SZIVEK TOLMÁCSA
— Szer e lm i le velező. —
T E K I N T E T T E L A Z É L E T M I N D E N V I S Z O N Y Á R A ,
I R T A
C S E R J É S L Á S Z L Ó .
B U D A P E S T
M E H N E R V I L M O S K I A I) Á S A
Szeretője lettem én szép telkednek — Szép lelkednck, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös-bájos tükrében!
Petőfi.
R u d nyászky A. könyvnyomdájából.
I S M E R E T S É G K Ö T É S ,
(Első megismerkedés után) i.
T iszte lt N a g y s á d !
N oha nem h atalm aztattam fe l rá, en ged je m eg, h o g y e g ysze rű soraim m al felkeressem , s p ár p illa n a tra a lk a lm a tla n sá g o t okozzak. K ö t e le ssé g e t, a le g u d v a ria sa b b s le g k e lle m e se b b k ö te le ssé g e t ro v o k le, midőn N a g y s á d n a k irok.
N em mondom, h o g y k itü n tetett vo ln a N a g y sád utóbbi, rám n ézve szeren csés ta lá lk o zá su n k a lk a lm á v a l; de az a jóság*, m e ly ly e l ig é n y te le n ségem et elhalm ozni sziv es vo lt, az a körü lm én y, h o g y a társa sá gb a n en gem is észre v e tt, engem a h á la k ö te le ssé g é n e k le ro v á s á ra utal.
K öszönöm te h á t ta p aszta lt k e g y e it, s ha azokat m ég tetézn i akarja, en ged je m eg kérn em valam ire. N a g y s á d n a k is m eg va n n ak azon órái, m e ly ek b en szokott fo g la la to sk o d á stó l óhajtana e lté r n i; m eg van n ak azon órái, m e ly e k b e n k ü lönös szó rak o zást keres. N em akarom mondani, h o g y o lya n p erczei is van n ak , midőn unja m a
g á t, m ert o ly szép lélek , o ly m agasztos gondol- kozásu lé le k m indig fe l tud em elked n i a közna-
p iságo n s u nalm ai nem ismer. D e ha v é le tle n ü l vo ln a hozzá k e d v e , te g y e n b o ld o g g á e g y h alan dót, a ki N a g y s á d a t m indenek fölött tiszteli, azzal, h o g y so ra iv a l fe lk e re si. A z o k közé ta rto zom, k ik nem szo ktak visszaéln i a jó tétem é
n y e k k e l s íg y szeretem hinni, h o g y N a g y s á d is le fo g kö telezn i uj h álára.
E lé n k em lékezetem b en van az a p á r óra
— mit is m o n d o k : nekem csak p á r p illa n a t — m ely et szeren csés vo ltam N a g y s á d köréb en tö l
teni. M iv e l a sors m e gta g ad ta tőlem , h o g y azt ezután is te h e s se m : had d élvezze itta su lt lelk em le v e lé b e n N a g y s á d szép le lk é n e k illatát.
N e v e g y e rósz n év en kérésem et. S ha an n ak ven n é is, Írja m e g ; le g a lá b b lesz mit ő riz
nem örök em léké ü l rö vid ism eretségü n k n ek . K itű n ő h ajlam aib a ajánlottan, őszinte tisz
teletem n y ilv á n ítá s a m ellett v a g y o k N a g y s á d n a k
alázatos szo lg á ja P. Lajos.
2.
( Válasz.) T. U ra m !
S z iv e s sorait m egkap tam s m int látja, óh a
já t teljesitem . S ha talán későbben v e szi v á la szomat, mint rem élte, ne an n ak tu lajd on ítsa,
/
h o g y b evártam , m ig b e á llit hozzám az unalom , hanem annak, h o g y a le á n y o k n a k a fen n álló le v e lezést általam is h e ly e s e lt tá rsa d a lm i s z a b á ly o k nál fo g v a n a g yo n m eg k e ll gondolni. R á m n ézve k e lle m e se k v o lta k a p erczek , m e ly e k b e n önnel társalo gh attam s m odora — nem tagadom — tetszett nekem . B ocsásson m eg ezen őszin tesé
gem ért, de ez id e ig iga zá n ig e n k e v é s férfira találtam , k ik nem v o lta k e g y m á sn a k hason m ásai le g a lá b b a szavakb an , és unalm as b ókokban , m e ly e k e t c s e k é ly s é g e m re p azaroltak.
V iszo n t kérem ön t: e lé g e d jé k m eg első a l
kalom ra ezen e g y sze rű so ro k k a l s en ged je r e m élnem , h o g y , ha k e g y e d e t ve szi elő az unalom , nekem le v e le t ir. A z tá n kérem is valam ire. L e g y e n o ly jó, ha m ég több unalm as órája lesz, k ü ld jön nekem n eh án y jó b a lla d á t m ásolatban. Jó- té k o n y czé lu előad ásu n k lesz n eh á n y hét m úlva, s az én c s e k é ly erőm et is ig é n y b e óhajtja ven n i a rendező b izottság. J ó té k o n y czé lra m iért ne teh etn ém k o c z k á ra ü g y e tle n s é g e m e t én is ?
M agam at szives hajlam aiba a já n lv a v a g y o k tiszte le tte l
B. Emm a.
U. I. Nem fogom elfe le d n i önnel a jó té k o n y előad ás id ejét tu d a tn i; rem élem szeren cséltetn i fo g benn ünket azzal, h o g y eljő s eme- lendi az én zavarom at, ha m ajd szavalok.
E.
3- ( Viszonválasz.) K e d v e s N a g y s á d !
B ocsásson m eg a tolakodó ő szin teségért, de kifu to tt toliam bó l a k e d v e s “ szó s ú g y va
g y o k a le v é lle l is, mint szavam m al, h o g y visz- szavonni férfiatlan n ak tartom . B ü n tessen m eg érette N a g y s á d tetszése s z e r in t; a le g n a g y o b b bün tetés is jó tétem én y leen d reám nézve.
Ig en köszönöm kitü n tető b izalm át s a m eg nem é rd em elt m egkülöm böztetést. L e g n a g y o b b büsz
keség em et az fo g ja ez életb en kép ezn i, ha N a g y sád nem csalód ott bennem. íté le té t többre b e csü löm, mint b á rk ié t a világ*on.
M e llé k le tb e n va n szeren csém tiz b a llad a m ásolatát elküld en i. R em élem , h o g y n a g y ré- szÖk m e g n y e rik N a g y s á d költői le lk é n e k te tszé sét, s nem kétked em , h o g y b á rm e ly ik e t v á la s z tv a is az előad ásra, o ly h atást fo g elérn i v e le , mint a minő hatást te tt én reám az az ö rö kk é em lé
kezetes n é g y sor, m e ly e t ta lá lk o zá su n k k o r A r a n y ból idézett. M e g v a llv a őszintén azonban, so k k a l önzőbb v a g y o k , sem h o g y va lam i re n d k ív ü li sik e rt k iv á n ja k N a g y sá d n a k , azt m eg ép en ség- g e l nem óhajtom , h o g y ú g y a szív éh ez szóljon h a llg a tó sá g á n a k , mint az én szivem h ez szólt.
D e nem m e g y e k to v á b b okoskodásom fo
nalán. N em szeretném N a g y s á d jó h ajlam ait e l
játszan i azzal, h o g y sz ó v irá g o k a t kö tö k ; ám bá-
' 9 (
tor szivem legjo b b érzelm eib ől tudn ék kötni o ly koszorút a N a g y sá d , de c sa k a N ag'ysád szá m ára, mint b á rk i más. M int Á ro n veszszeje v i zet fak aszto tt a szik láb ó l, ú g y eresztette m eg N a g y s á d az én érzelm eim zsilipjét. A zon ban vissza v e l ő k ! H átha ez te rh é re len n e N agysá d - nak s az érzelem árb a m agam fuld okoln ék.
Ö röm m el vettem n a g y b e c sű le v e lé n e k u tó
iratát. A z az utóirat en gem p illa n a tra túlbol- d o g g á tett. V a jh a itt lenne m ár az idő, h o g y p aran csát teljesíth etn ém s az előad ásra m egje
len ve, ott leh etn ék N a g y s á d b ü v körében.
N em alkalm atlan kod om to váb b . B izo n yo s zavar ve sz rajtam erőt, am i nem en ged i le v e lem fo ly ta tá sá t. A z tá n cso d á lja v a la k i, ha C aesar csak h ab o zva lép te át a k is R u b ik o n t.
B izalo m ért esd v e m aradtam N a g y s á d n a k
m ély tiszte le tte l : P. Lajos.
4* ( Válasz §rre.) T. U r a m !
S z iv e s le v e lé t s a k ü ld em én yt köszönöm.
N é g y n a p ig e g y e b e t sem tettem — édes an yám öröm ére — ^ mint h o g y a b a lla d á k a t olvastam . S za v a lá sra m ár választottam is. S tudja m e ly ik e t ?
