az orgona

B E R C S E K

P É T E R az orgona

f ‘ i " ' . s s ! ^ • •“>“' ’

S r

’J .. - . J . '

5 ■ "

f S : _{\ ‘}

V'*#'-y}~

T avasz—május— orgona A zord, egyhangú tél sokáig próbára teszi a napsütést, virágfakadást váró éra bér tü­

relmét, ezért örömmel fogad­

juk a szerény, kora tavaszi virágok megjelenését. A ta­

vasz melegére fokozatosan virágba boruló természet mindenért kárpótol bennün­

ket. Ennek a tavaszi kibonta­

kozásnak csúcspontját és egyben betetőzését jelenti az orgonavirágzás. Nálunk ugyan nem szokás az orgo­

navirágzás ünnepéről beszél­

ni, de orgonavirág és orgo­

naillat nélkül a magyar em­

ber sem érezné teljesnek a májusi esték hangulatát. így lett az orgona az év legszebb időszakának jellegzetes nö­

vénye, így vált a tavasz

— május — orgona össze­

tartozó fogalommá. Elnyíló virága azonban már évszak- váltást jelez számunkra, a tavasz végét és a nyár köze­

ledtét, de a természet éven­

ként ismétlődő megújhodása által — az elmúlással szem­

ben — az újjáéledés örö­

mét, a biztató jövő remé­

nyét is.

Hazánkban, közkedveltsége ellenére sem nagy múltú növény, mert csak 200 évvel ezelőtt kezdték gyakrabban ültetni. Majd különleges szépsége lassan mindenkit

Az orgona

B E R C S E K P É T E R

M E Z Ő G A Z D A S Á G I K Í A D Ó • B U D A P E S T , 1 9 7 3

L e k t o r á l t a : T Ó T H I M R E F é n y k é p ez te : G Á L L A J O S R a jz o lta : S Z A B Ó I L D I K Ó

Béresek P éter, 1973

A k ia d á s é r t felel a M e z ő g a z d a s á g i K ö n y v k ia d ó V á llalat ig a zg ató ja.

F ele lő s s z e rk e s z tő L elkes L a jo s. S ze rk e sz te tte R écsey A n tó n ia . M ű ­ szak i vez ető K o ro m F eren c. A tip o g rá fia és a le d é lte rv G á l L ajos felv ételein ek fe lh a sz n á lá sá v a l - O sv á r J ó z s e f m u n k á ja . N y o m á s ra en g ed ély ez v e 1973. V. 22-én. M eg je len t 5000 p éld á n y b a n . 8,50 (A /5 ) ív J 4 o ld a! szín es tá b la te rje d e le m b e n , 103 á b rá v a l. K észü lt a z M SZ 5601-59 és 5602-55 s z a b v á n y o k szerin t

M G — 1828 — h — 7375 Szegedi N y o m d a 72 — 4206

„ ...O rg o n a , orgona, illatos m uzsika,

zengő és libegő lila virág, fürtjeim lengetem , illatom pergetem , szakíts le h á t engem , s légy boldog te v ilá g ...”

( Várnai Zseni )

Virágos díszcserjénk az orgona

A zem berek mindig m eg k ü lö n b ö ztetett szeretettel és figyelemmel fo rd u ln a k az olyan virágok felé, am elyek k itű n n ek valam ilyen különleges tu la j­

donságukkal. Ilyen az o rg o n a is, am iről elm o n d ­ h atjuk, hogy m ájusban nyíló, m in d en ü tt illatozó bokraival a legism ertebb és a legközkedveltebb virágos cserjénk.

A zord, egyhangú tél sokáig p ró b á ra teszi a nap-, sütést, v irág fak ad ást váró em ber türelm ét, ezért ö röm m el fogadjuk a szerény, k o ra tavaszi v irá­

gok m egjelenését is, és a tavasz m elegére fo k o za­

to san virágba bo ru ló term észet m ár m indenért k árp ó to l bennünket.

E nnek a tavaszi k ib o n ta k o z á sn a k csúcspontját és egyben betetőzését jelenti az orgonavirágzás.

S o k an talán nem is g o n d o lják , hogy a m ájusi v irág p o m p án ak k o ro n á z a tla n királynője, az o rg o n án ak dús virágbugái, kicsinyített fo rm áb an ugyan, de m ár egész télen o tt szunnyadoznak a vesszők csúcsain. K ib o n tak o z ásu k at azonban csak a sok szép tavaszi virág nyitánya u tá n , a m á­

jusi v irá g á ra d atb a n élvezhetjük. K iem elkedő sze­

rep ét bizonyítja, hogy ebben az időben a virágok közül az o rg o n a h a t leginkább az em berek h a n ­ g u la tára , érzelem világára. A „szerelm es férfi” is m ájus éjszakáján szeretne im á d o ttja szám ára le­

tépni m inden o rg o n át. De költői versek és m űvé-

A m áju si o rg o n a virág k ezd em én y ei az á tm e ts ze tt rü g y e k ­ ben jó l lá th a tó k

s z í festm ények is születtek az o rg o n a varázslatos

ihletésére.

A m ájusi o rg o n a virág a az em berek tu d a tá b a n nem a v irágkötészet díszítő elem e, hanem in k áb b a tav asz p azarló bőkezűséggel szétszórt fejedel­

mi a ján d ék a, az a m in d e n ü tt elő fo rd u ló , k ö z ö n ­ ségesnek szám ító növény, am elynek letép ett v irá­

gával m indenki m in d e n k it m egaján d ék o zh at, íg y le tt az o rg o n a az év legszebb id ő sz a k á n a k jellegzetes növénye, így vált a tav asz — m ájus - - o rg o n a ö sszetarto zó fogalom m á. Elnyiló virág a azo n b a n m ár évszak v áltást jelez szám u n k ra , a tav asz végét és a n y ár közeledését. A term észet

évenként ism étlődő m egújhodása az elm úlással szem ben az újjáéledés öröm ét, a b íztató jö v ő rem ényét hozza m indenki szám ára. A világ m in­

den táján csodálattal adóznak a term észet szép­

ségének, am i többek k ö z ö tt a b b an is m egnyilvá­

nul, hogy ünnepnek szám ít egy-egy növény tö m e­

ges virágzása.

J a p á n b a n a cseresznyevirágzás ilyen ünnep. A vi­

rágzó cseresznyefák különleges látványa jelenti szám ukra a tavasz szépségének teljes k ib o n ta k o ­ zását. [)e ugyanilyen tavaszi ünnep ü k még a b a ­ rackfa virágzása is. A ngliában a b o k rétafavirág- zás a tavasz egyik kiem elkedő esem énye, am ik o r a „H orse-chestnut Sunday ’ n ap ján a nálu n k vad- gesztenye vagy lógesztenye néven ism ert fák vi­

rágzásában gyönyörködnek. U gyanitt az orgona

K o p á r liázfal elő teréb en d ú sa n virágzó v a d o rg o n a

N ád fed eles h á z elö k ertjéb en ü n n ep i h a n g u la to t á rasz tó o rg o n a fa

is á ltalán o san kedveit, gyakran ültetett növény, am it bizonyít, hogy töm eges virágzása idején a „L ilac T im e” — az orgonavirágzás ideje — k ü lö n fogalom , tavaszi ünnep.

N á lu n k ugyan nem szokás az orgonavirágzás ünnepéről beszélni, de o rgonavirág és o rg o n a­

illat nélkül a m agyar em ber sem érezné teljesnek a m ájusi esték h an g u latát. T alán nincs is olyan

k ert, ahol ne lenne legalább egy b o k o r orgona.

Jelenlétét term észetesnek vesszük, annál is in­

k ább, m ert régen vadon, hazai területeken is előfordult, és tö rté n eté n ek m agyar vonatkozásai is vannak.

A n n ak ellenére, hogy kb. 400 évvel ezelőtt fedez­

ték fel a b o tan ik u so k , a kertészek csak később

A tem ető vigasztalan k ö rn y ezetét m é rté k ta rtó a n díszíti ez a lila v irágú o rg o n a b o k o r

11

k e z d te k vele fo g la lk o z n i. K ivételes érté k e in e k felism erése u tá n E u ró p á b a n g y o rsa n e lterjed t.

R é g e b b e n e lső so rb a n h a jta tá s ra te rm e sz te tté k az o rg o n á t, m a a z o n b a n m á r tu d ju k , ho g y so k k al szélesebb k ö rb e n is fe lh a sz n á lh a tó . E n n e k elle­

n é re a z t ta p a s z ta lju k , ho g y a f a is k o lá k b a n , k e r­

té sz e te k b e n egyre in k á b b m é lta tla n u l m ellőzik, pedig k o rs z e rű m ó d szere k k el m ég h a jta tá s a is g a z d aság o s. A lk a lm a z k o d ó k é p esség e leh ető v é te n n é , hogy k ü lö n fé le fa ja it g y a k ra b b a n ültessük.

