INTZE MIHÁLYURAMNAKA’ KOLO’SVÁRI RÉFORMÁTA NÉPES ÉS VIRÁGZÓ EKLÉ- SIA’ ELSŐ PAPJÁNAK ’S BELSŐ CURATORÁNAK,ÉS A* KOLOSI ’S KALOTA-SZEGI EKLÉSIAI KERÜLET’ NAGY ÉRDEMU ESPERESTJÉNEK

AZ UR HÁZÁNAK ÉPÍTÉSÉBEN EGYENES

H I V S É G G E L ,

FÁRADHATATLAN SZORGALMATOSSÁGGAL ÉS RITKA BUZGOSÁGGAL FORGOLÓDOTT

F É R J F I U N A K

n é h a i t i z t e l e t e s t u d ó s

N. B A T Z O N I

INTZE MIHÁLY

U R A M N A K

A’ KOLO’SVÁRI RÉFORMÁTA NÉPES ÉS VIRÁGZÓ EKLÉ- SIA’ ELSŐ PAPJÁNAK ’S BELSŐ CURATORÁNAK, ÉS A* KOLOSI ’S KALOTA-SZEGI EKLÉSIAI KERÜLET’

NAGY ÉRDEMU E S P E R E S T J É N E K

k e d v e s e m l é k e z e t e .

K 0 L 0 ' S V Á R A r r *

Nyomt: a* Reform. Cqí-j- Betűivel 1725-dik Ektendöben..

1 0?;>37

?* lü.WaK5-«~ ~t' "*r

' ' '

A , t

.. i . i!

^ * • * */ . s *.v*>

»•. . •

nr J ♦ cií. - . ■ f- ,,-r , - -• V'- eT*-i .

’ l V( t

w/ ^Jr ^{■ »-A% ^} J|

rí * 1 * i vJ1 -

a

fri: Cl K & j ® U 2 T S r f i /I í> f í A a

X I

<T / * /• T

í - : í l . j í ' I i i f i

r*i * ■9» V i * r j

. i; ! !;t ^ - *»

. - Ü - A I

>> . . .« .. i i

<Í-'ív 'm ». . . i _{•-*•-»- - 'r} -■ « .-'*

>' V '

^a--- - — - —~t- — ,1 '■? K a r C X 0 T\

Ül ~ % ^ t ii1 ,‘ij. Í'»íí . J i. x - • fc.

*

►

M ellyet midőn a ' feledékeny ségnek homályából ki-

ragadni, és az IS T E N5 Házának (Zólgálatjára f e n -

S&a* V abban foha-is el nem tsiiggedö munkáfsággal fo g y a fto tt életének tfak ezen igen keskeny határok közzé fo r 'u tott fövebb vifontagságait. a ' következendő időkre által-botsátáni fo ro s KőteleJ'ségünknek esm ériiik, nem kívánjuk az ö ki-tettzö V

májoktól kóltsonózött tóid.,lékok nélkül épen nem fü kölködő ér­

demeit a’ magok jeles V irtusaikról efméretes Eleinek fényekkel pótolni avagy ékefiteni. M m dazáltal a’ Jó kn a k jó emlékezetek meg-érdemli, hogy még a’ késő Maradékoknak-is f ivekben f e l ­ élt f t e t v én , cC Virtusnak utára vezérlő égő fá k lly a gyanánt f ó l - gáljon. Ezen drága emlékezetű Fér fiin a k , a ' mi mojlani fo m o - rúságunk’ tzéljának édes Attya tudni-illik, N. T ift . Batzoni IN -

T Z E M Á TÉ U ram , Hazánk jó F iátó l, N. Batzoni IN T Z E IST - VÁn Uramtól mint édes A tty á tó l, és P A P jfU Ü JT H Afzfonytól

•névén a' maga eredetét N. Butzonban, a ' közelebb le-folyt Se- cultimnak 7 y-dik Eftendejében minekutánna mind itten az Ha­

zában , mind pedig d* kiitsö O rfági Akadémiákon igen nagy elő­

menetellel folytatott tanul áfa á lta l magát Hazájának f ó l gála tjá-

A

2

ra H -k éfit étté v á ln a , ezen végéhez terhes lépéfékkel köze Ige ti*

Seculttmnak %-dik Eften dejébsn , mint az IS T E N’ Bejéé elének S á fá r a, Máramarosban a ' Szigeti Réf. Ekléfiában bé-állittatván,

#7 eftendök el-folyáfok után, a’ Kolo'svári Nemes R éf.

Collegiutnban elsőbe n-is a ' Philofophiában és Philologiában, an- nakutánna pedig a? Tbeologiáiban Profefsori H ivatalra á lta l té­

teti etett. Végre pedig 1720-ban vi/éont a' P api H ivatalra v i f f a lép ett, // mint a ' Kolozsvári R e f Ekléfia Első Papja 's Belső C n rato ra, magának ezen Gyülekezetben még 2 2 E ften dök' el- folyáfok alatt nevezetes érdemeket fe rz e tt. A ' kinek kedves Há­

zas Társától Néhai T ift. B O G D Á N Y l S A JG Ó E R S É B E T H A f - fo n y t ó l, S Á M U E L , A N N A, E R S É B E T H ,'S U S Á N N A , IST V Á N,

és M IH Á LY , hat igen jele s Magzatok f ille tté iv é 1, a z három el­

sőbbek még gyenge idejekben az örökkévalóságra által-költözte­

ttek, ’S U S Á N N A , ama' Nagy férjfitm ak Néhai T ift. Tudás VE-

R E S T Ö l G YÖ RG Y U ram nak, a ' K őidsvári R é f Colleguim nagy hírű és érdemii Profefsorának és végre az E rdélyi Réf. Eklé- fiá k ' 's Oskolák' Superintendenseknek élete P á rja lett IS T V Á N

pedig a’ M. Vásárhelyi Collegiumban különös kedvefséggel és nagy h a f ónnal a ' Philofophiában és Mathefsben Profejsori H iva­

ta lt vijelt.

