2019. július–augusztus 181 „
A szerzőt láthatón inspirálja a Vajdaságban keletkező magyar szépirodalom, és nemcsak naiv érdeklődéssel, kuriózumként kezelve közelíti azt meg, hanem alapos tudással fordul fe- lé. Továbbá, annak ellenére, hogy érezhetően magyarországi közönségnek ír, hiszen több olyan dologgal is részletekbe menően foglalkozik, amelyekkel a vajdasági magyar irodalom- tudomány (a redundancia miatt) csak érintőlegesen szokott, a regionális irodalmi megnyilat- kozásokat nem a huszadik század során szinte beidegződött, többségi, magyarországi pozíci- óból vizsgálja, a magyar irodalom egyfajta leágazásaként, hanem teljes érvényű, külön rend- szerként, amely viszont kölcsönhatásban van a magyarországi és más rendszerekkel is. Ezzel kapcsolatban pedig Az elnevezés kötelez(ő) című tanulmányban meg is jegyzi: „A fontos az, hogy a vajdasági irodalmi produktumok esetében ez a kétoldalú recepció kialakuljon, se ne csak a magyarországi, vagy csak a vajdasági értelmezés érvényesüljön.” Ez a szemlélet a kö- tet teljességén átvonul, és ilyen értelemben egy olyan komparatív alapot ad, amely remélhe- tőleg a további kötetekben is megőrződik, továbbfejlődik és hasonló eredményeket produkál.
KORAKRIT ARUNANONDCHAI: NO HISTORY IN A ROOM FILLED WITH PEOPLE WITH FUNNY NAMES 5
