É R T E K E Z É S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L
S Z E R K E S Z T I
GYULAI PÁL
0 8 Z T Á L Y T I T K Á R .
X I I I . K Ö T E T . V I I I . S Z Á M .
KI VOLT CALEPINUS
MAGYAK TOLMÁCSA?
S Z I L Y K Á L M Á N
B . T A O T Ó L .
Á r a 1 0 kr.
B U D A P E S T
188G.
É R T E K E Z É S E K
A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.
Első kötet. 1 8 6 7 — 1 8 6 9 .
I. Solon adótörvényéről. Télfy [vantol.' 1867. 14 1. Ára 10 k r . — I I . Adalé- kok az attikai törvénykönyvhöz Télfy Ivántól. 1868. 16 L 10 kr. — I I I . A legújabb magyar Szentírásról. TárMwyi J. Bélától. 1868. 30 1. 20 kr. — IV. A Nibelung- ének keletkezéséről és gyanitható szerzőjéről. Szász Károlytól. 1868. 20 1. 10 kr. — V. Tudománybeli h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása Toldy Ferencztől. 1868. 15 1. l(i kr. — VI. A keleti török nyelvről. Vambéry Ármintól. 1868. 18 1. 10 kr. — V I I . Geleji Katona I s t v á n főleg mint nyelvész.
Imre Sándortól. 1889. 98 1. 30 kr. — V I I I . A m a g y a r egyházak szertartásos énekei a X V I . és XVII. században. Bartalus Istvántól. Hangjegyekkel. 1869.
1S4 1. 60 kr. — IX. Adalékok a régibb magyar i r o d a l o m t ö r t é n e t é h e z . (1. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen színdarabjai. 1550—59. — 2. E g y népirodalmi emlék 1550—75-ből. 3. Baldi Magyar olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. B á t h o r y István országbíró m i n t író. — 5. Szenczi Molnár Albert 1574—1633). Toldy Ferencztől.
1869. 176 1. — X. A m a g y a r bővített mondat. Brassai Sámueltől. 1870. 46 1.
20 kr. — XI. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető kéz- iratai- és nyomtatványairól. Bartalus Istvántól. 1870. 43 1. 20 kr.
l á s o d i k kötet. 1 8 6 9 — 1 8 7 2 .
I. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexről. Mátray Gábor 1. tagtól. 1870. 16 1. 10 kr. — II. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. Szász Karoly r. tagtól. 1870. 32 I. 20 kr. — I I I . Adalékok a magyar szóalkotás kérdé- séhez. Joamnovits Gy. 1. tagtól 1870. 43. 1. 20 kr. — IV. Adalékok a m a g y a r rokonértelmii szók értelmezéséhez, Finaly Henrik 1. tagtól. 1870. 47 1. 20 kr. — V. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. Télfy Iván lev.
tagtól. 1870. 23 1. 20 kr. — V I . Q. Horatius satirái (Ethikai t a n u l m á n y i . Szék- foglaló. Zichy Antal 1. tagtól. 1871. 33 1. 20 k r . — V I I . Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar l'ál X I I I . századbeli kanonista. I I . Mar- git kir. herczegnő, mint ethikai iró. I I I . Baldi Bernardin magyar-olasz s z ó t á r k á j a 1582-ből. Második közlés IV. E g y XVI. századbeli növénytani névtár X V I I . és X V I I . századbeli párhuzam kkaí. V. Akadémiai eszme Magyarországon Besenyei előtt) Toldy Ferencz r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr. — V I I I . A sémi magán- hangzókról és megjelölésök módjairól. Gr. Kuun Géza lev. tagtól. 1872. 59 1.
20 kr. — I X . Magyar szófejtegetések. SzilaAy Áron 1 tagtól. 1872. 16 1. 10 kr. — X. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. Szénássy Sándor 1. tagtól. 1872. 114 1.
30 kr. — X I . A defterekről. Szilády Áron lev. tagtól. 1872. 23 1. 20 kr. — X I I . Emlékbeszéd Arvay Gergely felett. Szvorényi József lev. tagtól. 1872. 13 1.
10 krajczár.
Harmadik kötet. 1 8 7 2 — 1 8 7 3 .
I. Commentator commentatus, Tarlózatok H o r a t i u s satiráinak magyarázói u t á n . Brassai Sámuel r. tagtól. 1872. 109. 1. 40 kr. — II. Apáczai Cséri J á n o s Barczai Ákos fejedelemhez b e n y ú j t o t t terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében Szabó Károly r. tagtól 1872. 18 1. 10 krajczár. — I I I . Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. Szabó Imre t. tagtól. 1872. 18 1. 10 kr. — IV. Az első m a g y a r társadalmi regény. Székfoglaló Vadnai Károly 1. tagtói.
1873. 64 1. 20 kr." — V. E m l é k b e s z é d Engel József felett Finály Henrik 1. tagtól 1873. 16 1. 10 kr. — VI. A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre.
Barna Ferdinand 1. tagtól. 1873. 135 1. 40 kr. — V I I . Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett. Riedl Szende 1. tagtól. 1873. 16 1. 10 kr. — V I I I . A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. Goldziher Ignácztól. 1873. 64 1. 30 kr. — IX. Emlékbeszéd G r i m m J a k a b felett. Riedl Szende 1. tagtól 1873. 12 1. 10 kr. — X. Adalékok K r i m történetéhez. Gr. Kuun Géza 1. tagtól. 1873. 52 1. 29 kr. — X I . Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. Riedl Szende lev.
tagtól 51 1. 20 k r .
Negyedik kötet. 1 8 7 3 — 1 8 7 5 .
I. szám. Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem m o n d t a k s a mit roszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise I l - i k könyvére, különös tekin- tettel a magyarra, Brassai Sámuel r. tagtól 1874. 151 1. 40 kr. — I I . szám Bálinth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti t a n u l m á - nyairól. Melléklet öt khálymik d a n a hangjegye. 1874. 32 1. 20 kr. — I I I . szám.
A classica philologiának és az összehasonlító árja n y e l v t u d o m á n y n a k mivelése
KI VOLT CALEPINUS
MAGYAR TOL MAC SA P
S Z I L Y K Á L M Á N
It. TAGTÓL.
BUDAPEST.
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K I A D Á S A
1886.
Ki volt Calepinus magyar tolmácsa?
(Fölolvastatott a M. T. Akadémia 1886. május 3-án tartott ülésén.)
XVI. századi irodalmunk termékei között egy sincs, mely akár a nyelvanyag terjedelme és minősége, akár az irodalmi nyelv fejlő- désére gyakorolt befolyása tekintetében, Calepinus Dictionariumával versenyezhetne. A benne összegyűjtött változatos szókincs mellett egészen eltörpül akár Pesti Gábor szótárkája, akár Szikszai Fabri- ciusé, sőt az addigi 150 vagy 200 magyar nyomtatvány összes szó- készlete is. Későbbi szótáríróink nemcsak hogy fölhasználták Cal.
magyarjának úttörő művét,*) hanem egyszerűen kiírták belőle a nekik szükséges szókat, és pedig minden kritika nélkül, még a sajtó- hibákat is készpénzűi vévén. Irányadó szerepét 200 évnél tovább, egész Baróti és Sándor István koráig megbírta tartani, és még ma sincs teljesen kiaknázva A Nyelvőr majd minden füzete meríthet belőle tanúságokat, melyek Molnár Albert, Páriz-Pápai, sőt még Kresznerics ügyelmét is elkerülték. Czuczor-Fogarasiról tudva van, hogy nagyon is megbíztak Kresznericsben s Calepinust azon hiszem- ben, hogy már úgyis teljesen fel van dolgozva, nem is vették figye- lembe. Csakis a készülőben levő Nyelvtörténeti Szótártól remélhetjük a Calepinusban fölhalmozott nyelvkincs teljes kiaknázását.
Ki volt Cal. magyar tolmácsa'? Egymaga, vagy többed magá- val gyüjtötte-e, és mikor gyűjtötte Cal. számára a magyar szókat?
Irodalom-történetünk mind eme kérdésekre máig is adós a felelettel, sőt ekkoráig még azt a sokkal könnyebb kérdést sem dön- tötte el: mikor és hol jelent meg Calepinusból az a kiadás, melybe
*) Szenczi Molnárt Albert őszintén be is vallja az I. kiadás elő- szavában: «in versione juvit m e interpres, qui Calepino Ungarica inseruit.»
