Futó–Kovács–Pálinkó [2004]).
Egyfelől a nagyobb, a külföldi tulajdonú, valamint a kisebb, de innovatívabb cégeknek kiemelt szerep jut a digitális írástudás terjesztésében. Másfelől, a munkahelyek többsé- gét és összességét tekintve Magyarország közép-európai helyezése igen kedvezőtlen.
Abból a szempontból például, hogy az alkalmazottak hány százaléka használt internetet munkahelyén, 2003-ban Magyarország a sereghajtó helyet foglalta el az EU-hoz frissen csatlakozott országok között. Közép- és kelet-európai összehasonlításban Magyaror- szágon gyenge a dolgozók ösztönzése a munkahelyi képzésre és fejletlen az oktatás- technikai.
A 2004. decemberi felmérés kimutatta, hogy a személyi számítógéppel rendelkező háztartásokban a háztartásfőknek meglepően magas hányada (47,3%) vett már részt szá- mítógép-kezelői képzésen. Nagy részük nem otthon, hanem máshol (például munkahely- ükön vagy közösségi internet-helyeken) használják a világhálót.
3. tábla A háztartás infokommunikációs státusa, valamint a háztartásfők megoszlása aszerint, hogy részt vettek-e
a számítástechnikai, számítógép-kezelői képzésen, tanfolyamon A háztartás infokommunikációs státusa
Szélessáv
otthon Keskeny sáv otthon
Személyi számítógép
otthon, internet máshol
Személyi számítógép
otthon, internet sehol
Személyi számítógép
és internet máshol
Személyi számítógép
máshol, internet sehol
Összesen Részvétel
Megoszlás az egyes szegmenseken belül (százalék)
Nem vett részt 50,4 39,7 37,5 75,2 32,4 70,2 52,7
Most is éppen részt vesz 2,2 4,1 0,0 0,0 0,7 0,9 1,5
Részt vett 47,4 56,2 62,5 24,8 66,9 28,9 45,8
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Megjegyzés. Bázis: azok a háztartásfők, akik otthon használnak személyi számítógépet.
A számítógép-kezelői képzéseken, tanfolyamokon leggyakrabban a legfiatalabb (18- 29 éves) háztartásfők vettek részt, de az idősek körében is magas volt a részvételi arány.
Azok, akik nem vettek részt semmilyen tanfolyamon, minél alacsonyabb info- kommunikációs státuscsoportba tartoznak, annál inkább szükségesnek tartanák, hogy a jövőben részt vegyenek az első vagy a további számítógép-kezelői képzésen.
4. tábla A háztartásfők korcsoport-megoszlása aszerint, hogy részt vettek-e valaha számítástechnikai,
számítógép-kezelői képzésen, tanfolyamon (százalék)
Megoszlás az egyes korcsoportokon belül
18–29 30–39 40-49 50-59 60 és több
Tanfolyami részvétel
éves Összesen
Nem vett részt 39,3 53,6 55,0 57,4 55,8 52,6
Most is éppen részt vesz 2,9 2,9 0,8 0,0 0,0 1,6
Részt vett 57,8 43,5 44,2 42,6 44,2 45,8
Összesen 100, 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Megjegyzés. Bázis: azok a háztartásfők, akik otthon használnak személyi számítógépet.
A család szerepe
A digitális írástudás, ezen belül az internethasználathoz fűződő tapasztalatok családon belüli terjedésének útja elsősorban a gyermekektől vezet a felnőttekhez, éspedig minél alacsonyabb a háztartásfő iskolai végzettsége, annál inkább igaz ez az állítás. A családok körében a számítógép-vásárlás egyik elsődleges motivációja a tanuló korú gyermekek képzése. A háztartások többségében a gyermekek hamarabb jutnak számítógépes ismere- tekhez, mint a felnőttek. Csak a magas iskolai végzettségű csoportban áll fenn, hogy a háztartásfők és élettársaik a gyerekekhez hasonló eséllyel kerültek internetes tapasztala- tok birtokába az otthoni internethasználat kezdete előtt.