A z utál só, kinek tölliink lett végső e l válásán moflan ke­

fe rg ü n k , N . T ift . Tudás Batzoni IN T Z E M IH Á L Y U ram , az

1723 -dik Értendőben Sz. Mihály Havának 12 -d ik Napján lép- vén-bé e' fö ld i életnek théátrurnára, mihelyt elméjének nemes te­

hetségei, mellyeket a' term éfettől nyert va la , ki-nyilat kozni kez­

detiének-, a ' f e l i d Mttsákkal való barátkozásban találta a’ ma­

ga lég kedvefebb gyönyörűségét, és a' Kolo'svári R é f Collegium­

ban az Oskolai Tudományoknak alsóbb gráditsain az Hazánkat azon idő tájban e l borito Peftis miatt következett terhes akadá­

lyok között-is ditséretes elő-menetellel által-m envén, 1740-ben a ' Togátus Ifja k Seregében állíttatott. A ' kik között N . T ift , CSE-

P R E G l

P R E G I F E R E N T Z, V E R E ST O I GYÖ RG Y és H Ú SZ T I GYÖRGY, i? Tudós Világban különös tifiteletet és halhatatlan h írt és ne­

vet érdemlett Pro f e j fa r old Kormány ozáfok a la t t, elméjét a’ ma­

ga tzéljára tartozó dolgoknak efméretével je le fen fe l-k é fit v é n,

a? Tudományok bővebb Kútfejeire vágyakozó kívánságának bé-töl- téfe végett 1745-ben Piinköjl Havában a ' L ejd a í nagy hírű Aka­

démia fe lé v é v é ú tjá t, az bolott-is amaz halhatatlan emlékeze­

tű és ritka tudományit nagy F é rj fiá k' , 11. m. SC H U L T E N S A L ­ B E R T , M U SCH EN BRO ECK, H E M S T E R H U IS, A L B E R T I, és A L B IN U S tanít áfáikat vévén finor-m ért ék ü l, minekutánna a*

Tudományok körül fá ra dh ata tlan fiorgalm atofsággal és ki-tettzö ha fo n n á l négy Efitendök a la tt forgolódott vo ln a, onnan v ififia jövő útjában a ' tudós világ gal még bövebben-is kíván ván efm ér■

kedn l, az Odera mellett lévő Frankofurtumt Akadémiában meg- állapodék, és ottan-is az híres jA B L O N S K lt egy Eftendeig hal- g atvá n, 17 50-ben Mind-fient Havában kedves Hazájában fie- rentséfen meg-érkezék. Itten eddig gyűjtött f é p Tudománnyának tjük hamar illendő theatrumára-is tá l á l a , m ivel ed midőn mind d ' Sám fondi, mind pedig a’ K. Szentkirályi Ekléfiáikban meg­

ér kézé fe után kevés idővel H ivatala ad a lta tn ék, a’ Kolozsvárt R é f Ekléfiának áldott emlékezetében még ma-is élő és virágzó akkori első Papja V Belső Curátora N. Tiftt. Tudós SZ A T H M Á - R l P A P ’SIG M O N D Uram je le s talentomait kl-esm érvén, az Ekléfia meg-egyezésébül Sz. György H avának kezdetén 1751 -ben fe l-v é v é Káplányának. A ' mely H iva ta lát fiintén tiz Efitendök alatt fo lyta tvá n, az emlittett nagy Férjfinak halála után 1760 bán Actreális Papságra lép ett; azután 1776-ban a’ Kolofi és Kálóta- fiegi Ekléfiai Kerületben EJperefiségre, ’s é* mellett a ' Kolozsvári R e f Ekléfiában az első Papi H iv a ta lla l együtt Belső Curator- ságra lé p v én, mind ezeknek vifeléfekben valam ig ereje engedte, tifita, egyenes, jó Lélkí-efm érettel forgolódik vala. Ezen rendes foglalatojságainak tellyefité[ekben való buzgóságával egy ben-köt-

A 3 tetett

tttftt különös gyönyörűségét nem-kevéfsé emelte és éleftette a z , a 1 me Ilyet ö néki az ö kívánsága f é r ént való Házafsági tjtndes élete okozott v a la , és a’ midőn 1 y 52-ben Sz. György Havának

