II. FÕRÉSZ: Nemzeti Hírközlési Hatóság

(1)

TARTALOM

oldal oldal

II. FÕRÉSZ: Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa Határozatok

DH-18667-4/2007. számú határozat a Magyar Telekom Nyrt.

nagykereskedelmi szolgáltatások díjának meghatározása új kiskereskedelmi szolgáltatások bevezetése esetén tárgyú

eljárásban. . . . 490 DH-4800-12/2007. számú, a Magyar Telekom Nyrt. 2005. évi

elkülönítetten vezetett számviteli szétválasztási kimutatá-

sának jóváhagyására irányuló eljárásban hozott határozat . 493 Bírósági határozatok

Fõvárosi Bíróság ítélete I. fokon (a DH-386-17/2006. sz.

ügyben) . . . . 495 Fõvárosi Bíróság végzése (a DH-333-34/2004. sz. ügyben) . . 503 Közlemények . . . . 503

III. FÕRÉSZ: Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala

Tájékoztatás a távközlési szolgáltatások bejelentése nyilván-

tartásba való bejegyzések tényérõl . . . . 504

Tájékoztatás a távközlési szolgáltatások nyilvántartásból való

törlések tényérõl . . . . 505 Tájékoztatás a piacfelügyeleti eljárásokban a Nemzeti

Hírközlési Hatóság által hozott és a hatóság honlapján

2007. május hónapban közzétett érdemi határozatokról . . 506 Tájékoztatás a piacfelügyeleti eljárásokban a Nemzeti

Hírközlési Hatóság által hozott és a hatóság honlapján

2007. június hónapban közzétett érdemi határozatokról . . 512 Jogszabályfigyelés . . . . 517 Az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatási szakértõk

adatai . . . . 518

V. FÕRÉSZ: Egyéb információk, tájékoztatók

A Nemzeti Hírközlési Hatóság elérhetõsége . . . . 519 A Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala ügyfélszolgálatainak

elérhetõségei és nyitvatartási rendje . . . . 519

A N E M Z E T I H Í R K Ö Z L É S I H A T Ó S Á G H I V A T A L O S L A P J A

Szerkesztõség:

1015 Budapest, Ostrom u. 23–25.

Telefon: 457-7283

E-mail: hirkozlesi.ertesito@nhh.hu

Megjelenik havonta Ára: 567 Ft

(2)

II. FÕRÉSZ: Nemzeti Hírközlési Hatóság

Határozatok

DH-18667-4/2007. számú határozat a Magyar Telekom Nyrt. nagykereskedelmi szolgáltatások

díjának meghatározása új kiskereskedelmi szolgáltatások bevezetése esetén tárgyú eljárásban

*A határozatban üzleti titokként megjelölt adatok a DH-18667-3/2007. sz. határozatban szerepelnek.

Ügyiratszám: DH-18667- 4/2007.

Tárgy: Nagykereskedelmi szolgáltatások díjának meg- határozása új kiskereskedelmi szolgáltatások bevezetése esetén

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továbbiak- ban:Tanács) aMagyar Telekom Távközlési Nyilvánosan Mûködõ Részvénytársaság (cím.:1013 Budapest, Kriszti- na krt. 55. cg.:01-10-041928) (a továbbiakban: Magyar Telekom vagy Kötelezett) által jóváhagyásra benyújtott, az új kiskereskedelmi szolgáltatások bevezetése esetén alkal- mazható országos szintû IP bitfolyam hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatás legmagasabb árát, valamint az átlagos kiskereskedelmi ár és a társszolgáltatók számára nyújtott IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás nagykereskedelmi ára közötti különbség (árrés) mértékét az alábbi táblázat szerintjóváhagyja.

Havi díjak:

Sávszél.

(kbps) Elõfizetõ Elkötelezettség Forgalom függõ

Árrés nettó Ft*

Jóváhagyott nagykereskedelmi ár nettó Ft

1024 üzleti 1 éves nem 53 880

1024 üzleti nincs nem 68 880

*Az oszlop adatai üzleti titkot tartalmaznak.

A maximális sávszélesség fel- és letöltési irányban megegyezik (SHDSL szolgáltatás).

Az árrés a szélessávú kiskereskedelmi szolgáltatás országos IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatáson felüli fajlagos költségének és a nagykereskedelmi értékesítés fajlagos költségének a különbsége.

A jóváhagyott nagykereskedelmi ár alapértelmezésben a Kötelezett által a jogosult szolgáltatók felé érvényesíthetõ havi díj legmagasabb mértéke.

Egyszeri díjak Sávszél.

(kbps) Elõfizetõ Elkötelezettség Forgalom függõ Jóváhagyott nagykereskedelmi ár nettó Ft

(3)

A jóváhagyott – a táblázatokban szereplõ – nagykereskedelmi ár a jogosult szolgáltatók felé érvényesíthetõ egyszeri díj legmagasabb mértéke.

A Kötelezett az országos szintû bitfolyam hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatás díjának meghatározásakor a Tanács által jóváhagyott értéknél alacsonyabbat is alkalmazhat, ebben az esetben azonban az egyenlõ elbánás el- vének megfelelõen a lényegét tekintve azonos feltételek teljesülése esetén valamennyi igénybevevõ szolgáltatónak az alacsonyabb áron kell nyújtania e szolgáltatást.

A kötelezett szolgáltató az egyenlõ elbánás elvét betart- va, indokolt esetben a jogosult szolgáltató partnerekkel szemben a havi díjakat illetõen alkalmazhat sávos (a jogosult társszolgáltató partner által igénybe vett nagykereskedelmi végpontok számának függvényében kialakított) díj- kedvezményeket. Ezek a díjkedvezmények egyik esetben sem lehetnek olyanok, hogy a legkedvezõbb nagykereskedelmi ár csak egy-, illetve kevés számú jogosult szolgál- tató számára legyen elérhetõ.

A nagykereskedelmi kiszolgálás fajlagos, tehát egy nagykereskedelmi DSL végpontra jutó költségei a kötele- zett szolgáltatónál függhetnek a jogosult szolgáltató által igénybe vett nagykereskedelmi szolgáltatás volumenétõl.

A kötelezett szolgáltató által alkalmazott sávos díjak közötti díjkülönbség minden esetben legfeljebb a nagykereskedelmi kiszolgálás fajlagos költségeiben az egyes jogosult szolgáltatók vonatkozásában fennálló (volumen- tõl függõ) különbséget tükrözhetik.

Amennyiben a jelen határozat hatálya alatt a kötelezett szolgáltató a kiskereskedelmi szolgáltatás tényleges érté- kesítési árait a határozatban jóváhagyott nagykereskedelmi díjak alapját képezõ kiskereskedelmi árakhoz képest csökkenti, akkor nagykereskedelmi értékesítési árait is kö- teles úgy meghatározni, hogy a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi szolgáltatások – a határozat hatályára vonat- kozóan számított – átlagárai közötti különbség az árrést minden egyes jogosult szolgáltató számára biztosítsa.

Az átlagár számítás módszertana megegyezik a Köte- lezett számára a DH-664-180/2005.számú határozat V.

számú melléklete 2. részének I. pontjában meghatározott átlagár számítási módszertannal.

A kötelezett által ténylegesen alkalmazott kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árak fenti szempontoknak való megfelelõségét a Hatóság piacfelügyeleti eljárás ke- retében ellenõrizheti.

A Magyar Telekom a jelen határozatnak megfelelõen jóváhagyott díjat az új kiskereskedelmi szolgáltatás meg- kezdése elõtti 30. naptól köteles alkalmazni.

A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A hatá- rozat felülvizsgálata a határozat kézbesítésétõl számított 15 napon belül kérhetõ a Nemzeti Hírközlési Hatóság Ta- nácsához három példányban benyújtott, a Fõvárosi Bíró- ságnak címzett keresetlevélben. A keresetlevélben nyilat- kozni kell arról is, hogy a felperes kéri-e tárgyalás tartását.

A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

Indokolás

A Tanács az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban:Eht.) 14.§ (1) c., pontja alap- ján a 10.§ f., pontjában meghatározott hatáskörében, az Eht. 52.-55. §-ai szerinti eljárásában a 12. számú,„nagy- kereskedelmi szélessávú hozzáférési szolgáltatás” elneve- zésû piacon a DH-664-180/2005. számú határozatában (a továbbiakban: Határozat) a Magyar Telekomot jelentõs piaci erõvel rendelkezõ szolgáltatóként azonosította.

A Határozat rendelkezõ részének V. számú mellékleté- ben a Tanács az Eht. 108. § (1) bekezdés b., pontjában biz- tosított jogkörével élve, a jelentõs piaci erõvel rendelkezõ szolgáltatókra a nagykereskedelmi piacon kiszabható kö- telezettségek, a költségalapúság és a díjak ellenõrizhetõ- sége kötelezettség keretében kötelezte a Magyar Teleko- mot, hogy az országos szintû IP bitfolyam hozzáférési nagykereskedelmi szolgáltatást a Határozat szerinti kiskereskedelmi árból származtatott díjképzési módszer (a továbbiakban:retail minus) alkalmazásával kialakított díj ellenében nyújtsa.