N e ijedjen m eg. A z „ A llé n B arb a ra k e g y e tíe n - s é g e u czimüt. T ettem e vá la sztá st nem m inden czélzás n élkü l — a lá n y o k ra és talán m á s r a is.
L á tja ö n : sziv e s le v e lé v e l engem ab ba a a h e ly ze tb e hozott, h o g y most nem tu d ok önnek o ly b ő ven Írni m int akartam . E n n ek az e g y sze rű o k a , h o g y nem v a g y o k kép es o fy sorokat vetn i e g ym á s után p apirra, m e ly e k elő n ye abban áll, h o g y köztö k k e ll olvasn i. E zt ön n ag yo n érti. S az én óhajtásom az, h o g y — folytassa.
H a m inapi utóiratom b o ld o g g á tette, annak igen ö rven d ek, ám bátor irig y le m önt, k i o ly kön n yen b o ld o g g á tehető. A z a b izo n yo s zavar, m elyrő l em lítést tesz, nem lá tszik m eg le ve lé n . A m i a róm ai császá r h abozását illeti, en g ed je m egjegyezn em , h o g y ig e n is C aesar habozott, de azért átlé p te a R o b ico u t. Á tlé p te és — győ zö tt.
Nem veszi rósz n éven , h o g y ezzel bezárom
4
*levelem et.
T iszte lő je Emm a.
5- K e d v e s N a g y s á d !
N em o lya n ré g e n v o lt az, midőn e g y fiatal em berrel m egism erk ed ett a zs— i fillé re sté ly e n , N a g y s á d le h e t egészen e lfe le d k e z e tt m ár róla azóta, s nem is kép zeli, h o g y én m in d ed d ig m en n yire e p e d e k ön után.
M ig lelkem ü d vezü ln i érzem , szivem a le g m élyeb b fájd a lm a k terh e a la tt n y ö g ; e g y p illa n tá sára üdvezü ltem , és kö n yeim záp o rára a fá j
d alm ak n y ila it érzém szivem b en
Ó h; de én nem v a g y o k m ég a rra méltó;
h o g y N a g y s á d szívesen e m lék e zzék vissza arra az id ő p o n tr a ; az a perez , ami nekem o ly édes v-olt; mi g y ö n y ö rű sé g e t szerezh etett N a g y - s á d n a k ?
Óh; c sa k én tudora, m ily édes v o lt az a perez; k in e k a g y á b a n a k é p z e le te k c sa tá t v ív t a k ; édes érzet k e le tk e ze tt sziveidben; a m e ly ed d ig m ég nem érzett k e se rű sé g e k e t h a g y o tt hátra.
Ó h ! ha tu d n ék Írni o ly b ű vö s hangon m ost;
m ely eléb e tudná hozni m ost mind, m it érezek, go n d o lo k . . . .
N e v e g y e rósz n éven N a g y sá d ; h o g y ily e n érzelgő sen kezdem e s o r o k a t; és ne v e g y e rossz n éven ; h o g y m ég b o csán atot sem kértem e m erészségem ért; h o g y kicsin y-m agam b á to rk o d tam soraim m al felkeresn i.
Ó h ! bocsásson m eg N a g y s á d , s n y u g ta ssa m eg ré s ztv e v ő so ra iv a l n y u g ta la n éltem et.
A szerelem h ulló c s illa g v o lt e d d ig nékem . F e lm e rü lt e g y - e g y kép g y a k r a n em lékem ben; s aztán csak h am ar elm o só d o tt; de m ost m ást é re zek; ipost n ag yo n érzem , h o g y ezt a kép et, mi szivem b en felm erü lt, sohasem tudom felejten i.
R a g y o g ó csillago m ta lá ltam m eg a k k o r s
ha a b o ld o gsá g o t elakarom érni, ezt k e ll nekem követnem .
C sak ez v e z é re lh e t íi b o ld o g s á g h o z !
É s én e c s illa g o t hűn is fogom k ö v e tn i, á rn y é k a le sze k k e d v e s ala k já n a k , és k ö v etem eiz ég ető szem eket, m e ly e k ha örökre letűn n ek nekem , a b o ld o g sá g o t csak a sirban fogom keresni.
M éltassa szerén y soraim e g y rö vid v á laszra, k e d v e s N a g y s á d ! H ad d h atáro zzak m i
előbb sorsom felett.
Im á d ó ja : K . Jenő.
6.
( Válasz.) T isz te lt U r a m !
F e le tte érzelg ő s sorait m egkaptam , s mint láthatja, nem h ag yo m fig yelm en k ív ü l azokat, sőt m ielőbb ig y e k s z e m vá laszo ln i azokra.
Ig e n ! én önre em lékszem ! N em feled tem e l ! H isz önnel m ulattam akk o r a le g sziv e se b b e n ! É s önre a le gszive se b b e n fo g o k em lékezn i ezután is.
L e v e le it m in dig a le g sziv e se b b e n veszem , s valóban é lv e z e tte l fogom o lvasn i m in dannyiszor azokat.
L e g y e n nyug'ott egészen , h o g y szivesen go n d o lo k reá m indenkor.
— i-3 —
S aztán azt hiszem szem élyes ta lá lk o zá su n k sem v o lt az utolsó, m it ez alkalom m al n agyo n m e g a k a d á lyo zn a k körü lm én yein k.
A ty á m a t, nem tpdom ism eri-e e lé g g é , ő k e d v e s m egb o ld o g u lt an yám h a lá la óta n ag yo n szeszélyes, és ki tudja mit gon d oln a felőlem , ha önt m e g látn á házunknál. A n ő k n ek n agyo n m egfon tolókn ak k e ll lenniök, s n a g yo n m egg o n dolni m indent.
Ö nn el a le v e le z é s t szívesen kezdem 'm e g ; de e g y id e ig atyám előtt ezt is lelep lezetlen ü l, későbben tudatni fogom v e le is.
Isten ö n n e l! #
N. Lujza.
U. I.
P á r h ét m úlva rokonaim lá to g a tá sá ra , F*-ra k im e g y e k . Itt a hó v é g é n á „tű zoltó b á la-t ta r tanak, fé lő le majd b ő veb b en tudatom .
Fti.
• 7-
M é ly e n tisztelt N a g y s á d !
L e g e lő szö r is en g ed elm et k e ll kérn em ön
től, igen tisztelt kisasszo n y, h o g y b á to rsá g o t ve- v é k m agam n ak én, m int ism eretlen , önhöz so
raim at intézni.
E n g e d je m eg, kisasszon y, h o g y elm ond
jam önnek, h o g y mi in d íto tt en gem e lé pésre. H árom hete, h o g y e váro sban tartózko-
■
dóm, s a v é le tle n ú g y akarta, h o g y m e g é rk e zé sem első p ercéb en k e g y e d e t p illan tsam m eg.
N em tudom, em lékszik-e k e g y e d azon p illan atra, m elyben ez tö r té n t; az én szívem b e m ély en b e vésőd ött e jelen et. É pen ma három hete. E z idő óta, — m egvallo m , — szám talanszor kerestem az alkalm at, h o g y k e g y e d d e l m egism erked jem , de ez soha czélh oz nem vezetett. F ö lk erestem a h e ly e k e t, hol k e g y e d m eg szokott ford ulni, b e
m utattam m agam azon család o kn ál, m e ly e k rő l tudtam , h o g y ön m indennapos v e n d é g n álu k , de azon p ercztő l fo g v a , m elyb en én ott m e g je le n tem, k e g y e d elm aradt. E lein te azt h ívém , h o g y ez a v é le tle n já té k a csupán, de e v é le tle n m ind
an n yiszor ism étlődött, m íg m eg nem győ ző d tem , h o g y k e g y e d k e rü l engem .
N em tudom bár, mi okért, h iáb a kerestem azt önm agám ban, de ú g y éreztem s érzem e p illa natban is, h o g y k e g y e d n e k v a la m e ly oka va n erre.
H a a v é le tle n já té k a ez csupán, a v a g y le g y e n oka is erre : nem m aradhat az to v á b b szívem m ély éb e tem etve, mit to v á b b e lh a llg a tn i nem t u d o k !
S én most arra, mi előttem le g s z e n te b b : a k e g y e d b o ld o g sá g á ra kérem , m ondja m eg, m ért kerü l engem s m iért épen e n g e m !
H a vé tk e zte m k e g y e d ellen, én jó v á a k a rom tenni bűnöm et, ha m egbántottam , térden á llv a , ru h ája s z e g é ly é t m e g csó k o lv a fog'ok bo
csán atért esd ek eln i s k e g y e d azt nem fo gja
* 5
m egtagad h atn i tőién}, m ert én — szeretem , im á
dom k e g y e d e t ! . . .
