Az orgonafajok természetes elterjedési területe a föld növénytakarójában nem mutat, egységesen összefüggő képet. A S. Josikaea és a S. vulgáris a kelet-ázsiai fajoktól elszakadva a K árp á to k és a Balkán hegyvidékén él. Legközelebbi r o k o n u kat, a S. em odit és a S .X p e r s ic á i csak Afganisz
tán és a Himalája vidékén találjuk. Ilyen vagy még különösebb növényföldrajzi elterjedést más növényeknél is megfigyelhetünk, ami az idők fo
Egyes példányok vagy csoportok a kevésbé érin
tett, lokális klímájú helyeken visszamaradtak.
A Nagyvárad melletti Pece-patak meleg vizében pl. ezért őshonos a N ym p h aea thermalis.
Bizonyára az o rgonák is a földtörténeti fejlődés
53
A S y rin g a jo s ik a e a csú csrü g y es vesszői
alatt e lő fo rd u lt nagy természeti á ta la k u lá s o k
— pl. a h a r m a d k o r i fö ld k éreg m o zg ás o k n y o m á n keletkezett, m ajd v isszah ú zó d o tt P a n n o n -te n g e r vagy a m á r em lített jé g k o rs z a k o k — h a tá s á ra te rje d te k Kelet felé. Feltehető, hogy így lett a S. jo s ik a e a a K á r p á t o k sajátos, helyi e lő fo rd u lású en d ém ik u s növénye.
Syringa josikaea Jacq. fii. Az o rg o n á k k ö z ö tt, k ü lö n ö s e n m a g y a r v o n a tk o z á s ú tö rté n e te m iatt, figyelemre m éltó ez a faj. R o m á n iá b a n , az erd é
lyi Bihar-hegység m a g a s a b b fekvésű völgyeiben és a történelm i terü letn ek szám ító G a líc iá b a n , ligetes erdőrészeken, m a g a s a b b helyeken, e rd ő k szegélyén, r i t k á b b a n hegyi p a ta k o k , v ízm osások m e n té n v a d o n élő növény. R itk a fenyves- és b ü k k á llo m á n y b a n is előfordul, ahol fa m éretű v é is megnő. Terjedelm es gyökérzetű, szívós n ö vény, hegyvidéki köves ta lajo n is megél. T erm
é-szeles előfordulásban más cserjékkel nem társul, inkább önálló foltokban tenyészik.
Népies neve Jósika o rgona vagy havasi borosz- lán. R om ániában erdei orgona. Franciaország
ban erdélyi orgona, de a szakirodalom ban álta
lában m agyar orgona néven emlegetik.
Az 1820-as években báró Jósikáné, Csáky Róza erdélyi birtokán, Kolozsvár közelében, a Sebes- Körös mentén találta ezt a szép virágú cserjét.
A növény m intapéldányát elküldte Bécsbe, Ja- quin botanikusnak, aki 1836-ban írta le és S.
josikaea néven vezette be a tu d o m án y b a.
Kitaibel Pál, a „m agyar Linné” , fáradhatatlan botanikai kutatásai során személyesen nem
gyűj-A Syringa jo sik a e a k arcsú v irág b u g ái a vesszők végén többesével jelen n ek meg
55
tötte be, de mástól k a p o tt in form áció és anyag alapján m ár k o rá b b a n , 1803-ban gyűjteményé
ben Syringa prunifolia néven szerepelteti. T ö b b más, általa felfedezett növénnyel együtt azonban ezt sem tu d ta publikálni, ezért a bécsi botanikus
sait sokféle betegség ellenszerének ismerik, ezért
gyakran teljesen visszavágják, hogy minél több nagyobb, bimbóban világos liláspiros, elnyiló- ban kékes rózsaszín. 1899-ben nemesítették Z ü
’Ruhra (Hartw ig); bugája pirosas ibolyaszínü, sövénynek igen alkalmas. 1885 óta termesztik.
Syringa vulgáris L. K ö z ö n s é g e s o r g o n a . A sokak által májusi orgonának ismert S. vulgáris Dél- kclet-Európában Bulgária, Görögország, J u goszlávia és Rom ánia egyes vidékein vadon él.
Legészakibb előfordulása Erdélyben, a Bihar- hegység déli lejtőin és Hunyad megyében, vala
ban és Bulgáriában erdőből szedett virágcsokrait piacon, utcán árusítják.