H a z á n k b a n g y a k o risá g a e llen ére sem n ag y m ú ltú n ö v én y , m ert c sa k n y u g a t-e u ró p a i elterjedése u tá n — k b . 200 évvel eze lő tt — k e z d té k g y a k ra b ­ b a n ü lte tn i a m a g y a r k e rte k b e . K ü lö n leg es szé p ­ sége m in d e n k it m e g h ó d íto tt, és m a m á r v á ro so n és fa lu n , k e rte k b e n , u d v a ro k b a n , de m ég a te m e ­ tő k b e n is m eg találju k .

Az orgona története

Felfedezése és elterjedése

A földrajzi felfedezések an n ak idején lázba hoz­

ták a b o ta n ik u so k a t is, ak ik nagy igyekezettel k u ta tta k új, addig ism eretlen növények u tán a vi­

lág m inden táján . riyen in d íttatá stó l hajtva b írta rá M athioli, orvos és b o tan ik u s az 1550-es években az ak k o ri H ab sb u rg u ra lk o d ó t arra , hogy u ta ­ sítsa tö rö k o rszág i követét különleges növények beszerzésére. így tö rté n t, hogy O gier de Busbecq követ 1560 k ö rü l felfigyelt T ö rö k o rszá g b an az o rg o n ára. Először a virág g o n d o san m egfestett képét ju tta tta el Bécsbe, am inek alap ján M athioli k özölt először a d a to k a t az org o n áró l.

M ás utalásokkal is találk o ztu n k , m elyek olasz és spanyol k ertek b en előforduló o rg o n ák ró l tesz­

nek em lítést, de ezek téves vagy bizonytalan k ö z­

lések.

Busbecq a tö rö k szultán u d v aráb ó l visszatérve, a m agával h o z o tt o rg o n atö v ek et bécsi kertjében ültette el, am elyek 1589 m áju sáb an v irágoztak először.

E u ró p á b a n m indig különös érdeklődéssel fo rd u l­

ta k a tito k z ato s kelet tájairó l érkező növények felé. Egy időben divat volt a tö rö k virágok gyűj­

tése is. Ezért az orgon áéh o z hasonló ú to n tö b b m ás virág is k erü lt a tö rö k ö k tő l E u ró p áb a . Úgy g o n d o lták , hogy az o rg o n a a tö rö k táj jellegze­

tes növénye, és m int tö rö k specialitást terjesztet­

13

ték nyugaton. Pedig ők is csak h ó d ításu k egyik területén, valahol a B alkánon ism erkedtek meg vele. H a ta lm u k at ugyanis a XV. században m ár erre a térségre is kiterjesztették, és az itt vadon élő illatos, szép virágú cserje bizonyára felkeltette érdeklődésüket, begyűjtötték és kertjeikbe ü ltet­

ték. A tö rö k ö k virágszeretete egyébként is k ö z ­ ism ert, ezért feltehető, hogy a hódító, nehéz illa­

tú, szép növény gyorsan terjed t el hazájukban.

Busbecq persze an n ak idején nem is sejtette, hogy a bécsi udvar és a tö rö k p o rta kö zö tt fele- úton, de Bécshez közelebb is m egtalálhatná az o rgonát. Bizonyára az ak k o ri viharos történelm i esem ények ro v ására írh atju k , hogy a term észetes táj értékes növényei csak kerülő úton ju th a tta k kertjeinkbe. A leigázott népeknek, de a h a d já ra t­

ban résztvevőknek is nyilván más gondjuk-bajuk volt, sem hogy a virágokban gyönyörködtek vol­

na. A tö rö k időt sem hagyott erre, s így m aradt ez az élvezet a hó d ító n ak . így k erülhetett az o r­

gona tö rö k közvetítéssel nyugatra.

M ás ad ato k arról tu d ó sítan ak , hogy m ár k o rá b ­ ban is ültették az o rg o n át A ngliában. A leírások szerint egy, T hom as Crom w ell (1485— 1540) ren ­ deletére felvett királysági leltárban 6 db o rg o n a­

fa is szerepel a nonsuchi p alo ta kertjéből. M eg­

jegyzik, hogy ezek gyüm ölcsöt nem hozó, de nagyon kellemes illatú növények. Feltételezések szerint VIFI. H enrik W oolf nevű kertésze hozta ezeket O laszországból 1524-ben, am ik o r gyü­

m ölcsfákat és új növényeket szerzett a királyi udvar részére. N em tu d u n k azonban arró l, hogy ebben az időben Itáliáb an előfordult volna az orgona, ezért kicsi a valószínűsége an nak, hogy o n n an k erü lt A ngliába.

H a viszont valóban így tö rté n t, a k k o r érdekes és m axim ális korhűségre való törekvést tü k rö z a

R ó b ert Bolt színdarabja nyom án készült, „Egy em ber azö rö k k év aló ság n a k ” cím ű történelm i film.

E nnek egyik jelenetében a M orus T am áshoz lá to ­ gató V in . H enrik a kertben beszélgetés közben o rg o n át szakít, azzal a megjegyzéssel, hogy nála még nem virágzik.

Az a körülm ény, hogy az orgona ezekben a régi időkben m agyar területen is vadon élt, m egenge­

di azt a feltételezést, m iszerint általán o s elterjedé­

se M agyarországról in d u lt ki. E rre vonatk o zó ad a to k és leírások azonban nincsenek.

A feltűnően kellem es illatú „ tö r ö k ’ virág első megjelenése Bécsben nagy érdeklődést keltett.

Ennek ellenére még hosszú ideig csak a főúri p a rk o k a t díszítette virágzó bokraival.

A pozsonyi érseki kertben m ár 1664-ben ü ltet­

ték, m égiscsak 1793-ban olvashatunk arró l, hogy a m agyar kertekben többfelé lehet találkozni o r­

gonával. Érdem es m egjegyezni, hogy közben E u ró p á b a n sem terjedt el jo b b a n a X V IIf. szá­

zad b an ugyanis még m in d en ü tt ritk a növénynek szám ít. Széleskörűen és általán o san csak a X IX . században, a biederm eier k o rb a n válik ism ertté. P ontos szárm azása és term észetes elő­

fordulási helye ugyancsak ekkor tisztázódott, m ert sokáig még a szakem berek is K is-Á zsiában honos növénynek ta rto ttá k . V oltak, akik S pa­

nyolországból szá rm aztatták , állítva, hogy oda m ár a X. században eljutott az a ra b hód ító k k al.

K iderült azo n b an , hogy ez az elképzelés csupán a spanyol bodza népies elnevezésén alapszik.

B ebizonyosodott, hogy a közism ert m ájusi orgo­

n a jellegzetesen balkáni növény és legészakibb előfordulása E rdélyben van.

Az o rgona term esztésével először francia k erté­

szek foglalkoztak. R ájö ttek a rra , hogy a term é­

szetes virágzási idő elő tt m esterséges tenyészfel- 15

téte lek k ö z ö tt is szépen k iv irág zik . E ttő l kezdve te rm esztése és h a jta tá s a a k e rtésze tek egyik leg­

jö v e d e lm e z ő b b tevékenysége lett. A nagy fellen­

d ü lé s h a tá s á ra a n em esitő k egyre tö b b és szebb fa jtá t h o z ta k létre. E lső k k ö z ö tt a fra n c ia V ictor L em o in e n e m e síte tt k iv áló ered m én n y el új o r ­ g o n a fa jtá k a t.

A z o rg o n a d iv a tk o rsz a k a 1890— 1910 tá já n em el­

k e d e tt c sú c sp o n tjá ra , de elő k elő helyét m ég a h ú ­ szas és h a rm in c a s é v ek b en is ta r to tta . N é h án y évtized a la tt a fehér, a k é k , a lila k ü lö n b ö z ő á rn y a la ta ib a n telt és egyszerű v irá g ú fa jtá k tö m e ­ gét á llíto ttá k elő. K isebb részü k h a jta tá s ra , n a ­ g y o b b részü k p a rk o k és k e rte k k iü lte tésére a lk a l­

m as. A k e rte k b e n így lettek egyre v á lto z a to s a b ­ b a k az o rg o n a c s o p o rto k színfoltjai.

Az o rg o n a eddig ism e rte te tt tö rté n e te a k ö z ö n sé ­ ges v a d o rg o n á ra , vagy m ás néven m ájusi o rg o n á ­ ra (S y rin g a vulgáris L.) v o n a tk o z ik . K éső b b lá t­

ju k m ajd , hogy ezen a fajo n kívül m ég so k m ási­

k a t is ism e rü n k , am elyek kevésbé terje d te k el.

E zek leg n ag y o b b részét jó v a l k é ső b b , a X IX . század végén és a X X . század elején fedezték fel a b o ta n ik u so k .

Nevének eredete

„ R a jta m tavaszi szelek o rg o n á in a k , ta lá n a z ért h ív n a k engem o r g o n á n a k ...”