M . T . A K . E R T . A N Y E L V - ÉS 8 Z É P T . K Ö R É B Ő L . 1 8 8 6 . X I I I . 8 . 8 Z .
már a magyar nyelv is föl van véve. Irodalmunk régiebb historiku- sai, Bod Péter,1) Sándor István2) azt állítják, liogy a kiadás Lyon- ban, 1587-ben jelent meg először; az újabbak, Toldy Ferencz,8) Szabó Károly4), a külföldi könyvészekkel egyetértve®), a megjelenés helyéül Baselt, évéül 1590-t állapítják meg, a nélkül, liogy a Bod Péter köz kézen forgó szótárában foglalt adatot megczáfolnák vagy csak meg is említenék. A baseli kiadást eme tudósaink bizonyára azon okból tartották elsőnek, minthogy az előszóban Henric-petri Sebestyén typographus világosan kijelenti, bogy a l e n g y e l , m a - g y a r é s a n g o l n y e l v e t e b b e a k i a d á s á b a v e t t e f ö l 1 e g e 1 ő s z ö r.6)
Azonban eme világos és határozott kijelentés daczára sem szabad Bod Péter állításának hitelességében kételkednünk. A lyoni kiadásról az idéztem helyen elmondja Bod Péter azt is, liogy e kiadást Janus Passeratius és (Joannes) Ludovicus de la Cerda gondozták, sőt a lyoni nyomdász előszavából még e szavakat is közli: «novissime autem tribus disertissimis Viris provinciám man- davimus, ut quo labor liic noster esset commendatior, Polonicam Linguam, Ungaricam, atque Anglicam adjicerent». Első pillanatra úgy látszbatik, liogy a két nyomdász most idézett nyilatkozatai ellent mondanak egymásnak; bővebb megfontolás után azonban átlátjuk, liogy a két nyilatkozat jól összeegyeztethető. A báseli nyomdász ugyanis voltaképen csak annyit mond, hogy az ö kiadásai közül (nostra cura) e b b e vette föl a lengyel, magyar és angol nyel- vet legelőször, a mi nem zárja ki azt, hogy másutt, más nyomdában készült kiadások valamelyikében e nyelvek már előbb is föl ne let- tek volna véve. Bod Péter, a minden tekintetben szavahihető és lelkiismeretes Bod Péter kezében volt ilyen példány, és pedig lyoni
9 A Páriz-Pápai 1767-iki kiadásához írt ajánló levelében m o n d j a Bod P é t e r : «Ambrosii Calepini Dictionarium cum Anno 1587. Lugduni in Gallia ederetur, addita est etiam Hungarica I n t e r p r e t a t i o n
9 «Ki magyarázta légyen a Calepinust, midőn 1587-ben Liónban j ö t t ki, n e m tudatik bizonyosan.» Sokféle, V I I I . köt. 44. 1.
3) Magy. Nemz. írod. Története rövid előadásban. Pest, 1867. 53. I.
*) Bégi Magyar Könyvtár. Budapest, 1879. a 117., 135. és 144. 11.
n) í g y P- E r s c b és Gruber Alig. Encycl.; B r a n e t ; Grässe; Hcefer a Biographie Universelleben a C a l e p i n e czikk alatt.
a) «Praeter illas superioris editionis linguas et Polonica, Ungarica et Anglica hac demum vice, nostra cura, adjecte venerint.»
KI VOLT C A L E P 1 N U S MAGVAll T O L M Á C S A . 5
kiadás 1587-ből. Kétségtelen tehát, hogy Toldy Ferencznck, Szabó Károlynak az az állítása, mely szerint a magyar Cal. először Basel- ben, 1590-ben jelent volna meg, tévedésen, a baseli nyomdász sza- vainak félreértésén alapszik.
A lyoni kiadás Magyarországon nem igen terjedhetett el, vagy talán egészen ismeretlen is maradt; legalább Sándor István, Szabó Károly egyetlen egy példányt sem találtak belőle, holott a baseli 1590-iki kiadás csak magában Budapesten megvan legalább is 10 példányban. Ennek oka, azt hiszem, könnyen megmagyarázható.
Lyonnal a XVI. század végén Magyarország nem állt semmiféle élénkebb összeköttetésben, holott Baselben, a protestantismus egyik főfészkében és hires egyetemén, mely még a XVI. század második felében sem sülyedt le a Rotterdami Erazmus korabeli fényes polcz- ról, sok magyar ifjú fordult meg s hazajőve is bizonyosan sok maradt közűlök baseli tudósokkal, könyvkereskedőkkel levelezésben.
Kétségkívül ez az oka annak, hogy a baseli kiadás nálunk oly gya- kori, a lyoniból pedig unicum sem kerül.
De talán a külföldön maradtak fön belőle példányok? Hol keressük ezeket? Első sorban bizonyára Parisban, a gazdag Biblio- théque nationaleban.
A kérdés fölkeltvén érdeklődésemet, levelet intéztem Párisba a classzikus műveltségű De Gerando Attilához, kinek nevét Parisban és Budapesten tartott előadásaiból, franczia és magyarnyelven meg- jelent dolgozataiból a párisi és a budapesti tudománykedvelő közön- ség egyaránt ismeri és tiszteli. Megkértem, fáradna el a Biblio- théque nationaleba s tudná meg, nincs-e ott példány Calepinus
1587-ik évi lyoni kiadásából s vájjon a latin szavak magyarul is tolmácsolva vannak-e benne, s ha igen, írna ki belőle különféle helyekről egyes magyar szavakat, hogy őket itthon a baseli kiadás- beli szavakkal összehasonlíthassam.
De Gerando Attila válasza nem sokáig váratott magára, s a benne foglalt tudósítás nemcsak fényesen igazolja Bod Péter állí- tásának helyességét, hanem teljesen új adatokkal is szaporítja eddigi ismereteinket. C a l e p i n u s s z ó t á r á n a k l y o n i k i - a d á s á b a n c s a k u g y a n m e g v a n a m a g y a r n y e l v i s .
«Egy nagy in folio kötetet hoztak elembe — írja De Gerando — c z í m 1 a p n é 1 k ü 1, de a kötésre hátul, régi papíron és régi írás- sal ez van irva:
Dictionarium Calepini Lugduni 1585.
Belül, a szótár első lapján legfőnt ez áll: Calepini Dictiona- rium latinum, Praeter adagia selectiora, et Gallicas, Italicas, Hispa- nicas voces, varié auctum, permultisque mendis accurate repurgatum, atque Hebraica, Graeca et Germanica explanatione illustratum;
s ezek alatt kisebb betűkkel: Jam vero postrema liac editione magna latinarum vocum accessione, linguisque tribus, Polonica, Ungarica et Anglica locupletatum, cum baud poenitenda multorum locorum censura.
Van előszava is (Typographus Candido lectori) s ebben a következő sorok, melyeket már Bod Péter is kijegyzett a lyoni kiadásból: novissimé autem tribus disertissimis viris provinciám mandavimus, ut, quö labor hic noster esset commendatior, Poloni- cam linguam, Ungaricam atque Anglicam adiicerent.
A szótárban a kilencz nyelvű magyarázat közül (héber, görög, franczia, olasz, német, spanyol, lengyel, magyar, angol) a magyar mindig az utolsó előtti.»
Ezen eddig teljesen ismeretlen adatokból, melyeket De Gerando Attilának köszönünk, kiviláglik:
1. az, hogy a párisi Bibliotheque nationale ban őrzött czímlap- talan Calepinus (,Inventaire X. 260') lyoni kiadás s hogy benne már a magyar nyelv is megvan.
2. Hogy e szótár a latinon kívül kilencz nyelvű, tehát ú. n.
dictionarium decern linguarum. A baseli 1584-iki kiadás nyolcz nyelvéből és az 1590-iki kiadás tizenegy nyelvéből a lyoniban nincs meg a belga nyelv.
3. E példány, a kötésére följegyzett régi írás szerint, 1585-iki nyomtatás, tehát a baselinéi 5 évvel és a Bod Pétertől említett lyoninál 2 évvel régiebb kiadás.
De Gerando Attila kértemre ki is írt e példányból mintegy 50 magyar szót, s ezek a következők:
Abdomen, Has, auagy potrok.
Abdueo, El viszöm.
Abedo, El ezem, el ragom.
Abemo, El veszóm.
KI VOLT C A L E P 1 N U S MAGVAll T O L M Á C S A . 7
Abeo, El megyök.
Abiuro, Esköuefsel meg tagadom, el efközem.