5. tábla A háztartások aránya a háztartásfő iskolai végzettsége és aszerint,
hogy volt-e a családban valakinek internetes tapasztalata, mielőtt otthon internetet használtak*
(százalék)
A háztartásfő iskolai végzettsége Volt tapasztalata
Alapfokú Középfokú Felsőfokú Együtt
A háztartásfőnek 25,2 51,4 69,9 53,6
A háztartásfő élettársának 17,3 29,0 34,9 29,0
A háztartásfő gyerekének 52,2 36,6 39,4 40,9
Egyéb családtagnak 14,0 5,0 5,6 7,1
Bárkinek a háztartásban 80,3 85,6 87,9 85,5
* Több személy is megemlíthető volt.
Megjegyzés. Bázis: azok a háztartások, ahol van otthon internet.
AZ INTERNETTEL KAPCSOLATOS MOTIVÁCIÓK ÉS FÉLELMEK
Az egyének és családok viszonya az internethasználathoz, és érzelmi beállítottságuk az infokommunikációs termékek és szolgáltatások hasznainak és kárainak társadalmi ér- tékelésén alapul. Ezek a vélemények nagy szerepet játszanak abban, hogy adott árszínvo- nal mellett a lakosság mely rétegei áldozzák bevételeik egy részét on-line szolgáltatások- ra és a hozzájuk szükséges eszközökre. Az otthoni internet bevezetését gátló tényezők körében az anyagiak szerepelnek az első helyen, de közvetlenül ezután a szolgáltatás szükségességét megkérdőjelező megfontolások következnek: az internet otthoni beveze- tését nem tervező háztartásfők közel fele nyilatkozott úgy, hogy nincs szükségük az in- ternetre, közel 40 százalékukat pedig nem érdekli az internet.
Az internetre való belépésnek számos objektív és szubjektív akadálya lehet. A felmé- rés során az akadályozó tényezőkről a már internetező háztartásokat is megkérdezték, hogy képet kapjanak arról is, milyen nehézségekkel kellett ezeknek a háztartásoknak megküzdeniük az internet bevezetését megelőzően. Az otthon nem internetező háztartá- sokat további két csoportra, a csatlakozást tervezőkre és nem tervezőkre bontották. Az akadályozó tényezőket az így kapott három csoport – az internetező háztartások, az inter- netet tervezők és az internetet nem tervezők – szerinti bontásban vizsgálták.
Az internetre való belépést hátráltató tényezők körében a legsúlyosabb akadálynak mindhárom csoport az internet magas árát jelölte meg. A már internetező háztartások kö- rülbelül egyharmada szerint az internet bevezetése kis anyagi megterhelés számukra, és csak egynegyedük szerint jelentett nagy anyagi megterhelést. Értelemszerűen a számítógép hiánya a még nem internetező háztartások esetében jelentősebb probléma. A nem internete- ző csoportok esetében a motiváció hiánya is gondot okoz, az internetet nem tervező háztar- tásfők közel fele nyilatkozott úgy, hogy nincs szükségük az internetre, ez az akadályozó té- nyező azonban még így is csak a harmadik volt a sorban. A frissen csatlakozók számára a beruházás sokkal kisebb megterhelésnek tűnt, mint a régebben csatlakozottaknak. Ennek oka részben az infokommunikációs termékek és szolgáltatások fokozatos árcsökkenése, részben pedig az infokommunikációs fogyasztás presztízsének növekedése.
A háztartások körében végzett 2004. decemberi felmérés alapján elmondható, hogy az otthoni internethasználatban egyelőre azok az internetes tartalmak a legnépszerűbbek, amelyek keskeny sávú kapcsolat mellett is elérhetők. Ilyenek a munkát, tanulást, vásár- lást és szórakozást elősegítő információgyűjtés, keresés az interneten, valamint az elekt- ronikus levelezés. Az internet legnagyobb népszerűségnek örvendő, legvonzóbb tartalmai a következők voltak.