A Határozat V. melléklete 2. IV. pontjában meghatá- rozta az új kiskereskedelmi szolgáltatások bevezetése ese- tén alkalmazandó eljárást, amely szerint, ha a kötelezett szolgáltató új, a korábbiaktól lényegesen eltérõ szolgálta- tási feltételekkel kínál kiskereskedelmi szolgáltatást, nem vezetheti be anélkül, hogy annak nagykereskedelmi meg- felelõjét minimum 30 nappal elõtte a jogosult szolgálta- tónak fel nem ajánlotta.

Ezen új kiskereskedelmi szolgáltatás bevezetése elõtt 75 nappal a szolgáltató köteles kidolgozni és a Tanács szá- mára jóváhagyásra benyújtani az ahhoz tartozó országos szintû IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás tervezetét.

A szolgáltató a Tanács által jóváhagyott nagykereskedelmi árak és a jóváhagyott nagykereskedelmi árrés figyelembe vételével köteles meghatározni az adott kiskereskedelmi szolgáltatáshoz tartozó országos szintû IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árát.

Fenti rendelkezésnek a Kötelezett a 2007. május 11-én érkezett adatszolgáltatásával tett eleget (DH-18667- 1/2007.), amelyben bejelentette, hogy kiskereskedelmi szolgáltatásainak körét a jövõben az 1024 kbit/s, illetve 2048 kbit/s sávszélességû, üzleti, forgalom független SHDSL (szimmetrikus, azaz azonos letöltési és feltöltési sebességû internet elérést biztosító) díjcsomagokkal kí- vánja kibõvíteni, amelyek olyan elõfizetõi hozzáféréseken vehetõk igénybe, amelyeken alapsávi POTS/ISDN szol- gáltatás nem üzemel, és jóváhagyásra benyújtotta annak nagykereskedelmi árait.

A beadványban szereplõ árakat a Kötelezett 2007. jú- nius 1-én kelt DH-18667-2/2007. számú levelében kiegé- szítette, illetve módosította, és kérte az ebben foglalt árak jóváhagyását.

Az Eht. 14. § (1) c., pontja alapján a 10. § g., pontjában biztosított hatáskörében eljárva, a Tanács a Kötelezett által újonnan bevezetett kiskereskedelmi szolgáltatások esetén alkalmazandó nagykereskedelmi szolgáltatás díját

(4)

és az árrést a rendelkezõ rész szerinti mértékben hagyta jóvá, az alábbi indokok alapján:

A Tanács megállapította, hogy a Kötelezett a 2007. jú- nius 1-én benyújtott nagykereskedelmi árakat a Határozat rendelkezéseinek megfelelõ módon határozta meg, ezért azokat jóváhagyja.

A Tanács a Kötelezett által jóváhagyásra benyújtott árak számítását a következõképpen értékelte.

A kiskereskedelmi átlagár meghatározása

A Határozat V. számú melléklete 2. részének IV. pontja az “Eljárás új kiskereskedelmi szolgáltatások” cím alatt úgy rendelkezik, hogy a “Tanács az adott nagykereske- delmi ár jóváhagyása során a kötelezett szolgáltató (illet- ve az irányítása alatt álló Internet-szolgáltató) listaárát, illetve a bevezetéskor érvényes árát tekinti az átlagos kis- kereskedelmi értékesítési árnak.”

A Kötelezett az elõírásnak megfelelõen mind a havi dí- jak, mint az egyszeri díjak vonatkozásában benyújtotta a kiskereskedelmi szolgáltatások tervezett listaárait.

A Tanács megállapította, hogy jövõbeli tényezõk bi- zonytalansága miatt nem határozható meg olyan beveze- téskor érvényes ár, amelyet átlagos kiskereskedelmi érté- kesítési árként alapul lehetne venni a nagykereskedelmi díjak jóváhagyásánál. Ezért a Tanács a jelen határozatban foglalt díjakat a tervezett kiskereskedelmi listaárak alapján hagyta jóvá.

A tisztított kiskereskedelmi havi díjak meghatározásá- hoz a tervezett kiskereskedelmi listaárakat a Kötelezett a Határozat V. számú melléklete 2. részének I.2. pontjában foglaltaknak megfelelõen megtisztította a kiskereskedelmi szolgáltatásban foglalt kiegészítõ szolgáltatások értékétõl.

A nagykereskedelmi díj kialakításának további menete Retail minus alapú ár meghatározása – havi díjak A retail minus alapú árat a Kötelezett a Határozat elõírá- sainak megfelelõen a tisztított kiskereskedelmi átlagár és az árrés különbségeként számította. Az árrés nagyságát a Kötelezett a Tanács által jóváhagyott legutóbbi féléves költségadatok (2006. 2. félév) alapján határozta meg.

Retail minus alapú ár meghatározása – egyszeri díjak Az egyszeri díjak esetében a Kötelezett nem határozott meg árrést, összhangban a Határozat V. számú melléklete 2. részének III. pontjában foglaltakkal, amely szerint a költségeket az adott idõszakban átlagosan nyújtott összes szélessávú elõfizetés végpontszámára vonatkozólag kell szétosztani (azaz a releváns költségeket az adott idõszakra vonatkozó elõfizetõi hónapok számával kell elosztani).

Ennek megfelelõen az árrés alapját képezõ költségek teljes egészükben a havi díjak árrésében vannak figyelembe vé- ve. A retail minus alapú árak az egyszeri díjak esetében ezért megegyeznek a kiskereskedelmi listaárakkal.

A számítás lépéseit az alábbi táblázatok foglalják össze (árak nettó Ft-ban).

Havi díjak:

Sávszél.

(kbps) Elõfizetõ Elkötelezetség Forgalom függõ

Tisztított kisker.

átlagár*

Árrés nettó Ft*

Jóváhagyott nagyker.

ár nettó Ft

Egyszeri díjak:

Sávszél.

(kbps) Elõfizetõ Elkötelezettség Forgalom függõ Kisker. átlagár* Jóváhagyott nagykereskedelmi ár

(5)

Az árak alkalmazásáról

A JPE határozat V. melléklet 2.IV. pontjának “Eljárás új kiskereskedelmi szolgáltatások esetén” címû része szerint

“A Szolgáltató a Tanács által jóváhagyott nagykereske- delmi árak és így különösen a jóváhagyott nagykeres- kedelmi árrés figyelembevételével köteles meghatározni az adott kiskereskedelmi szolgáltatáshoz tartozó országos szintû IP bitfolyam hozzáférési szolgáltatás árát.”Ennek megfelelõen a Kötelezett nagykereskedelmi árait úgy kö- teles kialakítani, hogy a jelen határozatban meghatározott árrés értékek a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi szol- gáltatás díjai között (ide értve az egyszeri díjak 0 Ft össze- gû árrését is), a jelen árak alkalmazásának teljes idõsza- kára vonatkoztatva biztosítva legyenek. Azaz, ha a Köte- lezett a kiskereskedelmi szolgáltatás tényleges értékesítési árait a határozatban jóváhagyott nagykereskedelmi díjak alapját képezõ kiskereskedelmi listaárakhoz képest csök- kenti, akkor nagykereskedelmi értékesítési árait is köteles úgy meghatározni, hogy a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi szolgáltatások – a határozat hatályára vonatko- zóan számított – átlagárai közötti különbség az árrést minden egyes jogosult szolgáltató számára biztosítsa.

A Tanács az Eht. 45. § (5) bekezdése alapján a hatá- rozatot hivatalos lapjában és internetes oldalán közzé teszi.

A Tanács döntését az Eht. 39. § (1) bekezdésének meg- felelõen teljes ülés keretében hozta meg.

A határozat elleni jogorvoslati lehetõségrõl történõ tájékoztatás az Eht. 46. § (1)-(2) bekezdés és a 47. § (1) bekezdés rendelkezésein alapul.

Budapest, 2007. június 19.

Bánhidi Ferencs. k., Debreczeni Sándors. k.,

tanácstag tanácstag

Dr. Nyevrikel Emílias. k., Pataki Dániels. k.,

elnök dr. Rozgonyi Krisztinas. k.

tanácstag alelnök A határozatot kapják:

1./ Magyar Telekom Távközlési Nyilvánosan Mûködõ Részvénytársaság

Szabályozói Kapcsolatok és Árpolitika Ágazat (1013 Budapest, Krisztina krt. 55.)

2./ Irattár

DH-4800-12/2007. számú, a Magyar Telekom Nyrt.

2005. évi elkülönítetten vezetett számviteli szétválasztási kimutatásának jóváhagyására irányuló

eljárásban hozott határozat

*A határozatban üzleti titokként megjelölt adatok a DH-4800-11/2007. sz. határozatban szerepelnek

Ügyiratszám: DH-4800-12/2007

Tárgy: aMagyar Telekom Nyrt.2005. évi elkülönítetten vezetett számviteli szétválasztási kimutatásának jóváha- gyására irányuló eljárás

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa aMagyar Tele- kom Nyrt. (1013 Budapest, Krisztina krt. 55., Cg.:

01-10-041928) elkülönítetten vezetett számviteli kimuta- tásának jóváhagyása tárgyában meghozta a következõ

határozatot.

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa a Magyar Tele- kom Nyrt. 2005. évi elkülönítetten vezetett számviteli ki- mutatását

jóváhagyja.

A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A határo- zat felülvizsgálatát a határozat kézbesítését követõ 15 napon belül a Fõvárosi Bíróságnak címzett, de a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsához 3 példányban benyújtott keresettel lehet kérni. A kereset benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A keresetben nyilat- kozni kell arról is, hogy kérik-e tárgyalás tartását.