Abjudico, Tőruénnyel rólam inasra liaritom meg vetem.
Ablaqueo, Faknak es zölönek tövet megafom ki nytöm.
Ablaquatio, Elöfának, es zölö twnek meg asása, kynytása.
Abrogo, Minden haznát es ereiét el vefzem el törlöm, fel
Acerra, Tömién tartó ládátska auagy toboz. [bontom.
Affiictus, Megh nyomorult.
Aftligo, Az földhöz verőm, paskolom.
Affluo, Bwuelködöm.
Atfrico, Valamihöz vakarom.
Agedum, No, nofzza.
Aggredior, Hozzá fogok, reá rohanok.
Aggrego, Egy liylre gywytöm.
Agilis, Serény gyos kinyi.
Bellicosus, Viadalos.
Poéma, Versel irot könyw.
Philosophia, Böltsesegnek zerelme, pliilosophia.
Virtus, Josagos tselek edet.
Ha e szavakat az 1590-iki baseli kiadás megfelelő helyein állókkal összehasonlítjuk, csakhamar meggyőződünk, hogy a ma- gyar nyelvet illetőleg a baseli kiadás szolgai utánnyomása a lyoni- nak. Ugyanazok a sajtóhibák, melyek a lyoniban estek, hűségesen át vannak mind véve, s természetesen még újakkal tetézve is.
(A baseliben abjudico, afŰigo alatt Töruennyel, paszolom áll; a lyo- niban Tőruénnyel, paskolom.)
E szerint ránk magyarokra nézve Cal. editio princepse nem a baseli, hanem a lyoni, melyből eddigi tudomásunk szerint egyetlen példány sincs a hazában. És a külföldön se volna más, mint ez a czímlaptalan példány a Bibliothéque nationaleban ? Alig hihető!
Újból írtam De Gerando Attilának, további kutatásokat kérve tőle. Válasza, melyet e levelemre küldött, teljesen földeríti a dolgot és kezünkbe adja a könyvészeti kérdés végleges megoldásához a kulcsot:
«A míg elhozzák az 1585-iki példányt, írja De Gerando a Bibliothéque nationale olvasó terméből, í m e k e z e i m k ö z t v a n e g y 1586-iki k i a d á s . Ez épebb, leírom a czímlapját: ,A m b r o- s i i I C a l e p i n i | D i c t i o n a r i u m | D e c e r n l i n - | g u a r u m ' .
Nuper hac postrema editione quanta maxima fide ac diligentia fieri potuit, I accurate emendatum, multisque partibus cumulatum, et aliquot I milibus vocabulorum locupletatum. | Ubi latinis dictioni- bus Hebr®® | Gr®c®, Gallic®, Italic®, Germanic® et Hispanic®, itemque nunc primo et Polonic®, Vngaric®, atque Anglic®, adiect®
sunt. I Accesserunt insignes loquendi modi, lectiores etymologise, opposita, translationes, | adagia ex optimis quibusque auctoribus decerpta. | Hue, prater alia, accedunt cert® syllabarum quantitatis not®, singulis vocibus inscript®: magna silua nominum, turn appellatiuorum, turn propriorum : ut virorum, mulierum, sectarum, populorum, deorum, siderum, urbium, marium, fluviorum, montium et reliquorum: ut sunt vici, promontoria, stagna, paludes etc. Ita ut b®c editio omnibus thesauris et Dictionary's, qu® hactenus col- lecta sunt, incredibili et rerum et verborum numero sit locupletior.
Ezután jő a nyomdabélyeg: egy oroszlány ezen felírással: ,De forti dulcedo'. A czímlap alján: ,Lugduni MDLXXXVI. Cum Privilegio Regis'. — 2r. 1158. lap.
E l ü l : cziml. s a következő számozatlan levelen a kiadó elő- szava: ,Typographus Candido lectori S. D.' — Ezután, e levél túlsó lapja alján: ,Extráit du Privilege du Roy. — Par grace et privilege du Roy il est permis á Estienne Michel, tant pour lui que autres ses partioipes marchands libraires de Lyon, d'imprimer ou faire impri- mer un liure intitulé Ambrosii Calepini Dictionarium, reueu et augmenté de nouueau. Et faict deffences le dit Seigneur á tous marchands libraires, imprimeurs, ou autres de quelque qualité qu'ils soyent de non im primer vendre ou distribuer en ses pays ter- res et seigneuries ledict liure, avec les reuisions et augmentations qu'ils y ont faict adiouster, sans le sceu vouloir et consentement dudict Michel et ses participes, et ce jusque au temps et terme de dix ans, a compter du iour et date apres que le diet liure sera para- cheué d'imprimer stb. stb. Donnees á Paris le 25 Octobre 1579.
Signees par le Roy en son Conseil Poutelain et seellees en cire jaune du grand seel.
A lyoni kiadás eme teljesen ép példányának könyvészeti leírása a következőkről tesz tanúságot:
1. A Dictionarium decern linguarum szerkesztői és dolgozó társai 1579 körűi, a mely évben a kiadó megkapta a királyi szaba- dalmat, foghattak a munkához.
KI V O L T C A L E P 1 N U S MAGVAll T O L M Á C S A . 9
52. E szótár 1586-ban már nemcsak hogy forgalomban volt, hanem ez évben a kiadó már új kiadást is bocsátott közre. A czím- lapon ugyanis hivatkozás van egy n e m r é g i b e n kibocsátott meg- előző kiadásra (,nuper hac postrema editione'), amely minden való- színűség szerint 1585-ben jelent meg.
3. Az 1585-iki czimlaptalan és az 1586-iki teljesen ép példány bevezetésének és szövegének összehasonlítása azt mutatja, hogy a két kiadás szövege lapról-lapra tökéletesen megegyez s hogy minda- kettő egyazon szedésnek változatlan lenyomata. Csakis abban külön- bözik egy a mástól, hogy az 1585-iki kiadásban az előszó nagyobb- fajta betűkkel van szedve, mint az 1586-ikiban s hogy az utóbbiban megvan az Extráit de Privilege du Roy, amabban pedig hiányzik.
4. A Bod Pétertől bizonyosan külföldön látott 1587-iki kiadás, igen hihetőleg, szintén változatlan lenyomata lesz az 1585. és
1586-iki kiadásnak, úgy hogy eme három kiadást könyvészetileg ugyan külön háromnak, de lényegileg egy kiadásnak kell tekintenünk.
5. Calepinus tíznyelvű szótárának helynév nélkül 1594-ben megjelent kiadása,1) melyből a m. nemzeti múzeum könyvtára két érdekes kötésű példányt bír, czímlapjára és az előszó nagy részére tökéletesen megegyez a lyoni kiadással, szövege azonban, hogy a munka ne legyen oly nagy terjedelmű, rövidebbre van összevonva.2) A czímlap alján megnevezett kiadók: Eustathius Vignon örökösei, Jacobus Stoer, Guillelmus Lemaire és Jacobus Chouét, miként ezt dr. Dankó József akad. tag úr szíves közléséből tudom, genfi nyom- dászok voltak, s így e kiadás is igen hihetőleg genfi kiadás, nem pedig frankfurti, mint a hogy Toldy Ferencz Irodalomtörténetében állította.
*
* *
Mielőtt a jelen tanulmány czíméül választott kérdés taglalatára áttérnénk, kísértsük meg, vájjon a Cal. szótárában levő magyar szók írásmódjának, helyesírásának s tájnyelvi kiejtésének beható vizsgá- lata alapján nem lehetne-e következtetéseket tennünk, melyek a
') Szabó Károly Régi M. Könyvtáraban 277. Bzám alatt.
'2j «Denique quia hie liber nimia mole h a c t e n u s laborauit, qusedam prorsus aliena et superflua resecanda curauimus.» (A nyomdász elősza- vából.)
főkérdósre némi világot vethetnének és eldöntését esetleg megköny- nyítlietnék. E vizsgálat eredményére nézve tökéletesen közönbös, vájjon az eredeti lyoni kiadást vagy a baseli első kiadást, amannak hű utánnyomatát vesszük-e alapúi. E n az 1590. évi baseli kiadást használtam, de a netáni másodlagos sajtóhibák ellenőrzése végett egybe is vetettem az 1594. évi genfi kiadással.