S z e r e tlé k f sze re tle k szívem eg é sz h e v é v e l, lelkem fo rro n gó sz e n v e d é ly é v e l. I r ig y e v a g y o k a lé g n e k , m e ly e t b eleh elsz, m e ly körü l csó ko lja rózsa arczod at, m e ly e t lá b a id tápodn ak, ir ig y e lem az Istent, kih ez im ádkozó le lk e d foh ász
kodik.
■ B o rú s valóm n ak, lázas álm aim n ak te v a g y tá rg y a , s m ióta m eg láttala k , le lk e m összefort a tied d el e g y e lvá lh a tatla n , szent kapocsban, m ely hozzád csato l, h o g y * n é lk ü le d éln i nem tu d o k!
A h mondd, h o g y szeretsz, Júlia, v a g y m ondd h o g y m iért kerü lsz engem , k in e k n é lk ü le d az élet csa k kín, teher, járom , m e ly e t a k k o r el fo g o k ve tn i m agam tól, m ert to v á b b nem v is e l
hetem !
F e le lj, Júlia, ha csak a n n y ira is szeretsz mint azt, k i szived tő l le g tá v o la b b áll, felelj, s ne h a g y j to v áb b e g y ö trő b izo n ytalan ságb an , m ely jobban öl a tu datn ál, h o g y soha, de soha nem s z e r e t té l!
M. Zoltán.
* 8.
( Válasz.) Im ádott Z o ltá n o m !
M ost m ár íg y n e v e zh e tle k , m ert tudom h o g y szíved , szerelm ed ö rö kk é enyém .
K e r ü lte le k , m ert é re z te m h o g y szívem m in
den dobbanása érted h é v ü l ; kerü ltem é g ő sze
m eidet, m ert szívem n y u g a lm á t r a b iá k e l ! M i
dőn m e g p illa n to tta la k futottam , m ert éreztem , h o g y rabod v a g y o k . K e r ü lte le k , s m égis e g y ü tt v o ltá l velem , h ajn altól késő e stig s estétő l r e g g e lig ; n e v e d d e l hajtám fejem álom ra, m elyben érzém szerelm ed b o ld o gító m e le g é t s n e v e d d e l éb red ék, h o g y ú jra rólad álm odozzam . S most, midőn szívem tú lá ra d a b o ld o gsá g érzetétő l, e l
mondom n eked, h o g y sze re tle k én is, h o g y szí
vem m inden d obban ása a t i e d ! T e v a g y m in
denem s n é lk ü le d semm i v a g y o k ! S z e r e t le k ! Ö rö k k é t i e d :
Júlia.
9- K e d v e s N a g y s á d !
A m últ alk alo m k o r történ t ta lá lk o zá su n k b áto rít en gem arra, h o g y soraim m al felkeressem .
H iszen em lé k szik m ég a febr. 15-iki es
té ly re , m e ly o ly k e d é ly e se n tölt n e k e m ; e m lé k szik reám , k i o ly é lv e ze tte l, s o ly b o ld o gan tö l
töttem az időt k e lle m e s társaságáb an . Én azon időt sohasem tudom e lfelejten i, sőt m ind-m ind élé n kebben m erül fe l em lékem ben, s most m ár nem m ulaszthatom to v áb b , k i k e ll n y ilatko ztatn o m azon idő óta szívem b en hordozott érzelm eim et.
N em is kép zeli k e d v e s N a g y s á d ! m en y
n y i r e m egv álto zta m én a z ó t a ; ábrán d os, m e
r e n g ő lettem — szüntelen, s c sa k is e g y k e d v e s a la k fo glalko ztat.
S zíve m b e n én ő s z in te , tiszta é rze lm e k e t tá p lá lo k irá n yá b a n , azon fájó szívben , m ire irt csak is e g y k e d v e s A n g y a l g y ó g y ító , ré sztv e v ő szava hozhat, és ez a m egm entő e g y e d ü l ön lenne — k e d v e s N a g y s á d !
K e v é s idő telt el m ég a m egism erked és édes p e rcze itő l fo g v a , s m égis azt hiszem é v e ket éltem át azóta, — óh ! k eserű só h ajtá so k k á v á lta k azon p erczek , é v e k k é v á lto zta k , m iket N a g y s á d tó l tá v o l tölték.
H iszem azonban, h o g y nem utolsó v o lt a k kor történ t ta lá lk o zá su n k , s hiszem , h o g y é rze l
meim nem h a g y a tn a k h id egen , rem é n yt ad b o l
d o g sá go t su gárzó arcza.
Ó h! em léke zzék jó in d u la tta l arra, ki szün
telen érte ep ed !
Ig a z tis z te lő je : S. K á r o ly . io.
M é ly e n tisztelt k isa sszo n y !
M erészségem , h o g y önt e le v e le m m e l fe l
keresem m egb o csáth atlan lenne, ha erre ném i
le g nem jo go síta n a önnek, m in te g y engem az el nem cs ü g g e d é s re bíztató, b áto rító p illan tása.
i8
M eg leh et, h o g y csalódtam , h o g y az, mi lel- kem et o ly szép á b rá n d o k k al tölté el, nem volt e g y é b e g y áb rán d os lé le k b al-hiténél, osalódá- s á n á l; de a k k o r is b o csán atért kö n yörgöm , nem az ábrán d ért, sem a csalód ásért, — m ert hisz a m ily édes az e g y ik és a m ily ke se rű a m áso
dik : az m égis csak az én k e b le m e t tölti be öröm m el, v a g y b ú v a l ; a szerint, a m int v a g y az e g y ik e t szabad folytatn om , v a g y ön k é r le lh e tetlen ü l a kárh o zatra lök, — b ocsán atot esdek sze rén ytelen ség em ért, — m ert ön m in denesetre en n ek k ifo ly á sa k é n t fo gja tulajd onítani le v e le met, — szerén ytelen ség em ért, m e ly e g y h a tá rozott férfias lé p é sse l m eg a k a rja t u d n i: vájjon áb rán d ozhatik-e to váb b , a v a g y k im ered t szem ek k e l bám ulja-e a va ló t, m ely a n n y i kín n al terül el elő tte ; re á az ü d v örök b old ogsága-e, v a g y a bán at ká rh o zata vár-e ?
Tudom , az ön nem es szíve m eg fo g bocsá tani v a k szerén ytelen ség em n ek , ha nem is k e c s e g te t az ü d v v e l, hanem h id eg en e llö k ma gátó l.
D e ha k e g y e d m ár erre a lép ésre, — m ely önre n ézve közön yös le h e t u g y a n , de rám n ézve é letfo n to ssá g ú , — elhatározta m agát, ú g y en g e d je m eg le g a lá b b , h o g y n eh á n y körü lm én yt felem líth essek , m en tségem ü l, v a g y elítéltető sem ül, — az ön b e lá tá sa szerint.
Ön tán em lék szik m ég a rra a napra, mi adőn mi először m e g lá ttu k e g y m á s t; — jobb
lesz tán, ha íg y fejezem m agam ki, h o g y : én m e g láttam k e g y e d e t, — én, szokott utam at tevém , m i
kor h ivatalom felé m entem , ön p e d ig az a b la k ban állott.
En, k e g y e d e t m egp illa n tva , ö ssze rezzen tem ; azt a m it e k k o r érzék, h asztalan ig y e k e z n é m ecseteln i, m ert te lje sü lv e láttam önben azt az id eált, m e ly e t v á g y ó szívem a lk o to tt m agán ak, m elyet c sa k á lo m k é p n e k h ív é k , s soha sem hittem an n ak m egtestesü léséb en . O ly szép, o ly im ádandó, o ly szent v o lt ez e szm én yk ép , o ly szép, o ly im ádandó, o ly szent, m int ön, s m égis nem hihettem , h o g y az em beri a la k o t öltsön s k ö z
tünk tartó zko d jék, köztü n k sz e g é n y h alan dók k ö z t ! E g y é g i tünem ény, e g y fö ld re le szá llt a n g y a l! S én nem tudtam h e ly e m rő l m e n n i:
k ö tv e ta rto tt a v a r r á z s !
S ön rám m o s o ly g o tt! Is te n e m ! m ily mo
soly v o lt a z ! E g y m en n yo rszág tünd ökölt e mo
solyban , o ly m agas, o ly e lé r h e t le n !
G ép iesen haladtam to v áb b , nem tudom m e d d ig ; a g y a m , szívem , m inden érzékem csak k e g y e d d e l fo glalk o zo tt.
C sak cikkor jutott eszem be, mit e g y költő barátom m o n d o tt:
„Rá m mosolygott, — hogy a kék ég Nem mosolyg oly bájosan ; Mosolyában mennyet kivék, —
S im: pokolra jutottam !w
H át ha az ön m osolyát is csak a g ú n y , a m e g v e té s c sa lta bibor-ajkaira, m ert én b a lg a ott álltam , m ikén t ha lábam g y ö k e r e t v e r t vo ln a ? ! N em tudtam öntől vá ln i, m int m ost sem tu d o m !