( Várnai Zs eni ) A növ én y ek népies elnevezése szám o s félreértésre ad o k o t, m ert h ely en k én t, tá ja n k é n t m ás-m ás nevek d iv a to sa k vagy ism erte k , így az sem ritk a , hogy ugyanazzal a névvel k ü lö n b ö z ő növ én y ek et je lö ln e k . U gyanilyen o k o k ra v ezeth ető vissza,

a m ik o r a v irá g o t k ed v elő em b e rek ta lá lé k o n y sá ­ ga m ia tt egy n ö v én y n e k tö b b féle neve is van.

A közönséges v a d o rg o n a , a S y rin g a v ulgáris L.

tu d o m á n y o s nevét L inné svéd b o ta n ik u stó l k a p ta .

A „ sy rin g a” g ö rö g e red etű szó a „ sy rin x ” vagy

„sy rin g o s” szóból sz árm a zik , am i síp o t, illetve csövet je le n t. Az o rg o n a vesszői ugyanis a rügyekkel és a rü g y ek k ö z ö tti szárrészek k el gé­

gecsőre e m lék eztető fo rm á jú a k . V a n n a k , ak ik ebben látják a cső sz ó ra való u talást.

K o rá b b a n , a m ik o r az o rg o n a m ég nem v o lt á l­

ta lá n o sa n ism ert növ én y , a belül üreges vesszők m ia tt S y rin g an ak nevezték a m a P h ila d elp h u s néven ism ert h am is já z m in t is.

Az o rg o n a nevéhez k a p c so ló d ik egy m itológiai tö rté n e t is, am ely egy „ S z ü rin x ” nevű nim fáró l szól. A tö rté n e t szerin t P án , a kecsk eláb ú p ász­

to riste n elől m e n ek ü lő S zü rin x rém ü letéb en n á d ­ szállá v á lto z o tt. E b b ő l a n ád sz álb ó l k észítette P án az első síp ját. K ö z ism ert, hogy az o rg o n a vesszejéből is k é sz íth e tü n k síp o k a t, leg k ö n n y eb ­ ben ta v asszal, a m ik o r a fiatal vessző k ü lső héj­

része egybe m a ra d v a le h ú z h a tó a belső fás rész­

ről. N ém i ügyeskedéssel így b á rk i k észíth et m a ­ g á n a k síp o t, fü zfasíp m in tá já ra .

A cső fo rm á ra való u ta lá s t m ég k é t d o lo g ra vezet­

h e tjü k vissza. A z egyik az, hogy m á r a tö rö k ö k is elő szeretettel k é sz íte tte k vesszejéből p ip a ­ szá rat. J. C. L o u d o n b o ta n ik u s írja, h o g y a leg­

jo b b tö rö k p ip ák sz á rá t o rg o n av essző b ő l fa ra g ­ já k . In n e n a n ém et P feife n strau ch — p ip a c se rje — elnevezés.

A m ásik, lényegesebb m egfigyelés, am i a tu d o ­ m án y o s elnevezés ala p ja , h o g y az o rg o n a egyes kis v irág ai jellegzetesen fo rrtsz irm ú a k . A virág négy szirom levele u gyanis cső a la k ú p á rtá v á n ő tt

2 Az oigona J 7

össze, am elynek csak a felső, kihajló szélén k ü lö ­ nülnek el a sziromvégek.

Az orgona népies elnevez;ése a legtöbb nép nyelvé­

ben a virág színére utal. Busbecq a tö rö k lilák névvel h o zta Bécsbe, mely nevet az indigócserje perzsa eredetű lilaj nevéből szárm aztatnak. Ezt vették át a franciák is, ahol lilac az o rgona neve.

Ezt a szót használták fel az ibolyaszin jelzésére is. Az o rgona angol, spanyol, portugál stb. népies neve ugyancsak ehhez hasonló.

A bécsiek törökellenes érzelm eit tükrözi az a k ö ­ rülm ény, hogy nem fo gadták el a szép új jö v e­

vény nevét és H ollernek vagy H olundernek, azaz b odzának, később spanyol bodzának nevezték.

Az első m agyar b o tan ik ai m u n k áb an is ilyen né­

ven szerepel az orgona. Lippai G yörgy herceg­

érsek Posoni k ert cím ű, nagy jelentőségű k ö n y ­ vében (1664) kétféle Syringát ir le, szerinte

„ ...a Syringa, spanyol bod za kétféle. Egyik fehér, m ásik kék virágú” . A fehéren azon b an a ham is jázm int vagy jezsám ent, a Philadelphus corona- riust értette. A k ék spanyol bodza, a Syringa coerulea v o lta tulajdonképpeni orgona. A bodza m ár a k k o r régről jó l ism ert növény, főleg a nép gyógyászatban b e tö ltö tt szerepe m iatt, de helyen ként szent növénynek is ta rto ttá k . Ezért a X V f század fűvészei b o d zán ak neveztek tö b b cserjét am elyekről úgy vélték, hogy valam iben hasonlí ta n a k a bodzára. A spanyol bodza elnevezés a feltételezett szárm azás jelzésén kívül egyben u ta ­ lás a k a rt lenni az o rgona idegen, ism eretlen, k ülönös eredetére. K ésőbb az o rgona ném et né­

pies elnevezése v á lto zo tt és a H oller vagy H olun- der név helyett a F lieder szóval jelölték.

1797-ben G rossinger János dendrológiai m un­

k ájáb an olvashatjuk először a Syringa m agyar nevét, az orgonát. Diószegi Sám uel és Fazekas

M ihály a M agyar Füvészkönyvben (1807) lilának nevezte, de ez a névhonosítási kísérlet nem já r t eredm énnyel, és m arad t o rg o n a az o rgona. Ez a név ta lá n a legszebben jellem zi a virág lényegét és h a n g u la tá t, m ert egyszerre em lékeztet az o r ­ g o n asíp o k ra és a belőlük szélesen á ra d ó , m in ­ d en t b etö ltő o rgonam iizsikára.

Dr. Já v o rk a S án d o r a M agyar F ló ra cím ű m u n ­ k ájáb an (1925) összegyűjtötte az o rg o n a k ü lö n ­ féle régi, v alam in t népies neveit, melyek a k ö v e t­

kezők. Régiek; spanyol b o d za, bo ro sty án fa, boroszlánfa, szelencefa. N épiesek: b o ro sty án , b aru sty án , harisnya, szelence, orgovány, fedelen- ce, szentgyörgyi, lila és tö rö k o rg o n a ; to v á b b á tengeri bodza, lilász, indiai m ogyoró. A nevekből kio lv ash ató , hogy az o rg o n á t valam i távoli o r­

szágból, idegenből szárm azó növénynek g o n ­ dolták.

2* 19

Botanikai jellemzése

A legtöbb o rgona 2— 6 m m agas, lom bhullató cserje. R endszerint felfelé tö rő , ritk áb b an terebé­

lyes b o k rú cserjék, de ta lá lu n k k ö zö ttü k tö rp é ­ nek szám ító, 1 — 1,5 m m agasakat is. Az erős növésüekből törzses fák is fejlődhetnek.

A levelek többnyire ép szélűek és a hajtáson ke- resztben-átellenesen helyezkednek el. Egyes fa­

jo k n ál szeldeltek vagy karéjos szélűek, de tö b b levélkéből, szárnyasán összetett levelű és egy örökzöld lom bozattá is akad.

A virágok egyes fajoknál a vesszők csúcsán vagy oldalán, az előző évben fejlő d ö tt rügyekből tö r ­ nek elő. Ezeknél a virágzat, ill. virágkezdem ény m in iatű r fo rm áb an m ár nyár végétől láth ató az átm etszett rügyekben. Télen a rügy pikkely­

levelei védik a kezdetleges virágzatot.

Más fajoknál tavasszal a virágrügyekből előbb hajtás fejlődik, ezért a virágzat a leveles h ajtáso ­ k o n nyílik.

Az egyes virágok á ltaláb an kicsik, jellegzetesen forrtszirm úak. A csésze is kicsi és négy cim pájú.

A négy összenőtt szirom levélből álló csőszerű p árta, felső szabad részén kiszélesedve, négy el­

álló cim pában végződik. Ezeknek és a p árta c ső ­ nek a m érete, fo rm ája, állása, színe fo n to s m eg­

h atáro zó bélyeg. N éh a a v ad o n élő fajok virágá­

ban is előfordul, hogy nem négy, hanem ö t-h at

A ritk á n ü ltetett fajo k egy részének jellem ző sajáto sság a , hogy v irág zatu k leveles h a jtá so k o n nyílik (pl. S yringa villosa)

összenőtt szirom levél a lk o tja a p á rtá t. A nem esí­

te tt fajtáknál ez a sokszorozódás ad ja a telt virá­

got. A virágban két p o rzó t találu n k , am ik vagy a pártacső alján helyezkednek el, vagy hosszabb szálúak, egyes fajoknál annyira, hogy a csőből hosszan kiállnak. A virágok in k áb b önb ep o rzó k , m ert a szűk pártacső b e a ro v a ro k nehezen tu d ­ n ak behatolni, ezért rossz m éhlegelő.