25 dik N apján a’ Szüzek Seregének abban az időben egy kivált ékefsége, és óh fá jd a lo m ! mofl m ár Néhai T. P A T A K I SÁ R A A f f o n y , N. Tek. P A T A K I S Á M U E L U ram nak, Hazánk nagy h írű és igen betses emlékezetű Esculapiufsának ’s a y Kolozsvárt R éf. Eklé/ia akkori egyik Belső Cur át órának, és Tek. D Á L N O K I M A R IA A ffo n y n a k ferelm es Leányok véle Házafsági Szövetségre lépes, abban az órában fö ld i élete’ boldogságának egy lég neve- zetefebb fundam entum át meg-vetette. Aá mely Házafsági életének több kívánatos Gyiimóltsei között, nyert v a la ö az Ú rtól öt ked­

ves Magzatokat. A ' kik közzül az elsőbbek SÁ R A és ’SU SÁ N N A fö ld n e k Lakofsat tfak kevés ideig lehettcnek. A z harmadik is­

mét S Á R A T ift . Tudós M É H E S G YÖ RG Y Uramnak a’ Kolozs­

v á r i R é f Collegiutn’ Philofophiát és Matbefift tanító L. Profefso.

rámák igaz egyenes f i v e t vifelö Házas T á rfa , és ez á lta l ’SU- S A N N A , S Á R A , SÁ M U E L és M Á R IA négy jeles Magzatoknak édes Annyokká lett. A^l negyedik M IH Á LY , az Orvofi Tudomány­

nak bölts Doetora, Élete kedves P árjátó l T. S Z A T H M Á R I P A P K R lS f lN A A ffo n y tói, T ift Tudós S Z A T H M Á R I P A P M IH Á L Y Uramnak oá Kolozsvárt R é f CollegiumZ Théelogiát tanító naiy érflemü Profefsorának 9s az Hágai Tudós Tárfaság* Tagjának és N éhai T ift . R É T Y I D E B ü R A A ffo n y n a k igen kedves Leányok­

tól fü le te tt, S A R A , M IH Á L Y , és SIG M O N D fé p e n nevckedö lsemet ékkel áldatott-meg. A z ötödik S Á M U E L , édes Attyának

el-

el-gyengiilt állapotában hat eftéridőktől fo g v a forgalm ato s h nyomdokait követő fegttó K áplánn ya, h ív T á rsá va l T. N. Várar di B A R A N Y A I Á G N E S A ffo n n y a l együtt még egy kisded SÁ M U - ELekben találják örömöket. Ezen különösön f eretett Gyermekei­

ben nem külömben mint Háza/sági életében az Urnák áldáfait böv mértékben kojlolta v o lt, de más fe lö l d K ereft-vifelésben-ii teáénak egéfségét ofiromlott n yavallyák miatt nem kevés r é fe v a l a, a* midőn m ár fin t é n 22 Értendőktől fo g v a a' K ofvény*

nek kínos fá jd a lm a i minden Érten dőn ként, sőt későbbre t söpör- to/abban-is meg-ujulván, erejét hova tovább inkább fo g y a ftó tta l, a’ míg végre ez élőt mintegy öt Holnapokkal ágyban efvén, an­

nak fenekére m ajd meg-mozdulbatatlanül fegeztetett * a’ mely fa Ily os kinyai között I S T E N éh ez nyújtott sürü fih á fk o d á fa i

s nem régiben e l-fa la fto tt kedves T á r f a után vágyakozó / óhaj.

táfai után el-lankadva, ezen fo lyó Eftendöben Böjt elő H avának 2^-dik N apján eflvéli tizedfél óra tájban igen tfendes pikegéfsel é* földön való mutatásának 7 2 -d ik, P a p i H ivatalának 44-dik és Háza/sági életének 43 -dik Eftendejében el-a lu vá n, f í v b ő l óhajtott örökös nyugodalmára á lta l költözött. így lön vége ázott Férjfitt fö ld i Pállyáján ak, a’ kiben az IS T E N Házához való buz­

gói ág [ebes lángol égvén, máfoknak a* valóságos Boldogság’ egye­

nes uttyára való vezérléfekben V fel-ferkentéfekben, f t v r e ható tan itáfaival, buzgó könyörgéfeivel, f é r etett e l tellyes intéfetvel,

a’ meg-keferedett f íveknek fel-emeléfekkel, ’s mindenek-elött fé n y ­ lő ártatlan életé ve l, mint h ív Lelki P á fto r az Ur* Házának építésében fá ra d h a ta tla n u l munkás va la . A’ ki a? maga Házá’

bán

bán egy igaz bívségét vifeló H ázas Társnak és egy böltsen f réti) édes Atyának volt eleven p éld á ja . A’ ki az igaz A tyafi se g o t, a? k é t f ínségtől tá vó l já r ó és állandó bívséggel egyben-kuttt tett barátságot, és az egyenes indulatból f ú r mázott em ber-fért tetet, ittUit kiváltképen való drága kintseit f ivében z á rv á r t maga Heg fe n teb b ’s kedvefebb kötelefségei közzé fú r n i ált a, t úgy-is gyakorlottá. IIly kedves és el-felejtbetetlen emlékezel Tanitójoknak el-mulásán fok Lelkek bánatba borulva kejeregnel t i kik ö tölle gyakor ízben kedvetlenségeikben v ig a ft a lá jl, kél ségeskedéfeik között oktatáft és sérelmekben enyhüléfi rettenek ve la . Hozzája való feretetén ek és tifte le t ének állandó je lé ü l ezt,

Em lékezet’ O flopát kívánta emelni

Á K O L O Z S V Á R I R E F O R M A T U M C O L L É G I G M.

A biv Pdfztor butsuzik d Nyájtól

Z UR veled! ISTEN* vílafetott Serege, Én megyek; nyitva van az Egeknek Ege.