Indokolás

A Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (a továb- biakban: Tanács) a Magyar Telekom Nyrt. (1013 Buda- pest, Krisztina krt. 55., Cg.: 01-10-041928) (a továbbiak- ban: Kötelezett) vonatkozásában számviteli szétválasztás kötelezettséget írt elõ, amely kötelezettségét a Kötelezett a Tanács 2005. június 30-án kelt DH-664-138/2005. sz.

számú határozat és DH-664-140/2005. számú határozatai (a továbbiakban: Határozat) rendelkezõ részének II. számú mellékletében meghatározottak szerint köteles teljesíteni, az elkülönítetten vezetett számviteli kimutatásának Ta- nácshoz történõ benyújtásával.

A Tanács 2006. augusztus 28-án kelt, DH-12422- 3/2006. sz. végzésével a Kötelezett 2006. június 30-án be- nyújtott – 2005. évre vonatkozó – számviteli szétválasztási kimutatását nem hagyta jóvá és egyben az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban:

Eht.) 62. § (6) bekezdése alapján elõírta a Kötelezett szá- mára, hogy a végzés kézhezvételét követõ 30 napon belül új kimutatást terjesszen elõ. A Tanács DH-12422-3/2006.

sz. végzésében továbbá felhívta a Kötelezett figyelmét arra, hogy a kötelezettség nem megfelelõ vagy késedelmes teljesítése esetén az Eht. 62. § (6) bekezdése alapján a 33. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott mértékû bírságot szab ki.

(6)

A Kötelezett és a hatóság szakértõi 2006. szeptember 15.-én és 2006. szeptember 26.-án személyes konzultáción vettek részt, amelyrõl DH-12422-6/2006. és DH-12422- 7/2006. ügyiratszámon emlékeztetõ készült. A Kötelezett 2006. szeptember 27-én nyújtotta be DH-12422-8/2006.

számú új számviteli szétválasztási kimutatását. A Tanács az Eht. 14. § (1) bekezdés c) pontja alapján, a 10. § g) pont- jában meghatározott hatáskörében, az Eht. 62. §-ában szabályok szerint lefolytatott eljárása során megvizsgálta és elemezte a szolgáltató által benyújtott dokumentumokat és a tényállás tisztázása körében 2006. október 30.-án kelt, DH-12422-10/2006. számú levelében hiánypótlásra hívta fel a Kötelezettet, tekintettel arra, hogy a beadvány nem auditált számok alapján került elkészítésre és az auditált mérleg sem került csatolásra. A Kötelezett 2006. novem- ber 24-én érkezett, DH-12422-11/ 2006. számú beadvá- nyában nyújtotta be hiánypótlását. A Kötelezett elõadta, hogy a levél keltéig még nem került elfogadásra a 2005.

évi beszámolója, azonban a 2006. december 21-ére össze- hívott közgyûlésének napirendi pontjai között szerepel a 2005. évi beszámoló elfogadása, így a közgyûlés jóvá- hagyó határozatának függvényében ezen idõpontot köve- tõen tud eleget tenni a Tanács hiánypótlási felhívásának. A Kötelezett erre hivatkozással kérte elsõdlegesen az eljárás felfüggesztését a Ket. 32. § (3) bekezdése alapján, másod- lagosan pedig a hiánypótlás elõterjesztésére megszabott határidõ meghosszabbítását. A Tanács 2006. december 5-én kelt DH-12422-12/2006. sz. levelében értesítette a Kötelezettet az eljárási határidõ 15 nappal való meg- hosszabbításáról. A Tanács megvizsgálta a DH-12422- 11/2006. számú beadványt és az eljárást mérlegelési jog- körében eljárva nem függesztette fel, tekintettel arra, hogy a számviteli szétválasztási kimutatás jóváhagyására irá- nyuló eljárást nem tartotta indokoltnak megakasztani a felfüggesztéssel, ugyanis a hiánypótlásra nyitva álló határ- idõ meghosszabbításával a célzott joghatás, azaz a 2006.

december 21-i közgyûlés összehívásáig további idõ biz- tosítása a Kötelezett számára - auditált mérlegének a Ta- nács részére benyújtása és beadványának auditált számok alapján történõ elkészítse céljából –, elérhetõ volt. A Ta- nács tehát a hiánypótlásban elõadott kérelmek és indokok alapján a Kötelezett számára a hiánypótlási felhívásban foglaltak teljesítésére nyitva álló határidõt DH-12422- 13/2006. sz. levelében meghosszabbította 2006. január 15-ig.

A Kötelezett 2007. január 15.-én érkezett, DH-4800- 1/2007. számú beadványában nyújtotta be hiánypótlását, majd 2007. január 16-án, a DH-4800-2/2007 számú irat- ban csatolta a független könyvvizsgálói jelentést is. A Tanács megvizsgálta és elemezte a szolgáltató által be- nyújtott dokumentumokat és a tényállás tisztázása körében 2007. március 19-én kelt, DH-4800-3/2007 számú levelé- ben hiánypótlásra hívta fel a Kötelezettet. A Kötelezett 2007. április 12-én érkezett, DH-4800-4/2007. számú beadványában nyújtotta be hiánypótlását, majd 2007.

április 20-án, a DH-4800-5/2007 számú beküldte a

DH-4800-4/2007. számú hiánypótlásának önrevízióját, tekintettel arra, hogy abban a beadást követõen számszaki hibát vett észre, amelyet kijavított. A Tanács megvizsgálta és elemezte a szolgáltató által benyújtott dokumentumokat és a tényállás tisztázása körében 2007. április 26-án kelt, DH-4800-6/2007 számú levelében hiánypótlásra hívta fel a Kötelezettet és egyben ismét felhívta figyelmét, hogy amennyiben a hiánypótlásban foglaltakat nem teljesíti, a számviteli szétválasztási kimutatás nem hagyható jóvá, és ebben az esetben az Eht. 62. § (6) bekezdése alapján bírsá- got szab ki. A Kötelezett 2007. május 11-én érkezett, DH-4800-7/2007. számú beadványában nyújtotta be hi- ánypótlását, amelyet 2007. május 14-én érkezett, DH-4800-8/2007. számú beadványában egészített ki. A Kötelezett 2007. június 11.-én érkezett DH-4800-9/2007.

számú és 2007. június 18-án érkezett DH-4800-10/2007.

számú beadványaiban módosította hiánypótlását.

Tekintettel arra, hogy a Kötelezett a hiánypótlási felhí- vásban foglaltaknak megfelelõen módosította beadványát, a Tanács a lefolytatott eljárás során megállapította, hogy a Kötelezett számviteli szétválasztási kimutatását az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak megfelelõ szerkezetben és tartalommal állította össze, ezért azt jóvá- hagyta.

Üzleti titok.

A Tanács határozatát az Eht. 45. § (1) bekezdés g) pontja, valamint a 62. § (2) bekezdése alapján, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 71. § (1) bekezdésével összhang- ban, az Eht. 39. § (1) bekezdésének megfelelõen teljes ülés keretében hozta meg.

Az Eht. 45. § (5) bekezdése alapján a Tanács a határo- zatot hivatalos lapjában és internetes oldalán közzéteszi.

A határozat elleni jogorvoslati lehetõség az Eht.

46. § (1)-(2) bekezdések és a 47. § (1) bekezdés rendelke- zésein alapul.

Budapest, 2007. június 26.

Bánhidi Ferencs. k., Debreczeni Sándors. k.,

Dr. Nyevrikel Emílias. k., Pataki Dániels. k.,

elnök dr. Rozgonyi Krisztinas. k.

tanácstag alelnök A határozatot kapják:

1./ Magyar Telekom Nyrt.

1013 Budapest, Krisztina krt. 55 2./ Irattár

(7)

Bírósági határozatok Fõvárosi Bíróság ítélete I. fokon

(a DH-386-17/2006. sz. ügyben)

A Fõvárosi Bíróság a Tanács határozatát részben meg- változtatta, a felperes keresetét egyebekben elutasította.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fõvárosi Bíróság

Dr. Csömör Magdolna ügyvéd (Csömör Ügyvédi Iroda - 2042. Budaörs, P1.27.) által képviselt Invitel Távközlési Szolgáltató Rt.(2040 Budaörs, Puskás Tivadar u. 8-10.) felperesnek

Dr. Oláh Krisztina jogtanácsos által képviselt

Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa(1015. Budapest, Ostrom u.23-25.) alperes ellen

hírközlési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

ítéletet

A bíróság az alperes DH-386-17/2006-os határozatát megváltoztatja az alábbiak szerint:

A határozat rendelkezõ rész 11./ pontja helyébe az aláb- bi szövegrész lép:

“A referenciaajánlat 6. számú melléklet 2.4. pontjának utolsó mondata törlésre került”.

A határozat rendelkezõ rész 22./ pontja helyére az aláb- bi szövegrész lép:

“A referenciaajánlat 15.számú melléklet 3.2.pont 3.al- pontjában szereplõ díj törlésre kerül, helyébe a következõ díj lép:

“1.526 Ft/beállítás +Áfa”

A határozat rendelkezõ rész 3. oldal utolsó elõtti telje- sítési határidõre vonatkozó rendelkezése helyébe, az aláb- bi rendelkezés lép:

“A referenciaajánlat e határozat kézhezvételétõl számí- tott 30 napon belül lép hatályba. ”

A bíróság felperes keresetét egyebekben elutasítja.