– Egyéni fogyasztók számára nyújtott kommunikációs felületek: e-mail és csevegési lehetőségek, ismerkedési fórumok, virtuális kisközösségek.
– Kulturális, ismeretterjesztő, hírszolgáltató webtartalmak.
– Szórakoztató és játékokat nyújtó weboldalak.
– Tananyagok és oktatási segéd- és háttéranyagok, hallgatói és oktatói adminisztrációk, tanintézeti ügyintézés.
A lakosság egyes rétegeinek egymástól jelentősen eltérő a viszonyuk az internethez.
A felmérés során a megkérdezett háztartásfők ötfokú skálán jelezték, hogy mennyire ér-
tenek egyet 11 különböző, a világháló hasznosságát és társadalmi szerepét kifejező állí- tással, például azzal, hogy „Akinek van internete, az tájékozottabb”. E kérdésekre adott válaszok nyomán, az internethez való kedvezőbb, illetve elutasítóbb magatartás alapján klaszterelemzés készült az SPSS statisztikai programcsomag MacQueens K-means (K- középpontú) eljárásának egy célszerűen továbbfejlesztett változatával. A számítások alapján a válaszoló személyek az alábbi csoportokba sorolhatók.
6. tábla Az internethez való viszonyulás attitűdcsoportjai
és az egyes motivációs csoportok részaránya a háztartásfőkön belül
Motivációs csoport (klaszter) Megoszlási viszonyszám
(százalék) Az 1. csoport: lelkes internet-kedvelők fenntartások nélkül, szerintük az internet
a mindennapok részévé vált 26,0
A 2. csoport: elismerik az internet hasznos oldalait, nem látnak különösebb veszélyt a használatában, ugyanakkor korántsem gondolják, hogy ennek feltétlenül
a mindennapok részévé kellene válnia 11,0
A 3. csoport: szerintük az internetnek pozitív és negatív oldalai egyaránt vannak,
erőteljesen a mindennapok része, de ez inkább csak átmeneti divat-jelenség 16,0 A 4. csoport: szerintük az internet nem túl hasznos, de érzékelik,
hogy lassan a mindennapok részévé válik. Fenntartásaik nem jelentősek. 19,0 Az 5. csoport: őket nem érdekli az internet, szerintük nem is hasznos, nem is káros,
és nem is a mindennapok része 12,0
A 6. csoport: erősen internetellenesek. Az internetnek csak a negatív oldalait látják 16,0
Együtt 100,0
Az egyetértés az internettel kapcsolatos egyes állításokkal az alábbi módon alakult a hat különböző attitűdcsoportban. Megfigyelhető, hogy a szabadidős internetezéssel kap- csolatos vélemények (2. és 3. állítás) jobban megosztják a lakosságot, mint a tanulással és a munkával kapcsolatos állítások (10. és 11. állítás).
A 6. táblában felsorolt attitűdök a következő módon függenek a demográfiai mutatók- tól.
– Az iskolai végzettség és az internettel kapcsolatos attitűd között van összefüggés, bár ez nem erős. Az internetet kedvelő csoport tagjai között a felsőfokú végzettségű háztartásfők némileg felülreprezentáltak, az internet-ellenes csoport tagjai között viszont az alapfokú végzettségű háztartásfőkre mondható el ugyanez.
– Hasonló kapcsolat mutatható ki az internethez való viszony és a korcsoport között. Az idősek azonban nem egyértelműen internetellenesek, hiszen egyaránt egyötöd-egyötöd részük tartozik az internetellenes, valamint az internetkedvelő csoport tagjai közé.