Oda indultam meg, ’s immár oda mégyek, Hogy ott-is az URnak áldozatot tégyek.

Itt hagyom e* rofeban fetrengö Világot, Meg-untam itt a’ fok epeíztö hívságot.

El-hagyom ezeknek hafeontalanságár,

El-nyervén hellyette az I S T E N ’ Orfiágát.

Az hol nintfen ínség, nints’ femmi fájdalom, Nints* munka, fáradság, kin, és aggodalóm.

Nintsen itten hellye a’ fcidalmazásnak, Híre fém hallaták a’ rágalmazásnak.

Itten az irigység, mérgében nem eped,

A* más bóldogsagán 6ive meg nem-reped;

Itt mérget nem forral fenki-is magában, Hogy másra önthefse azt bofcfcuságában.

B Itt

Itt nem talál hellyet a’ dölyfös kevélység, Sem az háborgásra kék békécelenség.

Itten az igazat fenki nem tagadja,

Hogy azzal vagyonnyác másnak el-ragadja.

Mert itten lakozik keretet, békefség, Itt van az Igafság, és örök idvefség.

Az ide vezető jó útra tudjátok

Mint vezéreltelek, gyakran hallottátok.

Tudjátok, hogy a’ mig közöttetek vóltam

Nem másét; hanem az UR’ Békédét kóltam Tudjátok az Hitet, miként tanítottam

És a’ Szeretetet mint prédikállottam.

Mutattam tinéktek az egyenes utat,

Melly az Idvefségre vezérel és mutat.

Kerengő utakon nem vezéreltelek.

Hanem kép egyenes Ösvényen vittelek.

A z élő vizeknek forráfai mellett

Hordoztalak, mint jó Piktoroknak kellett.

Híven legeltelek kép kies mezőkön,

Nem mérges füveket termő vad erdőkön.

Úgy tanítottalak, ’s úgy ferkentgettelek, És idvefségefen arra intettelek:

Szerefsed az I S T E Nt, V Felebarátodat Kövesd Idvez'tt'ú f e l i d J É S U Sódat.

Tartfd-ineg Ennek minden parantfolatair, Járd híven elődbe Íratott útait.

Ama’ Boldogságra tfak ez az igaz út, Valaki ezen jár, az Idvefségre jút.>

A* ki ez’ egyenes útról más felé tér, A’ foha is igaz bóldogságra nem-ér.

Légyen lábaidnak világos ösvénye

Az ö Szent Békédé és ditsö Törvénye.

Tudd-

Tudd-meg! e’ világló fáklya gyanánt lé£en, Hogy ez-útón bátran járhattz és méréfzen.

Bizzál! ettől foha el-nem tévellyedcl,

Ha vakmerő-képen el-nem kevélyedel.

’S e’ miatt valami ve£edelraes útra

Ki-nem tér£, akadván ott ártalmas kútra.

Ne bizakodj femmit tulajdon eredbe,

Az úton járj, mellyet az UR tett elődbe.

TámaÉkodj egyedül ennek Kegyelméhez, Tfak ennek ragafckodj erős védelméhez.

Tifcteljed az Igét tifetán hirdetöker, Kövesd híven e’ jó líton Vezetőket.

JMert a’ ki az I S T E N t igazán fcereri, Annak Követeit foha meg-nem veti.

Az UR’ úcaiban ezek vezérelnek,

Nem másra, hanem tfak Jóra ingerelnek, Nem egyebet hanem Virtuft prédikálnak,

Akkor-is jót téfinek a’ midőn dorgálnak.

Ezt mondják fcüntelen: Tégy jót, ’s igafságot, Keriily minden gonofet, minden hamifságot..

Ne kivánnyad kárát Felebarátodnak,

Légy kereteiére méltó, Szomíiédodnak.

Tégy jót minden napon, valamit tfak tehettz, Kerüly minden gonofct valamit kerülhettz.

A’ nyomorúltakkal tégy irgalmafságot, Ne foralj fcívedben femmi álnokságot.

Köfs az igaz Hithez jó tfelekedeter,

Szent, ártatlan, józan és jámbor életet.

Soknak; a’ mit lophat mind jó ízű falatt,

És tfalárd Szív van a’ külső Szentség alatt.

Te pedig Szívedben légy tifcta ’s ártatlan, Minden jóra ferény és fáradhatatlan.

B 2 így

így léfcÉ áldott minden tfelekedetedben,

Künn, benn, járáfodban, minden lépéfedben.

így dolgod akkor-is, hidd-el, fordul jóra, A’ mikor r’ád tfendül az utolsó óra.

Juttz változás- nélkül való boldogságra, Mennyei Karokkal való Tárfaságra.

Oct vígan ditséred a’ Felséges I S T E Nt,

A zt <a’ ki terem tett, és meg-tarthat mindent.

Ezen hiv.'cges Lelki Piktornak, fcintén 51 éti.

tendöktöl fogva kedves Collcgájínak emlé­

kezetére írta Bodnki 9W :-C o li. Profefsora.

IVIu’sám!

Végy gyálz ruhát, M yrtuft, ’s menny ki Sír-Halmára, Annak, Kinek minap el-tíint Éke* Párját

Sirattad, ’s öntötted Könyveidnek árját.