21

a h c V irágtípusok

a} A V illosae és P u b escen tes fa jc s o p o rtra jellem ző virág b) A L ig u strin a aln em ze tség re jellem ző v irág

c - d j A V u lg ares fa jc s o p o rtra jellem ző egyszerű és te lt virág

A Syringa vulgáris term ése

A Syringa sweginzowii term ése

A S yringa reflexa term ése

A Syringa villosa term ése

A Syringa jo sik ae a term ése

A z egyes v irág o k m in d en fajnál c so p o rto sa n , v irá g z a tb a n jelenneic meg. Egy rü g y b ő l vagy h a j­

tá sb ó l tö b b sz ö rö se n elágazó szerk ezetű , összetett fü rt- vagy m ás, ism erteb b nevén bugavirágzat fejlődik.

A v irág za t főtengelye, k ü lö n ö se n a n em esített n agy virágú fa jtá k n á l so k sz o ro sa n elág azó d ó . A jellegzetes fa jta tu la jd o n s á g o k o n kívül ennek a la p já n k ü lö n b ö z te tü n k m eg laza, k özepesen t ö ­ m ö tt és tö m ö tt v irá g b u g á k a t.

A term és h o sszú k ás, la p íto tt fo rm á jú , k étrek eszű to k , ben n e 2— 2 m ag helyezkedik el. A m ag v ak .'•só részén k eskeny sz á rn y k ép ző d m én y van.

23

Növényrendszertani csoportosítása

Az o rg o n a a te rm é sz e tb en is sokféle a la k b a n fo rd u l elő. A n e m e síte k m u n k á ja n y o m á n ez a v á lto z a to ssá g m ég to v á b b fo k o z ó d o tt. E z ért, h a m eg a k a ru n k ism erk ed n i a k ü lö n féle o rg o n á k k a l, a k k o r rendszerezni és c so p o rto síta n i kell je lle m ­ ző, m e g h a tá ro z ó ism érveik szerint.

A k ö n n y e b b é rth e tő sé g k ed v éért e lö ljá ró b a n ta lá n érd em es fo g lalk o zn i n éh á n y n ö v é n y re n d ­ szertan i k ateg ó riáv al.

A le g fo n to sa b b egység a faj (species), am i a tö rzsfejlő d és so rá n a la k u lt ki, de viszonylagos á lla n d ó sá g a m ellett v álto zik . E zt az o rg o n a fa jo k ­ ról is e lm o n d h a tju k . M égis, a k ö zö s őstől sz á r­

m azó , a term észetes k iv ála sz tó d á ssa l e lk ü lö n ü lt, ö rö k letesen á lla n d ó su lt tu la jd o n sá g o k k a l re n d e l­

kező egyedek összességét fa jn a k nevezzük. Pl.

S yrin g a vulgáris L ,) S. villosa V ahl stb.

A növ én y ek tö rzsfejlő d ése a la tt b e k ö v e tk e z ett d iffe re n c iáló d á st k ö v e tik n y o m o n és a ro k o n i k a p c s o la to k a t fejezik ki a faj feletti k a te g ó riá k . Ezek az o rg o n á n á l a k ö v e tk e z ő k :

C salád (fam ília) O leaceae N e m ze tsé g (genus) Syringa

A ln em ze tség (su b g en u s) E u sy rin g a stb.

F ajcsoport (sectio) V illosae stb.

Faj (species) S yringa reflexa S chneid.

A faj a la tti k a te g ó riá k a fajo n belül k ia la k u lt v álto z á so k a t jelölik.

A lfa j (subspecies), rövidítve ssp .; ö n álló földrajzi elterjedési!, g y ak ra n k ülső életfeltételek h a tá sá ra b ekövetkezett v á lto z á so k a t m u tat.

Változat (varietas), rövidítve v a r .; a term észetb en sp o n tá n k ia la k u lt, terü letileg nem e lh a tá ro lta n létező, ö rö k letesen á lla n d ó m inőségi k ü lö n b sé ­ get m u ta tó növények, pl. Syringa oblata var.

giraldii R ehd.

A la k (form a), rövidítve f . ; m inőségi vagy m ére t­

beli eltérést jelez, a m it k ö rn y ez eth atás vált ki, de nem ö rö k lő d ik , ezért csak iv a rta la n sz a p o rí­

tással ta rth a tju k fenn.

Fajta (cultivar), rövidítve cv.; em beri b e a v a tk o ­ zás ered m én y ek én t jö n létre. O lyan egységes je l­

legű n ö v én y cso p o rt, am it m e g h a tá ro z o tt külső vagy belső tu la jd o n sá g o k jellem eznek, m in t pl.

a telt virág, a k o rai virágzás stb ., pl. Syringa vulgáris ’M m e. L em oine’.

Az egyszerűség k ed v éért a fa jo k o n belüli k ü lö n ­ féle o rg o n ák ró l a to v á b b ia k b a n m in t fa jták ró l beszélünk.

A növények jelölésére h aszn ált k e ttő s latin név esetenként változik, a m in t ezt a különféle o rg o ­ n a fajo k n ál is ta p a sz ta lh a tju k . E zért a jelenleg érvényes nevek u tá n az ún. synonim a, rövidítve syn. társ- vagy h aso n n ev ek et is, fo n to sság u k tó l függően, k ö zlöm . Egy bizonyos n ö vényt leíró, elnevező, a tu d o m á n y b a bevezető b o ta n ik u s

— az a u k to r — neve vagy nevének rövidítése szerepel a növények tu d o m á n y o s neve u tán . Pl.

Syringa am urensis R u p r. (syn. Syringa rotundi- fo lia D cne., Ligustrina am urensis Reg. stb.).

r. Alnemzetség (subgenus) Eusyringa K. K och.

Az ide so ro lh a tó fajc so p o rto k (sectio) közös je l­

lem zője, hogy a virág p ártacsö v e sokkal hosz- 25

A V illosae f a jc s o p o rtra je llem z ő v a ló d i csú csrü g y es vessző

szab b , m in t a csésze. A p o rz ó k a v irág b ó l nem á lln a k ki, m ert sz á ru k a p á rta c ső n é l röv id eb b .

1. Fajcsoport (sectio) Villosae S chneid. A v irá g ­ b u g á k a vesszők v aló d i csúcsrügyeiből fe jlő d ­ n ek, de lényeges m eg k ü lö n b ö z te tő bélyegük, hogy leveles h a jtá so n je le n n e k m eg, ezért a v irá g ­ z a t a la tt lo m b o sa k . N é h a o ld a lsó rügy ek b ő l is v irá g o zn ak . A z ide so ro lh a tó fa jo k a k ö v e tk e ­ ző k : S . em odi, S. y m n a n e n sis, S .jo sik a e a , S. wolfii, S. reflexa, S . X préstoniae, S. kom arow ii, S. vil- losa, S . X henryi, S . X nanceiana, S. tom entella, S. sw eginzow ii, S . sw egiflexa, S. tigerstedtii.

2. Fajcsoport {^Qcúo) P ubescentes (S chneid.) L in-

gelsh. A z ide so ro lt fajo k legtöbbjének levele többé-kevésbé sző rö z ö tt, a fo n á k o n ez g y ak ran egészen sű rű lehet, b á r a k ad csupasz levelű is.

A levél felső o ld alán légzőnyilások nincsenek.

A b u g a e lág a zó d áso k is sző rö zö ttek . A virágzat fejlődésére jellem ző, hogy a vesszők o ldalrügyei­

ből tö rn e k elő, a végálló rügy ren d szerin t h i­

ányzik.

A virág o k erő sen illatosak, kicsik. A p o rz ó k sá r­

ga, kékes vagy ibolyaszínűek. T erm é sü k tö b b é- kevésbé szem ölcsös. Ide ta rto z ik a S. julianae, S. potaninii, S. pinetorum , S. velutina, S. micro- phylla, S. pubescens, S. meyeri.

.A !* * -

A V illosae fa jc s o p o rtra je llem ző a leveles h a jtá s o k o n ny íló v irág b u g a

27

3. Fajcsoport (sectio) Vulgares R ehd. A kifejlő­

d ö tt levél csupasz, fiatal k o rb a n a hosszú h a jtá ­ so k o n fin o m an sz ő rö z ö tt vagy pillás élű. A levél m in d k ét o ld alá n lég ző n y íláso k at találu n k . A vég­

álló csúcsrügy ren d sze rin t hiányzik, ezért a vi­

rá g zat a vesszők felső részén old alrü g y ek b ő l és a csúcson p á ro s rügyekből fejlődik. A vesszők hegyén ta lá lh a tó rü g y p á r nem valódi csúcsrügy.

A v irág o k illa to sa k és a tö b b i faj v irág aih o z vi­

szonyítva nagyok. A p o rz ó k színe sárga, a te r­

més sim a. Ide ta rto z ik a 5. oblala, S X liyacint- hiflora, S. vulgáris, S. X chinensis, S. X persica, S.

laciniata, S. afghanica.