Cal. szótárában a magyar szók írásmódja, helyes írása egész- ben véve oly tarka és oly ingatag, hogy az első felszínes betekintés után nagyon hajlandó lehet akárki annak a kijelentésére, hogy az írásmódból itt bizony semminemű határozott következtetés nem vonható. A hosszú magánhangzók: á, é, 6, ú, hol a ma szokásos ékezettel (animositas, b á t o r s á g , conversio, t é r é s , elegantia s z é p s é g , deductio e l k é s é r é s , cichorium k a t á n g k ó r ó , con- verto f o r d á l o k , convexus d o m b o r ú , l i o m o r ít stb.); hol pedig accent circonflex-szel (fiscus, fiscale, fiseina t á r h á z , t á r h á z h o z v a l ó , scopus c z é 1); hol minden megkülönböztetés nélkül (securitas b á t o r s á g o s e l e t , solstitium n a p m e g t e r e s e , pulcer z e p, intubus k a t á n g k o r o , tristitia z o m o r a s a g stb.), hol pedig a rövid magánhangzó megkettőzésével (grabatum a a g y, a é r e e g, finis ve eg, cuneus e e k, artéria e e r stb.) vannak írva. Az it és ű hol egyszerű w-vel (anulus g y w r ?r), hol w'-vel (anularis gyw'- r w's), hol w-vel (a baseliben we-vel: vervex, wer we), de a régiebb íróknál, pl. Pesti Gábornál is szokásos y vagy y-nal egyetlen egy- szer sem, valamint az ö és ö sem található már ew-vel, hanem vagy d-nek, vagy néha a lyoniban é-nek írva. A j legtöbbnyire csak i (bonus ió, navis h a i o), sokszor y-nal (acclino, h o z z á h a y 1 o k), elvétve a mai írás szerint is (propendons a l a h a j l o t t ) . A jés han- gok többnyire a mai írás szerint y-nal, de gyakran i-vel is (pl. aba- via, az iób atyám afíyának az aimya, de paternus a t i a i , octo, niolcz, celeritas g y o r s a s á g , velocitas g i o r s a s a g , calamitosus, n y a u a (y a s, miser n i a u a L i a s). A sziszegők közül c-s legtöbb- nyire ís-sel, néha cs-ve 1 is, pl. consilium t a n á t s, magnetes, sena- tores tanácsbeli; de soha c/t-val, mint a hogy még Pestinél i s : boc/iafsad, gymelc/f. Az sz majd a mai kettős betűvel, majd a codex- irodalombeli s-vel, mint ezt majd alább több példában megmutatjuk.
A megnyújtva ejtett sz majdnem kivétel nélkül zz-vel, elvétve ssz- vel is, pl. pronuba niozolio assony, de domina a f s z o n y.
Ha az iméntiekben röviden vázolt helyesírási rendszert, vagy
KI VOLT CALEPINUS MAGYAR TOLMÁCSA. 11 jobban mondva rendszertelenséget, nem csupán egészében, lianem
minden részletében s az egyes helyek statisztikája szerint is bon- czoló kés alá vesszük, nevezetes következtetést vonhatunk, t. i. azt, hogy a magyar tolmácsolás nem egy, hanem mint m á r Bod Péter is gyanította, legalább is két ember műve. Sőt megmondhatjuk azt is, mely részeket dolgozta az egyik, melyeket a másik, 8 hogy hol dol- goztak együtt. Már a futólagos lapozgatás is meggyőzhet mindenkit arról, hogy az I. részben ^4-tól s különösen B-tői L-ig a hosszú magánhangzók ékezésére, a számtalan sajtóhibát természetesen figyelmen kívül hagyva, kiváló gondot fordítottak, holott a II. rész- ben M-tői s különösen Λ'-tol Z-ig a magánhangzók ékezése, úgy szólván, példátlan. Az I. részben a helyesírás következetesebb, újabbszerű és gyakorlott író kezére valló, a II. részben ódonabb, következetlenebi) s minden lépten-nyomon ingadozó, elannyira, hogy a két részt lehetetlen egy és ugyanazon kéz munkájának tar- tani. Világosan kitűnik ez a kétséges helyesírású szavak előjöveteli helyeinek összehasonlító méltatásából. Erre nézve én következőkép j á r t a m el. Vettem egy a föntebbiek szerint ingadozó ortliographiájú, különben tetszőlegesen választott olyan szót, a mely előreláthatólag több helyen és különféle betűk alatt előfordulhat; megkerestem az illető helyeken, kiírtam az ott talált helyesírás szerint s azután egy- más mellé állítottam a talált alakokat. íme egy pár példa, talá- lomra választva:
Beszéd. — Ε szót és származékait*) az I. részben (A—L) 73 czím alatt 76-szor találtam meg, 71 esetben bestédnek (sz-vcl)
*) A következő ezímek alatt: abagio, adagium, allegória, alloquium, ambages, ambiguitas, apologus, blandidicus, breviloquens, breviloquentia, breviloquus, cbarientismos, collocutio, colloquium, colloquor, commemoro, concludo, confabulo, congressio, denarro, dialógus, dico, dictata, dicteria, dictio, dictito, dicto, disserto, dissertatio, ecloga, ecplirasis, eclissero, elo- quium, euarrabilis, enarratio, enarro, enunciatio, enunciativus, enunciatum, epilógus, erenata, fabella, fabula, fabularis, fabulator, fabulor, fabulositas, facetise, fallaciloquentia, falsidicus, falsiloquus, fans, fandus, flexanima, flexi- loquus, gerrones, bistoria, bomilia, illecto, inauiloquus, inauditiuncula, inci- vilia, indisertus, iudiserte, inenarrabilis, interfaris, largiloquus, lepor, lexis, logodsedalus, logos, loquela — magniloquus, magniloquentia, mendacilo- quus, morologus, narrabilis, narratio, narrator, narratus. narro, obrogo, obscoenissimus, obticentia, ogganio, parabola, peroro, peroratio, planiloquus, prsefatio, praenarro, prologium, prologus, proloquium, pronuntio, pronun-
és csak 5 esetben b e f e d n e k (2-vel) í r v a ; ellenben a I I . részben ( M — Z ) 4 8 czím a l a t t 4 9 - s z e r fordul elő, és m i n d a 4 9 esetben, kivétel nélkül, b e f e d n e k v a n írva. Világos ebből, h o g y az I. rész írója, n é h á n y toll- vagy s a j t ó h i b á t l e s z á m í t v a , következetesen s2-vel a k a r t a e szót írni, a I I . r é s z é pedig következetesen 2-vel. H a az «2 és 2 m i n d a k é t részben vegyest f o r d u l n á n a k elő, g o n d a t l a n s á g n a k vagy i n g a d o z á s n a k t u l a j d o n í t h a t n é k a t a r k a í r á s m ó d o t ; így azon- b a n okvetetlenül azt kell k ö v e t k e z t e t n ü n k , hogy a k é t r é s z n e m e g y k é z m u n k á j a . V e g y ü n k egy m á s i k p é l d á t :
S z e n t .1) — Az I. r é s z b e n 52 czím a l a t t 55-ször f o r d ú l elő, 5 4 esetben c e n t n e k és csak 1 esetben 2entnek írva, ellenben a II. részben 4 4 czím a l a t t 48-szor f o r d ú l elő, 3 e s e t b e n S2cntnek, 4 5 esetben 2entnek írva. I t t is világos, h o g y az I. rész í r ó j a az sz-ea, a II-iké p e d i g a 2-és írás h í v e volt.
S z ű z .2) Az I. részben 14 czím a l a t t ugyancsak 14-szer kivé- t e l n é l k ü l « z w z - n e k , a l l . részben 9 c z í m alatt 10-szer, szintén kivétel n é l k ü l , 2 w z - n e k v a g y 2 w z - n e k í r v a .
ciatio, pronunciator , pronunciatum, pronunciatus , proverbium , relatus, renarro, echema, sermo, sermocinor, sermocipatio, sermrmculus, svavilo- quens, svaviloquentia, stultiloquium, tacituriius, vanitlicus, vaniloquus, vani- loquentia, verbum, verbigero, verbose, veriverbium, versutiloquus, voca- bulum.