Fájdalmid úgy-is már fcókkáfsá váltanak, Tzitherádról a’ víg Nóták el-múltanak Mert az irigy Párkák komor tekintette,

Minden örömünket már ketté mettzette;

Midőn Pinám Hegyről minket le-kergete,

’S L ibitin a gyálzos Völgyére vezete.

Ah! még moft-is vérrel buzog minden erem

’S El-múlt víg napjaim*, már nem-is efmerem;

Midőn meg-gondolom, hogy kiket tiízteltem, És Érdem OJZlopot nekiek emeltem

Szívemben; nintfenek, (jaj! mi már életem?

Minden Örömömet velek el-temetem:) Nem ujjicom Sebét Papi Szent Rendünknek,

Nem halmozom búját Gyülekezetünknek,

Nem

Nem bántom Sír Halmát PATAKI SÁRÁnak,

Sem VERESTOl GYÖRGY nyugovó Porának, Sem SÓFALVI JÓSEF’ meg-hült Tetemeit,

Ki ftegény Árváit hagyta, ’s Édemeit;

Tfak INTZE MIHÁLYról léfeen Énekléfem, Tzicherámmal együtt, fcomorú Zengéfem.

Kolo’svárc teleped’t KRISTUS’ fzóp ferege!

Homályban borúla örömödnek Ege.

Sirj! ’s le ne vetkezzed még-is gyáfe-ruhádat, Sót már vaftagabb gyáfc, váltfa-fel gúnyádat;

Vizek’ forráfívá változtasd fejedet,

Foilyó Tfatornákká tégyed két fzemedet;

Sirasd e’ jó páfetort, ki Téged’ Jegellett,

Füves, ’siros mezönn, foilyó vizek mellett.

Ki gyenge Bárányid ölében hordozta,

’S Nyájját Farkaroktól híven oltalmazta;

Ki apolgatója volt a’ betegeknek, , És vigafctalója a’ Keferedteknek;

Ki mint 'Mó'ses, Törvényt feabott a’ Rendeknek, Mint /írón, Kegyelmet kért a’ bűnösöknek, Ki ISTEN Igéjét híven Sáfárólta,

Menydörgött, ha kellett, ’s Bünöft oftromólta.

Mint mikor az Égnek sürü Villámai!,

’S Azokat kővető fcörnyü tfattogáfi, A’ U bánon' kevélly Tzédrufit ingatják,

’S A’ magpfs Halmokat ugyan tombóltarják:

Olly’ vólt INT2& MIHÁLY, az ISTEN’ fcékében, Mennydörgött, ^s a^Tlünös sárgult ijjettében Mint Mennyei Világ, Pált földre ejtette,

ü gy ez Bűnösöket KRISTUShoz vezette.

* 3

Magyar APOLLOSnak hat méltán neveztem, *) Mert Talentumait magam is éreztem;

Bölcs, Ékefen fzólló ’s Példás volt éltében, Sok hafznot tett KR1STCJS Gyülekezetében.

Sirjatok Gyermeki e’ kegyes Atyának,

Tégy etek Ofclopot az ö Sir-Haímának, írjátok ezt arra: Itt fe k ft k egy A tya,

Kinek vin n fin a k áldott foílyam attya,

Reánk-is ki-batott; m ivel a' még itt élt,

Oktat áft, Tan át fő t , Költséget nem kiméit,

Hogy minket magához, hafon lókká tegyen, A z ért áldott Pora nytigovásba légyen

Sirjatok hív Papi ’s Profefsor Tárfaim!

E’ bánatot együtt érző Barátaim ! Ha D á v id fo n a tb á n t méltán kefergette,

Mi-is méltán Könyvet hullatunk érette;

fonatbánunk volt e z , ki minket fieretetr,

’S Tárfalkodásával meg-örvendeztetett;

Én rétemről vérző fzívvel emlegetem,

’S örömömet vele Sírjába temetem.

Mu’sám már Énekét tovább nem fojtatja, Mert a’ bánat feívét rétiekre fcagatja.

El-mégyek, ’s Cuprefsufi tétek Sir-Halmára,

’S E’ feókat fel-mettzem, annak Karéjjára:

Utótól

') Tzélozok az Idvezült felett mondott Halotti Tanitáfomra, f'Tsel. XVI11. 14—28-) Mellyben meg mutogattam, hogy, amaz Apol­

ló fsai méltán egyben halönlittathatilt ’s Magyar APüLLUSnuk ne­

veztethetik.

Utozó f álly-meg itt, nézz e' S ir balomra, Tudd-meg, ki tét ttett itt nyugodalomra ?

1N T Z E MIHÁLY.\ K R IST U S’ h ív séges f ő Igája, J ó K e r e ft y é n , J ó P a p , Kegye f i é g Példája.

Menny el, 's ezer A ldáfl hints Ennek Porára,

M ond: nyugodj, f é r kény-fel Trombita fő v á r a , Am a' napon, V nyugodj JÉ S U S s o d’ keblében,

Kit S z íve d f é r etett l e f e d’ éleiében.

Eztn tfekélly Vériekkel kívánta, életében igen tíír- telt, és fecrerett Tikt. Collegájának áldott emléke­

zetet, ’s egygersmind holta után-is iránta való ér­

demiért Tiételetér, a’ következendő Emberi Nem­

nek által adni Tnrtlai Sámuel, Kolo’svári Réf. első Pap, és Esperell.

• ^ Agy ISTENk Hát ismét bánat ér bennünket?