Az adatvesztéssel, adatlopással, a hamis és káros internetes tartalmakkal, valamint az on-line fizetést kísérő anomáliákkal kapcsolatos félelmek a lakosság körében sokkal in- tenzívebbek, mint a vállalati és a közületi szférában. Ez érthető, hiszen a háztartásokban találhatók meg legkevésbé a biztonságos internetezés létrehozásához szükséges erőfor- rások és ismeretek.
7. tábla Az állításokkal való egyetértés foka az egyes motivációs klaszterekben
Motivációs klaszterek Állítások (attitűdök)
1. 2. 3. 4. 5. 6. Összesen
1. Akinek va internete, tájékozottabb 4,8 4,3 4,5 4,3 2,7 2,7 4,1 2. Akinek van internete, hasznosabban
tölti az idejét 4,3 3,3 3,6 2,3 1,8 1,4 3,0
3. Internetezni hasznosabb,
mint televíziót nézni 4,2 3,6 2,8 2,7 2,0 1,5 3,0
4. Az internet csak átmineti divat 1,3 1,8 4,0 1,3 1,7 3,1 2,1 5. Az internetezés más hasznosabb
tevékenységtől veszi el az időt 2,5 2,5 4,1 3,7 2,3 4,2 3,2
6. Akinek van otthon internete, kevesebb
időt tölt a családjával 3,1 2,6 4,4 4,3 2,4 4,5 3,6
7. Az állam azt szeretné, hogy minél
többet internetezzenek 4,6 2,7 4,4 4,6 3,8 3,9 4,2
8. A tanárok azt szeretnék, minél több
fiatal internetezzen 4,6 3,1 4,4 4,3 3,8 3,6 4,1
9. Hasznosnak tartaná, ha minél többen
interneteznének 4,6 3,5 3,3 3,4 3,1 1,8 3,5
10. Az internet egyre inkább
nélkülözhetetlenné válik a tanuláshoz 4,8 3,9 4,3 4,4 3,9 2,7 4,1 11. Az internet egyre inkább
nélkülözhetetlenné válik a munkához 4,7 3,9 4,3 4,2 3,8 2,7 4,0
A háztartásfők aránya (százalék) 26 11 16 19 12 16 100
A háztartások körében végzett 2004. decemberi felmérés feltérképezte a válaszolók szubjektív ítélését az informatikai biztonságról és a szélesebb értelemben az internetezés veszélyeiről.
– A különböző felsorolt veszélyek körében a káros tartalmak, és az internetfüggőségnek az életmódra, az egészségre gyakorolt káros hatását említik a leggyakrabban.
– Mindazonáltal a válaszolók többsége attól is tart, hogy ez a médium az on-line szolgáltatások (elektronikus kereskedelem, -bankolás, és interneten keresztüli hivatali ügyintézés stb.) fogyasztójaként is károsíthatja őt.
8. tábla Az informatikai biztonsággal és az internetezés veszélyeivel kapcsolatos vélemények
Az állítással egyetértő személyek aránya a megkérdezett háztartásfők körében (százalék)
Állítás Egyetért
Jobb lenne, ha a kiskorú gyerekek az internetezés helyett olvasnának, sportolnának 94,6
Az interneten sok a kiskorúak számára káros tartalom 83,6
A túlzott internetezés ugyanolyan függőséget okozhat, mint az alkohol, dohányzás 81,4
A számítógép elektromos hullámai károsak az egészségre 74,9
Aki internetezik, annak visszaélhetnek a személyes adataival 74,8 Az internetes vírusok egyre nagyobb veszélyt jelentenek a számítógépekre 71,3
Interneten fizetni kockázatosabb, mint bankkártyával 56,4
Ha az ember interneten intézi a hivatali, vásárlási ügyeit, nehezebb reklamálni 53,2 Megjegyzés. Bázis: a megkérdezett háztartásfők.