N e is h a g y jo n váln i, oh h a g y j szem léljem to v áb b az ön b ájait, h a g y szívjam m agam ba m inden k é jé t e b o ld o gságo m n ak , s én nem k é re k öntől e g y e b e t, e g y rö vid b áto rító szónál, e g y rö vid szónál, m ely uj erőt öntend a netán csü g g e d ő k e b e lb e . . .
E g y s z ó t ! A z t, h o g y nem taszít v is s z a ! R . E lek.
11.
K e d v e s N a g y s á d !
Ó h! az a b o ld o g p erez em léke h ív e n em lék em b e va n v é s v e , midőn először láttam m e g ! E m lékszem m ég, jó l em lékszem á ld ást su
g árzó n e fe le jcs szem eire, m e ly e k m élyen szí
vem b e h ato lta k s k io lva stam b elő lö k, h o g y nem fe le jt s o h a !
A szellő is b o ld o g sá g ró l su tto go tt a v ir á g nak, a v ir á g szem ében örömkiöny ra g y o g o tt. Es én le g b o ld o g a b b n a k érzem m agam , h a kim ond
hatom e pillan atb an am it érezek.
Ó h ! én nem feled h etem s o h a se m ! A n g y a li
21
kép e szün telen előttem leb eg . H iszen attól n y e r életet szívem , m int a föld a naptól. H iszen én csak a k k o r v a g y o k b o ld o g, ha ró la go n d o l
kodom !
L e lk e m hozzá v á g y ik , hiszen csak k e g y e d közelében va n é l e t e ! S zíve m csak érte eped szü n te le n ! H iszen csak a d d ig édes a lét, m íg k e g y e d é r t e p e d !
D e az első m egism erked és után be k e ll k ö vetkezn i m ielőbb a b o ld o g viszo n tlá tá sn a k is.
H add le g y e k aztán k e g y e d kö zeléb en , én a le g b o ld o ga b b e v ilá g o n !
Im á d ó ja : H en rik.
12.
(Válasz.) T is z te lt U ram !
P á r n ap p al ezelőtt é rk e ze tt le v e lé r e van szerencsém válaszo ln i. F ig y e le m m e l olvastam v é g ig le v e lé t és őszintén m ondhatom , h o g y m ély érzelem ről tan ú skod n ak szavai, és ig a z szerel
met árú in ak el. Óh, de m en n yire h ig y je k e sza
va k n a k ? M en n yire h ig y je k szívb ő l fak ad ó é r
zelm einek ? H isz mai n a p ság o ly sok keserű csalód ásn ak leh etü n k szem tanúi s g y a k r a n ott, hol ezt épen nem is rem éltük. É s én, k i önt, csak is először láttam a m últ alkalom m al, h o g y
ism erhessem e lé g g é ? H o g y lá th a ssa k b e szív é b e o ly m é ly e i, h o g y e lé g g é m e g g y ő ző d h e sse k az elm ondott s z a v a k tiszta ig a z sá g á ró l ?
H a ön is a k arja, jobban m egism erh etjü k eg ym á st. H ázu n k n á l m indenkor szívesen láto tt v e n d é g lesz, és ha látn i fogom , h o g y érzelm ei, m iket irán tam tá p lá l, valóban őszinte szívből jönnek, az én szívem ben nem fo g c s a la tk o z n i! .
P. V ilm a.
(Látogatási engedély kinyerése végett.) E3-
K e d v e s N a g y s á d !
Szép re m é n y e k k e l te lv e irom e sorokat önhöz, e g y e d ü li m egm entőm höz.
A z a k a ra t nem tudja többé le g y ő z n i a szí\
óhajait, v á g y a it, s to lla t v a g y o k k é n y te le n r a gad ni, h o g y k e d v e s N a g y s á d előtt k ife je z h e s
sem azokat.
E g y r e m ély eb b en át tudom érezni, h o g y én m ily á rv a v a g y o k a jelen s ív á r Z ah aráján , és csak is e rem én yem te lje s ü lé s e : N a g y s á d ro- kon szen ve, em elh et k i e sívá r, puszta v ilá g b ó l.
Óh, e n g ed je m eg e n yilatko zato t, és g y ö n g é d szív ét ne zárja el annak teljesítésétől. — A csöndes tó fe le tt álló szomorú fűz is b old ogabb, ha a tó tiszta tü k réb en édesen m eren gh et el.
23
Óh, ne zárja el tőlem e b o ld o g s á g o t; —
e n g e d j e m eg, h o g y k e d v e s köréb en fe lta lá lh a s sam m ind azt, am it azo n k iv ü l hasztalan k e resek.
B e cse s v á la sz á t tiszte le tte l v á r ja s írig h ív e : V . Sándor.
14-
, (Válasz.)
Ig e n tisztelt U r a m !
N a g y o n sajnálom , h o g y te g n a p kap ott le
v e lé re nem k ü ld h e te k m inden tek in tetb en m eg n yu g ta tó választ. Jelen idő szerin t b ecses lá to g a tá sá t nem fogadhatom el szerén y körünkben , a n n y iv a l in k á b b is, m ert n e h á n y h ónapra innen szüleim m el e g y ü tt e ltá v o z u n k ; azonban ez önt le g k e v é s b é se szom oritsa, m ert ha ig a z érzelm ei vann ak, fen n tarth atja azokat irán yo m b an m ás
kép en is, s az összeköttetést le v e le z é s á lta l köny- nyen fen n tarth atju k.
T is z te lő je : K . E rzsiké. *
*5- (Tagadó válasz.) T is z te lt U r!
T e g n a p kap o tt soraira, sajnálom , nem a d h atok k e d v e ző választ. E g y ily e n fiatal leán y-
nak, m int én, m inden tek in tetb en szülőim tan á
csát k e ll m egh a llg a tn i, ők nem en g ed ik , h o g y én b á rk iv e l is v isszo n y t ta rtsak fen n ; szüleim a k a ra tá t nem szegh etem m e g !
Isten önnel
tis z te lő je : Cornélia.
— 24 —
ió.
T is z te lt N a g y s á d !
V on zó m a g a viseleté, k ellem es tá rsa lg á s a á l
ta l in d ítta tv a bátorkod om fe lk e re sn i soraim m al tisztelt N a g y sá d a t, rem élve, h o g y nem h a g y ja teljesen fig y elm en k iv ü l azokat, s b ecses v á la szá v a l nem fo g késn i e sorok v é te le után.
A k ö ze le b b i e sté ly e n részesü ltem ama, v a lóban nem v á r t szeren csében, h o g y tisztelt N a g y sád k e d v e s kö réb en én is részt veh ettem , sőt k ö zeleb b rő l m egism erh ettem N a g y s á d a t ; — m eg ism erhettem g y ö n y ö r te lje s tá rsa lg á sá t, b ájait, s m ég a k k o r fe lé b re d t bennem a gon dolat, a v á g y az irán t, h o g y m ilyen b o ld o g leh e tn é k én, ha N a g y s á d kö réb en élvezh etn ém o ly k o r-o ly k o r az élet szép ségeit, g y ö n y ö re it.
R e m é le m N a g y s á d a n g y a li sziv jó sá g a nem fo gja m egta g ad n i tőlem szivem , lelk em legh ő b b v á g y a it, nem fo g ja visszau tasítan i kérésem , s
25
m egen ged i, hogy* óhajtott kö réb en tiszteletem tehessem .
B o csán ato t k é re k alkalm atlan kod ásom ért, h o g y soraim m al m erészeltem fe lk e re sn i N a g y - sádat.
M agam k e g y e s h ajlam aib a a já n lv a m a
radtam
alázato s s z o lg á ja : -T . Im re.
I7* ( Válasz ) T iszte lt U r a m !
B e cse s sorait épen most kaptam , s le g k e vésb é o k o ztak nekem azok a lk atm atlan ságó t, sőt örömem k e ll kifejezn em az iránt, h o g y o lyan szívesen e m lék e zik reám , s nem feled te el m e g ism erked ésü n ket.
S o ra it szüleim m él is közlöttem , k ik O nt m ár rége b b e n ism erik, m int jó ra v a ló fiatal em bert, s egyátalán^ nem elle n zik sziv e s látog^l- tását.
Csöndes család i körü n kb en m indenkor szí
vesen lá t ju k .' Én p e d ig c s a k örven d en i tudok ha v a la k in e k é lv e z e te s p e rcz e k e t szerezh etek.
Addig* is, m ig li le g k ö z e le b b i m ulatságon
ta lálko zn án k , m elyben mi biztosan részt fo gu n k venni, rem élem ön is, szívesen v á rja
őszinte tis z te lő je : B. A n n a.
18.
M é ly e n tisztelt N a g y s á m !
E lső s u tolsó ta lá lk o zá su n k óta, m ely, m i
után ön tán m ég em lékszik, a m últ héten tör
tént, kim on dh atlan v á g y a t é rze k a köztün k fen n álló — h a b á r csa k k e zd e tle g e s — ism eret- sé g e t to v á b b ra is fentartani.