1) Ε czímek alatt: apotbeosis, április, arrha, aspergillmn, asylum, augustus, augnste, calainihe, capulus, carcinethron, eonsecro, consecraneum, consecratio, consecrator, corion, corruda, dedico, dedicatio, desacro, desecro, devotio, devoto, devotorius, devotus, devoveo, dico, dieatio, dicatura, dius, divus, divalis, ecclesia, ephemeron , exauguro, excommunicatio, februo, feralia, feretrum, hagiographia, hierophanta, hierophylax, hyperion, inau- guro, indigetes, initio, lucus, lustralis, lustramen, lustratio, lustratus, lu- stricus, lustrificus — mystagogus, mysteria, october, persancta, perspergo, pie, polluceo, prsedivinus, profanus, pusula, pusulosus, quintilis, religio, reli- giöse, religiositas, religiosus, respergo, respersus, respersns, sacer, sacerdos, sacrarium, sacratio, saeratus, sacricola, sacrifer, sacrificalis, sacrifieatio, sacrificium, sacrificulus, sacrificus, sacrilegium, sacrilegus, sacro, sacrum, sacrifico, sacrosanctum, sanete, sanctitas, sanctuarium, sandapila, theologia, tlieologus.
2) Ε czímek alatt; castus, castus, caste, castitas, castimonia, castifi- cus, ccelebs, coelibatus, devirgino, eugium, hymen, impudicus, impudicitia, innuba — pudicus, pudice, pudicitia, simplex, virgo, virguncula, virginalis, virgineus, virginitas.
K I VOLT C A L E P 1 N U S MAGVAll T O L M Á C S A . 1 3
Szelíd.1) — Az I. részben 15 czírn alatt ugyanannyiszor s z e 1 é d vagy s z e l í d ; a II. részben 18 czím .alatt 17-szer z i 1 y g i, z i 1 i g y, z e 1 e g y vagy z e 1 e d és csak 1 -szer s z e l e d .
Szűk.2) — Az I. részben 16 czím alatt 17-szer s z w k és egyetlenegyszer sincs z w k, ellenben a II. részben 14 czím alatt ugyanannyiszor z w k és egyetlenegyszer sincs s z w k.
Szerszám.8) — Az 1. részben Í24 czím alatt 24-szer szer- számnak és csak 1 -szer zerzamnak írva, a II. részben 14 czím alatt
I -szer szerzam, 2-szer zerszam és 11 -szer zerzam.
Gyönyörű. — Az I. részben kivétel nélkül gyüiit/O)rw vagy
gybnövw, a II. részben legtöbbuyire giöniörw, gióniörköttetöm, mint pl. oblecto, perjucundus, reficio, prolubium, voluptas szók és szár- mazékaik alatt.
Folyok. — Az 1. részben több mint 60 különféle helyen következetesen és kivétel nélkül: f o l y o k , f o l y á s , f o l y ó , f o - l y a m ; ellenben a II. részben legtöbbnyire foh'ok, fohas, foho, foíiam, mint pl. permano, prieterfluo, prseterlabor, profluo, prote- ctum, rettuo, remano, rheuma, rivus, septemfluus, seqiens, scateo, sublabor, subterÜuo, transfluo szók és származékaik alatt.
Nyavalya. — Az I. részben, az aerumna, affectus, afŰictio, calamitas és conílictatio czikkekben, összesen 0-szer, következetesen wyauah/á-nak, ellenben a II. részben, a miser és morbus czikkek- ben, összesen 7-szer. következetesen wiauahá-nak van írva.
*) E czímek a l a t t : cicur, cicuro, comcedice, dasypus, domo, domi- tura, domitor, domitrix, domabilis, domito, edomo, indoinitus, indomabilis, intractatus, intractabilis — mansuetus, mansuete, mansuetudo, mansue- facio, mansuefio, mansues, mansuesco, mansuetarii, mitis, mitesco, mitiga- tio, mitigatorius, mitifico, mulceo, perdomo, perdomitus, prsedomo, tra- ctabilis.
a) angustia, careo, compendium, egeo, egens, egentior, egenua, egestas, illiberaliter, indigeo, indigene, indigentia, indigus, inopia, interest, libitinarius — materiarius, materior, materig, necesse, neeessitas, necessa- rius, necessarie, opersepretium, paucitas, penuria, pernecessarius, peropus, supparus, utensilia.
3) a b a x , anconisci, argentarium, a r m a m e n t a , aromatopola, aucu- patorius, csementum, casteria, collabi, commotrion, condio, conditus, con- dimenta, condimentarius, diseemiculum, familiarimn, ferramentum, ferru- men, fomentum, liama, liedysmata, b ovarium, intinctus, inventarium — machina, materiarius, melicus, missilis, molile, nitella, obturamentum, offucia, orgánum, radula, retinacula, tnides, verber, volsella.
De legyen ennyi elég a példákból. Számukat tetszés szerint szaporíthatnék s mindegyiküknél azt tapasztalnék, hogy az I. rész helyesírása líjabbszerű, a maihoz jobban közelítő, a II. részé ellen- ben ódonabb és egészben véve, a codex-irodalom helyesírására emlékeztető. Az eltérés annyira következetes és szabályszerű, hogy — mint már előre bocsátottuk — az egészet teljes lehetetlen egy kéz munkájának tulajdonítani. Egész biztossággal kimondhatjuk, hogy Calepinus magyar szavainak összeírása n e m e g y e m b e r m u n - k á j a v o l t : l e g a l á b b i s k e t t e n d o l g o z t a k r a j t a . Sőt még azt is merem a helyesírásból következtetni, hogy a két munka- társ eleinte együtt dolgozott és csak a munka további folyamán osz- tozkodott meg a szerepen. Az első betű mind a két részben, t. i.
egyfelől az A, másfelől az M, az első íveken igen vegyes orthogra- phiával van írva. Az ékezés gondossága és annak teljes hiánya, ugyanazon szónak majd kemény, majd lágy spiranssal — hol sz, hol z-vel — való írása tarkán váltakoznak egymással, de csak az A és M betű elején. Utóbb az I. részben az egyik, a II. részben a másik orthographia jut kizárólagos szerepre. A két munkatárs, úgy látszik, csakhamar meggyőződött, hogy a váltakozva együttdolgozás sokkal fáradságosabb lenne, mintha a munkán megosztoznak és kiki maga végzi, a másiktól függetlenül, a maga részét.
A szók kiejtés szerinti írásmódjából s néhány jellemző tájszó többször előfordulásából még egy figyelemreméltó következtetést vonhatunk, t. i. a nyelvjárást illetőleg. A d i a (idea), b a l y ó k á s (delirus), b u g (columbarium, cellares), c s e r g e (gausappe, stragu- lum), c s i t k ó (mannulus), d o m i k a (puls), e s z t r a g (ciconia, pelargus), f a z a k a s (figulus, plastes), g y a k a (mergte), j á t (cognomines), h á z h i u (tectum), i o l i u t (jól ivott, appotus, potus, potulentus), k ó l c s (clauis), k o s o k (chimastrum, rheno- nes), p i p e (cheniscus), s u a r c z (cinctus), z e k e (bardocucullus, sagum) s több efféle tájszó vagy tájejtés határozottan e r d é l y i n y e l v j á r á s r a vall, s ez alapon nagy valószínűséggel következ- tethetjük, hogy Calepinus magyar munkatársai, miként már Bod Péter is gyanította, erdélyiek voltak, vagy legalább Erdélyben, az ott divatos nyelvjárás hatása alatt, írták össze a szókat a lyoni kiadás számára.
Calepinus tanulmányozása közben véletlenségből egy-két olyan helyre is bukkantam e szótárban, melyek arról tanúskodnak,
KI VOLT C A L E P 1 N U S MAGVAll T O L M Á C S A . 1 5
hogy a magyar megbízott nemcsak a magyar szók összegyűjtéséről s a szótárba illesztéséről gondoskodott, hanem önálló latin czikkek- kel, betoldásokkal maga részéről is gyarapította az annyiak hangya- szorgalmával egybegyűjtött óriási szótári anyagot. Három czikkre bukkantam, melyek kétségkívül magyar író tollából származnak.
Ezek t. i. a következők:
A c a n t l i i s . Az 1585-ki lyoni és 1590-ki baseli kiadásban két-két czikk szól az acanthisről. Az első megvan már a baseli 1584-ik évi és a párisi 1578-iki kiadásban is, de a második csak a lyoniban van meg először. E második czikk a görög classzikusokból vett idézetekben gazdagabb az elsőnél s főleg azért érdekes ránk nézve, mert az a c a n t h i s és c a r d u e l i s nevű madarak közti különbség megbizonyítása végett a magyarokra hivatkozik, kik a c s í z t szintén megkülönböztetik a t i n g i l i c z t ö l . E szöveget csak magyar írhatta. A lyoni szerkesztőknek bizonyára nem jutott volna eszökbe, hogy két latin szó értelmének különbségét a meg- felelő magyar szók értelmi különbségével igazolják. A czikk többi része arról tanúskodik, bogy a magyar munkatárs, ki e czikket a másikba való beillesztés végett beküldötte, a görög nyelvben és iro- dalomban kitűnő jártassággal bírt. A lyoni szerkesztők gondatlansá- gának, kik e czikket elfeledték a régivel összeilleszteni s külön lenyomatták az ujat a régi után, köszönhetjük ez érdekes adatot a magyar munkatárs képzettségét s írói szerepét illetőleg.