KÖVETKEZTETÉSEK
Az elmúlt fél évtizedben a magyar háztartások egyre szélesebb köre jutott hozzá az infokommunikációs technikák (IKT) eszközeihez, de ennek kedvező hatásai még csak kor- látozottan érzékelhetők. A magyar lakosság internethasználata megfelel a közép-európai volt szocialista országok átlagának. A lakosság széles rétegei még mindig nem tudják ki- használni az IKT közvetítésével elérhető előnyöket. Az információs technológia és ezen be- lül az internethasználat terjedése fokozódó mértékben befolyásolja az életminőséget, vala- mint a társadalom egyéni és intézményi szereplőinek kapcsolattartási mintáit.
2004 végén a magyar lakosság internethasználata a többi információs eszköz (például telefon, rádió, televízió) használatával, elterjedtségével összehasonlítva még kezdeti fázi- sában volt. Ebben a szakaszban a leszakadó társadalmi csoportok esetében az ún. digitális szakadék sajátos új dimenzióval bővíti a társadalmi különbségeket. Nyitott kérdés, hogy az internet szélesebb elterjedésével párhuzamosan, a telítettségi szint közelében a médi- um használatában jelenleg fennálló társadalmi különbségek megmaradnak-e, mélyülnek- e és új szakadékok forrásává válnak, áttevődnek-e a minőség és a tartalom területére, vagy éppen kedvező kiegyenlítődési folyamat veszi kezdetét.
Társadalompolitikai szempontból nem közömbös, hogy
– a fenti alternatívák közül melyik és milyen sebességgel – közép- vagy hosszú távon – valósul meg, – az egyes rétegek közötti kiegyenlítődést milyen társadalmi és piaci korrekciós mechanizmusok fogják mozgatni,
– a lakosság körében terjedő internet-használat javítani fogja-e a mobilitást és a versenyképességet, – a leszakadó rétegek, rizikócsoportok (így különösen a fejletlen régiókban, a fogyatékkal élők, a kisebbségek, a szegények és az idősek) tudnak-e majd élni az új médium által felkínált lehetőségekkel.
Bár a lakossági internethasználat fejlődését elsősorban piaci mechanizmusok mozgat- ják, a kormányzatok feladata, hogy minél szélesebb társadalmi rétegeket segítsenek a világ- hálóhoz való kapcsolódáshoz. Ez az infokommunikációs politika egyik legfontosabb fel- adata, mely kivétel nélkül érinti a kormányzat valamennyi ágát. Ezért a fejlesztési, támoga- tási programok tervezése és végrehajtása során nagy figyelmet kell szentelni a tárcák együttműködésének. Különösen nagy szükség van arra, hogy az informatikai, az oktatási és az esélyegyenlőségi kérdésekért felelős politikaterületek közösen dolgozzák ki a távközlési verseny jogszabályi kereteit, valamint a különböző lakossági, vállalati és intézményi cél- csoportokra irányuló támogatások feltételeit. Az on-line kormányzati szolgáltatások fejlesz- tése érdekében jogszabályok, ajánlások és támogatások formájában kooperációt kell létesí- teni a közigazgatás valamennyi ága és szintje, különösen a központi kormányzat és az ön- kormányzatok között. Az infokommunikációs infrastruktúra kiépítésében nagy szerepet kap a távközlési verseny élénkítése, melynek során a kormányzatnak fel kell kutatnia a jelentős piaci erővel rendelkező gazdasági szereplőket, és be kell avatkoznia a monopolisztikus be- rendezkedésűnek ítélt távközlési részpiacok működésébe. Mindezek során figyelembe kell venni az Európai Unió direktíváit és ajánlásait, elsősorban a szabványosítási, versenypoliti- kai és esélyegyenlőségi területeken.
IRODALOM
BUCHOW,H.–DAVID,CH. [2004]: Eurostat activities in the field of Information Society Statistics. Eurostat Section Information Society Statistics. Statistical Workshop on Monitoring the Information Society: Data, measurement and methods. Geneva.