K e g y e d , ig e n tisztelt n a g ysá d , e ta lá lk o zásu n kn ál felszó líto tt, h o g y te g y e m önnél tiszte
letem et. E lép ést, m in denn ek d a cá ra k issé m e
részn ek tartám , nem lé v é n term észetem ben a to
lakodás, s ig y előbb le v é lb e n óhajtanám Öntől erre b e le e g y e z é sé t kin yern i. S z e ré n y te le n sé g n e k tartám lá to g a tá st tenni k e g y e d h ajlékáb an , m ert nem tudhatnám , váljon nem változott-e m eg irántam tan ú sított m egn yerő sz ív é ly e s sé g e .
H a ön való ban , m ég most is nem fe le d k e zett m eg rólam , önn ek tisztelőjéről, s m ég m in
d ég kész az én h ód olatteljes láto g a tá so m a t e lfo gad ni, ú g y k érem engem le v é l utján b ecses so
r a iv a l m egörven d eztetn i.
Én m ég m áig sem feled h etem el azt a k e d ves b en yom ást, m e ly e t az ön szeretetre m éltó lé n y e reám g y a k o r o lt, s valóban m érhetlen bol-
27
dog len n ék, ha óhajom at, önt viszo n tláth atn i, te l
je sü lv e látnám .
E rem én yb en m aradok
a le g m é ly e b b tiszte le tte l N. O szkár.
19* ( Válasz.) T isz te lt B a r á to m !
E n g ed je m eg, h o g y i g y nevezhessem önt, m ert való b an e g y e d ü li óhajom önnel b a rá tsá g ra lépn i, s e b a rá tsá g o t m in d v é g ig m egtartani.
Ön tú lszerén y, ha előbb le v é l utján ak a rja k in y e rn i o ly lép ésre az én b ele e g y e zé se m e t, m e
ly e t azon p ercb en o ly őszintén m ondék, m int a m ily őszintén most ism étlem , s m e ly tu lajd on kép en csa k nékem fo gja a le g n a g y o b b öröm et szerezni.
D e ha m ár az ön tú l-szerén y sége m e g k í
ván ja, — mi azonban nem szem reh án yás, sőt e l
le n k e ző le g d icséret a k a r lenni, a m ai kor e g y ily k iv é te lé n e k , mint ön, — h o g y felszólításom at ism ételjem , i m e : k e d v e s barátom , (m aradjunk m ár e m ellett) le g y e n szív e s engem holnap d.
után 3 ó rak o r m e g lá to g a tn i!
U g y - e eljön ?
A viszo n tlá tásig , önnek m áris
jó barátn éja:
S. E lvira.
28
(Szerelmi viszonyt kezdi) .) 20.
K e d v e s N a g y s á d !
M i éd esíti m eg az életet in káb b , mint a szerelem ?
M e g b o csá t k e d v e s N a g y sá d , ha e g y s z e rre is szerelem m el kezd em s o ra im a t; de h át azt k e ll először kim ondanom , mi le g in k á b b fo g la lk o zta tja lelkem et, s mi édes é rze lm e k k e l tölti el szi
vem et.
Óh, s o k á ig e lh a g yo tt, kietlen p u szta ság ho
nolt az én k e b le m b e n ; de az ön igéző szem su ga
raira n e fe le jc se k fa k a d ta k abban, és h o g y ne tartoznám h á lá v a l v ise lte tn i az iránt, k i e g y p il
la n tá sá v a l a h e rv a d á stó l m enté m eg m ár-m ár csü g ge d ő szivem et.
D e az életb en g y a k ra n va n n ak b án atok, g y a k ra n k e ll a bú v ih a rá v a l küzden i a k e b e l
nek, s h o va folyam od jam n yu galo m ért, h o v á eg'y biztató szóért, ha nem e g y szerető, bizalm as szivh ez, világ o m h o z, az ön g y ö n g é d szivéh ez k e d v e s N a g y s á d ?!
Óh, én kim ondhatatlan b o ld o g lettem , az első p ercztő l fo g v a , am a felejth etlen p ercztő l fo g v a, m ikor m egláttam ö n t; de az én b o ld o g ságom b o ld o g ta la n sá g g á fo g változn i, rem é
n yeim v iru ln i kezdő rózsái fájó h e rv a d á sb a m en
n ek át, ha önnél soraim viszh an gra nem talá- la n d n a k !
29
Oh, m entse m eg az ifjú s z iv e t a h alá ltó l, forduljon hozzá e g y biztató, rem én yt £idó szóval, hadd viru lja n a k k i benne az érzelm ek illato s v i rág a i, m ik édes b o ld o g s á g g a l fo g já k m ajd b etö l
teni a rokon keblet.
E rős h it honol sziv e m b e n ; midőn N agysád - lioz ford ulok, e g y szerető a n g ya lh o z, k in e k e g y p illan tása is an n yi kellem et, b ájt id ézett elő, h i
szem, h o g y v é d a n g y a lo m a t lelem fe l önben.
B e cse s v á lasza , mit o ly hőn v á ro k , h ajn alt fo g nak hozni szivem egére.
B eh szép hajn al fo g derü ln i reám , midőn öntől b irh a to k p á r sort, és örökös hajnalban fo gom átéln i az életet, ha önnel le v e le zh e te k .
M i édesiti m eg az é le te t in káb b , mint a szerelem ? . . .
Im ádó tisztelője:
K . Géza.
21.
K e d v e s N a g y s á d !
S zo katlan érzés, a szerelem b old ogító é r
zete fo gja el szívem et, m időn k e d v e s N a gy sá d - hoz irom e sorokat.
A m ú ltko ri e sté ly e n v o lt k ö zeleb b i m e g is
m erkedésün k, bár, m int a k k o r felh oztuk, ré g e b b idő óta is. ism ertü k eg ym ást.
Én le g a lá b b régó ta ism erem , — ré g ó ta is m erem b űvös p illa n tá sa Im talm át; de ci bold o
gító szerelem h atalm át csa k m ost érezem szí
vem ben.
E z az első le v é l, mit szeren csés le h e te k N a g y sá d h o z írni, ez az első le v é l; de ki k e ll benne m égis fejeznem a szív érzelm eit.
Érzem , érzem , h o g y csak m eg k e ll enn ek történni a k á rm ik o r ú g y is, ha későb b en is.
Oh, m ert va ló d i tiszta szerelem m el é g e k én N a g y s á d é r t ; s ezt k i k e ll fejeznem , m ert nincs h ervasztó b b , ölőbb valam i, m int ném án epedni.
Oh, én szerettem e d d ig is, de a szerelem , m ely m ost tám ad t szívem ben , ú g y érezem , h o g y igen -igen külön böző az e d d ig iek tő l.
Ez ci szerelem tartós, soha k i nem oltható, csak a sír álta l, és a szí\r fájd alm a soha sem enyh ítő, ha N a g y s á d r é s z tv e v ő le g nem fo r
dul felé.
Ig en ! a k k o r elfo jto tt lá n g já b a n m egsem m i
sül, s m ég m egrep ed n i sem tud a k ín o k alatt, csak sajogni, s fájd alm asan verni.
Óh, e d d ig m u lék o n y v o lt az én szerelm em ! H ulló csilla g , m e ly felm erü l, aztán m egsem m i
sü lve e n y é sz ik h irtelen , an élkü l, h o g y valam i tartósabb n yom ot h a g y o tt vo ln a hátra.
E ello bb an ó p ásztor tűz, a szív e d d ig k ietlen siv a ta g já n , aztán elhaló, csendesen . . .
3 i
Ő szi v irá g ”, m ely k in y ilik u g y a n , elé a lig él s m*ár h e rva d á sra ta lá l a deres őszszel, £inél- kü l; h o g y illato zo tt vo ln a . . .
É g e tő nap az én szerelm em most, majd m egsem m isülök h e v e alatt, és u ralkodom a b o l
d o g sá g eg én m indaddig, m ig k e d v e s N a g y s á d r é s z tv e v ő le g tek in t reám . . .
S ha ez a szerelem csak csaló d á sra g y ű lt vo ln a bennem , nem fo g vá lto zn i h ald o k ló su g árrá, mint a tűnő nap v é g s u g a ra i, hanem ve le m e g y ü tt fo g elm erüln i az örök éjbe . . . a sír ölébe ! . . .
S ze re lm é é rt m indenre k é p e s v a g y o k ! G y ő ző d jé k m eg k e d v e s N a g y s á d e kiolt- h atatlan ú l szerető szív érzelm eiről, s aztán ne en ged je m e gse m m isü ln i; ne en g ed je m egsem m i
sülni, m ikor épen i g a z á n tan u lt m eg szeretni.
É s ezt az ig a z szerelm et e g y e d ü l csak N a g y s á d őrizheti m eg ! . . .