Rendszerint 2— 4 m magas cserje, néha kis fa, csak jó talajon fejlődik magasabbra. G yökér
zete dúsan elágazódó, a talajban sekélyen helyez
kedik el, erősen sarjadzik, terjedő tövű. Ez a 57
K erítések m ellett g y ak ran lá th a tu n k ilyen e lvadult o rg o n a b o k ro k a t
iLilajdonsága kertekben nagyon hátrányos, de különleges felhasználás esetén hasznosítható. A bokor felálló ágú, merev növekedésű. Felkopa
szodásra hajlamos, mert mindig a vesszők csú
csán álló páros rügyekből fejlődik tovább, az alsóbb részeken kevés elágazódást nevel, inkább csak a sarjaktól sűrűsödik. A hajtások hosszanti növekedésüket nyáron korán befejezik, mert a vitorlarész jtiniusban már elhal. Kedvező tá p anyag-ellátottság esetén a csúcson viráfrügyek fejlődnek. A sarjakon ritkán virágzik.
Levele széles tojásdad vagy kissé szív alakú, a vége kihegyezett, 5- -1 2 cm hosszú, csupasz, felül sötétzöld, alul világoszöld. A virágok 15— 20 cm hosszú, felálló, kúp alakú, egyenletes felépítésű bugában nyílnak, nagyon kellemes illatúak. Ez
az intenzív illat a virág egyik fő jellegzetessége.
A virág színe lila.
Jó minőségű meszes, agyagos talajon fejlődik legszebben, de nagyfokú biológiai rugalmassága m iatt szélsőségesen rossz területeken is szépen megél.
Ilyen helyekre természetesen nem a fajtáit kell ültetni. A metszést jól tűri, ezért sövényt is nevel
hetünk belőle. Nagy életképességét bizonyítja, hogy a kertekből gyakran kivadul. Megtalálni a hegyvidéki szőlők elválasztó mezsgyéi mentén, ahol a kövekből ra k o tt tám falakat, de a tá b la szélekre kih o rd o tt k ő ra k á so k a t is benövi. G o n dozatlan, elvadult bokrait, elsősorban kerítések mellett, m indenütt megtaláljuk.
A Gellérthegy déli oldalán tenyésző o r g o n a b o k rok közül néhány még Kerkápoly Károly 1884- ben telepített gyümölcsöskertjének kísérő dísz
növényei közül származik. A kipusztult kert n ö vényzetéből a k eserüm andulákat, életfát (Thuja), valamint a falm aradványokon terjedő líciumot és o r g o n a b o k ro k a t a későbbi p arkosításkor meg előállott fajtáját ismerjük. Ezeket a kertészeti
59
termesztésben nem találjuk, mert még a fehér változat is „ v a d o rg o n a ” gyűjtőelnevezés alatt, a lila virágúval vegyesen fordul elő. Fajtaazono- san, természetes előfordulási helyükről begyüjt- hetők. Ezeknek az alanykutatásban és a nemesí színű, zöm ökebb rügyeivel szemben. Megfigyel
hetjük azt is, hogy néhány nappal k o rá b b a n vi
rágzik.
Egyes népek történetében, meséiben találkozunk az orgonával kapcsolatos hiedelmekkel, melyek a fehér orgonához fűződnek. Angliában azt tartja
Elképzelhető, hogy súlyos betegek halálát az
aján d ék b a vitt nagy csokor o rgona illatának tu lajdonították. N apjainkban is akad, aki fejfájásra panaszkodik, ha huzam o sab b időn keresztül olyan helyen tartózkodik, ahol orgona illatától terhes a levegő, ilyen kivételektől eltekintve, nyugodtan állíthatjuk, hogy az orgona illata in
kább a tavaszi m ám o r kellemes, zsongító érzését kelti.
Franciaországban egy kertész a XVII. században kísérletképpen fehér orgonáról szedett m agvak
ból mintegy ötezer példányt nevelt fel, de közü
kezett fajta, de a francia tapasztalattal szemben nagyobb állandóságot mutat. Vajdahunyad mellett egy egész hegyoldalt borít a lila virágú cserjék tömege.
Ezek a természetben vadon előforduló fajták is az o rgona változékonyságra való hajlamosságát tükrözik.
61
A fajok csoportosítása