8–9 December 2003.
CAPGEMINI [2005]: On-line availability of public services: how is Europe progressing? Web based survey on electronic public services. Report of the fifth measurement. (Kézirat.)
DESSEWFFY T. ET AL. [2004]: „A digitális jövő térképe” – A magyar társadalom és az internet. Tanulmány a World Internet Project (WIP) nemzetközi kutatási program keretében. A felmérést lebonyolította: BME Információs Társadalom és Trendkutató Központ. TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt. és az ELTE-ITHAKA.
EU [2004]: European electronic communications regulation and markets 2004. Communication from the commission to the council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions.
Brussels. COM(2004) 759 final. [SEC(2004)1535]
Eurostat [2005]: Eurostat model for a Community Survey on ICT usage in households and by individuals. (Model questionnaire version 3.1). (Kézirat.)
FUTÓ P.–KOVÁCS Á.–PÁLINKÓ É.[2004]: Információs társadalom és humán erőforrás fejlesztés – magyar közpolitikák szembesítése egy közép-európai lakossági felmérés eredményeivel. Elemzés a SIBIS (Statistical Indicators for Benchmarking Information Society) nemzetközi felmérés alapján. In: Lengyel [2004].
IHM [2004]: Szélessáv Magyarországon. Stratégia a szélessávú elektronikus kommunikációról. Informatikai és Hírközlési Minisztérium. Budapest.
KARAJÁNNISZ,M.[2005b]: A szélessávú elektronikus kommunikáció terjedését elősegítő fiskális és közpolitikai intézkedések megalapozása, a Nemzeti Szélessávú Stratégia megvalósítása (NSZS 2005 Projekt) Helyzetértékelés a szélessávú elektronikus kommunikációs stratégia megalapozásához – Lakossági szegmens. Kutatási jelentés a kérdőíves vizsgálat eredményeiről (Kézirat.) http://www.ihm.gov.hu
KARAJÁNNISZ,M. ET AL. [2005a]: Az elektronikus hálózati kommunikáció társadalmi, gazdasági és kormányzati hasznosítása Magyarországon. Helyzetértékelő tanulmány a szélessávú elektronikus kommunikáció terjedését elősegítő fiskális és közpolitikai intézkedések megalapozásához, a Nemzeti Szélessávú Stratégia megvalósításához. Készítette az Ariosz Kft. az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából, 2005 februárjában. (Kézirat.) http://www.ihm.gov.hu (2005. július 12.)
KSH [2005a]: A 2005. évi mikrocenzus. Központi Statisztikai Hivatal. http://www.nepszamlalas.hu
KSH [2005b]: A háztartások információs és kommunikációs technológiai eszközhasználatának felmérése. A 2005. évi mikrocenzus kiegészítő vizsgálata. Központi Statisztikai Hivatal. http://www.nepszamlalas.hu.
LENGYEL GY. (szerk.) [2004]: Információs technológiák és életminőség. Aula Kiadó. Budapest. http://www.bkae.hu
SUMMARY
The paper provides an overview on the relevant field of the information society based on the results of a nationwide survey on 1800 households in December 2004. Internet use in the Hungarian population is dynami- cally spreading, including the access to broadband networks. However, the relevant indicators lag behind those of the old member states of the EU and correspond to Hungary’s general level of economic development. Be- tween 1999 and 2004 wide strata of the population have gained access to the internet, and the share of house- holds with low educational level has significantly increased. Despite this development, the so-called ‘digital gap’ among social strata, regions and settlement types has contributed to the existing social differences. The relatively high price of internet access is regarded as the most important obstacle of the development of infor- mation society. In wide strata of society the level of digital literacy and the prestige of on-line services are rela- tively low. Despite developing e-government and e-commerce applications, the offer of good on-line quality and secure contents in Hungarian language is still limited.