S ír ig im á d ó ja : K . Ernő.
(Szerelmi vallomás ismeretlenhez.) 22.
T iszte lt N a g y s á d !
B o csá n a té rt esedezem először is b á to rsá gom ért, midőn, mint előtte tán teljesen ism eret
len keresem fel soraim mal.
B o ld o g s á g g a l te lik el a vá n d o r keb ele, ha
s o k á ig b o ly o n g v a a p u szták hom okján m e g p il
lan tja a közelben a hüs l i g e t e t ; édes érzelem j fogja el keblét^ ha rá gon d ol az ott buzogó üdítő forrásra, s. forró v á g y a m egp ih en n i, a n n y i há- .1 n ya tás után, a csalo g á n y -d alo s lig e t hüs ár- ; nyában.
Ó h ! s o k á ig b o lyo n gtam én az é le t útaih j
árván , elh a g yo ttan , a rem én y m ég csaló k a kép- 1 pel sem fo rd u lt felém , m egp ih en n i e g y im ádott | körében !
S íme m ost lelk em sötétjén h a lv á n y suga- 1 rak látsza n a k áttörni . . . Én felfed eztem b ol
dogságom c s i l la g á t ; su g a ra szivem b e van te- 1 m etve, m élyen , e lfe le jth e te tle n ü l! . . .
Óh ! ré g ó ta érdeklődöm én N a g y s á d iránt, de seh ol sem talá lk o zh attu n k , h o g y le g a lá b b az
* első m egism erked és édes p e rcze it átélh ettem v o ln a ! — N em késh ettem to v á b b érzelm eim k i
n y ila tk o zta tá sa iv a l, hiszen en n ek ú g y is előbb- utóbb m eg k e lle tt vo ln a történnie !
Óh, ú g y is ré g ó ta e p e d e k ; és aztán ó h ! m ily nehéz a szív n e k a v á ra k o zá s, m időn lá n g o lón szeret.
L án go ló n szeret az én szívem , s b o ld o g lesz, ha N a g y s á d n á l viszo n tszerelem re t a l á l ! . . . M ost p e d ig szabad le g y e n k e d v e s soraiért j esedeznem , s ha nem v o lta k alk alm a tlan o k so- \ raim, n a g yo n kérem határozza m eg az időt, m i
kor szeren csés le h e te k tiszteletem tenni, h o g y * körében m egism erhessem az iga zi b o ld o g s á g o t! . . .
33
S ha szívem visszo n tszerelem re fo g ta lá ln i ott, _ m ennyországom m egtalálan d om a fö ld ö n ! . . . Jelen levelem m el a rczké p em is k ü ld ö m ; bold og leszek , ha szivesen őrzi azt m eg,
Im á d ó ja : Z. E lem ér.
2 3- (Válasz.) T . U ram !
B e cse s sorait m egkap tam , és sie te k arra válaszolni. Ön óhajtana velem ism e re tsé g e t kötni ? En le g k e v é s b é sem á llo k en n ek útjában.
A febr. 13-iki „ tű zoltó-bálon u, ha ú g y tetszik, m egism erked h etün k.
T isztelő je:
F. A d é l.
24.
M é ly e n tisztelt N a g y s á d !
S zázszo r v e v é m a to lla t kezem hez, százszor m egirtam a le v e le t, m ely b o ld o gságo m felett döntsön, s m in dannyiszor, — a le v e le t újra á t
o lva sv a, — azt o ly g ye rm e k e sn e k , o ly sem m it nem m ondónak találtam , h o g y m in d ig szét
téptem .
Széttép tem , h o g y újra m egírjam , s h o g y újra ezt is a többin ek so rsára juttassam , de
3
v é g r e is m eg k e ll le n n i! T o v á b b nem v is e lh e tem el a g y ö tr ő b izo n ytalan ság érzelm ét, to v áb b nem hordhatom el a k é te ly e k e t, m e ly e k szívem m inden id e g é t m arczan go ljá k !
V é g r e is m eg k e ll történ n ie a lép ésn ek, m ely határozzon, s m e ly v a g y a fájd alom kínzó sö tétségébe taszítson, v a g y a b o ld o g sá g örök ü d v é re em eljen.
M e g k e ll lenni, s minden té to v a n élkü l, n yíltan , igazán , m int csak e g y igazán szerető, b ecsü letes szív m ondhatja, kim o n d o m : én sze
retem ö n t !
Igen , szeretem , m int a v ir á g a n a p v ilá g o t, m int a m adár a szabadságot, szeretem , mint a h erva d ó lom b az ifjú tavaszt, m int szellő t a zi
zegő h a r a s z t!
S zeretem szen ved ély esen , im ádom mint Is*
tenem, szeretem , im ádom , mint csak én tudok, a mint tud s z ív e m !
S a k é tsé g e t, a b izo n ytalan ság o t to v á b b nem állhatom , érzem , összeroskad ok sú lyo s terh e a la t t !
Óh m ondja hát, h o g y h é v lán go m nem élesztettem h iá b a ed d ig, h o g y nem hasztalan re m éltem , hittem , e g y szebb jö vő t, h o g y hitem , rem én yem nem v o lta k csaló k a álo m k ép ek , m e
ly e k a rideg* v a ló elő tt g y o rsa n to v a lebb en n ek, h o g y a jö vő itt van, itt, az ön kép éb en , az ön szerelm ében !
35
K é re m önt, m indenre, mi d rá g a ön e lő tt:
oszlassa e ly ké te ly e im e t, fe le lje n ; és ha szerel
mem csak a le g k ise b b viszo n zásra ta lá lt, felelje, h o g y szeret !
V á la s z á t ég ő tü re lm e tle n sé g g e l v á rja , örök h ív e :
Sz. K á r o ly . 25-
( Válasz.) T isz te lt U r a m !
T án n a g yo n is késed elm eztem soraim m al s n agyon is so ká h a g y ta m önt k é te ly e ib e n , b izo n y ta lan ság aib an , a n élkü l, h o g y azo kat siettem voln a m ennél előbb eloszlatni.
B ocsásson m eg, de való ban , le g jo b b a k a ra tom m ellett sem v a lé k k ép es önnek so raira előbb válaszolni.
M ost igen , m ikor m indent m egfo n to lva, — mert b e fo g ja láthatni, h o g y e g y ifjú lá n y n a k szüksége van a m egfon tolásra, m ikor ily k o m oly kérd és felett k e ll döntenie, m inőt Ön tett elem be, — tö k életesen tisztáb an v a g y o k v á la szommal, m ost fe le lh e te k önnek s tán felold h atom k é te ly e in e k terh e alól.
Én nem szeretem ö n t !
T án fájd alm at okozok önnek e válaszo m mal, de m ást nem fe le lh e te k ’ ha csak nem szí
vem m el és érzelm eim m el elle n k e ző le g .
3:
36
B ocsásson m eg e fájd alom ért, m e ly e t önnek szerzek, s feled jen el — b izo n yá ra fo g találn i más szívet, k i önt m e g é r te n d i!
Isten v e z é r e lje !
E. E sztik e.
----
S Z E R E L E M .
I I .
Szerelem, szerelem ?
V a gy az ifjú szívnek üres ábrándképe S tréfát iizesz velem ?
Ha mese, ezerszer ezeregy éjszakán Elhallgatlak téged !
Ha m ese: úgy veszszen a rideg valósá Csalódjam, mig élek !
REMÉNY NÉLKÜL.
K e d v e s N a g y s á d !
X em is k ép ze lh e ti k e d v e s N a g y sá d , m ily kín o sak n ekem am a p illan ato k , m iket tá v o l tőle k e ll eltölten em , szüntelen e p e d v e és rem é n yte lenül. N in cs p e d ig fájóbb, kinzóbb, mint a r e m én ytelen szerelem .
L e lk e m mindig* k e d v e s N a g y s á d köréb en mulat, az é le t p u szta ság á ró l ábrán d aim e lv isz nek innen messze, messze, hozzá, h o g y szem ei igéző s u g a ra i alatt h a lja k m eg.
Oh, be fáj érezni a h alá lt, tudni, h o g y nem m essze az e lh e rv a d á s . . . . és tudni, h o g y sen k i sincs, k i e g y ré sztv e v ő k ö n ycse p p e t h ullatn a az e lh a g y o tt sirhalom ra.
Oh, én szeretek, forrón és rem én ytelen ü l,
m i g a csöndes sír e lö l'ja a s z í v lán gjait. E lte met az ig a z szerelem .
R e m é n y te le n ü l s z e r e tn i! E p ed n i e g y lé n y ért, k i e g y te k in tetre sem m éltatja az őrült sze
relm est, sőt tán g y ö n yö rk ö d n e v o n a g ló sziv e fá j
dalm ain !
E s én m égis szeretek. O nt im ádom N a g y -
I.
sád, a ki napom , h o g y ég*ető h e v e a la tt m eg sem m isüljek.