4. Fajcsoport (sectio) Pinnatifoliae R ehd. Szem ­ b e tű n ő jellegzetessége, hogy a levelek szárnyasán összetettek. Ide ta rto z ik a S. pinnatifolia.

ir. Alnemzetség (subgenus) Ligustrina (R u p r.) K. K och. M e g h atáro zó jellegzetességük a rövid p ártacső , am i alig hosszab b a csészénél és g y ak ­ ra n röv id eb b , m int a szegélycim pák. A p o rzó k színe sárga, hosszú szárú ak , ezért a virágból nagyon k iállnak.

A virág fehér vagy krém szín ű , illata nem kelle­

mes. N agy, laza b u g á b a c so p o rto su ln a k , am i a kiálló p o rzó szálak tó l pelyhes m egjelenésű.

A v irág zat a vesszők o ld alrü g y eib ő l fejlődik, az alap n ál nem leveles a term és sim a falú. Ide ta r ­ to z ik a S. amurensis, S. pekinensis.

I rr. Alnemzetség (subgenus) Sarcocarpion F ranch.

Egy ö rö k zö ld levelű faj, a S. sem periirens ta r to ­ zik ide, am elynek húsos, cso n társzerű term ése van.

A c so p o rto sításb ó l k itű n ik , hogy a közism ert Syringa v ulgárison kívül m ás o rg o n á k ra is érd e ­ mes felfigyelni. A b o ta n ik a i k u ta tá s o k során kb.

30 term észetes elő fo rd u lá sb a n fellelhető o rg o n á t írta k le. Ezek közül két faj D K -E u ró p á b a n , k ettő

A fganisztán és a H im alája k ö rnyékén, a tö b b i pedig K elet-Á zsiában vadon él. A to v á b b ia k b a n a tő lü n k legtávolabbról szárm azó, kevéssé is­

m ert o rg o n ák k al foglalkozom először. N em tö re ­ kedem teljességre, ezért csupán az általam fo n ­ to sn ak ta rto tt, leginkább a rb o ré tu m o k b a n , b o ­ tan ik u s kertekben előforduló, esetleg o n n an el- szap o ríth ató fajo k at ism ertetem .

29

Ismerkedjünk az orgonákkal

Ázsiai fajok

A m ik o r a m ájusi o rg o n a m á r m e g h ó d íto tta a vi­

rá g k e d v e lő k e t és k ü lö n b ö z ő fa jtá i elte rje d te k a k e rte k b e n , a k k o r h o z tá k táv o l-k e leti k u ta tó - ú tju k ró l a b o ta n ik u s o k ezeket a szerén y eb b m eg­

je len ésű n ö v én y ek et. N e m is le tt v erse n y tá rsa egyik sem és in k á b b c sa k a n em esitő k figyelm ét v o n tá k m a g u k ra , a m ik o r ellen álló fa jtá k n em e­

sítéséhez k e re ste k sz ü lő p á ro k a t.

H a z á ju k K ín a , K o re a és J a p á n k ü lö n b ö z ő v id é­

kei. L e g tö b b jü k m ag as hegyeken, d o m b o k o n , n é h a k ö v es, sziklás te rü le te k e n vagy ligetes e r d ő ­ széleken él. E lő fo rd u lá s u k ra je llem z ő , ho g y nagy tö m e g e k b e n , ö n á lló fo lto k a t képezve b o rítjá k a te rü le te t, n é h a egész h e g y o ld a la k a t. R itk á b b eset, a m ik o r sz ó rv á n y o sa n lig e te rd ő k b e n vagy fo ly ó k m e n té n ta lá lu n k rá ju k .

N á lu n k b o ta n ik u s k e rte k és a rb o ré tu m o k g y ű j­

tem én y eib e n g y a k o ria k , de a fa isk o lá k alig sza­

p o rítjá k ezeket, így k e rte k b e n és p a rk o k b a n r it­

kán lá to tt k ü lö n le g essé g n ek sz á m íta n a k . V ita t­

h a ta tla n , hogy v irá g z a tu k m é rete és s z ín h a tá sa e lm a ra d a nem es fa jtá k d e k o ra tív m egjelenésé­

tő l. M a n a p sá g a z o n b a n m á r nem elsődleges sz e m p o n t, hogy egy v irág m inél n a g y o b b m é re tű és m inél te lte b b legyen. A k ertészek sz á m á ra lé­

nyegesebb fela d a t, ho g y a v á ro si k ö rn y e zet m o s­

to h a feltételei k ö z ö tt is v á lto z a to s szépségű p a r ­

k o k a t építsenek és a rendkívül sokféle a d o ttság ú házikert, víkendtelek beültetéséhez megfelelő v álasztékú díszcserjeanyagot neveljenek. Ezek az o rg o n ák , helyes válogatással, ilyen célo k ra kiválóan alk alm asak . A szép fo rm ájú , álta lá b a n lazább növekedésű b o k ro k vagy egyesek kisebb fává n ő tt példányai a v álto zato s kert k ia la k ítá ­ sának h álás anyagául szolgálnak.

K ülönösen figyelem re m éltó, értékes tu la jd o n sá ­ guk, hogy későn virágoznak és „ v á ro stü rő ” k é ­ pességük is szám ottevő.

A fiatal kis növények is bőven virágoznak.

A cso p o rto san ültetett vagy szoliter b o k ro k kevés gon d o zás m ellett k ertjein k új, különleges színfoltjai lehetnek. Ezekkel a növényekkel a kertek á rn y a lta b b , kiegyensúlyozottabb díszítő h atását érhetjük el.

S yringa amurensis R upr. A m u ri o r g o n a. A z A m u r folyó vidékén fedezték fel, de M an d zsú ria d o m b o s vidékein, Szibéria délkeleti részén, vala­

m int K o reáb an is előfordul. Lóczy Lajos világ­

h írű geológus, fö ld rajztu d ó s és utazó 1877—

1882-ig részt vett egy kelet-ázsiai expedícióban, és b eu tazta K ína legnagyobb részét. U tin ap - ló jáb an tö b b ek k ö zö tt arró l ír, hogy Ti- b etb en egy tem plom k ö rü li p ark b an a S. am u­

rensis tö b b , idős péld án y át szent fán ak ta rtjá k , m ert k érg ü k ö n tibeti írásjelek tű n n e k elő. A hivő lelkek szám ára a leveleken kivételes esetben B uddha képe is m egjelenik. A szent fák a lám ák szigorú őrizete és védelm e a la tt álltak . Lehulló leveleiket gyógyszerként a d tá k el a z a rá n d o k o k ­ nak.

A b o k o r tö b b éves ágai szürke színűek. Tavasz- szal k o rá n fejlődésnek indul, ezért fiatal p éld á­

nyain a h ajtáso k fagyérzékenyek. 3— 4 m m agas, széles b o k rú , m erev növekedésű cserje

31

vagy bokorfa. Levelei viszonylag nagyok, tojás- dad alak ú ak , a végükön hirtelen és hosszan k i­

hegyezettek. Felül sötétzöldek, alul a fo n á k o n világosabb, kékeszöld színűek és csupaszok.

Jellegzetes virágai alig em lékeztetnek az o rg o n á­

ra, m ert a rövid pártacsőből hosszan kiálló p o r­

zószálak a 10— 18 cm hosszú, széles bugavirág­

z a tn a k pelyhes, lágy m egjelenést kölcsönöznek.

A virágok fehéres krém színűek, a fagyaira em lé­

keztető, in k áb b kellem etlen illatúak, jú n iu sb an nyílnak. A b o k o r jó m inőségű agyagos talajon, napos, védett fekvésben fejlődik szépen, ahol a fiatal példányok sem lesznek fagyérzékenyek.

K ism értékű árnyékoltságot elvisel. N agyobb p á ­ zsitfelület szélén, valam int a szoliter vagy kis cso p o rtb an ü ltetett b o k ro k teljes virágzásban rendkívül szép, különleges látványt nyújtanak, de elvirágzás után a b o k o r form ája is díszítő h atású . Egy-egy példánya kisebb kertek jól lá t­

h ató p o n tján nagyon m utatós lehet.

Syringa amurensis var. japonica (M axim .) F ran ch . et Sav. Ja p á n o r g o n a (syn. L igustrina am urensis var. ja p o n ic a M axim .). M agas növésű cserje, de gyakrabban kis törzses fa. Ja p án északi szigetein, hegyes, dom bos vidékeken a lo m b h u l­

lató erdők közönséges fája. Vallási szertartáso k ­ hoz pálcák at vágnak belőle, melyekről azt ta r t­

já k , hogy földrengéstől és járv án y o k tó l védenek, a gonosz szellem eket távol tartják .