A l u m . Erről is két czikk szól: egy régi és egy új, mely megint a lyoni kiadásban van meg először. Az új czikk szabatosabb, idézetben gazdagabb az elsőnél s az alumot csakis magyanü tolmá- csolja. Igen valószínű, hogy ezt a czikket is a magyar megbízott küldte be s bogy a szerkesztők ezt is tévedésből nyomatták le külön czikkül.
D e u s . — E czikk végére egy toldalék van függesztve, mely azt a furcsa állítást akarja bebizonyítani, liogy az I s t e n fogalmát kifejező szó, minden nyelvben 4 betűs, még a magyarban is az.
E bizonyítás, mint gondolható, rendkívül eredeti,*) s ha czélját
') Apud Ungaros quoque, si originem spectes nomen Dei, quatuor t a n t u m constat literis : dicunt enim reverenter Isten, quod nomen etsi in specie quinque literis constare videatur, revera t a m e n si originem spectes, constabit t a n t u m q u a t u o r : descendit enim vox Ungarica ab aoristo secundo írciv verbi "arr,;j.t Duse ergo literse in n o m i n e Vngarico, posite s et t
nem is éri el, ránk nézve annyiban fontos, a mennyiben azt csak- ugyan bebizonyítja, bogy a czikk utolsó részét más mint liellenizáló magyar theologus nem írhatta. Calepinus egyéb kiadásai, melyekbe a magyar nyelv még nincs vagy már nincs fölvéve, ezt a bizonyítást mind mellőzik, úgy hogy a czikknek ez a toldaléka a magyar nyelv fölvételével jelenik meg, s elmaradásával tűnik el.
Eme három czikk *) — és számukat szorgalmasabb tanul- mányozással bizonyosan még szaporítani lehetne — nézetem szerint arról tanúskodik, hogy Calepinus magyar referense jóhírü latinista és hellénista lehetett, ki nemcsak a magyar nyelv beiktatásáról gon- doskodott, hanem új czikkekkel is hozzájárult a szótár bővítéséhez.
*
*r *
A fő kérdést: k i v o l t C a l e p i n u s m a g y a r t o l m á c s a ? vagyis ki volt az az ékesen szóló férfiú (vir disertissimus), kit a lyoni kiadók a magyar szók összegyűjtésével és a szótárba illesztésé- vel megbíztak (provinciám mandaverunt) — legutójára hagytuk.
Nevét, úgy látszik, készakarva titkolta el, mert már Molnár Albert, ki kortársa volt, nem bírta kipuhatolni. «Cuius nomen ego adliuc resciscere non potui», mondja Latin-Magyar Szótára I. kiadása elő- szavában. Bod Péter (1. c.) le is mond a reményről, hogy nevét valaha megtudhassuk. «Quis ille fuerit, qui tantum laborem omnino utilem ac necessarium perfecerit? nomen ipse celavit, jamque obli- vionis sipario est involutum. Csak sejtelemképen mondja, hogy talán a Paduában, Bolognában, Genfben és a franczia főiskolákon tanúló erdélyi nemesek valamelyike volt a magyar tolmács. Toldy
unica hac sigmatita ; apud Grwcos c o m p r e h e n d u n t u r : uude ratione origi- nis etiam Ungaricum nomen q u a t u o r literis seribi debet, hoc modo lv?sv. — És a Deus szó, eme debet-nok megfelelve, magyarul csakugyan Isten atiag I;ív-nek van írva a czikk elején is.
*) Kétségtelenül m a g y a r ember, és pedig baranya-megyei, vagy épen laskai születésű, írta a következő helyrajzi czikket is: «Barouia, Prouincia est Ungarise, sine P a n n o n i » inferioris, soli fertilitate, panis et prsesertim vini a b u n d a n t i a et prsestantia reliquas omnes feré Vngarise prouincias vin- cens, u n d e etiam P a n n o n u m lingua n o m e n traxit Baranj-a, quasi Bor annya, m a t e r vini. Hsec prouincia duplex est, superior cuius caput est Tholna, et inferior cuius metropolis Lasco, vtraque Dannbio Celebris.
KI VOLT C A L E P 1 N U S MAGVAll T O L M Á C S A . 17
Ferencz egyszerűen Calepmus N é v t e l e n é - n e k nevezi s tudomást sem vesz a Sándor István Sokféléjében (VIII. 44.) megemlített hypo- tliesisről, mely szerint: « N é m e l l y e k a M a g y a r T o l n i á t s - t s á n a k S z á n t ó I s t v á n n e v ű J é z s o v i t á t m o n d j á k » . Ugyanezt a hypotliesist elevenítette föl legújabban Rosty Kálmán S. J. a Könyvszemle 1881. évfolyamában (230. 1.), hol is ezeket mondja: « A r a t o r n a k t u l a j d o n í t j a a r e n d i h a g y o - m á n y a m a g y a r r é s z t C a l e p i n u s n a g y s z ó t á r á b a n » . Okokat azonban, melyek e hypothesis vagy e hagyomány jogosult- ságát bizonyítanák, sem Sándor István, sem Rosty Kálmán nem hoznak föl.
Vizsgáljuk meg, vájjon előrebocsátott tanulmányaink eredmé- nyét, Szántó István életrajzi adataival egybevetve, találunk-e bizo- nyítékokat, melyek mellette vagy ellene tanúskodnának.
Szántó István, vagy a mint magát latinosan nevezte, Arator István 1541 -ben született a győri egyházmegyében. Fiatalon került Kómába s ott mint alumnus pontificius a theologiai tanfolyamot elvégezvén, pappá szenteltetett és 1 öli I -ben Jézus társaságába lépett, Gréczben és Bécsben tanította a philosophiát. 1575-től
1580-ig ismét Kómában tartózkodik, mint vatikáni magyar poeni- tentiarius. Ez állásában nagy tekintélyre és befolyásra tesz szert;
az ö kérésére (Aratoré nostro adnitenté) alapítja XIII. Gergely pápa a Collegium Hungaricumot; az ő tanácsára és közbenjárására viszi be Báthory István a. jezsuitákat Erdélybe. 1580-ban maga is Erdelybe megy, mint hitvitázó és hithirdető; részt vesz a híres váradi disputatióban ; 1588-ban a medgyesi országgyűlés által rend- jével együtt Erdélyből kiűzetvén, barangoló és zaklatott életet foly- tat haláláig; l(3C5-ben Bocskay hajdúi s a velők szövetkezett törö- kök feldúlván a Draskovich Györgytől alapított tiíróczi rendházat, a romok között vesz mindene, «amissis bonis omnibus et scriptis quadraginta annorum». Meghalt Olmüczben, I <> 12-ben.*)
Arator István korának egyik elsőrangú hellenistája és liebra1- istája volt. «Vir fűit omnibus disciplinis apprime instructus et
*) Életrajzi adatai egy részét Horányiból (Mem. hung, et provhic etc.) s Kosty Kálmánnak a M. Kiinyvszemléhen (1. cit.) megjelent czikké- ből vettem, m á s részét pedig egyenest R o s t y tanár úr szívességének köszönöm.
M. T . AK. É R T . A N Y E L V - EB B Z É P T U H . K Ö R É B Ő L . I 8 8 Ö . X I I I . K . 8 . B z .
Greece Hebraiceque perdoctus.»*) Lefordította magyarra az Ó-Szö- vetséget a héber, görög és latin szöveg összehasonlításával (ex col- catione Hebraici, Greeci Latinique textus); kézirata azonban a túró czi rendház feldúlásakor örökre elveszett.