D e m égis b o ld o g v a g y o k e sze n ve d é se k k ö zep ette is, ak k o r, midőn szivem Im ld oklik, mert
— s z e r e t e k !
T á v o l, m essze van tőlem N a g y sád. Tudom , h o g y nem té v e d felém go n d o lata, k i érte epe- d ek — r e m é n y te le n ü l! É s a tá v o lb ó l m égis bű vös erőt g y a k o r o l r e á m ; — éget, és én — her- v^ldok, e g y r e h e r v a d o k !
Im á d ó ja : H. Lajos.
2. K e d v e s L a u r á m !
Szom orúan m eren gek el az e m lék e k en a bús őszi délután , s aztán felidézem em lékem b e a m últak at . . . m en n yi sok szép rem én y e lh e r
v a d v a , m egsem m isü lve m ásfél é v u tán . . . V é g ig olvasom k e d v e s le v e le id , és fe ltű n n e k em lé
kem ben e g y e n k é n t a szép idők, a soha vissza nem jö vő édes m últ, s én m egkön yezem , siratom sor
som at; — ebben találom most v ig a szta lá so m a t!
S aztán visszateszem ő k et ism ét asztalfió
kom sötét rejte k é b e , h o g y többé ki se v e g y e m . . . .‘ csak e g y arczk é p előtt m eren g so k á te kintetem , k e d v e s a rczk é p e d előtt, s aztán to v áb b sírok e lv e sz te tt b o ld o gságo m u t á n !
M ásfél é v után., *ki h itte vo ln a, h o g y ez k ö v e tk e zzé k b e? ki hitte voln a, h o g y semmim se m arad ? ki hitte voln a, h o g y most rám sem go n d o l az, kih ez o ly ig e n hü v a lé k ? K i h itte volna, h o g y m ost k e ll lem ondanom m in denről?
K i hitte voln a, h o g y semm i sem m arad fenn any- nyi szépből, an n yi öröm ből ?
Tudom h id egen fo ga d o d e sorokat, tudom, nem ta lá lsz semm i n y u g p o n to t e m ásfél évb en , amin k é p ze le te d b ár p e rcz ig p ih en tetn éd ! T a lá lsz e le g e t fe le d é sre m éltót! Én p e d ig szüntelen a z
zal az e lh e rv a d t e m lé k e k k e l fo g la lk o z o m ! . . . . K é p z e le te m most az e g y k o r vio lás, rózsás ö svén yen csa k h e rv a d t le v e le k k e l ta lá lk o z ik . . . A m ezőn most csa k a rid e g ősz n yo m ait fed ez
zük fel, m indenütt h e rv a d á s, rém es p usztulás, mint szivem ben , k e b le m b e n ! . . .
Óh, de az e lh e rv a d t le v e le k h e ly e tt uj le v e le k zö ld ü ln ek a k o p á r á gako n , c sa k az én r e m ényem e g y k o r viru ló fája v á r h iáb a uj k ik e letre !
Ó h ! m ért nem le h e te k m ost leh u lló le v é l ! . . . H ad d h e rv a d n é k el örö kre — e m lé k e im m el e g y ü t t ...
T e h á t te uj v á g y id k ö v e tte d ? É s nekem a cseilódást h a g y ta d m e g !
T e h á t többé h iáb a várom soraid, h iáb a v á rom többé az Örömöt . . . v é g e szakad t m in
dennek. H iáb a rem él többé a szív, m indent e lv e sz te tt! T e h á t a b o ld o g sá g csak e g y sóhaj
vo lt, e g y ham ar m úló lázas álom I . . . E s én, a fájdalom n ak le g k is e b b en y h ü le té t is h iáb a v á rom !
Ez a ju talm a az ig a z sz e re le m n e k !
X e hidd éizonban, h o g y érzelm eim m e g v á l toztak voln a, m int a tie id ! X e hidd, h o g y szét tépem az em lékeket, m iket tőled kap tam , h o g y semmi se em lékeztessen r e á d ! M eg tarto m a h e r
v a d t em léke ket, rom ba dőlt világ o m m a l, s aztán g y a k r a n előszedem le v e le im ; — em lékezem reád,
— szerelm edre, s aztán h ű tle n s é g e d r e ! S én édesen m e re n g v e a szép m últon, édessé teszem a fel-felu juló fá jd a lm a t! D e levelem , ez v o lt hoz
zád az u to ls ó !
Isten v e le d ! X em za va r többé
rem én ytelen K á ro ly o d .
BOLDOG SZERELEM.
A k k o r is szól, mikor hallgat;
R agyogó két barna szemed Elárulja szerelmedet.
De hát mért is rejtegetnéd Szived édes üdvösségét ?
Szerelmes v a g y : valld be kérlek, Hisz ezt eltagadni vétek !
Láttad-e már a szép tavaszt, M ely a rózsán bimbót fakaszt ? Ilyen tavasz szép szerelmed, Elbeszéli ajkad, szemed !
Komóc.xy J óz 8pf.
( Vallomás.) i.
Im ádott B e r t á m !
S o k á ig - re jteg ettem a titkot, — szivem nem tudja to v á b b ő r iz n i; be k e ll azt vallan om k e g y e d n e k !
E g y p illan at, s elhatároztam m agam a m e
rész lépésre, am itől aztán jövőm , bold o gságo m fog fü g g n i.
Rég* sóhajtoztam m ár e perez után, az e l
h atározásra azonban m in d ed d ig g y e n g é n e k érez
tem m agam . Ó h ! de n a g y a szerelem h a t a lm a ! Erőt ad, buzdit, lelk esit, m ig b o ld o g ít isteni é r
zete ! . . .
A szerelem ta lp k ö v e az ig a z b a r á t s á g ! . . . H iszen én k e g y e d n e k e d d ig is b a rátja voltam , le g a lá b b an n ak n evezett. T e g y ü n k e g y lépést a b a r á ts á g tó l! . . . Ó h ! értse m eg s z a v a im ! értsen m eg e n g e m ! Es aztán te g y e n b o ld o g g á e g y sza
v á v a l !
. . . . A v ir á g szereti a h arm ato t; a c sa lo g á n y a ró zsá t; a fülm ile édes d alt zen g p á rjá nak, s csak az én szívem lenne e g y e d ü l ? . . .
Óh, én szeretem k e g y e d e t, im ádott V ilm ám ! B ocsásson m e g a n y ílt őszin teségért, de nem h a
bozhatom t o v á b b !
ó h ! n y ila tk o zzé k szavaim ra k e d v e s a n g y a l ! S zivem et ne h a g y ja soká a k é tsé g maró fájd alm ai között. — E g y s z a v á v a l b o ld o gíth at, v a g y b o ld o gtalan n á t e h e t !
D e ha m égis téved n ék , — s csalatkozn ám rem én yeim ben , ne v e g y e rósz néven, m in d en em ! T a rtsa m eg em lékében azt, ki igazán tudott sze
retni. T a rtsa m e g em lékezetem et, s a k k o r is b o l
d og leszek — fá jd a lm a im m a l!
Im á d ó ja : János.
2.
(V á la sz) K e d v e s J á n o so m !
S ie te k vá laszo ln i b ecses soraira, s i g y e k szem elűzni sziv érő l a kétséget. Ő szin te v a llo m ása va ló b a n ke lle m e s érzetet éb resztett b en nem ; szívből jö v ő sorai szívh ez szólották, olyan szívhez, m elyb en nem fo g csalódni.
A rózsabokor szelíden sim ul k isk ertem b e n y íló a b la k o m h o z; e g y ü tt epedü n k mi. A rózsa
bokor e p e d v e v á r ja a c sa lo g á n y t, s öröm köny fak ad szem ében, ha m egcsen d ü l ra jt7 a csalo g á n y dala.
— 49
Ó h; b o ld o gn ak m ondhatom m ost m agam at én ÍS; m ert önben rem én yem teljesü ltét látom . Ő szinte so raira tartózkodás n élkü l k e ll m e g v á l
tanom önnek; h o g y b o ld o gitó szerelm et érzek szívem ben irá n ta ; s csak is e g y e d ü l öntől fü g g;
h o g y m egőrizze e z t ; a k k o r nem c s a ló d ik ! . . . Ó h ! b o ld o g n ak m ondhatom m agam , midőn k io lvastam soraiból érzelm eit; — h iszek sz a v a i
nak és m egértem azt a titko s dalt; mit a c sa lo g á n y d a li a kis kertem r ó z s á já n a k :
— É rte d halok; érted é l e k ! A v is z o n tlá tá s ig !
B ertája.
3- K e d v e s V ilm á m !
Szom orú k e b e lle l keresem fel a v irá g o s v ö l
g yet; hol o ly édesen re b e g te d el e g y k o r am a b old ogitó és epesztő szót: „ s z e r e tle k \u
Szép; v in ig o s ta va sz v o lt a k k o r! . . . V iru ló pázsit b o ríto tta a mezőt; a la n g y o s szellő já tszv a su tto go tt v irá g a in á l; a nap a ra n y fáty o la h u llo tt a vid ék re; a c sa lo g á n y lá g y a n zengte esti dalát; m ikor én o ly igen -igen b o ld o g v o lta m !