E u ró p áb an 1879 ó ta ism ert. A fajnál ellenállóbb, edzettebb, erősebb növésű, nagy díszítő hatású, értékes növény. K o ro n ája tojásdad alakú, a vas­

tag ág ak és a törzs fényesen vörösesbarna, k é r­

gük idősebb k o rb a n a cseresznyefához haso n ló an hám lik. A levelek széles tojásdad alak ú ak , 5— 14 cm hosszúak, hosszan kihegyezettek, élénkzöld színűek, alul a fo n ák o n kékeszöldek, fiatalon

m m m m

lágyan sző rö zö ttek . A virág sárgásfehér vagy elefán tcso n t színű. A faj v irá g zatán ál lényegesen nagy o b b , 25— 30 cm hosszú, széles bugájú.

Az összes o rg o n a közül legkésőbben, jú liu s ele­

jé n virágzik, rilata a fagyalvirág illa tá ra em lékez­

tető , de kellem esebb, m int a fajé. Egy-egy p é ld á ­ nya kisebb k ertek b e n is kiv áló díszfa. N agy pázsitfelületen egyedi p éldányai virágzás idején rendkívül szépek, de k éső b b h a b itu sa és lo m b o ­ za ta is díszítő h atású . M agról s z a p o ríto tt csem e­

téi erőteljesebben, g y o rsa b b an fejlődnek, m int a szem zett vagy o lto tt példányok. S zom bathely m ellett, a szelestei a rb o ré tu m b a n az ország v aló ­ színűleg egyetlen kifejlett példánya ta lá lh a tó . Syringa emodi W all. Hi m a l á j a i o r g o n a A H i­

m alája hegyeiben és A fg an isztán b a n v ad o n élő o rg o n a. E rős növésű, m ereven felálló ágú, 3— 4 m m agas cserje. V ilágosszürke ágai szem ölcsö- sek. A hosszúkás levelek 8— 15 cm nagyok, m in d ­ két végük felé elkeskenyedők, pillás élűek. Felül fényesen sö tétzö ld ek , alul a fo n á k o n fehéres­

zöld színűek, bőrszerű ek . A leveles h ajtáso k végén m egjelenő virágzat a fagyai v irág zatára em lékeztet. A virág színe lilásfehér, teljes nyílás­

ban kifehéredik. M ájus végén, jú n iu sb a n g a zd a­

gon virágzik. A p o rzó k a p á rta cső b ő l kiem el­

kednek, a p árta c im p a kissé visszahajló. [lla ta n e m kellem es, de v irágzásban m u ta tó s b o k o r, buj- tással is sz a p o ríth ató .

Syringa julianae Schneid. K ína H u p eh ta rto m á ­ n y áb an ta lá ltá k 1885-ben. Schneider, ném et b o ­ ta n ik u s, aki a növ én y t leírta, a feleségéről nevezte el. A lacso n y n ak szám ító, 1,5— 2 m m agas, terebélyes, félgöm b ala k ú cserje. Az ág ak és a vesszők rövid szőrösek, v ékonyak, fiatalon nem e- zesen szőrösek. A v irág b u g ák az előző évi vessző o ld a lán tö b b , 4— 6 jó l fejlett virágrügyből tö rn e k

3 Az orgona ^ ^

K isk e rtek b e n is k iv áló díszcserje a S yringa ju lia n ae

elő. K ü lö n -k ü lö n kicsik, 10 cm hosszúak, de a cso p o rto sa n m egjelenő összetett virágzat nagy díszítő értékűvé av atja ezt az o rg o n át. A virág díszítő h a tá sá t fokozza, hogy tö b b n y ire nem négy, hanem tö b b p á rta cim p ája is lehet. A p o r­

to k o k kékes színűek, a p o rzó k hossza a pártacső közepéig ér. A virág illatos, halvány bíborlila színű. A ju n iu s elején nyíló virágbugók tö m e ­ ge e lb o rítja a b o k ro t. A levelek hosszúkás to- já sd a d a la k ú ak , finom an kihegyezettek, 4— 6 cm hosszúak, a levélváll lekerekített. Felül sö tét­

zöldek, rá n y o m o tta n sző rö zö ttek , alul a fo n ák o n m oly h o san szőrösek, ezért a levelek bársonyos ta p in tá sú a k . Á tlagos k ö rü lm én y ek k ö z ö tt kiváló

szoliter cserje, de m agasabb növények elé vagy cso p o rto san is ültethetjük. K isebb k ertek b en is kiváló díszcserje, az egyik legértékesebb orgona.

Syringa laciniata M ill. Sz e l d e l t l e v e l ű o r g o n a

/syn. S. persica var. laciniata (M ill.) W est./.

K ína északnyugati részéről, K ansu tarto m án y b ó l szárm azik. A lacsony, vékony vesszőjü, szétterülő bokor. A levelek kihajtás u tán szárnyasán haso- g a to tta k vagy m élyen h áro m k aréjú ak . A később fejlődő levelek gyakran ép szélűek. A szeldelt levelek m iatt a b o k o r lo m b o zata is diszitő hatá-

A S yringa lac in ia ta k aréjo s levelei és v irág b u g ája

3^* 35

sú. A v irág illato s, h a lv án y m ály v alila színű, m á ju sb a n nyílik. R észleges á rn y é k o lá sb a n is jó l fejlő d ik . E gyedi á llá sú p é ld á n y a i k ü lö n ö se n szép díszei a k e rtn e k . A lacso n y , kissé elte rü lő , laza n ö v ek ed ése m ia tt e lső so rb a n kis k e rte k b e n je le n ­ tő s. M a g ró l és z ö ld d u g v án y o zá ssal sz a p o ríth a tó , de a ta la jb a le b u jto tt vesszői is k ö n n y e n le­

g y ö k eresed n ek .

A S. la c in ia ta tip ik u s a la k já n a k írta le 1903-ban S ch n eid er a S yrin g a afghanicai (syn. S. a fg h an is- ta n ic a H ö fk er). M a m á r k ü lö n fajk én t szerepel ez az A fg a n isztá n és T ib e t te rü le té n v a d o n elő ­ fo rd u ló , rö v id vesszőjű, ala c so n y cserje. K öny- nyed, elegáns lo m b o z a ta ren d k ív ü l szép, díszítő h a tá sú , m ert rö v id nyelü levelei fin o m an o s z to t­

ta k , so k k al kiseb b ek , m in t a S. la c in ia ta levelei.

K ék eslila virágai sok, kis m u ta tó s b u g á b a n nyíl­

nak . K ülönleges d íszítő é rté k ű tö rp e o rg o n a.

M ag ró l is sz a p o ríth a tó .

Syringa meyeri S chneid. É sz a k -K ín á b ó l sz á rm a ­ zik ez az alacso n y , 1 — 1,5 m m agas kis cserje.

H a z á já b a n is term e sz te tt, nem v a d o n élő növény.

A lassú n ö v ek ed ésű , sű rű elá g a z ó d ású , k e re k fo r­

m ájú tö rp e b o k o r fiatal vesszői sző rö sek , kissé négyélüek. A levél h o ssz ú k ás to já sd a d , 2— 4 cm ho sszú , am in p á rh u z a m o s é rp á r h ú z ó d ik m a jd ­ nem a levél hegyéig. A v irág o k 8— 10 cm hosszú, tö m ö tt b u g á b a n m á ju s — jú n iu s b a n n y íln ak , k ék eslila színűek. A b u g a e lá g azó d ásai sző rö zö t- tek . A p á rta c ső igen vék o n y , 1,5 cm hosszú. M ár az egészen kis fiatal p é ld án y a i is szépen v irág o z­

n a k . K ín á b a n h a jta tjá k . H a jla m o s ősszel m á ­ so d sz o r is v irág o zn i. V irág zása ily e n k o r is teljes érté k ű . 1923 ó ta E u ró p á b a n is term esztik . Syringa microphylla Diels. K is l e v e l ű o r g o n a

(syn. S. d ie lsian a S chneid.). É sz a k -K ín á b a n v a ­ d o n élő tö rp e o rg o n a . A z o rg o n á ró l a lk o to tt

elképzelésektől elég messze áll ez a széles b o k rú , sű rű elágazódású, felálló ágú növény. A vesszők v ékonyak, lágyan sző rö zö ttek . Levele 1—4 cm hosszú, kerekded vagy hosszabb to jásd ad alakú, pillás élű, az alap n ál kerek ített, a fo n á k o n szü r­

készöld, sz ő rö zö tt, felül sötétzöld színű. A v irá ­ g o k 4— 7 cm hosszú, finom an sző rö zö tt b u gában jú n iu sb a n nyílnak. A p ártacső keskeny, 1 cm hosszú, lila, erősen illatos, a cim pa hegyesedő, a csésze sisak alakú. A term és gyakran m eg­

gö rb ü lt, szem ölcsös. A faiskolákban elvétve sza­

po rítják . K ínában sz á ríto tt virágából te át készí­

tenek. Igen értékes fajtája a ’Siiperba . 1933-ban á llíto ttá k elő O rleansban. N agy értéke, hogy egész n y áro n , m ájus végétől o k tó b e rig virágzik.

Pirosas rózsaszín virágai elnyílóban halvány ró ­ zsaszínűek.