Az akkori világ középpontjában tanuló s ugyanott több ideig kimagasló álláson működő, tevékeny szellemű, magyar jezsuitának nagy tudománya s különösen a classikus nyelvekben és irodalomban való kitűnő jártassága, melyet az utókor is magasztalólag jegyzett föl róla, bizonyára nem maradt ismeretlen a korabeli tudósok előtt sem. Másfelöl pedig tudjuk, hogy Cal. folytonosan javított és bőví- tett új meg új kiadásainak szerkesztését valamint már az Aldus Manutiusok Yelenczében, szintúgy Henric-petri Baselben s igen hihetőleg a lyoni kiadók is koruk és hónuk legkiválóbb latinistáira bízták. Bod Péter azt állítja, hogy a lyoni Calepinust már 1587-ben is Passerat, a nagyhírű latinista és De la Cerda, a fejedelmi vérből származó jezsuita tanár, Vergilius és Tertullianus híres commentá- tora szerkesztette. Ha ezekre s különösen az utóbbira nézve talán téved is, minthogy De la Cerda 1579-ben még 20 éves sem igen volt, azt azonban jóformán bizonyosnak vehetjük, hogy a lyoni kiadás gondo- zásában az ottani híres jezsuita főiskola tanárainak mindenesetre részük volt. Es ha ezek a magyar nyelvnek a szótárba való beiktatására alkalmas embert kerestek, választhattak volna-e híresebbet, előttök ismertebbet, tekintélyes állásánál és tudományánál fogva megbízha- tóbb magyar férfiút, mint a Bómában élő, kitűnő rendtársat, Arator Istvánt? A megbízást a magyar szók összegyűjtésére és beillesz- tésére — minthogy a kiadóknak adott kir. szabadalom 1579 októ- ber 25-én kelt — valószínűleg 1579 végén vagy 1580 elején kapta, a mikor még Kómában lakott. Alig foghatott azonban a munkához, már 1580 folytán Erdélybe kellett mennie, hogy ott mint hithirdető szolgálja egyházát. Ekkor már több rendtársa működött Erdélyben.
Kosty Kálmán tanár úr szíves közlése szerint, ott volt abban az időben Leleszi János, mint Báthory Zsigmond nevelője, Lády Bálint a székelyek között, Törősi György és Tliományi Mátyás, ki mint tanár, ki mint pnedicator. A szenvedélyes hittérítőnek (Pázmány
Natli. Sotvell, Bibliotheca Script. Soc. Jes. — K o m » 1676 pag.
746; ugyaníg5r Jöcher, Alig. Gelehrten-Lexicon. Leipzig, 1751. IV. 974.
KI VOLT CALEP1NUS MAGVAll T O L M Á C S A . 7
Pétert is ö térítette meg 1), a tevékeny agitatornak, ki fél Magyar- ország főurával levelezést folytat, korholva őket, ha hibába esnek s tőlük mégis kedvelve,2) az ékesszóló disputatornak itt már bizo- nyára nem maradt elég ideje, hogy a Cal. révén magára vállalt óriási munkával 'A—4 év alatt egymaga megbirkózhassék. Hihető, hogy erdélyi rendtársai közül kért föl egy-kettőt, vagy talán többe- ket is segítségül. Ez megmagyarázza a többféle kéz munkáját, a lényegesen eltérő írásmódot s az ingadozó helyesírást, a mit fön- tebb részletesen kimutattunk Cal. szótárában, valamint megmagya- rázza az erdélyi tájszókat és az erdélyi kiejtés előfordulását is. Neki ezentúl valószínűleg csak a revisori és közbenjárói szerep maradt Erdély és Lyon között. Tőle, mint nagyhírű hedonistától eredeti czikkeket is bizonyára szívesen fogadtak a lyoni szerkesztők. Noha tehát az övé volt kétségtelenül a főérdem, hogy a lyoni 0 és utóbb a baseli 10 nyelv közé a magyart is fölvették, ezen végzett munkájával, minthogy abból az oroszlánrészt társainak volt kénytelen átengedni, szerénytelenség nélkül nem lehetett volna dicsekednie, s ez talán az oka, hogy ebbeli munkássága emlékét csakis a hálás rendi hagyo- mány tartotta fön számunkra.
Vizsgálódásaink főbb eredményeit a következőkbe foglalhat- juk össze:
Calepinus első magyarnyelvű kiadása nem Baselben és nem 1590-ben, hanem Lyonban, 1585-ben jelent meg. Eme kiadásnak ugyancsak Lyonban még két változatlan lenyomata jelent meg
1586 és 1587-ben.
A baseli kiadás, a magyar nyelvet illetőleg, csak szolgai után- nyomása a lyoninak.
Az 1594-ben helynév nélkül kiadott Cal. Genfben jelent meg, nem pedig Frankfurtban.
Cal. magyar tolmácsa, minden valószínűség szerint, Szántó (Arator) István jezsuita volt, ki e munkát erdélyi vagy legalább Erdélyben működő rendtársaival 1580—-1584 között végezte.
') Horányi, 1. cit.
a) Frakúói, Pázmány Péter. M. Tiirt. Életrajzok. II. évf. 1. köt.
12. lap.
hazánkban. Székfoglaló Bartal Antal 1. tagtól 1874. 182 1. 40 kr. — IV. szám.
A határozott és határozatlan mondatról. Barna Ferdinand 1. tagtól 1874. 31 1.
20 kr. — V. szám. J e l e n t é s a m . t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr. Goldziher Ignáeztól.
1874. 42 1. 20 kr. — VI. szám. J e l e n t é s e k : I. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről, Hunfalvy Pál r. tagtól. — I I . A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről Budenz József r. tagtól. 1875. 23 1. 15 k r . — VII. szám. Az u j szókról. Fogarasi János r. tagtól.
15 kr. — VIII. szám. Az u j m a g y a r orthologia. Toldy Ferencz r. tagtól. 1875.
28 1. 15 kr. — IX. szám. Az ikes-es igékről. Barna Ferdinand 1. tagtól. 1875.
32 1. 15 kr. — X, szám. A nyelvujitásról. Szarvas Gábor 1. tagtól. 1875. 25 1. 15 kr.
Ötödik kötet. 1 8 7 5 — 1 8 7 6 .
I. szám. Nyelvészkedő hajlamok a magyar népnél. Barna Ferdinand lev.
tagtól. 1875. 401. 25 kr. —I I . sz. A neo- és palaeologia ügyében. Brassai Sámuel r.
tagtól. 1875. 48 1. 30 kr. — I I I . szám. A hangsúlyról a magyar nyelvben. Barna Ferdinand lev. tagtól. 1875. 48 1. 30 kr. — IV. szám. Brassai és a nyelvújítás.
Ballagi Mór x. tagtól. 1876. 22 1. 15 kr. — V. szám. Emlékbeszéd Kriza J á n o s 1. t.
felett Szász Károly 1. tagtól. 1876. 40 1. 25 kr. — VI. szám. Művészet és nem- zetiség. Bartalus István 1. tagtól. 1876. 35 1. 20 kr. V I I . szám. Aeschylos. Télfy Iván lev. tagtól. 1876. 141 1. 80 kr. — V I I I . szám. A m u t a t ó n é v m á s hibás hasz- nálata. Barna Ferdinand 1. tagtól. 1876. 15 1. 10 kr. — IX. szám. Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. Imre Sándor 1. tagtól 1876. 97 1. 60 k r . — X. szám. Bérczy Károly emlékezete. Arany László 1. tagtól.
Hatodik kötet. 1 8 7 6 .
I. szám. A lágy aspiraták kiejtéséről a zendben. Mayr Auréltól 10 kr. — II. szám. A mandsuk szertartásos könyve. Bálint Gábortól 10. kr. — A rómaiak satirájáról és satiroiróikról. Dr. Barna Ignácz 1. tagtól 20 kr. - I V . szám.
A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében, összehasonlítva a keleti arabokéval. Goldziher Ignácz 1. tagtól. 50 kr. — V. Emlékbeszéd J a k a b István 1. t. fölött Szusz Karoly r. tagtól 10 kr. — VI. Adalékok a in. t. Akadémia megalapítása történetéhez. I. Szilágyi István 1. tagtól. I I . Vaszary Kolozstól.
I I I . Bévész Imre 1. tagtól. 60 kr. —' VII. Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett.
Bartalus István 1. tagtól 10 kr. — V I I I . A mordvaiak történelmi viszontagságai Barna Ferdinand 1. tagtól 20 kr. — IX. Eranos. Télfy Iván 1. tagtól. 20 kr. — X. Az ik-es igékről. Joannovits György 1. tagtól 40 kr.
Hetedik kötet.