A b o ld o g sá g nem ta rto tt s o k á i g ! • B e k e l
lett k ö v e tk e zn ie a szívetrázó b u csu zásn ak is; s te eltáv o ztá l innen messze-m essze . . . .elvitte d ma-
4
g ad d a l b o ld o gságo m . . . nekem csak a rem én yt h a g y ta d m eg és a — b ú b á n a to t!
A búb án at hü kisérő társam . Nem v á lu n k meg* soha egym ástó l. Eg*yütt m eren gü n k el mi a k e d v e s em lékeken , e g y ü tt já rju k be a h elyet, hol szép le lk e d m ulatott, s aztán e g y ü tt fekszün k, e g y ü tt k e lü n k !
A b ú b án at titko n szállt v o lt szivem be, mi
dőn elb ú csú ztál . . . a sötétség szivem e g é r e a szép estén lopózott be, midőn a búcsúszót m ond
tad el! . . . É s ezt csak is a v iszo n tlá tás h a jn a l
fén ye o szlath atja szét.
#Óh ! re m én yteljes*v iszo n tlá tá s ! Meddig* k e ll epedni fájó szivem n ek addig*, mig* b e k ö v e tk e ze l ? M iben ta lá lh a t a bú a d d ig csak le g k e v é s b é is e n y h ü lé st ?
A z t hiszem e n y h et adó .balzsam ot lelek, ha fel-felkeresn em az édes h e ly e k e t, azt hiszem szűn
nek ott fájdalm aim . f . . Pedig* m ost ott min-, den csa k a h e rva d á s érzetét éb reszth eti le l
kem ben.
A fá k le v e le i h ervad tan p ere g n e k alá, és bús őszi szél n y ö g vé le , és ha fuillgatom í\ c s a lo g á n y bán atos d alát, m ely e g y k o r o ly édesen zengett, fe lu ju ln a k a ré g i sebek, s azt hiszem a nap h an ya tló su g a rá b a n h ald o k ló rem én yeim szem lélem . . .
S o kat, n a g y o n so kat vá lto zo tt azóta a t á j . ..
O tt hol ta va sz pom pázott a h e rva d á s k é p e jelen m eg, hol h a lk fuvalom^grezgett — tört k e b e l soha-
— 5 0 —
jai n y ö g n e k v é g ig , m intha m ind a tem etőből, v a g y a felh ő b ő l szab ad u lt v o ln a ki.
M inden, minden m egválto zo tt, csak a szí
vem, forró szerelm em a r é g i ! . . .
Óh ! tartsd fenn bennem ezt k e d v e s V ilm ám , örven deztesd m eg a fájó k e b le t k e d v e s soraid d al minél g y a k ra b b a n , adj g y ó g y ir t a tá v o lié t se
beire, m e ly e k égető fájd a lm a it ó h ! m ily igen é rz e m !
F e lé d d o b o g a keb el, ha b íboros h ajnal k ö szönti a re g g e lt, feléd d ob og, ha est b orul a tájra . . . . a zep liyrb en sóh ajaim at küldöm . . . a harm ateseppben k ö n y e m e t; de en yh ü lést h iáb a v á r o k ! B ú b án ato s éltem sohasem v á lto z ik meg', minden hatalom a te kezed ben v a n !
Ó h ! k e d v e s V ilm ám ne h a g y j en n yire a csü g 'g ed ésb en !
S ír ig sze re lm e se d : János.
4- ( Válasz.) K e d v e s J á n o so m !
N em irh a to k ez alkalom n uil hosszasan, m ert n agyon sietős dolg'om van, csa k épen soraidra akaro k m e g n y u g ta tó vá la szt írni. L é g y n y u g o d t kedvesem , s örvendj előre a viszo n tlá tás öröm é
nek, s örven dj k a rja id b a siető
V ilm ád n ak.
— 5 i . —
5- K e d v e s N a g y s á d !
A z őszi szellő szomorúan s iv it v é g ig a fá k sá rg u lt lombjeiin, kím életlen ü l s z a g g a tja szét s a tép ett le v e le k k e l szom orúan szág u ld v é g ig a haraszton.
É s a h e rv a d t le v é l e g y r e hull . . . jo b ban . . . jobban , s ú g y m egrem eg a fájó h erva- dás a la tt.
„őszi hullás fájó titka R ezgi által csöndesen44 . . . M inden a m úlan d óságra em lékeztet!
Szom orú, n a g yo n szomorú az ősz . . . A kis kert v ir á g a i h erva d ta n h ajtják a lá fejőket, s az
tán elszen d erüln ek csöndes álom ba . . . de csetk k i k e le t i g !
B eh szeretem én az őszt, — m ért szeretem , k e d ve s N a g y s á d kön n yen m egm agyarázlm tja.
K ik e le t va n az én szivem ben m o s t! . . . M inden h e rva d t le v é l látá sa e g y - e g y uj re
m ényt ébreszt bennem , m inden le v é lh e z e g y - e g y szép rem ényem fűződik. M inden le v é l a boldog*- ság o t ju tta tja eszem be.
Szép, n a g y o n szép őszi délután v o lt akkor, m időn először láttam én m eg k e g y e d e t ; a nap h a lv á n y su g a ra épen a k k o r h alt el az orm o
kon, midőn fe ltá m a d t szivem ben a sejtelem , h o g y
m ár N a g y s á d első m e gp illa n tá sá n ál föléb red t szerelm em viszon oztatn i fog-.
Ősz v o l t ! M időn a term észet h erva d n i k é szült, a k k o r ébredt az én szivem kik eletre.
Óh, h át h o g y ne szeretném én az őszt, m i
kor e n n yi szép rem ényem viru lt- fel e g y her- vatag^őszi délután !
M a e g y é ve épen a b o ld o g ism e re tts é g n e k ; ma e g y é v e annak, h o g y kim o n d h atatlan u l sze
retek, s o ly jól esik tudnom , h o g y szerelm em viszontszerelem re talált.
B ú s b oron gós őszi nap ! T e üzéd el az én szívem ről a h om ályt, te deritél reám a szép h a j
nalt ! É s te h ald o k ló n ap su gár, te v a g y hű em lé
keztetője ö rökké lá n g g a l égő sze re le m n e k ! Ó h ! én n a g yo n szeretem az ő s z t ! M iatta szeretem azt, e g y e d ü l önért, k e d v e s N a g y s á d ! — Oh, m ert b o ld o g v a g y o k , v a la h á n y sz o r vissza- em lékszem am az édes p illan atra , és le g b o ld o g a b b v a g y o k a világ o n , m ert tudom, h o g y ig a zán szeretek, s igazán sz e re tte te m !
Óh, k e d v e s N a g y sá d , c sa k őrizze m eg to
v á b b ra is irá n yo m b a ed d ig tan u sitott jó in d u la tát, m ert én csak ad d ig le h e te k b o ld o g, m ig en nek tudata b old ogit. A h ulló le v é l csak a d d ig em lékeztet örök b o ld o gsá g ra , csak a d d ig ; azután p ed ig örök h ervad ásra, elm úlásra, m inek nem lesz többé kikeletje.
Óh, de én nem csalódh atom K e g y e d b e n ! Ez az örök tavasz, mi most szívem ben honol, nem
— 53 —
vá lto zh a tik soha h e rva d ó őszszé, sőt még* e g y szebb ta v a s z s z á !
B o ld o g g á tesz — a való d i, tiszta szerelem ! Ö rök I liv é :
Lajos.
6.
K e d v e s N a g y s á d !
„M in ek is van a szív, s a szívb en sze
relem ?a
Óh, be tudom érezni e s z a v a k sú ly á t a z óta, m ióta k e d v e s X a g y s á d d a l is m e r e ts é g b e léptem , és a szivem en v e rt h ullám ok, m iket a N a g y s á d p illa n tá sa okozott, csak is N a g y s á d á lta l csen d esith etők le.
Óh, kim on d h atatlan , szent érzelem kap cso l engem N a g y sá d h o z, m ely le lk e sít szépre, ne
m esre, m ely é g b e ra g a d v a g y a föld re sújt, ez érzetet ez e g y sz e rű szó rejti m a g á b a 7: „sze
relem !“
M ióta k e g y e d e t ism erem , m inden g o n d o la tom öné, és m ióta szeretem , am a tiszta és iga z szerelem m el, — szivem minden dobbamxsa öné, az utolsó is Öné leend !
Óh, de nem tudom kifejezn i e sz a v a k á lta l azt a m ély érzelm et, m ely szivem ben honol, nem leh et azt leírn i h íven , csak érezni le h e t!
Á t tudom érezni e szó s ú l y á t : szerelem !