Syringa oblata Lindl. K h re k l e v e l ű o r g o n a.

É szak-K ínából szárm azik. H azájában régen is­

m ert dísznövény, ahol kertekben gyak ran ü lte t­

ték. Ez h aso n lít leginkább a közönséges o rg o n ára. 3— 4 m m agas, m ereven felálló ágú cserje vagy b o k o rfa. A leg k o ráb b an virágzó fajta. A m ájusi o rg o n á t 1— 2 héttel m egelőzve, m ár áp rilisb an nyílik. Az egyes levelek fo rm ája g y ak ran változó. L ehet kerekded vagy vese a la ­ kú, kb. 6— 10 cm széles. A fiatal levél k ih a jtá sk o r bronzszínű, később m indkét oldalán zöld, de alul a fo n ák o n kissé világosabb. A levél vége röviden kihegyezett. A d u rv a szövetű és vastag levél a liszth arm attal szem ben ellenálló. Ősszel a lom ­ bozat sötétvörösre szineződik. Illatos virága h a l­

ványlila színű, a közönséges o rg o n áéh o z h asonló, de a b uga rövidebb, 6— 12 cm hosszú, széles és laza felépítésű. A virágzat az előző évi vesszők csúcsi részén az oldalrügyekből fejlődik. A késői fagyok m ia tt elő fo rd u l, hogy a k o rá n k ih a jto tt

37

bim bók visszafagynak. Igénytelen cserje, h o m o ­ kon is megél, de jo b b m inőségű talajo n szebben virágzik. R itkán hoz m agot, ezért inkább szem­

zéssel kell szaporítani.

S. o. var. alba Rehd. (syn. S. affinis L. Henry).

Fehér virágú, levele k ih ajtásk o r is zöld.

S. o var. giraldii (Lem oinei) Rehd. Kína észak­

keleti részén vadon él. A fajnál erősebb növésű, a levél csúcsa kihegyezettebb, a levélváll gyakran

ék a la k ú , p u h á n sző rö zö tt, és a fiatal levél éle pillás. A virág b íb o rlila színű. A buga elágazó- d ásai sö tétlila színűek.

S. o.var. dilatata (N a k ai) R ehd. K o reá b a n hon o s cserje. A fajtól eltérően gyengébb növekedésű.

A levél válla lek erek ített. A virág b íb o rlila színű, a buga laza szerkezetű.

Syringa pekinensis R u p r. Pe k i n g i o r g o n a.

É sz a k -K ín á b a n h o n o s, a Peking k ö rn y ék i h e­

gyekről g y ű jtö tték először, de T ib etb en is elő ­ fo rd u l. N agy, 3— 5 m m agas, széles b o k rú

A pek in g i o rg o n a (S y rin g a pek in en sis) k é sö n n yíló, k ré m - feh ér v irág b u g á ja

39

cserje vagy tö b b tö rzsű b okorfa. Az idősebb, v astagabb ágak feltörő növésűek, k érgük szü r­

késbarna, a fiatal vesszők vékonyak, kissé lehaj- lók. Levelei 5— 10 cm hosszúak, a végük hosszan kihegyezett, többnyire ék vállúak, felül sim a zöld színűek, alul a fo n ák o n h alv ányabbak, szürkés­

zöldek. A levél egészen csupasz, kissé csüngően helyezkedik el a h ajtáson. Ősszel a lom bozat sokáig m egm arad, és sárgára színeződik. A virág sárgásfehér színű, elnyílás u tá n lehullik, nem m a­

rad szárazon a bugán. A virágzat széles, 10—

15 cm hosszú, későn, jú n iu sb a n nyílik, méz illatú.

A porzók hosszan k iállnak a p ártacsőből. Elő­

fordul, hogy csak idősebb k o rb a n kezd el virá­

gozni.

K ö tö tteb b , mély rétegű ta lajb a ültessük, félár­

nyékban is jól fejlődik. N agyobb pázsitfelületek szélén egyedi állásban vagy csop o rto san té rh a tá ­ ro ló cserjének ültetve válik igazán díszítő h a tá ­ súvá. C süngő k o ro n ájú fajtája a ’Pendula’

(Tem ple) Dipp.

Syringa pubescens Turcz. É szak-K ína sziklás hegyvidékein őshonos cserje. 2 m m agasra nő. 1880 ó ta term esztik. A b o k o r széles, felfelé tö rő növekedésű, szabályos form ájú, felül kissé szélesebb. A vesszők vékonyak, enyhén szöglete­

sek. A fiatal hajtások tavasszal sötétlila elszine- ződésüek. A levelek tojásd ad alak ú ak , röviden kihegyezettek, 3— 7 cm hosszúak, pillás élűek, felül sötétzöldek és csupaszok, alul a fonákon az erek szürkén szőrözöttek. A levélen 3— 5 érp á r ta lálh ató . Tavasszal k o rá n fejlődésnek indul, április— m ájusban virágzik. A virág lilás rózsa­

színű, elnyíláskor halványodik. A pártacső vé­

kony és 1,5 cm hosszú. A p o rto k o k kékes színű­

ek. A buga a vesszők oldalrügyeiből nyílik, tö ­ m ö tt, 7— 12 cm hosszú, erősen édes illatú. Nagy

I ■; J '■ -t- -~ í .m m ‘

értéke, hogy törm elékes, rossz m inőségű talajo n is megél, lo m b o zata a városok szennyezett leve­

gőjét is k áro so d ás nélkül tű ri. K isebb kertekben a szélekre, nagyobb p a rk o k b a n cso p o rto san vagy szoliterként ültessük. Á tlagos m inőségű talajon gazdagon virágzik. A M argitszigeten k ét idős példánya díszlik.

Syringa reflexa Schneid. B ó k o ló v i r á g ú o r g o­ n a. K ín áb an , H upeh ta rto m á n y területén 1889- ben figyeltek fel erre az o rg o n ára. Szélesen felálló ágú, 3 m m agasra fejlődő cserje. A b o k o r ritk a növésű, szabályos fo rm ájú , lo m b o za ta fa ­ k ózöld, a vesszők paraszem ölcsökkel sűrűn b o ­ ríto tta k . A levele hosszúkás to já sd a d , 8— 15 cm hosszú, a vége kihegyezett, felül sötétebb zöld, alul a fo n ák o n szürkészöld színű, az ereken p u ­ hán szőrözött. A virág 1 cm hosszú, kívül sötét rózsaszín, belül fehéres színű. A p o rzó k olyan hosszúak, m int a pártacső. Szem betűnő jelleg­

zetessége, hogy a hengeres, 10— 16 cm hosszú v irágzata b ókoló, lefelé hajló buga. B im bóban sötét bíborvörös, kinyílva rózsaszínű. A későn, jú n iu s vége felé virágzó b o k ro k az élénk színű és szokatlan fo rm ájú virágbugákkal különleges d í­

szei a kertnek. Száraz, h o m o k o s talajú kertbe ne ültessük. A városi szennyezett levegőt tűri. R en d ­ szeres metszés nélkül is szépen virágzik. Egyedi állásban rendkívül h atáso s megjelenésű.

Syringa sweginzowii K oehne et Lingelsh. K ína Szecsuan ta rto m á n y á b a n őshonos. 2— 3 m m agasra fejlődő cserje, fiatalabb ágai és vesszői v ö rö sesb arn ák , csupaszok. A kissé kihajló vesz- szők m ia tt a b o k o r szép h abitusú. A levelek hosszúkás tojásd ad alak ú a k , 5— 10 cm hosszúak, végükön hirtelen kihegyesedők, az alapnál leke­

re k ített vagy széles ék vállúak, felül sötétzöld, alul világoszöld színűek. A p ártacső 8 mm hosz-

41

A z egyik legszebb, későn nyíló o rg o n a a Syringa tig ei- stedtii

S Z Ú , belül fehéres színű, a to ro k piros, kívül pedig húsrózsaszínü. A p o rto k o k sárgák, nem érik el a p ártacső végét. N agy, 20 cm hosszú, laza, felálló virágzata kellemes illatú, kinyílva fehéres ró zsa­

színű, jú n iu sb an virágzik. Csúcsi és oldalsó rü ­ gyekből, egy c so p o rtb a n , tö b b virágbuga nyílik.

K ülönösen értékes fajtája a ’Superha’. Levele hosszan kihegyezett, 10— 14 cm hosszú. A virág fehéres rózsaszínű, rendkívül szép, kecses fo r­

m ájú b u g áb an nyílik.

Syringa tigerstedtii Sm ith. K ína Y u n n an és Sze- csuan ta rto m á n y a in a k területén elő fo rd u ló o r­

gona. 3 m éter m agasra fejlődő, merev bokrú,

vékony ágú cserje. A levél kihegyezett, to jásd ad alak ú , 3— 8 cm hosszú, az alap n ál lek erek ített vállú. A levél a középvonal a la tt a legszélesebb, felül csupasz, alul a fo n ák o n zöldesfehér színű, az erek sző rö zö ttek . A virág p ártacsö v e 8 mm hosszú, fehéreslila színű és illatos. A virágok a leveles h a jtá so k végén nagy, 20 cm hosszú b u ­ g ák b a n , jú n iu sb a n nyílnak. K iváló kerti o rgona.