A felperes által le nem rótt ) forint kereseti illetéket az Állam viseli.

A peres felek költségeiket maguk viselik.

Az ítélet ellen a kézbesítéstõl számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye a Fõvárosi Ítélõtáblához, amelyet a Fõvárosi Bíróságnál lehet 3 példányban benyújtani.

INDOKOLÁS

Az alperesi hatóság DH-664-138/2005-ös számú hatá- rozatával megállapította, hogy a felperes a „Híváskezde- ményezés nyilvános helyhez kötött telefonhálózatból” 2.

számú érintett nagykereskedelmi piacon jelentõs piaci erõvel rendelkezik. Ezért többek között elõírta referen- ciaajánlat tervezet készítésének kötelezettségét és benyúj-

tását jóváhagyás céljából (I. számú melléklet), továbbá költségalapú díj alkalmazásának kötelezettségét is elõírta a határozat kézhezvételétõl számított 120. naptól. Elõírta emellett, hogy a határozatban meghatározott LRIC mód- szertan szerint összeállított költségmodell alapján kell kialakítani a költségalapú díjakat, melyet a referenciaaján- lat tervezettel együtt köteles benyújtani jóváhagyás céljá- ból (III. számú melléklet).

Az alperesi hatóság DH-664-140/2005-ös számú hatá- rozatával megállapította, hogy a felperes a „Hívásvégzõd- tetés egyedi, nyilvános helyhez kötött telefonhálózatban”

2. számú érintett nagykereskedelmi piacon jelentõs piaci erõvel rendelkezik. Ezért többek között elõírta referencia- ajánlat tervezet készítésének kötelezettségét és benyújtá- sát jóváhagyás céljából (I.sz. melléklet) , továbbá költség- alapú díj alkalmazásának kötelezettségét is elõírta a hatá- rozat kézhezvételétõl számított 120. naptól. Elõírta emellett, hogy a határozatban meghatározott LRIC módszertan szerint összeállított költségmodell alapján kell kialakítani a költségalapú díjakat, melyet a referenciaajánlat tervezettel együtt köteles benyújtani jóváhagyás céljából (III.

számú melléklet). (a továbbiakban a két fenti határozat együtt: JPE határozatok)

A JPE határozatok a költségalapú díj kötelezettség tel- jesítési határidejérõl akként rendelkeztek, hogy a „Tanács által jóváhagyott vagy megállapított díjat” kell a JPE hatá- rozatok kézhezvételétõl számított 120. naptól alkalmazni.

(III. számú melléklet)

A JPE határozatok arról is rendelkeztek, hogy a felperest, mint korábban is jelentõs piaci erejû szolgáltatót ter- helõ kötelezettségek, köztük a korábbi referencia ajánlat alkalmazásának kötelezettsége – bizonyos (más kötele- zettségekre vonatkozó) kivételekkel – a határozat kézhez- vételétõl számított 120.napig terhelik (JPE határozatok 2 oldal alja, 3 oldal elsõ bekezdése).

A felperes 2005 június 16. napján a JPE határozatoknak megfelelõen benyújtotta referenciaajánlat tervezetét, melynek jóvá nem hagyásáról az alperes részletes indo- kolással együtt értesítette a felperest. A felperes többszöri hiánypótlást követõen többször benyújtotta módosított referenciaajánlat tervezetét.

Az alperesi hatóság a DH-386-17/2006-os számú 2006 május 3. napján kelt és felperes által 2006 május 10.

napján kézhez vett határozatával (a továbbiakban: határo- zat) a felperes által benyújtott referencia ajánlat tervezetet részben jóváhagyta, részben pedig megállapította annak tartalmát.

A felperes keresetével is érintett részekben a következõ- ket állapította meg:

1. A határozat 3. pontja a referenciajánlat Törzsszöveg (a továbbiakban: INRIO) 4.1.7.1. pontját a következõ má- sodik bekezdéssel egészítette ki:

“Amennyiben a szolgáltató a közvetítõ-elõválasztás szolgáltatás beállítását, vagy a hordozott szám szolgáltatás beállítását az INRIO-ban meghatározott határidõn belül neki felróható okból nem végzi el, akkor a Jogosult a Köz-

(8)

vetítõ-Elõválasztás beállításának illetve a Hordozott Szám Szolgáltatás beállításának egyszeri díjának megfelelõ köt- bérre jogosult.”

A határozat indokolása szerint az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete (ATSZE) MARIO Törzsszövegre tett észrevételében kérte, hogy a 16/2003 (XII. 27.) IHM rendelet mértékéig legyen köteles helytállni felróhatóság esetén a MATÁV ha a számhordozási és közvetítõ elõválasztási beállításai határidõt nem teljesíti, mivel ez a gyakorlatban rendszeresen elõfordul. Az alperes ezen észrevételre figyelemmel a 277/2003 (XII.24) Kormány- rendelet (Hszr.) 16.§.(1) bek. r. pontjában foglaltak alap- ján kötbérfizetési kötelezettséget írt elõ, figyelemmel az egyenlõ elbánás elvének érvényesítésére is.

2. A határozat 10. pontja az INRIO 6. számú melléklet 1. pont elsõ bekezdését törölte, és helyébe a következõ szövegrészt állapította meg: “ A csatlakozónyaláb ugyanazon Hálózati Végpontot és összekapcsolási pontot össze- kötõ összekapcsoló linket tartalmaz.”

A határozat indokolása szerint az ATSZE észrevéte- lezte, hogy nincs jogszabályi alapja annak, hogy, a Csatlakozónyaláb szolgáltatásra a Kötelezett korlátozá- sokat vezessen be. Az alperes a Hszr.31.§.(4) bekezdése alapján megállapította, hogy a csatlakozónyaláb minimális kapacitása El struktúrált digitális linket jelent, és ettõl felfelé eltérni csak forgalmi okból lehetséges, korlátlan mértékig. Ezért az elsõ bekezdés utolsó mondatát módo- sítani kellett.

3. A határozat 11. pontja az INRIO 6. számú melléklete 2.4. pontját törölte. Az ATSZE szerint e pontban foglalt korlátozásnak nem volt jogszabályi alapja a MARIO ese- tében, így alperes szerint az INRIO esetében is ez a helyzet. Kifejtette, hogy ennek a korlátozásnak nincs közjog által elõírt és nevesített szabálya, ezért a Magyar Telekom nem határozhatja meg önkényesen, hogy az Összekapcsoló Link igénybevételének minimális idõtar- tama határozott idejû igénybevétel esetén mennyi lehet, az a felek szerzõdési szabadságára figyelemmel a felek megállapodásának kérdése. Emellett e rendelkezés felesle- ges is, mert a MARIO máshol kimondja, hogy az igénybevétel határozatlan idõre is történhet. Az INRIO esetében ugyanez volt a helyzet.

4. A határozat 13. pontja az INRIO 6. számi melléklet 8.5. pontja utolsó mondatát törölte. Az ATSZE szerint értelmetlen kikötés a 2 db nyaláb igénybevétele irányon- ként (primerenként), kérte ennek törlését. Az, alperes az észrevételt osztotta a fenti 2. pont (határozat 10. pontja) kapcsán kifejtett indokok alapján.

5. A határozat 22. pontja az INRIO 15 melléklete 3.2.

pont 3.) alpontjában szereplõ díjat törölte és helyette

“1.386 Ft/beállítás+ ÁFA” összeget határozott meg. A felperes észrevételezte a határozattervezet ezen pontjával kapcsolatban, amely még 1526 Ft/ÁFÁ-t tartalmazott, hogy a kifogásolt back office tevékenység hatékonysága az emberi erõforrás igény kiragadásával nem ítélhetõ meg.

A hatékonyság mérõeszköze ilyen esetben elsõsorban a

szolgáltatás költségalapú díja lehet, ahol figyelembe kell venni a szolgáltatók közötti mûszaki, földrajzi és elõfizetõ számbeli különbséget. Ezért felperes nem értett egyet azzal, hogy a 2005 február-májusi idõszaki beállítások mennyiségi adata jobban jellemezné az évet, mint a teljes 2005. év idõsorosan rendelkezésre álló adata, vagy akár az ebbõl az adatsorból a legfrissebb 6 hónap mennyisége. A 18 perces back office idõ ennek alapján indokolt, a 30 ezer megrendelés és 23 ezer beállított szolgáltatás indokolja az éves átlagban 3,5 fõ foglalkoztatását és az így kalkulált back office idõtartamot. Az alperes határozatának indokolásában rámutatott, hogy a közvetítõ- elõválasztás beállítása díját bottom-up típusú modellbõl kell képezni, és az ilyen típusú árképzésnél méretgazdaságossági hatásokról nem beszélhetünk. Ezt az árképzést követeli meg a DH-664/138/2005 JPE határozat F64 fejezet 5.