I. Egy szavazat a nyelvújítás ügyében. Barna Ferdinand. 1. tagtól 50 kr. — I I . Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlitása. Budenz József r. tagtól 10 kr. — I I I . Lessing (székfoglaló). Zichy Antal 1. tagtól. 20 kr. —I V . Kapcsolat a Magyar és szuomi irodalom között Barna Ferdinand, 1. tagtól 10 kr. — Néhány ősmüveltsegi tárgy neve a magyarban. Barna Ferdinand 1. tagtól. 30 kr. — VI. llankavis Kleón uj-görög drámája. Télfy Iván 1. tagtól. Ara 30 k r a j c á r . —- V I I . A nevek uk és ük személyragairól. Imre Sándor 1. tagtól. 20 kr. — V I I I . E m l é k - beszéd Székács József t. tag fölött, Ballagi Mar r. tagtól. 20 kr. — IX. A török t a t á r nép primitiv culturájában az égi testek, Vámbéry Ármin r. tagtól 10 kr. — X, Bátori László és a Jordánszky-eodex bibliafordítása. (Székfoglaló.) Volf György I. tagtól 10 kr.
Nyolczadik kötet.
I. Corvin-codexek. Dr. Ábel Jenötöl. 60 kr. — I I . A mordvaiak pogány istenei s ünnepi szertartásai. Barna Ferdinánd 1. tagtól. 50 kr. —- I I I . Orosz-lapp utazásomból. Dr. Genetz Arvidtól. 20 kr. — IV. T a n u l m á n y a j a p á n i művészet- ről. Gr. Zichy Ágosttól. 1 frt. — V. Emlékbeszéd P á z m á n d i H o r v á t E n d r e 1839-ben elhunyt r. t. fölött. A születése századik évfordulóján, P á z m á n d o n rendezett ünnepélyen, az Akadémia megbízásából t a r t o t t a Szász Károly r. t. 10 kr. — VI. Ükkoupohár. A régi m a g y a r jogi szokásnak egyik töredéke. Hunfalvy Pál r.
tagtól. 20 kr. —V I I . Az úgynevezett lágy aspiráták phoneticus értékéről az ó-ind- ben Mayer Auréltol. 60 kr. — V I I I . Magyarországi h u m a n i s t á k és a dunai tudós társaság. Dr. Ábel Jenötöl. 80 kr. — IX. Ujperzsa nyelvjárások. Dr. Pozder Karoly- tol. 50 kr. — X. Beregszászi Nagy Pál élete ós m u n k á i . Székfoglaló Imre Sándor r. tagtól. 30 kr.
Kilenczedik kötet.
I. Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag,felett. Budenz J. r. tagtól 10 kr. — I I . A Boro-Budur Jáva szigetén. Dr. gr. Zichy Ágost 1. tagtól 40 kr. — I I I . Nyelvünk u j a b b fejlődése. Ballagi Mar r. tagtól 20 kr. — IV. A lmnnok és avarok nem-
kúnok. Hunfalvy Pal r. tagtól. 30 kr. — VI. Emlékbeszéd Lewes H e n r i k György külső tag felett. Szász Karoly r. tagtól. 10 kr. — V I I . Ős vallásunk főistenei.
Barna Ferdinánd. 1. tagtól 40 kr. — V I I I . Schopenhauer aestlietikája Dr. JRuzsicska Kálmántól 10 kr. — IX. Ős vallásunk kisebb isteni lényei és áldozat szertartásai.
Barna F. 1. tagtól 30 kr. — X. Lessing m i n t philologus. Dr. Kont Ignácztól 30 kr. — X I . Magyar egyházi népénekek a X V I I I . századból. Székfoglaló. Bogisich Mihály 1. tagtól. 50 kr. — X I I . Az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben. Simányi Zsigmond 1. tagtól 20 kr.
Tizedik kötet.
I. A jelentéstan alapvonalai. Az alakokban kifejezett jelentések. (Székfog- laló.) Simonyi Zsigmond 1. tagtól. 30 kr. — I I . Etzelburg és a m a g y a r h ú n m o n d a . (Székfoglaló.) Heinrich Gusztáv 1. tagtól. 20 kr. — I I I . A M. T . , Akadémia és a szórni irodalmi társaság. Hunfalvy Pál r . tagtól. 20 k r . — IV. É r t s ü k meg egy- mást. (A neologia és orthologia ügyében.) Joannovics György t. tagtól. 30 kr. — V. B a r a n y a i Deesi J á n o s és Kis-Viczay Péter közmondásai. Ballagi Mór r. tag- tól 10 kr. — VI. Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles trópu- saival. Míveltségtörténeti szempontból. (Adalék a költészet összehasonlító tropiká- jálioz.) Dr. Petz Vilmos tanártól. 60 kr. — Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. Szász Károly r. tagtól 10 k r . — V I I I . Cantionale et Passionale H u n g a r i - cum. Bogisich Mihály 1. tagtól. 30 kr. — IX. Az erdélyi hírlapirodalom története
1848-ig. Jakab Elek 1. tagtól. 50 kr. — X. Emlékbeszéd Klein Lipót Gyula kül- tag felett Dr. Heinrich Gusztáv lev. tagtól. 40 kr. — XI. U j a b b adalékok a m a g y a r zene történelméhez Bartalus István 1. tagtól. 40 kr. — X I I . A m a g y a r romanti- cismus. (Székfoglaló.) Bánóczi József 1. tagtól. 10 kr. — X I I I . Ujabb adalék a m a g y a r zene történelméhez. Bartalus István 1. tagtól. 40 kr.
Tizenegyedik kötet.
I. Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar n e m z e t ? Hunfalvy Pál r.
tagtól. 20 kr. — I I . Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. 40 k r . — I I I . Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. 30 kr. — IV. Ide- gen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. 50 kr. — V. A csuva- sokról. Vámbéry Armin r. tagtól 30 kr. — VI. A számlálás m ó d j a i és az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól 20 kr. — VII. Telegdi Miklós mester m a g y a r katechismusa 1562-ik évből. Majláth Béla 1. tagtól. 10 kr. — V I I I . Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácztól. 50 k r . — IX. A M u h a m m e d á n j o g t u d o m á n y eredeté- ről. Goldziher Ignácz 1. tagtól 10 k r . — X . Vámbéry Ármin «A m a g y a r o k eredete czimü műve n é h á n y főbb állításának bírálata. Barna Ferdinánd 1. tagtól 60 kr. — XI. A nyelvfejlődés t ö r t é n e l m i folytonossága és a nyelvőr. Ballagi Mór r. tagtól.
20 kr. — X I I . A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. Válaszom H u n - falvy P á l bírálati megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól. 30 kr.
Tizenkettedik kötet.
I. Seneca tragédiái. Dr. Kont Ignácztól. 60 kr. — I I . Szombatos codexek.
Dr. Nagy Sándortól. 30 kr. — I I I . A reflexiv és valláserkölcsi elem a költészetben s Longfellow. Székfoglaló. Szász Béla 1. tagtól. 30 kr. — IV. A belviszonyragok h a s z n á l a t a a m a g y a r b a n . Kunos Ignácz és Munkácsi Bernáltól. 50 kr. — V.
A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I I . Vámbéry Ármin r. tagtól. 50 kr. — VI. Kiktől t a n u l t a m a g y a r irni, olvasni ? Volf György 1. tagtól. 50 kr. — V I I . A kasztamuni-i török nyelvjárás. I r t a Thury József. 50 kr. — V I I I . Nyel- vészeti mozgalmak a mai görögöknél. Télfy Iván 1. tagtól. 20 kr. — IX. Boldog- asszony, ősvallásunk istenasszonya. Kálmány Lajostól. 20 kr. — X. A m o n d a t dualisnmea. Brassai Sámuel r. tagtól. 60 kr. — XI. A kunok nyelvéről és nem- zetiségéről. Gr. Kuun Géza t. tagtól. 40 kr. — XII. Isota Nogarola. (Székfoglaló.) Abel Jenő 1. tagtól. 50 kr.
Tizenharmadik kötet.
I. Kudrun, a m o n d a és az eposz. Heinrich G. 1. tagtól. 40 k r . — I I . A vot- j á k nép m ú l t j a és jelene. Barna F. 1. tagtól. 30 kr. — I I I . Palesztina ismereté- nek haladása az utolsó h á r o m évtizedben. Goldziher I. 1. tagtól. 40 kr. — IV.
A homéroszi Demeter-hymuusról. Ábel Jenő 1. tagtól. 50 kr. — V. A votjákok pogány vallásáról. Barna Ferdinánd 1. tagtól. 20 kr. — VI. A régi m a g y a r nyelv szótára. Szarvas Gábor r. tagtól. 10 kr.
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