Ujjabb tomoriiság bádgyafetja füvünket.

Meg í'ebhetccc füvünk bé fém gyógyulhatott, Íme más keferves febbel ujjittatotr.

Nem elégé kedves Anyánknak halála?

Mely hirtelen ismét más bánat talála.

Még ma ektendeje kedves Szüléinket

Öleltük, és immár el-hagytak bennünket.

Kedves öreg Aryánk kit fcívböl feerertünk, A’ ki örömünkre vala még mellettünk.

Kinek-is irántunk való gondofságát

Meg-nem hálálhattyuk fsorgalmatofságát.

A’ ki az Atyai Név mellett Barátunk

Vala, meg-hólt; fenkit mellettünk nem látunk.

Illyen a’ Világnak álhatatlansága.

Síkamló jég háton épült boldogsága!

Nints

Nints fiépség, gazdagság, érő, vagy hatalom;

Véget vét mindennek egy gyáfios Sír-halom.

El-válnak általa két egyező fiívek

Egymáftól, kik vóltak tökéletes hívek.

Kedves édes Atyánk te-is el-mégy töllünk, Jobb életre vágyói, távozói mellöllünk.

Jó Lélekkel ’s híven fcólgáltad URadat,

Siettz, hogy el-végyed Menybe jutalmadat.

Az Urnák befcédét, példás buzgósággal Hirdetted, különös fiorgalmarofsággal.

Mindenekhez vóltál tifita fiívefséggel,

Nagyhoz, és kitsinhez egyenes hűséggel.

Az UR’ befcédjéböl vigafitaláft fiókái, A’ mikor bánatos fiívek között vóltál És mint Szent Befiédje’ hűséges Sáfára,

Vóltál Juhaidnak bóldogitására.

Hűséges Társ valál míg ISTEN éltette

Kedves édes Anyánk’ ’s töllünk el-nem vette.

Mi hozzánk-is vóltál fiíves baráttsággal És példás Atyai fiorgalmatofsággal.

Szelíd ártatlanság volt minden befiéded

Szájaddal mindenkor meg-egyezect fiíved.

Ezért a’ mélységes bánatoknak árja, Keferves fcívünket egéfcfeen el-járja.

A’ midőn fiemléljük, hogy el-hagyfi bennünket, Nem lehet le írni, keferüségünket.

De mit tégyünk; mert ez az U R ’ akarattya.

A’ ki e’ világot, böltfen igazgattya.

Sok fienvedéfidet már meg-eléglette, Hofifias fájdalmidat egéfifien el-vette.

És a’ mit ö tölle fiív-fiakadva kértél

Meg nyerted; mert örök nyugodalmat értél.

Tfak

t^MbeM ki ez Világ’ piattzán sétálgatt2,

’S öröm Tengerében kedvedre ufckáígattz, Álj-meg egy kevéfsé, ’s forditsad feemedet

Magadra, és nézd-meg Éemefen ügyedet!

Tudom egy elsőben bóldognak efméred

Magadat, mert a1 Jót mint kell rígy nem méred.

Annak külső héjján tfak meg-állapodól, Belső velejére menni tartózkodói.

Azért hogy valami temedet, ’s füledet Kedvefen múlatja érzékenységedet.

Azért hogy az öröm pirosló Borából

Bódúlva nem érzet femmit zákánnyából.

Talám Boldogságod az égig emeled,

Magadat mindentől már mentnek képzeled.

De nézd tsak e’ Világ’ tiindéres formájár, Miként változtatja naponként ortzáját.

Nézd miként változnak Ortágok’ dolgai,

Hágnak, vagy meg-efnek azoknak Szólgai. *

C 3 Nézd

Tfak fél ettendeje, hivséges Tárfadat

El-vefctvén fcemléltük könyv-hullatáfadat.

Már moft együtt vagytok ama* bóldo^ságban, örvendvén az örök halhatatlanságban.

Nyugodjatok inig nem az utólsó órá

Fel-ferkent, ’s'bé-viten ama’ bóldog jóra, Én pedig Nevetek’ örökké tifctelem

Jó-téteményteket Élvemen vifelem.

Mind addig mig egyter nékem-is halálom El-jövén, hellyemet veletek találom.

Néhai édes Attya halálát így kcfergi Intze Mihály Orvos Doktor.

Nézd miként hulnak-el Ifiak és Vének,

Rabjai a’ Szülék’ ’s Gyermekek* teívének.

Nézd, és jó előre kéfcitsed magadat

Bánathoz, ki vígan töltőd ma napodat.

Imé ha ma együtt vagy Szerelmefeddel,

Holnap egy Cetét bőit fedez bé Telteddel.

Ha ma íirfc, ’s meg-bódult elmréd tfak tekereg, Holnap firattatóí, ’s rajtad más kefereg.

Egy ízóval, ki moll: vagy, holnap immár voltál, A’ 'mig eztet irom addig már meg-hólcál.

De ha mind ezek-is fagyos jég fcívedet

Meg nem lágyíthatják értz keménységedet Tám a’ jelen való példák jól bé-hatnak

Szívedre, és lég jobb Tanitáft adhatnak.

Nézd hát egy Fiúnak keferves bánatryár, Midőn jajgat, hogy el-vefetette jó Attyát Nézzed égy jó Atyát a’ Fiú mint (irat

Szívének febére nem találhat írat.

Nem ; mert érzi méltó Kefervének árját.