Syringa tomentella Búr. et F ranch. K ína Szecsu- an és Y u n n an ta rto m á n y a ib a n 1890-ben találták vadon. 3 m m agas cserje, a fiatal vesszők vé­

kon y ak , b arn ás színűek, vékonyan sző rö zö ttek . Az á g a k felállók, a vékony vesszők k ih ajló k , a b o k o r alul keskenyebb. A levél h osszúkás lánd- zsás, 3— 10 cm hosszú, hegyes, felül sötétzöld, kissé szőrös, a fo n ák o n világosszürke, p u h a sző­

rös és pillás élű. A virág o k illatosak, 15 cm hosz- szú és 12 cm széles végálló, leveles b u g áb an j ú ­ niusban nyílnak. A p á rta kívül halvány lilás rózsaszínű, belül fehér, I cm hosszú, a cim pák hegyesedők, a p o rzó k elérik a to ro k n y ílást. Dús virágbugáival igen m u tató s kerti o rgona.

S yringa villosa VahI (syn. S. bretschneideri Le- m oine). É szak -K ín áb an és a Peking környéki he­

gyekben v a d o n él, ahol hatalm a s terü le tek et b o ­ rít. 3— 4 m m agas, erőteljes növekedésű, szé­

les b o k rú cserje. A vesszők a tö b b i fajh o z viszo­

nyítva vastag o k , csupaszok. Levele széles to já s­

dad a lak ú , 10 18 cm hosszú. A nagy levelek felül sö tétzö ld ek , alul a fo n á k o n k ék eszöldek és kissé serteszőrösek, néh a m olyhosak, in k áb b la­

zán sz ő rö zö ttek . Ősszel a rá n co so d v a b á m u ló levelei k o rá n leh u llan ak . A virág p ártacsöve 12 m m hosszú, a cim p ák elállóak, a p o rto k o k elérik a p ártacső végét. A b u g a 15— 25 cm hosz- szú, nagy, tö m ö tt, lilás rózsaszínű, illata nem kellem es, elág azó d ásai finom an sző rö zö ttek .

43

I

M áju s—^júniusban virágzik. 1885-ben k e rü lt E u ­ ró p á b a , a z ó ta is az egyik le g k iv á ló b b k e rti o rg o ­ n á n a k ism erjü k . F á s részei n ehezen g y ö k ere ztet- h e tő k , de m ag ró l k ö n n y en leh et sz a p o ríta n i.

Syringa wolfii Schneid. K o re a k ö zé p ső és északi te rü letein lig e te rd ő k b e n , erd ő szélek en , v a la m in t M a n d z sú riá b a n , n ed v eseb b tala jú e rd ő ség ek v i­

dék én ő sh o n o s. 1910-ben k e rü lt E u ró p á b a . 4— 6

m m agas, ágas-bogas növésű terebélyes b o ­ kor. H osszabb kihajló vesszői néha földig érnek.

Agai sim ák, kevés paraszem ölcs van rajtu k . Ha a b esü rű sö d ö tt b o k ro k at 2— 3 évenként vissza­

vágjuk és ritkítjuk, a k k o r alacsonyan ta rth a tó k és szépen virágoznak. Levele hosszúkás tojásdad alakú, 10 15 cm hosszú, felül sötétzöld, alul szürkészöld színű, az ereken finom an szőrözött, a levél vége hosszan kihegyezett. A pártacső

A Syringa villosa teljesen kinyílott v irág b u g ája

45

15— 18 mm hosszú, kívül lila, belül fehér színű, a cim pák felállók, a p orzók sárgák, rövidek.

A nagy, 20— 30 cm hosszú virágbuga leveles haj­

táso k o n áll. B im bóban sötét bíborlila színű, j ú ­ niusban nyílik, illatos, a csúcsa kissé bókoló.

A kinyílott virág halványlila. A b ugák az előző évi vesszők oldalán fejlődött hajtásokon v iríta ­ nak, elágazódásaik finom an szőrözöttek. Z ö ld ­ dugványról és bujtással könnyen szap o ríth ató . Az egyik legszebb, m agas növésű orgona.

Hibrid fajok

A term észetes előfordulási helyekről begyűjtött sokféle orgona jó lehetőséget k ín á lt a nem esítők- nek további új fajok nem esítéséhez. A k ü lö n b ö ző fajo k at egym ással keresztezték an n ak rem ényé­

ben, hogy a szülőnövényeknél értékesebb tu laj­

donságú u tó d o k at hozzanak létre. Az ilyen h ib ­ rid növények örökletes alap ja fellazult, és bennük a szülő addig lappangó vagy újonnan alakult tulajdonságai könnyen kifejlődnek.

Létrejöhetnek term észetes úton is, de a legtöbb­

jü k céltu d ato s nemesítő! m unka eredm énye. Ezek az új fajok rendszerint a szülők kedvező tu la j­

d onságait egyesítik m agukban.

T ipikus példája ennek a S .X h ya cin th iflo ra , ami a S. oblata és a S. vulgáris keresztezéséből szár­

m azik. Az egyik a korai virágzást, a m ásik a nagyobb m éretű virág o k at ö rö k ítette á t az u tó ­ dokba. A faj nevében a „ X ” jel utal a hibrid eredetre. A szülőnövények a to vábbiakban záró- elben szerepelnek.

A változékonyság m iatt gyakran m ár az első p o ­ pulációból vagy az utó d o k k al végzett további keresztezésekből annyi és olyan fajta születik,

hogy a hib rid faj önálló an m ár nem is szerepel a term esztési g y ak o rla tb an .

SyriitgaX chinensis W illd. Kí n a i o r g o n a (S. per- sica X S . vulgáris). K ínai o rg o n a néven ism ert, b á r ez az elnevezés m egtévesztő, m ert nem K ín á ­ ból szárm azik, hanem sp o n tá n keresztezésből eredő hibrid. M agonca a francia roueni b o ta ­ nikus kertben keletkezett 1774-ben. így in k áb b

„ro u e n i” o rg o n á n a k nevezhetnénk. 3— 4 m m agasra fejlődő, szép m egjelenésű cserje. V astag ágai lazán felfelé tö rő növekedésüek, a véko­

nyabb vesszők visszahajlók, az egész b o k o r sűrű elágazódású. Levelei a közönséges o rgonáéhoz h aso n ló ak , de kisebb m éretűek. L o m b o zata ősz­

szel sárg ára szineződik. A virág pártacsöve 7— 8 mm hosszú, a p á rtacim p ák nagyok, tojásd ad a la ­ kúak. Az illatos v irágbugák a vesszők végén tö b b o ldalrügyből fejlődnek, laza felépítésűek, kissé lehajlók. M ájusban a lilás rózsaszín virágok tö ­ megével a bo k ro k festői látv án y t n y újtanak. É r­

tékes, nagy díszítő h atású növény, a d o tt esetben szebb, m int a m erevebb növekedésű kerti o rg o n a ­ fajták. Szűk k ertek b en a bo k ro k h a m a r túlnövik a rendelkezésükre álló teret, ezért ha alacso n y a b ­ ban a k a rju k ta rta n i, a k k o r elvirágzás után vág­

ju k vissza vagy kism értékben ritk ítsu k ki. így a következő év tavaszán virágzása is szebb lesz.

M ár a fiatal, kis b o k rai is szépen virágoznak.

H a jta tá sra alk alm as, de az eddig k ialak u lt d iv a t­

igényeknek a S. vulgáris fajtái jo b b a n m egfelel­

tek. Kis m éretű, lakásban elhelyezhető, cserepe­

sen h a jta to tt példányai jelen tő sek lehetnek.

Bujtással és dugványozással is könnyen szap o ­ ríth ató . S oványabb talajú kertekben és hom o k o s ta lajo n is szépen virágzik. E rőteljes, sűrű növe­

kedése m ia tt kiválóan alk alm as nagyobb felüle­

tek té rh a tá ro ló k iültetésére vagy m agas ta k a ró - 47

A S y rin g a X c h in e n s is k ö n n y e d , laza v irá g b u g á i tö m eg esen n y íln a k

cserjesor k ia la k ítá sá ra. NyíroU sövényt is nevel­

hetü n k belőle. K ertjein k b en g y a k ra n ültetett o r ­ gona.

E red etén ek b izo n y ítására, L em oine által megis­

m ételt keresztezésből, újból k inem esítették és a m ag o n c o k közül tö b b fajtáját k ü lö n íte tté k el.

'D u p lex : félig telt virágú, s ö tét liláspirosas színű.

’A lh a ': fehér, b u g á ja felálló, az egyes virágok n a g y o b b m éretűek.

’M e te n sis’: halv án y levendula, kékesfehér színű.