pontja is. Ez a szolgáltatás jól megfogható költségekkel rendelkezik. A költség függ a munkafolyamat idõigényétõl és a végrehajtásának számosságától, melybõl következik az alkalmazandó munkaerõ nagysága. A munkafolyamat lényege egyszerûen a központi vezérlõ szoft- ver egy elõfizetõre vonatkozó adatai között a paraméter beállítása, aminek idõigénye minimális, ehhez adminiszt- ratív és ügyfélkapcsolati mozzanatok adódhatnak. Ezen szolgáltatás költsége tehát kizárólag a munkafolyamat megfelelõ kialakításától függ, tekintve, hogy a technikai háttérnek minden szolgáltatónál azonos kell legyen. A felperes által megadott értékek indokolatlanul magasak voltak az adminisztrációs idõráfordítás tekintetében, és az alperes más szolgáltatók gyakorlatát alapul véve az egyik hatékony szolgáltató (Magyar Telekom) 9,5 perces ráfor- dítását vette alapul. Az alperes tehát elfogadta felperes költségkalkulációját, csak egy helytelen adatot módosított benne. Emellett az alperes figyelembe vette a Magyar Telekom észrevételét, amely jelezte, hogy a hatékony magyar szolgáltató idõráfordításának figyelembevétele nem szûkíthetõ le egyetlen elemre, kizárólag a back office tevé- kenységre. A Magyar Telekomnál e szolgáltatás idõigénye összesen 28,2 perc, míg az Invitel 37 percet tervezett. Ezen észrevételre figyelemmel alperes a felperes idõráfordítását teljes egészében a leghatékonyabb szolgáltatóéhoz igazí- totta és így jött ki a 1386 Ft. Megjegyezte a határozat továbbá, hogy az EU 25 tagállamában az alkalmazott díjak átlaga 5,21 Euró, az az 1381 Ft. Figyelembe véve, hogy a nyugat-európai bérek jóval magasabbak, díj összehason- lításos módszer esetén ezen díj nyilvánvaló felsõ korlátot jelentene, egy munkaerõ költségen alapuló szolgáltatás díja számára.

6. A határozat a referenciaajánlat hatályba lépésére a határozat kézhezvételétõl számított 30. napot határozta meg a 15 számú melléklet kivételével, rögzítve azt, hogy a 15 számú mellékletben foglalt díjakat a JPE határozatok kézhezvételétõl számított 120. nap elteltét követõ naptól, azaz 2005 szeptember 15. napjától köteles alkalmazni. A felperes e körben észrevételezte, hogy a 15 számú mel- lékletre vonatkozó rendelkezés visszaható hatályt, melyet

(9)

jogszerûen nem írhat elõ alperes. Az alperesi határozat indokolása kifejtette, hogy a költségalapú díj alkalma- zásának kötelezettségét a JPE határozatok írták elõ, ekként visszamenõleges jogalkalmazásról nincs szó. Az alperes élt az Eht.108.§.(5) bekezdésében foglalt díjmegállapítás lehetõségévél és az így megállapított költségalapú díjak alkalmazását a JPE határozatok a jövõre nézve írták elõ és a JPE határozatokban foglalt idõponttól kell alkalmazni.

A felperes elõkészítõ iratokkal pontosított keresetében a határozat megváltoztatását kérte az alábbiak szerint:

1. A bíróság törölje a referencia ajánlat törzsszövegének (a továbbiakban INRIO) 4.1.7.1. pontját a második bekez- déssel kiegészítõ határozat 3. pontját.

Elõadta, hogy az ATSZE nem tett észrevételt az Eht.

36.§.-a alapján a határozat tervezetre, így a Magyar Tele- kom referenciaajánlatára vonatkozó észrevételt nem ve- hette volna figyelembe. Az alperes nem vette figyelembe, hogy az általa hivatkozott Hszr. szabály a jogosult mu- lasztásnak szankcionálásra vonatkozó szabályozást is elõ- írja, valamint általában az együttmûködés szabályait is. A probléma valós, mert a Magyar Telekom 2006 április 25-én 2648 db közvetítõ elõválasztási igényt jelentett he a korábbi 20-30 darabos mennyiségekkel szemben. Ekként ezen elõírás akkor lenne jogszerû, ha az együttmûködési kötelezettség szabályait is tartalmazná az INRIO. A jelenlegi rendelkezés nem motiválja a jogosult szolgál- tatókat ésszerû együttmûködési gyakorlat kialakítására.

Ilyen körülmények között a kötbérfizetési kötelezettség miatt lényegében nem juthat hozzá a felperes az õt megil- letõ díjhoz.

2. A bíróság törölje a határozat 10. pontja által megálla- pított INRIO 6. számú melléklet 1. pontja elsõ bekezdé- sének utolsó mondatát és helyette a benyújtott felperesi INRIO tervezet szövege kerüljön jóváhagyásra, amely szerint: “A csatlakozónyaláb ugyanazon Hálózati Vég- pontot és összekapcsolási pontot összekötõ, legalább két összekapcsolási linket tartalmaz.”

3. A bíróság a határozat 11. pontja által törölt INRIO 6.

számú melléklet 2.4. pontját hagyja jóvá, melynek szö- vege: “Az összekapcsoló link igénybevétele határozatlan és határozott idõre történhet”.

4. A bíróság hagyja jóvá a határozat 13. pontja által tö- rölt INRIO 6. számú melléklet 8.5. pontja utolsó mondatát, mely szerint: “A minimális igénybe vehetõ kapacitás 2X2 Mbps”.

A fenti 2. (határozat 10. pont) és 4. (határozat 13. pont) kapcsán felperes keresetét azzal indokolta, hogy a hivatkozott jogszabályhely lehetõvé teszi a csatlakozónyaláb minimális kapacitásának többszörösének elõírását. A ren- delkezés lényege az, hogy a minimális biztonsági köve- telmények teljesüljenek, de a megbízhatóságot növelõ má- sodik link elõírásától a szolgáltatókat nem zárja el. Fel- peres a 4. pont vonatkozásában pedig azzal érvelt, hogy a Magyar Telekom esetében ezen elõírást változatlanul hagyta az alperes.

A 3. pont ( határozat 11. pontja) tekintetében elõadta, hogy a határozat részletes indokolás j.) pontjában foglaltak alapján kizárólag a 6. számú melléklet 2.4 pontja utolsó mondatának törlése lett volna indokolt.

5.A bíróság törölje a határozat 22. pontjában az INRIO 15 melléklete 3.2. pont 3. alpontját törlõ és díjra vonatkozó rendelkezését törölni és a benyújtott felperesi INRIO tervezet szerinti szöveget jóváhagyni, amely szerint a díj:

“1.818 Ft/beállítás+ ÁFA”.

Felperes álláspontja szerint alperes tévesen tételezi fel az azonos technikai hátteret, ugyanez a szolgáltatás vég- rehajtható kevesebb emberi munka és több technikai ráfor- dítás kombinációjával. A Magyar Telecom azért nem lehet viszonyítási alap, mert a Magyar Telecom egyedi technikai hátteret, hivatalos nevén Partner Portált üzemeltet, szemben a felperesnél alkalmazott e-mailes excel tábláza- tokkal. A Magyar Telecomnál ehhez képest 1482 Ft ugyanez a díj, amelyet felperesnél 1386 Ft-ban állapított meg az alperes. Kifejtette továbbá, hogy alperes eljárása önkényes, mert a többi szolgáltató által benyújtott árakhoz képest felperesé volt a legalacsonyabb, az alperes már mások alperes által önkényesen korrigált díjaiból indult ki.

Elõadta, hogy felperes a tényleges adatokból ellenõriz- hetõen számolt, a vállalkozás kiemelkedõ hatékonyságú (EBTIDA =44%), mely a folyamatos költségcsökkentõ intézkedéseknek köszönhetõ.

6. A bíróság változtassa meg az INRIO és a annak 15.

mellékletében foglalt díjak hatályba lépésére vonatkozó határozati rendelkezést akként, hogy: “ A referenciaajánlat és az annak 15. mellékletében foglalt díjak e határozat kézhezvételétõl számított 30. napon lépnek hatályba.”

Kifejtette, hogy ez a rendelkezés a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 12.§.(2) bekezdésébe, az Eht.

59.§.(7) és Eht.60.§.(5) bekezdésébe ütközik. A felperesre nézve a JPE határozatának kézhezvételétõl számított 120.

napon nem létezett olyan végrehajtható hatósági határozat, amely felperes díjait jóváhagyta vagy megállapította volna. Az idõben utoljára bekövetkezett aktus, az az az IN- RIO-t jóváhagyó határozat szükséges ahhoz, hogy a díjal- kalmazási kötelezettség beálljon.

Másodlagosan kérte a határozat hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra kötelezését, perköltség igénye volt.