Tudja nem találja fohólt-fel a’ Párját.

Egy oly’ Atya vólt ez kinél jobb nem lehet, Igaz példát rólla minden Atya vehet.

Gyermekeit híven ’s igazán fzerette,

Egyiket a’ másnál jobban nem kedvelte.

Bennek találta-fcl főbb gyönyörűségét, .Hogy el-vette ISTEN fele Segítségét.

Nehéz vólc ha egy nap őket nem láthatta, Mi bajok - - mindjáráft azt tudakoztatta.

Tudta e* mellett bölts Tanátsal éltetni, Mindenben egy Atya tifctit el követni.

Tanátsát mindenkor az időkhöz mérte, Ucólkor-is őket egyefségre kérte.

Egy

Egy fíóval Atya vólt mind fieretetében, Mind Gyermekeinek jó nevelésében.

De mit beÉéllem én egy Atya’ jóságát,

Kinek mi jól tudjuk hozzánk buzgóságát.

Ezzel tfak febemee nagyobbra nevelem, Keferiiségemet még inkább terhelem.

Nyugalmat adott már az ISTEN ö néki, Sok kínjai után az egekben Széki.

De én kedves Atyám mind végig tiiztellek, Porodat-ís áldom a* mig tfak lehellek.

Néhai édes jó Attyát Így ílrattya ífiabb Imzt Sámuel^ a’ Kolo’wári Réf. Ekkléfúnak edgyik

méltatlan Lelki Tanítója.

MEg

A* lárma egy élő fától máshoz mégyen,

Hogy mindennél a’ lett efet tudva légyen;:

Panaüolják mintegy halotti lármával,

Mint bánt a’ dühös Gél e’ nagy élő fával!

Oda van, így fíólnak erdőnk’ lég Éebb fája, Nem tér az idegen utas már alája.

Add viáÉa oh feélvéfc! erdőnk* ékefségéc, Add vifcfca a’ fáradt utas békefségét l Az érzéketlen fa érzékennyé léfeen,

Ha meg aggott Társán a* £él erőt véÉen.

Hát némább légyek-é én a* néma fánál?

’S halgafsak, ha más fír egy öreg’ Sírjánál?

lm’ egy tifctes öreg, az UR’ hiv Szóigája Előttem; kit le-vert az halál’ fcabbjája!

C a Hall*

Hallgafsak-é még-is? *s ne jutna eízembe,

Hogy így fcáll velem-is az halál még ízembe?

Sőt e’ tifctes Öreg Sírjánál meg állok,

’S ezt kiáltom, Ti is, én is Sírba f állok

’S óh vajha olly’ erős feózattal bírhatnék,

A’ Világ’ lármáján hogy kerefctül hatnék!

Hogy bár tfak tiz kevély, ’s fenn-héjjozó menne E’ Sírhoz, hogy ofetán alázatos lenne!

Hogy a’ vakmerő egy minutát találna,

’S tfak egy pillantásig még magába fcálna!

Hogy De lehetne-é a’ ftó a* példánál Meg-hatóbb, a’ Világ’ fenn-nézö Fiánál?

Nézd! a’ példát miilyen kevéllyen meg-veti!

’S hidd-el o£tán, hogy ha fcóllafe nem neveti!

De hát halgafsak-é? Nem! Nem néktek írók Kevélyek, Te a’ ki nem nevettz, ha firók, T e ! ha tettzik olvasd végig e* rendeker,

Jöjj a’ Sírhoz, ’s kerefs elrejtett kintieket. • Ki vólc hát? azt kérded, a’ kinek Sírjához

Hívlak, mint egy kintiéi rakott Kamarához Ha, a’ ki létének fő tzélját eiméri

’S Éltét e’ felséges eimérechez méri;

Ha a’ ki az élet javát úgy hafenálja,

A’ mint e’ fö tzélhoz illőbbnek találja;, Ha, a’ kinek lelkét, míg e’ földön múlat,

Mindég nemeim ez a’ Szent indulat, Hogy a* hói tfak lehet mindenütt fegitfen

Mindennek, ’s mindenüt hafználjon, ’s épitfen;

Ha, mondom, mind ez, egy igaz Bölcsnek képe:

Egy bölts Atyát íirat itt az ISTEN’ Népe.

Egy Atyát, egy Papot, egy ISTEN’ Szolgáját, Egy Páfetort, ki híven légeltette nyáját

INTZE i

INTZE MIHÁLYr, kinek az Ige fiájában

Ollyan volt mint a’ tűz az UR’ Templomában, A’ füleken által bé a* fiivre égett,

’S éreztette mint-egy, a’ lég főbb Felséget, A’ tévelygőt igaz útra vezérelte,

A’ bánatba merült fiívet fel-emelte, Meg-tölt a’ vakmerő lélek félelemmel,

Mikor fiólr; firt, nyögött, ’s meg-térc kegyelemmel.

Ha nem fegithetett valakinn, úgy érte

Le-borúlt ’s az ISTENt Kegyelemért kérte.

Ö midőn az élet’ útát mútogatta, A’ mútatott útac maga-is folytatta.

E’ként volt nyájjának nem tfak tanítója Vezére, nem tfupán tí'ak út-mútatója!

De úgy van - - ti élő ofclopok! fcóljatok, Tudjátok ti jobban, bátor én halgatok, Tsak hogy midőn könyvben feredik -ortzátok

Érte, jutalomnak azt ne gondoljátok!

Vagy tára réz ofilopot gondoltok, hogy kérek Néki? vagy a’ Jóknak tám ez elég bérek?

Mitfoda a’ márvány, avagy réz ófilopra

Mectzett név? hogy vágygyon az érdem azokra!

Egy a’ Síron innen hagyott jó ítélet, Egy az halál után képzelt rövid élet.

Még alig hízoct-meg a’ féreg Porodból,

’S nézd egy darab kő lett márvány ofilopodból!

Sőt addig-is, a’ mig ofclopid fenn álnak, Már rég, rabjává lett neved az halálnak.

’S az igaz érdemnek óh mely kitsjny bér ez A’hoz-képeft a’ mit valójában érez!’

Több ennél ha élő ofilopot emeltél

Magadnak, de így-is még kevefet nyertél.

C 3 Többet;

Többet; mert ezeknek minden inkább hifién;

De ez-is neveitől együtt firba vifien Nem nem! a’ bért nem-is ci tölletek várta

Ott fen az ISTENnél! a’ hói meg-találca.

Ne-is kívánjátok az halál’ karjából

Ki-ragadni; hogy már kéfcíilt nyugalmából A5 végzett munkára fáradtan meg-térjen,

’S a’ ki-tölt időhöz még időket mérjen.

Nem nem! nyugodjál már el fáradt hív Szóiga!

Kinek van itt, mint ott néked, a ként dóiga?

Nyugodj! a’ JÉSUS-is terhes munkájában El-fáradva, e’ként pihent Szent Sírjában!

’S ha a’ Kerefzt fulyát meg-kpnnyebbicette Mindennek, a’ ki azt utánna fel-vetce

’S ha te-is, a’ midőn nyavalyát feenvedtél.

Örvendettél rajta, hogy Tanítvány lettél:

örvendj moft mert a* Sír már édefebbé lett, Mert a’ Sírban alutt maga-is az Élet.

Örvendj mert meg-van már ferény munkád’ bére A’ mellyet érdemlett ama’ Szentnek vére.

Menj a’ Sírba bátran ne fély a’ férgektől,

Tudod vifcfia kérik porod’ még ezektől, Akkor mint egy álom után meg-frifsíilve

Kelfc-fel, ’s uj tettben mégy az égig repülve.

Vadas Vál Pocták Tanítója.

ét egy üjj tfapás ferefici ortzámat

Könyvekben, ’s panafios jajra nyitja fiámat!

Kedves jó Nagy Atyám! óh hova távozói?

Ujjabb gyáfit a’ gyáfira óh miért halmozói?

Je r

Jer {írjatok velem kedves Teftvéreim!

Elegyitsétek-meg panatos könyveim*.

Sirjatok mert egy ily’ telid Nagy Atyának Sírján rám magok a’ Vadak-is sírnának!

Apolgacó karját nem nyújtja felétek Többé; temei-is íme mely fetétek!

Nem jö több édes hang kékült ajakáról, Nem rebeg veletek a’ Vallás titkáról.

Mind ez az halálnak efett birtokában,

Nem tér-meg. Híjában firok, óh híjában!

De úgy van! Mint egy tör úgy tűnik etembe A’ helly, az halállal az hói feállott fcembe.

Az hó! már eddig-is oly’ fok nyögéfekkel Fáradott a’ kínzó ’s halálos febekkel.

Ah! ’s hát kivannán-é, hogy még-is fáradjon,

*S óhajtott nyugalma még tovább haladjon?

Nem nem! óh mely édes álom ez, a’ meílyet Talal az el-fáradt, tenvedéfe hellyet!

Moft moll tabadúl-meg kínos tömlötzéböl,

’S mofolyogva néz le az Egek egéből.

El-válok hát tölled, bár igen fajnál lak

Kedves jó Nagy Atyám! ismét fel-talállak.

El-válok, de képed’ füvemben vifelem

Mind addig, mig ismét együtt lé te t velem.

így kefereg kedvei Nagy Attyt halálán Méhes Sámuel. Syntaxiíta.

' -r • T ' * • TÁ*t* . '

2?&? ^Y

- T'íí-^; J. ' V . j** ‘ i-t f i

j, ■-*. f * * Tr , -jjL

•

■ «J y ■• A yJfcV t í -' 'J-í ,y \ i : -j í r n t

• f i •: ? v :

. f K - • ’« ’ ’ ‘ * i o • A

V. » / >

V : y í'* i /■ ■ -

f ' i ‘ i f r w

> K • :

? t * 9 ' > ' > . ' . 1 ' :

l ? f 1: J • / . • ■ . . 1 : K - Í l

" i t t \ y . ' - .

■

**- ■ ■ “ '••' ' • t v - í s k f e l

r ' M f c * > ,< « . ü >3 i.

■T ^{r 7, , j ; * ■} •/ " ' t< t’ i r ’

S 32 Í v ^ W

.'Wxíí iv í j ih e j v - • -r

^ b ^ y r . •. .. u ; ; ü*w '

.

■ i r 7^ i .1 : . •' :. , .

> U - *'■ ' • *-i -»<Tr

j : * j1r*\'í‘Ay W í v - -••’> -'ií- 3 Í i - - t v ! . .-

•«'• y $»»• \ . ‘ • .•' « ••

■y -^n v-#

.t O ;-• ■■