Alperes elõkészítõ iratokkal pontosított ellenkérelmé- ben kérte felperes keresetének elutasítását és felperes per- költségben való marasztalását. Kifejtette, hogy az alpe- resnek is lehet észrevétele az észrevételezési szakaszban a határozattervezetekkel kapcsolatban, az egyenlõ elbánás elve miatt szükséges, hogy az észrevételeket az alperes globálisan vizsgálja. A jogosult szolgáltatóknak az az ér- dekük, hogy az igényeket rögtön leadják és nem halmoz- zák a beállítási igényeiket csak azért, hogy a kötelezett szolgáltató ne tudjon majd teljesíteni. Az együttmûködési kötelezettség egyébként is érvényesül ha más alapján nem a Ptk.4.§.(1) bekezdésére tekintettel (1.pont). Az össze- kapcsolási célú csatlakozónyaláb méretezése körében a Hszr. nem kapacitás egységére ad alsó korlátot, hanem a

(10)

minimális kapacitására, amelyet felperes nem növelhet meg. Az INRIO 6. számú mellékletének 3. fejezetében is leírt módszer szerint történik a szükséges kapacitás meg- határozása, melynek során figyelembevételre kerül, hogy az adott forgalom biztonságosan lebonyolítható legyen. A felperes szükségtelen feltételek elõírásával gazdasági erõfölényével élne vissza, ezért felperes legfeljebb csak javasolhatja a minimálisan két link alkalmazását alacsony forgalom esetében (2. és 4. pont). Fenntartotta alperes, hogy szükségtelen külön rendelkezni arról, hogy az összekapcsoló link igénybevétele határozott és határo- zatlan idõtartamú is lehet (3. pont). Kifejtette, hogy Part- ner Portál semmiféle adminisztrációs idõmegtakarítást nem eredményez, tekintve, hogy a fõ idõszükséglet az adategyeztetési- ellenõrzési tevékenységbõl adódik, melyet minden szolgáltató azonos technikai feltételekkel végez. Érdemben ezért ez a technikai különbség nem be- folyásolja a költségeket. A felperesnél lefolytatott 2005.

07.05. -i szemle tényadatai alapján állapította meg alperes, hogy egy beállítási igény adminisztrációja 8,4 perc, felté- telezve, hogy 3 alkalmazott teljes munkaidõben dolgozik.

Február- májusban, amikor a legtöbb igény volt, ez az idõ 6,9 perc volt. Igy a felperes által a költségmodellben hasz- nált 18 perces adatnál a felperes tényleges adatai- melyek szintén felperestõl származnak - jóval alacsonyabbak. A felperes akkor emelte a 3 fõ létszámát, amikor az igények 50%-kal csökkentek, így hatékonyság szempontjából ez az eljárás kétséges. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Bottom-up költségszámítás esetén lényegtelenek a tényle- ges adatok, mert ilyenkor egy hipotetikus hatékony szol- gáltató adatait kell figyelembe venni. Az alperes eljárása a többi szolgáltató díjainak kialakításakor azonban nem volt önkényes, hanem az a JPE határozat és a Hszr. elõírásain alapult(5. pont). A 6. pontban foglalt vitatásokkal kapcsolatban lényegében a határozatában foglaltakat ismétel- te meg.

A tárgyaláson alperes elõadta, hogy valójában õk nem 9,5 percben állapították meg a back office tevékenység idejét, hanem a Magyar Telekom észrevétele alapján más számítási módot alkalmaztak, a határozattervezetben levõt elvetették, és így már a back office tevékenység idõtartama 13 perc körülire változott. A helyszíni vizsgálat 6,9 és 8,9 perces adatai valójában csak arra szolgáltak, hogy igazol- ható legyen az, hogy a 18 perces idõtartam nem valós. Ki- fejtette, hogy az egyéb költségelemek azért nem kerültek értékelésre a díj összegének meghatározásakor, mert azok nem összehasonlíthatók, ebbõl adódott, hogy a Magyar Telekom díja ugyanezen idõráfordítás mellett magasabb, mint felperesé. Ilyenek lehetnek például a bérek, mert a Magyar Telekomnak, mint piacvezetõnek többet kell fizetnie egy szakemberért. Kifejtette, hogy a Magyar Telekom idõráfordítása volt a leghatékonyabb, ezért ezt vették figyelembe, noha ez jelen ügy irataiból nem állapítható meg.

Felperes nem vitatta, hogy idõráfordításban a Magyar Telekom a leghatékonyabb, de vitatta, hogy a többi költ- ségelem ne lett volna összehasonlítható és hogy a tech-

nikai háttér azonos lenne. Megjegyezte, hogy a bérek összehasonlíthatók, ugyanebben az eljárásban más díjak esetében az alperes azért kérte a díjak módosítását, mert a Magyar Telekom béreit vette alapul.

A bíróság megállapította, hogy felperes keresete rész- ben alapos.

1. (a határozat rendelkezõ rész 3. pontja)

Az Eht. 36. § (1) a. ) pontja szerint a hatóság a jelentõs piaci erõvel rendelkezõ szolgáltatókra az e törvény szerint elõírható kötelezettségek megállapítására és a referencia- ajánlatok jóváhagyására vonatkozó határozatának meghozatala elõtt legalább 30 nappal közzéteszi a határozat ter- vezetét, valamint az ezekkel kapcsolatos elõkészítõ anya- gokat, kivéve az érdekeltek által üzleti titoknak minõsített adatokat.

A (2) bekezdés értelmében akinek jogát vagy jogos ér- dekét a határozat érintheti, a határozat tervezetének (1) be- kezdés szerinti közzétételétõl számított 20 napon belül írásban megküldheti a hatóság részére a tervezett határo- zatra vonatkozó álláspontját, javaslatát, egyéb észrevételét (a továbbiakban: észrevétel).

A (3) bekezdés pedig úgy szól, hogy a hatóság az (1) be- kezdés szerinti határozata meghozatala során a beérkezett észrevételeket lehetõség szerint figyelembe veszi. A hatá- rozat által érintett fél indokolt kérelmére vagy hivatalból a hatóság az érdekelteket szóban is meghallgathatja. A hatá- rozat indokolásában a hatóság megjelöli a figyelembe vett, illetve a figyelembe nem vett észrevételeket, valamint azok figyelmen kívül hagyásának indokát.

A fenti jogszabályhelyek egyértelmûen szabályozták, hogy a határozat a határozattervezettõl az arra tett észre- vételek függvényében változhat. Az alperes az észrevé- teleket megvizsgálva azokra tekintettel módosíthatja a végleges határozatok tartalmát. Ha utóbb szükségessé vá- lik más a jóváhagyott referencia módosítása akkor erre mind hivatalból (Eht.59.§.(8) bek. mind a kötelezett szol- gáltató kérelmére Eht.60.§.(1) bekezdése alapján lehetõ- ség van. Jelen ügyben az a kérdés vetõdött fel, hogy ha az alperes a határozattervezet közzététele után, de a határozat meghozatal elõtt észlel olyan körülményt, valamely más határozatra benyújtott észrevétel alapján, amely egyébként az Eht.59.§.(8) bekezdése szerinti hivatalbóli eljáráshoz vezetne, akkor mód nyílik-e ezek figyelembevételére köz- vetlenül, figyelemmel arra is, hogy ekként az Eht.36.§.-a szerinti észrevételezési jog sérül. A bíróság megítélése szerint, amikor referenciaajánlat tervezet olyan módosí- tására kerül sor, amely a kötelezett szolgáltató kötele- zettségeit egyértelmûen növeli, ekként az Eht.36.§.-ában biztosított észrevételezés intézményének mások jogait és jogos érdekeit védõ garanciális szabálya az ügy érdemére kiható módon nem sérül, akkor más ügyben benyújtott észrevételek figyelembevétele, azok közigazgatási iratok közé történõ felvételét követõen, önmagában hatályon kí- vül helyezéshez nem vezethet. Nem lehet eltekinteni ugyanis attól, hogy az alperes piacszabályozási tevékeny- séget végez, amikor is a különbözõ referenciaajánlat

(11)

tervezetekre vonatkozó határozatait szükségszerûen egy- másra tekintettel hozza meg, enélkül a hatékony piacszabályozás nem valósítható meg. A bíróság ugyanakkor megjegyzi, hagy az egyenlõ elbánás elve - bár fontos alapelv - nem teszi jogszerûvé alperes eljárását, hiszen ennek elfogadása esetén, a bírósági felülvizsgálat nem lenne lefolytatható. Nem lenne lefolytatható azért, mert a bíró- ságnak nincs jogköre arra, hogy a többi jelen üggyel össze- függõ határozatok tartalmát megváltoztassa, az az a bíró- ság elvileg sem lenne abban a helyzetben, hogy felperes keresetének helyt adjon, hiszen még ha a konkrét vizs- gálandó jogszabályhelyek alapján felperesnek igaza lenne, a bíróság döntése az egyenlõ elbánás elvébe ütközne, Nyilvánvaló, hogy egy ilyen értelmezés a bírósági felül- vizsgálatot kiürítené, és teljes egészében értelmetlenné tenné. Ugyanezen okból kifolyólag, alperes nem hivatkoz- hat alappal más határozatokra tett észrevételek felhasz- nálása során arra, hogy annak figyelembevétele nélkül az egyenlõ elbánás elve sérült volna, az egyenlõ elbánás elve csak a jóváhagyott referenciaajánlatok utóbbi- piaci helyzet elemzését követõ - módosítására van lehetõség.

Mindezek alapján a bíróság az ATSZE észlevételei alapján tett módosítások jogszerû voltát jelen ügyben ér- demben vizsgálta, mert a fenti enyhébb fokú eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki.

A bíróság mielõtt a Hszr. rendelkezéseinek értelmezését elvégzi, megjegyzi, hogy a Hszr.1.§.(4) bekezdésére figyelemmel a bíróság az alábbiakban nem az egyébként nem hatályos Hszr. rendelkezéseit, hanem a perbeli JPE határozatok rendelkezéseit alkalmazza és ahhoz képest vizsgálja, hogy a felperes jóváhagyott referenciaajánlata illetve az általa elérni kívánt tartalom a JPE határozatok elõírásainak megfelel-e. Ugyanis a Hszr.1.§.(4) bekezdése értelmében már csak a JPE határozatok tartalmazhatnak elõírásokat arra, hogy milyen szabályokat kell alkalmazni a referenciaajánlat tervezetek elkészítése során, és ezt a csatolt JPE határozatok tanulsága szerint a JPE határo- zatok úgy oldották meg, hogy a Hszr. rendelkezéseire utal- nak rendelkezõ részükben.

A bíróság az egyszerûbb fogalmazás kedvéért végig a Hszr. jogszabályhelyeirõl beszél- követve a felek egyéb- ként ekként nem egzakt hivatkozásait -, noha ez alatt mindvégig azt kell érteni, hogy a bíróság azt vizsgálta, hogy a JPE határozat a referenciaszöveg tényleges vagy kért tartalmával összhangban van-e.

A Hszr.16. § (1) bek.) r.) pontja értelmében a referencia- ajánlatoknak - az Eht. 172-175. §-aival Összhangban - értelemszerûen tartalmazniuk kell különösen a felek kö- zötti együttmûködés szabályait így különösen a referen- ciaajánlatban meghatározott határidõk bármelyikének kötelezett vagy jogosult szolgáltató általi elmulasztása esetén alkalmazandó kötbéreket, az együttmûködési köte- lezettség körében.

A bíróság megállapította, hogy a jogszabályhely és a 20-as sorszám alatti jóváhagyott INRIO 4.1.1. és 4.1.7.1 pontjai alapján, hogy az INRIO szövegezése mindenben

megfelel a Hszr. fenti szabályainak. A felperes elõadása ténybelileg téves amikor azt állítja, hogy a Hszr.-nek megfelelõ együttmûködési kötelezettség a két érintett szolgáltatás körében nem került szabályozásra az INRIO-ban, ezért a jogosult szolgáltató vissza is élhet a vitatott kötbér rendelkezéssel. Egyrészt az INRIO 4.1.1.

részletesen rendezi a felek együttmûködési kötelezett- ségét, amely egyértelmûen kiterjed a Közvetítõ-Elõválasz- tás Szolgáltatás és a Hordozott Szám Szolgáltatás beállí- tására vonatkozó eljárásra is (nem hagyható figyelmen kívül ezen értékelés körében a 4.1.1. pontban használt

“különösen” kifejezés sem az egyes területek felsorolása kapcsán), és az is egyértelmû, a 4.1.7.1 pont harmadik be- kezdése alapján, hogy az általános felróhatósági alapú kimentési ok alapján mentesül a kötbérfizetési kötele- zettség alól felperes. Ekként a perben nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a jogosult szolgáltató képes lenne visszaélni a sérelmezett rendelkezéssel olyan módon, hogy jogos díjigényétõl eshet el felperes. A bíróság emellett megjegyzi, hogy felperes kereseti kérelme, amely a sza- bály törlésére irányult, nem volt összhangban érvelésével, amely a szabály pontosítására és kiegészítésére irányult, keresete már csak ezért sem lehetett alapos.

A bíróság ezért ebben a körben felperes keresetét eluta- sította.

2. és 4. pont (határozat rendelkezõ rész 10. és 13. pontja) A Hszr. 31. § (4) bek értelmében a helyhez kötött telefon szolgáltatás esetén a csatlakozónyaláb minimális ka- pacitása El strukturált, PCM kódolású digitális link, ennél nagyobb kapacitás, csak ezen érték többszöröse lehet.

A bíróság osztotta azon alperesi érvelést, hogy a fenti jogszabályhely elõírja mi lehet a minimális kapacitás, illetve, hogy milyen egységeként növelhetõ az, ehhez ké- pest felperesnek nem volt lehetõsége arra, hogy a mini- mális kapacitás mértékét - egyébként a jogosult szolgáltató terhére (költségére) - a fenti jogszabályhelytõl eltérõ mér- tékben állapítsa meg. A bíróság nem fogadta el felperes azon önmagában álló érvelését sem, hogy a határozat 13.

pontja vonatkozásában a MATÁV esetében nem került törlésre a vitatott szabály, hisz ebbõl az érvelésbõl felperes nem vezetett le jogszabálysértést. Megjegyzi a bíróság, hogy ez az érvelés az egyenlõ elbánás elve körében lenne értékelhetõ, azonban ahogy az egyenlõ elbánás elvének érvényesítése nem tesz önmagában jogszerûvé egy adott rendelkezést, ugyanígy az egyenlõ elbánás elvének sérel- mébõl még nem következik, hogy a konkrét hatósági ren- delkezés jogsértõ lenne (hisz lehet, hogy a MATÁV ese- tében nem járt el jogszerûen a hatóság). A bíróság a fen- tiekben kifejtette már az egyenlõ elbánás elvével kapcsolatos elvi álláspontját, melynek tükrében a felperes más referenciaajánlat tervezetének szövegére való hivatkozás nem foghat helyt. Mindezért a bíróság ebben a körben is elutasította felperes keresetét.

3. pont (határozat rendelkezõ rész 11. pontja)

A bíróság teljes egészében osztotta felperes azon állás- pontját, hogy ha közjog nem avatkozik be az adott kér-

(12)

désben a felek magánautonómiájába, akkor nincs semmi- féle alapja annak, hogy a hatóság az adott szerzõdéses kitétel vonatkozásában elõírásokat fogalmazzon meg, vagy valamelyeket JPE határozatba ütközõnek tartson. Az alperes a szerzõdéses jogviszonyokba csak a közjog alapján avatkozhat be, és nem döntheti el a közjog által nem szabályozott kérdésekben, hogy az adott szerzõdési rendelkezés “fölösleges”-e vagy nem . Ez nyilvánvalóan a felek döntésének függvénye, hogy valamely szerzõdési rendelkezést értelmesnek tartanak-e és annak sincs aka- dálya, hogy egyébként jogi értelemben fölösleges rendel- kezésekkel erõsítsenek meg olyan jogi szabályokat, amely az adott rendelkezések nélkül is érvényesülnének. Min- dezért alperes beavatkozása JPE határozati (jogszabályi) felhatalmazás hiányában jogsértõ volt, mert referencia- ajánlat felperes által kért szövege megfelelt az elektronikus hírközlési szabályoknak (Eht.59.§.(6) bekezdés meg- sértése). Mindnmellett felperes álláspontja a helyes azért is, mert ténybelileg téves a határozat azon megállapítása, hogy a Magyar Telekom MARIO-ja és az INRIO esetén ugyan az a helyzet. Az INRIO szemben a MARIO-val se- hol nem tartalmazza az érintett törlés elsõ mondatát. A felperes a 2.4. pont utolsó mondatának törlését tartotta indokoltnak, ezért a bíróság az ítélet rendelkezõ részében a felperesi kérelemnek megfelelõen döntött.

5. pont (határozat rendelkezõ rész 22. pont)

A felek között abban a ténykérdésben merült fel vita, hogy mennyi a felperes idõráfordítása az adott beállítás tekintetében. A bíróság a jogvita elbírálása során abból indult ki, ami a határozat indokolásában van és azon adatokat fogadta el, amelyek a közigazgatási iratokból leel- lenõrizhetõk.

Az iratok közt lévõ 2005.07.05. napján lefolytatott helyszíni szemle jegyzõkönyvbõl az állapítható meg, hogy felperes back office tevékenységének idõráfordítása fajla- gosan 8,4 perc. Ugyan ez valóban csak egy szimulált adat és a sikertelen esetek például ezen átlagos egy ügyin- tézésre jutó idõtartamot módosíthatják, de ennek figye- lembevétele esetén is a határozat 27. oldalán az indoko- lásában rögzített 9,5 perces idõtartam realitását a jegy- zõkönyv, mint bizonyíték kellõen alátámasztja. A bíróság egyáltalán nem olvasta ki a határozatból, hogy a felperes észrevételére tekintettel, az alperes a 9,5 perces back-office idõráfordításra vonatkozó adattól el kívánt volna térni.

A határozat 27. oldal második bekezdése egyértelmûen leszögezi, hogy ez a korrekció megtörtént a költségmo- dellben, továbbá a harmadik bekezdés ezt meg is erõsíti. A bíróság ezért a „Partner Portál”-ra vonatkozó felperesi érveléseket nem tudta elfogadni. Ugyanis lehet, hogy a technikai háttér nem teljesen azonos, de a fenti bizonyítás alapján egyértelmû, hogy a felperes saját technikai hátte- rével is 9,5 percen belül van a back-office idõráfordítás.

Ezzel szemben felperes a Pp. 164.§.(1) bekezdése alapján nem bizonyította, hogy a back-office szolgáltatásának idõtartama 18 perc lenne.

Az Eht. 59.§.(3) bekezdése értelmében kétség esetén a szolgáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a referencia- ajánlat-terverzetben foglaltak megfelelnek az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak. A felperes a köz- igazgatási eljárás során a helyszíni szemle jegyzõkönyve által megállapított kétségekkel szemben semmi olyan ér- vet nem tudott felhozni, amely az alperesi megállapítást cáfolna. A 2005 évi teljes évre vonatkozó adatokra hivat- kozás pedig teljes egészében irreleváns volt, mivel bár- mely adatsort vesszük, a 9,5 perces megállapítás bármely módszert is figyelembe véve helytálló (hisz a 2005 évre vonatkozó teljes adatsor esetében is 8,4 perc a fajlagos idõráfordítás).

A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a határozat 27. oldalán 4 bekezdésében rögzített számításnak nincs a közigazgatási iratokból megállapítható alapja. Alperes a tárgyaláson elõadta, hogy valójában a 27. oldal 2 és 3 bekezdésében foglaltak csak „történeti” ismertetések, az alperes teljes egészében új jogalapra helyezte a számítás módját. E számítás szerint már 13 perc feletti a back-office tevékenység idõráfordítása a 28,2 percen belül. A bíróság több okból nem tudta elfogadni alperes ezen érvelését:

1. Egyrészt a határozat indokolása nem tükrözi, hogy 9,5 perces back-office tevékenységhez képest annak idõ- tartamát felemelték volna. Ha ez így történt akkor viszont az indokolás teljes egészében félrevezetõ volt és ezzel a korábbi alperesi álláspontot és saját maga ál- tal helyszíni szemlével bizonyított adatoktól tért el. Ha alperes tárgyaláson tett nyilatkozata igaz lenne, akkor az egyrészt ellentmondásban lenne a közigazgatási iratok közt elfekvõ bizonyítékkal, továbbá a határozat indokolásával, az az a határozat önellentmondó lenne, Mivel ez az önellentmondás kizárólag alperes tárgya- láson tett nyilatkozatán alapul, melyet egyetlen köz- igazgatási irat sem támaszt alá, ezért ezt az álláspontot a bíróság megalapozatlannak találta.

2. Ha elfogadjuk, hogy a korábbi- kellõen alátámasztott- okfejtés, nem indokolás, csak „történeti ismertetés”, akkor megállapítható, hogy alperes azért kívánt eltérni a korábbi álláspontjától, mert elfogadta a Magyar Telekom azon észrevételét, hogy egyetlen költség- elem nem emelhetõ ki, hanem a költségelemek összes- ségét a leghatékonyabb szolgáltatóhoz kell igazítani.

Ugyanakkor alperes nem ezt csinálta, hanem egy to- vábbi költségelemet (az egyéb idõráfordításokat ) be- vonta az értékelésbe, de továbbra sem korrigálta a többi költségelemet. Ez nyilvánvaló abból, hogy az úgymond „leghatékonyabb szolgáltató” díja valójában magasabb lett így, mint felperesé. Következésképp ha alperes új megközelítése okszerû lenne is és kellõen indokolt, nem így járt el, és ez az ellentmondás min- denképp megalapozatlanná teszi ezt a döntését.

1. Az alperes azzal védekezett a tárgyaláson, hogy a többi költségelem nem volt összehasonlítható. Példaként azt hozta fel, hogy a bérek ilyenek, mert a Magyar Tele- komnak több bért kell fizetnie, mert õ a piacvezetõ. A

(13)

közgazdaságtan egyik axiomatikus feltevése az, hogy a

„több ugyanabból a dologból az jobb (hasznosabb), mint a kevesebb”. Ha ez a tétel nem igaz, akkor a közgazdaságtan következtetései tévesek. Ha elfogadjuk, hogy közgazdasági érvelésen kell alapulnia alperes elõadásának, akkor könnyû belátni, hogy ha felperes és a Magyar Telekom Nyrt. ajánlata minden tekin- tetben azonos egy megszerezni kívánt munkavállaló számára - beleértve a béreket is - és elfogadjuk azt, hogy a piacvezetõ szerep az egy pozitív tulajdonsága a Magyar Telecomnak, ekként többletet jelent a munka- vállalónak ez a tény (biztonság, szakmai karrierút stb.

szempontjából), akkor világos, hogy alperes érvelése logikailag elfogadhatatlan. Míg alperes tárgyaláson tett

„összehasonlíthatatlansággal” kapcsolatos érvelése semmilyen formában nem tükrözõdik a közigazgatási iratokon, addig a határozat indokolása egyértelmûen rögzíti, hogy a méretgazdaságossági hatások az alkalmazott költségmodell esetében nem számítanak. Ennek határozati indokolásnak is ellentmond alperes azon elõadása, hogy a többi költségelem azért lehet eltérõ, mert még is csak van méretbeli és egyéb külsõ ténye- zõbõl eredõ különbségek a két cég között.

2. Végül nyilvánvalóan megállapítható volt, hogy Bot- tom-up modellel felépített költségalapú díj nem adja ugyanazt az értéket minden szolgáltatónál, hisz tény- szerûen nem ez volt a helyzet, ahogy erre felperes rá- mutatott. Ha elfogadjuk azt amit alperes leírt a hatá- roztában, hogy méretgazdaságossági hatások nincse- nek, a MATÁV idõráfordítása a back-office tevékeny- ségre 9,5 perc - és nem 13 körüli, ahogy saját bizonyí- tékaival és határozatával szemben érvelt alperes- és ez alkalmazandó felperes esetén is, akkor nyilvánvaló, hogy a két szolgáltató közti árkülönbség mögött valamely technológiai különbség lehet, amely érdemben befolyásolja az árat. E technológiai különbségbõl szük- ségszerûen adódnia kell idõráfordítás tekintetében is különbségnek. Összességében ezért megállapítható, hogy alperes indokolása e kérdéskörben önellentmon- dó, okszerûtlen és értelmezhetetlen volt. A bíróság ezért abból kizárólag a helyszíni szemle során tény- szerûen bizonyított megállapításhoz kapcsolódó 9,5 perces back-office tevékenység idõtartammal való kor- rekciót tudta elfogadni.

3. A bíróság megjegyzi, hogy értékelhetetlen volt alperes azon elõadása is, hogy a MATÁV az idõráfordítás szempontjából a leghatékonyabb szolgáltató volt.

Ugyanis nem az volt a vizsgálat tárgya, hogy mennyi 9,5 percnyi idõráfordítás költsége, hanem az, hogy mennyi a tárgybani beállítás költsége. A hatékonyság pedig nem azt jelenti, hogy kinek a legalacsonyabb a költsége általában, hanem azt, hogy ugyanazon outpu- tot, ki tudja a legolcsóbb inputtényezõ kombinációval megvalósítani. A 9,5 perchez (de akár 28,2 perchez) tartozó munkerõköltség csak egy input tényezõje egy darab beállításnak, mint outputnak, tehát nem valós al-

peres azon állítása sem, hogy a MATÁV magasabb beállítási költségével hatékonyabb lenne,mint számos más szolgáltató, akiknek beállítási költségkéni alacsonyabbat határozott meg alperes. A bíróság azt csak mellékesen teszi hozzá, hogy a MATÁV, mint leg- hatékonyabb szolgáltató megnevezése az adott kérdés- ben, egyáltalán nem volt megállapítható a közigazgatási iratok alapján.

Összefoglalva: a bíróság megítélése szerint az alperes által felhozott érvek - okszerûtlenségük folytán - nem al- kalmasak indokolt kétséget támasztani a felperes költség- kalkuláción alapuló állításához képest, mely alól egyedül a back-office tevékenység idõráfordítása képezett kivételt.

A felperes ugyan azt kérte, hogy a bíróság 1818 Ft/ÁFA összegre módosítsa a vitatott beállítási költséget, azonban felperes kereseti érvelése csak részben volt alapos. A bíró- ság ezért a „többen a kevesebb” eleve alapján a felperesi érvelést részben elfogadva határozta meg 1526 Ft/ÁFA összegben a beállítás díját, a határozattervezetben szereplõ díjnak megfelelõ mértékben.

6. A határozat teljesítési határidõre vonatkozó rendelke- zése

A felperest - nem vitatottan - referencia ajánlat készítési és közzétételi kötelezettség terhelte a JPE határozatok alapján, melynek értelmében a jóváhagyott referenciaaján- latot internetes honlapján közzé kell tennie.

Az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003 évi C. törvény (Eht.) perbeli idõszakban hatályos referencia ajánlat tervezet jóváhagyására vonatkozó jelen ügyben releváns ren- delkezései a következõk;

„ Eht.58. § (1) bekezdése szerint a Tanács határozata vagy jogszabály alapján referenciaajánlat közzétételére kötelezett szolgáltató (az 58-61. § alkalmazásában: kötele- zett szolgáltató) köteles az e törvényben és külön jogsza- bályban meghatározott tartalommal összeállított referen- ciaajánlat-tervezetét jóváhagyásra Tanácshoz benyújtani.

59. § (1) A Tanács a kötelezett szolgáltató által jóváha- gyásra benyújtott referenciaajánlat-tervezetet megvizsgál- ja, hogy az megfelel-e az elektronikus hírközlésre vonat- kozó szabályokban foglaltaknak.

(2) Ha a Tanács megállapítja, hogy a hozzá benyújtott referenciaajánlat-tervezet hiányos, és nem bírálható el, vagy egyébként nem felel meg az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályoknak, illetve ahhoz nem csatolták az elõírt adatokat, a referenciaajánlat tervezetét nem hagyja jóvá.

(4) Ha a referenciaajánlat-tervezetet a Tanács nem hagyja jóvá, errõl a kötelezett szolgáltatói részletes indo- kolással együtt értesíti.

(5) A (4) bekezdés szerinti esetben a szolgáltató köteles a Tanács által megállapított határidõben, de legfeljebb 30 napon belül új tervezetet benyújtani. E kötelezettség ké- sedelmes teljesítése esetén a Tanács bírságot szab ki.

(6) Ha az új referenciaajánlat-tervezet sem felel meg az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályokban foglal-